David and Elaine - kettesben <3

Szerintem még akkor is maradnék az óráján, amikor már levizsgáztam a tantárgyából. Teljesen elcsavarta a fejemet és szerintem Elaine ezzel tisztában van. Viszont, ahogy nevet mosolyra húzódnak az ajkaim. Szeretem, mikor boldog és azt hiszem, hogy velem az. Legalábbis eddig nem volt semmi probléma. Alig vártam, hogy újra az irodában legyünk, mert ilyenkor kettesben vagyunk és bármit megtehetek vele. Kikerekednek a szemeim, mikor a rákontráz a válaszomra. Túlságosan ismeretlen számomra ezek az érzések, így nem tudom elrejteni őket.
- Te kibírnád, hogy ne találkozz velem? - Nézek mélyen a szemeibe, hogy lássam az igazat. Szívem gyorsabban ver a kelleténél, mert én nem biztos, hogy kibírnám azt, hogy ne találkozzunk. Mellesleg ott van az órája, amikor mindig is összefutnánk. Teljesen meg vagyok kergülve, ha róla van szó. Túlságosan is hagytam, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam, ami miatt meg fogom ütni a bokámat, én érzem.
Hogy a gondolataimat is eltereljem, a vacsorára összpontosítok. Muszáj valamit beszólnom, mert nem bírom ki és tudom, hogy fáradt ahhoz, hogy bármit is mondjon. Csak mosolygok rajta és azon is, ahogy hozzám bújik. Eszméletlenül jól esik és nem tudom, hogy ezt eddig miért nem vettem észre a többi lánynál. Talán, mert náluk valóban egy gyors menet volt semmi több? Picit megrázom a fejemet, hogy Elaine ne vegye észre - elvégre a mellkasomon "fekszik" -, viszont elkergessem a rossz gondolataimat. Imádom érezni a fenekét. A gimnáziumban a haverjaimmal, csak a képernyőn keresztül fantáziáltunk róla, most pedig itt van velem, akibe bele is szerettem. A kanapéra elhúzom a számat. Szomorú vagyok, mert most nagyon is jó lenne, egy kicsit eldőlni rajta, úgyhogy Elaine mellettem vagy rajtam van. Behunyom a szemeim, ahogy végig simít gyengéden az arcomon. Selymes és puha az érintése, mint mindig. Másfelé néz, én pedig pontosan tudom, hogy mire gondol. Rosszul esik, hogy mással is kikezdett előttem, mert így mondhattam volna, hogy meghódítottam. Én is elfordítom a fejemet, de a másik irányba. Fel kell még ezt dolgoznom.
Összeráncolom a homlokomat, majd felé fordítom a fejemet, hogy a szemeibe nézzek.
- Nem zavarna? Valóban egy cseppet sem érdekelne, hogyha rám mászna? - Nézek rá kérdőn, azt hiszem ezzel magamat elárulom, mert engem nagyon is zavarna, hogyha más srác ólálkodna Elaine közelében. Bár ez eddig is így volt, amíg még csak tetszett. Ez lesz egyszer a vesztem, de nem bírok nélküle lenni.
- Szívesen leápolnálak. - Mosolygok, mert valóban ápolnám, amikor beteg, de most megint csak sikerül a nevetésébe bele bambulnom. Hihetetlenül jól esik, hogy ennyire jól érzi magát a társaságomban. Észre se veszem, de már is feláll, és a tükörhöz megy, én pedig követve, megölelem hátulról. Egy puszit nyomok a nyakára, majd még többet. Élvezem az illatát, és azt is, hogy nem csinál semmit. A hasán végig simítok, majd egészen fel a melléhez. A nyögésre, elmosolyodok, imádom hallani a hangját, ahogy élvezi az érintéseimet.
- Miből gondolod, hogy lesz hozzá kedvem vacsi után? - Suttogom a fülébe, most vagyok feszült, most akarom levezetni ezt az idegességet. Mivel nem akarom felbosszantani, így inkább elengedem, majd egy utolsó csókkal el is búcsúzok.

Útközben bevásárolok, veszek rántott sajtot, savanyú uborkát, rizst és kukoricát. Nem vesz igénybe sok időt, mégis laktató. Amikor megérkezek, neki is látok a sütésnek. A rizsnek a vizet, felteszem, addig olajat töltök ki egy serpenyőbe. A rizst beledobom a vízbe, mikor már kész, majd a rántott sajtot is kisütöm. Amint ezekkel kész vagyok, mindent kiteszek, a rizst össze keverem a kukoricával, majd letakarom az asztalon, hogy ne száradjon meg, amíg Elaine megérkezik. Fogom magam és bevonulva a szobába, fogok egy lapot meg egy tollat és az ágyra sréhen lefekszek, majd írni kezdem a házit. Elainenek mondtam, hogy az ajtó kulcs - csak azaz egy kulcs -, a lábtörlő alatt lesz, így könnyedén be tud jönni.

- Csakis kizárólag, a Te érdekedben - válaszolom nagyon komolyan, aztán egy pillanatnyi szünet után hozzáfűzöm - Beleőrülnék.
Most legalábbis így érzem, de az biztos hogy pár napot kibírnék. Viszont a szerelem teljesen elvette az eszem és igenis vágyom rá, hogy több időt töltsek vele, mint korábban bárkivel. Nem véletlen rángatom be az irodámba mindenféle ürügyekkel, ahogy most is. Jó, hogy itt van, és jól esik hozzábújni. Azt is élvezem, ahogy a fenekem simogatja közben. Az egész irtó szexis mégis megnyugtató. Ez a kettősség pedig egészen felélénkít. Főleg, amikor megzavarja azzal, hogy leül. De nem hagyom magam, az lébe ülök, úgy beszélgetünk tovább.
A féltékenység téma azonban kezd idegesíteni. Nem tudom mit akar tőlem hallani, miért érezné jobban magát, ha minden másodpercben a nyakába lihegnék, hogy ellenőrizzem, vagy nem is tudom? De valahogy olyan fura érzésem van ettől. Nagyot sóhajtok, és a szemébe nézek.
- De. Nyilván zavarna, de csak akkor, ha hagynád - és ezzel részemről a téma lezárva, remélem ő is érzi. Mert ez már kezd tényleg zavaróvá válni. Folyton ezen lovagol. Nem is értem. Pedig igazán jó kislány voltam eddig!
- Képzelem... De ha nem bánod, szívesebben maradok egészséges - mert persze, ha valóban beteg lennék, és ápolnia kéne, azt nem élvezné ő sem annyira. Igaz, tudom, hogy nem úgy képzelte az ápolást. Szóval csak mosolygok rajta. Aztán felállok, hogy ő is mehessen.
Nem mintha menne, nem mintha bánnám, azt a pár puszit, meg a tilosban járó kezeit. Még a számat is beharapom, miután felnyögök. Hergel már megint, és még el is akar bizonytalanítani. Még hogy nem lesz kedve... Na ne nevettessen!
- Akkor csinálok - súgom neki sejtelmesen, egy gyors puszit nyomva az ajkaira, aztán összeszedem a cuccaim, és nem sokkal később én is elhagyom az irodámat, igazán én az előadó felé tartok, hogy megtartsam az utolsó órámat.

Pontosan fejezem be a órát, és kedvesen elcseverészek még azokkal, akiknek erre igénye van, de próbálom rövidre fogni. Szerencsésen veszik a lapot. Lelépnek, én pedig pillanatok alatt felkapom az irodából a cuccaim, és már is az autóban ülök, úton hazafele.
A kulcs, ahogy David ígérte a lábtörlő alatt van, így könnyedén bejutok. Próbálok csendben lenni, hátha meg tudom lepni. A lakásban finom illatok szállnak, kibújok a cipőmből, leteszem a táskámat, és a blézerem, aztán a konyhába osonok, de David nincs ott. Nem bírok ellenállni, belesek a fedő alá, hogy mit is eszünk, és elmosolyodom. Finomnak látszik minden. A nappalimba fordulok, de David sehol. Tovább megyek a hálóba, s ha csak David nem vett még észre, akkor szépen besétálok és lehuppanok mellé az ágyra.
- Mit körmölsz ilyen szorgosan?

Tárgy: Re: David and Elaine - kettesben <3 Pént. Nov. 01 2013, 13:29

Nem tetszik a válasza és ez látszik is rajtam. Nem is nézek a szemeibe, ahogy komolyan mondja, hogy az én érdekemben nem találkoznánk. Sóhajtok egyet, ahogy belegondolok, hogy tényleg megfosztana a társaságától. Hirtelen nyilal belém valami, amikor mégis csak az igazat mondja. Arcomon egy pillanat alatt mosoly lesz és szemeim csillogásba kezdenek. Kezem pedig a fenekére csúszik, nagyon szeretem azt a testrészét.
- Akkor jó, mert két hónapra Európába utazok. - Mondom neki komolyan, bár ez nem igaz, de kíváncsi vagyok, hogy mit lép erre, egyáltalán elenged-e. Most amúgy sem tudnék elmenni, mert elég nehéz évem lesz és sokat kell tanulnom, nem engedhetem meg ezt magamnak, de neki ezt nem kell tudnia. Az jól esik, hogy zavarná, ha egy lány rám mászna, ebből meg következtetek, hogy azért nem szólt semmit a suliban, mert látta, hogy ellenkeztem. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, de azt hiszem, hogy erre voltam kíváncsi. Így biztos vagyok benne, hogy nem akar mást, csak engem. Ha beteg lenne, szívesen leápolnám, és ezt el is mondom.
- Pedig szívesen csinálnék neked teát és vinném az ágyba. Meg ágyba kaját... De ha nem, hát nem. - Rántom meg a vállaimat és lezárom ezzel, hogyha nem akarja, hogy ápolgassam, akkor nem teszek neki semmi ilyen kedvességeket. Nem akarok menni, mert most nagyon is jól érzem magam itt vele és szeretném, ha itt maradna, de kitessékel. Azonban mielőtt mennék, kicsit felhúzom.
- Nem fog menni. - Hagyom függőben, majd elmegyek.

Bevásárolok mielőtt átmennék hozzá, nem tudom, hogy mi van nála, de ha már megérkezek, akkor lusta lennék újból elmenni, hogy bevásároljak. Ismerem már magam ennyire. Gyorsan megcsinálok mindent, majd bent a szobában az ágyon kezdek bele a házimba. Nem is hallom, hogy nyílik az ajtó, mert annyira belemerülök a háziba. Mikor Elaine leül mellém, akkor fordulok felé mosolyogva.
- Csak a házit. Elfoglaltam magam és a határidőig be akarom fejezni. - Mondom neki, bár még csak vázlatot írok a füzetembe. Vagyis próbálnék, de túl sok a szívecske és alig van hely. De ezzel is mindjárt a végére érek, utána pedig jöhet a kidolgozás.
- De ehetünk, ha éhes vagy. - Fordítom megint felé a fejemet, hogy ehetünk, mert éhes vagyok én is, csak nem akartam bunkó lenni, hogy egyedül eszek. Mindenképp meg akartam ezzel várni.

// Hálószobában vagyok, nem a nappaliban Very Happy

//Ezen az új színen nem nagyon látszik, amit írtál XD - öhm, akkor a hálószoba javítom azt is... Rolling Eyes

//

- Tényleg? És hova megyünk? - Kérdezek vissza, vidáman csillogó szemekkel. Imádom Európát, bármikor szívesen elmegyek oda. Ez nem fog gondot okozni. Na jó, de... De tudom, hogy csak viccel, akkor pedig miért ne húzhatnám én is. Mármint, remélem, hogy viccel. Néha nem igazodom ki rajta, de bízom a női megérzéseimben, meg abban, hogy ez csak a kisfiús dac, amitől olyan nagyon édes! Szerencsére megérti, hogyan vélekedem a féltékenységről, és nem kell tovább magyaráznom, hogy egy bugris kislányt egyáltalán nem tekintek ellenfélnek. Főleg, mert láttam, mennyire nem foglalkozott vele.
- Oh, ezt bármikor megteheted, nem kell megvárnod, hogy beteg legyek, örülök, ha ágyba kapom a reggelit - Rákacsintok kihívóan, hátha ez használ, hogy megtegye majd alkalomadtán ezt nekem. De ha nem, azt is túl élem. Kaptam már tőle különleges ajándékokat így nem tartok attól, hogy csalódom. Ha olyan kedve lesz, biztos meg lep majd reggelivel is.
- Ha nem-nem. Csak nehogy megbánd később! - szólok még utána, aztán az órámra készülök.

Úgy látszik sikerül meglepnem, és nem vesz észre, amíg nem ülök le mellé. Mosolyogva pislogok rá, és nem tudom nem észrevenni a szíveket a füzetében. A hajába túrok, pedig tudom, hogy nem szereti, de talán most nem haragszik meg érte. Engesztelően az arcán is végig simítok, aztán kikapom a kezéből a tollat és megszólalok.
- Itt van egy hibád! - s mintha mi sem lenne természetesebb az egyik szívbe beleírom "E+D" egy másikba pedig, hogy "David" aztán visszaadom neki az íróeszközt - Most már jó!
Nevetek és felállok, mert bizony éhes vagyok, és már az előbb is nehéz volt ellenállni a finom illatoknak.
- Akkor ne várjunk! Mesélj, mi finomat eszünk? - tettetem, mintha nem lestem volna már be a konyhába, és nem néztem volna meg mindent, közben pedig kisétálok, s ha David is követ, akkor leülök az egyik székre, és várom, hogy szedjen nekem. Elvégre, ez most az ő tisztje.

Összeráncolom a homlokomat, ahogy többesszámban beszél, mert nem gondoltam volna, hogy képes lenne velem jönni. Azért ezzel rendesen ledöbbentett, mert Elainet teljesen máshogy ismertem meg és nekem még fura ez a szerelmes nő. Persze nagyon is örülök neki, csak ez az öröm eltörpül a meglepettségem mellett.
- Megyünk? Velem jönnél? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, ahogy rápislogok. Még mindig nem tudom elképzelni ezt a szituációt, persze én nagyon is örülnék neki, ha velem lenne. Már ha ez az egész valóban megtörténne. Viszont az még mindig megtörténhet, hogy beteg lesz és az ágyba vihetem neki a reggelit és a teát. Mindjárt gondoltam, hogy ezeket máskor is megtehetném, de ez nálam nem így működik.
- Ha-ha. Ezt valamit valamiért. - Öltöm ki a nyelvemet, mert nem kaphat meg mindent, amit csak a száján kiejt. Még akkor se, ha így kacsint rám. De az nem kizárt, hogy egyszer-kétszer így lepném meg, de akkor neki is kell valamit adnia érte. Megforgatom a szemeimet, mielőtt elmennék, úgyis tudja, hogy bármikor és bárhol képes lennék neki örömet szerezni, így nem kizárt, hogy nem is kell olyan sok mindent tennie, hogy lefeküdjek vele.

Az ágyban fekszek és csinálom a házimat, amikor Elaine megérkezik. Nem is vettem észre, annyira belemerültem ebbe az egészbe. Leírom gyorsan a vázlatomat, hogy mi alapján fogom az egészet kidolgozni, majd felpillantok rá. Szeretem, ha beletúr a hajamba, de most nagyon is jól beállítottam így remélem, hogy nem fogja összekócolni. Nagy szemekkel nézek rá, hogy ezt a simít most miért is kapom tőle, majd letekintek magam elé, de már a füzetem sehol. Kíváncsian nyújtogatom a nyakamat, hogy mit is irkál a füzetembe, majd mikor visszaadja, akkor megkeresem a változást.
- E+D? Nem is tudtam, hogy te ilyen nő vagy. - Mosolygok rá sunyin, majd felállok én is és megyek utána a konyhába. De mielőtt még beérne elkapom hátulról és magamhoz húzom, így válaszolok a kérdésére.
- Hmm, halbelsőség, pisztráng szósszal. - Suttogom a fülébe, mert tudom, hogy ezeket nem szereti, sőt ki is kötötte, hogy ilyen ne legyen. Elengedem és elnevetem magam, mert ennek semmi köze a mai vacsoránkhoz. Amint leült, odapakolok mindent az asztalra, majd szedek neki, végül magamnak is.
- Egy üveg bor lenne a legjobb hozzá. - Mondom neki, hátha van neki itthon, de ha nincs az sem baj. Én amúgy sem vehettem volna alkoholt a koromat illetően, de azért bízok benne.

- Ha Európáról van szó, bármikor! - Vágom rá, és remélem ezzel helyre teszi magában a dolgot. Nem, nem miatta. Hanem Európa miatt mennék. Igaz, lehet miatta is, de nem kell mindent tudnia. Néha zavaró, mennyire levett a lábamról, de remélem nincs tisztában azzal, mekkora hatással van rám. Elvégre ez még engem is megijeszt. Ő meg lehet túlságosan elbízná magát. Nem éppen jó kilátások. Bizonyos dolgokban így is sokszor úgy érzem, messzire mentem vele kapcsolatban, de egyelőre élvezem.
- Hmm... Megfontolandó... - attól függ, mi lenne a valami. Nekem vannak nagyon jó elképzeléseim, de nem biztos, hogy ő is értékelné. Mindenesetre ha már adódott egy ilyen lehetőség, nem szabad elszalasztani. Ritka, hogy ágyba kapom a reggelit. Persze erről leginkább én tehetek, amiért nincs - akarom mondani, nem volt - tartósabb, együtt-alvós-ébredős, kapcsolatom. Talán jobb is, hogy megy, a végén túl szentimentális leszek.

Elnézegetném egy darabig, ahogy ír, de éhes is vagyok így inkább mellé ülök, és így végre észrevesz. A füzetébe kukkantok, majd bele is írok, és vidáman adom neki vissza.
- Ez a te füzeted, David, szóval nem, én nem vagyok ilyen - közlöm vele könnyedén, bízva benne, hogy nem bántja meg, hogy róla így vélekedem, de abszolút el tudom róla képzelni, hogy ha nem lenne titok a kapcsolatunk, mindenhova kiírná a nevünket. Aztán lehet, tévedek, de nem igazán foglalkozom ezzel. A konyha felé veszem az irányt, de fel is húzom az orrom, ahogy a halat említi.
- Pfujj! Ha fogyózni akarok majd, téged fogadlak fel szakácsnak! - jelentem ki, és csak azért nem megy el az étvágyam, mert már korábban meglestem, hogy mi a vacsora, és tudom, egyetlen szó sem igaz abból, amit mondott. Na meg, mert valójában nagyon nehéz elvenni az étvágyam. Bár a halbelsőség az hatásos is lehetne. Inkább leülök, és várom, hogy elém kerüljenek a finom faltok.
- Abban a szekrényben vannak, válassz egyet - mutatok az egyik álló szekrényre, aminek az alsó része külön kis boros részleg. Rengeteg borom van, elég sokat kapok innen onnan. Egy részét el is szoktam ajándékozni. Várok, amíg David választ, majd miután tölt a poharamba és ő is leül felemelem az enyémet, hogy koccintsunk.
- A szakácsra! - mosolygok rá, aztán tényleg koccintok, és bele is kortyolok az italomba. - Jó étvágyat! - fűzöm még hozzá és a kezembe veszem a kést meg a villát, és enni kezdek. Magamban megállapítom, hogy egész jó, neki pedig elismerően bólogatok. Bár nem egy éttermi csoda, ha mást is hasonlóan jól készít, főzhet gyakrabban is.
- Hogy ráztad le a rajondóidat, hogy ezt időben el tudd készíteni? - érdeklődöm mosollyal az arcomon. Nem vagyok féltékeny, inkább kíváncsi, még akkor is, ha ez őt, esetleg zavarja.

Ledöbbent azzal, amit mond nekem, nem tudom, hogy ennyire oda van Európáért, bár kíváncsi lettem volna, hogyha ő nem tudna jönni, mi lenne velünk. Vajon akkor is velem jönne, vagy csak szimplán Európa miatt akar jönni? Mindig összezavar ez a nő.
- És ha rólam van szó, akkor nem? – Összeszűkítem a szemeimet és gyanúsan kezdem el méregetni. Persze gondolom, hogy vagy nem ad egyértelmű választ, vagy azt mondja, amit hallani akarok, de őt ismerve inkább az előbbi lesz. Gondoltam, hogy egyből benne lenne abba, hogyha viszek neki kaját reggel, akkor valamit kapok cserébe. Bár van egy sejtésem, hogy mit tervezne nekem. Amiben benne is lennék, de én valami másra gondolnék. Most valami különlegesre, de azt hiszem, hogy Elainet nem kell félteni. Majd talán kap ilyet is, de most egyelőre azon vagyok, hogy vacsorát készítsek neki, ezért le is lépek, hogy nyugodtan tudja folytatni az óráját, én meg elő tudjak készülni erre.
El vagyok addig, amíg haza nem ér Elaine, bár már nagyon is szeretném a karjaim között tartani. Eszméletlenül elvette az eszemet. Eddig is tetszett, de azóta, hogy egy folytában viszonyunk volt, csak beleszerettem. Talán a vesztem is lehet ebből, de inkább csak sodródok az árral és próbálom nem kimutatni az érzéseimet, mert akkor egyből elárulom magam.
- Pedig ilyeneket csak a csajok csinálnak! – Zárom le ennyivel, hiszen Samantha is összefirkálta ilyenekkel a füzetemet. Igaz ezt nem tudom elképzelni Elaineről, de mégis csak előttem irkálta szivekbe a nevünket. Nem foglalkozok vele inkább, csak felállok és követem, hogy elkezdjünk végre enni, ha már azért csináltam.
- A fogyókúrára tudnék egy jobb receptet… - Suttogom a fülébe, és remélem, hogy most az aktív mozgásra célzok, amit az ágyban tudunk produkálni. Amint leültünk elmondom bánatom, majd hátra tekintek a szekrény felé, meglátva a rengeteg üveg bort és elgondolkozom azon, hogy ezt eddig miért nem láttam. Fel is pattanok, majd elkezdem nézegetni az üvegeket. Elég sok jóféle bor van és az évjáratuk is nagyon jó, ahogy egy-kettőn elcsípek egyet. Kiveszek egy üveg vörösbort és megkeresem a bor nyitót. Kinyitom és a szekrényből kiveszek két boros poharat. Öntök elsőnek magamnak, ahogy szokás, majd Elainenek és leteszem elé.
- Erre a gyönyörű nőre! – Nézek mélyen a szemeibe hátha megbabonázom és elkezdenek remegni a lábai. Na nem mintha látnám vagy érezném, de attól függetlenül ki akarok belőle ilyet váltani. – Jó étvágyat! – Mondom én is, majd elkezdek enni. Egész jó lett, ahhoz képest, hogy ilyet most csináltam elsőnek, de talán annyira nem is bonyolult ez a recept.
- Elmondtam, hogy le akarlak nyűgözni, mert szerelmes vagyok beléd! Megértették és lekoptak. – Mondom halál nyugodtan és még vállat is rántok, bár gondolom, hogy nem fogja elhinni és ezáltal nem fog megijedni. Bár azt megnézném, ahogy kikerekedett szemekkel mered rám, hogy komolyan elmondtam másnak, hogy együtt vagyunk.
- És neked, hogy sikerült a rajongóidat lerázni? – Döntöm oldalra a fejemet, mert gondolom az órái után rengetegen feltartják, hogy feltegyék neki a kérdéseit. Tudom, hiszen a mi óráinkon is rengetegen mennek oda hozzá. Véleményem szerint egy-kettő azért, mert másra is számít tőle…

Elgondolkozom, de csak látszólag, aztán könnyedén ejtek ki egy szót.
- Talán - nevetni kezdek. Annyira édes, amikor ilyen fejet vág, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nevessek. Tudom, hogy nem szép dolog ez tőlem, de ha valóban szeret, akkor elfogad ilyennek, nemde?
Így viszonylag nyugodtan figyelem, ahogy magamra hagy, és könnyed léptekkel megyek el órát tartani. A hallgatók ma is csak azt látják, hogy Elaine S. Patrick kicsattanó jó kedvvel rendelkezik, de ez nálam megszokott.
Fáradtan és éhesen ülök le mellé, ahogy hazaérek, de a jó kedvem még mindig tart, ezért írok bele a szívecskéibe is. Nem különösebben zavartatom magam, amiatt, amit mond.
- Akkor te is lány vagy? - kérdezek vissza vigyorogva, mert mégiscsak ő rajzolt először szíveket, és ez is eléggé "lányos". Szerintem egyébként ez nem nemtől függ. Rengeteg fiút láttam korábban szíveket firkálni, benne monogramokkal... Lányok jegyzeteibe ritkábban lestem bele, de biztos ők is csináltak ilyesmit. Felpattanok, mielőtt bármiféle bosszút állhatna. Igaz David nem az a típus, de jobb az elővigyázatosság, így erre figyelek, és megyek a konyha felé, ahol már várnak ránk a finom illatok.
Megborzongok, ahogy a fülembe suttog, egy pillanatra a szemem is lehunyom, aztán csak hümmögök egyet.
- Nekem is, de valaki azt mondta, hogy ma az nem fog menni... - felelem szomorúan, ahogy visszaemlékszem az egyetemen folytatott kis beszélgetésünkre. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem fog tudni ellenállni... sosem tud. Viszont előbb vacsora, ami szerencsére nem hal, hanem nagyon fincsinek tűnő rántott sajt, és hozzá borocska. A poharam a szakácsra emelem, ő meg valami nőre, így játékosan szétnézek, hogy kire is célozhat, aztán mikor nem látod senkit, magamra mutatok, és kicsit meglepődöm. Ez természetesen csak játék, de élvezem. Kedvem lenne megcsókolni, de nem teszem, helyette koccintunk majd belekortyolok a borba, és enni kezdek.[
A rajongói felől érdeklődöm s a válaszán megint jót nevetek. Aztán végig simítok a karján, amolyan jelzésképp, hogy tudom, bízhatok benne.
- Ha az egyetemi hallgatókra gondolsz, egyszerűen közöltem, hogy aki öt percnél tovább tart fel, azt megbuktatom - válaszolom jó kedélyűen, majd tovább eszem. Tényleg jól főz.
- Megtartalak! Ez finom! - kacsintok rá, és megint csak mosolygok. Remélem nem veszi rossz néven. De ha mégis, van tippem, mivel engesztelem majd ki vacsora után.

Megforgatom a szemeimet, mert mindjárt gondoltam, hogy nem ad egyértelmű választ. De talán ettől izgalmas a mi kapcsolatunk, ezért nem is tudok rá haragudni.
Összeráncolom a homlokomat, azért ilyennel még nem illettek. Nagyon is látszik rajtam, hogy mennyire nem tetszik, hogy most ezt a kérdést felrakta. Egyáltalán nem is értem, hogy hogyan jött ez ide.
- Már miért lennék? – Még a hangom is más, ahogy visszakérdezek és az arcom csak arról árulkodik, hogy többet ilyet ne is feltételezzen. Szeretek fiú lenni, sosem próbálnám ki, hogy milyen a női lét. Azt hiszem, komolyan elgondolkozok azon, hogy a vendégszobában vagy a nappaliban alszok a kanapén, egyedül. Ez elég nagy sértés volt a számomra, de megpróbálom túltenni magam, épp ezért megyek utána és kapom el hátulról, hogy a fülébe suttogjak, valami izgatót. Megbékélni úgysem fogok, amíg nem engesztel ki, de majd meglátjuk a nap hátralevő részét.
- Akkor elkezdhetjük hétfőn a fogyókúrát. – Mondom neki és abban a pillanatban el is engedem. Tudom, hogy nem fogja kibírni a hétfőt, hiszen addig van vagy 4 nap, ahogy számolom. Mivel a jó vacsora nem létezik bor nélkül, ezért szerzek is egyet a polcról. Ötlet híján csak Elainre tudom emelni a poharam, és megvárom, míg játszadozik. Egyik szemöldökömet felvonom, hátha kibírja belőle olvasni, hogy a válaszom „talán”. Csak, hogy érdekesebb legyen a játékunk. Belekortyolok a borba, majd elkezdem enni az ételt, ami finom, bár nem volt túl nagy ördöngösség elkészíteni. Viszont nem ijedt meg a kijelentésemen, amin meg se lepődök, mert tudom, hogy nem nézné ki belőlem ezt. Igazából nem is biztos, hogy mindenkinek elújságolnám, hogy együtt vagyunk. Megnyugodtam vagy csak felnőttem? Mindenesetre letekintek a karomra, ahol végig simít rajta, én pedig jelzésképp, hogy ez mennyire jól esett, libabőrös leszek.
- Cseles! – Büszkén nézek rá, egész jól megoldja a helyzeteket, bár tudom, hogy őt nem kell félteni, mindig vannak ötletei, mindenre. Majdhogynem a torkomon akad a falat, ahogy meghallom, hogy mit mond. Szerencsére időben le tudtam nyelni, így nem kezdek el fulladozni, de azért kortyolok előtte a poharamból, mielőtt megszólalnék.
- Szóval megtartasz? És magadhoz is láncolsz, hogy ne kóboroljak el? – Ilyet még nem is mondott nekem senki, hogy megtart. Igaz, eddig nem is volt komoly kapcsolatom, és nem is akartam ilyeneket. Most sem biztos, hogy akarom, de az a fránya szerelem, valahogy ezt hozza ki belőlem.
- Nem félsz attól, hogy a paparazzik megláthatnak minket az ablakon át? – Csak ekkor tűnt fel, hogy lényegében tökéletes belátás adódik kintről, ami engem nem zavar, de neki mégis csak a hírnevéről van szó és kíváncsi vagyok erre.Közben pedig vészesen fogy az étel a tányéromról, ami szintén csak nem zavar, mivel így hamarabb kerülhetünk az ágyba, még ha azt is hiszi, hogy nem lesz a mai nap köztünk semmi.

karakterinformáció

» After School - Elaine&David
» Here we meet again - Elaine és David
» Kettesben (Reev és Lia)
» Elaine és David - féltékennyé teszlek :P :D
» Elaine&David - első randi

David and Elaine - kettesben <3

David and Elaine - kettesben <3

Similar topics

Similar topics