Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Give a little more - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Aug. 03 2015, 23:11

Elégedetten mosolygok, hogy érti a példám, na meg nem húzta a kezét. Tetszett a bőre érintése, de nem rohanunk, fokozatosan. Aztán érdekes kérdést tesz fel, ezen én is elmélkedtem.
-Szerintem attól függ, mi az. Mert egy érzés tapasztalása egészen más lehet egyik vagy másik emberrel. Teszem azt, egy lánynak az első szex nagyon fáj. Semmi kellemes érzés, a szex elég jellegzetes élmény, azok az érzelmek. Mindig rossz lesz neki vagy ha talál egy olyan pasit vagy csajt akivel jó, elmúlik? Átformálódik az értelmezés, hogy az nem is rossz és fáj feltétlen? Szerintem igen. Ez ugyan az mint a félelmeket legyőzni. Le lehet... a víz érintése a bőrön ahogy úszol a medencében, a tengerben... valakinek az rossz, ijesztő, fél. Pedig a magzatvízben is úsztál... eredendően nem kéne idegennek lennie, de neki az. De ha legyőzi, akkor a víz kellemesen simogató és nyaldosó tud lenni, mint bárki másnak, aki élvezi a vizet. Bizonyosan kihat az első élmény minden másra, de te hagyod hogy kihasson. Csakis Te.
Legalábbis én így vélem, könnyen beleköthet, mert ez bennem sem teljesen kiforrott.
-Áh értem, szóval ha barátsággal fordulok feléd nem löksz el. De nem ezen a hangsúly hanem a benned lévő haragon...
Ráncolom a homlokom kérdően, hogy ez eltörpül az én viselkedésem ellenében? A tapasztalás kapcsán nevetésre késztet, hogy nem tudja mennyire élvezem ha rossz nekem, ez mulattat!
-Hát Josh barátom, ha rosszul érzem magam, akkor rosszul érzem magam, ezen nem szépít semmi, vagy ha mégis, máris nem lesz rossz, nem de bár?
Nevetek, nem vagyok mazochista alkat, ez tény. Szadista, na, az egészen más lapra tartozik.
-Nem szép? Ugyan miért nem szép, tilos Joshua barátom?
Vigyorgok rá, mert eddig nem zavarta ha konkretizáltam kissé a jobb megértés érdekében. Lehet a steak maga nem túl jó alany, de a lényeg benne foglaltatott. A kérdése igen találó. Mindig a választás, az átkozott-áldott választás. Leteszem a kést, simogatom az állam.
-Hm. Ez igen érdekes kérdés. Ha tudnék főzni... ha tudnék steaket készíteni és átjönnél és nem bírnánk egy átkozott kaját találni amit mindketten egyformán elkészítve fogyasztunk, nos... cseles lennék, úgy időzíteném, hogy mire jössz jól megsüljön neked. Előtte meg magamnak vágnék ki belőle, amikor még nincs teljesen átsülve. Nem szeretem a sarkított megoldásokat, hogy vagy ez vagy az... annyi alternatíva van! De ha béna vagyok és nem tudom így időzíteni, mert gondolom alapoznál erre, hogy válasszak, akkor mivel én látlak vendégül Téged, így a Te szájízed szerint főznék természetesen. Mellesleg átsütve is megeszem, csak szerintem úgy kevésbé finom.
Legyintek párat, hogy nem szeretek túl gálánsnak tűnni, mert nem vagyok, szeretek önző lenni, de van amikor túllépek önmagamon és mérséklem magam. Ez olyan szituáció lenne...
-Na igen, én ezt értem. De ha csak egyszeri miért az alapján döntesz? Akkor mégiscsak meghatározó kellett legyen, ha épp arra hallgatsz és annak mintájára cselekszel nem? Én amondó lennék, az az egyik alapnak egy mellékága. Mondjuk főzöl és otthagyod a kaját, kigyullad a konyha. A tűz közelében sok fontos cucc van neked, olyan ajándékok amik értékesek. Ha olyan ember vagy, akinek ezek fontos tárgyak, aki a merengő, aki ragaszkodó, akinek fájna ha elvesztené ezt a kapcsot a szeretett személlyel így bármilyen formán, akkor lehet először a tüzet oltod, mert logikus hogy azt oltod, majd utána mented még a menthetőt. Ott a logikus feled győz. De később ezt felülírja ez az emlék, a fájdalom emléke és akkor nem a tűz oltása lesz a cél, hanem a tárgyak mentése, majd a tűz oltása. Akkor már hiába egyszeri, beléd ivódott, egyszerűen meghatározza a cselekvéseid. Átformált. Még mindig úgy érzed, egy egyszeri dolog miatt cselekedtél, egy amolyan mellékérzés miatt? Szerintem egy fő érzés tettette volna veled.
Nem megcáfolom, csak finomítom az elméletét. Aztán vallok a külseje nyomán, hogy egyszerre bosszant és megihlet.
-Gondolod? Úgy sejted, ha borotváltan találkozunk túl gyereknek gondollak, hiába játszod el a jelenetet pont így... pont azokkal a szavakkal. Úgy hiszed akkor nem látok beléd többet?
Ez érdekel, hiába nem tudjuk meg soha. Ennyit számítana az a tényező, szakállal jött?
-Nem, nem, ennek semmi köze hozzá, nekem is lehetne szakállam, csak jobb szeretem ha borotvált vagyok. Ez teljesen más, nem az zavar a szakálladban hogy van, hanem az AHOGY KINÉZ! Óriási különbség. Elvégre arról nem tehetsz ahogy kinézel, genetika, örökség, akármi. De azt te határozod meg piszkos-e a körmöd alatt a kezed vagy sem... Na de visszatérve, hogyne, nem véletlen hogy öltönyben vagyok és nem farmerben, motoros ruhában... feléd is irányul a tiszteletem nem csak a hely iránt.
Vonok vállat, én sem vagyok kivétel, de nem lehet mindig minden ellen lázadni... hol maradna a rend, az egység? Ami a külsejét illeti, szerintem értette a példámat, mi bajom a szakállával. Igazából lassan annyit beszélünk róla, hogy magam is meglepődöm, ennyire nem izgatott a dolog.
-Nem is kérdés, hogy azok...
Értek az ostobával egyet, bár a szánalmas sem rossz szó rájuk, esetleg az életképtelen. Vagy csak hulladék... De nem akarom elragadtatni magam, szót sem érdemel, másról is beszélünk már.
-Áh... hát, igaz lehet, de én élvezem hogy nem lassú, a korral majd lassulok hozzá, ha megélem, de miért élnéd lassan, ha később gyorsan már nem tudod? Lassítani ráérsz nem? Én erre utaltam.
Nem tudom mennyire ért, aki nem ragad meg minden lehetőséget, aki csak úgy van nap mint nap, nem szokott érteni. Életidegen neki amit mondok. Ahogy élek.
-Pedig az olyan ostobaság... a félkészben ott a rengeteg lehetőség, csak lehetőséget és útmutatást kell adni. Foglalkozni vele, formálni! jobb mint a semmiről indulni, bár persze annak is van előnye, nem mondom. Más a kettő, de attól még nem lebecsülendő.
Mosolyodom el, mert ez annyi mindenre igaz szerintem! Én szeretem a lehetőségeket, az adott feltételeket is néha. Jókat lehet ötletelni.
-Természetesen, ha adok a szavadra. Jelen esetben, adok. Nem mindenben, jelenleg még, de erre már adnék.
Jelzem felé, kezdem megkedvelni és nem tartom hülyeségnek amiket beszél és tanácsol.
-Természetesen, elkerülhetetlen. Ha nem kedvelsz nem fogsz velem dolgozni. Rengeteg más ember van akinek lehet. Persze itt beleszólhat a pénz, ha nagyon kell, nem fogsz válogatni, szimplán megtűrsz. Az más kérdés, hogy nekem nem kéne Téged...
Negédes mosoly, de hamar elillan. Fejet hajtok neki, hogy egyetértünk, természetesen, ezek kikerülhetetlen tények. Kell a kölcsönös szimpátia, sőt, én már a bizalmát is élvezni akarom, közelebbről is meg akarom ismerni. Nem a munka miatt, az már rég nem izgat. Azzal kapcsolatban már döntöttem, most a saját érdekeim nézem. Aztán mivel a talpraesetten nevet, kicsit megorrolok hogy rám hagyná, de hamar engesztel a szavaival, amik meg is lepnek. Miért ne lenne talpraesett? Ennyire nem szoktam nagyot tévedni, nem tűnik tesze-toszának a srác.
-Igen, észrevettem, hogy őszinte vagy. De mondd... miért lennél ügyetlen? Kértem egy feladatot, teljesítetted. A kérdésimet megválaszoltad szintén ügyesen. Ahogy beszélgetek veled, azt mondanám, van kiforrott világképet, gondolatvilágod, normáid, kódexed. Nem esel kétségbe csak mert valami nem szokványos vagy mgszokott. Nem szorongsz. Nem félsz. Nyugodt vagy, kreatív. Miért ne lehetnél talpraesett?
Kérdezek vissza, egyrészt hogy a saját lelkem megnyugtassam, nem béna a velem szemben ülő, aki tetszik is ráadásul (ki nem állhatom a szerencsétleneket) a másik meg hogy szerintem ő sem gondolja komolyan.
Aztán hibáiról kérdezem, a kocka-kör példákkal próbálom lefesteni mi jött nekem át abból amit mondott.

-De Joshua... sosem lesz olyan, hogy mindenkinek kör vagy kocka lesz valami, de még olyan sem hogy trapéz! Unalmas is lenne... ebben az esetben, ha ilyen probléma van, vagy túl kell lépni rajta, vagy ha kritikus pont, akkor keresni olyat, aki érti miért kocka a kockád. Felesleges olyan szekér után futni ami nem vesz fel, mert se megállni se lassítani nem hajlandó, az meg atlétává válj, csak azért hogy utolérd... nem várhatja el senki hogy más legyél, mint aki vagy. Akkor nem is Téged akar, legyünk őszinték. Ezen nem kéne keseregned vagy hibának megélned. Az emberek különböznek ez nem hiba...
Nem értem, azaz értem, hogy nebáncsvirág lelkű a kedves szemben ülő, de akkor sem kéne ilyeneken agyalnia. Ő is megfelelés kényszeres lenne? Legalábbis azokkal szemben akik felé gyengédebb érzelem fűzi, kérdés mennyire kell erős legyen a szál.
-Nem lehet mindent más kárán, van amit saját bőrön kell. És átmenetileg mindenki lehet ostoba, bármily kellemetlen is a tény és próbáljuk elkerülni.
Még is voltam, nem egyszer, bosszantó igazság.
-Miért, a többi kérdésem könnyű volt?
Kacagok fel, mert erősen kétlem. Minél egyszerűbbeket kérdezek annál inkább érezhető, hogy nem érdekel a másik.
-Szóval Joshua McBright szigorú erkölcsök szerint él, nem mások kárán jut előre, csak tisztán, feddhetetlenül... Ezt tartod elsődleges ismertetődnek?
Elvégre bármit mondhatott volna, akármit, de Ő ezt választotta. Miért?

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szer. Aug. 05 2015, 21:12

A szemléltetése célt ér, azt hiszem, értem, mire gondol.
- Az első tehát szerinted is meghatározó, de a többi élménnyel felül lehet írni, befolyásolni lehet az egészhez való viszonyulást...- bólintok, meglehet, igaza van. Szerencsére, olyan sok negatív élményem nem volt még az életemben. És ha volt is valami, csak azért engedem, hogy hasson rám a mostban, mert nem akarok még egyszer csalódni vagy csalódást okozni. Ez meg jó, nem?
- Hidd el, engem is meg lehet annyira sérteni, hogy soha többé ne álljak szóba az illetővel- azoknak, akik szándékosan élezték rajtam és a családomon a nyelvüket, soha nem bocsájtottam meg.
- Kezdődhet rosszul...- mentem magam- és rájössz, ha annak is tűnik, nem az. Elnevetem magam- Igazad van, nem gondoltam át rendesen...
- Mintha megfordítottad volna az okot és okozatot. - nézek rá félre döntött fejjel. - Én abból indultam ki, hogy a különbségekre azért lehet építeni, mert szükségszerű, hogy a dolgainkat közös nevezőre hozzuk, közös megoldást találjunk. Te viszont... azt mondod, kitalálnád a módját, hogy mindketten a saját ízlésünknek megfelelően együk a steaket. Valóban, jó megoldás, és kivitelezhető, de hol van ebben az a szándék, hogy hasonlítsunk egymásra?
Elmosolyodom azon, hogy hozzám alkalmazkodna. Valahogy meggyőződésem volt, hogy ő próbál rábeszélni, próbáljam ki véresen (véresebben), ha fokról-fokról szoktatna rá, akkor is. Ezt jelentheti a metakommunikációja is, nem igaz?
A személyiségről megint érdekes vitát nyitunk. Bevallom, tetszik, ahogy érvel, a szemléltetése is tetszik, bár először nem értem a kérdést, hiszen a "szűz lány" példáját éppen ő hozta fel.
- Azt hiszem, ez mérlegelés kérdése. Ha úgy mérem fel, el tudom oltani a tüzet, azt fogom tenni, mégha egy két tárgyam oda is vész. Ha viszont esélytelennek látom a dolgot, az "emlékeimet" mentem ki, azaz a szívemnek fontos tárgyakat.- ebből is látszik, semmire sem mondhatjuk egyértelműen: ez fekete vagy fehér.
Témát váltunk.
- Nem tudom, mi lett volna ha... De ha semmi különleges nincs bennem, lett volna kedved meghallgatni? Vagy ... tényleg csak szórakozni akartál és mindegy volt, hogy nézek ki, mit tudok?- ezek szerint mindegy lett volna.
Megsimítom az arcomon a szőrzetet.
- Ahhoz még nem elég hosszú, hogy formára lehessen vágni- tényleg ennyire ápolatlannak hatok miatta? Legkésőbb a bemutatóig úgyis meg kell szabadulnom tőle.
- Én is... Nem a mostra, hanem a jövőre. Fiziológiai lassulás...- mosolygok. Úgy látom, asztaltársam sem képzeli, hogy megáll az élet folyása csak azért, mert elszáll fölöttünk az idő. Én is aktív öregkort képzelek magamnak.
- Igen, de ez a hozzáállás feltételezi, hogy szándékodban áll energiát fektetni bele. A legtöbb ember lusta! Nem így gondolod? Kipróbálja, ami van, ha nem tetszik, eldobja, keresi a másikat. Nem akarja az elsőt megtartani, és "képére" formálni. Sajnálná rá az időt. Inkább rá fogja, hogy rossz!- érvelek tovább. Tagadhatatlan azonban, hogy tetszik az a fajta szemléletmód, amiről beszél.
Olyan szépen mondja ki azt, amire utalni akartam, hogy öröm hallgatni!
- Ezek szerint, ha kedvelsz, és szeretnéd, hogy veled dolgozzam, hajlandó lennél alakulni hozzám- mondom szelíd mosollyal, de éreztetve, erre utaltam korábban. Mi ez, ha nem megfelelni akarás? Apró gesztusai sokat jelentenek nekem.
Megbotránkozik rajta, hogy nevetek, nem győzöm kozmetikázni a dolgot, hisz nem ő a célpont.
- Azt hiszem, szerencsém van, hogy férfi vagy és nem nő...- utalok rá, hogy az ellenkező nemmel bizony vannak problémáim.
A kocka-kör hasonlaton megint elmélkedünk egy csomót.
- Azt nem tudhatom előre, hogy a másik éppen félkész kocka, vagy félkész kör, netán az ő szemében vagyok én félkész alakzat, azaz megint csak kettőnkön múlik, szánunk-e rá időt, energiát, hogy összerendezzük alakzatainkat, vagy keresünk másik kört, kockát, hozzánk illőt? - állandóan visszautalok korábbi szavainkra, szerintem minden mindennel összefügg.
Egyre inkább élvezem a beszélgetést vele, mert minduntalan találkozunk a nézeteink gyengeségeivel, és épp annak kapcsán ismerjük be tévedéseinket, ahogy a másik rávezet bennünket. Ez oda-vissza igaz, úgy hiszem. Ő is adott már igazat nekem, én is neki. Mosollyal nyugtázom, hogy az ostobaságaink is a fejlődésünk része(i). Így kerek a világ. Így kell lennie. Nem vagyunk tökéletesek!
- Hát, megdolgoztatod az agysejtjeimet, nem vitás!- ismerem el. Nem hétköznapi csevegés volt a miénk. De az való igaz, a személyemre vonatkozó kérdés nem könnyű. Abból a szemszögből nézem magam, ahogy ő megismert, ahogy ő látott, és amit bármely helyzetben igaznak képzelek magamról.
- Furcsa így hallani, de azt hiszem, lényegében igen. És te mit mondanál magadról? - kérdezem aztán gyorsan. Talán azáltal megértem, milyen jellemzést várt volna el tőlem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szer. Aug. 05 2015, 22:16

Bólintok, hogy igen, így értem, szerintem nincs semmi kőbe vésve még az emberben sem. Kivéve ha genetikusan valamilyen és nem kezelték gyerekként. Például a melegség ilyen, aki tényleg meleg. Az genetika, nem ő választott. Kisgyerekként talán biszexre lehet nevelni, de teljesen heterora nem.
-Hmpf, életképtelen is lennél, ha így lenne... csak gondolj bele!
Horkanok fel, hogy nem is feltételeztem Róla ilyesmit.
Kérdőn ráncolom a homlokom, hogy mi ez a kezdődhet rosszul duma, de aztán vele nevetek és bólogatok, hogy szerintem sem gondolt bele miket mond. Aztán figyelmesen hallgatom, bólintok, igen, van benne valami.

-Nos, én alapvetően kompromisszum kész ember vagyok, aki finoman formál. Nem gyökereiben feltétlen, hanem csak a papírszéleket összesimítva, hogy legyen mindig valami metszet. Ha már ebben hasonlítunk, hogy törekszünk a megegyezésre, nekem legalább olyan jó, minthogy mindketten imádunk valamit.
Én tágabban, ő szűkebben értelmezte a hasonlítani akarást, de még mindig belém köthet persze, mert ez így nem túl egzakt. Bár tény, a gyenge akaratot élvezettel nyomom el, alakítom kedvemre, töröm össze. Ő elég kiforrott, csak néhol érzem bizonytalannak, ami inkább arra ösztönöz, fésüljem össze az elképzeléseink, mintsem leigázzam Őt. (Amúgy igen, a fokozatos hozzászoktatás abszolút Rav stílusa lenne, de te konkrét választ vártál, ez megint egy alternatíva volt a szemében Wink )
-Igen, minden függ mindentől, ezért is nehéz olyan példát találni ami egyértelmű választ produkál, bár én szüntelen próbálkozom.
Mosolyodom el, mert tény, ha nem tenném, olyan lenne, mintha beletörődnék, az pedig nem az én stílusom.
-Eleinte mindegy volt, elvégre az előző alakokból indultam ki, lehet rajtad töltöttem volna ki a dühöm is, ha szerencsétlenkedsz. De mivel jóval többet adtál, mint vártam, átfordult bennem minden. A szakálltól független.
Mosolygok rá, mert a külseje eleinte nem játszott szerepet nálam. Bár hogy jobban megnézem, tetszik nekem, még értelmes is... kedvemre van.
-De ki lehetne igazítani... Áh, én így lettem nevelve, nincs mit tenni!
Már nem kötözködőre, csak hogy a külsőmre igenis nagyon ügyeljek, elvégre a testemből élek.
-Ahh, de lusta és ostoba, azt se tudja hogyan fogjon hozzá! Egyszerűbb a készet a pofádba kapni... azért nem divat lassan olvasni se, arra ott van a filmtechnika, az animáció, minek elképzelni ha látni is lehet, készen?
Forgatok szemet, mert noha szeretem a kreatív elgondolásokat a vásznon, de olvasni jobban szerettem mindig is. Ott nincsenek határok.
-Hmpf, természetesen... ha Te is megteszed, nincs akadálya, bár erős jellem vagyok.
Nézek félre kissé dacosan, mert alkalmazkodó típus vagyok, simulékony, ami erény, de nem akarom azt higgye, mindenkihez simulok mint víz a kancsóhoz! Aztán csak értetlen nézek rá.
-Miért, ha nő lennék nem bírnál másra koncentrálni csak a formás melleimre?
Mert formásak lennének, nem is kérdés. De komolyan nem értem mi gondja lenne a nőkkel. Vagy férfi párti lenne? Kétlem, hogy olyan szerencsém lenne, kiderüljön, meleg.
-Nem is kell előre tudni. De pont ezért nem kéne csalódni ha kiderül a fennakadás. Jó persze, ha rengeteg időd és energiád volt benne bosszantó is, de sajnos mindig vannak ilyen esetek. De egyre jobb emberismerő leszel általa, ha figyelmes vagy, ezáltal egyre ügyesebben választasz.
Hörpintek némi pezsgőt, én most abszolút úgy érzem nem lőttem mellé vele. Persze hogy pontosan mit akarok majd Tőle még magam sem tudom, még formálódik bennem. Persze a szexen kívül, az már megérett, hogy kitapasztalnám vele a gyönyört.
-Hagynék parlagon egy ilyen jó beszélgetőtársat? Hmpf...
Na még mit nem! Ha már nem ostobának született, bizony gondolkozzon. Ma már nem divat, tudom, de én régi vágású fazon vagyok...
-Hm. Érdekes.
Nem vártam konkrétat, engem a téma lepett meg, hogy ő erkölcsös. Ha meg akarom rontani nehéz dolgom lesz, de kaján mosoly lopódzik a szám szegletébe. Állok elébe Joshua McBridge.
Mikor visszakérdez, elgondolkodom. Nehéz, mert a legmélyebb rétegbe nem mehetek, hogy a romlottság melegágyán lévő orgazmus leírja mi is jellemez úgy általánosságban. Főleg hogy ennél jóval többre tartom magam és mivel elsősorban beszélgetni vágyom vele, ezt az oldalam óhajtom kidomborítani neki.

-Nos, én egy olyan ember vagyok, aki noha enged mások nyomásának, megy a saját feje után. A szüleim beletörődtek művészi hajlamaimba, de anyám hegedűt adott a kezembe, mondván abból mégiscsak jobban megélek, mint az ecsetből. Eljátszom a Polonaise Brillante-ot Wieniawskitól, de nem lettem hegedűművész, mert a festés éltet. Ahogy a filozófia és minden, amit művészien lehet csinálni. Szeretem az új, inspiráló nézőpontokat, a szokásostól eltérő gondolatokat. Mint a Tieid. Érdekes vagy, számomra kellemes társaság, meg is ihletsz, így szavam sem lehet. Betörni nem fogsz, de jól érezted, igazodni igazodom, mivel úgy érzem, megéri jelen esetben.
Mosolygok rá, fürkészőbben nézem, próbálom befogadni minden erre való reakcióját. Úgy sejtem, mivel a félelme az hogy az egyet nem értés tönkreteszi a kapcsolatait, így örül minden pozitív megerősítésnek. Na meg mert mindig azt hajtogatja Ő maga nem érdekes, ezt hagy döntsem el én, nem? Aztán csak megtörlöm a szám, mert végeztem a steak-kel.
-Desszertet? Azt szokták mondani arra mindig van egy külön gyomor...
Remélem nem utasít el, feltéve, ha képes még enni persze, nem akarom hogy rosszul legyen, minden legyen kellemes és jó az emlékeiben!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Aug. 17 2015, 16:41

//Összefoglalok egy kicsit, részletekbe nem megyek bele, ha nem gond.//

A beszélgetésünk külső szemlélőnek akár kisebb vita is lehetne, de úgy tűnik, mi mindketten jól érezzük magunkat benne, ahogy a véleményeinket összeugrasztjuk. Van, hogy ő ad új nézőpontot nekem, és úgy látom, ő is elmélkedik azon, ahogy én látom a dolgokat. Összefoglalva érdekes eszmecserét tartunk és nem kevésbé hasznosat. Számomra mindenképpen az.
Egyre kevésbé tartom mgam szerencsétlennek, hogy nem sikerült a meghallgatás. Talán így jártam jobban. Felix szókimondó, nem kell attól tartanom, hogy olyasmit mond, amiről azt hiszi, hallani szeretném, ezért a kritikáit is így fogadom. Jót is, rosszat is.
- Biztos, hogy igazad van, de ez a szőrnövesztés csak azt hivatott bizonyítani, gyorsabb az átlagosnál. Legkésőbb június végére meg kell szabadulnom tőle!- bár lehet, hogy Suzyt hamarabb fogja zavarni, elvégre mindig összerezzen, ha megszúrja a borostám.
- Jobb szeretek olvasni...- vallom be, mert érinti a témát- Olyankor saját film forog a fejemben. Csalódást tud okozni, ha nem azt látom a vásznon, amit elképzeltem, bár vannak pozitív élményeim is- Szeretem a filmeket, és amióta több lehetőségem van, viszonylag sok filmet megnéztem már. Amúgy nem vagyok kimondottan tévézős-mozizós tipus. (Csinálni jobban élvezem)
Gyengéd célzásomat, hogy miattam képes lenne "változni", mintha hárítaná egy kicsit, legalábbis tőlem függővé teszi. Mosolyogva nézek rá.
- Örülök, hogy van lehetőségem ismerkedni veled, mert így bátrabban állíthatom, én sem zárkozóm el némi változástól- bátrabb lennék, hogy ki merem mondani, változnék a kedvéért? Karikából úgyse tudna négyszöget csinálni, más ember nem leszek, de "idomulhatok". Lehet, hogy csak időszakosan, lehet, hogy csak neki. Ezt előre nem tudhatom.
- Ha nő lennél, talán azt vágnád a fejemhez, köpönyegforgató vagyok, és csak azért idomulok hozzád, mert akarok tőled valamit. Nem tudom, ha alkalmazkodni próbálok, egyesek szerint képmutató leszek- nevetek egy kicsit; azt hiszi, megrészegítenek a női idomok? - Nem minden nő szeret filozofálni, ahogy én tapasztaltam. Korábban azt hittem, sokkal nagyobb fantáziával vannak megáldva, mint mi, férfiak, de... hajlamosak kategorizálni. Jártál már így? Skatulyáztak be valaha? - mosoly csillan a szememben. Lényegében szent igaz, minden történés tapasztalat. Ha merevnek látszottam, az bizonyára az én hibám is.
Érdekes, milyen könnyedén mondja ki, hogy a csalódások segítenek ügyesebbé válni. Nem tudom, ő vajon hogy élte meg az első csalódásait. Talán örült, hogy ezáltal tanult valamit? A csalódás nekem mindig negatív érzelmet jelent, függetlenül attól, hogy hosszú távon akár előnyhöz is juttathat. Megélni mindig nehéz.
A magamról alkotott jellemzésemet összefoglalva adja vissza, és bár nagyon szögletesen hangzik, igazat adok neki. Nem tudom, vagyok-e ilyen erős jellem, de szeretnék az lenni. Hogy ezt érdekesnek találja... Nos, most jön képbe, amit Sebastian mondott. Biztos, hogy nem vagyok hétköznapi, ha ezekkel a tulajdonságokkal meg tudok lepni valakit.
Amikor magáról kezd beszélni, figyelmesen hallgatom. Elmosolyodom, hogy közben engem is megemlít. Szóval a szokásostól eltérő gondolataim vannak. Hát, ez megint viszonyítás kérdése. És ha én azt mondom, neki vannak különös gondolatai? Kinek lenne igaza?
- Betörni? Miből gondolod, hogy meg akarnálak változtatni?- kérdezem, jókedvűen.
Közben mindketten befejeztük az evést. Én is kivégeztem a salátámat, a sajtos öntettel laktatóbb volt, mint vártam, és amúgy előtte sem voltam éhes. A desszert ötletére így hát csak egy módon válaszolhatok:
- Legyen egy másik alkalommal, ha nem haragszol. De nem zavar, ha te enni szeretnél...- azaz válasszon magának nyugodtan, nem zavar, ha ő eszik, én meg nem. Úgy hiszem, nem ma találkoztunk utoljára.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Aug. 17 2015, 20:33

Felszalad a szemöldököm, ezért növeszti? Ilyen fogadásból? akkor érhető miért nem nyúl hozzá.
-Milyen érdekes... de ha folyamatosan borotválod, természetes, hogy gyorsabban nő. Nekem is hamar lehetne szakállam, idősít rajtam, de én magam nem vagyok oda érte.
Vakarom az arcom, mintha most is borostás lenne, pedig sima, mint a nők arca.
-Ebben egyetértünk teljesen, kevés adaptációt nézek szívesen, pont ezért.
Fűzöm hozzá a könyvek és filmek témához.
-Ohm, ez jó hír.
Hamar kiengesztel, hogy idomulna hozzám, csak mert én is alkalmazkodó típus vagyok. ha formálható, nem túl makacs, az jó. Persze kérdés miben fog engedni és miben ellenállni mind a tíz körmével?
-Akkor nagyon hízelkedő lehet a stílusod, mert alapból nem kéne, hogy ilyen érzéseket váltson ki.
Közben konstatálom a szomorú tényt: MÉG nem óhajt tőlem semmi "olyat".
-Kevés olyat nőt ismerek, aki kedvemre van szellemileg. Testileg akad, nem kevés, de... az nagyon kevés, hogy hosszútávon elviseljem. És hogy válaszoljak: A nők nagyon szeretik azt hinni, tudják milyen vagyok és aztán kapkodják a levegőt, hogy nem, nem, kevés volt a fantáziájuk, mert nem gondoltak merészebbet. Túlzottan álomvilágban élnek, a férfiak inkább járnak két lábbal a földön, inkább a valóságban élnek.
Ezért is szeretem jobban a férfiakat, jobban vonzzanak, na meg a szexet is jobban élvezem általában velük. De erről még hallgatok, idővel úgy is rájön majd, de ejj, ráérünk arra még.
Beszélgetünk, magunkat festjük le a másiknak, Ő nem tudatosan, én igen. De mivel az én kérdésem volt, nem meglepő ez a fordulat.

-Mert én annyira már megismertelek, hogy tudjam, sok dolgot gyökeresen másképp látunk. De hogy ki fog idomulni kihez és miben, az még a jövő muzsikája.
Somolygok, ha tudná, mi a szakmám, milyen az életvitelem, mikre képes vagyok, amiket Ő elvből elítél... Ó, nem kétséges, hogy meg akarom rontani, az életre nevelni, amiből má kikoptak a fehér lovagok.
-Rendben, szavadon foglak, akkor egyszer még mindenképp desszertezned kell velem!
Vigyorodom el, intek a pincérnek és kérek egy fagylaltkelyhet, az nem túl édes, könnyed, jó lesz a steak után.
-És Joshua, mi vonzz a színészetben leginkább? Hogy valaki más bőrébe bújhatsz, vagy a kihívás, hogy túl kell lépned magadon, valami egész más?
Kétlem, hogy a karrier, az már kiderült, hogy az nem foglalkoztatja.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Pént. Aug. 21 2015, 11:46

- Kísérlet volt, ne menjünk jobban bele- legyintek mosolyogva. Meggyőződésem, hogy gyorsabban nő a hajam is, szakállam is, mint az átlagnak. De igazából nincs jelentősége.
- Téged nehéz elképzelni szakállal, olyan "fiús" képed van!- nevetem el magam. Én is kaptam már hasonló jelzőt. Valami olyasmit takar, hogy nem látszik rajtunk a kor. De hogyan lehet ezt kijelenteni, ha még az életünk elején járunk?
- De előre honnan tudni, jó lesz-e vagy se? Próbálkozunk, aztán vagy bejön, vagy nem- igazából gyakran győz a kíváncsiság: ezt vagy azt a jelenetet vajon mások hogyan képzelték vagy valósították meg.
- Nem szokásom hízelkedni- meglep a kifejezés, a macskám jut eszembe. Akkor hízeleg, ha akar valamit (ritkán másért). Olyan ember benyomását keltem, aki így akarja magára felhívni a figyelmet? Ha így lenne, alaposan ki kell elemeznem és fegyelmezne kell magam.
Figyelmesen hallgatom, amit a nőkről mond. Úgy tűnik, volt már dolga néhánnyal, bár nem tűnik szerencsésebbnek velük, mint én (hosszú távon). Nem tudom, a merészséggel hol tévedtek a nők: a személyiségét vagy a szokásait illetően?
- Mindenkinek megvan a maga valósága és a maga álomvilága. Mi a biztosíték, hogy ez nem egyéni? - mintha azt akarta volna mondani, csak a nemi jellegünk miatt térünk el egymástól.
- Értem- bólintok lassan. Vajon jelen esetben az idomulás nem csak képmutatás lenne? Hiszen azért tenne másként, hogy nekem tessék, nem azért, mert elfogadta, hogy másképp is jó lehet (enni a steakat, pl.) A "betörés" erőszakosnak tűnik; nekem nem célom senkit megváltoztatni, ha ő maga nem akarja. Sőt, megváltoztatni sem akarok senkit. Feliix mosolya inkább uralkodik arról, neki vannak ilyen jellegű tervei.
- Örömmel- hagyom jóvá, desszertezünk még valaha.
Rendel magának egy fagylaltkelyhet, és közben kérdezget. Most a szakma kerül górcső alá.
- Tudod, ez érdekes. Amikor kezdődött... utánoztam: a tanáraimat, az osztálytársaimat, színészeket. Mulatságos volt, mert úgy tűnt, jól csinálom, és ezzel megnevettettem másokat. Később, az iskolai színjátszó körben már szerepekben bújtam bele. Néha engedték, hogy saját fejem után menjek, de gyakrabban rendezői utasításokat kellett végrehajtani. Ha olvasok, és nincs konkrétan megfogalmazva a szereplő személyisége, mindig én egészítem ki, képzelem hozzá, pontosan milyen... Pl. milyen stílusban, milyen tempóban, milyen hanglejtéssel beszél, hogyan mozog, hogyan kommunikál a "testével". És valóban, inkább kihívás, ha egy olyan személyiséget kell megformáznom, aki tőlem távol áll, aki nem hasonlít hozzám... Szóval, ez a kérdés nagyon összetett, nem olyan könnyű egyféleképpen válaszolni rá- vonom meg a vállam.
- Neked vajon mindegy, milyen a modell, akivel együtt dolgozol?- kérdezek vissza. Biztos a festészetben is létezik olyan, amit szívesebben csinál.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Szomb. Aug. 22 2015, 01:24

Felszalad a szemöldököm, mert nem tudom értelmezni a jelzőt.
-Mivel fiú vagyok, mi másmilyen legyen az arcom? Ha leszámítjuk a nem túl nyájas "lányos" jelzőt. De ha a kisfiúsra gondolsz, az sem túl hízelgő...
Várom, hogy kifejtse. Hiú vagyok és érzékeny a külsőmre, de mivel nem érzek burkolt sértést a szavaiból, így csak érdeklődöm.
-Megérzés... több nem segít, valóban.
Ennyi rizikófaktor kell az ember életébe. Néha nagyon különös dolgokba csöppenünk így, Eric számomra ilyen (később Reeven is az lesz).
-Akkor vagy nem érzed, hogy teszed, vagy túl mesterkélt leszel. De mivel színész vagy, ezt sem tartom valószínűnek. Nem tudom elképzelni, hol lehet a gond... nem lehet, hogy csak bebeszéled a női nem reakcióját magadnak?
Ott is lehet a hiba, ha nagyon rossz emberismerő, előfordulhat. Főleg mivel hajtogatja, Ő maga nem elég érdekes, ki tudja miket beszél még be magának...
-Persze, egy férfi sokkal inkább két lábbal áll a földön, látja a világot olyannak, amilyen. Kivételek vannak, persze, de a többség. A nők hajlamosabbak kozmetikázni, szemet hunyni, kiszínesíteni, csak hogy számukra elviselhetőbb legyen.
Fejtem ki még valamivel jobban az álláspontom, hogy nem az egyéni arányokról, hanem az általános helyzetről beszéltem. Rendelek desszertet, közben a színészséggel kapcsolatos motivációi felől érdeklődöm.
-Nem szokásom egyszerű kérdéseket feltenni, ha a partner sem "egyszerű".
Számomra Ő nekem nem hülye, hogy egyszerűnek tituláljam, nem is unalmas.
-De akkor mondható, hogy kihívás és a szórakozás nagyjából hasonló arányban van?
kérdezek vissza, mert lehet hibásan következtettem a szavaiból. A kérdésre ráncolom a homlokom.
-Mármint személyiségre érted vagy külsőségekre? Utóbbi akkor is megfesthető, ha jellegtelen az arc, a test. De a tucat megalkotása, mikor egyedire törekszünk több, mint kihívás, mert nem mindig jó alaptéma a karakter nélküliség. A személyiség pedig olyan formán mindegy, hogy el bírod-e viselni. Egyébbe nem számít bele. Egy képért, ha fizetnek vagy ha megéri, el lehet viselni az alanyt meglátásom szerint. Ha Te például kiállhatatlan lennél, de meg akarnám festeni a képet mindenképpen, ami megfogalmazódott a fejemben, bevállalnám. De természetesen, az ember olyat választ, akivel könnyű együtt dolgozni vagy kedvét leli benne, ez adja magát. De mivel az én szakmám általában nem követeli meg a hosszas együttműködést, mint a tied, így könnyebb azt mondanom, mindegy.
Nem tudom mennyire érti, mit akarok kifejezni mindezzel, de lehet egész másra akart kilyukadni a kérdésével, akkor viszont várom, hogy pontosítson. Megjön a desszertem, így kevesebbet beszélek, szokásom a számban tartani a fagylaltot, hogy ne fagyasszam le a torkom, lassabban is haladok így, de kétlem, hogy gond lenne.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Szept. 29 2015, 21:41

-Hehe- nevetek fel leplezetlenül- markáns vagy, de nem bántóan férfias, ha érted, mire akarok kilkyukadni. Némelyik pasas hihetetlenül ontja magából a nemi jelleget. Úgy hiszem, te inkább a belső kisugárzásoddal csábítod be a lányokat...- nézek rá kicsit oldalra fordított fejjel. El sem hiszem, hogy ilyesmiről beszélgetek egy pasassal, de hát ha így van!?
- És néha a megérzések is megtréfálnak...- azaz, ezzel akár önmagammal is vitatkozhatnék, hiszen Eleevel kapcsolatban volt és van vonzalom. Épp csak nem egyféleképpen gondolkodunk.
- Talán csak tapasztalatlan vagyok még- mondom könnyedén, vállat rántva, mintha csak kósza gondolat lenne az ötlet, és nem a valóság. De most komolyan, meglehet, hogy az egésznek én vagyok az oka, és nem a nő(i nem), nem? Mindenesetre csak az alapján nyilatkozhatok, amiket saját bőrömön tapasztaltam. Lágy tekintettel nézek rá, sugallva, hogy hagyjuk a témát, nem akarok most különösebben a nőkről diskurálni. Nem csak ez a téma érdekel.
- Oké, értem-, mosolygok finoman az orrom alatt. Szóval nem vagyok egyszerű eset. Lehet, hogy épp az a baj, túl egyszerű vagyok. Mást várt, összetett embert, személyiséget, de igazából kiforratlan vagyok, vagy a magam kiforrottságában más, mint az átlag.
- Jelenleg mindenképpen- örülök, hogy munkáról beszélünk. Bár a viszonyom ezzel kapcsolatban is állandóan változik, hol jobban akarom, hol kevésbé, úgy hiszem, közel áll hozzám a szórakoztatás, és ha nem is elsősorban színészként, de valamiképp részese leszek majd a "mozinak".
A munkájával kapcsolatban visszakérdezek, és meglehetősen bő választ ad.
- Arra gondoltam... esetleg könnyebben megy a munka, ha az alany, akit festesz, inspiráló számodra. Ha van benne valami, ami téged fog meg, és azt akarod visszatükrözni a képedben....- nézek rá elgondolkodva. Mert igaz, nekem is van olyan szerepem, amit úgy kell eljátszani, ahogy elvárják tőlem, noha én mást látok bele/mögé, és időnként ki is próbálom otthon, a tükör előtt, hogy mutat, ha "úgy" játszom, ahogy nekem tetszik...
Fagyit rendelt, és lassanként eszi, mint aki kiélvezi az ízek harmóniáját, ahogy olvad a nyelvén a hűs édesség. Sosem néztem még ki senki szájából ételt, de önkéntelen nyelek egyet, noha egy falat se férne több belém (jóízűen).
- Szereted a meglepetéseket? - kérdezem, hirtelen ötlettől vezérelve.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Szept. 29 2015, 22:46

Felszalad a szemöldököm, úgy tűnik a fiús arcomon remekül szórakozik. Érdeklődve hallgatom, miket sugall.
-Szóval szerinted nem a külsőm, hanem... a belsőm a megkapó? Valóban így gondolod? Szóval a sejtelmes tekintet és az éj fekete szempár már divatja múlt?
Fektetem a alkarjaim az asztalra, rájuk támaszkodva dőlök előrébb és nézek rá bujkáló mosollyal a szám szegletében. Egyszerre bántó és hízelgő amit mond. Szeretem azt gondolni a külsőm is mindenkinek kívánatos, de hajlamos vagyok azt is gondolni, a külsőm előrébb való másoknak, mint a belsőm, ami viszont bosszantani szokott.
-A megérzések? Mire alapozod őket? Arra amit látni akarsz, amit látni vélsz vagy amit valóban látsz?
Mert nagyon nem mindegy, könnyű félreérteni mások gesztusait.
-Akkor is kéne legyen egy alapvető sármod, ami miatt a nők kikezdenek veled. Kétlem, hogy a puszta megszólalásod összezúzná a plátói képeket rólad.
Nem tűnik fajankónak vagy elveszettnek. Igazi rejtély. Persze ha nem kíván erről beszél felteszem a kezem, hogy hagyjuk akkor. Inkább a munkájára terelem a szót, úgy érzem, az kényelmesebb számára.
-Áh, hát így értetted! Hogyne, ez más csak így van, Ők amolyan múzsák nekem. Szeretek elidőzni a vonásaikon, azokon a finom részleteken, amiket elsőre nem is lát az ember, de az avatott szemnek oly kellemesek. De egy konkrét személyiséget elég nehéz visszaadni, egy képben nem is lehet, csak a markáns jegyeket. Egy sorozatban már nagyobb esély van rá. De kevés ilyen modellem van.
Leginkább a szeretőim, Eric és Seth... Elvégre tíz éve festem le őket, Seth a szemem előtt lett férfi, a vásznaimon, Eric pedig kifinomultabb.
-Kérsz barátom? Kóstolót?
Vigyorgok rá és nyújtom a kanalat, vegyen, látom mennyire fixírozta a tálat.
-Nem, nem igazán. Attól függ. Olyan ember vagyok, aki szereti tudni mi következik mire számítson. Tán meg akarsz lepni valamivel Joshua barátom?
Somolygok rá, érdekelne mivel próbálkozna. Engem nem egyszerű meglepni, maradjunk annyiban.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Okt. 06 2015, 15:48

- Úgy hiszem, a belső kisugárzás fontosabb, mint hogy milyen színű valakinek a szeme- ha belemennék most, hogy pont egy kék szempár körül forgott az agyam néhány napig, biztosan kinevetne.
- A megérzések... azok csak úgy vannak. Nem lehet őket ésszerűen megfogalmazni, az okukat keresni, magyarázatot találni rá. Jön és kész, néha tehetetlen is vagy ellene. Kéretlenül jönnek. Ott vannak..., aztán emészd, barátom!- Nincs ebben semmi szándékosság. - Nem arról van szó, hogy valamit kívánok, vagy valamibe belelátok dolgokat. Megmagyarázhatatlan, épp ez benne a különös- Nem vagyok benne biztos, hogy érti. Ezt még Sebastiannak is nehéz lenne megmagyarázni, pedig ő is a saját bőrén tapasztalta velem kapcsolatban.
- Ah, szóval buta vagyok, köszi!- nevetek fel. Olyan diplomatikusan fogalmazott, meg sem bántódtam. Ha magamba nézek, valóban, a társalgási stílusomon lenne mit csiszolni, nem vagyok az a tipus, aki képes órákig beszélni a semmiről.
- Nem tudom, számomra azok a képek jelentenek sokat, amikről azonnal véleményt tudok mondani. Tudod, ami megmozgat, elindít bennem valamit: gondolatot vagy érzést, lesz konkrét benyomásom, nem kell azon töprengenem, milyen is, amit látok.
Az olvasással is éppen így van, akkor tetszik igazán egy sztori, ha olvasás közben megelevenedik a képzeletemben az egész, helyszínekkel, szereplőkkel, mindenestül.
Elhiszem, hogy problémát jelent, amit vázol: ahhoz, hogy valakiről jó képet tudjon festeni, nem csak a festés technikáját kell jól ismernie, hanem az egyént is, az arc mögött. Úgy vélem, ez az ismeret teszi a két dimenziót "élővé".
- Egy ilyen sorozatot hogyan kell elképzelni? - nézek rá kérdőn, ilyesmiről ezelőtt nem hallottam még.
Nézem a fagyiját, és ahogy eszi. eszembe jut a különös fagyizó, de a nézésemet félreérti, azt hiszi, talán megkívántam az édességet.
- Nem, köszi, tényleg nem kérek!- tagadólag rázom a fejem, aztán hozzáteszem- Éppen csak...- mondjam, ne?- Van egy fagyizó a Frances tömbje mögötti utcában. Különleges ízű fagyikat árulnak ott, azon gondolkodtam, téged érdekelne-e a dolog. Hogyan reagálnál például a polip ízű fagyira? - mondom nevetős grimasszal a szám szélében.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Okt. 06 2015, 22:52

Elnéző arcot vágok, mosolyogva, hogy én sem így értettem.
-Mert a belső kisugárzás nem vetül ki a külsőnkre? Ha mi magunk nem látjuk valamilyennek magunk, nem is leszünk soha olyanok. Ha én esetlennek és csúnyának látnám magam, lehet azt mondanád, nem nézek ki rosszul, de nem gondolnád, hogy megkapó vagyok, hogy sokaknak ellenállhatatlan. Azért vagyok utóbbi, mert magam is elhiszem, hogy a fekete szempár vonzó, csábító.
Futtatok le neki egy rövid összefoglalót erről az eszmefuttatásomról. Finoman gesztikuláltam is közben a kezemmel, mutatva az arcom, majd a szemem.
-A megérzéseket nem lehet valóban, de felülírni őket, átgondolni, elemezni, nos azt mind lehet! Te szerintem nem csinálsz hasonlót barátom.
Mosolygok rá, szerintem csk szimplán örül, ha egy tört részét felfogja, ez baj, ez baj.
-Pont arra utaltam nem, de más magyarázat nem lévén, mivel a külsőddel nincs baj, csak erre tudok gondolni.
Jegyzem meg kedvesen a negédes szavakat.
-Egy semmitmondó képről ki akarna beszélni? Bár relatív kinek mi a semmitmondó és mi a beszédes. Van akinek egy vászon közepén lévő szabályos apró kör az univerzum, másnak a legmozgalmasabb háborút lefestő kép üres, mint egy kiszáradt kút egy száraz vidéken. Hogy ki miről tud véleményt mondani, mindig egyedi.
Egy szó, mint száz, nem kerültem közelebb hozzá, Joshuának mit takar a beszédes kép.
-Sokféleképpen megvalósítható. Nekem vannak modelljeim, akiket évek óta ismerek, minden porcikájuk lefestettem már, a legkülönfélébb helyzetekben, gesztusokkal megörökítve őket. Olyanok mint egy könyv lapjai, beszélnek hozzám... de ezeket nem szoktam kiállítani, csak ritka esetekben, túl belsőségesek és csupán saját kedvelésemnek engedve alkotom meg őket.
Ericről például, vagy a felcseperedő Seth. Szeretem azokat a képeket nézni, ahogy mindinkább markánsabb és férfiasabb lesz. És még van hova idősödnie szerencsére. Közben kanalazom lassan a jeges desszertet, meg is kínálom a másikat, de Ő elutasítja. Elegánsan vállat vonok, majd folytatom az evést. A kanál egy darabig megáll a számban, úgy pillantok fel rá, pár másodperc múlva pedig lassan húzom ki a számból.
-Polip... nos, kedves Joshua, a polip hal ízű, a hal sós, a fagylalt pedig alapjáraton édes. Csak akkor kóstolnám meg ha előtte belenyalsz és fintor nélkül kibírod. Oh, figyelmetlen vagyok. Eljátszanád, hogy ízlik, szóval a felét meg is kellene enned. Minimum, mert én sok dologban konzervatív vagyok, azt hiszem... polip... mi a baj a gyümölcsös fagyival?
Nevetek és látszik elhiszem neki, hogy van ilyen, csak akkor is bizarrnak hangzik. Én pedig bizalmatlan vagyok az új ízek tekintetében, hiába nincs bajom a polipokkal, úgy általában.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Okt. 20 2015, 00:04

- De, épp ez az, erről beszélek én is- mosolygok rá. Hiába egy szép szem, szép haj, ápolt küllem, ha nincs mögötte tartalom, üzenet, valami- Nem feltétlenül a hited az, ami vonzóvá tesz. Talán van valami olyan tulajdonságod, ami átvetül a bőrödön, a lényeden, mint egy aura, körbevesz- Amire én gondolok, más, mint a magabiztosság. Úgy vélem, ő arra alapoz- De mindemellett elhiszem, amit állítasz- teszem hozzá.
- De, igen, igyekszem elemezni és megérteni őket!- mondok neki újfent ellen, mert azt gondolja, nem vagyok elemző típus- Mi célból vannak? Hogyan vettem észre? Mennyi ideig tartott? Milyen erővel bírt? Állandóan jár az agyam ilyesmiken, főleg ha valami nem úgy sül el, ahogy vártam...- mondom nyugodtan. Mindenkinek lehetnek kudarcélményei, én sem vagyok kivétel.
- Jól van, forgasd csak még bennem a tőrt- mondom nevetve, hogy leplezzem, kicsit rosszul esik, hogy ilyen gyorsan lebutáz. Alig ismer, és noha vannak hiámnyosságaim itt-ott, nem tartom magam butának!
A festészet kerül szóba, önkéntelen az irodalomhoz hasonlítom, és érdeklődve hallgatom az ő eszmefuttatását.
- Nos, ez igaz. De ha valakit felizgat egy fekete pont a fehér lapon, valószínűleg nem szabad tarka, zsúfolt képeket nézegettetni vele, mert belebolondul a sok információba...- húzom fel a vállam, kissé mosolygok, bár ezt nem tartom vicces dolognak.
- Ah, ez érdekes lehet!- nézek rá elgondolkodva, amikor a saját modelljeiről és azok ábrázolásáról beszél. Izgalmas lehet új dolgokat felfedezni egy ismerős arcon, testen... Van, amit nem lehet megunni, ugye?
- Én is úgy hiszem, ezek a képek neked jelentenek a legtöbbet. Te ismered a pillanatot, amikor születtek, és azokat az érzéseket más nem is élheti át, ami benned él, ha látod, ha eszedbe jut... Neked van egyedül bensőséges kapcsolatod a képpel és az alannyal, mindenki más önmaga kivetüléseit láthatja viszont- fogalmazom át a magam nyelvére, amit mondott. Vajon egyre gondolunk? Jól értem? Ebben egyet tudunk érteni?
A fagyija aztán lazább témát dobat fel, és látom, hogy megdöbbenti az ötlet (ami az ízeket illeti)
- Csak egy példa volt a polip, nem kell, hogy sós legyen. Gondolhatsz a pezsgőre, egy virágra, színre..- Miért ne? A lilához az ibolyát párosítanám, és az illat feidézi bennem az ízt. Fura, de fordítva nem működik... Ízhez kevésbé (vagy nem) tudok színt passzintani.
- Az például befolyásol, milyen színű, amit eszel?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Csüt. Okt. 22 2015, 20:58

-Nem mindenkinek van igénye holmi tartalomra Josh, főleg férfiak esetén. De egy igényesebb személynek elvárás, hogy ne csak ápolt és csinos legyen valaki, hanem legyen kisugárzása.
Én csak szánni tudom azokat az embernek nevezett egyéneket, akinek semmilyen kisugárzásuk sincs. Egyszerűen életképtelenek, sosem veszi észre őket senki és így zajlik az egész életük. Nyomorultak...
-Gondolod egyes személyiségjegyeim, vagy gondolataim olyan erősek, hogy mondhatni túlmutatnak rajtam, elkerülhetetlenül a szemed ügyébe kerülnek?
Nem kizárt, ez a fajta megfogalmazás sem rossz.
-Na igen, de ezek általában olyan kérdések, amiket utólag tesz fel az ember és nem azonnal. Nem mindegy Joshua. Rögtön kellene felmérni és kielemezni a látottakat, ha jól csinálod, akkor tudsz kedvezően reagálni a másik személyre.
Mert ahogy elnézem neki itt vannak gondjai.
-Azt az állítólagos tőrt Te magad forgatod Joshua barátom, én pont, hogy pajzsot akartam tartani neked, de ha neked jobban tetszik az önsajnáltatás, miszerint buta vagy... párszor elmondod még, hidd el, el is fogom hinni neked.
Emelem rá a kanalat, majd teljes lelki nyugalommal eszem tovább. Mivel éppen arra céloztam, nem gondolom, hogy buta lenne, nem értem mit problémázik. Azt hallja meg amit akar, nem csodálkoznék, ha a nők emiatt lépnének hátra egy lépést.
-Ez rettentő nagy sarkítás kedves új barátom. Ez csak azon múlik, kinek milyen kreatív a fantáziája, milyen kedve van épp. Én magam is tudok fantáziáz látni mások számára csupán néhány pacányi foltban és fröcskölésben, de egy részletgazdag falfestménybe sem bolondulok bele. Hovatovább, szerintem ezzel Te magad is így vagy.
Mosolygok rá, lenyalva a csokiöntetet a kanálról.
-Ezt nagyon szépen fogalmaztad meg, kerekebben én sem foglalhattam volna össze.
Ezután jön a polip ízű fagyival, hallatlan.
-Hmmm pezsgő ízű. Nem lenne ellenemre, az már nem!
Nevetek rá, sós fagylalt... abszurd.
-Annál egészségesebb, minél színesebb, de persze ez a fagylatcsokromra nem áll.
Mosolyodom el, majd folytatom.
-Általában nem. Persze ha valami szénfekete, nem hiszem, hogy akár megpiszkálom is merő jóindulatból. Inkább a tálalásra fektetek hangsúlyt, az ízekre. Miért, téged befolyásol? Egy lila levest bizalmatlannak találsz?
Vigyorodom el, kétlem, de ki tudja, mindig lehetnek kivételek. Közben a fagylaltkehely végére érek, hátradőlök a poharammal és jóllakott ellazulással figyelek rá tovább.
-Mikor érnél rá, hogy lefesselek? Jövőhét vége esetleg?

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Okt. 26 2015, 01:37

Leesik, hogy a kisugárzást az intelligenciával hozza kapcsolatba. Meglehet, nem feltétlenül az értelem igéz meg egy nőben, vagy eddig nem erre koncentráltam. Az bizonyos, hogy Eleet bizonyos szempontból még nem múlta fölül senki. Suzy egészen máshogy tetszik, sokat gondolok rá.
- Ha pontosan meg tudnám fogalmazni, talán el is veszítenéd a varázsod, de valóban van benned valami... - Meglehet, hogy csak számomra különleges, s más világfiak észre sem veszik (bár ezt kétlem). Vannak emberek, akik kitűnnek a tömegből: Elee és Felix ilyen.
- Ez igaz. Menet közben nem ennyire tudatos, és sokkal gyorsabban történik minden. Otthon, a négy fal között azonban van időm és lehetőségem boncolgatni az eseményeket, noha ez úgy tűnhet, veszett fejsze nyele. De ha jobban belegondolsz... minden esemény hatást gyakorol ránk, és későbbi döntéseinkre is kihat. Lehet, hogy valamit ma elbénáztam. Holnap már nem fogom! A mai helyzetet nem tudtam volna másképp megoldani, de mert nem jól oldottam meg, igyekszem alternatívákat keresni, hogyan lehetett volna másképp- ecsetelem asztaltársamnak, miért nem haszontalan - akár később is- elemezni a dolgokat. Azt hozzá se teszem, hogy most sem lennék itt, ha nem rágom át magam a meghallgatáson történteken.
- Amúgy igazad van; az azonnali helyzetelemzést gyakorolni kell, csak előnyömre válhat, ha képes vagyok helyesen reagálni- teszem hozzá elgondolkodva. Ezzel kapcsolatban sokszor felmerült bennem: mi a helyes? Amit a nagyszüleim tanítottak nekem vagy amit időnként az ösztöneim súgnak? Pont az a problémám, hogy néha a kettő szöges ellentétben áll egymással. Abban viszont biztos vagyok, hogy a nevelőim jót akartak nekem!
Tenyerembe temetem az arcom, csak egy pillanatra, oda sóhajtok egyet.
- Akkor félreértettelek. Ne haragudj!- húzom fel a vállam, majd ejtem le. Miből adódott, hogy félreértettem? Teljes lelki nyugalomban eszik tovább. Neki aztán tök mindegy, milyen vagyok, és mit gondolok magamról. Legyen ez az én gondom.
- Megint elbeszélünk egymás mellett, noha logikailag arra válaszoltam, amit te mondtál, nem konkrét őrületre céloztam- nem ér sarkosítással vádolni, amikor a hasonlatot épp ő hozta fel- Lehet minden hangulat és kedv kérdése, de akinek egy fekete pont az univerzum, nem fogja kedvelni a mozgalmas és aprólékos kidolgozást. Lehet, hogy egy másik időpontban, hangulatban igen, de egy időben... szinte lehetetlen. Valami vagy felajz vagy megnyugtat, és a kettő, szorosan egymás mellett az egyik iránti ellenérzéssel jár- felhozhatnám Sebastiant, de túl bensőséges a példa, amúgy sem beszélném ki.
Ha nem is értünk mindenben egyet, jól elbeszélgetünk. Érdekel, amit mond, egy percig sem unatkozom. És aztán akadnak olyan dolgok is, amiben egymásra hangolódunk. A fagyival is sikerül a kedvére valót lelni.
- Mindjárt gondoltam! - nevetek fel és szándékomban áll kideríteni, létezik-e pezsgő ízű fagyi.
- Na igen, ha az étel a saját, természetes színét viseli, egyetértek, de a színezékektől nem vagyok elragadtatva. Úgy tudom, nem is egészségesek az ételszínezékek és tartósítószerek, mégis mindenben ott vannak- teszem hozzá kissé csüggedt hangnemben. Nagyon nehéz manapság egészségesen étkezni. (És nem is tudom betartani, bevallom)
- Ha hiszed, ha nem, ettem már lila levest- nevetek- áfonyát és ananászt főztem össze. Lila lett...- csóválom a fejem, kissé pirulva. - Fura volt, de mivel tudtam, mi van benne, megettem. Ízre nem volt rossz!
Közben kivégzi a desszertjét, elégedetten dől hátra, fürkésző tekintettel méreget.
- A vasárnapom szabad- mondom teljes bizonyossággal- Ha neked megfelel... Van valami kívánságod, milyen öltözetben jelenjek meg? - kérdezem, hogy megkönnyítsem a dolgát. A többit (hova és hányra menjek) biztosan gyorsan meg tudjuk beszélni. Elszaladt az idő, nekem ideje volna már lefeküdni. Gyorsan hajnali 3 óra lesz, és nekem akkor kelni kell!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Hétf. Okt. 26 2015, 23:06

-Meglehet ennyi misztikusság kell a dologba, ettől lesz megfoghatatlan és izgalmas.
Mosolygok rá, meglehet ha mindent tudna rólam, értené mit miért csinálok, mondok nem hogy elveszteném számára a varázsom de még visszatetsző is lennék. Még... idővel Ő is belátja majd, egyszerűen csak így lehetünk életképesek, dominánsak.
-Gyakorlás kérdése az is, hogy rögtön tudj reagálni más emberekre. Otthon sem értelmetlen, de csak aznap. Később már elmosódnak a dolgok, ha valami nagyobb összefüggésre jössz rá, akkor esetleg segíthet, máskülönben nem. Az alternatíva keresés pedig sokszor nem segít, mert nincs válaszreakció. Nem tudod mit reagálna a másik, hacsak nem ismered nagyon jól, de ha meg nagyon jól ismered, akkor meg nem fogod elbaltázni, nem de bár? Ördögi kör. Ezt gyakorolni leginkább csak emberekkel kommunikálva lehet. Figyelni az apró reakciókat, a mimikát, a gesztikulációt, a tekintetet. Az emberek nyitott könyvek, ha figyelsz, a nők is.
Húzódik félmosolyra az ajkam, egy színésznek magyarázzam, milyen fontos mit látsz? Ezáltal is jobb színésszé válhat, ha ezekre odafigyel.
-Pontosan, erre utaltam. Engem is elemezz nyugodtan, ha gondolod, nem fogok hátsószándékot keresni mögötte.
Ajánlom, bár nálam csak azt fogja látni, amit engedek, se többet, se kevesebbet. De gyakorlásnak én is remek leszek neki, ha a barátaival nem meri ezt meglépni.
-Én nem haragszom Rád. Nem lesz lelkiismeret furdalásom olyan dolog miatt, amit el sem követtem. Maximum neked lesz, mert rosszakat gondolsz nem szerény személyemről.
Mosolygok rá, egészen elragadó jelenség, ahogy megroskad, belátja hibáit.
aztán csak elvigyorodom, hogy azt mondja elbeszélünk egymás mellett.

-Tudom, tudom, de ennyi kattantság mindenkinél beficcenhet időnként. De vitába bocsátkoznék veled. Szerintem a ember túl összetett, nem tudhatod, hogy ne lehetne egy adott képnézegető látogatás, kiállítás alatt vegyes hangulatokban. Ha arra kérlek játszd el nekem Rómeót, teljes szerelmi átéléssel, rajongással, majd két percre rá a megtört Othellót, aki megtört, csalódott, kétség sem fér hozz, mindkettőhöz tudsz kellő érzelmi emléket keríteni, átérezni, megélni. Mikor az ember egy képet néz, a kép hasonlóan szól hozzá, mint egy dallam, egy vers, átéled, lecsapódik benned, képes vagy reagálni rá. Ha megfog bennük valami, egy időben tetszett két külön hangulatú és stílusú kép is, nem csupán az egyik vagy másik. Egyszer elviszlek majd egy kiállításra és megnézzük, túl szentimentális vagyok-e, vagy sem.
v Mosolygok rá, élvezem a kihívást a beszélgetésben, érezni feldob ez a fajta eszmecsere, a vélemények egymásnak feszülése, de sokan kötözködőnek gondolnak, akkor édes mindegy a dolog, bántónak fog hatni. Meglátjuk benne hogyan csapódik le a stílusom.
Később már vigyorgok, hogy ennyit már kiismert belőlem: a pezsgőt szeretem, fagyiként is elnyalogatnám minden gond nélkül.

-Igen, ez így van. Tudtad, hogy az emberek hullája is jobban konzerválódik tőlük? Nehezebben bomlanak le...
Hajolok közelebb, mert mégis csak étteremben vagyunk, de Ő már nem eszik, csak én szopogatom az utolsó nyalásokat.
-Tényleg? Na és finom volt?
Hallgatom érdeklődve a lila leves kapcsán, bár látszik, az áfonya miat elgondolkozom, valószínű ízletes lehetett. De válaszol is, nem lett remekmű, de ehető volt.
-Lehet ha legközelebb csinálsz, dobd fel! Egy kis tejszín, több cukor...
Vonok vállat, nem vagyok szakács, de Erick mindig minden gyümölcslevest így próbál finommá varázsolni. Nem értettem sosem miért nem esszük meg szimpla gyümölcssalátaként, vagy fondüként. Ahh, fondü.
-Ne borotválkozz meg! Ez talán az egyik legfontosabb, utána akár nálam is megtudsz, de igényt tartok a szakálladra. Valamint... nem tudom, még kitalálom, nekem is vannak ruháim, de öltönyben gyere kérlek. Valami lezserben! Ha kicsit szakadt sem baj...
[color=#999966] [font=Trebuchet MS][b]simogatom az állam, nézegetem Őt, de közben mindenféle jár az eszemben, hogyan lenne jó. Mondom neki, hogy délután ötre legyen nálam ha az jó, egy papírra leírom neki a címem, de lehet megismeri a kidöntött postaládát is... ((addigra már biztos kidönti a drága Reeven xD))

((köszi Very Happy ))

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Kedd. Okt. 27 2015, 00:29

Bólintok, ezzel a dologgal egyetértek. Kell a misztikusság, de csak annyiban, ami még nem feszélyez. Ha valaki túlontúl bezárkózik, olybá tűnik, nem akarja, hogy megismerjem, tehát nem tetszem neki. Jobb odébb állni.
- Hm, igaz, az agyam állandóan képes kattogni és más fényben tüntetni fel a dolgot egyik nap, mint máskor. De néha akaratlan jönnek elém dolgok és rágódok rajtuk, valószínűleg, mert foglalkoztat a dolog vagy a személy, amihez/akihez kötött- egészítem ki; csak ne nézzen teljesen hülyének vagy életképtelennek.
- Ez igaz! Akkor vagyok igazán bajban, amikor mást látok és mást hallok. Amikor a testbeszéd mást közöl, mint a száj- és akkor még bele sem kevertem a hatodik-hetedik érzékemet.
- Nem ígérem, hogy hangosan fogom tenni, de magamban mindenképp, szinte állandóan, hiszen folyamatosan benyomásokat szerzek rólad, amiből a magam kis puzzle-jét össze fogom rakni...- bólintok kicsit, mosolyogva.
- Mivel neked nem okoz problémát, én is könnyen túl teszem magam rajta- mondom könnyedén. Ha félre is értettem, nem kell elefántot csinálni a bolhából. Megbeszéltük. Ennyi. Nekem is könnyebb, ha nem neheztel.
- Igen, értem. Te azt mondod, a kép ébreszthet hangulatot egy emberben, s belátom, így van. Én arra gondoltam, egy bizonyos hangulat mennyire befolyásolhatja, miket gondolunk egy képről. Lényegében ez is igaz...- nevetek halkan, remélve, hogy egyetért. Valószínűleg mindkét megközelítés helyes és csak az ördög tudja, mi hat a másikra jobban.
- A színészet más. Nem, nem lennék hiteles, ha nem éltem volna át ezeket korábban, mert ezeket az emlékeket kell felidézni magamban, de a színészet csak játék, szórakozás, és ahogy szerelmes is többféleképp tud lenni az ember, úgy csalódott is. Nemde valaki Rómeót nyálas nőfalónak gondolja, Otellót pedig lelkileg gyenge ifjúnak? - már megint oda lyukadunk ki, hogy mekkora szerepet játszik az egyén ugyanazon dolgok megélésében. De ez így van rendjén, nem vagyunk egyformák.
A kiállítás ötlete egyébként tetszik, remélem, nem csak szó marad. Úgy érzem, jól járnék vele, ha egy bennfentessel sétálhatnék körül egy ilyen helyen.
- A rumról tudtam. A pezsgőtől is? - bár lehet a cukor vagy az alkohol hatása teszi, már nem emlékszem- Sokan talán tévesen isznak olyan sokat azt remélve, hogy ez az örök élet titka- viccelem el egy kicsit a témát. Ha már közel hajolt.
- Volt benne az is: tejszín és valamennyi cukor, szóval akár turmix is lehetett volna...- nevetek halkan. Nos, az tagadhatatlan, hogy a színe meglepett- Elfogyott, jelent valamit, nem?
Aztán lassan búcsúzkodunk, bár még megbeszéljük, mikor és hol találkozzunk, hogy modellkedjek neki. Meg is egyezünk, a szakáll még belefér, épp növesztem, és ez a bemutatóig le sem kerül (ha csak Suzy meg nem kér rá). Szép szóval válunk el, és megy mindenki a maga dolgára. Remélem, nem alszom el hazafelé, nagyon elfáradtam, hosszú volt a nap.

(Köszönöm én is. Smile)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Give a little more - Joshua & Felix   Today at 11:34

Vissza az elejére Go down
 

Give a little more - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-