Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 We won't run and hide - Hale & Trin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: We won't run and hide - Hale & Trin   Pént. Ápr. 18 2014, 16:01


Jó is az, hogyha az ember kiugrik a civilizációba a sötét, már bedohosodott szobából... ami amúgy nem is dohos, csak nekem már annyira annak tűnt, lehet azért, mert tényleg nagyon régen jártam már kint. Ritka dolog, ha társaságban látnak, általában egyszemélyes hadsereg vagyok. Csak akkor barátkozom, ha arra érdemes embert találok, nem szeretem a nagymenő egyéneket, akik bájgúnárkodnak, páváskodnak, na meg kényeskednek és nagy plázapicsák. Ritka, ha van köztük egy-két személy, aki igenis normális tud lenni, s csak azért olyanok, amilyenek, mert megköveteli tőlük a társaságuk. Hát ember, akkor rossz társaságba keveredtél.
Engem a természet tanít, az élet a nagy tanítómesterem, tapasztalatokból és érzésekből táplálkozom, mindig csak abból, amit látok és a saját bőrömön tapasztalom. Így például azt, hogy a társadalom nagy kutya tud lenni. Kiássa neked a gödröt, majd beleás téged, mint egy csontot.
Ahogy sétálok, félig headsettel a fülemben, egy koldus mellett haladok el, aki mellett egy kutya hever. Annyira megsajnálom, hogy muszáj bedobnom a rozsdás konzervesdobozba némi aprót, pontosabban annyit, amennyi épp van nálam. Szerencsére van nálam plusz pénz, az ilyen emberektől pedig nem sajnálom. A barátaimnak is szívesen adok kölcsön, nem szoktam visszakérni, bár attól függ, hogy mire kell. Felesleges dolgokra én sem pocsékolom a pénzem.
Bevallom, most épp egy áruházba megyek, mert szükségem van új cipőre, meg pár új ruhára, csak amilyen bamba meg béna vagyok vásárlás terén, ráadásul egyedül vagyok, így nem igazán tudom kiválasztani a nekem megfelelőt. Eddig is úgy sikerült, hogy mindig volt mellettem valaki, és megmondta a frankót. Habár ez is hangulatomtól függ, hogy mikor tudok ruhát választani, meg mikor nem. Most inkább valami hétköznapi kéne... akármi.
Jöhettem volna kutyával, de nem akarom szegényt kikötni, mint ahogy azt a legtöbben teszik. Érdekes elgondolás az is, hogy a férj hazudik a feleségének, hogy elmegy kutyát sétáltatni, közben meg a kocsmába megy, csak kell valami ürügy. Ezzel még ráadásul a nőket is fel tudja szedni, főleg ha aranyos a kutya, na meg fajtiszta mellé. Az már más, ha én beállítok egy vérengző fenevaddal, attól inkább megriadnak, mintsem felém jönnek.
Belépek az áruházba, és már azonnal tanácstalan vagyok. De felkapok egy tatyót, amibe ezeket a cuccokat majd beletehetem, és akkor vihetem próbára. Jajj, csak ne legyen sok bevásárlótáskám.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Pént. Ápr. 18 2014, 22:07

sok dolog van a világon, amit nem szeretek és a plázázás. Pedig ide illő lennék, gazdag és szőke, meg szexi, már egyesek szerint, de valahogy mégis olyan idegen. Nem az emberek zavarnak, az arctalanságuk aggaszt. Mindenki olyan egyforma, hogy félek egyszer csak elveszek a nagy semmiben.
Én mondjuk híres akarok lenni, de egyszerűen nem az én világom a dinós táskahordás, meg ezek a mű dolgok. Ennél sokkal eredetibb vagyok. Az emberek azért lesznek középszerűek, mert nagyon ki akarnak tűnni a tömegből és ezzel lesznek tizenkettő. Nem mondom, hogy nincs tucat cuccom. Teszem azt a telcsim, az almás, meg a táskám is márkás, jó még a bugyim is, de nekem követnem kell a trendit, hiszen híres leszek. Nem könnyű. Nekem sokkal jobban való egy kosztümös film, vagy egy régi szerep, egy múltbeli élet. Nagy szerelmek. Nah ezen felnevetek.
Tologatom a blúzokat a fogasokon. Vajon milyen tetszene Neki? Francba is, hogy megint itt tartok. Egész hülye nap rá gondolok.
Múljon el a bűbáj, hessenjen a varázs.
Leakasztok egy ezüstszínű felsőt, hozzá egy fekete szoknyát és a próba fülke felé indulok. Amúgy is halom göncöm van, de Ry szerint kell valami trendi estére. Gőzöm nincs hova megyünk, lehet nem is ez az, nem is illik majd oda és sikítófrászt kap, ha meglát ebben a göncben. Kéne hozzá egy combközépig érő lakk csizma. Meg egy lovagló pálca, de azt hiszem akkor már nem is igazából Ryra gondolok.
Az extrém terven felnevetek, lepislantok a blúzra és egy másik lánnyal egyszerre tódulok a fülkébe. Persze nem férünk be mindketten.
- Bocsi! Menj csak! - engedékenyen előre engedem, a legjobb az lesz, ha nem is akart bemenni, csak én sodortam majdnem be. Vidáman rámosolygok, hogy lássam mik a tervei. Fura, hogy ő is egyedül vásárol, noha ide mindenki csordában jár, pont, mint pisilni.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Vas. Ápr. 20 2014, 22:05


Alig pár szerkót válogattam magamnak, többek között még mindig bőrnadrágot és egy bőr fekete felsőt, fekete szoknyát, meg a változatosság kedvéért türkizt, mivel az egyik kedvenc színeim közé tartozik.
Igazság szerint nem is figyelek, hogy merre megyek, meg még töprengek azon, hogy bemenjek e a próbafülkébe, vagy ne, mert nem igazán szoktam megnézni a ruhákat magamon. Ha látom a méretcédulát, és megfelel az enyémnek, akkor fogom és viszem, persze előtte kifizetem.
Végül annyira filozofálok, hogy bemenjek e, hogy beleütközök egy másik vásárlóba, aki kedvesen előreenged, de az az igazság, hogy semmi kedvem nincs felpróbálni ezeket a göncöket. Lusta vagyok. S ha fájna, én már fekve nyalnám valamelyik csillagrendszert, ha esetleg nőni lehetne a fájdalomtól és a lustaságtól.
- Nem, nem, menj csak te, ahogy láttam, hamarabb itt voltál. Meg nekem semmi kedvem nincs ezeket felpróbálni. Biztos jók, csak saját szemmel furcsa lenne magamra azt mondani, hogy kurva jól nézek ki, holott tudom, hogy nem, főleg ha majd kimegyek benne az utcára és valaki azt mondja, hogy tényleg nem. Felesleges erőfeszítés - igen, ide egy másik szem kell mindig, kár, hogy nincs testvérem, a haverjaim meg nem nagyon szeretnek vásárolni, az is ritka dolog, ha el tudom őket rángatni, ha már szükségem van valamire. Némelyikük persze szívesen kiruccan velem, remélve, hogy lehet akkor esélye nálam, de én a párkapcsolatokra annyira vagyok nyitott, mint a bankok széfje. Bár lehet róla szó, de nem mindegy, kinek a személyében.
- Te is egyedül vásárolgatsz? - szemrevételezem, mert ahogy körbenézek, senki nincs itt rajta kívül. De az is lehet, hogy tévedek, és a barátja, vagy esetleg valamelyik családtagja is itt van vele, aki pedig épp máshol vásárolgat, egy másik szekcióban. Érdekes vagyok mostanság, hogy mindenkihez hozzászólok. Legutóbb meghívtam egy idegent kávézni, aki majdnem rámborította a kávét... noha mindkettőnknek rossz napja volt akkor, lehet hogy ez sarkallt a kávézásra. Most pedig beszélgetek szintén egy idegennel... de ez a világ. Amúgyis utálom, hogyha valaki lenézi a másikat csak azért, ahogy kinéz. Könyörgöm, máskülönben mindenki olyan szürke lenne, ha nem lennénk egyéniségek, hogy nem látnánk színeket. Fájdalmas.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Hétf. Ápr. 21 2014, 20:53

Ez a hely, amúgy is olyan zsúfolt, mintha mindenki most jött volna, mert teszem azt, holnap elszabadulnak a zombik és mindenkinek fel kell öltözni jól a helyzethez. Amúgy meg ez Hollywood. Itt mindig mindenki kurva trendi kell, hogy legyen különben kiveti magából a társadalom, már az elit része. Éljen, hogy apám miatt érint engem is. Tisztára mintha lennék valaki, pedig az a saját erőmből leszek, amikor majd a vörös szőnyeget koptatom. Most meg ez a hülyeség, amire el sem akarok menni, de Ry kötelezővé tette, hogy jusson eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat.
Persze jellemző rám, hogy valakit elsodrok magammal, de leginkább akkor szoktam ha nem vagyok képben. Jah pont mint most. Mert a blúz nem kellő ruhadarab és nem is az estélyre veszem, valaki másnak akarok tetszeni benne. Bár azt hiszem neki nélküle jönnék be leginkább.
Hallgatom a lányt és persze azonnal végig is fut a tekintetem rajta, hogy lássam miért vesz bőrcuccokat, meg amúgy.
- Próba nélkül nem szabad ruhát venni, ha nem érzed benne jól magad most, akkor később sem fogod. - kicsit nekem zavaros, amit mond, nem utal elég magabiztosságra, pedig nagyon szép lány, kicsit sötét, már öltözékileg, de amúgy rendben van, eddig.
- Ööö, én szívesen megnézem és megmondom, ha szarul áll. Akkor felesleges megvenned, nem lesz tele a polcod olyan ruhával, amit sosem veszel fel. - én mostanában erre törekszem, de igazából nem emlékszem, hogy kettőnél többször hány ruhát vettem fel. Sznobság. Ez ellen küzdök, menni fog, csak jobban kell küzdeni.
A próba fülke felé mutatok, mellé kedvesen el is mosolyodom, hogy érezze tényleg nagyon szívesen megnézem a ruhákat rajta. Úgyis tökre ráérek, csak később tervezek az egyetemre bemenni.
- Ahha. A bátyám kifejezetten közölte, hogy vegyek valami szép ruhát, vidámat... - ehhez mérten a kezemben egy lila szoknya és egy bordó blúz virít. Elnevetem magam, hogy ez leesik.
- Azt hiszem ezzel haza sem mehetek. Nem illik az elképzeléseibe. - kicsit tényleg máshol járok agyban. Mindjárt megjövök, vagy nem.
- Na? Megnézzem rajtad? - jellemzően mindig segíteni akarok, és mellé ez nekem is jó buli, majd ráveszem, hogy segítsen nekem ruhát nézni, ha ugyan ráér. Nekem azon jár az agyam, hogy fagyit kéne enni. Joghurtosat, minden ízből, a tetején kivivel, meg naranccsal. Éhen halok. Illetve, lehet nem is eszem, nem jut rá időm. Hah, ez de vicces, másom sincs csak időm, de azt azzal töltöm, hogy ábrándozok, ehhez hűen, semmit sem haladok a beadandómmal.
Türelmesen megvárom, hogy a lány válaszoljon, vagy eldöntse mit szeretne. Mozi. Úh de moziznék is.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Csüt. Máj. 08 2014, 20:25



//Bocsi, vizsga volt. Razz//

Nem szeretem a szőkéket. De tehetek kivételt. Nem mindenki olyan, mint amilyennek kinéz, vagy nem mindenki néz ki úgy, mint amilyen valójában. Lehetne még rajta módosítgatni. Na, maradjunk annál, hogy nincsenek előítéletek, mert utálom, ha valaki ítélkezik. Igenis, szeretlek, idegen! De mivel még nem ismerlek, ezt majd eldönti az idő vasfoga. Morfondírozunk magunkban, Trin... oké.
Arról papol, hogy nem kellene megvennem a ruhát próba nélkül, mert ha nem lesz kényelmes, akkor felesleges. Magamra nézek, jól szemrevételezem a ruhát, amiben itt állok előtte.
- Ez mégis kényelmes - vonom meg a vállam. Hogy mi okból jött ez a számra, a fene se tudja, biztos máshol jár az eszem, vagy már megint próbálok lazulni.
- Komolyan megtennéd? - kérdezem meg, amikor felajánlja, hogy megnézi rajtam, hogy áll a ruha. Ez olyan bizarr, hiszen még nem is ismer, és mégis megvár és megnézi. Ez klassz. Hallgatom, amikor arról beszél, hogy a bátyja elküldte vásárolni, hogy vegyen valami vidámat.
- Jó, hogy egyke vagyok, különben ha lenne egy idősebb tesóm, biztos megmagyarázná azt is, hogy a tej fekete. Ha pedig fiatalabb lenne, akkor pesztrálnom kellene. De jó dolog lehet, ha van egy tesód, mert általában mindig kiállnak melletted. Biztos jót akar azzal is, hogyha vidám ruhában akar látni. Node... én is csak azt a tanácsot adhatom, hogy ami szerinted vidám és neked tetszik, azt vedd meg. És magyarázd meg a bátyádnak, hogy márpedig az a jó, amit te választottál. Biztos neki sem százas a ruhatára - újra megvonom a vállam. Bemegyek a próbafülkébe, ezt jelzem is, hogy akkor szívesen vásárolgatok vele, ha megnézi rajtam a ruhát. Nem telik sok időbe, hogy felvegyem, mert a színpad mögött is hozzászoktam, hogy olykor éppen, hogy becsúszok és rekordidőn belül, azaz két perc alatt feldobtam magamra a fellépési ruhám. Hamar ki is jövök.
- Szerintem oké, bár mellbőségben kicsit szűk - itt elnevetem magam, mert arra gondolok, hogy a pasiknak biztos tetszene, már ha arról van szó, hogy egy szűk felső kiemeli az alakjukat, ráadásul dob a mellméretükön, pláne ha a cipzárt lentebb húzom.
- Bár férfi szemmel biztos más. Neked mi a véleményed? - nézek rá kérdően, nem is tudom, miért tőle várom a választ. De ha arra várok, akkor azt őszintén.
A válasz után be is mutatkozok.
- Trinity Grenville vagyok egyébként, de szólíts Trinnek, mert amúgy túl hosszú - nyújtom a kezem, és várom az ő nevét is. A továbbiakban még nem tudom, mit mondjak, de az ismerkedést el kell kezdeni valakinek.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Hétf. Máj. 12 2014, 16:11

Nem vagyok híve az előítéleteknek, főleg mert magammal szemben lehetne sok. Szőke vagyok, gazdag, magabiztos… Mindenem megvan, ami ahhoz kell, hogy plázamaca legyek, mégsem sikerül azzá avanzsálnom magam.
Őt sem nézem le, mert feketében jár és mert elég darkos az egész csaj. Ha neki ez jön be és így érzi magát annak, aki szeretne lenni, mi a probléma ezzel? Alapjáraton az élni és élni hagyni, elv híve vagyok, ám sokszor nem könnyű. Mégis túl galamblelkű vagyok, egy ideig… Engem is fel lehet bosszantani, azt meg nem tanácsos…
- Értem. Akkor gondolom ezt is szem méretre vetted?! – mázlista, én ha így vennék ruhát, tuti nem hordanám a felét, mert ha nem áll jól, nem veszem fel, márpedig egy fazon lehet mutatós vállfán, méretben s tökéletes, ha mondjuk eláll csípőnél, vagy mellben, ne adj isten, vállban. De ez én vagyok.
- Persze. Nagyon szívesen. – bíztatóan elmosolyodok. Megnézem rajta nagyon szívesen, hogy is áll a felső? Ezen semmi sem múlik, és addig sem agyalok a mindig eszembe villanó kék szempáron. És lőn… Figyelnem kéne a csajra.
- Ahha. Én szeretem, hogy vannak tesóim. Három bátyám van, mindig egymást ölték, én meg apuci kicsi királylánya voltam, szóval…. Erős a támogatás. Bár én mindig szerettem volna egy nővért, akivel lehet … nem is tudom, mindenről beszélgetni, tudod olyan amerikai filmes klasszikusan, a nővérem a legjobb barátom, véletlen sem nyúlja le a pasim… Blablabla. – mert az is filmes klasszis lenne. Minidig benne van a pakliban, hogy mégsem vagyunk haverok, hanem örök ellenségek.
Monológom nagy része már úgy hangzik el, hogy a lány a próba fülékében öltözködik. Vidáman nézegetem az embereket, az elhaladó párokra féltékenyen rámorranok. Ajaj. Pár napja még gúnyosan fújtattam volna. Basztikula.
- Oh igen. Ry már csak ilyen jóféle. De azon agyalok mitől vidám egy ruha? A színektől vagy esetleg attól, hogy mosolyt csal másik arcára? Mert ha attól…. Akkor lehet Ry nem lesz büszke rám. – mit tehetnék ellen, ha egyszer imádom húzni? Amúgy is imádom, de amikor bosszús, olyankor olyan cuki. Kivéve ha ordít és parancsolgat… böh, Lehet mégsem cseszem fel egy szar ruhával. Főleg, hogy gőzöm nincs, milyen helyre akar elrángatni, lehet magam égetném be?!
- A szüleiddel élsz? - Gőzöm nincs miért kérdezem meg, valahogy olyan egyértelmű kérdés, de elég bizalmaskodó, nem is várok igazából választ, nulla közöm lévén hozzá Hátrébb lépek, hogy szemügyre vegyem a félig darkos lányt és én is elnevetem magam.
- Úh! Nem rossz. De kapsz benne levegőt? Nem érzed azt, hogy a szíved is kiugrik? – mégis kedélyesen szemlélgetem, most mit mondjak? Ha ruhát nézünk, és ez ilyen meg kell néznem mellben is.
- Ha az a cél, hogy megdögöljenek a pasik utánad, akkor király. – lehet nekem is kell egy ilyen, merre lehetnek? Nick agyfaszt kapna tőle, ha ugyan… egyszer előkerül. Nem agyalok most ezen, nem sírok, nem zokogok és rá sem gondolok. Punnyadjon meg.
- Szerintem női szemmel is kemény. Pf, nekem nagyon… közönséges. – nem bánton mondom, csak túl… egyértelmű. Dugj meg! ezt üzeni.
- Én ilyet a pasimnak vennék fel, már ha lenne. Ettől független szexi. Csak…. Olyan…. Üzengetős. Érted?! – mellé ezerrel mosolygok. Az tény, hogy van mit kiraknia, és ha így üzen a nagyvilágnak, akkor hajrá.
- Trin, okés. Hale. – mutatkozom is be egyből, most is lehagyom a vezetéknevem, túl sokan ismerik nagymenőnek csúfolt maffiás faterom, mondjuk így családom, egy újabb skatulya. Bírnám, ha kicsit kevesebbet cikkezne a bulvár rólunk.


A hozzászólást Hale Salisbury összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 30 2014, 16:45-kor.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Csüt. Jún. 12 2014, 00:27


- Szemre, persze! - találomra felkapom és hipp-hopp, a kezem közé keveredik, majd uzsgyi neki, meg is veszem. Feltéve, ha jól néz ki, magamhoz mérem és meg is felel, akkor minden oké. Tényleg nem próbálom fel a ruhákat, kivéve a melltartót, mert azt ránézésre nem tudom megállapítani, Jupiter csecsére mondom!
Közben bevonulok a próbafülkébe, és tényleg megnézem a ruhát, miközben mesél a tesójáról. Hát hála istennek, hogy nekem nincsenek testvéreim, de annál több haverom, meg ott a bandám, a fiúk, akiktől nem tudnék megválni, pláne, hogy bolondok. No meg a családban sok unokatestvérrel vayok megáldva, akik néha az agyamra mennek, de a legkisebbek olyan aranyosak, hogy egész nap zabálnám őket. Igen, vannak egyszerű kis kölykök, az egy évestől az öt évesig terjedő skálán mozognak.
- Én is akartam egy húgot mindig, akivel megoszthatom a szaftos pletykáimat, és kibeszélhetem minden problémámat, pasiügyeimet, már ha vannak - közben a beszélgetést fenntartom. Ez tényleg így van, jól jönne egy lánytestvér, akivel megoszthatok mindent. A pasikról meg ne essen szó, ki lenne olyan hülye testvér, hogy lenyúlja a húga, vagy nővére barátját? Nem ember az olyan... fel kell rúgni.
- Vidám ruha? Tudja a fene, keress rajta egy mosolygós fejet... vagy biztos arra értette, hogy élénk színű, és nem fekete - most elgondolkodom azon, hogy a fekete is lehet vidám... míg itt feketében járunk temetésre, máshol fehérben. Milyen megtisztelő lenne, ha angyalok vennének körbe egy meggyötört lelket, aki alászállt a pokolba, vagy felé a mennyeknek. Prófétának kellett volna mennem, vagy valami olyan helyre, ami a valláshoz kapcsolódik... pláne, hogy nem vagyok hívő.
Közben haladok az öltözékkel, és tényleg kihangsúlyozza, amit ki kell neki hangsúlyoznia, amikor kapok egy kérdést.
- Hát... mivel csak apám él, ezért igen, vele élek, már ha nem kell bent lennie a rendőrségen, hogy dolgozzon. Ritka, ha otthon van. Máskülönben nincsenek nagy elvárásaim egy házzal kapcsolatban, nem mintha én is sűrűn lennék otthon. Van egy kis nyaralóm, ott elvagyok - válaszolok hosszasan, majd ki is mászok ebből a lyukból, hogy megmutassam magam. Hahó... keblek. Leveszem, hogy tényleg eléggé üzengetős, jól mondja a kiscsaj.
- Igazából... koncertre jól jön, ha kicsit üvölteni akar az ember. Ha szorít egy kicsit, jobban jön a hang, mert kitol. De... ha jobban belegondolok, nekem a rock koncertekre elég levegőre van szükségem, hm - magyarázom, miközben megnézem magam a tükörben.
- Jó ég, nem is tudtam, hogy ekkorák a melleim! - kiáltok fel, valószínű, hogy ezt több vevő is hallhatta, de hát kit érdekel. Ha nem tetszik nekik, akkor hozzáteszem, hogy "Ne bámulj, nézegesd magad."
- Nem mintha azt akarnám, hogy bármelyik pasi is rámszálljon. Nem kell. Nem veszem meg - azzal a ruhát felakasztom oda, ahol a helye van, ugyanis ilyenkor nem szokás visszatenni oda, ahonnan kivettem. Kitesznek ilyenkor egy helyet, ahova a felpróbált ruhákat kell tenni, ők majd intézkednek.
Közben megtudom a nevét is. Hale. Okés.
- Okés, Hale. Van kedved ezek után eljönni fagyizni? Bevállallak húgomnak - vagy ki tudja. Most olyan jó kedvemben vagyok, megrészegít a napfény.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Hétf. Jún. 30 2014, 16:57

Elnevetem magam, hogy ránézésre vesz ruhát. Az egészben az a fura, hogy tökre én magam is megtehetném, mert ha nem jó, hát nem hordom. Elfér a szekrényemben, vagy valakinek oda ajándékozom. Félévente tartok egy kis tisztasági gardróbozást. Olyankor minden szart leadok valami csöves otthonnak. Tudom, hogy nem nagyon örülnek nekik, de valljuk be ez is kereskedelem. Melyik szeret szolgálat adja a ruhákat hajléktalanoknak? Szinte semelyik. Eladják, másik országba vagy akár nálunk, mint használt ruha. Sok pénzért ez ellen semmit sem lehet tenni, de nem tudom, hogy mi lehet a megoldás. Ki kéne tenni az utcára? Mindegy is. Így alakul.
- Annak talán én is örültem volna, de bátyók jutottak. Három. A legkisebb mondjuk a bizalmasom, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Vele mindent meg lehet beszélni, csak morcos a pasikra, akik megfordulnak az ágyamban. – minden fiú testvér egy kicsit morcos a pasikra, akik a húgukat dugják, ez nem lehet máshogy. Óvják és védik, ez a dolguk. Bánnám, ha nem így lenne.
- Van pasid? – közben egy felsőkkel teli fogason kutatok, hogy valamit kinézzek, de most bevonz ez a bőd felső dolog, valami fűzős kéne, ami feltolja a cickókat és Nick beájul a látványtól, első körben. A többi jöhet később. Valami nagyon szexi kéne. Kár, hogy Ry miatt vagyok itt, hogy vegyek valami vidámat, és mégis komolyat. Bah.
- Lehet rárajzolok egy szmájlit és veszek egy fekete kisestélyit. Milyen vicces lenne. Ry meggyilkolna és kiakasztana a kapura, mint elrettentő példa, tudod mit hatmillió éve. – elnevetem magam, mert ez nem igaz. Nem bántana, sosem tenné. Szeret engem, azt hiszem, még a csajait is kibeszéli velem. Talán ez a bizalmi lecke köztünk és ettől boldog vagyok. Illetve a kapcsolatunkra vagyok büszke. Arra, hogy van nekem.
Máris a kezembe kerül egy újabb felső, látom, hogy ma is sokat fogok itt hagyni, már anyagilag. A helyzet az, hogy nem bánom, mert a bátyóka kártyája van nálam, szóval… hüm hüm, mi drágát is kéne venni. Tiszta sznobság, az pedig nem vagyok.
- Apád zsaru? – aaah az enyém meg bűnöző. Márt látom, hogy jó barátok legyünk. Semmiképpen nem mondom meg a teljes nevem. Ha az apja bűn üldöz, lehet ismeri a fater nevét. Mondjuk most lehet éppen nem körözik semmiért, de nem lehet azt tudni. Azt hiszem apám most valóban nem kerülne dutyiba, de…. fene sem tudja mindenre van lehetőség. Nem nagyon kéne ezzel szarakodni. Most még jobb a titok.
- Milyen koncerten? Zenélsz? – azonnal fellelkesedem. Imádom a hangszereket, Szeretnék gitározni vagy zongorázni, csak sajnos egyikhez sem vagyok elég ügyes, vagy elég kitartó. Nem lehet tudni, mert ha nem megy egyből akkor feladom. Pedig kissé buldog vagyok, de ebben valahogy nem.
Ahogy előjön megcsodálom a melleit, na nem pasi mód, csak, hogy bakker, de jó neki.
- Látod? – elnevetem magam és szembe fordítom a tükörrel, hogy a dekoltázsára mutassak.
- Kibuggyansz belőle, mondjuk, ha nekem lenne ennyi kirakni valóm… én is megtenném. – újra felnevetek, hogy érezze nem akarom bántani ezzel, de igazából irigy sem vagyok rá. Rábólintok, hogy nem veszi meg, ez most nem rossz döntés, én is azonnal visszapakolok mindent. Mert a ruhát már próbáltam és az jó lett, azt mégis viszem.
- Fagyi? Simán. Ismerek egy jó kis fagyizót, csak levendulát ne egyél, az bűn rossz. – nekem legalábbis nagyon nem ízlett. A kasszához sétálunk, fizetek és elbattyogunk kifelé. A plázában is van fagyizó, szóval célba vesszük.
- Milyen pasik jönnek be? – ha már fogadott húg lettem. Rámutatok egy magas barna hajúra, akin van pár tetkó, meg fültágító. Valami ilyesmit nézek neki, szerintem ez a zsánere, de nem lehet azt tudni.

Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: We won't run and hide - Hale & Trin   Today at 22:19

Vissza az elejére Go down
 

We won't run and hide - Hale & Trin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» My sister, my brother - Hale & Ry

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-