Ezt most elég kínosnak érzem. Mármint azt, hogy le kell írnom egy lapra az életemet. És ezt csak azért írom le mellé, ugyan nem volt a feladatban, mert szeretném, ha tudná, kedves Doktornő, hogy ez nekem mennyire nagyon kellemetlen.

1988. Június 5-én születtem Avignon városában, amiről nem várom el, hogy tudja, merre van, megértem, hogy a turisták csak Párizsig látnak el, sőt, egész Franciaország nekik egyetlen nagy Párizs, hozzá képest minden " valami város messze Párizstól". Az apám egy hihetetlenül gazdag ügyvéd, az  anyám pedig mesterszakács. Most nyugodtan gondolhatja, hogy anyám eléggé le van maradva az apámtól,  de ha ez megfordul a fejében, akkor valószínűleg nem tudja, hogy Maga egy évben keres annyit, amennyit ő egy hónap alatt... na nem bántásból. Ezek csupán a tények. Anyám egyedül nevelt fel, és mindig elmondta, hogy mennyire nagy féreg is az apám, továbbá, hogy mekkora szerencse, hogy nem hasonlítok rá, mert akkor egészen biztos, hogy nehezen lenne velem ilyen jóban. Mindig szerettem a növényeket, főleg a rágcsálókat, hörcsögök, nyulak, tengerimalacok, sünök, vadászgörények, tele volt velük a szobám, és mindegyikkel nagyon törődtem. Az iskolában hihetetlenül jó tanuló voltam, igyekeztem tökéletesnek lenni, ezzel is bebizonyítva anyámnak, hogy mennyire jó is, hogy végül is a gyereke vagyok, annak ellenére is, hogy néha apám egyik fotóját használja darts táblának... komolyan így volt, nem tudom, hogy volt képes ilyen hosszú ideig gyűlölni valakit.
A gimnázium alatt kicsit más irányba fordultam és elkezdtem besegíteni anyámnak. Otthon tanított sütni-főzni, még tálalni is, de közösen rájöttünk, hogy nekem inkább a sütemények valók, abban viszont a gimnazista éveim alatt tökélyre fejlesztettem magam. Utána elmentem megtanulni normális keretek közt, amit már úgyis tudtam. Ez csak azért volt jó, mert mellette dolgozhattam is, és egy kis nevet szerezve a csodálatos tortáim által már sokkal könnyebben találtam munkát úgy is, hogy közben folytattam a tanulmányaimat. Mikor végeztem anya felvett maga mellé, és én mindent megtettem, hogy ne hasonlítson az apámhoz dühében. Komolyan mondom, soha nem láttam élőben, nem is nagyon néztem utána, de ezek után leginkább Voldemortnak, vagy Lucius Malfoynak tudnám elképzelni, és anyám pedig a "sötét oldalra" való átállástól félt engem ennyire.
Bevallom, szerelem terén azért a sikereim elhanyagolható mértékűek voltak... mondjuk ki kereken, a nullát söpörték felülről, egészen, míg meg nem jött Shayne. Egészen elképesztő volt. Csak jött és levett a lábamról, aztán mire feleszméltem már jártunk. Egy évet. Most biztosan nagyon nagyon taszítónak talál, de ha látná őt, nem így gondolná. Shayne már a jelenlétével levesz mindenkit a lábáról, úgy tökéletes, ahogy van. Szerettem, mindent megadtam neki, amire vágyott és képes voltam rá. Mellette magabiztosabb voltam, talán ez volt az oka annak is, hogy ebben az időben utánanéztem apámnak, így tudtam meg, hogy van egy féltestvérem, Edward, akit végül is nem akartam felzaklatni. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy Shayne megcsalt. Nem is egyszer. Mentségemre szóljon, szerintem piszok jól kezeltem a helyzetet, nyugodtan visszakérdeztem, hogy tényleg így volt-e, és mikor megerősítette összeszedtem a cuccaimat teljesen szótlanul és elköszönve, szívből jövő jókívánságaimmal, komolyan, minden gúny nélkül, elmentem. Haza értem és elkezdtem összepakolni a dolgaimat, rendeltem egy szállító kocsit, ami elviszi a cuccaimat, albérletet kerestem. A dobozok még megvoltak, ezért a legtöbb dolgot hamar behánytam, költöztetőket is hívtam. Úgyhogy két nap múlva indulásra készen álltam. Anyámnak is elmondtam, hogy elég volt a viszálykodásból, nem apámhoz megyek, de a féltestvéremmel beszélni fogok. A repülőn ezen gondolkodtam. Hogy tulajdon képpen ez elég fontos nekem. Hogy találjak egy épelméjű családtagot.

Most van egy állásom, pontosabban egy nagyobb üzletben majdnem én vagyok a vezető, tortákat csinálunk hihetetlenül sok pénzért, és még nem sikerült rávennem magam, hogy megkeressem Edwardot. Mert az nagy lépés lenne, és nem tudom, hogyan kezdjem el. Ehhez ne adjon tanácsot, kérem.

Shine on me