Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Mark-Reev Kutyatánc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Mark-Reev Kutyatánc   Kedd. Jún. 30 2015, 18:05

Valami ismeretlen helyen kóválygok, xy street elhanyagoltabb terén, ahol parkorködni, meg graffitizni szoktak. Egyiket sem tudom, bár utóbbit csináltam már, de akkor volt festékem. Anélkül és ebben az új lelki állapotban elég érdekes lenne. Bár vannak depressziós idézetek, amikkel elronthatnék pl egy játszóteret... De csak kóválygok, nincs célom, egy bizonyos ponton megtorpanok, egyrészt fáj már a lábam, másrészt rá kéne gyújtani. Kényszeresen csinálom, ha egy ideig nem, akkor azt érzem megfulladok füst nélkül, vagy szomjan pusztulok. Pedig inni jobb lenne, időnként lemegy a vércukrom. Lettem már random rosszul tőle. Leülök a földre, mert közel, s távol semmi nincs, amire le tudnék. Így legalább nem esem nagyot, ha ájulok, hehe. Kotorok a zsebemben cigiért, végre megvan a doboz, várakozóan túrok bele, üres. Az arckifejezésem olyan lesz, mint egy háromhetes fulladásos hullának, a doboz kiesik a kezemből. Jajj ne már... Szomorúan pislogok, valaki? Hahó, valaki? De csak veszett kutyaugatást hallok. Fogalmam sincs honnan jön, lehet, hogy idefelé hallottam is, áh igen, beugrik, hogy egy menhely van nem messze. A kutyák akkor is ugattak, de ez most más, megváltozott a tónus. Hülyeség...sosem volt kutyám, nem értek hozzájuk, miért ugatnának másképp? A lényeg, hogy ugye nincs cigim, máris kezdem a hörgő Dart Véder légzést. Azért nem adom fel, mielőtt elbőgném magam eme szomorú tényen felforgatom a zsebeim még egyszer, nem esett-e ki véletlenül még egy szál. Kajak úgy nézhetek ki, mint egy kirabolt ötéves, akinek elvitték a cukorkáit. Valaki? Forgatom a fejem, nem is tudom miért jönne ide kihalni bárki, hacsak nem bicajosok, vagy deszkás kis köcsögök. Vagy valaki elmélkedni, vagy csak akármi? Ha egy kicsit is normálisan néz ki lesz miért felállni. Mert akkor talán lesz cigije.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Csüt. Júl. 02 2015, 15:53

Gondolataimba merülve haladok előre. Jobban mondva inkább gurulok. Kivételesen pedig nem kocsival, hanem deszkán. Néha rám jön a görkorizhatnék, és mostanában Aubrey is kapható ilyesmire, mióta hazajött, de néha nincs társaság és muszáj egyedül nekilódulni... Ilyen esetben pedig marad a lábbusz, a kocsi, vagy a deszka... Bár korizhatnék is egyedül, de valahogy ma a gördeszkához volt hangulatom.
Igazából nem is törődtem azzal, hogy merre gurulok, vagy majd hogy megyek haza. Az egyetlen, amire próbáltam figyelni, hogy azért ne olyan helyre keveredjek, ahol belém rakják a kést...
A térre begurulva egy lelket sem látni, pedig itt szoktak lenni deszkások, vagy bmx-esek... Ma viszont elkerülték ezt a helyet, és mindössze egy gubbasztó csávót látok, aki erőteljesen taperolja magát. Nincs túlzott ingerenciám haverkodni, lévén nem tűnik teljesen százasnak, és már fordulnék is meg, amikor megcsörren a telefonom...
A deszkát megállítom és leszállok róla, mert valahogy gurulás közben nem lennék képes felvenni, így kénytelen vagyok pár méterrel a fura gyerektől lassú lépésre váltani, míg lerendezem a zaklatómat...
-Mondd! - Szólok bele a mobilomba, miután rábámultam a képernyőre, hogy megtudjam, mégis ki keres.
-Igen! Iigen... Ok. Holnap hat. Ott leszek... - Tudom le a beszélgetést és nyomom le a hívást...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Pént. Júl. 03 2015, 15:32



Nem, nincsen, feladom. Még kicsit ülök majd, hátha jobban leszek, aztán veszek egy nikotintapaszt. Érzem, túlzásba vittem a történetet. Közben a dögök egyre jobban ugatnak, zavar. Nemtom miért, rohadt idegesítő. Zajt hallok, egy srác gurul erre deszkán, de megijed tőlem valószínűleg, mert visszafordul. Lassan felállok, elindulok felé, hátha…
Lassabban halad szerintem, mert telefonál, úgyhogy kis kocogással beérem. A hajam kissé csapzott, én magam elég megviseltnek tűnök, egyesek szerint jól leolvasható az előéletem: kóma, keménydrogok, de ez most nem szépségverseny.
- Szia, öhm… nikotinfüggő vagyok
Nyújtok felé kezet, bár kétlem, hogy elfogadja. Nem is ez a lényeg.
- Nincs véletlenül egy szál cigid?
Kérdezem, közben a kutyák folytatják a vonyítást, valami gáz lehet a menhelyen.
- Te figyelj, szerintem valami gebasz van a szomszédban
Közlöm összeráncolt szemöldökkel. Nem baj, nézzen hülyének, tulajdonképp sosem érdekelt mások véleménye és már megszoktam. Csak adjon cigit… Basszus, sürgősen kelleni fog az a tapasz!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Hétf. Júl. 06 2015, 15:54

Nincs túl nagy szerencsém ma, az az érzésem. Mire lenyomom a telefonom, az előbb kinézett fura figura már oda is osonkodott mellém. Nyitnám a szám, hogy bocsi, nincs lóvém, de megdöbbent a kijelentésével.
-Hali, nikotinfüggő. - Nézek végig rajta. Más függőnek gondolnám inkább, de valszeg ez már csak a hab a tortán. A kezét azért megrázom.
-Mark. - Jól nevelt kölyök vagyok - már amikor - úgyhogy most már azt is tudja ki vagyok. Ha követ hazáig, akkor pedig még talán félhetek is tőle...
-Akad! - Bólintok egy kis habozás után. Esetlen egy fazonnak tűnik, annyi szent. Lehet, hogy a haverjai meg épp itt lesnek a bokrok mögül, hogy mikor engedjék el a kutyáikat, hogy kinyírjanak és elvegyék azt a kevés cuccot, ami nálam van... Paranoiahadjárat on. Mert hát igen, rendkívül paranoiás vagyok. Imádok mindenhol összeesküvés elméleteket látni és előszeretettel stresszelni magam ilyenekkel... Hülye vagyok, de hát ez látszik.
Hallom a kutyákat is. Elég durván ugatnak a közelben. Bár őszintén szólva túlzottan nem érdekelnek.
A cigisdobozt a másik felé nyújtom, hogy vegyen magának. Nem vagyok láncdohányos, de néha igényem van rá. Így általában van a zsebemben ilyesmi.
Gondolnám én, hogy azzal a lendülettel, hogy kielégítettem igényei nagy részét, tovagurulhatok, de nem.
-Mire gondolsz? - Kérdem összevont szemöldökkel. Ha a másik tök normális, még akkor sem a mi dolgunk, hogy hol mi történik... Sose üsd más dolgába az orrod. Sokkal jobban jársz. De persze eddig nem győzött meg a másik, hogy teljesen százas. Persze én meg baromi előítéletes vagyok...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Csüt. Júl. 09 2015, 11:56

Azt rögtön levágom, hogy a srác gondol rólam egyet s mást. Talán én is így lennék vele, mégha perverz módon vonzódom is a veszélyes figurákhoz. Most én vagyok a necces srác.
- Holnaptól leszokom, ez már nem állapot.
Megpróbálhatnék mosolyogni, hogy jobb benyomást keltsek, de nem megy. Gondolom minden függő ezt szokta mondani. Amikor drogos voltam - vicces - meg sem fordult a fejemben, hogy leszokjak. Jó volt és ki akarná feladni a káprázat közérzetet? Megrázom a fiú kezét, Mark.
- Reeven.
Feljebb derül az arcom, amikor mondja, van nála, rögtön a zsebembe nyúlok. Nem késért, bár gondolom ezt ő a legelső pillanatban nem vágja. Esetleg ha már meglátja a sárkányos tárcám. Mindig van nálam valamennyi kp, ha leesik a cukrom, rosszul leszek az utcán, szükségem van üdítőre, rágóra, meg arra a szarra, amit most ő ad nekem. Kihúzok egy szálat. Talán nem kéne elkapatni a fickót, mert ki tudja, meglátja a tárcát, előhúz egy bicskát és megkésel, de pont úgy szarom le a veszélyt, mint a galambok a hajléktalanokat. Egy egész doboz árát kutarom ki.
- Kösz, életet mentesz. Tessék, nem ingyen akartam.
Ha nem fogadná el próbálom rátukmálni, de ha tart tőlem, szerintem készséges lesz. Azt láthatja, hogy nem vagyok koszos, érezheti, hogy büdös sem, vagyis nem csöves félével hozta össze a balsors.
A kutyák nagyon hülyén ugatnak, vagy csak beképzelem? Nikotinelvonási tünetek. Mintha emberek gyűlnének a tér másik oldalán, kutyákkal. A menhelyről biztos. Talán futtatják őket, vagy ki tudja.
- Á semmi, majd megoldják a gondozók, valami nem stimmelt, de lehet csak beképzeltem. Erre felé laksz? Elég elhagyatott terep, lehet itt szokták futtatni őket. Gondolom a menhelyes kutyáknak is szükségük van mozgásra, sétára...
Nem hiszem, hogy ezzel a monológgal meggyőzöm az épelméjűségemről.
- Egyébként mióta deszkázol? Szép darab.
Próbálkozik az ember fia.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Kedd. Júl. 14 2015, 14:47

-Persze, hogyne! - Tipikus. Minden, amit holnap akarsz elkezdeni, az sosem fog menni. Nem mintha én bármiről le tudnék vagy akarnék szokni... De nekem nincs is gondom, hogy ne legyen nálam a cucc, amire szükségem van.
A bemutatkozására csak bólintok és még a kezem is megrázza. Van valami a szemében, ami nem arra utal, hogy túl veszélyes lenne a kölyök, de megmarad fura státuszban. A cigit odaadom neki, legyen vele boldog, aztán hirtelen a zsebébe nyúl, én meg egy kicsit megrezzenek. Készen arra, hogy ha most jön a fekete leves, le tudjak lépni, vagy legalább felkészüljek rá, hogy leüssem, vagy akármi... Persze csak a tárcáját veszi elő, így még hülyén is nézhet ki, hogy majdnem harcipulykává avanzsáltam. Ez van. Ez az ára, ha valaki olyan rohadtul paranoiás, mint én. Néha beég...
-Hagyd! Megvolt a mai jó cselekedetem. - Utasítom el a pénzét. Nincs rá szükségem. Egyszer hallottam egy anyukát, aki azt mondta a gyerekének, hogy minden nap tenni kell valami jót, hogy a világ egyensúlya megmaradjon. Na, akkor én most lendítettem egy nagyot a jók oldalán.
-Nem értek a kutyákhoz! - Vonom meg a vállam. Azt sem tudtam, hogy van itt egy menhely. Ellenben elég furán érzem magam, hogy az otthonomról érdeklődik. Most mondjam azt egy idegen tarhálónak, hogy neeem, a város másik felén? Helyből összecsődíti a haverokat a bozótból és még egy hajszál sem marad utánam. Ha azt mondom közel, még velem akarna jönni. Vagy követne. Bmeg. Paranoia lvl 1000...
-Nem egészen. - Vallom meg. Arany középút.
-És te mióta csövezel itt? - Legalábbis pont úgy viselkedik jelenleg, mint a csövesek. Beszédes, tarhálós, érdeklődő... Aztán majd akar még valamit. De mit? Főleg, hogy van pénze. Akkor csak nem csöves. Lehet, hogy csak fura. Olyan igazán fura.
-Csak pár éve. Nem vagyok jó benne, csak tetszik. - Mondom, miközben a deszkám forgatom a kezemben.
-Tudsz? - Mutatok a deszkára. Ha akar, felőlem menjen egy kört. Ha el is lopja, max megszabadulok tőle. Nem túl nagy érték, hogy gondot jelentsen.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Hétf. Júl. 20 2015, 13:00

Ez a persze, hogyne tipikusan úgy hangzott, aki nem hisz a dologban. Hiába csináltam már sok mindent szent akaraterőből, most én is kételkedem benne. Kell valamilyen káros szenvedély az életembe az adrenalinfüggésen kívül. A pótcselekvések, valami, amiről az ember azt hiszi megnyugtatja. Számba illesztem a szálat, keresem a gyújtót, felpillantok rá, mintha be lenne szarva tőlem. Hagyom… Szégyen, de valahol tetszik. Rohadtul nem akarok hasonlítani a régi énemre, mégis tudat alatt fel-felbukkan, ilyenkor nem nagyon érzek jogot semmire, mégis jobb, ha az ember szembenéz, még ezzel is. Néha nagyon unom, hogy mindennel szembe kell, nem rohanhatok el egy-egy hülyeségem mellett. A pénzem nem kéri, biccentek, én se fogadnám el.
- Kösz, ezzel tényleg.
Amilyen nyomorultul érzem magam…
- Én se nagyon, csak fura volt, tisztára be vannak zsongva, arra gondoltam, hátha segíteni kell a menhelyeseknek. Nekem is kellene napi jó cselekedet.
Nekem órákban kéne mérni, ha akarnék valamit enyhíteni a dolgokon… Akarni akarok, de akkor tényleg szuperhősnek kéne állnom. Lehetek akkora barom? Reevman.
Nem nagyon akarja megmondani merre lakik, de nem is vagyok rá kíváncsi, nem a lakásában akarok csövezni, biccentek, hogy nem pont itt, nem tud semmit a menhelyről.
- Csak erre jártam, szoktam sétálni a városban.
Szeretem az eldugott, veszélyes helyeket, de ezt már nem teszem hozzá, ez a séta dolog is elég gázul hangzott. Csöves is voltam már, de furán méreget, szóval ezt sem most adom elő.
- Aha, régen tudtam.
Hogyne már, a bandatagok mind ezt nyomták, ez volt a menő, sőt még 16 előtt is volt deszkám, minden kellett, amiben láttam kreativitást. Felcsillan a szemem, mehetnék rajta?!
- De klassz, kösz, az enyém már nincs meg.
Ráállok, nem tervezem menni vele csak egy kört, talán ugratok, vagy kettőt. Meghajtom jó gyorsan, aztán mikor eléggé felgyorsulok rárakom mindkét lábam, magabiztosan veszek egy necces kanyart. Meg is ingok, de a borulás elmarad, hajtok még rajta, amikor lassul és ha elég gyors már csinálok egy kisebb, most csak ollie ugratást. Közben emberek jelennek meg távolabb, hm, úgy néz ki tényleg futtatni akarják a kutyákat. Visszagurulok Markhoz, könnyed mozdulattal felcsapom a kezembe a deszkát és visszaadom neki.
- Ez jó volt, lehet megint veszek egyet.Megnézzük a kutyákat? Neked van?
Szerintem jó dolog, ha az ember örökbe fogad. Én is tenném, ha nem lenne irtó zűrös életem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Kedd. Júl. 21 2015, 14:01

Tényleg nem nagyon hiszem, hogy Reev valaha leszokna. Legalábbis a tapasz említése számomra olyan, hogy nem is akarja igazán, vagy azt várja, hogy felragaszt egy kis matricát a karjára és az megoldja a gondjait... Az emberek mindig valamitől várják a megoldást. Nem maguktól. Inkább keresnek gyógyszert, tapaszt, pótcselekvést, bármit, csak ne nekik kelljen szembe nézni a dologgal. Mást hibáztatni mindig könnyebb, ha nem gyógyít ki, vagy ha nem hat a csodaszer.
No persze nem ismerem Reevent, így aztán lehet, hogy csak szar időszakát éli és igazából nem is szeret cigizni, csak szüksége van valamire. Az elhatározás már megvan, hogy jobb lenne nélküle, de egyelőre nincs elég önbizalma, hite, vagy akarata, hogy végig is csinálja és elhihesse, hogy jó lesz neki. Mondjuk nem is nagyon érdekel, mert nem vagyok valami pap, vagy szónok, aki majd rendbe teszi. Azt csinál az életével, amit akar. Hogy éppen letarhált és jól is járt, az csak a Sors. Mázlija volt.
Hogy éppen jót cselekedtem vele, arra csak biccentek.
-És mi tart vissza? - Nézek rá. Furák neki a kutyák, segíteni akar, jót cselekedni, de nem teszi meg? Nem mintha ez is az én dolgom lenne, de ha segíteni vágyik, hát menjen és csinálja.
-Áhá, értem. - Szóval nem csöves. Vagy csöves, csak erre sétált.
-Lássuk, mit tudsz! - Próbálok bizalmat táplálni felé, hátha megint csak előítéletes vagyok és túl paranoiás. Meg is örül a deszkának, ami némi bizalmat lop a szívembe. Lehet, hogy tényleg csak szar időszakát éli és így jön ki rajta, amúgy meg egy jószívű kölyök? Majd kiderül...
-Nem rossz ötlet. Még egy kis haveri körre is szert tehetsz vele, akiknél mindig van cigi! - Megeresztek végre egy vigyort. Ideje felengedni. Néha a higgadtság mintapéldánya vagyok, máskor meg úgy befeszülök, mint az íjhúr...
-Nem, nem tartok kutyát! Nem az én világom a gondoskodás! - Gondolom én. Legalábbis a kutya nem engedné ki magát a lakásból, hogy megsétáltassa magát és összeszedje maga után a mocskát. Én viszont nem fogok korán felkelni...
Azért bólintok a másiknak, hogy nézzük meg a vérebeket. Talán nem jelenthet veszélyt, ha eddig nem lépett a torkomra.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Hétf. Aug. 10 2015, 09:39

Költői kérdés, vagy talán annyira nem is...
Meredek rá, mintha azt kérdezte volna döntsem el mikor akarok meghalni. Mostanában sokat foglalkozom a problémával.
- Igazad van!
Vágom rá hirtelen, hangosan és eltökélten. Meg fogom nézni mi folyik arra, örökbefogadok egy tacskót és...Lizzy száműz az albérletből! Gondolom ő nem jön, nem izgatja, vagy fél. Az emberek általában félnek beleugrani a veszélybe, nem keresik, elkerülik, unalmas lenne így élni, ha semmi sem történne velem, mert félnék odamenni. Persze az a véglet sem egészséges, amit én képviselek. De előtte mindenképp teszek egy kört a deszkával, ha már jó fej volt és megengedte. Nekem is volt kamaszként, aztán valahol, valaki elhagyta, nem lett belőle karrier.
- Semmi nagy dolgot, trükközni is csak alig.
Azért alaposan meghajtom, felgyorsul a kis jármű, veszek egy éles kanyart, megint meghajtom, amikor visszafelé jövök és csinálok egy kisebb szaltót, ez még megy, a látványosabbal már lehet borulnék. Felpattintom és visszaszolgáltatom neki.
- Á, dehogy, nem a haverok miatt, csak szeretek gyorsulni és hiányzik a feelingje. A cigiről leszokok, tényleg.
Amit elhatározok, azt véghez viszem, nincs mese. Mondjuk ő nem ismer, biztos azt hiszi csak beszélek, de nincs mögötte semmi. Így is hatalmas akareterő kellett hozzá, egyrészt, hogy ne ugorjak le valahonnan, másrészt be ne lőjjem magam még egyszer. Maradt a legkevésbé romboló ötlet, a cigi. De ez a függés már hátráltat, nem akarok valamibe megint nagyon belezanzulni.
Nem gondoskodó alkat, nekem sincs most ilyen időszakom, gyerekként szerettem volna jobban. Elindulok akkor a menhely felé, ha jön jön, ha nem, nem. Ahogy közelebb érek(ünk) látom köbeállnak kettőt, mindenki ordít, hajráznak, két kutya pedig vezényszóra egymás torkának esik. Ez egy viadal... Basszus... döbbenten nézek a menhelyesekre, talán így végzik ki a kutyákat, akik senkinek sem kellenek? Összevonom a szemöldököm, figyelem, ahogy az egyikből máris kitépnek egy darabot. Laza mozdulattal kapom elő a telefonom a zsebemből. Gyorshívón vannak a zsaruk.
- HOgy ti ezt most mennyire megszívtátok
Ciccenek, s már ki is csöng az őrsön. Még egy valaki megszívta... Mark, ha odajött. De sebaj, majd tagadom, hogy velem van és deszkán gyorsan el lehet húzni a csíkot.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Szer. Aug. 12 2015, 13:00

Csak biccentek, mikor kijelenti, hogy igazam van. Hát tudom én! A gondolatai tudatában pedig mélységesen egyet értenék. Szinte mindenki kerüli a veszélyt, aki nem, az meg őrült. És veszélyes. Na Reev pont az utóbbi kategória ezek szerint.
Egyelőre számomra még mindig fura, de normálisnak tűnik, így kezdek oldottabb hangulatba kerülni vele, még a deszkám is kölcsön adom, amit azonnal birtokba vesz és még trükközni is tud. Én leginkább csak gurulni, hasraesni, vagy elüttetni tudom vele magam...
-Jó volt ez! - Hozzám képest ez azért nem a "semmi nagy dolog" kategóriája. Bár lehet, hogy csak kevés az önbizalmam. Nekem. Hahh.
-Aha, értem. De azért az embernek nem jönnek rosszul a barátok... - Haverok. Egyre megy. Én legalábbis így vélem. Sosem baj, ha az ember körül van pár ismerős arc. Egy hobbyval pedig lehet szerezni néhányat.
Hogy a cigiről leszokik, csak biccentek rá mosolyogva. Nekem aztán mindegy. A dohányosok nagy része nem tud leszokni, de ha van elég akaratereje, akkor hajrá. Bár elég sokszor hallottam már a leszokom témát és még egy haveromnak se jött össze. Valahogy kell az image-ükbe...
Reev közben elhatározza, hogy tényleg megnézi azokat a dögöket, és meg is indul. Én még tétovázom egy kicsit, majd mikor megáll, utána eredek a deszkán. Ha nem túl hangosak az emberek és a kutyák, talán még a guruló kerekek hangját is meghallhatják, ami nekünk nem jelentene túl jót.
-Az kemény! - Szalad ki a számon, mikor Reev mellé érek és meglátom, amit az előbb ő.
-Mit csinálsz? - Nézek rá összevont szemöldökkel, mikor a lassú felfogású agyamban lassan helyre kattan, hogy a srác telefonál, miután meglát egy illegális kutyaviadalt.
-Ugye nem a zsarukat hívod? - Én magam legalábbis nem ártanám bele ilyenbe magam, így őszintén őrültségnek tartom, amit csinál. Főleg, ha észrevesznek minket. Akkor a deszka gyorsaságát is baszhatjuk... Bár vicces lenne a hátamra kapni a másikat és elszáguldani az üldözők elől. A kutyák mondjuk nem csak a gatyát, de a seggüket is szétcincálnák, nem hogy elmenekülhetnénk előlük... Adrenalinnal teli délután lenne és beigazolódna a hirtelen érzett balsejtelmem, mikor megláttam a tarháló egyént.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Hétf. Aug. 17 2015, 01:06

Jól jön, hogy a lázadó korszakomban rengeteg deszkással lógtam, sőt előtte is igazából, mindent kipróbáltam, ami gurult, jó volt újra száguldani. Visszapasszolom a deszkát, mosolyogni még nem tudok (nemtom, hogy valaha visszatér-e a dolog) de a tekintetem derűs, hogy hát ez jól esett és feldobott, ezer hála.
- Kösz, amíg nincs meg a motor vicces lenne ilyennel járni, mint a Vissza a jövőbében. Ismered?
Ha vicces dolgokról dumálok, akkor talán egy idő után én is át tudom érezni. Baromság, de a jelenlegi felfogásom keres minden abszurd kapaszkodót.
- Ez igaz… elég fontosak, nekem is vannak, bármennyire furának is tűnik.
Cigiért kuncsorgó valaki elvonási tünetekkel, hát igen máskor összeszedettebb vagyok, de Josht már kikiáltottam barátnak, Mattet, Sebet pedig mindenképpen havernak, úgyhogy három embert is fel tudnék sorolni, aki…mondjuk szintén adna cigit, ha szépen megkérném. Az elég gyerekes lenne, ha őt arról kérdezném hogy áll a témával „és neked van barátod?” valahogy olyan triviális kérdés, csak nekem kellett szoknom a gondolatot, hogy mostantól egészségesebb emberi kapcsolatokat alakítok ki. Most a depi ebből visszavesz, de majd visszanyúlok a régi elhatározáshoz. A zaj irányába eredek, mert Mark kb közli, mit tököltem eddig, ha komolyan érdekel. Kutyaviadal, hallottam már ilyesmiről, de elég megrázó látni, szegény állatok, a cafatok, vér és eleve az agresszív közhangulat. Át sem gondolom, máris hívom a zsarukat, mire többen felkapják a fejüket, meg is állnak a menetben. Többen vannak, kutyákkal és csak egyikünk rendelkezik deszkával. Lehet, hogy hülye ötlet volt? Valami drámaiabb halált képzeltem el magamnak, ráadásul van itt még valaki, akit…szerencsésen veszélybe sodrok. Kinyomom a gombot, magam elé sóhajtok.
- Dehogy, a haverom, megszívtátok, mert ha hívom, az ő kutyája lever mindenkit. Imádja a viadalokat…
Most már nem hiszem, hogy beveszik, teszek egy lépést hátra.
- Mark…milyen gyorsan tudsz hajtani?
Felállnak néhányan…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Hétf. Aug. 24 2015, 11:24

Örülök, ha tehettem valami jót a srácért. Még a deszkám is visszakapom, szóval egy szavam nem lehet rá.
-Jaja, ismerem. - Elvigyorodom, mert az egyik kedvenc filmemet említette. Tudnám csípni, ha már a légdeszkás korszakban tartanánk, de erre még egy picit talán várnom kell...
-A deszka is van olyan menő, mint egy motor! - Némi sértettséget éreztetek, de azért vigyorgok. Mondjuk sosem voltam oda a kétkerekűekért. A kocsikért annál inkább.
-Milyen motort tervezel? - Biztos van elképzelése, és férfiak között a gépekről beszélni az egyik legkedveltebb téma. Nálam legalábbis biztosan.
Közben persze a beszélgetés is más irányba kanyarodik, és bizonygatni kezdi, hogy neki is vannak barátai. Hát biztosan, én nem kérdőjeleztem meg eddig sem. Attól, hogy valaki nem egyezik velem, még biztos megvan a saját köre. Bár én el nem tudnám képzelni, hogy ha vannak ismerőseim, akkor miért is üljek egy parkban egyedül, de mindenki más. Reev valszeg ezt preferálja és nincs ezzel semmi gond. Hál' Istennek nem vagyunk egyformák.
-Miért lenen fura? - Költői a kérdés, mert engem aztán annyira nem érdekel, hogy hány barátja van és kik azok. Vannak neki, boldog velük, slussz.
Mivel a témát lezártnak is tekintjük és nem kérdez rá általános iskolás módon, hogy én hogy állok barátok terén, így túl is lépünk a dolgon. Hirtelen meg is indul az eddig emlegetett zaj irányába, ami engem még most sem érdekel olyan nagyon, így hezitálok egy kicsit, hogy meginduljak-e a másik után. Jobb nem ütni mások dolgába az orrod, de valami miatt mégis úgy döntök, hogy a szerencsétlen után eredek.
Az elénk táruló kép eléggé megrázó. Nem is gondoltam volna, hogy egy menhely ilyenekre képes. Baszki. Én sem láttam még eleget a világból...
Néhány ismerős arcot is látok a tömegben, akik szintén megismernek engem és ráncolni kezdik a homlokukat. A hülye kérdésemre még inkább, mert addig talán fel sem tűnt nekik, hogy Reev telefonál.
-Simán rá fogadok! - Próbálkozom én is, bár azt hiszem az ötlet már eleve veszett ügy volt. Reev próbálta menteni a menthetőt, de ha nem puffantanak le minket itt helyből nyílt színen, akkor nagyjából 5 percen belül mindkettőnk seggében kutyafogsor fog díszelegni...
-Gyorsabban futok, ha ez mond valamit... - Vallom be őszintén szorult helyzetünk kellős közepén.
Mikor néhányan felállnak, a srácra nézek és úgy döntök, hogy éppen itt az ideje, hogy megeredjünk az ellenkező irányba.
Úgy szaladok, ahogy csak a lábam bírja! Még mázli, hogy szoktam futni járni, így edzésben vagyok, de kutyák ellen nem sok esélyem van.
A hátunk mögül halljuk, ahogy valaki elkiabálja magát, hogy "A kutyákat!"... De nem akarom megtudni, hogy milyen kutyákat akarnak ránk ereszteni.
-Erre! - Kiáltom el magam és bevágok egy szűk sikátorba a közelünkben. Remélem Reev is követni tud, mert van egy ötletem, hogy menekülhetünk meg néhány ötléstől a hátsónkban. Már, ha le tudjuk rázni a harapás után a dögöket és a gazdáik nem kapnak el minket... Szívás.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Pént. Aug. 28 2015, 15:07

A vissza a jövőbenbéhez nem fűz hozzá sok mindent, úgyhogy nem is kérdezem, láthatóan nem egy nagy dumás valaki, aki lelkesem dumálna velem filmekről, de vigyorog, szóval biztos nem utálja. Azt nem is lehet és nem ismerni se lehet.
- Azért annyira nem.
Horkantok fel, én nem tudok nevetni, ezt kapja. A motor a legklasszabb jármű, akárhonnan is nézem.
- Egyelőre gyűjtök, szerintem használt lesz. Jó lenne összeszedni egy Triumphot, de most nem állok úgy.
Anyámék bankja bezárt, azért kezdek lassan dolgozni, hogy önállósodjam, de majd elvállalok minden fotós munkát, legalább az elbérlet olcsóbb Lizzynél és Lia se jár a nyakamra a bérért, megoldom... Csak idő kell. Lopni megint nem kéne.
Vállatvonok.
- Úgy tűnt furának gondolsz. Amit nem szemrehányásképp, igazad van, csak mondtam.
De még egy különcnek is akadhatnak, Sebastian például igyekszik az lenni, Josh is, jobb mint a nagy nulla, vagy a no name haveri kör. Gondolom neki is vannak, minden épkézláb embernek legalább egy közeli figura. Buzdít, úgyhogy odamegyek, néhány srác bevadul, miért nem maguk élik ki az agresszióik? Kuytákkal gyáva dolog, állat, felheregeled, mintha mással végeztetnéd el a piszkos munkát, ráadásul nem hiszem, hogy feszültségcsökkentő lehet.
- Ugye? Ő nagyon menő, mikor hallottam az ugatást, egyből gondoltam mi folyik itt, hisz ki lenne olyan marha idejönni önszántából? Keresni a balhét...
Nézek rájuk, a telefont még nem teszem el, hátha...höm nem veszik be, amit kisütök. Meghalni így elég gáz lenne, persze nem ellenzem, csak máshogy képzeltem. Zuhanás például, azzal teljesen rendben volnék, de marcangolás? Ilyen gyökerek által?
- Jó neked
Nekem a másfél év kóma és a gyors felépülés után még nem kellene maratont nyernem, igaz, hogy hipreakaraterővel viszonylag hamar letettem a mankókat, de... Jól van, értem én, rohanok, követem, megpusztulok, hát persze, a lábam nem annyira bírja a terhelést, viszont ilyenkor hajtja az adrenalin az embert, sprintelek Mark után összeszorított foggal, körömmel, amit a tenyérhúsomba vájok mellesleg.
Ha széttépnek megint valakivel, nem jó, nem jó, hihetetlen, hogy a közelemben mindenki bajba kerül, csoda, hogy Lia még él. Sikátor, ez jó lesz, itt csak fel lehet mászni valahová, nem? Én már nem bírok, érzem, hogy pacásodik a képernyő, lábaim, mintha gumiból lennének, zihálva nekimegyek néhány kukának. Ezeket vagy kikerülni...vagy
Rámászom. Nincs más megoldás, ügetnek utánunk. Mark nem tudom hol van, már lelépett, elfutott? Én a kukán egyensúlyozva próbálok felugrani egy tűzlépcsőre, ha már lógok, fél siker, innen valahogy feltornászom magam, akáhová...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Mark-Reev Kutyatánc   Today at 03:06

Vissza az elejére Go down
 

Mark-Reev Kutyatánc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-