Éppen olyan időpontban talál rá a teremre, amikor a kollégák többsége már hazafárad. Ő nem szeret otthon javítani, a dolgait szereti letudni az iskolában. Ma íratott zh-t, túlzottan kíváncsi ahhoz, hogy kocsiba üljön és elteljen fél óra anélkül, hogy legalább beleolvasott volna valamelyikbe. Filmelemzésről írtak, megadott szempontok alapján. Izgalmas téma! Izgatott ő maga is, noha figyel rá, hogy gondosan becsukja az ajtót, kiválasszon egy szabad asztalt ebben a tanári társalgófélében, ami elég kényelmes ahhoz, hogy legalább a felével végezzen. Félő soká fog benn maradni, magát ismerve.
Legyen a határidő este nyolc, fél kilencre otthon vagyok, aztán zuhany, vacsi, talán egy rövidfilm belefér, fárasztó nap volt, ki kell kapcsolni. Aztán ha nem végeznék, holnap a deles órám előtt bejövök és még maradok egy kicsit, ha sok lenne. Nézzük az elsőt! Thomas Primm. Hmm...nem emlékszem arra a gyerekre. Mi az, hogy a kedvenc filme a Twilight?
Döbbenten mered a papírra, megnézi még egyszer a nevet. Nem lehet! Egyetlen diákjának se lehet ez a kedvenc filmje! Kétségbeesik! Hát semmit nem tanultak. Észre sem veszi, ha esetleg más is bejönne a terembe, úgy merek a dolgozatra, mintha temetési beszéd lenne. Az élet néha kiábrándító, jobb, ha megtanulja!

Ez szórakozik velem! Nem lehet ez a kedvenc filmje valakinek, öngyilkosság! Egy filmszakosnak!
Észre sem veszi, hogy jönnek, átfutja az elemzést, ami komolyan veszi magát, a leírtak szerint elemzi, csak épp a rossz filmet. Összerezzen, amikor valaki megszólítja, néz rá nagy szemekkel.
-Tényleg elég sokat tanultam, de erre nem voltam felkészülve. Ilyenkor az ember megkérdezi, megérte? Egyáltalán ezt a hivatást választani, ha nem tudnak különbséget tenni film és szemét között? Ki kellett volna adnom egy listát, nem pedig szabad kezet adni. Ez az én kudarcom is. Csak bosszant, nem vagyok szomorú, inkább sokkolt, döbbent, csalódott és haragos.
Rápillant a lányra, próbálja elképzelni húsznak, de rémlik neki valami, mert a nőket hamarabb megjegyzi és főleg a kollégákra nagyon odafigyelt az elején.
-Te nem...tanár vagy? Mármint tanár, mint én. Mintha rémlene neki, hogy járkált a tanáriban,  fiatal, szép nő, Quentin figyelmét nem szokta elkerülni az ilyesmi. A vigasztalás jól esik neki, lerakja a papírlapokat az asztalra, sóhajtva.
-Érezted már úgy, hogy hibát követsz el, amikor megnéztél kb két óra tömény baromságot? Én éppen így voltam a Twilighttal. Egy életre nyomot hagyott. Az a két óra! Még az alvás is többet többet ért volna, mint a csillogó vámpírok. Észbekap, hogy a lány valószínűleg nagyon nem érti miről eseng épp, úgyhogy elé rakja Thommas Primm dolgozatát, aminek címében szerepel a szóban forgó filmművészeti alkotás.
-A téma a kedvenc film volt. Fűzi hozzá magyarázatképp.

//Örülök, ha tetszett Jó, hogy megosztottad //
A kérdésnél neki is leesik, hogy valószínűleg nem volt túl érthető az előbb.
-Nem látszik? Poénnak szánja szegény.
-Te sem vagy egy vén banya.Nem, Q, ez nem bók akart lenni. - Néha megnő a borostám, de szerintem látszik, hogy nem vagyok húszéves. Látnád csak a legjobb haverom, akit még mindig 15-nek néznek, új értelmet nyerne a babapofi. Szoktam is szívatni vele. Nem érzem, hogy kisfiús lennék. Se az arcom, se a kisugárzásom. Erre Leo biztos rácáfolna!
Quentin legyint, ha eleve diáknak nézték nem lehetett egyszerű megjegyezni.
-Örvendek Suzy, én Quentin Mutatkozik be egy könnyed mosollyal. Figyelme visszakalandozik a dolgozatra, de látszik rajta, továbblépne.
-Hidd el nem vesztettél sokat, bár az Interjú a vámpírral szerintem kifejezetten elgondolkodtató alkotás. A naptól. Közli villámsújtottan. -Szóval nem, nem értem, hogy találhatott ki az író ekkora baromságot. A vámpír, aki el akar rejtőzni az emberi szemek elől, ha kimegy a napra nem elporlad, hanem csillogni fog, mint a nénikém gyémántberakásosa. A diri? Mármint az itteni igazgatóra gondolsz? Szerintem érdemes figyelni rá, tudom, maradi vagyok... Festesz? Jól hangzik! Igen, nekem sokszor vannak fontosabb dolgaim, mint az alvás, párszor jól megjártam, mert legalább hét órára sajnos szükségem van. Lehet, hogy Suzy szerencsésebb embertípusba tartozik. Felélénkül, hogy a másiknak tetszik a zh ötlete!
-Kösz, igen, én is valami ilyesmire gondoltam. Persze meg kell vizsgálni a totálokat és plánokat, a hangulatot, zenét, mondanivalót, de sokat elmond egy diákról a kedvence.Mr Primm sajnos egy életre elásta magát előtte.
-Gondolom egy kedvec festményből is sok minden megállapítható.
-Én nagyon szeretem Robin Williams filmjeit, úgyhogy talán a Holt költők társaságát. Hallottál már róla? Ha már a pedagógiánál tartottak. A kérdés oda-vissza érvényes, ő is kíváncsi a lány választására, de a visszakérdezést egyelőre elég snassznak tartja. El nem felejti, de meghagyja későbbre.

A nem meglepi, kiguvvad a szeme.
-Hát...jó Érzi, hogy zavarba jön, aucs képet vág, általában tetszeni szokott a lányoknak és szent meggyőződése, hogy jóképű, de férfiasan.
-Ó nem, azt biztos nem. A borosta jól szokott neki állni, esetleg egy kisebb szakáll, de nagyobbal ő már ápolatlannak érzi magát.
-Gondolhattam volna, hogy mágikus praktikákban utazol, az a két coff nagyon árulkodó Hülyéskedik ő is, Leo babaarcán tovább nevet.
-Elég ironikus stílusa van, egy másodperc alatt a föld alá oltja az embert, úgyhogy az öregek általában megbotránkoznak rajta.
El kéne égniük, de ott csillognak. Fájdalmas arcot vág, neki ezt nehéz feldolgozni. Kiderül, hogy a lány festő, érdeklődve méregeti, azon tűnődik feltehetne-e valami frappáns kérdést a foglalkozásával kapcsolatban, de semmi nem jut az eszébe azon kívül, milyen érdekes, amit csinál, de ezt má mondta.
-Igen, én is és köszönöm. Te melyik filmről írtál volna?
Úgy érzi, végre megkérdezheti. Kiderül, hogy egy festményről is sok mindent el lehet mondani, ebben az esetben leírni.
-Meggyőztél. Van kedvenc képed? Tudod, ha írni kéne róla.
Mosolyog, hogy Suzy nem szereti a szomorú filmeket, megérti, a világ is nagyon szürke tud lenni.
-Meghal és ennek nagy mondanivalója van a szülők felé. Milyen az elnyomás, ha nem hagynak kiteljesedni egy személyiséget, ugyanakkor a tanár és a diákok felé is, mennyiben van beleszólása egy pedagógusnak a diákja életébe, a gyerek mindenáron kövesse az álmait? Vajon jók a végletes megoldások? Kinek kellett volna figyelnie a fiúra, mik lehettek volna árulkodó jelek. Igen, a Nász frász, tényleg jó, A Mrs doubtfire szintén. Ő szereti a szomorú és művészfilmeket, az övéi sem mind vidámak.
-A rajzolásban is a vidámabb témákat kedveled? Lehet, hogy ő ennyire pozitív személyiség.

Úgy tűnik neki pont a szakáll jön be Elmosolyogja a dolgot, nem haragszik, de már kezd oltásszagú lenni, sűrűn pislog.
- Te aztán nem kímélsz. Nem szeretem a szakállat, úgyhogy ez van. Von vállat elbiggyesztett szájjal. Maximum egy hétig hagyja a borostát, de utána megszabadul tőle.
-Jó a fedőhajad, nem akarják soha megtapogatni? Gyerekkorában elég érdeklődő volt a ráncok irányába, magából indul ki. A petyhüdt bőr undorítósága ellenére valahol érdekes és most is csak viccelgetnek, Suzynak még sok ideje van. Leopold vélhető nem kedvességén kacarászik egy kicsit, igyekszik valamennyire kordában tartani arcizmait és normálisan válaszolni, de nehéz.
-Nem, nem mondanám kedvesnek, de már megszoktam. Igaz barátság, mert így is kedvelem. Angolul egy "like"-nak hangzott, likeolja Leopoldot. A csillogó vámpírokat átmenetileg megpróbálja száműzni a fejéből. Suzy olyat mond, ami neki teljesen és abszolút mértékben új.
-Tényleg nem ismerem. Hallani hallottam már róla, de úgy vagyok vele, mint általában a romantikus filmekkel, nagyon-nagyon válogatok. Filmesként sok mindennel tisztában kell lenni, úgyhogy teljesen nem kerülhetek ki őket, majd megnézem. Mosolyog bólintva, ha legközelebb találkoznak majd elmondhatja a véleményét róla, mert így semmit nem tud hozzászólni. Nevet a nehéz kérdésen, pont, hogy nem, irónia akar ez lenni, legalábbis Quentin, aki megszokta ezt a műfajt rögtön erre asszociál. Semmi baj vele, szereti.
-Igen, őt még én is ismerem, arra a kék képre gondolsz? Ahol ágakat és fehéres virágokat ábrázol? Mindig meglepett hogyan tudnak az emberek ilyesmiket létrehozni. Szóval festőművész-rajozoló-grafikus vagy és egyformán szereted ezeket? Az ő nehéz kérdései...
-A filmek mindenkinek mást jelentenek, nekem felemelő, hivatásszagú, követendő. De a film- lexikonokat nem érdemes széttépetni, túl értékesek és tele vannak jó képekkel. Mosolyog könnyed lazasággal, szórakoztatja, hogy Suzy nem bírja a szomorú témájú alkotásokat.
-Értem. Túl sok inger ér, itt vagyok én, kisfiúsan, hülye kérdéseket teszek fel, közben járkálnak a diákok kint a folyosókon és festményekről, filmekről, mondanivalókról, ráadásul Robin Williamsről beszélünk, nekem is nehéz koncentrálni. Mondja őszintén, őt a tervei szokták kimozdítani egyébként biztos realitásából. Ez kettősség benne, a rend és a káosz. Közben végig biztató fejet vág, látszik nem bántja, amit a lány mondott, inkább szórakoztatja. Dehát Leopold mellett nőtt fel, szinte semmi sem tudja kizökkenteni, esetleg, ha a lényébe mélyebben gázolnak bele, de azt szándékosan szerinte senki nem tenné. Miértis? Jó fej, kedves, miért akarná bárki bántani? Túl jóhiszemű.
-Illenek hozzád az élénk színek és éles vonalak, nagyon impulzív lehetsz alkotás közben. Lehet, hogy érdemes lenne csinálni róla a kisfilmet, magával ragadó lehet a vehemenciád, ha festesz. Vagy zavarna? Nem nézhetném?
Ő erről az oldalról közelíti meg. Maga elé húzza a Twilightos dolgozatot és egy pálcikaembert rajzol az üres részre, ráadásul a keze olyan, mint a hóemberekből kiálló kezdetleges ábrázolású seprűk. A kerek fej megvan, a pálcikatest és lábak.
-Íme egy ősantitalentum! De szoktam önkifejezni, én írok. Még az sem számít, hogy rondán, mert gépen csinálom. Ez egy ember és úgy hívják Igor, talán ha sokat csinálnék egy lapra és pörgetném, mozogna. De azt hiszem csak egy helyben toporogna. Nem zavarja, hogy Suzy sokat beszél, mert ő is baromi sokat beszél, vigyorog a rajzán, Igoron, pedig micsoda történet lenne, ha tudna rajzolni és mondjuk el akarná érni a napot! "az ember felemelkedése"
-Te próbáltál már ilyet csinálni?

Gyanakodva néz rá, hogy a lány palira veszi. Megdörzsölgeti az állát, Danielen fintorog.
- Ne már. Azt el kel ismerned, hogy jobban nézek ki, mint Daniel Radcliffe! Szoktam borostás lenni és én nem hányom el magam a tükörképemtől, tényleg eeenyire nem tetszem?
Kérdezi vigyorogva, de valamelyest aggódva, nem volt még lány, aki kifejezetten undorodott volna tőle, vagy túlságosan gyerekesnek tartotta volna. Már megszokta, hogy egy átlagos jó pasi, aki ad magára.
- Húú, mindjárt gondoltam! De te inkább boszorkány vagy, mint vámpír, ugye?
Néz rá aranyos szemekkel, hogy kímélje, még kitalációból, meséből is.
- Persze, abszolút! Nem vallja be, de éreztetni
Leo, hát igen, de nem is kell bizonygatnia, az elég...buzis lenne.
- Megnéznéd velem? Az nagyon jó lenne, csak javítaná, hidd el. Adogatnám a zsepit és megfigyelném melyik részek vannak rád ilyen hatással. A szakdolgozatom is hasonló témából írtam, filmek hatása az érzelmekre.
Rögtön felélénkül, ha a lány ott lenne esélyes, hogy végignézi és még hülyén se érezné magát mit a fenét bámul, avagy mire rá nem vette egy csinos nő.
Vajon van barátja?
- Hogyan tudjátok megragadni a valóságot így. Valósághűen, mégis kicsit sajátosan és azt hiszem elvontan, valami plusszal, többel, mint a realitás.
Próbálja megragadni a festmények nagyszerűségének lényegét, de úgy érzi kevés a jó szó rá, megfelelő kifejezés.
- Hm, nekem különbözőnek tűnik mert az egyiket ceruzával csinálod, a másikat valamilyen programmal, a harmadikat pedig ecsettel, nem? Érdekes, hogy nálad úgy tűnik egy szenvedéllyé folyik össze. A modern festészetet én se szeretem, csinálnak egy pöttyöt a vászonra és rámondják, hogy Univerzum, húú mitől? 
Ironizál, olyat ő is tud, bárki, zéró gyakorlással, a kistestvérei is.
- Akkor jó
Mondja gyanakodva, mintha az előbb ezt vágták volna a fejéhez.
- Hála istennek, mert én is úgy érzem, hogy azt azért már kinőttem. Nem hiszek a lányoknak, egy szót sem! Nem mondják, azt hittem te gondolod így. Daniel Radcliffe után szabadon.
Ez igaz...tényleg nem hiszek a nőknek, de nem kellene egy fesztelen, kötetlen beszélgetésnél ebbe belemennem.
- A hajtás nálam is. Ezek szerint te sem csak tanítasz? 
Megérti ezt, néha neki is nehezebb figyelni, pedig szándékosan nem vonná el senkiről.
- Szerintem is hamar megfeledkeznél rólam. Is-is. Az alkotás folyamata is érdekel, amikor árnyékolnak, nekem az abszolút lenyűgöző, főleg ecsettel, meg az apró kiegészítések a végén, hogy mennyire feldobják. De a művész reakciója, beleélése is érdekel.
Engem mi nem érdekel? Ráadásul nagyon érdekes lenne felgyorsítva és az arcrezdüléseinek lelassítva, különböző szögekből.
Borzalmasan kezdetleges kis pálcikaemberkével demonstrálja mennyire nem tud rajzolni, elneveti magát, hogy Suzy szerint cuki az alkotás.
- Tényleg? Annyi sok? Nem szakadtak bele a diákok? Nem is tudom lenne-e rá időm. Igor nem egy kidolgozott valami, hamar elkészül, de tényleg egy helyben toporogna... Esetleg felugrana, de azt már nem tudnám ábrázolni, ahogy ugrik. Talán azt, hogy szalad! 
Megnézném Leo képét, ahogy az orra alá dugom, lett egy ilyen kisfilmem!
- Igor eléri a napot. De akkor ugania kéne és azt nem tudom hogyan rajzolnám, olyan lenne, mintha csak úgy felszállna a földről, az meg béna, akkor már inkább toporogjon. Akkor az lehetne a címe, Mi baja Igornak? Amit a közönség dönt el. Igor várakozik valakire? Ideges? Vagy ki kell mennie?
Nézi elgondolkodva a kis figurát.

Mosolya fokozatosan kiszélesedik, azért ez a monológ valami! 
Eh, de aranyos valaki!
- Nem gondoltam ilyesmire, de most elég gyanús vagy. Csak viccelek, viccelek, helyes vagyok, megmondták a tükrök is, hogy én vagyok a szőke herceg.
Nevet. Tényleg nem gondolja magát csúnyának és most megnyugodott a lelke, minden a helyére került, hogy Suzy sincs más véleményen, megfordult volna vele a világ és elgondolkodik egy orrplasztikán // - irónia//
Nézi hunyorítva.
- Mintha csillognál egy kicsit, úgyhogy nem mondom biztosra.
Szórakozik, majd kissé meglepődik, hogy el akarják olvasni a szakdolgozatát. Még jó, hogy ez is precíz rendben hever a "dolgozatok"os polcán, bármikor levehető és kézbeadható.
- Nyugodtan, ha szeretnéd behozom. 
Mondja izgatottan, érdekelné mit szól hozzá, szerinte izgalmas munka, sokrétű és kiderülne mennyi filmet ismer fel. Hallgatja, amikor a festészetről beszél, mélyen egyetértve és bólogatva.
- Biztos, hogy ez a ding dong a dologban, az a plusz, ami lélek, lelkesedés, ezért is olyan lenyűgözőek.
Közbeiktat egy kis szójátékot és továbbra is csodálja a művészet azon ágazatát, amit ő sosem lesz képes elsajátítani, de amit ennek ellenére mélyen tisztel, amire felnéz. Csak néz mennyi mindennel lehet alkotni, a vérnél fennakad.
- Vérrel ugye nem csinálnád? Ha súghatok, akkor valaki máséval, fontos, hogy a művész ne vérezzen el közben. Ja, a modern képről beszélsz? Hm, ezt szépen mondtad, így igen, egy pöttyben benne van az Univerzum, vagy ő van benne az Univerzumban, maga a Világegyetem, de...akkor is csak egy pötty, amit egy ovis kisgyerek is meg tud csinálni, én a klasszikusra szavazok.
Az igazi művészeket akkor nem lehetne értékelni, nem egyenrangúak valamivel, amibe mindent bele lehet látni. Bele lehet, de csak egy pötty marad ezer, milliónyi kidolgozott, finom pöttyhöz képest. Mosolyogva nézi Suzyt, hosszabban egy kicsit, mint kéne.
- Gügyögnél nekem, vagy mi?
Nevet, ahogy elképzeli, kisfiúként beszélnek vele. Lehet csak olyan lenne, mint az elején, amikor diáknak nézte.
- Úh, akkor jó embernek szidtam a modern festészetet! Midig beletrafálok az ilyesmibe.
Túrja meg a haját hátul zavarban.
- Igen, ezt abszolút megértem, én is ezt csinálom, mármint próbálok nevet szerezni a szakmában. Filmeket rendezek. Eddig csak egyet sikerült összehoznom, de dolgozom a másodikon, közben besegítek más alkotásokba is, szintén a terjeszkedés miatt és ha éppen nem haldoklom a kimerültségtől forgatókönyveket is írok.
Elég sűrű neki, nem szívesen gondol bele, mennyire rabolja az életét a munka. Nem is csoda, hogy csak Leora jut energiája.
- Azta, ezt a tapintásos illúziót sosem értettem hogy csináljátok, szuper! Tényleg olyan, mintha fújna a szél, pedig az nem is látszik, vagy lenne ott egy folyó, de nem locsolócsővel dolgoztok. Lehet, hogy nekem nem érdekes a pötty a vásznon, de a pöttynek a vászon jelenti a világot. De akkor már fessék le a vásznat fehérrel, egyenletesen. Ezzel azt akartam mondani, nekem lehet érdekes.
Kicsit csapongott most ő is, nem túl gyakran csinálja, de megesik, sokat beszél, utalgat előre-hátra a történetekben. Kételkedve néz, hogy csak pár másodperc lenne, vagy ő képes lenne ugró Igort rajzolni, vagy a diákok nem szakadnának bele.
- Rogyaszt, áh, ezt kerestem.
Mered Suzy füzetébe és tényleg, ilyen kacsacsőrt még tudna rajzolni. Gyorsan le is másolja, ebben jó, rogyasztás pipa.
- Köszönöm, tényleg nem. Sóhajt? Azt le lehet rajzolni? Nem arra a felhőcskére gondolsz, mint a képregényekben, ugye? Arcot...pont, pont vesszőcske, a kérdőjel menne. Ha segítesz, megpróbálom. Azt mondod száz kell? Egy A4-es méretű lap?
Mert akkor papírboltba is menne kell.

-Bezony és azt mondták a szőkéknek áll a biznisz mostanság, úgyhogy befestettem eredetileg rőt hajkoronám és íme
Mutogat nevetve, sosem volt vörös a haja, rázza a fejét, hogy olyan lenne, mint a Sherk szereplője, ő mindig a szamarat csipázta!
Van varázsa, az biztos!
- Igen, most, hogy így hunyorgok egy kicsit, látom, ez egyértelműen a személyedből jön.
Csinálja, amit mond, összehúzott szemmel "vizsgálja" a nőt. A szakdolgozatot igyekszik észben tartani, ráerőltetni nem akarja, de úgy tűnik érdeklődővel áll szembe.
- Ha érdekel, oké. Vagy különleges lelkiállapotot idéz elő és megszületnek dingdong képek
Fűzi hozzá, nyeregben érezve magát, hogy olyanokat mond, ami szórakoztatja a másikat. A csirkevéren a szeme majd kiugrik.
- Tényleg csirke vére volt? Nem hánytad el magad, vagy ilyesmi?
Csak neki ilyen gyenge a gyomra ezen a bolygón? Már a teste-lelkére sem tud kitalálni ütős poént.
Nehéz vele dolgozni... Visszatérve a klasszikus, ecsetes pirosos festékekhez...
- Na igen én a vásznon pöttyökben nem látok mást, csak vásznon-pöttyöt, másra van szükségem. Nálad változó? Mikor milyen hangulatban vagy?
Ma egy Monet, holnap Picasso, de szerdán babalábnyomok egy spenótszínű számlalapon. Elképzeli magát Suzy kiskorú tanítványaként, még a csokit is elviselné.
- Ilyenkor bánom, hogy nem sci-fi világban élünk és nincs nálam egy időgép, pár jelent erejéig megnézném mihez kezdenél velem, bár a csoki nem jönne be.
Sandít rá sármoskásan.
- Szidni nem, de úgy érzem elég magabiztosan mondtam, hogy nem tetszik. Pislog félmosolyogva, úgy tűnik nem ezen fognak összeveszni.
- Nem egyszerű, sok mindenre kell figyelni, koordinálni, de szeretem. Von vállat szinte szerényen.
- Jó, majd megnézem, igazából könnyű lenyűgözni, nekem már a tónus is kínai.
Látod Q, mindig itt cseszed el a lányokkal, könnyű lenyűgözni? Hol marad a rosszfiús imázs, hogy te nem alélsz el néhány árnyéktól? Jah, hogy nincs ilyened, bukta, öreg!
- Neeem rakom téli környezetbe, nézd meg milyen vékonyan van öltözve, megfázna! Legyen füzet és ha kész, tiéd a terep, nagyon érdekel hogy lesz Igorból mozgó lény.
Izgatott lesz, megszerette a pálcikaembert, nagyon nem ezzel kellene foglalkoznia, de ezzel fog. Most veszi észre, hogy a diák dolgozatán született meg a figura.
- Igor miatt át kellene engednem Morfondírozik félhangosan.
- Te mennyire vagy szigorú? Buktattál már? Neki még nem volt esélye, de már alig várja!

- Durva lenne.
Bólogat nevetve, az írek olyan írek, mindig a manók jutnak eszébe.
Úristen....
Elkerekedett szemmel hallgatja, nem gondolta volna, hogy ez a csinos, élénk kis tanárnő egy csirkebelező! Az olyan parasztos elfoglaltság, amihez neki sosem volt semmi köze és amitől valószínűleg hülyét kapna.
- Kibeleztétek, értem... Vidéken nőttél fel? A vér szaga, a csirkevéré például nem lehet egy orchidea
Én hánytam volna, de bólogatok és mosolygom, az nem árulkodó.
Könnyeden beszél, mosolyogva, de azért nagyot nézve.
- Igen, erről lehet szó, pillanatnyi hangulatok, a zenével én is így vagyok ahogy te, és szerintem még sokan, egyszer tetszik, máskor nem, mindenkinek más.
Tovább nem sorolja, mert kliséssé válik, hiszen Suzy megmagyarázta. Tetszik neki, ahogy kifejezi a dolgokat, ahogy beszél, olyan élettel teli módon, pezsegve, mint egy édes felhúzhatós játék. Quen nem édesszájú, de a cukorkánál eltűnődik.
- Igen, a cukorka talán, gyerekkoromban azt szerettem, ami egyszerre volt rágó és cukor. Nem, nem igazán, bár anyámnak van egy muffin receptje, amit szeretek, de elszoktam az ilyesmitől, amióta külön élek.
Elég hosszú ideje már, túl sokáig járt Egyetemre. Mosolyog, sejtette, hogy a lány nagy sütifanatikus.
- Szoktál is sütni?  
Kérdezi, azt inkább kinézi belőle, mint a csirkebelezést, de ízlések és pofonok, ráadásul ettől elég izgalmassá vált a lány Quen szemében. Az uborkán nevet, nagyon nevet.
- Semmilyen formában? És ha egy üvegben lebegne és  csak úgy ott tartanád kovászosan? Mikor ránéznél látnád, semmi sem lehet annyira lehangoló, mint egy magányosan liftező ubi.
Röhögcsél, ez is nagyon tetszik neki és bólogat, hogy a modern művészet felejtős. Nem szerénykedik, elfogadja a bókot egy biccentéssel, tényleg sok felé tud. figyelni.
A festészet zenével való párhuzama is lenyűgözi, elragadtatva hallgatja.
Nahát, ez érdekes, végülis tapasztaltam én is, a filmkészítésnél, először az egészre gondolok, de aztán belemegyek  részletekbe, amiket folyamatosan finomítok, úgyhogy társművészet a három, zene, film, képzőművészet.
Igor nyerő a lánynál, kedvtelve figyeli, hogy megnevetteti és látja, tetszik neki a megjegyzést.
Több ilyet! Brillíroznom kell!
- Az sem baj, ha gyors, megtanulni nem akarom, de látni, hogy Igor életre kel! Mindig is vonzott Frankeinstein
Mosolyog, szerinte épp Suzy a jószívű, mikor kifejti a véleményét a buktatásról.
- Rendes vagy, odáig lehetnek érted! Még jó, hogy Egyetemen azért nem mernek beszólogatni a srácok.
De ha hazamennek matyiznak rá, biztos.
- Szóval igen, igazad van, nem egy jegy fogja eldönteni, bár én elég alapokat tartok nekik filmelemzésnél és ha filmszakos és rendező akar lenni, nem színész, akkor nem árt kompetensnek lenni, különben nem fog tudni mit szépítsem, semmit. Itt végülis az elemzés jó volt, csak a film... De rohadék lennék pusztán ezért elítélni. Az is lehet, hogy csak rossz poén, és olyan választ várt: Nahát, nekem is ez a kedvenc filmem, elég disznók tudnak lenni még ezek a "kölykök" is.
Mutatja a kis idézőjelet.
- Nem, ez az első ilyen melóm. Megcsináltam a tanári minimumot, amolyan biztosítékképp, hogy ha nem jönne össze a saját filmek készítése, se a forgatókönyvírás, még mindig tudjak hová nyúlni, legalább átadjam. Érdekelt is. Aztán megcsináltam a doktorit és nem jött össze egy film úgy, ahogy szerettem volna, viszont állás kellett, a filmet, amibe akkor segédkeztem befejezék, úgyhogy ide kerültem, ide jártam amúgy. Neked hogy jött, hogy tanítani akarsz?
Érdeklődik.

Ő pl nem ért az ilyesmihez... Fintorog kicsit a hús-vár szagon. Suzy kifejezését elkapja, úgy érzi magyarázkodnia kell.
- Nekem ez idegen, én nem nagyon láttam járkáló tyúkokat, húsfeldolgozást pedig csak hentespultok mögött. A haszonállatok valahogy a filmjeimben sem jelentek meg, városi gyerek vagyok. De írnom kellene forgatókönyvet Orwell Állatfarmjából és meg lenne oldva probléma!Ttéged kérnélek meg hogy asszisztálj.
Mosolyog rá, nem a nyúzásra, fojtásra gondol, de bánni se tudna semmi élővel. A zene-példára biccent.
Ő tud sütni, amikor elköltözött otthonról próbálkozott vele, mikor még volt barátnője és recept alapján játszva megcsinál bármit, hiszen nagyon precíz.
- Mázlid van, melyik a kedvenced?
Ő maga nem annyira szereti, de Suzyt lenyűgözni ezzel más tészta, miatta még az is lehet, nekiállna.
- Igen, azok kreatív édességek voltak! Ma már nem is tudom vannak ilyenek? Nem gyakran megyek ilyenekért boltba.
Igaz, ami igaz, le van maradva, talán Suzy nem. Az uborka réme belőle röhögést, a lányból undort vált ki, ő a vakbélen is mosolyog, de azt nem tudja elmagyarázni, hogyan fest. Ő kétli, hogy a festészetre ráérezne, de abban biztos, Suzy lefilmezésére rá fog.
- Nem szereted a félemeletes dolgokat? Frankie alap, ha filmes akarsz lenni, de Igor ártatlan lesz, egyszerű, pálcika.
Bólogat megnyugtatóan.
- Te vagy az átmenet köztük és a nagy, komoly, hajlott orrú professzorok között. Nem arra gondoltam, hogy gonoszkodva,  hanem a hormonjaik. Fiatal vagy, elragadó, tanárnéni
Ebből a három kulcsszóból össze kell raknia. Biccent, de félretolja a dolgozatot.
- Sajnos nem hiszem, ahhoz nem elég kritikus, nem foglal állást, miért rossz ez a film, ajnározza.
Teszi hozzá a Twilighthoz.
Túl sokat vagyok Leoval?
- Lehet személyesen fogok vele elbeszélgetni, akkor kiderül. Amióta elküldöztél a szüleidtől?
Kérdez rá kicsit a magánéletre, az egyedülből ezt szűri le. Értelmesen bólogat, teljesen megérti a lányt, több legyet üt egy csapásra, hiszen pénzt kap, ezzel ő is gyakorol.
Jó kérdés, nem érzi, hogy beilleszkedett volna, Leo túl sokat lóg itt, de egyáltalán nem bánja, túlságosan munkamániás ahhoz, hogy random barátkozzon és igazán mély barátságokat ritkán köt.
- A meló részébe igen, a többi tanárt nem gazán ismerem, csak a rektort. Ahá, a hosszú hajú? Először azt hittem A HÖK képviseletében rázogatja a kezem, gondoltam egy nagyon lelkes kis stréber, de...nem. 
Nem tud neki újat mondani. Viszont megtalálták egymást!
- De most kifejezetten szociálsak vagyunk, egymással beszélgetünk!
Kacsint a lányra vidáman.

A félkészségre bólogat, neki meglepetés volt, mikor gyerekként rájött, ezek nem a fagyasztóban születnek. Hogy lepisilik azon nagyon elkezd nevetni, na igen, ő ezért nem bírná...
- Bocs, ez állati aranyos és el tudom képzelni, ugyanakkor a tyúkpisit kevésbé. Azok igen, messziről, más tulajdonában nekem is. Én nem tudnék gondoskodni például egy kiskutyáról.
Vallja be. Csokis és gyümölcsös, ezt észben tartja, csinál majd a lánynak, szeret ilyenekkel bíbelődni, pontosan követni a receptleírásokat.
- Azért mert én jó vagyok a konyhában.
Ezt a mondatot másképp szokta mondani, általában ágyat mond helyette, de legyen a helyzet különleges, Suzy is az, ráadásul nem annak a típusú lánynak tűnik, akit könnyű megfektetni, vagyis amilyenekkel Quentinnek általában idő és kedv hiányában dolga akad. Ez így egyelőre elég szerinte, hogy fölkeltse az érdeklődését, ha édesszájú.
- Egyszer oda is elmehetnénk, csomó érdekesség van amiből kimaradok a munka miatt, de te olyan lelkes vagy, veled szívesen elmennék.
Csokoládékiállításokra, ilyesmikre például, sőt ettől ő maga is lelkes lesz, legalábbis felpörögve néz a másikra.
- Velem sem néznél?
Kérdezi csak próbaszerűen, mert akkor a lány hozzábújna és ő "megvédhetné" 
- Nem tudnám megrajzolni zombinak...de Igor vidám figura legyen.
Ért egyet, érje csak el a napot, örüljön magának, minek depresszióznának egy pálcikaemberrel?
Aranyosnak találja a zavart is, mosolyog kicsit. A twilight rajongón már kevésbé derül...
- Előzőleg amúgy egy Y man filmben segédkeztem.
Jut eszébe, erre nem válaszolt. Az exnél kissé meglepődik, mert mintha a lány kizökkenne, viszont ő úgy érzi ez jó hír, nem él együtt senkivel.
- Nálam ez épp fordítva van, amióta szakítottam jobban be tudom osztani a pénzem.
Szaktíottak, de nem hangzik túl jól. Próbálja a lányt ezzel feldobni, bár kételkedik a sikerben.
- Úgy tűnik ilyen. Kedves fickó lehet.
Von vállat, neki nem volt vele gondja, de azóta nem igazán futott vele össze.
- Igen, az furcsa lenne.
Nevet, mi lenne, ha magukban motyognának. Aztán meglepi, hogy a lány visszatérne a munkájához, megfordul a fejében, nem elég érdekes neki, viszont úgy tesz, mintha ő maga is észbekapna.
- Ja igen, nekem is, azértis maradtam bent tovább. Persze, nyugodtan...
Félrerakja a twilightos dolgozatot, úgy érzi az most nem menne, belekezd egy másikba, s ha úgy adódik szót vált a lánnyal.

//oké, majd üzenetben egyeztessünk //

- Biztos, csak  a tyúkot a tojástojással társítom és hogy folyjon belőle valami, az nem megy.
Pedig élénk a fantáziája. Nevetgél Suzyval, aztán szemei szimpatikus méreteket öltenek //ne kérdezd, hogy az milyen // hogy ő sem egy állattartó. Közös pontként könyveli el és bőszen bólogat. 
- Igen, szerintem finom, amit eddig kreáltam. Nem mindig van rá időm, de hétvégén neki szoktam állni és Leo sem panaszkodott eddig. Persze csak receptekből, de hogyne, tanítalak akármikor.
Leot mindig megeteti, mást nem tud (de szívesen teszi) és alig várja, hogy a lány is kóstolja. Kihúzza magát, hogy ő ilyen férfi ám, a nők szerették és ez benne maradt, hogy jó pontnak számít.
- Nahát! Az, szent! Én is úgy érzem, hogy túl sokat tanultam. Nem mondom, hogy nem volt életem, de mégis szeretnék még több dolgot megtapasztani és erre szüksége is van egy filmesnek és egy embernek.
Végülis egész életében iskolába járt, ha nincs Leo... és látja milyen egy Igazi mizantróp! Talán Suzy is így volt ezzel, most még hasonlóbbnak érzi magukat. 
Talán rá tudná venni egy horror filmre!
- Kinevetjük az egészet, elmesélném hogy csinálják, lehet, hogy többé semmitől sem félnél.
Kacsint rá hamiskásan egy kissé.
- Érdekes volt híresebb emberekkel dolgozni és sokat tanultam belőle. Én nem ilyen jellegű dolgokat írok, de tapasztalatszerzésnek éppen jó volt.
Ő annál művészibb, nem szereti annyira a kasszasikereket, talán mert neki semmi kasszája egyelőre.
- Szerette, ha elkényeztetik.
Fintorog, az volt, ezzel ki is mondta. Végül nem veszi magára, hogy nem akarnak vele lenni, mert a lány szól hozzá néha, elvannak így javítgatásokkal.

// köszi //