Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

» EOF - Empire of Fantasy
Szomb. Dec. 09 2017, 08:27 by Vendég

Top posting users this month
Vincent Sparks
 
Judith Moody
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Claire P. Collins
 
Edgar S. Winters
 
Samuel T. Collins
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 But tonight we dance - Noel & Trin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: But tonight we dance - Noel & Trin   Kedd Jún. 16 2015, 20:41

Előző nap még megbeszéltük a terveket, azt is, hogy elintézzük, hogy Noel valahogy hamarabb tudjon eljönni a munkából. A reggel bevásároltunk nasit, italokat, alkoholt és alkoholmenteset, bár lehet, hogy nem sokan iszogatnak majd a kólából, na meg persze koktálokat is keverünk, de erre külön szóltam egy mixernek, hogy legyen olyan kedves eltolni a képét egy éjszakára italokat keverni. Mi több, házhoz rendeltem egy lemezlovast és egy élő zenekart is, mert nekem nem igazán lesz kedvem zenélni, max egy-két szám erejéig, mellesleg nem mindenki csak a rockot szereti majd a társaságban, ezért meg kell majd osztani, hogy mikor melyik zenél.
Annyira spontán nem igazán tudom megszervezni a bulikat, de így is jól alakulnak, ha aznap döntöm el, mi hogy legyen, és ez persze mindig így van. A kajával nem bajlódunk sokat, vannak ismerősök, akik besegítenek, hogy azért valami normális étel is jusson szerencsétlenek szervezetébe a sok ital mellett.
A díszleteket is elkezdtük, a medencék mentén fáklyákat helyeztünk el, hogy este majd azokkal világítsunk, s ezekből kerültek még a színpad közelébe és egyéb olyan helyekre, amelyek felé megfordulnánk. Az oszlopok kaptak babérleveleket, a többit meg úgy istenigazából Noelre bíznám, mert nekem vannak ugyan elképzeléseim azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan nézzen ki, mondjuk párnák, jóóó sok párna, hálós függönyök, de körülbelül semmit nem konyítok hozzá.
A munkából sikerült őt elrángatni, vagy legalábbis szépen megbeszélni a bent lévőkkel, hogy nekünk nagyobb szükségünk van rá, ha nem tetszik, lehet panaszt benyújtani. No persze mindezt csak akkor tettük meg, ha Noel is úgy akarta, a beleegyezése nélkül biztos nem húzom ki a színház kellős közepéről mindenki szeme láttára.
Noel még sosem volt nálam, még csak a házat sem mutattam meg neki, talán elfurikázhatott mellette. De most én furikáztam el őt a srácokkal.




- Mit gondolsz, ki tudod pofozni egyiptomi stílusúra? Legalábbis elég, ha csak az udvar profilján dobunk kicsit - magyarázom az állam simogatva, ahogy kilépünk a kocsiból. Bár még időm sem volt arra, hogy körbevigyem és máris letámadom ezzel a kéréssel szegényt.
- De ha különben körbe szeretnél nézni ötleteket merítve, tedd meg, érezd magad otthon, a többiek már megtették - mármint azt, hogy otthon érezzék magukat. Chad szokott úgy ülni a nappali kanapéján a plazma előtt úgy, hogy felteszi a lábát az asztalra, miközben bedob egy sört, nem is zavartatva magát. Ez valahogy mindig lejött nekem, hogyha zenekarról van szó, mindig a szólógitáros és a dobos a leglazábbak.
- Remélem, nem hagytunk ki semmit - gyújt rá egy cigire Ben. - Bár még mindig van idő - hála az égnek, mint a tenger. A vendégek általában hét után kezdenek szivárogni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Kedd Jún. 23 2015, 19:58

Tényleg bejöttek értem a melóhelyre. Hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy komolyan gondolták mindazt, amit előző nap mondtak. Még szerencse, hogy nem voltam nyakig a munkában, így annyira nem volt gázos a szitu. Inkább vicces. Bár lehet, hogy a főnök nem így fogja később gondolni, de annyi baj legyen, egy ideje úgy is agyalok a váltáson, csak lusta dög vagyok. Előfordul az ilyen.
A kocsiban egész végig azon pörögnek, hogy milyen lehetetlen dolgokkal lehetne még feldobni a bulit és ezek közül egyáltalán mi is az, aminek legalább halvány esélye van a megvalósulásra. Úgy is azt fogjuk megcsinálni, a lehetetlen nem létezik, főleg nem egy ennyire idióta társaságnak, mint mi. Beszállok én is az őrült agymenésbe, elvégre oltári nagy baromságok kitalálásában is menő vagyok, miért ne bontakozhatnék ki itt is? Amúgy is kezdem egyre jobban bírni a bandát, nem kellene szerencsétleneket abba a tudatba ringatni, hogy szótlan, begyöpösödött idióta vagyok. Bár azt hiszem ezt a részét a tegnap este egész jól megcáfoltam.
Mikor odaérünk a házhoz és kiszállunk elismerően bólintok. Elég pöpec lakása van Trinnek, elleszünk vele egy ideig, míg teljesen egyiptomi hangulatot varázsolunk ide, de simán megoldható. A gyors haladás érdekében meg befogom a srácokat is, nem lesz itt lazsálás, kérem szépen! – Sima ügy.  – Na jó, ez túlzottan optimista hozzáállás, lehet nem lesz ez annyira sima, de ez a része később senkit nem fog érdekelni. – Néhol lehet macerás lesz, de megoldjuk valahogy.  – Maximum kitalálunk helyette valami mást, egy még menőbbet, persze az ókori civilizáció témájánál megmaradva. – Ez egy jó ötlet, meg amúgy sem árt. – Utalok a terepszemlére. Anélkül egy kicsit nehézkes megtervezni bármit is, hogy valójában fogalmad sincs arról, hogy hogyan is néz ki az egész hely. – Meg kell hagyni egész jó munkát végeztetek az előkészületekkel.  – Legalább az alapok már megvannak, és azzal nem kell szórakozni. – Annyit áruljatok el még légyszi, hogy mennyire gondoljátok komolyan a piramis vagy a Szfinx felhúzásának ötletét?  – Ilyenekkel is elpoénkodtunk, de azért lassan nem ártana tisztázni, hogy mit és mennyire gondoltunk komolyan. Nem este hatkor akarok még azon stresszelni, hogy minden meglesz-e időben, mert 5:57-kor valaki kitalálja, hogy mégiscsak kell vagy az ellenkezője. – Hirtelen azt mondanám, hogy megvan minden, ami kell.  – Válaszolok Bennek. Közben előkotrom én is a cigimet és tarhálok egy gyújtót a sráctól, mert az enyémet hirtelen nem találom. – Nos srácok és Trin – nehogy megsértődjön itt nekem – kezdhetjük? – Remélem nem hitték azt, hogy ők itt elsörözgetnek, amíg én melózok. Nem-nem. Ők is segíteni fognak. Jó buli lesz az is, ígérem. Sörözni aközben is lehet…

_________________
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Kedd Jún. 23 2015, 22:37

Úgy tűnik, Noel azon kevés emberek egyike, akik kijönnek mind velem, mind a zenekarral. Mondjuk ezekkel a lököttekkel nem nehéz, de ha egy zokniba tömött - akarom mondani bűzös -, és más értelemben hülye, azaz értelmileg fogyatékos emberrel kerültek volna össze, valószínű, hogy nem így vélekednének. Noel teljesen közel áll a mi értelmiségi szintünkhöz, a fiúk nem mindig hülyék, ez az alapvető hangulat náluk, ha akarnak, akkor teljes komolysággal tudnak hozzáállni egy-egy feladathoz.
A kocsiban elég jól elszórakoztak, amíg én vezettem, és inkább igyekeztem az útra figyelni, mintsem rájuk, de azért beszálltam ebbe én is. Amikor felhozták a Szfinx és a Piramis dolgot, sűrűn pislogtam vissza rájuk a visszapillantó tükörben - ez komoly? Mondjuk, tökre benne lennék, sőt... vannak más elképzeléseim is.
Noel meglepődik, amikor kiszáll, bár ez engem nem hat meg, sokan mondták már, hogy tök nyugis és vagány helyen élek, szívem szerint én tökéletesen megelégednék egy kis vidéki faházzal, ha van mellette egy tó, ahol lehet horgászni és csónakázni, meg a partján hűsölni, de mivel vannak emberek, akik inkább úgy vélekednek, hogy itt nagyobb bulikat tudok csapni, nem ellenzem. Valószínű, hogy ez a vidéki faház csak egy álom marad, az is lehet, hogy egy szép napon nyaraló.
- Sima? Fasza - Luke megveregeti Noel vállát, ezt a hozzáállást várta a tegnap esti sörözés után. Valljuk be, tényleg besikerült fejenként három is, pedig nem terveztük. Az a baj, hogy tényleg nem is tervezünk előre, így random jönnek a dolgok.
A srácok tök komolyan merednek Noel-re, hogy ez mégis milyen kérdés?
- Haver, amit mi mondunk, azt általában teljesen komolyan értjük. A szó szoros értelmében mi felhúzunk itt egy piramist, amibe be tudsz majd bújni, de ott legyen valami ijesztő! Még nem jöttem rá, hogy mi - vakarja a tarkóját Max.
- A szfinx az már neccesebb, ahelyett legyen valami kis szobor...szobrocskák - közli rögtön Ben. Még nem is tudom, hogy miből hozzuk össze a piramist, biztos találunk hozzá anyagokat, van itt minden.
- Amúgy gondoltam, hogy lehetne még esetleg pár szarkofágot elhelyezni... abban az emberek is ijesztgethetnek egymás között. Kikölcsönzök párat. Egyébként van egy ilyen múmiakirálynő szerkóm, lehet felveszem - ez arra késztet, hogy egy jót röhögjek magamon, még el is képzelem... szerintem egyszer nem volt rajtam.
- Ááá, arra gondolsz, amiben elmentél egy jelmezbálba? - teszi fel a kérdést Chad. A röhej azonnal a földre hullik.
- Voltam jelmezbálban? - hát ez egy nagyon jó dolog, hogy nem emlékszem ilyenekre. Teljesen megfeledkeztem róla! Bár akkor miért lenne ilyen szerkóm, ha nem kellett volna? Csak úgy nem veszek ilyeneket még fellépésre sem. Chad bólogat eléggé cinkos vigyorral az arcán, amiről sejtem, hogy valami történhetett akkor, csak ezek a sunyik nem akarnak nekem beszámolni róla.
- Valaki eljön velem esetleg? Noel? Te jobban értesz ehhez. Addig rátok bízom a tennivalókat, skacok. Csináljatok kaját! - ahhoz legalább még értenek. Noel pedig hátha eljön velem a díszletekért.

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Szer. Jún. 24 2015, 16:17

- Mondjuk múmiák?  – Kérdezek vissza, mikor felvetik, hogy valami ijesztgessen is a piramis belsejében. Teljesen jogos a felvetés és az elvárás, a kérdés, hogy ezt hogy a francba fogjuk összehozni alig néhány óra alatt. Na, mindegy. Lesz, ami lesz, kihozzuk a helyzetből és a lehetőségekből a lehető legtöbbet. Ezt garantálom. – Ben az ötleted zseniális.  – Végre valaki, aki talán racionálisan gondolkozik? Legalább egy problémával kevesebb, elég lesz a piramisos témát megoldani valahogyan.
Szarkofágok? Király ötlet, nem is kellek én ide, kitalálnak ezek itt mindent, sőt gondolom a megvalósítás se okozhat nekik problémát. De az sosem árt, ha van legalább egy ember a társaságban, aki állítólag ért is az ilyen dolgokhoz. Igaz maximum csak a gördülékenyebb munkamenetet fogom tudni biztosítani. A meló része az így is meg úgy is nagyjából ugyanaddig tart. – Múmiakirálynő? És ezt csak most mondod?  – Próbálom visszafojtani a nevetést, több-kevesebb sikerrel. Előttem lebeg egy kép, hogy vajon hogy nézhet ki egy ilyen cuccban Trin, de inkább gyorsan megpróbálom elfelejteni, mielőtt meglincsel, mert kinevetem. Bocs, de rohadt vicces. – És ha már volt jelmezbálban, legalább vannak róla képek? Ezt most rögtön látni szeretném! – Kicsit nem árt húzni az ő agyát is. – Gondolom jól sikerült este lehetett, ha emlékfoszlányok sincsenek meg.  – Bennük tényleg nem lehet csalódni, ha buliról van szó. Tegnap is az „egy sör, tényleg csak egy sör” elvet hangoztatták egy ideig, aztán nagyon gyorsan rátértek az „egy sör nem sör” hitvallásra. Én meg nem ellenkeztem. Annak mondjuk kifejezetten örülök, hogy a sör mellé nem került oda néhány tömény is, akkor lehet most nem lennék ennyire vidám és lelkes.
- Ja, persze.  – Reagálok arra a kérdésre, hogy elkísérem-e Trint. Elszívom a cigim, aztán jelzem, hogy akár indulhatunk is. – Ha a piramis dolgot tényleg, de tényleg komolyan gondoltátok, akkor megpróbálom elérni az egyik filmes havert, hátha neki akad elfekvőben egy ilyenje.  – Hihetetlennek hangozhat elsőre, de el nem tudják képzelni az emberek, hogy egy-egy színház, filmstúdió raktárában milyen kincsek rejlenek. – Egyszerűbb lenne, ha nekünk már csak az ijesztgető múmiákról kellene gondoskodni.  – Ha egyáltalán találunk olyan építményt, ami nemcsak elfér az udvarban, de még ilyen célokra is alkalmas.

_________________
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Csüt. Jún. 25 2015, 15:36

- Múmiák! - vágja rá rögtön Chad, bár fogalmam nincs, hogy múmiákat honnan fogunk szerezni, de biztos vannak a színházasoknak olyan cuccuk, ami automatizálva van, és ijesztget. Ha már ezt a szellemvasúton meg tudják csinálni, és be van időzítve, akkor mi miért ne tudnánk megcsinálni. Ben büszke magára, és hogy ezt mutassa, kihúzza magát lovagiasan, mintha csak a seregben látnánk őt - pedig soha életében nem volt katona, bár édesapja az.
Noel felpörög a múmiakirálynő hallatán, én csak a fejem fogom és semleges arcot próbálok vágni az egészhez, mert nem érdekel, ha most Noel látni fogja azokat a képeket.
- Mi az, hogy! Még videó is készült róla! - lelkesedik Luke, aki máris előkapja a telefonját, de én kiveszem a kezéből és visszatolom a zsebébe.
- Majd megmutatod, ha visszajöttünk - őt ismerve biztos nem egy perces videót vett fel, hanem fél órásakat, és akkor a mai nap nem fogunk végezni. Majd pihenésképpen darabokban megnézik, ha úgy óhajtják.
- Egyébként ebben az a legrosszabb, hogy reggel normális ruhában ébredtem fel, szóval nem tudom, hogy került le rólam a jelmez, és a ruha fel... - gonoszan végigsandítok a népségen, s látom rajtuk azt a rejtélyes pillantást, meg mintha mi sem történt volna. Na jó, kezd tőlük kirázni a hideg. És ez már egy hónapja történt, nem is értem, miért most hoztuk fel.
- Igen, az nagyon über-állat lenne! - mutatja fel hüvelykujját Max, legalább nekünk sem kellene annyit bajlódni a díszítésekkel. Nem értem, hogy miért ekkora felhajtás, szeretünk jó bulikat szervezni, azokhoz pedig jó cuccok is kellenek. Bár igaz, hogy idővel, mikor mindenki be lesz állva, már teljesen mindegy, hogy mi van a környezetedben.
Elviszem ugyanazt a kisbuszt, amivel eddig jöttünk, mert abba hoztuk a sok holmit, meg sokkal kényelmesebb ebben furikázni, mint egy sportkocsival, abban nem férnének el a díszletek. És a fiúknak is sok hely kell. Beszállunk, s elindulok az egyik nagyszabású üzletbe, ahol láttam, hogy ilyeneket lehet tőlük kölcsönözni esküvőkre, bulikra, kampányokra, de mi maradjunk csak a buli részlegnél. Közben meghallok egy számot, ami a pendrive-ról szól - nem szeretjük a rádiót, csak ha valami érdekeset akarunk hallani -, ez mégpedig a Crystal Ball Crazy-je, amibe belekezdek én is. Persze, hogy ne idegesítsem annyira Noel-t az énekkel, idővel abbahagyom, ne érezze magát furán.
- Menni fog ez. Rövid idő alatt beszerzünk mindent, addig a fiúk kaját gyártanak. Hidd el, hogy jók benne, Ben apja szakács, úgyhogy van hozzáértése, a többieket el tudja igazítani. Aztán meg ugyanolyan rövid idő alatt beszerelünk mindent. Ha már koncert előtt kisebb bárokban fel tudjuk szerelni a hangszereket, akkor ez sem igényelhet nagyobb tudást - a telefonom közben állandóan pittyeg a sok sms-től. - Az én telefonomra eddig jött száz üzenet, hogy biztosan jönnek. Ebbe ha még beleszámolod azok barátait... szerintem kezdek félni - pedig nem kéne, de ha ennyi ember van a házadban, akkor kicsit sokkoló, főleg féltve a cuccaidat, hogy össze ne törjék és le ne hányják. Erre valók a közelebbi barátaim is, hogy ügyeljenek a rendre, ugyanis nem csak én vagyok a házigazda ilyen helyzetben.
- Megkérdezhetem, hogy miért lettél ilyen... színházas? Jól fejezem ki magam? - nem tudom, pontosan hogy nevezzem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Szomb. Júl. 04 2015, 22:25

- Szavadon foglak! Ebben biztos lehetsz. – Na nehogy már a végén a feledésbe merüljön a videó. Ha félórás, akkor félórás cigiszünetet fogunk tartani. Ezt a videót látnom kell! Pont. Vitának helye nincs. – Szép teljesítmény. – A srácokon látszik, hogy ők többet tudnak a szituról, mint amennyit Trin. Vagy amennyit hajlandó elárulni. Lehet egyszerűbb lesz tőlük beszerezni majd az infókat. Plusz azt hiszem, fel kell készülnöm lelkileg is, hogy itt egy überbrutál buli van kilátásban. Anno ez nem okozott volna különösebb problémát, akkor még fiatal voltam és bohó. Oké, most sem vagyok öreg, de elmúltak azok az évek, amik a reggelig tartó bulizásról, a töménytelen mennyiségű alkohol elfogyasztásáról szóltak.
- Nos, akkor majd útközben megpróbálom elérni a srácot, aztán meglátjuk mit sikerül kihozni belőle. – Trint követve a kisbusz felé indulok, közben keresem a haver számát a telómban, majd ha megtaláltam fel is hívom. Nem igazán akarja felvenni, gondolom meló van ezerrel. Már azon agyalok, hogy kinyomom és felhívom később, mikor felveszi. Lerendezzük a szokásos mizu, milyen a meló és hasonló dolgokat majd rátérek a tárgyra. Úgy megnéztem volna a reakcióját, mikor említem neki a piramis ötletét. Bár ő is díszletes, hasonlóan kattant figura, mint én. Ígéretet tesz arra, hogy körülnéz és visszahív, ha talál valamit. Elég nagy az a stúdió, csak akad már egy piramisuk elfekvőben. – Na, körülnéz és visszaszól, ha talál valamit. Talán pár éve volt náluk valami egyiptomi cucchoz kapcsoló forgatás, hátha nem CGI trükk volt a látvány. – Osztom meg az infókat Trinnel is.
- Hiszek neked. Csak nem szúrnak ki magukkal is, hogy valami sz*rt csinálnak. Ennyire talán nem hülyék. – Igaz, hogy két napja ismerem őket, de azért ennyi idő alatt is kiderült, hogy anyira nem menthetetlen esetek, mint aminek mutatják magukat. – Nem kell aggódni sima lesz minden. Jó szervezéssel gyorsan összedobjuk a cuccost, a tömegtől meg mióta félsz? Nem a hatalmas nagy partikról vagy részben ismert? – Jó, oké megértem az aggodalmát, ennyi ember pillanatok alatt tud óriási kárt csinálni. Én se feltétlen díjaznám, ha egy akkora tömeg beszabadulna a házamba (saját perpill nincs is, szóval ilyenektől nem kell tartani, de akkor is) azzal a célzattal, hogy totál k.o.-ra vágják magukat. Az meg a berendezési tárgyak rongálásával is együtt jár sajnos.
- Meg, persze. – Nem államtitok. – Majdnem. Díszlet- és jelmeztervező. Igazából mindig is imádtam rajzolni, tervezi, aztán a középsulis gyakorlatok alatt beleszerettem a filmes és a színházas világba, aztán itt ragadtam. Nagyjából ennyi a sztori. – Ha meg esetleg még valamire kíváncsi, akkor meg úgyis rákérdez.

_________________


A hozzászólást Noel Kent összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 09 2015, 14:24-kor.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Szer. Aug. 05 2015, 19:52

Azt már tudom ezer százalékra, hogy úgysem úszom meg, hogy ne mutassák meg a videót, mert ha mondom, ha nem, az már fix, hogy úgysem hallgatnak rám.
Közben Noelnek sikerül a kocsiban elintézni a dolgokat a haverjával, úgyhogy hátha lesz egy potya piramisunk csak úgy valahonnan, mindenestre majd bérleti díjat fizetek, nehogy az legyen, hogy valaki megrongálta és ingyen volt. Mert szokás a barmoknál, hogyha valamire azt mondjuk, hogy ingyen volt, akkor csak azért is megrongálják, csak azért is beleisznak.
- Hát... azért volt már olyan, hogy Ben direkt kiszúrt a srácokkal, hogy valami szart kotyvasztott, de ő is megjárta... egész nap a wc-n váltották egymást - ha belegondolok ebbe, még mindig nevethetnékem van rajta. Jó, emberi dolgok egyike, de hogy saját magával is kiszúrjon, és beleessen a csapdába, az már erős húzás volt tőle, meg a "nem sz*rni járok hozzád" mondat, áh. Nem is értem, hogy tudtam velük egy bandát alkotni... egyáltalán hogy ismertem meg őket? Benre emlékszem a legtisztábban, apám és az ő apja nagy spanok, így egyértelmű volt, hogy én és Ben végül jóbarátok leszünk ugyanúgy. A többiek meg szerintem az ő ismeretsége alapján kerültek be.
- Nem attól félek, hogy énekelnem kellene előttük. Hanem gondold el, hogy van a házadban egy százas tömeg... szerintem nem is kell tovább mondanom. Akkora bulik még nem voltak, hogy meghaladjuk a száz főt, ez alkalommal van okom a félelemre, nehogy valamit megrongáljanak - nyilván az értékesebb holmijaimat olyan helyre dugom, ahol én magam sem találom meg. Azért jó, ha van olyan szobám, amit egyáltalán nem használok.
- Egyszer történt olyan, hogy volt egy nagyn drogos ismerősünk, akkor volt ez a vulkán felállítva. A láva nem ehető folyékony anyagból készült, ez a hülye pedig nem is az, hogy belenyalt volna vagy hasonló, hanem felszippantotta, mintha csak kokain lenne - szóval ezek miatt aggódom én, nehogy valamelyik beszívott úgy járjon, mint ez az alak. Szerencsére nem történt eddig semmi életveszélyes.
- Áh, szóval ezért akarod annyira megnézni azt a videót - jelmeztervező. Biztos kíváncsi, hogy milyen is lehetett az a jelmez, bár méginkább arra, hogy mi lehet olyan vicces abban a videóban. Most már engem is érdekel!


Közben sikerült megvásárolnunk mindent, Noel ismerőse is kölcsönadta a piramist és ahogy mondtam, fizettem bérleti díjat már arra az egy estére, ha valami baja lenne, és megígértük, hogy másnap legkésőbb délutánra vissza is szállítjuk. A kereskedőnél beszereztem az egyiptomi témával kapcsolatos szobrokat, sőt, még két nagyobb embernagyságú Anubiszt is elhoztam magammal, ma nagy szerencsém van.
Az út hazafelé eső részében nem nagyon beszéltem, csak tovább ecseteltem, hogy hogy lenne jó az estét megoldani, valamint hogy kell e a medencébe buborék vagy nem, szóval úgy nagyjából mindent Noelre bíztam. A srácok már alig várták, hogy megérkezzünk, bár inkább Noelt, mint engem, hogy láthassák az arcát, amikor meglátja a videót. Segítettek a fiúk először is kiszedni a szobrokat és a többit a furgonból.
- Noel...gyere! - integet Luke, aztán előkapja a zsebéből a telefont, s már most nevetni kezd. Körbeállják, ahogy tudják, de Noelt közelebb engedik, mert ő még nem látta. Aztán elindítják rajta a videót, miközben én csak állok ölbe tett kézzel és fapofával, bár azt hiszem van benne egy kevés bosszúság. 
A videóban én vagyok a múmiakirálynős jelmezben, már beállva azért, és énekelve, miközben az utca egyik lámpájára azt hiszem, hogy sztriptízbárból kölcsönzött rúd, és pár arrajáró emberkét is megtáncoltatok... a többit már nem is részletezem, mert körülbelül úgy beszélek benne, mint aki keveri a szavakat és tökre értelmetlen mondatok jönnek ki belőle. Szerencse, hogy egész jól bírom és nem szoktam elhányni magam, helyette inkább bealszok. Van benne egy olyan jelenet is, amikor megpróbálok megszabadulni a jelmeztől, mert melegem van, de nem megy, és beugrok az egyik utcai szökőkútba, aminek következményeképpen fázni kezdek... aztán mégiscsak ordibálok azért, hogy szedjék le rólam a jelmezt. Ááá, értem, szóval így kerülhetett le!
Végre sikerült megnézniük, amin még mindig nevetnek.
- Na, jól van most már, csináljuk meg a díszeket, mert nincs sok időnk... aztán lehet nem ártana egy elővacsora - vagy hasonló.

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Szomb. Szept. 12 2015, 23:01

Piramis intézése folyamatban, a jelek biztatóak. Azt hiszem, nem kell attól tartani, hogy nem ez a buli lesz a legjobb buli az évtizedben azon a környéken. A díszletekre és a körítésre nem lehet majd panasz, azt garantálom. Főleg, ha a piramis is ott fog ékeskedni az udvarban.
- Na igen a házibuli hátránya, hogyha túl jól sikerül a buli akkor elkezdhetsz nézelődni egy új lakás után. Egy ablakcsere vagy a szoba újrafestése nem nagy cucc, bár elképzelni sem tudom, hogy mi lesz, ha tényleg megjelenik száz fő. Ekkora őrültek házában még nekem se volt részem. – Huszonöt-harmincfős bulik számolatlan mennyiségben, de azért ennyi ember jóval kevesebb kárt tud okozni, mint az előbb említettek háromszorosa. Annyi személyre oda sem lehet figyelni normálisan. Na de felesleges még ezen parázni. Először hozzuk össze a tökéletes egyiptomi feelinget, majd utána problémázok a tömeg miatt. Jó én könnyen beszélek, nem nálam lesz a parti. –Áh, így már értem minden parádat. – Az a csávó tényleg nem lehetett teljesen százas. De ha simán túlélte, akkor legalább van egy sztori, amit évek múlva is úgy mesélsz, hogy sírsz a röhögéstől.
- Persze, tudod, szakmai ártalom. Kíváncsi vagyok, hogy milyen volt a jelmez, hogy utána elmondhassam, hogy jó választás volt-e avagy sem. – Na persze… Ezt szerintem még ő sem hiszi el. A jelmez érdekel abban a videóban a legkevésbé. Mert gondolom nem az a legnagyobb durranás és a legviccesebb a felvételen. Csak érjünk vissza, azonnali cigiszünetet és videó elemzést rendelek el!

Visszafele tartunk a sikeresnek mondható bevásárló túránkból. Minden megvan, amit előzetesen megbeszéltünk és természetesen befigyel pár olyan dolog is, amiről szó sem volt, de miért ne alapon elhoztuk azokat is. Elrontani nem fogják a bulit. Oda meg vissza átbeszéltük a bulit, hogy mit hogyan szeretnék megvalósítani, mi az, amit lehet és mi az, amit sajnos lehetetlen lenne kivitelezni vagy éppen teljesen felesleges lenne. Illetve túlzásokba sem kellene esni, hiszen egy szimpla egyiptomi buli lesz ez, nem pedig egyiptomi giccsparti.
A srácok villámgyorsan pakolnak le a kocsiról velem együtt, gondolom, mindannyian azért igyekszünk ennyire, hogy szemügyre vehessem a videót. Nem kellett kétszer szólnia Luke-nak, hogy menjek.
Még csak néhány képkocka pörgött le, de máris szakadok a röhögéstől. Kezdem érteni, hogy miért nem lelkesedett annyira Trin, hogy lássam. A végzetét viszont nem kerülheti el. Nehéz lesz kibírni, hogy ne szívassam vele néha, vagy ha úgy alakul egy-két magas labdát ne csapjak le a ma este folyamán. Lehet, hogy valami múmiakirálynős cuccost is össze kellene dobni gyors, hadd kísértse a múltja.
A videó végeztével is kell még egy két perc, míg sikerül teljesen abbahagyni a nevetést. – Oké, oké. Egy másodperc türelmet. – Ennyi még jár, hogy a kedélyek teljesen lecsillapodjanak. – Srácok, hallottátok a főnökasszonyt, ideje munkához látni! –Adom ki az utasítást én is, hiszen az idő sürget, mi pedig a legjobb bulit akarjuk összehozni. – Szerintem kezdjünk a piramissal, az a legnehezebb, a többi utána gyerekjáték lesz. – Javaslom. Szórakoztató lesz azt a nagy csodát felállítani, jó csapatmunkával viszont minden megoldható. Egy kis időre átveszem az irányítást, elvégre díszletek terén én számítok itt a legjobbnak, ha mázlim van, akkor a többiek is hagyják. Ha gördülékeny, gyors és pöpec melót akarunk kivitelezni, akkor néha kénytelenek lesznek rám hallgatni, hisz akkor több időnk marad a buli előtti lazulásra. Az pedig sosem árt.

_________________
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Szer. Szept. 23 2015, 19:32

Ha megjelenik száz fő, az maga a rémület. Újrafestés? Jézusom, olyanra gondolni sem merek, bár hamar meglenne, az még nem nagy gáz, csak ha kirobban mondjuk a fal egyik oldala, de olyanra szerintem egyik sem vetemülne... remélem. A lávás cuccnál gázabb már nem lehet, reménykedem abban, hogy nem találnak fel ezek a hülyék valami újat, mondjuk nem próbálnak elszívni egy pálmafát, mert tényleg mindenkiért én tartozom felelősséggel. Nem, nem hiszem el, hogy a jelmez érdekli a legjobban, különben nem akarná annyira látni azt a videót.


A videót megnézve persze már tökre nem érdekel, hogy mennyit nevetnek, lesz még idejük bőven, mi pedig megtettünk mindent annak érdekében, hogy ez egy igazán jó bulira sikerüljön. A piramist sikerült felállítani, jöttek a segítőkész ismerősök is, hogy elkészítsük a kajákat, rendeltünk is, hogy ne legyen hiány: azt hiszem, az elnök sem tudott volna jobbat kitalálni, annak a száznál több szájnak pedig ennie kell az ivás mellett, ha nem akarnak nagyon hamar kidőlni. Felhívtam még tegnap egy jól ismert cukrászt, hogy legyen szíves egy hatalmas tortát csinálni, aminek a témája Egyiptom és elvileg úgy fog kinézni, mint a Szfinx, az estefelé fog megérkezni.
Időközben tartottunk kisebb szüneteket, ami alatt megittunk valamit vagy bekaptunk valamit, mert azért mégsem állhatunk hozzá éhes gyomorral és szomjas torokkal, bár azért egy kis helyet kellene hagyni az éjszakának is. A színpad tökéletesen volt felállítva látható helyen, az élő zenének megfelel, a DJ pult azért úgy helyezkedett el, hogy a színpadtól eltérően másik irányban, hogy ne üsse a kettő egymást, bár amúgy sem fog egyszerre szólni mindkettő. A mixer srácot is sikerült jó helyre rakni, tuti lesz forgalma szegénynek, már előre sajnálom. A koktél ingyen van, mert miért ne? Én fizetem, de csak egy bizonyos ideig lesz itt, neki is kijár a bulizás, bár annyi kiváltsága van, hogy ketten vannak és hol váltják egymást, hol egyszerre vannak a pultnál a sok ember miatt. Azt hiszem, elég jól megszerveztük ezt a bulit. Luke már most be volt állva, pedig még csak most fog elkezdődni a buli.
- M...Moel, annyira örülök, hogy itt vagy! Nélküled nem tudtuk volna megcsinálni a miramist - az már őt sem zavarta, hogy nem tudta kimondani Noel nevét, de még a szavakat se.


Végül megérkezett tömérdek ember, amennyire számítottam, s Noel mellett állva körülbelül úgy néztem rá tényleg, mint egy múmia, és most érezze magát megtisztelve, mert nem sokan mondhatják el, hogy látták a rémült arcomat. Persze igyekeztem felvenni az álvigyort, amivel mindenkit kedvesen üdvözöltem, hogy szétrongálhatja a házamat és bármelyik bokorba beleszarhat.
- Azt hiszem, most rögtön innom kell - mondanom sem kell, hogy magammal rángattam a fiúkat, hogy helyet foglaljunk a VIP asztalnál, ami kizárólag a miénk. Hát na, valahogy be kellett jelölni, hogy oda ne mehessen senki rajtunk kívül. Szóval szépen leültünk a verandára, ami szabadon volt hagyva és körbekerítve - nekünk! Amíg a fiúk helyet foglaltak, addig én egy tálcára pakoltam poharakat, és két üveg töményet, majd fordultam még egyet egy üveg üdítőért, ha kísérni szeretnénk, no meg sörökért, mert azt ki nem hagyhatom.
- Játszunk valamit! - azt nem tudom mit, kérdően néztem rájuk, hátha kitalálják.

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Hétf. Nov. 09 2015, 14:23

Egy kis meló, cigiszünet, több meló, toljuk be egy sört. Aztán kezdjük elölről az egészet. Az elején még próbáltuk halál komolyra venni a figurát és csak a munkával törődni, de gyorsan be kellett látnom, hogy ez ezzel a társasággal nem fog könnyen menni. Nem mellékesen elbulizgatva is jól ment minden. Akár azt is mondhatjuk, hogy összekötöttük a kellemest a hasznossal, időben kész lett minden és még az alapozás is el lett kezdve és nem kellett kapkodva szintre hozni magunkat véralkoholszint terén.
A legutolsó apró díszítőelem is a helyén, a nagyja szemét, amit termeltünk közben eltakarítva, így elégedetten gyújthatok rá egy újabb hörgőropira. Elégedett vagyok a látvánnyal, tényleg pöpec melót hoztunk össze a srácokkal, jár is a pacsi mindenkinek. Na meg persze a megérdemelt jutalomsör. A franc se tudja, hogy hányadik a sorban. – Az úrnőnek megfelel? – Fordulok oda Trin felé. Bár merjen csak egy rossz szót is szólni az egészre és esküszöm, hogy beépítem a piramisba, de úgy, hogy a következő generáció sem fogja tudni kiszabadítani onnan.
Luke hatalmas forma, alig bír már szerencsétlen normálisan beszélni, kicsit korán megérezte a parti szelét. – Kösz, haver. – Veregetem meg a vállát, ha a közelben van. – De ugyanez a ti érdemetek is, nem csak az enyém. – A dicséret kijár nekik is.

Hát akkor kezdődjék a parti! Kezdődjék a show! Ahogy telik az idő, úgy kezd el egyre több és több ember özönleni befelé, azt hiszem a környéken mienk lesz a legnagyobb buli. Csoda lesz, ha reggel hatra itt minden nagyjából egyben maradna. De perpillanat ez a része baromira nem tud érdekelni. Überkirály buli lesz, nem kell ide az aggódás, ami elcseszheti a jó hangulatot. Elmosolyodom Trin rémült arcát látva, úgy tűnik ő sem gondolta át teljesen a házibuli ötletét.
- Támogatom az ötletet! – Most már nem kell magunkat visszafogni, bár Luke eddig sem tette, innentől már tényleg a szórakozásé lesz a főszerep. Irány a VIP szekció, mert hát ugye nekünk ilyen is jár. A srácokkal közben fogadásokat kötünk arra, hogy vajon melyik díszlet adja fel a leghamarabb és válik a buli áldozatává vagy, hogy melyik bokor lesz először felavatva. Személyekre sajna én nem tudok voksolni, hisz rajtuk kívül nem ismerek itt senkit sem, de ettől függetlenül jót szórakozok az indoklásaikon. – És mit? Az én még soha baromi unalmas tud lenni, bár persze jót lehet rajta szórakozni, csak na… Szóval ha van bárkinek jobb ötlete annak örülnék. – Reagálok Trin kérdésére, félbehagyva, a fogadási versenyünk. – Vagy ha van valakinél elfekvőben hat pohár meg egy dobókocka, akkor tolhatjuk a „Szingapúri Hatost” is. Ott csak inni kell, semmiféle államtitok nem derül ki rólad, nem nagy durranás, de el lehet vele lenni. – Javaslok mást is a döntést meg rábízom a többiekre.

_________________
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Pént. Dec. 11 2015, 23:49

Úrnő. Ilyet se mondtak még nekem, szóval csak nagyokat pislogok. Nem hiszem, hogy ez bók akart volna lenni, inkább cukkolás. Na jól van, Noel, jól van, ne félj, visszaránt még az ekekapa.


Egyetértek azzal, hogy az "én még soha sem" unalmas tud lenni, az csak arra jó, ha egy teljesen idegen társasággal jössz össze italozni, és meg akarod őket jobban ismerni, de úgy érzem, én a fiúkról az eddiginél többet már nem tudnék megismerni, mert mindegyikőjük magánéletét kívülről tudom, mellesleg a nap huszonnégy órájából velük vagyok huszonhatot, kivéve, amikor éppen egyedül vagyok. Bevallom, jó társaságot szedtem össze magamnak és tényleg imádom őket, de néha már sok, amikor elmesélik a napjukat - lényeg, hogy mellettük nem unalmas az élet. Ami azt illeti, Noelről viszont még nem sokat tudunk, már úgy, hogy miket csinált az eddigi évei alatt, csak annyit, hogy színházi mindenes, hogy utálja a hisztis színészeket, utál ugrálni parancsra, hogy régen gitározott, hogy szereti a kávét és szeret inni, szeret rendezkedni - hú, most veszem csak észre, hogy ahhoz képest, hogy most ismertük meg, már egész sok mindent fel tudok róla sorolni. Meg azt is elmondhatom róla, hogy nem nyámnyila, nem fél kimondani, hogy mit gondol, jót lehet vele marhulni, meg jól is néz ki... köhömm. Nem, abszolúte nem szeretem az olyan kigyúrt pacákokat, mármint, aki úgy akar kinézni, mint Arnold fiatalkorában, az máris felejtős, mert nem jó az, ha valakinek akkora a combja, mint nekem a kettő összerakva és szín izomból áll. Az már akkor összenyomna az ágyban, mikor még csak rám sem feküdt. És azt sem szeretem, ha valaki nyúlgerinc, szóval igen... ezekhez Noel kifejezetten jól néz ki. 
- Kérlek... hat pohár egy ilyen nagy tömegben? Kocka? Trinnél vagy, az a kérdés inkább, hogy mi nincs! - felelem, aztán már állok is fel, hogy egy tálcán hat poharat hozzak, mellé egy dobókockával, közben a beöltözött "felszolgálókat" kérem meg, hogy hozzanak felénk ötféle italt, meg valami üdítőt is.
- De én szerettem volna, ha kiderül rólam valami államtitok - kacsint felénk Luke, aki már valamivel jobban van az előbbihez képest, úgy tűnik, kiszállingózott belőle az ital. Ez van, nem kell félteni, hamarabb kipisálják, mintsem kijöjjön felül, aztán egy óra múlva már remegve jönnek, hogy fáznak, hadd igyanak még.
- Rólad közben is kiderülnek államtitkok, ha iszol, ha nem - Ben nyakonvágta.
Sorbarakom az italokat, és balról jobbra számozom őket, így el nem téveszthető.
- Na, Noel, te kezded a sort... - vigyorgok rá, a többiek pedig ujjal mutogatnak, hogy "na most kiszúrtál magaddal, szingapúri hatos".

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Csüt. Feb. 11 2016, 21:27

Lehet, hogy kissé elszeparáljuk magunkat a tömegtől, de a kőkemény meló után ránk fér a pihenés, hogy aztán alaposan feltöltődve (természetesen a véralkoholszintünket sem hanyagolva) csapathassuk a bulit a meghívottakkal karöltve. Felmerül az ötlet, hogy dobjuk fel valami játékkal az italozást, ne csak random csapassuk le a feleseket. A felvetés jó, sokkal szórakoztatóbb tud lenni így egy piálás, nagyobb eséllyel történik valami iszonyat vicces vagy éppen ultragáz szitu, amit persze késő előszeretettel felhasználunk majd a másik beégetésére. Továbbra is kitartok az álláspontom mellett, miszerint az én még soha unalmas. Amennyiben alig ismernénk egymást, akkor alapnak nem lenne rossz, de jelen helyzetben egyedül én vagyok az, akiről elmondható, hogy új arc a társaságban. Így pedig máris kevésbé izgalmas a játék.
Feldobok egy ötletet, anno New Yorkban elég sokat toltuk a haverokkal, elvégre semmi extra nem kell hozzá, pohár és pia mindig volt, illetve házibulikban mindig akadt legalább egy dobókocka is. Mellette meg random tolhattuk a baromságainkat, és ha eléggé szerencsétlen voltál, gyorsan eljuthattál a „nem vagy már annyira szomjas” állapotban. Szóval a célnak tökéletesen megfelel.
A többiek is belemennek, Trin pedig intézkedik is, hamarosan előttünk van már minden szükséges cucc. – Ha annyira ragaszkodhatsz hozzá, kivallathatunk. De előre szólok, nem lesz kellemes. – Ha mindenáron államtitkokat szeretne kikotyogni, akkor szenvedjen meg érte. Az nem ér, hogy elárulja őket, neki meg haja szála sem görbül. Ugyan, kérlek, az ilyen dolgok nem így működnek!
- Hát jó, legyen. – Vállalom el az áldozati bárány szerepét. Dobok, magamhoz veszem az így megnyert poharat, aztán egy biccentéssel kifejezett egészségünkre kíséretében lehúzom a tartalmát. Vodka. Uhh… De legalább nem üdítő. Újratöltöm, majd Luke felé nyújtom a kockát. – Te jössz haver!
Pörög a játék, közben sztorizgatunk, mesélek én is pár vicces vagy durva sztorit, a srácokkal néha megbeszéljük az éppen arra tévedő csajokat, de szóba kerül minden, zene, filmek, tetkók. Mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig bármennyire is hihetetlen csak tegnap találkoztunk először.

_________________
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Pént. Feb. 12 2016, 23:38

- Szeretem, ha keményen bánnak velem - kacsint Noel felé, ez inkább volt incselkedés a részéről, mintsem egy vallomás arra, hogy mennyire is bírja a fájdalmat. Ha Noel helyében lennék, akkor most elkezdenék félni, mert részegen ki tudja, hogy mi mindenre képesek. Lehet, a következő pillanatban már rácsapna Noel seggére, vagy együtt fotózkodnának meztelenül.
Mindenki nyálcsorgatva várja, hogy sorra kerüljön, Noel után jön is Luke, aki egy elég szerencsétlen számot dob, tekintve, hogy az üdítőt húzza le.
- Hát öcsém, ez mekkora szopás! - vágja be a durcit, de ezzel csak átadja a következő kört nekem. A whiskey-re esett a kocka... jézusom, hogy én mennyire imádom a whiskey-t! Lehet, hogy ölni tudnék érte, mellesleg az a legnagyobb baj az imádatom mellé, hogy hamar be is állok tőle, ha folyamatosan csak azt iszom. Nem is kell egyébként sok ahhoz, hogy itt is szét legyenek az emberek csúszva, de azért kellett hozzá kettő tisztességes óra, hogy lemenjen annyi kör hozzá, hogy mindenki kellően berúgjon.

- Noeeeel... még meg sem kóstoltad a tortámat - na persze, ezt nem mondtam ilyen tisztán, biztos voltak benne nyelvbotlásaim. De nem is engedtem neki, hogy megvárakoztasson, egyszerűen fogtam a kezét, mikor már álltunk az elgémberedéstől, és átslisszantam vele a V.I.P. korláton, meg a nappalin át a konyhába. Mondaná az ember, hogy nem jó ötlet tortát enni piálás után, de ez nem olyan krémes, hogy megfeküdje a gyomrot... hacsak nem Luke-ról és a többiekről van szó, ők ugyanis képesek annyit enni.
A torta tényleg egyiptom témát ölel fel, és még fel se vágtuk - nem is tudom igazából, mire várunk vele -, lehet, azért maradt még itt, mert meghagytam, hogy ez csak a zenekaré... na meg a Noelé, és közelebb barátoké, van ott egy másik torta, ami nagyobb is és már a buli elején elfogyott.
- Mondtam már, hogy imádom a citromot? De imádom! - jó, most nem vagyok százas, hogy így gügögyök Noelnek a citromos tortáról, de javarészt az van benne... különben imádom a gyümölcsös dolgokat.
Szóval Noel szépen benne van a kellős közepén... mármint nem a tortának, hanem a kalamajkának, hogy én itt most szépen megetetem tortával. De nem ám olyan szépen, ahogy azt az imént említeni méltattam, egyszerűen vágok egy kisebb szeletet, Noelt buzdítom, hogy "ááá", de ha nem is tátja a száját, akkor is nyomom az arcába, hogy márpedig egyen. A következő falatot én eszem.
- Mmm, ott még maradt - mutogatok, de csak egy kicsit, mert nem is az, hogy segítenék letörölni neki a szája széléről, hanem felhajolok hozzá és lenyalom azt. Nem kellene többet tennem, de oldalracsúszva a többit is igyekszem róla "leszerelni" egy apró csók kíséretében. Nem tudom... most részeg vagyok e vagy sem. Mindenesetre amikor el is válok tőle, mintha ez természetes lenne, úgy teszek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Noel Kent
avatarVároslakó
Életkor : 28
Foglalkozás : díszlettervező/színházi mindenes
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Kedd Ápr. 05 2016, 20:05

- Igeeeen?]Ezek után biztosan máshogy gondolkoznál! – Húzom az agyát, mintha annyira kemény gyerek lennék. Mondjuk első ránézésre biztosan annak tűnök, pedig semmi extra, csak kicsit színesebb a bőröm az átlag emberénél. Ennyi.
Luke egy szerencsétlen balf*sz, ki is röhögöm a picsába, meg is érdemli. Aki már az első körben kidobja az üdítőt, az ne is várjon tőlem jobb reakciót. Pörögnek a körök, néha mindenem odaadnám, ha az adott körben én lennék a szerencsétlen és az üdítőre esne a kocka választása, de ettől függetlenül is hősiesen küldöm lefele a feleseket. Nem foghatnak ki rajtam, bármennyire is kijöttem a gyakorlatból.
A franc se tudja, hogy meddig bíztuk a kockára a ledöntött italok mennyiségét és fajtáját. A tizenvalahanyadik után szerintem már senki sem volt olyan állapotban, hogy könnyedén számolgassa, valamint egyikőnk se törődött vele. Elvégre, mégis minek? Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, az pedig megvolt.
Bár a kommunikációnk minden, csak nem tökéletes, viszonylag jól megértjük egymást. Tökéletesen beszéljük az ittas emberek nyelvét, igazából fel sem tűnik már, hogy kicsit nehézkesebb bármelyikünk beszéde. Buli van, az ember nem ilyen kis apróságokkal kezd el foglalkozni. – Van tortááááád? És ezt csak most mondod? – Kérdezem tőle, miközben már karon ragadott és vonszolt magával a torta irányába. Szórakoztató látvány lehet, elvégre nem vagyok egy nádszálvékony, vaságyastól negyvenkilós alkat. – Nem még nem mondtad. Nem is tudom, hogy tudtad ezt eddig titokban tartani! – Hasznos, közérdekű információcsere zajlik közöttünk.
Mire kapcsolnék és bármit is tehetnék késő. Reakcióidőm az átlagosnál lassabb, így első próbálkozásra nem éppen úgy sikerül a kóstoltatás, ahogy annak lennie kellene, de csak sikerül megízlelni a citromos csodát. – Finom. – Próbálom meg érthetően kinyögni, tortával teli szájjal.
- Igen? – Valahogy nem vagyok meglepődve azon, hogy tiszta torta vagyok. Gondoltam én kis naiv, hogy fogom magam és majd letörlöm vagy valami. A Trin féle megoldás valahogy eszembe sem jutott és hirtelen nem is nagyon tudom hova tenni a szitut. Nem mintha zavarna, sőt azt hiszem nincs ellenemre a dolog, úgy sem, hogy feltehetőleg ebben nyakig benne van az alkohol keze mindkettőnk részéről. A folytatásnál sem ellenkezem, elvégre miért is tenném? Van bennem annyi pia, hogy kikapcsolja a gondolkodásra alkalmas agysejteket. Meg hát buli van, egyszer élünk és a többi hasonló marhaság.
– Ööö… - Csak ennyit tudok kinyögni, mikor elválunk egymástól. Gratulálhatok magamnak, értelmes megszólalás. Felesleges lenne visszakérdezni, hogy ez most mi volt, ez még ittasan is nyilvánvaló történés. – Mintha összekentelek volna… - Viszonzom a csókját. Ha ő be merte vállalni, akkor én se legyek már pipogya. A ma este a kikapcsolódásról és a szórakozásról szól, nem a dolgok túlagyalásáról…

_________________
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   Hétf. Júl. 18 2016, 22:38

- Iiiigen - bólogatok hevesen, hogy csak most mondom, hogy van tortám. De várjunk csak! Noel úgy tesz, mint aki nem tudná, hogy már elmondtam ezerszer, hogy vár ránk egy torta. Mindenesetre, amikor szóra nyitná ajkait, már be is tömtem a süteményt, amit megdicsért, de nem sokáig tartott ez az állapot, mert hamar egy csókkal csentem le róla a sütemény maradékát - különben nem csak a hab hajtott, hanem valami más is. Bár úgy tűnt, hogy részemről ennyi lenne, mégis vártam valami visszajelzést, amit meg is kaptam hamarosan. Teljesen hirtelen ért, hogy Noel viszonozza a csókomat, de nem kellett sokáig fűzögetnie, hamar a karjaiban kötöttem ki. Az alkohol ellenére is tudtam jól, hogy mi történik, s elmém tiszta volt. Már korábban is láttam valamit Noelben, amit a többiekben nem, és nem tudom megmagyarázni, hogy mi ez, de félek attól, hogy csak egy éjszaka maradványa lesz ez az ő elméjében. Akkor sem bánom meg a tetteimet... azt, hogy szinte szélsebesen húzom magammal a szobám felé, mindeközben úgy, hogy egy pillanatra sem engedem el és nem válok el az ajkaitól, ugyanis már elég jól ismerem a járást a saját házamban.
A szobába érve becsapom az ajtót magunk mögött, és még be is zárom kulcsra, hogy véletlenül se háborgasson minket senki... ha pedig Noelnek ki kell mennie, akkor majd addig visszatartja.
Gyengéden ledobom az ágyra - legalábbis remélem, hogy az alkohol nem erősített meg fizikailag -, s fölé hajolok. Nem tudom, hogy ő mennyire akarja ezt, de ha megállít, akkor hagyom, hadd állítson meg, de ha nem akarná, akkor biztosan nem csókolt volna vissza.
Áh, a többiek reggel biztosan teljesen kész lesznek, ha innen kijutunk.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: But tonight we dance - Noel & Trin   

Vissza az elejére Go down
 

But tonight we dance - Noel & Trin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Rangsorolások (Noel és Tami)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-