Éppenhogy betoppan kezdésre, de az egyik szemináriumon a vártnál több diák rohamozta meg. Meghívója van és ezt nem azonnal akarják elhinni neki, csak amikor kiveszi a papírt és határozottan az ajtóálló képébe nyomja. Feszülten nézi, ahogy az úrinak nem nevezhető ember végigfutja a sorokat.
Most tanul olvasni?
Mikor érvényesnek találja a VIp-t végre beengedi Quentint, aki ha nem tanításról rohan, talán nem is öltözött volna alkalomhoz illően. Törtfehér ingben és zakóban azonban éppen ide illőnek érzi magát. Már felgördülnek a függönyök, mikor ő elsuttogott elnézések közepette előresiet, ahová a helye szól, a nagykutyák közé.
Mikre nem jók a kapcsolatok...
Tudja, hogy nem a pocsék filmje miatt kap fontos meghívókat, inkább azt nézik, mennyit segített a másiknál, de nem foglalkozik vele, a lényeg, hogy ingyen járhat színházba. Az első jelenetnél már ő is ül. Élvezkedik. Rég nem látta ezt a darabot, talán még az iskolával nézte meg, mintha egy évszázad telt volna azóta el. Jót derül az egészen, felismeri a szereplőket, nem mintha nem lenne egyértelmű, hogy a félmeztelen srác Maugli, vagy a medveszerű alak Balu. Magával ragadja a produkció és csak Kánál jut eszébe, hogy ő tulajdonképpen azért van itt, hogy szakmai szempontból figyelje ezt az egészet. Ká megragadja, ezt rögvest isteni jelként könyveli el.
A bagirákra szokott nagyon odafigyelni, de most mégis Ká nyűgözi le. A történet továbbra is lebilincseli, de végül nem bánja, hogy kizuhan a valóságból és amellett, hogy következtetéseket von le, élvezi is azt, amit lát.
Nem érzékeli mennyi idő telik el, annyira leköti a történet, taps harsan, amibe ő is lelkesen csatlakozik. Elereszt egy hosszú, elismerő füttyentést, amit néhány bennfentes, távoli kolléga nem tud mire vélni. Visszatapsolják őket és mikor már tényleg lement minden, ott marad néhány szakmai szót váltani a látottakról. A kis brosúrában, így, hogy már fény is van, kideríti hogy hívják az ő legújabb üdvöskéjét.
- Meglátják, ez a fiú még sokra viszi! Maugli, Maugli, persze, de a kígyó! Az már az enyém! Nevezzenek Ádámnak, szerepelni fog a következő filmemben
Kedélyeskedik és már hagyja is ott a többit az ő Kájáért és siet a kulisszák mögé. Az öltöző előtt, a színpad szélén várja, de a civil Bagirát azért jól megbámulja magának.

A terv az volt, hogy általános iskolásokat hívnak meg a karácsonyi szünet előtti pénteken. Az ősbemutató időpontja nem változott, de az érdeklődésre (és a sikerre) való tekintettel hosszabb sorozat lett a Dzsungel könyvéből, nem csak egyetlen előadás. Az ünnepek között további három előadásra kisebb színházakban, január első hetében pedig egy nagyszínházas fellépésre szerződtünk le amatőr társulatunkkal.
A Dzsungel könyve nem egy bonyolult darab,és elsősorban gyerekeknek szól, de egyre több felnőtt csorgott be az előadásokra. Így azon sem lepődtünk meg, hogy a nagyszínházban szinte már ők töltötték be a nézőteret. Hihetetlen, mi vonzza be az embereket a színházba. Talán ilyen sokan vágynak újra gyereknek lenni, szórakozni?
Úgy beszéltük meg, ha van rá igény, maradunk beszélgetni a gyerekekkel, adunk autogramot, ha kérnek, és emiatt rengeteg fénykép és brossura is készült. Elvégre fő szempont volt a jótékonykodás. A bevétel is a kórház kasszájába ment. Most is sok a gyerek, még több a felnőtt, aki álldogál a színpad körül és az öltözők előtt, hogy relikviához juthasson.
Engem is várnak. Mindenki arra kíváncsi, hogy nem bukok fel a jelmezemben. Nehéznek tűnik, de az egész csak látszat, hungarocelgolyócskákkal van feltöltve az egész. Jól néz ki, meg kell hagyni! A többiekhez hasonlóan osztogatom az autogramot, beszélgetek mindenkivel, aki leszólít. Jó hangulatban telik az este. Szeretem ezt.
Észreveszem, hogy egy jól öltözött, fiatal, szőke hajú fickó, aki a színpad közelében áll, időnként rám néz. Másokat is végigmér, de... Az az érzésem, tőlem akar valamit. Nem ismerem. Tévedhetek is. Amikor épp felszabadulok, odalépek hozzá.
- Segíthetek?- körülöttünk még mindig nyüzyögnek az emberek.

Quentin szereti az embereket, de most túl sokan lefoglalják ezt a Joshua srácot, ő már bombázná az ötleteivel, de mindig van valaki, aki hamarabb és jelentéktelenebb dolgot akar tőle. Kivárja a sorát, figyeli a mozgolódó színészeket, hogy kik és miket kérdeznek az előadással kapcsolatban. A rendezőnek köszön, látatlanban ismeri, sietnek hozzá dicsérni a díszletet és a szereplőgárdát. Nem egy profi társulat, de ezt is kell támogatni, igazi aranybánya, ha jól szétnéz benne az ember.
Joshura végre valahára felszabadul, észreveszi, hogy akarnak tőle valamit. Quentin mosolyogva nyújt neki kezet.
-Quentin Collins, nagyreményű rendező, szövegíró és szeptembertől oktató is, örvendek. Segíthetsz, bizony. Nagyon jól sziszegsz! Meglepő voltál a szerepben, forradalmi. Lehet, hogy túlzásnak tűnik és nem sok Dzsungel könyvét láttam, de volt valami a megformálásban, ami nagyon megfogott. El tudnálak képzelni a következő filmemben.
Mondja teljes meggyőződéssel.
-Remélem érdekel a dolog. Nem vagyok Spilberg, és Tarantíónak is csak a névrokona, de ha érdekel, beszélhetnénk róla, ha ráérsz.
Várja, hogy majd időpontot mond a másik, érdekli-e egyáltalán, vagy a képébe nevet. A színészek olykor felfuvalkodottak és attól, hogy a színpadon megnyerte, nem biztos, hogy az ötletét díjazni fogja. Optimista ember, bármit is mondjon Joshua, de azért reménykedik egy pozitív válaszban, vagy egy érdeklődő mosolyban.

Ez az este is fergetegesen alakul. Baki sem volt, mindenkire büszke vagyok. A nézők ugyanolyan szeretettel vesznek körül, ahogy már megszoktuk. Amatőrökhöz képest fergeteges bulit csaptunk. És egyre nagyobb a visszhangja a műsorunknak.
Sokakkal beszélgetünk ma is, és ehez az érdeklődéshez szívesen szoknék hozzá, noha előrelépni aligha lehet vele. Többnyire gyerekek ájuldoznak, néznek ránk csodálkozó szemekkel, de időnként a felnőttek is. Bár nem mindenki elvarázsolt, mint én.
- Joshua McBridge- nyújtok neki kezet az új embernek, és a mondandója olyan váratlanul ér, először csak nevetek.- Majmócákat kell megbűvölni?
El se hiszem, egy szerepajánlattal kerestek meg. Hát tényleg léteznek csodák? Felsóhajtok:
- Kössszzz... Ezek szzzerint tetsszzzett...- bohóckodok még egy kicsit, de csak azért, hogy leküzdjem az izgatottságomat.
- Bocsánat. Nem vagyok ám pösze!
Körülnézek.
- Természetesen. Szívesen meghallgatom az ajánlatodat- aztán megállok egy pillanatra- Elöljáróban azonban el kell mondanom valamit.
Megint megállok. Számtalanszor figyelmeztettek már, az amatőr színészetnek is megvannak a maga hátrányai.
- Nem vagyok képzett színész- mondom dióhéjban. Ha ez hátrány, ne raboluk egymás idejét.
Ha viszont továbbra is érdeklődést mutat, a színpad irányába mutatok.
- Menjünk be az öltözőbe, szerintem már üres. Ott nyugodtan beszélgethetünk, ha neked megfelel.

Kedélyesen rázza meg a másik kezét, elmosolyodik a majmócás poénon.
-Majmócás az egész világ és majom benne minden nő és férfi. Egyébként nem majmokban utazom, a Majmok bolygója úgy érzem kiaknázta a témát.
Vigyorog egyet a saját poénján, szokta. Joshuán mosolyog tovább, amikor Ká szerepében továbbra is sziszegősen beszél. Nem tudja utánozni, marad az emberi kiejtésnél.
-Igen, igen, jól csináltad. Az bizony probléma lenne, mert nem néma filmekben utazom, de én is arra tippeltem, hogy nem.
Joshua körülnéz, Quentin is követi tekintetével.
Lehet, hogy a rejtett kamerákat keresi?
-Mond.
Levegőt veszek.
-Nekem is el kell árulnom valamit, nem biztos, hogy ebből a filmből fogsz meggazdagodni. Azért is járok az ilyen előadásokra és keresek tehetségeket, mert még nem vagyok befutott rendező. Ne értsd félre, nem azt kívánom, hogy ingyen Káskodj nekem egy alacsony költségvetésű paródiában, de nem tudom mennyit tudnék fizetni, sok mindentől függ.
Magyarázza komolyan, jó, hogy a fiú hozta fel, öntsenek tiszta vizet a pohárba. Így már az elején sem lesznek téves képzetei.
-Persze. Ha még így is érdekel, mehetünk.
Előreengedem, mert én csak sejtem, az öltöző merre lehet.

Bár csak poénkodni akartam a szerepem bármiféle átmentésével, a válasza váratlan, és - annak ellenére, hogy nem ismerjük egymást- szókimondó. Elnevetem magam. Úgy érzem, új ismerősömnek is megvan a maga keresztje.
- Akkor marad a bűvölet...- ujjaimmal úgy teszek, ahogy a mágusok szoktak a nagy trükk előtt.
Ha tudná, hogy még egy gorilla szerepére is pályáztam a Tarzan féle filmhez, biztos jót nevetne.
Megdícsér az alakításomért, és sziszegek még egy kicsit neki, de aztán a biztonság kedvéért közlöm, nem vagyok pösze. Nem ártana azt sem tudatni vele, hogy egyébként normális vagyok, de... Eszméletlen jó hangulatban vagyok, és még mindig az előadás hatása alatt.
Aztán leesik, hogy máris egy ajánlatot kaptam. Egy filmbéli szerepre... Őszinte ember vagyok. A Ká nyúlfarknyi szerep, még egy ovis is el tudná játszani. Hogy lehetséges, hogy ez alapján érzi úgy, tehetséges vagyok? Ott van például Tim, aki Balut hozta. Nála viccesebb embert ne ismerek. És tehetséggel is jócskán meg van áldva.
Nagy levegővel mondja el saját "vallomását". Mosolyt csal az arcomra azzal, amit mond.
- Úgy hiszem, nincs vesztenivalóm. Miért is ne?
Előremegyek, hogy mutassam neki az utat az öltözőbe. Elszeparált hely, eléggé csendes, és biztos vagyok bene, hogy senki sem töri ránk az ajtót. Bevezetem abba a helyiségbe, ahol harmadmagammal öltözhettem, készülhettem. Már üres. Némi rendetlenség árulkodik arról, hogy a térsaim sietve hagyták el az öltözőt.
- Uppsz, bocsi a kupiért...- nem az én jelmezeim vannak széthányva. Talán nem minősít emiatt engem. Vállfára pakolom a szőröket és felakasztom őket a helyükre. Az egész csak egy perc, nem is értem, ezt miért nem lehetett megcsinálni.
Hellyel kínálom, leülök vele szemben én is, aztán várakozón nézek rá. Hagyom érvényesülni.

Nevet a másik, Quentin úgy érzi vicces és általában így érzi.
-A bűvölet se igazán a filmem témája, bár ha tágabb értelemben gondolkodunk, talán. Úgy tűnik nem egy nehéz személyiség, még egy plusz pont Joshuának
Elnézi, ahogy játékoskodik a férfi, s hogy bármilyen ködösen fogalmazzon is, érdekli az ajánlat. Azután is, hogy vallomást tesz a költségvetésről és hogy ne számítson olyan sokra. Talán pontosítania kéne, de még nem végezte el a számításokat, épp csak a forgatókönyvvel van készen.
-Nem, nem hiszem, hogy lenne, ha időd engedi. Nem várom el, hogy főállásban csináld
Mondja óvatosan. Pozitív a hozzáállása Talán hobbinak indul, de remekmű lesz Már csak Josht kell meggyőznie. Követi az öltözőbe, látja a kollégák nem raktak nagy rendet maguk után. Arcizmai megfeszülnek, a sminkasztal katasztrófa, a festékek, púderek, rúzsok kaotikusan hevernek szerteszét. Mielőtt bármi továbbit mondana felméri a kárt.
-Semmi baj, de...nem baj, ha megcsinálom? Összeszedem, sorba rakom, aztán felakasztom a jelmezeket, ne is zavartasd magad. Már csinálja is, mielőtt Josh akár közbeszólhatna, először a rúzsokat pakolja el, szín szerint, a világosabb árnyalatútól a sötétebbig, úgy tűnik pár másodperc eldönteni neki mi mit kövessen. Ügyesen jár a keze, gyorsan dolgozik és a helyüket is hamar megtalálja. Mindeközben úgy viselkedik, mintha ez egyáltalán nem lenne különös.
-Nem vagyok teljesen kezdő, ne érts félre, már a pályázatot is elküldtem, meg fogom nyerni. A film amolyan művészjellegű lenne, sok közelivel, ezért kerestem színházakban, ti színpadi színészek kifejezőek vagytok, benned is megfogott, hogy nagyon széleskörű a mimikád. Közben pakol tovább, a púderek lekötik egy kicsit, az egyikbe bele is mártja a kisujját.
-Érdekesek ezek a testfestékek, ezzel a kékkel lehetnék hupikék törpike?
Érzi, hogy ez a mondat nem szakmai, gyorsan folytatja is a pakolást, mielőtt túl komolytalannak tűnne.
-Szóval a film címe. A buszsofőr fia. Te lennél a fiú.

Komolyan, hihetetlennek tartom, hogy egy olyan kis szerep, mint amilyen Ká-é, elég, hogy valaki megkeressen egy ajánlattal. Ki hitte volna? Tetszik nekem, mert közvetlen, szókimondó, és laza! Istenem, hogy kedvelem a laza embereket!
- Újságot hordok ki kora reggelente. Így van időm arra, hogy alkalmi állások után szaladgáljak, és hogy próbákra járjak, már ha van hová...- vonok finoman vállat. Igyekszem jelezni, nem vagyok profi.
Úgy látszik, mégis egymás emberei vagyunk, nem számít, hogy nem vagyok profi, hogy ő sem az. Sem semmi más nem számít. Kíváncsi vagyok rá, az ajánlatára. Arra is, honnan hallott rólam, miért éppen én kellek neki. Ká annyira kis szerep, nem lehet csupán ennyi... Ennyi?
Bevezetem az öltözőbe, hogy nyugodt körülmények között tudjunk beszélgetni. A társaim azonban vagy túl izgatottak, vagy nagyon lezserek voltak... Az öltöző kész csatatér. Míg én a jelmezeket kezdem elpakolni, Quentin az asztalon kezd ügyeskedni... Szó szerint.
- Látom, érted a módját. Nem először csinálod, ugye? - mosolygok rá, és rábólintok, csinálja csak, amihez kedve van.
Én elvagyok a jelmezekkel. Nem nehéz őket fogasra tenni, felakasztani.
Hamarabb ülök le (nyugodt tartásban), és először csak azon ámulok, amit csinál. Ahogy csinálja. Aztán azon is, amit mond.
- Ká nem egy nagy szerep... Komolyan mondod, csak ez alapján kínálsz nekem filmszerepet? - még mindig alig hiszem el. Mennyi energiát és pénzt öltem abba, hogy legyen egy ütős portfólióm, erre egy ilyen... szerep elég!
Aztán megakaszt, ahogy az egyik festékkel játszik.
- Simán. Ki akarod próbálni?- kérdem és nevetek. Úgy tűnik, ebből az emberből még nem tűnt el a gyerek. Talán éppen azért ült be a Dzsungel könyvére?
De ő rámol tovább, mintha meggondolta volna magát. És a filmről kezd beszélni, amiben szerepet kínált. Nem is akármilyet.
- Jól értem, hogy címszerepet kínálsz?- nyílik nagyra a szemem. Általában ez azt jelenti, főszerep, de ezt csak a tudatom mélyén súgja valaki. - És mitől különleges a buszsofőr fia?- kérdem. Hirtelen nagyon kíváncsi lettem, máris elolvasnám az egész sztorit.
Nem egy átlagos pasassal ülök szemben. Biztos az sem átlagos, amit vászonra akar vinni.

Bólint, igen, a világ rendje, hogy a fiatalabb férfiak valahogy mind kipróbálják az újságkihordást, neki is volt ilyen korszaka.
-Én is hordtam, de nem sokáig, nem bírtam a korán kelést, inkább szórólapoztam. Mesél, ne tűnjön egy szigorú, vaskalapos rendezőnek. Joshnak ezek szerint nem mindig vannak szerepei, ő ezt jó hírként könyveli el, nem az lesz, hogy sosem ér majd rá forgatni, mert állandóan előadásokra kell járnia.
A káosz megőrjíti, az asztalon talán nagyobb a rendetlenség, így azzal kezdi, de nem viselkedik feszülten, mintha még élvezné is, hogy tevékeny lehet. Rutinosan pakolja el a dolgokat, volt már öltözőkben, amik sokkal rosszabbul festettek, nagyjából tudja mi, hová tartozik és elég jól következtet. Tudja, hogy fura lehet ez Joshnak, de az apró bogaraival nem most akarja szembesíteni a színészét.
-Igazából nem... de szeretem ha van helyük a dolgoknak, kényelmesebb úgy. Ő is elkezd pakolni, bár Q. igazán feleslegesnek tartja, hogy fáradjon, megcsinálta volna a jelmezeket is.
-Nyugodtan lazíts, elintézem azokat is. Ha jól esik neki, látja, hogy szeretné csinálni, nem megterhelő, nem szól bele, még meg is köszöni, mintha az ő dolga lenne egy teljesen idegen öltözőben pakolászni.
-A maga nemében minden szerep nagy. Fontosak a gesztusok és tetszik az eszköztárad. Adok majd szövegkönyvet és el kellene olvasnod pár oldalt, mert ránézésre te vagy az én emberem, de ki tudja, lehet, hogy valójában nem fekszik neked a szerep és akkor keresünk egy másikat, vagy nagyon sokszor bocsánatot kérek. Mosolyogja el a végét. Sajnos megeshet, hogy a szerep és ő végül nem illenek össze, de úgy gondolja ezt mindketten érezni fogják.
A különböző színű festékek nagyon tetszenek neki, vigyorogva veszi el a kéket.
-Naná. Az egész fejem viszont nem lehet kék, most nem vagyok törp ruhában. Viszont egy indián festéssel vígan végigvonulok bárhol Nem esik nehezére, hogy hülyét csináljon magából, de egy egész kék arc talán túlzás lenni.
-Igen tudom, hülye vagyok.
Vallja be nevetve, igyekszik komoly hangnemet megütni, mikor konkrétan lesz szó a filmről.
-Igen, bár nézőpont kérdése, mennyiben szól a fiúról és mennyiben a buszsofőrről. A legkülönlegesebb benne, hogy halott. Már a film elején is halott. Szellemként ül az apja buszában, nem tudjuk hogy halt meg, milyen kapcsolatban van a buszvezetővel, de érdekes emberek mellé telepszik le, mindig a buszon ismeri meg őket, betekintést nyerhetünk az életükbe, aztán persze a fiúéba is, az apa-fiú kapcsolatra helyeződne ki a hangsúly, alapvetően az emberi közönyösségre. Az apja nem vesz tudomást róla, hogy meghalt a fia, de a végén mégis kiderül, hogy fontos volt neki, ez a tudat a fiú lelkének is enyhülést hoz, így már el tudja engedni a földi világot. Mit gondolsz?
Érzi, hogy izgul egy kicsit. Tudja, hogy nem annyira átlagos a téma.

Mosolygok.
- Na igen. Sötétben kelni és elindulni elég nyomasztó. De szabad az egész napom, és végülis, a fizetés se rossz.... Mondjuk, nem is jó!- vállat vonok. Ha szűken is, de kijövök belőle. Ezért is keresek mindig új és újabb lehetőségeket.
Otthonosan mozog az öltözőben (vagy annak asztalkáján), noha biztosra veszem, hogy itt most jár először. Még az ideutat se tudta! Nem zavar, hogy pakolászik, elsőre látszik, tudja, mit csinál.
- Magam is szeretem a rendet. Bár a zsenik a káoszban is látják a rendszert!- nevetek. Nem vagyok zseni, az tuti.
- Ne hülyéskedj, ezt én is képes vagyok megcsinálni- a festékeket nem biztos, hogy ilyen szisztematikusan tudtam volna összerendezni. - Nem fáradtság...
Gyorsan elpakolunk. Sokkal rendezettebb képet nyújt így az öltöző. Én is oldottabb leszek, hogy nem kell szégyenkezni a kupi miatt. Ő még mindig rendezkedik, de én már leülök, és figyelmesen nézem őt.
Kétlem, hogy Ká szerepe miatt esett volna rám a választása, de a magyarázata alapján elfogadom: soha nem látott előtte, és valóban emiatt esett rám a választása. Nem is pazarol erre több szót, máris mondja, mik az elképzelései.
Szeretnék nem csalódást okozni.
- Hát akkor rajta, fess magadra valamit!- nevetek. Törp ruha. Hihetetlen! Közelebb húzom a székem, kíváncsi vagyok, csak a szája jár, vagy tényleg képes magára pingálni valamit.
- Nem hinném, eddig semmi jelét nem mutattad!- nevetek. Ha azt hiszi, az arcfestéssel engem el tud riasztani, nagyot téved. Ha tetszik majd, amit magára ken, akarok magamnak is!
Összenevetünk, úgy hiszem, értjük egymást.
Komolyabb lesz a hangja, amikor a filmről kérdezem. Azonnal egyfajta sorsszerűséget érzek abban, hogy engem talált meg ezzel a szereppel. Érzem, ahogy a téma megfog és belém hatol, mint egy éles tőr, úgy döfi át a szívemet. Noha nem én vagyok halott, az apa-fiú kapcsolat éppen olyan "ellehetetlenült" a saját életemben.
- Érdekes téma- bólintok. Vajon mi oka van az apának, hogy elrejtse a fájdalmát? Gyengeségnek hiszi? Oka, okozója volt a fia halálának? Bűntudata van? A fiú miért kísérti? Milyen válaszra számít? Milyen cselekményre, ami feloldozza őt is, ami által aztán megnyugvásra lel?
- Érdekel!- mondom, szinte azonnal- Mikor juthatok szöveg- vagy forgatókönyvhöz?- legszívesebben már ma elkezdeném olvasni. Vagy játszani...

Bólogat, ő ehhez lusta volt és motiválatlan, a szórólapozást se szerette, de a szükség rákényszerítette.
-Igen, de állandó állásnak kevés. Amellett jó, hogy színészkedsz és ha netalán filmszínészkednél Csillantja meg szemeit beszédes hangsúllyal, rábeszélően bólogatva.
-Én nem vagyok zseni, csak a rendben látom Vallja be sajnálkozva maga felett. De ez a helyzet, vállalja.
-Jó, de ha téged nem zavar, akkor... Quentin, azt mondta nem fáradtság, ne kekeckedj, azt nem mindenki szereti! Megadóan rábiccent.
-Rendben, köszönöm Örül, hogy segít neki Josh, de ezt restellené kimondani. A pakolás része neki lassabban megy, mert mindent nagyon szisztematikusan rendez el, amíg helye és rendje  lesz a dolgoknak, de nem zavartatja magát, akkor sem, ha Josh leült már. A kék festéket oldalra teszi, tulajdonképpen csak hülyéskedett, nem hitte volna, hogy Josh ennyire laza.
-Én nem vagyok jó a festésben. Nem segítenél? Vallja be kicsit szégyenkezve, de tart tőle nem lenne esztétikus, amit az arcára művelne. Még nem is ismeri a fiatalembert, de színész, ő biztos jobban ért hozzá, Q. rendezőként viszont egyáltalán nem foglalkozik ilyesmivel.
Semmi jelét?
-Ezek szerint elég tág számodra a fogalom.
Elvileg komoly rendező vagyok és ajánlattal keresem meg, de megtorpanok a festékeknél és kék harci díszeket akarok? Mázlim van, ha ezek után még komolyan vesz. Nevetnek egymásra, eddig Quentin nagyon csodálkozik, nem küldték még el. Úgy bukik a témára, mint aranyhal a horogra, meg is lepi a lelkesedés, hiszen a téma is elég összetett, a szerep is, elvont.
-Szerintem is. Át tudom küldeni emailben, de talán az lenne a legjobb, ha nálam beleolvasnál. Mert nehezen adom ki a kezemből. Nem arról van szó, hogy nem bízom benned, de alig ismerlek, úgyhogy nem bízom benned. Nevet fel, minek köntörfalazzon?
-De ha jobban megismerlek, ez biztos megváltozik. Lenne kedved átjönni és belekukkantani? Kérdezi izgatottan, oldalra biccenő fejjel.

- Nos igen. Ahogy mondani szokták, az élethez kevés, a meghaláshoz sok- vonok vállat. Nem véletlenül keresek munkát folyamatosan és vállalok el mindent, ami nem ütközik az "elveimmel". A célzás eljut hozzám; arra biztat, mondjak az ajánlatára igent. Hízeleg, hogy ennyire biztos bennem.
- Én is jobban szeretem, ha rend vesz körül, de a saját módszerem nem biztos, hogy mindenkinek átlátható- otthon vakon nyúlok a dolgaimért, mert többnyire mindennek megvan a maga helye, de az íróasztalomban csak én tudok kiigazodni. Sajátos rendet tartok ott.
Mosolygok. Miért is zavarna, ha pakolászik? Láthatóan tudja, mit csinál, és a mozdulatai sem bizonytalanok. Olyan benyomást kelt, mintha már most, a káosz közepette is tudná, hogy fog kinézni a végén. Már eleve elképzelte mindennek a helyét. A jelmezeket viszont én pakolom el, abból is van pár darab. És különösebben nincs nehéz dolgom, hiszen csak vállfára kell akasztani a szőröket, kalaptartóba a "fejeket". Hamarabb leszek kész, mint ő, de nem zavartatom, csak ülök, és figyelem, hogyan tevékenykedik.
- Rám bíznád magad?- kérdezem, nevetve. Igencsak szimpi lehetek neki, ha nem feltételezi, visszaélek a helyzettel, és olyan mintát festek rá, amivel aztán ki nem mozdulna a négy fal közül.
- Nem vagyok olyan tehetséges, mint a barátnőm, de valami egyszerűvel megpróbálkozhatunk. Aztán majd te festesz ki engem. Megegyeztünk?- kérdem nevetve. Azt hiszem, ez magától értetődik. Közösen vállaljuk be a hülyeséget.
- Meglehetősen. De most komolyan... Hülyeség nélkül sokkal nehezebb lenne elviselni önmagunkat, másokat... Nem? - véleményem szerint a szó legrosszabb értelmében azok hülyék, akik mindig normálisak akarnak látszani. Minek? Kinek hazudnak? Nem lehet folyamatosan megfelelni másoknak.
Közelebb ülök hozzá, kezembe veszem a kék festéket, de egyenlőre csak ismerkedem vele. Azt nézem, hogyan kell használni. (Mert van olyan, amit krémmel és va olyan, amit vízzel kell higítani) Ezalatt Q még kedvére pakolászhat, és közben van időnk a filmről is beszélgetni (ami eddig "csak" forgatókönyv, de a téma máris tetszik.
- Ó, szóval annyira nem bízol. Kifesthetlek és meghívsz magadhoz, de a könyvet kiadni a kezedből már más tészta, mi? - húzom egy kicsit. Máris kedvelem. Valószínű, hogy fontos számára az a könyv, és ezért nyilatkozik így. Ezzel az én szememben is többet ér.
- Oké, benne vagyok. Mikor?- legszívesebben máris indulnék. Van egy olyan megérzésem, az a szerep nekem való. Megérzés? Lehet.
Közben tanulmányoztam az arcfestéket. Olyan fajta, amit lekrémezett arcra kell felvinni. Így nem fogja be a bőrt, és aztán sminklemosóval könnyen le is lehet szedni.
- Na, akkor úgy akarsz kinézni, mint valamelyik törp vagy mint Jake Sully az Avatarból? - ha minden igaz, találok itt barna festéket is a csíkozáshoz...
Felgyűröm az ingujjamat, mint aki nagy munkára készül.

Mosolyog a megjegyzésen, nem ismerte ezt a mondást, de mindig jó új dolgokat hallani.
- Van módszered, ez már jó és ha csak nincs feleséged, lakótársad, vagy hasonló, akkor az a tökéletes, ami neked megfelel.
Nekem nem jött össze olyan költőien, mint az "ahogy mondani szokták" szerű dolgok, de igyekeznek a Q-k.
A dolgok elpakolása kellemes kikapcsolódás neki, nem zavartatja magát, ellazító, szereti csinálni és pontosan tudja mit hová szeretne tenni, majd oda is teszi. Bár minden ilyen egyszerűen menne az életében, mint a tárgyak helyre rakása!
- Csak nem rajzolnál dákót a homlokomra, ha érdekel az ajánlatom. Ha meg igen, legalább tudnám, nem jók a megérzéseim.
Együtt nevet Josh-al, megcsóválja a fejét előrejelezve, ha ő kerül sorra azt a srác nem teszi zsebre.
- Képzeld el a barátnőd ellentétét, az leszek. Ott, valahol a ranglétra alján, de ha így is vállalod, persze.
Nem tud rajzolni, nagyon nem. Josh bevállalós, ha "kés alá fekszik" A viccekben egyetértenek, humor nélkül az élet nem érne semmit és minden szürke lenne.
- Képtelen is lennék rá, vagy a legjobb barátom elviselésére, ő kész hülye humor herold, a képe ott van a szótárban a fogalom mellett.
A képünk
Szólal meg az ironikus hang a fejében, valamiért Leoéra hasonlít. Bólogat, hogy igaza van Joshnak, így kerek a világ. Befejezi végre a pakolást, s amikor már minden a helyén, van ő is lehuppan szemben a jövőjével.
- Teljesen más tészta. Az egyik az zacskós nyerstészta a boltból, a másik olasz Róma legjobb étterméből.
Ha ez fáj neki, vállalom, nem adom ki, most látom először a srácot, jöjjön el és mutassa meg mit tud.
- Nekem a most is megfelelne, miután bekékültünk. De ha nem jó, akkor megbeszélhetünk egy másik időpontot.
Mondja diplomatikusan és kicsit tartva tőle mit csinálnak majd a fejével, Josh nagyon tanulmányozza a festéket.
- Navit is tudsz? Akkor azt, de figyelmeztetlek, te maximum indián lehetsz.
Nem tud festeni, nem is csinálta még, de az ötlettől izgatott lesz, közelebb húzza a székét, hogy Josh elérje az arcát.

- Most még csak egy macskám van, ő meg nem szól bele...- nevetek. - Max annyit mond miaú, de ezt mindig úgy értem, adjak kaját, és akkor nem karmolja fel a kanapét és nem veri le a kínai vázákat- kacsintok. Ne vegyen szó szerint, mert csóró vagyok!
Úgy látom, Q jól elvan azzal, amit csinál. Közben arra is képes, hogy megossza a figyelmét, engem is szóval tart. A festékekkel kapcsolatban szokatlan bizalomról tesz tanúbizonyságot.
- Láttam valami őrült filmet, amiben ez volt a poén, de nem, én nem vagyok ennyire primitív- hőkölök kicsit hátra. Hát mire gondol, kigúnyolom, amikor éppen szerepet ajánl nekem?
Szóval megosztom vele, hogy ne művészi pingálásra gondoljon, inkább olyasmire, mintha maszkja lenne.
- Szóval antitálentum vagy, ami a festést illeti?- na, még ezze sem lehet elijeszteni. Maximum lemossuk, ennyi.
A humoros dolgok mindkettőnkhöz közel állnak. Ő a legjobb barátját azonosítja vele, én- nagyképűen- magamat. Ő sem lehet rossz, ha a legjobb barátja tényleg HH. Bizonyos mértékben csak a HH-k értik egymást. Ahogy közöttünk is egyfjata kommunikáció, ha húzzuk egymást, biztos nekik is megvan a maguk sajátos nyelve, humora.
- Ó, valóban? Azt hittem, ott én vagyok!- nevetek megint.
Kicsit meglep vele, mennyire komolyan veszi a dolgot: a lakásába való felmenetel messze elmarad attól, hogy odaadja nekem a forgatókönyvet elolvasni. Vajon az arcfestés melyikhez áll közelebb?
Leül a székre, én pedig közelebb ülök hozzá.
- A bekékülés után tökéletes időpont- mosolygok szélesen, és emiatt a beszólása miatt még barátságosabban nézek rá.
Észreveszem, hogy pillant a festékre a kezemben, amit közben tanulmányoztam, aztán bátorítón húzza közelebb a székét, talán azt jelezve, elkezdhetem.
- No, akkor első lépés: egy vizes krémet kell kennem az arcodra, alapnak...- azt választom, amit én is használni szoktam, mert bízom a minőségében- Nem vagy allergiás, ugye?
Természetesen csak akkor fogok neki a műveletnek, ha a válasza nemleges.
- Nekem tökéletesen megfelel az is...- mondom közben, reagálva arra, hogy én csak indián lehetek; de hogy el ne üssek tőle, majd kék alapot kérek én is, majd az csíkozhatja kedvére. Eszembe jut, amikor Suzy alkotott. Olyan büszke voltam rá! És olyan baromi jó volt az a minta, amit a vállamra és a felkaromra festett!
Közben jár a kezem, a finom krémet könnyedén oszlatom szét az arca teljes felületén, az orrán, a homlokán....
- Csukd be a szemed- ... és a szemhéjain.
Most jön a kék. Mély sóhajtással nyúlok bele a festékbe. Nem hasznlok kesztyűt, az ujjaim is krémesek, bízom benne, hogy arról is le fog jönni a festék. A homlokával kezdem. Igyekszem vékonyan és egyenletesen festeni, de a mozdulataimon látszik, hogy gyakorlatlan és óvatos vagyok. Jól megy, a festék szépen terül, a vizes alapú krém megadta a kellő síkosságú alapot. Eszembe jut az is, amikor Sebastianból alkottam Solange-t, s ettől kissé felbátorodok. Milyen jó nőt csináltam belőle! Jön a két arccsont, pofa, áll, orr. Utoljára a szemhéjait hagyom.
- Kicsit száradnia kell. Addig bekensz te is engem?- kérdem. Lényegében ugyanazt kell csinálnia velem, amit én csináltam vele. - Aztán majd jönnek a csíkok és a pöttyök...- mosolygok. Lelki szemeim előtt már látom, hogy fog kinézni.

Ő nem szereti az olyan állatokat, amik hullajtják a szőrüket és nem érne rá gondoskodni sem róluk, de ha látogatóba megy elszórakozik velük.
- Megtanít macskául, jópofa egy ilyen.
Mosolyog, meg is őrülne, ha levernék valamijét, elég neki Leo, ő is olyan, mint egy házi kedvenc, avagy pofátlan macska.
- Ősi poén ez, de süt rólad, hogy nem vagy, szerintem ez a középiskolában vicces utoljára.
Nem mintha a navi és az indián olyan felnőttes dolgok lennének, de nem érezné farokfejnek magát csak mert egy otromba rajz villog a homlokán. 
- Abszolút! Leragadtam a pálcikaembereknél. De én figyelmeztettelek.
Sandít rá, Josh vállalta be. Ezek szerint ő is vicces figura, ha a szótárban neki is a megfelelő helyen szerepel a képe, ez tetszik Quentinnek, szélesebb lesz a mosolya.
- Jut hely mindhármunknak, szorítunk neked is.
Elképzeli, hogy a margónak feszülnek, odébb sétálnak, hogy Josh is elhelyezkedhessen, mint a képek a Harry Potterben.
Számára fontos a bizalom, de ennek hagyni kell időt kialakulni, mégiscsak a féltett szövegéről van szó, az ilyesmikre nagyon odafigyel. Szerencséjére úgy tűnik Josh ráér.
- Nincs is jobb, mint kéken nekiállni.
Nevet fel, tartja az arcát,  mikor látja, hogy már Josh is készen áll. Bólint, valami rémlik neki, hogy a sminkszobákban a krémmel kezdik.
- Nem, nem tudok róla, hú ez fura.
Próbál nem vigyorogni, de a krém nedves, hideg és sikalmós, nem szokta magát kencézni, piperkőc, de csak bizonyos keretek között. Ez most neki elég érdekes. A bőre is belebizsereg. Becsukja a szemét, aztán arra jut egész kellemes.
- Mint egy arcmasszázs. Szoktál járni ilyen masszírozós helyekre?
Érdeklődik, bár nem tudja, mennyire beszélhet. Érzi, el kezdik festeni, próbál nem mosolyogni, de ez furcsa neki, most csinálnak vele ilyet először. Látszik azon, ahogy hunyorog és túl szorosan csukja be a szemét, ha a szemhéját is be akarják festeni, külön figyelmeztetni kell.
- Oké. Akkor először a krém, ugyan ez, vagy másikat kérsz? 
Óvatosan belemártja az ujját, ez még bizarrabb lesz neki, hozzáérni egy idegen férfi arcához. Mutatóujjára veszi és épphogy csak megböki, aztán szinte félénken, kenegeti el, nagyon lassan, pont úgy, mint aki életében először csinálja. A volt barátnője hátát kente be utoljára a strandon.
- Azt hiszem egyenletes...
Hülyén érzem magam
Rátér az arcára // nem tudom szakállas vagy-e, mint a képen, vagy nem, mint az aláírásban?// elsimítgatja, aztán a homlokán is. Tapad a keze.
- Fessem be én is az egész arcod? Biztos, hogy jó lesz a kék? Mert ha zöldre festeném, akkor lehetnél a Grincs is.
Köröz ujjával a festékek előtt, aztán Josh utasításának megfelelően viszi fel a választott színt. Ha kéri, akkor az egész arcát befesti.

-Próbálkozik, igen- nevetek. Néhány nyávogást már meg tudok különböztetni, például, ha ki akar menni, ha éhes, vagy ha csak szeretgetésre vágyik..., de igazából sosem gondolkodtam még el ezen.
- Csak a srácok érnek olyan későn- nevetek. Na igen, a csajok korábban érnek, nekik ezek a poénok már a gimiben is dedósnak számítanak.
- Nem is azt kértem, hogy Dávidot varázsolj belőlem!- kacsintok. Ugyan, ne izgulja már túl! Mikor szép egy indián?
- Hehe, ez jó. A Harry Potter féle mozgó képek jutnak róla eszembe...- nevetek.
Közben azt is megbeszéljük, mikor lenne jó megismerkednem a forgatókönyvvel.
- Miért, annyi arcpirító rész van benne?- kérdem, de ugratom. - Még mindig jobb, mintha belezöldülnék vagy leszürkülnék tőle...- nevetgélek.
Aztán neiállok kifesteni. Az alapozás a krémmel kezdődik. Szerencsére nem allergiás semmire, szóval egyre bátrabban kenegetem. Noha azt mondja, furcsa neki, nem állít meg, hogy hagyjam inkább abba.
- Lazíts egy kicsit, ne szorítsd ennyire a szemed, vigyázok rád!- nyugtatgatom, mert olyan erősen préseli a szemét, el is tűnik a szemhéja.
- Nem, nem járok. De néhányszor voltam már sminkelve, tudom, milyen érzés. Szerintem kellemes. Főleg, ha va rád idő, és nem kapkodva készül... Fincsi cucc!- Perverz vagyok, ha szeretem, ha az arcomat birizgálják?
Felkerül rá a kék alap, elég jól sikerül ahhoz képest, hogy először csinálom. Egyenletes, nem foltos, és a szőke hajával nagyon jól mutat.
- Kész az alap, megnézed?
Aztán azt javaslom, kezdjük el az enyémet is, amíg az ő arca szárad egy kicsit. Nem szeretném összemosni az arcán a színeket.
- Tökéletes lesz, máskor is ezt használom- bólintok a krémre.
Meg tudnám csinálni magamnak, talán gyorsabb is lenne, de adok lehetőséget Q-nak, hogy "gyakoroljon", mielőtt a festékkel kezdene. És azt hiszem, ennek a mozdulatsornak is van bizalomépítő hatása. Bár nem hiszem róla, hogy durva lenne. Óvatoskodva kezd neki, de lassanként felbátorodik. Gondolom, nem naponta kenegeti mások arcát, megértem.
// Fellépések előtt mindig meg kell borotválkozni, kivéve, ha a szerep megkívánja az arcszőrzetet. Szóval sima az arcom.//
- Milyen jó ötlet! Grincs leszek! Fess zöldre!- nevetek- Milyen kár, hogy nem most zöld a hajam is!
Igaz, Grincshez majd be kell lőni a hajam is, és a számat vörösre kell rúzsozni. De ez milyen jó poén már!
Szóval, bezöldülök. Amikor belenézek a tükörbe, elismerően füttyentek.
- Méghogy antitálentum! Tehetséges vagy!- kacsintok Q-re.
- Na, akkor jöjjenek a csíkok... A homlokodra és a pofacsontjaidra kenem majd fel. Ha akarod, nyitva tarthatod a szemed...- nagyon remélem, hogy már nem izgul annyira.

Mosolyog, érdekes lehet együtt élni egy állattal. Nem tudja elképzelni, de biztosan az.
- Ez igaz, bár azért a kislányok is tudnak...tinilányosak lenni, nekik sem áll jól az a korszak.
Már majdnem mondott valami csúnyát, de neki a legtöbb 21 alatti leányka még eléggé...éretlen a vihogással, nyilvános, kamaszos flörtöléssel. Nem egy pedofil alkat.
- Azt nem is, de még dávidcsillagot sem tudnék rád rajzolni.
Olyat miért is akarna ugyebár. Megpróbál lazítani, mert Josh sem veszi olyan komolyan a rajzolást, csinál egy-két kilégzést, belégzést.
- Én is pont azokra gondoltam! feltalálhatnák már, színesebb lenne a világ.
Neki tetszenének, ide-oda járkálnának a képek, még ha korlátozott is lenne a mozgásuk. Minden gifesedne.
- Rengeteg, elkékülsz a sok rossz poéntól! Hányni talán nem fogsz, hogy zöld legyél és talán belehalni se, hogy szürke.
Nevetgél vele és összeszedi magát, bár az egész furcsább, mint képzelte. Eleve az, hogy krémezik, főleg, hogy egy másik férfi teszi. Rá is szólnak, megpróbál lazítani, kicsit fészkelődik, remélve, ezzel nem akadályozza nagyon a másikat.
- Oké, nem feltételeztem, hogy kiszúrod a szemem, vagy valami, csak most festenek navivá először
Nevet fel zavarban. Ő nem mondaná, hogy annyira élvezné, persze nem kellemetlen és valószínűleg csak azért van zavarban, mert még sosem sminkelték ki.
- Ha megszokja az ember...akkor elhiszem neked, hogy mit is mondtál? Fincsi
Zavartan nevetgél tovább. Biccent, hogy megnézi, odahajol, elneveti magát.
- Ez nagyon kék! Szuper! Én vagyok törpszőke.
Látja ő is, hogy érdekes kontrasztot alkot a hajával. Viszont rajta a világ szeme, s ez még furcsább lesz neki, félénken krémezget, pedig egyébként nem félénk személyiség.
- Igen, azt hiszem bekentelek mindenhol.
Legalábbis krémmel. Puha a férfi arca, így kevésbé különös talán.
//köszi //
- Jó! Megpróbálhatok rosszindulatú szemöldököt is rajzolni neked és majd te átjavítod. 
Ötletelget és veszi elő a zöld festéket. Csak festeni kell nem rajzolgatni egyelőre, ez menni fog neki, úgy hiszi.
Egészen belejön, szépen eldolgozza, viszonylag és ahhoz képest, hogy először csinálja.
- Azt nem mondanám, de zöld vagy! 
Megkerüli a széket, mosolyogva beleül, már nem izgul annyira, a nehezén túl vannak.
- Erről kellenek fotók is, ha kész. Ne mosolyogjak, tudom, tudom.
Próbál nem izgatott, lelkes vigyorokat vágni, hogy rendesen felkerüljenek a pöttyei.

- No igen, bizonyára, de a legtöbb hamar kinövi...Legalábbis korábban érnek, mint mi- mutatok a fejemre. Mutathatnék másra is. Hihetetlen, hogy egyre korábban leszenk nőiesebbek a csajok. A legtöbben törekszenek is arra, hogy időebbnek nézzenek ki. Csak azt nem értem, miért?
Q tovább bizonygatja, mennire rossz rajzoló, hiába próbálom sugallni neki, hogy nem várok el tőle művészi alkotást.
Vele kezdünk, azaz ő lesz az első, aki átalakul a székben, és egészen jól tűri is, hogy ügyködjek vele. Csak egyszer kell szólnom, hogy lazítson kicsit, és többé nincs vele probléma. Ideális alany lenne, itt a maszkban.
- Tényleg? Szuper!-örülök, hogy máris egy rugóra jár az agyunk. Nevetek, igaza van, izgalmassá tenné a világot, ha mozgó képekkel lenne tele.
- Nagyon kedves vagy, hogy előre felvilágosítasz, mire számíthatok!- nevetem el magam. Hogy játszanám el, ha belehalok?
- Fura, de nem csak a nők szeretik, ha ki van készítve az arcuk. Amióta ezekben a körökben mozgok, egyre több férfiről derül ki, hogy rendszeresen jár kozmetikushoz, manikűröshöz... Egyszerűen élvezik, hogy foglalkoznak velük, hogy puhább a bőrük, ápoltabb a kezük...- mesélek munka közben Q-nek. Nekem is tetszik, hogy sima az arcom, de azt is, amikor kenegetnek, festenek, foglalkoznak velem. Persze, ebben magasan Suzy vezet, aki aprólékos munkával festett rám testfestékkel. Még jól is nézett ki!
Mosolygok rajta, ahogy méregeti magát a tükörben.
- Várj még, várj! Most még törpös, de aztán tényleg olyan leszel, mint aki az Avatarból csöppent ide!
- én legalábbis mindent meg fogok tenni, hogy at arca olyan legyen...
// Igazán nincs mit! Máskor is! //
Aztán ő krémez és fest. és az eredménnyel tökéletesen elégedett vagyok. Q belelendül, újabb jó ötlete támad.
- Várj, azt rajzolni se kell, valahol van szemöldök-pamacs!- nevetek, és kihúzok egy fiókot. Bagira arcára is elkelt némi pusz szőrzet... És lám, aki keres, talál- Van itt mindenféle színben, formában...- nevetek. Nagyon fura ezeket a dolgokat bezacskózva látni.
Olyan természetességgel ül vissza a székébe, mintha nem is először lenne már itt, amikor tudja, hogy ismét ő övetkezik. A bókomat megint elengedi a füle mellett, pedig tényleg ügyesen és gyorsan tanul. És szépen dolgozik. Én már csak tudom!
- Nos, a homlokodda kezdem. Szóval, igyekezz ne ráncolni! Tudod mit? először megmutatom, ilyen érzés, amikor ecset ér a bőrödhöz..- néhányszor átsimogatom vele a homlokát. Talán nem annyira csiklandozza, hogy belemozduljon, de inkább most derüljön ki, mint amikor már dekorálnám.
Aztán, ha becsíkoztam, és tettem rá néhány világos pöttyöt is, elégedetten nézegetem. Ahhoz képest, hogy nem volt minta, amiről festettem volna, elég jól sikerült.
- Van nálad olyan telefon, amivel fényképezni is lehet? Vagy állandóan fényképezőgéppel mászkálsz?- az én telefonom éppen csak arra jó, hogy lehessen vele beszélgetni. Van rajta üzenetküldés, ébresztő, meg egy kevés zene, de enyi. Igénytelen és olcsó darab volt, de a céljaimnak megfelel.
Megkérdezem tőle, elégedett-e az eredménnyel, vagy eszközöljünk-e valami változást, és ha kész- és van hozzá megfelelő eszköz- csinálok róla néhány képet.
Festés közben beszélgetünk. Többnyire a mukáról, könyvekről, színdarabokról. Közös felületeket, kedvenceket keresünk, és nevetve kritizáljuk ki az unszimpátiáinkat. Némeyliket meg is személyesítem neki.

Bólint, hogy korábban, de neki nem tetszenek a fiatalabb lányok, s most hogy tanár lett pedofilnak is érezné magát 21 alatt.
- Az igaz, de 21 alatt akkor sem, ha már tanár lettem, valahogy taszító, nem úgy akarok felkerülni a feketelistára, hogy érted...
Pislog sokatmondóan, nem fogja kimondani, hogy "kavar egy kiskorúval" de arra gondol, s eme gondolat szinonimáira.
- A férfiak? Mármint a normális férfiak? Nem tudom, nekem ez fura, én sem tartom magam ápolatlannak, de elintézem magamnak a körömvágást... Te hogy vagy vele? Jársz kozmetikushoz? Ne értsd félre, nem foglak langyinak tartani, ha igen. Mennyire foglalkozol magaddal? Színészként például gondolom sokat krémezik az arcod.
Ő úgy gondolja Joshnak nem kell külön eljárnia, ha fogdostatni akarná a pofiját, hiszen színész. Neki különös, de bevállalós egyén, még sosem festették ki, most hagyni fogja és ő is kísérletezik. Jól esik neki, de nem vágyna erre folyton. Egy barátnőtől talán, próbál nem gondolni most erre. A tükörben saját törp valójával szembesül, bólogat, hogy majd navi lesz később.
- Igen tudom, ez is nagyon bizarr. El tudnék képzelni fehér vattapamacsokat, egész jó törp papa lenne belőlem.
Nevet, sok lehetőséget rejt ez a festészet biznisz.
Ő jön, megtesz minden tőle telhetőt, végül Josh lesz a grincs, aki el akarta rontani a karácsonyt. A szemöldökfelrajzolástól tart egy kicsit, de hamar kiderül, hogy nem kell, vannak szőrcsomók egy tasakban, mindenféle forma, méret. Ezen nekiáll kacagni, leteszi az ecsetet és nekidől az asztalnak. Mindig nagyon viccesnek találta az ilyen színházi kellékeket. 
- Bocs, válassz...szerintem az elég mogorvának tűnik a grincshez. Ragasztóval kell feltenni, ugye?
Rámutat az egyik szőrcsimbókra, de Josh is választhat.
Nem tartja magát jó festőnek, de nem is ellenkezik, várja, milyen navi lesz belőle, siet a székbe ülni.
- Jó ötlet, hih...érdekes, kicsit csiklandós.
Először ráncolja is, de aztán megszokja és igyekszik nyugton hagyni. Mikor nézegeti a művet már ő is lopva a tükröt keresi, ha Josh engedi, feláll megnézni.
- Hűűűha! Ez nagyon navi! Durva. Csak telefon van nálam, fényképezőgép? Nem, azt nem szeretem, kézi kamerázni szoktam, a mozgó felvételek motiválnak. Szuper lett, ügyes vagy! De hé, remélem nem gondolod, hogy csak egyedül leszek a képen, kell egy selfi rólunk, vagy megkérhetünk valakit, kifelé menet.
Ha majd már ő is elkészül, addig ő peace jelet tart a képen. Beszélgetnek művekről, megkéri játssza el neki Quasimodot, azon biztosan nagyot fognak röhögni.

Elkerekedik a szemem. Említette már, csak elkerülte a figyelmemet?
- Tanítasz?- a harmadik személy lenne, akit tanárként ismer, Sebastian és Suzy után. (Saját tanárai nem számítanak)
Aztán bólogatok, mert értem az érvelését, noha Sebastiant sem ítélem el, aki élvezi, hogy rajongana érte a diáklányok.
Elnevetem magam. Mi számít normálisnak? Talán a nemi hovatartozásra gondol, hiszen kínéletesen fogalmazza meg, hogy az ilyen férfiakat melegnek tartja.
- Hát... Ha teljesen őszinte akarok lenni, öltöztem be már nőnek, nem is egyszer, és nagy sikerem volt- nevetek- A nagyanyámat és egy barátomat vicceletem meg. Egyébként nem járok kozmetikushoz, a körmöm is magam vágom, de mivel sok időt töltök a szabad levegőn, krémezem az arcom, ha nem is rendszeresen...- vonok vállat. Ahhoz, hogy jó benyomást keltsek pl egy válogatáson, nem elég, ha csak aznap adok magamra. Sugározni kell a magabiztosságot, az ápoltságot. Felix jó tanácsokat adott a közös munkák során.
- Egyébként igen, a fellépések nagy része azzal jár, hogy kenegetnek, sminkelnek. Akkor is, ha nem látszik. A kosztüm része- húzom fel a vállaim. Nekem már nem furcsa.
Kitaláljuk, hogy kifestjük egymást, és a munka el is kezdődik... Amikor csupa kék az arca, jót nevet magán.
- Nem vagy hozzá elég koros!- nevetek- De simán lehetnél Tréfi vagy Okoska. Van szemüveged? - Sebyé jut eszembe, olyan SZTK-s darab, vastag, fekete kerete van, de hatásos, az tuti. Még én is okosabbnak nézek ki, pedig alig látok át rajta. (Nagyon erős üvege van, magas dioptriás)
Nocsak, akár Törp is lehetne belőle. De nem, mégse, maradunk a navinál. Csak száradni kell a bőrének, míelőtt a következő réteg festéket felviszem.
Engem aztán -közös megegyezéssel- zöldre fest. Grincs leszek. Jót röhög, amikor előszedem a szőrpamacsokat. Nekem sem kell több, adom alá a lovat, és mindenféle szőrzetet magamra próbálok, nagyokat grimaszolva közben. Menet közben kiválasztom az ideálisat, amitől kellően mogorva kinézetem lesz. Bozontos, kusza, hosszú szőrszálú, enyhén őszes szőrpamacsot választok. Elmagyarázom, hogyan kell felhelyezni és Q-re bízom magam. Ügyes a srác, bízom benne, hogy nem cseszi el nagyon, ha elcseszi.
Eddig az ujjammal festettem rá (eszembe sem jutott az ecset), de a csíkokat és pöttyeket már finom ecsettel viszem fel az ideális hatás kedvéért. Az ecset azonban nagyon finom szőrű, engem mindig csiklandozni szokott, ezért rajta is megmutatom, milyen hatást kell elviselnie. Jól tűri, könnyen hozzá szokik. Már nem félek festéket használni rá, mert tudja tartani a fejét. Szorgalmasan dolgozom, időnként messzebbről megszemlélve az alkotásomat. Félig kint lóg a nyelvem, de ez nekem fel sem tűnik.
Q egyre türelmetlenebb, már látni akarja magát. Szándékosan fordítottam el a tükörtől, hogy majd a kész eredményt lássa. És fogalmam sincs, hogy bírja röhögés nélkül, hogy folytonosan a Grincs-képembe kénytelen bámulni.
- Tetszik? Na, akkor jó!
És amikor előszedi a mobilját, én is felkenem magamra a rúzst. Vörös szájjal jobban érvényesül a zöld alapszínem. Röhögök. Röhögünk. csinálunk néhány képet, én róla, ő rólam, magunkról. Kész agybaj, nagyon jól sikerült képek!
Aztán elpakolászunk magunk után, beszélgetve még, és néhány szerepbe bújok a kedvéért. Grincs maszkjában érdekes Quisomodó, de megoldom.
Rend van és tisztaság, amikor kilépünk az öltözőből, és mellbe vág a folyosó hűvöse. A csend. csak a porszívó hangját lehet hallani valahonnan távolról.
- Uh, legalább van valami jele, hogy más is van még az épületben, nem csak mi...- lélegzek fel. Klassz lett volna, ha bezárnak, miközben hülyülünk az öltözőben! Van itt éjszaka portás?
De az ajtó valóban be van zárva, és a portásfülke (ha az annak mondható) üres.
- Maradj itt, ha gondolod. Visszamegyek, megkeresem a takarítónőt, neki is ki kell mennie valahol, nem?- biztos van egy hátsó kapu, amit nem kell zárni, mert csak kifelé nyílik. Valahol ki kell menni!
Jöhet egyébként velem is, ha akar. Mondjuk, elég nagy a színház, az a nő bárhol lehet. Az öltözők felé indulok, mert ott legalább hallottam a porszívó hangját.

Csodálkozik, hogy ez miért olyan meglepő, arra gondol, azért mert fiatalnak néz ki.
- Igen, nemrég kezdtem.
Neki is kell az állandó meló, a segédkezésért nem fizetnek valami jól és nagyon időszakos munkák, a tanárság az aduásza. 
Kiguvvadnak a szemei, mikor Josh azt mondja, öltözött be már nőnek. Tudja, hogy színész, de ez akkor is meghökkenti.
- Dehát...hogy lehetett sikeres?  Látszik, hogy nem vagy nő, nem hihették, hogy az vagy. Ne vedd sértésnek, sőt vedd bóknak, de maximum transzvesztitának tudlak elképzelni
Rendes nőnek? Ki van zárva 
- A nagyanyád gondolom felismert? Én is krémezem a kezem például, ha a szél erősen fúj, de nem állítanám, hogy sokat vagyok a szabad levegőn, tudom, hogy ez nem jó.
Szeretne, de elfoglalt, a szabadidejét pedig Leoval tölti, de ritka, hogy kirándulni menjenek. Megértően bólogat, gondolja, hogy ez ilyen és neki nem fura, de mindenki máshoz van szokva.
- Nekem fárasztó lenne, de te biztosan megszoktad. Szóval túl fiatal vagyok nagypapának?! Nincs, de nem is szeretem okoskát, akkor inkább Tréfi.
Bár az inkább Leo és ő sajnos okoska, nem ismerné be magának, hogy gyakran okoskodik. Marad navi és jól van ez így, kezd hozzászokni, hogy birizgálják, amíg szárad, próbálja viszonozni a szívességet, furcsa, szőrös szemöldököket próbál Joshra. Folyton elkapja a nevetés, így először félremegy, sokat pepecsel vele, igazítgatja, amíg kissé rosszindulatú, ráncolós nem lesz. Felkerülnek rá a navi jellemzők, bár már alig bír ülni a fenekén, végül egészen megszokja az ecset csiklandozását. Igyekszik nem vigyorogni, amikor a férfi grincses feje néz vissza rá, próbál más merre nézni, vagy becsukja a szemét.
Mikor készek, előveszi a telefonját és képeket csinálnak, róla is készül, ő is készít és egy selfi is befigyel. A pakolásra oda kell figyelni, de ő ezt élvezi, kellemesnek találja a beszélgetést, hogy olyasmit csinálhat közben, amit élvez. Josh közben előadatja magát, mint fogyatékos púpos, így zöld fejjel, ezen annyira röhög, hogy le kell ülnie. 
- Ezt...ezt esküszöm meg kellene filmesíteni. Sokkal szerencsétlenebb és gonoszabb szörny lennél, mint Hulk
Törölgeti a szemét, próbálja befejezni a röhögő-rohamot, de nehéz. Valahogy mégis összeszedi magát, mert későre jár, ideje menniük, kint a hidegebb levegő kijózanítja. Porszívóznak, de ő nem gondol rosszra, Joshra pillant, ő ismeri a terepet.
- Takarítónéni?
Von vállat, mennek az ajtóhoz, zárva, a portás sincs. Meglepődik, hogy nem kereste őket senki.
- De én nem ismerem...
Tépelődve körbenéz, neki mindegy igazából, nem akar a másik terhére lenni, de itt sem maradna egyedül.
- Megyek, ha nem gond, mi van ha a néni kísértet, meg kell védenem a jövendőbeli színészemet
Hülyéskedik, hacsak nem tromfolják le, hogy maradjon, követi Josht. Különben is kedveli a takarítónőket, persze csak akkor, ha alaposak!

- Értem. Két barátom is van, aki tanít. Ráadásul ugyanott. A Frances Universityn... Csak azt ne mondd, hogy te is... - nevetgélek. Nem lehet ennyire kicsi ez a város. Nem is csak egy tanintézménye van!
Az arc- és testápolás kapcsán mesélem el neki, nem újdonság számomra a test kikészítése. A legszélsőségesebb dolgot hozom fel példának, amikor nőnek öltöztem be. Látom, hogy nem hiszi el (legalábbis kiakad rajta). Nevetek. Nem csodálkozom.
- Hidd el, csodákra képes a borotva, egy szexi ruha, egy jó paróka és a tökéletes smink...- mondom "Johannás" hangomon, mely lényegesebben lágyabb, mint a Joshos. Tűnhet nőiesnek, ha az ember egy nőt lát, aki mondja. De így is érezheti: bennem van a képesség, hogy nőnek adjam ki magam.
- Se a nagyanyám, se a barátom nem hitte, hogy transzvesztita vagyok...- mondom komolyan, aztán elnevetem magam. - Utóbbi rám is mozdult, hm?
- A mama azt hitte, egy csaló vagyok, aki a lányának adja ki magát. Aztán amikor megszólaltam a saját hangomon... már ő is csak nevetett. Az volt a legnagyobb baja, milyen göncben lejtettem végig a fél városon...- mesélem nevetve.
- Na igen: a szél és a nap ellen is védekezni kell- bólogatok. Én se hiúságból kenekedek.
- Néha az, valóban. De egyben relaxál is. Az sem mindegy, ki csinálja, és mennyi ideje van rá...- vonok vállat. -Amikor durván pakolnak rám valamit, azt nem nagyon szeretem. De ha úgy érzem közben, hogy szinte szeretgetve vagyok, az.. hm, nagyon finom érzés.
Talán ő sem akart elszaladni, amikor krémeztem az arcát.
- Ráncokat nem szívesen festenék rád...- nevetek- De tudod, sminkkel bármit el lehet hihetni. Tőlem aztán Törpapa is lehetsz, ha arra vágysz- nevetek. Micsoda szerepálmok!
Kikészítjük egymást (nem idegileg), és egyre többet röhögünk. Az egész egy jó móka, úgy hiszem, ő is egyre jobban élvezi. Nem csak azt, amikor Grincset csinál belőlem, hanem ahogy belőle lesz navi. Elvagyunk, kicsit még színészkedek is neki; kapjon csak ízelítőt belőle, milyen utánzó Joshua McBridge! Erre lesajnál.
- Szerencsétlen? - nevetek. Bár eléggé leejtettem a vállam, a púpom hiányzik.
- Ne, a szemedet ne töröld ilyen vadul!- kapok a keze után. Talán már teljesen megszáradt, de nem akarom az egészet újra kezdeni, ha szétkeni. De azért titokban örülök, hogy könnyekig meg tudtam nevettetni.
Aztán nekiindulunk, a képek birtokában. Remélem, majd nekem is átküldi őket. Az én telefonom ugyanis őskori példány... Majd emailen.
Kisebb meglepetés ér, hogy ennyi idő elszaladt. Az épület teljesen kiürült, és a lámpák java sem ég. A portás nincs a helyén, a főbejárat már zárva. Nem esek kétségbe, mert hallom valahonnan a porszívó zaját. Szóval valakinek kell itt lennie. ha ez valóban porszívó...
- Oksa, nem bánom, gyere velem, te, védelmező!- nevetek. Naná, hogy meg akar védeni. A takarítónő vagy ízlésficamos, vagy a Grinncsre van kiéhezve. Be vagyok tojva..., hihihi.

Szerencsére, a takarítónéni nem öreg, így csak röhög, amikor meglát bennünket. Többször is megkérdezi, így akarunk-e az utcára kimenni, de készségesen megmutatja a hátsó kijáratot. Ráadásul mentőt se hívat, hogy biztos helyre zárasson bennünket. Elindulhatunk Q-hoz, ha közben rá nem jött, későre jár, és talán nem venné ki jól magát, ha ilyenkor mennék fel hozzá.

- Azta, komolyan? Hát ez elég kész, mert én is! Mi ez? A sors, a végzet?
Használ hangzatos szavakat, közben kiakadva kissé, röhög, megcsóválja a fejét, hirtelen nem is tudja elképzelni melyik két kollégája lehet Josh barátja.
Néz rá nagy, kiguvadt szemekkel, nem bírja elképzelni nőnek a férfit, nem lányos és ha valaki nem az, csak látszik rajta, hogy férfi! Még borosta nélkül is. Megborzong ettől a női hangtól, pislog egy párat és roppant kínosan érzi magát, pedig Joshua be sem öltözött!
- Hoppá, jól bánsz a hangokkal, tudod gondolkodtam egy másságról szóló forgatókönyvön is, de... ne ugorjunk ennyire előre, egyelőre férfi szellem lennél, ha ne, bánod.
Hívja segítőtársául a jó öreg humort. Ő maga szívesen írogat ily bizarr témákról, ámbár ha belegondol, hogy Josh hirtelen nő lenne, fogalma sincs hogyan reagálna, talán még a Willel történtet is fölülírná. Már majdnem kimondja, hogy de bizony ő azt hinné, hisz nem nézi lányosnak a másikat. Tátva marad a szája.
- Akkor irtó jó színész lehetsz!
Megint megborzong, valami hihetetlen őstehetségre bukkant? Látszik, nagyon meg van döbbenve.
- Húúú, szerencséd, hogy nem lánynak születtél.
Teszi hozzá nevetve a nagymamás történethez, ez viszont nagyon vicces, elkacag rajta egy kicsit, oldja is a döbbenetet magában.
Biccent, ő sem robot, használ krémet napégés ellen, főleg, hogy elég piperkőc tud lenni a személyes higiénia szent érdekében.
- Az igaz, viszont tényleg elég rossz lehet, ha durvák, mintha cibálnák az arcod, azt hiszem értem már miért nem vonzott soha a színészet
Nevet fel, kellemes lehet, bírná, ha szinte szeretgetnék, de ha férfiak csinálnák, vagy durván... a színészek túl sok mindennek vannak kitéve.
- De Törpapa nem volt ráncos, ez volt benne a fura. Volt egy szakálla és piros gatyája, ezzel került a falu élére
Röhög, nem, nem marad navinak, az tetszik neki leginkább, különben is elkápráztatja a látvány.
Viszont az utánozásos hülyéskedés kikészíti, szeret nevetni és nagyon neki tud lódulni, olyankor kész röhögő görcsei vannak. Azon is kacag, hogy a másik fennakad a szerencsétlen szón.
- Quasimodo az és te zöld vagy...és tök jól játszottad, úgyhogy igen, ez a fogyatékos-zöld kombó nagyooon ütősre sikeredett.
Merthát a szereplő fogyatékos, nem szégyelli kimondani. A könnye is folyik lassan a röhögéstől, odakap törölni, de megállítják.
- Hoppá...ez most nagy baj? Most...baja lesz a szememnek?
Kérdezi ijedten, mintha kicsit csípné is neki. (Beképzeli XD)
Végülis elindulnak, nem érzi, hogy vészes lenne a szeme, de azért otthon talán csepegtet. Ha egyáltalán kijutnak, nem úgy néz ki.
Nem nagyon akaródzik neki egyedül maradni, nem is ismeri a helyet, ráadásul ilyen arccal?
- Egyet se félj, hős navi letakarítja a nénit, ha a porszívóval próbálkozik!
Siet mellé nevetve.
A takarító néni jó fej, ő a maga részéről elpoénkodik vele és megkéri Josht, csinálnajon róluk fényképet, ha kiengedte őket, magyarázza.
- A Francesen nem ennyire barátságosak, szerencsétek van vele.
Betereli Josht a kocsijába, nem érzékeli, hogy késő van, egyenesen hazahajt vele. Nincs messze a háza, a belvárosban vannak (azt hiszem XD) hamar hazaérnek, szépen felkíséri, kinyitja az ajtót, előreengedi.
- Helyezd csak magad kényelembe.
Mondja, míg ő elfoglalatoskodik azzal, hogy levegye a cipőjét és kezet mosson.

- Ha így van, be kéne mennem, és bemutatkozni mindenkinek...- eddig minden tanár a barátom lett a Francesről. Milyen sok barátom lenne hirtelen! Q nem kérdezi, én meg nem hozom fel, ki az a kettő.
Azt hiszi, csak transzvesztitát tudok alakítani. Nem ismer még... Csak a hangom elér nála egyfajta hatást. Meglepődik, az biztos.
- Ó, te jó ég, ennyire tetszett?- nevetek. Nem hiszem el, hogy mekkora mázlista vagyok. Egy Ká hoz sikert az életembe, egy lágyított hang hoz majd új szerepet? Hihetetlen.
- Azt majd megmondod te, nemde? - hogy milyen színész vagyok, nem tudom. Vannak dolgok, amik spontán jönnek, nagyon erőlködnöm se kell. Főleg, ha utánzásról van szó. Nagyobb kihívás, ha az egyéniségemet kell megmutatni egy-egy szerepben. Egyedinek kell lennem, nem tucatárunak, nem mások utánzóinak. Az egy másik szakma, nem a színház.
- Miért?- ezt nem értem. Miért jó, hogy nem vagyok lány? (Kívántam már, bár lennék az)
De lagealább nevez ő is azon a sztorin, amikor a mamát vicceltem meg. Az első "női" alakításom volt. És nem az utolsó, bár a mama többé nem látott női ruhában.
Elnevetem magam, mert Q hajlamos a szélsőségességre.
- Na jó, ne úgy képzeld el, mint valami kínzást. De azért van különbség sminkes és sminkes között... Érdekel az előadóművészet? - kérdem. Mintha erre utalt volna.
Egyebekben reménykedem, az én ténykedésem nem fájdalmas neki. Szólna?
- Jah, a piros gatya a nyerő!- nevetek fel- Tényleg nem volt ránca? Nekem úgy rémlik... - persze, valamikor kora gyerekkoromban láttam utoljára a Hupikék Törpikéket. Képregényeim voltak. TV-t ritkán néztünk.
Q-ból aztán mégis navi lesz, nem Törp, én meg a szerencsétlen Quazimodó-Grincs keveréke. Átmenetileg. De Q úgy nevet, majdnem a sminkjét is tönkre teszi egy szempillantás (és könnytörlés) alatt.
- Nem, biztos nem. De ha lehet, ne kend a szemedbe, nem oda való- mondom nyugodtan, mert érzem, hogy egy picit megijedt. Megnézem közelebbről, van-e a szemében festék, de azt hiszem, időben kaptam ela kezét, és nem sikerült beledörgölnie.
A kijutással van egy kis gond. A főbejárat már be van zárva. Szerencse, hogy az épület még nem üres, ésa takarítónéni is jó fej, kienged minket, miközben a hős navi vigyázza minden léptünket a szörnyűséges porszívótámadásokat megelőzvén. Nem is marad ajándék nélkül: kap majd egy szép képet emailen, amit személyesen csináltam kettejükről. (Csinosak! A lány feje inkább vörös, mint kék, de árnyalatában illik Q fejéhez)
- Én is most látom először, nem vagyok elszerződve ehhez a színházhoz. Különben sem biztos, hogy holnap felismerne- nevetek. Megtáncoltatom bozontos szemöldökömet.
-Annyira rémesek a takarítónők?- majd kifaggatom a barátaimat is, hehehe.
Beülünk a kocsijába (csak most ne jöjjön rendőr), aztán hazavisz.
(Lehet a belváros, miért ne?)
Nem ismerem a járást a lakásában, és nem vagyok az a fajta, aki elsőre otthon érzi magát. Szóval csak álldogálok az előszobában/előtérben, míg ő kezet mos. A cipőmet én is szépen leteszem.
- Régóta laksz itt? Szerted ezt a lakást?- kérdem, hogy szóval tartsam. Az tuti, hogy nagyon tiszta. Vagy ő tisztaságmániás, vagy a takarítónője.

- Igen, még a végén a rektor is megkedvelne és hirtelen tanítanád is a színészetet
Vendégtanárnak simán el tudja képzelni, bár ahhoz is kell végzettség, miért ne csinálhatná közben. Persze még nem tartanak ott, hogy ilyesfajta tanácsokkal bombázza, de nem tartja kizártnak, sőt, valószínűnek veszi, hogy a jövőben tanácsolgat majd neki, ha megbarátkoznak és erre ő jó esélyt lát, Joshua szimpatikus fiatalember.
A hangja megborzongatja, örül, hogy neki nem öltözött be, még a végén ténylegesen átélte volna élete legbizarrabb élményét, hiszen szeret csajozni. Ez egy összetett kérdés nála.
- Fogalmazzunk úgy, elég élethű volt, igen
Mondja felvont szemöldökkel, kissé nevetve bólintva, gyorsan hozzáteszi, hogy igen, persze majd ő megmondja, milyen színész a másik. A kérdést először nem érti, aztán magában összerakja, mi nem volt világos Josh számára.
- Mert a nagymamád... az volt a legnagyobb baja, hogy kihívó volt a ruhád, nem? Pedig...biztos nem. Mármint, leborotváltad a lábad, meg minden? Egy férfinak nem lehet kihívó az öltözete, maximum röhejes, ebből a szempontból van mákod, hogy férfi vagy.
Próbálja megmagyarázni, elég idegesítő lehet, ha a nagymama beleszól az ember öltözködési stílusába valakinek, ha az illető nő...
- Kinek mi a kínzás, de persze nem lehet annyira durva. Nem, azt mondtam, hogy sosem érdekelt, mármint olyan szempontból, hogy én szerepeljek, bár, amikor kisfilmeket csináltam gyerekkoromban, sokszor nem volt szereplő, akkor beugrottam a saját kis baromságaimba, Leo, a legjobb barátom, ő se szeretett szerepelni, inkább ő vett fel engem, de...jobban élvezem, ha én találom ki a sztorit és irányítom az eseményeket.
Magyarázza kedvesen.
- Téged mióta és miért érdekel ez a dolog?
Kérdezi, közben élvezi lassan, hogy babrálják, nem fájdalmas neki, Törpapán nevetgél.
- Nem, de mindjárt megnézem.
Keres egy képet a telefonján és megmutatja neki.

Amikor annyira nevet, meghökken és ijed egy pillanatra, mi lesz, ha a szemébe kerül, nem szereti az ilyen dolgokat, az begyulladhat, eldörgölheti, feldagad és ő nem tud munkába menni! Rémálom lenne! Szerencsére Josh reakciója egészen biztató.
- Ostoba voltam, tudom, nem oda való.
Otthon kimossa, addig reméli nem kap semmilyen gyulladást. Nem úgy néz ki, viszont keresik a kijáratot.
Lehet, hogy Leonak van igaza és vonzódom a takarító nőkhöz?
Ezen jár az esze, miközben kifelé mennek már, ő mindig megjegyzi őket.
- Nem vagy? Azt hittem, de hogyhogy? Csak beugrottál?
Kicsit nevet, hogy a lány valószínűleg nem emlékezne...
- Igen, elég felületesek
Panaszkodik az iskolai takarítónőkre, mogorvák is. A lakásba érve ő persze rögtön a mosdóba szalad, megmossa a kezét, arra jut a szemét nem fogja, mert akkor még nagyobb rá az esélye, hogy közben belemenjen a festék.
Josht az előszobában találja, mosolyog, mennyire megszeppent.
Talán túlságosan tiszta ez a kégli, mások is meg szoktak hökkenni
- Gyere be nyugodtan, kérsz papucsot? Van háromféle vendégpapucs, kék, zöld és piros kockás színben. Két éve és imádom. Biztosan éhes vagy, édesburgonya levesem van és egy kis húspogácsa rizzsel
Tereli be a konyhába, borzasztóan tiszta, kínosan ragyogó minden.
- Ásványvíz, tea, esetleg gyümölcslé?
Az alkoholt későbbre tervezi, ha már lesz mit ünnepelni. Ha éhes Josh, maradjanak a konyhában egyelőre, kényelmes, puha bőrszékei vannak és egy átlátszó, ovális alakú, szörnyen tiszta üvegasztala. A konyhapultról ne is beszélve, mintha az egész lakás vadonat új lenne, vagy Q egyáltalán nem főzne, pedig...ez az egyik nagy szenvedélye.