Kezdjük kicsit korábban a történetet, még Sebastian születése előtt. Nathaniel Smith és Karen Wright kapcsolatával indult minden, meglehetősen régen. A két szerelmes története csaknem tökéletes volt, egymásra találtak, összeköltöztek, összeházasodtak és gyermekeket vállaltak. Noha Nathaniel katonai pályafutása miatt nem mindig lehetett ott felesége mellett és néha veszekedtek, egyikük sem gondolkodott váláson. Első gyermekük, Caleb születése után két évvel újabb gyermeket vállaltak, William születését követően azonban Karen a felmerült komplikációk következtében elhunyt. Nathaniel arra szorult, hogy egyedül nevelje két fiatal gyermekét, ami a munka mellett nem volt egyszerű feladat, így egy állandó bébiszittert volt kénytelen alkalmazni a kis Caleb és William mellé.
A sors azonban nem volt végig olyan kegyetlen Nathaniellel. Amint sikerült kissé kihevernie szeretett felesége halálát, 8 évvel Caleb születése után, elkezdte látni a többi nőt. Akkor akadt meg a szeme a nemrég Los Angelesbe költöző gyönyörű, görög szépségen. Daphne Thea Buros szerencsét próbálni jött a nagyvárosba, és elég hamar rá is talált, méghozzá Nathaniel képében.
És itt kezdődik Sebastian története, ugyanis a házasságkötést követő első évben meglátta a napvilágot. Aranyos, csendes gyerek volt, soha nem követelőző, még az óvodáskori látványos dackorszak is elkerülte, ám emögött az is ott volt, hogy folyamatosan hasonlítani szeretett volna apja szemében nagyra tartott bátyjaira, Calebre és Williamre, és valamivel kiérdemelni apja szeretetét. Na jó, nem igaz, hogy nem szerette a férfi, de nem különösebben éreztette soha, így már kisfiúként rendkívül fontossá vált Sebastian számára, hogy eredményeivel legalább egy-két dicsérő szót kicsikarjon a férfiből, a helyzet azonban ennél jobb sosem lett, és ezen még Demetria születése sem változtatott. Maradt ugyanaz a távoli és némileg rideg viszony apa és fia között, ami mindig is létezett, bár idővel ezt végül is enyhítette az a tény, hogy legalább a húga szeretettel fordult felé. Szoros kapocs alakult ki közöttük az idő múlásával, még ha nehéz is volt megtartani mindent a régi állapotában, amikor tizenévesen bátyjaihoz hasonlóan Sebastiant is katonai iskolába íratta az édesapjuk. Ekkoriban még rendszerető, szófogadó gyerekként igyekezett az iskolában is teljesíteni, nem szégyent hozni apja nevére, noha nem kifejezetten szerette a helyet, a körülményeket. Sosem volt egy kifejezett alfa a társai között, inkább kilógott a sorból és amiatt került bajba, hogy a gyengébbeket védte, ám mindez kicsúszott az irányítása alól, amikor egyik társa védelmében verekedésbe keveredett és a végén az apját is felhívták. Kiderült, hogy édesapja szerint mit sem ér a nemes cél, ha nem ismeri az engedelmességet. Egyik napról a másikra látványosan változott meg, már nem érdekelte a teljesítménye, és nem sokkal később az eredményei le is romlottak, és kirúgták. Állami iskolában fejezte be a tanulmányait, majd ide-oda lézengett a nagyvilágban egy ideig, apja ellen lázadozva csak úgy céltalanul utazgatott, fél év után abbahagyta megkezdett pszichológiai tanulmányait, később a marketing hasonló eredményre jutott, amíg össze nem állt végre valahogy benne huszonegy éves korára, hogy mihez is szeretne kezdeni magával. Útjai során időnként modellkedéssel keresett pénzt az atyai támogatás megvonása esetén, így a színészi babérok ötletéig nem sok gondolkodásra volt szükség. Hazatérve sikerült édesanyja segítségével főleg meggyőzni az apját, hogy neki ez való, nem a katonaság, így húgával egyszerre iratkozott be a főiskolára, abban a reményben, hogy ez most végre a jó választás lesz számára és megtalálja a számára leginkább megfelelő utat.

Shine on me