Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Utált nap... - Reeven-Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szomb. Nov. 05 2016, 18:57

- A befektetést bízd csak rám, ami a témát illeti, remélem inspirálhatlak
Csókolok ajkaiba lágyan, simogatom arcát egészen közel bújva hozzá.
Nah most megint zavarba jövök, bámulok rá elvörösödve, pirosabban, mint ő a láztól, ezzel a gyönyörűvel mindig kizökkent, fojtott nyihogást hallatok, ez magyarul: Reven - zavarban -röhögés.
- Kifejezni magam? Mármint...viccesen fogalmazok? Ezt néha mondod, de nekem olyan fura
Mitől használnám a szavakat lehengerlőbben, mint mások? De az az igazság nagyon tetszik, hogy simogatja az egóm, egészen hozzásimulok.
- Tudom, hogy más és nyilván majd kipróbálom, mert mindent kipróbálok, akkor eldől fekszik-e nekem. Kösz, hogy inspirálsz
Csókolom arcon, én vajon tudom? Több helyre kéne elvinnem
- Ha meggyógyulsz, menjünk el együtt festeni, művésznap lesz, én majd ellövök pár képet és írok, te megfested a tájat, valami egyedi, szép helyre gondoltam.
Megölelem, puszilom, a kedvéért egész más, az motivál.
Ez a féltékeny királylány énje új, nézek rá.
- Most mondtad, hogy kiábrándultam a nőkből és ezzel nem tudok vitatkozni, annyi elcseszett p*a van, hogy kétszer is aláhúzom ezt a tényt. Nem akarlak, te vagy az én cafkám
Gonosz kis félvigyorral lopok ajkairól csókot. Ahm...
- Nem azzal akartam befutni, hogy vagy nekem, csak annyira...
Szeretlek szó szinonimái, íme:
- Bálványozlak, hogy ki akartam ordítani, fel akartalak vállalni és fel is foglak az egész világ előtt, szerinted ezzel akartam karriert csinálni? Elég gyenge lennék.
Azt már a managerek találták, hogy húúú ez mekkora szám, bár nem vagyok teljesen meleg, miért ne dughatnék meg néhány lányt?
- Érzelmileg az is vagy, de attól még ha megdugnék pár csajt pont te már ne haragudj, megköveznél érte?
Elég ironikus lenne.
- Miből gondolod, hogy én csábítottam el?
Kérdezem hamiskás mosollyal.
- Amúgy flörtöltem, jó fej, tök jó volt vele, de gondolom ennek örülsz, nem?
Simítok a hajába, akkor miért is van bűntudatom? De majd mindjárt eloszlatja...

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Vas. Nov. 06 2016, 13:33

-Sokszor inspirálsz, ettől ne félj.
Bújok az arcommal, így erőtlenül ez tűnik kézenfekvőnek. De ahogy reagál a bókokra, az mindig megnevetett, köhögök is kicsit, de akkor is megéri.
-Nem arra gondoltam, de igen, határozottan megnevettetsz néha!
Most sincs másképp, bár most a mimikai reakciója vicces.
-Igyekszem jó múzsád lenni...
Élvezem, hogy simul, hogy simogat.
-Mmmm, tetszene, találj ki nekem egy megfesteni valót, megfestem Neked.
Tényleg kellemes program lenne, régen mentünk el csak azért valahova, mert szép... még a második találkozásunkkor talán, de az régen volt.
-Ajánlom is hogy én legyek a cafkád ne más...
Jó, érezhetően lehűtöm magam, a cafka szó nem sért, vagy sem nem fogom fel, hogy kellene.
-Nem tudom mivel akartál... de eddig sem titkoltuk, én sosem titkoltalak.
Ez az egyik tulajdonsága, amit imádok benne, nem kell szemérmeskedni, csak mert férfiak vagyunk mindketten. Imádom mutogatni Őt, hogy velem van, ez nem vitás.
-Azért nem, ha gyötröd is Őket még büszke is leszek. Ha csak megdugod Őket az nem zavar, ha elhanyagolsz miattuk, az zavar.
Csak hogy világos legyen Neki, azzal kefél akivel csak akar, ha nem kötődik úgy hozzájuk és nem hagy el engem.
-Több okból.
Mi ez a hamis mosoly? Nem csak Ő volt, Eric is akarta. Azt az akaratgyenge mindenüket! Mondjuk Reeven nem gond, de Eric... elég érzelgős. Bár... Sebastian után lehet Reeven miatt is aggódnom kéne? Nem létezik hogy elcsesztem. Meglepett vagyok, nem haragos, mikor simogat, úgy válaszolok.
-Eric nagyon kedvel Téged és jó az ágyban, természetesen. Szeretném, hogy jól érezd magad, igen. De... Eric-kel óvatosan. Ő nem szokott csak úgy lefeküdni másokkal, az nagyon ritka. Ha többször is előfordul, csak óvatosan. Eric... törékeny.
Nem is értem miért mondom, Reeven nem bántaná, nem lehet ennyire rohadék, hogy visszaél Eric bizalmával egy ilyen bosszúért... Nem, nem, azt hiszem tényleg kedveli, miért ne kedvelné? De akkor meg miért hiszem azt Eric elfelejtette, hogy Reeven foglalt? Talán mert Eric jó parti, Reeven lehet jobban érezné magát vele? Eric még el is tartaná, tisztességes módon, a tenyerén hordozná, mint Sebastian, ha nem is annyira giccsesen és ráadásul facér. De hülye vagyok, el is vigyorodom, hogy én teljesen hülye vagyok.
-Eric nagyon jó az ágyban és passzív, kedvedre van gondolom ez a tény. És mondtam hogy kedvelni fogod, szoktam én tévedni?
Valóban, jó kérdés... szoktam?

//Szerintem Eric-kel kicsit haladjunk, ahogy elnézem az előbb van akkor mint ez, de felcserélheted, ha akarod//

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szer. Jan. 11 2017, 19:27

- Akkor jó...hiszem, ha több képet csinálsz rólam JOsh helyett.
Ez...kellett! Mikor köhögök finoman megveregetem a hátát, belediktálok egy korty teát, nincs ellentmondás.
- Akkor felhomályosíthatsz.
Rá ez találóbb, mert egyszer tudna konkrétabban fogalmazni baszki! Ő az, kérdés én mennyire. Simogatom, nézem a homlokát, mennyire lázas még, hozzak-e vizes rongyokat rá. Hosszabb puszit kap az ajkaira lelkesedésből.
- Remek! De csak miután meggyógyultál! Remélem ez motiválni fog.
Mindenféle szempontból.
- Miért? Lehetne egyszerre több cafkám. Annyi cafkám, mint egy vagon, nyitott kapcsolatban élünk.
Vonok vállat és nézek rá, igyekezve semleges arckifejezéssel. Erre nincs jó válasz, meg is rántom a vállam.
- Nem tudtam hogy fogom csinálni, csak csak hogy sikerülni fog. Én se téged, most meg eléggé mindenki tudja.
Célzok arra, idegen emberek, nem mintha számítanának.
- Nem fogom kiakasztani a rajongóimat, a kislányok valójában nem szeretik a durva szexet, de kikötözném őket és megnéznék hogyan csinálom egy férfival.
Ötletelek, miért, tanulnának, esetleg magukhoz nyúlnának, az kellemes lenne. Viszont bántani nem bántanám őket, az tuti, csak normálisan...
- Nem, azt nem foglak.
Elhanyagolni...baromságoktól tart. Kibököm Ericet, de ezt a több okot megint nem értem.
- Akkor fejtsd ki, kezdjük azzal, hogy romlottabb vagyok?
Nem mintha nagyon ellenkezett volna.
- Igen, tudom, én is kedvelem, igen...azt is tudom, tart tőle mi lenne, ha belém szeretne és...volt is egy vitánk. Megríkattam. Mert kicsit olyan volt, mintha visszautasított volna, azzal meg már tököm kivan. Aztán elmagyarázta mi a helyzet és...igen, ő az.
Rám nem gondol...csak Ericre.
- De csinálhatnánk hárman és idővel mindenki szeretne mindenkit, nem lenne belőle gond. Mondtam, hogy lakhatnánk is együtt és biztosan nem bánnád! Persze megérteném, ha nem akarná, mert tényleg nem összetörni akarom. Igazad volt! Tök király, ezt eltaláltad.
Nem haragszik, csodás, akkor ennyi volt? Eric feleslegesen parázott! A lázát mérem inkább, szükség van-e a vizes rongyokra.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szer. Jan. 11 2017, 20:07

Elégedetlen sóhajtok fel.
-Josh a modellem, ez a munkája, az, hogy tűrje, hogy egy helyben maradjon órákig úgy ahogy én mondom Neki... Téged nehéz lenne csak nézni.
Ez idegesít, még betegen is, vagy főleg úgy. A munka és a magánélet nem kéne, hogy egybemosódjon, nem is szeretném ezt.
-Nem, így sokkal jobb, érintetlen maradsz.
Vigyorgok, mert bírok, hogy itatott velem egy kis teát, no meg nem akarom, hogy tudatosan beszéljen vagy fojtsa el magában, ami engem szórakoztat.
-Nem szeretek beteg lenni, így is-úgy is motivál...
Azt hiszi áldásos nekem ez az állapot? Téved. De várom a kirándulást, kellemesnek ígérkezik.
-Különbség van cafka és cafka között, ezt Te is tudod... De ha a cafkát felejthető minőségben értetted, akkor el is húzhatsz a házból, mert holnap itt sem vagyok.
Fintorgok, mert ezt utálom. Önmagában a szó nem zavar, de ha degradáló a kontextus, akkor bizony mintha pofán vágnának.
-Az tény.
Vetem oda, bár még mogorva vagyok az előbbi miatt. Az meg másik kérdés, jó-e az nekem, hogy ennyien tudják? Bár a kuncsaftjaim nem rock rajongók szerencsére.
-Az nem mindenkinek izgató, sokan undorodnak a homoszexualitástól...
Viccet félretéve, ha jó hírnevet akar, válogassa ki azokat a lányokat és fiúkat, akik ezt szívesen megnéznék.
-Ajánlom...
Motyogom, mert akkor annyi volt, a hanyagolás olyan mértékben sérti az egóm, hogy gyógyíthatatlan haragot gerjeszt. Nem ajánlom. Aztán meg jön Eric-kel, mesés...
-Azt mondanám, szabadelvűbb vagy és nem vagy szégyellős. Eric az.
És ez csak egy a sok közül. Az hogy Eric gyenge, az egy másik.
-Idióta...
Nézek félre, de ez nem Reevennek szól, kihallani. Eric még mindig egy kamasz szintjén áll.
-Nem nehéz elérni, hogy bőgjön, mint egy gyerek, ne emészd magad. Ha beléd szeretne feldugnám az egyik antik vázáját a seggébe, az lenne. Nem képes visszautasítani, lemerném fogadni nem tette. Kivéve, ha TE nem akartad ezt. Akartad?
Mert ha nem, akkor bizony nem lett elvarrva ez a szál és az roppant mód irritáló lenne. De a gondolat is nevetséges, hogy a legjobb barátomra cserélne le.
-Hmpf... Naivabb vagy mint Ő. Egyrészt, mert Eric monogám, hisz a házasságban és abban, hogy a szex intim dolog, belsőséges. Na már most, mi következik ebből, ha lefeküdt Veled Reeven? Te olyan vagy mint én, ami jó elveszed magadnak, mert jó érzés. Találni egy passzívat, belátom jó. Nem neheztelek érte, végre jól érezted magad, nem valami kezdővel szerencsétlenkedtél, mint Sebastian. De Eric nem ilyen. Egy idő után csak veled akar lenni, randevúra hív, kulcsot ad a lakásához és közli mennyire halálosan szerelmes. Eric a legjobb barátom, de egyben egy bolond is. Nem azért, mert bolond dolog lenne Téged választani, kivételesen szerencséje lenne, de... előre megmondom, hogy Eric és én két ellentétes pólus vagyunk. Ha Őt választod, én kiszálltam. Ha engem választasz, neki az kevés lesz. Ha ritkán fekszel le vele, ki tudod tolni ezt az átmeneti állapotot. De mivel ismerlek és nem akarod bántani, azt javaslom, ésszel csináld. Én sem mondtam könnyen nemet, Neked, még nehezebb lesz. Már ha nemet akarsz Neki mondani, persze...
Fordítom el a fejem megint egykedvűen, mert ki tudja? Ahogy elnézem szeretné megpróbálni Eric-kel, de amit képzeleg az nonszensz. A világ nem rózsaszín habcsók, hogy édes és könnyű legyen, tudhatná. Bár azt is tudom tudja vonzani ez a dolog, mint Bastian és Eric esetén... Én minden vagyok csak cukormázas nem, ha pedig neki ez kell, szétkürtölheti a világnak mennyire szeret, de másnap simán elhagy. Én nem vagyok naiv. Csak lázas.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szer. Jan. 11 2017, 21:25

Micsoda kifogás bazdmeg, ezért is utálom Josht, mi az, hogy engem nem fest le úgy, annyiszor? Mert nem szeret, különben elmerülne, gyönyörködne.
- Éppen az lenne a kihívás, de nem számít.
Rántok vállat, aztán gonoszkás somolygással nézek rá.
- Gazember...
Ez most bók, hallatszik a hangomon. A motivációra rábólintok, bár túl tárgyilagos volt, néha szépíthetne "érted mindent" barom vagyok... Az első cafkára nem reagálok, hülye. Majd pont én ne tudnám... Aztán a másodikra felkapom a fejem és vérmesen nézek rá.
- Hogy lennél már fejthető, te nagyon hülye? Megint eeez? Először is, ha te mész el, miért én húzzak el a házból, ezt nekem adták, nem neked, másodszor is elegem van már, hogy mindig ezzel fenyegetsz
Megremeg a hangom a dühtől, nehezebben folytatom.
- Az istenért bazdmeg, ha el akarsz hagyni, most tedd meg, de ne fenyegetőzz! Vagy csináld, vagy ne mondj ilyet!
Fogalma sincs, mennyire fáj ez, nézek magam elé kicsit kimeredt szemekkel, erre is csak annyit mond, válogassak. Pedig csak feltevés volt, nem csinálnék ilyesmit, nem gondoltam komolyan. Tényleg dugnom kéne orrba szájba? Segítene? Az ajánlására egy percre visszanézek rá, azt a pillantást sem köszöni meg, ráadásul szemeim zölden villannak fel.
- Ja...ő jobban.
Leidiótáz, vagy Ericet, nem is tudom, de megvédem.
- Nem az.
Arról hallgatok, hogy én jobban bőgtem, igaz nem azért, mert összevesztünk, hanem mikor elmondtam, miért ne engem válasszon, a gyilkosos részt.
- Nem emésztem, mert? Beléd lehet szerelmes egész nyugodtan, de én már tabu vagyok? Nem bazdmeg, miért tettem volna? Csak neked lehet a szeretőd, vagy mi a fasz van?
Mert komolyan nem vágom, miért reagál ennyire hülyén...
- Nem vagyok naiv. Az embereket nem lehet ilyen szerű kategóriákra osztani. Az elvakult monogám, aki hisz a házasságban meg te. Tévedsz. Igaz, hogy elveszem, ha jó és sokszor örülök, ha nincs tétje, de...amióta ismerlek nem kell más. Sebastian és Eric bejátszott mert...te viszont nem elégednél meg velem. De én nem bánnám. Kösz bazdmeg, mondhatnád rám is ugyanezt! Én nem vagyok az? Mikor fogod fel? Hány kibaszott dalt írjak még neked? Válasszak, mi? És te képes lennél választani? Te választottál? Nem, mi? Csak engem kényszerítesz! Akkora egy pöcs vagy! Nem akarom...és próbáltuk megbeszélni, tudja hogy én téged szeretlek, nem akarom, hogy rossz legyen neki csak... Jó, vele is jó és mi az, hogy te nemet mondtál? A szeretője vagy! Csak engem hagytok ki, mindig én maradok ki! Akkor minek vettél bele a hármasba? Asszed nekem olyan kibaszott fontos a szex? Nem...egy idő után kötődni kezdek, akarok is, mintha élnék, nem csak üres, látszat életet, van kivel...megosztani. Nem, nem akarom, hogy neki rossz legyen, csak szívjam meg én mindig, mert ez a kurva büntetésem?!
Fordulok el, nyilván... de akkor is. Nagyon felhúz, igazságtalan! És fáj...rossz, még ha jogos is, az élet megint baszogat.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szer. Jan. 11 2017, 22:02

-Nem a kihívásokért festek... a magam kedvtelésére mást alkotok...
Nem egyszer rajzoltam le Reevent, míg alszik, csak nem mutogatom neki. Nem szokásom.
A gazember tetszik, összevigyorgunk, de nem is sejtem, hogy ezután mosolyszünet jön.

-Hogy ne legyél itt mikor pakolok bazdmeg! Akkor meg ne sérts vérig te nyomorult, ha az alkoholmámoros egy éjszakás lotyóid mellé sorolsz mint cafka ne lepődj meg, hogy nem érzem kitüntetve magamat!
Sziszegem neki, mert ezzel felbasz.
-Mondom, mert Te is ilyeneket mondasz! Én előre szóltam, ha nem értékelsz vagy lecserélsz húztam is el!
Fortyogom, bár most nehezebb levegőt venni, köhögök egyet, de kényszeresen elnyomom. De nem csak azért nem megyek, mert lázas vagyok, amúgy sem akarnék. És nem azért mert nem lenne hova... Persze a rajongókkal újra felbasz és még Ericet is az orrom alá tolja. Beteg vagyok és ezt csinálja erre fel rám mondják hogy kegyetlen?!
-Te nem vagy szégyellős, ne idegesíts fel...
Már elsőre is olyan szemérmetlen volt, kihívásnak és izgalomnak fog fel mindent.
-Ó dehogynem, csak még nem ismered. Gyáva és idióta, de néha képes összeszedni magát. Hát most nem ment neki.
Azt hiszem haragszom Ericre.
-Mert olyan vagy aki minden hülyeségen emészted magad. Én kértem, hogy szeressen belém? Qvára nem, jobb lett volna nekem, ha felhagy ezzel, mert mi lett a vége? Felőlem lehet a szeretőd, ha azt akarod úgy járjon mint Te az édes Bastianoddal... legalább is hasonlóan.
Mondom már inkább leszarom stílusban, mert frász akarta hogy belém szeressen... főleg akkoriban.
-Márpedig a kettő nem fér össze, lásd be. Különben már kismilliószor megbasztad volna Sebastiant, ki tudja, lehet Joshuát is poénból.
Aztán csak felciccenek, hogy már megint ez, megint az én hibám lesz, hogy nem tud egy jót kefélni se... Aztán csak lesújtóan nézek rá.
-Én már azelőtt választottam, hogy meg sem ismertelek ezt pont nem hozhatod fel nekem kiscserkész.
Mert Eric-kel ma is együtt lehetnék, de nem akarok. Úgy nem. Reevennel... egész más. Csak Ő ezt nem látja, természetesen, miért is látná, akkor nem tudna hattyú halálát játszani hiába én vagyok beteg és nehezen reflektáló. Igazából nem is fer az erőviszony, én nem vagyok most teljesen józan gondolkodású.
-Hmpf... néha kefélünk egyet, ha olyanom van és látom rajta a kangörcs, micsoda szeretőség.
Aztán csak elégedetlen sóhajtok megint.
-Ugye tudod, hogy rám qvára nem hat ez a hattyú halála duma, hogy "jaj, megöltem pár embert, Isten büntet, minden szar ezért van, én tudom!" Mondom kissé nyafogva mikor utánzom. -Azok a söpredékek megérdemelték, de mivel be voltál szívva komolyan meg se lehet dicsérni érte... és szerinted én nem kötődöm?! Mennyi kibaszott dolgot megtettem érted, hányszor hallgattam végig a nyafogásod, hogy Téged mindenki utál és megvet, MINDENKI, holott én soha nem adtam indokot, hogy rám is rám húzd ezt a szaros lepedőt! Hányszor kapartalak össze, mi? És mi a hála?! Valami nem úgy megy ahogy a akarod és jössz az Isten büntet dumáddal! És pont mert kötődsz baszódj meg mondtam válassz, mert Eric lehet szeret még engem, mert egy nyomorult f.sz és első szerelme egy van az embernek, de Ő pont az a fajta, aki simán beleszeret másba. Ha épp Te leszel az mit csinálsz? Szeretni fogod, legalább annyira mint azt az idióta Bastiant csak itt most nem azért fogsz sírni, hogy nem szerelmesek beléd, hanem hogy el akarnak venni bazdmeg! Ha pedig igent mondasz mit maradjak? Ha meg elutasítod nem-e fog Eric szenvedni mint egy kivert korcs kutya, hogy másodjára is csúnyán pofára esett? Igenis mi osztozunk egy közös életen bazdmeg, csak neked ez semmit sem jelent... ellenben veled ellentétben én nem picsogok, hogy vak vagy bazdmeg! Nem hittem volna, hogy van nálam egoistább fasz a földön... megtaláltam.
Emelem meg a hangom, de a végére köhögnöm kell és ráz a hideg is, nem csak az ideg, de kezd összefolyni, el is fordulok a másik oldalra, inkább a párnába köhögök, most épp qva erősnek akarok látszani, de a nyomorult betegség nem hagyja... kárhozat.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Csüt. Jan. 12 2017, 12:07

- Jó
Baszódjon meg a kedvtelésével!
- Micsoda nonszensz faszság ez? Te nem utasítgathatsz, ott vagyok, ahol akarok! Nyomorult? Ezt gondolod? Te ótvaros fasz, ki mondott ilyet? A te bolond mániád ez! Ki a fasz sorol? Nincsenek is egyéjszakás lotyóim, te vagy a kurva, ember!
Jééézusom, mintha én feküdnék le minden nap mással!
- Mi az, hogy nem értékellek, vagy lecseréllek? Mondtam ilyet? Hülye drámakirálynő, most pont olyan vagy, mint valami menstruáló nő!
Bántom én is, mindent félreért.
- Oké, nem vagyok, boldog vagy?
Most mit kell ezt is felfújni? Ki a fasz mondta, hogy deigenis szégyellős vagyok? Nem minden szavába kötök bele, ha kicsit is figyelne rám!
- Milyen megindító, hogy így beszélsz a barátodról! Nem, te gondolom neki is azt mondtad, mint nekem. Lehettek szeretők, ha nem szeret beléd, és nem emésztem magam mindenért, de lehetnél empatikusabb, érzelmekről van szó, lehet, hogy neked nincsenek, de a földi halandóknak tud fájni a viselkedésed.
Most...csak és kizárólag Ericről beszélek! Sebastiannál megtorpanok, kicsit megmerevedve.
- Nem...feltétlenül. De nem akarok neki rosszat... Te aztán tudod, mindig szerencsétlen Sebyt hozod fel és fuj, ne beszélj nekem Joshról ilyen minőségben, különben is őt te akarod megbaszni.
Emlékeztetem, ki az isten firkálgat róla? Josh része a művészetének...míg engem kihagy, mert csak arra vagyok jó, hogy dugjon velem.
- Miért? Mert nem akartad megbántani, tudom. Én is ezért visszakozok.
Azt hiszi olyan könnyű ez? Neki kellene megértenie, mennyire nehéz.
- Megszánod? Mert te nem élvezed vele, kétlem.
Rázom meg a fejem, aztán elsápadok a hattyú halálán.
- Én nem is... Kösz, ha ilyen nyafogós pancsernek gondolsz nem meglepő, hogy nem szerettél belém. A 13 éves gyerek nem érdemelte meg! De mindegy... Sosem gondoltam, hogy te is utálsz, nem mondtam ilyet, hogy megvetsz, mindig...téged hozlak fel példának, hogy megértesz és elfogadsz...Ericnek is elmondtam, ha nem hiszed, kérdezd meg, hogy azt mondtam ezt is Csak te fogadod el, hogy te vagy nekem a tökéletes... Úgy érzed nem hálálom meg? Nem te vagy az egész kibaszott életem? Nem tudom mit csinálnék... Miről beszélsz, mintha állandóan sírnék! Akkora geci vagy! Hogy mondhatsz ilyet? Hogy épp Nekem nem jelent semmit? Én szeretlek te nyomorult fasz, nekem csak Te kellenél, vagy nem teszek meg mindent? Én picsogok, mi? És miért vagyok vak? Te mondtad, hogy nem kötődsz, nem vagy szerelmes, akkor mi mást gondoljak? Nem vagyok nő, hogy variáljak, valójában nem úgy gondolod, meg biztos szeretsz, csak nem bírod kifejezni, ha nekem megmondasz valamit, megmondasz, tény lesz. Ha meg annyit picsogok, igazad van, hagyj el a fenébe, ha ilyennek látsz tényleg semmi keresnivalónk egymással.
Ha megerősít majd, nyilván az történik, amit hiszek, hogy történik és elbukom. De legalább lesz vége a történetnek. Nem hagyom, hogy picsogós, szánalmas féregnek tartson. Úgyhogy behunyom a szemem és megkeresem a sötétséget, ami mindig segített. Mikor köhög, felé hajolok.
- Jól vagy?
Színtelen a hangom. Aztán megfogom a poharat és addig nyomom a képébe, végtelenítve, míg meg nem issza a teát. Tettem bele mézet is. Megfogom a fejét, ha még lázas, belenyomok még egy lázcsillapítót. Aztán kimegyek a konyhába, kerítek rongyokat és bevizezem őket. Visszamegyek, rácsavarom a lábára és a kezére. Aztán megint kimegyek a konyhába, mintha dolgom lenne, de csak az ablakon nézek kifelé. Ericnek nem volt igaza...nem lenne baj, ha eltűnnék, mert egy hálátlan, vinnyogó, egoista fasz csak a terhükre válik. És majd idővel megértik.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Csüt. Jan. 12 2017, 14:57

-Már hogy ne tehetném! Azt csinálok amit akarok!
Maximum nem fogad szót, de attól még qvára megmondhatom neki mit kéne csinálnia, ha úgy tartja úri kedvem!
-Te magad! Ha ugyanazt a jelzőt használod arra, akivel élsz és azokra, akik csápolnak majd az első sorban és csak megbaszod őket, akkor ne lepődj meg Te nagyon hülye, hogy valamelyik fél félreérti... még nincsenek talán, de már számolsz velük, mert lesznek. Bár már lehet most is vannak... vagy még mindig vannak!
Tudom is én követni, hogy hány rajongója volt, van és lesz. Az meg nem figyel arra amit mond, már nem az én bajom. Azaz de, az enyém, mert rólam mondja...
-Ha problémád van vele lehet keresni egy szűz keresztényt.
Közlöm vele kimért, hideg hangon, ami a nátha miatt rekedtes is. Nekem az a munkám, ebből van mit ennie, ebből vesz benzint a kocsijába, ebből vesz ruhát, amiből elmehet énekelni és tanulni és még sorolhatnám.
-Mintha tudnád, milyen az...
Ha együtt lett volna nővel mikor az menstruál valami jobb sértést keres, messze nem vagyok olyan idegbajos, szerencséjére.
-Én csak a tényt közlöm, a tény nem tesz boldogabbá vagy szomorúbbá...
Vetem oda neki foghegyről, mert vagy nem ismer szégyellős embereket vagy képzavara van magával. De inkább előbbi, mihez kezdene egy nyomorulttal, mikor neki kell a pörgés? Mindig.
Eric miatt aztán persze fintorgok, mert noha az említett személy már megkapta tőlem ezeket, de nem egyszerre és nem ilyen hangsúllyal, ez tény.

-Neki nem mondtam, mert eszembe sem jutott akkor még.
Hát mivel nem hülye, leszűrheti, Eric teremtette a szabályt. Amit amúgy nem vettem figyelembe, mivel Reeven nem csak velem van, de általában nem is bántom már érte.
-Az empátia a gyengék pajzsa, ha fáj az igazság arról nem tehetek! És igenis sok mindenért emészted magad... Vagy inkább úgy mondhatnám sok mindenki miatt, lehet így a pontosabb, kérlek alássan...
Mondom gúnyosabban, de ez inkább csak azért kell, hogy bántóbban hangozzon, mert alapjáraton nem szokott idegesíteni a dolog csak most haragszom Ericre. Vagy Ericért. Vagy fogalmam sincs mi a bajom.
-Végre beláttad, hogy szerencsétlen az az ember, ideje volt... Hmpf, ez annyira röhejes! Joshua az egyetlen akivel aztán tényleg semmilyen, a szexualitást határoló dolgot nem csináltam, még a seggét sem fogtam meg! Mert ha akarnám, már rég megdugtam volna, így vagy úgy...
Közlöm vele csöpögős negédes hangon, hogy mennyire szánalmas, hogy azt hiszi ha akarnék tőle valamit olyan szerencsétlen lennék, hogy nem kaptam volna még meg!
-Ne magadból indult ki, hogy megakartad kúrni a férjét, de amaz nemet mondott...
Igen, ez a revans kellett. Nem mondom, hogy sokkal jobban érzem magam, de talán egy fűszálnyival.
-Mert nem illik hozzám, francba a megbántással! Csak azért jártam vele, hogy belássa végre Ő is, hogy kibaszottul nem passzolunk! Így is három hosszú hónap volt neki... Azt is mondtam Neki, hogy jobb lenne  elbúcsúzni, mert csak szenvedni fog, ha lát, de ragaszkodott hozzá, hogy akkor mint barátok próbáljuk meg. Nem mondom, pár év után már talán ment is neki. Te azért ne bántsd meg, mert emészteni fogod magad, hogy bántod, pedig szeret. Ketten szenvednétek, de nem tudom melyikőtök jobban...
Komolyan nem, az meg nekem is a halálom lenne, hogy ezek ketten kisírt birkaszemekkel méregetik egymást.
-A szexet élvezem, ha csak elvagyunk élvezem, ha úgy néz rám, mint valami kibaszott műkincsre a Louvre-ban ami nem lehet az övé azt nem élvezem.
Ezért kéne Ericnek már valaki, évek óta mondom, de nem Reevenre gondoltam bassza meg!
A beleszeretni-re horkantok, hogy mintha az lenne a legfontosabb, az úgy is elmúlik, arra nem lehet építkezni. De Reeven és Eric ebből a szempontból nagyon is összeillenek, ez tény.

-Még lehet nem, de pár év és kiérdemelte volna. Lehet úgy hal meg, mint egy ringyó, aki eszénél sincs a drogoktól mikor megdugják. Ne sajnáld.
Olyan fárasztó mindig elmondani, az én véleményem nem változik, a gyerekek sem ártatlanok. Oh, ez meg is említem neki!
-Vagy Te az ártatlanság mintaképe voltál 13 évesen Reeven? Makulátlan? Bűntelen? A gyerekek olyanok mint a felnőttek, csak kisebbek és kevesebbet tapasztaltak, de ennyi.
Hátha végre belátja, hogy nem csinált semmi megbocsáthatatlant.
-Mert ez így is van! Én szeretem, hogy nem vagy ártatlan, én szeretem, hogy vannak bűneid. Hát amikor jössz azzal, hogy Téged nem lehet kedvelni meg mindenki megvet akkor igen, akkor eléggé azt érzem. Vagy mikor kiteszem a baszott lelkem is hogy jobban legyél erre azon picsogsz nekem, hogy Sebastian elutasított... vagy hogy itt vagyok betegen és közlöd alig látlak majd a karriered építgetése miatt és amikor ráérsz akkor is Ericet mész dugni majd mert végre beadta a derekát!
Fröcsögöm, mert nehéz lenne beismernem, de ezek rosszul estek. Így együtt... Ráadásul a fejem is kezd belefájdulni, hogy légzés helyett erélyesen beszélek. Nagyobb tüdő kéne... Választottam volna fúvós hangszert a hegedű helyett, Reeven bajban lenne!
-Mert nem vagyok veled?! Nem lakom veled?! Nem miattad dolgozom annyit, hogy nyugodtan csinálhass mindent?! Szerinted magam miatt eszem azokat a hülye kajákat amiket csinálok?! Az hogy nem élek lila-rózsaszín csillámporos ködben, ami mellesleg nem is létezik, attól még kötődöm Te agyalágyult, hát nekem olyan kell, aki a lelki társam, akivel minden a helyén van, és baszod nem is kerestem mást, csak Te egyszerűen imádsz a saját nyomorodban dagonyázni mint egy disznó, mert a qva depresszióból nem bírlak kihozni!
Üvöltöm, bár a vége már a fejemet fájdítja, meg a mellkasom, de azt csak azért, mert valóban azt saját hibámnak rovom fel. Jobbnak tartom magam annál, mintsem ne bírjak valakit kihozni ebből az áldatlan állapotból, de Reevennek hangulatjavító gyógyszert sem mernék beadni, így marad az, hogy én teremtem meg neki a kellemes és gördülékeny környezetet. Nem egyszerű...
-A qva keresztény anyádat!
Fordulok el, tudhatná, amibe sok munkát fektetek, azt nem hagyom félbe, meg nem azért csináltam, hogy lehúzzam a vécén az egészet. De fázom és köhögnöm is kell, érzem teljesen kimerített ez a veszekedés, ami amúgy meg sem kottyanna.
-Anyád...
Köhögök tovább, szerinte jól vagyok?! Miatta van ez is. Aztán nyomja a képembe a bögrét, nyelek párat, de mivel erőlteti és szerintem nem is érdekli rám is megy, mert nem kell, nem bírok ennyit inni. El is tolom ha nem venné el, nem érdekel ha kiömlik. De legalább már könnyebben veszek levegőt, az orrom eldugult, de szájon át lélegezni megterhelő. Erre jön a gyógyszerrel, azt is tolom el.
-Megmérgezel Te hülye... szép halál...
Hármat lehet bevenni a gyógyszerekből általában, mert szerintem nem valami gyenge szart vett nekem és mivel nem tudok egyhuzamban sokat aludni a köhögés miatt, kétlem hogy eltelt volna már 4-5 óra. Ha meg igen, mondania kell, mert nekem nincs időérzékem, csak azt tudom megetetné velem az egész levelet, mondván gyorsabban hat... Biológiából bukta, tudom. De mivel megint ittam, érzem ki is kell mennem a vécére, amit nagyon nem akartam. Épp az ágy szélén ülök kimerültem mikor hozza a borogatást.
-Hagyd itt... ó bassza meg... megoldom...
Legyintek alig láthatóan, nem kell segítség, vizelni még én is tudok. De mielőtt azt hinné világgá megyek kiszenvedem magam a mosdóra, mondván nem kell segíteni, egyedül is tudok pisálni. Most különösen érzékeny vagyok erre, mert... franc se tudja. Persze a vizelés fáj, neki is támaszkodom a tartálynak, arra meg a fejem döntöm, csak ne hányjak. De nehezen kiszülöm a pár cseppet, felhúzom a gatyám, majd lehajtom az ülőkét és ráülök. Úristen de megterhelő a vizelés... persze lehet csak a veszekedés és a láz miatt. Sőt biztos. Csak annyi ideig akartam ide leülni, míg gyűjtök egy kis erőt, hogy visszamásszak, de azzal nem számolok, hogy ahogy a hátradőlök el is alszom. Tanulság: csupasz seggel ne feküdj a hideg kőre.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Pént. Jan. 13 2017, 16:54

- Én is azt csinálok, amit akarok!
Acsarkodok.
- Mindent félreértesz, agyalágyult vagy! Tudod, hogy nem arra gondoltam, hogy te is útszéli numera vagy, ennyire nem lehetsz seggtitán! Eddig azt hittem az eszedért szeretlek, de mintha elpárolgott volna! És? Féltékeny vagy? Akkor igen, kimondom, tessék! Én is az vagyok a kuncsaftjaidra! Nincs különbség, te azokat dugod, én a rajongókat.
- Te totál hülye vagy. Ateistaként pont keresztényeket. Csak a te fétised megrontani a vallásosokat, engem kiráz tőlük a hideg!
Hát JOsh bazdmeg, miért nem gondol JOshra?
- Tudom bazdmeg, volt barátnőm.
Tessnek is megvolt.
- Persze, a tények. Mi az istenért veszekszünk ezen? Nem vagyok, ennyi, kész!
Kiabálom, sok már ez. És folyton azzal jön keressek mást...nem akar engem.
- Igaz...
Nála nem voltak szabályok...
- Aha, minden jóság gyengeség, az empátia is, csak akkor vagyunk menők, ha átgázolunk mindenen és mindenkin. Félreismertél, ha azt hiszed ilyen vagyok.
Talán ő sem ismer igazán, csak a rosszat akarja látni bennem és minden mást gyengeségnek nevez. Hogyne emészteném, ha gyilkos vagyok.
- Nem szabad megbocsátanom magamnak, soha, ezt mondta Eric is.
Sóhajtom.
- Nem úgy szerencsétlen, ahogy te gondolod csak...szófordulat. Tudom...nem vontam kétségbe a tehetséged, de őt festegeted...mindegy.
Úgy érzem őt belevonja a művészetébe, engem kihagy, talán tényleg csak a szex mozgatja? Ha bántani akar, hát sikerül, gratulálok, rondán nézek rá, ennyi telik, valahol megint mélyen tapogatózom, a fojtó sötétség beszippant. Kihűlnek a tagjaim, megfagyok, még a világ kis kifakul színeiből.
- Jól van, tudom! De ne te döntsd el helyettünk!
Mert megint kurvára bele akar pofázni és jobb lenne, ha tartaná a száját! Felhorkanok.
- Ez az egy bajod van vele? A pillantása? Az enyém nem zavar? Nem értem mitől vagyok jobb Ericnél, ha neked baj, ha ajnároznak. Pedig úgy tűnt az fényezi az egódat.
Szinte megvető a hangom, miért ilyen érveket hoz fel...miért nem mondja, hogy én kellek neki? És hogy másképp nézne rá egy szerelmes ember? Annyira naiv vagyok és ostoba!
- Inkább hagyjuk ezt a témát.
Felix tényleg érzelmi nyomorult, nem lehet vele érdemben beszélni erről.
- És megfosztottam őt ezektől a tapasztalatoktól, csodás! Nem, sosem voltam szent, de az enyém igazán egyedi eset volt. Nem lehet mérget venni rá, hogy drogos ribancként nő fel, nem ismertem!
Megrázom a fejem, nem csak bűneim vannak...és ha vannak is, ezt...ezt nagyon megbántam. Bűnnek számít, hogy megdugtam Lia mostohaanyját, de eszembe se jutna megbánni. Csak ezt a durva, meredek dolgot.
- Akkor hülyén érzed! Talán mondtam ilyet, régebben, de mostanában nem, ne mond, hogy mondtam! Azt hittem veled bármit megoszthatok... Nem picsogtam! Elmondtam valamit, mert azt hittem így megy ez...hogy neked lehet. Te teljesen zakkant vagy! Épp azt mondtam, hogy Rád mindig lesz időm! Miért kell kiforgatni mindent, amit mondok? Mi a fene? Mikor mondtam én ilyet?
Kapkodok levegő után, megőrült, nem lehet ennyire gyökér! Totál kifordítja és ellenem pörgeti minden szavam! Ez így rossz...rossz lesz.
- Most meg ez a bajod? Én meg elmegyek zenélni, hogy ezt ne vethesd a szememre! Neked semmi sem jó! Nekem nem is kell kajákat csinálnod! Disznó? Ahhh...hát hogyne, ez a baj!
Mint Liának, megint megkapom. Nem látom mi értelme van, miért kéne folytatnom... Teljesen mást hisz rólam, mint gondoltam, hát ennyire rossz a helyzet? Nem bír belém szeretni, mert egy depressziós barom vagyok? De...jól voltam, a gyógyszereim is kidobtam, miért hozza fel a régi dolgokat? Ez olyan, mint mikor Liától hallottam, de most sokkal jobban fáj. Mintha...nem lennék szórakoztató, nem nevettem volna vele eleget, csak...az a roncs lettem volna, az a selejt lennék, akinek Lia elképzelt. De ha...Felix is így, ha ő mondja...nem lehet másképp. Talán nem is Lia volt hülye, végig bennem volt a hiba, tényleg egy depressziós szar vagyok, aki csak picsog, akibe lehetetlen beleszeretni. Lehetetlent akartam...
A legrosszabb, hogy ahogy erre rájövök, nem üvöltök vissza, inkább csak világossá válik minden, aztán már minden elkeseredett, felesleges mozdulatot csak úgy csinálok, mint egy gép, mint akinek nincs értelme. Áltattam magam, soha nem is volt. Hiba volt azt gondolnom érzelmekkel élni jó...embereket választanom és elhatároznom, hogy kötődni fogok. Hogy felébredtem...tévesen hittem második esélynek. Nem volt az...csak dögönyözés a sárban egy disznónak. Nem hat meg, hogy az anyámat szidja, aztán ráhagyom már a gyógyszereket is, a teát, meg minden segítséget. Nyilván nem akarja tőlem, egy szánalmas, szerencsétlen disznótól. Nézek magam elé, egy régi elhatározást fontolgatok, micsoda hazugság, hogy bátor vagyok, rég meg kellett volna tennem. Mikor nem jön vissza a mosdóból, megyek utána, megpróbálom felemelni és bevinni, de valószínűleg anyádozni fog. Közben nem csinálok semmit....nem sírok, nem dühöngök, minden olyan mélyen van és jelentéktelen. Azt hiszem...nem is létezek igazán, eleve is hiba volt. Tudom, hogy el kell mennem, mikor elalszik, de nem hagyhatom itt betegen. Senki más nem jut eszembe, csak Eric... Őt hívom fel, miközben becsukom magam mögött a bejárati ajtót és lesétálok a lépcsőkön. Ha felveszi kissé idegen a hangom, mintha nem ebből a valóságból beszélnék.
- Szia...Felixnek kellenél. Rosszul van, összeszedett valamit, lázas. Adtam neki gyógyszert, de nekem most el kell mennem, összevesztünk. Alszik, de nem lenne jó, ha sokáig egyedül lenne... Kérlek, menj át hozzá. Én most nem is tudom...azt hiszem rálépek egy másik útra, itthagyom ezt az egészet, ostoba voltam. Azt hittem neki mindent elmondhatok, de azt mondta picsogós disznónak gondol, akinek semmi sem jó...és depressziós. Lényegében ugyan ezt nem bírta elviselni az unokatestvérem se. Azt hiszem senki se bírja elviselni bennem, azt hiszem elviselhetetlen vagyok. Nem jó, az, hogy karriert csinálok, mert szerinte nem leszek vele, közben meg baj neki, ha ő fizet...Minden baj neki. Sebastian, pedig már rég szó sincs Sebastianról...butaság volt, vidámabb lesz nélkülem. Tényleg nem örült hogy lefeküdtünk, mert téged is bántani foglak.... Igazából jobb, ha távol tartom magam mindenkitől. Nem....létezik az, amiről azt hittem valós, emberi kapcsolatok, amiket nem rombolok le. Mindenkinek...teher a depresszióm, még neki is... Nem boldog velem. Te nem tudod boldoggá tenni? Menj át hozzá....próbáld meg és
Megállok egy utcasarkon, sokat beszéltem.
- Soha többé ne gondoljatok rám.
Sosem akartam ilyen lehangoló ember lenni...Beteg, disznó, lehúzó, aki csak picsog és el kell tartani, márpedig Felix ilyennek lát és ez ellenkezik az egész szellemiségemmel. Amivé válni akartam az nem ez volt. De hazudtam magamnak... Kissé elhomályosodik előttem a kép, bizonyos könnycsatornák azt hiszem. Legalább nem fogom látni a valóságot, ha átsétálok, bár a haláltól sosem féltem... Nem vagyok kíváncsi a világra, inkább becsukom a szemem, nem baj, ha nyafogok, úgysem látja senki és egy hullának már nem számít.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Pént. Jan. 13 2017, 17:51

Felciccenek, kis taknyos, de természetesen azt csinál amit akar, ez tény.
-Seggmi?
Ez a szó új, de felfogom, hogy a hülye egy szinonimája persze.
-De én a büdös életben nem vennék egy kalap alá az ügyfeleimmel, hát nekem ez a bajom nem az hogy baszol egyet!
Mutatok rá, hogy Ő a hülye, nem én.
-Akkor meg ne akarj magad mellé valami szenteskedő faszit vagy picsát...
A fétisemet nem vitatom, az tény. A barátnőre meg csak legyintek fejben, fizikailag nincs erőm.
-Az nem menőség, hanem az élet Reeven, az élet ilyen, nem jóságból épül és gyarapszik, Te ezt pontosan tudod, csak nem akarod belátni.
Ezért tetszik nekem, mert a kora ellenére tapasztalt személy, aki nem cukorvilágban él. Persze Ő nem látja annyira borúsan mint én, de ezt előnynek tekintettem mindig is. Ericre felhorkanok.
-Mert Eric aztán qvára tudja! Mi volt a legnagyobb bűne? Tönkretette valaki gimis éveit? Esetleg a szüleit, mert buzi, de könyörgöm, mit tud Ő erről?! Elkényeztetett sznob fiúcska Reeve, persze hogy megbocsáthatsz magadnak! Szerintem ez a bűntudat is túlzás, szenvedtél Te már eleget anélkül is, hogy sanyargatnád magad.
Hú Ericre másodszor rágtam be fél órán belül, bajban lesz a kis nyomorult.
-Festegetem igen, Te meg csajokat fotózol és? Más az attitűdötök, no meg Ő színész is, olyan szerepet játszik el nekem amit akarok, ez nekem segítség, nem kell arra pazarolnom az időm, hogy modelleket keresgessek és vesződjek velük... többet tudok festeni vagy többet lenni veled. De ha ennyire irritál, hogy Joshua a modellem, keresek magamnak egy másikat amint olyan állapotban leszek, hogy találkozhassak eggyel is.
Hördülök fel, az agyamra megy ezzel a faszsággal, nekem ennyit nem ér az egész komolyan.
-Te más vagy...
Igen, ez a tömör lényeg, de hogy miért MOST nem akarom megfogalmazni és talán nem is tudnám. Eric ajnározása már nem is csak egy szomorú visszhangja valaminek ami nem működött. Reeven teljesen más, de ha nem érti, hát sajnálom.
-Hagyjuk.
Be kell lássam nem vagyok vitázós állapotban, túl kimerítő, rá is hagyom, hisz amit akar, hát így se figyel.
-Cöh... elmondhatod, persze hogy elmondhatod, de attól még ne várd, hogy ujjongani fogok örömemben!
Reflektálom Sebastianra.
-Ha azt sem tudod mit beszélsz akkor vagy nem akarod vagy nem tudod észrevenni... azzal nem tudok mit kezdeni!
Mert ha ezeket mind akarja és nekem is eleget akar tenni az iskolával akkor aztán rám nem lesz sok ideje mert nem is lesz itthon. Nem beszélve arról, hogy nekem is kell dolgozni néha...
-De szoktam! Próbálok! Olyat ami egészséges neked! Faszom bele, nem vagyok olyan mint a kibaszott Basztiánod, de ne mondhasd rám, hogy csak Ő csinál neked ilyeneket!
Mert Erictől kértem receptet, néha segített is, de persze a hülye Sebastiánék jobban főznek meg többet meg mit tudom én... De csak morgok hogy nem jó nekem semmi, majd el is fordulok, hogy sajnálhassa magát nélkülem, ahhoz nem kellek. De csak ki kell mennem, én nem vagyok valami jól, szédülök is hogy felültem, szóval a hallgatását inkább makacsságnak vélem mint komoly gondnak. Persze ha jól lennék látnám a különbséget, de így esélyem sincs. Ahogy arra sem jövök rá, hogy olyat mondtam amit félreértett, de nagyon csúnyán, hiszen ha nekem teher lenne a depressziója sosem mondom, hogy legyen a szeretőm, találkozzunk egy-két alkalomnál többször. De most csak azt tudom felfogni hogy ki kell mennem, kiszenvedem magam. Amikor vonszol vissza nagyjából magához térek, de csak a nevét nyöszörgöm, mert fáradt vagyok, teljesen kimerült, nem kapok rendesen levegőt és minden bajom is van. Ahogy berak az ágyban el is alszom, nem is sejtve ha nem lenne Eric lehet sosem tudnám meg mekkora idióta voltam és magam alatt vágtam a fát...


-Bocs Sam, felveszem jó? Reeven nem szokott hívni.
Mert tényleg nem, Sam meg tudom hogy megérti ezt a fél perces telefont (annak hiszem).
-Mert Felix egy hisztis liba Reeven, persze hogy nem jó neki semmi, de légy buta, Felix-szel nem tudsz úgy összeveszni, hogy komoly legyen. Hm. A depresszió beszél belőled Reeve, Felix sosem arra panaszkodott nekem, hogy depressziós vagy, hanem hogy nem tud eléggé felvidítani. És de, hidd el, nagyon is boldog, csak Ő ilyen, zsémbes, mint egy 100 macskát tartó vén szatyor... Hát úgy nem tudom boldoggá tenni mint Te, légy eszednél. És hovatovább Neked hozzám van kulcsod, ha elkéred, de nekem nincs hozzátok, nem tudok bemenni a lakásba. Ha Felix lázban elpatkol, nem tudok csinálni semmit, be kell engedned. Ahogy hallom vagy kihajoltál cigizni az ablakon vagy az utcán vagy. És sokszor gondolok rád, ritkán szerzek új barátokat, tudod jól. Na figyelj Reeven megmondom mi lesz. Átmegyek hozzátok, de be kell engedned. Van negyed órád, oké? Legyél ott, rendben? Különben nem tudok segíteni.
Egyikőjüknek sem, de nyugalmat erőltettem a hangomra, hú de be volt fordulva. Jobban mint mikor sírt... mi a szöszt mondhatott neki Felix? Minden esetre sűrű elnézést kérek Samtől, hogy most nem tudom elmagyarázni, de az egyik barátom testileg a másik lelkileg beteg és mindkettejük ápolásra szorul. Reményeim szerint mivel Samnél kedvesebb embert nem ismerek, nem haragszik meg és lophatok egy szerencsét hozó csókot is, úgy ülök kocsiba és megyek el Reevenékhez. Remélem ott lesz.
Ahogy kiszállok ott téblábol, de eléggé... zombi? Oda is szaladok mikor látom úgy akar lelépni a járdára, hogy körül se néz, dudálnak is páran mikor visszarántom.

-Megvesztél?! Meg akarsz halni?! Hülye kérdés...
Felix szerencsére mesélte a depresszióját, csak azt nem fejtette ki soha mi a gyökere. Most hogy tudom a kocsiban végiggondoltam és jobban megértem. Azt hiszem. Lesápadtam, de magamhoz ölelem, hogy basszus, nem tudom mit csináltam volna ha ott hal meg.
-Azt mondtam az ajtónál vagy benn a lakásban!!! Reeven... gyere felmegyünk és megnézem Felixet. Közben mond már mit mondott ez a hülye Neked. Komolyan, és ígérem, ha eleget beszélgettünk, talán még el is engedlek sétálni vagy akármi. Megegyeztünk?
Hátha belemegy, akkor szaván kérhetném. Mert mi az elég? Na ugye... De nem engedem a kezét, megfogom, elindulva a lakás felé. Csak az a baj, hogy én nem értek úgy az emberekhez mint Felix, sőt... ezt neki kéne megoldania, nem nekem! De mivel Ő elcseszte muszáj leszek. De hogy Felixet úgy kiosztom, mint állat, az is biztos. Csak legyen jobban!

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Pént. Jan. 13 2017, 22:07

Eszem megáll, hogy még a seggtitánt se érti, nem állok le neki magyarázni.
- Miből gondolod, hogy egy kalap alá vettelek te nagyon hülye? Jaaa, aha, cseppet se vagy klimaxos nő! Egyszer az a bajod, hogy nem fogok figyelni rád eléggé, máskor, hogy csak vele dugok! Baszódjak meg, szerintem is!
Mi az istent akar?
- Ki akar?
Felviszem a hangsúlyt, nem bírom már.
- Én csak azt mondom, nem kell mindenkin átgázolni! Nem mindig éri meg baszki!
Túrok a hajamba, egyszer feszültebb leszek. Lehet őt doppingolják a veszekedések, de ez már kezd elfajulni, főleg, mert idővel betalál és nekem hiányzó mozaikdarabkák állnak össze. Nem igazán érti. Persze van benne valami, hogy Eric elkényeztetett, sznob fiúcska valahol...de igaza volt. Elvettem egy életet, ezt még...én is tartom valamire. Megrázom a fejem és lassan kiszáll belőlem minden élet és ellenállás, főleg, hogy olyanokat mond.
- Nem zavar csak...mindegy.
Nem vagyok része a művészetének, nem ihletem meg, de egy disznó...nem is tudná. Egy nyomorult, picsogó szar. Más vagyok és hagyjuk, annyiban marad ez a másság.
- Nem, most nem érzem azt, hogy bármit is elmondhatnék...
Picsogósnak nevez, stb...mit mondanék el neki ezek után? Minden csak nyafogás, amit csinálok, nincs kiút ebből, hiba volt...érezni. Csak nekimentem pár kurva erős falnak és szétloccsantottam az agyam. Rázom a fejem, hogy hülye....megmondtam, hogy lesz rá időm, nem? Időm, de minek? Minek tart egyáltalán?
- Ja csak ilyen hiúsági okokból csinálod? Tök mindegy, nem kell! Valahogy visszacipelem, mintha a nevem mondaná, talán felismer. Lerakom az ágyra, alszik...akkor ejtem meg a hosszúra nyúló lefelé menetelt és a telefont Ericnek.

A legijesztőbb talán, hogy túl mélyen vagyok bárminemű emberi reakcióhoz, mint aki kiégett. Bár ez rossz módszer, mert mindig is zuhanni akartam, de úgy érzem most már semmi nem érdekel. Hiszen úgyis csak nyafogok... Hallgatom mit mond, ühümmögök a hisztis libán.
- De...de össze tudok. Főleg, hogy már tudom, mit gondol valójában és miért nem fog szeretni soha. Aha...hogyne. Ha meg úgy érzi nem tud felvidítani, az régen rossz.
Ez is csak engem igazol. Bedobom a postaládába és be tudsz jönni. Ne érdekeljen...Nem, én mondom meg mi lesz. Kiveszed a postaládából a kulcsot és felmész hozzá. Ápolod...
Le is rakom, tudni fogja mit kell vele csinálni, nem úgy mint én. Semmi sem volt jó. Úgy tervzem halálra gázolnak, mert ez a leggyorsabb megoldás, kell mielőtt meggondolnám magam. Bár jobb lenne lezuhanni, zuhanni mindig szerettem és az tuti. De úgy számolom, ha több kocsi jön nekem, mert nem tudnak hirtelen fékezni....Nem tudom mennyire vagyok beszámítható állapotban, hogy fontolgassak, egyszerűen nincs értelme, azt akarom, hogy vége legyen. Csak hiba vagyok a Mátrixban, mindenkinek csak az idejét pazarlom aki foglalkozik velem, Felix is így lát...hogy sosem gyógyultam ki a depresszióból, selejt lettem, olyan, akiket régebben én rugdostam. Elkerül a vég, nem örülök, bár a fejem lekókad, nem csinálok semmit se... Hülye kérdés? Hazudjak? Minden annyira felesleges.
- Légyszíves engedj el, ehhez semmi közöd.
Megölel, de összeszorítom a szemem, egy élő görcs vagyok, mélyen...nagyon mélyen most.
- Nem, tessék itt a kulcs, elfelejtettem bedobni, bocs...elfelejtettem
Kicsit beakadt a lemez, de a zsebembe halászva megtalálom a kulcsot és a kezébe nyomom, nem megyek fel, az biztos.
- Nem. Nem kell elengedni sétálni...nem vagyok a kutyád, vagy a disznód. Csak az igazat...hogy depressziós nyápic szarnak tart és állandóan picsogok, minden, amit megosztottam vele csak picsogás volt, hazugság az egész! Légyszi...hagyj most, jó? Nem megyek ki az útra.
Keresek egy magas épületet, fel is bámulok szemköztire, a huszadik elég kell, hogy legyen, ha a betonra esek. Á, igen, a szánalom, De miért ne pusztítanám el, ha az? Nem akarom...undorodom magamtól, ha ilyen vagyok, nem akarom már... Próbálom lerázni magamról Ericet, kikerülni, nem érti, hogy nekem ott volt a lehetőség! Nem létezni...én választhatok!

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Pént. Jan. 13 2017, 22:59

-Ahh... előbb mondtam. De se a szóhasználatodra, se rám nem figyelsz...
Nem mondom el kétszer ugyanazt egymás után, egészségesen sem hát még betegen!
-Hmpf, ha nem Te teszed rajtad teszik... az élet ilyen.
Lázasan a szürke is fekete, nem tehetek róla... de egyszerűen kerülöm a helyzeteket, mikor az élet kibaszhat velem, megint.
-Hát ha Neked mindegy végképp nem tudom mi a bajod.
Fogom a fejem, de lehet nem fogom festeni hívni Joshuát, unom ezt.
-Hát most én se akarok neked semmit, szóval kölcsönös.
Morgom, mert felcseszett, sok kis aprósággal azt hiszem, vagy nem tudom, de a végére azt éreztem nagyon pipa vagyok. Aztán megint cseszeget a kaja miatt. Biztos mert Bastian annyira császár benne, hogy rögtön hiúságnak veszi, ha a kedvére akarok tenni... hogy némi élvezetet találjon a qva kajálásban amit annyira utál!
-Akkor baszd meg, tegyen a kedvedre aki akar...
Akkor főzzön a faszom. Majd vesz magának kaját vagy átmegy a kis drágáihoz, akik konyhatündérkék másodállásban és a kajájuk szaftjából is csak annyi rajzolódik ki "made with love"... De később teljesen kimerülök, a séta, a vizelés a visszaséta, el is alszom, most teljesen kiütve magam.


-Ha nem képes szerelemre, az nem miattad lesz előre megmondom. És szerintem nagyon nem tudjuk mit gondol valójában, mert csak nyájasan képes beszélni vagy bántóan, de őszintén, IGAZÁN őszintén, főleg magáról csak ritkán. Az utóbbi időben nem mondta, ebből arra gondoltam, jobban vagy. De ezek szerint tévedtem...
Erre mit mondjak? Szerintem is rossz, ha nem bírja felvidítani, de ha meg igen, akkor nem értem az egészet.
-A postaládából sem tudom kivenni, nincs kulcsom, rémlik? Ne csináld már, nem megyek, ha nem leszel ott... Nem én vagyok a párja, hogy ápoljam, vagy kérj meg rendesen személyesen vagy nem megyek Reeven, ne legyél udvariatlan, ha szívességet akarsz kérni.
Ennyi kérés férjen már bele, ha már szívességet kér, mert tényleg meg akarom nézni magamnak Reevent. Sam tudom, hogy megértené, ha Felixet ápolnám napokig, de Reeven most fontosabb, hogy észhez térjen. De ha rám rakta és meg se hallgatott, akkor halózhatok a telefonba, semmi értelme. Utóbbi persze fel is bosszantana, mert senki ne tegye rám a telefont!
Aztán így vagy úgy, de elszaladok. Még jó hogy Reeven be van lassulva én meg rohanok, szerintem máskülönben esélye sem lett volna. Vagy nekem.

-Már hogy a fészkes büdös fenébe ne lenne?! Vadidegen vagyok az utcáról, hogy ezt így a képembe vágod?! Most szólj, ha igen és már ismerni sem méltóztatsz... azt mondtad a barátom vagy.
Most mi van, mégsem tart barátjának? Szóval nem érdekel ölelem és nézegetem magamnak.
-Ahh... na kössz... nem, most már azért is velem jössz, ha ellenkezni mert nem is tudom mit csinálok veled. De azt nagyon!
Persze ellenkezik egyetlen vékony vonallá préselődik a szám és sóhajtok. Bár a disznón eléggé meglepődöm. Sétáló malacka, aranyos lenne kicsinek és rózsaszínnek, de Reeve sehogy sem egy disznó a fejemben.
-Egyezzünk meg. Nem kell feljönnöd velem ahhoz az idiótához, de beszélgessünk. Mondjuk a parkban, nincs messze, gyere.
Karolom derékon, nem fogom magára hagyni, Felix volt már egyedül beteg, maximum áthívom Rosaliet, kétlem hogy abból baj lenne, Ő nem olyan anya, akit ne érdekelne egyetlen fia egészsége.
-Szerintem vagy túlzol vagy csak félrebeszélt Reeven. Azzal nem vitatkozom, hogy depressziósnak tart. Ezt sokszor mondta nekem is, hogy az vagy, utánanézett. De a nyápic, ne röhögtess... azt imádja benned az egyik legjobban, hogy nincs félelemérzeted és némileg agresszív is tudsz lenni, szerinte ez izgalmas. Amikor meg sírtál sosem azért panaszkodott, hgy sírsz, hanem hogy épp ki miatt sírsz. Rettenetesen tudta ám szidni azokat, akik visszalöktek a depressziódba, mert mindig keményen dolgozott, hogy minden apróság is akár, de feldobja a napod. Azért hallgatta meg az összes számod és a laptopodról az összes zenéd amit talált, olvasott a vitt könyveidből is, megtanult főzni, legalább is próbált, összeírta magának, mit eszel nem világszenvedéssel az arcodon, hogy azokat se und meg, még az öltözködési stílusán is lazított, mert azt érezte, neked az tetszik. Mindig borotválkozott, mert egyszer azt mondtad neki, azt szereted. Sorolhatnám Reeven, de a lényeg az, hogy a maga módján rettenetesen odaakarta tenni magát és csakis neked, mert nem érdekelte másnak tetszik-e vagy sem. Szerinted akarna ennyire tetszeni egy olyan férfinak, akiről azt gondolja 'picsogós szar'? Olyannak ismered Őt? Pont Őt?
Komolyan kérdezem, mert a kettő tény annyira üti egymást, hogy kimondhatatlan. Szó sincs rá, remélem Reeven is belátja, zavar van az erőben.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szer. Jan. 18 2017, 16:34

Már nem tudok mit válaszolni Felixnek, úgy érzem magam, mint egy bokszoló, akit kiütöttek a ringből és így hagyom el a lakást, megsemmisülten.


- Tudom miért nem...nem érzi jól magát velem. Csak lehúzom...ahogy Liát is lehúztam és Sebastian is csak azért nem mondja, mert ő Sebastian és soha nem mondaná.
Lehet, hogy neki nem mondta, de nekem igen.
- Nyitva hagyom, úgyhogy ki tudod venni. Nem magam miatt kérem, hanem miatta. Rosszul van, de én...nem tudok vele lenni
Érezhető egy kis könyörgés a hangomban. Hozzáteszem "kérlek" aztán viszont kinyomom, mert a saját halálommal kell foglalkozni.

De Eric rosszkor van rossz helyen.
- Nem, nem vagy, csak... Az vagy, a barátom vagy, de nekem semmi keresnivalóm már itt, már rég nincs.
Nincs erőm ránézni, a földet fixírozom és magam sem értem most miért nem "nyafogok" talán mert érzem hogy felesleges és hamarosan úgyis vége lesz.
- Én...nekem mindegy
Adom meg magam, úgysem ölném meg magam előtte, ez magányos tevékenység és ne Eric szívja meg. Bár az ölelése se használ most.
- Egy kicsit, mert még dolgom van...
Motyogom gépiesen, de hagyom, hogy elsodorjon a derekamnál fogva a park felé. Aztán valahogy meglátom a padot és mire magamhoz térek már ülve találom magam rajta. Kicsi, furcsa ugrásokban telik az idő.
- Nem...egyik se. Ezért vagyok teher, éreztette. Baj, hogy eltart, a szememre vetette, hogy főz és hogy az vagyok, ugyan azt csinálja, mint Lia... csak tőle sokkal jobban fáj és tőle már...
Lehunyom a pillanatra a szemem, miért van, hogy a forgatókönyv mindig ugyan az? Ugyan azt az elutasítást kapom, a nemeket... bár minden olyan egyértelmű és arra mutat, súlyosan tévedtem, mikor a kóma után megfogadtam, ragaszkodni kezdek, felépülök, még csak most kezdek élni. Hiszen leéltem már minden életet... Felix depressziósnak tart, tehernek és hátráltatom, hiába követtem el mindent a gyógyulásért.
- Többször is mondta. És hogy nyafogok és hogy Sebastinnál is ez volt és csak sajnáltatom magam, mint egy disznó, a saját depressziós dagonyámban. Ilyennek lát, mert ilyen vagyok, egy beteg állatnak. Valami szerencsétlen szarnak, amilyennek a szüleim és Lia is láttak és én nem vettem észre és valahol azt reméltem, belém szeret. Nem fog. Soha nem fog és hazudott...azt mondta meghallgat, de minden, amit mondtam csak nyafogás volt neki. De ezt mondta... Talán próbálkozott, de feladta ő is. Depressziósnak tart és picsogós szarnak, biztos azt hitte...megváltoztat, de csak teher vagyok számára... Állandóan azt emlegette, hogy szét kellene mennünk... már nem...bírom ezt hallgatni. Mintha valami váratlan bomba lenne, képes lenne bármikor elmenni. Nézd Eric, lehet, hogy megtette ezeket, de ki is mondta...amit kimondott és rengetegszer felhozta megint a szakítást, nem replikázná folyton, ha elégedett lenne. Valószínűleg meddőnek gondolja a fáradozásait...és kibukott belőle. Majd...vigyázz rá, de ő hamar túl fogja magát tenni. Te meg találj valakit.
Akár el is mehetne, de nem fog. Meg kell várnom. Meg kell harcolnom a bennem dúló pokollal, ami lassú tűzön éget.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   Szer. Jan. 18 2017, 22:38

Sóhajtok a telefonba.
-De hisz szeret veled lenni Rev... Inkább inspirálod. Nem húzod le. Ha így lenne nem élne veled.
Aztán győzködöm, de nincs sok értelme, a vonalat is bontja, elég aggasztó. Nyomban el is indulok, mázlim van, hogy még elcsípem, vagy pontosan kiszámolta? Ki tudja... nem is ez a fontos.

-Ha a barátom vagy pont az a keresnivalód itt... a barátok nem ideiglenesek, hanem állandóak, tudod, míg él az ember. Nem lenne fer, ha csak úgy kiszállnál ebből, ha már belementél a dologba.
Komolyan mi ez? Mivel lehetett ezt kiváltani nála? Nehéz lenne megmondani, azt se teljesen értem amit mond, mert nem hallottam az eredeti beszélgetést és mivel Felixről van szó, kiváltképp fura. Odavan Reevenért...
-Ráér a dolog, igazán.
Azzal már mellettem is van a padon, apelláta nincs.
-Persze hogy nyafog érte, mindenért nyafog, mert Felix hisztis p.csa, de csak azt csinálja amihez kedve van. Ergo azért csinálja, mert csinálni akarja, nem azért mert kötelező vagy mert illene, vagy hasonló hülyeségek. Illemből semmit sem csinál, emiatt is olyan bunkó. Nem tűnt még fel?!
Komolyan magára vette a morgását? Most miért? Nem értem...
-Gondolom, mert hallani akarja, hogy kérleled maradjon. Imádja éreztetni hogy fontos és imádja érezni hogy kell valakinek. Ne gondolj bele sokat, egyszerűen hülye, mint mondottam volt. És megismétlem, ha ennyire nyomorultnak látna nem lenne veled. Folyton hangsúlyozza, nem bírja az életképtelen embereket. Amiért veled van bizonyítja, hogy nem gondol annak, akkor sem ha ezzel sérteget Téged. Csak azt nem értem mivel váltottad ki hogy így sértegessen? Ugye nem miattam? Remélem... ah mindegy. De a kedvedért megkérdezem mit is akar, hogy foglaljon már állást végre valahára, ha úgy érzed nem tette még meg. Szerintem megtette, de nem nekem kell ezt érezni hanem Neked. Én... ahm, én most nem vagyok fontos, de Felix nem az a könnyen emésztáő fajta. Mira miatt is szokott még morogni, hogy itt hagyta. Pedig Őt annyira nem is kedvelte, hát gondolod Téged hogy viselne?! Fontos vagy neki, ha nem is érzed... ahh... add ide a telefonod, az enyém otthon maradt, úgy siettem. Na add már!
Nyúlkálok a zsebeibe, keresem szégyenlősködés nélkül, de nem magamnak kell. Én nem bírok egyszerre kettejükre vigyázni, logikus. Ráadásul Reeven nem hallgat rám, ez érezhető. Szóval ha megvan a mobil keresem azt a Sebastiant, így ezzel a névvel vagy a báty címszó variánsaival. Azt tudom, hogy egyke mint én, szóval más nem lehet. Ha megvan, tárcsázom, megvárom míg felveszik.
-Hello, Sebastian? Reeven barátja vagyok, Eric, Felix barátja is. Felix beteg és vigyázok rá, de Reeven is elég rossz bőrben van, átvihetném? Rendes Tőled, olyan szomorú, valamin összekapott Felix-szel. Aha, megadod a címed? Hmm... sejtem merre van. Mehetünk most? Nagyszerű, akkor kérlek várj majd a ház előtt, hamarosan érkezünk! Szervusz!
Rakom le, ártatlan mosollyal nézek Reevenre.
-Sebastian, mint említetted nagyon kedves ember és nem bír Neked nemet mondani! Alig várja, hogy átmenj, átviszlek! Azt mondta kinn fog várni a ház előtt, ha nem akarod hogy halálra fagyjon, menjünk is. Aztán ne félj, felnézek a hülye gyerekre visszafele és ha jól lesz, írok Neked sms-t, hogy hazajöhetsz, át kellene beszélnetek ezt. Én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy félreértettétek egymást. Nem kicsit. Na gyere Reeven, átviszlek a bátyádhoz! Vita nincs. Az van amit én akarok.
Tisztázom vele és átkarolom megint, noszogatva, vagy ha kell taszigálva a kocsim fele. A cím megvan, nagyjából tudom merre esik a kertváros, szóval odatalálok. Ha megvan Sebastian, akkor odasúgom majd, hogy magára ne hagyja egy pillanatra sem, mert nagyon kiakadt Reeven, majd ha úgy látom rendben lesz, akkor felmegyek Felixhez. Na, Ő elég lázas, szóval elkezdem borogatni, miegyéb, hogy el ne patkoljon mielőtt kibékülhetnének. Aztán ha jobban lesz felhomályosítom, hogy f.sz volt...

//Köszi! Smile //

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Utált nap... - Reeven-Felix   

Vissza az elejére Go down
 

Utált nap... - Reeven-Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Kapj le! - Louis és Reeven
» Nyuszi hopp... Sam-Felix-Eric
» Egy póz nem póz... - Joshua&Felix
» "Pörgés" Reev és Felix

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-