Josh ötlete volt! De elismerem…nagyon jó és azt is, ha rajtam múlt volna, csak ajándékot adok és hagyom kettejüket ünnepelni. Ez így jobb, még akkor is, ha szövetkeznem kell vele. Sebastianért! Elvégre a férje, vagy mi…
Úgyhogy segítettem, bár az ötlet első részéhez nem sokat tudtam hozzászólni, csak, hogy még nem csináltam. Nem akartam ünneprontó lenni és kihagyni emiatt, viszont azt Joshra bíztam és inkább a második részébe segítettem be, ami a szervezést illeti. Az anyagiakat állom, mondtam Joshnak a telefonba, hogy kaptam előleget, mert mostantól együtt fogok dolgozni pár nagykutyával, bizonyos klippeken, lesznek saját számaim, játszanak majd a rádióban, más szóval beindul majd a karrierem. Neki nem fejtem ki, hogy történt, megköszönöm, ha gratulált, főleg úgyis Sebastianról beszélgetünk, az ő érdekében szervezkedünk, ez a nap Érte van.
Úgyhogy megjelenek a megbeszélt helyen, és időben, bár nincs megfelelő öltözetem erre, az első körre, csak egy kényelmesebb farmerben, ingben és kabátban jöttem. Hozom Seby ajándékát, egy fotókönyvet, amibe a közös fényképeinket (néhány darabot a kiállításról) illetve őt is, Josh, egyszóval a boldog időket ragasztottam, kis, francia idézetekkel. Ez utóbbit lenyeltem.
//Az eleje így néz ki//
Várom Josht és ha minden igaz, Sebastiant, egyébként már nem gyűlölködöm, semmi ilyesmi, igyekszem pozitív irányba változni és a boldogságukat tartani szem előtt, ezértis: őszinte az ezerwattos vigyorom, amikor megpillantom őket.

Több dolgot forgattam a fejemben... aztán gondoltam egy merészet. Miért is ne szőhetnék össze többet is, egyszerre? Seby szülinapja volt az ürügy, hogy ismét kapcsolatba lépjek Reevennel. Terveket szőttem, amiket megosztottam vele. Az egyik programot ugyan már korábban leszerveztem (azt lényegében csak három főre kellett kibővíteni), a másikat azonban úgy választottuk, hogy -biztos lehettem benne- Reeven fantáziáját is megmozgatta. Ő lett a cinkosom, és lényegében a jobb kezem, hiszen a távollétemben kellett letisztáznia azt, amit nagy vonalakban megbeszéltünk.
Telefonon beszélgettünk -mindig titokban- és azon felül, hogy szervezkedtünk, időnként belebonyolódtunk magánbeszélgetésbe is. Nem azzal okozott örömöt, hogy az anyagiakat magára vállalta, hanem azzal, hogy megosztotta velem, elindult a siker útján. A hangja sosem volt még ilyen önfeledt, boldog. Vele örültem, szívből gratuláltam neki. És akkor teljesedett ki igazán a boldogságom, amikor a nagy napon ő is megjelent, úgy, ahogy ígérte; annak ellenére, hogy nincs sok tapasztalata a lovakkal.

Sebynek csak annyit mondtam, nézzünk ki a lovardába, járassuk meg Szélvészt, vagy Elee valamelyik lovát (mint kiderült, mindkettőnket összeismertetett a kedvenceivel), és engedéllyel is rendelkezetem, hogy lovagolhassunk. Reev tehát ott volt, mosolygósan és kedvesen.
Sebynek persze meg kellene lepődnie, hogy Reev is itt van (ő az egyik meglepetésem erre a napra). Így amikor nekem hátat fordít, hogy Reevent üdvözölhesse, felemelem a hüvelykujjam, hogy csak Reev lássa. Persze, ha kiörömködték magukat, és Seby belefeledkezik az ajándéka nézegetésébe, mi is testközelbe kerülünk. Kezet nyújtok neki, de ha megfogja, közelebb lépek hozzá és megölelem, így súgva a fülébe.
- Köszönöm, hogy segítettél. Kösz, hogy itt vagy. Örülök neked! Jól nézel ki!- végigmérem, elismerő pillantással, de nem az öltözete tetszik elsősorban, hanenem a kisugárázása. Úgy tűnik, nem csak a kerrierje van jó úton.

Megérkeznek végre, én a lovarda szélén vagyok, nem nagyon láttam még lovat közelebbről, nem vittek gyerekkoromban állatkertbe, New York utcáin meg nem sűrűn parádéztak. Nem arról van szó, hogy soha nem láttam és akkor most ez legendás lény, parkokban (végül voltam állatkertben is, osztálykirándulás stb) talán gyerekként még ilyen felügyelőféleséggel ültem is valamelyiken, de ennyi. Seby jön, Seby lát, Seby letarol, átölelem szorosan, de a puszitól zavarba jövök, nekem nincs olasz vérem, öööh, persze megbeszéltük, hogy maximum a puszi, csakhát itt van a férj, Josh.
- Gondoltam nem hagyom ki, hogy öregedtél egy évet. Micsoda vén fószer vagy!
Csapok a fenekére játékosan, rákacsintok Joshra, aztán tapintatosan elfordulok, mikor neki esik és az ajándékommal babrálok.
Josh kezet fog velem, aztán megölel, zavartan meglapogatom én is, most egész normálisnak tűnik, zavarodottan félrenézek, amikor a fülembe súg.
- Öhm...én kösz, hogy kitaláltad, ja, azt is köszi, te is.
Ez a jól nézel ki, biztos ilyen általános mondás, haverok köszönnek egymásnak "szevasz, jól nézel ki"
Sebastiannak átnyújtom az albumot, benne a közös fotóinkkal
//az előbb nem linkeltem a képet, bocsi//

- Boldog születésnapot! Olyat nem tudok mondani, de a férjed imád téged, még velem is hajlandó volt szövetkezni, az ő ötlete volt. Ha nem egymáson csináljátok, igen, bár nézzétek el nekem, én még sosem ültem lovon. Viszont lószerszámot már láttam videóban és apááám
Nem kéne hülyének lennem, de baromkodok. Kemény volt az a Leos lerészegedés. Én azt se tudom merre kell menni, majd vezetnek a tapasztalt lovasok.

Nem sikerülhetett volna a meglepetésem, ha már otthon felköszöntöm Sebastiant; így bármennyire nehezemre esett, adtam a hülyét, hogy elfelejtettem (úgy tűnt, nem is hiányolja, ez a kezemre játszott). Könnyű reggelit követően indultunk a lovardába, ahol már Reev várt ránk. Ahogy Seby meglátta őt, még a kérdés is nyitva maradt, vajon Elee jön-e...
Reevent melegen üdvözli, de rögtön aztán engem (is) lekap. Nem érzem magam zavarban a csókjától, és arra sem vagyok féltékeny, amit Reevennek adott. Inkább Reev az, aki kicsit feszélyezve érzi magát. Olyan pillantást vetek rá: "hisz tudod, milyen Sebastian". Akkor van esélyem személyesen beszélni vele, amikor Seby már az ajándékát nézegeti.
//Úgy képzeltem, az ajándék átadása élvez elsőbbséget// Seby pedig úgy örül, mint egy gyerek. Mintha csak most fogta volna fel, hogy miatta vagyunk itt.
- Ah, ne is mondd, úgy érzem magam, mint egy atombomba, pedig nem kíméltük egymást... vagy épp ezért?- kacsintok én is Reevenre. Még akkor, amikor Felix beszélt a szexualitás felszabadító erejéről, csak pislogtam, mint a sült hal, mostmár jelentős tapasztalatokkal rendelkezem magam is.
- De inkább mesélj: van új fejlemény a karriered teintetében?- legutóbb nagyon fel volt spanolva, hogy beindultak a dolgok. A magam bőrén is tapasztaltam, mennyire tudnak felgyorsulni ilyenkor az események. (Ha Seby közben végiglapozgatja a z albumát, javaslatot teszek, nézzük meg a lovakat is (de elég időt hagyok; ha valamit meg akar belőle mutatni, nem leszek türelmetlen) Van időnk bőven!)
Mindhárman hasonlóan vagyunk öltözve. Én is farmerbe bújtam, bár sem kabátot, sem pulóvert nem húztam a pólóm fölé. Szép időt ígértek mára; meleg lesz.
Megkeresem a főlovászt; hozzá jöttem ki még a nászút előtt, hogy leszervezzem a mai napot (lovagolni mindig hetekkel korábban be kell jelentkezni), de szerencsére annak sem volt akadálya, hogy ne ketten, hanem hárman jöhessünk. Elee két lovát és első kedvencemet, Szélvészt nyergelte fel számunkra.
//Az egyik lovat Principessának hívják, de a többié nem jut eszembe...//
- Szélvész nagyon jámbor állat, könnyen kezelhető, ismerkedjetek össze egy kicsit- nyomok Reeven kezébe egy almát, mert tudom, Szélvész imádja a friss gyümölcsöt, s közben megsimogatom a lovat. Látszik, hogy jó kedve van, a fejét szinte dugja, hogy simogassuk.

Ez most komoly? Josh a szexről beszél? Nézek rá felvont szemöldökkel, atombomba, ember mi bajod?
- Inkább nem képzelem el
Vajon direkt csinálja, hogy felhúzzon? Mi másért jött volna neki ez? Mindegy, megmutatom, erős vagyok, nagy levegőt veszek és visszakacsintok
- De hágjad csak a csinos kis hátsóját
Adom alá a lovat, egyelőre csak képletesen, aztán átadom az ajándékot és úgy teszek, mintha keresném Sebastianon a szarkalábakat
- A plasztikai sebész megoldja. Igen, majd neki mutogasd
Biccentek Sebastian feneke kapcsán röhögve Josh felé.
- Van....Josh is benne van az albumban. Válaszd ki és add oda, megcsinálom és bekeretezem olyan méretben, amilyenben szeretnéd, van esküvői fotóm is rólatok, az már kész, de ide nem akarta cipelni
Az egy másik ajándéka lett volna, de amelyiket kiválassza, azt bekeretezem neki, akár róluk, rólunk, elvégre ez a munkám, most már ez is, merthogy Josh rákérdez a karrieremre.
- Hamarosan megkezdődnek a forgatások, egyszerre három dalom is van, ami nagyon tetszik nekik, igyekeztem rockosabbra venni a figurát, szóval alakulgat... A Felixes dal jó lett, azt majd hallgassátok meg
Tetszik a dallamvilága, végülis nekem adták Jackék a számot.
- A klip valami olyasmiről fog szólni, hogy a fiú, akit én játszom, együtt van egy lánnyal, de meglát egy idegent, aki Felixet szimbolizálja, beleszeret és elhagyja a lányt, valójában barátok, valami olyasmi, mint a ti történetetek
Remélem nem veszik zokon, elvégre ez történt. Josh hajlandóságával csak poénkodtam, vállat vonok, ennyi most a válasz. Sebastian mindig elfelejti, hogy nem tudok félni.
- Ne már, pedig egy vad csődört akartam, feketét, olyan nincs? Választhatok lovat, nem?
Nézek rájuk, ne már heréltet.... A Szélvész nő ló lehet, bár lehajolok megnézni, aztán Josh ad egy almát, nyúlnék felé, de Sebastian a-azik, úgyhogy a tenyerem nyújtom felé az almával, ahogy mondja. Tényleg szaglássza, majd bekapja, megsimogatom én is.
- Nekem ez, csak pónin ültem gyerekként az ovival, siluval, nem emlékszem melyikkel mentünk, ott körbement mindenki egy lovas pasival. Ne rám nézz, nekem nem jött be a csaj
Vigyorgok rájuk, a vágta max. köztük lehet téma, én nem, ami meg a lányt illeti, nem jött össze a szex, látens bu* vagyok bazzeg, akkor már a végét jártam.

Viccesnek szántam, de Reev nem érti, vagy félreérti, mert azt mondja, inkább nem képzeli el. Pedig nászúton voltunk, gondolhatja, hogy nem csak az ágyat nyomtuk két hétig! (Épp arra utaltam, teljesen feltöltődtem a sok élménytől; és nem a szex volt minden gondolatom)
- Na, majd megmutatjuk a képeket, te is megérted majd!- rengeteg "fotót" csináltunk (Seby mobilja tökéletes képeket készít. Felmerült bennem, minek külön fényképezőgép?) Továbbra is vigyorgok rendületlenül. Hatalmas élmény volt ez a két hét.
- Pf...- leesik, hogy valóban a szexre gondolt. Nem kéne érzékenyen reágalni- Mondhatni, már kötelességem is, nemde?- Röhögök, értse, hogy viccelek, nem sértődtem meg, vagy ilyesmi. Sebyt átkarolom hátulról, a vállára teszem az állam, a tarkójára puszilok, ő se sértődjön meg. Nem szoktam viccelni a témával, ez csak egy ilyen helyzet.
Nevetek, hogy Sebynek plasztikai beavatkozásra lenne szüksége. Egy harmincas férfi ne öregember. Valójában úgy hiszem, Seby az a tipus, aki még 20 év múlva sem szorul majd ilyesmire. Magamat sokal inkább el tudom képzelni öregembernek, lévén, voltam már úgy maszkírozva.
Aztán míg Seby az ajándékával van elfoglalva, mi elbeszélgetünk Reevennel. Elmondja, hogy milyen jó ütemben haladnak a tervek, a klip koncepciója is megvan már.
- Megtörténhet, én ne érteném?- Sebyre nézek, a mi sztorink is kísértetiesen hasonló. Ő is elhagyott egy lányt miattam- Örülök, hogy pörögnek a dolgok körülötted, jót tesz neked. Te is sokkal energikusabbnak tűnsz- mondom Reevennek és őszinte a mosolyom. Jó így látni.
//BOCSÁNAT, a korábbi reagban nem vettem észre, hogy a kép alatt is van szöveg. Így azt figyelmen kívül hagytam, azért nem is reagáltam rá. //
Seby picit lemarad, nem tudja, miről is beszélünk, muris lesz a szituáció. Én is kapkodom kicsit a fejem. Reevenre nézek, miért is kételkedett, hogy hajlandó lennék vele szövetkezni, elvégre én kerestem őt, Seby pedig... ah, inkább elengedem a gondolatokat, az a lényeg, hogy együtt vagyunk, így hármasban, és láthatóan nincs feszültség. Nevetgélek, hoigy jutottunk el a fedeztetésig, a lószerszámról nekem más dolgok jutottak eszembe, de poénos ez is. Én vagyok lemaradva? Lehet...
Szélvész //emlékeim szerint// csődör. //Elee csődörei: Django, Handsome; a kancák: Principessa és...???//
- Tudom, hogy nem félsz semmitől, de először mégis Szélvészre ülj rá. Biztosan nem dob le, és legalább hozzászoksz a lóhoz. Van elég időnk, ha még mindig kedvet érzel hozá, megülheted a másik kettőt is- nyugtatom Reevent. Semmiből nem akarom kihagyni, azt szeretném, ha ő is jól érezné magát.
Az almával kapcsolatban Seby beelőz; ő mondja el, hogyan nyújtsa oda a gyümölcsöt Szélvésznek. Furcsa ütést érzek a mellkasomban. Remélem, nem gondolja, hogy rosszat akarok Reevennek?
- Előfordulhat, hogy végignyal rajtad... Ismerkedik, szokása. Nem kóstolgatás!- bököm meg egy kicsit a könyökömmel. Az egyik alkalommal engem is képen nyalt. Nem túl kellemes érzés, csupa lónyál lettem, de visszakapta a kis piszok.
Seby kérdésére válaszolva:
- Ügettünk, de azt jó ütemben, magabiztosan. Vágtázni azóta sem tudok. Majd nézünk téged!- összekacsintok Reevennel. Nem hinném, hogy kezdőként szerencsés volna, ha belemenne a vágtába. De ki tudja? Reeven beválalósabb nálam.
A kiválasztott lovak fel vannak már szerszámozva. Reevennek elmondom, hogy hol fogja meg a gyeplőt, és figyelmeztetem, menjen mindig a ló előtt, annak a bal oldalán. Ez általános szabály, így vannak szoktatva.
- Ha eléd lépne, kicsit húzd meg a gyeplőt, lefelé. Akkor lassítani fog. Tudnia kell, hogy te vagy a főnök- tanítgatom Reevent, ahogy annak idején engem Elee.
Bevezetjük a lovakat a karámba. Reevent figyelem, kell-e segítség, hogy felszálljon a lóra. Sebyt szerintem nem kell félteni, minden bizonnyal vannak emlékei Elee lovairól (nem tudom, melyiket választod).

Vágok egy ahh -.- fejet nem tudom hogy jött ez a szex téma most nekik, de inkább diszkréten kussolok, majd lerendezik egymás között ki főz, ha nincs szex.
- Képeket...remélem nem, próbálok bátyként gondolni Sebastianra, de így tütüs szoknyában képzelem el a konyhapulton pucsítva
Haha, vicces vagyok, nem? Jézusom, agyfaszt kapok, talán ezt a próbálom dolgot is másképp kellett volna megfogalmaznom, elvégre már, már tök olyan! Megcsóválom a fejem, nem, nem kell neki plasztikai sebész.
- Persze, megcsinálom neked szép nagyban, többet ki is nyomtatok, elég jók fotók lettek, az egészet majd átküldöm, legalább ezer kép van.
Válaszolom Sebastiannak és igen, kinézem belőlük, hogy egyik alkotásom a falukon végzi a kanapé felett.
- Meg, elég érdekes klip lesz, köszi, egyelőre tényleg nagyon jót tesz
Mosolygok Joshra, úgy tűnik, tényleg örül. Bólintok nekik, mindenképpen hallgassák meg.
- Szerintem jó szám, majd...kérek véleményt.
Zavartabban nézek oldalra, elvégre saját alkotás, kínosabb beszélni róla.
- Én csak az alapötletet adtam, imádják a vad imidzsem. Folyton azt hallgatom, adjam elő a veszélyes rosszfiút, mert a tinilányok arra buknak. Szándékosan, nagyon pukkasztó akarok lenni
Vigyorgom a magam ördögi módján, míg ők egymásra találnak a sztoriban.
//Ne! találjunk ki más lovakat!!!//
Joshra, aztán Sebastianra nézek
- Össze ne vesszetek, melyik lóra üljek. Heréltek? Szerencsétlen megnyomorított lovat adnál alám? Egyiket sem kérem, majd én választok valami szakértővel.
Oda is battyogok egy hozzáértő manushoz, közlöm vele, hogy még nem lovagoltam, de béna sem vagyok és a kezembe ad egy kantárat egy fekete lóval, akit Szörnyellának hívnak. Kanca, de sokat volt kínozva, előad tömören egy szomorú történetet, milyen nehéz volt újra megszelídíteni, de hogy megbízható, úgyhogy meg is kapom erre a napra. Ez a Szélvész is aranyos, de szegény, fekete Szörnyike, ne már, őt biztos senki se szereti, pont nekem való, a következő almát már neki adom, úgy, ahogy Sebastian mondta.
- Engem már nem nyal, elpártoltam tőle. Vagy minden lónak szokása?
Kérdezem Joshtól és nézek gyanakodva Szörnyellára. Egy vágtát valóban megnéznék, rákacsintok Joshra, de mint kiderül, egyik sem tud.
- De az ügetés nem az, amikor felrázza a gyomrod? Ha megtanulom bemutatom nektek a vágtát, olyat láttam már filmen
Najó, nem kéne, mert ha ledob, Seby kitagad. Figyelek Joshra és beállok a nyugodtan, szomorúan pislogó Szörnyella elé, lassan vezetni kezdem. Ebben eddig semmi nehéz nincs.
- Szerintem az ügetés nem lehet nehéz, maximum rázós. De hallgatok rád Seby papa
Hülyéskedek kicsit, aztán visszafordulok Josh felé.
- Szegény Szörnyella biztos nem fog elém lépni, bántották a gazdái. Én azokat heréltem volna ki! De oké, megjegyeztem
Nem öreg ló, de tényleg teljesen szelíd, mintha nem lenne elég önbizalma. Óvatosan megsimogatom, még a szemét is behunyja. Mikor Seby segítene, megrázom a fejem.
- Aranyos vagy drága bátyó, de fel tudok rá pattanni
Megsimogatom még, aztán beledugom a lábam abba a lábizébe, ügyesen felkapaszkodok, átlendítem a másikat, rajta vagyok és fogom a gyeplőjét is. Viszont aztán bizonytalanul lenézek.
- Úgy kell elindítani, hogy gyi?
Közben folyamatosan simogatom szegényt.
- Josh találta ki, az ő érdeme. Ebben segíteni se tudtam igazán, inkább a másikban, megyünk még innen valahová
Elmélyülten simogatom közben szegény Szörnyikét, nem értem mi bajuk volt vele, szép, fekete kanca, nem öreg, csak lelki beteg, ezt érzem...

Fura, de egymás szavába vágunk, poénkodunk, röhögcsélünk, szemet forgatunk...
- Ezt figyeld, egyszerre ő az úr és a háziasszonny!- kacsintok Reevenre, mert Seby úgy állítja be magát, mintha ő dirigálna (és rajta múlna, van-e étel az asztalon)
Folyamatosan évődünk egymással; s mert láthatóan nincs feszültség most közöttünk, még fesztelenebb tudok lenni.
- Azokat a képeket nem akartam mutogatni...- mintha készült volna hasonló, hahaha... - A rózsaszín egyébként jól áll Sebynek. Egyszer beöltözött Párizsban, igaz, nem az én kedvemért. Ez a sztori neked is ismerős, Reev?
Csak azért gondolom, hogy eszébe jutott a rózsaszín. Nem épp Seby kedvence.
- Ezer kép? Ugye, édes, nem akarod mindet nagyban?- semmi kifogásom, hogy közös képek legyenek a szobák falán, feltéve, ha Suzy képe marad, ahol van, Azt oda teremtették. Ha arra nézek, valahogy mindig az otthonom ut eszembe (és az a hétvége, Suzyval). De ebben semmi rossz nincs. Ha úgy is tűnt, összeillünk, mindketten valaki másban találtuk meg a nagy Ő-t //nem tudom, most hogy áll Q-val//
Én is hálás pillantásokat vetek Reev felé. Nagyon rendes volt tőle, hogy fotózott. Nem akartuk ezzel terhelni, hiszen vendég volt; mégis több fotót készített, mint akit ezzel megbíztunk.
Míg Seby az ajándékát nézegeti, Reevennel beszélgetek. Sebynek is ott a fél füle, bekapcsolódik a beszélgetésbe. Mindkettőnknek eszébe jut, hogy Reeven klipje akár rólunk is szólhatna.
- A menedzsereidnek talán csípi a szemét a klip témája?- kérdezem; talán ők azt szerették volna, ha lányok ezrei lesznek a rajongók között?
- Mindenképpen- mondjuk egyszerre Sebyvel. Rá is nevetek, bár ő folytatja. Én is kíváncsi vagyok Reeven dalára. Eszembe jut, amit Liának dalolt. Szerintem az inkább szomorú volt. Emlékszem, Lia nagyon örült neki; én meg úgy éreztem, mintha gombóc lenne a torkomban. Biztosan csak érzékenyebb voltam akkoriban.
//Bocsi. Legalább a lovait "életben" akartam tartani. De támogatom az ötletet, legyenek más lovak! //
A magunk módján akarjuk kímélni Reevent, a maga csökönyös módján reagál. Benne volt a pakliban, hogy így lesz; így előkészítés ide vagy oda, Reeven más lovat választ, nem azt, amit neki "szántam".
- Akkor Szélvész lesz az én lovam!- ha szabad a választás, nekem ő kell. A nyalakodása ellenére ő a kedvencem.
Közben Reev már másik lovat választ magának. John-t fogta ki, a legnagyobb sztorizgatót ebben a lovardában, úgyhogy a ló mellé kap egy hosszú mesét is annak előtörténetéről.
- Nem hiszem, hogy mindegyikük szokása. Engem is csak Szélvész nyalt meg; a többi csak bököd az orrával, vagy leeszi a kalapot a fejemről...-nevetve mesélem el, miképp jártam a tökfödőmmel egy alkalommal.
Reeven kissé csalódott, hogy nem fogunk vágtázni, aztán fogadalmat tesz, hogy majd ő... Kíváncsi vagyok, mit monf majd egy óra múlva, amikor már a seggér se fogja érezni...
- Oké, úgy legyen!- én aztán semmi jónak nem állok az útjába. Sebynek meg odakacsintok; ne higgye, hogy elment az eszem.
Pár szóban elmondom Reevennek a legfontosabb dolgokat a ló vezetésével kapcsolatban.
- Igen, egyetértek. Én is szigorúan megbüntetném azokat, akik kínozzák az állatokat- időnként eszement dolgokat lehet hallani, mire képesek az emberek.
Bevezetjük lovakat a karámba. Minden jól megy. Szélvész izgatott, hogy ki van vezetve; szinte remegnek az izmai. Szegény, csalódott lesz, ha nem rohangálhat egy nagyot, így megfogadom, szabdjára engedem majd egy kicsit.
Reeven maga száll fel a lóra. Elismerő biccentéssel jutalmazom. Én először majdnem megszédültem.
- Ha csettintesz a nyelveddel, arra indul- a gyí a harmadik fokozat*, bár nem tudom, mennyire van beidomítva Szörnyella. Ha csak a vezényszóra belendül, nagy szarban leszünk...
//* ez biztos nagy baromság, de jól hangzik, nem? //
Szörnyella azonban továbbra is békésen álldogáll, csupán a mellső lábait emelgeti puhán, mintha arra várna, hogy indulhasson. De mi még pofázunk, éppen arról, kinek az ötlete volt ide jönni.
- Hát... ez valóban az enyém. Egyszer említetted, milyen jól érezted magad idekint, hát gondoltam... Úgyse jutsz ki túl gyakran...- hebegek, mert Reev elszólta magát, bár eléggé sejtelmes maradt, Seby figyelmét azonban bizonyára nem kerüli el...
Próbálom Reeven pillantását elkapni, hgy szót se többet a meglepetésekről, de Szörnyellával van elfoglalva, nem veszi észre a jelzéseimet. Vajon lebuktat bennünket? A meglepetés ereje... ahm....

Mosolyogva megcsóválom rajtuk a fejem.
- A rózsaszín jól áll neki? Felvett rózsaszínt? Beöltözött? Minek? Kislánynak? //szerintem ezt Seby nem mesélte el// Holtra váltan meredek Joshra
- Nem, nem ismerős
Fogalmam sincs miről beszél, de megijeszt, ahogy Seby is, mindig ilyen nyálas volt? Nem, az nem lehet, biztos csak Josh hatása. Szóval zavartan hehegek a szívecskés palacsintán.
- Rosszakat fogok álmodni, ha ilyesmiket kell vizualizálnom
Hülyéskedem, Seb érteni szokta a viccet és nem felkapni a vizet, nem féltem, hogy a házasélet ennyire rossz hatással lenne rá.
Tényleg férj és férj, hogy ilyen bagatell dolgokon izélnek, mint a képek, soha nem házasodom meg.
- Én csak egyet kereteztettem be neked Seby szülinapodra, de ha nagyon tetszik csinálhatok még kisebbe nektek, mert az nagyobb. Josh nem ijed meg ezer képtől, ugye?
Kacsintok rá, ezt a gesztust ő is megtette felém. Josh nemtom agyban merre jár, mert nem először magyarázzuk, hogy a managerek szorgalmazzák ezt a vad, biszexuális imidzst. Sebastian válaszol, én meg rázom a fejem.
- Örülnek neki, pont ezt szabadelvűséget fogom reklámozni. Persze a konzervatívok nem fognak örülni //Trump nem fogja szeretni XD//
Aztán egyszerre beszélnek, ezen is csak forgatom a szemem, tényleg...összeillenek el kell ismernem.
- Avril Lavigne, most komolyan?
Nézek Sebyre felháborodottan.
- Egyik se, bár a szemem ki akarták festeni, mondtam, hogy azzal túl buzisan nézek ki és nem akarok Tokio Hotel lenni, valahol középen bazzeg. De Avril Lavigne!
Nem, ezt nem tudom feldolgozni. Úgy tűnik Josht szeretik a lovak, hunyorogva nézek rá
- Kalapevők...nem tudlak elképzelni kalapban
Mondom tűnődve, de a böködéssel nincs bajom. Meg is kapom Szörnyellát, ő jó lesz, bár a fedezésen csak lesek. Kicsit tovább tart, amíg Szörnyit előkészítik, oda is súgom a többieknek
- Bocsi, azt hittem csak megkapom és csá
Kivezetem végül a lovat és fintorogva konstatálom, hogy az ügetés nehezebb
- Nem lehetne azt kihagyni és rögtön rátérni a vágtára? Akkor átugorjuk a kerítést és lesz nagyobb karám. Olyat csináltatok már? Ugrani vele?
Kérdezem, közben felülök a lóra, ebben nem tudom mi nehéz van. //lóra én is fel tudok szállni XD Reeven meg sokkal próbb, ne már XD//
- Tudod, hogy csak vicceltem bátyó
Kacsintok Sebastianra.
Joshnak biccentek, hogy egyetértünk az állatkínzással kapcsolatban, közben megmutatja, hogy kell elindítani, Sebastian meg dugó mozdulatot mutat, jellemző. Inkább csettintek, kicsit a csípőm is tolom és Szörnyella megindul a maga lassú tempójában. Folyamatosan simogatom, hogy ne érezze rosszul magát, a fül vakarás mintha tetszene neki. Josh kiakad, ez tetszik, nem nagyon sikerül legyűrni a vigyorom, vállat vonok, hogy kiszámíthatatlan mit mondok el. Persze csak szívatom.
- Josh a főnök, én nem akarom azt hallgatni, hogy elrontom a születésnapod, olyan rosszul esne.
Ajkamba harapok, mert rájátszom, de akkora poén eljátszani, hogy tartok Joshtól, vagy meg szokott bántani, vagy hasonló marhaságok.
Szóval Szörnyella békésen követi a srácokat, egyelőre nem tűnik úgy, hogy tudna egyáltalán gyorsabban menni.

- Ah, ezt inkább neked kellene elmesélni, te voltál ott, nem én- kacsintok Sebyre. Mulattat, hogy Reeven arca le van fagyva. Ugye, nem hiszi, hogy Seby megváltozott, mert hozzám kötötte az életét? Ugyanolyan pasis, mint eddig. Nevetve csóválom a fejem. Az a kép egyébként marha vicces.
Reev és Seby között megy egy kis szurka, de szeretetteli az egész, már a tenyerembe röhögök, mert ugyan szoktunk palacsintát sütni, de sosem szív alakú. Az öltözet más tészta... Én szívesen vizualizálom egy szál kötényben a szerelmemet. Meglehet, rajta még a tütü is jól állna, ahogy mondja. Na jó, ha őszinte vagyok, akkor nem.
Sebyt mintha elkapná a buzgóság, annyira lelkes az esküvői képek kapcsán, hogy apró jelzést kell tennem, Reeven komolyan ne vegye, hogy minden képet kirakna. Közben jól esik őt is húzni; hiszen jól értem én a szándékait. Amikor nagy szemekkel rám néz, nevetve a kidugott nyelvemre harapok. Ebből ki tudja olvasni, hogy csak bolondozok vele. A jókedvem egyre nyiltabb és nagyobb; rég röhögcséltünk már így, hármasban.
//Én rendeltem fotóst, mert azt szerettem volna, ha Reeven vendégnek érzi magát. Az, hogy fotózott is, csak grátisz. //
- Nem, én aztán nem!- rázom a fejem nevetve. Egy videoklippben amúgy is láttam egy olyan szobát, aminek egyik falát csak fényképek borítottak, és meglehetősen tetszett az ötlet. Ha hozzácsapjuk azokat a képeket is, amiket mi készítettünk korábban (vagy épp a nászúton) nem is lesz elég az egyik fal...
- Ah, leesett! -Mintha a fiatal csajok lettek volna a célközönség, de valamit félrehalottam a klipforgatással kapcsolatban (Vagy máshol járt az eszem: Seby köténykében? )
//Seby, korábban is kimondtad. "mindenképpen". Szóval nem voltam előrelátó.//
Seby aztán rendesen kiakasztja Reevent azzal, hogy kihez/kikhez hasonlítja.
- Jaj már, Reev új szín lesz a palettán, nem valaki másolata!- bököm meg a könyökömmel Sebyt. Reev eléggé önérzetes és piszok jól énekel- Nincs szüksége arra, hogy mások nyomdokaiba lépjen. Őt fogják követni, mert új stílust teremt!

A lovakkal kapcsolatban is sztorizgatunk. Seby elmagyarázza, milyen a herélt ló.
- Nagyapám kalapját hoztam ki egy alkalommal. Búcsút is mondhattam neki, Principessa megkóstolta- mesélem el a sztorimat, de csak dióhéjban. Bizonyára nem érdekli Reevent, hogy egy szerep miatt kezdtem el egyáltalán a lovakkal foglalkozni. Nem is ez a fontos.
Míg a Reeven által választott lovat felnyergelik, tovább dumálunk. Szélvész is meg lesz etetve almával. Mivel ő az én választottam, szoktatom őt magamhoz; bár nem vagyok idegen neki.
- Semmi gond, ráérünk- nem kell aggódni, én is nyugodt vagyok.
A karámban Sebastian sündörög Reeven körül, de ő szokása szerint önállóskodik. Érdekes, mennyivel másképp látom most őt; bizonyos kockák a helyükre csúsznak. Megnyugtat, hogy nem csak velem szemben viselkedik "dacosan", és végre leesik, hogy ebben sokkal kevesebb az él, mint amennyit eddig véltem.
- Komolyan mondom, ha te nem lennél, ki kéne találni- nevetek Reeven felvetésére- Mindent sebtiben akarsz kipróbálni? Hagyj időt az ügetésre is, nem fogod megbánni.
Kezdjük ott, alig egy perce, hogy felült a lóra. Mellesleg Sebynek is totál igaza van.
- Figyelj arra, hogy a lábad ne mozduljon ki a kengyelből. A térdeddel mindig szorítsd egy kicsit a nyerget- magyarázom csendesen Reevennek. Megmutatom a kéztartást is, ha Seby be nem előz...
Sebyből hirtelen tata lesz, aztán újra csak bátyó. Reevent tehát nem hatotta meg, hogy majd másfél méterrel magasabbról szemléli a világot. Biztató kezdet.
Kettőnk instrukciói ellenére -vagy épp általa - Reeven megindul Szörnyellával. A ló szép, nyugis léptekkel indul el, én pedig ugyanolyan sétára fogom Szélvészt. Nem is emlékszem, mikor ültem már utoljára a hátán. Az igazság az, nekem is szoknom kell.
Kicsit meghűl bennem a vér, amikor Reeven elszólja magát, de amikor a vigyorát meglátom, tudom, hogy a meglepetés titok marad. Hunyorgok, hogy ezt megettem, de nem veszem rossz néven. Lehet, hogy ismét kóstolgat, de tudnia kell, én sem vagyok egy karót nyelt Tóbiás; értem a viccet. Rá is tesz egy lapáttal.
- Naná; kilátásba helyeztem, ha rosszul viselkedik, el lesz fenekelve- lódítok, de ezt Sebynek nem kell tudnia. (Meglehet, Reevennek tetszene is a "játék") Most mi húzzuk egymást Reevennel.
Seby szerintem nem érti, honnan ez a kedvező fordulat, de biztos, hogy nem bánja. Ami azt illeti, én sem.
Sebyt biztosítom róla, hogy lesz alkalma fürdeni. Szerintem az autóban senkit nem zavarna a ló szaga, de ezt nem mondhatom el neki. A terv úgyis az volt, hogy rövid kitérőt teszünk otthon, mert vacsorázni nem mehetünk ebben a cuccban az étterembe, ahol asztalt foglaltattam. De az jóval később lesz...
A karámban körözgetünk, kezdetben csak Reevent kísérjük, aztán Seby is felül a lovára. Én is felveszem a ló ritmusát, engedem, hogy ő irányítson. Beelőzzük Szörnyellát, de nem engedem, hogy nagyon lemaradjon. Meglehet, Szörnyellának is könnyebb így, hogy követnie kell "valakit", mintha felvenné a ritmusunkat.
Sebynek tetszik a program, máris arról ábrándozik, máskor is el szeretne jönni.
- Jöhetünk gyakrabban- mosolygok rá- Reev, csatlakozhatsz te is, ha kedvedre való!
Úgy tűnik, véletlenül találtam valamit, amit mindhárman szívesen csinálnánk. Reeven is lelkesnek tűnik.

Pont ettől féltem, hogy valami rendellenes mániát ragaszt rá, Sebastian annyira szép férfi, de nőnek...senkinek sem áll jól, ha beöltözik nőnek, nekem a dán lány se jött be, a feleségét inkább dugtam volna.
- Örülök, hogy most már nem barátkozol vele, hogy is van ez? Most öri hari van?
De utálom ezt a szót, deh ki akarja már, hogy nő legyen a pasija, főleg, ha kavar is vele? Buzinak...
- Ne rontsd el magad, hithű buzik vagyunk, férfinak szeretünk téged, ugye Josh?
Bököm oldalba játékosan, vajon ki mondja-e. Szeretem nevén nevezni a dolgokat, ha egyszer én is az vagyok bazdmeg nem fogom szépítgetni és homcsikázni puszcsikák között. Buzi vagyok a kurva életbe, hoppá, nem is, csajokat is szívesen ágyba viszek, idióták, szóval max. egy menetre, de az is valami. Rondán nézek rá, mikor megnyunyurgatja az arcom, de remélem levágós, hogy nem komolyan akarom letépni a fejét.
- Seby...meg fogod utáltatni velem a palacsintát
Ajh, tuti világvége lesz. Süssön a férjének. Bólintok, bekeretezek nekik majd képeket, mondjuk egy olyan ötöt, meg csinálok egy esküvős albumot.
- Meglesz! Olyan kép is van.
Vállatrántok a karrieremen, Joshnak is leesik végre, peckesen kihúzom magam.
- Mert tudjuk, hogy az emberek nem normálisak, nem hibáztatom az ízlésficamosokat, kapják be maguknak.
Olyan szépen mondom. A zeném jó lesz, bár ez is egyénfüggő, de sejtem, hogy a stílus és amit majd képviselek nem fog osztatlan sikert aratni.
- Kösz Josh, úgy van, új stílus leszek, te meg szégyelld magad, Avril Lavigne?
Nyújtok Sebyre nyelvet, mert az szíven ütött.
- Jó, de rózsaszín, tütüs, na ő tényleg tütüs és van az a Hello Kittis száma
Nézek rá felháborodva, csak ott zökkenek ki, hogy jól állna a szemfesték.
- Ó, asszed nem festettek ki? Úgy néztem ki, mint egy lány
Mondom fájdalmas képpel. A selejtekre bukik a média, nekem is ez a szerencsém.

- Hm, kár érte...szeretem a kalapokat.
De majd veszek neki karácsonyra, meg is van az ajándéka. Seby is mondja, hogy kár, varjúk leszünk, károgunk itt neki.
Tökörészek a lóval, de mindketten megnyugtatnak, hogy ráérünk, szóval nem fogom rosszul érezni magam.
Joshra vigyorgok, ez az élet minden területén igaz rám. Azért létezünk, nem? Mindenbe bele kell ugrani, beszívni, megkóstolni, megérinteni, átélni.
- Ezt most bóknak veszem, de eszerint élek, mindent ki kell próbálnom, amikor ott a lehetőség, megragadni. Rendben, hagyok.
Sebyre aztán összeráncolt szemöldökkel nézek
- Hogy ugrathattál úgy, ha nem akartál, magától csinálta? Pont az a jó a lovaglásban, hogy ők olyan kiszámíthatatlanok, öntörvényűek, nem? Amúgy megijedtél?
Mert nem mindenki őrült, mint én, szóval szegény. Figyelek a lábamra, nem is tudtam, hogy egy kengyelnek hívják, egyelőre nem mozdult ki.
- Neked kimozdult már? És olyankor mi van, leeshetsz?
Meg idegesítő mód rázkódik a láb, gondolom. Nem is tudom, melyiket húzom jobban, de ezúttal Josh veszi a poént, kellemesen meg is lep.
- Nem mondana?
Biggyesztem le az ajkam gyerekesen és nézek Joshra, hamiskás fénnyel a szememben. Tetettet felháborodással nézek rá.
- Azt tudod, hogy ez most erotikus volt? Felix? Imádná!
Csóválom meg a fejem Sebynek. Rohadtul lemaradok, Szörnyit mindenki megelőzi, nekem ez nem nagyon tetszik, simogatva biztatom, hogy kocogjon kicsit gyorsabban, úgyhogy csak azért is felzárkózom melléjük és észre sem veszem, hogy ez már majdnem ügetés.
- Akár
Vonok vállat eljönnék-e velük, lehet közös programnak akarják. Seby aztán elmagyarázza hogyan kell ügetni és utánozom, egyáltalán nem nehéz, bár Szörnyellát kicsit határozottabban kell nógatni, hogy rákezdjen, gyorsítson léptein, ne maradjon a többiek farkának nyomában, törjön csak szép, önálló csúcsra. Mozog alattam az állat, először még lassabban megyünk, akkor érdekes, de mikor gyorsítok rajta, eléggé ráz és az nem tetszik, olyan mint egy széles masszázsasztal, ami rezeg, vagy egy óriás vibrátor, amin rajta kell ülni, szóval vagy lassabbra, vagy gyorsabbra kapcsolok, attól függően, a többiek mire sarkallják paripáikat.

Elnevetem magam, ahogy Seby magyaráz. Egy éve még talán belepirultam volna a szavaiba; mára már edzett vagyok, és nem zavar a szó: b*zi. Bár a hallásom szelektív, ha idegen mondja ránk, amikor pl. kézen fogva sétálunk vagy váltunk egy gyors csókot, meg se hallom.
Sebyre pillantok a kérdés hallatán. Én finoman megvonom a vállam.
- Időt kért... Még valamikor tavasszal. Engem azóta nem keresett...- mondom halkan, de nem megilletődve. Ha ez Elee kívánsága, hát legyen így. Még az esküvőre se jött el, ez azért sokat jelent.
Sebyre röhögök, beletúrok a hajába:
- Te mindig jól nézel ki- és halkan a fülébe súgom- és Solange is...
A seggére csapok finoman, és egyetlen pillanatra oda koccintom a csípőm a csípőjének. Bármiben van, legyen nőies vagy férfias, nekem ő kell, mindenhogy, örökre.
- De, de..., igaz, szeretünk Seby!- kapom fel a fejem; picit lemaradva, de nem eltérve a lényegtől. Hisze épp szerelmet vallok, ha Reeven észre sem veszi, hisz a mozdulataim nem feltűnőek és nem kihívóak. Nekem elég, ha csak Seby érzi, tudja.
Aztán azon nevetgélek, ahogy Seby Reev arcát nyunyázza. Erre én harapnék. Tényleg. Ez olyan, mikor öreg nénik fogdossák az embert: "milyen cuki kisfiúcska vagy!" Hányinger, böh!
- Ne máááár, a palacsintát nem lehet megunni! Olyan, mint a csokoládé....- legyintek, egy szavát se hiszem Reevennek, de Sebyn csak forgatom a szemem. Mi ütött belé? Tényleg agyára mehetett a rózsaszín, mert most egy kicsit ciki, ahogy beszél. De csak játszik a szentem... (remélem) ////
A fotókra csak bólogatok. Minden képnek örülök, ami készült, és boldog voltam, hogy ott volt Jo, Matt, Suzy, Lia... Először éreztem, hogy igazi barátok vesznek körül, hogy más is boldog attól, hogy én az vagyok (hogy mi azok vagyunk)
Kicsit összecsapunk Reev stílusán, húzzuk egymást alaposan, mindig valahogy máshogy szerveződik a hármas, és gyorsan változnak az erőviszonyok. Közben haladunk a lovakkal is.
- Ah, szívesen kikészíteném én is az arcod! Jók a vonásaid, mondtam már?- most én bököm meg Reevent; ha nem húzódozik nagyon ettől a szemfestéktől, mókából tényleg kikészíteném, hadd nézze csak meg, hogy festene nőként!


- Ó, semmiség- nem veszteség az a kalap, noha nagyapáé volt, igazi emlék nem kötődik hozzá- Sosem láttalak még kalapban. Van stílus, amit jobban kedvelsz? -meglep vele, hogy szereti a kalapot, eddig csak hajadonfőtt láttam. Elkapom Seby aggodalmas pillantását is. Mosolygok rá, megnyugtatásul. Semmi gáz.
Reev a durr bele bumm stílusával fogna neki lovagolni. Nehézkesen beszéljük rá, hogy lassan, de biztosan haladjon. De aztán olyan magabiztosan csinálja, hogy egyáltalán nem vall szégyent. Tartja a lépést velünk, még az ügetésbe is belelendül.
//A feltett kérdéseid mind megválaszoljuk, de erre most nem térek ki a reagban//
A "pattogás" még szokatlan, de ezt nem lehet másképp csinálni, mint ahogy Seby magyarázta; és Reevnek jó ritmusérzéke van; biztosra veszem, hogy gyorsan ráérez a ritmusra. Pár körrel később már ügetünk, hol jobban, hol rosszabb ütemben mozgunk, de kezdünk ráérezni és a lovak is nagyon élvezik a szabad levegőt,a mozgást.
A beszólásom, hogy elfenekelném, tetszik Reevennek; csillan a fény a szemében, ahogy rám néz.
- Hm, ahogy elnézem, te is imádnád...- kacsintok, aztán elnevetem magam. Bakker, néhány hónapja meg nem fordult volna a fejemben, hogy majd egymással "flörtölünk" mi ketten.
Elnézve, hogy mennyire élvezik a lovaglást, javaslom, jöjjünk máskor is. Seby valamivel határozottabb választ ad, de Reeven sem elutasító. Jó jelnek veszem.
- Na, ok, gyorsítsunk egy kicsit- javaslom. De mielőtt kiugrásra biztatnám Szélvészt, elmondom Reevennek, hogyan tudja fékezni a lovát, és kérem is, hogy próbálja ki.

//A visszatérés után most ennyire futotta... Ha gondoljátok, ugorhatunk is az időben, így sem hozzuk be magukat... Bocsánat, tudom, ez az én hibám.//

Ha nő lennék tuti én is felkapnám a vizet, hogy két szék közül a pad alá esek a buzikkal. Mekkora oltás már a nőnek!
Na, ezek ketten összetapadnak, elfordulok és azon gondolkodom ezt nézni kurvára kellemetlen. Simogatom addig a lovat, szegény megbélyegzett állat, másra gondolok, de a cuppogást kizárni teljesítmény. Közös megegyezés alapján szeretjük Sebyt, aztán csak fintorgok mennyire egymásra vannak buzulva, ezért voltak kétségeim a programot illetően, sejtettem, hogy ide nem illő részecske leszek. Sóhajtok a palacsintára, biccentek Joshnak elmorcogva: igaz, igaz
- Barackosat? Najó...ez elég meggyőzően hangzik. A barackosban benne vagyok, de legyen barackos csokis! Dupla barack, dupla csoki, tuti felszednék tőle
Jegyzem meg vidoran, ez az álma, nem? Csúnyán nézek Seby vigyorára, jobb ha erre az Avrilos baromságra nem szólok semmit.
- De miért nem egy menő rockert mondtál? A tütüs csajhoz kell hasonlítanod? Lehet ti szerettek beöltözni nőnek, de én nem leszek Tokio hotel az tuti biztos! Szép lány az anyád
Fintorgok Sebre, Josh tovább húz, mert ezt nem gondolhatja komolyan.
- Kikészítelek én téged, jóég nem! Soha! Férfi vagyok bassza meg, így is elég trauma volt, mikor kiderült a biség, de soha nem volt ingerenciám nőnek öltözni, nem vagyok én transzi. Nem is értem nektek hogy juthatott egyáltalán eszetekbe, de a seggetekbe fogom feldugni a spirált, ha baszakodtok
Ezt komolyan nem vágom, akkor ők fél bi fél transzik? Az már kitesz egy buzit, nem?

- Mármint kalap stílust? A cilindert nem szeretem, se a cawboy kalapokat, hanem az ilyen kisebb polgárosokat. Majd mutatok fotót, annak akit érdekel és akkor tudsz hozzászólni Josh, milyen volt a tiéd és elgondolkodom a szülinapi ajándékodon...
Így lovon nem kockáztatom a hadonászást a telefonommal Szörnyella simán átgyalogolna rajta a maga unott tempójában.
Irányítjuk közben a paripákat, bár Szörnyella a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető annak, és egészen belejövök, nem érzem magam ultra bénának mellettük. Seby történetét hallgatom, bólogatok, aztán a makacson megütközöm.
- Azok nem a szamarak?
Térdmunkázok én és egyelőre a nyeregben vagyok, látom Josh elemében van az elfenekeléssel.
- Bah... csak ha utána én is elfenekelhetnélek téged
Nyalok vissza jó kis fagyi módjára.
- Kurva, hogyne lenne pajzán
Legyintem Sebynek, aztán égnek emelem tekintetem Josh fenekelős technikáján. Ki gondolta volna, de elfáradok a lovaglásban és a lábam is sajog, ahogy leszállok. Pedig az egyik program még hátravan, jól mondja Seby.
- Meglepetés.
Koppintok Seby orrára, kicsit feszengek a puszi alatt, mert Josh, aztán gondolom beülünk a kocsiba, hogy elmenjünk a kocsikhoz...
Direkt olyan pályát választottam, ami közel van a lovardához, mikor kiszállunk Sebyre vigyorgok.
- Versenyautózunk! Teljesen biztonságos ne aggódj. Tetszik? Ez is Josh ötlete volt
Kacsintok Joshra, én csak megszerveztem. El is indulunk gondolom becsekkolni és kiválasztani a kocsikat. Ez kényelmesebb lesz, mint lovon ülni.

//nem Amcsi, de ilyet találtam. Magyarul könnyebb nekünk megérteni //

https://www.nagynap.hu/autos-motoros-elmenyek/verseny-auto/ferrari-f430-gt3-520-le-autovezetes-hungaroring-3-kor

Javíts ki Josh, ha nem erre gondoltál

Nem tudom a boldogságom véka alá rejteni, bár ki kell hangsúlyoznom, nem csüngök cuppogósan Sebyn. Reeven így is elfordul néha.
- Solange egyszeri eset volt, ahogy Johanna is; emléknek szép, de nem vágyom ilyesmire- súgom Sebynek. Nem akarom, hogy félreértsen, hogy azt higgye, hiányérzetem van. Kezdetben féltem attól, hogy lesz, hogy valami hiányozni fog, de olyan sok módon adja jelét szeretetének és ragaszkodásának, hogy azok az igények semmivé foszlottak. Nem hiányzik életemből a nő.
Aztán hármasban dumálunk és szó esik palacsintáról, zenei stílusról, kalapról, lovaglásról, sok egyébről. Társalgunk, felszabadultan, sokszor húzva is egymást, ami szokatlan abban a tekintetben, hogy Reevennel korábban ez nehezebben ment. Most nagyon lazának tűnik, és én is felszabadultnak érzem magam. Seby szerintem olyan, mint máskor, ő mindkettőnket szeret, s mi mindketten szeretjük őt.
Reeven egy kicsit felhúzza magát, hogy segítenék neki sminket készíteni, de az egészet annyira felfújja, inkább vicces lesz, minthogy sértene vele. Úgyhogy röhögök, nem is halkan.
- Ígérem, soha nem teszek rá többé megjegyzést, hogy szép lennél sminkben- emelem fel a kezem, mint ahogy a filmekben szokták a tárgyaláson, amikor a Bibliára esküsznek. De a szemem örömtelin csillan rá. Valóban más lesz a szeme, amikor haragos, most is mint egy macskáé, zölden villant. Ha szerencsém van, azonban ő ugyanúgy elröhögi, mint én (vagy mint mi, ha Seby is nevet).

- Aha, ismerem azt a stílust- bólintok; bár alaposabb fazonokat az egykori munkásosztályhoz kötöm (a képek miatt, amiket láttam a történelemkönyvekben), manapság ismét divatba jött a stílus, és nem mondhatnám, hogy jellemzi a viselőjét. Ki szereti, ki nem, kinek jól áll, kinek nem.
Lovagolunk, egyre bátrabban, és a nyeregben is megy az adok-kapok, sok humorral, nevetéssel. Még némi flört is belefér. Reeven sem marad adósom.
- Legyen kívánságod szerint, állom!- már ha akar elfenekelni, miután elfenekeltem. Már csak a móka kedvéért is kipróbálnám, így első felbuzdulásomban- Azt meg Seby nézi végig élvezettel, gondolom- csak hogy ki ne maradjon a huncutságokból.
Lecseng a lovaglás; bevallom én is elfáradok a nyeregben, -szélesen terpeszteni még mindig kényelmetlen-, így leszerszámozzuk a lovakat és le is keféljük őket, ahogy kell. Seby kíváncsiskodik, mi csak célzásokat ejtünk el, mi lesz a következő meglepetés, majd autóba ülünk, és irány a pálya...

Míg Reeven előreszalad, hogy csekkoljon bennünket, kihasználom a lehetőséget és megölelem Sebyt, megpuszilva puha nyakát, rásimítva kicsit a hajára.
- Úgy örülök, hogy jól ment a délelőtt! Reeven is nagyon felszabadult, ugye? - örömteli a hangom. Elsősorban Seby szülinapja miatt vagyunk együtt, de nagyon is számít, Reevennel hogy alakul a kapcsolatom.
- Most egy újabb adrenalinbomba következik, kiélvezhetjük a sebességet, a vezetési technikákat egy olyan pályán, ahol versenyeket szoktak rendezni. Jártál már ilyen helyen?
S miközben beszélgetünk, megyünk Reeven után, hogy ne vesztegessünk időt azzal, hogy minket kelljen keresnie.
//Csúcs a kép, amit küldtél, tökéletesen fedi, amire gondoltam. Köszi, Reev! //
- Azt javaslom, tegyünk meg 2-3 kört egymástól nagyobb távolságban, hogy feltérképezzük a pályát, a kocsit. Aztán, ha benne vagytok, jöhet a verseny, mit szóltok?

- Jajj de jó nekem, egy hájas disznó leszek melletted
Nevetek baromkodva. Elsötétedve nézek rá, hogy önti az olajat a tűzre és basztatja az arcom.
- Tudod se a cuki, se az Avril, se a kislány nem olyan szó, amivel szeretnék egy mondatba lenni.
Rángatom meg a fülcimpáját gyengén.
- És még van képed neked szívatni ezzel engem
Füstölgök, aztán szemet forgatok.
- Szempilla spirált
Mostanában közelebbről is megismerkedtem az ilyenekkel, de eszemben sincs felvilágosítani őket.
- Kösz. Úgy mondhatod, hogy szép lennék férfiként, bár tudom, hogy nektek nem jövök be
Mondom vigyorogva Joshnak, aztán mielőtt még depirohamnak tudnák be, hozzáteszem:
- De az egyetlen személy, akinek bejövök, szépségemnek szólít, smink nélkül, úgyhogy...
Vágyakozó sóhajt eresztek a levegőbe Felix után.

- Nem, isten ments, a kalapra gondoltam. Majd mutatok képet
Seby szándékosan szívat... Remélem legalább Josh érti, miről beszélek. Lovaglás közben a fenekelésről beszélgetünk, ha gyorsabb állatom lenne, lehet lebuckáznék róla tőlük.
- Azt el tudom képzelni, még a popcornt is.
Csóválom a fejem, Josh is benne van, de szerintem mindketten hülyéskednek. Becsekkolom magunkat, ezt úgyis én szerveztem, telefonon dumáltam a vezetőséggel. Amikor ez megvan, jönnek utánam egy piros kocsiba pattanok be. Persze, mielőtt elindulnánk, megkapjuk a lelki fröccsöt a biztonsági szabályokról, komolyan majdnem elalszok, főleg, hogy megmutatják a kocsit is. Azt azért közlik, hogy milyen jó, hogy van jogosítványunk. Okés, hogy először magunk teszünk meg köröket, a verseny annyira nem is vonzz, vagy az lesz, hogy én nyerek, vagy hagyom őket is érvényesülni, bár az érdekelne kettőjük közül melyikük ér majd előbb célba. A rohadt hosszú eligazító előadás után végre rendesen beszállok, csekkolom, a többiek milyen verdát választottak és ha már adrenalinszerzésért vagyunk itt, ráadásul én állom, megadom magam a perverziómnak. Az első kör felétől már úgy felgyorsulok, mint egy ferrari versenyző, persze tökéletesen uralom a kormányt, a gyorsaság nem ijeszt meg. Mutogatnak valamit oldalt, szerintem, hogy lassítsak, de szarok rájuk, száguldok, mint a vad fene. Húúúú eszméletlen, amikor maximumra kapcsolok, egész sokat ki lehet hozni a kocsiból. Kicsit későn kapcsolok, hogy a harmadik kör végére értem, túl gyorsan, úgy elszáguldott az egész. Hm...másodperces élvezetek, a legjobbak, úgyhogy kicsit megcsúszva fékezek. Persze mielőtt belém jönnének a többiek, gyorsan beállok a kocsival úgy, hogy elférjenek. Ja, hogy a szervezők ki vannak akadva?
- Közöltük, hogy a megengedett sebesség mennyi, bőven túllépted? Mi vagy te? Őrült, vagy autóversenyző?
- Előbbi
Vallom be vigyorogva
- Azért ne mondja, hogy nem voltam jó.
- Rekordot döntöttél fiam és az életeddel játszottál.
Érkezik a mogorva elismerés, a másik ispe is ki van akadva, leír egy címet.
- Jelentkezned kéne, azt mondod nem vagy profi? Én ilyet még nem láttam
Vigyorogva elteszem a címet és megköszönöm, hízik a májam.

Nevetgélek, nem is leplezem, amikor Seby és Reev húzza egymást. Valóban, Reevre még mindig ráférne néhány kiló, de már sokkal jobban néz ki, mint amikor megismerkedtünk.
- Férfiként így is szép vagy, de ezt nem szokás mondani...- közlöm nyugodtan, aztán Reeven megjegyzésére csak nekem is mosolyra húzódik a szám. Na igen, Felix nem szűkölködik a becenevekkel, bár én legtöbbször a Kiscserkész-t hallottam tőle; elhiszem, hogy a Szépségem-et is előszeretettel használja.
Sebyvel is vannak közös emlékeink a témával kapcsolatban; emlegetjük őket, hogy aztán újra feledésbe merülhessenek azok az emlékek.
Kicsit értetlenül bámulok Reevenre, amikor Seby a francia sapkáról kezd beszélni, és a tekintetéből kiolvasom, még mielőtt megszólalna, hogy ő (is) kalapra gondolt, de ezen felül én nem teszek megjegyzést többé a dologra.
Viccesebb, hogy mindannyian benne lennénk az elfenekelésben, ki-ki aktív résztvevőjeként, illetve nézőként.
Miután rendbe tettük a lovakat, elautókázunk a versenypályához, hogy folytatódhasson a Sebynek szánt meglepetés. Bár kapunk egy prédikációnak is beillő oktatást, alig lehet bennünket visszafogni, hogy ne pattanjunk rögtön az autóinkba.
Három kört megyünk, hogy felmérjük, mit tud alattunk az autó (vagy inkább mit tudunk mi kezdeni vele). Ezalatt Reeven igencsak elhúz előlünk, csak úgy füstölnek a kerekek, ahogy perzselik a betont. Beállunk a versenyzéshez, de Reeven ablakán behajol épp valaki, és nagyon magyaráz. Úgy hiszem, épp beolvasnak neki, amiért megszegte a játékszabályokat, s talán el is veszik a lehetőséget, hogy tovább autókázzunk, de akkor nemcsak hogy engednek versenyezni bennünket, de továbbra is szemmel követik, mit művelünk. Az egyik fickónál stopperóra van. Leesik a tantusz, hogy Reeven igencsak jól nyomhatta. Én is bátrabban nyomom, de őt nem tudom megszorongatni. Abszolút tehetséges a srác.
A pasas a kordon szélén szinte a haját tépi, felmutatott hüvelykujja mégis inkább a hihetetlen örömét fejezi ki mintsem haragját. A versengés ezután inkább már csak Seby és köztem zajlik, Reeven másodpercekkel előttünk jár. Mi csaknem fej-fej mellett, vigyázva egymásra a kanyarokban. De az élmény így is frenetikus. Élvezem a száguldást...