Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Költözünk! Nana és Lulu chan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Költözünk! Nana és Lulu chan   Szomb. Jún. 21 2014, 22:29

Aztapaszta jól nézek ki! A sminktelenség határozottan jót tett a bőrömnek anyámmal az élen! Anyám szerint úgy néztem ki mint a halál és elgondolkodtatott, hogy még mindig szűz vagyok. Talán nem véletlenül!
Úgyhogy hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy nem vagyok csúnya sem halál és mintha a melleim is nőttek volna, talán kicsit felszedtem. Most már határozottan nem hasonlítok a halálra! Így össze kell szednem valami pasit, legalább egy éjszakára. Persze józanon nem menne, sajnos javíthatatlan romantikus vagyok, de egyre inkább az az érzésem, ha tovább várok vénlány maradok és csak a selejt fog maradni a gusztustalan pattanásos és merevedési zavaros kategóriából, nem hagyhatom.
Bazi nagy bőrönddel érkezem, piros, virágos-lepkés és végigcaplatok a kolesz folyosóján. Kérelmek kellettek hozzá, de végülis úgy alakult, hogy Luluhoz költözöm. Rohadtul izgulok és izzadok, meg is torpanok az ajtó előtt, hogy megszagoljam a hónaljam. Oké, csak beképzeltem, nem vagyok büdös. Terveztük mi ezt már, és én nagyon vártam, rühellem a csajokat, valahogy mindegyik utál, szerintem Nana allergiában szenvednek, egyértelműen jobban passzolnak a hímek a személyiségemhez. Főleg ez a lökött férfiállat, Lulu.
Veszek egy mély levegőt, öltök egy kislányos mosolyt, aztán animehősösen belerúgok az ajtóba. Azt hiszem, hogy ettől az majd fogja magát és kinyílik. Hát nagyon hülye vagyok...
Úgy beverem a lábam, hogy hangosan felsikítok, eltörik a cipőm sarka és irdatlan anyádozások hangos szólama hagyja el pirosra festett ajkaimat. Nagyon csúnyán káromkodom, egy kocsit belesárgulna az irigységbe!
Feeenéééébe, hogy lehetek ekkora állat?
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Szomb. Jún. 21 2014, 22:59

// Kicsit előre dolgozunk, de sebaj//


Eltelt egy év. Sikeresen. Akármennyit lógtam és akárhogy fenyegetett d'Abo, a suliban maradtam, és nem is lett rossz az átlagom. Talán ennek köszönhető, vagy az 54 levélnek, hogy a dékán megengedte, hogy koedukált szobám lehessen. Nanaval ugyanis elhatároztuk, hogy összeköltözünk.
Nos, nem mondom, hogy összemelegedtünk volna. Még nem. De az biztos, hogy bejövök neki, és az is biztos, hogy szeretem. Bár még nem mondtam neki, szerintem tudja, különben nem mond igent az ajánlatomra. Csak azt nem tudom, mire várunk. Azaz én.... Voltak már célzások, meg sok egyéb hülyéskedés, de... Talán majd ma. Vagy holnap. Amikor már kipakolt, és nem lesz módja megszökni. Várom. Azt mondta, ma jön, és mostanában nem késik napokat, csak órákat. Azt meg kibírom. Ha velem lakik, még könnyebb lesz. Még randit sem kell megbeszélnünk, mindig velem lehet.
Hegyezem a fülem. Minden zajra kinyitom az ajtót, hátha ő jön már és segíthetek neki, de nem. Ez még mindig nem ő. Talán elszunnyadok az ágyon, mert valamire felriadok. Aztán káromkodás üti meg a fülem. Meg Nanaia hangja. Senkiével össze nem téveszteném. Az ajtóhoz ugrok, kinyitom... És ő ott áll. Igaz, hogy a vizsgák előtt láttam utoljára, de mintha...
- Mit csináltál, Lököttkém?- nézek végig rajta, és észreveszem, hogy ki van törve a cipője sarka. Hirtelen jön az ötlet, vigyorogva mondom neki:
- Meg ne mozdulj!
Aztán felkapom a bőröndjét, és beviharzok vele a szobába. Aztán kiviharzok. Megragadom a jobb kezét, a nyakamba kulcsolom, bal kezem pedig a térdei alá csúsztatom, és már fel is kapom. Beviharzok vele is. Na jó, ez nem megy olyan gyorsan, mint a bőrönddel. A lábammal csapom be az ajtót.
- Nem árt megszokni...- mondom neki, amikor leteszem a szoba közepén, és amikor leteszem, magamhoz ölelem. Csak egy pillanat, ennyi kell. Beszívom az ismerős virág illatát, aztán elengedem, és meglapogatom a vállait, mint régen.
- Üdv az új otthonodban!
Na, hát ezért imádom Nanaiát. Álomkórnak huss, jókedvemnek jó reggelt!
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Vas. Jún. 22 2014, 11:53

Hát ez gáz, a lányos cipőim egyikét tettem tönkre. Csalódottan fújtatok, akkor is, amikor Lulu kinyitja az ajtót. Sosem leszek ninja...
De Lulcsit nem büntetem, szélesen rávigyorgom, sőt már vetődnék is a nyakába, meg beszélnék, de kiad egy parancsot, amitől meghökkenek.
- Gondoltam stílusosan érkezem
S már ott sincs a bőröndömmel, nem tudom mit csinál, valami szexlapokat hagyott az ágyán és most, hogy jövök eltakarítja? Vállat vonok, nem kell zavartatnia magát.
- Hagyd csak, majd nézzük együtt
Kiáltok utána, az is lehet pornót néz, de perverz a fantáziám, legalább a csomagjaim beviszi, nagy előny, ha pasival lakik az ember csaja. Visszajön, megint mosolygom, automatikusan és akkor fel is kap. Rövidet sikkantok, de jól átkarolom a vállát és kisvártatva már az ágyán találom magam, vagy az enyémen, remélem kettő van.
- Hogy mindig átemelsz a küszöbön? Az nem is lenne rossz
Ölelem végre magamhoz a kis lükét, jó szorosan. Bújok hozzá, olyan rég láttam, nekem régnek tűnik, hiányzott az egész lénye és az illata. A Lulu szag, a Lulu mindensége. Ő meg a vállam ütögeti mint egy havernak, beszívom a levegőt.
- Köszi, nahát...egyelőre olyan...
Körülnézek, gondolom még csak Lulu cuccai vannak itt.
- Lesz harmadik pasi?
Nem árt tudni most, hogy szép lettem. Így minden más így nem járkálhatok bugyiban előttük, főleg, hogy már alakom is alakul.
- Na és Lulu
Nem nagyon akaródzik elengedni, aztán mégis, bár szívesen érnék még valahol hozzá... Tűnődöm is hogy hol kéne.
- Hogy tetszem?
Vágom inkább gyorsan és hirtelen a combjaimra a kezem, majd váll vonva és ajak beszívva izgatottan várom mit szól. Mert már nem vagyok emo...és a sok smink alatt látszik az arcom is.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Vas. Jún. 22 2014, 22:31

A viszontlátás nem teljesen úgy indul, ahogy megálmodtam, de hamar feltalálom magam. Nana érkezése kissé rendhagyó, már a megjelenése is meg kellene lepjen (küsőleg is mintha megváltozott volna), az viszont biztos, hogy az egyik cipője tropára ment, mivel kitört a sarka.
Nem hagyhatom, hogy abban bicegjen, de a csomagját sem hagyhatom kint. Először utóbbit cipelem be, aztán őt.
- Inkább a pónis rajzfilmjeidet nézzed... - csóválom a fejem. Gyanítom valami ugrást vagy rúgást próbált ki.
Meghallom, amikor azt mondja, majd nézzük együtt (nem mondta halkan, meg kell hagyni).
- Nézzük. Megígértem, nem? - mint aki mindent ért. Nem sejtem, hogy ő a szexlapokra gondol. Már régen elpakoltam őket az ágyam matraca alá...
Beviszem őt is. Halkan sikkant, ahogy felkapom, de lelkesen kapaszkodik belém. Tudom, hogy tetszik neki, le sem tagadhatja.
-Látod? Nem is kell kitörnöd minden cipőd sarkát...- teszem le óvatosan, nehogy most érje baleset. Kicsit megtartom. Kicsit megölelem. Kicsit magamba szívom édes illatát, ami már úgy hiányzott... Azaz nem is az illata. Hanem ő.
Mintha ő is szorosabban bújna hozzám. Félek, csak bebeszélem magamnak, meglapogatom, lazítok az ölelésemen, de nem lépek el mellőle. A keze még a nyakamban van.
Körülnéz. Én őt nézem. Olyan... más!
- Harmadik?- Kapom fel a fejem, és kétoldalról megfogom az arcát, hogy a szemeibe nézhessek. - Ugye, nem kezdted el nélkülem? Hányat látsz?- tartom fel a mutatóujjam előtte és jobbra-balra mozgatom.
Még valamikor az ősszel beszéltünk róla, hogy egyszer majd füvezünk, de az alkalom mindig csak tolódott-tolódott. Legutóbb arról beszéltünk, hogy ha megkapjuk a közös szobát, füves sütivel fogunk ünnepelni. Én sört vettem. A sütiről neki kellett volna gondoskodnia. Lehet, hogy megette, azért felejtette el kisminkelni magát, beszínezni a haját?
- Éppen nézegetlek...- mondom neki, és megint kihívóan mérem végig. - Ha a fűnek köszönhető, hogy így nézel ki, mindig éljél vele. Kislány, mindig tudtam, hogy észbontó vagy, de most látom is!
Komolyan... Most, hogy kevesebb smink van rajta, hogy mindkét szemét látom, hogy a hajának is természetes színe van..., az eddigi bolondos Nanaia mellett egy észbontóan szexi fiatal csajt is látok. Ez már nem kislány. Az alakja sem kislányos. Kész vagyok tőle. Ha eddig halasztgattam a vallomásomat, sokáig nem tehetem, mert félő, nem csak én fogom észrevenni, milyen helyes!
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Jún. 24 2014, 21:32

Úgy érzem magam mint egy menyasszony, najóóóó ő Lulu, nagy levegő, csak Lulu, aki beemel a küszöbön. Hogy megjegyezte a pónikat, de édes!
- Annak már vége, most nem is tudom mit nézzek, majd nézem, amit te.
Bár én unnék minden nap pornózni, minden fiú azt lesi, nem? Némi fáziskéséssel esik le Lulu miről beszél, megjegyezte? Szinte aléltan nézek rá.
- Komolyan megnéznéd velem? Azt hittem...csak viccelsz
Bököm ki, ez elgondolkodtat. Nagyon jó barátjának tarthat. Nyelek, mire kényszerítem. Átpörgetem az agyamban milyen sorozatok vannak még, amik fiúsak, de szerintem mind látta az anime meg nagyon gusztusfüggő, bár vannak kifejezetten fiús példányok.
Az ágyon találom magunkat, kicsit vihogok mert az megy ehhez az új lányos stílushoz és emelget.
- Az jó lenne, tök drágák ezek a vackok és olyan, mintha patáim lennének. Komolyan, ezekben járni nehezebb mint deszkázni
Magyarázom hevesen felháborodva, de szép akartam lenni és ez is a nővé válás dolog része, legyen már néhány magasabb izébizém, hát ennyire instabil bigyó sosem lesz többet.
- Szóval nem is baj, hogy kitört, inkább maradok a korinál, meg a rendes cipőnél.
Körülnézek, ez tényleg kettes lakosztály, csoda, hogy megengedték és még bizonyítanunk sem kellett többéves kitartó barátságunkat. Először nem értem mit hadonászik nekem, aztán leesik és nagyot nevetek. Ha nem tart meg elterülök az ágyon, mert alaposan hátravetem magam a kacagástól.
- Nélküled, soha! Sőt még józan akarok lenni, amikor neked már beüt.
Füvet bármikor tudok szerezni, asszem van is nálam egy kevés, túl szívélyesek a kuncsaftok. A nevetésből a pillantása ugraszt ki, megint hülyéskedik, meglegyintem a haját. Mégis büszkébben emelem meg az állam.
- Színjózan vagyok, esküszöm, tudom, hogy úgy néztem ki mint egy bohóc és önmegvalósítás meg minden, de...
Vonok vállat
- Ideje felnőnöm és ebben az évben már el kell vesztem a szüzességem!
Hoppá. Vagy Lulu úgyis tudja, nem?

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Szer. Jún. 25 2014, 15:16

- Ó, de sajnálom!- mondom tettetett bánkódással, amikor közli, hogy vége a pónis korszakának.
Hogy én mit nézek? Passz, mindig, amihez kedvem van. Néha akció, néha vígjáték, krimi vagy horror..., nem vagyok túl válogatós. De nem lógok mindig a tévé előtt, az már egyszer biztos. Épp mondanám, hogy Dexterre vagyok rákattanva (a sorozatgyilkosra), amikor visszakérdez egy korábbi ígéretem miatt.
- Hát persze!- na jó, igaz, ami igaz, érte bármire képes lennék, még végigvigyorogni egy rajzfilmet is.- De ugye, nem túl hosszú?
Átviszem a küszöbön, be a szobába, cipőkímélő üzemmódra kapcsolva, és amikor leteszem, megölelem. Közben a cipőiről csacsog.
- Minő szerencse, hogy én sem vagyok piperkőc- Engem aztán csöppet sem izgat, ha nem húz magassarkú topánkát. Sőt, nagyon vagány, ahogy a deszkán löki magát. És akkor jobban is illik hozzám, szó, ami szó.
Elnézem, és csak nézem, csak nézem, és nem győzök betelni vele, mert ugyan nem volt olyan régen, amikor utoljára ütköztünk, kicsit más volt. Nagyon más? Vagy én hagytam el akkor a szemem?
- Nem, nem, az nem fair. Egyszerre vagy sehogy!- Nem akarok nélküle betépni, főleg nem először. Fogalmam sincs, hogyan fog rám hatni és belehalnék, ha körberöhögne. Most is nevet rajtam, de ez még elviselhető. Sőt, imádnivaló.
Kissé meglegyint, ahogy bókolok neki, azt hiszi, hülyéskedek, pedig kivételesen nem. Tényleg nagyon jól néz ki, és hogy ő is tudja, csak az bizonyítja, hogy kihúzza magát. Ó, ó... Előtörni készül belőle a nő. Vége a lázadó korszaknak???
- Nem, nem, a bohóc az túlzás, de...- próbálom enyhíteni, amit magáról mond. Nekem kicsit fura volt, amikor kékre kezdte festeni a haját, és eltakarta vele a fél szemét; nem lehetett túl kényelmes, de általában én praktikusan gondolkodom, és nem megyek a divat után.
- Számíthatsz rám. Kérhetsz tőlem bármit!- Ezzel a szüzesség dologgal -azt hiszem- csak hülyít. Igazából nem tudok róla, hogy bepasizott volna valaha, és évek óta az a szívfájdalmam, hogy engem sem vesz elég komolyan. Igaz ugyan, hogy én sem adtam egyértelmű jelét, hogy másképp gondolok rá, mint a haveromra, de... A szörnyű nagy igazság az, hogy már régóta szerelmes vagyok belé.
Kis meglepettség fut át az arcán; nem tudom, attól-e, amit ő mondott, vagy attól-e, amit én. Jobb, ha nem tudom (?), kinyitom a hűtőt, és bele hajolok, mintha nem találnám, amit keresek.
- Kólát vagy sört kérsz?
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Hétf. Jún. 30 2014, 20:29

Ezen felnevetek, méghogy sajnálja! De nem kínoznám vele, már úgyis láttam. Vagy kéne? Csöpped szadista vagyok.
Megborzolom a haját, vagy csak jól esik beletúrni, szeretem, ahogy a tincsei simogatják a tenyerem, vagyis én az övét, szóval...hol is tartottunk? Pónik, hát persze.
- Nem hosszú, de ez egyszer megkegyelmezek, már úgyis unom. Nézzünk olyat, amit még egyikünk sem látott, hogy mindkettőnknek élvezetes legyen. Mit szóólsz a sétáló hullákhoz?
Nagyon hülye cím, úgyhogy megjegyeztem. Vigyorogva kérdezem persze, veheti akár poénnak is. A kezem igyekszem eltüntetni a hajából, nem kell, hogy félreértse, vagy nagyon belelovaljam magam egy pasi fejbe.
Megint röhögök, Lulu és a piperkőcség!
- De azért a hajadat be szoktad lőni, nem? Még a végén csinálnunk kell fürdőszoba beosztást. Túl erős késztetést érzek ismét a hajába túrni, úgyhogy inkább nézelődöm, így észre sem veszem, hogy ő meg engem nézelődik. Veszek egy reszketős levegőt, miért érzem úgy, hogy ha beszívnék magtámadnám egy csókkal? Borzasztó!
- Jól van, akkor egyszerre! Ma akarod? Mert akkor hívom is a dílerem
Kacsintok rá, ismerek egy-két arcot. Fenébe, de jól megy nekem, amióta az a melóm, ami, bár az új külsőm még nem is látták, lehet ki fognak akadni. A bohócon vállat rántok, ott az a de.
- Minden, ami a de előtt elhangzik lényegtelen
Ez is egy sorozat idézet, túl sokat tvzem? Lehet ezért érzem lassúnak az agysejtjeim a közelében. Aztán közlöm vele ezt a szüzesség dolgot, de megint elpoénkodja, pedig ezúttal halál komoly vagyok, 19 lettem és kezd egyre vércikibbé válni a helyzet.
- Hülye vagy Lu...veled nem lehet beszélni.
Kéne szereznem egy csaj barátnőt. Atyaég...
- Sört
Kacsintok rá, egyértelmű.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Júl. 01 2014, 23:40

Nanaia kinevet. Aztán megborzolja a hajam, amitől nem csak az áll fel. Csak a pónik gondolata lohasztja a vágyaim.
- Sétáló hullák?- figyelmesen nézek rá. Nem tűnik mesefilmnek. Ki ez a lány? - Jó, legyen...- mondom, nem túl határozottan.
Utólag azonban jobban belegondolok. Tök jó. Nana és én. Egy horror. Hát kihez fog ugrani félelmében, ha nem hozzám (és én hozzá)?
Szerencsére már nem ölelem, amikor a keze megint a hajamba csúszik, hasonló hatást kiváltva, mint az imént, és most a pónik sem gátolnak. És közben olyanokról beszélünk, mint cipő, deszka, meg haj... Haj!
- Nem érdekes a hajam! Olyan, amilyen!- rántok egyet a vállamon, lehet nem kéne. Talán nem tetszik neki a séróm? Zseléznem kéne, mint a sok piperkőc a suliban? Éppen most mondtam, hogy nem vagyok az...
- Ma? - Fenébe a praktikus gondolkodással! Ki kellene pakolni? Be kellene rendezkedni? Otthonossá tenni ezt a kuckót, ami a KÖZÖS OTTHONUNK lesz az elkövetkezendő évben (években)?- Benne vagyok...- bólintok rá.
Megdicsérem a külsejét, pedig nem is mertem nagyon megnézni; a szemem nagyon vonzódik a domborzatához (ami eddig nem volt, vagy nem tűnt fel), mert mindig elfedte magát göncökkel vagy sálakkal, vagy egyéb kütyükkel, amiknek a nevét sem tudom.
- Ah, szóval lényegtelen. Megjegyzem!- feltartom a mutatóujjam, párszor megbillentem. Nem árt valóban megjegyezni, mert nekem szavam járása. DE. DE nélkül hogy lehet élni?
Poénkodni kezd a szüzességével, legalábbis ezt hiszem, mert komolyan állítja, hogy el akarja veszteni, mintha valami feladat lenne, én pedig azonnal jelentkezem rá, bár nem így kezelem a dolgot.
- Beszélni? Hát mit csinálunk most, Édes? - gyors puszit adok az arcára, aztán dugom is a fejem a hűtőbe, mert ha rászáll erre a témára, mikor és hogyan képzelte temetni az ártatlanságát... Hát, eskü, drog nélkül is kezdeményezek.
A hűtőt felpakoltam mindenféle itallal, főleg gyümölcslevekkel, de (és ez nem olyan de) vettem kólát és sört is, okulva korábbi tapasztalataimon, és Nanaia sört kér.
- Jó döntés. A legjobb...
Kiveszek a hűtőből egy-egy dobozzal, és egyet Nanaia kezébe nyomok. Figyelem, ahogy felbontja (mintha el sem hinném, hogy ért hozzá), és bontom a sajátomat is, hogy aztán egyszerre ihassunk, nem beszélve hülyeségeket. Ha akar mondani valamit, majd ő mondja, nekem elég a tudat, hogy itt lesz.
- Ennyi az összes cuccod vagy a kamion a kolesz előtt vár? - Bár nekem sincsen túl sok holmim a suliban, legalább ötször fordultam, míg mindent elhoztam a korábbi szobámból.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Csüt. Júl. 03 2014, 15:53

Olyan komoly képpel ejti ki, hogy sétáló hullák, hogy kicsit kinevetem.
- De nem kell megnézni, ha félsz
Húzom. Annyira aranyos lenne, ha néznénk, félne, mondjuk nagyon félne és hozzám bújna. Megáll az eszem milyesmik járnak a fejemben, dehát Lulu, szóval Lulu...
A hajában babrálok, pedig közöm sincs a fodrászokhoz, egyszerűen jól esik. Élvezem az érintését, szívesen nyomnék rá csókokat. Basszus! Megárthatott a napfény! Vagy az a cipő! Elég veszélyes lesz Luluval lakni! Dehát a fiú hajak a gyengém, hiába... és hogy felháborodik! Irtó kis édes.
- Jól van, jól van én például szeretem a hajad
Lehet, hogy baj neki, hogy fogdosom? Gyorsan abbahagyom. Mintha most sértődősebb lenne, megvan neki? Bezzeg a drogozáson kapva kap. Nem mintha nagy füves lennék, de nincs az egészben semmi különös, olyan mint egy nagyon erős pia másnaposság nélkül, vagyis sokkal jobb. Nagyjából ötször szívtam még csak, egyik sem volt akkora hű de szétcsaptam az agyam érzés, szóval nem izgulok, csak mégis...
Nyúlok is a telefonom után, de nem hívok, csak smst pötyögök az illetőnek. Általában nem jó róla nyilvánosan beszélni és ha véletlen utcán, vagy hivatalos helyen hívom baja lehet belőle. Visszamosolygom rá, miután kész vagyok az smssel és jónéhányszor pislantanom kell. A mellemet bámulja? Áááá nekem nincs is olyanom! Vagy a push-up teszi? Gyorsan magam elé nézek nem rá, az új külsőm lehet megőrjíti majd Lulut? Tudtam, hogy elcseszem!
- Haha, ez csak egy mondás, nem tilos kimondani vagy ilyesmi, csak hülyéskedtem veled, tudod mint általában.
Gyorsan meg is ölelgetem, nem hosszasan mert....mert
Kapok egy puszit az arcomra és már fel is áll, jobb is, mert nem kell látnia, hogy elvörösödtem. A Lulu puszi mindig jól esik. Fújtatok egyet a "beszélgetésre"
- Ugyan már te nem veszel komolyan. Kéne valami csajjal lógni.
De tényleg, rám férne. Vigyorgok ezen a nagyszerű döntésen a sört pedig egy gyakorlott mozdulattal kinyitom és az övének pöccintem.
- Kösz, egészségünkre! Kamion, hahá, vicces vagy! Anyám elhozza kocsival, ezek csak az alap cuccaim. Na és mond csak te nem izgulsz az együtt lakástól? Lehet még nem vetted észre, de lány vagyok
Vigyorgok rá szélesen, kissé kihívóan. Cukkolom, persze, de azért komolyan is kérdem. De lehet csak én vagyok idegbeteg.


_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Csüt. Júl. 03 2014, 16:50

- Félek? Én?- húzom fel az orrom. - Ha félnék, veled sem költöznék össze, te... - Kapok az orra után, hogy a mutató és középső ujjam közé csippentsem egy pillanatra. Be nem vallanám, hogy van olyan, ami megijeszt (a sétáló hullák nem tűnik olyannak), de próba cseresznye.
A hajamat babrálja, kérdi, be szoktam-e lőni, amivel rendesen megsért, mert tudnia kellene, utálom a mű dolgokat.
- Ez esetben megbocsájtok- mondom neki lazábban. szereti a hajam. És azt, ami alatta van? Nem az agyamra gondolok. Magamra. Nekem még sosem mondta, hogy szeret. Talán majd, egyszer.
Megemlítjük a drogot, és nem mondok nemet arra, hogy drogozzunk ma. Ünnepelni kell, hogy itt van, hogy velem fog lakni! Juhéj! Istenem, pár napig sem fogom kibírni, megvallom, hogy szeretem, aztán biztosan elmenekül... Legalább egyszer lazuljunk el rendesen, azt mondják, felejthetetlen élmény. Én ezt is vele akarom kipróbálni.
- Gyakran füveztél már.. korábban? - Eskü, mintha rendszeresen csinálná, ha csak egy sms-ébe kerül, és kapja a cuccot. Törzsvásárló? Nem érdekel.
A szüzességéről tesz megjegyzést, ez megint bevisz a málnásba, felültet, ahogy szokott, ráadásul nem is titkolja.
- Szóval, ahogy szoktál. Mikor beszélhetünk komolyan? Időpontot kell kérnem?- kérdezem tőle, megint kicsit érzékenyebben, fene ezzel a szerelemmel, csak a bajt csinálja nekem.
Megölel. Elszáll a dühöm, elszáll a csalódottságom. Basszus, ez a lány egy boszorkány, ha így az ujja köré teker, a sárgaházban fogom végezni. d'Abo nem csinált ki, majd kicsinál Nanaia. Mekkora pofon lenne a sorstól!
Megpuszilom, aztán bebújok a hűtőbe. Jó ürügy, hogy inni kínálom.
- Velem is lehet beszélgetni. De az első feltétele, hogy komolyan veszel. A második, hogy nem hülyítesz. Lehet, hogy nem vagyok menő csávó, de nem lehetnénk jóban, ha nem éreznéd te is, vannak közös dolgaink. Mióta ismerlek? 16 éves korod óta? Még ott volt a tojáshéj a fenekeden, akkor is ellenállhatatlan voltál, most meg...
A hajamba túrok. Hova akartam kilyukadni? Ha nem lennék szerelmes belé, tudnám.
- Kész nő vagy, nem csodálnám, ha körbezsongnának a fiúk, de te velem költözöl össze, és akkor közlöd, neked barátnő kell... Csajnak nézel? - mi az, hogy lány? Basszus, tükörbe kéne néznie. Én sem hiszek a szememnek, de nő lett belőle pár hét alatt. Mit csinált magával? Nem én látom másképp, éppen 16 éves kora óta szeretem.
- De, izgulok. - Mondom őszintén, miután nagyot sóhajtok. Félek, mindent elrontottam ezzel, pedig nagyon jó dolognak tűnt, de ha mások a céljaink (ráadásul máshogy érzünk egymás iránt), akkor... - Miért, te talán nem?
Félreteszem a söröm, oda akarok ülni mellé, aztán elkapni a derekát és halálra csikizni, mert ez már régóta kijár neki. Ne rajtam nevessen, hanem miattam. Feszültséglevezetés. Szükségem van rá, különben másképp esek neki. (Ne tessék rosszra gondolni, egyenlőre csak csókolózni szeretnék vele...)
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Júl. 08 2014, 09:32

Kinevetem, hogy felháborodik, aztán ijesztően kiguvadt szemekkel közelítek felé.
- Pedig tőlem kellene, mi van éjszaka megcsiklandozom a talpad?
Jut eszembe valami baromság, amivel "ráijesztek" aztán csak pislogok az orromon, amit az ujja közé csippentett. Mázli, hogy nem vagyok náthás. Megdörzsölöm utána, mintha fájna, hátha Lulu elhiszi és megijed, ha már ez a téma. Nem hiszem el, hogy megbántom mert Lulu mindig viccel velem, úgyhogy a hajborzolás után is vigyorogva engedem el
- Nahát ez rendes tőled, kösz
Csóválom a fejem, mert nem hiszem, hogy valóban megharagudott volna, bár már egyre kevesebbszer értem mi jár a fejében. Régen szerettem azt hinni, hogy tisztában vagyok vele. A könyökömre dőlök az ágyon.
- Nem igazán, néhányszor még haverokkal, aztán vagy háromszor kollégákkal. Öttől biztos nem volt több alkalom. Aztán viszont nem értem, furán viselkedik.
- Mi van?
Pislogok, mintha dühös lenne, de nem vágom miért. Felülök és megölelem, kapok egy puszit és elvagyok az arcomra fagyott érzéssel, hogy puszit kaptam, meg puszit kaptam és puszit kaptam tőle. Igyekszem eltüntetni a pírt, mire visszajön, nem kéne, hogy a vörös pofámmal találja szembe magát. Elkerekedett szemmel nézek rá, amíg a hűtőben matat.
- De te általában nem vagy komoly, mikor hülyítelek?
Csattanok fel, nem tudom mi van vele. Aztán végképp nem értem miről beszél, úgy nézek rá, mintha most látnám először.
- De menő vagy, bántott valaki? Én azt hittem, hogy jóban vagyunk, tévedek? He?
Ellenállhatatlan? Jól hallottam? Én? Jajj ne, aztán megértem az a baja, hogy csajnak nézem. Kifújom a levegőt, felállok és odamegyek hozzá.
- Nem nézlek csajnak, csak elgondolkodtam rajta, hogy nincsenek lány barátaim. Nem érzed magad férfiasnak, vagy valami ilyesmi?
Próbálok lelki okokra következtetni, közelebb megyek hozzá és a vállára teszem a kezem.
- Lulu, tudom, hogy fiú vagy
Mondom komolyan, ezt most gáz lenne elröhögni, pedig ha más szituban lenne, hát... Aztán leeresztem a kezem és körbefordulok a szobában.
- Hát persze! Nekem ciki lesz ha megjön, sikoltva ugrok majd a fürdőbe, meg a te reggeli merevedésed!
Húzom széles mosolyra a szám
- Ígérem nem nézek majd oda!
Kuncogok. Szerintem ilyesmikre gondolt.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Csüt. Júl. 10 2014, 21:13

- Jesszusom, ha előre tudom, hogy ilyen szadista módon akarsz megkínozni, inkább átúszom az óceánt!- Hehe, még hogy talpcsiklandozás. Majd adok én neki, csak jöjjön a közelembe!
Miközben elszórakoztatjuk egymást, azért van lehetőségem végigmérni őt. Szó se róla, hatással van rám, még akkor is, amikor a hajamba túr. Én is megpiszkálom egy kicsit, mindent a szeretet jegyében.
Bevallom, irtó ideges vagyok, mert egy szobában fogok lakni vele. Vele! Nem csak futólag fogunk találkozni, nem rázhatjuk le egymást, ha valamelyikünknek éppen rossz napja (vagy dolga) van. Együtt fogunk feküdni és kelni minden nap. Minden áldott nap! Ha el akarom érni, hogy ne csak a bohókás Luluként tekintsen rám, nem árt, ha néha komolyabban is elbeszélgetünk egymással.
- "Hülyéskedem veled, tudod, mint általában." Ezt mondtad- mutatom neki a macskakörmöket. Komolyan nem tudom, végig csak hülyített-e. Ha hülyüléssel válaszolok, megsértődik, hogy nem veszem komolyan, ha meg komolyan veszem, engem ér a vád, hogy nem lehet velem hülyülni. Bakker, nem csak külsőleg lett nő, az emeleten is megváltozott valami! Vagy én komplikálom túl?
Tépjünk be, mit se bánom, legalább lesz merszem elmondani, hogy komolyan odavagyok érte. Ha mégsem jövök be neki, majd letagadom az egészet. Vagy mégse. Basszus. Mi van, ha nem is kellek neki? Neki egy barátnő kell. Amilyen hülye vagyok, most még az is eszembe jut, mi van, ha leszbikus. Mindjárt a szüzessége elvesztése után hozta szóba a barátnő témát. Akkor mi a francot csináljak? Gyertyatartó nem leszek!
Megpuszilom. Szívesen leszek lány is, ha akarja, -gondolom közben-, aztán, amikor elengedem és bebújok a hűtőbe, csak arra jutok, címeres ökör vagyok. Bele vagyok esve, mint ló a gödörbe, és még csak nem is sejti. Azért vagyok ilyen hülye, mert szerelmes vagyok.
- Jóban vagyunk, pont ezt mondom... Ne haragudj!- Zavartan vakarom meg a hajam tövét. Hogyan magyarázzam meg, amikor én se értem? Valamit félreérthetett. Vagy én mondtam rosszul zavaromban? " Nem lehetnénk jóban, ha..." Nincs ha, nincs de... Jóban vagyunk!... És szeretnék még jobban jóban lenni. Aztán benne lenni a jóban. Ah! Hülye Louis! Kellett neki a szüzesség elvesztéséről beszélni!
Kiderül, valóban félreértjük egymást, mert amikor odajön hozzám, azzal vigasztal, hogy nem néz lánynak. Nekem nem ezzel volt bajom. Hanem azzal, nem én kellek neki, (mint barát), hanem egy csaj! Mintha én itt sem lennék! Pedig nem csak a barátja akarok lenni. Hát hogyan reménykedjek ezután?
- Nem vagyok férfias! Csak nézz rám!- mondom neki, de ez inkább önkritika, mint harag; - ha hosszú lenne a hajam, simán kinéznék lánynak is, a génjeim miatt akár 10 év múlva is fel kell mutatnom az igazolványom a boltban. Egy férfi csupa izom, rajtam alig látszik valami. Egy férfi szőrös, én csupasz vagyok, mint egy meztelen csiga.
Kirohanásomat komolyan veszi, érdekes, ahogy reagál, majdnem elröhögöm magam, a helyzet olyan tragikomikus.
- Várj, én is megnézem, biztos-e... - kihúzom a nadrágom, bele kukkantok, nem mintha látnék is valamit, túl gyors a mozdulat, de biztosítom felőle, hogy minden oké. Ennyit a komolyságról. Hova tettem az eszem??? Tagliavini, van otthon valaki? Kopp-kopp!
Körbenéz, aztán az együttlakásról kezdünk beszélni, és amikor elmondja, mi hozza majd zavarba, rácsodálkozom.
- Izé... észrevetted?- Pedig nincs is reggel. És hogy nem néz oda... Hát, ez cuki. Szeretném, ha majd megnézné. Ne csak nézze, élvezze is, basszus, máris a szexen jár az eszem. Hol az a sör???
Nem tudom, most mi az igazság, úgy tűnik, elvicceli az egészet, pedig talán le is eshetett volna neki, hogy már nem csak haveromként nézek rá. (Már régóta nem, de ezzel én sem voltam teljesen tisztában)
- Nyugodtan jelöld be a naptárban, mikor látogat a Miki; akkor messzire kerülni foglak. Igaz, hogy a lányok akkor sokkal dilisebbek, mint általában? - kérdem ártatlanul.
Megint meghúzom a söröm. Ha nem azt emelném a számhoz, képes lennék őt lekapni. Csuda édes a mosolya. Tisztában van vajon vele?
- Na, mikor jön az anyag? Eszünk előtte? Van itthon chips meg vajas szex, izé... keksz...
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Júl. 15 2014, 11:36

Sokat sejtető, rosszalló tekintettel nézek rá, mintha a lábai sosem lennének biztonságban tőlem. Viccesen felé kapok begörbített mutatóujjakkal és hörgő, morranó hangot adok ki. Van a tekintetemben valami incselkedő.
- Oda is utánad mennék egy hajón hogy jól megcsikizzelek!
- Általában azt csinálod, nem? Nem mondtam, hogy ez baj, vagy rossz.
De Lulu ilyen, legalábbis én ilyennek ismerem, nem tudom komolyan venni, ha mindig hülyéskedik velem. Mármint jól elvagyunk, imádok vele lógni, de komoly témákról szerintem nehezen beszél mint a pasik általában. Azokat egy lánnyal kellene megdumálnom, például a szüzességet sem vette komolyan, pedig az tényleg nemtom mennyire ciki.
Azt hiszem azért mérges rám, mert a férfiasságát vonom kétségbe, vagy már én sem értem. Mindenesetre meg kéne próbálnom puhítani, hisz szeretem Lult, nem akarok vele "rosszban lenni" már az első napon. A monológja a nem létező "férfiasságáról" irtó vicces, próbálok nem röhögni. Bekapom az alsó ajkam, mert ez nehezebb, mint gondoltam. Nézek rá mustrálgatóan, összehúzott szemmel.
- Háááát, várj egy kicsit.
Elhajolok a táskámig és kikapom a laptopom. Felnézek, de csak egy pillanatra, aztán pötyögni kezdek rajta. Beharapom az ajkam, hogy ne röhögjek. Pár perc múlva kész, értek a ps-hez, szinte nap mint nap használom.
- Nagyon csúnya lány lennél, még királynőnek sem lennél elég jó.
Kuncogom és felé fordítom a gépet, hogy lássa miket alkottam.
- Szerintem fiús az arcod, jól nézel ki, Lu. Az igaz, hogy szőrösek és büdösek, te meg olyan vagy mint egy Ken baba, de...
Hoppá, a Ken babáknak nincsen micsodájuk!
- Nekem pl a te fajtád jön be.
Biztos léteznek még olyan ízlésficamos bigék, mint én. Mutatom neki közben a képeket, ha ez nem deríti jobb kedvre én fogok megsértődni.




Nevetni kezdek, mikor belenéz a gatyájába, szerencsére éppen nincs merevedése, meghát rám biztos, hogy nem lenne.
- Feltűnt
Vigyorgom, aztán bólintok.
- Készülj, mert egy hét múlva és igen sokkal dilisebbek vagyunk.
Fenyegetem játékosan, aztán kérdezi mikor jön meg a cucc.
- Utána együnk mert nagyon éhesek leszünk, vajas szex? Te jól vagy Lulukám? Fű után ne akarj szexelni, nem tudnál, különben is most velem tépsz be, nem valami bögyös kolis bukszával, nem adlak!
HOgy neki máris a szexen jár az esze? Kicsit durcásan nézek rá.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Csüt. Júl. 24 2014, 04:16

Kissé feszélyez, hogy ennyire rá van kattanva a témára, hogy megcsikizze a talpam. Azzal ki lehet kergetni a világból. Iszonyú csikis vagyok a talpamon.
- Hajón? Mi van az úszással? - Tématerelő hadművelet. De ugye, nem azt akarja mondani, hogy nem tud úszni?
Aztán próbálunk dűlőre jutni valami felett, amin kicsit elcsúsztunk. Legalábbis egyre inkább úgy néz ki.
- Ja, hogy én veled? Először úgy értettem, te hülyítesz folyton! - Csapok a homlokomra. -De hidd el, én se téged!
Ha tudná, hányszor szerettem volna már komolyan beszélni vele! Valahogy tényleg mindig elhülyéskedjük, és a fene sem tudja, mi ennek az oka. Talán, mert a középiskolában valaki a szájára vett minket, és persze, mindketten hevesen tagadtuk, hogy bármi lenne is közöttünk, aztán rájöttünk, nem ez a helyes magatartás, hanem az, ha adjuk alájuk a lovat, és szándékosan okot adtunk a pletykáknak. Onnantól kezdve hülyültünk egymással sokat, mert tudtuk, vicc az egész, és egyikőnk sem érti félre. Csak közben... Valóban beleszerettem.
Nagyon, nagyon remélem, hogy most, az együtt lakás eredményeképpen rá fog jönni, hogy velem is lehet komoly dolgokról beszélni. Én leszek neki ugyanaz a Lulu, akire szüksége van, ha nevetésre vágyik, de leszek Louis is, ha éppen a tanulással akad problémája, vagy csak kiteregetni a lelkét. A barátjának lenni nagy felelősség, a fiújának lenni a legnagyobb ajándék lenne. Hogy mi voltam eddig? Kétség merül fel bennem, hogy valódi barát voltam, ha nem beszélt meg velem komoly dolgokat, márpedig jobban meggondolva, régóta nem, szóval... Mi vagyok én most neki? Főleg, hogy kiderül, barátnőre van szüksége.
Ezen egy kicsit megint félreértjük egymást, a lényeg, hogy az öniróniám, meg az ő humora segítségével percekkel később már az ágyán ülve röhögünk, amikor a "rólam" készített megbuherált képeket mutatja.
- Miért mondod!? Remek királynő lennék! Az egész ország vidám volna!- védem meg magam, aztán komolyabbra fogom magam, ahogy a szavait hallgatom. Olyan vagyok, mint egy Ken baba... Ez vajon az ő szájából kritika vagy dicséret?
- Az én fajtám...- motyogom magam elé. Nem azt mondta, hogy én tetszem neki, hanem azt, az én fajtám jön be neki. Bár azt is mondta, jól nézek ki. Vajon csak vigasztalni akart az előzmények után? Nem ismerem magam ki magam rajta. Miért nem beszél egyenesen? Én miért nem beszélek egyenesen vele?
Aztán már vidámabb hangulatban beszélgetünk, biztosít róla, hogy tudja, hogy fiú vagyok. Már-már gyanakszom, hogy észrevette a merevedésem, de talán mégsem, elég bő a nadrágom, különben sem tudna ilyen könnyedén beszélni a témáról, szerintem zavarba jönne. Bár a mensesét is kitárgyaljuk (ha már itt tartunk), és például ez is úgy kerül szóba, mint például az, hogy milyen zokni van most a lábamon. Ilyen egy barátság. Így tudom elképzelni. Nincsenek titkok, nincsenek tabuk. Nem vagyunk reménytelenek, az már tuti.
- Oké, jó hogy tudom. De mielőtt hozzám akarnál dobni valamit, légyszi, figyelmeztess!- Ha kifordul magából és agresszív lesz, inkább elköltözöm arra a hétre. Bár nem szívesen hagynám magára, és meg kell ismernem a "nehezebb napokon" is, eddig nem tűnt fel, hogy nagyon kifordult volna magából.
Az órámat lesem, mert Nanaia rendelt egy kis füvet. Még sosem próbáltam, kicsit ideges vagyok is miatta. Főleg, mert elhatároztam, hogy elmondom neki, ami a szívemet nyomja, legyünk túl rajta, máris, az elején; legyen lehetősége elmenekülni, ha úgy érzi, nem kellek neki így. Éhes vagyok, ennek ellenére nem hiszem, hogy bármi értelmeset meg tudnék enni, annyira össze van szorulva a gyomrom.
Közelebb bújok hozzá, amikor durcásan biggyeszteni kezdi az ajkait.
- Hé..., nekem senki sem kell, semmilyen bögyös buksza...- megsimítom az arcát. Örülök, hogy némi féltékenységet vélek felfedezni a hangjában, ezek szerint mégsem vagyok reménytelen. Közel állok hozzá, hogy megmondjam, nekem ő kell, de aztán meggondolom magam. Nem ez a megfelelő alkalom.
A szex, legyen vajas vagy bármilyen, mint téma, egyenlőre lekerül a napirendről, amúgy sem sürgettem volna. Egyszerű elszólás volt, nem volt célzatos, de az biztos már, csak Nanaia reakciójából, hogy az a "veszítsük el a szüzességünket" féle gondolat mégsem annyira sürgető. Ez megnyugtató.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Vas. Júl. 27 2014, 21:42

Nem értem az úszást. Mindenesetre megvonom a vállam.
- Nem akadály!
Bólogatok, hogy ő hülyít engem, de furán reagál, mert hárítja. Nem igazán értem, de kezdek aggódón magam elé meredni. Más egy sráccal barátkozni és megint más együtt élni... Mi van ha gondjaink lesznek? Ha ilyen különös lesz mint most, hogy végképp nem vágom?
- Hülyítjük egymást.
Vonok vállat, aztán megrázom a fejem, mert még mindig úgy gondolom ő többet viccelődik velem. Például félreérthető dolgokkal...
- Inkább te engem, akkor is
Bólintok magam elé elszántan. Kitartok a véleményem mellett. Hülyít és kész. Jól van, nem baj túllendülünk rajta, én is megnyugszom. Ha így fogunk kezelni minden konfliktust nem kell, hogy baj legyen bármiből is. Túllendülünk a problémákon, mindent megoldunk. Én pl seperc alatt barátnőt csinálok belőle. Egy nagyon csúnya barátnőt.
- Jobban illik neked a fiúság Lul.
Borzolok a hajába, remélem elérem. Nyújtózkodom, hogy meg tudjam tenni.
- Az biztos! Én rád szavaznék és királynőnek nem is lennél annyira csúnya
Szívatom és játékosan nyelvet nyújtok rá. Újra hülyülök vele és ez rengeteg pozitív hormonnal tölt fel. Amikor ismétel komoran maga elé ismét lefagy a képemről a vigyor. Pislogok magam elé. Megvan neki?
- Úgy értettem, hogy az ilyen szép arcú fiúk jönnek be.
Elvörösödöm és felpattanok. Há, mit kell neki erről tudnia? Ha elkezdek járkálni talán jobb lesz. A szoba egyik végébe megyek, aztán átsétálok a másikba. Nagyon szűkek ezek a koliszobák. De két kör után rájövök, hogy ez hülyeség és visszaülök mellé. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.
- Szólni fogok. Lulu itt repül egy csészealj!
Szóvicc, szar, de én nevetek. Nem vagyok annyira gáz, ha megvan. Nem is értem miért beszélünk erről. Ciki! Lulu fiú és nem a barátnőm! Tisztáznom kéne kicsoda, mert össze vagyok zavarodva. Nézem a telefonomat, pittyegek rajta és kisvártatva jön az sms, hogy egy óra múlva itt a cucc. Nem tudom miért hiszem, de az majd feloldja a hangulatot, az jó lesz. Megosztom vele is a jó hírt.
- Egy óra és itt van.
Mosolygom, megsimítja az arcom, ekkor kicsit megremegek. Akaratlanul is lehunyom a szemem és elnyílnak az ajkaim. Távolabb húzódom, ne...ne csinálja ezt! Megint hülyít és meghülyít! De most nem tudok nevetni ezen, nem értem mi baja, miért csinálja. Így...így rossz irányba fognak haladni az érzelmeim.
- De...most mondtad, hogy szex.
Megvakarom az arcom.
- Tudod Lulu néha nagyon félreérthető vagy.
Megint felpattanok.
- Még a végén szerelmes leszek beléd és azt nem akarod, ugyeeee?
Veszek egy mély lélegzetet és játékosabban nézek rá. Igen, ez az, nem szabad rá Úgy néznem, nem ronthatok el mindent, hisz ez a barátság, Lulu nekem nagyon fontos. Nem veszíthetem őt el. Fenyegetően fölé állok és megpróbálok nevetni. Ha sikerül és ráveszem magam az önfeledtebb kacagásra nekiállok megcsikizni. Gonosz Lulu! Ilyeneket mond és csinál, mintha... Á, ugyan, csak szívat mint mindig.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Hétf. Júl. 28 2014, 22:27

Ha nem is úszva, de utánam jönne. Ez is valami. Praktikusan nőiesen gondolkodott. Hajón gyorsabban utol is érne, ki sem fáradna, csikizhetne halálra. De valami mégsem jó, mert csak megvonja a vállát.
Szeretnék vele komolyan beszélni. De nem mindig bírok! Olyan aranyos, olyan vicces, egyszerűen akkor is húzza belőlem a hülyeséget, amikor nem akarom! Így eshet meg, hogy ezzel kapcsolatban is félreértjük egymást. Mert az ő cukisága az olyan, mintha már húzna. Neki meg az én reakcióm lehet hülyeség (hülyítés), pedig soha nem akarom hülyíteni. Én csak szeretem, ennyi az egész, és szeretek vele hülyülni is, mert jobb feje van, mint a legtöbb korombéli srácnak, és nem csak a csajokról lehet vele beszélni.
- Jól van, oké, szentül megígérem, ezentúl figyelmesebb leszek. És szólj rám, ha észreveszed!- kérem tőle. Nem szeretném, ha emiatt orrolna rám. A lehető legjobb barátja akarok lenni. Ha nem is erőltetni akarom a dolgot, azért tehetek az ügy érdekében, ugye?
Úgy látszik, ez egy ilyen nap. Lehet, hogy ilyen lesz az összes többi is, de amíg meg tudjuk oldani (beszélni), addig nagy baj nem lehet. Mert itt van ez a téma is, hogy barátnő, meg én milyen pasi vagyok, és hát én magam nem vagyok magamról jó véleménnyel, nem kell, hogy még ő is megerősítsen a kishitűségemben, amikor éppen az ellenkezőjére lenne szükségem.
- Nőnek még ki sem próbáltál, Nanaia...- mondom, kissé lemondóan csóválva a fejem, de aztán beletúrok a hajamba, és azt gondolom, tiszta hülye vagyok, ha mindenen felkapom a vizet.
Jól esik, hogy hozzám ér, a hajamba túr (legalább érint), és megnevettet, amikor megmutatja azokat a képeket, hát, komolyan, királynőnek vadító lennék. El is mondom neki, hogy szerintem egy ország röhögne miattam (rajtam, rosszabb esetben).
Kicsit lelomboz, amikor azt mondja, az én fajtám jön be neki. Azt hiszem, még sosem mondta nekem, hogy én tetszenék neki. Csak általánosságban, hogy helyesek ezek, meg szépek azok, és néha hozzáteszi, hogy én is olyan vagyok. de nem mindig. Teljesen megőrjít, fogalmam sincs, vehetem-e ezeket bátorításnak, vagy éppen nem; azaz vigyáznom kellene, nehogy elszóljam magam, mert akkor még annyira sem fog kedvelni, mint eddig?
Nanaia is zavarba jön, most sem teljesen értem, miért (miattam vagy ellenem), sétál egy kicsit, aztán visszaül mellém, mintha semmi sem történt volna. Kibeszéljük, milyen hisztisek lehetnek a "nehéz napok", meg is mosolygom a szóviccét, kezdünk megint oldódni.
Kár volt felhozni a szüzessége témáját, önkéntelenül kattog rajta az agyam. Megint egy picit összezörrenünk, és hogy kiengeszteljem, megsimogatom, amikor biggyeszti a száját. Lehunyja a szemét, szétnyílik az ajka. Olyan érzéki látványz nyújt, majdnem rá hajolok, hogy puhán megcsókoljam, amikor elhúzódik. Felsóhajtok.
- Mondtam, mondtam... Kicsúszott, na!- mondom, kicsit türelmetlenül, de nem hárítom rá a felelősséget. Az én fantáziám, az én beteges fantáziám tehet az egészről. Még hogy én leszek az... Persze, meg a húsvéti nyuszi...
- Nem akarom, hogy félreértés legyen kettőnk között- mondom neki őszintén, amikor vakargatni kezdi az arcát. Megfogom a kezét, hogy ne csinálja, de ő megint felpattan. Nekem szegez egy kérdést, ami most totál felkészületlenül ér.
- Mi? Mit? Mit nem akarok?- nézek rá, pedig jól értettem a kérdést. Fölém tornyosul, és mosolyra görbül a szája. Hülyít. A fenébe. Majdnem beszoptam. Majdnem elárultam, hogy minden vágyam, hogy belém szeressen. - Az attól függ, hogy most mire készülsz...- mondom feszengve, mert nagyon nevetgél és ez csak egyet jelenthet. Rám fogja vetni magát, és meg fog csikizni!
A csikizésre nem annyira vágyom, minthogy kicsit össze gabalyodjak vele. Ha nevetünk, fel is oldódunk, meg is ölelhetem, talán ellenkezni sem fog. Beérném most azzal is, hogy hozzá bújhatok. Nagyon hiányzott. És nagyon nehéz lesz vele együtt élni, ha nincs szüksége rá, hogy szeressem.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Csüt. Júl. 31 2014, 22:48

Ez valahogy nagyon aranyos Lulutól. Nem győzök meghatódni és először csak pislogok. Aztán belegondolva, nos az sem lenne jó, ha mindig csak komolykodnánk. Kompromisszumos megoldás kell.
- Néha hülyíthetsz. Persze nagyra értékelem, hogy nem csak azt akarod, én is...szeretnék veled mindent megbeszélni.
Döntök mosolyogva. Jó is ez legalább nem kell csajok közelébe mennem. Aztán, amit mond az jó nagy hülyeség, akkora, hogy kinevetem. Nem akarom, tényleg, de egyszerűen...kinevetem basszus! Hogy nőnek még nem is próbáltam? Ez a hiszti Lulutól idegen és furcsa, kicsit megijeszt.
- Szeretnéd, ha nőnek próbálnálak ki?
Nézek rá csálén, de több se kell nekem, térülök, fordulok, az utazótatyó úgyis ott van a közelemben, csak bele kell nyúlnom valamilyen csajos göncért, amit hozzávághatok. Riasztó szemekkel meredek rá.
- Nos akkor Lulu ezt szépen felveszed én pedig kisminkellek, aztán te kilakkozod a körmöm és befonod a hajam
Nevtek, természetesen csak szívatom, de amilyen izé ma még a végén komolyan veszi. Esküszöm, mintha menstruálna. Vagy tán valami szerelmi bánata van? Képtelen vagyok eldönteni, de nagyon furcsállom. Legalább a királynős képekkel feldobom, hacsak nem cserélték ki az ufok az agyát ezen nevetnie kell. Na tessék, nekem is mosolyt csal az arcomra, így Lulu is mindjárt más és a hangulat is oldottabb lesz. Egészen a következő olyan szakaszig, amíg megbántom. Aztán kibékülünk és megint megbántom, lassan nem tudom számon tartani. Valahogy olyan méla a hangulata, nekem pedig összezavart, amikor hozzám ér. Felpattanok meg minden és a szexet hozza szóba, de az is valami félreszólás és nem is hibáztathatom, hisz én is gondolok rá, ráadásul ő fiú.
- Lehet, hogy hiányzik neked a szex. Semmi baj, erről is beszélhetünk. Mikor voltál utoljára nővel?
Érdeklődöm.
- Én sem akarom
Szögezem le rögtön, ezt a témát is ezért erőltetem. Aztán...nem is tudom, megkérdezem, az a célja-e, hogy belé szeressek mert akkor jó úton jár. De aztán valahogy arra kanyarodunk ki, hogy nem. Hát persze, hogy nem. Jó is, hogy nem, hisz ő a legjobb barátom. Csak azt nem értem miért leszek ettől mérhetetlenül szomorú. Igyekszek nem gondolni rá, hanem Lulura vetem magam, hogy megcsikizzem, de nagyon erőtlenek a mozdulataim, mintha nem mernék nagyon hozzá érni, mintha attól félnék, hogy valami történik. Máskor mindig lendületesen vetettem bele magam az ilyen dolgokba. Ez most... Ezt most...ezt nem értem.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Pént. Aug. 01 2014, 18:47

Elgondolkodtató, amit Nanaia mond. Néha hülyíthetem. Szóval, nem akar lemondani arról az énemről, aki sokszor bohóckodik vele, de azért arra is vágyik, hogy komolyabban beszélgessünk. Hát ez tök jó! Ez remek! Összhangban van ezzel, amit én szeretnék, így nagy baj nem lehet! Már csak annyit kell elérnem, hogy pontosan tudja, mikor hülyítem, és mikor beszélek komolyan. És szeretném ugyanezt tudni róla is. Ez lesz kemény dió, nem vitás!
Kinevet, amikor azt mondom neki, nem próbált ki nőnek. Nem is gondoltam komolyan. Ugyan, hogy tudnék én nő lenni? Hisztizzek? Sértődjek mindenen halálra? Vihogjak, mint egy idióta? A legtöbb lányt csak a plázák meg a fiúk érdeklik. Üres fejűek mind, azt sem tudják, mi fán terem a könyv. Ha valamit a kezükbe vesznek, azt is csak nézegetik. Olvasni? Ritka kivétellel egyik sem szeret olvasni. Inkább megnéznek mindent filmen...
Amikor hozzám vág egy ruhát, már én is kiakadnék, szerencsére, elneveti magát, én meg visszaszívom nemtetszésemet. Inkább vele nevetek. Főleg, amikor a gépén a rólam kreált képeket is megmutatja. Borzalmas lennék nőnek, nem vitás, még elképzelni is szörnyű volt, nemhogy látni!
Valahogy furcsa most vele lenni, és nem tudom, ennek én vagyok-e az oka, vagy az, hogy ő változott meg (és nem csak külsőleg). Olyan témákat feszegetünk, amikről kellene komolyabban beszélgetni, de a jelek, amiket közvetít, elbizonytalanítanak. Merjem mondani, mennyire tetszik? Merjem mondani, hogy szeretem, amikor olyan jeleket ad egyszerre, hogy szeretné, és olyan dolgokat mond, hogy nem?
- Khm... Nem, erről nem szeretnék beszélni....- mondom neki, és majdnem mellé nyelek.
Gyorsan terelmni próbálom a témát, és inkább arról beszélek, hogy nem szeretném, ha félreértések lennének közöttünk. Ebben megegyezünk. De hát ezt mondani könnyű. Egy csomó kérdés van most is a fejemben, ami nem világos, amit tudni szeretnék, amire tudni akarom a választ. De én béna vagyok, Nanaia meg félreérthető, és most nem vagyunk olyan hangulatban, hogy ezt könnyedén megbeszélhetnénk.
Mintha a fejemben olvasna. Ha nem kezdene el támadó állásba helyezkedni, komolyabban is venném a kérdést. Szívesebben mondanék igent, akarom, hogy szeressen, mindennél jobban vágyom rá, de most hülyít, csak én szívnám meg, így kitérek a konkrét válasz elől, ő pedig nekem esik, bár nem olyan vehemenciával, ahogy szokott. Mi van vele? Mi van velem?
Az ujjai utat találnak a derekamhoz, megfeszítem az izmaimat, nem mintha számítana bármit is. Nevetek, mert semmi másra nem vagyok képes, és próbálom lefejteni magamról Nanaia kezét, de csak annyira, hogy ne csiklandozhasson. Hogy hozzám ér, hogy hozzám dől, simul, rám fekszik, semmi kifogásom sincs. Lihegve ölelem magamhoz, bújok a nyakához, szívom be a haja illatát.
- Ó, bakker, utálom, ha csikizel, de ez nagyon hiányzott!- Hogy pontosan mi az az "ez", nem teljesen egyértelmű, jól tudom, de ez olyan ártatlan elszólás, talán észre sem veszi.
Fordulok vele, hogy ő legyen alul (vagy inkább mellettem, mert nem fekszem rá, csak mellé, és a fejemet a tenyeremmel támasztom alá, ahogy mellé könyökölök. Szabad kezemmel kisimítom a haját az arcából. Kívánom megcsókolni, de még azt sem mondtam el neki, hogy szeretem, ezért csak puszit adok az arcára, aztán leteszem a fejem, és szorosan behunyom a szemem. Hát, én tényleg lúzer vagyok!

Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Aug. 05 2014, 12:55

Nem nagyon vágom mi van Luluval, minden erőmmel azon vagyok, hogy felvidítsam, mert olyan hangulatváltozásai vannak mint egy ciklusos pusynak, de valahogy tök reménytelen. Egyik percben boldog, a másikban valahol máshol van, nem itt velem. Talán szerelmes? Nekem se kéne hülyeségekre gondolni, hanem, hogy olyan lesz minden, mint eddig. Vállatvonok, de azért szomorúan. Ha én megosztom vele a szexuális igényeim, akkor ő miért nem? Ha tényleg szeretne olyan barátom lenni, akivel nem csak hülyülünk. Komolyan meredek magam elé és próbálom bebeszélni: semmi közöm hozzá. Már a körmöm is rágcsálni kezdem. Lulu farka, azt kezd vele, amit akar. Különben se kéne erre gondolnom, anyám...amíg nem csinálja itt a szobában nem kell, hogy közöm legyen hozzá. Kicsit elpirulok, azon veszem észre magam, hogy mérges vagyok. Nem értem miért, hogyhogy nem beszél róla. Biztos van valakije! Valami nagymellű kis kurva. Bezárkózik előttem, nem mesél, nem tudom mi van vele. Felbosszant. Legszívesebben megcsipkedném, úgy, hogy fájjon neki! Mogorván meredek előre, velem nem oszt meg semmit csak én locsogok el neki minden hülyeséget. Majd befogom a szám. Azt sem fogja tudni, hogy tetszik nekem, hogy kezdek belézúgni. Szexelni fogok és elfelejtem ezt az egészet. Nyilván nem hiányzik egy szerelmi csalódás, vagy hogy ilyen ostobaság miatt kockára tegyem a barátságunkat. Különben is, marhaság... Csak visakodom a gondolattal, amikor olyan érzéseim lesznek, izzad a tenyerem, hozzá akarok érni, de honnan tudjam mi ez? Lehet, hogy nem is szerelem, lehet,hogy teljesen más. Valami nem tudom. Nem akarok folyton rágondolni és a harcokban jó vagyok, majd küzdök ez ellen. Lulu különben se tudna szeretni soha. Túl izé vagyok és különben is rá van írva a képére. Szóval csak annyit mondok
- Jó
Akkor ne beszéljen róla és hogy megöljem ezt a hirtelen pocsék hangulatot úgy döntök megcsikizem. Elvágja a végét mert bénán csinálom, nem úgy ahogy szoktam. Melle kötök ki az ágyban, paprikapirosan, amikor a nyakamhoz ér, mintha áramot vezetnének belém. Zihálok elnyílt ajkakkal a mennyezet felé, aztán félszegen elmosolyodom.
- Mindig nevetsz olyankor, azt hittem élvezed.
Rásandítok, ad egy puszit az arcmra, mintha csak a huga lennék, aztán nem tudom mit csinál...de aggódva hajolok fölé. Az most lényegtelen, hogy kivörösödött az arcom, vagy remegek. Pedig csak egy puszi volt...
- Miért nem mondod el nekem, hogy mi baj van? Történt valami, igaz?
Nagy levegőt veszek, rossz, hogy nem bízik bennem. Megsimítom a haját. Szeretnék segíteni, elég erős vagyok, hogy vele lakjak, el fog múlni.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Aug. 05 2014, 20:36

Kissé meg vagyok zavarodva. Ez a lány Nanaia, mégsem az, kész nő, Úristen, de még milyen! Nem győzöm palástolni az érzéseimet, amik már nem csak a lelkem feszítik... Megzavarodom ettől, én nem ilyen vagyok, soha nem támadtam senkire, nem tolakodtam senki magán szférájába, nem akartam senkihez ennyire közel kerülni! Ah!
Ha látnám, hallanám magam, valószínűleg én is azon a véleményen lennék, hogy úgy viselkedem, mint egy hisztis tini. Még inkább így, mintha valami lányos tulajdonsággal ruháznának fel. Mert nem vagyok lány, sem nő, akármilyen "szépen" is mutatok a képeken (vagy nem). És a nemi életem... az most éppen nem jó téma. Hogy mikor voltam utoljára... No, ebbe még anyámmal sem megyek bele. Nana kis sértettséget mutat, de szerencsére nála az olyasmi, mint a nyári zápor, csak jön és megy, megéltem én vele számtalan hasonlót, nem emiatt a téma miatt, de ez lényegtelen.
Hirtelen csönd lesz közöttünk, mintha nem is tudnánk másról beszélni, aztán jön a szerelem témával, és majdnem rávágom, hogy minden vágyam, hogy belém szeressen, amikor rájövök, csak hülyül, és aztán rám is veti magát. Megcsiklandoz, én magammal rántom, védekezésül vagy csak hogy végre megint hozzá érhessek, nem is tudom. Szeretem, amikor birizgál, a csikizésért annyira ugyan nem vagyok oda, de amikor az ő fürge ujjai érintenek, attól behalok (jó értelemben). Ahogy rám esik, dől, nekem simul, az már nagyon jó, túl jó, elönt valami melegség, nem csak a nevetéstől pirulok, de nem érdekel, mennyire ég az arcom, van mire fognom.
- Te vagy, aki miatt nevetek, akit élvezek, nem a lényegi csikizés...- mondom neki elcsitulva, a puszi után, tenyeremet az arcára vezetve. Kinyitom a szemem, lássam, hova érek. Látom, hogy ő is ki van pirulva, az ajka el van nyílva, a mennyezetet nézi, aztán engem. Aggódva néz. Szinte remeg, ahogy fölém hajol.
- Most jöttem rá... mennyire... hiányoztál- mondom neki, és beharapom a szám, mert szívesebben mondtam volna, szeretlek, de az előbb azt mondta, ezt nem szeretné. Csak elrontanék mindent, a franc esne bele! - Hiányzott a repkedésed, az állandó jókedved, a csacsogásod, a hangod, a nevetésed, az illatod, az érintésed... Te, te hiányoztál, és örülök, hogy itt vagy, hogy velem leszel...
Nem, nem bírom, nem tudom visszatartani, magamhoz húzom, belekapaszkodom a tarkójába, a derekába, mindegy, de magamhoz húzom, és a vállát és a nyakát puszilom, egymás után, sokszor, míg le nem állít.
- Legalább ennyi puszival tartoztam... És anyámét még át se adtam...- nevetek rá.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Szer. Aug. 06 2014, 22:06



+16

Igyekszem elhessegetni a hirtelen csendbe beálló feszültséget és Lulu rossz kedvét, ami valamiért...
Meg a titkolózós pofáját! Na az felháborít, mert miért ne és különben is, érdekel. Nem kéne, mert semmi közöm hozzá, de tehetetlen dühbe gurulok, hogy valami lány ügye van és én nem tudok róla! Nem őszinte és ki tudja, ki tudja kivel találkozik, kivel csinálja azt! Sürgősen le kell nyugodnom mert egyre meredekebb vágányokra vágtatok, úgyhogy inkább belevetem magam egy csikizésbe. Különben sem bírom el, ha Lulunak rossz kedve van. Amit mond, hát először azt hiszem rosszul hallok. Felnevetek, de elég magas hangon, én vagyok, akit élvez? Miért akar az őrületbe kergetni? Beharapom az ajkam, érzem, hogy a fejem túlságosan erős lángra lobbant, ég az egész!
- Lulu...
Nézek rá, biztos nem direkt csinálja, egyszerűen csak híg agyú és nem fogja fel. Nem fogja fel, hogy a levegő bennem reked, hogy megpróbálok nyelni, de esélytelen, hogy a szemem csillog és az arcom vörös és túl közel vagyok hozzá, hogy megcsókoljam és zokogva essek neki: miért csinálja. Hiszem próbálok nem gondolni rá, már azt is elhatároztam, hogy pasizni fogok, szép lettem, hogy ez sikerüljön, nem gondolhatok állandóan Louisra! De ó én barom, azt hittem csak képzeltem és összeköltöztem vele! Aztán most itt fekszik, fekszünk, ilyet mond és azt hirtelen azt sem tudom melyik bolygón vagyok. A tenyere az arcomat simítja és én reszketek mint a nyárfalevél. Nagyon meleg van, izzadok, biztos bűzlök és bomba robban a gyomromban. Vajon ez mit jelent, hányni fogok? Hasmenés? Lulu nem hallgathatja, hogy fosok! Lámpalázasan meredek rá, mondanom kell valami barátosat, valami barátosra Kell gondolnom.
- Én is miattad nevetek, hehe
Nevetek fel kínlódva. Ez nagyon meggyőző volt! Fenébe...
- Tényleg?
Tátom el a szám, már kérdeznék mást is, de ő sorolni kezd. Mégis olyan az egész... Tudom, hogy inkább a hugának tart, ezt el kell fogadnom, de mikor ilyeneket beszél.
- Vidám személyiség vagyok, de félek mi lesz ha együtt lakunk, tudod...
Gáz, de egyik mondatom sem tudom befejezni.
- Ah
Szökik ki, egyszer csak magához húz és puszilgatni kezd, amitől szó szerint kigyulladok, azt veszem észre, hogy az ujjaim a tarkójára vándorolnak és a haját szántják és hogy úgy sóhajtok, mintha azt akarnám.
- Anyád! Birom az anyádat, Lulu az anyád ő egy nahát!
Hirtelen, nem is tudom hogyan a tenyerem beleütközik a, szóval neki ütöm a legszebbik felének, mert ölel, mert hadonászom, mert szeles vagyok, tökmindegy miért. Elkerekedett szemmel nézek rá, ahogy kitapintom álló péniszét (ha áll, ha nem akkor csak azt, bocsi, én erre következtettem) Lejátszódik előttem az egész életem, ráadásul a kezem, mintha hozzátapadt volna a nadrágjához, nem tudom elengedni.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Vas. Aug. 17 2014, 20:43

Nanaia hangulatváltozásai megérnek egy misét. Egy pillanatra harag csillant a szemében, aztán már nekem esik, hogy csikizzen, és ez átmegy valami furcsa ölelésbe, vallomásba. Annyira feszít a vágy, hogy elmondjak neki mindent, és éppen ő akadályoz meg benne, hogy őszinte legyek...
A tenyerem az arcát érinti, mely mintha lángra lobbant volna. Meleg és piros, mintha hirtelen lázas lenne. És eskü, ahogy fölém hajol, rezegnek a hajszálai, mintha reszketne. Beteg? Az előbb még nem volt semmi baja. A nevem szinte kérdőn mondja ki, mintha azt mondaná: "Ne ezt ne csináld, hagyd abba, ez rossz...", de mert nem távolodik el, én sem húzom el a kezem róla, és érzem, hogyan melegszik közöttünk a levegő. Őrületes érzés.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, amikor azt mondja, ő is miattam nevet. Talán mást szerettem volna hallani. Akkor nekem is mást kellett volna mondanom. Lehetne ezt másképp? Csinálhatnánk vissza? Nem akarom, hogy félreértsen. Nem akarom megbántani. Nem akarom megijeszteni. Nem akarom..., hogy elforduljon tőlem. Újabb próba, és újabb kudarc. gyáva vagyok. Gyáva vagyok elmondani, mit is érzek, mert jobban félek attól, hogy elveszítem. Hogy mi hiányzott? Erre könnyű válaszolni, sorolom is, ő pedig száját kissé eltátva hallgat, mintha el sem hinné... Pedig ez csak a jéghegy csúcsa..
- Kell a vidámságod, ne tarts semmitől!- szakítom félbe, és amikor sóhajt, az ajkaira teszem az ujjam.
A következő pillanatban már ölelem és puszilgatom, és nem tudok leállni, és kicsit megint bohóckodom, de értelmet akarok találni arra, miért pusziltam meg ennyiszer, és okot keresni rá, hogy miért akarom még legalább ennyiszer. Az anyám. Valamit mond az ő is az anyámról, de a felét sem értem, túlságosan jól esik, hogy a fülembe sóhajt, és hogy az ujjai a hajamat túrják. Mintha...
- Az anyám nagyon szeret téged. És én is... - mondom a puszik közben, és így nem hazudok... , nem hazudtam... és kimondtam, és lassítok, várva, hogy most mi lesz, de a puszikkal nem állok le, sőt... Megközelítem az arcát.
És akkor megáll az idő... Mert Nanaia keze a testem legérzékenyebb pontján érint, és tagadni sem tudnám, hogy rá vagyok izgulva. Farkasszemet nézünk, és ő olyan ijedt; én vagyok a Farkas, ő pedig Piroska... Istenem...
- Nanaia...- és mit ad Isten? Kopognak.

Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Csüt. Aug. 21 2014, 22:17

Megőrülök. Mintha az élet jól arcon akarna köpni, hogy csupa olyat érzek és gondolok, ami rossz, hibás és tönkretehet egy barátságot. Mert, még ha nem is rossz, hogy szeretem mi lesz most, hogy vele élek? Azt hittem hülyeség és el fog múlni, mint a nátha. Pár nap a büdös zoknijai közt, vagy rányitok, ha veri a gyíkját és az életkedvem is elmegy a pasiktól nemhogy... Hahhh, de nem, most itt fetrengünk, kényszerítem magam, valami normális gondolatra és semmi más nem jut eszembe csak az anyja. Pislogok rá lassabban, mintha az idő fogná magát és állni akarna, nem pedig haladni tovább. Kell a vidámságom... Ez lehetne egy szép versrészlet, valami romantikus csak nekem. Behunyom a szemem és magamévá teszem a gondolatot. Nem tudom mikor lettem ilyen nyálas, de nagyon tetszik és mosolygom tőle. Egy kicsit merengően, kedvesen, mint egy normális lány, ha szépet mondanak neki. Pedig ő nem is úgy gondolta, biztosan...
Reagálnom kellene erre valamit, de kicsit elkések mert a mosolygás soká tart. Még akkor is, ha ez fájdalmas, a gondolat, hogy mindössze ennyi fog jutni, hogy örül a vidámságomnak. Aztán meg arra gondolok, hogy ez minden, amit az ember csak akarhat és levegőt veszek, mert arról mostanában valahogy megfeledkeztem.
- Ha te mondod, akkor nem fogok félni.
És a nyálas baromságok tadááám, folytatódnak. Én is akarok mondani valami kedveset. Bevillan, hogy a multkor találkoztam egy Sebastian nevű fiúval és hogy az a terve, hogy megdug engem. Nem hiszem, hogy dugás el fogja velem feledtetni Lulut és a szép szavait. Csakhogy ő is meg fog dugni valakit, biztosan. Tudom, hiába nem beszél róla és egyre inkább azt érzem jó ötlet, hogy bosszúból és csakazértis...
Az ajkaimra teszi az ujját, én ettől még jobban remegek és a mosolyom is eltűnik annyira meglepődöm. Az említett ajkak kicsit elnyílnak és könnyű sóhajjal fújom át az ujjait. Lulu ne csináld, hagyd abba, kérlek...
Az anyja és a puszik, mit mondott? Hát persze, hogy szeretnek, de nem úgy.
- Ahh...én is
Nyöglődöm, azt sem tudom melyik világban vagyok. A puszijaitól egy másikba kerülök és mikor magamhoz térek már a tökét markolom, ami...kemény. Holtra vált arccal nézek rá. Kimondja a nevem, én meg fogom. Kopognak, én meg fogom
- Drog!
Kiáltok fel, elengedem végre és rohanok ki fogadni a tagot. Ziláltan, vörösen. "jó lesz, adjad" mondom neki és cserélünk, ő füvet nyom a kezembe, én pénzt az övébe, aztán gyorsan kitessékelem. Visszafordulva az ajtónak támaszkodom. Adott hozzá papírt is, amibe tekerni lehet... A mellkasom le s fel süllyed, mintha futottam volna. Ez mit jelent? Lulu...kíván engem? Lehetséges volna? Meglengetem a zacskót, aztán leülök a földre és tekergetni kezdem a cuccot. A fejem irtó vörös, ég és valamivel le kell foglalnom magam.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Pént. Aug. 22 2014, 01:22

Az ágyon már nem tudok gondolkodni. Ha teszem is, csak egyre inkább zavarosak a gondolataim, egymásnak ellentmondóak, mert úgy hiszem, mást akar ő és mást akarok én... De nem tudok szabadulni tőle, nem tudok szabadulni a helyzet adta lehetőségtől, hogy ölelhetem, hogy megpuszilhatom, hogy -burkoltan-, de vallhatok neki.
Ami meglep, hogy fél az összeköltözéstől. Elsőre olyan könnyedén mondott rá igent, hogy először meg kellett ismételnem, mit kérek tőle, nehogy azt higgye viccelek, és akkor újfent rábólintott, mintha mi sem lenne természetesebb, mint hogy mi ezután egy szobában fogunk lakni. És most itt van, és azt mondja, fél... És közben mégis édes mosoly terül szét az arcán. Talán nem beszél komolyan...
Elcsesztem... A vallomás, bár kicsúszott, nem ért célt, éppen úgy mondja rá, "én is", mint amikor arra válaszol, ha én azt mondom: szomjas vagyok, éhes vagyok... stb. Egyszerű tömeghipnózis, amit az egyik akar, akarja a másik is, vagy mert tényleg ott van benne a kívánság, vagy csak mert nem akar "lemaradni" a másiktól. A puszik maguktól adódnak az arcára, én képtelen lennék irányítani a vágyaimat, a gondolataim lesokkolnak, de a testem még követelőzne.
Hogy hogy nem, Nanaia keze a nadrágomra tapad, amikor éppen a szája felé araszoltam volna. Nem szorít meg, nem okoz fájdalmat, nem arról szól, hogy: "na akkor most állj le, kis barátom, különben elbúcsúzhatsz a fegyveredtől", de a dolog ugyanúgy meglepi őt, ahogy engem, úgyhogy szándékosság szikráját sem látom benne. Inkább ijedt, és hirtelen nagyon rossznak érzem magam, mert én hoztam ilyen helyzetbe magunkat (őt), és talán ez még nagyon korai lenne... Épp, amikor elkezdenék magyarázkodni, mitől (kitől) van a keménység a nadrágomban, kopogtatnak.
Nanaia felkiált és felugrik, mintha bolha csípte volna meg, én pedig megint a számba harapok, és amikor Nanaia elfordul, rászorítok a merevedésemre is, hátha csitul valamelyest. Gyors üzlet zajlik az ajtóban, és aztán... Felülök az ágyban, ahogy az ajtófélfának dől, és megborzolom a hajam. Nehézkesen mászok le az ágyról, szeretnék ott lenni még, szeretném, ha Nanaia is ott lenne még. Pokolba kívánom a tagot, a drogot is... Odavonszolom a testem mellé, és lehuppanok a szőnyegre, ahol ő ül.
- Akkor itt és most?- kérdem tőle, a hangom csúszkál, a szívem még mindig magasabb fokozatban dobol. Nem gondoltam meg magam, kipróbálom vele a füvet. Ha valakivel, csak vele akarom átélni azt az érzést, bármilyen legyen is. Egy csomóféle érzést akarok vele kipróbálni...
- Nagyon gyakorlottan tekered...- nézem a mozdulatait, és úgy teszek, mintha nem venném észre, enyhén remeg a keze. - Hozzak még sört? - Gyufa vagy öngyújtó sem ártana.
Berúgni, betépni, lebegni az édes semmiben vagy röhögni... Úgy képzelem, nem történhet semmi rossz. Nem történhet, mert Nanaiával vagyok. Lehet, hogy füvezni soha nem fogok többé, de Nanaia ... Nos, róla nem tudnék olyan könnyen lemondani. És ezt meg is kell mondani neki.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Kedd. Aug. 26 2014, 18:12

Az jár a fejemben, amit Sebastian mondott a merevedésről, ha feláll neki, akkor biztos nem tart a húgának. Ezek a puszik többet jelentenek? Élvezem, nem akarom, hogy abbahagyja, legszívesebben magamhoz húznám, megtenném vele itt, most, azonnal! Minden elképzelhetőt, mindenestül...fenébe is! Rohadtul vágyom rá, a hajába túrni az arcom, a nyaka hajlatába szagolni és összepuszilni mindenhol és, wáh! Lüktet bennem ez a hülye érzés, amit nem tudok elnyomni, nem tudok megmagyarázni és jeges félelem jár át, mi van ha elrontok ezzel mindent, ami köztünk van. Ha legalább nem élnénk együtt. De hogy fogok minden nap arra ébredni, hogy itt van mellettem és felemészt a vágy, hogy ne úgy nyúljak hozzá mint egy barát? Nem tudom hogy kéne moderálni, meg elnyomni magamban ezt, pont belé a legveszélyesebb belé szeretni, ha ezzel elveszítem, ha valami ökörséggel vége a barátságunknak... Levegőt veszek és valahogy elszakadok a péniszétől, pedig eskü mintha odaragadt volna a tenyerem. Határozottan viszket és vissza akar térni arra a kemény pontra, még akkor is, amikor ajtót nyitok a fű szállítónak. Rohadtul nem érdekel most a drog, elveszem a cuccot, kifizetem, aztán jóformán a pofájára csapom az ajtót. Lüktet a szívem, valahol a torkomban és falfehér vagyok. Igyekszem mosolyogni, majd nem beszélünk róla, hogy felállt a farka, ajkamba harapok, hogy meggátoljam a rákérdezést. Csak nem rám izgultál kishaver? valami ilyesmit tudnék elképzelni. És akkor Lulu? Talán azt mondaná ne légy hülye... Elbőgném magam? Hisztiznék? Ki tudja... talán meg sem tudnám magyarázni. Leülök oda a földre és összerezzenek, amikor mellém telepszik. Rámosolygom.
- Nem muszáj most, eltehetjük későbbre is. Ha beszélgetni szeretnél...
Nyelek. Világos, hogy nem szeretne. Kérdezem és titkolózik. Mi van ha már nem vagyok olyan barátja mint régen. Gyorsan elhallgatok és tekerek tovább. Csinálok két szálat, ez kezdetnek bővel elég.
- Hát...kösz. De nem vagyok füves, csak próbáltam, tudod
Magyarázom, remegő kézzel visszacsúsztatom a két szálat a zacskóba.
- Remek ötlet, igyunk!
Mondom magasabb hangon mint szeretném és részemről a földön ülve maradok. Beharapom az ajkam és becsukom a szemem. Vakon és némán belekutarok a zacsiba és kiveszem a saját szálam. A táskámhoz megyek öngyújtóért. Nem bírom, ez most kell.
- Remélem nem veszik észre...mármint, hogy ezt csináljuk
Jegyzem meg félhangosan. Rossz lenne repülni a koliból, bár Luluval még az utcán is elélnék. Szeretem. Igen. Kész. Ezt ünnepélyesen az első slukkal bevallom magamnak.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Költözünk! Nana és Lulu chan   Today at 12:58

Vissza az elejére Go down
 

Költözünk! Nana és Lulu chan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Költözünk! Nana és Lulu chan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-