Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Hétf. Szept. 02 2013, 00:25

Izgatottan készülődök. Totál be vagyok sózva, mert ma érkezik a barátosném, Nana chan. Már napok óta számolom a perceket. Nem tudok aludni, és ahogy visszagondolok, alig ettem valamit. Vajon mennyit változott a nyáron?
Nem miatta tartottunk hosszabb szünetet, hanem a szüleim miatt. Apám ragaszkodott hozzá, hogy vele tartsak "Itáliába" a nagypapához. Aztán mellékesként azt is kinyögte, jól jönnék neki, ha dobolnék a zenekarban, mert Sam eltörte a kezét, és nincs aki beugorjon helyette. Úgyhogy a nyaram Európában töltöttem, részben koncertekkel, részben a felmenők meglátogatásával.
Nem vagyok egy piperkőc típus, most mégis órákig válogattam a cuccaim között, mit is vegyek fel. Szeretnék jó benyomást kelteni, ha már ilyen klasszul lesült a bőröm (még sosem voltam ennyire barna, mint az idén). Világos farmert és fehér pólót húzok, és egy cap-et nyomok a fejembe. Napszemüveg a pólóm nyakába...
Leviharzok a portára, a bejárathoz. Bedőlök az egyik fotelbe, és itt várok. Laza vagyok, laza vagyok, laza vagyok... (Fenét, túl ideges!) Percenként nézem az órám. Három óra, hol a fenében van? Azt írta, itt találkozzunk. Még a telefonom is előszedem, hogy ellenőrizzem az sms-t. Jaja...
Késik... Bár, már megszokhattam volna...
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Pént. Szept. 13 2013, 22:50

Felfújok egy hatalmas rágógumi gömböt, kipukkan és elvigyorodom. Leszedek picike maszatot, rúzsért nyúlok, Lulut muszáj összepuszilgatni és kitapétázni! Úristen rohadtboldogvagyok! A hajam két tincsét tegnap lilára pingáltam, a végei még pinkesek, hátul kék csík is van a Luli tali totál felpörgetett. A rohadékja egész nyáron nem húzta haza a belét, remélem hozott szuvenírt! 
Nemrég költöztem be, nagy még nagy a fejetlenség körülöttem, egyik zoknim a mosdóban, a másik az íróasztalom olvasólámpáján, kicsit sem vagyok szétszórt. Nagyon összevissza készülődöm, először hajat vasalok, de közben a körömlakkészletemmel szemezek, nem akarom, hogy Lulu lássa a lepattogott verziót. Vasalás után látok neki, minden körmöm másmilyenre festem, de örök Rainbow rajongóként a kék dominál. Aztán száguldok szemcerkáért, kb ezzel egyidőben fogat is mosok, tegnap hagymát zabáltam, féltem Lulcsi életét. Lulcsi - ez de gáz. Bizony, kellene neki valami új szívató név, a Lulu annyira hozzánőtt, hogy talán már ő is használja. Ez most megvan, akkor jön a rúzs és túl sok, így jutok el a rágóig, hogy lekenődjön. Amint kipukkan és tépem le a maradékait a pofámról jövök rá, hogy izé...óra van. Villámgyorsan megfordulok, felkapom a táskám meg a zoknikat, az előtérben a cipőt és rohanok. Zihálva érek oda, kapásból vetem magam a néger Lulcsi nyakába.
- Luuuuuuuuu!!!!!!!!Luuuuuuu!!!!!!!
Visítás, fejhangon, de ez legalább lányos.
- Úristen, hogy nézel ki?
Röhögöm el magam, hát ez napozott!
Beszívom a jó kis fiú illatát, annyira hiányzott, hogy! Még rágót sem pukkantok ölelés közben.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szomb. Szept. 14 2013, 03:50

Türelmetlenül várom Nanaiát, és folyton kifelé pislogok. Taxival jön? A családja hozza? Vajon sok cuccot hoz vagy itt akar majd vásárolni? Mennyit változott a nyáron? Vajon még mindig azokat a színes cuccokat hordja?
Pörög az agyam, folyamatosan az órám nézem, hihetetlen, mennyire lassan vánszorog az idő.
Éppen felállok, hogy megjárassam a lábam (talán ki is mentem volna az épületből), amikor a nyakamba ugrik egy lány, a becenevem visítva.
- Bakker, Nana chan, a szívbaj szelídebb nálad- nyögöm a fülébe, és kihasználva, hogy újra testközelben van, jól meg is szorongatom. Nem igazán hagyja magát, szokása szerint kificánkol, és máris kritizál.
- Minden büntetésem a szoláriumban töltöttem- kacsintok rá. Tudja, hogy nem csípem az ilyen dolgokat. És azzal is tisztában kell lennie, hogy Európában voltam közel három hónapig. Volt időm süttetni a hasam. Főleg éjjel dolgoztunk.
Én is végignézek rajta. A hajszíne máris újdonság, ez a kék tincs még szokatlan. A pinkkel már kibékültem korábban. Nem először festi be a haját.
-Veled mizu, Nyanya chan? Az égből pottyantál ide? Ismered az órát, vagy visszaküldjelek az elemibe? - egy kis fricska, amiért kiröhögött.
Bármit is mondjon nekem, rám, (és dobjam vissza a sértéseit), jó pár hónapja tudom, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. Néha meg tud bántani, mert kíméletlenül őszinte. De mégis ragaszkodik hozzám. Az egyetlen bibi ebben az, hogy ezen kívül semmiféle mélyebb érzelmet nem tanúsít irántam. A húgom érettebbnek tűnik, pedig fiatalabb Nanaiánál. De van benne valami.... Lélegzetelállító.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Kedd. Szept. 17 2013, 20:08

Rápörgök a Lulu szagra, de csak rövid ideig szipuzom, lefoglal az oltogatásaival és külön gondot kell rá fordítanom, hogy elengedjem. Hátrébb lépek, biccentve elvigyorodom, szinte meghajolok, ahogy a szívbajhoz hasonlít.
- Mindketten tudjuk, hogy belémhalhatsz. 
Kacsintok rá, ő is ezt csinálja, mindig tudtunk összenézni. Óvatosan megragadom a grabancát, közelebb hajolok az arcához, hogy tüzetesebben szemügyre vegyem a régi Lulum új színét. Egy pillanat az egész, utána elengedem és megszemlélem messzebbről.
- Oké, végülis jól áll
Nézek rá viccen kívül, először furcsa volt, de most, megbirizgálom a kék tincsem, az ujjamra csavarom, aztán visszaengedem - szóval, ha jobban megnézem illik neki. Sok minden nagyon jól áll ennek a srácnak. De azt szerintem még mindig nem engedné, hogy gyöngyöket aggassak a hajába. Nyanya chanra összehúzott szemekkel válaszolok.
- Nyanya a te jó édes anyád!
Csattanok rá, majd megint megcsavarok egy tincset, azt hiszem ez  most pink.
- Egy hölgyre megéri várni, ha elkezded keresni a szóban forgó hölgyet, esküszöm bemosok egyet
"Fenyegetem a mutatóujjammal, azt meg nem ecsetelem most mit csináltam, hol ért ő a körömlakkokhoz?
- Nem vezetnél körbe mondjuk? Ha már felvetettem magam ide az Egyetemedre?
Különben már rég felfedeztem a környéket... 
- Közben pedig elmesélhetnél MINDENT
Pillantok rá nyomatékosan, még arról is tudni akarok milyen volt a széklete három hónapig. 

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Kedd. Szept. 17 2013, 23:01

Csak megjelenik, és máris jobban érzem magam. Hál'Istennek, ugyanazt a lányt kapom vissza, akitől elváltam. Kissé színes, kissé bolondos, ugyanolyan nyílt szájú, mint korábban. A nyelve is éppen olyan csípős.
- Bele is haltam volna, ha nem jelensz meg 10 percen belül...- Hehe, viccelődünk, viccelődünk, de én halálosan bele vagyok zúgva. Ő meg halál biztos nem fogta még fel.
Egy pillanatra azt hiszem, végre leesett neki, mert közel húz magához, mintha le akarna kapni, és a kezem már elindul, hogy átöleljem a derekát, de... El is enged. Zavartan piszkálom a fejfedőmet.
-Kösssssz- ez most bók volt? Sosem tudom, mikor beszél komolyan. Szinte suttogok. Terelek, felhozva a késését, és kicsit megmásítom a becenevét, amit rá aggattam. Elvére a nyanyák szoktak késni. Na jó, őszintén szólva ő is, megszokhattam volna már. De akkor is!
- Köszi, anyám jól van. Még mindig jól néz ki, többnyire még mindig a nővéremnek nézik, és nem az anyámnak, szóval... - kezdek bele, tök komolyan, mintha nem ismerné elég jól a muterom.
Közben meg bámulom, ahogy tekergeti a haját. Istenem, csak a haja színe változott, az arca semmit! Ugyanolyan tökéletesnek látszik a bőre, mint kislány korában. Hogy lehetséges, hogy őt elkerülték a pattanások? Szeretném azonnal megérinteni, de túl betoji vagyok hozzá.
Ő meg csak beszél-beszél, és fenyeget, pedig már éppen kezdtem volna nézelődni, keresve azt a bizonyos hölgyet (akire érdemes várni). Szeretném elkapni az ujját, és puszit adni rá, de még ez is meghaladja a képességeimet. Egyszerűen lebénulok, ha ő áll velem szemben.
-Nana chan, reméltem, hogy nem kell az életem végéig várni rád!- Kétértelmű megjegyzések, és ha figyel, még azt is észreveszi, hogy az előbb a halálomat 10 percben határoztam meg. Lehetséges lenne, hogy ezalatt megtudjam, ő is szeret-e engem? Semmi bajom a Mission Impossible sorozattal, de azt hiszem, Nanaia nekik is feladná a leckét.
- Nem az enyém, de úgy vezetlek körbe, mintha az lenne, Hölgyem. - máris meghajolok neki, kitámasztva a bal sarkamat, jobb kézzel színpadias mozdulattal hajbókolva előtte, neki. - Erre tessék...
Elindul, de utána kapok, hátulról keresztezem rá a karjaim, és belefúrom az orrom a hajába, hogy puszit nyomhassak a fejére (legalább).
- Azt hitted, ennyivel megúszod? - mondom neki nevetve, de ügyelek arra, hogy gyorsan elengedjem. Belehalnék, ha ő taszítana el magától. Gyanítom, hogy korábban érkezett, mint ahogy ígérte, és kérdőn nézek rá.
- Mikor érkeztél? miért nem szóltál, hogy már itt vagy? - Kifelé terelem az épületből. Szememre tolom a napszemüveget, és a capet a homlokomba húzom.
- Ahogy már tudod, ez a kolesz. Azok a fiúk és a lányok laknak itt, akik az egyetemre járnak, és vagy más városból jöttek, vagy itteniek, akik menekülnek otthonról...- Ha már MINDENRE kíváncsi, kezdjük a legelején. Kíváncsi vagyok, mikor vág nyakon.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szomb. Szept. 21 2013, 16:21

Tíz perc? Gunyoros mosollyal nézek nagyot rá.
- Ne mond, hogy tíz percet nem tudsz várni, ne legyél puhány Lulcsika, mi lesz a barátnőddel? Ha olyan szép lesz mint én meg kell szoknod az egy órás késéseket.
Szerintem minél szebb valaki, annál többet pepecsel a smink hülyeségekkel mert még szebb akar lenni és Lulut nem is hagynám ronda lánnyal járni. De szebbel sem mint én, ez egy nagyon bonyolult kérdés, tulajdonképpen még nem találkoztam olyan lánnyal, aki elég jó lenne neki. Szép és nem liba, semmi esetre sem szőke, okos, humoros, vakmerő, például mint szerény személyem. Gyorsan gondolatmenetet terelek, megbámulom a fejkendőjét, a köszönömjére mosolygok egy kicsit, ez nevetésbe torkollik, amikor az anyjáról beszél. Egen, Lulunak olyan csaj kéne, mint az anyja. 
- Anyukád jó fej
Teszek hozzá valami megszokottat, nincs szívem most még a muterjával is cikizni. Felpillantok rá, a mutatóujjam is úgy marad, felé meredve, amikor előáll a következő megjegyzéssel. Elfelejtek pislogni. Ez valami olyasmi irónia lehet, amit nem értek, vagy csak képzelem, hogy kétértelmű? Lulu sokszor kifejtette már mekkora hebehurgya kislánynak tart, még a húgától is gyerekesebb vagyok, blabla, rövid szemöldökráncolás után meg kell győznöm magam róla ez is egy vicc akart lenni valami antiracionalista fajtából.
- Vigyázz Lu, kétértelmű vagy és ne túlozzál már, inkább vegyél nekem csörgőórát karácsonyra
Térek lassan napirendre a megjegyzés felett.
- Dehogynem Lulu, az én szememben ez te Egyetemed
Mert ha nem mondja eskü eszembe sem jut tovább tanulni, szabadúszó festő életet élek, tetoválok, szétfüvezem az agysejtjeimet, anyám joggal szerelmes a srácba. Indulunk, lépnék és ő az orrát a hajamba túrja, majdnem lefejelem, ahogy vigyorogva fordulnék felé. De megakaszt, én meg átkarolom a derekát, kicsit hozzá dőlök, egy pillanatra becsukom a szemem.
- Louis Tagliavini rohadtul hiányoztál...
Hát ezt sem hagyja nagyon elhúzni, ha elenged én is lépek egyet hátra. 
- Én itt voltam egész nyáron, illetve félig-meddig, melóztam, míg te barnultál
Kap egy megsemmisítő "kész vagy" fejet, játékosan taszítok rajta egyet, aztán ha visszatántorodik megpöckölöm a szemüvegét. Lu el is eshet, úgyhogy figyelek rá, el ne törjön nekem.
- Nahát ezt nem tudtam
Éneklem gúnyosan
- Szóval megérkeztél. Nem hánytál út közben? Milyen volt a szállás? Időeltolódás? Kaja? Pia? Csajok? 
Ha haladunk nem figyelek a környezetre, őt nézem, sokkal nagyobb újdonság mint az Egyetem és közben még mindig rá akarok mászni, ki hitte volna, hogy hiányozhat ennyire egy haver. Barát...köhm, legjobb barát-féle. Többet kellene csajokkal lógnom.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Vas. Szept. 22 2013, 01:24

- Szerencsére, edzett vagyok már. A legjobb barátaim mind pontatlanok. - bólogatok. - Puhány lennék? Ideje, hogy ismét kezelésbe vegyél.- Nanaiával csupa kaland az élet. Eltervezünk valamit, és tuti, hogy mást fogunk csinálni helyette. Megbeszélünk valamit, és ő elfelejti. Az idő csak a jéghegy csúcsa.
A barátnő témát inkább elengedem a fülem mellett. Ha tudná...
Időnként teszek neki megjegyzéseket, hátha leesik neki, de ahhoz bátortalan vagyok, hogy nyíltam és egyenesen azokba a szép szemeibe mondjam, amit érzek iránta. Sejtem én, hogy a tűzzel játszok, előbb-utóbb rájöhet, és magam sem tudom, minek örülnék jobban. Ha rájönne, vagy ha nem...
- Csörgőórát?- nézek rá nagy szemekkel. Jó, hogy mondott valamit, amibe most bele kapaszkodhatom, mert azt hiszem, közel jártam megint a lebukáshoz. De én szeretek játszani a tűzzel. Főleg vele. A füléhez hajolok.
- Tudok egy sokkal jobb módszert, hogy soha el ne késs...- de a kérdést egyenlőre nyitva hagyom.
Az egyetemről beszélünk, azt kéri, vezessem körbe, de mielőtt elindulnánk, történik valami, ami engem is elbizonytalanít. Már nem vagyok teljesen biztos abban, hogy Nanania nincs tisztában a dolgokkal. Vagy ha nincs, akkor ugyanúgy puhatolózik, ahogy én. Lehetséges lenne? Visszanyal a fagyi tipikus esete, ahogy egy pillanatra hozzám bújik. Túl gyorsan van vége, így elhiszem, hogy csak a képzeletem játszik velem, a vágyaim kavarják meg az elmém, nem történt semmi olyan, ami ne lenne közöttünk természetes. Például, hogy átkarolja a derekam. És csak biztosabb leszek a dologban, amikor taszigál, és a szemüvegem kezdi piszkálni.
- Jaj, de nyughatatlan vagy ma, Nanania! Mit ettél? Füves sütit? - kicsit eltáncolok tőle. Az egy dolog, hogy kettesben hogyan viselkedünk egymással, de azt nem igazán szeretem, amikor kisfiúként kezel a nyílt utcán.
El sem tudom képzelni, mi lehetett az a meló, ami leköti Nanaiát, hacsak nem függ össze valamiképpen a rajzolással. Vagy talán új szenvedélye van?
-Mesélj egy kicsit, ne kímélj!- Biztos vagyok benne, ha olyan melója volt, ami kedvére való, órákig is tud beszélni róla. És amilyen lelkesnek látszik, valószínűleg olyan melója volt.
- Ebben tévedsz, Bébi. A nyaram nem csak a hasam süttetéséről szólt. De fogjuk rá, kihasználtam a szabadidőm a szabadban... És nem csak a hasam sült le. Akarod megnézni?- nevetek megint, a fenekemre ütök. Jobb, ha ugratom. Biztonságosabb.
De a misszióm se hagyom félbe, arra kért beszéljek mindenről, így az épületről is szövegelek neki, amiből kijöttünk éppen. Persze, kinevet. Ez is volt a szándékom. Nincs jobb módszer a figyelemelterelésre.
Hallgatom a kérdéseit. De csak ontja magából, mintha a válasz nem is érdekelné. Vagy azt gondolná, nem tudok magamtól beszélni.
- A székletem gyakorisága, állaga, színe, szaga, mennyisége nem érdekel?- lököm oldalba. Gabriel jut eszembe. Hogy lehet, hogy minden valamire való barátommal szóba kerül a szar?
-Csajok???- kapom fel a fejem. -Nos, abból volt dögivel. Többnyire 60 és a halál között, szédítően puha ajkakkal (hiszen szinte mind fogatlan). És mind-mind beszédre használja, pedig... - az olasz nők nyelve félelmetesen tud pörögni. Milyen jó, hogy apai ágon vagyunk olaszok! Nem tudnám elviselni azt a zsivajt. Perverz dolgok jutnak eszembe, de ezeket nem Nanaiával fogom megbeszélni.
Ahogy az egyetem épületei között sétálgatunk, beszélek neki az olasz melóról. Őszintén, viccek nélkül (és néha azzal). Az épületeket csak humorral lehet bemutatni, mindent elnagyolva, mintha Nanania is csak egy kislány volna, mint például Alice, Csodaországban. Időnként mellette lépkedek, máskor előtte és szemben vele, máskor hátulról fogom a vállait, hogy arra forduljon, amerre kell, mert... Mintha máshol járna.
-Figyelsz te egyáltalán? - épp a könyvtár könyveit sorolom fel neki ABC sorrendben, és még csak a 21. könyvnél tartok, amikor észreveszem, hogy megint olyan furcsán néz.- Csak azt ne mondd, hogy már mindet kiolvastad...
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szomb. Szept. 28 2013, 11:38

Csodálkozva pillantok Lulra, aztán rá hagyom, lehet le vagyok maradva a haveri köreit illetően. Hisz már Egyetemista és én az ittenieket "még" nem ismerem. Csalafinta félmosollyal bököm meg aztán a hasát.
- Ide még gyúrnod kell. Tényleg!
Jut eszembe hirtelen.
- Van kedved reggelente velem futni?
Valami edzésfélére gondoltam és most viccen kívül, mókás lenne erre kelni, vagy épp betartani a pontos időt. A barátnőzésre nem mond semmit, olyan fura ezzel kapcsolatban, lehet kinézett valakit? Elhúzom a szám, gyanakodó pillantással illetem, aztán ezt is ráhagyom, nem én vagyok az ügyvédje, ha nem akarja ne mondja el, bár kicsit felpuffasztatna, ha tényleg erről lenne szó. Azt hiszem (majdnem) mindent megbeszélünk. A csörgőórára bólogatok, aztán figyelem mi lehetne a jobb módszer, beleborzongok, amikor közelebb hajol, a fülemre nagyon érzékeny vagyok. Félig le is hunyom a szemem, aztán hevesen felé fordulok egy kérdőjel tekintettel, hogy na, miazmiaz? de Lulu annyiban hagyja és az is idegesít, hogy úgy elhajol előlem. Szeretem a leheletét, mármint ez jó volt és...
- Hmmm kíváncsian várom
Pislogok Lulum irányába, de ő nem is tudom, eltáncol, én meg kinevetem magam, de nem hangosan, mégis miket képzelek. Próbálok túllendülni a dolgon és nem macerálni szegény fiút, minden kényszeremen felülemelkedve.
- Most épp nem, de a jövő héten te meg a haverjaid átjöhetnétek sütire
Kacsintok rá, nem vagyok nagy legelő, de tetkószalonban dolgozom, akarva akaratlanul is belebotlok néha az anyagba, szívni pl nem szeretem, akkor már inkább a süti.
- Képzeld el, tetkószalonban. Elég jól megy, mindenfélét festettem már, majdnem mindenhová, bár legtöbben vállra akarják, karra, de sokan mellkasra, hátra is, hátsófélre, alhasra
Sorolom, de aztán megint más kerül szóba, az ő feneke, az ő nyaralása, s ha már odatartja jó nagyot csapok rá röhögve.
- Neked ingyen is kidekorálom a napbarnított segged
Vajon Lulu fenekének mi állna jól, hm...kicsit elábrándozom, neki is megyek egy oszlopnak, jé, nem is tudtam, hogy van itt ilyesmi. Megtorpanva nézek rá, de nem jajjgatok, vagy izélek, az nem az én stílusom, különben is csak a homlokom ütöttem be, de azt a frufrum is védte.
- A szar is jó lesz, bár eredetileg a hányásra gondoltam
Vigyorgom, amikor oldalba bök, inkább az érdekelne hogy viselte az utat, meg milyen volt a szállás és amiket kérdeztem, fennakad a csajokon és ha jól értem azt mondja a fogatlan nyanyák jól szopnak. 
- Lulu, szar ízlésed van!
Biztos viccelt, úgyhogy kap egy rövid röhögést és egy baráti vállon veregetést a fogatlan hetven évesekhez, nekem még mindig a modellek jönnek be, úgyhogy...
Magyaráz, pörög itt nekem, én meg élvezettel nézem őt, kifesti a világom megint. Addig hallgatom sétálva, amíg ki nem zökkent magából.
- Persze
Legyintek, figyelek. Most veszem észre, hogy épp a könyveknél járunk, random fellapozok egyet, kihúzgálom gerincénél fogva a sorból.
- Nem mondanám, de ha már itt tartunk kellene egy izgalmas regény. Ajánlj valamit!
Nézek rá, mert ötletem sincs, komolyan. Közben az is lehet ide be kell iratkozni, de ha mondjuk Lulunak van olvasójegye az övére veszem ki. Majd megfűzöm, hisz lehet nekem ellenállni, ha úgy nézek rá mint Shrek kandúrja? Esélye sincs.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szomb. Szept. 28 2013, 16:45

Néhány perc is elég, hogy Nanaiával abba a hangulatba kerüljek, mint ahogy elváltunk. Mintha egy nap sem telt volna el azóta. Ugyanúgy csipkedjük egymást, mint szoktuk. Időnként nehezen tudom követni a gondolatmenetét, most például fogalmam sincs, honnan jutunk el a késéstől a futásig, de biztos van összefüggés. Csak nem vagyok lány, hogy értsem.
- Futás?- Félrehúzom a szám. Nem éppen kedvemre való elfoglaltság.- Kösz, inkább nem. De amíg futsz, deszkázom melletted. Nos?- Ki nem hagynám, hogy vele tölthessem az időm. Főleg, mert ő kéri. - Különben meg mi bajod a hasammal? Sakkozni lehetne rajta- felhúzom a pólóm, és befeszítek. Persze, messze sincs kocka hasam, de azért nincs okom panaszra.
Aztán én is évődök vele. Ez már olyan adok-kapok játék, mindig piszkáljuk egymást egy kicsit. Egyetlen másik lány barátom sincs, akivel ezt huzamosabb ideje lehetne játszani, vele meg már legalább 4 éve csináljuk. Kezdetben még idegesített is, hogy mindenre visszavág, mert azt hittem, bosszantani akar, de csak... Mit is? Na ez az, nem tudom.
Túlságosan pörög, meggyanúsítom, hogy füvezett, de ebből is nagyon viccesen vágja ki magát.
- Na csak vigyázz Nana chan, mert szavadon foglak ám!- Nem mintha rá lennék pörögve a drogos cuccokra, Nanania miatt talán még ezt is kipróbálnám. Csak egyszer. Vele. Mindenképpen vele (és talán Gabriellel). Bár Nanaia azt mondta, vihetem egy haveromat is. Más nem is jöhetne szóba, csak Gabi.
A nyár jön szóba, és hogy tetkószalonban dolgozott. Miért is nem lepődök meg? Nanania sosem a kitaposott ösvényt járta. Nem fagyit és vattacukrot árul, mint a többi lány. Nem. Ő egy tetoválószalonban dolgozik. Ej!
- Ha máshogy dekorálnád, nem is mondanék nemet- bököm kicsit oldalba. Tetkóról szó sem lehet! Annál jobban szeretem a bőrömet.
A nyaramról kérdez, és a testváladékaimra is kíváncsi. Ezzel megint kicsapja nálam a biztosítékot, de igyekszem visszavágni. Nem jön zavarba. Csak legyintek, mert a hányás szóra sem érdemes. Inkább a nőkről beszélek, persze, megint kétértelműen, fájjon csak az ő feje, mi is volt valójában.
- Azt mondod? - Megint nagy szemekkel nézek rá. Ha igazat mondana, mi sem lehetnénk jóban, de ez megint valami ugratás. Ezért is válaszolok így- Akkor a rossz ízlésemnek köszönhető, hogy dagadt pénztárcával kezdem a szemesztert...
Körbevezetem az épületek között, apró részletességgel beszélve róluk, bár gyanítom, némelyiket már ő is jól ismeri. Még mindig nem értem, hogy titkolhatta el, hogy már itt van? Napokkal ezelőtt találkozhattunk volna! Kicsit csalódott vagyok, aztán azzal vigasztalom magam, talán most is úgy lesz majd, mint a középsuliban, hogy hozzám nő, és elválaszthatatlanok leszünk, mint borsó meg a héja.
Közben betérünk a könyvtárba is, szép nagy épület, jó sok könyvvel, újsággal, CD-vel, DVD-vel. Van itt minden. Megint hülyülök, de úgy látom, ő most valahol máshol jár. Felém néz, de lát, hall? Kétlem.
- Izgalomra vágysz? Nem kell ahhoz könyv! Itt vagyok én!- nagyra tátom a szám, tádám!, de aztán elnevetem magam. - Krimi, erotika, horror, szépirodalom? Mégis milyen izgalomra vágysz?
Beleborzolok a hajába, aztán az egyik tincsével kezdek játszani. Az éppen pink. Ha komolyan gondolta, hogy válasszunk neki könyvet, biztos találunk neki megfelelőt. De én most nem a könyvek között múlatnám vele az időt.
- Mutasd meg inkább, hol dolgozol!- Szeretem, amikor fecseg. Árad róla a vidámság, ez az egyik oka annak, hogy ennyire szeretek vele lenni. Szó se róla, nagyon hiányzott nekem a nyáron. Most nem győzök betelni vele.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szomb. Okt. 05 2013, 17:02

A lusta Lulu! Én is az vagyok épp ezért akartam rávenni magam valami mozgásfélére, összeszűkült szemekkel nézem kicsit, aztán megadom magam. Elraktam a régi deszkám.
- Franc se fog melletted loholni, akkor inkább deszkázok én is.
Jelentem ki, Lulcsusság befeszít, egy percre megáll bennem a vérkeringés. Másodpercnyi zavar, kiül az arcomra mint egy pirulás, bőszen pislogok és gyorsan el is mosolyodom, ezt valahogy terelni kéne.
- Úgy látszik valamire mégis jó a deszkázás.
Jegyzem meg epésen, ki tudja mit csinál ez a gyerek. Gyúrna? Egyik szemöldököm a magasban, másik lent a pokolban, úgy gyanúsítom meg.
- Lulu ugye nem lettél gyúrós majom?
Nem szeretem a kigyúrt pasikat, egyszerűen röhejes a súlyemelgetésük és a közben kilehelt nyögéseik meg a kopasz fejük. Habár a modellek ők mások, nekik legalább hajuk van. Szerencsére haja van Lulságosságnak is. Szívesen betépnék vele. Érdekelne mennyiben lennénk mások mint józanon. Mi ketten, együtt. Kap Lulu egy biccentést, komolyan gondolom. Befüveztetem őt és akár egy haverját (úgyis meg kéne ismerni a baráti körét) és magamat. Sétálunk és a tetkószalonról mesélek, mennyire változatos, kielégítő munka, meg az ő segge...hogy csókoljam meg? Kell néhány másodperc, mire leesik a poén, akkor szó szerint nyakon verem, hacsak nem hajol el. De Lu béna... Nem olyan erősen, hogy elzuhanjon, de mégis úgy, hogy érezze
- Tudod mikor!
Vágom rá pimaszul, majd faggatom kicsit őt is az útjáról és a képzeletbeli nőiről. Végül feladom és elnevetem magam, mert ez a dagadt pénztárca is jól jött ki.
- Igazad van!
A könyvtárnál aztán kicsit elvesztem a fonalat, de ha már itt vagyunk, kivennék valamit a számlájára. Persze Lulu megint csak a száját tátja.
- Na igen, te elég izgalmas vagy, de miért tátod a szád, kérsz bele valamit?
Nézek rá kicsikét furcsán, aztán belekotrok a táskámba, találok is benne egy kampós cukornyalókát, amit szeretek, de mindegy, Lulut is szeretem, bár mire előhalászom valószínűleg becsukja a száját.
- Tessék. Vagy van rágóm is! Ketten is szopogathatjuk
Teszem hozzá, a nyalóka kék, hupikéktörpikés gyerekantibiotikum íze van, imádom. Nem esik le, hogy bármi pikánsat mondanék, talán majd néhány pillanat múlva.
- Horroros erotika! Csak ne Twilight kérlek szépen
Teszem hozzá gyorsan, még mielőtt csillogó vámpírokat dugna az orrom alá, közben elő is áll egy ötlettel. Sokkolni Lut a munaehelyemmel, milyen nagyszerű ötlet!
- Szuper, induljunk, nincs messze.
Sarkon fordulok, hogy irányvonalba állítsam magunkat. Mondjuk majd buszozni is kell, de csak öt percet.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Kedd. Okt. 08 2013, 00:06

Mintha kicsit megbántódna azon, hogy nem akarok futkározni reggelente. Nem elég kielégítő, hogy ott leszek neki társaságnak? Futkározzon, akinek hat anyja volt, én biztosan nem. Tesiórákon is mindig elblicceltem a futást. Brrrr, ki nem állom.
Meg is mutatom a hasam, amit látatlanul kritikával illetett. Nos, nem kocka, de szépen látszanak az izmaim (kis jóindulattal), és háj az nincs rajta. Mondjuk, ez inkább apai örökség. Fater olyan, hogy ehet, amennyi belefér, mégsem látszik rajta. Én is az a típus vagyok (szerencsére), különben lemondhatnék a hamburgerről, pizzáról, kóláról...
- Én? - lekapom a sapkám, és a hajam kezdem túrni- mak, mak, mak...- Sajnos majom vagyok. Sajnos? Nem is tudom. Szeretem, ha nevetnek az emberek a társaságomban. Az más kérdés, hogy rajtam, vagy miattam, de nem csípem az elkámpicsorodott arcokat. Akkor bohóckodnom kell. És Nanaia ugyan nem ilyen, de vele mindig hülyülni kell, vele mindig nevetni akarok, őt mindig megnevettetni, mert... egyszerűen bele vagyok szeretve a nevetésébe, a mosolyába.
A füves sütire csak bólint, talán tényleg komolyan gondolja. Mikor lett ilyen merész? Nem, én még nem próbáltam. ezen a téren még szűz vagyok. De ha valakivel csinálnám, csak olyan személy lehetne, akiben tökéletesen megbízom. Nem sok ilyen ember van eddig az életemben. A fater ezzel kapcsolatban azt mondta, tudja, hogy a fiatalságom együtt jár néhány hülyeséggel is, ezért nem tiltott el mereven tőle. Mindössze annyit kért, ne csináljak a hülyeségből rendszert.
Ő hozza szóba a seggem, mégis nyakon csap, amikor azt mondom, tetoválás helyett inkább valami mást csináljon vele. fel sem fogom, mire gondolhatott, hacsak nem arra, hogy... Ááááá! Bár nem szándékosan, mégis hozzájárultam Nanaia zavarához. Nekem is csak ezután esik le a poén.
- Semmi olyat nem kérnék, amit én ne tennék meg veled- toldom meg. Ha már lúd, legyen kövér. És ha már rosszra gondolt, ez számomra nem is lenne olyan rossz. De hol vagyunk mi még ettől? Jaj, azt hiszem, fényévnyire.
Ahogy megcsapkodott, kicsit elhajoltam tőle, de most visszalépek a közelébe, egy pillanatra a karjaim közé zárom, mintha csak a kezeit fognám le, de nem engedem el azonnal. Vibrál a levegő közöttünk, én tökéletesen érzem. Ő vajon érez ebből valamit?
Aztán elengedem, és nevetünk tovább, mert a nőimről egészen más elképzelései lehetnek (Ó, vajon mit gondol, mit csinálhattam a pénzemért?), és ettől megint majomnak érzem magam, de nem zavar, mert Nana jól mulat.
Aztán a könyvtárnál megint évődünk egymással, én nem akarom, hogy irodalommal tömje a fejét, ha már itt vagyok én, ő meg egy nyalókát dob a számba, amikor éppen grimaszolok neki. Igaz, hogy közben becsuktam, de amikor a nyalókát megláttam, reflexszerűen újra kitátottam. Imádom az édességet.
- Mindenem megosztom veled. Főleg, amit nyalogatni kell- nevetem el magam. Ezt a labdát most ő dobta magasra, ne csodálkozzon, hogy lecsaptam!
Közben kihúzom a nyalókát a számból, és sejtem, a szám csodálatos kék színben pompázik. Valamelyik gyógyszerre emlékeztet az íze, de meglepő módon nem kellemetlen, sőt, egész jó érzések és emlékek kerülnek miatta felszínre.
- Á, mit képzelsz? Az a csaj, nemtudomhogyhívják, dögunalom. Nem is értem, hogy ez a csillivilli vámpírgyerek miért szeretett bele? Csak mert jó a szaga? - Aztán körbeszaglászom Nanaiát- Állítom, te sokkal izgalmasabb és finomabb vagy! - Aztán mielőtt felfogná, hogy most körbeudvaroltam, javaslatot teszek- Inkább olvasd el a Dexter sorozatot. Egy szimpatikus sorozatgyilkos! Állati!
És miközben a munkahelye felé vesszük az irányt,a könyvről kezdek neki beszélni, és Dexterről, akit egyszerűen nem lehet utálni. Ha bejön neki a könyv, a sorozatot is végig kell néznie velem. Mind a 7 (8?) évadot, amit eddig leforgattak. Hú, milyen jókat fogunk mi az alatt enni!!!! Vidáman, átnyalábolva őt sétálunk. Már attól boldog vagyok, hogy ilyen barátom van, mint ő. Miért is ne az lenne a legnagyobb titkos kívánságom, hogy ne csak a barátom legyen?
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Vas. Okt. 27 2013, 21:57

Lulunak irtó édes a piszkafa teste, igyekszem nem harapdosni az ajkam, miközben vetek rá egy pillantást, hisz ez csak Lulu, te jó ég csak Lulu. Mégis furcsa mód óriási kényszert érzek, hogy végigsimítsak a hasfalán, biztosan elment az eszem, vagy tüzelek mint a szukák szoktak. Pislogok, rápislogok és amikor azt ismételgeti "makk" nekem teljesen más jut az eszembe. Hirtelen olyan vörös leszek mint...mint...a páviánok feneke, ha már a majmoknál tartunk és olyan kiguvvadt szemekkel nézek rá mint a Pindúr pandúrok. Jaa, hogy ezt a majmozást én hoztam szóba?! Rezignáltan felnevetek, ott lehet a hiba, hogy túl régóta nem láttam. Túl régóta nem voltam fiúval, akarom gondolni: majom, hát persze! Még sosem voltam fiúval! Tovább nevetek, kicsit rekedté és idiótává válik, gyorsan abbahagyom. Még a végén szégyellős kislánnyá változom pont Előtte! Az egész egyre rosszabb lesz, a beszélgetés hirtelen flörtölős fordulatot vesz én magam átkozom, hát ennyire nem bírok magammal? Luluba pedig mi ütött? Veszek egy nagy levegőt, igyekszem Nanásra fogni, már emelem is a mutatóujjam, hogy megdorgáljam, aztán az ujjpercem össze vissza hajlítgatom előtte és többször kell levegőt vennem, mielőtt hang jönne ki belőlem.
- Lulu nagyon elkanászodtál, ez teljesen úgy hangzik, mintha flörtölnél velem!
Kicsit orrhangon "visongom" mindezt, de legalább érthető. Aztán meg megölel és belém mintha áramot vezettek volna. Egy sziréna a fejemben magas hangon visítani kezd és az orrom gyullad ki az arcom helyett. Direkt csinálja, lefogadom, aztán meg...Hiszen ő Lulu! Én soha nem gondoltam úgy Lulura! Igaz, hogy amióta Egyetemista lett nagyon...
Ellépünk egymástól, úgy teszünk mintha csak vicceltünk volna és én rögtön könyvekre fanyalodom. Mindig van nyálam, úgy értem nálam nyalóka, hát a szájába dugom, legalább kékek lesznek a fogai mint egy törpnek és nem lesz olyan vonzó.
- Lulu! Tudod ez is baromi félreérthető
Mielőtt átgondolnám a fejem ismét égővörösre gyúl, legszívesebben ráripakodnék "látod mit csináltál?" elfordulok kissé, veszek egy nagy levegőt, gondolatban átkozom az egyetem fukarságát. Igazán adhatnának a ventilációra!
- És vizuális típus vagyok és ne csináld!
Lököm meg kicsit, pedig most nem kellene hozzá nyúlkálni. Legalább a szája röhejes lett, ezen minden kínom ellenére elvigyorodom.
- Most már nagyjából el tudom képzelni milyen leszel hulla korodban.
Kacsintok rá és ez valóban segít, például már nem akarok elájulni. Nem olyan nagyon, csak tompán szédülök, sajnos már nincs másik cukrom. Ráadásul ügyes voltam és szóba hoztam a Twlightot, sajnos még azt is tudom hogy hívják a tátott szájú csajt.
- Bella. Irtó büdös lehet, nem? Mert én ma fürödtem, de ha futunk, sőt ha én futok te meg csak deszkázol mellettem olyan szagom lesz mint a romlott halnak.
Vigyorgom, bár a halat szokatlanul lassan és erotikusan ejtem ki. Gratulálok magamnak, hogy pont ezt a szót tudom így kiejteni. Biztos azért csinálom, hogy visszaadjam neki és ettől a haltól totálisan beinduljon, aztán meg kiröhögjem. Mert ő is nyilván ezt teszi, hisz nem sűrűn láthat ennyire elpirulni. Aztán Lulu csak hülyül ezt abból is látom, ahogy azonnal témát vált a Dexterre és az nem az a sorozat, amit én láttam a Dexter laboratóriuma, hanem hagyom, hogy áradozzon valami sorozatgyilkosról.
- Legalább jól néz ki a pasas? Ha már megnézem veled...
Kérdem kicsit fintorogva, néha megfordul velem a világ és kilök abból a biztonságos valóságbóll, ahol Lulu a legjobb barátom. Ez új, teljesen, nem veszíthetem őt el holmiféle szerelem miatt...

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Vas. Okt. 27 2013, 22:51

Úgy gondolom, túl sok idő telt el, mióta utoljára találkoztunk (nekem biztosan), mégis hamarosan úgy beszélgetünk és ugratjuk egymást, mint régen. Mindenre rájátszom, amit mondd, mert vicces, és mert szeretem, amikor nevet. Leszek én majom is, ha azt akarja, és leszek más is, csak mondaná...
Zavarba jön, ilyet sem láttam sűrűn tőle, és ennek most nem értem az okát, és egy pillanatra azt a kislányt látom benne, ahogy megismertem. Valószínűleg csak a szemem káprázott, mert a következő pillanatban már az a Nana áll előttem, akivel állandóan húzzuk egymást.
- Meglepődnél, ha azt mondanám, nem tévedsz?- csak egy másodpercre komolyodom el, aztán megint nevetni kell, bolondozni, hülyéskedni. Magam is megijedek, mit érzek a lány iránt, aki csak barátként néz rám. Miért érzem azt, minden elromlana, ha komolyabbra venném? Mert nem vagyok komoly. A legjobban hülyülni szeretek, és azt hiszem, legjobban Nanával tudok. Ha ez kell, hogy boldognak érezzem magam, akkor csak a barátja maradok, hogy mindig hülyülhessek vele.
- Jaj, mióta vagy ilyen prűd?- csipkedem meg az oldalát. - Ettél már a kajámból, ittál a poharamból, nyaltunk közösen fagyit... Ugye, milyen jó volt?- sorolom neki az emlékeinket, és kíváncsian nézek rá. A fagyi végül az arcomban kötött ki, mert Nana nevetve nyomta bele. Én meg nyafogtam, hogy most már nyalja is le, de csak nevetett. Most is a számba nyomta a nyalókáját, és ez ellen semmi kifogásom sincs.
Ronda kék színe van a nyalókának, sejtem, hogy ebben is van valami trükk, aztán arra tippelek, talán befogta a szám. Legalább passzolok a hajához.
- Tetszem? - vicsorgok rá, a feltehetően kék számmal és nyelvemmel, bandzsítok is, csak hogy egyértelmű legyen, nem akarom zavarba hozni. Bár aztán sajnálom, hogy kihagytam a helyzetet, de így jártam. A nevetés jobb cucc, lehet, nem is örültem volna a (komoly) válaszának. Főleg, ha nemet mondott volna.
Beszélünk aztán könyvekről, filmekről, és meglep, hogy tájékozott olyan gagyi filmekben, mint a ... Még a címét sem tudom. Valahogy nem ezt feltételeztem Nanaiáról. Hogy Bella büdös? Akkor csillivilli srác úgy járt.
- He? Döglött hal? - nézek meglepetten Nanaiára. Baromi erotikus volt, ahogy ezt mondta, mégis undor szalad végig rajtam. A döglött hal valóban büdös. - Kizárt. Neked nagyon jó illatod van! - Elpirulok, mert provokálva érzem magam, de most beugratott, övé a pont. - Izzadtan sem lehetsz olyan...- de nem folytatom. Mert elkalandozok, és az jut eszembe, milyen lenne, ha nem a futástól izzadna meg... Louis, halló! Van itthon valaki?
- Dexter- a legjobb téma, hogy tereljek, egy sorozatgyilkostól nem lehet beindulni, vagy nem úgy... - eszméletlen figura. Kölcsönadom a könyvet, olvasd ki, aztán meg is mutatom. Szerintem jó a sorozat is. Nekem tetszik...
- Jól néz-e ki? - ezt tőlem kérdi? - Nálam nem jön be, még mindig heteroszexuális vagyok...- Aztán megpróbálok komolyabban válaszolni- Nem az a tipikus férfiszépség. A lányok nem plakátolják ki a képét, mint Jared Letonak, vagy Brad Pittnek, vagy Csillivilli-fiúnak...- sorolom, aztán nevetve szorítom meg a vállát- de majd megmondod te. Feltankolunk pattogatott kukoricával, és végignézed velem az egész sorozatot...
Azon agyalok, mennyi időt jelent ez, közösen Nanaiával, és már előre ujjong a lelkem. Közben célba vettük a tetoválószalont, és Nanaia irányítására bízom magam. Fogalmam sincs, hova megyünk, de mehetünk akár a világ végére is. Ha oda kéne mennem sem tiltakoznék, ha ő velem jönne.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Kedd. Okt. 29 2013, 12:59

Úgy nézek rá, mint akibe karót állítottak. Most ez komoly? Lever a víz, szédülök és a szemeim is nagyra guvvadnak, most változtam át Pindúr Pandúrrá. Én vagyok Sziporka... Egy percre elhiszem neki ezt az egész hülyeséget és olyan zavarodott és elveszett leszek mint egy kislány. De nem tudok reagálni, csak a döbbenet látszik rajtam, semmi más, a következő pillanatban pedig ő felnevet és nekem minden kis illúzió fellegecském kipukkan. Hát persze, hogy a bolondját járatja velem, már megint! Összezavar, hogy aztán kinevessen, nem is tudja milyen erős vagyok. Kap egy kusza szemöldökráncolást és én magamtól egy nagy levegővételt. Valahogy vissza kell magam programozni a NORMÁLIS Nanára!
- Nyugi Lulu, hamar eszembe jut, hogy rólad van szó!
Nevetem el magam, kapna is egy maflást, ha úgy gondolnám biztonságos hozzá nyúlkálni.
- Jah, olyanok vagyunk mint a borsó meg a héja!
Idézek egy kis Forest Gumpot, elhessegetem ezt az egész Lulu szerelem ügyet és elkérem a nyalókámat.
- Adj egy nyalást
De a lezuhant vércukorszintemről mélyen hallgatok. Hagy higgye, hogy ez csak csak azért van mert Nana vagyok. Ő meg Louise és most is hülyét csinál magából, én meg nevetek.
- Nagyon, ha nem ismernélek azt hinném rohamod van és már hívnám is a mentőket.
Próbálom kiszedni a kezéből a nyalókámat, bár ha megkapom rapli nélkül egyszerűen csak a pofámba tolom, hogy én is kék legyek. Hisz már szinte tesók vagyunk, igen, hogy is gondolhattam másra? Vagy, hogy Lulu bármit is komolyan tudna venni.
Ropogtatom a cukrot, megrágom neki, hagy legyen guszta, ha visszakérné.
- Mert most cukorkaszagom van, kéred?
Odaadom neki jó nyálasan vissza, összerágva.
- Jól van Lulu, adok Dexternek egy esélyt, add a könyvet, aztán jöhet a film. Rossz hír, hogy Dexter sem egy modell.
- Jah, szerencsére, mert én meg nem vagyok valami nőies, ha buzi lennél még a végén belém zúgnál!
Nevetek fel harsányan, egyúttal magamon is, hogy képzelhettem, hogy én valaha is bejönnék egy hetero pasinak! Maradok a meleg modelleknél...
- Jared tényleg irtó jól néz ki, de Brad baromi nyálas Edward kullancsról nem is beszélve, fúj. Meg tudod, hogy az én szobám falán csak metálosok voltak.
Lököm fel az orrom magasra, mert büszke vagyok a devianciámra, aztán csak bólogatok a kukoricára és megint Dexterre. Jó lesz, bízom Luluka ízlésében.
Hangoskodva érünk a buszmegállóba, itt megálljt parancsolok Hetero Rómeónak.
- Fel kell szállnunk a hatosra, jön kb 2 perc múlva
Magyarázom, elég gyakran jár, maximum annyit kell várni. Hihetetlen, hogy Lu bejön a tetkószaloba! Úgy rajzolnék rá valamit...valami megagázt, de a Pónikat se nézte velem, apropó, Pónik!
- Lulu ha én Dextert nézek veled neked muszáj látnod az új My little ponyt. Nem nyálas, esküszöm, társadalomkritika az egész és nagyon menő! Rengeteg hetero fiú nézi.
Amúgy tényleg...nekem is egy hetero fiú mutatta, akit először melegnek hittem, aztán megnéztem a sorozatot és...jobb mint egy anime! Tetszene neki és biztos vagyok benne, hogy neki is Rainbow lenne a kedvence...

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szer. Okt. 30 2013, 00:46

Én már nem is nagyon emlékszem, mikor kezdtük egymás ugratását. Tudom, először nagyon bosszantott, és időnként fel is dühített, milyen jól szórakozik rajtam. Aztán valahogy összerázódtunk, kifinomodtam a humorával szemben, és ő is megedződött az én nyomásom alatt.
Úgyhogy a kényszer, hogy egymásra voltunk utalva (ez valami sulis baromság volt), áthajlott barátságba. Egyre többet voltunk együtt, akkor is, amikor nem volt kötelező, mert állandóan nevettünk. A baj csak az, hogy ez annyira elfajult, hogy félénk vagyok vele, amikor komolyan kéne beszélni. Egyszerűen nem tudom eldönteni, mikor megy át viccbe az egész. Éppen ezért én is mindent elviccelek. Róka fogta csuka, csuka fogta róka. Van ez így.
Egy pillanatra most is... Feszegetjük ezt a tetszem-tetszel témát, néha úgy érzem, a téma tőle sem idegen, talán jó lenne már tisztázni, de aztán... Vagy én veszítem el a bátorságomat, vagy ő nevet rajtam, mert elhülyéskedem.
- Na igen, az nem kétséges- csak azt nem tudom, a mi sorsunk olyan lesz-e mint Forrestnek és Jennynek... Nem akarnék olyan hosszú ideig távol lenni tőle. Soha. A borsó sincs meg a héja nélkül...
Visszakéri a nyalókáját, én meg teljes természetességgel nyújtom neki oda. Persze, ez sem megy nevetések és ugratások nélkül, én kéken grimaszolok neki, ő meg ugyanilyen kedvesen "bókol" nekem.
- Na, akkor szerencsém van, hogy ismersz. Biztos az őrültek házába vinnének, egyenest!
bekapja a nyalókát. Nem helyes, hogy rágja azt a vackot, de ő mindig mindent máshogy csinál, ahogy mások szokták. És a megérzésem beigazolódni látszik, valóban kékül a szája. Bakker, én is kék vagyok!
- Jobban elviselem, hogy cukorszagod van- bólogatok, bár a cukorka előtt is remek illata volt. Nem döglött hal szaga. Honnan szedte ezt? Nem is értem.
A nyalókáját ismét nekem ajánlja fel, megrágcsálva, nyálasan. Nem félek én a nyálától, bár nem ilyen formában szeretnék érintkezni vele. Nevetgélve rázom a fejem.
- Edd csak meg. Én kékebb vagyok, mint te, érj utol!- és ráöltöm a nyelvem.
Jó, hogy nem megyünk be a könyvtárba, ahogy most kinézek, örökre kitiltanának. Viszont könyvekről, filmekről kezdünk beszélgetni, és így jön szóba Dexter. Megint valami lélegzetelállító megjegyzést tesz, muszáj reagálnom.
-Ha buzi lennék, te meg fiú, biztos beléd lennék zúgva- ismét témánál vagyunk. Olyan halkan, hogy ő meg ne hallja, hozzáteszem: - Így is...- Szerencsére éppen harsányan nevet, így biztos vagyok benne, hogy nem hallotta szavaimat.
A híres és helyes pasikról kezdünk beszélgetni, és Jared említése kapcsán eszembe jut, hogy láttam plakátot egy koncertről.
- Ha jól emlékszem, hamarosan akusztikus koncertjük lesz itt a városban. Lenne kedved elmenni? - Az egyetemen gyakran nyomatnak 30 seconds to Marsot a rádióban. Engem felpörget az a zene, és gyanítom, Nanaiának is tetszik.
Próbálom felidézni Nana szobáját. Voltam ott néhányszor, de mindig más volt a falon. Néha színészek, máskor együttesek képei. És néha a saját rajzai. Azokat néztem meg, a többi nem izgatott.
Míg ezt végigpörgetem az agyamban, megegyezünk abban is, hogy popcorn mellett nézzük majd végig a sorozatgyilkos kálváriáját. Remélem, a gyomra bírni fogja. A legtöbb részben legalább egy gyilkosság történik, és Dexter módszerei, nos... Khm.
Letaglóz egy buszmegállónál, és máris a pónikról beszél. Nos, ezekből sem nőtt még ki. Bólogatok. Mindenben benne vagyok, csak vele lehessek.
- De ha az lesz az esti mese, hol fogunk aludni?
Mert ha mese, csakis este jöhet szóba. Hiszen pont arra való, hogy az ember elaludjon rajta, alatta. Vagy a mai mesék már másmilyenek?
Megérkezik a busz, és nagy vehemensen szállunk fel rá. Ha van hely, le is ülünk, hogy ne dőljünk egymásra, mint a krumplis zsákok, ha lehetséges.
Néhány megállónyit zötykölődünk a buszon. Néhányan megnéznek minket, valószínűleg a kék szájaink miatt, de nem foglalkozom vele. Égtünk mi már nagyobbat is.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Csüt. Okt. 31 2013, 21:36

Az én mamám is mindig ezt mondja, hogy én és Louise mint a borsó meg a héja(madár) és a héja vagyok a dologban. Mintha terrorizálnám szegényt. Francokat, ő is így gondolja, nahát, sokkal okosabb mint Forest!
Milyen kis idétlen ezzel a kékre kent pofával, legszívesebben hazavinném és kalitkába zárnám, néha megsimogatnám a szőrös kis fejét, megosztanám vele az uzsonnám és a wcm...felfoghatatlan, hogy nem tettek vele egy szobába! Az előbb még össze voltam zavarodva, de most minden világos, hisz csak hülyülünk, Lu akármilyen helyes is tud lenni, ő csak Lu, egy szexire nőtt játszótárs. Már a torkomon van, hogy fűzzünk meg valakit, tegyenek össze (még mindig nincs szobatársam) épp a kék pofiját nézem...Á, mégsem, sokat számít az az egy külön töltött év. Nem szívlelném, ha mondjuk felhozna valakit és minden tele lenne műsoros gumival, blöá! Visszarángatom magam az álomvilágból, épp az őrültek háza témánál járunk, öblösen bólogatok.
- Én is a bolondokházára gondoltam. De tudod mindig meglátogatnálak
Mosolygok rá "ártatlanul"
Elkérem a cukrom, mert hirtelen kezd leesni a vérnyomásom miatta, a szívem olyan hevesen vert, a lelkem összezavarodva csapdosott a ketrecében, mert Lul és én mintha... hú, kis híján elszédültem, valami cukros kell, valami vérvisszapumpáló, így visszaszerzem az édességem. Így legalább illek Törppicurhoz. A cukorkaszag jó is, bólogatok, hogy helyeselem az ízlését. A nyalókát már nem kéri vissza, jól sejtettem, így nyugodtan feltölthetem a készleteimet és mire kiérünk a könyvárból már nem akarok elájulni, csak egy kicsit sápadtkék vagyok.
- Téged nehéz
Nyammogom a cukrot rágcsálva. Éppen letörök egy darabot a fogammal, ránézek nyuszimódra, mint aki salátalevelet rágcsál, akkor mondja ezt a buzi dolgot. Lelki szemeim előtt megelevenedek mint férfi és azonnal lekapom.
- Nyááááh!
Hörrenek, elakad a lélegzetem a letört cukordarab pedig cigányútra téved, belekapaszkodom Luluba, illetve a karja után kapok, nem biztos, hogy elérem. Kicsit előre görnyedek, a szemeim bekönnyeznek, azonnal arra gondolok: a fenébe a festék! Aztán eszembe jut, hogy vízálló. De aztán meg arra, fenébe, megfulladok és ez az érzés, marad amíg nyelek egy nagyot. Persze az ilyen dolgok mindig le szoktak csúszni, csak az ijedelem nagy és az érzés félelmetes, még a nyalóka is kiesik a kezemből.
- Koncert?
Köhögöm érdekes arcín kíséretében, majd beszéd helyett inkább felemelt hüvelykujjal jelzek, hogy egyetértek, mehetünk és nagyon szeretem a 30 second to Marsot meg a Requimes filmet is tőle, istenem az a kékülő kéz a film végén, most olyan lehet a fejem is!
- Legközelebb nem mondj ilyet jó?!, ilyenkor nem tudom nevessek, vagy sírjak
Heherészem el a dolgot, épp itt a busz, felszállunk, nehogy már miattam elszalasszunk egy járatot. Szerencsére van üres hely és le tudunk ülni. Nekem ez kifejezetten jót tesz ennyi izgalom után. Mert...ha Lulu buzi lenne és belémszeretne, ez is csak azt bizonyítja milyen férfias vagyok! Ha nem borotválnám a szőrt a lábamról még össze is kevernének egy metroszexuális emoval! És olyan rossz, hogy én csak akkor lennék szerethető, ha buzi lennék! Isten elszúrta, buzinak kellett volna teremtenie!
Vissztérve az estimesére.
- Hát nálam, hétvégére csak hazamegy a szobatársam! Vagy elhúz a pasijához! Vagy nálad! Tudod, hogy engem nem zavarnak a fiúk.
Mondom komolyan, bár bevágok egy fintort is, mert tudom az lenne normális, ha zavarnának. Közben...
- Itt leszállunk!
Mondom hirtelen, nyomok egy STOP gombot és lerohanok a buszról, gondolom Lulu is jön velem.


_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Csüt. Okt. 31 2013, 23:34

//Ezt tisztázni kéne. Szerintem a borsószemek hüvelyéről van szó, és nem a madárról, de nem baj. Legalább itt is félreértik egymást. XD//

Nyalókát dug a számba, ettől aztán őrültnek nézek ki, merthogy kékre festi a szám. Meg is jegyzi, hogy hol lenne a helyem.
- Ez aztán az ajánlat! Hívd azt a mentőt- kaján vigyorára csak így reagálhatok. Legalább látnám minden nap! Hát nem jó üzlet? A cukorkáját visszakéri, majd visszaadná, de ha már én kék vagyok, legyen ő is az. A nyála ellen nem lenne kifogásom. Bár azt hiszi, nem lehet kékebb, mint én, azért ebbe nem fogadnék. Mintha nyalóka nélkül és kékes színe lett volna (vagy ez csak a haja miatt tűnt úgy?)
Röhögcsélünk megint egy sort, amikor megint kicsúszik valami a számon, amit akár vallomásnak is vehetne, de tőlem már semmit sem vesz komolyan. Szerintem azon is nevetne, ha szerelmet vallanék neki. Na, ezért nem teszem. A kifacsart vallomásomra azonban furcsán reagál, mintha belém akarná fojtani a szót, fuldokolni kezd, kétrét hajlik, levegő után kapkod. Aggódva ütögetem a hátát.
-Nana, köpd ki! Kell neked rágni a cukrot... - csapkodom a hátát, nem túl erősen, és félek, így nem is vagyok túl hatékony, de Isten szeret minket, mert én nem leszek gyilkos, ő nem lesz halott, és kis köhécselés után minden rendbe jön. Mindkettőnk légzése. Más okból. Az egyetlen vesztese a dolognak a nyalóka. Az bizony a földön landol.
A könyvekből kiindulva, a filmeken át jutunk el a színészekig, Jaredig és a koncertig, amit az együttesével a városban tart. Kérdésemre csak feltartott hüvelykujjal felel, talán még nem teljesen jó a hangja, az előbbi köhögés meggyötörhette.
- Oké, veszek jegyet.- Nyugtázom. Lehet, hogy jönne más is a koleszból, de nem is akarom tudni. Nem bandázni akarok, csak Nanaiával lenni. A megjegyzésére felkapom a fejem.
- Mit ne mondjak? - lemaradtam. Tényleg nem tudom, mire gondol. Utoljára akkor akadt ki, amikor azt mondtam, hogy ha fiú lenne én meg buzi... Nem, biztos másra gondol. Sajnos nem látok a fejébe, különben kiverném belőle a buta gondolatokat. Ezt a "pasinak látszom" dumát is ő kezdte el.
- Szerintem nagyon cuki lány vagy- húzom magamhoz közelebb, és megpuszilom a feje búbját.
A buszmegállóban már a mesékről beszélünk. Naná, Dexterhez kell egy kis kontraszt. Ha póni, akkor póni. Vannak dolgok, amelyek nem változnak. Nos, ilyenkor gondolom azt, kár lenne előhozakodni azzal, mit érzek iránta. Ha lélekben ennyire kislány még, mit szólna ha a pasija akarnék lenni?
Azt beszélnénk meg, hogy hol aludjunk az esti mese után (ezt is rém komolyan vette, pedig viccnek szántam), és elképeszt újra, meg újra... Nálam, nálad... Fiúk... Nem zavarják a fiúk. Korántsem szokványos reakció. Talán a lányokat szereti? Elképedésemből azzal rángat ki, hogy le kell szállnunk. Már ugrik is. És szerencse, hogy jók a reflexeim...
- Gabriellel lakom egy szobában, őt ismered. Te kivel? - erről még meg sem kérdeztem. Ha komolyan gondolja, amit mondott, nincs kifogásom ellene, hogy nálam aludjon. És Gabe sem szólna be. Maximum lebuktatna. Nem, ki kell tiltanom a szobából. Vagy Nanaiánál aludni. De ki lehet a csaj, akivel együtt lakik?
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szer. Nov. 13 2013, 22:13

Kicsit vállat vonok, megadóan széttárt kezekkel, megint flörtszívatás akar ez lenni, nem flört, de szívatás, ez az új Lulu gyanúsan fiúsabb mint a korábbi. Fiúsabb nem is jó szó, idegesítőbb talán. De ezt a kórháztémát túlragoztuk szerintem, ideje ugrani, különben is épp megfulladok. Aztán mégsem, szinte ártatlanul pislogok rá.
- Pedig a cukorkát rágni a legjobb.
Kicsit megvakarom hátul a hajam, nehogy ellentmondjak cukorkafogyasztási elveimnek.
- Habár szopni talán jobb, tovább tart.
Rekedt még a hangom, de voltam már nagyobb szarban is, valahogy nagyon jól esik nézni, ahogy úgy csinál, mintha aggódna értem. Nyilván nem komolyan teszi, minek halnék én meg? Szórakoztató, vicces, nem is...jóleső egyszerűencsak! Túl sokat vizsgálgatom az érzéskéimet, ha a közelében vagyok...
Nyeldekelek, közben ő Jaredről hadovál, istenem de jó pasi! Amikor meg a meleget játszotta...vagyok annyira degenerált, hogy bukjak a kifestett szeműekre. Sok minden van, amit még Lul sem tud rólam, aztán ki tudja, elképzelhető, hogy neki is akadnak titkai. Pl, hogy szereti a tangát...vagy szabadidejében gyöngyöt fűz.
- Oké, mondjad mennyi és perkálok, tök gazdag vagyok ezzel a tetkó melóval!
Hazudom, rohadt csóró vagyok mindig, mert egyszerűen képtelen vagyok beosztani a pénzt, de erre gondolni is kár. Meg arra is mennyire jó pasi lennék. Kár értem, én azt mondom.
- Hagyjuk, hagyjuk, cukiiii?
Nézek rá nagy festett, kerek szemekkel, ez most megint a flörtös játéka, túl jól csinálja, kicsit elpirulok, aztán igyekszem rekordsebességgel leugrani a buszról és pattogni neki egy sort, régi cuki módra. A puszit már felfogni sem volt erőm, egyszerűen bekapcsolt bennem a zavar indikátor és...és...nem is volt az annyira antibarát szerű, hisz én is adtam már puszit a fejére, amikor fájt neki. És még ég a helye, amikor leugrom a buszról. Azért nem botlom meg mert dolgozik bennem az erő. Felpörgetett ez a puszi, gesztikulálva kezdek el magyarázni neki, ottfelejtett pírral az arcomon és még azt is kimondom, amire csak gondolni szerettem volna.
- Nem cuki akarok lenni, hanem menő, mondjuk húsz százalékkal menőbb, mint most! De azért elismerted végre, hogy lány vagyok! Úgy érzem ez hatalmas mérföldkő barátságunk történetében, Lulu Te egy zseni vagy! Még a lapos mellkasom sem tudott becsapni, le a kalappal!
Adok neki egy pacsit, ha hagyja, aztán el is indulok jobbra ő meg majd követ. Gabriel tudomisénkire biccentek, nem nagyon zavar a fickó.
- Valami csajjal, még nemtom. Pedig szívesen laknék amúgy veled, dehát lány vagyok! Hátha beszélhetünk az illetékessel, mit gondolsz? Max tesztek rám erényövet, hátha ez a Gabriel is felfedezi, hogy nekem nem olyanom van mint nektek
Ecsetelem megint röhögve, aztán berángatom Lulcsót még egy utcasarkon, ahol hirtelen lefékezek. Lepukkant lebuj jelzi: Tetoválószalon ROSSZ ARCOK a neve.
- Csak utánad
Kacsintok kedvenc barátomra, már annyit meséltem róla és most kiderül tényleg ennyire lányos arca van! Bár azóta nőt és valahogy a javára változott. Pedig az ilyen helyes fiúk mindig eltorzulnak, ha kinövik a pubertát, na mindegy...

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Csüt. Nov. 14 2013, 19:55

Szerencsésen túléljük, hogy Nanaia majdnem megfulladt egy cukordarabkától. Ha belehalt volna, valószínűleg én is vele halok. Hát lehetne élni egy ilyen csajszi nélkül? Azt sem tudom, a nyarat hogyan bírtam ki nélküle. Amikor a szopásról beszél (fiú vagyok, bakker, persze, hogy eszembe jut), mindjárt valami más jut eszembe, ettől el is vörösödöm, pedig még csak a cukorkánál tartunk, nem a ... Francba a hormonokkal.
- Utóbbi mindenképpen jobb- teszem hozzá halkan, hogy mégse tűnjek sügérnek.
Sétálunk tovább, és közben mindenféléről beszélünk, Jared Leto-ról is, szóba hozom a koncertet is, és ő mindjárt ki akarja fizetni a jegyét.
- Meg ne sérts, meghívlak, szó sem lehet másról!- bakker, képes lenne szétzúzni az illúziómat, hogy randizni hívtam.
Fogalmam sincs, hogy jut eszébe, hogy jó lenne pasinak. Néha nem igazán tudom követni, bár igyekszem mindig és minden formában tudtára adni, komálom. Ha fiú lenne, buzi lennék miatta. Talán nem, de akkor a legjobb barátom lenne, az biztos. Miért nem tudok ellenállni neki? Kérhetne tőlem bármit, megtenném érte. Inkább bókolok neki. Igaz, nagyon halovány, amire rászánom magam, mégis valami. Legalább meglátom, hogyan reagál.
Cukiságát megkérdőjelezi, majd elpirul. Most jó jel, hogy zavarba jött vagy nem? Leugrik a buszról, csak a reflexeimnek köszönhető, hogy én nem maradok fent, aztán figyelem, ahogy gesztikulál. Le is pacsizunk.
-Mindig is tudtam, hogy lány vagy. Csak nem mindig úgy viselkedtél...- nézek rá komolyan. Ő volt az, aki sokkal jobban szeretett a fiúkkal haverkodni, mint a lányokkal dumálni. Bár póniőrült, minden másban elüt a lányok szokásos dilijeitől. Belekapaszkodom egy szavába.
-Menőbb? Menőbb akarsz lenni? - nekem volna ötletem, hogyan lehetne menőbb, de nem igazán figyel a véleményemre. Ha például kiállítaná a képeit, többen megismernék. Sokan ki sem néznék belőle, mire képes. Lehetséges, hogy ez a tetkó-meló is arra jó, hogy kibontakoztathassa a tehetségét...
Hirtelen fordul jobbra, majdnem elhagy, mint egy használt zsepit. Ilyen könnyen nem tud tőlem szabadulni, amúgy is meg akarta mutatni azt a szalont, nem? És talán el sem akart veszíteni, ha együtt lakna velem. Legalábbis ezt mondja.
- Gabetől jobban tartasz, mint tőlem, pedig őt nem is ismered?- vonom fel a szemöldököm. Miből gondolja, hogy én nem használnám ki a szerencsémet, hogy együtt lakok vele? Biztos nem tudnám magam sokáig visszafogni.
Ha még nem tudja, kivel lakik, lehet, hogy még nem is osztottak mellé senkit. Én is egyedül laknék, ha nem ragaszkodtam volna hozzá, hogy Gabe a szobatársam legyen (persze, az ő beleegyezésével). Bár, most, hogy tudom, hogyan vélekedik Nanaia a dologról, talán elhamarkodott ötlet volt. Kedvelem Gabet, de Nanaia... Hát nem egyértelmű, hogy vele szívesebben laknék?
Nanaia nevet. Megint úgy érzem, hogy rajtam, mert az előbbi célzása arra is utalhatott, engem nem tart igazi pasinak. Legalábbis nem tart tőlem, mint pasitól. Le kéne támadnom? Vagy megmutatni neki a naplómat? Á, tiszta hülye vagyok.
Közben megint ránt rajtam egyet, kizökkentve a sötét gondolataimból, hogy szinte belökdössön egy lepukkant helyre. Rossz arcok. Már a név sem túl vonzó. Biztos nem ártatlan kislányok járnak ide, hogy lepkét és szívecskét varrassanak a bokájuk fölé.
- Itt dolgozol?- kérdezem, miután szemügyre veszem a helyet. Bent nem olyan rossz, mint amennyire kívülről annak látszik. Legalább tiszta. Nem forgolódtam még hasonló helyen, tapasztalatlan vagyok a témában, de a tisztaságot értékelem.
Szeretem Nanaiát. Szeretem, ahogy beszél. Szeretem, amikor elkapja a hév, amikor olyan témáról beszél, ami érdekli, mert akkor átszellemül, megváltozik, megszépül... Azaz még szebbé válik, mint egyébként. Én mindig szépnek látom, de a ragyogása elbűvöl. És amikor rajong valamiért, akkor ragyog. Így van ez a pónikkal is. Bár értem rajongana ennyire!
- Miket rajzolsz itt az emberekre? Mutatsz nekem sablonokat? Vagy nem használsz ilyesmit? - próbálok okos kérdéseket feltenni, bár fogalmam sincs a témához. De majd kijavít. Úgysem ciki neki, ha kiiskolázhat. Én meg elviselem.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Pént. Feb. 07 2014, 19:01

Megpróbálok nem a perverz értelemben gondolni a cukorkaszopásra, hisz tudom Lulu milyen ártatlan, mindig azzal szívattak "megrontom" Hümmögök egyet, aztán tovább lépek, örülök, hogy egyetért velem ebben is. Meg meghív...ez biztos csak nekem randiszagú. Biztos, tuti, kiröhögne, ha rákérdeznék, beképzelem. Lulu az Lulu, nem randizik. Néha azt hiszem nem is érdeklik a lányok. Én tök más vagyok mint a lányok általában, szerintem bennem nincsen semmi kecses, mégis valahol mélyen elfogadom, noha nem szeretek csajszi lenni. Sok vele a macera, idegesít, nehezebb, a havibaj a legrosszabb dolog a világon és mégis. Kevés mókásabb dolog van a köröm és szemfestésnél, a hajvasalásnál, vagy hogy nekünk lehet nyávogni, ha nyalókát nyalunk nem vagyunk rögtön "leszbik"
- Rendben, ha ennyire szeretnéd fizetheted a jegyem.
Közlöm nagyvonalúan, minden normális csaj kihasználna egy ilyen helyzetet, de nem, nekem lelkiismeret furdalásom van. Aztán meg is kapom, hogy úgy viselkedek mint egy fiú. Még ha én is kezdtem ezt az egészet, hirtelen megvilágosodom, Lulunak nem tetszhet egy ilyen lány, aki nem tud nőiesen viselkedni, teljességgel kizárt. Mosolygom, de belül ettől valahogy nagyon elszomorodom, olyasmik járnak a fejemben, minthogy "lehetne másképp" De ez ostobaság, ha egyszer majd pasim lesz olyannak fog szeretni, amilyen vagyok. Vagánynak és néha kicsit fiúsnak, csak meg kell látniuk bennem a nőt. Előhívniuk, lehetetlent akarok? De Lulu nem látja az hót ziher és én minden keserűségem ellenére vicceskedve mellen legyintem.
- Kapdbe, te meg olyan vagy mint egy csaj.
Ez nem igaz, de nem baj, felzaklatott, mérges vagyok és csalódott, meg kellett volna cáfolnia, de Lulu nem az, aki tökéletesnek lát, hanem ő olyannak amilyen vagyok. Leszarom, csak nem fogom elbőgni magam ezért! Az olyan szerencsétlen lenne...és az előbb jelentettem ki, hogy menőbb akarok lenni. Lányos fejrázással magasabbra tolom az orrom.
- Tudod mit, nemis! Elég menő vagyok én már így is.
Jelentem ki kicsit elfúló hangon, kényesen. Arra próbálok figyelni, hogy jó irányba haladjunk, nem Lulu buta kis dolgaira, szobatársára, meg véleményére.
- A Gabe olyan veszélyes név
Rántok megint vállat.
- Tőled ugyan miért félnék, pont azért nem mert ismerlek.
Benyitunk végre, úgy éreztem kezdek megőrülni és ilyen érzelmi ingadozásom csak a ciklusom előtt szokott lenni, még legalább 2 és fél hét, mire megjön. Most vicces sem vagyok, pedig az erényövvel is csak hülyültem, magamban mantrázom "szedd össze magad" Lulunak nem igazán tetszik a hely, vagy nem tudom. Lepacsizom a kollégákkal, biccentek a főnöknek, hátramutatok Lura.
- Ő a haverom!
Persze rögtön cukkolni kezdenek
- Nem varrsz rá valamit? Fériasítsd a gyereket!
Nyelvet öltök rájuk. Tetszenek a tetkók, de nem ettől lesz valaki férfias.
- Én nem, az emberek elmondják mit szeretnének és én rájuk festem, egyik sem lesz olyan mint a másik. Vannak kitéve fotóim a legjobb munkáimból, gyere.
Elkapom a kezét és a falhoz húzom, mire kifüggesztettek néhány képet az alkotásaimról - így nevezem őket. A többieké nincs kint mert hülyén néznének ki az enyém mellett, valahogy ehhez az egészhez rajztehetség is kell.
sárkánypár
angyal a karon
Cat boss
Pihe
Tigris
-Na melyik tetszik? Miért? Szerinted jók? És Lulu...mutatsz majd te is valamit a művészetedből? Bármit, amit alkottál?
Kérdem, kicsit beharapva ajkam mellé lépek és várom a súlyos kritikát. Asszem izgulok. Ez teljesen nevetséges, talán mégis meg fog jönni, össze vissza zakatol a szívem.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Szomb. Feb. 08 2014, 01:54

Nanában az a legjobb, hogy könnyű meggyőzni. Bár akaratos egy kis jószág, azért befolyásolható, így könnyű vele bánnom. Amikor engedi. A középsuliban is gyakran vitatkoztunk, de minden sértődés csak két percig tartott (vagy addig se), aztán megint jóban voltunk. Már akkor azt mondták, olyanok vagyunk, int egy szerelmespár, de a dolgot leráztam magamról. Én, szerelmes? Soha! De ha elgondolkodtam.... Jaj, szegény fejem!
Hiába próbálom neki elmondani, csajnak látom, nem valami jól használom a szavakat önmagam kifejezésére (pedig ez nem vall rám), ergo: teljesen összezavar. Már én sem tudom, mit beszélek!
- Add ide- mondom neki szenvtelenül, amikor azt mondja, kapjam be. Hát hogy mondhat egy lány ilyet? De mintha megbántódott volna, kicsiny sértődöttség most is érezhető a levegőben.
De mint mindig, ez is gyorsan elmúlik, és már loholunk a buszmegállóba. Közben kivesézzük Gabet is. Nekem nincs bajom a sráccal. Bár még nem laktunk együtt hosszabb ideig, most ezt is kipróbáljuk, mert ettől a tanévtől kezdve együtt fogunk lakni. Bár, ha visszacsinálhatnám, inkább Nanaia kéne. Vannak koedukált szobák?
- Hát ez remek!- most vagy ő ismer félre engem, vagy én magamat. Igenis kellene tartania tőlem. Egyszer úgyis rá fogok ugrani! Egyszer...
Megyek utána, be a szalonba. Mindjárt megy az ugratás. Ezek sem tartanak semmire, csak mert nincsenek rajtam jól látható helyen hatalmas minták. Ha látnák a farkam, biztos nem mondanák, hogy lány vagyok! De naná, hogy nem mutatom meg nekik. Nekik nem. Semmi esetre sem. Soha. Majd Nanaia elmondja, ha szerez velem tapasztalatot. Vagy sem. A fenébe, már megint azon jár az eszem!
Nanaia fel sem veszi a kritikát, úgy pörögnek le róla, mint kutyáról a vízcseppek. Fura egy lány. Törékenynek tűnik, közben meg olyan kemény, mint a vas. Csoda, hogy oda vagyok érte?
Kérdezgetem a melójáról, és egy falhoz vezet, hgy láthassam, miket szokott rajzolni, bár elmondása szerint sablont sosem használ. Csaknézem egyiket a másik után, és lassan szedem fel a földről az alsó állkapcsomat, hogy válaszolni tudjak.
- Félelmetes vagy!- Mondom elismerően. Ennyit tudok kinyögni. Hihetetlen menniyt fejlődött a pónis rajzai óta. Nekem azok is tetszettek. Mindig is ügyelt a részletekre, de ez... ezek...- Ez a tollpihe úgy néz ki, mint ami le akar bucskázni a lány hasáról... Az angyal félelmetesen kidolgozott, és "hatalmas" alkotás, a macska vicces, a sárkányos romantikus...
Talán a tigrises tetszik legkevésbé, de ugye, azt nem kérdezte. Mellém lép, és érzem, hogy izgul. A száját rágcsálja, amitől csak még érzékibbé válik számora. Mielőtt azonban odafordulhatnék, hogy karjaimba vonva csókokkal halmozzam el, kizökkent a kérdéseivel.
- Mit mutassak? Azt a néhány verset és novellát, amit a nyáron írtam? - nevetek zavartan. Igazából belefogtam egy forgatókönyvbe, de az 500. oldal körül félbehagytam. Úgy tűnt, én is unom. Mit szólnának hozzá az olvasók? És mit szólna hozzá ő? Ó, max popsitörlésre jók azok a papírok...
- Gyere, lépjünk le, tépjünk be, mulassunk!- mondom neki, és átnyalábolom a vállát. El akarom felejteni, mekkora lúzer vagyok. Hogyan kellhetnék így én a lánynak?

Vissza az elejére Go down
Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Vas. Máj. 25 2014, 22:32

A játék inaktivitás miatt
FAGYASZTVA!

( Ha folytatni szeretnétek, PM-ben jelezhetitek!)
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)   Today at 07:43

Vissza az elejére Go down
 

A kolesz portáján (Lulu és Nana chan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Költözünk! Nana és Lulu chan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances kollégium :: Archívum-