-Persze, hogy megyek veletek. Egy óra múlva találkozzunk a klub előtt. - Barátnőim telefonáltak, hogy menjek el velük az egyik híres klubba. Nem mondhattam nemet, mert ez csábító ajánlat volt tőlük. Így is régen voltunk csak mi négyen valahol. Mindig jött velünk valaki nem kívánatos alak.
Nem öltözök ki nagyon, csak egy szimpla kék ruhát veszek fel és egy fekete tűsarkút. A sminkem sem viszem túlzásba, csak egy egyszerű natúr sminket csinálok.
[1 óra múlva a klub előtt]
-Sziasztok! - Puszilkodunk egy sort, majd bemegyünk. Iszunk mind egy rövidet plusz egy koktél.
És úgy döntünk, hogy elmegyünk táncolni. Ám ők eltűntek, így egyedül maradtam. Bemegyek a tömegbe megkeresni őket. Vissza nézek a pulthoz, és az egyik széken ott ül egy fiú. Elmosolyodik, emeli rám a poharát, majd ide jön hozzám.
-Neked mondták már, hogy rossz a csajozós dumád? - Válaszolok a kérdésére. Nem jó a csajozós dumája az tény, de jól néz ki. Így megfogom a kezét, ahogy nyújtja. Mit sem törődve azzal, hogy elég feltűnően végig nézet rajtam.

Elmosolyodok a válaszára. Még hogy ne vonjak le hamar következtetéseket. Hát én ilyen vagyok, elég hamar leszoktam vonni a következtetéseket.
Elkezdünk táncolni, egyszerre mozdulunk a ritmusra. Majd szépen lassan közelebb lép hozzám és a kezét a derekamra teszi. Picit én is közelebb lépek, de csak fél lépésnyit.
- Csak régen voltam itt.
Utoljára a tizennyolcadik születésnapomkor voltam ebbe a klubba. Akkor se egész éjszakára, és akkor se éppen bulizni. Inkább csak kísérőnek voltam itt jelen.
- És te milyen gyakran jársz ide?
Gondolom én, hogy sokszor. Hisz meglátásom szerint elég jól ismeri a helyet.
- Nincsen pasim.
Lezárom ennyivel, nem részletezem, hogy kikel jöttem. Értelmetlen lenne, meg ők úgy is itt hagytak.

-Tény és való, hogy másabb arcok járkálnak ide, mint három éve.
Régen volt már, hogy itt voltam, nagyon régen.
-Van egy kisebb angol pub oda szoktam járni. Meg néha napján becsúszik egy- két házibuli.
Ennyire azért kötődhetek a szülőhazámhoz. Imádom azokat a kocsmákat, nyugisak, kellemes a hangulat. A házibulikhoz meg csak annyit, hogy elég sok fiú barátom van. Így aggyák alám a lovat általában.
Jó neki, hogy van ideje bulizni. Mostanság nekem arra sem van túl sok.
Elmosolyodok a kérdésén.
-Pasikra bukom.
Így van, jó hogy nem volt sok pasim az életeben, de akkor is rájuk bukok.
-Jó, nem egyedül jöttem. A barátnőimmel jöttem.
Lenne még hozzá egy fontos kérdésem. Amit nem ártana tudnom.
-Ha már így beszélgetünk. Megkérdezhetem a neved?

-Nekem mondod.
Túl régen volt, ahhoz, hogy minden egyes kis részletre emlékezek. Főleg úgy, hogy azért berúgtam ott is.
Elmosolyodok.
-Köszi!Ha félig is de angol vagyok. Nem, nem jobb.
Tényleg szeretem az angol söröket és tényleg vannak unalmas angolok. A férfiak tényleg merevek, a nők nem túl szépek, Az időjárás se túl jó, de szép helyek vannak.
-Én nem túl régen voltam.
Körülbelül egy hónapja, jó buli volt.
Majdnem elnevetem magam a mondatára.
-Maximum kimentenének. És nem minden nő. Hidd csak el.
Hála az én barátnőim nem féltékeny típusok. Elég jól megválogatom a barátaimat, mind a lányokat, mind a fiúkat. Ilyen témában elég kényes vagyok.
A válaszát a fülembe súgja, miközben közelebb húz magához, megfordít neki háttal és átkarolja a derekam.
-Lana, de úgy hívsz ahogy akarsz.
Mondom miközben jobban oda simulok hozzá. Ösztönösen mozgok és elégé el is engedem magam.

-Köszönöm!
Tudom, hogy elhiszi, de azért megköszöntem neki a bókot. Főleg azt, hogy sokkal pezsgőbb vagyok. Tény az angolok elégé befásultak, de mivel már nem sok angol van Angliában.
-De elégé. De nekik is vannak határaik.
Meg azt meg se említsem, hogy azért nem ennyire szemetek.
-Kösz! A szüleim érdeme.
Én is szeretem a nevemet, egyszerű és így az emberek könnyen megjegyzik. Örülök, hogy ezt a nevet adták a szüleim.
Elég jól táncolok, szerencsés voltam, mert tánctanárhoz is jártam. Így úgy érzem, hogy egy picit én vezetem őt. Bár ehhez a összesimulós tánchoz sem vezetés nem kell, sem tánc tudás.
Hozzám simul és mikor pörgősebb a zene végig simítja a karjaimat és a derekamat. Nem tagadom jól esik. Maga felé fordít, mosolyog ami megnyugtat.
Jó pár szám múlva közel hajol a fülemhez és kérdez valamit.
-Benne vagyok.
Lehet, hogy meg foglya a kezem és elhúzz a bárpulthoz, de lehet, hogy csak biccent, hogy kövesem.

-Nem tudom, hogy milyen vagy ha nem csajozol, így erről nem tudok nyilatkozni.
Minden férfi más csajozás közben, mint a minden napi életben. Vagy épp nem, vagy önmagukat adják és kiderül róluk, hogy cica fiúk. Így inkább én azokat szeretem jobban akik nem önmagukat adják.
-Ja igen! Majd elfelejtettem.
Tényleg ő is kellet hozzá, hogy ez legyen a nevem. Főleg úgy, hogy sok ismerősöm van akinek a nevét az anyakönyvvezetője szúrta el a nevét.
Könnyen igazodik hozzám tánc közben. Épp ezért jó vele táncolni, mert így nem akarja átvenni tőlem átvenni a vezetést és így nem kell "veszekednünk" azon, hogy ki irányítson kit. Így sokkal könnyebb táncolni. Tánc közben nem ér az intimebb testrészeimhez, ami neki a szerencséje. Mert ha nem így tenné rég leléptem volna és még lehet, hogy nagy pofonnak lenne kis gazdája.
Megkérdezi innék-e valamit, igent mondok mert majd szomjan halok. Nem túl erősen megfogja a csuklómat és elindul velem ki a tömegből. Kell párperc mire kiérünk a bárpulthoz, de szerzet nekünk helyet is. Épp hárman állnak fel a pulttól, így mi a háromból lestoppolunk két helyet.
-Csak egy Hugo-t.
Abban kevés alkohol van, most az a nekem való.

Nevet az előző állításomon, így magamnak adok igazat abban, hogy más mit amit mutat. Bár lehet, hogy nem és pont kifogtam egy normálisabb srácot a sok cica fiú közül. Kiráz tőlük a hideg.
Szerencsére nagyon alkalmazkodó jellemmel futottam össze és tényleg rám bízza magát a táncban.
Oda vezet a pulthoz és rendel, mind a kettőnknek Hugo-t rendel. Imádom azt a koktélt, főleg úgy, hogy viszonylag kevés alkohol van benne. Most jobb lenne józan maradni, már csak az önvédelem miatt is.
Míg a pultos csávó készíti a koktélokat, közel hajol hozzám és jó hangosan kérdez is. Jó, hogy hangosan, ha halkan kérdezné nem érteném a zajban.
-Nem járok, csak pár évig tánctanárhoz jártam.
Nem is szeretem igazán bejárkálni az órákra, de kötelező volt. Meg végül is az ilyen helyzetekbe jól jön az a megszerzett tudás is.
Megkapjuk az italokat, koccintunk és kortyolok belőle egy kicsit. Imádom a bodza és a menta keverékét, meg persze a bor sem utolsó benne.
Felkacagok.
-Lehet, hogy menta is van benne. De ezt borral csinálják én nem rummal, meg ebben a mentán kívül ég bodza is van.

//Ugyan semmi, ennél keményebb drogokat is szedet már. //

-Apa jóvoltából. Azt gondolta így majd könnyebben kapok állást.
Nem mondom, hogy nem szeretem csinálni, de tény, hogy nem szeretem. Munkát meg így is úgy is kaphatok anélkül, hogy tánctanárhoz járnék. Egy csomó olyan színész van aki nem tud táncolni, őket is megtanították valahogy.
-Én mindig is boros voltam. A pezsgőt annyira nem szeretem. A rumot meg ki nem állhatom. És ja tényleg nem dominál a bodzának az íze, de egy kicsit azért lehet érezni.
Utálom a rumot, az pont, hogy nem ízlik. Sok mindent megiszok, de azt nem. Vagy ha meg is iszom, vissza jön. A bodzást meg imádom, mindig a nyár kezdetét juttatja az eszembe. És mind tudjuk, hogy a nyarat mindenki várja és szereti.
Elmosolyodok, voltam már pár buliba de egy se volt olyan hűde durva.
-Hmm, jó kérdés. Talán amikor beledobtak a medencébe. Más nagyon nem volt mostanság és nem is nagyon lesz.
Soha nem ittam nagyon szét magam, vagy legalább is ez a Lana soha. A réginek nem kevés buliba volt része. Volt olyan, hogy egy árokba találtak meg vagy, hogy egy másik városba ébredtem. Mindig utálni fogom a régi önmagamat.

-Színészkedés lenne az a munka, de ahhoz is elengedhető a tánc.
Nem értem még a mai napig sem, hogy miért kell táncolnom, de ez van. El kellet fogadnom Apa döntését.
Elmosolyodok a kérdésére.
-Hát, biztos van olyan is, de tuti, hogy van olyan amibe egyezik az ízlésünk.
Nem tudom, hogy milyen ember, de száz százalék, hogy valamibe megegyezik az ízlésünk. Legyen az film, étel, ital, zene, sport...stb. Persze sok más eltérés lehet, sőt van. Minden ember más és más.
-Igen, iszonyat jók tudnak lenni, ha az ember fel van rá készülve és visz magával fürdőruhát.
Tényleg jó tud lenni egy ilyen buli, de én akkor nem arra számítottam. Én arra számítottam, hogy iszogatok egyet a haverjaimmal, illetve berúgok a haverjaimmal, de hát nem úgy jött össze mint ahogy én akartam. De lényegébe még jobb is volt.
-Mert nincsen időm a munka és a suli közben.
Egyedül nyáron tudok elmenni bulizni, de azt kihasználom. Nyáron csak a munka van, az meg nem olyan sok időmet emészti fel, hogy ne tudjak elmenni bulizni.
Felemelem a poharamat a pultról és megiszom a benne lévő párcsepp koktélt. Majd lerakom és elkezd fájni a fejem. Meg kell mosnom az arcom, meg be kell vennem egy fájdalom csillapított.
-Ne haragudj meg, de ki kell mennem a mosdóba.

-Egyáltalán nem. Csak úgy gondolja az Apám, hogy így több fajta filmben szerepelhetek.
Elmosolyodik az előző kijelentésemen, hogy biztos, hogy van valami közös bennünk. Minden emberbe van valami közös, ha apróság is de van.
-Fasza, de engem ruhástól dobtak bele. Nem volt valami nagy élvezet.
Mielőtt beledobtak nem volt senki a medencében. Épp akkor avatak be minket. Tudom, tudom ez olyan szektásan hangzik, de egyáltalán nem olyan volt.
-Nem kell ahhoz feltétlenül buliba mennie az embernek, hogy szocializálódjon. Bárhova máshova elmehet, mondjuk moziba vagy csak egy kávézóba. Bárhova.
Nekem nagyon jó társasági életem van bulik nélkül is. Nagyon sokat járok le a strandra haverokkal, vagy volt olyan is, hogy mozizni mentünk. Bár azt tudni kell a baráti társaságom zöme fiú, talán öten vagyunk lányok. Így még a mozizás is átléphet iszogatásba.
Elindulok a mosdóba, érzem, hogy nem lesz itt nagyon nagy bulizás. Majd szét robban a fejem annyira fáj. De hátha segít a fájdalom csillapító. Megvárom a mosdóba, hogy hasson, illetve csak öt percet várok, hisz ha minden igaz öt perc múlva hat.
[5 perc múlva]
Nem hatott így kisétálok a mosdóba és oda megyek Ravernon-hoz és oda hajolok a füléhez. Így hozzá tudok szólni átlag hangerővel.
-Bocs, de haza kell, hogy menjek.

Elmosolyodok.
-Nem, csak így azt gondolja, hogy több szerepet tudok vállalni. Illetve hát több fajtát.
Felröhögök. Hála nincs igaza.
-Egyáltalán nem erre ment ki. Inkább tudod az olyan beavatás szerű volt. De ha arra is ment volna ki a játék, nem jött össze.
Azért ennyire én sem vagyok hülye. Szerencsére a kabátom nem lett vizes így ezt feltudtam venni, míg nem volt rajtam póló. Így nem láttak semmit. Legalább is remélem.
-Valamilyen szinten igazad van, de nem teljesen. Mert simán szert lehet tenni új ismerősökre egy kávézóban is.
Nem egy barátom ismertem meg kávézókba. Abban viszont tényleg igaza van, hogy ott sokkal nehezebb ismerkedni, hisz ne,m megy csak úgy oda a másik asztalhoz, hogy "Hello. Mizus?" míg egy buliba oda lehet menni. De aki ismerkedni akar ott is megtudja oldani.
Elmegyek a mosdóba, ő addig vár. Miután kimentem közöltem vele, hogy haza megyek. Rendesen fogadta, és közölte velem, hogy elég rosszul nézek ki. Hát kösz tudom. Nem értem, hogy mi a baj.
-Azt megköszönöm.
Jelzi a kezével, hogy menjek. Így én elindulok a kijárat felé.

-Lehet.
Így még nem nagyon gondoltam bele ebbe az egészben. De lehet, hogy tényleg neki van igaza. Hisz tényleg könnyebben kapok munkát, ha több mindenhez értek.
-Hogyha te mondod.
Biztos valamivel jobban ismeri a fiúkat mint én. de hisz ez nem is véletlen, hisz ő maga is az. Legalább is remélem, hogy tényleg az. Szerencsére még nem jártam úgy, hogy valaki ne az lett volna mint aminek, akinek mondta magát.
-Hogyha jó vagy akkor könnyű. Legalább is pasiknál.
Nekem valahogy mindig sikerül egy-két pillantást elcsípnem. Pedig állítom, hogy nem arra megyek rá, hogy minél több pasival szemezek. De tudjuk, hogy a nők nehezebb esetek mint a pasik, ezt mindenki tudja. Jó persze vannak kivételek, de tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt.
Elmentem a mosdóba, elég rosszul vagyok, így úgy érzem, hogy haza kell mennem. Ki megyek a mosdóból és közlöm vele az akaratom. Felajánlja, hogy elkísér egy darabon, szívesen veszem. Persze tudom, hogy célja van ezzel. Hát legyen, lehet, hogy még bele is megyek a játékba.
Elindulok haza felé. Lassan megyek, hogy utol tudjon érni.
-De elégé valószínű. Nem sokkára jobban leszek.