Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 San Gabriel - Aubrey & Reeven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Szer. Ápr. 22 2015, 14:57

A legközelebbi hely, ami közel van LA-hez és megvan még a maga nyugalma az a San Gabriel rezervátum. Erdős részekben gazdag, hatalmas állóvízzel megáldva. A fotós palánták álma ez a hely, legalábbis azok számára, akik a természetközeli dolgokat jobban kedvelik, mint a mesterségest, teszem azt, mint egy stúdiót. Nem csoda, hogy én is sokszor járok erre. Mióta meg van a kocsi, és a kilométert is bátran belepakolom, nem nehéz idáig elevickélni. Bár tény, hogy hamar ki lehet ide jutni.
Újabb projektbe kezdtem, már egy ideje terveztem, de sose volt rá időm. Mostanában már több is akad. Az autóval messzebb kell leparkolnom, mint ahova pontosan megyek. Nem a megszokott ösvényeket járom, így van dolgom a kósza faágakkal és a magas fűvel. A táskámnak is van súlya, meleg is van, főleg gumicsizmában. De ha az emberlánya nem szeretné, hogy olyan állatok csipkedjék össze, vagy épp maradjon a lábába, amiknek nem kéne, óvatosabb lesz.
Az egyik fa ágát igyekszem elnyűni magam elől, mikor megcsúszik a nyálkás fűben a lábam és nyomok egy seggest a földön. Féléve nem jártam erre, kicsit át is alakult a régi sajátos útvonalam, nem is emlékszem arra, hogy itt süppedt a talaj. Nagyon korán van még, persze, hogy vízpermetes a növényzet, ezzel is számolhattam volna, de nem én lennék az, ha minden tökéletesen működne.
Nagyjából húsz percet sétálok, amíg elérem végre azt a kis zugot, ahova mindig is jártam. A tó azon része, ami külsőleg úgy tűnik, mintha fedett lenne, de ahogy a filmekben is szokott lenni, gyönyörű nyitott barlang része van, ha beljebb mászik az ember. Nem olyan nehéz megtalálni, csak a normális emberek általában nem jönnek a turista út mellett. Lepakolok az egyik száraz kiállásra, leveszem a nadrágom és felsőm, mert már egyből fürdőruhát vettem alá. Előpakolom a felszerelésemet, összerakom és gondosan figyelek arra is, hogy a vízálló tok teljes biztonságban tartsa a gépem. Nem lenne szerencsés, ha most ázna szét a holmi. Búvárszemüveg és egy kisebb oxigénpalack az útitársam még. Szeretnék egyszer kijönni modellekkel, úgyhogy nem árt gyakorolni. A merülés, fókuszálás is teljesen másképp működik, a mozgás is így a víz alatt.
A víz kristálytiszta, gyönyörűen beáramlik a fény is. Nyugodt, nem hullámzik, nincsenek messzebb csónakok, amik felerősítenék a víz kicsinyke mozgását. Óvatosan mászom a vízbe, hogy ne ijesszem el az ideszokott kisebb halakat, és hogy véletlenül se kavarjam fel az alját. Óvatosan kell mozognom, de megéri.
Már félórája búvárkodom a derékig érő vízben, igazából egyelőre csak ülök, és várom az állatkákat, a fények játékát. Beljebb merészkedem, és amíg masírozom mindent a kezemben tartok. Néha nézhetnék tényleg a lábam elé, vagy épp alá... mert most is hirtelen mélyült a víz, és akkora placcsanást hagytam magam után, hogy levegőt sem volt időm venni. Légszomjas nyikkanás közepette nyomakodom a vízszint fölé, természetesen még leér a lábam, mert csak nyakig ér a víz, de rendesen megijedtem. Biztos vagyok benne, hogy ha valaki pont erre kirándult, hallhatta a felnyikkanásom.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Szer. Ápr. 22 2015, 18:43

Ma nem írni megyek el, nem hiszem, hogy találnék még egy szőke lányt, az már nagyon furcsa fintora lenne a sorsnak. A másik nagy hobbimnak hódolok, ideje, mert soha semmi nem lesz a műteremmel, meg azzal, amit karriernek gondolok. Olyan messze állt tőlem ez a szó mindig, mint égen a csillagok, de rájöttem, a csillagokat is le lehet szedni, ha öntapadósak, igaz, hogy nem az égről, hanem a plafonról. Gáz már, hogy a szüleim tartanak el, ezért találtam ki, hogy azt csinálom majd, amihez értek és amit elkezdtem tanulni! Eddig az emberek fényképezése az, ami ingoványos terület, sokan tutira nem arra lendülnek, mozdulnak amerre kéne, vagy a karjuk, szájuk, fejük, lábuk tartják hülyén. Majd még tanulom a dolgot, de most…kell egy nap, vagy egy fél, magamra. Csak én és a természet! Ez a terv. Megvan a jogsim, a motorosat pedig elkezdtem, ez is mekkora haladás már. Ha tehetem előzök út közben, bár jóval szarabb a kocsim, mint azoknak, akik általában süvítenek maxa tekert rapzenével és hogy a sztereotípiáknál maradjunk: kopaszok, meg még tetkójuk is van. Tetkóm nekem is, de én némán száguldom végig az utat, bármennyire is imádom a zenét, a szél hangja most jobb, az is dallam, ahogy süvít. Hamar odaérek és rendőr sem igazoltat, szerencsére. Visszafelé majd lassabban megyek, tudom úgyis az lesz, hogy nem akaródzik majd visszamenni a betondzsungelbe. Másnap iskola, szürke hétköznapok, meg a többi.
Most mindenesetre itt vagyok, kikászálódom a kocsiból, a nyakamban viszem a gépem, a tartója a vállamon fityeg, abba rágót, cigit és vizet tettem. Nikon gépem van, de állványt nem hoztam, igaz, hogy sokat javult a lábam és már nem kell bot, de még mindig sántítok. Egy darabig majd gyalogolni kell, de nem baj, szeretek járkálni, a fájdalom már enyhévé és megszokottá vált és az orvos is mondogatta, hogy sétálgassak rajta. Lassan bicegve vándorolok, most a hobbimnak élek, vagyis hülye fényjelenségeket keresek. Ahogy a nap bizonyos szögben színt visz egy-egy növényre, ha rezdül fűcsomó valamitől, ami éppen akkor röppen róla el. Néhány képet menet közben is csinálok, ilyen-olyan zöldben, szögben növényeket kapok lencsevégre. Víz kéne. Okos telefonon nézek térképet és elindulok egy nagyobb, közelebbi felé, szépnek tűt a gogglen, meglátjuk nekem is az lesz-e. Sántikálok arra. Nem sietem el, ha van valami, amiért érdemes, megállok. Érdemes! Jól látom, hogy egy lány csinál ott valamit? Á, biztos csak képzelem, hogy szőke. Csinálok róla egy távolit, nagyon csillog a haja, mégpedig aranyban, közelebb megyek. Ilyen nincs! Még közelebb megyek, annyira, hogy már hallja, ha kiáltok, vagy én hallom, ha…
B*ki! Eldobom a fényképtáskát, még a gépet is, de fűre esik. Megfordul a fejemben ennyitől csak nem lesz baja, futó gondolat, most másra figyelek. A lány biztos fuldoklik. Hosszú szárú, fekete nadrágban gázolok vízbe, az ingem is rám tapad.
- Tarts ki! Mindjárt ott vagyok!
Küldöm előre a hangom, de már placcsolok is bele, mint egy dinoszaurusz. A karommal közben halászok, az hamarabb el fogja érni. Amijét tudom, azt azonnal elkapom. Nem, az még mindig nem esik le, hogy nem mély a víz.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Csüt. Ápr. 23 2015, 11:58

Szerencsére nem fogok megfulladni, mert hát tudom, hogy leér a lábam, és amúgy úszni is tudok, de tényleg annyira hirtelen történt mindent. Arról nem is beszélve, hogy kezeket érzek a hónom alatt, amitől meg bepánikolok, hogy mégis ki az?! Mert én egyedül jöttem, csak... csak nem egy hulla?? Kapálózom egy kört, meg csapkodom a víz tetejét, és végre megtalálom a lábaimmal a talajt is. Főleg azért, mert megemeltek már annyira, hogy lábat érjek ne pedig fenekeljek még egy kicsit.
A légszomj nem múlik, az utóbbi pár pillanatban nem igazán jutottam normálisan levegőhöz. Apropó, hol van a...
-Basztikuli. -Köhögöm ki magamból, és utána nyúlok az oxigénpalacknak. Tényleg csak másfél méter mély lehet a víz. Aztán várjunk csak. Fordulok egyet és ott van mellettem egy srác. Csurom víz, hát persze, nyilván, ő volt.
-Öhm. Hali! -Emelem magam mellé a kezem, mint az indiánok, amikor Uff-ot szólnak. Hátrasimítom vizes tincseim, képzelem miként festhetek. Még mindig köhögök, a tüdőm nehezen tér vissza a normális lélegzés útjára. Kicsit kellemetlen, ahogy fulladoztam a sekély vízben, ő meg a megmentésemre sietett és most csak úgy... vagyunk.
-Te itt dolgozol a... környéken? -Mert amúgy hogy keveredett volna ide? Lehet itt lakik... valahol a környéken. Mármint a rezervátumban, mármint hajléktalan? Nem, csak nem... Furcsa helyzet.
A kamera a tokjában van még szerencsére, nem úgy fest, mintha vizet kapott volna, de azért kiemelem, feleslegesen ne áztassuk a tokot se, akkor se ha semmi baja nem lesz. Rágni kezdem a szám, nem finom a víztől, hamar abba is fejezem.
-Ahm, igen, köszi... a mentést. -Majd meg is feledkeztem erről az apropóról. Még akkor is, ha nem lett volna rá szükség, bár tény, hogy húsz centi vízben is meg lehet fulladni. Tényleg kapóra jött. Kijjebb mászom, lepakolom a kezemben marad dolgaimat.
-Tedd ki száradni a nadrágod, már ha számít. -Megvonom a vállam. Rajtam fürdőruha van, úgyhogy nem feszélyeznek a vizes holmik. Közben elkezdem kiszedni a tokból a gépem és visszanézni a képeket. Néha lopva ránézek a srácra. Egyébként helyes...
-Mivel foglalkozol? -Talán magyarázat arra is, hogy mit keresett itt. Hm.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Hétf. Ápr. 27 2015, 13:52


De jó, de furcsa nedves kis testet fogdosni – ez az első, barom gondolatom, gyorsan elmúlik, mielőtt még elkezdenék röhögni. Mentés közben irtó fura lenne és hát arra is figyelek, hogy ha már mentek jól csináljam, ne miattam fulladjon a lány meg. Közben észreveszem, hogy nem olyan mély a víz, biztos csak megcsúszott és problémás neki talpon maradni. Feljön én meg elengedem, hagyom köhögni, addig nem támadom meg mesterséges légzéssel, amíg köhög.
- Nincs nagy gond?
Hajolok le hozzá kicsit (biztos össze van görnyedve és feltételezem magasabb vagyok XD)
A kérdésre szinte választ is kapok, nem köszöngetne ilyen lelkesen, kifújok egy kis megrekedt stressz levegőt. A köszönés fura, de pont nekem nincs jogom bármire is ezt mondani.
- Szia…
Bököm ki meglepetten, felemelem a kezem, hogy intsek, de ott is hagyom a levegőben. Amikor épp köhög, akkor lerakom és közelebb pancsolok. Lehet hátba kéne vernem… Óvatosan megérintem a lapockáját, kicsit megütögetem, és aggódó fejet vágok. Nem tom az hogy fest, mert nem szoktam, de most mégis. Alapjában véve még nem mentettem meg senkit és az az érzésem most sem teljesen ez történt.
- Csak kirándulok. Gondolom te is…
Közben figyelem, ahogy a cuccait halássza ki a vízből, azta, egész profi!
- Segítsek? Én is értek hozzá.
Legalábbis tudom hogy ne törjek el egy fényképezőgépet, aztán ott az állvány, meg minden, ha hagyja kivonszolom magammal a partra.
Zavartan hátrasimítok, néhány pofámba lógó tincset, mikor kiérek és már zavar.
- Nincs mit, alap, azt hittem bajban vagy. Nem vettem észre, hogy a víz nem mély, csak mikor már bent voltam veled.
Ha belegondolok lehet én fulladoztattam, mert megijesztettem.
- Különben szarul úszom
Nevetek fel. De hát ő szőke, lány, nem szokott izgatni, ha rossz vagyok valamiben, akkor is csinálom. A nadrágot…száradni. Először értetlenül nézek rá, aztán eszembe jut, hogy vizes vagyok. Ha nem mondja egy ideig nem jut el, hogy ez kellemetlen, most bezzeg érzem. Kioldom az övem aztán leülök leszuszakolni magamról a cuccot. Elég pipaszár lábaim vannak, sokáig voltam kómában, előtte a drogok, nem nagyon ettem, most se nagyon szabad, de hát ez van, max. nem ájul el tőlem . Az én dolgaim is valahol itt hevernek, pótgatyát nem hoztam, se pótbokszert. Az fekete és abban dekkolok immár. A cipőtől is vizes zoknitól szintén megszabadulok.
- Kösz a tippet, amúgy fotózom én is, igazából csak most kezdtem. Vízben még nem próbáltam. Te mit akartál lencsevégre kapni?
Ahogy elnézem neki jobb cuccai vannak, egyből levágós, hogy fotózik. Közelebb húzódom a gépéhez, hátha nekem is megmutatja mit kapott le. Talán a vizes bokszer nem zavarja…és is próbálom majd nem a melleit nézni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Hétf. Máj. 11 2015, 13:17

Szerencsére megfulladni nem fogunk, sem én, sem pedig ő. Ez már egy jó pont a mai napban... csak azt nem értem, miként sikerült ennyire eltaknyolni-csúszni, hogy más jobban megijedjen, mint én magam. Köhögök, nem krákogok és nem úgy veszem a levegőt, mint akinek nincs tüdeje sem, és csak hörög. Nincs szükség az újraélesztésre. Igen, lehet egy kicsit fura vagyok, de furáknak áll a világ!
-Ammm... Nem egészen. -Felelem elgondolkodva. Nem csak kirándulok, igazából itt kemény munkamenet zajlik, csak... csak egy kis technikai malőr alakult ki. Bár nem technikai, mert a felszerelés remekül szuperál, velem volt csak baj. Ja. Hagyom, hadd vigye az állványt, elfutni csak nem fog vele... de ahogy látom nem is tervezett ilyesmit még. A gépet én magam viszem, azt sose adom ki a kezemből, bármennyire is értsen hozzá a másik, a legnagyobb biztonságban akkor is nálam lesz. Ebben a kérdésben egy csöppet akaratos vagyok.
-Uhh, elég cink lett volna... -Már, ha tényleg rossz úszó és mély lett volna víz.
-Elcsúszott a lábam egy kisebb korallos valamin, vagy fogalmam sincs... -Magyarázom, bár nem értem, hogy miért kezdek neki. Teljesen mindegy, hogy miért akartam a derékig érő vízben megfulladni, de a lényeg, hogy itt volt és valami történt. Mármint, valami jó.
-Nos, örülök, hogy nem lett nagyobb baj és kösz. -Na igen, nem árt a megmentőnknek megköszönni párszor a megmentést, más különben sose fogja magát szuperhírónak érezni, így legalább elmesélheti mindenkinek, hogy megmentett valakit. Ráadásul valós sztori, úgyhogy jól is járt. De lehet nem is ilyen sztorizgató típus.
Csak fél szemmel követem, ahogy leveszi a nadves cuccait, egy félmosolyt azért megeresztek, aztán megtörlöm a kezem, picit a hajam is megszuszakolom, hogy amikor visszanézem az eddig készül képeket, ne legyen vízfoltos a gép.
-Igazán? -Kérdem, de a szemem le se veszem a kijelzőről. -És mit szoktál? Tanulod valahol? -Teszem fel automata mód a kérdést, de érdekel, csak közben már elemzem fejben a látottakat.
-Hát, egyelőre csak ismerkedem a tereppel. Azzal, hogy mennyire lesz zavaros a víz, ha lép az ember, az állatok mennyire érdeklődnek vagy riadnak vissza, és, hogy a fenti fény, mennyire szűrődik át, és milyen mélységben. -Mutatok magunk fölé még ráadásul, szóval semmi komoly nem történik egyelőre. Minden jó fotós felméri először a terepet, aztán alkot valami igazán nagyot!
-De majd egy komplett divatanyagot akarok ide összerakni. Talán az egyik témának megfelel majd a szakdolgozatomban, bár azt úgy gondoltam majd Indiából ollózom össze... nem tudom még. -Hadarom közben, az nem is zavar, hogy ő is közelebb jött és nézi, akár a képeket akár a gépet. Egyik sem egy nagy szám, bár tény, hogy nem két dollár volt.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Kedd. Máj. 12 2015, 21:59


Egy szép lány élet mentve, pipa. Kijutunk lassan a partra, próbálok neki segíteni, bár elég önállónak tűnik, a gépét nem is adja, lehet én se tenném.
Bólogatok, hogy cink lett volna, de most már végülis minden rendben, így a part felé menve, arra kevés esélyt látok, hogy egy mutáns cápa éppen most akarna farbaharapni minket. Meg különben is hátukról támadni még cápáknak is kisstílű.
- Képzeld csak el ketten belefulladni derékig érő vízbe!
Röhögök fel, csak eszembe jut, mert lehet én meg tudnám csinálni, aztán az előbbiekből az derül ki, ő is képes rá.
- Nincs mit
Mondom automatikusan, kicsit csálén haladok a sánta lábammal és az állvánnyal, de csak nem veszi észre, kitettem már nagyobb terhelésnek is, úgyhogy annyira nem hat meg. Bár az igaz lerakom, amint kiértünk és módomban áll, a vetkőzés meg a képei jobban motiválnak.
Lezuttyanok mellé nagy nehezen lerángatva a nadrágom.
-Ühüm, fényjelenségeket és inkább a természetet, az emberrel csak próbálkozom. Eddig elég elvont voltam, most a kettőt ötvözném, az elvontságot a racionálissal.
Számomra lényegesen nehezebb feladatnak tűnik emberek, mint mondjuk egy gömbvillámé.
- A Francesen. Most kezdtem.
Pillantok rá, elnézek az irányba, amiről mesél, azta…
- Húha, nagyon profi vagy! Mióta csinálod?
Nem, nekem nem jutna eszembe, vagy sokkal felületesebben. Majd biztos az évek, a tapasztalat, vagy ki tudja, sokszor a véletlenekben hiszek, elég mázlisnak mondanak. A lány igazi fotós guru, majd lesem minden mozdulatát.
- Nyári kollekció?
Elképzelem, hogy modellektől hemzseg itt a part, egy egész profi stáb járkál, jó lenne…megnézni. A karomnak támasztom az állam, de sosem ment az a kiskutyapillantás..
- Ha csinálod, akkor…eljöhetek megnézni?
Akár távolról, hogy hogyan folyik egy ilyen munka élesben, mi mindent kell leszervezni. Tutira lesz ilyen szeminárium, de fogjuk rá stréber vagyok, vagy számít, ha akarok kezdeni valamit azzal a kierőszakolt fotóstúdióval nem árt orientálódni. Szóval a csaj végzős, lehet pont az én sulimon!
- Indiában fotóztál? Tanulmányút volt, vagy meló? Woooow milyen volt? Az elefántok királyok lehetnek….
Merengek el hangosan és észre sem veszem, hogy felteszek egy rakat kérdést, azon morfondírozom, mi minden izgalmasat lehetne csinálni egy elefánttal. Eleve rámászni ugye, mennyire szelídíthető?  A szép szőke fényévekkel előttem csillog, pedig ő sem tűnik idősnek. Ilyenkor mindig elvesztem az időérzékem, megfeledkezem a kihagyott évekről, kómáról, amnéziáról pláne.
- Egyébként Reeven vagyok.
Árulom el, bár nemtom mennyit fog fel a jelenlétemből.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: San Gabriel - Aubrey & Reeven   Today at 03:15

Vissza az elejére Go down
 

San Gabriel - Aubrey & Reeven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-