Egy vadállat vagyok, Nanaia hazautazott, ugrott a meglepetés, és hálát adhatok az Istennek, ha egyáltalán visszajön. Bár csalódást okozott, amint kilépett az ajtón, már bántam, hogy úgy beszéltem vele, máris hiányzott. Tudtam, hogy haza fog menni, de reméltem, hogy nem ilyen hamar, és eddig úgy volt, hogy velem lesz, a koncertre is eljön velem, de most... Fenébe!
Üvöltenék.
Kattognak a kerekek a fejemben, vad gondolataim támadnak. Beverem annak a srácnak a képét! Aha! El is képzelem, ahogy szembeszállok vele, amúgy is olyan tenyérbemászóan mázos és tudálékos volt múltkor, emlékszem, azt gondoltam, d'Abo fiatalabb kiadása. Már akkor a képébe kellett volna másznom. Pedig akkor még nem is tudtam, amit most tudok.
Fenébe!
Ah, nem, inkább Nanaia után kellene rohanni, nem engedni elmenni, átölelni a derekát, sírva kérni, hogy bocsássa meg nekem, hogy ennyire féltem, hogy bolond vagyok, hogy ennyire szeretem, hogy féltékeny vagyok, hogy haragszom... HARAGSZOM!
Fenébe!
Nem megyek sehová. Szarok a koncertre. Leugrom a hídról, s eltűnök a Föld színéről. Basszus, úgysincs értelme az életemnek. Az élet egy nagy lócitrom, és ha nem lenne benne a ló, én akkor sem élvezném Martinivel... Röhögök magamon, milyen hülye vagyok. Reszket a kezem, sírok, folyik az orrom. Szarok rá. Csecsemőpózban kuporgok az ágyon, sajnálom magam, sajnálom az összes évet, amiért vártam rá...
Fenébe, még mindig úgy érzem, megérte. De akkor miért...?
Lehajtok egy sört, aztán még egyet, majd a harmadikat is. Nem érdekel, hogy feszíti a gyomrom, nem érdekel, hogy böfögök tőle, mint egy malac. Túrom a polcom, kell valami, ami megnyugtat... King (nem Kong), röhögök, Mann, (a Thomas)... Lizzy...
Ó, nincs Lizzy a polcomon, de ott van a könyv, amit kölcsönkért, a Capa-s, és erről ő jut eszembe. Elfelejtek levegőt venni, aztán túl hirtelen dönteném le a maradék sörömet a torkomon. Fele mellé megy, felét felböfögöm, röhögök, kínosan, aztán előszedem a mobilom.
- Ahoj, szia, Lizzy, holnap este koncert, ugye velem jössz? - támadok be gyorsan. Hogy sikeresen-e, még nem tudom.

Összevesztem nanával Sebastian miatt, és erre hazautazott a koncert előtt egy nappal, hurrá. Keserű hurrá persze, magamat okolom, mindenért magamat okolom, kesergek, szidom magam, sört vedelek.
Aztán telefonálok Lizzynek, a nyáron, amikor találkoztunk, azt mondta, szereti a 30STD-t, szóval akkor elmegyek vele, legalább tombolok egy jót. (Kár, hogy nem Nanaiával, de azt már elba@tam). Elhadarom szőke szimpátiámnak, hogy mi újság, kár vesztegetni a szót, amúgy sem tudok már sokáig beszélni, mert folyik össze a nyelvem a számban, de azért biztosan értelmes vagyok még, mert megismer.
- Jah, én. Jah, vele. Változott a terv. Leszel szamár? - röhögök kínosan. Éppen ő volt, aki arra bíztatott, hívjam meg Nanaiát erre a koncertre, és a kis pisis (az az átkozott, szerelmetes boszorkány) még örült is neki, csak... Megfojtom azt a Sebastiant! Hogy tette a szépet, amikor hazahozta Nanát! Mintha aggódna értünk, közben meg... Beverem az orrát!
Lizzy... Miféle randi? Ne hülyéskedjünk már...
- Nana hazament. Két jegyem van. Jössz vagy nem? Nem randi. - Mondom meggondolatlanul, kissé nyersen, kínlódva. Akkor sem fogok szemvedni. Nem én vagyok a hibás! (Jaj, hát ki, ha nem te?) Aztán sóhajtva hozzáteszem- Kérlek....
Szeretném, ha jönne. Akár azonnal. Bár nem lennék már képes beszélgetni, azt hiszem, addigra kiütne a sör (még meg akarok inni párat), de holnap nem akarok egyedül lenni, és a koncert utáni másnap én is hazamegyek (vagy a halálba)...

//Nem akarsz egy Lulu-Sebet? XDDD Seb nem tud semmit, én sem, így nagyon vicces bocsika xDDD//

-Iááá.... na jó, bár ez nem éppen kedves és csábító megvilágítás ugye tisztában vagy vele? - Somolygok, csak nem látja. A fejem is csóválom, de legalább őszinte.
-Azt tudom hogy nem az te lüke, csak azt hittem Nanával mész hogy... na mindegy. Megyek persze, legalább elterelem a figyelmed a mélynyomókkal együtt. - Sóhajtom, hú de nincs jó kedve szegénynek.
-Mondom, megyek te buta, viszek neked csokit is, csak ne szomorkodj. - Mosolygok, én aztán nem veszem magamra, nem vagyok érzékeny típus. Legalábbis nem így.
-Hányra menjek oda? Vagy hol találkozunk? Taálkozhatunk hamarabb is, ráérek. Hmm? - Ajánlgatom, mert szerintem szerelmi bánatos, remélem a csajnak csak közbe jött valami, nem dobta.

Kissé részeg vagyok, és nagyon csalódott, őrülten mérges és zavarodott. Ilyen állapotban hívom fel Lizzyt, kedves barátnőmet, aki pontosan tudja, mi fán nő a szerelem, mit érzek én és nem érti félre, ha meghívom valahova... Erre jön a randival.
- Bah, te jöttél a randival! Azt hittem, neked nem kell magyarázkodnom...- nyöszörgöm, túrom-tépem a hajam. Bárki mást hívnék, félő, félreeértené. Egyedül Lizzy az, akivel lehet úgy hülyülni, hogy nem érti félre (Nanaián kívül, persze. De neki meg nincs mit félreértenie, mert SZERETEM!)
- Mondom szépen, hogy változott a terv. Elutazott... majd... majd emondom...- megint ordítanék, sírnék..., nem is tudom, jó ötlet volt-e telefonálni. Nem is a qrva koncert a fontos, hanem hogy beszélgethessek valakivel, aki nem csak a lüke Lulut látja bennem. Kár, hogy most éppen ő is lelükézett.
Majdnem könyörgök neki, hogy jöjjön, talán ezért adja be a derekát. A hangja mintha nyugtatóan hatna felborzolt idegeimre.
- Csoki nem kell. Te gyere- mondom határozottan.
Aztán kérdezi hányra és hova jöjjön... Úgy illene, hogy én menjek érte... DE EZ NEM RANDI. És már rég itt kellene lennie, nyalogatni velem együtt a sebeimet.
- Tegnap. Vagy legalábbis néhány órája, de ha most indulsz, már akkor is elkéstél- nyafogom, és tisztában vagyok, milyen nevetségesen hangzik ez az egész. Igyekszem kitisztítani a gondolataim.
- Bocsi, kicsit ittam- azaz sokat, de nekem kevés is megárt, szóval hamarosan ki leszek ütve. - Gyere, amikor ráérsz..., a koncert 8-kor kezdődik. Előtte ehetünk valamit, valahol..., mindegy, amihez kedved van...- próbálom összeszedni a gondolataim. - Itt vagyok a koleszban, el sem mozdulok... Hukk! Hehehe...

Bódultságomban Lizzyt hívom fel, dacból, vagy mert a hangjára (társaságára) van szükségem, nem tudom. Kivételesen adja a szőke nőt, mintha randizni hívnám, nem is értem, miért beszél így, amikor őt avattam be nana iránt érzett olthatatlan szerelmi ömlengéseimbe, és...
- Jaj, elég nagy a baj...- nyöszörgöm, és felnevetek, nem jókedvemben. Basszus, éppen most hagytak faképnél.
Rohadtul haragszom magamra, rohadtul fáj, rohadtul egyedül vagyok. Kell egy barát. Kell valaki, akivel ki lehet ezt beszélni, és ez a valaki éppen Lizzy. Senki más nem értené meg, senki más nem ismeri úgy az érzéseimet, mint ő.
Sajnálom magam. Sajnálom és vigaszra vágyom, már most is el vannak késve, már most is késő...
- Ki kell aludnom magam...- válaszolok kásásan a kijózanodásra. Anélkül nem megy. Hogyan kell az olyat? Részeg sem igazán szoktam lenni. Még soha nem is ittam egyszerre... 4-5-6 üveg sört. Bah. Böff. Hihi.
Igyekszem összeszedni magam és a gondolataim, megosztani vele, hogyan is kellene találkozni a koncert előtt. Kifejezem a vágyamat, hogy fussunk össze korábban. Meghívnám enni vagy inni, vagy mindkettő. Fogalmam sincs, hogyan leszek holnap... de nem akarok egyedül lenni.
Csuklok. Nevetek. Nem emlékszem, hogyan bontjuk a vonalat, csak arra, foglalt jelzéssel "villog" a kezemben. Kikapcsolom. Csak bontom a vonalat, vagy a készüléket is elkapcsolom, nem tudom. Elnyúlok az ágyon. Szédülök. Csecsemőpózba húzom magam, és megpróbálok aludni...
- Nannnnaiaaaa....
"Ne aludj el..." Ezt ki mondta? Nem emlékszem. Nyitogatom a szemem, emelgetem a fejem, de képtelen vagyok felkelni. Elalszom.

//Az ajtó nyitva van, Nanaia nem zárta be, és én sem. Csupán kilincsre van csukva.//

Megborzongok, amikor azt mondja, egyek. Van valami kaja tegnapról, de én főztem, és már tegnap sem ízlett, szóval az dobós. Ma Nanaiának kellett volna összeütnie valamit, de elment... szóval nincs kaja. Nem is kell. Bakker. Víz? Ha még egy kortyot innom kell, hányni fogok. Hagyjatok békén! Levegő... nem lenne rossz, de az ablak... az bizony túl messze van.
Csak elkuporodom az ágyon, és leteszem az utolsó üveg sört, amit találtam, amit megittam. Emlékszem, hogy beszélek Lizzyvel, és hogy a koncert a téma, de a részletekre nem. Elalszom. Nanaiával álmodom. Álmomban visszajött, és betakart, de aztán eltűnt, mint a kámfor. Valaikor az éjjel folyamán ébredek, vizelési ingerem van, kimegyek, de a fényt nem bírja a szemem, a villanyt egy mozdulattal le is csapom, és sötétben intézem, amit kell, aztán visszatámolygok az ágyba. Ledobálom a ruháimat, és bebújok a takaró alá. Meleg. Nanania illatú. Azt álmodom, hogy mellettem alszik. Visszajött. Elhagynak a rémálmaim és nem ébredek fel, csak amikor valaki megérint.
- Nanaia.....- s még csukott szemmel húzom azon mód magamhoz, rá borítva a takarót. Feküdjön csak mellém, bújjon hozzám, vagy én hozzá, aludjunk még, álmodjon velem. Érezni akarom. Megcsókolom.

Ittasan (részegen) beszélek Lizzyvel, elalszom a végét, azt is, hogy átjön...
Álmodom, hogy Nana jön vissza, hogy betakar, melenget, ölel... Összefolyik az idő...
Érzem a kezét a bőrömön, apró, női kéz, finom cirógatás, morcogva húzom közelebb, nem is értem, miért nem fekszik mellettem ő is. Nevén szólítom, gyengéden hívogatom,csukott szemmel borítom rá (magunkra) a takarót, ölelem meztelen és forró testemhez, csókolom meg, ahol érem. (Valahol elérem...)
Nanaia azonben elrántja magát, és a hangja is a fülembe hatol... Felnyögök. Nem is Nanaia! Egyszerre akarok felkelni, szemet nyitni, és szájat (jesszus, milyen keserű a szám!), dünnyögök, nyögök, vakít a fény... Hány óra? Lizzy... BAKKER! Magamra csavarom a takarót, hogy ne legyen egyértelmű, meztelen és harcra kész vagyok.
- Lizzy... hello... micsoda? Milyen üzenet? - hunyorgok rá, fogalmam sincs miről beszél.
Azt a csókféleséget szóba se kéne hozni, épp elég ciki lehetett, ha olyan messze menekült. Bakker. Büdös vagyok. Sörszagú. Lesmároltam? Lizzyt? (Azt hittem, Nanaia) Áll a farkam...
- Adj egy percet!- emelem fel a kezem, mint amikor a rend őre jelzi: megállj! Aztán dörzsölni kezdem a homlokom, a szemem, az orrnyergem, valami életet préselve az arcomba (a szám túl gyors volt, túl heves).
Egy perc sem kell, képben vagyok, bár fáj a fejem. Ma van a koncert, tegnap Nana hazament, (f)elhívtam Lizzyt. Együtt megyünk enni és tombolni. Átaludtam volna a napot?
- Hány óra? - árnyékolom a szemem, erős a fény, még nem lehet este.

- Milyen tükrön?- Jesszus, miről beszél? Itt volt? Arra még emlékszem, hogy beszéltünk...
Még él az emlékemben az a csók, kissé esetlen, de heves, azt hittem, Nanának adom, szenvedélyes volt és szerelemmel teli. Álom volt vagy Lizzyt kaptam le? Ó, szegény Lizzy. Ó, szegény én! Időt kérek tőle, össze kell szedjem magam. Mi történt valójában, hol is fejeztül be tegnap? Mi történt? Itt volt? Miért vagyok meztelen? Nem, neeeem, az nem lehet, nem aludhattunk együtt, arra emlékeznék, az..., az nem lehet. Lizzy nem olyan. (És én sem!) Ez a csók is... csak... csak... bakker.
- Ne, ne menj!- reagálok hirtelen.
Talán beszélnünk kéne, de ő nem nyit, én meg azt sem tudom, mit mondhatnék. Szánalmas, ha azt mondom, véletlen volt? Naná. De így van... Azt nem neki szántam, bár... Jaj, ne hülyülj már, Louis! A gondolataim zavarosak, a fejem kótyagos. A szívem vadul ver. Kis barátnőm felvilágosít az időről, a tervekről, bár a csokira nem emlékszem. (Többre se nagyon, csak hogy hívtam.)
- Oké, köszi. Addig rendbe szedem magam...
Lizzy valami kaját készít, hallom, hogy tányérral csörömpöl a kicsiny konyhában. Aztán a mikro....
Gatya... Fel kéne öltöznöm, amíg nincs a szobában. Kikapok egy boxert a fiókból, a takaró alatt rángatom magamra, aztán kibújok az ágyból, és bele a farmerbe. A koszos alsóm és a tegnap ledobott pólóm a szennyesbe dobom, és alaposan arcot mosok. Majd fogat is, nem baj, hogy kaja előtt vagyok. Pocsék ízű a szám.
Csöpög az arcomról a víz, ahogy a tükörbe lesek. Karikás a szemem. Szemezek magammal. Ez most... megcsalás? Nem, ez mégsem olyan csók volt, amit Nanaia váltott Sebastiannal... Összeszorul a mellkasom, ahogy a veszekedésünk az eszembe jut. Csókolóztak. A francba! Miért fáj ennyire? Fel kell hívnom Nanaiát.
Visszamegyek a szobába, áporodott a levegő, ablakot nyitok. Összeszedem az üvegeket, kiviszem őket az előszobába, leteszem őket egy zacskóba az ajtó mellé, hogy ha majd megyek, levigyem ezeket (is). Aztán bemegyek a konyhába, ahol Lizzy ügyködik.
- Szia. Köszönöm. Angyal vagy- mondom neki kedvesen, és igyekszem mosolyogni is, bár nem tudom, ő most haragszik-e rám. Leülök az asztalhoz, ahol már (gondolom) meg is van terítve.

Nehezen térek magamhoz, nem értek mindent, összezavar a csók.
- Nem tudom, nincs... - mondom kótyagosan, még mindig nem vagyok képben, de majd szépen, lassan...
Nem akarom, hogy elmenjen, pedig nagyon hirtelen ugrott fel. Morog, amikor szólok, ne menjen.
- Vicces, haha...- nyújtom rá a nyelvem; ne hülyüljünk már, az egész nem ér annyit. Nekem csak néhány perc kell és... Jobban leszek. Ugye? Remélem, Lizzy sem értett félre.
Ő kivonul a konyhába és a kaja készítésébe kezd (vagy melegít, a hangokból ítélve), közben felöltözöm és pakolok, a fürdőbe megyek, hogy szembesüljek magammal. Bah, szörnyen nézek ki. Az üzenetet keresem, de valószínűleg elengedte a ragasztás, végül a földön találom meg és elolvasom. Elmosolyodom, automatikusan zsebre vágom a cetlit, és kissé felfrissítve magam megyek ki a konyhába, Lizzy után. Kicsit jobban érzem magam.
Új lappal nyitok, mintha nem történt volna semmi (semmi rossz!), a szokott módon beszélgetek vele, hálásabban, mint szoktam, hiszen elvisel. Elém teszi a kaját, de a kérdése elevenembe talál, összeszorul a torkom, a falat is alig megy le, elejtem a villát, mely hangosan csördül, amikor a tányér széléhez ér. Lizzyre pillantok, furán kerüli a tekintetem, és ezzel elbizonytalanít. Most Nanaiáról akar hallani vagy arról, ami közöttünk történt? Választok.
- Kissé összevesztünk... - sóhajtok nagyot, aztán hadarva folytatom- Én vagyok a hülye, de ... Te tudod, mennyire fontos nekem, és most kiderült, van egy másik srác is, vagy volt, a fene se tudja, szóval, elkapott a düh... és ah! Szóval rám vágta az ajtót és hazament, azt mondta elviselhetetlen vagyok és féltékeny szamár, meg ilyenek...
//Ez most megint ciki, mert Nanával ez nem volt lejátszva. De valahogy el kell mesélnem, miért nem őt viszem el arra a koncertre!//

Ezer módon lehetek hálás Lizzynek. Elvégre, ahogy kiderült, azonnal a segítségemre sietett, amikor felhívtam. Igaz, hogy nem emlékszem semmire, de a "cetli a tükrön" valódi bizonyíték, itt járt... (Itt aludt? Nem, nem hiszem, akkor miért volna üzenetet? És miért voltam meztelen?) Ah, szóval... Bízom én abban, hogy legalább Lizzynek volt esze, és elküldött a ..csába, ha bepróbálkoztam volna, de ... Nem, nem hiszem, én most is Nanát szeretem, én ... vele álmodtam, én ŐT akartam megcsókolni... és egyáltalán, történt valami?
Leejtem a villát a kezemből, ahogy rákérdez, mi van... Még mindig elkeseredem, ha arra gondolok, hogy egy olyan Sebastianféle elcsaklizhatja a barátnőmet. Kicsoda ő, hogy nyomul rá? Mióta ismeri? Tudja-e melyik a kedvenc pónija, ki a kedvenc színésze, énekese, meséje, meseszereplője? Tudja-e, mi akart lenni gyerekkorában, a gimiben és most? Hogy mi a hobbija, a kedvenc étele, itala, a kedvenc akármije...? Mit tud róla?
Forr bennem a düh.
- Az az igazság, nem tudom. Tény, hogy már csókolóztak, és ez éppen elég ahhoz, hogy bosszús legyek, nem?!
Eszembe sem jut, hogy Lizzy nem ismeri a tényeket, nem tudja, mi mikor történt. Valószínűleg még azt sem mondtam el, hogy összejöttünk...? Sejtésem beigazolódni látszik, amikor kérdezősködik.
- Nos..., hát összejöttünk...- elpirulok. Az egész sztori zavarba ejtő, hiszen lehet, hogy csak a fűnek köszönhető, hogy már túl vagyunk rajta; a vallomáson, mert amilyen lökött vagyok, talán sosem merem bevallani neki, hogy nemcsak úgy szeretem; és azt hiszem, most is ő mondta ki... vagy... már nem is tudom.
- A lényeg- sóhajtok egy nagyot- hogy azt mondta, ő is szerelmes belém, és most együtt járunk, azaz... Ha el nem üldöztem véglegesen a féltékenykedésemmel, még most is, de...
Zavartan túrom a hajam, néha beletépek, ez nekem nem megy, én nem tudnék szembenézni azzal, hogy ilyen rövid időre rendelte mellém a sors.

Őszintén örülök Lizzynek, nagyon bírom a lányt. Rövid idő alatt a bőröm alá bújt, azaz képes volt kinyitni egy fiókot, amire az van írva: barátok. Nem mindenkivel vagyok képes a magánéletemről beszélni, és általában be is zárkózom, ha valaki erre tesz kísérletet. Általában megmaradok üres fecsegésnél, ha ez jön szóba, és semmi komolyat nem árulok el magamról, de ez a lány... Valahogy mégis képes volt rá. Nem tudom, hogyan.
Ülök az asztalnál, és azt kéri, beszéljek már, hiszen rendesen kiakadtam és akasztottam ki őt... Első nekifutásomat nem is érti, újabb kérdéseket halmoz rám, és rájövök, jobb, ha mindent kitálalok, mert ez így nem vezet sehova. Az előzményeket ismeri, nem kell elmondanom, hogy mióta ismerem Nanaiát, és mióta tetszik, illetve jöttem rá, hogy többet is érzek iránta. Egyszer, a nagy fa tetejében ülve ezt már elmondtam neki.
- Állandóan együtt vagyunk... Az randi? - nézek Lizzyre kérdőn. Úgy hiszem, azt említettem neki, hogy szobatársak vagyunk.
Elmondom neki, hogy túl vagyunk a vallomáson, miszerint nem csak én vagyok szerelmes, hanem Nanaia is, és együtt járunk, bár ez éppen ezért fura.. Mi korábban is majdnem mindenhova együtt jártunk, s ebben semmi sem változott. Hacsak nem annyiban, hogy bátrabban szorongatjuk egymás kezét.
- Mi a megcsalás?- kérdezem keserűen, mert nekem az is annak számít, hogy más fiúval "randizik". Igazságtalan vagyok, mert én is találkozgatok más lánnyal, de nem azzal a céllal, hogy csókolózzam velük vagy udvaroljak. Sebastiantól mindkettő kitelik. Ha nem is szerelmes belé, tuti, hogy kedveli, különben szétröhögte volna magát a feltételezésen...
- Csókolóztak. A nyáron biztos, lehet, több alkalommal is, de akkor még nem jártunk. Viszont a srác azt mondta, most is "jóban vannak", ami... jelenthet akármit...- Megint túrom a hajam, iszonyú zavarban vagyok. Rosszul esne, így is rohadtul fáj, csak a feltételezés is, hogy most is csinálják!
- Ha szeret, minek találkozgat olyan pasival, aki egyértelműen nyomul rá???- felnyögök.
Naná, tudom én. Sebastian sokkal több, mint én. Kedvesebb, okosabb, idősebb, műveltebb... Még csak nem is ronda. Hát milyen hibája van? Ellenben velem... Bakker! Most megint kedvem lenne megütni.

Türelmetlenül bólogatok, persze, így van, értem én, de nem csak az együtt élésről van szó, hanem hogy jószántunkból megyünk együtt mindenhová (csaknem mindenhová). Túl messzire kéne visszanyúlnom, túl sok minden t elmondani Lizzynek, hogy értse, Nanaiával mi más korábban is ezt csináltuk, csak nem volt ráhúzva a kapcsolatunkra, hogy ez együttjárás.
- Oké, világos, időnként elhívom ide-oda, meglepetésszerűen, de ez mindig így volt!- próbálom összefoglalni, remélem, sikerül. Most vegyek neki virágot, bombont, egyéb hülyeségek? Sokkal többre tartom, hogy naponta reggelit készítek neki vagy segítek a tanulásban, vagy elnézem, amikor nyűgös és az agyamra menne egyébként.
A megcsalás szó a közértelemben a testi hűtlenséget jelenti, s bár nem hiszem, hogy Nanaia lefekszik ezzel a sráccal (hiszen a nyáron is csak azért tervezte, mert én akkor még sügér voltam), nem esne jól, ha érzelmileg bárhogyan is kötődne hozzá. Igen, megcsalás az is, ha szereti, miközben velem jár. A csók..., vajon, ha ennyire odavannak egymásért, mi tartja vissza, hogy ne tegyék meg? (Én? Elég lennék én?)
- Mitől lesz randi egy randi?- nézek rá, kissé félénkebben. Lehet, csak rosszat feltételezek róluk, miközben az ő találkozgatásaik éppolyan ártatlanok, mint az enyém Lizzyvel. Kedvelem a lányt, de nem őt szeretem, legalábbis nem úgy, mint Nanát. Mert hát, az igazat megvallva, azt is mondhatnám, szeretem. Akkor én is megcsalom Nanát? Ah, egyre jobban össze vagyok zavarodva.
- Jól van, ne morogj... Csak hát... Nem bízom Sebastianban. Tudod, jól néz ki meg alapjáraton van vonzereje, én csak egy kisfiú vagyok hozzá képest, de tényleg...- elhalkul a hangom, borzolom megint a hajam. Nana helyében... Ebbe nem is akarok belegondolni.
- Azt mondta, tetszik neki és kedveli, bár hozzátette, nem akar közénk állni, és lemondani sem hajlandó róla. Tudod, ez úgy hangzik, hogy: "alig várom már, hogy elb@szd, és akkor enyém a csaj". Gyűlölöm, hogy ennyire lekezeli!- megint serceg a hangom az indulattól.
Aztán Nanára összpontosítok, mindarra, amit tudok róla, és amit feltételezek:
- Szeretnék biztos lenni a hűségében, Lizzy, de nem tudom nem észrevenni, hogy imponál neki Sebastian érdeklődése. Tudod, amikor ott volt, érezhető volt a vibrálás közöttük, Nanaia is egy kicsit meg volt szédülve - jobban mondva, fel volt dobva- és összevissza hablatyolt. Felelőtlenül. De irányomban nem változott meg és... Jaj, nem tudom.
Látva kínlódásomat, Lizzy beszélni kezd, és szavaival megerősít bennem egy érzést, hogy Nanaiában nincs semmi hiba; talán csak ez, de nem vethető a szemére: "élvezi, hogy tetszik a srácoknak".
- Nem bánik velem rosszul, ne légy igazságtalan- dorgálom meg kicsit Lizzyt, mert hát mégis a barátnőmről van szó. És való igaz, ha kettesben vagyunk, okom nincs panaszra, kényeztetve és szeretve vagyok. Hogy én félrepislogok-e? Nos, nem vakságot fogadtam, hanem hűséget, a szépet megnézem, de a véleményem megtartom magamnak. Bizonyos tekintetben úgysem találnék szebbet (és jobbat) Nanaiánál. Szóval... nem tervezem "megcsalni".

- Én? Ugyan nézz már rám! Hogy mutatnék öltönyben, nyakkendőben? - deszkás cuccokban járok, nadrág, póló, passz, ennyi. (És az elmaradhatatlan tökfedő). Nem beszélve a virágról... Szerintem Nana körberöhögne, ha virágot vinnék neki.
- Félek, ebben sem tudok semmi újat magamból kihozni. Én már olyan régóta... , hisz tudod!- számomra Nanaia nem új lány, nem most ismerkedtünk össze. Mondhatnám azt is, minden rezdülését ismerem, és szerintem ő is az enyéimet. Hát hogyan mutassam ki, mennyire szeretem, ha eddig is kimutattam? Na igen, a csók. Azt hiszem, azzal nem lesz hiba.
Azért észreveszem, hogy feszeng egy kicsit, mintha nem is lenne olyan járatos a témában, ahogy állítja. Észreveheti a pillantásomon, mert rögtön mentegetőzik.
- Á, szóval te úgy hiszed, a barátságot csak elrontani lehet egy rossz randival!?
//Fogalmam sincs, mire célzol, most komolyan! Beavatnál?//
Másképp vélekedek. Ha például nem szeretném ennyire Nanát, Lizzyt is elhívnám randizni, hiszen egész jól kijövünk, és jókat beszélgetünk, a hülyülésben is benne van, szóval.. Miért is ne adnám meg magunknak az esélyt? Viszont, ha nem passzolnánk össze, mondjuk, mégsem alakul ki az érzés, vagy nem lenne jó vele a csók, vagy más gebasz..., vajon megváltozna a barátságunk? Nem hiszem. Éppen azért, mert nem csak a nőt látom benne. Mondhatnám rá azt is, hogy a haverom, ha éppen nem lenne csaj.
Sebastian nevének említésére mintha kicsit összerezzent volna, bár lehet, csak éppen borzongott. Nem egy hétköznapi név, és a kérdése...
- Egy.: jónéhány évvel idősebb nálam. Kettő: valóban, kissé bohém, akár múlt századi piperkőc is lehetne, de ahhoz elegáns. Hosszú a haja, kb eddig ér - mutatok a vállamig- és ki is van szőkülve. "Marha szexi"- teszem hozzá irónikusan. - Három: ráadásul komoly szakmája van: fordít és most tanítani is fog a Franceson...- nyűglődöm egy sort; ha akarom sem tudom elkerülni, hogy akár véletlenszerűen ne találkozzunk vele (én vagy Nanaia)
- Ugye, hogy az?- csillan fel a szemem. Végre, valaki rajtam kívül is talál benne hibát. Nanaia hogy nem veszi észre ezeket a tulajdonságait?
Elmondom neki, Nanaia hogyan viselkedett Sebastian közelében, és erre érdekes kérdést pattint vissza.
- Te..., mintha egy követ fújtak volna... Éppen, mintha összebeszéltek volna. Szerintem élvezte. - Legfőképpen azt, hogy én nem. De talán neki lett volna kedve nevetgélni, ha rájön, hogy a szerelme mással készült lefeküdni?
Elmondom Lizzynek, hogy bízok Nanaiában, nekem nem is vele van bajom elsősorban, hanem ezzel a ... Sebastiannal. És akkor megint egy kérdés, ami a vesémig hatol, mint a tőr.
- Ah, Lizzy, veszekedtünk....- mondom lemondóan. Nem elég nagy baj aez már önmagában is? Korábban sosem fordult elő- Itt hagyott, kinevetett, pedig ma van a koncert, ahova közösen mentünk volna. Ami kifejezetten "randi" szagú volt...

Elpirulok, ahogy végigmér. Jaj, ne már...
- Aha, ez mondjuk igaz. De tudod, minket általában mindig együtt láttak, szerintem fel sem tűnik nekik, hogy változás van, hacsak nem kezdjük látványosan nyalni-falni egymást, de ez egyikőnknek sem stílusa, ha érted...- vonom meg a vállam. Miért van ez annyira túlspirázva?
Figyelmesen hallgatom a válaszát, aztán megrázom a fejem.
- Ha már jó barátok vagytok, pont ez a jó benne: pontosan tudod, mire számíthatsz tőle. Igazából nincs benne semmi rizikó, nincs gyomorgörcsöd, mit fognak szólni hozzá a haverok, mert valószínűleg már ők is éppen olyan régóta ismerik, mint te. Tudod, hogy milyen filmre és koncertre vidd el, hogy ne okozz neki csalódást, és ő sem bonbont vesz neked, ha például allergiás vagy a kakaóra...
Nanaia az első barátom, akibe beleszerettem, és már elég régen, hogy tudjam, nem csak szalmaláng életű a dolog nálam. De amíg nem szeretett viszont sem volt nehéz a barátjának lenni. Csaknem minden pillanatot élveztem vele, noha hisztis volt és elviselhetetlen, de ez elmúlt a kamaszkorral.
Finom árnyak úsznak az arcán, amikor Sebastian kerül szóba; a kérdése is kicsit furcsa, de mert beleillik a beszélhetésbe, nem is feltételezem, hogy ő is ismerheti Sebastiant (vagy egy másikat). Az érzés, hogy valami zavarja, gyorsan el is múlik.
- Á, szóval neked nem tetszik- a saját hajamra gondolok. Igaz, hátul nem hosszú, de ha elől lefésülnék, az államig érne a hajam. Vajon ez sem tetszik neki? És Nanaiának? Ő kifejezetten szereti borzolgatni, az ujjaival fésülgetni.
Nagyon ráülünk erre a témára, nyűgös vagyok tőle.
- Nyáron ismerkedtek meg, akkor még nem tudták, hogy a pasas itt fog tanítani. Legalábbis nekem ez volt az érzésem, hogy ez friss dolog. Amúgy... nem az a lényeg, hogy nekem milyen szakmám lesz, hanem az, hogy ennek már van valamilyen, van lakása, kocsija... Mindene megvan, amiről mi most még csak álmodozunk.
- Aha, én is így éreztem!- alamuszi duma. Hát nem csak én gondolom így!
Tetszik, hogy kiönthetem a szívem, és nem engem lát féltékenynek (pedig saját bevallásom szerint is az voltam-vagyok), csak így teljesen más színe van ám, hogy joggal!
- Úgy láttam, vagy inkább hallottam, hogy nagyon élvezi a helyzetet - emlékeim szerint közben szorongatta a kezem, mintha nekem is élveznem kellene azt a színjátékot- Sajnos, nem tudom, mit várt el tőlem. Talán neki kellett volna mennem annak a másiknak? Az elég színvonalas válasz, hogy előttem flörtöl a barátnőmmel? - kérdezem csalódottan. Sebastiant azóta se ütöttem meg. Talán mégse ártana. Talán komolyabban venne. Fenébe, hogy ilyen járatlan vagyok az efféle ügyekben! Ha a sötét középkorban élnénk, simán párbajra hívnám.
- Gondolod, hogy ezért csinálja? - de hát én tisztában vagyok vele, hogy ő a legjobb nő a világon. Nekem nem kell bebizonyítania! A bizonyítási vágyát pedig, hogy engem választott, kimutathatná másképp is, valóban....
- Hát, ebben én nem adhatok neki tanácsot... Vagy szerinted igen?
Nem is olyan szörnyű erről beszélgetni Lizzyvel. Ő is lány, talán a nők ilyen tekintetben jól megértik egymást. Talán még ötletet is kapok, mi a fenét csináljak a jelenleg kialakult helyzetben...