Szombat este lévén mi mást csinálnék, mint az éjszakát, és a sört választanám? Persze, pajzánkodhatnék is, de az még egy picit odébb van. A buli még nem pörgött fel eléggé, és én sem olyan rég érkeztem, így az első italom kortyolgatom, pásztázva a tömeget és a pult környékét, hátha van ismerős, vagy egy ismerkedésre alkalmas egyén.
Persze otthon is ülhetnék egy jó film, meg egy pizza keretében, de az nem én lennék, illetve ha mégis megtörténne, nem egyedül lennék. Az annyira szánalmas lenne...
Mázli, hogy nem ilyesmin jár az agyam, amikor épp a második vagy harmadik kortyot fogyasztanám a hűs, aranyló italomból, s meglepetésemre valaki befogja a szemem. Az üveg megáll a kezemben, és kicsit megfeszül a testem. Részben az ijedtség, részben a hirtelen jött hang, nem utolsó sorban pedig a nyakamat cirógató forró lehelettől.
-Nagy valószínűséggel a legdögösebb és legkiéhezettebb csaj a környéken! - Elvigyorodom. Felismerem a kissé torzított hangot és bele is megyek a játékba. Gyanítható, hogy a következő pillanatban éles fény vakítja majd el a szemem és sajgó tarkóval ihatom tovább az italom, Bree jól irányzott, fejemre mért ütése által.
-De ha nem így lenne, szerzek egy üveg whiskyt és minden problémánkat megoldjuk ma este! - Dörmögöm még mindig vigyorogva.

Nem vagyok egy észlény, sem pedig gondolatolvasó, így aztán fel sem merül bennem, hogy epés megszólalásom esetleg megöli a bulit vagy csak a további csipkelődést. Ennek ellenére úgy látszik ritka sikeres bunkó vagyok, hisz érzékelem a másik meglepetését, majd az utána következő rám pirítás mindent elárul. Cápavigyor terül el a fejemen, amikor meghallom az elégedetlenkedését.
Mikor végre leveszi a kezeit a szememről, némi hunyorgás után szembe fordulhatok vele. Vigyorom nem lankad, de az biztos, hogy a szemem némiképp ki akar esni a helyéről. Nem kétség, hogy a "legdögösebb" jelzővel csöppet sem lőttem mellé... Igyekszem persze nem kövibunkó módon fixírozni, így inkább látványosan körbenézek magunk körül, majd hozzá fordulok.
-Nyugi, senki nem hallotta! - De az, hogy én igen, az bőven elég. Szívesen segítek minden problémáján, ez sosem okozott gondot. Akár barátilag is, némi extrával! Senki nem mondhatja ezek után, hogy nem vagyok jó fej!
A magyarázkodása még szélesebb vigyort csal az arcomra, ha ez egyáltalán még lehetséges lenne.
-Hölgyeim, és uraim, történelmi pillanat! Bree Sanders zavarban van! Awwwww! - Annyira helyes! Gyorsan igyekszik is túllendülni rajta, de én ezt tuti nem fogom elfelejteni! Bree. Zavarban. Tőlem!
-Fogalmam sincs, miről beszélsz! Az agyam teljes mértékben megszűnik működni, ha a közelemben tudlak. - És igen! Íme Mark, az orosz, aki bókolásban elmaradottabb, mint a fejlődő országok... Nagyon igyekszem persze, de én már csak a bolond maradok a hülye dumámmal. Minden esetre mosolyogva intek a pultos urán, és szerzek két italt. Hamar elénk is kerül és átnyújthatom az egyik poharat a szőkeségnek.
-Az éhségre? - Vigyorgok rá, felemelve a poharam. Iszom én a legszebbre is, vagy a sikerre, de azt hiszem az este hangulatát már megadtam. Más felől az a pizza még mindig borzolja valahol a tudatalattim...

Bree nagy szerencséje, hogy a klub nem éppen díszkivilágított, így aztán a pironkodásából vajmi kevés jut el az agyamig. Az előtte lévő közjátékból persze minden, így zavara nyilvánvaló, de a kigyulladt arca már csak hab lenne a tortán, ha felfognám.
-Ugyanúgy vélekedünk! - Nem, egy szemernyit sem csökken a hatalmas vigyorom mérete. Szerintem is bőven elég, hogy csak én hallottam az egészet. Mi kéne még több? Csak nem ennyire telhetetlen a másik?
Más kérdés, hogy minden kételyem elpárologna, ha képes lennék gondolatot olvasni és rájönnék, min jár a szépséges Bree Sanders agya. Bár akkor talán már túlzottan elszállnék magamtól és nem is azzal törődnék, hogy meghódítsam. Az egoizmusom határtalan tud lenni, arra pedig mérget mernék venni, hogy a másikat lehetetlen befűzni. Én lepődnék meg a legjobban, ha kiderülne, hogy nem csak játszadozik a srácokkal a saját önbizalmának megtartása érdekében.
Még jó, hogy az ő képességei is mellőzik a gondolatolvasást - ha szerencsém van -, különben lehet arcon öntene a pohara tartalmával, amiért ennyire felszínesnek gondolom. Egy gyönyörű és okos lány nem magamfajtákkal szokott leállni, így van némi mentőövem a véleményem magyarázataként.
Mindjárt szólok Drew-nak és felkonferállak két dal között! - Intek fejemmel a szemközti fal tövében mulató srác felé, aki a zenéért felelős jelenleg. Szép is lenne.
"Hölgyeim és Uraim! Talán többen is ismeritek a Frances egyetem kitűnő tanulóját, Bree Sanderst! Ő, az ott, a pultnál, a legdögösebb, szöszik egyike, akiket valaha ismertem!
Nos, mint tudjátok, a szépséges HÖK elnök nem az a fajta lány, akit könnyű meghódítani, még nehezebb zavarba hozni. Nekem mégis sikerült! Igen, így van! Tiszteljetek istenként ezért, és ha mindez nem volt elég, akkor egy kört italt fizetek mindenkinek, hogy velem ünnepelhessetek!"
Vigyorogva zökkenek ki a gonolatmenetemből, hogy újra ihassam a lány minden szavát. Bár némileg durcásnak tűnik, én továbbra is csak vigyorgok. Olyan aranyos! Nem tudok rá mást mondani. Csillogó szemmel figyelem minden rezdülését, mint egy kisgyerek a karácsonyfa alatti ajándékokat. Lehet egy kicsit át kéne gondolnom a tetteim és gondolataim felé... Bár megfogadtam, hogy többé nem esem bele senkibe, hisz mindig rosszul jövök ki és csak a vágyódás marad a megtört kapcsolat után, de talán mégis elbűvöltek. Az összes szőke lány egy démon! Mind elveszi az eszem... Ahh...
-Túlélem! A létező legkisebb távolság is bűn közöttünk. Inkább a vesztembe rohanok, mint eltiltsanak tőlem az egészségem érdekében! - Inkább halok meg hamar, de boldogan, mint sok év múlva bánatosan.
Iszunk hát és némiképp felcsillan a szemem, bal szemöldököm pedig jelentősen felszalad, arcomra pedig kacér félvigyor költözik.
-Szóval így állunk?! - Meg mernék rá esküdni, hogy flörtöl velem, de annyira meglepő lenne, hogy eddig nem is gondoltam ilyesmire. Bree, velem? Bízom benne, hogy nem ivott eddig túl sokat és nem ennek köszönhető a viselkedése. Nagyon csalódott kisfiú lennék tőle.
-Egyedül jöttem és semmi különös. - Vágom rá azonnal egy váll rándítás kíséretében és némileg lebiggyed az ajkam. Poor Mark...
-A rádión kívül pedig téged nem lehet megtalálni soha. Mintha szándékosan bujkálnál. - Nézek rá vigyorogva, és ugyan nem gondolom komolyan, akár igaz is lehet. Tényleg soha nem látom a lányt, de hát egy elnöktől elfogadható, hogy mindig annyi dolga van, hogy ki sem látszik alóla...
-Téged viszont lassan hiányolni fog a partnered, nem? - Ez az a kérdés, amire nem akarod tudni a választ, mégis burkoltan tudathatja veled, amire a szíved mélyén vágysz. Egyenesen is rákérdezhetnék, de indiszkrétnek gondolnám. Még rájönne, hogy csípem. Bár erre talán már jó régen rájött, nem buta nő.
-Nem mintha nem szórakoztatnálak el szívesen...

Nincs az a gesztus, amit ne imádnék ettől a lánytól. Hát most mondja bárki, hogy nem helyes, ahogy kiakad. Próbálok elfojtani egy nevetést, míg megkérdezem:
-Miért, mi lesz? - Naná, hogy nem teszem meg, csak jó húzni a másikat, de azt nem is reméltem álmomban sem, hogy ennyire fél tőle. Talán a joggal népszerű Bree nem is bírja a rivaldafényt? Meglepne. Esetleg csak nem szeretné, ha rájönnének, az ő védőburka is áttörhető. Hm. Ráadásul pont én vagyok képes erre? Ouu!
-Aha! - Széles a vigyorom, bár a lányhoz hasonlóan talán én is lelőném magam, ha hallanám a gyér bókjaim. Nem is tudom, hogy szakadnak ki belőlem ilyenek és indulnak hódító útra. Ráadásul béna érzékeim szerint még sikerük is van?! Megdöbbentő!
-Akik nem vállalnák be, azok már most agykárosodottak... - Tódítom. Mondjuk akármilyen gyenge is vagyok bókolásban, igyekszem igazat mondani. Mégis ki az a bolond, aki nem tenne meg egy ilyen gyönyörű, kedves és okos lánynak bármit? BÁRMIT! Hát lehet nemet mondani, amikor ennyire aranyos? Kétlem, hogy ne olvadna el mindenki csak egyetlen mosolyától. Bree meghódítására gondolva valahogy mindig a régi filmek jutnak eszembe, amikor egy szép hölgyért törik magukat a fiatalemberek, az utcai pocsolyákon nem csak átsegítik, de némelyik a kabátját dobja elé, vagy akár saját magát; vetekednek kegyeiért, ki így, ki úgy... Szó szerint látom magam előtt... Tényleg bolond lehet, aki nem akarja.
Leleplezésnek szánt megjegyzésemre nem érkezik reakció, így azt gondolhatnám, a hallgatása beleegyezés. Tényleg az lenne? Időm azonban nincs gondolkodni, mert máris szánalmas sorsomra terelődik a szó.
-Ha eddig volt is, már biztosan nincs bánatom, mivel határozottan állíthatom, hogy csajozok. - 32 fogas mosolyt villantok a másikra. Hát lehet egy ekkora helyzetet kihagyni? Bár lehet túl lövök a célon, de ha az eddigi gyér kacérkodásom tetszett neki, miért pont ez ne aratna sikert?
Más felől meglep, hogy csak akkor járhatnék bárba, ha bánatom van, vagy ha csajozok. Ezek szerint rosszul vagyok bekötve, mert az esetek 90%-ban egyik sincs jelen, mégis eljárkálok inni. Hm.
-Tényleg? Csúnya fóbiának tűnik... Lehet kezelni kéne! - Nevetem el magam. Nem mondom, hogy segítek rajta, mert azt hiszem lelki ügyekben nem vagyok valami jó. Bár lehet csak alul értékelem magam.
-Au. - Szomorú, csalódott kis hang hagyja el a torkom a "partner" említésére, és még a testtartásom is megváltozik. A kihúzott, magabiztos hátam hirtelen meggörbül, vállam előre esik. Totális a csalódottság.
-Le mertem volna fogadni, hogy a srácokra buksz! Most már értem, miért raboltál rá ennyire az üveg whisky ötletemre... - Elég jól játszom, hisz még most is biztosra veszem, hogy nem a lányok az esetei, de az előadása meglehetősen úgy hangzik, mintha a csaja éppen most csalná meg. Szomorú eset... Innen már teljesen érthető, ha az ember lánya le akarja inni magát.
-Hol marad akkor az izgalom, ha nyílt kártyákkal játszom? - Na meg nem mellékesen, ha egy megcsalt szívű leszbikus lánnyal lenne dolgom, ahogy játszom, eléggé módosulnának a terveim. Az is lehet, hogy csak kacérkodni tudok, de ha lépni kell, begyulladok. Hm. Mark szánalmas életének következő epizódja... Kérek is egy újabb kört, hogy zavarom némiképp leplezhessem pár hörpintéssel, amíg kiiszom a poharam tartalmát.
-De kezdésképp körül rajonghatnál a táncparketten! Vagy én téged... - Nevetem el magam a suta próbálkozásra és mosolyogva kezem nyújtom a másik felé.

Elnevetem magam a fenyegetésre, ahogy az orrom elé tolja az ujját. Büntess! Fut át az agyamon, de szerintem megint vállon bokszolna, hogy bolond vagyok, ha hangosan is kimondanám.
-Egy próbát megérne. - Kíváncsi vagyok, mivel törne borsot az orrom alá. Lehet, amilyen kedves, olyan bosszúálló tud lenni és nagyon meglepődnék.
-Gondolod? - Nézek rá csillogó szemekkel, apró félmosollyal a képemen. Bízom benne, hogy az érzet ellenére nem fogok elvörösödni, és nem úgy nézek ki, mint egy kis srác a karácsonyfa alatt, aki a legjobban vágyott ajándék ígéretével az elméjében bontogatja a csomagját.
-Minek ide orvos? Elég egy telefon és bármikor kimentelek! - Ajánlkozom készségesen. Talán már túlzottan is. Hihetetlenül tudok vívódni magamban. Nagyon kedvelem ezt a lányt, éppen ezért mindig jó benyomást akarok kelteni. Hiába van meg zsigerből az érzet, hogy még tovább menjek, vagy valamilyen módon közelebb tudjam magamhoz, egy apró gát mégis mindig megállít, nehogy túl sok legyek és elriasszam, mint egy apró, törékeny madárkát. Vesztes vagy, Mark fiam, örök vesztes...
A hirtelen jött elkeseredésem mondandója hatására izgalomba csap át.
-Ez kezd túl izgalmassá válni... - Terül szét újra egy vigyor az arcomon. Kár lenne meghazudtolnom önmagam, és azt állítani, hogy ez a kijelentés nem mozgat meg bennem semmit. Sok férfitársam egyet értene, hogy az ilyesmi jó dolog. Lehet én is csak addig kedvelném, míg egyszer ki nem próbálom. De hát addig is miért lennék bármi jó elrontója? Persze nyílt titok, hogy egyelőre bőven elégedett lennék, ha egymagam is elegendő lennék számára...
Úgy tűnik ez a táncparketten meg is valósulhat, szóval a nap fénypontja számomra már eljött. Innen már csak jobb lehet.
Tökéletes! - Húzom félmosolyra a szám és már vonulok is vele riszálni. Azt azért álmomban sem gondoltam volna, hogy valóban risza lesz, de ki bánja?
Tetszik a nyakam köré fonódó karja, és nekem sem kell sok, hogy azt a három lépés távolságot is ledolgozzam közöttünk. Hozzám simul, én pedig a csípőjén nyugtatom a kezeim na persze. Próbálom egyszerre követni a zene, és az ő ritmusát is, ami számomra meglehetősen buja hatást kelt. Kimelegszem még a gondolattól is, de nem vagyok képes elszakadni tőle, így csak remélni tudom, hogy nem ő lesz a gonosz, aki megtöri a varázst...

Amikor ma szórakozni indultam, csöppet sem gondoltam volna, hogy Bree Sanders karjaiban kötök ki. Maradjunk annyiba, hogy aki ezt állította volna, azt szimplán kiröhögöm.
Ennek ellenére Fortuna mégis a vállamra ült, vagy valamely más Istenség játszott közre mondjuk a nagy és mélyen tisztelt alkohol, hiszen rövid időn belül a táncparketten kötünk ki. Próbálkoztam az értelmes társalgással is, de több akadályba is ütköztem. Egyrészt nehéz, ha az ember fia nem túl értelmes, másrészt szintén, ha alkoholos befolyásoltság alá kerül, harmadrészt pedig azért, ha a partner elbűvölő és még ki is neveti. Mázli, hogy az egoizmusom nagyobb, és még nem esett csorba a büszkeségemen, amiért a másik csak kacagásokkal jutalmaz, ugyanakkor pedig, amint elejtett prédájaként bevonszol a táncoló tömegbe és hozzám simul, el is felejtek mindent.
Némileg meglep, és egy lélegzetvételnyi időre ki is hagy a szívverésem, amiért ilyen közelségben tudhatom. A levegő alapban is forró, de pillanatok alatt trópusivá válik a hőség. Kezeim a derekára simítom és igyekszem felvenni teste ritmusát. Egy atomrobbanás sem tudna rávenni, hogy önszántamból eleresszem a közelemből. Arcát fürkészem, s felfedezem a kéjes pillantásokat. Ajkamba harapok, próbálom eldönteni, mennyire engedhetek a vágyaimnak. A másikat érzékelve nagyon is, de nem szokásom minden adandó alkalmat kihasználni. Ezt viszont őrült lennék, ha veszni hagynám.
Keresem a szemkontaktust, amit nem nehéz meglelni, főképp mert nem létezik jelenleg rajta kívül más a környezetemben. Rá fókuszálok és a mozdulataira. Jobbom megindul felfelé, végig simít törékeny hátán, majd a tarkóján állapodik meg. Néhány tincsébe belefésülődnek az ujjaim, a szemem pedig le sem tudom venni az ajkairól. Közelebb húzódom/húzom egyszerre, már ha lehetséges még ennél jobban. Lélegzetünk összevegyül, s már csak egy ujjnyi távolság választ el tőle... Szívesen eltüntetném az utolsó centimétert is, és vadul csókolnám, de meg kell hagynom neki a lehetőséget a menekülésre...

Amikor elképzelsz egy csókot, valahogy sosem lesz olyan komplex az élmény, mint amikor valósággá válik. Amikor az addig csak szimpla vágy beteljesedik, és rájössz, hogy a másiknak sem vagy közömbös, az mindig ad egy kis pluszt. Adrenalint, izgalmat, megnyugvást és egyben felvillanyozottságot is. Nem hittem volna, hogy Aubrey után valaha is lesz még ilyesmiben részem, így a meglepettséggel vegyes öröm árad szét bennem, mikor a másik is legyűri a köztünk lévő minimális távolságot.
Csókom heves, követelőző s még akkor sem igazán akarom elengedni puha ajkait, amikor a másik levegő után kapva elhúzódik. Akadozó lélegzettel döntöm a másiknak a homlokom, de karjaim még mindig nem akarnak engedni a szorításon, csak nagyon lassan. A bensőm valahogy úgy érzi, ha elengedem, örökre teszem. Ó, Jézus, Mark fiam, mikor lettél te ennyire rohadtul puhány, és... szerelmes? Ideje lenne összekapni magad... Bár talán mindig is puhány voltam? Megeshet...
Mámoros kábulatomból az apró kacaj és a megjegyzése ránt ki.
-Ki kellett éheztesselek. Csak az élvezet kedvéért... - Csipkelődöm vigyorogva, miközben illatos hajába fúrom az orrom. Valaki közben a hátamnak ütközik, amitől kicsit megingok és oda kapom a fejem. Úgy tűnik kezdünk útban lenni...
-Bénán táncolunk, ahogy érzékelem... - Jelentem ki apró vigyorral az arcomon. Vagy át kéne vennünk újra a tömeg ritmusát, vagy máshol kell szabad térhez jutnunk, bár igazából azt sem bánom, ha ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk, azon a szent helyen, ahol állunk.

Szeretem, hogy Bree az őszinte fajtából való. Ami a szívén, az a száján. Játékos, pajkos, de nem rest megmondani a véleményét.
-Imádom a bókjaid... - Elnevetem magam, pláne az apró nyelvnyújtásra. Részben aranyos, részben újra eszembe juttatja, milyen hevesen tud csókolni a másik. Ki gondolná, hogy ekkora lányban ennyi erő van? Vagy inkább csak kiélt elfojtás? Bánom én, ha rajtam éli ki... Még a végén az is kiderül róla, hogy szereti kikötözni a srácokat, és valójában egy domina... Hmmm. Bár amilyen határozott a suliban, talán a magánéletben pont az ellenkezője. Egyiknek sem vagyok megvetője, szóval abszolút jöhet bármelyik. Vagy mindkettő...
Megjegyzésére félmosoly ül ki az arcomra, és némileg megborzongok, mikor megérzem a fülemen a leheletét. Ötletére csak mindkét kezemmel közelebb vonom a derekánál fogva és apró csókot lehelek az ajkaira.
-Kocsival... - Válaszolok. Nem ittam annyit, hogy ne vezethetnék, így szemvillanásnyi mozdulattal ellenőrzöm, a kulcsaim még a zsebemben vannak-e. Szerencsére igen.
Bree karja közben lecsúszik a vállamról, majd ujjait az enyéimre kulcsolja, így kézen fogva távozunk a forró és tömött szórakozóhelyről. Kiérve az éjszakába némileg fellélegzem. Szeretem a klubokat, bárokat, de kilépve beszívni a friss levegőt mindig nagy élmény.
Balra kormányozom a másikat, még mindig a kezét fogva, és a kocsim felé indulunk.
És, hová vágyik a kisasszony? - Kérdem mosolyogva.
Vágjunk le egy romantikus tengerparti sétát, vagy nem szükséges a körítés és egyből hozzád megyünk? - Széles cápavigyor terül el a fejemen, de érezheti a másik, hogy csak viccelek. Ugyan nem lenne bajom a dologgal, sőt, de nem ez a szoknyapecér típus vagyok. Tudok nagyon érzelmes is lenni, de hát ilyet nem mutat ki akárkinek egy magam fajta, maga által keménynek hitt kölyök.
Időközben az autómat is megtaláljuk, a kulcsot kihalászom a zsebemből, egy gombnyomással feloldom a központi zárat, majd ajtót nyitok neki, ha még nem pofozott le a pofátlanságomért és továbbra is hajlandó beülni.

Meglehetősen könnyedén és gyorsan jutunk közös nevezőre annak ügyén, hogy menjünk, vagy maradjunk még a klubban. Mindkettőnknek jobb lesz kint, érzem én, szóval nem vagyok semmi ellen, és hamarosan már útba is ejtem a verdám, amire, ha tudnám, hogy a másik "vasdobozként" gondol, helyből impotenssé válnék. A kocsim az életem nagy részét jelenti, mint a legtöbb férfinak, így bármi sértés éri, engem sértenek meg. Órákat lennék képes beszélni róla, de ettől meg a lányok válnak frigiddé, szóóóval az a legjobb, ha csak udvariasan megcsodálják és kész. ////
Szerencsére azonban most elég csak Breevel és a kijelölendő programra koncentrálnom.
-Egy főbérlő még belefér! Ha megerőltetem magam, talán két nővel is elbírok... - Vigyor terül el a képemen. Egye penész, hát én nem lennék ünneprontó, az biztos. Majd összeszedem magam és megpróbálom kihozni a legtöbbet. Nagy szenvedések árán mennék csak bele ugyan, de nehogy miattam törjön már össze két szemérmes női lélek. Nem! Igazi lovag vagyok és megmentem mindkettőt, naná!
-De, ha csak ennyin múlik, hidd el, nagyon kreatív tudok lenni. A parton is meg tudom oldani, bár utálom, ha homok megy a seggembe, és akár a lakásom is fel tudom ajánlani. Na meg a hátsó ülés is elég nagy... - Mutatok vigyorogva a hátam mögé. Tényleg baromi kreatív tudok lenni, ha arról van szó.
-Amúgy meg persze, hogy az ellentétét ajánlom fel! Ha ajtóstul rontottam volna a házba, már talán itt sem lennél! Még jó, hogy gondolatban sem fordult meg semmi mocskos dolog a fejemben! Igazi jó fiú vagyok! - Nevetek fel, és ha most nem a kocsiban lennénk, már rám szakadt volna a plafon.
Félmosollyal a képemen, és némi fejcsóválással kanyarodok ki a parkolóból, miután mindketten elhelyezkedtünk és bekötöttük az öveket, hiszen a másik annyira nő, hogy nem is igaz. Naná, hogy én vezetek, bár abban a pillanatban, hogy megemlíti, max félre rántja a kormányt, majdnem nyomok egy satuféket.
-Azt nem ajánlom! - Pillantok rá gyorsan, de azért láthatja az apró mosolyt a szám szegletében. Nem történne semmi, csak ne próbálja meg. ////
Kihajtok a főútra, és a tengerpart felé veszem az irányt. Egy séta csak jól esne, nem? Én még szívesen beszélgetnék vele, azt meg kettesben a legjobb, és mi jobb annál, ha a kihalt tengerparton caplatunk? Na ugye!
Kis idő múlva ismét leparkolom a kocsit és leállítom a motort.
-Nos, meghívhatlak egy baromi romantikus, éjszakai, tengerparti sétára? - Fordulok felé az ülésben, képemen reményteli mosoly, és bízom benne, hogy nem tart rohadt unalmasnak.