-Nem élek anyám szavaival, csupán tudom ki és milyen vagyok. - Próbálok mosolyogni, de egy halvány rándulás azért látszik az arcomon. Anyám. Na igen. Keménynek mutatom magam, de azért az még mindig egy rohadtul szar pont az életemben, hogy anyám csak úgy lelépet a vérzivataros halálba. Már, ha mázlija volt és le tudott lépni...
Néhány megjegyzésére már nem reagálok, valahogy többet nem tudnék hozzátenni, húzni meg minek? Nem vagyok oda a szappanoperákért sem, így maximum vigyorogva bólintok, hogy jól van, rád van hagyva, örülj magadnak, te nyertél. Szinte már kezd fárasztani ezzel a szájkaratéval.
-Ha tudnád mennyire... De tudod, hiába vagy lezbikus, az ilyeneknek férfi kell! - Esélye nem lenne, hogy hajlékony pompom lányokkal legyen dolga. Ahhoz kéne egy pénisz is, de a férfias viselkedés még nem fogja elősegíteni a növekedését.
-Azért ezt a tevevizeletet túlzás parfümnek nevezni. - Biccentem oldalra a fejem egy apró fintorral. Fogjuk rá, hogy egész kellemes az illata úgy mellékesen, de ha már ilyen kis genya módon csipkelődünk, hát a kutya sem mondaná meg, hogy bejön az ammóniaszag.
-A kezedet pedig hamarabb törném el, mint sikerülne a szemem közelébe is érned. - Erre persze biztos lesz egy kiadósabb megjegyzése, hogy mennyire keménykedek, de pont leszarom. Baromira érthetetlen számomra, hogy mi ez a kőkemény viselkedés a másik részéről. Elég silány gyerekkora lehetett, valszeg gyerekszoba sem állt a rendelkezésére, hogy ilyen kis tahó lett. Mindegy. Igazából nem az én dolgom, és ha ez az egyetlen szórakozása, hát legyen, segítek neki, hogy ne unatkozzon. De csak mert az én szívem vajból van az övével ellentétben.
-Nem. Tudod nekik több eszük van és már felszedtek valami lotyót, akit úgy dugnak, hogy ketté áll a füle. Én ehelyett pedig egy kislánnyal beszélgetek, aki rettentő keménynek és megszerezhetetlennek adja elő magát, miközben az egyetlen baja az, hogy a kutya sem akarná megkúrni... Szar lehet. - Az újabb kör italomat megkapva pedig felhajtom azt, és mosolyogva a táncparkett felé fordulok, ahol egy csinos szöszkével kezdek szemezni. A baj az, hogy rohadtul nem az esetem, és szinte tényleg szórakoztat ez a Liznek hívott nőszemély.

-Nevezzük inkább egónak! Az áll a legközelebb a valósághoz. - No igen. Egoistának mondanak, és lehet igazuk is van, de ki nem sz*rja le, ha nekem így jó? A kutyát sem érdekli, hogy mások mit hisznek. Egy idő után Liz is rá fog jönni, hogy bírja a fejem. Ez van. Kedvelhető fejem van, cuki kiskutya szemekkel. Nincs nő, akire ez ne hatna.
-Ha ezidáig nem buktál a pélómra, csak a csajokra bukhatsz... - Béna szójáték, poénnak szánva. A csaj simán lefőz szájkaratéban, de nem adom fel. Igazából kedzem élvezni, annak ellenére, hogy fáradok és lassan a pia is ütni fog. Jó egy órával előtte jöttem, volt időm alapozni...
-Már ledumáltuk az elején, hogy bűzlesz. De nem gond, van aki egy kiadós dugásért ezt is elnézi... - Mert ugye akad olyan, aki szereti, ha egy kicsit büdös a p*csa... Akadnak elkeseredett emberek is a világban, akiknek egy kis szag már nem akadály.
-Hidd el, a színvakság nem bűn. Csak a sz*r génállomány tehet róla... - Még, hogy sárga a fogam. Lehet, hogy nagyobb korcs vagyok, mint bárki körülöttem, de ugye jobban szeretünk mást sértegetni, mint tűrni, hogy minket sértegessenek. Éljen a királyi többes...
-Kösz, igényesebb vagyok egy budinál, de csak nyugodtan. Akad ott a magad fajtából. - Mosolygok rá. A csaj jobb oldalán úgyis van egy szabad ficsúr, aki erősen stíröli a mátkánkat. Elég gáz feje van, és talán büdös is, de két szagos egy pár nem?
-Ó, hát te sem vagy éppen atomfizikus... - Horkanok fel. Talán a cipők jobban érdekelnek, mert az a társalgás legalább szólna valamiről. Cipőről. Ku*vára nem érdekelne, az tény, de a labda oda vissza dumálgatása értéktelenebb beszélgetés.

-Ez a minimum! - Bólintok, hogy elfogadtam a bocsánatkérést!
-Biztosan nem tökéletes, csak gyakorlott. - Vigyorgok a másikra. Sosem fogja megtudni, mert nem egy csónakban evezünk, de nem is érdekel. Havernak egy ilyen csaj megfelelő, de partnernek nem ilyeneket választok. Nem mintha gond lenne vele, de látszik, hogy a sértegetésen kívül nem sokat tud... Vagy jól titkolja.
-Annyira alkoholista nem vagyok. Még maradt pár agysejtem, amikkel emlékszem néhány fontos dologra. - Pl az még megvan, hogy pár perce ledumáltuk, hogy büdös, de lényegtelen is.
-Ritka pofás egy ufó vagyok, ezzel nem vitatkozhatsz! - Szórakoztat. Meg kell hagyni, hogy néha a lelkembe tipor, de egyébként szórakoztat. Kevés ilyen kemény dió csaj van manapság. Az összes az első mosolyra elalél, ha meghívom egy kólára, akkor már sokat dolgoznom sem kell az ügyön és biztosan nem kell egyedül aludnom. Szánalmas, de néha jól jön. Nincs kötelezettség, rinya, csak egy kis öröm, és húzzunk a f*szba.
Hogy a mosdóban meg éppen ki található és mit rókáz ki, az eléggé hidegen hagy, így csak az élet értelmén mosolygok egy kört.
-Nincs hét és fél millió évem, hogy a miérten töprengjek. - Pedig milyen sok elmélet volt rá, és semmihez nincs köze. Csak 42. Nem vagyok egy totál műveletlen f*szfej, attól, hogy annak tűnök. De nincs ingerenciám, hogy ezt bizonygassam...

-Én mindig... - Kegyes vagyok. Ez az egyik nagy hibám, de erről nem kell tudnia senkinek. Tanulok kegyetlen lenni, de ilyen kiskutya fejjel ezt senki sem venné komolyan. Minek erőltessünk valamit, ha nem megy? Na ugye.
-Ha nem hiszed, járj utána! - Nevetek én is a másikkal. Lassan kezdi túltenni magát a szexuális poénjaimon, úgy érzem. Oké, kicsit sokat emlegetem, mint akinek hiánya van, ami persze nem igaz, de hát nem tehetek róla. Fiatal, életerős, tettrekész férfi vagyok. Mégis mit várnak tőlem? Főleg a világ egyik legjobb városában, ami tele van jó és dugható nőkkel... Senki nem kérheti, hogy pap legyek...
-Van több is, de majd mindent szép sorjában! - Tényleg egy egoista barom vagyok. Az sem jött át a nagy önfényezésben, hogy Liznek van-e bármi jó tulajdonsága a baromi éles nyelvén kívül...
-Akkor miért pont te maradnál ki ebből? Nyugi, nem telefonálok haza mindenkitől... - Ez lesz az új csajozós dumám... Máris volt valami hasznom Kőkemény Lizből.
-Egyelőre csak egy senkiházi, de ha mindenki úgy akarja, rendező leszek. - Vagy katona, vadakat terelő juhász... esetleg ufó!
-Te? Nem tudom beazonosítani, hol lehet szükség ilyen borotva éles nyelvre. - Vigyorgok a másikra és burkoltan el is ismerem a szópárbaj győzelmét. Mondjuk nem volt nehéz nyernie...

-Ejha! Csak nem hat a kóla? - Nem veszem komolyan az ajánlatot persze, de a vigyorom olyan széles, hogy körbeéri a fejem. Nocsak, nocsak. Úgy tűnik még kőszívet is ki tudom dumálni a bugyijából fél óra alatt? Mindig is tudtam, hogy jó vagyok, de hogy ennyire. Ha hahh.
-Kérdés, hogy milyen ünnepnapok? Maradunk a keresztény ünnepeknél, vagy belevehetjük a Hanukát, a Halloweent, Mabont? - Az lenne ám az igazi. Ember nincs a talpán, aki ennyi jó tulajdonsággal rendelkezik, de legalább most lejöhet, hogy hú de nagyon tájékozott vagyok a világ dolgait illetően, és nem csak egy tavi paraszt szép fiú. Jó, azért a plafon rám szakadna egy ilyen kijelentéstől, de van pár dolog, ami érdekel, és megragad. Sosem voltam egy okos ember, még mázli, hogy legalább szépnek születtem. Khm...
-Senkinek nem kell tudnia, hogy beálltál. Pont ez benne a legjobb. Amúgy sem tudják sokan, hogy ufó ismerős lennék, csak egy két kiválasztott. Azért kiválasztottnak lenni sokkal bulibb, mint birkának, nem? - Lassan már egy kacsintást is ki fogok magamból préselni, úgy fűzöm a másikat, na de miért is? Őszintén szólva egyáltalán nem az esetem, de mégis az ösztön ott van. Gyalázatosan szánalmas vagyok.
-Azért akkora pofám nincs, hogy színész legyek. Így is herótom van a sok "azt hiszem, hogy marha tehetséges vagyok és mindent megtehetek" kis gen*yládától. - Forgatom meg a szemem, hiszen egy suliba járva az ember lát ezt, meg azt. Főleg, ha még a szakirány is nagyjából hasonló, akkor esély van arra, hogy közelebb találd magad a fajtársakhoz.
-Őszintén szólva még nem találtam meg a saját stílusom, de sok az ötletem. Hogy mit rendeztetnek velem, az lehet, hogy egy díványon múlik majd, de ki tudja mit hoz a jövő. - Veszem és/vagy adom a burkolt poént. Ciki lenne bevallani, hogy egyelőre annyira nem tudom, hogy merre, hogy már azon is elgondolkodtam, talán nem ez a megfelelő szak számomra? Egen. Eléggé az lenne.
-De a forgatókönyvírás is nagyon bejött anno. Manapság is szoktam ilyesmivel szórakozni. Majd meglátjuk mi lesz. - Mikor a magamról való áradatot befejeztem, csak vigyorogni kezdek, hogy a másik is a forgatókönyv írás felé kacsintgat.
-Remek. Ketten együtt tuti bukás lesz a film, de a negatív reklám is reklám. - Próbálom felvenni a csípős stílust, de nekem úgysem megy. Nem tudok kifordulni magamból, de néhány béna poén azért belefér. Hátha elszórakoztatja.

-Hm. Ezek szerint a whiskey-kólában sem az égetett szesz az ütősebb. Micsoda átverés! - Fogalmam sincs, hogy merre halad lassan ez az értelmetlennek tűnő társalgás. Ő sérteget, és próbálok vissza, s lassan úgy viselkedem, mintha ötévesek vitatkoznának egymással és közben rácsodálkoznának a világ működésére. Hát értelmes dolog ez? Nem, de ha jobb nincs...
-Pirosbetűsek a naptárból. - Ízlelgetem, és közben látszik, hogy kattog az agyam, de nem gondolom meg soha azt, amit kimondok. Miért a most lenne kivétel?
-Akkor a havidat is hozzászámolva igencsak meg kell dolgoznod. - Mármint a jó tulajdonságok megtalálásáért. A havi meg... Hát szoktak valami ilyet mondani a csajok, hogy piros betűs, meg naptáraznak. Érti ezt a kánya, de Liz biztos gyorsabban levágja, hogy mit akarjok károgni.
-Kúl. Mindig is Neo akartam volna lenni ufó helyett. Milyen jó már, mikor kikerüli az összes pisztolygolyót! Így viszont, ha te leszel Neo, mindketten nyerünk. Mindkettőnknek lesz egy frankó ismerőse. Hm? - Kicsit imitálom a mozgást a bárszéken, ahogy Keanu Reeves bepózol a napszemcsiben és ráfekszik a képzeletbeli szekrényre, hogy a golyók mind az orrát súrolva süvítsenek el felette, de túlzottan úgysem menne anélkül, hogy le ne esnék, így hamar feladom. Szeretem a Mátrixot, és ez gyorsan le is jön. Elmebeteg is vagyok, de ki bánja...
-Pontosítsunk, inkább csak a színész srácok többségét nem bírom. Akkora öntelt kis b*zi a legtöbb, hogy már majdnem hányok. A csajok is ilyenek, de esetemben ezzel kevesebb a gondom. - Kicsit meghúzgálom a szemöldökeimet, hogy értse a célzást. Nem vagyok akkora nőcsábász sajnos, mint aminek elő tudom magam adni, de a látszat kell.
-Tény, de egy postás ki a túrót érdekel? Lehet, hogy legjobbnak hiszi magát, de nem szerepelnek a tv-ben és nem rajong értük pár fruska, amitől még nagyobb lehet az egójuk... - Bezzeg szegény forgatókönyvírók és rendezők le vannak kakilva. Van róluk pár sor a stáblistában, aztán hello. Hiába ismeri el a szakma a munkásságukat, a nem fanatikus filmőrültek rájuk sem bagóznak. Csak a kis nyámnyila fejű színészecskék kellenek. Cöhh. Irigység? Naná.
-Hát, ha van szereposztó dívány, biztos akad rendezői is... - Széles a vigyorom. Nem gondolom túl komolyan, de sosem lehet tudni. A szereposztóról mindenki tud, de hogy mi zajlik a többi posztban. Huhh, ki tudja.
-Így is beleszólok mindenbe, az más, hogy foglalkoznak-e vele. - Megrántom a vállam. Egy papír ide vagy oda, nem az fog jobb rendezővé tenni. De persze játszadozom még a gondolattal, hogy megcsinálom a forgatókönyvíróit is.
-Uhh, te... - Elröhögöm magam a megjegyzésen, és most először adom jelét annak, hogy betalált a sértése. Valamit felhúz az ő része, mi? A kis... Ha nem ilyen veszett kutyaként indította volna az ismerettséget, még baromira a szívembe is zártam volna. Bár talán így is. Őrült egy csaj az fix.
-A magamfajta ufóktól sosem lehetsz biztonságban... SEHOL... - Az utolsó szót szinte suttogom, igyekszem rémisztő hangsúlyt erőltetni a hangomra, s már csak valami drámai zene hiányzik alóla, hogy vérfagyasztó is legyen.

-Majd legközelebb abba fektetek akkor. - Mondjuk gyanús is, hiszen mindig az olcsó piák ütnek és ölnek legjobban. A kóla pedig egész olcsó a többi szeszhez képest. Wow. Azt hiszem megvilágosodtam. Lehet, hogy Liz a megváltó, aki elhozta az életembe a fényességet? Wow.
-Nem feltétlen. Ha közbe esik mondjuk egy karácsony, vagy egyéb, akkor máris többet kell dolgoznod abban a hónapban. - Vigyorgok rá. Ezentúl nem azért imádkozik majd havonta, hogy egyáltalán megjöjjön, hanem hogy ha ünnep is akad, akkor azzal egybeesően tudja le.
Stílusosan rendelek is gyorsan egy Bloody Mary koktélt, ha már ennyire benne vagyunk a témában és vigyorogva a másik felé emelem, majd belekortyolok. Pocsék, de poénnak első osztályú, kihagyhatatlan.
-Erre inni kell! - Ha már megegyeztünk...
-Egyelőre nem, de ki tudja, mit hoz a jövő... - Forgatom a szemem. Nem vagyok a melegek ellen, amíg békén hagyják a s*ggem.
-A halál postán érkezik... - Rajzolok a kezemmel egy szalag szerűséget a levegőbe, mintha csak valami főcímet akarnék beharangozni. Kezdek megörülni Liznek. Egész jó ötletei vannak és együtt talán még sikerre is lehetne vinni. Feljegyzés magamnak: Érdemes megtartani a csajt, járj a kedvében!
-Pontosan! - Fő a határozottság. Persze tény, hogy beszélgető partnerem néha túlzottan határozott akar lenni, de aki állja a sarat, az egy jó pajtira tehet szert. Ez lennék én. Khm, khm, kunc, kunc.
-Gondolod, hogy egy magam fajta ufónak szüksége van efféle információkra? Ha akarlak, bárhol megtalállak! - Tetézem, ha már behatol az aurámba. Bezzeg az övébe nem szabad, mert akkor harap, de megteheti büntetlenül? Nők...
Távozását természetesen tudomásul veszem, bár sokat fog esni a színvonal. Elköszönök, megiszom még a b*zis koktélomat, ami mellesleg jó sz*r, majd én is fizetek és elhúzok a vérbe... Hogy stílusnál maradjunk...