Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Give a little more - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Pént. Júl. 10 2015, 13:28

A késésemet nem tartja katasztrófálisnak, azt sugallja, ez szinte természetes a "magam fajtájánál". Hogy engem hova sorol, a művészlelkek közé, vagy inkább az elkényeztetettek közé az ég se tudja. a kettő nála - a késés szempontjából- egy csoport, tehát mindegy. A pontosság egyébként az én egyik gyengém: szívesebben vagyok ott korábban egy megbeszélésen, minthogy késsek. De most nem csinálok ügyet belőle, épp a partnerem miatt, aki ennyire lazán kezeli a helyzetet.
Leülünk, rögtön beszélni kezd. Az az érzésem, épp az előbb váltunk el a színházban, szinte a téma fonalát sem engedte el. Hiányolom, hogy bemutatkozzon, de úgy látszik, nem zavarja (sőt, talán élvezi), hogy tudatlanságban tarthat. Még meg sem melegítem a széket, már arról beszélünk, miféle reklámban szerepeltem legutóbb (egyszeri alkalom rövidke életemben)
- Meglehetősen érdekes volt. Maga a fotózás, mondhatni, kellemes volt, bár a szituáció kevésbé- mondom, s a kezemmel mutatom, a dolog nagyon kétélű. Necces. Vajon használják még ezt a szót?
A pironkodás említésére csak magamban nevetek fel. Ó, remélem, nem égetem le magam, hogy most is megtörténik! Hál'Istennek nem látta a reklámokat (vagy nem ismert fel a parókában), mert bizony-bizony, a keresztre feszített Jézus képében is tetszelgek. (Az Eleevel készült képekből már utcai plakátokat is láttam. Az a pillanat, amikor rácsapok a kezére, amikor a mellkasomra simít... Kifejezetten erotikus lett. Épp csak azt nem értettem, mi köze a képnek az alsónadrág-reklámhoz?)
- Köszönöm, de a déli randevúm java az evésről szólt- nevetem el magam őszintén- és még mindig úgy érzem, tele vagyok.
Remélem, nem sértődik meg, ha most nem eszem végig a menüt. A rendszeres étkezés miatt már így is felszedtem néhány kilót (mondjuk, nem ártott). A helyzetet jól kezeli, így maradok a salátánál, ő viszont a "szokásosat" rendeli. Úgy bánnak vele, mint ahogy a törzsvendégekkel szoktak, bár nem nevezik nevén (micsoda hely!)
Kétkedem, hogy minden vendégét megitatná pezsgővel, ezért kérdőn nézek rá. Mik a szándékai? Teljesen ártalmatlannak tűnik.
- Csak alkalomszerűen iszok, nem nevezhetném szeretésnek- legszívesebben felhúznám a vállam, jelezve, tanácstalan vagyok a kérdést illetően, de ez az ürge nem a barátom. Bár hogy kíváncsi rám, nem is tagadja. (Emlékeztetem magam, hogy ezért vagyunk itt.) Nem tudom, mit gondoljak róla, mert a kérésbe már egyenes választ is csomagol, s megint úgy érzem magam, mint egy marionetti baba; a sorsom már előre meg van írva, pontosan tudja, mit fog mondani a vacsora (meghallgatás) végén, egyszerűen csak játszik velem. És hogy a desszertmegvonással fenyeget! Elnevetem magam.
- Megbocsásson... Még a nevét sem tudom...- s ha már kint a pezsgő, rá emelem, hátha megtudom a becses nevét.
Újabb szituációs gyakorlatot adott, és csak annyit kért, legyek őszinte. Most Joshuára kíváncsi, nem arra, hogyan tudom előadni magam.
- Nézze..., a barátaim tisztában vannak vele, hogy csóró vagyok. Úgy neveltek, hogy osszam be a pénzemet, és lehetőleg nem verjem magam adósságba. És... pláne ne lopjak. Márpedig elvenni a másét, lopás. Szóval, ha találnék egy pénztárcát, azon igyekeznék, hogy felkutassam a gazdáját, és visszaadjam neki, ami az övé, és eszembe se jutna elkölteni a pénzt, amit benne találtam- felelem őszintén.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Pént. Júl. 10 2015, 20:58

Érdeklődve figyelem a fiatalember gesztusait, gondolatait. A fotózás kapcsán érezteti nem volt teljesen elégedett, érdeklődve nézek rá.
-És ha szabad megérdeklődni, mi keltett Önben felemás érzetet a fotózás kapcsán?
Remélem kifejti, érdekesnek tűnik. Bár lehet tévedek, akkor sem lesz haszontalan ha elmondja.
-Áh szóval randevú! A közös étkezések mindig jobbak, jobban esik az étek.
Mosolygok, ezt megértem, én ritkán szeretek egyedül lenni. Mondjuk ha olvasok vagy valamin nagyon elmélkedem. Aztán rendelünk, a nevem nem tudják, vagy csak nem mondják hogy tudják, csupán annyit Mrs Rogers nos... pártfogoltja vagyok, aki szervezhet ide magának havonta egy két alkalommal egy ebédet vagy vacsorát, ő állja. Ez már lassan egy éve megy, de mindig steaket kérek véresen. Bizonyára én vagyok nekik a kitartott steakes ficsúr. Hmpf. Nem túl elegáns...
-Nem? Én imádom. Amikor módomban áll kérek.
Legyintek, de nekem ez tényleg természetes, szeretem az ízét, meg ha már csak salátát eszik, ennyi kell.
-Nem hiába kedves Mr. McBridge. Jobban megjegyzi, ha úgy hallja, már van valamennyi véleménye rólam, szeretem ha emlékeznek a nevemre is, nem csak a küllememre vagy a modoromra.
Kacsintok rá, a pezsgővel amit közben kitöltenek könnyeden koccintok vele.
-Felix Kaleolani vagyok, de hallgatok a művésznevemre is, a Ravernonra, mások Kale-nak becéznek... Ahogy gondolja, de tegeződjünk, kényelmesebb eztán, a vezetéknevem úgysem maradt meg gondolom!
Kacagok fel, elsőre senki sem jegyzi meg, azon gondolkodnak honnan a fenéből jöttem, vagy hogy hülyéskedem-e, pedig ez teljesen komoly kérem alássan! De talán így megérti, azon kívül hogy szórakoztam rajta meg vele, kíméltem is.
-Akkor se, ha kicsi a valószínűsége, hogy nem találod meg? És ha egy papírzacskóban találod? Vagy csak simán a földön? Hovatovább, úgy sejtem, akkor az ajándékot is mellőznéd olyan időkre mikor félre tudsz ennyit tenni. Becsülendő, én szörnyen bánok a pénzzel.
Mosolygok, nem titok. Ha nem is a barátaim, de a környezetemben leledzők tudják jól.
-És mihez fogsz kezdeni, ha mondjuk valami rendező felkarol, ad Neked egy olyan szerepet, amivel belopod magad sok nő és férfi szívébe? Mint mondjuk Keanu Reeves Neo szerepével vagy Tom Hanks Forest Gump-jával? Őket mindenki ismeri, a hírnév pedig pénzzel is jár. Azután semmiképp nem lehetne csórónak nevezni, hamis önvallomás lenne. Belegondoltál már ebbe?
Nem mindenki kezeli jól hogy hirtelen vagyonos embernek fog számítani. Egyszerűen nem bírja jól kezelni, rosszul költekezik, esetleg megszokja de rosszul fektet be, elmúlik és rosszabb lesz a helyzet mint volt.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 12 2015, 11:13

- Mint már említettem, egy alsóneműreklámban szerepeltem. Az egyik kompozícióban Jézust kellett alakítanom a kereszten....- mondom lassan, és biztos vagyok benne, elég élénk a fantáziája. Hogy ebből mennyit szűr le, az ő dolga. Valószínűleg kitalálom a következő kérdését, de nem megyek elébe.
- Ebben igaza van. Az elmúlt hónapban nem ettem annyit, mint az elmúlt héten...- nevetem el magam, mert való igaz, Suzy mindenre rávesz, mindent kipróbáltat. Ritkán hagyunk valamit a tányéron... Addig dumálunk, amíg minden el nem fogy.
Talán elnézi nekem, hogy ma már nem kívánok nehezet enni. Ő a "szokásosat" rendeli. Még csak kérnie sem kell, úgy bánnak vele, mintha gyakran járna ide.
- Régóta ismeri ezt a helyet? Jó a konyhája?- a salátából nehezen tudom majd megállapítani. De Suzyt is elhozhatnám ide. Elvégre fel akarjuk fedezni az összes éttermet... (nem is lesz elég az egy hónap).
Pezsgő dolgában nem vagyunk egy véleményen (vagy még nem), de könnyedén kezeli a dolgot. Én pedig megragadom az alkalmat, ha finoman is, hogy figyelmeztessem, még az sem tudom, kicsoda. Viccesnek találhatja a helyzetet, mert rám kacsint, és úgy mutatkozik be.
- Ilyen bevezető után illetlenség lett volna nem odafigyelni... - ízlelgetem a nevét magamban, milyen nemzetiségű lehet, de ilyesmiben sosem voltam jó. Szóval művész! Bólintok, magamnak, nem voltam olyan messze az igazságtól. Meglehet, hogy festő, az a henger alakú doboz, amit délelőtt láttam nála, akár vásznat is rejthetett.
- Szervusz, egészségedre- koccintom össze vele a poharam, fogadva el, hogy tegeződjünk. Pár korty szalad le a torkomon, s már érzem, nem a szokványos fajtát iszom. Valóban kellemesebb az íze az összes eddiginél, amit ittam valaha. (Sosem figyeltem túlzottan a pezsgő minőségét.)
Aztán jön a szituáció, amit meg kell oldani. Úgy érzem magam, mint akit tesztelnek, és valójában így is van, átlátok a szitán. Arra kíváncsi, mennyire vagyok becsületes? Ki fog röhögni. 200 dollár az ő szemben semmiség.
- Azt mondtad, céges névjegyek, fényképek vannak a pénztárcában. Megpróbálnék ezen elindulni. Ha nem járok sikerrel, még mindig bemehetek a rendőrségre, és leadhatom. Vagy... bemondatom a barátommal a rádióban, hogy pénztárcát találtam, lehet érte jelentkezni...- jut eszembe hirtelen. Ez akkor is megoldás lenne, ha nincs benne semmi jel, ami nyomra vezetne.
- A barátom ... nem marad ajándék nélkül. Vagy korábban elkezdek gyűjteni, ha olyan ajándékot nézek neki, amire kapásból nem telik, vagy beéri szerényebbel. Szerintem nem tenné szóvá azt sem, ha csak elhívnám egy moziba- Sebastian egyáltalán nem anyagias, neki úgysem az ajándék a fontos, hanem hogy nem feledkeztem meg róla. Furcsa lehet ezt olyan embernek elmondani, akiről lerí, hogy felveti a pénz.
- Ez nincs rád írva- nézek rá komolyan. Senki meg nem mondaná, hogy rosszul bánik a pénzzel, makulátlannak tűnik.
Felvetíti előttem, mi lesz, ha befutok, és sok pénzem lesz. Nos, igen, ezen rágódtam egy kicsit, merthogy Sebastiannal is beszélgettünk már róla.
- Valószínűleg én sem tudnám elkerülni a népszerűséggel járó külsőségeket...- elhúzom a szám- talán ezért is nem vágyom igazán a népszerűségre. Több ügynökségnél tartanak számon, de amatőr vagyok, s mint ilyen, nem sok esélyem van befutni; viszont a kedvtelésemet kiélhetem. Játszhatok, szerepelhetek, hülyülhetek, amikor kedvem tartja. Nem okoz csalódást, ha nem kapok meg egy szerepet. Ez csak... játék.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 12 2015, 19:44

Kérdezem arról miért vannak vegyes érzelmei a fotózás kapcsán, de ahogy meséli hogy alsónadrágos feszített Jézust alakított, kissé elszörnyedek.
-Elég... ízléstelen már elnézést, nem Önt minősítem, hanem a kreatív managert, az alkotót... Mit akart sugallni? Olyan mennyei viselni hogy a legnagyobb kínok között és legalább ezzel nem lesz gondod hogy bevág?! Hmpf... az effajta modern törekvések nincsenek ínyemre, nézze el nekem Mr. McBridge ahogy azt is, szókimondó vagyok.
Én nem vállaltam volna a szerepet, de én megtehetem hogy válogatok, ő már korán sem olyan biztos. Bár megélhetne a testéből ő is, csak ki kéne tanítani, hmmm.
-Hát igen, ennyit számít a társaság. Az emberek nem is hinnék, mekkora hatással lehetnek a másikra, akármilyen apróságról is legyen szó!
Vigyorgok, ó, én ezzel nagyon is tisztában vagyok, ki is használom. Mint ahogy azt is, hogy itt törzsvendégnek számítok lassan.
-Ó igen, gyakran járok ide, van egy fix partnerem is, neki az egyik kedvence, ő szoktatott ide. Sajnos erre én nem tudok válaszolni mert kínos bevallanom, legelőször egy jó véres steaket ettem itt és annyira finomnak találtam, hogy ha ide jövök, mint azt kérek. Ebből adódik, hogy... fogalmam sincs amúgy milyen a konyha, a barátném szerint pont kellemes.
Nevetek kicsit, finoman, minimálisan vállat emelve, hogy nincs mit tenni.
-Na igen, ez is egyfajta figyelemfelhívás.
Közlöm aztán a nevem illetően, miután bemutatkoztam neki, somolygok. Szeretném ha megjegyezne magának, nyílt tény.
-Egészség.
Mosolygok, a szemébe nézek, ahogy illő, majd iszok én is egy keveset, kiszélesedik a mosolyom, imádom érezni a pezsgő zamatát szétterjedni a számban. Aztán játékosan ismerkedem, a sablonos szövegek amúgy is klisések, annál én kreatívabban ismerkedem ha tehetem, márpedig most tehetem!
-A rendőrség... szerinted foglalkoznak vele? Kétlem... kevés a becsületes rendőr manapság, a pénzt valószínű elveszik a pénztárca meg egy dobozban landol.
Érezni én erre nem adnák hitelt, ellenben a rádióra érdeklődve nézek rá.
-És honnan tudod hogy a gazdájának fogod visszaadni? Mivel tesztelnéd az illetőt? Mert én is felhívhatnálak, hogy az enyém, pedig az én tárcám a zsebemben lapul.
Somolygok, érdekes elgondolás a rádió.
-Mióta a barátod?
Úgy érzem régóta, lehet még iskolából. Legalábbis olyan benyomásom van, akkor pedig hűséges típus, vagy csak könnyű vele kijönni. Vaaagy a barátja simulékony, kiderül minden szép lassan.
-Valóban? Ezt örömmel hallom, adok magamra, szó se róla fontos az első benyomás.
Iszok még pár kortyot, de valóban nem gondolnák, milyen tékozló vagyok. De ki tudja mit hoz a holnap, szeretek élni, így ha épp költeni akarom, költöm. Ha meg nincs akkor úgy sem tudom, nem?
-Szóval az egész csak szórakozás? Nincs vele célod? Mi motivál akkor hogy új mélységeket fedezz fel magadban, hogyan fejleszted magad, ha félvállról kezeled a karriered? Amúgy senki sem profi színészként kezd kedves Joshua, mindenki volt amatőr. Én sem ecsettel a kezemben születtem, igenis folyamatosan tanultam ki a fogásokat, a lehetőségeket, a hivatásom.
Közben eszembe jut erre mondaná anyám, hogy egész más ecsettel festek én, vérbő színekkel, élő vászonra... ha azt vesszük ő másik hivatásom teszi előtérbe, nem téved sokat. De hát én is másképp látom magam, meg mások is másképp látnak. Ez már csak így működik. Bár tény, hogy a szemben ülő fess fiatalemberben is megmártanám az ecsetem, kedvemre van.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 12 2015, 23:57

- Igen..., nekem is ez volt az érzésem. Csak azért nem mondtam nemet, mert ott volt egy ... barátom, és nem akartam leégetni. Tudja, segíteni akart nekem. Aztán tette is, mert vele is készültek közös képek...- mosolygok, ezzel kapcsolatban már kellemesebbek az élményeim. Bár a képek, amiket felhasználtak a sorozatból, kissé erotikusak. De hát ilyen a reklámipar! Nyíltan nézek asztaltársamra. Nem baj, hogy szókimondó, sőt! Örülök, ha nem olyan, aki megfordulván a hátamba meríti a kést.
Bár az evés kapcsán jön szóba a jó társaság, bólogatok, hogy egyetértek vele, akkor is, ha általánosít. És ha már evés, mivel törzsvendégként fogadják, csak megkérdezem, mi a véleménye az étteremről.
- Mindig ugyanazt? - hökkenek meg egy kicsit, bár nem hszem, hogy naponta étkezne itt. Az arcom azonban mosolygós, mindenkinek van valami dilije, amihez ragaszkodik. Na és ha egy étteremben egy adott étel az? Ugyan nem szertem véresen a húst, de ismerek valakit, aki igen. Majd őt is elhozom ide...- Már így is hasznos ötletet kaptam, köszönöm!- mondom udvariasan.
Megérkezik a pezsgő, és ennek kapcsán bemutatkozik nekem, sőt arra kér, tegezzem. A neve idegen hangzású, a művészneve számomra semmit sem mond, de (jelenleg még) nem forgok olyan körökben, hogy ismerhessek bárkit is. A sulinak és az amatőr társulatoknak nincsen annyi pénze, hogy igazi (befutott) művészeket tudjanak alkalmazni. Azt sem tudom, ő az-e, vagy csak szeretne az lenni. A pezsgőt élvezettel issza. Én is inkább kortyolgatom. Ennek is megvan a maga művészete, de soha senki nem tanított rá.
- Kellene, hogy foglalkozzanak...- vonom meg a vállam. Elvégre 200 dollár nem olyan összeg, amit (pl. én) naponta hordok a pénztárcámban. Van valami szabály erre... Ha nem jelentkezik érte senki, akkor a becsületes megtalálót illeti, de ezekkel a szabályokkal nem vagyok teljesen tisztában, így nem is hangoztatom őket. A rádió ötlete azonban Felixet is felvillanyozza.
- Hát persze, biztosan sokan jelentkeznének, de ott vannak a fényképek, meg a névjegykártyák, maga a pénztárca is, a pontos összeg... Két-három dolognak stimmelnie kéne, hogy kiadjam a kezemből, hogy a megfelelő helyre találjon vissza az a pénz!- erre vannak ötleteim, ne aggódjon.
Az ajándék volt a kiinduló ötlet, és a barátomról kérdez, talán csak illemből, vagy mert úgy értette, egyvalakiről beszélek (és ebben igaza van jelen pillanatban)
- Alig több, mint egy éve...- és elharapom a mondatomat, mert nem lenne illő kibeszélni Sebastiant, és a hozzá fűződő barátságom mélységeit.
Míg én megosztom vele, hogy takarékosságra neveltek, ő azt árulja el, nehezen bánik a pénzzel. Igazából nem mondtam volna róla ilyet, nem tűnik kiegyensúlyozatlannak vagy határozatlannak.
- Ebben igazad van, fontos. De semmire sem elég. Többre tartom, ha van időm ismerkedni, és nem kell véleményt mondanom azonnal!- érvelek neki. Az első benyomás általában úgyis a külső jegyeknek szól.
Másodjára azt veti fel, milyenlenne az életem, ha befutott színész lennék. Ki kell ábrándítsam...
- Félreértettél. Semmit sem veszek félvállról. Csupán van egy rangsor az életemben, és nem a színjátszás az első. De ha játszom, legyen a legkisebb szerep is, teljes beleéléssel adom, amit tudok, és akarom kihozni magamból (és a társaimból) a legjobbat. Csak így működik, ettől szép.
Hallgatom, hogyan hasonlítja magát hozzám, és érzem, azt sugallja, tanulnom kéne, ha komolyan foglalkoztat.
- Őszinte leszek: megfordult a fejemben, hogy beíratkozom a főiskolára, elvégre sosem késő. De akkor fel kéne adnom más álmaimat, és azok most előrébb valók. Egyébként se mondta még senki szakmabeli, hogy kiemelkedő tehetségem volna. A magam fajtából pedig 12 egy tucat, ismered a mondást...- átlagos nem akarok lenni. Inkább nem leszek semmilyen.






_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Júl. 13 2015, 20:06

-Van amikor nem mondhatunk nemet, ismerős.
Nem hibáztatom, én is feküdtem már le olyannal, akivel tudtam cseppet sem lesz valami személyiségépítő, de hát ha épp vele kellett akkor vele kellett. Megesik.
-Igen, mindig.
Kacagok fel könnyedén, mert látom ám hogy magában kinevet, meg is nyomom elnyújtva a mindig szót.
-Ennek örülök, már nem volt haszontalan eljönnie, látja!
Vigyorgok, megmagyarázom én neki hogy jó velem lenni. Ennyi.
Bemutatkozom, mert érdeklődik, meg amúgy is lassan eljött az ideje. A pezsgő csak ráadás, ami jobb kedvre derít.

-Ó igen, sok mindent kellene, de a kellene és kell között nem csak hangzásbeli különbség van.
Mondom ártatlan, de mégis negédesebb hangon, mert sajnos a rendőrök sem a becsület bajnokai. Nem mind.
-Hmm, de lehet az illető nem tudja hol hagyta el. És ő pont nem jelentkezik, vagy nem hallja a műsort, akkor marad a rendőrség? Mi van ha közlik nem érnek rá jelenleg ilyennel foglalkozni? Akkor mit tennél?
Faggatom kicsit, de csak érdekel a gondolatvilága, ő maga. Nincs rossz válasz.
-Valóban? Olyan melegséggel beszélsz róla, azt hittem gyerekkori. Akkor sok lehet a közös pont.
Legalábbis a legtöbben ebből indulnak ki, ha már nagyon hasonlítanak, akkor egy lélek az övék... baromság... de ezt nem kötöm Joshua orrára.
-Egyetértek. Nekem is egyre jobb a véleményem Rólad. Kellemes a modorod és a stílusod.
Nem egészen hízelgek, érvelek. Eleinte igénytelennek tűnt, de a játéka alatt is sokat változott a véleményem, mostanra megint. Noha a borotva még mindig jó barátunk lenne, szó se róla. De megint van egy jó pontja, tényleg kellemes eddig.
-És hányadik a játék? Vagy akkor úgy kérdezem, mi a fontosabb a karriernél neked?
Érdekes felvetések, mélyebb témák. Azaz felszínesek, de ezekből jobban meglehet ismerni, mint hinné.
-Na igen, nem mindenkiben van meg a lehetőség vagy adottság, hogy ne tucat legyen, hanem egyedi, olyan karizmával rendelkező, ami erős és összetéveszthetetlen. De úgy hiszem, nem feltétlen születési előjog ez. Tanulható! De én sem vagyok színész mint mondtam, az én szavam sem több, mint egyszerű laikusé, noha van színész a közeli ismerőseim között. Persze... szerintem neki máshoz van tehetsége, de ha ez az álma, csak noszogathatom hogy a többi érdemét se hanyagolja. De tegyük hozzá, dícsérni nem szoktak csak úgy, elvégre a színészetből nem lehet kiöregedni. Örök konkurencia leszel, bárkinek. Törekedni kell, hogy szerepeket kapj, esélyt a bizonyításra. De ha nem teszel érte, akkor megragadsz egy szinten, nem is kérdés. Örökös harc és tanulás az egész.
Nevetek kicsit, iszok még pár kortyot.
-Amúgy... nem biztos hogy az iskola a megoldás. Inkább arra törekedj, hogy egy olyan színésszel játszhass, aki szerinted nagyon jó, vagy aki tehetséges. Hidd el, sokkal többet tanulhatsz tőle, mint 10 másik közepestől, iskolásan... Nekem sincs kimondott diplomám, olyan nagynevű. De szerinted az fontos?
Nézek rá, lehet más véleményen van, érdekel. Elvégre tanulni nem csak iskolában lehet.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Júl. 14 2015, 20:27

- Valóban- bólintok rá, ennél jobban én se tudtam volna megfogalmazni.
Attól ugyan messze állok, hogy kinevessem, akár magamban is, de azt beismerem, kicsit flúgos ötletnek találom, hogy mindig ugyanazt eszi. Suzy nagyon unná...
- Akkor bizonyosan nagyon finom...- s már tudom is, kinek fogom ajánlani az éttermet. Ahogy ezt kimondom, el is mosolyodik, és a mosolya őszintének hat.
A rendőrségről alkotott lesújtó véleményét nagyon diplomatikusan fogalmazza meg, de egyet kell értenem vele. Az erkölcsöt illető kérdés még a levegőben lóg, látszik, hogy érdekli, meddig mennék el.
- Nos..., azon a környéken, ahol a pénzt találtam, kitenném a fényképek fénymásolatát- jut eszembe és nem is tűnne megvalósíthatatlannak. Ha gyakran jár az illető a környéken, feltűnne neki, nem? Vagy valakinek, aki ismerheti a képen szereplők valamelyikét. Biztos nem adnám fel a keresést olyan gyorsan.
Ajándék és barátság kapcsán más hangvételt ütünk meg. Vagy én. De feltűnik neki is.
- Valóban... Gyakran úgy érzem, sokkal régebb óta ismerem- hogy ez a közös pontoknak köszönhető-e, nem tudom, mert lényegében nagyon különbözőek vagyunk. Mégis ragaszkodunk egymáshoz. Úgy látszik, nálunk elég ennyi. De ezt nem mondom ki hangosan.
- Köszönöm- nézek rá nyíltan. Nem gyakran fordul elő, hogy ilyet mondanak rólam. Általában elintéznek annyival, hogy kedves vagyok és annyi.
A karrierre vonatkozó kérdés kapcsán túl őszinte vagyok. Elárulom neki, hogy nem életcélom befutni, és a játék csak szórakozás az életemben, bár maximalista hozzáállással csinálom.
- Jobban vágyom családra, gyerekekre, mint hogy nagy rajongótáborom legyen- mondom mosollyal az arcomon, és nem fejtem ki, hogy mennyivel többet ér számomra a közvetlen szeretet, mint az áttételes (de nagy) siker. Utóbbi nélkül meg tudnék lenni, de az előbbi nem hiányozhat az életemből. Sosem lennék boldog.
Figyelmesen hallgatom az érvelését azzal kapcsolatban, amit én mondtam neki.
- És valaki tanulhat hosszú-hosszú éveken át, mégsem lesz belőle soha senki...- rántom meg a vállam, lazán. - Ha esélyt kapok, bizonyítok, de nem töröm össze magam, és másokon se gázolok át, csakhogy megkapjam, amire vágyom. - Gyengeség volna? Meglehet. Ezen nem akarok változtatni. Fontos, hogy békében legyek magammal. Elvégre csak egy életem és egy becsületem létezik.
Beleiszik a pezsgőjébe, nevetve egészíti ki a korábbiakat, és ezen komolyabban elgondolkodom.
- Látod, ebben tökéletesen igazat adok neked. Eddig is a nagyoktól tanultam, csak nem közvetlenül..., de talán... - másképp is meg lehet őket figyelni, nemcsak akkor, ha közvetlenül vagyunk egy színpadon. Ezen még gondolkodni kell..., de nem rossz ötlet!
- Sajnos, veled kapcsolatban nem tudok jelen pillanatban nyilatkozni. Nem ismerem a munkáidat. Megmutatnád?- érdeklődéssel nézek rá.
Ha közben kihozzák a steaket és a salátát, jó étvágyat kívánok neki, és falatozni kezdek. Lassan, komótosan. Elvégre mégcsak éhes sem voltam.





_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Júl. 14 2015, 21:06

Nevetek, hogy attól hogy nekem ízlik és mindig azt kérem (ergo két hetente eszem ezt durván) máris finom lesz.
-Ettől nem lesz finom, csak azt mutatja, nekem milyen az ízlésem. Lehet neked túl véres lenne.
Somolygok, mert én szeretem ha véres, ez az igaz flúgosságom, nem az hogy mindig ezt kérem ebben az étteremben.
-Hmmm és miből fedeznéd? A pénztárca pénzéből vagy zsebből? Csak mert nem gondolom nem két képre gondolsz...
A piszkos-mocskos anyagiak, de komolyan, arra költene ennyit, pénzt és időt hogy valaki tárcáját visszaadja? Minek?
-Igen, az mindig érdekes érzet...
Hamis biztonságérzetet ad, józan eszen túlmenő szimpátiát... ostobaság. Majd ő is megtapasztalja, pofára esik és felnyílik a szeme. Vagy sosem fogja belátni, mert az igazság fáj... ki tudja?
-Nincs mit.
Nekem nem esik nehezemre véleményt formálni, de megfontoltan teszem. Nem szeretek elkapkodni semmit, főleg ha másokról van szó, milyenek és mit tudnak.
-Azaz egészen más rajongótáborra vágysz, nem de? Pár kölyök, hangosan mondogatva, apa-apa...
Nevetek, kellett volna talán egy tesó. Bár nem, akkor nem kaptam volna ekkora figyelmet, jó volt ez így nekem.
-Ez így van. Van amin nem lehet változtatni, akkor megette a fene.
Egy Quasimodo sosem lesz Alan Delon, fejre is állhat, plasztikáztathat... azt a fajta egészséges kisugárzást már nem sajátítja el.
-Pedig a mai világban nem lehet anélkül teljesíteni hogy legalább egyvalakin egyszer át ne gázolj... lehetetlen kikerülni, belekényszerülsz ha akarod ha nem... legalábbis az ilyen jellegű szakmákban mint a színészet például.
Sóhajtok kicsit, de ez inkább annak szól magamban, hogy milyen kis szentéletűt fogtam ki, "nem gázolok át senkin, ó minő fájdalom és borzadály lenne mennyei atya...". Teremtőm, kicsit életre valóbbá kéne tennem, komolyan.
-Folyamat közben látni a nagyokat egész más, mint csak a végeredményt. Én így tanultam mindig is rengeteget.
Emelem rá kicsit a poharam, hogy látom fellelkesült az ötletre, talán nem beszélek ostobaságokat.
-Hogyne. Ha érdekel semmi akadálya. Ha van kedved modellt is állhatnál, leköteleznél vele. Általában nők jelentkeznek, férfiak kevesebben, pedig vannak mozdulatok, kifejezések, amik a férfiak sajátjai, ebből a szempontból nem vagyok elég modern, hogy keverjem, hogy ne legyek semmire tekintettel. Szeretsz olvasni?
Kérdezek rá hirtelen, olyan jó kép jelent meg a fejemben, főleg hogy ilyen borostás, könnyed és puha lenne mint egy álom maga! Az étel zökkent ki, hálásan biccentek, majd mély levegőt veszek beszippantva az étel jellegzetes illatát.
-Tudod... a saláta valahogy nem igen illik hozzád, ezt az arcod is tükrözi!
Vigyorodom el és egy kisebb falatot elegánsan a számba teszek. Ha valamit, enni megtanítottak, hogy gondosan tegyem, kifinomultan, mert fontos minden benyomás, amivel csak ingerlem a környezetem. Már annyira hozzászoktam hogy ez lett a természetes. Jobban mondva most még figyelek is mert alapból erotikusabban eszem is, hogy csigázzam a partnerem. Joshuát még nem óhajtom ilyenekkel molesztálni.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szer. Júl. 15 2015, 19:35

- Gondolom, nem ennéd, ha nem ízlene..- nevetek fel. Nem lehet pusztán hóbort, hogy véresen eszi a húst!- Én valóban nem élek ilyesmivel...- teszem hozzá. De láthatja rólam, nem borzaszt el, hogy ilyen szokásai vannak.
A kérdést még nem tárgyaltuk ki, mit tennék, ha találnék 200 dollárt.
- Látom, a végsőkig elmész....- gondolkodom- Nem tudom, bevallom, ennyi próbálkozástól már sikert remélek. De lehet, hogy saját pénzemből fizetnék néhány fénymásolatot. Ha nem lesz meg a tulaj... enyém lesz a pénze, nem? - mondom könnyedén. (Ha már a rendőrségi letétet kilőttük.)
- Nem csak érdekes, és nem hiszem, hogy csak érzet- most az az érzésem, mintha mulatna rajtam azért, amit ezzel kapcsolatban mondtam. Talán neki egyetlen olyan kapcsolata sincs, amiről így tudna nyilatkozni.
Nehezen tudok kiigazodni ezen az emberen. És valóban, abban igaza van, hogy az első benyomás fontos, mert valljuk be, először pofára ejtett, átvert, úgy vezetett az orromnál fogva, hogy észre sem vettem belőle semmit. Utána pedig elhívott vacsorázni, és lényegében egész kellemes benyomásom van róla.
Nevetek, hogy előadja, hogy rakta össze a vágyaimat.  
- Meglehet, tudnék mit kezdeni a gyerekekkel!- nem vagyok megijedve az apaság gondolatától.
Aztán a színészetről beszélgetünk, és arról, mivel jár ez a "szerep". Lehet, hogy naív vagyok, de nekem nem ér annyit az egész, hogy szembekerüljek saját magammal, az elveimmel, mindazzal, amire tanítottak. Felix más véleményen van, szerinte bizonyos tettek nélkül nem lehet érvényesülni.
- Akkor nem nekem való- mondom hűvösen, és kicsit merevebben. Vannak dolgok, amikben hajlítható vagyok, de nem fogok keresztülgázolni senkin csak egy szerep kedvéért. (Persze, nem tudhatom, mit hoz elébem a sors. Könnyű úgy határozottnak lenni, hogy ilyen veszély nem fenyeget.)
Az ötlete, hogy iskolán kívül milyen módszerrel és kitől lehetne tanulni, kedvemre való. Még arra is van lehetőség, hogy megvalósítsam.
- Kiktől tanultál?- örülök, hogy végre nem rólam beszélünk. Érdekel Felix, bár a munkáit még mindig nem ismerem. Talán arra sem mond nemet, hogy azokat megnézzem.
- Az időmbe belefér...- mondom jókedvűen, mert az ötlete felvillanyoz. Ugyan Suzy is készül lefesteni... Milyen érdekes lesz összevetni majd kettejük munkáját! De jobb, ha erről nem beszélek.
- Szeretek. Gondolom, te is...?- olvasottnak (műveltnek) tűnik. Kérdőn nézek rá: ez most hogy jutott eszébe?
S közben meghozzák az ételt. Felix a maga steakjét szinte meghatottan fogadja, becsukott szemmel szippant az illatába. Nos, én aztán szagolgathatnám a salátámat. Nyersebb nem is lehetne.
- Nem akartalak megbántani, hogy semmit sem eszek, de valóban nem ilyesmikkel szoktam megtölteni a gyomrom- mondom fesztelenül, és aztán a villámra szúrok néhány salátalevelet és a számba teszem. Próbálok úgy tenni, mintha elkábítana az íze, de...- Jaj, ez így nem fog menni!- röhögöm el magam. A fűszereket kezdem nézegetni, amiket kiraktak az asztal közepére.
Felix közben élvezettel kezdi enni a húst, és az arcára van írva, milyen jól szórakozik rajtam. Igaza van, saját csapdámba estem bele. Lássuk, mit tudok kihozni belőle! Erősen fűszerezem a salátát, és olivaolajjal locsolom nyakon, majd némi pirított kenyeret török az egészbe. Összeforgatom. Kissé dzsuvásabb, mégis étvágygerjesztőbb az egész. Illata legalábbis már van.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Csüt. Júl. 16 2015, 20:29

-Bölcs meglátás, valóban nem kínoznám magam semmi földi hívság kedvéért ha nem lenne kedvemre való.
Nevetek vele, mert én valóban ritkán csinálok olyat amihez semmi kedvem, főleg ha alap dolgokról van szó mint az evés, ivás meg a szex.
-Félúton megállni vétség, el kell menni a végsőkig és feltárni mindent...
Vigyorgok, természetes hogy végletekig megyek. Nem szeretem a félkész dolgokat.
-De, de... már ha nem adod a szegényeknek persze.
Közlöm somolyogva, kinézem belőle, hogy gyötörné kínzó mód a lelkiismeret hogy eltette a pénzt.
-Nem? Ha nem csak érzet mi más még? Kézzel tapintható netán a szimpátia vagy a szeretet? A túlzott belsőség érintkezés nyomán botránkozást válthat ki, ha meg csak egy sokatmondó kézszorítás biztos lehet-e benne, hogy belesűrűsödött minden gondolat és érzelem? Hogyan is lehet bizonyítani a feltétel nélküli szeretet és hűséget? Már anélkül hogy ne ütne be a crach és tétetik próbára az ember.
Tényleg érdekel mire gondol, látni is rajtam, fejtse ki nyugodtan. Kétlem hogy megrengetné a barátság fogalmába vetett elképzeléseim de attól még mutathat valami új szemszöget, ki tudja?
Aztán szóba kerülnek a vágyak, a szemben ülő fiatalember családot és kölyköket szeretne.

-Ez nem is volt kérdés, aki családot akar, az gyereket is óhajt általában. De ki ne akarna egyet, hogy megtanítsa mindenre, amire őt megtanították? Megadhassa mindazt ami neki kimaradt?
Én szeretem a gyerekeket, bármily megbotránkoztató is ez a környezetemnek. Elvégre aki jobban ismer féltené tőlem a kölyköket, pedig nem kell. Igaz, én olyan nyíltsággal kezelem őket, olyan természetességgel, hogy zavarba ejtő egyeseknek. De nem ők a legkreatívabb, legruganyosabb anyag? Nekik nincsenek még bosszantó korlátaik, se tettben se gondolatban, kedvem lelem a gyermeki lelkekben.
A könyörtelen karrier gondolata elhűti barátom vérét, távolságtartó lesz, én meg mosolygós maradok.

-Hát... akkor nincs mit tenni, máshogy kell szolgálnod az embereket és keresned pénzt. Mert előbb utóbb belebotlasz a jelenségbe, csalódni meg lehangoló. De ettől függetlenül én azt mondom, próbálkozz. Ki tudja, lehet egy jó hátszéllel majd évek múlva kiskapukon át elkerülheted a szomorú igazságot és megtarthatod az álmaid is és a tiszta lelkiismereted.
Vonok vállat mosolyogva, valóban nem lehet tudni. Manapság ha jól sakkozik valaki... bár úgy sejtem, Joshua nem nagy játékos, ahhoz túlbuzgó és jóakaratú... át fognak rajta taposni és még csak vissza sem néznek. Inkább kortyolok némi pezsgőt.
Aztán noszogatom finoman, hogy nem csak iskolában lehet tanulni, csak egy jó mester kell.

-Hmmm, hát sokaktól, ami azt illeti. A főiskolán is sokaktól, csoporttársaktól... gimnázium alatt is a tehetségesebb lányoktól, fiúktól... de leginkább önmagam fejlesztem, másoktól a technikát nézem el, egy egy felületen mivel érdemes alkotni, mi mutat jól, de legfőképpen aszerint válogatok, önmagam hogyan tudom legjobban kifejezni. Az akvarell festék és ceruza például a kedvemre van, könnyed, puha, lágy, légies... nem olyan durva mint a zsírkréta vagy a tus... de például tanultam Jasmine Becket-Griffith-től is egy ideig, bár ő eléggé specifikálódott művész lett mára. Én nem vagyok ennyire... fantasztikus párti.
Mesélek egy keveset, de úgy hiszem untatom vele, így mosolyogva iszogatok inkább. A művészetben egészen gyöngéd vagyok, kontrasztban áll a személyiségemmel valahogy. Legalábbis ezt állítják, elvégre nem vagyok egy megalázkodó, bizonytalan, könyörületes valaki. De ettől még könnyeden élek, gondtalan, a festményeim pedig inkább erről árulkodnak, nem másról.
-Valóban? Csodálatos! Feldobtad a napom Joshua!
Nevetek, mert ezek szerint nem csak gondolat kell maradjon a kép a fejemben. Megfesthetem! Egészen felvillanyoz a dolog, főleg hogy modelleket keresek amúgy is. Hogy hogy honorálom majd... tippjeim vannak, de ezekről hallgatok még.
-Ó én igen. Csak jól állna a kezedben, gondoltam míg festelek olvashatnál ne unatkozz. Passzolna a képbe.
Göngyölítem fel neki a rejtélyt, miért hoztam szóba.
-Pedig egészséges... bár én a turmixokat és a szószokat jobban szeretem... de nagyon figyelmes tőled, egyedül kényelmetlen lett volna elkölteni az estebédem.
Somolygok rá, szóval nem volt éhes, annyi baj legyen. Érdeklődve nézek rá, mi nem megy neki a saláta elfogyasztásában, de nevetek vele ahogy valami ízesítésért nyúl.
-Kérem alássan, aki nyuszimódba kapcsol ne lepődjön meg, hogy fitnessnek csúfolt nyers tálat kap!
Megnevettet.
-Kérj valami szószt barátom, azzal jobban csúszik. A sajtos öntet állítólag jó, van nekik többféléből összeolvasztott, a barátném előszeretettel kér bizonyos ételeire belőle.
Ajánlom figyelmébe, mert a fűszerek nem fognak kellő mértékben segíteni, úgy vélem. De feltalálja magát, mosolygok, vajon szokott étterembe járni? Bizonyára, de emberibb étket kér mint holmi saláta.
-Na és Joshua, mondd, van valami kedvenc mondásod vagy mottód? Ami kedvedre van, amivel könnyű azonosulnod, vagy szeretnél azonosulni vele?
Na igen, messze nem adtam fel hogy jobban megismerjem, nem ússza meg.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szomb. Júl. 18 2015, 15:46

- Hát igen... Mondjuk, egy hónap után feladnám... - vagy kettő, de ez maradjon az én titkom. Én még mindig a 200 dollára gondolok.
- Bevallom, ez nem jutott eszembe- mondom őszintén. Engem sem vet fel a pénz, nálam is jó helye van. Elajándékozzam? Inkább ajándékot vennék belőle... valakinek.
A barátomról beszélgetünk vagy inkább arról, milyen kapcsolat fűz hozzá. Azt hiszem, nehéz erről beszélni valakinek, kívülállónak, aki nem ismeri a másik felet.
- Érdekes, ahogy megközelíted a témát...- mondom és komolyabban nézek rá. Ez most nem próba, nem vicc, nem egy szitu, amit meg kell oldani- Vannak emberek, akik azonnal szimpatikusak, és vannak, akiket legszívesebben elkerülnék, pedig tudom, hogy közöm kell legyen hozzájuk- fogok bele, ha már érdeklődést mutat- A szimpátia mértéke sem mindig ugyanolyan. Fene se tudja, van, hogy elsőre vonzódom valakihez, holott nem ismerem, és csak idővel jövök rá, megcsaltak az érzékeim. De... Van az az optimális eset, amikor -ha nem is első látásra- , de rövid időn belül kiderül, hogy van valami rezgés közöttünk, és az... jó. Egyszerűen jó, és egyre inkább igényt tartok rá, hogy érezzem. Nos, ha ez kölcsönösen működik, akkor nincs az az Isten, ami szétválasszon bennünket, beszéljünk hangosan vagy szavak nélkül. Nem kell sem készszorítás, sem botránkoztató viselkedés, hogy tudjam, akár egy szempillantásból is, mire gondol a másik. Mintha egy rugóra járna vele az agyam. Kérdeznem sem kell, s tudom, mi lesz a válasza. Nekem nem kell bizonyíték, hogy biztos legyek a barátom odaadásában. És tudom, hogy ő is tudja, bármit megtennék érte, holott ilyesmiről sosem beszélgettünk...
Biztos, hogy túlfűtött vagyok, talán megváltozik a beszédtempóm, a hangom is. Nem tudom és nem is akarom elrejteni, hogy a szeretet mozgat, az irányít, az beszél belőlem. Na és? Ez is én vagyok, nem csak a lúzer, aki lelkiismereti ügyet csinál 200 dollárból.
Ezek után könnyebb már a vágyakról is beszélni. Család, gyerek(ek)...
- Ah, ne mondd, hogy nem tudod elképzelni, vannak, akik képesek eldobni a gyerekeküket. Inkább ne szülne, még mindig többre becsülöm, ha így dönt!- mondom, kicsit fájdalmasan, hiszen sosem értettem, engem miért hagyott el az anyám.
- De a nevelés nem csak erről szól. Miért csak azt akarnám átadni, ami nekem kimaradt? És ha jó példa jár előttem? Nem azt akarnám utánozni, ami bennem is jó élményeket szült?- fordítom vissza a kérdést. Olybá tűnik, mintha asztaltársan gyerekkora nem lett volna felhőtlen. Ki hinné?
A jövőkép, amit lefest, hogyan érvényesülhetnék jobban, inkább riaszt, mint kedvemre való, igyekszem is távol maradni tőle, s ha hátrébb húzódom, csak ezért van, nem Felix miatt.
- Engedd hinnem, hogy nem csak én vagyok ilyen..- mondom kissé megszeppenve.
Az ötlete, miként is tanulhatnék, ha nem az iskolában, sokkal inkább hasznos tanács számomra.
Én sem vagyok érzéketlen, ha már engem kitárgyaltunk, érdekel, ő hogyan lett azzá, aki. Figyelmesen hallgatom, és nem untat... Arra jutok, a maga módján éppen azt csinálja, amivel én próbálkozom: másoktól les el technikákat, aztán a maga módján gyúrja át őket.
- Nem hallottam még róla...- vonok finoman vállat, így véleményt sem tudok mondani. Ha eszembe jut a neve, tán utánanézek. Mindig rájövök, milyen sok dologban vannak hiányosságaim.
Ajánlja, lefestene.
- Akkor jó modelled leszek, unatkozni sem fogok!- Még jó, hogy nem kezdtem részletezni, kik a kedvenceim.
A salátával elbíbelődöm kicsit, az asztaltársam kinevet, de aztán jö ötletet is ad.
- Hm, sajtöntet? Ez jó ötlet, az jót tesz majd neki!
Ha a kedves pincér úr arra jár, magamhoz kéretem és rendelek tőle egy sajtöntetet. Addig kényelmesen hátradőlök. Felix kíváncsisága azonban nem merült ki, s mivel szabad a szám...
-Jó kérdés...- látszik, hogy komolyan veszem a kérdését, de nem könnyű azonnal válaszolnom, gondolkodnom kell - Nehezen tudnék kiemelni egyet is; ha jól meggondolom, egész sok van... Mondjuk, az egyik: "amit ma metehetsz, ne halaszd holnapra!"
Már amiatt kinevetett, hogy lelkiismeretes vagyok. Hogyan fedhetném fel előtte, hogy milyen elvek vezérlik az életem? Jóságra neveltek és becsületre, de manapság ez mintha nem lenne érték. A restség viszont mindenki számára ellenszenves lehet.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szomb. Júl. 18 2015, 19:32

-Nem? Pedig azt hittem...
Mosolygok, olyan istenfélő lelkületnek tűnt, de ezek szerint nem reménytelen. Kellően jó alapanyag.
-Szeretek érdekes lenni.
Közlöm könnyedén, magától értetődően. Mindig máshogy kérdezni, máshogy fogalmazni, gondolatokat és új szemszögeket felvázolni, na ez vagyok én. Ebből kifolyólag ha érdekesnek vagyok titulálva bármilyen kontextusban, dicséretnek veszem. Aztán hallgatom az okfejtését, arcom megtámasztom a kezemen. Érdekes érzéseket ír le, de én kötözködő fajta vagyok. Persze se ítélet se vád nincs a hangomban, puszta érdeklődés.
-Ez mind szép és jó, de az emberek, főleg az érzelmeik mindig változnak. Minden percben új hatások érik amik formázzák. Minden egyes interakció új gondolatokat szül bennük, új célokat. Most még úgy érzed, nincs semmi ami elválaszthatna titeket, de... mindig minden mozgásban van, változik. Találkozhat valakivel, párkapcsolata lehet, gyereke, vagy akár egy új szomszédja. Más állása... új lakhelye... minden mindent befolyásol. Honnan tudod, hogy a tegnapi érzelem ma is sziklaszilárdan áll? Ha nem találkoztok egy ideig honnan tudod minden a régi?
Úgy fest olyan embert tudok erről kérdezni, aki tényleg érzi és elhiszi hogy ezt érzi. Hogy kölcsönös az érzelem. Én csak magamban bízom feltétel nélkül, senki más nem kapja meg ezt a kegyet. Kiszolgáltatott lennék, függnék mástól, nem is én lennék. De pont ezért vonzz a másikban rejlő tűz a dolog kapcsán, mert ő más.
-Van amikor csak becsúszik... Az abortusz pedig gyilkosság... nem mindig az van amit akarunk és a gyereknevelés nem kis felelősség.
Vonok szinte vállat, de jelenleg nem is tudom nekem kellene-e. Attól függ kitől. Nem is kérdés.
-Természetesen nem így értettem, csak hogy mindig többet és többet szeretnénk a gyermeknek adni, hogy boldogsága meglegyen. Én inkább úgy mondanám, ami jó megtartom, ami rossz lecserélem. Egy folytonosan változó és fejlődő nevelésmodell. Jó esetben.
Meg sem fordul a fejemben hogy azt hiszi nem voltam elégedett gyerek. Persze lehetettem volna elégedettebb is. Apa lehetett volna többet otthon, lehetett volna támogatóbb az álmaim megvalósításában, anya lehetett volna műveltebb. De mit számít? Én tudom milyen feleséget akarok, hogyan nevelem majd a gyerekem.
Aztán a megszeppentsége szinte kedvesen mosolyodom el, hogy ez már-már aranyos, mint valami kis állatka.

-Nem, természetesen nem. Csak téged józan gondolkodásúbbnak és... érettebbnek sejtelek. A fiatalabbak heve és álmaik vakító köde nem engedi látni a valóságot, ami sajnos csak a pénzről és a szexről szól. Ők meg sem hallják az óvva intő szavakat, elvégre nem kiábrándítani, hanem felkészíteni óhajtalak.
Ez nem hazugság, ez tény. Ha ebbe beletörődik, elfogadja. Ha elfogadja, igazodik, belesimul. Ha belesimul, formázhatóbb lesz. Ha formázhatóbb lesz, megrontható is lesz. Ha megrontható, akkor vagy életrevalóvá teszem vagy összetöröm. Mindkét véglet kedvemre van, most mondja valaki, hogy nem vagyok alkalmazkodó!
-Kevesen ismerik, akik nem a gótikus stílus kedvelői. Ha ránézel egy ilyen jellegű képre rögvest megmondod, az övé-e. Bámulatos. Kiforrott és modern. Továbbá a humora sem utolsó a hölgynek!
Vigyorodom el, ő megtalálta az önkifejezésének szilárd ösvényét, én még nem. Én még mindig csiszolom. De vajon megfogom e valaha találni, ha folyton a jobbra törekszem?
-Igyekszem a modelljeim kedvére tenni.
Közlöm nyájasabban, nekem is jó ha nem kelnek fel öt percenként és nem nyafognak. Utóbbi a halálom. De nem is ezen merengek, mert megnevettet a szeleburdi saláta akciójával, kedvemre van. Az öntet ötletét is jószívvel, lelkesedve veszi, így elégedett mosoly játszik az ajkamon. Persze kérdezek is, lételemem. Míg gondolkodik az idézeten, én eszem.
-Ó, ez igazán jó mondás... én is gyakran élek vele!
Mutatok rá villával a kezemben, bár én sokkal bohémabb módon értelmezem ezt a kellemes mondatot.
-Na és még? Én például ezt szeretem: Az emberi lét titka nem abban rejlik 'hogy éljünk, hanem abban hogy 'miért éljünk. Dosztojevszkij bölcs ember volt. Vagy a másik, Oscar Wide nagy kedvencem: Bárminek ellen tudok állni... csak a kísértésnek nem!
Nevetek fel, mert milyen igaz! De miét is akarnék, általában hajt a vérem, az ösztönök! És ez jó.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Júl. 20 2015, 01:08

- Lám, máris beskatulyáztál, hogy valami jótét lélek vagyok...- kuncogok. Mert miért is feltételezné ezt rólam, ha nem nézné ki belőlem?
- Jobb, ha érdekes vagy, mintha szürke lennél...- az egészségesnek vélt önkritikám alapján inkább én vagyok szürke. Vagy inkább unalmas.
Ahogy érvelek neki, figyelmesen hallgat, de aztán újabb érvekkel próbálja lerombolni a barátságról alkotott váram.
- Ez egyértelmű..., mindenki változik, ő is, én is... Pont az a szép benne, hogy a változásokkal egymásra is kedvezően hatunk; azaz egyetlen változás sem megy a kapcsolatunk rovására, annak lényege nem változik meg, sőt, ha lehet, még erősebbé válik, mert a "közös" változásoknak köszönhetően még jobban hasonlítani kezdünk egymásra. Engem nem zavar, ha új ismeretségeket köt, ha nősül és ha gyereke lesz... azt hiszem, mivel szoros kapcsolatban vagyunk, csak nyerehetek az üggyel. Mintha kibővülne a családom... És ugyanígy érez ő. Minden vágya, hogy barátnőm és gyerekeim legyenek. Én sem fogom őt kirekeszteni a családomból...- érvelek továbbra is tűzzel, magabiztosan.
- Becsúszik...- noha egyetlen védekezési mód sem 100%-os, a témával kapcsolatban más a véleményem- Számtalan módja van védekezni. Sokkal kevesebb nem kívánt terhesség végződne ... rosszul, ha a fiatalok gondolkodnának egy kicsit, mielőtt... érted- mégis étteremben ülünk, asztalnál nem illik a szexről beszélni. Pláne nem abortuszról, megy ilyenek.
- Ez igaz. A gyereknevelés komoly felelősség. Életre szóló. Nem mondhatom, hogy ma nincs kedvem hozzá!- bólogatok, hogy egyetértek vele.
- Oké, sejtettem, hogy korábban is erre céloztál, de... így jobban tetszik, valóban- nézek rá szelíd tekintettel. Nem volt eszemben bírálni vagy ilyesmi. Ha így gondolja és komolyan gondolja, biztos, hogy jó apa válik belőle. Tetszik a rugalmassága.
- Ezek szerint... időnként csalódást okozok...- hajtom le a fejem. Sebastian is fejemhez vágta már, hogy lehetnék kevésbé elnéző a többi emberrel szemben. Nem minden ember jó, és nem mindegyik vezérli jó szándék, még ha azt is mutatja.
- Nos, az biztos, hogy nem vagyok olyan, mint az átlagos fiatalok. De ugye, nem azt akarod mondani, nekem is olyanná kéne válnom, mint amilyenek ők? - kérdezem, kissé megmeredve, mert nekem az a "világ" egyáltalán nem tetszik. Nagyon felületesnek, üresnek tűnik. És aztán egy kérdés formálódik meg bennem:
- Mire szeretnél felkészíteni?- és miért? Nem ismer. Mit lát bennem? A délelőtti produkcióm jut eszembe; lényegében nem is vagyok rá büszke, hisz olyan szerepet kellett megformálnom, amit "megvetek". //Kissé túlzott a kifejezés, de most nem tudok jobbat.//
- Ó, már értem- mosolygok. - Egyedi, mint pl. Vallejo - (remélem, jól írtam a nevét) Az ő képei arról tanúskodnak, pontosan ismeri az anatómiát. Bárhol felismerném a stílusát. A gótikáról a volt osztálytársaim jutnak eszembe. Állandó fekete cucc, fekete smink... furcsa viselkedés.
Mint kiderül, a könyvkérdés csak azért kellett, mert azzal akar majd ábrázolni. Kisebb csalódás ér emiatt, de utóbb örülök, hogy nem mentem bele komolyabban a témába.
A salátával elvagyok, de igazi megoldást a sajtöntet jelent, tagadhatatlan. Felix ismét segít rajtam, pedig elnézhette volna, hogy bénázok egész este.
- Csakugyan? Akkor máris van valami, amiben hasonlítunk!- mosolygok rá. A piszkos (?) gondolatait szerencsére nem látom.
Aztán újra meglep, ahogy íróktól idéz, ráadásul az egyik kedvencemtől.
- Bár az én irányelveim nem a nagy írók tollából ered, inkább példabeszédi bölcsességek, néhány irodalmi alkotás meghatározza, hogy ilyen ember vagyok. De ezek az irodalmi művek alapgondolata is mindig összecseng  a Bibliával. Tudod, idős emberek neveltek, nagy hangsúlyt fektetve az erkölcsi nevelésemre. Talán..., hogy nehogy abba a hibába essek, mint amilyenbe az anyám- érdekes, milyen gondolatokat hoz fel belőlem egy-egy téma, egy-egy kérdés, vagy akár idézet.
- Tudod, Wide úr idézetére is van reakció: " Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre."- S ha jól sejtem, épp most találtam valamit, ami minket kétfelé hajtana.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Júl. 20 2015, 21:48

-Mert nem vagy az?
Mosolygok rá szinte elnézően, mert aki ilyen buzgón vissza akar jutattni egy pénztárcát, még költene is rá, úgy hogy a siker csekély... ha nem jótét lélek akkor mi? Hülye... jaj miket nem gondoltok az asztaltársamról!
-Hmpf, nem az én stílusom. A színt sem kedvelem, az árnyalatait sem kedvelem...
Forgatok szemet, az a könyv... olvastam az első részét, de annyi baromság van benne, tiszta amatőr írta, kiakasztó volt. Már-már horror, hogy így kifiguráztál a durvább szex intimitását... hah.
Aztán egyre inkább harcias énjét mutatja meg, mikor a barátjáról mesél, azaz érvel mellette és a kapcsolatuk mellett. Milyen romantikus... milyen ostobaság. Ellenben mosolygok, de nem a szavain, inkább azon, hogy milyen szexi, mikor belelendül. Csak úgy perzsel a tekintete... Jah igen, mellesleg meg megvan az egyik gyenge pontja, a barátja, ezt megjegyzem.

-Hmmm, hát ha valóban ilyen jó hatással vagytok egymásra, az valóban kellemes. Bár azért kissé fura... ha ennyire akarja hogy kevesebb időd legyen rá... már bocs, túlszaladtam, de ha barátnőd van, alap hogy elsősorban vele foglalkozol, főleg az elején, mert ápolni kell a kapcsolatot, erőssé tenni. Ebből adódik, hogy őt hanyagolni kényszerülsz. Ha ő is talál, még kevesebb lesz. Amint pedig bejönnek a gyerekek... hm. Persze mindent össze lehet szervezni, nem de?
Szeretem fonákjáról nézni a dolgokat, egyelőre csak pedzegetem a határait, de úgy fest nála a barátság dolgot kell szép lassan összeomlasztani. Egyelőre bólogatok neki és mosolygok, végtére is valamelyikünknek igaza van.
-Ó én nagyon értelek. Sokkal fejlettebb módszerek is vannak már mint a naptármódszer... de az ifjonti hév, a sok hormonkezelő gyógyszer, a féktelenebbnél féktelenebb bulik... a baj sosem az ha megesik. Az a baj, ha ez korai.
Tárom szét a karjaim kissé, mert meg is lehet szülni és otthonba leadni. Bár akkor már lehet inkább megtartja. De láthatja, nekem nem számít tabunak, majdnem olyan a hangvételem, mintha időjárásról diskurálnánk.
-Nem, azt valóban nem. Bár ha van egy jó szomszéd vagy egy jó fej nagyszülő, egy-egy napra azért lehet mondani.
Vigyorodom el, annyi mindenkinek kell. Szabadnap mindenre kell.
-A fogalmazáson rengeteg minden múlik, azon hogyan fejezed ki magad. Mert mondhatod egy lánynak, hogy szép a szeme mint a holdsugár, de azt is hogy jól megb.sznád, olyan a tekintete... nos... utóbbi csak kevés esetben ér célt.
Somolygok, az ilyen kontrasztok mindig mulattatnak, főleg ha új emberrel játszom el. Általában meghökkennek ez mi volt, érdekel ő milyen fajta.
-Ki nem? Miért, van olyan aki mindig mindenkinek megfelel? Szerintem maga Jézus sem felelt meg mindig mindenkinek. Sőt... ez így is van. Akkor meg?
Legyintek, te jó ég... hímes tojás lelkületű? Na majd adok neki önbizalmat, egy jó szex, némi sikerélmény és egészen új ember lesz. Erre a gondolatra iszok is.
-Nem, nem, ki akar tucat lenni? Egyedi maradj. Légy önmagad, mindenki más már foglalt, ahogy szokták mondani.
Nevetek, olyan naiv kérdései vannak, mint valami kis bárány, amit terelni kell.
-Arra hogy ha jó színész akarsz lenni láss tisztán, hogy ne lehessen kihasználni. Ha kicsit jobban adnál magadra, és... nem a külsődre értem, noha sokkal fessebbé is lehetne avanzsálni téged egy jó bordélynál... nos, szóval arra, hogy törekedned kéne, hogy kreatív amit csinálsz, van benne potencia, külsőre is megfelelő vagy, egyszóval minden megvan hozzád, csak egy csipet akarás kéne.
Az ilyen feltörekvő srácokat a legjobb pátyolgatni, igazán hálásak tudnak lenni az elején. Ha meg befutnak, addigra elérem, hogy mindenki tudja, közöm volt hozzá... ez már csak így megy.
Vallejo említésére felcsillan a szemem.

-Ó igen! Igen, ő pont ilyen, az erotikus és fülledt stílus, a misztikusság, a tónusok... ó, őt nagyon szeretem, van is egy képe a falon otthon. Persze csak poszter, bekeretezve, de az értéke a szememben attól még mit sem csökken!
Látszik belopta magát a szívembe vele, nem is olyan reménytelen gyerek ez a Joshua, egyre inkább a kedvemre van minden szendesége ellenére. Vagy épp azért? Ohh, nehéz megmondani.
-Szerintem több dologban is hasonlítunk...
Mondom sejtelmesebben, de érezni nem kívánom kifejteni. Ha még nem is, de majd fogunk. Szépen lassan, napról napra... csuda jó lesz! Aztán kimondja azt amitől megássa a saját sírját... Biblia... szinte köpve ejteném a szót, mert üres fecsegések és világvége hosszú családfák, ostoba törvények halmaza. Bár csak a meglepődöttség látszik rajtam, elvégre nem ezt a könyvet vártam. Főleg nem a sok infot mellé, amit csak úgy, a kezemre játszik... ha tudnák a nagyszülei milyen szülők gyermekével hozta össze a sors az ő kis Joshuájukat... kacag a Sátán a pokolban, ide hallom.
-Oh... ha nem vagyok túlságosan indiszkrét, milyen hibába esett a kedves Édesanyád?
Már komolyan érdekel... drogozott? Qrválkodott... de utóbbival mi a baj? Jó is az... igazából az előbbi is.
-Hmm, ezt nem ismertem. Elgondolkodtató. De nagyon is igaz. Tetszik! Néha muszáj megkísérteni másokat, hogy végre elcsábuljanak és történjen velük valami jó, ami szerintük helytelen. Másoknak pedig próba kell, hogy szembesüljenek saját gyengeségeikkel...
Bólogatok, találó idézet.
-Te is vallod ezt az mottót, mondd?
Megingatnám ezt a srácot, ó de még hogy... ellen is állhat, az csak jobban fog tüzelni.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szer. Júl. 22 2015, 09:58

Nevetek, ahogy visszakérdez. Erre mit mondjak? Az volnék? Egyszer egy csavargó miatt meztelenül mentünk haza, de a pénzemet nem szórom mindenféle kéregetőnek, alapítványnak, stb. Vállat vonok. Mindegy, hogyan ítél meg, ez is csak egy nézőpont.
Picit összeszűkül a szemem, ahogy a szürkeség árnyalatairól beszél, az a könyv és film jut eszembe, amiről szinte mindenki beszél, és ami - a jellegét és témáját tekintve- nem illik ide. Nem tudom, arra gondol-e, céloz-e, vagy valóban csak a szürkeségről, mint "az átlagosról" beszél. Mivel nem kell attól tartani, hogy ő beleolvadna a szürke kategóriájába, inkább befejezettnek tekintem a témát.
A barátságról kezdünk beszélgetni, és érehető hévvel tartok ki amellett, hogy létezik bensőséges barátság.
- Ez nagyon vicces. Gondolod, azért akarja, hogy becsajozzak, hogy ne legyen rá időm?- felnevetek. Ennél nagyobb hülyeséget még soha nem hallottam! - Egyébként tudod, éppen ő csajozott be, de a kialakított szokásainkon ez sem változtatott- A félelmeim alaptalanok voltak, Amelia kedves, bár kissé fura. Nem gondolom, hogy el akarna szakítani a barátomtól. Felix kérdéseit nem is veszem kötekedésnek. Számomra úgy tűnik, engem próbál jobban megismerni a kapcsolataim tükrében.
Fura, de a családtervezés, gyerekvállalás is terítékre kerül.
- Hát, vannak, akik nem képesek használni a fejüket...- értek vele egyet. Mama erre mindig azt mondta, elég nagy baj, ha a farka után megy egy férfi. A szex témáját egyébként szívesebben kerülném. Felix mégsem barátom, hogy ilyesmiről csevegjek vele.
- Oké, néha ki lehet kapcsolni a szerepből, de az csak időszakos!- attól még gondviselő vagyok, ha lepasszolom a gyerekem a nagyszüleinek (Ha csak néhány órára, napra...)
- Nem a szó számít, hanem a szándék. Nemde te is azt mondod, metakommunikációval többet mondunk, mint a szavainkkal? - Lehet holdsugaras egy lány tekintete, ha azt úgy mondom neki, érezni fogja, hogy csak szexre kell. Ennyire nem vagyok naiv! Valaki pedig éppen a szókimondást szereti.
- Nem hiszem, de ez nem is lehet cél. Sokfélék vagyunk, így kerek a világ- miért is kéne mindenkinek tetszeni? -Tetszek annak, aki nekem tetszik, tudjuk elfogadni egymást, ez lenne a lényeg- nagyon lecsupaszítva ez a lényeg.
- Jézusban nem is volt kényszeresség, hogy megfeleljen, ő az volt, aki. -Talán csak egyetlen egyszer "ingott" meg, ha szabad így nevezni, de akkor is olyan döntést hozott, amit magáévá tett. Nem megfelelni akart. Megértette, hogy mi miért történik. Erről nekem is megvan a magam véleménye. Hangosan azonban nem mondom ki. A Biblia is olyan téma, amiről nem szívesen beszélgetek bárkivel.
- Ó, ez tetszik!- "Légy önmagad, mindenki más foglalt", sosem hallottam még ezt a mondást- Találó!
Beszélgetünk a jövőről, a terveimről, a karrierről. Olykor kiábrándító dolgokat mond. Szerinte nincs érvényesülési lehetőség, csak ha az ember erkölcstelen. Én viszont hinni szeretnék abban, hogy a normákat megtartva is célt ér, aki kellőképpen tehetséges és kitartó. Ha egyik hibádzik, nem is a pályára való. Ezért sem érzem csalódásnak, hogy nem vagyok keresett színész: még a tehetségemben sem vagyok egészen biztos.
- Kezdő vagyok még ezekben a berkekben, igazából tapasztalatom sincs, mivel és hogyan lehetne erőteljesebben "nyomulni"- persze, nem mások kárára. Aztán megsimogatom az arcszőrzetem- Ez egy... kihívás... Amúgy szoktam borotválkozni!- Suzy még nem szólt, nyíratkozzak meg végre, bár látványosan nő az arcszőrzetem, ezt ő is belátta.
Aztán az ő művészete kerül szóba, hogyan és kiktől tanult. A művész neve, akit említ, nem ismerős nekem, de amit rajta keresztül megfogalmaz, az érthető. Úgy látom, örömére szolgál, hogy én sem vagyok reménytelen eset (ismerek valakit, aki felismerhető a stílusáról).
Rám jellemző mondások kapcsán megjegyzem neki, milyen elvek irányadóak az életemben. Egy pillanatra meglepettséget látok rajta (pedig Jézust ő is emlegette már az este folyamán). Nem mentegetőzöm, amikor a nagyszüleimre hivatkozom.
Őt idézem, amikor az anyám hibájára kérdez:
- Ifjonti hév, féktelen buli...- elég intelligens, hogy összerakja. Ezek tények. Semmiféle érzelmi kapcsolatom nincs vele, mert soha nem ismertem. Számomra idegen. Az apámat sem kutatom fel, pedig kaptam egy nyomot, amin elindulhatnék.
Az egyik mondására egy bibliai idézettel felelek. Sajátos értelmezéssel áll elő, de nem kritizálom érte. Én is estem kísértésbe, én is meginogtam (el is buktam), tanultam is belőle. Ez az élet rendje. Egyikőnk sem tökéletes. Amúgysem szándékozom cölibátust fogadni.
- Lényegét tekintve.... igen- a kísértésekkel kapcsolatban rájöttem valamire. Jó módszer, hogy egyfajta rangsort csináljak az életemben. Hiszen nem minden és pláne nem mindenki tudna kísértésbe vinni. Ez azért jelent valamit, nem? Ezt a frissen nyert megállapítást azonban megtartom magamnak.
Lassabban eszegetem a salát, pedig a sajtmártás óta határozottabban jobb az íze. De asztaltársam előtt még nagy adag hús van, és attól tartok, ha korábban fejezem be az evést, ellenállhatatlan vágyat fog érezni, hogy beszéltessen. Jobban szeretnék beszélgetni.
- Ha szabad megkérdezni... te mi célból voltál ma a színházban? - hogy nem teljesedett be, amit akart, már tudom, hisz rajtam állt valamiképp bosszút. De nem a szerep érdekelte, hiszen nem színész.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szer. Júl. 22 2015, 19:59

Vállat von, hogy jótét lélek lenne-e, nekem ennyi is elég, nem tagadja, rám hagyja. A szürke bizonyos árnyalataira furán néz, gyanakvóan talán? Én csak vigyorgok, ha eszébe jutott neki is a szenny, ha nem, végül is mindegy. Szerintem ő nem unalmas, különben nem hívtam volna el a saját kontómra (ami nem is a sajátom de mindegy) enni.
-Szánt szándékkal nem, az érdekes lenne!
Nevetek vele, hát az valóban odab@szna, bár ha elég rafináltan óhajtja lerázni ez tökéletes technika.
-Reméljük az új hölgyemény sem fogja nehezményezni, elég féltékenyek és kisajátítóak tudnak lenni, de hát a szerelem már csak ilyen.
Rettegnek attól, hogy nem lesznek elég érdekesek és ellaposodik a kapcsolat.
Sóhajtok, de mosolygok, ó a szerelem még egy parazita érzet, nekem nem hiányzik. De nincs is olyan nő vagy férfi aki elég vonzó és érdekes lenne nekem, hogy csak ő érdekeljen.

-Kevés állandó dolog van az ember életében, ez az egyik.
Más… talán nincs is. Majd elmerengek ezen, keresek még, jó téma.
-Khm, azért a szó is. Persze az ember nem tagadhatja le mire gondol eredendően, de a világ a külcsínt nézte mindig is. Szavakban is! Ha nem választékosan fejezed ki magad, otrombának tűnsz, ha még káromkodsz is, alpári leszel. Teljesen mást gondolnál rólam, ha az eddigi mondandóim getto stílusban tártam volna eléd, nem gondolod? A szándék ugyan az lenne, de mégis… adnál a szavamra? Hogyan jellemeznél első körben?
Mosolygok rá, ő sem gondolhatja komolyan, hogy nem számítana.
-Igen, valóban csak ennyi a lényeg. Úgy is csak annak a véleményére adunk, aki kicsit is számít nekünk.
Legalábbis én, vannak gyengék, akik az utolsó utcaseprő megrovásától is depresszióba esnek… ahh… undorító.
-Nem is kell feltétlenül kényszeres megfeleléssel megáldva lenni ahhoz, hogy releváns legyen a kérdés.
Szerintem nem ez a lényeg ő meg akart e felelni, hanem hogy ő mint legmagasztosabbnak vélt halandó sem volt tökéletes. Emiatt is maradt halandó, ez a lényeg.
-Nos, örömre van hogy kedvedre találót találtam!
Nevetek kicsit a mondásra, ami elnyerte a tetszését.
-Hmm… Sokat kell beszélgetni a szakmabeliekkel. A pletykát mindig mindenki elítéli, de ha reálisan közelíted a dolgokat, nem hiszel el mindent, akkor sok információt le tudsz szűrni belőle. Azokon keresztül, ergo mások tapasztalataiból merítve találhatsz számodra is megfelelő kiskapukat.
Ilyen jellegű tippeket ingyen is szívesen osztogatok, mert a saját talpraesettségén múlik mennyire tudja hasznosítani. Én csak inspirálom őt, jó esetben.
-Ó, így már érthető. Akkor a végsőkig ki kell tartani, kivéve ha nagy dolog múlik azon, hogy sima-e az arcod. De ha kicsit fazonra nyírnád, amondó vagyok, lehet jobban is állna mintha csupasz lenne az arcod. Markánsabbak lesznek a vonásaid tőle.
Simogatom az állam, ahogy magamban megborotválom, lefestem.
Aztán kérdezem mi történt az anyjával, hogy megbánni való eset lett belőle.

-Áh… Hát igen… bár ha nem veszed sértésnek, apád lehet nem is tudja… ezekkel ez a legnagyobb gond.
Én mint erősen betervezett gyerek, nem éltem át hasonló gondokat, de ennyi idősen kétlem, hogy még mindig keseregne rajta.
A kísértés nem rossz téma, ő is elismeri, hogy néha jobb ha megesik, mintha soha.
Eszegetünk, mikor kérdez, átfut az arcomon a bosszúság. De csak egy laza fintorban teljesedik ki, majd még bekapom és megrágom a falatot mielőtt válaszolnék.

-A számomra már nem túl nagy becsben álló igazgató hívott be meghallgatásra, hogy örömére szolgálna, ha én lennék a díszlettervező, megfesthetném a szükséges kellékeket… de arra nem volt érkezése, hogy ne a szereplőválogatás idejére rendeljen be, amikor is két percei vannak rám… Lehet azt hiszi, hogy mivel nincs kinn a képem minden plakátom, semmibe vehet, na de kérlek alássan, úriemberek között ez nem járja. Főleg hogy mielőtt behívtalak hagyott faképnél, mondván dolga van és küldjelek el. Én. Közöm nem volt az egészhez…
Forgatok szemet, de ez nem Joshuának szól, hanem az illetőnek, aki modortalan volt.
-Kellemetlen élmény lenne az egész, ha nem döntök úgy, behívlak. Úgy érzem mindkettőnket elbukott a lehetetlen hozzáállásával és ez így dukál. Ellenben ha gondolod, adom a nevem Mr. McRouthhoz számodra. Elég katonás ember, szigorú, de korrekt. Az ő szavára adok.
Viccen kívül. Igaz, ha épp átmegyek hozzá dolgozni, többszörösen megalázom, de ezért fizet. Bármikor máskor találkozunk ő az elsődleges alfa, vigyáz is arra, hogy mindig komolyan legyen véve, a szava szent, elég megfontolt és óvatos jellem is. Úgy sejtem Joshua is kedvelné.
-Na de térjünk vissza kicsit rád! Szerinted mi az a három tulajdonság amivel legszívesebben jellemezne téged a barátod, és mi az a három amivel Te őt? Lehet jó is vagy olyan, ami fejlesztésre szorul.
Mert a rossz tulajdonság olyan negatív és szubjektív. A perverzitás az én szememben például pozitív, másoknak meg megbotránkoztató… Na igen, az értékrendek, az értékrendek.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szomb. Júl. 25 2015, 03:04

Nevetve rázom a fejem. Kizárt, hogy Sebastian ilyen módszert választan, ahogy lerázzon.
- Én is tartottam tőle..., de úgy tűnik, nincs nagy gáz a nővel!- kicsi van, de majd rájön, nem vagyok ellenség. Felix is tudhat erről valamit, szinte homlokán a neon-felirat, "tudom, mitől döglik a légy".
- Úgy beszélsz, mint egy többgyerekes apuka!- bizonyára nagyon meglepne, ha azt mondaná, tucatnyi gyereket nevel boldog párkapcsolatban. Inkább tűnik metroszexuálisnak. Nehezen társítok mellé társat, családot. Olyan... magának való!
Aztán komolyabb dolgokról beszélgetünk, mintegy egyre jobban megismerve egymást, holott jobbára ő kérdez, a kérdései is sokat árulnak el valakiről.
- Igen, így van... Kimondasz valamit, aminek van hangsúlya, ereje, színezete, érzelmi töltete, gesztikulálsz mellé, artikulálsz, látom a mimikád, és hogy az egész összhangban van... ettől lesz hiteles, amit mondasz. Még a ruhád is befolyásol, igazad van! Nézd csak! Megmutatom!
Kezembe veszem a villát és a salátámba dúrok vele.
-"Micsoda saláta!"- látszik, hogy fintorgok, majdhogynem viszolygok, a hangom undortól csöpög, hideg, gőgös, lenéző.
- És most? - mosoly terül el az arcomon, élvezettel veszek egy falatot a számba, hümmögök, nagyra nyitom a szemem, mintha kellemes meglepetés ért volna, és szinte felkiáltok:-"micsoda saláta"! El sem kell játszanom ezek keverékét. Abszurd humor; senki nem hinné el, se egyiket, se másikat. Abszolút tanácstalanok lennének, vajon mi az igazság. Ilyenkor az ember a tapasztalataira van bízva, azok alapján ítélkezik.
- Nos... hogy a kérdésedről meg ne feledkezzek; őszinte leszek, kedves Felix. Elsőre szimpatikus voltál és feltűnt, milyen udvarias vagy. Azok, akik meghallgatásra szoktak behívni, általában úgy bánnak velünk, mintha porszemek lennénk a szemükben. Szívesen játszottam veled, érdekesnek tűnt a feladat, amivel előálltál, örültem, hogy nem valami szokványos monológot kell előadjak, hanem "rám" vagy kíváncsi; arra, hogyan tudom feltalálni magam. Aztán jött a pofon, hogy becsaptál, megvezettél, és akkor haragudtam, csalódást éreztem; mégis, hogy itt vagyok, azt jelenti, megbocsájtottam, hogy szórakoztál velem. Lényegében egy új esélyt ajánlottál, s mert meg kell ragadni a lehetőségeket, itt vagyok. Most meg, úgy érzem, órákig tudnék veled beszélgetni, noha előtted sem kétséges, egészen másmilyenek vagyunk...- Dióhéjban... ennyi- mosolyodom el. Igyekeztem végig egy ritmusban beszélni, szépen, értelmesen, nem monoton, mégis -többnyire- érzelemmentesen. Ettől csak akkor tértem el, ha a helyzet megkívánta.
- Most azon gondolkodsz, színészkedtem-e? Őszinte választ vártál, nem?- Ha neki sikerült rólam valamilyen képet kialakítania rólam tudja, hogy igazat mondtam.
- Látod, ez is fontos tényező. Nem az számít, mit hallottál, csak az, ki mondta. Azaz az ember számít a mondanivaló mögött- bólintok, igazat adva neki. Lényegében az ő szavait ismétlem, más szavakkal.
- Oké, hanyagoljuk Jézust. Te tudod hova vezethető vissza a vágy, hogy megfeleljünk másoknak?- olyan sokat beszéltem már ő. Most kezdhetné ő is a téma kibontását. Ez nem jelenti, hogy ne mondanám e azt, amit én gondolok erről. De megtörténhet, összevág azzal, amit ő készül mondani.
Elszórakoztatjuk Egymást, kedves és kedvenc mondásokkal, szólásokkal. Találunk közös pontokat, szó se róla.
- Első körben szerzett tapasztalat a legmaradandóbb- értelmezem.
- A fazonírozáshoz kell még néhány nap. Majd kifaggatom az illetékest, engedi-e?- kacsintok jókedvűen, mintha viccet meséltem volna. Pedig ez a poént csak én értem!
A szigorú nevelésem kapcsán szóba kerülnek a vér szerinti szüleim.
- Ezt senki sem tudja. Anyám erről soha nem volt hajlandó beszélni- vonom fel a vállam. Apámat meg se említem. Egy ideig izgatott a téma, hogy a nyomára bukkanhatok, de most úgy vagyok vele, nem kell felébreszteni az alvó oroszlánt.
A sajtöntettel felturbózott saláta már valóban élvezetes, és közbennekem is alkalmam van Felixet faggatni egy kicsit.
- Á, szóval kis bosszú volt, amit rajtam elkövettél?- már értem a szavait, amit a színházban mondott nekem. Akkor nem értettem, miért olyan "főnök-ellenes". Már régen megbocsátottam neki...
- És ki ez a titokzatos Mr McRouth?- Sebastian barátom egyszer beajánlott egy alakhoz, d'Abo volt, ha jól emlékszem, de amikor mentem, épp úgy beszélt egy alkalmazottal, jelzem, zárt ajtó mögött, hogy az egész folyosó zengett tőle, csak mert nem volt elég cukor a kávéban, vagy valami hasonló piszlicsáré ügy miatt. Szemtől szembe nem is voltam már rá kíváncsi.
Újabb kérdéssel áll elő, és erre elnevetem magam.
- Azt mondaná: vicces vagyok, nyílt természetű és ... hogy jó a seggem!- nevetem el magam megint. Sebastiant ismernie kéne. -És tudod, mi a vicces? Ugyanezt mondom én is róla!- oké, nem válaszoltam teljesen komolyan, de mi köze ezekhez a dolgokhoz? Nagyanyám azt mondta, ne bízzak senkiben, csak magamban. Van már egy barátom, tökéletesen bízok benne, senkinek nem fogom kiadni. Így is többet mondtam, mint kellett volna.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szomb. Júl. 25 2015, 23:38

A többgyerekes apukán nevetek, az kéne még nekem, kölkök! Ha a középkorban lennénk lenne pár az tuti, de akkor sem foglalkoznék sokat a pulyákkal, csak ha látnék bennük valamit. Válogatnék.
-Nem, nincs gyerekem, se feleségem, se barátnőm. Még.
Teszem hozzá, mert akarok, idővel, de elég finnyás vagyok, olyan nőt nem ismerek még, akire azt mondanám, maradhat.
A külcsín is terítékre terül az első benyomások alapján, igazat ad, majd játszani kezd, megnevettet vele, főleg mert tudom "elmegy" kategória nála az étel jelenleg.

-Kedvellek Joshua, szeretem a nyitott embereket!
Nevetek, páran idenéztek, de engem az sosem zavar, sőt imponál, így még tetszik is.
-Amit gondol és érez az ember kiül az arcára, ha belül olyan érzelmeket generálsz magadban, mint amit kifelé is mutatnod kell, hiteles leszel. Ez a kulcsotok a jó színészi játékhoz nem? Mert minden szereppel azonosulni szerintem nem lehet...
Vagy igen? Nem vagyok színész, csak színészkedem, de a kettő nem ugyan az. Érdekel ő hogy gondolja, ő mit tart a mestersége szívének és lelkének. Aztán azért válaszol is, kedves Felix leszek, ha tudná, annyira nem is vagyok az... de valószínű nem fogja megtudni sosem.
-Nem gondolnám hogy színészkedtél, inkább valamifajta diplomatikus ösvényt kerestél, ami semmilyen módon nem bántó, nem bizalmaskodó de nem is hideg. Ez inkább magatartás mint színészkedés.
Mosolygok rá, mert annál tüzesebbnek gondolom, hogy ilyen visszafogott legyen, de maga a mondandó helytállónak tűnt.
-De amúgy csak mellékesen, igen. Mások vagyunk. De ez nem probléma, hasonszőrűektől mit tanul az ember? Csak élvezi a közös pontokat. De attól be tud szűkülni a világ, ki kell zökkenni. Én legalábbis néha igénytelennek tűnök mások szemében, hogy nem válogatom meg feltétlen a társaságom, mert ki tudja micsoda kincsre lelek? Mondjuk veled éreztem, hogy nem lövök mellé, könnyen voltam bátor.
Mutatom a tenyerem felé könnyedén, hogy nézzen magára, nem nehéz vele beszélgetni, szórakozni. Könnyed esti program a másik, nem olyan, aki megüli a gyomrom.
Jézus más téma, ő nem a kedvenc pasijaim között szerepel. Bár nincs vele különösebb bajom, de róla beszélgetni...

-Sok mindenre vissza lehet vezetni. Ilyen olyan komplexusok, szeretet vagy figyelemhiány... neveltetés.. sok minden lehet. Valamilyen szinten az emberbe kell ivódia, hogy bizonyos dolgoknak muszáj megfelelni, mert bele kell olvadni a társadalomba, hogy amaz ne vessen ki. De amúgy... csak magunknak kéne megfelelni, elvégre a mi életünk, a mi dolgunk. De ezt egyes embereknek elmagyarázni... szinte lehetetlen. Ha egy komplexusnál többje van, esélyed sincs. Sérült marad.
Legyintek, sóhajtok, az ilyen embereket nem kedvelem. Nem férfiasak és nem nőiesek, csak szerencsétlenek. Azokat meg gyötörni sem jó, mert hova? Összetörnek és bőgve vonaglanak a padlón... undorító.
-Persze, de csak a hülye akar mindent a saját bőrén tapasztalni!
Nevetek fel kicsit keserűbben a tapasztalásra, a kiskapukra...
-Ha nem szívatni akar, akkor hagyja... egy idő után elég igénytelen fiatalember benyomását fogod kelteni...
Így már kezdi, de még tűréshatáron belül mozog. Aztán jönnek szóba a szülei.
-Lehet megvan az oka. De az úgy is érzelmileg fontos, esetleg egészségügyileg, tudd mit örökölhetsz de amúgy...
Én nagyon szeretem a szüleim, de akkor is felnőttem volna valahogy ha nem ők nevelnek. Ilyen az élet. Nem a vérrokonság számít, manapság semmit sem jelent.
-Ellene szólt, nem ellened. Továbbra is azt mondom, nem ott a helyed. Az ember olyan könnyen elveszti a fejlődsé iránti vágyát, ha nem tud magára figyelni, mert mások pesztrálására kell...
Könnyedén kezelem a dolgot, bevallottam hogy neki is ártottam valahol, mert becsaptam, de továbbra is vallom, ha nem megyek ki szólni, lehet most is ott ülne. Persze nem, mert randija volt, mint tudjuk.
-Ó, őt még egy kiállításon ismertem meg. Először az ember azt hinné, semmi sem érdekli és udvariasságból hallgat csak végig, de ez nem igaz. Inkább csak akkor beszél, mikor valóban kell és akkor is tömören és intelligensen. Bennem talán azt kedveli hogy nem ijedek meg a rideg, poroszos magatartásától és könnyedén társalgok vele. Reklámcégekben utazik, mindig ott van a reklámok forgatásánál is, szereti megválogatni kik legyenek a termékei arcai. Kritikus ember, de vállalkozó szellemű. Én magam kedvelem.
Jó, messze nem annyira mint Ericet, ha már mecénásról beszélünk, de más a vérmérsékletünk, életfelfogásunk...
Aztán kérem jellemeztesse magát a barátja szavaival, az első kettőre bólintok, egyetértek... majd a végén előszür meglepődöm, majd nevetek, főleg mert azzal is egyetértek.

-Kedvelném a barátod! Téged már kedvellek!
Nevetek, kedvelem ezt a fajta humort, kérdés mennyi a valós tartalom mögötte? De nem kell aggódni, hamar kiderül majd, egy pár apró gesztus és mozdulat és tudni fogom mennyire megrontott a velem szemben ülő.
-Szóval ezeket khm, kedveli benned a legjobban? Van olyan tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban? Ha van miért nem?
Könnyed ismerkedős játék, interjúkon is kérdezik, bár ők többet kérnek egynél, nem is mennek bele igazán. Formalitás csupán, pedig milyen érdekes téma!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 26 2015, 01:36

Bólintok, jelezve, sejtettem.
- Épp ezért volt meglepő, amit mondtál!- tapasztalatokat nem csak a családban szedhet magára az ember. A "még" viszont elgondolkodtat. Nem ő az első, aki változtatni akar az életmódján, csak még nincs itt az ideje...
Egyre jobban érzem magam a társaságában. A kérdései érdekesek és úgy érzem, őszinte érdeklődéssel hallgat, pedig néha más véleményen van, mint én. Úgy tűnik, asztaltársam is egyre fesztelenebb, a testtartása is kevésbé merev, a nevetése is felszabadultabb.
- Ez valóban így van. Akkor tudok hiteles lenni, ha át tudom érezni, amit el kell játszanom. Ergo, valahol, valamilyen formában azzal az érzéssel már kellett találkoznom, ha nem is éppen abban a formában. De hiszek abban, hogy bizonyos érzelmek velünk születnek, és nem csak megtanuljuk őket. Egyetértesz? -Egyébként való igaz, nem lehet minden szereppel azonosulni. Vagy csak sok-sok gyakorlás árán. De még akkor se biztosított a siker.  
- Mondjuk, szerencsés alkat vagyok. Ha mindenkivel szemben haragot táplálnék a lelkemben, aki valaha nekem ártott, valószínűleg már felemésztett volna. Könnyebb elnézni, megbocsájtani. Egyébként sem károsítottál meg, azt az időt, amit veled töltöttem akkor és ott, a színház igazgatójával vagy kicsodájával is eltöltöttem volna- vonok vállat. Az egésznek nincs már jelentősége a szememben.
- Hm, érdekes, amit mondasz- elemezgetem magamban, amit mondott- Noha sok esetben mondják, az ellentétek vonzzák egymást, mindennek megvan a maga jó és rossz oldala. Ha mások vagyunk, tanulhatunk egymástól, de ehhez mindkettőnknek befogadónak kell lennünk, és akkor már hasonlóak is vagyunk, nem? Kell, hogy megmaradjon az egyéniséged egy kapcsolatban, és közben mégis folyamatosan változik...- ez a téma egyébként egyre jobban érdekel.
- Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, úgy méregetsz, mintha csak egy tárgy lennék...- akkor kifejezetten hűvösnek tűnt.- Mégis, mi keltette fel az érdeklődésedet? - azaz honnan érzete, hogy velem nem lő mellé? Nem vagyok igazán karizmatikus. Az inkább ő.
- Engedj meg nekem egy-két kérdést: úgy gondolod hiba, hogy az emberek meg akarnak felelni? Nem vezetne káoszhoz, ha nem létezne valamely norma, amihez alkalmazkodni kell, hogy közösségben tudjunk élni? - ha mindenki azt csinálna, amit akar...elbizonytalanítaná az emberiséget, mi a jó, mi a rossz... Egyáltalán, különbséget tudnánk tenni? Érdekes  lenne ezen elmélkedni egy kicsit.
Nem sok tapasztalatom van a komplexusokról, a kötelező megfelelési kényszereken kívül, amin mindenki átesik, míg felnőtt lesz belőle, nem hiszem, hogy problémáim lennének ezzel. Ami van, azt meg majd kinövöm... Már többen is dolgoznak rajta, hogy több önbizalmam legyen!
- Hát... ha a rossz tapasztalatokra gondolsz, egyetértek! De gondolj csak azokra, amikre szívesen emlékszel!- nevetem el magam. Ó, ne legyen már ennyire keserű, jobban tetszett, amikor szívből nevetett!
A külsőm, a szakállam kapcsán megjegyzem, hogy valaki más kedvéért növesztem. Felix szerint beszélnem kellene vele, hogy fazoníroztassam.
- Oké, majd megemlítem neki- Suzy úgyis rám fogja bízni. Azt már bebizonyítottam neki, hogy gyorsabban nő a szőrzetem, mint az átlag emberé. De még nem mondta, hogy vágassam, szóval... Hagytam nőni.
- Ó, az nem lenne jó!- mondom szörnyülködve, de túljátszva- És ha épp egy ilyen szerepre készülök? Gondolj csak Tom Hanks-re a Számkivetettben!
A szüleim kapcsán szinte érzelemmentes maradok. Nincsenek élményeim velük, még csak képeim se, amiket nézegethetnék, egyáltalán... semmim nincs.
- Ez már késő bánat, eb gondolat. Sosem tudom meg!- ennyiben hagyom. Nem is érdekel, az az igazság.
- Úgy hiszem, akkor van vége a fejlődésnek, ha már nincs kihívás az életemben. De ilyesmi még nem fenyeget! Olyan sok dolog van, amiről többet akarok tudni!- mondom álmodozva és lelkesen.
- Nos, bízok az jellemzésedben. A mézes-mázos emberek többnyire veszélyesebbek, mint akik ridegnek és keménynek tűnnek, de persze, ez is csak általánosítás- Néha tudni kell póker arcot ölteni. Nem szabad fogást adni magunkon, azt az ellenség könnyen ki tudja használni. Annyira nem vagyok rafinált, hogy Felixben az ellenséget sejteném. Vagy ha voltak is rossz érzéseim vele kapcsolatban, egyre inkább oszladozni látszik.
A következő kérése megint nevetésbe fullad, és megint azt mondja kedvel.
- Igaz, szerintem ő is kedvelne téged- bólogatok. Felix ugyan merevebb, mint Sebastian, de beszélgetni majdnem olyan jó vele is. Nálam még mindig Sebastian az ász! Lekörözhetetlen. Talán több bennünk a közös? (Felixnek nem akarnám megmutatni, milyen a műcsók, és lánynak sem öltöznék be a kedvéért)
- Sosem mondta... Ez az én szerény véleményem, hogy ezt mondaná...- mosolygok rá.
Aztán kicsit megvakarom a kobakom.
- Ez hosszabb lista lenne... De ne konkretizáljuk, jó? A miért érdekesebb...- várakozón nézek rá, vajon hajlandó-e engedni a kérésemnek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 26 2015, 02:19

-Ebben semmi meglepő nincs, nem tapasztaltad még egy féltékeny asszony hevét?
Kérdezem, mintha magától értetődő lenne, de nem muszáj feltétlen úgy értenie, saját bőrén, hanem bárhogy.
-Mármint... pontosan mire gondolsz? Elvileg minden egészséges ember képes érezni minden érzelmet. Hogyan tanulsz meg egy érzést? Tapasztalod... vagy erre érted? Én úgy gondolom minden érzés velünk született, egyiket sem kell tanulni. Előhozni magunkból, vagy felerősíteni, elnyomni, igazából ezt tanulod, ez a személyiség fejlődése. Ez is.
Kíváncsian nézek rá, vajon egyre gondoltunk-e, vagy sem.
-Ha méltóztatott volna behívni! Áh, bosszantó egy alak. Ne is beszéljünk róla, számomra nem létezik már...
Ez nem teljesen igaz, ha még tudok ártok majd neki, nem is kérdés.
-De azt állítod, mindig mindenkinek megbocsájtasz? Nem inkább hátrány ez mint előny? Mi van ha visszaélnek vele, mondván "áh, Joshua úgy is megbékél idővel!"?
Én szerintem haragot tartani bölcs dolog. Nem épp kellemes, de bölcs.
-Attól függ. Ha te magad befogadó vagy, neki nem kell annak lennie. Elég ha megtűr. Nem egy olyan ismerősöm volt, akinek sok voltam, amikor kellett velem volt, de amúgy semmit sem akart rólam tudni. Ő se akart mondani semmit, de nem csak a szavak beszédesek ám! Sok mindent tanultam, ha ő nem is akarta! Meg nem létezik olyan hogy semmiben sem hasonlítunk, vagy hogy mindenben. Olyan van, hogy inkább nem vagy inkább igen, vagy a fő dolgokban nem, ilyen olyan szempontból teljesen eltérőek. Te nem így látod?
Hozzá kell tenni, egyik kedvenc témáim egyike, szóval nem lőtt mellé azzal, hogy visszakérdezett.
-Amúgy ez a folytonos változás... elkerülhetetlen. De szerinted mi tesz egyéniséggé valakit? Hogy lehet azt megőrizni, ahogy te is mondtad, ha folytonosan változik az ember? Hol van az a pont, amikor a barátod azt mondaná, nem vagy már olyan "Joshuás"? Ez csak akkor tűnik fel ha hirtelen tapasztalunk valami gyökeresen újat vagy nem látott X éve. Nem? Amúgy erősen kell gondolkodni, hogy más voltál mondjuk tíz éve, mint most. Elvégre senki sem olyan felnőttként, mint kamaszként, főleg nem gyerekként.
Ez is jó téma, ő pedig másképp gondolkodik mint én, szóval faggatom minden szemérem nélkül.
-Tárgy?
Lepődöm meg, úgy ritkán nézek emberekre, már ha kicsit is érdekelnek, de ha valaki nem érdekel ennyire sem méltatom, hogy tárgynak nézzem.
-Hm. Érdekes kérdés, nem is egyszerű, tegyük hozzá. Ez nem olyan jól behatárolható, int mikor öntöd a pohárba a vizet és honnan lesz tele. De... talán onnan hogy kreatívnak ítéltelek meg, szeretem és vágyom a kreatív emberek társaságát. De ez egy érzés, nehéz konkrét pillanathoz kötni.
Egyszer csak kialakul és ott marad. Amíg nem okot arra, hogy másképpen érezzek, nem fogok. A negatív élmények könnyebben behatárolhatóak, mert azok szakadások az érzelem puha fonalán.
-Hát hogyne.
Intek is hogy tessék, kérdezzen, nem tilos.
-Az emberek nem olyan eltérőek mint egyesek hiszik. A társadalmi normákban rengeteg az elmaradott és buta norma. Csak mert a kultúra megszab ezt azt, máshol nem... neveltetés kérdése is sok minden, de nem skatulya az valahol? Ha olyan társadalomban nősz fel, ahol a családon belül a meztelenkedés, szájcsók, együtt alvás természetes, nem-e fura, ha más nem így csinálja? Vagy fordítva? Utóbbi még talán perverznek is gondolja az előbbit, amaz meg prűdnek az utóbbit... de nem mindenkinek magának kell eldöntenie, neki személy szerint mi az egészséges? Egyikbe vagy másikba belekényszerül, ha szerencséje van a neki megfelelőbe. De ez csak egy példa, ennek egész bonyolult hálója van, a személyiségen lenyomata. Valamint a közösség annál ostobább, minél nagyobb, mert egy massza lesz, ami nem gondolkodik. Követeli a beolvadást, elvárt, hogy ne lógj ki. Aki mégis megteszi is tökéletesen elvan, csak minden sokkal nehezebb. Valamit valamiért...
Rend párti vagyok annak ellenére, hogy nem vagyok jótét lélek. A káoszban semmi kecsegtető nincs, de a normák felbontása csak a mostani generációknak okozna gondot, a következőknek nem. Bár amilyen ostoba az ember, kezdené elölről...
-De akkor megint nem válogatsz barátom! Ha MINDENT első kézből akarsz, abban nem csak szép dolgok vannak. De nekem rengeteg kellemes emlékem van, frissítgetem is őket szorgosan.
Mosolyodom el, közel sem vagyok olyan besavanyodott, mint más felvilágosult társam.
-Hmmm, érdekes szerep, meg kell hagyni, de akkor is igazítanának rajta! Nem lehet időrendben minden kockát felvenni, igazodva a szakállad aktuális hosszához!
Nevetek, ne vicceljen már, bár sejtem azt tette jelenleg. Minden esetre én szeretem az esztétikus dolgokat, őt is szívesebben látnám ápoltabban, nem titok.
-Jobb is. Tiszta lappal indulsz!
Emiatt tényleg kár keseregni, helyesen teszi, hogy nem teszi. Aztán csak sokat sejtetően elmosolyodom, kedvemre van amit mond, nagyon is. Fejlődni öröm.
-A legtöbb esetben le kell fejteni a külső mázt és akkor megtudod milyen a másik. Eleinte csak kevesen viselkednek úgy, amilyen amúgy is. Én legalábbis kevesekre mondanám, mindig "önmaguk".
Jól megnevettet, de merek is nevetni a társaságában, nem az a típus aki ne bírna mit kezdeni vele.
-Gondolod? Kellemes hír.
((Félixet nem is érdekelné a műcsók, ellenben az igazi! xD)) Mosolygok mert ilyet mindig öröm hallani, egó-simogató.
-Áh, hát tudod én amondó vagyok, az ember ilyekor igyekszik a barátja fejével gondolkodni, de olyan tulajdonságokat választ amivel azért önmaga is egyetért. Jobb szeretem így feltenni a kérdést, mert közelebb lesz a valósághoz, mintha szimplán a te véleményed kérdezném. Úgyhogy egész merészen merem állítani, nem kellett mondania hogy tudd, így gondolja.
Magyarázom el, miért hiszem el neki és miért nem kell szabadkoznia. De az hogy szabadkozik, ilyenformán is sokat elárul róla ha akarja ha nem.
-A miért? Én benne vagyok.
Lesz féloldalas a mosolyom, lassabban tüntetem el a falatot a számban. Valóban érdekesebbnek tűnik, nem valami száraz felsorolás lesz, hanem mindenféle belsőséges dolog, ami inkább kedvemre van és még magától is ajánlja! Kell még más is?

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 26 2015, 03:40

- Nem- vonok vállat. Biztos leveszi, hogy nem volt még kapocslatom, de miért hazudjak?
- Nem születik velünk a csalódás, a gyűlölet, a harag...- ilyesmire gondoltam. De lehet, hogy neki van igaza, minden bennünk van, csak lehet, soha nem kerül napvilágra- Amikor valamit először érzel, pontosan tudod, mi az? Honnan?- kérdezek vissza. Ma sem tudom, szerelmes voltam-e Eleebe. Miért éreztem csalódást, amikor kiderült, nem a nagyszüleim az igaziak...
A "bosszantó" alakon már csak felnevetek. Részemről rendben van, hogy ne vesztegessünk rá több szót.
- Ez nem olyan egyszerű... - hol is kezdjem?- Fogalmazzunk úgy, igyekszem megbocsájtani. Nem mindenkinek tudok, elvégre nem én vagyok a Jóisten, nem is az én feladatom. Ha úgy esik... az illető kiesik a prixisből, átnézek rajta, nem foglalkozok vele, számomra megszűnik létezni- Hát ezt tettem a szüleimmel is, nem? Amúgy tényleg nem vagyok haragtartó. Nagy galiba kell ahhoz, hogy ne tudnék megbocsájtani!
- Nem, nem elég...- rázom a fejem- Az olyan lenne, mintha saját képmásává alakítana, de ő nem igazodik hozzám. Ez... nem mellérendeltségi viszonyt feltételez, hanem alá-fölé rendeltségit... Megtűr? Jesszus. Régen rossz, ha észreveszed, valaki csak megtűr maga mellett. Hol van abban öröm, fejlődés? Bár... Ha elviselted, biztos okod volt rá- csodálkozva nézek rá. Miféle kapcsolatról beszélhet?
- De, lényegében igen... Mindig találni valamit, amiben hasonlítunk, és olyat is, amiben nem. Kérdés, mire építesz, mi fontosabb?  - összecsiszolódni izgalmas, azokon a dolgokon változtatni, amiben különbözünk.
Aztán bólogatok. A folyamatos és a szembetűnő változásról beszél, és ezt akár én is mondhatnám, annyira egyet értek vele. A kérdése viszont ott lóg, hogyan tudom megőrizni az egyéniségemet.
- Tökéletesen beszélsz. A változás folyamatos, éppen ezért nem is feltűnő, ha rendszeresen találkoztok. Esetleg, sok-sok év múlva, ha visszatekintetek a kapcsolat elejére, rájöhettek, milyen mások voltatok akkor! De közben más emberek is hatnak rátok, szóval..., ez bonyolult. Viszont...- teszem az ujjam a szám elé, mintha szükségem lenne még egy pillanatra, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat- biztos lesznek dolgok, amikben soha nem engedsz, amiben olyan erős vagy, és kiforrott, hogy nem is tudnál másmilyen lenni, hiába igyekezne rávenni a másik, hogy csináld. Sarkosított példa, de ha te békés természetű vagy, senki rá nem vesz, hogy háborúba menj, hogy embereket ölj. Igaz?
A benyomásaimról kérdez, és kertelés nélkül elmondom neki, hogyan változtak a benyomásaim róla. Beszélgetés kapcsán az is kiderül, hogy volt egy pillanat, amikor csak egy tárgynak éreztem magam, ahogy mustrált.
- Még a színházban, amikor elkaptad az arcom, és úgy méregettél- az nem volt éppen kellemes pillanat.
Aztán bólintok. Nem a külsőm fogta meg, hanem amit produkáltam, avagy amit "kifejeztem a művészetemmel"; valahogy így fogalmazott korábban. A külsőmre már így is többször tett utalást, változtatni kellene!
- Oh, igen!- már megint a fejemben olvas, nagyon egymásra hangolódtunk, ami a témát illeti- Igen, pontosan így érzem én is, egyfajta elvárás egy közösség részéről, amibe be kell olvadj. Minél nagyobb a közösség, annál primitívebbek az elvárások is, hiszen egy emberhez könnyebb alkalmazkodni, mint százhoz, ezerhez, millióhoz... És igaz..., meglehet, itt már beolvadtam egy közegbe, de boldogulnék ezekkel az attitűdökkel mondjuk, Afrikában? Aligha. Új közeg, új szokások, szabályok, normák...- felcsillan a szemem. Olyan jó érzés, hogy ezekről beszélgetünk! Igaz, csak sarkosított példákat emlegetek, de folyton önigazolást keresek, vajon helyes-e, hogy nem olvadok be az átlagba. Hogy vannak szabályok az életemben, amihez tartom magam. Hogy Joshuás maradok, és nem leszek csak egy macsó, ha csajozásról van szó, például. Sebastian elfogult velem kapcsolatban. De Felix közömbös irántam, kívülállóként ítél, nem is tudja, hogy azt teszi!
- Válogatok... Minden sz*rt én se próbálok ki!- kérem ki magamnak, de nem vagyok (nagyon) durva.
- Carpe diem? - gonosz gondolat, Eleevel is csípnék egymást.
Nevetek. Jóízűen és felszabadultan.
- Ezt egyszer már eljátszottam egy fotózáson... Akkor is nagy szakállam volt és hosszú hajam, ráadásul bemaszkíroztak vénembernek, és folyamatosan fiatalodtam vissza, elveszítve a szakállam, a hosszú hajam, a ráncaim... Érdekes képsorozat lett belőle. Portfólió lett belőle, azt vittem el mindenhova. Te is megnézted, rosszul láttam? - mintha azt forgatta volna, amikor a szende szüzet játszotta. Tehát vannak dolgok, amiket éppen visszafelé vesznek fel. Nem hiszem, hogy Tom Hanksnek is 5 évig kellett azon a szigeten sínylődnie...(No meg ott vannak a trükkök, amivel meg lehet hosszabbítani valaki haját)
A családi dolgokon gyorsan túlpörgünk, vannak érdekesebb dogok is, mint a múlt fölött keseregni.
- Ámde ez is a megfelelni akarásnak köszönhető, nem gondolod? - gyanítom, az emberek zöme azért játssza meg magát mások előtt, mer fél, hogy saját egyénisége nem aratna sikert.
Aztán jót nevetünk. Talán Felix nem is annyira más, mint Sebastian. Majd kiderül. Olyan erős vonzalmat nem érzek iránta, mint Sebastian iránt, ez tény.
- Gondolod, hogy magamról is ezeket a tulajdonságokat mondtam volna? - nevetek, de van abban valami igazság, amit mond. Én biztos nem tettem volna szóvá a seggem, de na. Sebastianból meg simán kinézem. (Bár az sem mindegy, kinek mutat be, vagy beszél rólam)
A nem szeretem tulajdonságok hosszú sorával nem akarom untatni, ezek nagy része saját nyűgöm. A miért izgalmasabb, nem csak szerintem.
- Úgy érzem, néha megfoszt dolgoktól. Mondhatnám úgy is, a kísértéseknek egy része már nem lenne kísértés, ha másmilyen lennék. És ... kevésbé tartom magam rugalmasnak olyan helyzetekben, amit mások egy csettintéssel el tudnak intézni. Olykor ezzel csalódást okozok, magamnak, másnak, most ez mellékes, de az nem jó érzés....- Hm, vajon ehhez mit szól? Vajon majd kardoskodik amellett, hogy tartsam meg az egyéniségem, vagy más megoldást javasol?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Vas. Júl. 26 2015, 15:39

Kissé meglepődöm, látszik is.
-Nem? Szerencsés férfi, Te! Addig jó, legalábbis az önző fajtától kíméljen az ég, az alázatossal semmi gond!
Nevetek fel, ha halkan is, mert szerintem a féltékeny nőnél nincs kiállhatatlanabb. Bár a férfiak sem jobbak, maradjunk annyiban.
-Szerintem azt is ismerjük. Különben nem lenne olyan egyforma minden embernél. Legalábbis nagyon hasonló, nem?
Meg miért csak a pozitívumok az eredendően meglévők? Szinte diszkrimináció!
-Azt nem mondtam tudom is, csak azt hogy potenciálisan benned van. Mások leírásából tudhatod, de máskülönben neked kell megfejtened, mit is érzel. De az érzelem nem egzakt dolog, hanem szövevényes és titokzatos, akár egy labirintus. Könnyű benne eltévedni, kivéve ha ismered már az ösvényt.
Aztán a haragtartása kerül szóba, miután az igazgatót közös megegyezés alapján ejtjük.
-Na jó. Tegyük fel, rettentően megbántlak. Emberszámba sem veszel, levegő leszek, nem érdekellek. Egy év múlva találkozunk, kettő, három... odamegyek beszélgetni. Szóba állsz velem? Tudsz őszintén mosolyogni rám?
Ha igen, megbocsájtott, elfelejtette a sérelmét, ha nem, akkor haragtartó marad. Szerintem előbbi Ő, utóbbi én vagyok.
-Az ember van hogy nem válogathat kivel kerül össze, próbálja a legjobbat kihozni belőle. Nem volt kellemes, ez tény, de tapasztalat volt! Általa jobban megismertem magam egyik szegletét. Valamint az ilyen típusú emberekről is lett már stabilabb fogalmam.
Sok minden mondható rám, de a negatív nincs köztük. Cinikus, sőt néha szarkasztikus is tudok lenni, de pesszimista ritkán.
-Gondolod van olyan eset amikor a különbségekre építesz, nem a hasonlóságokra?
Hát nem alap, hogy az ember saját képére akarja kissé formálni a másikat vagy éppen a másokhoz simulni jellemben?
Aztán hallgatom, egészen kívánatos, ahogy csitítja magát, de a kíváncsiságom erősebb mint a kéjvágyam, így nem látszik mi jár a fejemben, csupán bólintok egyet.

-Szerinted hány ilyen alapkő lehet egy emberben? Vagy egy van csupán, a legerősebb tulajdonsága? Amire az egész személyisége csavarodik? Vagy inkább több, három négy, ami amolyan alapzata a többinek?
Egy hullámhosszon vagyunk most, így más formán kérdezek, jó ezekbe belemenni, izgalmas.
-Oh... muszáj voltam Daniel fejével gondolkodnom, no meg nem vagyok oda a tudatért, sokkal jobban odatehetted volna magad megjelenésben, hogy ne kelljen téged újra öltöztetni, fésülni, borotválni!
Nevetek fel, ennyire megviselte ez a mozdulat? Megjegyzendő.
-Daniel amúgy McRouth.
Teszem hozzá, ki az a Daniel, eddig nem említettem a keresztnevén, nem szereti de most kiszaladt. De talán csak nem veszi zokon, ha hajtogatom, lehetne kívánatosabb is! Bár pont a félszeg igénytelensége ihletett meg, így nem tudok komolyan orrolni rá.
A társadalom normái kapcsán, akár csak az egyéniség kérdésében, úgy fest újra összeérnek a gondolataink.

-Mindenkinek nem lehet megfelelni, ez akkora frusztráló egyeseknek, nem is értem... egyáltalán miért kéne bárkinek is? Már őszintén? Felszínesen persze. Nem fogok nyáron meztelenül sétálni, csak mert nem érdekel mit szólnak mások, nincs kedvem se fizetni, se a rendőrök között ücsörögni, bizonyítva nem kaptam napszúrást. Inkább izzadok mint bárki más... kényszer. De arra senki sem vesz rá, hogy mondjuk böjtöljek, csak mert az valahol előírás. Ha az én szervezetem kívánja a húst, enni fogom, ha nem kívánja, majd akkor böjtölök.
A húsvét csak egy apró példa, egy porszemnyi momentum, de talán tudom vele éreztetni, eldöntöm mi a jó nekem, ne mondja meg más, csak mert az a szokás.
Aztán csak megint megnevetett, talán mert olyan hévvel felelt a tapasztalásra.

-Reméltem, nem kedvelem az ostoba embereket, akiknek tapasztalni kell mindent, különben elképzelni sem tudja, mert semmi képzelőereje.
Mosolygok, a gondolatszegény egyedeket irtanám, de sajnos túl sok idő lenne és túl költséges.
-Hogy a fenébe ne! Mikor óhajtod élvezni az életet? Mikor már csak az érdekel egyél, igyál, aludj? Ha már csodaszámba megy ha feláll? Ugyaaaan!
Nevetek, a Carpe Diem abszolút az én felfogásom, az anyagi magatartásom is jól tükrözi.
-Na jó, de mikor elkezdjük van egy pont. Ha nem vágod, nő, amúgy meg vissza kell vágni vagy leborotválni teljesen és elölről kezdeni... Macera! Na meg erre alapozni, nem bölcs elgondolás, bármily szórakoztató is! Egyébként megnéztem, bár nem a teljes sorozatot, éppen csak belenéztem, a szöveget olvastam el elsősorban.
Vallom meg, mert hirtelen ötlet volt, nem kitervelt, tőlem nem megszokott módon.
-Alapból mindig az a cél hogy mások elfogadjanak, nem? Különben nem pozitív irányba halad a kapcsolat, nem nyersz vele semmit. Kivéve ha pont nem ez a cél, valami okból kifolyólag, tehát hogy ne kedveljen az illető.
Nézek rá, nem is a megfelelni akarás, hanem hogy célba érj, szerintem ezért fontos.
-Nem, pont hogy magadtól, ha azt kérdezem, mi SZERINTED a három legjobb tulajdonságod, egészen másokat emelsz ki. Olyanokat, amiket más mondana, ami vagy sokat segített neked az életben, vagy nehezen érted el, esetleg majdnem mindenki elsüti rád. Teszem azt, azt mondtad volna, talpra esett vagy.
Én annak gondolom, de ez más kérdés. Hallgatom a miértjeiről a negatívumok kapcsán, elgondolkodtat. Nincs konkrét példa, valószínű általános probléma nála. Ilyenekkel jó lenne majd gyötörni, mert vagy ruganyosabb lesz vagy beletörik a súlyba. Kedvemre van, szerencsétlenségére.
-Szerintem ebben csak ott a hiba, hogy csalódásnak éled meg. Hogy más annak éli egyéni szociális problémája, na de Te? Hát valami okod van, hogy ezt tedd, hacsak nem valami begyöpösödött prűdség vagy gyávaság. Ha utóbbi, valóban erős hiba, de ha előbbi, nem a merevséget mondanám hibának, hanem hogy gondnak éled meg. Mert nem lehet mindenki könnyelmű, nem kezeli mindenki ugyan úgy a helyzeteket. Miért érzed problémának, hogy máshogy közelíted meg a dolgokat? Attól hogy egyedül vagy valamivel, nem jelenti hogy te tévedsz. Elvégre az is bebizonyosodott, hogy a föld gömbölyű...
Érdekel erre mit válaszol, mondd-e konkrét példát, jobban belemegy-e, ha általánosan is. Egyáltalán nem érzem unalmasnak őt, sőt, egyre inkább azon gondolkodom, megtartom magamnak, filozofálgatni, merengeni, arra kevés társam van. Ha még a szexre is ráveszem, igencsak kedvemre való lesz!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Júl. 28 2015, 18:27

- Hát jah, szerencsés vagyok- féltékeny nőkkel még nem hozott össze a sors. Nem féltékennyel se, de hagyjuk.
- Ezt nem tudom megítélni. Honnan tudhatom, hogy egyforma? - kérdezek vissza.
- Nocsak.. nemde most magad is a megismerés folyamatáról beszélsz? - mutatok rá.
- Kérdem én, ha szándékosan vérig sértettél, mi okod lenne rá, hogy néhány év múlva újra szóba akarj állni velem? - eleve hibás a kérdés. Ha valaki megbánt, valószínűleg már nem akar sem a barátom, sem az ismerősöm lenni. Ha viszont véletlenül sértett meg, nem vár évekig, hogy véletlenül fussunk össze.
- Ó, szóval tapasztalat...- hunyorgok rá. Megint nézőpont kérdése, jót tett-e neki vagy rosszat.
- Hogyne lenne? Nem tekinthetünk el a különbségektől, azokat is figyelembe kell venni, és ha mód van rá, valamiképp közelíteni kell a nézőpontokat. Elvégre hiába szeretjük mindketten pl. a steaket, ha nem tudunk megegyezni véresen vagy átsütve együk-e meg- hozok egy kézzel fogható példát.
- Nem tudom. Lehet hogy egy, és az is meglehet, több. Ezen sosem gondolkodtam még...- vonok vállat. Elvégre meglehet, valami apróságon makacsolja meg magát az ember, aminek köze nincs a személyiséghez, mégis erőteljesen ragaszkodik hozzá.
- Annyira rosszul festek? - nevetgélek magamban. Ha látott volna valóban hosszú hajjal, mit mondott volna? Csöves vagyok? Menekült? Lakcím nélküli? Amúgy sem szépfiúnak akarom eladni magam. Abból rohangál néhány tucat az utcákon.
Daniel nevének hallatán csak kicsit emelem meg a szemöldököm (ezt a nevet eddig nem hallottam), máris kiegészíti magát, így megtudom, azt az embert hívják így, akinek be akar ajánlani.
-Vicces vagy, komolyan- nevetek fel- szerinted ez a két dolog egyenértékű a társadalom normarendszerében? -Böjtölni és meztelenül mutatkozni egészen más problémakör. Meggyőződésem, hogy előbbi miatt kevesebben orrolnának rá, ha megszegi. Elvégre a böjt csak egy vallási rítus. Ha a vallási közösségre nézzük a teóriát, valószínűleg ezt tartanák súlyosabbnak, mindenki más szerint a meztelenkedés nagyobb "bűn". Egyébként most csak azt ismerte be, az írott törvényeket inkább betartja, mint az íratlanokat. Nemde a törvénykönyv is egyfajta normarendszert állít elénk?
- Legalább egyvalakinek bele kellett nyúlni a tűzbe, hogy megtapasztalja, megégeti a kezét... Akkor én miért dugnám bele? - bizony vannak tapasztalatok, amit mások kárán szereztem. De ezzel nem vagyok egyedül.
- Az életem nem ér véget azzal, ha már... nem funkcionálok kellőképpen. Miért ne gyűjthetnék akkor is tapasztalatokat?- incselkedem vele. Mintha nagyon leszűkítette volna a gondolatait a szexualitásra.
Visszatérünk a szőrzetemre, a portfólióm kapcsán elmesélem, hogy az egész csak egy napot vett igénybe, holott a képeken akár 60 évvel is idősebbnek tűnök egyiken, mint a másikon.
- A sorozatot lényegesen gyorsabban csináltuk meg így, fordítva- képzelheti mennyi pénzt spóroltunk a stúdióbérlés miatt?- Igaz, a maszkmester jól járt.. De nagyon elégedettek voltunk vele!- mesélem jókedvűen.
Félrebillentem a fejem.
- De ha szerinted ez a cél, hogyan tagadhatod, hogy meg kell felelnünk másoknak? - Mintha ellentmondásba keveredett volna. S persze, értem a határvonalait, mégis szeretem, ahogy érvel. Az én kapcsolataim nem érdekekre épül, így meg sem fordul a fejemben, hogy ő esetleg ilyesmire utal.
- Talpraesett? - nevetek megint, jóízűen. - Ezt nem mondtam volna. De hagyjuk ennyiben! Valószínű, igazad van, olyan tulajdonságaimat soroltam volna fel, amit mások is szoktak mondani rólam.
- Okozott már csalódást. Furcsa, mert önmagában nem nekem, de a reakció visszahatott rám- vonok megint vállat. Tipikus példája, amikor két irányba akarjuk ugyanazt a szekeret húzni. - Ahogy te mondanád: tapasztalatnak jó volt, általa jobban megismertem magam- mondom, és nincs bennem ezzel kapcsolatban rossz érzés, még a mosolyomat sem hagyom el. És ebben nagy szerepe van annak, amit mond. Megerősít benne, hogy csak a beolvadás kedvéért nem szabad szakítanom az egyéniségemmel. Végül is, Felix sokkal jobb társaság, mint ahogy feltételeztem. Nem bánom, hogy itt vagyok.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Júl. 28 2015, 20:55

-Hát a reakciókból! Mi másból.
Azért vannak tipikus tünetek úgymond, ki mit érez éppen.
-De más egy eleve adott valamit felfedezi és más megteremteni azt. Ha nem lenne meg bennem, hanem külön tanulnám, más lenne. Mivel is hasonlítsam össze Neked?
Nézek szét, elveszem a kezét, tenyerét felfordítom a plafon fele, majd a másik kezemmel alig hozzáérve végighúzom az ujjam.
-Ezt érzed nem? Amiről én beszélek az hogy már mióta megszülettél érzed ezt a mozdulatot ha csinálom. Amiről te pedig az, hogy megtanulod érezni. Látod másokon, hogy erre nevetnek vagy érzékien néznek a szemben ülőre, így kialakítod valamelyik érzést. Amiről én, az pedig arról, hogy értelmezed mit éreztél, csiklandóságot vagy kéjt.
Somolygok rá, majd visszaveszem a kezeim, hagyva elgondolkodni, amúgy most mit váltott ki belőle a mozdulat. Visszaveszem a a kezembe a gondosan letámasztott evőeszközöket és eszem tovább.
-Bármi. Belátom igazad volt vagy csak kellesz nekem valamire. Vagy csak túl érzékenynek tituláltalak hogy megsértődtél valami apróságon. Nem kell mindig szándékosságot feltételezni a sértésben sem. Na meg az emberek változnak, lehet elfelejtette... akármi. Nem ez volt a kérdés!
Vigyorgok, cselezne, de nem térünk el a tárgytól!
-Minek fogjam fel amúgy Joshua barátom? Élménynek?
Nevetek, hogy hunyorog, ha tudná milyen tapasztalatról magyarázok konkrétan tuti félrenyelne a szentem.
-Miért kéne megegyeznünk? Ez maxium akkor lenne gond ha együtt élnénk és csak egyikünk szájíze szerint készítenénk el. De akkor sem feltétlen, annyi más megoldás van, hogy úgy együk ahogy akarjuk. És nem azt mondtam tekintsünk el, pusztán annyit, arra építkezni érdemes-e?
Nem figyel, ccc, ezért büntetés fog járni előbb utóbb. De érezheti a konkrét példától eltekintve általánosan értem. kompromisszum kész vagyok látszólag, az más kérdés, hogy szeretem ferdíteni a dolgokat, csűrni-csavarni az igazságot és formálni beszélgetőtársaim.  
-Akkor itt az alkalom, elmélkedj hangosan, halljam én is!
Mutatok rá, hogy gyerünk, övé a "színpad" elmélkedjék.
-Nem, azért azt nem mondtam, csak látom hogy fessebb is lehetnél egy kis odafigyeléssel. De ez a hanyagabb külsőd ihletett meg, így kissé ambivalens érzéseim vannak.
közlöm félszeg vigyorral, elvégre mindkettő dolog tény.
-Inkább nevess mint sírj nem?
Somolygok, bár én utóbbit sem bánom, ha kéjesen nyög mellé. Az egészen izgató jelenség.
-Nem, amúgy nem, de pont a különbségekre akartam rámutatni. Akkor ha ruházati előírás miatti kényszert akarsz akkor mondhatnám, hogy lehet valahol elvárt hogy a legújabb párizsi divat szerint öltözzek, de mégsem fogok. Én csak a kényszeres beilleszkedési normáról és a begyöpösödött, kiüresedett szokásokról beszélek amiket ránk akarnak erőltetni, mert ezek "mindig is így voltak és legyenek eztán is..."
Legyintek, hogy formaságokra köt bele.
-Lehet nem hiszed el, de vannak akinek ez nem elég, bele kell nyúlniuk hogy ők is megértsék...
Közlöm kiábrándultabb hangszínnel, sóhajtva lemondóan.
-Hmm, hát akkor is lehet gondolom egészen jókat és ha kellő vagyonod van, akkor ez sem gát utóbbi probléma orvosolására de jobb úgy bármit kipróbálni hogy nem sajog az összes ízületed és még a saját fogaiddal eszel, hm?
Emelem meg a szemöldököm ahogy közelebb hajolok, féloldalasan mosolyogva. Különben is a zsenge, frisst húst jobb most élvezni mint később. Ki tudja megéljük-e? Nem hatvan évesen akarom megtapasztalni a körülöttem lévő világot...
-A végeredmény a lényeg, mindig a végeredmény! A folyamat csak nekünk érdekes és tanulságos, azt nem kell mindenkinek látnia és tudnia.
Én nem szeretem ha akárki nézi hogy festek, keveseket tűrök meg a hátam mögött olyankor.
-Ki mondta hogy őszintén meg akarok felelni MINDENKINEK? A hangsúly azon van, ha most lerészegednék és az étterem botrányosnak gondolna, pont lesz@rnám, mert kik ők nekem? Más ezt hatalmas szégyennek élné meg és hogy vajon ez a tucat ember most mit gondolhat róla és kiknek mesélik és jujujuj...
Rándul enyhe fintorba a szám
-De a te véleményed most érdekelne, elvégre ha nem is közvetlenül, de közvetve együtt dolgozunk majd talán, nem lenne szerencsés ilyennel elcsesznem, hogy botrányba keverlek. Remélem érzed a különbséges Joshua barátom.
Iszom ki a poharam, a példa ellenére semmi jele hogy lerészegedni készülök. A talpraesetten nevet, érdeklődve nézek rá, mi olyan marha vicces, töltök magunknak még egy kör pezsgőt.  
-Nem szeretem ha rám hagyják a dolgokat, az bosszantó. Gondold át, akkor mit mondanál magadra ha nem a talpraesettet, ami amúgy szerintem illene Rád.
Nem adok ebből, de érezni valóban nem örülök hogy rám hagyja, olyan mintha nem is érdekelné.
-Ezt nehezen tudom elképzelni ne haragudj. Jó értem, te kitartasz amellett hogy négyzet, hogyha az a másiknak akkor is kör. De csak azért mert ő bosszús vagy csalódott hogy így bekockultál, még nem kéne hogy magadba zuhanj. Vagy érvelj jobban hogy felfogja az nem kör vagy fogadd el hogy nem fogadta el. Ennyi.
Sarkosítok, mert nincs előttem példa, nehéz is elképzelnem bármi konkrétot.
-Amúgy persze, minden tapasztalat tapasztalat, lehet belőle építkezni, jobban megismerheted a gyengeségeid is. Mivel mosolyog mosolygok én is, de enyhébben mint ő, mert gondolkodom, ha elmélkedem komolyabb fejem van. Pedig hányan mondták ne tegyem, csak szórakozzak, nevessek, az én széles mosolyommal a hangulat is jobb lesz. De nem lehet mindig vigyorogni, hogyan nézne már ki?!
-És arra tudnál nekem felelni, pár mondatban vagy egy történettel, mitől Joshuás Joshua?
Szerintem az előbbi kérdésekből levezetve érthető mire gondolok, mi érdekel, de ha nem, akkor kifejtem. Minden esetre szórakozottan mosolygok, fejezem be a főételt szépen lassan. Persze desszert lesz, egyelőre nem érdemelt büntetést, így ő is kiérdemelte.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Aug. 03 2015, 18:53

Elképzelhető, hogy nagyon egyformán reagálnak az emberek bizonyos helyzetekben, de vajon mennyi ebből a tanulás, és mennyi az, ami velünk születik?
Sajátos szemléltetése célt ér, bólintok, egyetértésemül. Az érintése nem idegen és nem is kellemetlen.
- Való igaz, lehet, hogy mindig is ott volt, csak nem tudtam, hogy létezik, amíg meg nem tapasztaltam... Gondolod, hogy az első élmény kihat az egész életre?- azaz mennyire számít, hogy valami jó vagy rossz benyomást tett rám? Lehet-e azon változtatni? Befolyásolhatja-e, ki áll a másik oldalon, akitől az inger érkezik?
- Nos, látod, talán az sem mindegy, milyen szándékot látok rajtad, amikor megközelítesz- mosolygok rá. Hisz nemrég arról beszéltünk, a metakommunikáció mennyire informatív. Ha megbánással közelít felém, vagy örömmel az arcán, talán szívem se lenne elutasítani. Ha azonban ugyanolyan ártó szándékot vélek felfedezni, és tartok tőle, hogy újabb támadásnak tesz ki, inkább
messze elkerülöm.
- Hát én azt honnan tudjam? Ha rosszul érezted magad benne, azt mondanám, nem volt élmény, csak tapasztalat. Ha rossz volt, és mazohista vagy, meglehet, hogy még élvezted is, akkor viszont élmény. Ennyire még nem ismerlek!- vágom ki magam.
- Nem szép tőled, hogy ennyire konkretizálod a szemléltetést- ingatom a fejem- De ha már én hoztam fel ezt a steaket... Nem kell, hogy együtt éljünk. Mondjuk te készítesz nekem steaket: úgy csinálod, ahogy te szereted, hogy meg tudj róla győzni, milyen jó vagy inkább az én ízlésemnek megfelelően készíted el, holott az neked nem tetszik? - tekintsünk most el attól, hogy többféleképpen is el lehet készíteni. A kérdésem lényege, hogy engem hajlítana vagy ő maga lenne képes miattam meghajlani? Figyelek, mert érdekel a téma, de nem teljesen egy dologról beszélünk.
- De hogyan is mondjam? A személyiség annyira összetett, és ha vannak is jellemző tulajdonságok, melyek meghatároznak minket, lehet, hogy nem egy ilyen alapkő határozza meg, hogyan is cselekszünk bizonyos helyzetben, hanem egy korábbi benyomás vagy emlék alapján, ami -mivel egyszeri- még nem alapköve a személyiségünknek, és ami még formálódhat, változhat a további tapasztalatok nyomán.
A külsőmet kritika éri, nem meglepő, hogy néhány percre ez is téma lesz közöttünk.
- Mondják, nincsenek véletlenek. Ha frissen borotválva játszom neked, meglehet, csak egy lennék a tucatból...- vonok vállat. Nemde épp az ellentmondásra alapozza ő is a kitüntetett figyelmét? Pedig ebben semmi szándékosság nem volt.
- Sajnos, olykor a külsőségek is behódolnak a normáknak. Miért is neheztelsz érte, hogy kissé hanyag volt a külsőm a meghallgatáson? Nemde azt tartottad volna normálisnak, ha frissen borotváltan állítok be? - állítom szembe saját magával. Mert ha elfogadja, hogy különcnek lenni jó, engem sem illethetett volna kritikával.
- Az ilyeneket nevezik ostobáknak- mondom könnyedén, noha akár én magam is lehetnék az.
- Nem minden pénz kérdése- legalábbis nem erre gondoltam - Én csak annyit akartam ezzel mondani, hogy az élet nem áll meg, akkor se, ha lassul- avagy az életkor előrehaladtával tán csak a tapasztalat minősége változik, nem a mennyisége, ha úgy akarjuk.
- Ez igaz. A fejlődés önmaga senkit nem izgat, ha abban nincs érdeke- mindeni kész árut akar kapni, a félkész termék senkit nem érdekel. Az olyan, mintha hibás lenne.
- Senki- a mindenkinek való megfelelés lehetetlen feladat- Ha én kérnélek, hogy ne idd részegre magad, miattam megtennéd? Letennéd a poharat, mielőtt eleget ittál volna a saját kedved szerint?- Nem a többség számít, ha van egy, akinek meg akar felelni.
- Látod, erről beszélek. Neked is fontos ezek szerint a közös jövő, s az, milyen képet alakítok ki most rólad. Hiszen feltételezed, befolyásol a döntéseimben, milyen véleménnyel vagyok rólad... és viszont, nemde? - utalok a saját külsőmre, melyen állandóan változtatna. Azon könnyen lehet!
- Kedves Felix, bocsáss meg nekem. Még soha senki nem nevezett talpraesettnek; magamat inkább ügyetlennek nevezném. Kíváncsi vagyok és merész, így olyan dolgokban is ki merem próbálni magam, amit korábban soha nem csináltam még. Nos, hogy mi lesz a végkifejlet, lutri, nem mindig jövök ki jól a feladatból. Látod, nem szépítek, őszinte is vagyok.
Igyekszem engesztelni Felixet, mert nem szándékozom elrontani a hangulatot, ami közénk telepedett. Ez a beszélgetés közöttünk tanulságos számomra, hiszen megint egy új szemléletmóddal találkozom.
A kocka és kör kapcsán figyelmesen nézek rá. Egész jól megközelítette, amit mondani akartam.
- Meglehet, van egy elképzelésem valamiről, amivel valaki más másképp gondolkodik. Neki csalódás, hogy kocka vagyok, nekem pedig az, hogy ez elé gátat emel. De mondhatnám fordítva is: hiszen azzal, hogy ő kör, az én szándékaim lehetetleníti el. Nos, nem okoz-e csalódást, ha ezen megbukik a terv, holott közben akaratlan is formálódnánk egymáshoz?  - ha most nem is egyezik a véleményünk valamiről, egymásra való tekintettel mindkettőnkké formálódhatna idővel...
- Nos, az biztos. De mindazért, amiről a korábbiakban beszéltünk, nem leszek-e így ostoba, mert saját káromon tanultam?- mosolygok továbbra is, mutatva, hogy ez is benne lehet a pakliban.
- Ezt nehéz lenne megfogalmaznom- mitől vagyok az, aki?- Én sem vagyok feddhetetlen, de nem olyan könnyű engem megkísérteni...Csupán, hogy előnyhöz jussak valamiben, nem szakítok az elveimmel. Ennyi.
Kényelmesen dőlök hátra. Nem szégyenlem, hogy "merev" vagyok, mert azok a falak engem védenek. Bár sokan nem értik, igenis merek kockáztatni, csupán mérlegelés kérdése, mit teszek meg, mit nem; és néha bizony az érzelmeimre hallgatok. De ez már nem publikus.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 03 2015, 23:29-kor.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Today at 03:14

Vissza az elejére Go down
 

Give a little more - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-