Joel Goldwin
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 11
| Tárgy: Joel Goldwin - kész! Kedd Júl. 08 2014, 15:23 | |
| Joel Goldwin
férfi; 21; műsorgyártás; műsorvezető és szerkesztő; 1. évfolyam
Mr. Smooth Criminal
I'm comin in hot, you heard me
Joel Goldwin vagyok és ez itt a Jackass. New York-ban születtem és nőttem fel a módos Goldwin család második fiaként és igen, ezzel meg is pecsételődött az életem. A szüleimről elöljáróban csak annyit, hogy piszkosul gazdagok, éppen ezért akarják mindenből a legjobbat a két fiuknak. Kiskorom óta mindent megkaptam, amire szükségem volt. Na de akkor miért is panaszkodok? A szüleim neveltetéséhez negatívumként az is hozzátartozik, hogy már születésemkor eltervezték az ÉN egész életemet. Hogy hová járjak gimibe, egyetemre, mi legyen a foglalkozásom, mit sportoljak, kivel barátkozzak, illetve hogyan éljem az életem. Ez a mentalitás meg is bélyegezte a velük való kapcsolatomat. Sosem mondhattam, hogy a szüleim büszkék lennének rám. Borzalmasan nehéz ezt elérni úgy, hogy a bátyám, Chris az úgynevezett "mintagyerek" volt számukra. Őt úgy formálták kényükre-kedvükre, ahogy akarták, és nem tiltakozott ellene. Ezek után nehéz kiemelkedőt elérni a szüleim szemében úgy, hogy én magamakarom formálni az életem. Már kiskoromban is túlbuzgó voltam, kicsit hiperaktív, a dadák egyszerűen nem bírtak velem. Apám már kiskoromban kiválasztott pár sportot számomra, de nekem a lovaglás, tenisz, krikett és hasonló unalmas kategóriába besorolandó "sportok" nem nyerték el a tetszésem. Engem mindig a foci érdekelt, a kosár, amelyekről csak a TV-ben hallottam. Ki akartam élni a hiperaktivitásom. Ahogy telt az idő, egyre inkább mondhattam magam lázadónak. Magántanárt akartak nekem, de én mindenáron a gimibe akartam menni, közösségbe, barátokat találni, csajozni. Focizni kezdtem, ahogy a nagymenők szoktak a filmekben, sok barátra tettem szert a középosztályból, akikkel végre érezhettem, hogy élek.. nem is.. inkább, hogy normális vagyok. A szüleimből és bátyámból álló triumvirátus folyamatosan szervezgette az előkelő partykat, neves embereknek akartak bemutatni, hogy elintézzék a jövőmet. Úri öltözetet akart rámaggatni, meg akarták tiltani, hogy eljárjak otthonról, mondván én magasabb kasztba születtem. Sosem értettem és nem is fogadtam el ezt a hozzáállást. A bálok helyett én házibulikba, medencés bulikra, diszkókba, bárokba jártam szórakozni, ahol aztán igazán kiéltem a túlbuzgóságomat. Sosem mondtam nemet az alkoholnak, ha úgy alakult, a fűnek sem. Ilyenkor imádtam élni, talán ezért is lehettünk a baráti körömmel a buli lelke. Rengeteget csajoztam mert tudtam, hogy csak ilyenkor van rá lehetőségem. Komoly kapcsolatom sosem volt, már korán eldöntöttem, az igazit csak akkor akarom megtalálni, ha elköltözöm, vagy egyetemre megyek. Miért a Frances University? Kiskoromban sokat néztem a televíziót. Csak onnan ismerhettem meg a "normális" emberek világát, rengeteget tanultam belőle. Imádom a filmeket, sorozatokat, sőt még a reklámokat is. Akkor eldöntöttem, hogy ha felnövök, én biza tv-s személyiség akarok lenni. Az önbizalmammal sosem volt gondom, és a beszélőkém is jó, hála a népszerűségemnek a haveroknál. Bár a jegyeim sosem voltak a legjobbak, ez az egy dolog mindig is érdekelt, a média. Az ősök természetesen kiakadtak, amikor megtudták, hova jelentkeztem, terveik szerint nekem... nem is tudom.. valami gazdagoknak való melókat mondogattak, de nem figyeltem. Szinte kitagadtak. Én, Joel Goldwin, hogy merem bemocskolni a nevüket és elmenni CSAK egy műsorvezetőnek?! Lényeg a lényeg. Most, 21 éves fejjel végre készen állok, hogy azt tanuljam, amit szeretnék, megtaláljam az oldalbordámat (nagy Ő), eszeveszettül bulizzak és meglássam, mihez tudok kezdeni saját erőmből, burzsoá háttér nélkül. Peace
Ahogy a mottóm is tartja: Lényeg a lényed. Mindig is eszerint éltem az életem és ezután is így fogom. Ahogy már említettem, a származásom dacára engem nem érdekelnek a társadalmi különbségek, sem másfélék, mindenkit egyenlőként kezelek. Nem hihető? Pedig így van. A gimiben sem szoktam másokat meggatyázni vagy csicskáztatni. No de ettől még nem vagyok szentlélek. Csináltam már rengeteg őrültséget, szinte mindenben benne vagyok. Hisz csak egyszer élünk, nem igaz? Nem vagyok hirtelenharagú, de tényleg. Párszor verekedtem, de akkor is nagyon sokáig kellett húzniuk, mire ugrottam. Általában mindent kétszer meggondolok, próbálom megtalálni a helyes utat, viszont emiatt gyakran hezitálok túl sokáig és rontok el dolgokat. Alapvetően jókedvű srácnak tartom magam. Se jó se rosszfiú nem vagyok, ezt majd eldöntik a nők. A humor nagyon fontos nálam, sokszor veszem humorosra a dolgokat, néha azokat is, amelyeket nem kéne. Ha már említettem a bunyókat, ott számtalanszor figuráztam ki a másikat humorosan, addig amíg nekem nem ugrottak. A páréjszakás nőimet humor&flört kombóval hamar lehengereltem. Arra várok, mikor jön az a lány, akit ezzel nem tudok átverni, akiért küzdenem kell. Általában képes vagyok küzdeni bizonyos dolgokért, amiket ha nem érek el, nagyon le tudok törni. Ezért inkább berúgok, aztán másnap restart. Sosem játszom meg magam, első találkozásra is olyan vagyok, mint a sokadikra. Az egyetlen negatívum az életemben, ami sokszor váltott ki erős érzelmeket, az a családi szeretet, melegség hiánya. Szinte mindig különcként kezeltek, próbáltak a saját arcukra formálni, de én nemet mondtam. Azt vallom, rossz családba születtem. Talán ez élteti bennem annyira a szándékot, hogy remek apa váljon belőlem a későbbiekben.
- Oké oké oké... Tes, adj még egy kicsit! - kiáltom a legjobb barátom felé. Dale-nek hívják, de mi gyerekkorunk óta annyira össze vagyunk nőve, mint a testvérek. Tesónak túl sokan szólítják egymást, így nekünk maradt a "tes". Felémnyújtja a sósvízzel teli poharat, amit az előttem térdelő, két hányást között lévő lánnyal itatok meg, aki aztán folytatja a tevékenységét. - Mégis mi a francot csináltál vele ilyen hamar? - veregeti meg a vállamat Dale mosolyogva, de csipetnyi kedvem sincs most nevetni. Francnak kellett egy lány, aki a buli elején összehányja a házat. - Kicsit töményeztem vele, amíg megérkeztek a vendégek. Valami elsős csaj a gimiből, szóval kétlem, hogy bírná a piát. - ezt a két mondatot biztosan nem fogom belefoglalni később az önéletrajzomba. Remek születésnapnak ígérkezik ez az este ilyen bevezetéssel. Hatalmas bulira számít az egész gimnázium, hiszen most érettségiztünk le mindnyájan, ráadásul júniusban van a születésnapom is. Méghozzá a huszonegyedik. Dale és pár végzős srác szervezte az egész összejövetelt, ráadásul az ő medencével felturbózott házukban. A Project X ehhez képest Teletabik. Beront az egyik jóbarátom Cody, hogy a tömeg engem keres, hogy mondjak valami felvezetést a bulihoz. Remek, soha jobbkor. - Ha már így "értékelted", hogy én hánytatok egy lányt a te házadban, az én bulimon, akkor megragadom az alkalmat és átadom a copfját neked, amíg mondok pár szót. - villantok egy gúnyos mosolyt Dale-nek, aki sötét szemekkel ragadja meg Mendy.. Wendy.. Wanda.. akárki haját. Kiállok az első emeleten lévő korláthoz. Lent a hallban már összegyűlt a nép, készen állva arra, hogy tönkretegyék a házat, igyanak, szívjanak és dugjanak egy jót. Fogok egy poharat és egy kanalat kocogtatok rajta. Mivel ilyen hangzavar van odalent, senki sem figyel, ezért egyszerűen levágom a földre, ahol széttörik. Most már észrevesz a félrészeg tömeg és éljeneznek. - Barátaim, rómaiak! - kezdem az irodalom érettségiből merítve. - Köszöntöm az egybegyűlteket! Köszöntelek titeket New York fertőjében! Azért késtem kicsikét, mert egy hölgyet szabadítottunk meg a gyomra tartalmától. Ne aggódjatok, ti is erre a sorsra juttok! Elhihetitek nekem, hogy ma aki nem hány, az sosem fog! - a tömeg egyetértően ordibál ismeretlen eredetű szavakat, majd meghúzzák poharukat, üvegüket, cigijüket. - A férfiakat kérem ne rongáljanak, a nők pedig helyezzék lejjebb erkölcsi korlátaikat, és hagyják hátra gátlásaikat! Hölgyek és urak, kandúrok és ludak! Kezdjük! - kiáltom, majd római császárokhoz hasonlóan kinyújtom karomat, melyen hüvelykujjam lefelé mutat. Nagy nehezen visszadölöngélek a fürdőszobába, ahol kétségbeesett arccal várnak a barátaim. - A jó hírt mondjuk, vagy a izét... rosszat? - szerencsére az alkohol még nem tette tönkre annyira az agyát, hogy emlékezzen a két lehetőségre. - A rosszat. - ha valamit megtanultam az az, hogy mindig a rossz hírt kérjük előbb. - Nos, a csaj az előbb vért hányt. - vezet be a történtekbe Dale. - A francba.. na és mi a jó hír?- Amikor éppen nem hányt, Cody elhívta randira, amiért hánytatja. Igent mondott! - minden erőmmel azon vagyok, hogy értetlen és vagy elhűlt fejet tudjak vágni. Aztán mind a hárman elkezdünk röhögni. - Hülye gyökerek! Hívjatok neki egy mentőt! Lementem inni. - hiányozni fognak ezek a barmok az egyetemen, úgyhogy búcsú ivászatra fel. Képszakadás. A következő kép: a medencében nincs víz, de én benne fekszem egy matracon alsógatyában, rajtam egy lánnyal. Íme egy érett 21 éves férfi!
Pacsi mindenkinek! Zoli vagyok 19 éves. Hú. Körülbelül 2-3 éve játszom. Az első oldalakon nem igazán találtam magam, aztán jött egy vámpírnaplók alapú fórum, ahol - bár nem ismertem igazán a sorozatot - eszméletlenül jól éreztem magam. Szinte minden nap játszottam, egyszerre akár 3-4 emberrel is. Voltam hónap reagja, hónap játéka is. Nem vagánykodni akarok, csak megmutatni, mennyire lelkes/aktív tudok lenni. Sajnos később bezárt, mert az adminok nem tudták tovább vinni, vagy hasonló. Azóta játszottam 2-3 oldalon, de az érettségire való felkészülés miatt abbahagytam. Szóval most jó pár hónapos kihagyás után tértem vissza. Remélem nem lett silány az előtörim, sem a játékos példa. Sosem tudtam magamban eljátszogatni. Szeretnék (és megpróbálok) minél aktívabb tagja lenni az oldalnak, szeptembertől nem tudom hogy megy, hiszen a karakteremmel egyszerre leszek elsős egyetemen Namaste
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0 |
|