Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Pént. Aug. 26 2016, 13:04

- Még sosem láttalak töményet inni. Bírod? Engem viszonylag gyorsan kiüt...- nevetek; az a benyomásom Suzy nagyon vicces lehet, amikor be van csípve.

- Támogatom az elhatározásod!- bólogatok szorgalmasan. Örülök, hogy nem kívánja elhalmozni magát. A szabadidő és szórakozás utáni vágy azt jelzi, nem búslakodik már, túl jutott a "mindenki hagyjon békén" időszakon.
- Hát..., az igazat megvallva, nem tudom, türelmem lenne-e hozzá. A kert meg a fűnyírás egy dolog, de hogy zöldségeim vagy virágoskertem legyen... Az nemcsak annyi, hogy lenyírom a füvet, vagy összegereblyézem a lehulló faleveleket, vagy lagy lecsipegetem a bokrok kiálló ágait. Valamit vagy komolyan csinálok, vagy sehogy, ehhez pedig... azt hiszem, nincs elég motivációm- mosolygok, kissé kényszeredetten, mert lehet, hogy ez hibámként róható fel, de ami nem érdekel, az nem érdekel; nem is tudom szívvel-lélekkel csinálni.
Kissé elpirulok, amikor a kérdésemen elneveti magát.
- Nem, tudom, hogy most nincs rá lehetőséged. De korábban, amikor méga a szüleiddel laktál, vagy a nagymamádnál - zavarban érzem magam. De mintha úgy rémlene, nem lakásban, hanem házban nőtt fel. Miért ne lehetett volna kertjük, szerezhetett ott tapasztalatokat?
Abbal egyetértünk, milyen nehéz szortírozni, kidobni bármit is, amihez emlék fűz. De egyszer majd el kell szánni magunkat: neki is, nekem is.
- Ez így is van- nézek rá nagy örömmel- Részemről sem változott semmi...
Lényegében Suzyt most is nagyon szeretem. Szívesen ennék vele minden nap új helyeken, új ételeket kipróbálva, aztán feltérképezni a környék látványosságait vagy csak lófrálni és beszélgetni kicsit. Nagyon hiányoznak azok a jóízű beszélgetések, amiket folytattunk. A barátsága által nyíltabb lettem én is; de nélküle talán még mindig olyan mulya lennék, mint Eleevel.
- Panaszkodtam valaha is?- nevetek; agyamra menni, édes Istenem, dehogy megy az agyamra. Sosem idegesített. Ahogy ajtót sem vágott rám soha, szóval... talán én se őt.
- Látszik, hogy nem ismered őt. Nem adunk egymásnak okot féltékenykedni, és nem fosztjuk meg egymást a külön társaságtól. Így ő is eljár a saját barátaival, nekem sem kell lemondanom senkiről. Értelmes, felnőtt emberek vagyunk, nem is kell folyton egymás nyakán lógni. Mike-ot talán feszélyezte, ha másokkal találkoztál, és ő nem lehetett ott?- sokáig éltek együtt. talán tapasztalatból mondja, hogy az egyik fél féltékeny lehet a másikra.
A hobbi kapcsán kissé kiakasztom; de úgy hiszem, alkamas lene színészkedni, ha ő maga nem is hiszi el.
- Nocsak, nocsak, gyerekkorodban talán az akartál lenni?- vagy skatulyákban gondolkodik, ami nem jellemző rá, vagy igenis gondolt arra (gyerekkorában), ő lesz a hercegkisasszony. Aztán eszembe jut valami- Talán már elfelejtetted, amikor kimentettelek a sárkány karmaiból?- kacsintok. Játszótéri hülyéskedéseink egyike volt, sokat nevettünk.
- Ha nem gondolnám, nem mondanám. Ez... csak egy megérzés, és lehet, hogy tévedek. De logikus, nem? - biccentem oldalra a fejem. Olyan nagy zagyvaság, amit összehordok?
Aztán örömködünk, hogy az új szerep miatt mennyire feldobott vagyok, és az sem mellékes (szerintem), hogy ebben szerepe van Quentinnek is. Ammi azt illeti, nem is kevés.
- Lényegében arra jó, hogy fenntartsam a házat, magamat, ha szerényen is, de ki lehet belőle jönni- Azt a napi 3-4 órát sokan becsmérlik, pedig arányaiban szerintem nem is rossz kereset- Meglehet, ez a szerep hoz majd nagyobb áttörést; ki tudja? Az biztos, hogy nagyobb szerep, mint eddig bármelyik, amit eddig játszottam, legalábbis itt, LA-ben. De mivel a Santa Barbarai színjátszó kör nem túl híres, egy szavam se lehet...- nevetek. Nem igazán aggódom a jövő miatt. Valahogy mindig volt, ezután is lesz; bár a nyomvonal, amelyen tovább indultam, egyre jobban látszik. Kevésbé vagyok bizonytalan abban, hogy jó-e, amit választottam. De én így működöm: szükségem van a pozitív visszajelzésekre, azok által tudok fejlődni, változni, változtatni.
Jönnek még kérdések, mindenféléről, és én hol nevetgélve, hol komolyabban válaszolgatok neki (a témához mérten). Így elmesélem, hogy Santa Barbarában azóta se jártam; hogy Seby szereti a macskám, de nem tűri meg a hálóban, ellenben Matt kifejezetten fél a cicámtól, de sokat segít a kertben, mit hogyan kell gondozni, nevelni; ötleteket is kaptam tőle, de többnyire Sebyvel találtunk ki mindent a kültéren is, és a beltéri változtatások is közös céllal jöttek létre... Érdeklődése az "életem" felé nem zárja ki Sebastiant, így bátran mesélek róla.
- Egyébként van valami, amit mindig is ki akartál próbálni, de eddig még sosem jutott rá időd, nem volt hozzá partnered?- kérdezem, hogy vidámabb dolgok felé tereljem a szót, mert a nem zökkenőmentes visszarázódása miatt ismét bűntudatot érzek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Aug. 28 2016, 15:48

Kínosan nevet, nem, nem bírja a piát.
-Koktélozni szoktam, de max kettőt iszok és nem valami atom durvát! És eszem előtte... szóval...
Nevetgél, nem, ő sem bírja, bár Josh-sal akkor hamar igencsak vidámak lennének.

Aztán csak mosolyog, hogy támogatják, az mindig jó.

-Ó, hát... nekem az elmondottakhoz sem lenne...
Nevet fel, mert úgy fest Joshnak van elég gondja így is a kerttel.
-Ó, én otthon is csak festettem... meg anya szereti csinálni, mindig rendben az egész, Rachel néha besegít, én meg már jó ideje nem lakom otthon.
Fiatalon nem vonzotta, most meg nincs rá lehetősége, de nem hiányzik neki a kertészkedés. Ellenben Josh társasága be kellett lássa, hiányzott neki és noha van még benne tüske, hogy ennyire faramucin alakult minden, de úgy van vele, talán jobb is így.
-Előttem nem, de lehet másnak igen!
Ölt picit nyelvet a panaszkodás végett, majd később csak sóhajt.
-Mike nem szerette, ő azt szerette, ha együtt vagyunk, mert annyit dolgozott, hogy nem volt sok időnk egymásra, hiába éltünk együtt. Így ha ment a barátaihoz, mentem én is... furcsa volt, ha külön találkozom valakivel és páran félre is értették szóval..
Húzza el a száját, nem szeretné, ha Sebastian is rémeket látna és vádaskodna.
-Ki ne akarna az lenni legalább egyszer?
Szép ruhákban, csinos sminkkel és hajjal, játszani valami izgalmas szerepet... a királylányon felnevet.
-Neeeeem, de az úgy elég is volt és jó is volt, veled más!
Nevetgél rajta, mert az játék volt, mókás volt, de senki más nem figyelte őket.
-Igen, de maximum megtervezni tudom, megvarrni nem. De sosem csináltam ilyesmit...
Néz a másikra, mert fogalma sincs, erre van külön ember a színházaknál és a filmeseknél is. Az újságkihordás szerinte is sok időt elvesz és az idő alatt kereshetne többet is talán, de nem tudja felmérni.
-Remélem mihamarabb elkészül, úgy megnézném már! Beülök a moziba és ott vagy a vásznon, milyen jó már!
Biztos venne rá jegyet, beülne és alig tudna figyelni a filmre, mert jéééé Josh.
Aztán még faggatja, bólogat arra, hogy a hálóban ne legyen cica, főleg ne az ágyban, de arra kuncog, hogy ez a Matt fél egy macskától, de rögtön mondja a kertészkedésnél, hogy a veteményesnél is segíthetne, naaa? Így sem? Ellenben Mattről kérdezget (most nem tudom Suzy tudja-e kicsoda Matt és mi van a családoddal, szóval vagy értetlenkedik vagy kíváncsiskodik javult-e valami "otthon").

-Hááát... nem is tudom, sok minden van, de hirtelen nem tudom. Elmehetnénk egyszer táncolni! Valami szórakozó helyre, ritkán jutok el, meg főleg csajokkal mentem, de gondolom ez nem baj neked. Meeeeg, arra is gondoltam kipróbálnék valami fitnesst is, de... hát nem tudom az téged mennyire hozna lázba. Mondanám sok a szép lány de...
Takarja el a száját mert mosolyog, erre mit mondjon, nem meri mondani, biztos vannak helyes fiúk is, és vélhetőleg melegek, de nem is ezért hívja, mert szerinte csak a meleg fiúk fitneszeznek. Az olyan.... csajos szerinte, így kétli, hogy Josh feldobódna egy kis csajos torna miatt.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Hétf. Aug. 29 2016, 00:30

- Ihatsz koktélt is, nem tilos!- ha csak ez aza akadálya, hogy együtt igyon velem, nem is létezik. Szeretem, amikor nevetgél. Ha az alkoholtól viccesebb lesz, ihatunk úgy is, ha éppen semmi bajom nincs (és mostanában nincs).

- Én sem gondoltam magamról, hogy ennyire bejön majd. Gyerekként a pénz motivált, most az, hogy jó érzés, ha jól néz ki, ha kimegyek, kedvet kapok a csupasz fűbe feküdni, tudod, szinte hívogat: "nézzd, milyen puha vagyok"! - nevetek és mesélek, Suzy szinte issza a szavaimat.
- Nem baj...- hogy nem ért a kerthez- Így van egy barátom, aki tud és szeret festeni- kacsintok rá. Kertet művelni többen tudnak, mint festeni, így amit mondok, bóknak szánom.
- Upsz, remélem, egyik sem szólja el magát a jelenlétedben!- hagyom, higgye, hogy másoknak panaszkodtam miatta; pedig nem; el is nevetem, ő se vegye komolyan túl sokáig (ha egyáltalán elhitte, komolyan vette)
- Ah, sajnálom..., utólag is. Tudom, ez két emberen múlik és... Te nem tűnsz olyan embernek, aki ...- az ajkamra harapok, mert nem tudom szavakba foglalni a megérzéseimet- Seby miatt nem kell aggódnod. Nincsenek előtte titkaim, így azt is tudja, mit jelentesz nekem. De azt is tudja, mit jelent ő.
Suzy is tudja, hiszen próbált befolyásolni, és az egyetlen személy, akinek sikerült volna, ő lehetett volna. Sokszor idéztem fel azt a napot, de nem azért, mert megbántam, ahogy döntöttem. Arra próbáltam rájönni, mit kellett volna másképp tennem, hogy ne bántsam meg.
- És ő sosem ment veled a TE barátaidhoz?- kérdezem, mert úgy tűnik, mindig Suzy alkalmazkodott.

Suzyból is előbújik a kislány, aki valaha királyisasszony akart lenni. Nem is tagadja, hogy élvezte a szerepet, amikor velem játszott. Nem is értem, miért nem érzi képesnek magát arra, hogy nagyban is csinálja. Komolyabban. Éppen csak el kéne hinnie, hogy ő az a személy, akit megformál.
- Más? Miért más? - Velem játszani éppolyan lenne, mint bárki mással. Ha az amatőr csapatot vesszük, mindegyik tagja barátságos. Suzyt kedvelnék, ebben biztos vagyok.
- Ó, arra ne is legyen gondod!- varrni a társulat több tagja is tud (szokott is), de Mattet is meg tudom kérni; neki is van tehetsége hozzá.
Suzy látszólagos félénksége és kíváncsisága nekem most elég ahhoz, hogy ennyiben hagyjam; bogarat ültettem a fülébe; ennyi most elég. Nem is hagyom, hogy döntsön most azonnal, nem is kérdezek erről többet. Elkalandozunk a munkám felé...
- A forgatás majd csak nyáron kezdődik, legalábbis Quentin így tervezi. Tudod, azt mondta, vár még egy pályázati eredményre, illetve a suli mellett nem lenne elég ideje...- ha rajtam múlna, én is kezdenék már; a szöveg nagy része már össze is állt, bár abban Quentin tud majd sokat segíteni, melyik mennyi érzelmet közvetítsen. Úgy tűnik, a sztori a mese során válik egyre érzelmesebbé; a kezdeti "külső megfigyelő"-ről kiderül, nem is csak szemlélője az eseményeknek, hanem (az egyik) főszereplője. De jól esik, hogy Suzy látna a vásznon. Bizonyára számára is izgalmas, hogy személyesen ismer egy filmszínészt. Remélem, ettől majd nem változik meg a kettőnk kapcsolata.
Tovább beszélek magamról, a közös életről, Mattről is, Noráról is. Mattről bővebben, majd Joról is, noha a viszonyunk még nem annyira szeretetteljes, mint pl. Mattel. A sráccal egyre többet találkozunk, közös terveink vannak (és nem csak a kerttel kapcsolatban). Joval leginkább telefonon tartom a kapcsolatot.
- Tánc? Ok, benne vagyok, bár nem vagyok valami gyakorlott- nevetgélek- Ha ezt elnézed nekem...
Aztán bólintok a fittnesszre is.
- A Frances University edzőtermébe járok erősíteni. Ott szoktak lenni fittneszedzések is. De mehetünk máshova is, ha neked vagy valamelyik barátnődnek van jobb ötlete- nem reagálok arra, milyen hatással vannak rám a csinos lányok, és meg sem fordul a fejemben, a fiúk milyennel lennének. Az sem jut eszembe, Suzy beskatulyázott volna melegnek, holott ezt már eleve megmondta- Én még sosem voltam ilyenen, de mit veszthetek, nem?
Vállat vonok, mosolygok, számomra ez nem gond, ipróbálhatunk bármit. Mi következménye lehet? Maximum máskor azt mondom, ez nem nekem való...
- De tényleg ez az, amire mint vágyálmod gondolsz?- nézek rá sutábban. Valahogy más válaszra vártam, meredekebbre.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Hétf. Aug. 29 2016, 20:12

Nevetgél, jó akkor koktélt iszik majd, bár azok hamar beütnek, ha kettőnél többet iszik vagy egyet, de azt gyorsan.

-Igen, azt én is szeretem, de főleg, ha tele van lóherékkel! Imádok négy levelűt keresgélni a zöld tengerben, nagyon sokáig el bírok lenni vele!
Kuncog, nagyon szereti nézegetni, festeni is.
-Lehet gondozni nem tudom a kertedet, de lefestem neked!
Kuncog tovább, talán eredetibb mint egy fénykép.
-Majd jóóól kifaggatom őket, reszkess!
Vigyorog, de érzi hogy Josh poénkodott, talán tényleg nem panaszkodik rá a másik, bár fél, ő most kissé panaszos volt miatta. De most múlt el, hogy újra látja és megbékélt végérvényesen.
Sebastian miatt bólogat, ha Josh szerint nem lesz baj, akkor jó, elhiszi, bár fenntartásokkal, jobb nem húzogatni az oroszlán bajszát.

-Nekem... nem igen voltak barátaim. Folyton a tanulmányaimra összpontosítottam és ahogy elköltöztünk nem is találtam újakat. Ő az egyetemen, majd a munkahelyén is folyton ismerkedett, neki rengeteg barátja volt, én ennél sokkal magamnak valóbb vagyok. Nehezen... ismerkedem.
A látszat csal, Suzy nagyon introvertált, bár ha valakinek megnyílik, azzal nagyon jóba ud lenni. Legalább is igyekszik.

-Mert veled csak játék, nincs kötött szöveg, mozdulatsor, addig tart míg van kedvünk, veled jó!
Nem tudna valamit újra és újra eljátszani, neki monoton lenne, hiába más minden darab, neki túl kötött. A jelmezeken azonban elgondolkodik, lehet majd kipróbálja.
-Igen, eléggé maximalista. Bár nagyon lelkes, biztos jó lesz, ha végre belekezdtek. Alig várom! Majd mesélj róla, milyen!
Már nem Quentin, hanem a hangulat, a forgatás, a film-színészkedés. Aztán kicsit kifaggatja a családi körülményekről is, örül annak, hogy az öccsével ilyen jó viszonya lett, reméli az apjával is hamarosan hasonlóan tartalmas lesz. Kicsit mesél neki John-ról a mostoha apjáról, ő sem akart soha kitúrni senkit, nem is szólítja apának, de ettől még apjaként gondol rá is. Szerinte ha Josh elég időt eltölt Jo-val, akkor hasonlóan fog érezni ő is, ami igazán jó érzés szerinte, szóval biztatja Josht, beszélgessen többet az apjával.
-Én sem, én csak úgy... izgek-mozgok, forgolódom, szóval nálam csak jobb lehetsz!
Kuncog, mert nem valami nagy táncos ő sem, ő csak úgy ellötyörészik.
-Na jóóó, de én olyanra gondoltam mint az aerobik meg a többi ilyesmi, nem kondizni akarok, az olyan fiús!
Nevetgél, hogy nézne már ki a null erejével, hogy súlyzót emelget?!
-Hááát, ha kipróbálnád én örülnék, ha nem zavar, hogy kevés a fiú.
Már ha van, de miért ne lenne? Reméli legalább egy lesz.
-Azt mondtad olyat mondjak amire elmennék de nincs partnerem... de most úgy nincs... nagyon a doktorimon az eszem, kemény dió lesz, meg mondom, valami állandót keresnék inkább, ami hetente leköt, amiben fejlődöm... te szeretsz kártyázni, nincs valami kártya klub, ami nm igazi téttel megy, mint a kaszinó, csak úgy a játék öröméért? Valami... egyszerűbb? Ilyen... nem tudom milyen... szerinted?
Reméli ez nem csak a nyugdíjasok és az öregotthonok állandó programja, hanem fiatalok is játszanak még ilyesmit a gépek világában.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szer. Szept. 07 2016, 15:20

Némán, de megegyezünk, hogy majd koktélozik velem. Ha attól fél, becsiccsent, elárulom, én is szoktam. De ha megérzem, hgy sok a jóból, nem iszok többet, a kedves hülyénél ("aranyos részegnél") mélyebbre soha nem süllyedtem. Az meg csupa vigyorgás és nevetés.

- Na, akkor gyere el a következő fűnyírás előtt. Biztos nálam is akad!- nevetgélve csóválom a fejem. Kész vagyok. Suzy  nem csak eszi a füvet, hanem gyűjti is, vadászik a négylevelű lóherékre! Imádnivalóan bolond.
- Édes vagy; de előbb nézzd meg! Lehet, hogy neked majd nem is tetszik!- és én naponta látom; de egy ilyen ajánlatot soha nem utasítanék vissza.
- Látod, hogy retyketek?- nyafogom el, és a számba kapom a körmeimet, mintha valóban félnék a lebukástól. Na persze, ha lenne félnivalóm... A szemem huncut marad, ő is nevet. Ő is tudja, ilyesmi nem történhet.
Meggyőzöm, hogy Sebastiantól nem kell tartania; igazából bármikor találkozhatunk, akár nálam is.
Aztán meglep azzal, amit mond. Hogyhogy nincsenek barátai?
- Ne haragudj, ezt nehezen tudom elhinni. Hisz olyan kedves vagy!- teljes testtel fordulok felé. Nem fogom elfelejteni, hogyan bánt velem, miután véletlenül betörte az orromat. És az egy kellemetlen szituval kezdődött, mégis... Úgy vonzódtam hozzá, mint ahogy a molylepkét vonzza a lámpa fénye. és minél többször találkoztunk, anál inkább szerettem volna találkozni vele, mert képes és hajlandó volt bármiről beszélgetni, olyan nyíltan, mintha régóta ismerősök lennénk. Azt hiszem, ez a bátrak kiváltsága; én nem vagyok ennyire beszédes, noha mindig kimondom, amit gondolok. Vagy inkább azt mondom ki, amit gondolok. Csak... nem annyira részletesen.
Suzy vallomása akaratlan ejt sebet rajtam. Hiszen ezek szerint én kivétel voltam. Bízott bennem. Nekem kinyílt, velem közvetlen volt. Én pedig... Megbántottam, hiszen cserben hagytam.
- Jaj, te...- ha a közelemben ül, átölelem a vállát, és megpuszilom a feje búbját. Ha velem szemben, akkor megpróbálom a kezét megsimítani, de ha hagyja, nem csak egy simítás az egész.

- Játék az nagyban is! Próbáld ki, nem veszthetsz vele!- nevetek; a kifogásai üresek, engem nem ver át, szeret játszani- Vannak olyan társulatok is, amelyeknek fő profilja az improvizáció, talán ezzel kéne próbálkoznod, ha a kötöttségeket nem szereted- javaslom. Semmit nem akarok erőltetni, ezt ő is tudja. Ezért ajánlok mást is.
- Igen, tudom- Quentin lelkesedése és maximalizmusa már első alkalommal szemembe ötlött. Nem is palástolta, ő maga beszélt róla. Még azt is megbeszéltük, hogy ez szerintem pozitív tulajdonság. Számomra hasznos, az biztos, mert általa is sokat tanulhatok.
- Mindenről beszámolok majd - teszek ígéretet. Úgy hiszem, nem csak a munkáról beszélgetünk majd, hanem a férfiről is, de eben sem látok kivetnivalót, elvégre... barátok vagyunk. Miért ne beszélgethetnénk férfiakról?
A családomról kérdez, és nagy vonalakba elmesélem, mi minden történt, mióta legutóbb ilyesmiről beszélgettünk. Párhuzamot von a saját nevelőapja és Jo között, rávilágítva, miféle motivációi lehetnek az apámnak velem kapcsolatban, és hogy ebben "semmi rossz nincsen". Én sem gondolom, hogy Jo el akarna venni tőlem valamit. Ez az apaság inkább többletet jelentene neki és nekem; a nagyapám emlékét nem károsítaná és nem másítaná meg. Suzyval szorongás nélkül tudok erről beszélni, hasonló cipőben jár, mint én (egy idegen férfi az apja). Úgy érzem, megért engem. Hallgatok rá, véleménye összecseng azzal is, amit Seby vagy Reeven mondott. Kevésbé kéne konoknak lennem, azt hiszem.

- Hát, jó... majd meglátjuk, mi lesz!- nevetgélek megint az őszinteségén. Elképzelem, ahogy "táncol". Olyasmi lehet, mint ahogy beszél. Elképzelni is vicces, mindazonáltal szerethető. Nagyon-nagyon édes lány. Melegen mosolygok rá- Cseppet se aggódj!
- Te ezek szerint nem is tudod, mennyi gyakorlatot csinálnak lányok is?! Képzelem, az jár a fejedben, hogy nagy súlyokat kell emelgetni... De itt nem is az erősítésen van a hangsúly, hanem egyfajta formálásról, ahhoz meg nem kellenek nagy súlyok. Sok lány csinálja, hidd el nekem!- veszem védelmembe a kondizást.
- Én is csinálom nyár óta. Talán úgy nézek ki, mint valami izompacsirta?- Bár az öltönyben talán nem is látszik, csupán annyit változtam, hogy szálkásabb lettem. A hasam kockásabb, oké, de a bicepszem nem akarom nagyobbra növeszteni, mint amekkora a fejem. Amit (és akit) kell, meg tudom emelni, tartani.
- Bizonyára a legtöbb fiúnak is negatív sztereotípiája van az aerobikról, mint ahogy neked a kondizásról- próbálom magyarázni, mi lehet az oka, hogy kevés fiú jár oda. Vállat vonok- Én kipróbálom, ezen ne múljon!
Nem tudom, ettől "lányosabb" leszek-e a szemében. Remélem, nem. Nem érzem magam lányosnak. Egy férfi a párom, de se Sebastiant, sem magamat nem nevezném nőiesnek, semmilyen szempontból.
- Oh, akkor én fogalmaztam rosszul. Nem csak arra gondoltam, amit partnerrel tudsz csinálni. Bármit mondhatsz, amit szeretnél, amire vágysz...- aztán elgondolkodom azon, amit mondott.
- Sosem mondtad, hogy érdekel a kártya. Különben már rég elvittelek volna a kaszinóba. De ha jól emlékszem, ez a téma is csak azért érdekelt, hogy közben lerajzolhass...- mosolygok rá.
- Megtanítalak bármire. Tényleg a kaszinó a lagjobb hely, hogy megnézd, milyen lehetőségek közül választhatsz, melyik játék érdekelne... és akkor lépünk tovább, mélyebbre...
Megint melegség jár át. Közel lenni hozzá megint... Hiányzott. Nagyon hiányzott. Örülök a társaságának.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szomb. Szept. 17 2016, 20:27

Naná, hogy gyűjti a lóheréket, szépek és formásak. Szóval bólogat lelkesen, hogy majd körül néz Josh kertjében, hátha szerencséje lesz és egy négy levelűt is talál.
-Miért ne tetszene? Minden ápolt kert szép, szerintem a tiedé sem kivétel.
Mosolyog, nem tudja mitől lenne csúf vagy nem tetsző neki egy kert, bár biztos van olyan is. Azon is csak nevet, hogy Josh félne a "lebukástól", tudja ő, hogy nem pletykás.
-Köszi... de nehéz hozzám igazodni... keveseknek van annyi random ideje mint neked, meg ha belemerülök a festésbe simán kimennek a fejemből a dolgok, te is tapasztaltad.
Magyarázza, volt hogy sokat késett és csak akkor kapcsolt, hogy már rég elkésett, mikor Joshua felhívta, hogy hol van már, itt áll fél órája. Akkor persze volt rohanás, taxifogás és miegyéb, de mivel Josh-sal főleg nap közben találkoztak munka előtt vagy után, így ritkán került ilyen kínos helyzetbe. No meg Josh sem csinált ebből gondot, főleg mikor meglátta hogy festékesen rohantak hozzá, hogy ne várjon még többet. Mivel szemben ül így simogatják a kezét, szórakozottan viszonozza, már-már megszokásból, mert Joshhoz nem fél hozzáérni.
-De nincs baj, nem adtam fel, Lia ugyan félő nem jön vissza jó darabig, de majd csak találok még barátnőket, majd az egyetemen! Vagy valami kiállításon...
Nem, egyik sem valószínű, ő nem szokott csak úgy leszólítani embereket, maximum akkor ha ismeri, ami előfordulhat, tekintve rémes az arcmemóriája. Aztán észreveszi, hogy talán nem kéne simogatnia Joshua kezét, így beszívja az ajkait és finoman visszaveszi a kezeit, játszik a pohárral inkább, iszik.

-Nem, nem szeretem ha néznek az emberek...
Ő nem szeret a színpadon lenni, csak nézni szereti a színpadon lévőket. Szóval a színészetet meghagyja Joshnak, meg Quentinnek, a forgatásra, amiről majd várja a részletes beszámolókat.
Még beszélgetnek egy keveset a családi dolgokról, közben pedig reméli Joshua családja is egyre inkább bővülni fog, immár az apjával is, talán többet beszélget majd vele. Ha nem egy lehetetlen alak, akkor mindenképp megérné szerinte.


-De akkor gyere el!
Nevetgél, szerinte vicces lesz elmenni táncolni, ő mindig is nevetve tette, mert nem tud, de elengedi magát és ettől vicces lesz az egész.
-Ajh... de az olyan fárasztónak tűnik, már a gondolattól is kimerülök, hogy emelgetem azokat a nehéz izéket meg emelgetem őket...
Nem, valahogy a kondizás nem az ő világa, ha hiúbb lenne, vagy kitartóbb, akkor még csak-csak, de így...
-Tényleg? Hú... Nem, nem, de már akkor értem miért nézel ki ilyen jól, azt hittem sokat biciklizel az újságok miatt...
Csodálkozik rá a dologra, de kissé bele is pirul, hoppá, elszólta magát. De nem tehet róla, attól hogy elfogadta, hogy csak barátok lesznek még mindig jól néz ki a másik, ez nem szűnt meg tény lenni...
-Hmmm, jó, bár te jobban fogod bírni mint én szóval nem ér kikuncogni!
Emeli meg az ujját dorgálóan, hogy azt nem szabad. Ismeri magát, hamar kidől majd és liheg, nincs jó kondiban, talán soha nem is volt.
-Hmmm... hirtelen nem tudom, de majd elgondolkodom.
Egy társra vágyott, de azt nem fogja így kimondani. De leginkább valaki vagy valami állandóra vágyik az életében talán...
-Mert a kaszinó nem vonz... ott az emberek túl komolyak, nyerni akarnak, nagy a ricsaj. Én valami csendesebbre gondoltam, ahol nincs tét, csak játszunk, tudod... de amúgy a kaszinó akkor sem érdekelt, téged akartalak lerajzolni míg játszol.
Szerinte érdekes kép lenne a koncentráló, simlisebb Joshua.
-Nem lehetne, hogy a kaszinót kihagyjuk és úgy tanítasz? Vagy ketten nem lehet?
Érti ő, hogy ott sokaktól tanulhatna, sok emberrel lehetne, de tanulni ott nem tudna, izgulna és feszengene, hogy feltartja a játékot, Josh mellett ezt nem érezné.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Hétf. Szept. 19 2016, 16:54

- Sokkal szebb lesz, csak még nagyon az elején tartunk!- Suzy nagyon kedves lány, de azért nem árt, ha nem valami csodakertet képzel be magának. Tényleg nem nagy szám egyenlőre. A gyeprendezés volt az elsődleges cél, és azzal állok jól. A kerti bútorok egy része sem érkezett még meg.
- Nem kell magyarázkodnod, ismerlek már jól- mosolygok rá. Néhányszor valóban rá kellett telefonálnom, hol van már, de a kisebb késéseit fel sem vettem- Na igen, látod, ez az előnye, ha valaki újságkihordó...- nevetek. Az egyetlen, ami azt illeti, de elég nyomós érv, hogy ragaszkodjak hozzá.
Miközben simítom a kezét, ő is viszonozza a mozdulatot. Jól esik, hogy megint olyan kapcsolatban vagyunk, amikor mindez természetes.
- Igen, Seby is említette, hogy talán hosszabb időre utazik el. De most itt van az esküvő miatt, nem akarod felhívni? - persze, nem úgy gondoltam, azonnal. Valószínűleg a lagzi javában tart, nem is hallaná, ha hívnák telefonon (egyáltalán, elvitte-e oda a telóját?), de esélyt látok arra, tudnának beszélni.
Suzy viszont -ha be sem vallja- kicsit elkenődöttnek tűnik a barátnője elvesztése miatt.
- Meglepődnék, ha nem akarna kapcsoltban maradni veled. Úgy tűnt, jól kijöttök egymással...- egyértelmű, hogy mindenki életét én forgattam fel. Miattam szakított Seby Liával, miattam haragos Reeven, aki álszentnek tart. Magamra haragítottam Suzyt is, aki, mint kiderült, számított rá, hogy mi egy pár leszünk majd egyszer. És Elee még nem is tudja... Vajon ő majd mit szól? A vele való kapcsolatom sem nevezhető egyszerűnek- Persze, ez nem azt jelenti, ne pártolnám, hogy másokkal ismerkedj. Csak az jutott eszembe, talán Liának is jól esne, ha számíthatna rád, mint barátra.

- De nem is erről szól! Én se azért csinálom, mert szeretem, ha néznek. Hanem azért, mert szeretem szórakoztatni az embereket. Megnevettetni, főleg, de az sem áll tőlem távol, hogy valami komoly dolgot közvetítsek...- félrebillen a fejem, ahogy magyarázok- Nem magamat érzem fontosnak egy-egy darabban, hanem a szerepet, amit játszanom kell. Ilyen módon nem énrám kíváncsiak, hanem Tybaltra, Kára vagy A sofőr fiára...
Persze, ettől még adódik a kérdés, mi lenne jó Suzynak.

- Oké, elmegyek- nem vagyok valami fényes táncpartner, de Suzyval ezt is be merem vállani- Mikor?
Én pedig az edzőterembe próbálom lecsábítani.
- Nem aggódnék. Te is eljöhetsz, szétnézhetsz, mint látogató. Meg fogod látni, vannak olyan lányok, akik 2-3 kg-os súlyzókkal dolgoznak, de szerintem olyan is akad, aki kisebbel. Gondolj egyszerű gyakorlatokra, mint amiket a gimiben is csináltatok tesi órán, csak egy kicsit nehezítve. Tényleg csak kicsit nehezítve- nyúlok megint a kezéért, simítok rajta végig.
- Én se hagynám, hogy tönkretedd a puha kezeidet...- jaj, mennyire szerettem fogni, simogatni a kezeit! Olyan édesek, törékenyek!
Annyira szeretném meggyőzni, hogy a bókját nem is értelmezem, csak mikor elpirul. Visszajátszom, mit is mondott. Bevallom, hatással van rám, hogy tetszem neki. Viszont nem akarom jobban zavarba hozni, úgy teszek, mint aki "meg se hallotta". Vagy majdnem. Hiszen valami kis melegség rajtam is átszaladt.
- Oké, ezt megígérem- sosem nevettem ki senkit, mert gyengébb vagy kevesebb nálam. Tudom, nem is feltételezi rólam; és bevallom, nem is lennék rá képes.
És a játék, kaszinózás kapcsán...
- Na, jó. Legközelebb, amikor eljössz hozzám, bemutatlak téged a francia kártyának. Vagy inkább őt neked...- nevetem el magam- Legalább százféle játékot lehet vele játszani. Kezdünk valami egyszerűvel, vagy találomra választasz valamit, és megtanítalak rá. Így rendben van?
Ezek szerint nem tetszett neki a kaszinó, amikor ott járt. Valamiért megint beledobban a szívem, hogy miattam képes lett volna eljönni akkoriban; s egyúttal arra is rájövök, már nem érek annyit.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szomb. Okt. 08 2016, 23:57

Aprót von a vállán, hogy még az elején tartanak, szerintem akkor sem egy dzsungel várná Joshnál.
-Más is, megismered a város utcáit, biciklizel, mindig tisztában vagy a hírekkel... legalább is a címlapokkal!
Kuncog az újságkihordás miatt, de hálás azért, hogy Josh elnéző volt vele mindig is a késések miatt.
-Hmm, de lehet, de zavarni sem akarom míg mulat. Ki tudja mi a program, lehet nem is hallja majd meg... de felhívom majd.
Jó ötletnek tartja és ha Josh szerint sem tolakodás, miért ne? Hiányzik neki Lia.
-Igen, nekem is, de majd megoldjuk.
Ismeri magát, annyira szétszórt, nehezen tartaná a lépést az időeltolódással és azzal telefonáljon vagy cseteljen főleg mert személyesen szeret beszélgetni.
-De ezt tudja, kicsit nyafogtam is hogy elment, mert akartam vele találkozni meg beszélni, jó lett volna látni, hogy van.
Aggódik is Liáért, de egyelőre olyanokat írsz vissza smsben, hogy jól érzi magát a nővérével, főleg így, hogy kibékültek, vagy mi a szösz.

-De engem akkor is feszélyez, ha közben néznek... nekem az nem való.
Ő ennél jóval zárkózottabb, hülyét is kapna a színpadon, ha nem csak ketten vannak.
-Hmmm, jövőhéten! Mondjuk pénteken?
Kérdezi, hirtelen ez jutott eszébe, bár attól függ szombaton dolgozik-e Quentinnel, mert ha igen keresni kell más időpontot.
-Háááát, én azokat is könnyítve csináltam...
Hűl el picit, mert ő abszolút kezdő. Nagyon nem jó testnevelésből, edzésből, nevezzük ahogy akarjuk, de ingatja a fejét, hogy jó-jó, megpróbálhatják, max nem megy és drukkol Joshnak. Számol neki, ilyenek.
-Dehogy teszem, vigyázok rájuk!
Nevetgél, hogy féltik a kezeit, mosolyog, hogy simogatják is, bár még mindig szokja. Valahogy kezdi felfogni Joshnak ez régen sem volt több, csak baráti gesztus. Milyen vak volt! De már nem zavarja, túllendült rajta.
Azon viszont nehéz, hogy jól néz ki Joshua, de talán nem esett le a másiknak hogy ezt így hangosan kimondta, attól megnyugszik kicsit.

-Akkor uzsgyi neki!
Várja a közös programokat, szeret Josh-sal lenni, nem vitás. Kártyázna is vele.
-Százat? Olyan sokat?
El se tudja képzelni hogyan lehet ennyit, ő egyet ha ismer. Arra sem emlékszik igazából.
-Aha! De ne csaljál majd, nézem majd a kezed!
Ugratja, mert tudja nem csalna, de amilyen nagy zsugás a másik, ki tudja!
Közben eszegetnek, nagyon ízlik neki a kaja, bár kicsit furi, de kínálgatja Josht is ezerrel, egyen. Közben persze beszélgetnek, el vannak, egészen feloldódott megint.

-De akkor biztos nem baj, ha megint találkozgatunk? Már Draytonnak, vagy neked, ilyesmi...
Kérdezi mikor már hazafelé indulnak lassacskán, mert késő van.
//Gondoltam zárjuk lassan és kezdjünk újat, régi ez a játék, sok minden történt xD//

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Okt. 09 2016, 15:04

- Abban a körzetben már nem tévednék el, az biztos- nevetek. Sorolhatnám továbbá, hány kutyát szelídítettem meg, de ez most mellékes. Nem is minddel jártam sikerrel.
- Nem arra gondoltam, hogy a ceremónia vagy a lagzi alatt, de holnap esetleg... - Ma este úgyis velem lesz, nem?
Kicsit beszélünk Liáról. Bevallom, aggódtam érte, de azzal hogy Suzy tartja vele a kapcsolatot, kicsit megnyugszom. Kérdezgetni róla mégsem akarok, Seby amúgy is beavat, amikor történik valami.

- Jól van, nem akartam erőlteteni.
- Hm..., a jövő péntek jónak tűnik- a hétvégéinket Sebyvel, pont a mostani keresztbeszervezés miatt már egy hónapra előre megpróbáljuk megbeszélni. Általában tartjuk magunkat ahhoz, hogy minden második hétvége közös. Ez alól a mai este kivétel, ami közös lett volna, ha nincs az esküvő- Hányra menjek érted?
Ha már rá tudott beszélni a táncra (nem volt nehéz dolga), én is megpróbálom őt lecsalni a konditerembe. Nehezebb dolgom van vele, de aztán csak beadja a derekát.
- Köszönöm!- széles a mosolyom. Tetszik Suzyban, hogy nem zárkózik el. Megígérem neki, hogy én is óvni fogom, vigyázni fogok rá, semmi olyat nem engedek neki, ami veszélyeztetné akárcsak egy porcikáját is.
Időnként a kezéért nyúlok. Mondhatni, megszokásból... Örülök, hogy hagyja, még viszonoz és kezdeményez is érintéseket. Jó barátokká lettünk, örülök, hogy ez belőle sem tűnt el nyomtalanul.
Több dolog is szóba kerül, mialatt hobbit keresünk neki, így a kártya is.
- Legalább. Akár Fekete Péterezni is, ez az egyik legegyszerűbb párkereső gyerekjáték. A legtöbben nem is tudják, hányféle játékot lehet játszani egy vagy két paklival. Igazából akár te vagy én is kitalálhatunk játékokat, csak a fantáziánkon múlik- gyerekkoromban sokat szórakoztattam magam, egyedül is képes voltam (és vagyok) jókat játszani. Tévedés azt hinni, hogy csak passziánszozni lehet egyedül.
- A csalásban semmi öröm nincsen. Nem szokásom!- kivéve, ha trükkről van szó, de minden trükk megtévesztés, annak pont az a lényege.
Úgy belemelegszünk, hogy egymást is kínálgatjuk, mint régen. Nekem nagyon ízlik a vacsora, de mégsem a gasztronómiai élményeket helyezném előtérbe. Úgy érzem, valóban sikerült megbocsájtania nekem. Miután rendezem a számlát, megbeszéljük, hogy hazakísérem. Késő van, taxit fogok, de abból én is kiszállok a házuk előtt. Van még néhány dolog, amit pontosítanunk kell a következő találkozót illetően.
- Miért lenne baj? Én kifejezetten örülök neki. Sebastian se ellenzi. Megmondanám, ha így lenne...- nézek rá kutakodva, és visszakérdezek- Te is szólnál, ha .. problémát jelentenék, nem igaz?
Búcsúzásként két puszit adok neki, ha engedi, majd megvárom, míg bemegy a házba. Elszaladt az idő, és alig van jármű az utakon. Taxi éppen egy se, de nem bánom. Jól esik sétálni, szép az éjszaka.

//Köszönöm szépen! Smile És jöhet az új... //

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Okt. 09 2016, 15:43

Bólint, holnap majd felhívja Liát hátha ráér, beszélgetnének kicsit.
A jövő pénteket is megbeszélik a táncra, maradnak az este hatnál, maximum kajálnak előtte, ha nem jönne össze előtte. Még azt is megbeszélik, elmennek együtt kondizni, az már nagyobb falat lesz Suzynak de neki fog veselkedni. Azt is megszokja, hogy simogatják a kezét, most már tudja, ez csak baráti gesztus, nem egyéb és ettől sokkal közvetlenebbé válik az este végére.
A párkereső kártyajátékot nem érti, úgy érti az emberek így ismerkednek, szereznek maguknak párt, szóval azt nem árt ha Josh elmagyarázza neki, akkor persze már nevetni fog, hogy félreértette. A csaláson is kuncog, hogy jól van akkor, nem fogják fortélyosan bealázni, csak úgy ala natúr, hehe.
Az este végére már nem is igen érti mitől félt annyira, mert Josh nem változott, ahogy amúgy sem változott semmi sem.

-Persze, csak szeretném ha... minden rendben lenne veletek. Tudod...
Mosolyog, de megnyugtatták, ő is megnyugtatja Josht, hogy hát tapasztalta, nem tartja magában ha baja van. Azzal fáradtan megy fel a lakására, dobja le a ruháit és dől az ágyba. Még a sminket is elfelejti leszedni, de nem érdekli.
//Köszi, oké Smile//

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Today at 22:13

Vissza az elejére Go down
 

Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-