Senkitől jött ajdándékok Leo-Kenny

Születésnap előtti időszakokban hajlamos vagyok fekete szemellenzőn keresztül látni a világot, főleg, mikor ilyen pocsék idő van. Nem bírom, ha az ég képtelen eldönteni mit akar. Beborulni is csak félig képes, a nap sugarai pedig elég bántóak ahhoz, hogy fintort csaljanak a kifejezéstelen tekintetekre.
Mogorván trappolok előre egy tök jelentéktelen úton, ez az éves bajom bazzeg, április elején, miután ünnepeltem bolond napot, beborulok pár hétre, morogni, harapni, jobb ha nem piszkál senki, aki élni akar.
Akaratlanul is baromságokon agyalok, mintha tervezném, mit kellene csinálni neki. Ilyenkor kurvára hálás vagyok, hogy nem látni a fejembe, vagy hogy az arcom gyakran kifejezéstelen.
Furán venné ki, ha éppen én horgolt terítőkre gondolnék.
Ha még mindig tudnám merre van az öcsém - mert ő a fiatalabb, mi a frászt rejtenék a küszöbre? Gyerekkorban egyszerű volt, de férfinek kézműves cucc?
Szóval a gondolataim gázak is tudnak lenni, még jó, hogy adok a látszatra.
Kemény csávó, talpig tetkós vonul az utcán, azt képzelve magáról, hogy ha a világon királyt választanának, ő lenne az!
Mondták már, úgy megyek, hogy belém kell kötni, előfordult már. A nézését, meg a járását, csípőjének a... basszus! Megszoktam így, flegma vonulásból ötös, ha megint belémkötnek, hívhatja a mentőket valami jöttment senki, aki sajnálja a haldoklókat.
Kutya egy idő van! Baszottul zavar, legalább a nap sütne akkor már rendesen! Hazamennék napszemüvegért.
Fekete ujjatlan bőrkesztyű van rajtam, egy vastagabb sötét mellény és rövid póló, fekete nadrág.
Rohadtul átlagos helyre igyekszem ilyen hevesen, vásárolni megyek! Találtam egy helyet, ahol olcsó és jó a sampon, nappal szervezek néha ilyen fura utakat, ha nem kényszeríteném magam, nem nagyon járkálnék, csak este, vagy kocsival.
Arra baszottul nem figyelek kinek megyek neki, vagy kikerülnek, vagy hullanak, pont nem az az ember vagyok, aki tekintettel lenne másokra. Szét se nézek, megyek mint egy tank, aki belém jön, rosszul jár, vagy kikerülnek, elállnak az utamból, vagy haljanak éhen! Ilyen, hogy terhes nő, csak nem lesz olyan hülye, vénasszony, gyerek, beteg korcs meg le van ejtve.

Nem tervezett mára különösebben semmit, csak hogy elmegy és vesz egy könyvet. Mérhetetlenül lusta tud lenni, de ha könyvet vesz, szeret elmenni a boltba, nézelődni, beszívni a papír illatot, ami a bolt lenti kávézójával keveredik. Jellegzetes, meghitt. Valahogy mindig egyfajta ceremóniát csinál belőle, mert a könyveket szereti, szereti ahogy sorakoznak a polcán és dagad a Leopold-könyvtár. Valamint az összes könyvet elolvasta onnan, de tényleg mindet, amiért külön büszke magára. Soha nem mondja senkinek, még Quentinnek sem szokta, pedig neki igazán elmondhatná, elvégre Quennek ennél sokkal viccesebb hóbortjai is akadnak. De szereti, hogy ez amolyan "titok", elég érdektelen információnak véli, hogy bárkinek is érdekes legyen. Egy farmernadrág, sötét zöld póló és felette farmerdzseki tetszeleg rajta, a farmerok feketék, pedig nem gyászol kicsit sem, hiába öltözött így. Lehet az idő teszi, ezt a felemás állapotot nem szívleli, mert esernyőt még nem rakott el, de a dzseki már lehet sok.
Könnyed léptekkel sétál, még odébb van a bolt, így úgy dönt elszív egy cigit. Épp gyújtaná meg, mikor nekimegy egy csávó, tipikusan se lát, se hall eset, de a járása amolyan "ki ha én nem", ami irritálja.
-Mi van bĐszod egy bocs b@zd meg fáj? Ha meg nem látsz kérj segélyt fehér botra, lássák hogy defektes vagy és kerülgetni kell Téged... te jó ég f#szom...
Csóválja a fejét és apró dühös sóhajjal rágyújt végre. Lehet nem kellett volna belekötni a másikba, de nem bírja az ilyen agyatlan tankokat.

Ekkora egy fosadék időjárást! És perszehogy nekem jönnek! Ennyire birkapéniszek az emberek! Szinte sejtettem, hogy lesz legalább egy köcsög gyerek, vagy anyóka, akinek derogálna kikerülni, de nem azért mert nem lenne oka fosni tőlem, hanem mert bamba, idióta, vagy vak. Bár a faszt, a vakok óvatosan közlekednek!
Nem, egy hülyegyerek rágyújtott a legújabb jointjára, vagy álmodozik egy sort valami ócska ribancról, akit pornóban látott, merthogy a valóságban nem elégíti ki senki
Ezt zsigerből leverem, már nyúlok is felé, hogy elkapjam és nekibasszam az oszlopnak, hátha eltörik a keze, de ha nem tetszik a képe, kiverem talán a fogát is, mert a fogorvosok drágák mostanában és ha volt mersze nekem jönni, fizesse meg az árát! Szóval megragadom és még a vakkert is löki nekem,már basznám is oda a legközelebbi falhoz, oszlophoz, ami épp kapóra, amikor elkerekednek a szemeim.
Nem a szövegén, semmi köze ahhoz a nagyzolós, rosszfiús kiskutyaugat dumához, amit levág. Nem hiszem el...
Köpni, nyelni, nyúlni is elfelejtek, az ujjaim elernyednek, ő pedig megússza, szinte lefolynak róla. Ez a kis a nyúger az öcsém...akitől egész életemben bujkáltam. Akinek egyszer nem bírtam a szemébe nézni, csak azokat a szánalmas, kézzel készített kis szarokat tudtam elhelyezni neki titkos helyeken...
Nyelek és pont olyan képpel meredek rá, mintha szellemet látnék. Miért pont most? Így hirtelen? Azt hittem ezen már túl vagyok, de nem... és a véletlen ráadásul bebaszott. Épp ma egy ilyen semmilyen, jelentéktelen napon. Ráadásul, így közelről...tiszta mama. Behunyom a szemem, feszült lélegzetvételt veszek, zaklatottság ül ki a képemre.
- Az lesz, bottal fogok flangálni, eljátszom a vakot, hátha akkor ki bírnak kerülni. Bocs...rossz napom van
Én magam vetem hátamat a falnak. Felkavaró szembenézni ezzel az arccal és annyi körülményes titokban tartás után egyszer csak belebotlani. Ez sokkal jobban megvisel, mint sejteném. Engem, a kemény gyereket, hát igen, találkoztam az egyetlen lénnyel a földön, aki falhoz bír verni. És még csak nem is tudja, fogalma sincs...

Oké, nem a legbölcsebb dolog volt a Földön, belekötni valami kemény csávóba, aki a gettóban nőtt fel és ilyen kis csávókat ver laposra hobbiból minden héten, mint Leopold, de... Akkor is valakinek oda kellett mondania a tutit, mert irritálja, hogy az emberek nem bírják ezeknek a f@szoknak odamondani, hogy bĐaszod, nem Te vagy a világ közepe kiskötsög! Lóg a cigi a szájában, de ahelyett, hogy lekevernének neki, elengedik. Eléggé értetlen fejet vág, mi lelte a másikat, nem mintha bánná, hogy a pofon elmaradt, csak épp... milyen kifacsart szivárványos válasz ez?!
-Ehm... Hát segáz öcskös, de ha úgy vonulsz mint egy kiskirály, ne csodálkozz, ha mások agyára mész, hogy beléjük kötsz.
Erre itt szenved a másik, a falnak veti a hátát, mintha rosszul lenne. Túl éles a kontraszt, nem tudja hova tenni.
-Héj... hívjak mentőt, vagy... valakit? Mintha elsápadtál volna.
Fújja ki oldalra a füstöt, azért ha szarul van a másik nem hagyja itt, bármennyire nagyképű is az alapján, ahogy vonult az utcán, mégiscsak ember. Még az eső is elkezd szemerkélni, de alig érezni egyelőre. Persze lehetséges, hamarosan rázendít az ég, egyelőre még csak permetez.

Ezt nem akarom elhinni, ennyi év után éppen most éppen belé botlok! Hirtelen nem is tudok hogy reagálni és ha ismerne azt hinné megjátszom magam, hiszen rám senki sem tud ilyen nevetséges hatással lenni!
Ha valaha is elképzeltem ezt a találkozást, nem ilyen volt és sosem vallottam be magamnak tulajdonképpen miért nem megyek oda hozzá, mintha nem lennék elég bátor, vagy hasonló ilyen röhejesség...
Nem vagyok önmagam, le kell ülnöm, innom valami töményet, ez kicsinál. Túlságosan hasonlít anyára... Visszaszól, meglepődöm, szét is kenhetném a száját. Öcskös...mintha én lennék a fiatalabb!
- Hogy máshogy vonuljanak a királyok? Nem fogom összehúzni magam senkiért és ez általában nem meglepetés, az emberek agyára menni szórakoztató.
Persze csak ha én taposom el őket, ráadásul néha még így is fárasztó. Túl egyszerű, idegesítőek, hangosak, vagy bunkók és erősnek hiszik magukat. A végén csak úgy viselkednének mint bármelyik korcs kutya az utcáról, megadnák magukat és könyörgőre fognák. Jaj csak az orromat ne törd be! Mindig ugyan az a végkifejlet.
Nagyon gáznak érzem most magam, a szövegem, azt, hogy hülyét kapok tőle... Legyél szemét és hagyjál itt...
Egy percre könyörgően nézek rá, aztán amikor erre rájövök, behunyom a szemem.
- Nem, még csak az kéne, csak kell pár perc, amíg lelohad a kurva nagy egom.
Ülök le a fal mentén, tényleg úgy nézhetek ki, mint akit KO-val ütöttek ki, beszedtem volna valamit és az most kezdne el hatni. Ő itt Leopold és én...nem is tudom tudnék-e vele beszélgetni, mit mondhatnék neki? Évtizedek óta nem volt már egy jó szóm se senkihez. És ha elmegy? Az is piszok szar lenne, átkoznám magam, amiért ilyen béna voltam.

Fingja sincs arról, hogy közük van egymáshoz, neki ez egy random suttyó az utcáról, aki berezelt attól, hogy belékötöttek. Szinte már szánja, de egyelőre a meglepettsége nagyobb, hogy mi lelte ezt a faszit.
-Aha... jah szórakoztató, de tudod, attól hogy felszívod magad és játszod a nagy kötsögöt, még kisktsög maradsz és nyomi, szóval szerintem igenis húzd össze magad, mert elég szánalmasan festesz, pedig nézz rám, nem vagyok valami nagy szám, gizda vagyok de összefostad a gatyád, barnát kéne hordanod öregem, azon nem csekkolni.
Fújja oldalra a füstöt, most próbált kedves lenni, tényleg. Mi lett volna, ha nem próbálja? Néznek is nagy szemekkel a mentőre, vagy arra, hogy hív valakit, ő maga sem vágja, de ez így elég morbid.
-Hát bĐszod... Fújja ki a füstöt megint, néz fel az égre.-Esni fog, szóval ajánlom gyorsan csináld. Na de akkor csá, menj mint a normális emberek és nem kapsz szívrohamot, ha visszaszólnak, vágod? Na csáó.
Int egyet, mert neki nincs oka maradni, a másik megmarad, mit anyáskodjon felette? Szóval int, hogy viszlát és megy tovább a dolgára, hogy nem marad ott a másik. Miért is indult? Jah, igen, könyvet venni...

Azóta nem érzetem így magam, hogy anyám meghalt. Fejem nekiütöm a falnak, levegőt veszek, közel a kiborulás, pedig én nagyon nem szoktam. Az viszont tetszik, hogy tökös csávó lett, a pofája nagy, ha belekötne egy barom az utcán, elküldené a retekbe. Vagy pont ezért kellene aggódnom...
- Mekkora ész vagy! Az vagy, ha nagyobb darab lennék, most megszívnád, én a helyedben elkezdenék hízni, nem mindenkinek van matrica a pöcse helyén. Ezek szerint te is érzed a büdöset, remek!
Az alap gúnyos nézésem kapja, ha nem ő lenne már a konténerből gecizhetne, elszállíttatnám a szeméttelepre, de ez egyelőre annyira sokkol...
Nem minden nap találkozik az ember a halottnak hitt ikertestvérével, akit...próbált megszólítani egész életében.
Minden gyorsan történik, túl gyorsan, nem bírom követni, most leráz? Úgy megy el és hagy itt, hogy találkozott valami menőző nyomorulttal, aki meglátta és földre ült, mitől... a bájos lépétől? És akkor én lennék a nagy tesó? Egy életre elásva magam előtte, magam előtt, így?
Nekiütöm a falnak a fejem jó keményen, hogy ébredjek már fel! Most veszítek el minden esélyt, hogy valaha is újra megszólítsam! És ha még bárhogy alakulna, örökké egy nyomorék, beszari alakként emlékezne, RÁM! Aki mindennek pont az ellenkezője vagyok, az istenverte király, ahogy mondtam! Egyedül...egyedül ezen a világon pont nem vele szembe, legalábbis nem azonnal. A bátyára...akiről sosem tudott nem gondolhat így!
Az ajkam hirtelen mozdul a félelem kiált ki belőlem, pedig már megfordult, elindult elfelé, amikor utánakiáltok:
- Leo, ne menj el!
És a hangom kétségbeesett, mintha lezúgni készülnék egy szikláról, ő tartana, de most elengedné a kezem. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a pillanatot! Elhűlök, én magam is, meg sem kell játszanom a sápadtságot, erősen az arcomhoz nyúlok, behunyom a szemem, megszorítom és még egyszer jól nekibaszom fejem a falnak.

-Nem, nem szívnám, gyorsabban futnék nálad, mert a háj lehúzna. És jap. Fürödj meg, vagy csak vetkőzz le a zuhogó esőben, egyre megy. Bár... lehet azért megvernek, f@sz se tudja.
Somolyog a másik pöffeszkedésén, ott guggolva, sápadtan elég gázul fest, nem bírja komolyan venni. Szóval mivel megmarad a csóka és kezd esni, fogja magát és tovább áll. Azaz állna de...
~Mi a p&csa... mi a fđsz? Ez tudja a nevem?!
Úgy néz hátra nagy szemekkel, hogy éppen csak nem esik ki a szájából a cigi.
-Sulitársak voltunk vagy mi a genya van, honnan a pitliből vágod a nevem öcsi? Bocs, de én nem ismerlek...
Néz végig a másikon, de nem, nem ismeri. Sehonnan sem. Kicsit ijesztő is, hoyg megszólították, a nevén szólították.
-Különben is, Neked Leopold öcskös, vágod? Jóban vagyunk talán, hogy becézz, bĐszod?
Csak néz a másikra, reméli nem valami titkos meleg kukkoló, az elég gáz lenne. És tuti nem Quentin tréfája, Ő ennél ízlésesebb... jah, igen, nem, vagy nem. Mi van?

Nagyon sokkolva vagyok, ilyen kész eskükomoly anyám halála óta nem voltam, ha nem ismerném magam, azt mondanám sírnom is kell. De a sírás olyan, mint hugyozni, egy kutyafasza, ha akarom, visszatartom és nem jön. Ki kell bírni a wc-ig. Felvágták a nyelvét, le se tagadhatná, hogy a rokonom, bár nem tudom ő miért ilyen, tiszta undok, egy seggfej, amikor örökbe fogadták, jól élt, nem szenvedett hiányt. Én láttam, jó helyen van, mi a f*?
- Melyik világban élsz? A földön, így 2016 tájékán baromira nem érdekel senkit, ha valaki levetkőzik az utcán. Max. egy hájas, vén ribanc kihívja a zsarukat, de mire kijönnek már húztam is el a belem, még akkor is, ha rosszul vagyok, vagy kövér vagyok.
Veszek mély levegőt, próbálok jó fagyi módra visszanyalni. Amikor elmenne megijedek, lepereg az életem bazzeg, sosem látom, elcseszem, itt az öcsém, elmegy, és...nem is tudom, nem akarom, hogy úgy érjen véget, hogy el sem kezdődött. Ő az egyetlen, ami maradt anyából!
Behunyom a szemem és próbálom tartani a szembehugyozást. Komolyan szédülök. Nagyon összemajréztam magam.
- Igen a... //mondja a suli nevét - gimi, követte, szóval tudja// jártál, én eggyel feletted, a csajom tudta a neved, ő mondta és most beugrott, hogy te vagy
Hazudok, be belül pánikolok ezerrel.
- Leopold vagy? Te szegény, ilyen gáz névvel én örülnék a Leonak. Idősebb vagyok, állj le. Figyelj...
Sóhajtok, ökölbe szorítom a kezem úgy remeg. Én Kenny most antiKennyskedem.
- Tudom, pöcs voltam, de te se voltál kedves, öcsi...tényleg rosszul vagyok.
Baszki! És az a baj akkorát nem hazudok, annyira régóta paráztam már ettől az egész meetingtől és elcseszetebb nem is lehetne már.

-Próbáltad már? Nagyon úgy fest tapasztalatból beszélsz... olcsóbb így a fürdés mi?
Szurkálódik még egy utolsót, mielőtt fogná magát is elfele kezdene menni, de visszatartják, elég érdekes módon, mivel a nevén lesz szólítva. Áh, nem ijesztő. Jah, de az, bocs.
-Aha...
Valahogy túl furcsa kezd lenni neki a sztori a közös suliról, meg a csajáról, de mivel annyira fura, már hihetőnek is lehet mondani.
-Hiába vagy idősebb, ha a gáz nevű sulitársadra szorulsz, mert kiegyenesedni sem bírsz, mert összeszarod magad nyomikám...
Vet egy lesújtó pillantást a másikra míg mellkasa előtt összefonja a karjait.
-Gyakorold még a seggnyalást, ha kell valami, mert most szólok, qva gázul csinálod. Előbb sértegetsz majd szívességet kérsz. Nem szerencsés...
Mondja, akkor érzi, hogy az orrán koppan az első esőcsepp.
-BĐaszod... na gyere... az áldott jó szívem fog egyszer kicsinálni...
Mert csak nem hagyja itt az esőben a szarul lévő hapsit. Fölnyalábolja, hogy a vállának tudjanak dőlni, majd bemegy vele a mellettük lévő kávézóba.
-Nah, itt iszol meg eszel valamit, rendbe jössz és nem esel össze félholtan. Megtennéd a kedvemért?
Ülteti le az egyik székre és már jön a pincér, hogy mit hozhat.
-Hát egy pohár vizet első körben. Én kérek egy kávét és Ő... mit kérsz? A neved sem tudom Nemo...
Jut eszébe, mert ígéretes a találkozás, meg kell hagynia. De míg isznak egy feketét, vagy legalább is ő maga, reméli eláll az eső legalább.

Oké, össze kell szednem magam! Túl kell lépnem azon, hogy a stílusommal elkúrom az egészet, de itt éppen a tét nagy, hiszen ez általában nem érdekel. Milyen egy elcseszett szituáció, emberi elme kínosabb, megalázóbb kellemetlenebb első találkozást a titkos ikertestvérével ki sem tudott volna találni. Pocsék, hülye élet, bassza meg! Nézek rá összeszűkített szemmel, ettől azt hiszi nagyfiú, gonosz félvigyort engedek magamnak, ez fájdalmasan torzul, a helyzethez pont illik!
- Az anyagi helyzetem, köszönöm kérdésed, príma!
Nézek rá gúnyosan, aztán megpróbálok feltápászkodni. Igen, normális esetben ez a csóka most halna meg. Nemtom mit vártam, benne is apám szar vére folyik. Gennyládának voltunk teremtve. Talán mert úgy hasonlít a mamára, azt hittem ő más.
- Az ember nem válogat, csak épp nem szarnom kell, akkor simán elkapnálak és telibe fosnám a pofádat
Vágok vissza, de csak árnyéka vagyok önmagamnak, hiába hazudok, kapar belül a mindenféle: hát te vagy? úristen bazzeg, élsz? Hét persze, hogy élsz! Te vagy az utolsó élő élőlény, aki még számít, emlékszel kötöttem neked valamit, mindig gondoltam rád, csak tudod én nem voltam hozzád való. Szinte úri gyerek vagy, még ezzel a kibebaszott stílussal is, hozzám képest, nem akartalak elrontani...
Ajkamba harapok, még egyszer óvatosan nekinyomom a fejem a falnak. Ha nyomom a szövegem el fog menni... És én...én nem mondhatom meg neki!
- Aha, csak épp nem nyalom, figyelj Leopold, ha így tetszik, most az egyszer, légy jó fej, úgy látom nem szokásod.
Valahogy itt kell tartanom! Elkezd esni, és beválik, betámogat egy kávézóba, kissé rá támaszkodom, majd leszédelgek egy ülőhelyre, sátorként magam elé emelem ujjaim.
- Furán kedves vagy...de kösz, mégsem vagy gonosz, legalábbis nem igazán.
Mormogom a kezemnek. Csak a pofája nagy... Biztos attól a szőke fiútól tanulta!
- Én egy pohár vizet és whiskyt
Nyögöm.
- Kenny. Beugrott a neved, tényleg utálod a Leot?
Baszki ez minden, amit kérdezni tudok???

-Valóban? Hát jó hír, legalább ki tudod perkálni a kórházi ellátást.
Mert nem tudja elképzelni, hogy a kidobó fiúknak vagy hasonló munkakörűeknek fizeti az állam az orvost. Azok olyan... fekete melók.
-Hú micsoda szavak egy félrokkanttól, de tudod, kicsit valóban tartok attól, hogy magad alá szarsz...
Amilyen fintorokat bevág néha a másik, lehet gyomorrontása van vagy ételmérgezést kapott.
-Valóban nem... az inkább a haverom szokása.
Ezeket meghagyja Quennek, a jó fej és jó fiú szerepet. Quentin amúgy is lepipálhatatlan. De ennek ellenére segít, nem egy igazi tuskó, csak egy farönk, szóval betessékeli a kávézóba.
-El ne sírd magad, hogy kaptál egy jó szót... nem vagyok gonosz...
Forgat szemet és hőbörög, mi ő, valami elvarázsolt királylány, akinek az számít ki jó és ki gonosz? Fura fazon ez az ipse.
-Wishkyt? Mert attól jobban leszel baszod, mi? Ahh, hozza ki.
Legyint a pincérnek, hogy legyen.
-Kenny... fingom sincs ki vagy, bocs. Nem, nem utálom, de csak úgy ne becézgessen senki.
Húzza a száját, unottan lapozgatja az itallapot, bár neki elég a kávé, más nem kell. Most beszélgetnie kéne, mi? Ugyan miről... Sóhajt egyet és várja az italokat, illemből nem szokott jópofiskodni. Persze, ha Kenny kérdez vagy mond valamit arra figyel, nem zárkózik el.

Rohadt kis köcsög, mintha szükségem lenne orvosra! Csak egy vödör hideg vízre és egy pohár jó erős whiskyre. Magamhoz kell térnem!
- Nem kell túlzásokba esni, az senkinek nem állj jól, még nem vagyok rokkant. Be kell vallanom, tudom, nagy csalódás, valahogy éld túl, a nem kell szarnom pont azt jelenti nálam, hogy nem kell, de ha nagyon akarod és büdöset szeretnél szagolni, csak kérned kell.
Egy mozdulat és lenyomom a fejét a seggemhez, simán az arcába fingok, nem egy embernek csináltam már.
- Mivel olyan rendes vagy, neked ingyen jár a fing.
Mitől lett ez ilyen baszki? Egy rohadt kis tapló. Pofája van, de mire? Egyszer beugat egy isteneset valami állatnak és úgy nyírják ki, mint az ovisok a Bucimacit. Meg kell nevelni! De hogy az istenbe? Még a kaktuszaim is kiszáradtak, nem véletlen nem volt soha pulim. Semmi élő organizmus, milyen idegesítőek és körülményesek, ez meg itt pattog és az öcsém! Ahhh, meg kell nyugodnom, meg kell, nincs mese! Rondán nézek rá - szemöldökfelvonás, de van benne érdeklődés, mert végülis segít a nyomorulton, talán nincs elveszve. Én nem segítenék, ki a faszom tökölne egy áporodott idegennel?! Várjunk, nem, nem vagyok áporodott, csak az esőszag. Kell az a whisky, nagyon kell!
- Pedig épp bekészültem, van nálad zsebkendő? Ha nem vagy gonosz, megdobsz eggyel. És te miért nem vagy jó fej? Egyedi és utánozhatatlan akarsz lenni, mert az a szerep már foglalt? A szőke lesz az, mi? Akivel mindig lógtál.
Kérdem flegmán, az a kis buzi, akinek olyan ezerwattos a vigyora, hogy már foszforeszkál!
- Pontosan! Végre összeszedem magam
Morgom magamnak, ajánlom, hogy kihozza az italomat. Nagy levegőt veszek, milyen kényes egy ficsúr, nekem a becenév csak úgy van, bárkihez odavágom.
- Miért? Nem lenne rosszabb, ha Lepold lennél? Az olyan karótnyelt, te túl nyegle vagy hozzá, túl nagy a pofád egy Lepoldhoz, de ha azt mondom Leo, simán előadhatod ezt a rossz arcot, egy Leoról könnyebben elhiszi az ember. Kávézós típus vagy?
Kanyarodom vissza a rendeléséhez, én nem tudok normálisan kommunikálni, soha nem is tudtam, aláírom.

-Hőbörögj még kicsit és leszólítok Neked valami nyuggert, azok rinyálnak ennyit, lelki társra találnál...
Sóhajt, mit pattog a másik, nem hogy örülne nem szarja le mindenki, hogy mindjárt elpatkol.
-Neked meg egy mesés vesés, na fogd be és tedd össze a két kezed, hogy valaki szól hozzád a stílusod ellenében is.
Nem tudja miért beszél ilyen magas lóról a másik, mikor jelenleg elég szarul van, egyedül nem bírna megmaradni. De talán pont ezért nem hagyja még ő sem magára ezt az alakot, valami hülye Tücsök Tódor csipog neki is a fülébe, hogy nem lenne szép dolog. De ennyi, pont, beviszi a kávéházba, rendel neki valamit és itt hagyja, nem kíván társalogni és hasonló kulturált dolgok. A zsebkendőt unottan tolja a másik pofájába, amúgy sem hátrány, ha rendbe szedi magát.
-Senki sem egyedi, mindenki csak egy tucat. Quentin, a Te szőke herceged pedig valóban túl kedves, Ő simán elnézné, hogy ennyire barom vagy, csak mert sápatagon, szédelegve közlekedsz. Mindig mély részvéttel és szánalommal fordul a magadfajta elesett emberek felé.
Közli bólogatva, mély átérzéssel, de a gúny és negédesség, ami kiszűrődik nem Quentinnek szól, hanem Kennynek, amiért ellenszenvesen lép fel Quentin kapcsán. Az ő barátját senki se fikázza, mert behúz neki egyet.
A következő eszmecsére is csak sóhajt.
-Baszod, mi a köcsög vagy Te, pszichodoki? Lehetnék Jürgen is, ha bunkó vagyok, az maradok, az se segít ha úgy mutatkozom be: James, a jó fiú. De tudod mit? Hívj Kevinnek, ha úriságodnak derogál a Leopold név.
Kelletlen mosoly, nesze neki, rágódjon ezen, mint kutya a csonton.
-Olyasmi.
Ezzel válaszolt is, mert mit érdekli a másikat, hogy kávézik vagy teázik vagy tudja is ő mit lehet még inni. Sóhajtva dől hátra a székben és néz a pincér után, hol van már.
-És ki volt a csajod? Vele vagy még?
Quennel szerveznek egy osztálytalálkozót, ha ez a csaj a listán van, kihúzzák gyorsan, még a végén ez a tag is jönne... //Fő a kedvesség, tudod xD//

Kiröhögöm. Leszólít valami nyuggert?
- Hajrá baszki! Nyuggerpartit rendezek és erőszakkal meghívlak! Te leszel a díszvendég, mindenki összekoszol, sír, hány, vagy ami váladék jön.
Mert az előbb például a szarról beszéltünk. Najó, levegőt veszek, gúnyosan összeteszem a két kezem.
- Szent atyám, nem is tudom mit mondhatnék...
És még kedves vagyok, uh... Nem akarom, hogy itt hagyjon, de kurvára nem tudok kommunikálni az emberekkel és mivel nem szeretem őket, sosem törtem magam. Tulajdonképpen ez az első próbálkozásom, Leo nem is tudja, milyen szerencsés.
Kötekedem, oké, tegyük fel, hogy jó húzás volt magam mellett tartani a kamu rosszulléttel, illetve...félig kamuval. Felvonom a szemöldököm.
- Micsoda filozófia, melyik iskolában tanultad?
Járt Egyetemre, lefogadom, akik iskolázottak mindig ilyen ócska igazságokkal jönnek. Miért lenne az én szőke hercegem?
- Már bocsánat, de nem én lógtam vele, nem értem a logikád. Ugye tudod, hogy ezzel a haverkád is fikázod, mondjuk úgy...buzinak állítod be. Egyébként szegény, baromi fárasztó lehet ilyennek lenni.
De most tényleg baszki! Mi a francról beszélünK? Volt elképzelésem a szőkéről, de az nem, hogy szerzetes. A buzi bejátszott, az igaz.
-Ja és a zsebkendő poén volt, hová tetted a humorod? Azt hittem van. De a Lepolodnál rá kellett volna jönnöm, hogy nincs.
Dőlök hátra, jesszusom megint bunkó vagyok! Viszont pszichodokinak még nem néztek. Megbiccentem a fejem, milyen érdekes elképzelés.
- Igazad van. Kevin?
Biztos azok adták neki! Valahogy nem tetszik, ökölbe szorul a kezem. Kizökkenek. De meghozzák a whiskyt. Ki volt a csaj? Még jó, hogy nem most hazudok életemben először.
- Marhta Stone.
Kamuzok valamit.
- Dehogy, nem vágyom olyanokra, akiknek te jössz be, nem én.
Hagy legyen önbizalma. Úgy látom ráfér, ha bosszankodni tud rajtam. Ahh...ő is elcseszett lett, mint én. Nem hiszem el! Ezt nem hiszem el!

-Erőszakkal meghívsz? A meghívás meghívás okostojás, hogy lehetne azt erőszakosan?
Kiröhögi, ez még neki is vicces elszólás volt.
-Azt, hogy ámen, szeretem a rövid imákat, szerintem az öreg sem ér rá.
Bele ne kezdjen neki itt valamibe, mert itt hagyja, nem bírja a papolást. Semmilyen értelemben.
-Ez a minden tudás egyeteme, bölcseletek kislexikon, második könyv, hatodik fejezet.
Adja elő komolykodva, de persze csak odamondott valamit.
-Mély érzelmekkel és átéléssel közölted, hogy az a szőke. Irigykedtél rá? Sokan tették, nem szégyen.
Vet oda egy gúnyos mosolyt.
-Quentin nem meleg, vagy ha mégis, előttem szerencsére jól titkolja. Szóval nem buzi, csak jólelkű, a magadfajta tudom, hogy keveri a fogalmakat, semmi baj. De... amúgy tényleg baszott fárasztó lehet, nem is csinálom.
Csak hogy odaszúrjon, de válaszoljon is.
-A kedélyes énem mellé, közvetlen az aggódó oldalam alá.
Elnéző mosoly, jelezve nincs humoránál, fárasztja ez a diskurzus, főleg, ha Quent fikázzák, nem szívleli.
-Az.
Ennél többet nem is mond a Kevinre, mosson fület a másik, ha nem érti, nem papagáj, hogy ismételgessen mindent.
Marthara rázza a fejét, semmit nem mond neki. Legalább nem lesz ott a bulin, nincs a listán.
A következő mondatra összeszalad egy röpke pillanatra a szemöldöke, aztán inkább iszik a kávéból, amiben elkevergette a cukrot.
-Baszod, Rád jár a rúd. Gondolom mennyire utálsz, de közlöm, f#sz se tudja ki a csaj, annyi nem volt benne, hogy odajöjjön hozzám, szóval talán jobban is jártál.
Nem bírja a tesze-tosza embereket, lányban sem. De nm tűnik úgy, ettől most hú de menőnek hinné magát, azt se tudja ki a csaj, lehet csak úgy mondta, hogy dobja ezt a srácot.
Inkább csendben iszogatja a kávét, valahogy úgy érzi, a suli téma ebben ki is merült. //Bocs xD//

Gonoszan felvonom a szemöldököm, alapnézés nálam.
- Ugyan már, használd a fantáziád, mit nem lehet erőszakosan? Nyuszit ültetni.
Bár azt is. Belebaszod a nyomorult rágcsálót a földbe és élve eltemeted. Leopold mindent szó szerint vesz? Papnak néz. Pislogok, aztán ráhagyom, jobb ez, mintha akárcsak sejtené az igazságot a lelki világomról. Az enyémben olyan, hogy Isten még fogalomként sem létezik. Ez a gúnyolódás tetszik, talán nem is járt egyetemre, ebből nem tudom megállapítani.
- Bravo, ez ütős megjegyzés volt, nem rossz.
Kap egy elismerő pillantást. Nem ilyennek képzeltem, de van humora, és ez nálam egy tizes a Griffendélnek!
- Mély érzelem az eszed tokja
Én meg a mély érzelem? Főleg azt a baszott kis csírát illetően? Az van, hogy nem tud mibe belekötni.
- Aha.
Nyílnak tágabbra a pupilláim, érzem, hogy hevesebben veszem a levegőt és kipirulok. Itt, ennél a jelenetnél le kell szögeznem, én nem szoktam.
- Neki összejött az élet.
Nem vagy jóindulatú, igen felrúgnám, csak azért mert ő kapott, én nem. És a felrúgás még baráti gesztus lenne.
- Erre pont nem voltam kíváncsi, te oltottad, felőlem aztán! Jah, a magamfajta biztos, de én szarok rájuk. Aki túl sokat foglalkozik velük, azzal nem stimmel valami. Ezzel a buzi ötlettel is te jöttél először, én csak annyit mondtam szőke, nem az?
Mintha a hupikékre azt mondanám kék oszt jól van. Hagyjuk már, a buzizással nem nyűgöz le, kisstílű.
- Viszont ez jó volt
Az énjein mosolygom egyet. Felhajtom a whiskyt, talán ez segít alapon. Annyira féltem mindig ettől, hogy nem tudunk majd kommunikálni, nem fogok tudni neki mondani. Ím eljött a pillanat, rászorítok a pohárra.
- Nem gáz, pont azon van a hangsúly, hogy annyi csaj volt.
Inkább nem is kerestem, elkeserítettem volna, kirángattam volna abból a rózsaszín buborékból, amiben a szőkével nőtt fel.
- És te soha iszol? Mert az nagyon helyes!
Teszem hozzá. Megelevenedett rémkép, hogy nem bírunk majd egymással mit kezdeni, csak állunk némán, mert én képtelen vagyok normálisan kommunikálni. Mindig ettől féltem... hogy nem élvezi majd a társaságom. Nem hibáztatnám, senki sem teszi, szándékosan vagyok alkalmatlan minden ilyesmire.
- Na és mi lett veled? Mi a...munkád?
Az ilyen egyszerű kérdéseket is bénán teszem fel.

Csóválja a fejét.
-Nyuszit lehet erőszakosan ültetni, hát alapból csak úgy lehet. De ha azt mondom, 'én 'most Meghívlak Öcsi... vágod, hogy meg vagy hívva? Hát... kibĐaszottul furcsa, és noha erőszakos, akkor is ugyan olyan könnyen mondok Neked nemet. De mindegy.
Rázza a fejét mosolyogva.
-Nem tudtam, hogy pontozzuk egymást.
Horkan fel arra, hogy nem volt rossz, amit mondott.
-Hm, azt mondod, még az is érzelmesebb Nálad? Nem vitatkozom.
Mert lehet benne valami, ráhagyja.
-Japp. Örvendjünk.
Gúny nélkül, mert nem sajnálja Queintől a jó életet. Bár a barátnő téma legutóbb nem jött össze, a bátyja pedig még mindig tapló, de ez Leo véleménye.
-Tudod... qva hamar elveszted a fonalat. A buzi dolgot pont Te mondtad, én ilyen nem mondanék a barátomra, logikus. Akkor sem, ha néha szánom mennyire jószívű és mennyire ki is használják emiatt. Szóval... elnézem Neked, de ha valami nem megy, javaslom ne erőltesd.
Néz felvont szemöldökkel, sóhajt, de érezni, ez is a hagyjuk kategória lett, mint eddig... minden. A jó volt-ra megint mosolyog egyet, de nem túl őszinte ez sem, inkább fáradt.
-Akkor meg okés.
Ha nincs para meg utállak állapot, akkor minden pöpec, lapozhatnak. Amúgy is most Leopold a jó fej, ha lett is volna gond, most mindenképp kapott volna egy nagy piros pontot.
Felhajtja a másik a whiskyt, Leo csak kortyolgatja a kávét, forró.
-Igen, eltaláltad, szentéletű vagyok, Bob atya ellenzi a kicsapongást, mert a tüzes víz az ördögtől való. De a magadfajta mivel pokolra jut, nem szólok, ne tedd, Gyermekem.
Adja elő mű ájtatossággal, egyszerre szarkasztikus és parodikus, mert ha kicsit is ismerné, tudná, hogy Leopold sok buliban ott volt gimiben is, mást se csináltak csak ittak.
Kenny rémképei azonban úgy fest kezdenek életre kelni, mert Leo látszik nagyobb örömöt talál a kávéjában jelenleg, mint Benne.
-Kritikus vagyok. Kritizálok.
Mondja negédes mosollyal felnézve a csészéből, mivel milyen meglepő munkát választott, senki meg nem mondta volna, mert milyen elképzelhetetlen ugye? Nem? Na ugye.
-Na és Te? Kezdtél magaddal valamit vagy csak belekötsz emberekbe és elveszed a pénztárcájuk?
Nem épp kedves jelenleg, ha mosolyog akkor sem, de nem érti, miért is erőlteti a másik a beszélgetést. Nem kötelező...

Okéska, meg kell hagyni, van humora a gyereknek. Nemtom kitől örökölte, de van.
- Jól van, igazad van, nyulat ültetni csak erőszakosan lehet. Akkor erős jellem vagy, ez nem hátrány
Igen, most dicsérem, ezt is megéltük, de elméletben tudnám kényszeríteni, viszont őt nem akarom, tehát felesleges fikciókba bocsátkozni. Vigye csak el a nyertes körét...
- Nem pontozzuk, csak úgy mondtam.
Vonok vállat, tudom, hogy én mínuszban lennék nála. Félvigyor annak, hogy az érzelmi szintemről nem vitatkozna, most mit mondjak, elég satnya.
- Hát, nem én vagyok, aki meghatódna veled egy érzelmes filmen.
Vonok vállat, pont azért (is) nem kerestem, mert nem az a sírva keblemre ölelős bátyó típus vagyok... Látom, fárasztom, a legjobb az lenne, ha engedném elmenni, ha felállna, elsétálna én pedig végre ráborulhatnék az asztalra.
- Nézd, nem akartam megbántani a kis haverodat, nekem aztán tökmindegy kiket szeret, téged meg nézlek legalább annyira heteronak, már bocs, hogy ezt megelőlegezem, hogy kezelni tudd a dolgokat.
Nekem aztán tökmindegy, de nem emlékszem pontosan mit mondtam //melóban vagyok, nemtom visszanézni XD// biztos a sokk, azt elfelejtem is mit mondtam 1 perccel ezelőtt. Ahh, ez egyre rosszabb lesz, hülyét kapok. Azt eltalálja, hogy nekem semmi közöm a mennyhez, de már csak halványan mosolygok a hülyeségén.
- Valakinek oda is kell kerülni
Mormogom vállat vonva. Oh, kicsit megütközöm, aztán valamennyire őszintén mégis elmosolyodom.
- Tökéletesen passzol a személyiségedhez.
Most már értem...miért ilyen. Örülök, hogy megtudtam... Nyelek és bámulom az asztal felületét, még mindig baromi nehéz...
Ne bassz, ezt eltalálta! Felbámulok rá, vegyes érzelmekkel, valahol ironikus és röhejes, hogy egyből ráhibázott, ugyanakkor végtelenül elkeserítő. Igaz, hogy ma már nagyban tolom, mégis elsősorban tolvaj vagyok.
- Nem nagyon, csak történészkedem, néha
Ezt szoktam mondani a tolvaj kurvepecér helyett, ha nagyon tágan nézzük, még igaz is. Azt nem nagyon mondanám el mi vagyok, kb...soha.
- Nem akarlak feltartani, menj ha akarsz és...Leopold, sajnálom.
Pillantok fel egy pillanatra, hosszabban nézek a szemébe, de úgy gondolom erre biztosan feláll majd és elmegy, talán akkor nem lesz annyira kínos. Hiszen...most beszéltem vele utoljára, valamit mondanom kell mindarról, amit...nem is tud. Un, ahogy sejtettem, menjen. Menjen és hagyja, hogy végre lefejeljem azt a kurva asztalt!

-Hát aki nem bír nemet mondani az meg is érdemli...
Nem szereti az ennyire akarat gyenge embereket, akik nem tudják eldönteni mi jó nekik, vagy ha tudják is, nem tesznek érte. Szóval szerinte az ő álláspontja a normális, de erősen kétli, hogy Kenny ne lenne hozzá hasonló. Legalább ebből a szempontból.
-Az sosem baj.
Bocsátkozik előre, mert jobb, ha meghagyják ezt a lányoknak, velük könnyebb mit kezdeni érzelgős helyzetben. Jah, nem.
-Akkor lapozhatunk is.
Marad ennyiben Quentint illetően.
-Mert létezik túlvilág? Ugyan... egyszer élünk, jobb abban gondolkodni.
Nem, nem éppen vallásos, talán a reinkarnáció, amiben hinni tud, de abban sem igazán.
-Japp, sokan mondták már. Talán túlságosan is.
Már már ijesztő, hogy a hobbija a munkája.
-Ahm, régész vagy? Vagy egy múzeumban dolgozol?
Már majdnem hozzáteszi, hogy biztonsági őrként, de visszanyeli, túl bunkó lenne, már így is az. De akaratlan végigméri a másikat, hogy nem tűnt valami kutató alkatnak.
Aztán megint furcsán néz rá, kezdi elveszteni a fonalat.
-Mi a fenét sajnálsz? Hogy rosszul lettél? Innál-ennél eleget, szednéd a gyógyszereid, tudom is én... Mindenki lehet szarul, még a pápa is tuti szokott, ennyit Isten jobb kezéről.
Legyint, hogy hagyja már a srác a szabadkozást.
-Amúgy is... ezt még megiszom, ha nem bánod...
Pöcköli meg a csészét, de való igaz, nincs már sok benne, azt meg is issza, majd a pohár vizet is amit kapott mellé.
-Hívjak egy taxit, vagy valami? Ugyan már jobb a színed, de f@sz se tudja mi bajod volt, én nem értek ehhez. Vagy Te tudod?
Mert ha csak az alkoholizmusát kellett rendbe tenni a töménnyel az más, de amúgy ezer és egy baja lehet. Persze a valódira Leopold valószínű sosem jönne rá, ha ezer kérdése lehetne akkor sem.

- Igen, egyetértek, azt el kell ásni
Kemény gyerek lett, jellemre...nem olyan, mint anya. Sebaj, legalább életrevaló! Humora is van, akármennyire is...hasonlít rám az undok, antiszociális stílusa, végülis nem lett borzadály, ha nem róla lenne szó én csuklóból elküldtem volna a pecsába meghalni, tőlem aztán pusztulhat minden nyomorult, nem fogok szeretetszolgálatot nyitni.
Odabólintok neki, hála istennek nem érzelgős fajtának tűnik, nem tudnék vele mit kezdeni, fura lenne, 10 éves korom óta nem beszélgettem komolyabban senkivel.
- Egyetértek, második oldal.
Hagyom meg a lapozást a történetben.
- Nem tudom és nem is érdekel, remélem, ha meghalok békén hagynak, elmúlok és annyi. Mert gondolj bele, milyen fárasztó lenne a halál után kiválasztódni. A menny eleve egy undorító fluffy hely lehet, nem nekem való, whisky az tuti nincs, a pokolban meg túl meleg van az ördögök rusnyák lehetnek. A purgatórium? Na az a legrosszabb! Hogy az ember még a túlvilágon, testetlenül is agyaljon a bűnein! Nincs elég baja?
Morgok, aztán egyik szemöldököm felvonva nézek rá. Kritikus, behal az agyam, pont olyan. Felhajtom a whiskyt.
- Is-is
Nem nézi ki belőlem és jól teszi, hazudtam, viszont, ha történelmi adatokat kérdez, tudni fogok rá válaszolni, legalábbis a tárgyakat illetően. Loptam én már ásatásról is, az az igazi buli! Menne, nem tartom vissza, jobban jár, ha nem lát többé, de kibukik, mert soha többé nem látom, a fenébe, érzelgős állapotba kerülök tőle!
Megrázom a fejem, de látszik, hogy valami nem kóser. Bámulom az üres poharat, az alkohol valamennyire tompít, de nem eléggé.
- Nyugodtan, úgy látszott mennél. Odafigyelek!
Mormogom a pohárnak
- Hogy pocsék társaság vagyok, például. Ja, tudom, nem kell, minden okés lesz.
Nem nézek fel rá, majd észre fogom venni, ha elment. Talán jól bebaszok, ma már...nincs kedvem semmihez. Haza akarok menni, sötétben lenni, hagyjanak békén.

Hamar lapoznak nem egy, hanem több témát is, de Leopold nincs nagyon beszédes kedvében, vagy csak épp a másik nem nyitott valami fényesen.
-Én eleve nem agyalok ilyeneken, megspórolom még ezt a gondolatmenetet is. Amúgy is parttalan gondolatmenet.
Mert ki bírná megítélni reálisan magát? Leopold szerint nincs olyan lény a földön, más pedig mivel nem tud mindent, szintén inkompetens. Ha van Isten, majd Ő dönt, de szerinte ilyen formán nincs, tehát édes mindegy az egész.
-Hmf... érdekes.
Nem kezdi el tesztelni a másikat, nem is tudná és annyira nem is érdekli. Ha az, hát legyen, ha nem, akkor meg felesleges erről beszélni. Aztán mivel Leo igazából nem érzi értelmét itt bájologni, valahol menne, de meg akar győződni arról, hogy túléli a másik, ha itt hagyja a francba. Valami rejtett lelkiismeret csivitel neki, nagyon idegesítő.
-Na persze.
Hagyja rá a dolgot, ha odafigyelne, nem esne össze, tiszta sor.
-Nem lehet mindenki jó társaság. Meg kinek mi a jó. De ha jól vagy, meg megmaradsz, akkor megyek. Ne itt idd halálra magad, vili? Szedd össze magad és menj haza öcsi.
Veszi elő a pénztárcáját és kifizeti az italt és a kávét.
-Na csá.
Mivel rá se néznek így fogja magát és kisétál, fogalma sincs, kije ül odabent, hogy bármi közük lenne egymáshoz, így nincs benne szívfájdalom, hogy tovább áll eredeti terve felé. Persze ha utána szólnak megáll, de ha nem, ő bizony elsétál minden gond nélkül.

//Ha nem szólsz utánam, akkor köszi Smile

És bocs xD//

Katasztrófa ez a beszélgetés... Sosem lesz kölyköm, de most eskü úgy érzem magam, mint egy apa, aki a kamasz fiával próbál szót érteni. Nem örülök, hogy ilyen szépen bebizonyosodott, igazam volt. Nem kellett egy balhés ikertesó Leo életébe. Le is olt a pecsába, minek agyalok azon, mi lenne rossz nekem. Vállatvonok, jó van öcsém, te se depresszióba fogsz meghalni.
- Okés
Ennyit kap ez is sok, be kellett volna fognom a pofám. Hú de berúgok ma! Látom az arcán, nem hisz nekem és valahol jól teszi, de nem rázhatom meg a kezét, hogy hello, amúgy bűnöző vagyok. Legalább az embercsempészettel leálltam, tiszta jó arc vagyok már.
Azta, mekkora faszság! Nem lehet mindenki jó társaság, ezzel szokták nyugtatni a gyengeelméjűeket.
- Majd próbálkozom. Nem kell kifizetni, majd én
Morranom még oda, hagyom elmenni, utánaröffentek még egy: kösz, csá-t és nézem, ahogy kisétál az életemből. Basszus! Rendelek még két pohárral a tüzesebbik italból, azt gyorsan felhajtom. Már biztos eltűnt, mire kiérek.
Odakint szakad, tökéletesen illik a hangulatomhoz. Eső áztatja az arcom, mintha sírnék, fel se tűnne, ha én is azt csinálnám, majd az elemek elintézik helyettem, ami nekem már nem megy. Aztán otthon majd arccal a párnába esek és belezuhanok a saját nyomoromba. És majd rájövök, hogy vennem kéne egy kutyát.

// köszi Smile

//

karakterinformáció

» "Figyi már..." Kenny/Leo
» Vércsoportok egypetéjűeknél Leo-Kenny
» Zaklatás Leo tesó - Kenny
» Nyomozások - Usui és Kenny
» Gyilkos szándékok Usui-Kenny

Senkitől jött ajdándékok Leo-Kenny

Senkitől jött ajdándékok Leo-Kenny

Similar topics

Similar topics