Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee

- Már írtam, annyit meg nem akarom zaklatni. Még a végén rám fogja, ha megbukik a zh-n. – lássuk, be mindenképpen én leszek a hibás ez esetben...is az SMS-ektől függetlenül és valahol jogos is lesz. Ha lenne biológiája, arra tudnánk gyakorolni…
A pólós képek határozottan felkeltik az érdeklődésemet, még ha sejtem is, hogy csupán megtévesztés az egész. Modell volt, szóval esélyes, hogy készült róla hasonló sorozat, ezt pedig rögvest fel is jegyzem. Google továbbra is jó barátom lesz úgy érzem.
Kezdem azt hinni, nincs olyan téma, amivel zavarba tudnám hozni, amiért meg is engedek magamnak egy elégedett mosolyt. Határozottan pozitív vonás, ha nem borítja rám az asztalt és fut el sipítozva, hanem veszi a lapot és inkább ez tekinthető gyengémnek, mintsem a mocskos szájú csajok.
- Nem féltelek emiatt. Szerintem a filharmónikus közül, bárki a segítségedre sietne ez ügyben. – természetesen még mindig csakis és kizárólag a hangszerről beszélek. El a csúnya gondolatokkal.
- Dobolni? Hajnalig? És még csodálkozol? De, most miért nem folytatod? – árasztom el kérdéseim tömkelegével.
- És miért pont dobolni kezdtél? A trombita túl hangos lett volna, ugye? – nehéz elhinni, de most tényleg nincs szexista másodjelentése.
- Hogyne! Légdobolok, légzongorázok és hasonlók. Amúgy gitározni kezdtem el, de a tanárommal megállapítottuk, hogy mindenkinek jobb, ha én maradok a hallgatásnál, de abban nagyon jó vagyok. Nem tudsz olyan előadót mondani, akit ne ismernék! – büszkén ki is húzom magam.

Édes, ahogy szabadkozik, hogy miért is nem hívja fel azonnal, vagy miért nem dob egy sms-t szíve hölgyének. Mert ebből ítélve biztosan az. Szerencsés lány. Egyre kíváncsibb vagyok, vajon milyen lehet? Mindenképpen szerencsés, de azon túl…
Túllendülök, túllendülünk azon, hogy csúfosan kineveti rajongásomat Lenny iránt, és én elégedetten figyelem a reakcióját a fotósorozatról tett említés után. Újságíró, így szinte biztos vagyok benne, hogy utánam fog nézni. Nem izgat, hiszen milliók néztek már meg lenge öltözékben újságban vagy az interneten. Amíg nem kell egy szál XL-es pólóban végigvonulnom a Rodeo drive-on, addig nincs vele bajom, ha a csupasz bőrömet bámulják.
Az oboás poénnak sehogy sem akar vége szakadni, nem bírunk egymással.
- Igazán remek ötlet. – a sétáló népet nézem mögötte, de válasza hallatán hátravetett fejjel kacagok – Mond csak, be tudnál mutatni néhánynak? Vennék néhány leckét…
Imádom a dobot, mindig is imádtam, de a mozgáskoordinációm nem az igazi – mondom ezt a lovaglás ellenére, ahol négy végtagommal négyfélét csinálok.
- Bizony, doboltam, bár inkább csak ütem nélkül csépeltem mindent, amit értem. Hajnalig, mert szerintem én voltam a világ legjobb dobosa, csak azóta rájöttem, hogy tévedtem… Jobban áll nekem, ha csak a doboson játszom…
Elmélázok. Életem első szerelme dobos volt. Lehet, hogy nem is a srácba szerettem bele, hanem a dobszerkójába? Sosem tudom meg.
- Hogy miért pont a dob? Fogalmam sincs… Mindig is vonzott. Apa meg tett egy próbát, bár szerintem nemzetközi gyásznappá nyilvánítaná a napot, amikor megfogalmazódott a fejében az ötlet. – úgy érzem, nem tudnék reagálni a trombitás szófordulatra, így elengedem a fülem mellett. Érzem, hogy ezt még meg fogom bánni, hiszen bűn kihagyni egy ilyen lehetőséget, de hirtelen túl mélyre merültem a múltban.
Amikor megkérdezem, játszik-e hangszeren, kisfiús mosolya szélesebbre húzódik.
- Egész kis légzenekar vagy egy személyben! – mondom neki, és csodálkozva hallgatom, hogy béna a hangszerekkel. Lehet, hogy tényleg nem akarom hallani énekelni?
Lenny gitárja ismét teret követel magának, ahogy Dom immár harmadszorra hív. Csoda, hogy ennyi időt hagyott nekem…
- Ne haragudj, muszáj felvennem. – biccentek a visítozó telefon felé, pedig boldogan végighallgatnám a számot. – Hosszú lesz, neked meg úgy érzem, már zabszem van a formás hátsódban. Menj csak, Rómeó, Júlia már tuti az erkélyről kukkol.
Felmosolygok rá, aztán felveszem a telefont. Dom ideges hangját biztos, hogy a környező asztaltársaságok is hallják, el kell tartanom a telefont a fülemtől, olyan hangosan ordít velem, de csak vigyorgok. Imádom, amikor féltékeny, ilyenkor mindig árengedmény következik.
Mosolyogva intek Nick után.

//Köszönöm!!!!//

» Elee&Nick
» Flagstaff-Elee&Nick
» Hospital- Elee&Nick
» Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick
» Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian

Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee

Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee

Similar topics

Similar topics