Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Kedd. Máj. 10 2016, 20:09

Eltelt nagyjából egy hónap mióta utoljára látta Josht. Ez furcsa, mert mikor találkoztak, azt hitte, ezután megint sűrűn fognak, de annyira sokkolta a hír, hogy a fiú aki tetszik neki meleg, hogy... neki ehhez idő kellet. Plusz nem jött jól ez a "szakítás" a vizsgák és a vizsgáztatások miatt, utána haza is ment, kellett neki Rachel. Sok mindent átbeszélgettek, kicsit több időt együtt töltöttek, mint régen, ez kimondottan jól esett neki. Néha írt Joshnak egy-egy sms-t, de semmi komolyat. Inkább csak azért, hogy nincs elfelejtve a másik, csak még... idő kell. Benn közben már összefutott Draytonnal is, gratulált neki, hogy teljes idős tanár lett, illett hozzászólnia. De a férfi meglepően visszafogott volt és rövid, megkímélte Suzyt a kínos beszélgetéstől. Írt Joshnak is a hónap elején, hogy majd valamikor összefuthatnának. Josh felajánlotta, hogy 13-ára van egy színházjegye, elmehetnének. Suzy nem mondott nemet, szereti a színházat, Shakespearet is, hiába rendhagyó a darab. Mondta is Joshnak, ha eljönne érte, megköszönné, hatra lemegy a lakás elé. Így is tesz, alig késik úgy öt percet, ami igazán nem sok.
Mivel színház, felvesz egy mélykék testhez simuló spagetti pántos koktél ruhát, ami a térdéig ér. A haját feltűzi kontyba és ki is sminkeli magát. Meg is van elégedve magával, hogy ő akkor is jó nő, bármi van, bár most nem Joshnak akar elsősorban tetszeni, hanem magának. De ha Joshnak tetszik az sem baj...
Így is megy le, csipkedve magát, mivel Josh sosem késett eddig vele ellentétben. Bár elég fura látnia valahogy, kicsit feszeng.

-Hát... szia...
Megy oda és billeg kicsit a talpain előre hátra, mint a kislányok, hogy nah, itt vagyok, most mi lesz? Azt se tudja puszit adjon-e, csak szorongatja a táskáját. Tök tanácstalan, pedig kért mindenféle tanácsot... ahh.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szer. Máj. 11 2016, 14:13

Úgy beszéltük meg, hatra jövök elé. A tragacsom ehhez az alkalomhoz nagyon tré, másom meg nincs, így fogtam egy taxit, azzal érkezem. Arra kérem, legyen a közelben, ha a partnerem megérkezik, rögtön le tudjam inteni. Megmutatja, hol fog várakozni, én pedig egy padra ülök Suzyék háza előtt, a bejáratra pillogva.
Nem érkezem túl korán, és ő sem késik sokat, így nem unatkozom, míg megérkezik. Kicsit izgulok, mert a vallomásom óta most találkozunk először. Érdekes, hogy így reagálok; a színpadi fellépések nincsenek rám ilyen hatással.
Aztán meglátom... Kék ruhában van, ami majdnem olyan, mint a szeme színe, amikor a napfénytől hunyorog. A haja fel van tűzve, amitől nőies (és nem kislányos, a két copffal). Azonnal felpattanok, ahogy meglátom, és elé sietek, bár látom, hogy kissé feszeng.
- Szép estét, szép hölgy, fogadja mély hódolatom...- hajolok meg előtte, mint gáláns lovag, és a kezzéért nyúlok, hogy futó csókot leheljek rá. Közben puhán megsimítom; ugyan, ne aggódjon már. Én nem lettem más. Ugyanaz a srác vagyok, akit megismert.
- A hintó előállt, jöjjön velem, kisasszony- kacsintok rá, és nyújtom a karom, karoljon belém.
Ha megteszi, bátran szórok neki bókokat:
- Gyönyörűen fest ma este. A ruhája tökéletesen emeli ki ragyogó tekintetét - minden szavam igaz. csodásan néz ki!
Elsétálok vele az útig, ahol a jelzésemre vár a taxis. (Úgy elfelejtettem neki inteni, amikor megláttam Suzannát, mint a sicc. Pedig az volt a terv, azonnal kocsiba ültetem). Ajtót nyitok neki, én pedig a másik oldalról ülök be mellé. A címet már korábban mondtam a taxisnak, így rögtön megindul, ahogy becsukódik az ajtó.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Máj. 27 2016, 23:02-kor.
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Pént. Máj. 27 2016, 20:13

Na jó... Josh ilyesfajta "szia, rég láttalak, hogy vagy" nyitására senki sem számított, zavartan is adja a kezét kézcsókra, pedig ismeri Josht egy ideje, de valahogy most számított ilyesmire. A hintóra csak pislog, mert ő nem látja a másik kocsiját sehol. Számára nem lett volna ciki azzal menni, hiába öreges a járgány, elvégre nem a kocsival ülnek be a darabra és jól karban is van tartva az a kocsi. Belekarol és követi, amerre vezeti, közben sután megigazítja egy kilógó tincsét az arcából, jól esik neki a bók.
-Ha végig tegeződni fogunk fura lesz, feszengeni fogok tőle...
Kuncog kicsit, mert érti hogy ez a színjáték része, de most... most inkább valami otthonosra, közvetlenre vágyik, ez a magázódás olyan idegen tőlük!
-Te is többet hordhatnál öltönyt, fess vagy benne.
Mosolyog a másikra, közben beszáll a taxiba, remélve Josh mellé l, nem előre, de szerencsére így is lesz.
-Hogy hogy taxival jöttél? Vettél magadhoz egy kis folyékony bátorságot?
Viccelődi el, pedig nem is rossz ötlet...
-Amúgy hogy hogy Shalespearet választottál? Megkedvelted?
Úgy dereng neki, nem volt kimondott rajongója a másik, de tény, volt már Tybalt és talán a vízkeresztet is elolvasta a másik.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Pént. Máj. 27 2016, 23:38

Végül úgy döntöttem, megtartom a jegyeket, és elhívom Suzyt a Shakespeare darabra, Sebyvel pedig elmegyünk máskor. Szerencsémre a lány igent mondott. A ház előtt várok rá, ahol lakik, és amikor meglátom, hogy feszeng egy kicsit, hülyéskedni kezdek, mert a játék eddig minden alkalommal bevált. Már túl vagyok a kézcsókon, amikor először elneveti magát.
//Gondolom, a magázódásra gondoltál...//
- Legyen, ahogy szeretnéd. Nem akartam, hogy feszengj- mosolygok rá. Igazából csak hülyéskedtem, de ha nem szól rám, tartom "a három lépés távolságot", magázódással és minden mással.
Végignézek magamon, ahogy megdícséri a ruházatom.
- Köszönöm szépen!- majd továbbítom a bókot Sebynek. Ezt a ruházatot ugyanis ő választotta- De az újságkihordást még mindig egyenruhában kell végezni...- kacsintok. Értem ám, hogy nem a hajnali öltözetemre gondolt. Bár ez az öltöny kényelmes, én mégsem tudom magam elképzelni, hogy folytonosan ilyesmiben járjak. Még mindig a farmer és a póló/ing a kedvenc kombóm.
Nevetek, ahogy szóvá teszi, nem saját kocsival jöttem.
- Még nem ittam. De nem zárom ki a lehetőségét, hogy nem is fogok. Esetleg velem tartasz színház után? Beülünk valahová, eszünk, iszunk, beszélgetünk, megünnepeljük a sikeres vizsgáidat...- nézek rá, (immár a taxiban), kedvesen; vajon mennyire nyitott rá, hogy közeledjünk egymáshoz?
- Nos, eredetileg Sebastiannal mentünk volna. De ő most éppen egy lagziban van, nekem meg eszembe jutott, hogy te is szereted. Örülök, hogy igent mondtál a meghívásomra- ebből talán kisejlik, Seby miatt Shakespeare. Nyár óta nem volt másik Shakespeare darab, amiben játszottam volna, és a Vízkereszt óta nem is olvastam mást. (Bár tervbe van véve)
A taxi suhan velünk, de ha döcörögne, akkor se venném észre. Nem kifelé nézek ugyanis, hanem Suzyra. Jól fest, ki van simulva; nem tűnik bánatosnak, ilyesmi. Mégsem szeretném arról kérdezni, milyen volt otthon. Most még nem.
- Egyébként hallottál már erről a darabról? - állítólag egy nagy mix az egész; pár szereplő adja elő Shakespeare összest másfél-két órában. Suzy biztosan többet fog felismerni, mint én.





_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Csüt. Jún. 02 2016, 22:01

//Igen, arra, Suzy is csapong, nem csak én vagy fordítva? XD//
A magázódás furcsa neki, főleg ezzel indítani az elmúlt találkozásuk óta, így szóvá is teszi, hogy ez talán hagyják máskorra.
-Köszi.
Mit tagadja, tényleg feszeng kicsit. De nem mindennap mondja meg a srác hogy szeret, aztán meg azt hogy egy férfiba szerelmes amúgy...
//Ó Seby nagyon kirittyentett akkor, bár inkább visszafogottan, szóval valami ilyesmi: "öltönyben" Very Happy //

-Tuti? Mindenki csak lesne ha egy öltönyös srác hordaná neki az újságot!
Mosolyogja meg, mivel ezen ő is nézne.
-Hmm persze, majd keresünk valami csendesebbet.
Nem visszakozik, csak nem akar valami zajos helyre menni, ahhoz nincs hangulata.
-Hát persze...
Bólint is egyet, hogy nem találta ki magától, hogy ez a program eredetileg Sebastianos? Úgy fest ő nyeri majd el ezeket, amikor Drayton nem ér rá... reméli azért nem mind ilyen program lesz, frusztrálná, akkor is ha jó programok.
-Örülök, hogy elhívtál, régen voltam színházban. Szóval lagzi... érdekes.
Vajon beszélgettek esküvőről? Nem furcsa nekik ilyenre menni? De lehet csak Suzy komplikálja túl, inkább nem kérdez rá.
-Igen, utána néztem, de nem gond, ha nem olvastad a műveit, valamelyest független a dolog. Szóval kíváncsian várom, mi sül ki majd belőle!
Csak pár fórumos véleményt olvasott meg pár ajánlót, mert nem tudta mi ez és érdekelte.
-És hogy megy a színház? Játsszák még a Dzsungel könyvét?
Egy ideje nem beszéltek, inkább előbb valami... semlegesebb témát választana, bele kell jönni a dologba ne legyen semmi se fura.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Csüt. Jún. 02 2016, 22:43

Suzy most is kedves és finom, egyetlen rossz szava sincs, és én is igyekszem a kedvében járni, így a bohóckodást is félre teszem, mert nem jön be. De a félelmeimet, hogy netán neheztel még rám, hamar eloszlatja. Olyan érzésem lesz, mint amikor kezdetben találkozgattuk, kicsit tapogatózva még, de nyitottan, szóval... Van remény, hogy közöttünk is minden rendbe jön.
//Tökéletes választás volt Sebytől, ugye ? Wink //
Megdicséri az öltönyömet; aztán kicsit elvcceljük, milyen is volna, ha ebben hordanék újságot.
- Meglehet, ezzel a húzással én is újságba kerülnék...- annyi zöldségről írnak manapság. Ha én öltönyben dolgoznék, abból is szenzációt tudnának csinálni!
Taxival jöttem elé, és ezt rögtön észre is veszi. Azt gondolja ittam (bár lehet, ezzel csak ugrat), de aztán nem zárkózik el tőle, hogy beüljünk valahova színház után.
- Oké. Én is jobban szeretnék csendesebb helyen lenni veled...- bólintok komolyan. Rá vagyok kíváncsi, és nem a bulik érdekelnek. Fontos szempont tehát, hogy halljuk egymást.
Elgondolkodom. Hazudnom kellett volna a program kapcsán? Őszintén elmondom, hogy Sebynek szántam a jegyet, de aztán ő volt, aki eszembe jutott, hogy örülne a darabnak. Mégsem magyarázkodom. Ha úgy alakul, lesznek még közös programjaink (én nagyon szeretném), ami direkt neki szól, vagy éppen neki. De most ... hosszú idő után találkozunk először. Abban sem lehettem biztos, eljön-e. Talán az is a szerencsém, hogy már régen volt színházban. Könnyebb volt igent mondania nekem.
-Miért érdekes?- felkapom a fejem. Miért ne mehetne bárki lagziba? Miért ne mehetne Sebastian? Vagy miért fura? Mert nem velem ment oda? Vagy hogy lagziba ment a színház helyett? Míg nem tudom, mire céloz Suzy, megvédeni sem tudom...
Megkönnyebbülve felsóhajtok:
- Örömmel hallom. Egy kicsit szorongtam, hogy majd nem fogom érteni...- pironkodva vonok egy picit a vállamon. Seby ezt könnyen kezelte volna, súg, mint egy kisdiáknak, vagy elmagyaráz mindent a darab végén, de Suzy előtt ez inkább égés: nem ismerni, amire jegyet vettem?
Könnyed asszociáció; munka lesz a téma, ráadásul az enyém.
- Nem, sajnos, mostanában nem. De nagy sikere volt, lett egy pót előadás is az egyik nagyobb színházban, csaknem telt ház előtt!- mesélem lekesen- És ami izgalmas..., képzeld, ajánlatot kaptam egy filmszerepre, nem is akárkitől...- mosolygok, fel akarom egy kicsit csigázni Suzannát- Úgy hallottam, nektek is van közös projektetek... mégpedig Igor kapcsán...- halkan felnevetek. Quentin nem csak a saját forgatókönyve iránt elkötelezett.
- Gondolom, ti már el tudtátok kezdeni a munkát. A miénk még várat magára, pedig már nagyon be vagyok zsongva!- most is látszik, hogy zizegni kezdek, fészkelődök egy kicsit, birizgálom a mandzsettáimat.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Csüt. Jún. 02 2016, 23:16

-Tényleg! Vicces volna! A saját magadról szóló cikket osztogatnád!
Kuncog, szórakoztatja a gondolatmenet. Örül, hogy Josh is csendesebb helyet választana, ott akkor nem lesz gond, addig meg reméli belejönnek annyira a viszontlátásba, hogy ne legyen probléma belőle.
Sebastian kapcsán viszont ellenérzései lesznek, amiket ugyan nem tesz szóvá, de leplezni sem tudja tökéletesen. Végtére is megint Sebastian volt az első, ezt még meg kell szoknia. Másképp gondolni Draytonra...

-Hát... csak hogy nélküled, meg érted, esküvő... biztos furcsa lehet, hogy érted... ti egyáltalán összeházasodhadtok Kalifornia államban? Bocs, lehet ez... gyors meg izé, hagyjuk is, vedd úgy nem mondtam semmit...
Néz ki zavartan az ablakon, feszengve, mert ez túl intim és kerülni akarta de csak nem megy. Inkább gyorsan a színházról kérdez. Szerencsére Josh lelkes mint egy kisdiák.
-Ha már volt pót előadás akkor vissza is tűzhetik műsorra, nem? Tök jó lenne!
Aztán furcsán néz, mert neki nincs Igor nevű ismerőse. Idő míg rájön, nem Igorral mint személlyel van projektje, hanem ő az alany. Ha Josh kivárja, látszik hogy "te jó ég" fejet vág, hogy nem kapcsolt rögtön, de ha elmondja hogy Quentin akkor is.
-Ó, az készen is van, Quentin nagyon szorgos volt, hamar megrajzolta Igort, én csak a háttérmunkát csináltam neki. Szóval készen van, ha gondolod kérd el tőle, nagyon cuki lett. De komolyan forgat majd filmet veled? Ez tök jó! Mit játszanál? Vagy ez titok? Én nem faggattam őt ilyenekről, mert érted, nehogy azt higgye szakmai titok vagy ilyesmi, meg nem is tudom érteném-e, nem értek én ehhez, de mikor kezdtek? Egyáltalán hogyan jött az ötlet forgassatok együtt?
Egy ideje Quentint sem sűrűn látta, ha meg igen, más volt a téma valahogy. De eléggé furcsa belegondolnia, hogy itt ül egy kocsiban azzal a sráccal egy nem randin, akivel eredetileg randizni akart és beszélgetnek arról a pasiról, aki elhívta randi-randira, tudván egyelőre nem randi találkái vannak... úú, igen, ez legalább annyira necces, mint kiérződik, de egyelőre annyira meglepett és örül a közös örömüknek, hogy továbblép rajta.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Pént. Jún. 03 2016, 00:02

- Jah, én lennék az aktuális bohóc, mi?- na, azokban a lapokban szerepelni nem nagy dicsőség. Sőt.
Biztató az új kezdet, noh kissé rögös. Én sem ugrok rögtön mindent megmagyarázni, ha Sebastianról van szó; mintha ez kényes pont lenne kettőnk között. Megértem, a látszat csal, ha Suzy nyugodtnak is mutatja magát, a felszín alatt még ott bújkál az indulat. (Érzelmi töltetre gondolok, nem feltétlen haragra)
- Lia hívta el a barátnője esküvőjére... Miért furcsálod, hogy elmegy egy hagyományos esküvőre? - aztán még inkább elgondolkodom, miért viselkedik így. Most akarja tudni a választ vagy nem?- Suzy, ismersz már annyira, bármit kérdezhetsz tőlem. Tényleg, bármit. Ezért aztán szívesen elmondom, hogy igen, köthetnénk házasságot, akár itt is, Kaliforniában. De a lehetőség csak lehetőség, az sem biztos, lesz belőle valami - mondom csendesen magyarázva. Én ugyanúgy állok a házasság témájához, mint korábban, Sebyt meg egyáltalán nem izgatja a házasság. Szóval elsietni nem fogjuk, annyi bizonyos.
Váltunk, a színház lesz a téma, meg a darab, amire decemberben készültem.
- Ne feledd el, amatőr társulatról volt szó, egy jótékony cél érdekében álltunk össze. De igaz, nem kizárt, hogy felkérnek majd még bennünket, adjunk elő- mosolygok. Szinte mindenki pozitívan nyilatkozott, szívesen jönnének, folytassuk, csináljuk, ha érdekel még valakit ez az előadás.
Nagyobb hír, hogy Ká szerepe kapcsán szerepet kaptam, de úgy tűnik, ezt Suzy nehezebben rakja össze, mint gondoltam. Quentin nevének említése azonban meghozza a várt eredményt. Suzy rácsodálkozik, milyen kicsi a világ.
Elismerően füttyentek, amikor azt mondja, Igorral készen vannak. És talán ekkor törik meg (végleg) a jég, a régi Suzy kíváncsiságával ontja rám a kérdéseit. Nevetnem kell, olyan aranyos!
- A véletlen úgy hozta, hogy Q is eljött erre a pótelőadásra. Addigra már mindenki felszabadultan játszott, az egész nagyon simán és jól ment. Aztán a darab után odajött hozzám, és ajánlatot tett, arra hivatkozva, mennyire tetszett neki a játékom. Suzy, alig néhány perc az egész, mégis tetszettem neki!- még most is alig hiszem el- Még aznap elolvastam a forgatókönyvet, és leszerződtem hozzá a címszerepre...- mosolygok- De erről inkább kérdezd meg őt...- kacsintok. Még mindig nem árulhatok el róla sokat- Márciusra tolódik a forgatás kezdete, anyagi segítséget vár még valahonnan...
Ahogy Quentinen is észre lehetett venni, kedveli Suzyt, ez visszafelé is érzékelhető. Tetszenek egymásnak, bár hogy mennyire, azt nem tudom felmérni ennyiből. Decemberben úgy éreztem, Q vetélytársam is lehetne.
- Randizgattok?- kérdem, nyíltan, Suzyra mosolyogva; rossz érzések nélkül. Inkább örülnék. Q jó fej, becsületes, rendes tag, kedvelem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Jún. 05 2016, 15:06

-Háááát valószínű.
Kuncog, de hát ez van, sajnos ennél többet nem érne el vele az tény.
-Lia? Liával ment el? Azaz Lia vele?
Na jó, ez látszik őszintén meglepte.
-Hát...
Hogy miért furcsállja? Eddig is fura volt, de így aztán pláne, hogy Liával ment el. -Nem aggódsz?
Viccen kívül. Sebastian a volt csajával ment el. Persze... mondhatná, ő meg a... hát majdnem összejöttek és így jött el. De ők nem is jártak, Suzy is csak azt hitte, jártak, azt is csak fél óráig, szóval itt nem akkora a veszély meg a furcsaság. Talán.
-Jó, csak tudom, hogy te hozzám vagy hasonló, hogy neked ez fontos, csak a melegházasság sok helyen nem engedett, meg... de ha itt igen, akkor mázli. Mert úgy tűnt komolyan gondolod vele, nem csak amolyan... futó kapcsolatnak.
Nyögi ki, bár az kissé megnyugtatja, hogy nem érzi a másik kínosnak, hogy ilyeneket kérdez. Kicsit meg is nyugszik.
-Nem baj hogy amatőr, a lényeg, hogy sikeretek volt!
Hátha felkérik őket, sosem lehet tudni. Aztán ki is derül, nem is akárki kérte fel Josht játszani egy filmben. Kedveli Quentint, örül, hogy meglátta Joshban a lehetőséget.
-Quentin sokat forgatott már, persze, hogy meg tudja állapítani, de én mondom majd neki, hogy jól választott, hiába csak Tybaltként láttalak. (mert Kának szerintem nem látott, ha igen, akkor hozzácsapja ezt is xD)
Ámulva hallgatja, hogy milyen gyorsan megegyeztek. Bár Quentin és Josh is elég határozott ha munkáról van szó.
-Jó, meg is kérdezem, majd elmondom neki, hogy egy rajongója már biztos lesz a filmnek!
Kuncog, egészen addig míg meg nem lepődik Josh kérdésén.
-Mi? Hát... nem mondanám. Tudod, mondtam neki, hogy mástól várok randit... de amikor megkaptam nem épp azt kaptam amit reméltem, szóval most nem vagyok randizgatós hangulatban. Együtt szoktunk enni a suliban néha, vagy beülünk egymás szakkörére, ilyesmi, nem mentem még vele randira ha erre vagy kíváncsi, habár hívott.
Nem titok, de az sem, hogy annak jó pár hónapja, és azóta sok minden történt, illene is találkozniuk megint, normálisan, nem csak összefutva. Majd felhívja őt is. Csak... most nem akart fiúkat látni egy ideig. Nem is érti Lia hogy tudott elmenni Draytonnal egy esküvőre ráadásul... mikor majdhogynem nekik is lehetett volna, ha már a gyerek is szóba került.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Pént. Jún. 10 2016, 23:04

Vele nevetek; ez az évődés a régi időket idézi, és nagyon hiányzott már hogy halljam, ahogy kuncog.
Azon viszont meglepődik, hogy Liával ment el egy esküvőre. Vagy az akasztja ki jobban, hogy egy esküvőre ment el Liával?
- Lia hívta el rá Sebastiant. Nincsenek haragban, miért ne ment volna el vele? - Úgy gondolok erre, mint valami programra; elvégre nem ők házasodnak, csak együtt vannak ott. Számomra nem olyan fura ez. Főleg, mert tudom milyen Sebastian.
Aztán elnevetem magam, noha ha valaki nagyon-nagyon jól ismer, talán észrebveszi, hogy ez nem teljesen felelőtlen. Nem Suzy az egyetlen, akinek eszébe jut, mi van akkor, ha...
- Nem aggódok- mondom mégis határozottan. Ha kiderül, Sebastian még mindig Liába szerelmes, vagy esetleg újra belé szeret, a mi kapcsolatunk csak álomkép volt, és jobb, ha most derül ki, mint később. De igazából nem hinném, hogy így történne. Bízok abban, hogy az az egy hónap is sokat jelentett Seby életében, amit mi közösnek nevezhetünk.
- Ezzel az erővel akár Sebastian is aggódhatna, hogy veled töltöm az estém...- nézek rá, szomorú-szelíden. Hiszen én is erősen kötődtem valaha hozzá, és ma sem vagyok közömbös iránta. Ez okot ad a féltékenységre? Felnőttek vagyunk, egymástól függetlenül is vannak kapcsolataink. Számomra ez a téma nem kínos.
- Igen, ez igaz- mosolygok rá- ebben a témában te vagy közelebb az álláspontomhoz. De...- vállat vonok- nem gondolom, hogy bármelyikőnk véleménye ne közeledhetne a másikéhoz. Enyém az övéhez, vagy övé az enyémhez, mindegy. Különben is, még ... korai lenne.
Noha soha ilyen biztos nem voltam benne, kivel akarom leélni az életem, erről nem beszélek nyíltan Suzynak. Az érzelmeim kiteregetése veszélyes játék, olykor fegyver is lehet a másik kezében (nem mintha ilyesmire számítanék). Ha rákérdez, elmiondom, mit érzek, ha ennyiben hagyja, úgy is jó. Hogy nem futó kapcsolatban gondolkodom... Sosem gondolkodtam abban. Se akkor, amikor Elee tetszett, se akkor, amikor Suzy. Úgy hiszem, bármelyikkel képes lennék tartós kapcsolatot kiépíteni, mert önmagamat képesnek érzem rá.
Támaváltás, színház, Dzsungel könyve...
- Nem is mondtam, hogy baj- mondom nevetve- Nagyon élvezem velük a munkát. Közéjük valónak éreztem magam, és ők is így viszonyultak hozzám- Egy másik darabban, ahol profikkal együtt játszom, nem megy ilyen jól, mert folyamatosan éreztetik, idegen vagyok közöttük.
Mosolygok, igen sikerünk volt, és ez nagyon mámorító érzés. Egy pillanatra el is ábrándozok, visszaidézve, milyen érzés volt, amikor azt a rengeteg mosolygós arcot láttuk.
//Nos, elképzelhetőnek tartom, hogy előadtam magam neked Káként, hiszem tudtam, hogy a bemutatón már nem leszel ott. Szóval láthattad és hallhattad, mit tudok, ha nem is jelmezben.//
- Aranyos vagy, köszi!- odahajolok, és arcon puszilom, mert nagyon szeretem a kedvességéért. És közben Q-ról is visszajelzést kapok, erősen pozitívat, hiszen bízok Suzyban, a véleményében. A meglepettségét nem is észlelem, csak az örömét, izgatottságát.
- Ha már Igorral is sikert aratott...- nevetve bököm finoman oldalba. A boldog pálcikaember és a buszsofőr fia között azért elég sok a különbség. De ami igaz, az igaz: mindkettő mögött Q áll, aki láthatóan kedves Suzynak.
Nem szégyenlem megkérdezni, randizgatnak-e. Most egészen más színezete van a dolgoknak, mint amilyen akár hat hete.
Suzy válasza miatt kissé elkomorodok. Tudom, hogy rám céloz, hogy most miattam ilyen, bár csodálkozom egy kicsit.
- Könnyebb lenne át...- te jó ég, mit is akartam, mondani "vészelni"?- átlendülnöd ezen, ha nyitottabb lennél. Tudod, a randi még nem kötelez semmire, azért találták ki, hogy ismerkedjenek az emberek...- mondom halkabban, megilletődve, de közben finoman megszorítom Suzy kezét.
- Vonzó, fiatal nő vagy, nem csoda, ha randit kérnek tőled- mondom mosolyogva- Ha szabad lennék, én is randit kérnék tőled. De ... attól még találkozgathatunk, nem? Ha nem is úgy, mint randi...- kérdem, felvezetve, hogy nem csak ma este kívántam látni, nemcsak pótlékként gondolok rá. Szeretnék a barátja maradni. Nagyon klassz órákat töltöttünk együtt.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szomb. Jún. 11 2016, 00:00

-Hát... nem is tudom... talán mert Lia elég komolyan gondolkodott Draytonban? Akár esküvőben is? Nem biztos, csak úgy mondom, szerintem ez nem lehetett egyszerű neki.
Már Liára gondol, nem Draytonra.
-Akkor jó.
Ennek tényleg örül, mert az baj lenne mondjuk, de valahol neki akkor is fura.
-De mi nem jártunk és nem beszélgettünk gyerekekről és... nos, mi eléggé gyerekcipőben voltunk hozzájuk képest.
Vagy emiatt pont hogy ijesztőbbnek kéne lennie Sebastiannak? Hogy ebben még sok a kiaknázatlan lehetőség? Mégsem így gondolja, egyszerűen csak neki Liáék annyira összeszokottak voltak, jól működtek, hogy... furcsa.
-Persze, persze, korai csak... érted. Én nem tudnék olyan férfival komolyan együtt lenni, aki nem hisz a házasságban. Vagy nem akarna... vagy... jelen esetben ha nem feltétlen lenne lehetséges. De én ehhez úgy érzem eleve maradi vagyok.
Mert melegházasság a téma, ehhez tényleg kevés. De nem firtatja, érezni őt jobban feszélyezi ez mint Josh így a színház téma felüdülés neki.
-Miért ne lennél közéjük való, te is benne vagy a darabban, akkor oda tartozol.
Mondja naivan, de ő nem is ismeri ezt a miliőt, nem is fogja. Bár remélné akkor is nem minden profibb vagy épp tapasztaltabb színész ilyen.
//Oks, akkor azt is hozzátette xD//
A puszi kicsit meglepi, de csak kuncog, ha el is pirult. Nem közömbös még mindig Josh iránt, de furcsa is lenne. Ilyenkor mantrázza a fejében, hogy "fiúja van".
-Nagyon cuki pálcikaemberke, komolyan, szeretem a gyermeteg rajzokat, olyan édesek! Neked is tetszene, biztos vagyok benne!
Nevetgél, mert hát Igor valóban nem egy mestermű, de a maga nemében igazán bájos.
A randi téma kissé meglepi, de nem titkolja hogy alakultak és alakulnak a dolgok. Elvégre Josh szerves része volt mindennek, ha nem is közvetlen.

-Igen, de nem szeretném visszautasítani, hogy bocs, mégis korai, mert megenné a fene az egészet. Utána már nem lenne jó újra elmenni. Inkább várok addig míg... tényleg rá tudok figyelni, addig nem érzem jó ötletnek.
Mert tuti sokat mesélne Joshról, Mikeról amúgy is szokott... furcsa lenne. Quentint pedig kedveli annyira, hogy ne akarja véletlenül se kitenni annak hogy bocs, idő kell. Találkoznak így is, ha nem is rendes randi kapcsán, csak úgy, barátokként, kollégákként.
-Ah, mondod te, vonzó, fiatal férfiként...
Somolyog, nem haragszik már, azon túl van, de ennyi revans kell neki. Ha ennyire természetes hogy elhívják randizni, Josh miért nem tette? Persze a válasz egyértelmű, Sebastian miatt. Igazából jobb is, ha akkor derül ki mikor együtt vannak már... ő nem kezelte volna ennyire jól mint Lia az is biztos.
-Miért, most nem azt csináljuk? Nem ezt csináltuk eddig is?
De komolyan, nagy szemekkel néz Joshra, hogy mi változott a felfogáson. Az hogy most már Josh foglalt igazából nem változtat sok mindenen, csak annyin, nem várja hogy elhívják randira.
-Amúgy... ugye tudod hogy nálam hagytad a képedet? Mondjuk nem tudom Drayton örülne-e egy ilyen dolognak a házadban de ártatlan ajándék. Úgy tűnt tetszik, szóval... ha még mindig igényt tartasz rá, odaadnám majd.
Céloz a SB-s képre, amit Joshnak festett még karácsonyra.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szomb. Jún. 11 2016, 02:34

Nagy szemekkel nézek Suzyra. Nem csak amiatt, mintha Suzy nem vette volna a lapot, hogy Sebastian és Lia szakítottak, hanem azon is, amit az esküvőjükről mond.
- Ezt Lia mondta neked? Esküvőben gondolkodtak?- szándékosan fogalmazok többes számban, hiszen esküdni csak akkor lehet, ha mindketten akarják.
- Sebastian fontosnak tartotta nyomatékosítani Liában, hogy barátként továbbra is számíthat rá. Azt tervezte/tervezii, hogy a lakást is felajánlja neki, lakjon ott továbbra is, ha szeretne. Lia ugyanis stúdióvá alakította a lakását reeven kedvéért és számára.
//Nem emlékeztem, mikor beszélték ezt meg pontosan; az esküvőn, vagy már korábban. Bocsánat érte. de ugye, elképzelhető, hogy Seby az erre vonatkozó terveit is megbeszéli Joshsal?//
Maradjunk annyiban, nem tartom veszélyesnek a mai esküvőt (rám nézve).
- Dehogynem beszélgettünk a gyerekekről!- nevetek finoman- Ha nem is konkrétan a közös jövőnkről volt szó, te is lefestetted a sajátod, én is az enyémet...Hasonlított, nem?- Csipkelődök vele egy kicsit, de igaz. Mindketten hiszünk a házasság intézményében, és két (három) gyereket akartunk. Amúgy helyeslően bólintok- Igen, mi gyerekcipőben jártunk hozzájuk képest- a hangom elhalkul. Suzy csodálatos teremtés, a barátjának lenni is megtiszteltetés.
Egyszerűen csak szemléltetem, bárki lehetne féltékeny, ha valaki mással találkozik, nem szükséges ahhoz túlzott vagy mély előzmény. Nem sejtem, mi jár a csinos fejében. A hűséget, mint alapelvet egyébként sem vágtam sutba. Kísértések pedig lehetnek az életben, sosem kételkedtem benne. Eddig is voltak...
- Abszolút megértelek- bár ezt most nem tudom, mire fel mondja: Liára értve, Sebastiannal kapcsolatban, vagy rám, hiszen Seby az, aki nem hisz a házasságban. Ezt Liának is tudnia kellett. Vajon miatta meggondolta volna magát Seby? Akkor velem kapcsolatban is hajlandó lehet? Suzy mondandója végére aztán kiderül, rám (és Sebyre) gondol.  Annyiszor mondtuk egymásnak, összekötnénk az életünket, ha valamelyikünk lány volna, miért lenne lehetetlen terv ez most, amikor már egy pár vagyunk?
- Talán rájön majd, a házasság intézménye mégsem csak egy darab papír...- mondom, kissé szomorúan, hiszen az, hogy így vélekedik, a szülei hibája, nem az övé. Ez a tény biztosan erősen feszélyezi, az biztos.
A színház, a színjátszás már hálásabb téma.
- Az a jó, hogy amatőrök vagyunk. A képzettek és az amatőrök között áthidalhatatlan a szakadék. Azok között is van hierarchia, akik képzett színészek...- próbálom magyarázni.
Nagyon cuki, ahogy az én érdekemben is beszélne Q-val (bár mármegállapodtunk, jól esik, hogy dícsérni szeretne a férfi előtt), a puszimmal azonban megint zavarba hozom, elpirul, de mivel nevetgél, nem magyarázom, miért volt, hogy gondoltam. Tudja jól, úgyis.
- Quentin elmesélte a sztorit; azt hittem, legalább a mesét te szőtted köré, anyira jellemezne téged!- mosolygok. Ráébredek, tulajdonképpen Q és Suzy nagyon is illenének egymáshoz. Bár Q tisztaságmániájához Suzynak fel kellene kötnie a gatyát!
- Mit visszautasítani?- nem értem. Ha találkoznak és együtt csinálnak valamit, beszélgetnek, esznek-isznak, az nem jár olyan következményekkel, amit meg lehetne bánni.
De amíg ezen értetlenkedem, eljut ám az agyamig, hogy én vagyok az oka annak, hogy nem randizik. És megértem azt is, miértéreztem, nem kérhetek tőle randit. Hiszen ott volt Mike. Sokszor beszélt róla, talán... (?) Énrám gondol még?
Felnevetek, ahogy viszonozza a bókomat.
- Tőlem most sem kér senki randit, képzeld!- tudom, tudom, szinte sülve-főve Sebyvel vagyok, de korábban sem voltam "keresett", hiába tart Suzy vonzónak.
Összemosolygunk; értem a célzást is, a revansot is, a kérdéstis, amit fel sem tett.
- Én sem akartam elkapkodni semmit, nehogy egyszer aztán nemet mondj...- szalad ki belőlem, és elkapom a tekintetem Suzy nagy szemeiről (azok a kék szemek!), mert sosem gondoltam volna, hogy éppen én leszek az, aki valaha neki nemet mond.
Aztán elmosolyodok, mert a kérdését más oldalról is meg lehet közelíteni:
- Szóval folytatjuk? Boldoggá tennél vele!- bár vissza kellfognom magam; és esélyt adni, hogy Suzy és Q között is alakulhassanak a dolgok, ha van vonzódás. (Valami azt súgja, van)
- Való igaz..., az a kép nálad maradt- túrom meg zavaromban a hajam. Nem egészen emlékszem, mi történt aznap, miért lettem rosszul- Reméltem, hogy nem teszed tönkre haragodban, tényleg tetszik az a kép. Már ki is találtam, hova fogom függeszteni... Segítesz?
Mosolyogva nézek rá. Úgy érzem, a kezdeti feszültségek elpárologtak. Lényegében meghívtam magamhoz. Kíváncsi vagyok, mint barátom, hajlandó lenne-e végre eljönni hozzám (Eddig nem voltál, ugye?)
- És te boldogulsz az okoskával?- a telefonjára gondolok, amit én adtam neki.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szomb. Jún. 11 2016, 23:09

-Nem pont így... de a gyerekekről beszélgettek, hát akkor meg már jön az esküvői is ha gyerek van.
Neki ez összefügg, ő maradi felfogású. De tény, Sebastian házasságfelfogása homály neki, Lia sem ment bele (úgy fest okkal).
//Seby elmondta persze, hogy Liának akarja a lakást. Az más kérdés, hogy Lia most is mondta, nem kell xD Már az esküvőn, de ezt még Josh itt és most nem tudja//

-Hm, hát persze, nem kell összeveszni de... Gondolom Sebastian is megérti, hogy ez nem egész így megy... én hiszem, hogy tudnék Mike-kal találkozgatni. Pedig mennyi ideje már, lassan két éve! Szakítás után, ilyen szakítás után szerintem nehéz barátként megmaradni.
Nem ijesztegetni akarja Josht, csak egy másik szempontból bemutatni a dolgot, hogy nem hiába kérdezte, aggódik-e.
-De, de..
De nem akarja mondani, kicsit más... már a gyerektéma jelen esetben.
-Már hogy lenne csak egy darab papír?
Akad fenn ezen a mondaton, Drayton egyre furcsább a szemében. Bár igazából mivel eléggé szoknyapecérnek gondolja mai napig, tulajdonképpen nem is olyan furcsa...
Hanyagolná is a témát, a színház jobb.

-De ez inkább személyiségfüggő nem? Hát... hogy legyél profi rögtön, valahol el kell kezdeni! Nem tanulhat mindenki a legdrágább iskolákban vagy lehet színész szülők gyereke!
Kiakasztónak találja, hogy többnek gondolják maguk esetleg, mert mire fel? Quentin legalább értékeli a tehetséget és nem papírok alapján mérlegel. Josh puszija kissé kizökkenti, de csak újra meg kell szoknia a dolgot, ennyi.
-Neeem, én semmit sem csináltam, csak felszkenneltem a képeit, programmal összefűztem és kerestem neki alá egy cuki zenét és ennyi. Mindent Quentin csinált.
Kuncog, Igor teljesen a férfié. Bár érdekes elgondolás, hogy Josh azt hitte, Suzy ötlete volt a történet. //Amúgy Suzynál nem volt kosz, bár makulátlan tisztaság sem, de hát nem is mániákus takarító xD//
-Hát őt, hogy járjunk. A randi arra van, hogy megnézzük, járjunk-e vagy se. Nekem korai lenne most egy kapcsolat. Majd kicsit később.
Számára a találkozgatás nem feltétlen randi, ahogy Joshban sem így gondolkodott, de Josh-sal rengeteg időt töltött, elutazott vele, szóval ha nem is randiztak, volt alapja azt mondani, igen, szeretne a párja lenni. Quentinnel jóval kevesebbet találkozik, lévén a férfi nagyon elfoglalt és most Suzy is elutazott pár hétre.
-Na vajon miért? Biztos nem amiatt, hogy van valakid, ühüm.
Somolyog, hogy Josh nem veri át, számára akkor is egy nagyon kedves, helyes, vicces férfi Josh, aki igazán ideális jelölt bárkinek, aki komolyban gondolkozik és nem pont egy szőke herceget akar és kikötés a hajszín.
-Áh, hát... nem is mondtam.
Mosolyog kínjában már, mert igent mondott, épp Josh hátrált ki mégis a végén. De alaposan átgondolta, és szerinte jobb így. Biszexuális vagy meleg férfi mellett, vagy olyan férfivel akinek ilyen... viszonya van a barátjával nem tudott volna teljesen nyugodtan együtt élni. Ellenben barátként szívesen gondol Joshra továbbra is.
-Nem azt csináljuk?
Nevet, de már vidámabban, hát ha nem akarná látni Josht (amire volt esély, az elején nagyon pipa volt) nem is lenne itt.
-Már miért tettem volna tönkre? Ki teszi tönkre a saját munkáját?
Néz meglepetten, jó mérges volt, de nem gurult el a gyógyszere. Az akkor is egy szép emlék, mindent amit Joshtól kapott ugyan úgy megvan.
-Persze, ha nem... probléma. Már érted.
Drayton, hogy mit szól. Most már bátran átmegy, mert Josh szándékai egyértelműek, nem is érzi furcsának. //Szerintem a végén nem, legyen így, egyszerűbb. Maradjunk annyiban ebédelni amúgy átment volna, de minden alkalommal közbe jött valami, jó? //
-Hm? Jah, a teló... huh, hallod, az elején kimondottan utáltam, mert tudtam hogy képes erre-arra, de türelmelten voltam. Aztán Rachel fogta, összerakta, mindent végignyomkodott rajta, megmutatta és már penge vagyok benne! Nézd, itt van pár kép, meg van benne naptár, meg netezni is tudok rajta, látom az emailjeim, meg van rajta játék, tök cuki cicás, meg csomó minden, szóval köszi, hasznos, csomót használom.
Bólogat, közben előkapta és nyomogatja is, de elég gyorsan csinálja, valószínűsíthető tényleg naponta sokat nyomogatja, erre-arra használva, mert magabiztosan kezeli.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Jún. 12 2016, 12:56

- Na igen, azt nekem is mondta, ha gyereke lesz, felesége is- ha Lia terhes lett volna, minden bizonnyal megkéri a kezét. Be kell valljam, nem hittem, hogy ilyen szorgosan dolgoztak az ügyön. //Legalábbis Joshnak így jön le//
//Na igen, erre nem emlékeztem, mikor tisztázták végleg ezeket; bár most be is ugrott, a kulcsot is az esküvő napján adja vissza Lia.//
- Hát, ha Lia haragudna még, valószínű nem Sebastiant hívta volna- vonom fel a vállaim. Ez Lia ötlete volt, nem Sebyé. És, mint tudjuk, Sebynek lett volna jobb dolga is, mint a "haragosával" esküvőre menni.
- Milyen ilyen szakításra gondolsz?- kíváncsi vagyok, ő mit tud a dologról. Talán Lia elmesélte neki, ahogy Seby nekem? Akkor tudnia kéne, hogy Lia "csak" azon akadt ki, hogy Seby belém szerelmes, nem pedig egy másik lányba. Sebyre egy percig sem volt mérges, ha jól tudom. Abba meg nem akarok belemenni, Sebastianmilyen meggyőző tud lenni, ha akar. És azt Lia is tudja, hogy milyen szíve van; haragudni se lehet rá. Lehet? Én képtelen lennék.
Mosolygok, bár érzem, hogy nem ad teljesen igazat nekem. Persze, ha így van, igaza van. Mi nem a közös gyerekeinkről beszélgettünk, Lia meg Sebastian pedig -ezek szerint- igen. Legyintek, hagyjuk ezt az apró eltérést; amúgy sincs semmi jelentősége.
- Ó, bocsánat. Tudom, hogy nem annyi...- rázom a fejem tagadólag, mielőtt Suzy azt hinné, elment az eszem vagy micsoda. A házasság intézménye sokkal fontosabb, erről már akkor beszélgettünk, amikor még alig ismertük egymást. (És nem is feltételezte, hogy rögtön elvenném). Ezzel azonban elárulom magam, hogy Sebastian véleményét közvetítettem. Nem akarom, hogy feketében lássa a barátomat (fiúmat), ezért csak ennyit teszek hozzá- Ne ítéld el Sebastiant. Rossz példát látott...
A színházról és a tapasztalataimról beszélgetünk. Elmondom neki, hozzám hasonló amatőrökkel könnyebb együtt dolgozni, mint olyan profikkal, akik lenézik a magamfajtákat.
- Bizonyára. De akkor nagy részükre jellemző. Olyan érzés, mintha féltenék a tudásukat. Fene tudja, miért csinálják, én aztán nem veszek el tőlük semmit. Az egyéniségük akkor is az övék, amikor hűen leutánzom őket- vonok vállat- és többnyire nem ez a feladat, ugye...
Igorról is ejtünk néhány szót. Suzy lelkesen beszél róla, mi volt az ő munkája, és látszik rajta, nagyon élvezte a munkát, szereti, amit alkotott. Quentinnel kapcsolatban sincsen zavarban, noha megkérdezem, randiznak-e.
//Oké, tudom. Bocsánat, de azt feltételezem, Q kiakadna nálad. Mert nála mindennek pontos helye van. Nem is a tisztaság itt a lényeg, hanem a rend. Utólag is bocs a kritikámért.//
- Ja, szóval arra van. Ezt még így sosem hallottam...- nevetek. Randi dolgában még mindig el vagyok maradva. És jelenleg azt remélem, sosem lesz már rá szükségem, hiszen nem csak járok valakivel, hanem együtt is élek vele. Ki gondolta volna ezt akár két hónapja? - Gondolod, ez egy randi alapján kiderül? Érdemes-e valakivel járni? - inkább arra hajlok, több találkozó (randi?) is szükséges lehet.
- De attól még találkozhattok...- billentem félre a fejem. Ha Suzy ki is jelenti, nem randizik, attól még nemkéne megfosztania magát alehetőségtől, hogy ismerkedjen, barátkozzon. Én csak annyit szeretnék, hogy ne zárkózzon el ilyen mereven.
Amúgy akár én is beszélhetnék Quentinnel. Kedves srác. Ha komolyan érdekli Suzanna, úgyis várni fog rá. Én is vártam. (Túl sokat is, ami azt illeti). De mégis mi lett volna a jel, amit észre kellett volna vegyek, léphetek? Hívhatom randira, hogy komolyabban vegyen, hogy észrevegye, udvarlok neki? A nyáron be voltam tőle zsongva, de néhányszor olyan jeleket küldött, neki a barátságom kell, nem más, és nem akartam úgy járni, mint Eleevel. (Bár a két lány egészen más, és mást is szeretett bennem, ezt elkönyveltem már magamban)
Rám tereli a szót, én meg nevetve hárítok:
- Azért nincs a homlokomra írva, hogy van valakim...- ez nem lehet indok. Ha tetszenék valakinek, odajönne, esetleg megkörnyékezne; tuti mondanám, bocsi, esélytelen a dolog, de annyi nő szaladgál utánam, meg sem tudom őket számolni. Aha!
Sóhajtok. Mégis érintjük a témát, mi lehetett volna közöttünk, noha félek, ezzel bántom őt. Könnyen kezeli (látszólag), hiszen mosolyog, még úgy is, ha ez nem az az igazi, önfeledt ragyogásos mosolygása.
- Reméltem, hogy nem csak Shakespeare miatt jöttél el- vallom be félszegen, kissé nevetve. Beteg gondolat. Kb mint Seby Lia lagzis találkozója, ha haragban lennének.
Szóba hozza, hogy nála hagytam a karácsonyi ajándékomat. Örülök, hogy megtartotta, megőrizte nekem, tetszik az a kép. Nagyon Suzys, és egy közös emléket idéz vissza (meglehetősen szépet).
- Jól van. Örülök, hogy nem így történt- nem mennék bele, milyen tanácsadó a harag. Valaki tör-zúz, mások felégetnek maguk mögött mindent. Suzynak ezt az oldalát -szerencsére- nem ismerem.
Áthívom, jöjjön el hozzám, akár segíthetne is falra akasztani azt a képet. A nappaliban tökéletes helye volna. Gyakran láthatnám.
- Nem értem. Miért lenne probléma? Sebastiannal ismeritek egymást. Haragban sem vagytok, tudtommal... Bármikor átjöhetsz, ha van kedved...- akkor is, ha Seby otthon van, akkor is, ha nincs; fejezi ki a bármikor
- Amúgy is tervezünk összejöveteleket nálunk; számíthatunk rád? - ha már felvetődött a téma, előre vetítek a későbbiekre szóló meghívásokat. Mert több is lesz, reményeim szerint.
Visszakérdezek: vajon ő mit csinált az ajándékával, amit tőlem kapott? És már elő is kapja, csacsog, ahogy régen,lelkesen mutogatva, mennyi mindent tud a telefonja. Régi időket idéz, ahogy most beszél, és én csak mosolyogva bólogatok:"aha, ühüm, tényleg?"
- És a késések szempontjából is fejlődtél, ugye?- úgy értem, visszafelé, azaz már ne késik el mindenhonnan. Talán az ébresztő funkciót is sikerült belőnie magának. Szeretettel nézek rá. Változott az érzés, de nem múlt el nyomtalanul. Sebastiannak ebben is igaza volt.
A taxi közben megérkezik a színház elé. Fürge mozdulattal ugrok ki a kocsiból, segítem a kiszállásban Suzyt, aztán fizetem ki a taxist. A karomat nyújtom neki, amikor végre ismét mellette állok, de aztán gondolok egyet, és kézen fogom. Ránézek:
- Persze, csak ha nem bánod...- az előadás kezdetéig vanmég idő, így elviszem a büfébe, hogy valami hűsítővel kedveskedjek neki.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Kedd. Jún. 14 2016, 22:00

-Na látod.
Bólint egy nagyot, hogy nem beszél hülyeségeket. //Pedig Seb nem úgy dolgozott az ügyön XD De ez ettől vicces xD//
-Ki tudja... nem tudom mi a rosszabb, ha haragszik vagy ha... nem.
Utóbbi úgy sejti baljóslatúbb, de nem akar károgni.
-Hát... valaki másért hagynak ott, közölve, másba szerelmesek. Az ilyen szakítások sosem kellemesek és... szerintem nem egyszerű tovább lépni ezen. Ha jártunk volna és utána mondod el, valószínű nem beszéltem volna veled többet. Csodálkozom, hogy Lia megteszi...
Nem, nem beszélt Liával, telefonon nem látta értelmét, csak futólag váltottak pár szót, abból meg Suzy nem lett okosabb, hogy tudja amit Josh. Bár Josh is csak Sebastian verzióját ismeri, maradjunk annyiban.
//Apró eltérés xDDDDD bocs, ez durva volt xDDD//
-Beszélgess el vele erről.
Mond inkább csak ennyit, ráncolva a szemöldökét, hogy szerinte Draytonnak furcsa hozzáállása van a házassághoz.
-Mondanám egyszer kérdezd meg az egyikük de... lehet nem jó ötlet.
Von vállat, sajnos nem tudja miért van, ilyenbe sosem gondolt bele.
//Suzy okkal volt rendetlen, mindent Mike szabott meg. Most hogy nincs, nincs szabály se amihez igazodjon, ezért se lakja be a lakását, neki sehogysem jó. De mivel ezt nem biztos hogy kifejtette, nyugodtan hiheted rendetlennek xD//
-Hát de nem?
Néz rá nagy szemekkel a másikra, hát szerinte a randi erre van, hogy kiderüljön passzolnak e annyira az emberek, hogy járjanak.
-Sok dolog kiderülhet! Legalább is a barátnőim ezt mondják, én nem igen voltam még igazi randin... Mike előtt nem mentem el senkivel, Mike pedig randi nélkül kerek perec megkérdezte, lennék e a barátnője, mert ő tudja, hogy összeillünk... szóval... azóta meg nem mentem.
Nem titok ez, ha elmenne igazából az lenne az első randija. Josh sem hívta randira, egyből mondta, szereti, Suzy nem is igényelte volna, mert már hónapok óta jóbarátok voltak. De... hát igen.
-Szoktunk, mint barátok.
Már Quentinnel találkozni neki egyelőre barátkozás.
-Nem a homlokodra, az arcodra! Csak úgy... ragyogsz. Érezni hogy nagyon boldog vagy. Ezt... érezni.
Mosolyog, el kell ismernie, ha Sebastianról beszél a másik, valahogy másabb lesz. Kiérződik fontos neki a másik és szereti.
-Nem, ő önmagában kevés lenne. Nem egy Monet.
Kuncog, szereti azt a festőt. Ha már festő, festmény, csak épp a sajátja. Örül, hogy JOsh nem tett le róla, hamár ajándék.
-Jó csak érted... mi van ha Sebastian félreérti.
Annyira nem ismeri, nem tudja mennyire féltékeny típus.
-Összejövetelek? Hátőő... persze... de ideges vagyok idegenek között és akkor hadarok, meg fecsegek, szóval nem akarlak beégetni, meg magam se, szóval csak akkor ha nem gáz, ha én sokat fogok beszélni...
Bár Drayton is sokat tud, de úgy sejti, ott verseny lenne.
-Hátőőőőő... az úgy volt...
Vakarja a fejét, nem menne bele, hogy még mindig simán elkésik. Akkor is ha beállít mindent. Közben megérkeznek, Josh fürge mint mindig, Suzy ha akarna se tudna, ahhoz magas a cipő és szűk a szoknya.
-Háát... feszélyezne... inkább beléd karolnék.
Csinálták mikor nem volt senkijük, de Joshnak már van, nem érzi helyén valónak, hogy kézen fogva mászkáljon vele. De szívesen belekarol, érezni nem Josh-sal van gondja, csak neki így már nem férne bele. A büfében csak egy kis üdítőt kér, izgatottan várja a darabot. Közben míg el nem kezdődik fecserészik, főleg Rachelről, hogy mi van vele és Nigellel, de hamar elkezdődik a darab. Josh rá fog jönni, nem kell Shakespearet ismerni ehhez a műhöz, mert anélkül is átlátható és vicces, csak annyi általános ismerettel dolgozik, ami szinte mindenkinek megvan, ami Williamat illeti. De eléggé kötetlen, vicces, három férfiszínész bohóckodik végig, mondhatni, mindenféle komikummal dolgozva. Suzy jókat is derül rajta.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Csüt. Jún. 16 2016, 23:28

//User tudja. De Josh szemszögéből félreérthető//
- Gondolod, az a típus, akinél a harag csak később vagy máslépp csapódik le? - Liáról beszélünk. Suzy szerint furcsa, hogy alig egy hónappal azután, hogy szakítottak, Sebyvel megy esküvőre. Seby elbeszéléséből pedig azt szűrtem le, Lia az esküvő után elutazik majd (megint)- Hát, holnap már okosabb leszek...- Gondolom, Seby beavat majd, mi történt.
- Nos, a dolognak ez csak egy része. Talán az utolsó csepp voltam, de nem a szakításuk egyetlen oka- próbálom megmagyarázni, közöttük korábban is voltak gondok, anélkül, hogy belemennék a részletekbe.
- Sebastian ebbe nehezen nyugodna bele. Tudom, hogy nem csak rajta múlik, de azt hiszem, már megbeszélték: barátok maradnak, és Lia továbbra is számíthat rá. Korábban is voltak barátok, úgy tudom; nem lenne egyikük számára sem idegen a helyzet. Mégiscsak jobb, mint haragban lenni azzal, akit valójában kedvelsz, nem?- szándékosan nem használom a szeretni szót. Nem mindenki érti ezt, vagy fogadja ezt el, de aki Sebyt ismeri, annak nem is lehet kérdés. És úgy vélem, ezt az oldalát Liának ismernie kell.
// Meg tudnám magyarázni, miért apró, de nem akarom. Razz <3//
- Oké- hagyom annyiban. Nem hiszem, hogy ezen a témán most lovagolnom kéne. És a házasságot amúgy én sem kapkodnám el; szóval ráér foglalkozni vele.
- Szerintem se; valószínűleg amúgy is tagadnák, ez a tapasztalat- a többi amatőrrel beszélgettem erről. Legtöbbjüknek ugyanez volt a tapasztalata, és némelyiknek bátorsága is volt megkérdezni. Persze, valós választ egyszer sem kapott.
//Nem hiszem, hogy Suzy rendetlen, még akkor se, ha a lakását annak láttam Very Happy. De lásd be, Q makulátlan tisztaságot és rendet tart!//
Már a számon van a kérdés, vajon sose gondolt-e rám úgy, akivel randizna, de visszaszívom. Nem a legjobb kérdés, amit feltehetek. Különben pedig mondja magától, Mike óta nem randizott senkivel.
- És randi nélkül nem derülhet ki?- ott van Mike, vagy itt vagyok én. Ha nem is randiztunk soha, találkoztunk annyiszor, hogy megszeressük egymást. Még lehetett is volna belőlünk egy pár, ha... Megint a mi lett volna, ha...- nál tartok. Felesleges ezen gondolkodni. De a kérdés nyitott és él, kíváncsi vagyok a válaszára. Feltétlenül ragaszkodik a randizáshoz?
Bólintok arra, hogy Quentinnel szoktak találkozni, és halványan el is mosolyodok. Úgy hiszem, megvan rá az esély, hogy idővel ők ketten valóban randizzanak. Hogy már barátok, az nem is kérdés.
Boldoggá tesz, ahogy nyilatkozik. Nem hiszem, hogy puncsolna, nem az érdeke, hogy nekem hízelegjen. Inkább bók, nekem, Sebynek, az érzéseinknek, a kapcsolatunknak. Suzy volt az a személy, aki féltett Sebastiantól.
- Örülök, ha így látod...- mondom neki, és megsimítom a kezét, köszönetképpen.
Aztán más miatt fakaszt mosolyra, a mi találkozónk végett.
- Csak nem...?- Monet talán plátói szerelem Suzynak? (A munkássága ezek szerint igen)- Szívesen elmennék veled egy kiállítására... Csak hogy meglássam akkor a te arcodat!- kacsintok rá, jelezve, mire gondoltam az imént.
Eszébe jut, hogy nála van még a kép, amit nekem festett, és aggódni kezd, nem lesz-e baj, ha hazaviszem.
- Sem a festményed, sem a jelenléted nem zavarná, ezt garantálom- biccentem oldalra a fejem. Sebastianról beszélünk, könyörgöm. Akkor sem tiltakozott, amikor felvetettem, hívjuk meg Suzyt is a kerti partyra (egyenlőre csak egyet terveztünk).
- Szerintem tökéletesen be fogsz illeszkedni... Egyébként nem leszünk sokan, legalábbis egyenlőre nem úgy tervezzük, és még előttünk állnak a munkálatok: a kert alkalmassá tétele. Majd meglátod te is - nevetek. Suzynak van ideje hozzászokni a gondolathoz, nem holnap lesz az még. Ha eljön hozzám, lesz alkalma szétnézni.
A válasza, hogy szokott-e még késni, nagyon vicces, és árulkodó. Ingatom a fejem; az egész cuccot azért találtam ki, hogy ne felejtsen el semmit, ne késsen sehonnan. minden mást profin kezel (én sem tudnám olyan jól!), de az ébresztő/emlékeztető funkció úgy látszik, nem vált be.
- Jaj, Suzy...- mosolygok rá; én így is szeretem, a késéseivel együtt. Bár lehet, hogy csak mázliim volt, hogy rólam sosem feledkezett meg.
Megáll a taxi, elértünk a célállomáshoz. Fürgén kerülöm meg a kocsit, rendezem a taxis, nyújtok kezet Suzynak. A karom fogadja el.
- Ahogy gondolod!- nincs bennem neheztelés. Elvégre kézen fogva menni valakivel többet sejtet, mint így vonulni.
A büfében iszunk egy-egy üdítőt a darab előtt, és arról beszélgetünk, milyen volt otthon. Suzy mesél, felszabadultan és boldogan. Az otthon számára valóban feltöltődés. Bár már kevés esélye van, hogy személyesen megismerkedjek a családjával, kicsit olyan, mintha már ismerném őket.
Aztán a darab... Ha volt is bennem egy kis félsz, nem fogok mindent érteni, az előadást nagyon élvezem, és gyakran felnevetek én is. Suzy is fel-felnevet mellettem; megjegyzem, még mindig magával ragad, ahogy nevet. Nagyon édes!
Úgy szalad el a két óra, észre sem veszem, csak amikor felállok (elmacskásodott a lábam). Kifelé hömpölygünk a tömeggel. Ismét akarom nyújtom Suzynak, el nesodródjunk egymástól, és ahogy a friss levegőre érünk, megkérdezem:
- Van kedved beülni valahova inni valamit? Esetleg vacsorázni? - nem tudom, megéhezet-e, vagy ilyenkor már nem szokott enni és csak egy italra vágyna. Én legfőképp a társaságára, úgyhogy mindenre rá tudna venni, még arra is, hogy megegyek egy... Nem is tudom, bármit!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szomb. Jún. 25 2016, 12:56

-Nem azt mondtam bosszúálló, csak lehet még... nem dolgozta fel hogy vége.
És többet nem is akar mondani. Neki is idő volt elengedni Mike-ot, addig ha látta is volna nem tudott volna haragudni, mert még mindig szerette. A holnapra bólogat, ez így van, holnap okosabb lesz. Már ha Sebastian elmondja mi volt, mert lehet nem mond el majd mindent. Suzy egy ideje gyanakvó típus, de ő is csalódott, most megint, szóval valahol érthető.
-Értem.
Annyi bizonyos, ha más felé kacsintgatott Sebastian, akkor nem volt meg minden a kapcsolatukban amit akartak. Legalább is Sebastiannak kevés volt.
-Ez nem harag kérdése. Én sem haragszom már Mikera, csak egyszerűen tovább kell lépni, az meg nem segít, ha folyton látom.
Meg lehet vétózni a dolgot, de ő nem hiába nem kereste a kapcsolatot a volt jegyesével. Pedig ott nem kis múltról beszélünk.
Később a színészek kapcsán húzza a száját, hogy ilyen gőgösebbek lennének a nagyobbak.

//Quen tisztaságmániás, szóval xD De szeret takarítani, ez a hobbija, szóval Razz xDDDD//
-Ha olyan sokat együtt lógnák vele, mint veled tettem, de. De Quentin elfoglalt, néha ér rá csak.
Ez nem hazugság, érzi, hogy így is próbálkozik, de eleve az órák, a forgatások, a szövegkönyvírás, a barátai, a családja, eléggé elfoglalt ember. Nem is várja el, hogy minden apró szabadidejét neki szánja.
-Szerintem mindenki látja...
Mosolyog tovább, hát a szerelmes ember csak úgy sugározza, hogy ő épp szerelmes. Josh is ilyen.
-Áh, hát ha lesz valami jó kis kiállítás, persze, elmehetünk. Szépek a képei!
Nem feltétlenül kedvence, de eléggé szereti, annyi bizonyos.
-Hát... jó, ha te mondod...
Érezni ő nem teljesen bizonyos ebben, de nem is ismeri annyira Drayton, mint Josh.
-Miért, akkora a gaz, hogy nem lehet kiülni?
Nem érti hogyan kéne értenie az alkalmassá tételt, főleg hogy a végén még el sem jutott Josh-hoz.
Aprót von a vállain mosolyogva, hogy hiába a sok funkció a telón, ha hiába csörög, jaj még ez jaj még az... semmivel nicns előrébb.
Benn fecserészik az otthoni dolgokról, majd beül Josh-sal a darabra. Szerencsére nagyon mókás, ahogy elbohóckodják lényegében a műveket, ahogy megragadnak egy-egy helyzetkomikumot, vagy szóviccet, így Suzy is örül, hogy Josh is érti és élvezi.

-Húúú hát vacsizzunk! Van erre egy kínai étterem, ilyen... hagyományos kínai kajákkal, már szemeztem egyszer vele régen, még ki is vagyunk öltözve hozzá, mit szólsz? Remélem nem minden csípős, a kínaiak olyan csípősek...
Harapdálja a száját, de ha Josh benne van, akkor elsétál vele arra, mert nincs innen messze, negyed óra gyalog talán.
-És mesélj... amúgy minden rendben? Összeszoktatok?
Kérdezget, úgy érzi feloldódott annyira, hogy újra merjen személyeskedni, bár ez nem teljesen az, csak érdekli Josh mindennapjai is rendben zajlanak-e.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Júl. 03 2016, 16:08

- Ha Sebastianon múlik, nem fogja hagyni, hogy Lia magányosnak érezze magát. Furán tűnhet, de a barátságuk nem szakadt meg, csupán nem élnek többé együtt- próbálom elvenni az élét a szakításuknak. Ez nem olyan haragszom rád, többé látni sem akarlak tipusú kapcsolat.
Belátom, ismerni kell Sebastiant ahhoz, hogy ez az egész összeálljon. De én úgy hiszem, ismerem már annyira; és Liáról is sok szót váltottunk. Így azt is el tudom képzelni, hogy ma, az esküvő után majd együtt alszanak, vagy legalábbis elválaszthatatlanok lesznek (talán sokan hiszik azt, egy párt alkotnak). Abba nem avatom be Suzyt, hogy Seby még a lakását is odaadná Liának. (És arról még nem értesültem, hogyan döntött a lakással és az utazásával kapcsolatban)
- Igen, ebben igazad lehet. De te ilyen vagy, Seby meg másmilyen. Őneki se menne, ha nem láthatná Liát vagy nem beszélhetne vele. És azt hiszem, úgy érzi, Lia is ilyen. Nem esik nehezére kapcsolatot tartani vele, mert... igazából szereti még- az ajkamba harapok; szinte sejtem, hogy erre majd Suzy felkapja majd a fejét.

- Áh, értem- már a randizásról (és Quentinről) beszélgetünk- Ez így most kapóra is jön, nem?- halvány mosolyjal figyelem Suzyt. Ha Q elfoglalt, de Suzy amúgy se akarna randizni, akkor ez a köztes megoldás éppen a legideálisabb, adott helyzetben.
- Ó, köszönöm!- a mosolyom kiszélesedik. Tehát mindenki látja, hogy szerelmes vagyok!
- Mindjárt gondoltam...- nevetek. Valamiért tetszik neki az a festő, és mi másért, ha nem a képei miatt? Fejben kell tartanom, hogy ha Monet hozzák a városba, vigyem el rá Suzyt.
Adódik a téma, hogy eljön hozzánk, és segít felakasztani a képet, amit nekem készített. Picit győzködnöm kell, hogy Seby nem bánná. Szerencsére hagyja magát.
- Nem, nem gazos, hetente kétszer nyírok füvet. De tervben van, hogy kerti sütögetéshez is csinálunk padot, meg a teraszra is szereltetünk olyan függőágyszerű izéket, otthonosabbá tesszük és vendégek fogadására alkalmas helyet csinálunk belőle - magyarázom Suzynak lelkesen, hiszen Sebastiannal minden újságot és prospektust átnyálaztunk már; nagyjából a tervek is készen vannak, Matt is segítő kezet nyújtott.
A darab előtt még beszélgetünk, egy -egy pohár frissítőt kortyolgatva. Az előadás egyébként remek; nekem sem kellett szégyenkeznem, hogy nem tudom követni; úgy tűnik, a darab önálló egységként is működik, és meglehetősen vicces. Jól szórakozunk.
- Rendben, akkor legyen kínai. Kérlek, mutasd az utat...- bár ő karol belém, mégis hagyom, hogy vezetgessen az utcákon, sközben egyre fesztelenebben cseverészünk. Suzy is láthatóan oldottabb, már a kapcsolatom sem "tabu" (nem is kellett volna annak lennie).
- Túlzás azt mondani, hogy összeszoktunk. Még alig csak egy hónap telt el, és Sebastian folyton hoz valamit... Remélem, előbb-utóbb végleg hozzám költözik, és befejeződik a kétlakiság- nevetgélek- De jól vagyunk, tényleg. Te magad mondtad, rám vannak írva az érzéseim. Ez önmagában is árulkodó, nem?- kérdem, ajkamba harapva, mosolyogva, elvarázsolva.
Közben elérünk az étteremig, ami mellett simán elsétálok, ha Suzy meg nem állít. Bemegyünk, asztalhoz ülünk, perceken belül már a rendelést is le tudjuk adni (bár egy ideig vacillállunk, mi mi is lehet.... Régi időket idéz, ahogy találgatunk és választunk, egymás ízlését is figyelembe véve, hiszen ritka voolt, hogy ne kínáltuk volna egymást saját tányérunkból. Szerintem ez ma sem lesz másképp...



_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Hétf. Júl. 04 2016, 23:02

-Gondolod tudnak csak barátok maradni ennyi minden után?
Komolyan kérdezi minden élc nélkül. Inkább aggódik Liáért, hogy nem lehet könnyű neki, fél nem meri elengedni még Draytont, mert túl gyors volt a váltás és a változás neki.
-Éppen ezért mondtam, hogy ha Lia is szereti az nem éppen egyszerű szituáció. Nem szeretném, ha hirtelen hoppon lennél...
Ha már ennyit bajlódott ezzel az egésszel. De Suzy is csak aggódik a maga módján, nem akar vészmadárnak tűnni.

-Mondhatni. De Quentin mindig is elfoglalt lesz, szerintem ez egy konstans állapot nála.
Mosolyogja meg, mert hat fele szakad az az ember szerinte. Megmosolyogja aztán Josht is, mert tényleg boldog, örül neki igazából, ha eleinte elég nehezen emésztette meg a dolgot. Kellett egy hónap magány, na.
Aztán szóba jön a kert, amit rendbe kell szedni de Suzy nem tudja elképzelni mi gond lehet vele, ha nem az, hogy gazos.

-Olyan sűrűn?
Hülyét is kapna, ha heti két napja ezzel menne el, legalább is egy része.
-Hmm, érdekesen hangzik, olyan lesz mint egy kültéri nappali!
Kuncog, neki ez a hangulat jutott eszébe.
A darab után még megbeszélik, esznek valamit, Suzy pedig a helyi kínai éttermet ajánlja, ami nem gyorsbüfé, hanem rendes étterem.

-Akkor nálad fog lakni? Miért nem visz át egyben mindent? Nincs doboza? Tudok adni... nekem sok van.
A szent cél érdekében talán még hajlandó is lenne kipakolászni a sajátjaiból, bár jobb neki így menetkészen valamiért. Talán nem érzi jól magát abban a lakásban, talán csak fél elfogadni még mindig az új helyzetet, hogy egyedül él.
-Hmm, de, de azért rákérdeztem, mégsem várhatod el, hogy mindent leolvassak az arcodról, de mindeeeent!
Nevetgél, nem is menne neki. Közben berángatja Josht az étterembe, na nem szó szerint, csak noszogatja, ne menjen tovább, mert arra már nem tudja mi van, ellenben itt! Az étlap félig kínai, félig angol, ami szerencse mert a krikszkrakszokat nem bírná értelmezni. Keres valami nem csípőset, valami levest is, mutogatja a kacsát is a másiknak, hogy szerinte ő azt kér, az a narancsos tetszik az ő édes szájának. Pálcikát is kér mindkettejüknek, bár nem eszik vele ügyesen, de mulatságosnak tartja már a próbálgatást is.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Vas. Júl. 10 2016, 21:41

- Ez rajtuk múlik. Remélem- múlt héten találkoztak. Seby nem említette, hogy veszekedtek volna vagy lett volna valami gond, de mi van, ha csak el akarta titkolni előlem? Nem, nem hinném, hogy így volt, akkor láttam volna, hogy terheli valami, vagy nem vártra volna annyira a mai napot. Mert várta. Láttam...
- Igen, tudom...- kissé elkomorulok. Mondhatnám, hogy ez csak bizalom kérdése, de ez nem fedné le a valóságot. Úgy érzem, mindazt, amit kettejük kapcsolatáról tudok, nem mondhatom el Suzynak.
Hoppon maradni Lia miatt elképzelhetetlennek tűnik mindazok fényében, ahogy Seby nyilatkozott. Természetes, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Lia vonzó nő, és biztosan neki is megvan a maga eszköztára, hogy a maga oldalára állítsa Sebastiant. De egyszer Seby már választott, és nekem azt mondta, jól megfontolta, de a szívére hallgatott. Én pedig érzem őt, akkor is, ha nincs velem, és tudom, hogy nincs okom nyugtalankodni. Seby jól van és Lia kísérője, mint barátja. De az én fiúm, nem Liáé.
- Felhívhatlak, ha megértő fülre lesz szükségem? - kérdem, félig komolyan, félig komolytalanul. A komoly része arra vonatkozik, számíthatok-e rá, ha bajban vagyok. Valószínűleg nekem nem lenne hova máshova mennem.

- Őszintén, Suzy...- nézek rá komolyan, hiszen mi már egy csomó dolgot megbeszéltünk, kevésbé érzékenyet, és ennél intimebbet is- megfelelő társ lenne neked ő, ha ennyire túlhajszolja magát?
Most lehet, hogy rosszul értem, de nem arra céloz, nem csak most pörög nagyon, hanem általában? Mindig?
A randik kapcsán aztán kiderül, én miért nem vagyok kelendő (hogy szerelmes vagyok, társam van, rám van írva). Ez a tény megmosolyogtat. Szerencsére, úgy tűnik, Suzy is elfogadta már a tényt, egy pasit választottam helyette.
A társas összejövetelek miatt meg a kert, a fűnyírás vetődik fel, ezen is elcsámcsogunk.
- Szakértők szerint sűrűsödik a fű, ha gyakrabban van nyírva. A hajról is ezt mondják, tudtad? Míg hosszabb hajam volt, észre sem vettem, hogy nő, de amióta rövidebb fazont viselek, szinte havonta kell igazítani- húzom a szám, nem mintha nem bírnám Violet-et, aki le szokta ápolni a fejemet, de azért..., na.
Aztán megosztom vele, mi mindent tervezek a kerttel (ha már nem kell gazolni), Suzy pedig jót kuncog rajtam.
- Akár... De tudod, milyen jó érzés kifeküdni oda? Mint egy titkos hely, esküszöm, ott vagy a szabad ég alatt, mégse kitéve a szomszédoknak. Sok időt töltök kint...- mesélem lelkesen. Remélem, majd ő is megtapasztalja. Tapasztalataim szerint ő is szereti a természetet.
- Igen- válaszolom röviden. Hiszen az, hogy szinte egyfolytában ott van, ha teheti, nem a kérdés része- Már én is felajánlottam neki, hogy segítek a furgonnal, de köszi, majd mondom neki a dobozokat. Mikorra is pakolsz ki belőlük?- kérdezem, kicsit megcsiklandozva őt, hiszen amikor a lakásán jártam, sok holmija még benne volt azokban a dobozokban (ha azokra gondol egyáltalán). És aztán kedvesen hozzáteszem:- Segíthetek?
Szerelmes vagyok, így nem csoda, hogy csak a szép és jó dolgokat látom, így a nehézségek és nézeteltérések eszembe sem jutnak (nem szándékosan hallgatom el). A lényeget ő maga is látja, nekem ez is bizonyíték, hogy amit érzek, az valóságos, nem csak én képzelem, hogy úgy van.
S közben bejutunk a vendéglőbe, asztalt is kapunk, étlapot is. Böngésszük az étlapot, szerencsére, általam érthető nyelven is van leírás.
Suzy a narancsos kacsával szemez, én a Kung Pao csirkével. Levest azt kérek, amit Suzy. desszertről még nem nyilatkozunk. Míg várunk az ételekre, én kezdek kérdezősködni:
- Te is mesélhetnél...- kezdem általánosságban. Ez az este nem csak rólam szól, kíváncsi vagyok rá is, mivel foglalkozott mostanság, mivel tölti az idejét ( a pálcikaember projekten kívül). De ha arról beszél, nem fogok tiltakozni; az is jelent valamit...



_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szer. Júl. 27 2016, 22:22

-Hát... valóban.
Erre nem tud jobbat mondani, ha éreznek még egymás iránt valamit azok ketten, Josh csinálhat amit akar, nem tud változtatni. Aztán inkább annyiban hagyja a kérdést, nem akarta elkedvteleníteni Josht, csak aggódik, ennyi.
-Persze, bármikor. Bár nem tudom mennyire vagyok jó tanácsadó, de hallgatni is tudok.
Inkább fecsegni szokott, de képes csöndben figyelni, ha szükséges. De reméli nem lesz erre szükség, mert gond sem Josh háza tájékán.

-Nem ismerem eléggé, nem tudom. De én is elfoglalt leszek, ha doktorálni akarok, az elég időigényes. Disszertációt írni, kutatni, megvédeni... most még ráértem, később nem igazán fogok.
Ez nem riasztja el, Mike is sokat dolgozott. Élvezte, hogy Josht sűrűn látja, de nem teszi kritériummá, mert kevesen érnek rá annyira, mint Josh tette.
-No igen, ez már csak ilyen, a természet ellenáll, vagdosol? Jobban növök!
Nevetgél, bár ő nem érzi a haján, hogy nőne, de neki amúgy is hosszabb.
-Megértelek, nem vagy egy szobában gubbasztó alkat, ha már otthon vagy, nem meglepő ha a kertben ücsörögsz. És akkor inkább bútorok lesznek, nem növények? Veteményes, meg fák, virágágyás, ilyesmik?
Nem tudja mekkora a kert, de náluk otthon virágok vannak bútorok helyett.
-Az utolsó pillanatra, mikorra máskorra!
Nevetgél, hogy csikizik, de hát mit tagadja, megszokta a dobozéletet, azokra rá van írva mi van benne, az is egy rendszer...
-Áh, a zseni átlát a káoszon, tudod! Nem kell, megoldom, úgy is selejteznem kellene, csak eddig nem volt szívem hozzá.
Régi holmikat, csecsebecséket, ruhákat, mindenfélét. Át kéne néznie mi az ami kell és mi az ami nem, de akkor végleg lezárna valamit, az meg ijesztő, ha nincs helyette más.
Aztán bemennek a kínai étterembe, hosszas tanácskozás után rendelnek, Josh töri meg a rövidke csendet.

-Hmmm... Ami azt illeti igazából túl sok minden nincs velem... a vizsgák meglettek, ha nehezen is, vizsgáztattam is, besegítve a tanároknak, azt a rengeteg dolgozatot... na mindegy. Otthon jó volt hosszabban lenni, már nagyon hiányzott. Főleg anyával meg Rachellel voltam, bár Rachel sokat volt Nigellel, szóval otthon tengtem-lengtem néha, festegettem, rajzolgattam. Kellett egy kis... megszokott, hogy úgy mondjam. Meg eléggé aggódtam, hogy mi lesz ha megint látlak, mennyire lesz rossz, de... nincs gond, ami könnyebbség. Eléggé haragudtam, idő kellett, míg megemésztem a történteket, tudod. De most így jó, szóval büszke vagyok magamra, hogy nem vagyok egy tüskés nőszemély!
Nevetgél kicsit, mert tényleg aggódott, hogy rossz lesz neki, hogy itt van a férfi aki tetszik neki de elérhetetlen és még meleg is. De úgy érzi sikerült tovább lépnie, ha egy hónap is volt, de megérte. Kevés barátja van még mindig Los Angelesben és Josh mindig is annak számított. Nem akarta elijeszteni, csak mert lassabban emészt meg pár dolgot.
-Arra gondoltam, hogy kéne valami fix hobbi... sokaknak van, nekem is kéne... de nem tudom mit kéne. Mert olyan kéne ami csoportos, vagy legalább is közösségben lehetek közben, de nem akarok sportolni, abban béna vagyok. És nem rajzot szeretnék, ott a rajzkör, az elég. Szóval valami sulin kívüli... szerinted?
Hátha a másik ad neki valami jótanácsot, ami passzolna hozzá.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Szer. Aug. 17 2016, 16:17

Noha úgy érzem, Suzyban több a kétely, mint bennem, nem érzem, hogy bármivel is meg tudnám győzni. És ha már van benne borúlátás, megkérdem, hajlandó lenne-e akkor is meghallgatni, ha épp panaszkodnék.
- Mindig szerettem veled lenni, Suzy. Szóval, ha lógó orral kereslek fel, akkor se legyél másmilyen; a belőled áradó életkedv és vidámság így is sokszor mankóm volt- mosolygok rá. Nehéz elhinni, de ő pont olyan, akinek a puszta jelenléte mosolyt tud csalni az ember arcára, melegséget a mellkasába. Nem várom el sekitől, hogy tanácsokat adjon. Persze, sokszor igaznak bizonyul, hogy kívülről könnyebb átlátni egy problémát.

- Oh, ez igen!- elismerően nézek rá, milyen célokat tűzött ki maga elé- És nem hagysz fel a tanítással meg a galériával se, ugye? - az időbeosztása így is feszített volt nekem. Még azt is szoknom kell, hogy Seby alig van otthon. Q ezzel ki is kerül a képből; bár a tudatom legmélyén elraktározom, hogy Suzy nem tiltakozott a feltételezésem ellen.
Hamarosan már a kertemről beszélgetünk.
- Veteményesről sosem álmodoztam- forgatom a szemem- Virágok az utcafronton vannak; hátul a nagy, zöld gyep, néhány fenyő, kerti bútorok, sütögetőhely, a kerítés mentén tuják... Majd meglátod, nagyon hangulatos máris, de még jobb lesz!- nevetgélek. Suzy átlát rajtam.
- Na igen, ezt megértem. A ház felső szintje nálam is tele van még dobozokkal. Főként a nagyszüleim dolgai, emléktárgyak, feljegyzések, fényképek, tudod, amiket megőriz az ember, mert ...- a szívemre teszem a kezem. Nem könnyű erről nyilatkozni, még ennyi idő után is. Mert ha nem is gondolok rájuk minden nap, nem tudtam még elszakadni tőlük teljesen. Selejtezni, kidobni valamit az olyan, mintha a múltam egy részétől mondanék le önként és dalolva. Nem könnyű. Félek, a tárgyakkal együtt az emlékek egy része is elvész. Már így is sokat felejtettem, azt hiszem.
Az étteremben éppen olyan könnyednek szánt témát vetek fel. Nem számítok rá, menyire őszinte választ kapok. Kissé el is szégyellem magam, utólag is, hogy őt milyen helyzetbe kavartam. Úgy hiszem azonban, Suzy sikeresen túltette magát rajtam, így nem kezdek bele magyarázkodni.
-Reménykedtem, hogy ... így lesz- mit is mondhatnék? A tekintetem némi bűnbánatot sugároz. Már tudom, mit csináltam volna másképp; de akkor, abban a felfokozott érzelmi állapotban nem tudtam ezt kezelni. Suzyt most is nagyon szeretem, de fél év alatt sem kaptam annyi pozitív visszajelzést tőle, mint pár nap alatt Sebytől. Mindenki a maga módján emészti a dolgokat; hogy neki az otthoni környezet vagy maga a család segített, nem tudom, de az bizonyos, hogy jót tett neki a "megszokott". Oly finoman tartott velem távolságot, a haragjából szinte semmit nem érzékeltem; szinte meg is lep, hogy azt mondja, nagyon haragudott. Feszegetni a kérdést azonban hiba lenne. Megérintem a kezét, ha az az asztalon fekszik, és gyengéden megszorítom. Örülök, hogy itt van. Örülök, hogy elfogadta a meghívásom, a társaságom. Örülök, hogy nem fordított végleg hátat.
Miközben a rendelésre várunk, érdekes kérdéssel fordul hozzám.
- Hobbi, ami nem rajzolás? Tudod, megfordult a fejemben, megkérlek, segíts a díszletek vagy a jelmezek készítésénél, de ha ez nem vonz... a színjátszás?- kacsintok rá mosolyogva. Nekem a legnagyobb hobbim játszani. Talán ezért nem zavar, hogy nem keresek vele olyan jól, hogy meg is tudjak belőle élni. És amíg csak hobbi, jól is van így...
Mikor kihozzák a vacsorát, mi már elmélyülten beszélgetünk újfent. Suzy stílusa most is magával ragad. Bármiről kezd beszélni, mintha nem is lenne annál fontosabb. Hihetetlen az a tűz, ami benne él, mindig is csodáltam érte.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Csüt. Aug. 18 2016, 23:03

-Igen? Ó, jól van, remélem nem lesz nekem se pont akkor rossz kedvem, mert egy bárban fogunk kikötni még a végén valami töményet iszogatva mint a filmekben!
Kuncog, nem hiszi, de lehet akkor és ott jó lenne.

-Nem, dehogy! De ha minden jól megy, meglesz a doktorim és talán maradhatok a suliban mint oktató. Az jó lenne, bár akkor a galériát elhagynám, az sok lenne. Majd meglátom.
De egyelőre szeret tanítani, így afelé hajlik.
-Hm, pedig a kertecskédből a kis zöldség meg gyümölcs nagyon hangulatos és fincsi ám!
Kuncog, mert otthon ő élvezi a dolgot
-Persze... emlék. De nem lehet mindent megtartani... pedig jó lenne. Arra is gondoltam lefotózom őket és lenne egy külön album ezeknek. Így meglennének, de az album kisebb helyet foglal és kevésbé porosodik.
Von vállat, nem tudja így is olyan lenne-e de már mindenen agyalt. Ahogy azon is, mi is történt kettejükkel, de szerencsésen túljutott ezen. Nem pár nap volt ugyan, de megérte.
-Én is... nincsenek barátim itt Los Angelesben, csak te.
Már aki komolyabb és nem futó ismerős. Neki Josh a barátja, csak... hát alakulhatott volna szerencsésebben is. A kézszorításra boldogan mosolyog, végül is, egy barát van hogy értékesebb, neki pedig elkél egy jó barát.
Aztán belekezd abba ami mostanában foglalkoztatja, mert hát egy hobbi kéne. Mindenkinek van! Ő is akar.

-Áh, én nem tudok színészkedni! Meghagyom neked. De szívesen segítek díszletben meg ilyesmi, nem gond. Jelmezekben nem tudom hogyan tudnék segíteni, legyek próbababa?
Kacarászik, mert varrni nem tud, tervezni nem tervezett ruhát, az külön szakma.
-Na ne mááár, segíts, ne légy gonosz!
Komolyan mondta, akar valami újat és ugyan kitől kérjen segítséget, ha nem Joshtól? Aztán persze faggatja őt is, milyen Quentinnel dolgozni, mit szól ehhez Drayton, játszik e most színházban, mi van az újságkihordással, hogy van a cicája, mit szólt az új gazdihoz, meséljen, meséljen!

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Hétf. Aug. 22 2016, 16:39

- Hoppá, már csak ezért ki akarom próbálni!- nevetve bököm oldalba. Az ilyen jelenetek a filmekben mindig viccbe torkollanak (vagy szexbe)

- Ahogy a teherbírásodat ismerem, számodra nincs lehetetlen- mosolygok rá. Bízom benne, hogy fel tudja mérni, hol vannak a határai. Én sem tudtam előre, míg ki nem próbáltam (saját magammal kapcsolatban, persze). Tudván tudom, hogy szereti a galériának végzett munkáját és nehezen válna meg tőle. A tanítás pedig, úgy tűnik, előkelőbb poziciót foglal már el az életében.
- Bejött számodra a tanítás...- nem is kérdés; hiszen láttam már akkor is, amikor a suli előtt vártam rá. Mindig csupa mosoly volt. (Igazság szerint csak egyszer volt másmilyen; annak pedig én voltam az oka)
- Hm..., majd gondolkodom rajta... Bár nem értek az ilyesmihez...- kissé ráncba szalad a homlokom. Vonzó, amit mond, de kevésnek érzem magam hozzá.
Kuncog, jó így látni. Felidézi a régi közös dolgainkat.
- Te talán kertet művelsz titokban?- mintha rajtam mulatna (nem bántó mód)
A szortírozásra remek ötletet dolgozott ki. Meglehet, nekem is valami hasonlót kéne csinálnom.
- Nem tudom..., meglehet, működne. Bár emlékeim szerint én csak olyasmit hoztam magammal, amit meg akartam tartani- mondom elgondolkodva. Idővel, persze, változhatnak a dolgok, a fontosnak vélt holmik is elveszíthetik jelentőségüket ennyi idő után. Mégis nehéz... már egyáltalán nekikezdeni. Mintha sebeket tépnék fel.
Megteszem, máshogy, szerencsére Suzy jól kezeli a témát. Sokkal szerencsésebb vagyok, mint mertem remélni még néhány hete.
- Szerencsés vagyok, hogy... így gondolsz rám- mosolygok vissza rá. Talán van arra remény, hogy rendezzem a kapcsolatunk, és a későbbiekben is többször találkozzunk, legyenek progjamjaink- Nem szerettem volna lemondani rólad- biccentem félre a fejem.
- Máskor is hívhatlak, ha találok valami programot?- igaz, a mai estén ő "B terv" volt, de ha már így alakul, kettőnknek is keresek lehetőségeket- Számomra is fontos vagy.
Témát váltunk, de az új hobbijára tett javaslatomon csak derül. Aztán azt hiszi, gonoszkodok.
- Kis gyakorlással sikeres lehetnél te is. A gyerekek megzabálnának, az tuti!- próbálom bizonygatni, hgy igenis lenne helye a szakmában- Remek ízlésed van, jól kombinálod a színeket, értesz is hozzá... Gondolod, nem lenne nagy segítség nekünk, amikor amatőrént a színpadi képet tervezgetjük? - nem csak a díszlet, a kosztümök tervezésében is megtalálná a helyét.
Ha nem tudom meggyőzni, megígérem, hogy majd gondolkodok a dolgon.
Aztán ő vesz engem górcső alá és kérésének megfelelően válaszolgatok neki.
- Az újsághordás még megvan, tudod, állandó keresetnek jó az. Biztos bevétel- kezdek mesélni- Quentin nagyon szimpatikus számomra; a forgatókönyve remek darab, szerintem kasszasiker lesz, és nem azért, mert enyém a címszerep. Fogalmam sincs, mit látott meg bennem, de az a szerep, Suzy..., az a szerep tényleg illik hozzám, imádom!
- Sebastian minden munkámban támogat. Nyelvi érzékének hála, még a helyes hangsúlyozásban is segít még inkább kidomborítva a lényeget. Norával is jól kijönnek, bár kevesebbet enged neki, mint én. Például ki van tiltva bizonyos helyiségekből, ha ő bent van- nem megyek jobban bele a részletekbe ezzel kapcsolatban, csak sejtelmesen mosolygok.
Aztán beszélek a munkáimról:kisebb-nagyobb szerepek, modellkedés. Most is éreztetem, első helyre A buszsöfőr fia-t tettem, minden mást ahhoz igazítok; bár most még könnyű dolgom van, szövegpróbáink vannak csupán. Mivel Sebastian napközben dolgozik, még mindig sok "szabadidőm" van; nézelődök, hátha találok jobban fizető állást, vagy jobban fizető szerepet, mint az eddigiek. De az életemet igazán élvezem, boldog vagyok, ha így marad életem végéig, elégedett leszek...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 273

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Hétf. Aug. 22 2016, 19:47

-Na szép!
Nevetgél, szerencsére neki nincs eszébe hogyan is szoktak végződni az ilyen esték, főleg mert vele még nem volt ilyen.

-Az lehet, de én nem akarom túlhajszolni magam vagy állandóan dolgozni. Most vagyok fiatal, most akarok ismerkedni az emberekkel meg a világgal, kipróbálni mindenfélét, ha dolgozom akkor erről le kéne mondani, de nem akarok. Már nem.
Mosolyog, Mike mellett szinte csak a tanulásra összpontosított, de nem volt elég sokszínű neki a dolog, erre utólag jött rá.
-Igen, érdekes!
Mondja a tanításra, mert valahogy érdekes elmagyarázni és megmutatni mi hogyan van, látni az arcokon, hogy új nekik és kinyílik a világ ezen szeglete. Élvezi.
-Meddig tart megtanulni? Próbáld ki!
Mintha csupán ennyi lenne, ha adott a lehetőség csak élni kell vele és bumm, veteményes. Aztán csak jobban nevet.
-Mégis hol? A szoba sarkában?
Nem, nem szokott a kertben bóklászni ilyen célzattal otthon sem, itt meg még erkélye sincs.
-Én amit találtam... de mindent nem lehet megtartani sajnos.
Szerinte legalább is nem jó dolog, mindig lesz valami új, annak is kell helyet csinálni.
-Hát... végül is előtte is az voltál, ha azt a napot nem nézzük... nem változott semmi.
De nem? Nincs oka nem barátként gondolni a másikra. Igencsak megkedvelte.
-Ne is! Ki menne az agyadra? Ki vágná rád az ajtót?
Persze csak viccel, nincsenek ilyen szándékai most se.
-Ha Draytont nem zavarja...
Azért ezt tegyük hozzá, mert nem akar féltékenységre okot adni.
-Mit játszanék? Hercegkisasszonyt? Én nem tudok színészkedni!
Aztán csak tanácstalanul néz a másikra.
-Hát, nem tudom, gondolod?
Ruhákban sosem gondolkodott, ez látszik rajta, nem tudja elképzelni mennyire menne vagy mennyire nem.
-Tényleg? Ez jó hír! De eleget keresel az újságkihordással? És ha csak a színészetre fókuszálnál?
Szerinte az újságkihordás nem elég jövedelem, diákmunka vagy nyári munka, nem állandó, és noha már van még valaki akivel megosztja az anyagiakat, szerinte valami szakmába vágóbbat kellene keresnie. Akár reklámokba vagy színházba háttérszínészek, akármi. Ezt ki is fejti ha Josh nem értené.
-Nem szereti a cicákat? De jó ha támogat a munkádban.
Sebastian... még mindig furcsa a kollégájára mint "bitorlóra" gondolnia. De kérdezgeti, mivel üti el üres idejét, eljárkál-e még vagy inkább otthon ténykedik, volt e azóta Santa Barbarán, szóval mindenfélét, érezni kíváncsi hogyan telnek Josh napjai. Mert Suzy maga csak visszarázódik a hétköznapokba, a tanulásba, a tanítása, érezhetően nem zökkenőmentesen. De majd belerázódik, csak kell egy kis idő.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy    Today at 15:22

Vissza az elejére Go down
 

Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-