Hogy mi értelme van egy leánybúcsúnak? Utolsó esély a szórakozásra...na persze! Mégis miért megy hozzá valaki egy pasihoz, ha nem azért mert mellette a legboldogabb? Innentől kezdve meg miért van szüksége egy ferde estére? Inkább ez egy engedélyezett lehetőség a megcsalásra...igen, pontosan így gondolom. És miért kell nekem itt legyek? Ja igen...ismét szívességet teszek. Méghozzá a legjobb barátnőmnek, így mosollyal az arcomon feszítek gyönyörű kis ruhácskában. Egyetlen megnyugtató pont a mai napban az új magassarkú...az legalább boldoggá tesz, és szépen koppan macskaszerű lépteim ritmusát követve, míg az ajtóhoz sétálok.
-Szi...- nyitok ajtót rutinból köszönve -Oh, hello!- fejezem be vidámabb, immár őszintének is mondható mosollyal, megpillantva a raszta hajú srácot.
-Bújj be!- állok félre az ajtóból, szabad utat engedve magam mellett -Rövid eligazítás: Az ünnepelt a rózsaszín ruhás lány lesz, és egy hét múlva megy férjhez. Minden mást szerintem tudsz, legalábbis bízom benne.- hadarom el gyorsan a fontosnak vélt információkat, bár fogalmam sincs mit egyeztetett Elizabeth a sráccal. Természetesen a legjobb barátném a szervező, hisz a nővéréről van szó, és épp ezért már pont ugyan úgy sikerült felöntenie a garatra, mint a legtöbb nőnek. Nem mintha én nem lennék már alkoholos befolyásoltság alatt, de ne várja el senki, hogy a szakításból kikecmergett lányka józanul túlél egy leánybúcsút. Mindenesetre Liza meglepően jól választott, mert őszintén azt hittem, hogy egy Ken babához hasonló valakit rendel, amit nem bírtam volna elviselni, tekintve, hogy minduntalan Rick szőszke fejét juttatta volna eszembe. Ellenben Mr. Sparrow igazán jól nézett ki, meg kell hagyni!
-Egyébként Emy vagyok...- nyújtok kezet a ráézésre nálam alig idősebb kapitánynak -...és bármi kell, akkor nekem szólj. Elméletileg én képviselem a józan felügyeletet.- húzom el a szám meghazuttolva saját szavaim, na de tény, hogy még én vagyok a legbeszámíthatóbb.
-A buli az emeleten van.- megyek előre felvezetve őt lépcsőn, ahol az első forduló után már meg is pillanthatja a 15-20 fős csak és kizárólag nőkből álló társaságot, valamint a nem kevés pia mennyiséget, és a szigorúan rózsaszín díszítést.
Innentől kezdve viszont a srácra bízom az előadást, ha kell neki valami úgyis szól, ezért inkább kicsit előreszaladok, csatlakozva az ünneplőkhöz, hogy nyugodtan intézhesse magának a nagy belépőt.

Ha Lizbeth valódi célja az volt, hogy a kedvemre tegyen, akkor köszönöm szépen, sikerült. A srác tekintete simogat, mosolya csábító, és pont ugyan olyan haja van, mint a kutyámnak. Najó, talán ezt nem venné dicséretnek, de tőlem, aki imádja a kutyáját ez igenis annak számít. Emiatt viszonylag sokat tudok a raszta hajról, mert az arra való szappannal mosdatom Nessy-t is, de ezt inkább nem említem meg neki...tuti hallotta már nyolcvanszor a hasonlatot.
-Remélem!- nyugtázom egy apró mosollyal megnyugtatását, majd kezet nyújtva be is mutatkozom, amit szerepének megfelelően viszonoz.
Imponál ez a rituálé, hogy mint finom hercegnőnek ragadja csöppnyi kezem, és nem vagyok rest zöldeskék íriszeibe fúrni tekintetem, végig fenntartva a szemkontaktust. Észre sem vettem, hogy akaratlanul is ajkaimba harapok megakadályozva néhány korai gondolat kimondását.
-Értem, és észben tartom!- húzódik széles mosolyra a szám, és igyekszem tényleg nem elfelejteni a nevét.
-Ó, dehogynem. Megyek én is. És majd változtatunk a dolgon...ígérem.- nyugtatom meg, és ennek megfelelően meg is szaporázom lépteim, hogy én is teljes egészében csodálhassam az előadását.
Ugyan inni még addig nem szeretnék többet, amíg le nem megy ez a program is, ugyanis Ő az utolsó, a fő attrakció, onnantól kezdve csak buli, tánc és még több pia.
Miután csatlakozom a lányokhoz, már csak a dalra kell pár percet várni, és elő is lép az "ajándék". Meg kell hagyni, tud a srác... természetesen minden mozdulatát izgatott sikítás és taps követi, Liza nővére pedig boldogan veszi birtokba a neki járó izmos testet és a kis sapkát. Ahogy oldalra nyúl engedelmesen lépek mellé, és simulok karjaiba, majd pördülök ki, és adom át másnak a helyet. Kötelező kör letudva, mindenki látta, hogy élvezem a bulit, a műsor zavartalanul megy, így engedélyezek magamnak egy adag pezsgőt. Miután felhajtom az italt, ismét csatlakozom a társasághoz, és ugyan fogalmam sincs, hol is tart Seth az előadásban, de alkalmazkodom a helyzethez. Hasonlóképp tapsolok, sikítok, és táncolok vele, ahogy a többi lány is, de azért igyekszem az illendőség határain belül maradni. Még új nekem ez a szingli élet, nem tudom mit is szabad és mit nem. Egy év egy idióta mellett sok kárt tud okozni...Rick pedig idióta volt a javából. De jelenleg Rá akarok a legkevésbé gondolni. Igaza volt Lizának, ha valami jó alkalom elfelejteni az exemet, az a leánybúcsú. Bár továbbra sem értem, hogy egy állítólag boldog párkapcsolatban élő nő miért akar ilyet, de én igazán szabadon nézhetem a srác izgató mozdulatait.

Nehéz elszakadni a pillantásától, íriszei fogva tartanak, és gyűlölöm, hogy számára is egyértelmű jelként harapom be ajkaim. Esküdni mernék, hogy direkt csinálja, hogy pontosan tudja mekkora szexuális töltetet sugall személye, és aljas módon ki is használja...de basszus, ha így is van, nem zavar. Bár, az is lehet, hogy eljött a szakítás utáni második fázis, hogy túllépve a depresszión hirtelen mindenáron akarok magam mellé valakit, ha csak időszakosan is. Ki tudja, a lényeg, hogy sikerült lenyűgöznie...francba. Szedd össze magad Emily Nishan, egyelőre munka van!
Csak egy apró bólintással jelzem felé, hogy értettem. Természetesen majd találkozunk, hogy pontosak legyünk alig 5 perc múlva.
-El is várom!- kacsintok rá már el is fordulva tőle, átadva a terepet az előadásnak. Őszintén remélem, hogy szavamon fog, és ha végzett, akkor én is alkoholos mámorban felejthetem el az elmúlt hónapok mélységeit és magaslatait, de egyelőre a lényeg, hogy minden klappoljon. Így csatlakozva az ünneplő tömeghez tapsolva és sikítva vetem bele magam a forgatagba, a rózsaszín habok közé, ahol Mr. Sparrow pengeti a húrokat...mármint képletesen.
Mindenesetre Liza nővére határozottan élvezi a táncot, a többi nő is oda van a srácért. Amint kipördültem a már elég hiányos öltözetű "Kapitány" karjaiból, helyemet tolongva veszi át újabb és újabb lány, míg végül felcsendül az a szám, amit a vendégünk már énekel. Természetesen az elsőt Isabelle-nek, Liza nővérének, majd szép sorban mindenki megkapja a saját kis perceit. Szinte csodálom, hogy pasi létére több erotikát rejt egyetlen mozdulata, mint az összes nőnek itt együttvéve, de ki vagyok én, hogy emiatt panaszkodjak?! Határozottan szívesen nézem az előadást, ha kell, akár órákig.
S amikor a lassú dal következik, mintha céltudatosan lépne hozzám, de az is lehet, hogy csak én szeretném ezt így hinni. Érintése ismét puha, mintha egy törékeny porcelánbabát tartana kezei közt, ám mégis határozott mozdulattal húz magához, és én minden ellenkezés nélkül követem lépteit. Kékeszöld íriszeit ismét nem tudja elengedni tekintetem, újra kialakul az első pillanattól kezdve érzett bizsergető szemkontaktus, és csípőm szinte automatikusan idomul övéhez, felvéve a ritmust.. Minden pillantása simogat, közelsége izgató, és szinte feledteti az egész kényszeredettség hangulatát. Be kell valljam, piszkosul élvezem, és ezt csak tetézi, amikor meglepetésszerűen az orromra helyezi az epret, majd végighúzva egészen ajkaimhoz vezeti.
Először csak ajkaimba harapok bele ismét, és megpróbálom kiűzni fejemből az összes oda nem illő gondolatot, mi szerint pontosan mi mindenre tudna rávenni ez a srác, csupán a pillantásával, majd ha engedi, pontosan ütemre harapok az eperbe, pár pillanatra lehunyva szemeim, kiélvezve a gyümölcs zamatát, ha már mást nem ízlelhetek...még.
Ahogy lassan a végéhez közeledik az előadás, bár néhány ráadást tuti díjaznak majd a hölgyek, pezsgőt ragadva a mögöttem lévő asztalról először az Ő kezébe nyomok egyet, majd ha a lányok is mind elveszik a sajátjukat, én széles mosollyal fordulok Mr. Sparrow felé.
-Mindenki nevében köszönjük!- koccintom poharam az övéhez, majd vélhetően mindenki más is így üdvözli, és innentől kezdve csak rajta áll, hogy megy-marad, ahogy érzi. A kötelező program számára is letudva, szóval innentől kezdve szabad a pálya.


// Bocsi, de  a raszta hajról mindig ez ugrik be! Egyébként íme Nessy kutya...szerintem egyértelmű a hasonlóság! //

Az első perctől kezdve megragadott a tekintete, és most, a lassú szám közben is ugyan azt a bizsergést érzem, mint a kézcsók pillanatában. Szinte zálognak tekinthető minden mozdulata, hogy képes lenne a mennybe repíteni, de hisz ez a munkája, pontosan ezt tanulta, ebből él. De bármennyire is próbál az agyam logikus része tiltakozni, a bennem lapuló nőstény kistigris már réges-rég örök hűséget fogadott annak a szempárnak a ma éjjelre.
Ahogy eperrel kínál, én nem megtörve a produkció harmóniáját ütemre harapok a gyümölcsbe, és jólesően nyugtázom, hogy most Ő volt kénytelen ajkaiba harapni. Habár ahogy a maradék epret eltünteti, végig szemembe nézve, szinte érzem érintését testemen, és képtelen vagyok a kacér mosolyt letörölni arcomról.
Ami viszont meglep, hogy amint vége az előadásnak, mintha kicserélték volna. Szerényen koccint, habár pillantásában még mindig felfedezhető volt a bujaság, és elhárítva a dicséreteket jár körbe a sok nő között. Annak ellenére, hogy többen is elég kaphatóra itták már magukat, valami miatt végül mégis visszatér a még mindig a pezsgőknél álldogáló személyemhez.
-Köszönöm.- mosolygok rá kedvesen, s tekintetem kissé kérdő, hogy mégis mit tervezhet. Következő mozdulatai, pedig tökéletesen megválaszolták a kérdésem. Ismét visszatért szemébe az a vonzerő, az a csábos pofátlanság, ahogy minden kertelés nélkül kínálja ajkai közt az epret.
Eljátszok a gondolattal, hogy szimplán kikapva a piros gyümölcsöt a szájából, rögtön csókkal köszönjem meg a csodálatos produkciót, de ez túl egyértelmű és rámenős lett volna, ehhez pedig még nem ittam eleget.
-Változtassunk.- bólintok rá az ajánlatra, majd barna íriszeim övéibe fúrva hajolok hozzá egész közel, s harapok ismét az eperbe kéjes tekintettel, ám ügyelve arra, hogy csak leheletem csiklandozza száját, viszont ajkaink ne érjenek össze.
Nem, lesmárolni a sztriptíztáncost határozottan a rossz ötlet kategóriába tartozik, és ennyire kétségbeesett még egy hosszú kapcsolat kudarca után sem vagyok. Csak azt csókolom meg először, akit szeretek, Seth pedig...még csak nem is ismerem. Így övé az első lépés, Ő mutassa mit szeretne. Bár hozzá kell tegyem, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Mindemellett nyílt színen kisajátítani a menyasszony ajándékát...jó ötlet ez?

Sárga és Kalóz

Nem-nem-nem. Még véletlenül se... Most komolyan magyarázzam miért nem jó ötlet ez, Drága? Tudod Te úgyis... mármint remélem tudom. Vagy az a valaki bennem, akivel most épp vitatkozom, miközben a Kalóz pillantása határozott érintésként siklik végig rajtam, és leplezetlen élvezettel harapom az ajkai közt kínált epret. Nem értettem mit is akarhatott pont tőlem, de sajnos megvan az a tehetsége, hogy minden kérdést és észérvet elfeledtetve adjam át magam a bűvöletének. Mert nő vagyok, mert jólesik, mert könnyebb, mint tiltakozni a szikra ellen.
Viszont ha Seth elérte, hogy a békésen tiltakozó hang kikússzon a fejemből, hogy mégis egész közel hajolva hozzá, épp hogy nem érintve száját csiklandozza leheletem ajkait, akkor kénytelen vagyok teljes mértékben átadni magam az alkohol enyhe mámorának, a saját kis szórakozásomnak és komolyan venni a játékot. A fejcsóválásból és szinte teljesen beharapott ajkaiból, pedig el merek könyvelni egy apró győzelmet. Kétségtelen, hogy kettőnk közül esélyem sem lenne ténylegesen nyerni...Ő addig játszadozhat velem, ameddig csak kedve tartja, annyiszor hozhatna zavarba, ahányszor nem szégyell, és pontosan tudom, hogy ezt Ő is tudja. De hadd engedjen meg magamnak a női büszkeségem annyit, hogy ha egy pillanatig is meglepetést tudok okozni, akkor megteszem.
-Persze.- vágom rá hirtelen, ahogy kérdésére hirtelen széthullik minden körülöttünk, ami összekötött. Mintha kipukkadt volna valami giccses rózsaszín lufi, elszállt a pillanat, és ha ez a csók hiánya miatt volt, akkor sajnos ez van. A furcsa feszültség...az megmaradt, és egyelőre hirtelen nem tudom mit is kéne kezdjek, mindenesetre értetlenségemet elrejtve fordulok el tőle, és indulok ütemes léptekkel Liza szobája felé.
Ha ennyiben maradunk, az lenne talán a legjobb, nem történt semmi, amivel megbánthatnék bárkit is. A kimondatlan gondolatok pedig nem véletlenül kimondatlanok. Neki nem lesz nyugtalan estéje, nekem sem, csak mégis több volt ez, mint...mint már sosem tudom meg, mert amint a kilincsért nyúlok ujjai határozottan kulcsolódnak enyéimére. Egyetlen érintés...ennyi kellett neki ahhoz, hogy visszatérjen a szikra, hogy ott tartsunk mint a pezsgőspoharak mellett, hogy ismét kérdő pillantással keressem tekintetét, hogy most mégis mit szeretne. De az igazság az, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy szükség van bármiféle magyarázatra.
Ujjai édes bilincsként ragadnak meg, és nem szeretnék egyelőre szabadulni. Határozott mozdulattal nyomom le a kilincset, és lépek be a szobába, s amennyiben nem enged el, kénytelen követni.
-Itt átöltözhetsz.- pillantok rá kedvesen, miközben szembefordulok vele. Most az én első forgatókönyvem szerint elenged, én pedig kint megvárom. De már rég kiderült, hogy a mai napon több szempontból sem én vagyok az ötletgazda ilyen döntésekben.

Sárga és Kalóz