Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Frances-re jöttem tovább tanulni. Ha lehet, még jobban megszerettem a fotózást, és sokat tanultam róla, mióta ide járok. Az órák is tetszenek, főleg azok, amik gyakorlatorientáltak, és feladatokat kapunk, amiket meg kell csinálnunk. Az egyik választható tárgyból most is pont egy ilyen projektet kaptunk, amit egy diáktársunkkal együtt kell megcsinálni. A tanár osztotta be a párokat, én pedig egy Lolita nevű másodéves lánnyal kerültem össze. Csak látásból ismerem eddig, de majd most jobban megismerjük egymást. Megbeszéltük, hogy találkozunk a városban az egyik kávézóban, és megbeszéljük a részleteket, és nekiállunk a fotózásnak. Oda is érek a megbeszélt időpontra, ám ő érkezik előbb, mosolyogva intek neki, majd leülök mellé a boxba.
- Szia! Miújság? – kérdezem tőle barátságosan, miközben lepakolom a fényképezőmet, a laptoptáskámat, amiből kiveszem a laptopot, és az asztalra teszem, hogy majd meg tudjam mutatni a lánynak, mit is találtam ki. Közben a pincértől rendelek egy tejeskávét, hogy még jobban beinduljon az agyam, de már így is kissé fel vagyok pörögve.
- Na szóval, a projekt címe A színek. Ez eléggé nyitottá teszi az egész feladatot, bárhonnan megközelíthetjük. Nem tudom, te mire jutottál, én a neten kutatva ráakadtam a Holi fesztiválra, ami Indiában hagyomány, ez a színek fesztiválja. Arra gondoltam, mi is vehetnénk ilyen festékporokat, és ezekkel csinálhatnánk képeket. Mentettem le fotókat a laptopra, nézegesd meg nyugodtan, nekem teljesen megjött az ihlet a képek láttán. – kezdek bele kicsit talán hadarva, és a gépemet felé fordítva megmutogatom neki a képeket, amiket találtam. Arcát fürkészem, hogy mennyire tetszik neki az ötlet. Természetesen nyitott vagyok másra, nem tudom, ő mit talált ki, de ha nincs más, szerintem ez egy jó alap lenne a projekthez.

Már megint itt. Ez a kávézó szinte kísért,hiszen nem olyan rég itt ültem Mackenzievel is. Mostanában egyre több időmet töltöm itt. Mondhatni törzsvendégként kezelnek , pár pincért ismerek is. Ezek biccentéssel köszönnek, hiszen jelenleg el vannak havazva munkával. Persze ezt a csoporttársam nem láthatja, hiszen később érkezik mint én, addigra én már rendelek egy jó erős kávét és azzal próbálom helyrebillenteni az agyam. Mostanság elég gyakran gondolkodom el az élet dolgairól és ahogy Matt is megmondta az bizony megfájdítja a fejet.Öltözékem nem éppen meglepően elég merész választás de nekem mindig is ez volt a stílusom.
Erre betoppan miss napsugár és még szinte levegőt se vettem, hogy válaszoljak máris a projektről fecserészik és ötletekkel bombáz. Ehhez nekem most túlságosan le van tapadva az agyam. Ácsi kislány, csak 2 hét múlva kell leadni!
-Hali!Semmi különös, veled?
Azért engem sem kell félteni a mondatai között mindig megtalálom azt a lélegzetvételnyi szünetet amit ki kell használnom arra, hogy belekezdjek a válaszba.
-Bevallom férfiasan én még semmire nem jutottam ezügyben. Kerestem témát, dehát abból se sok minden lett. Pár unalomból elkattintgatott felhőkről készült kép és kész .
Mondom enyhén fintorogva a magam lustaságára . Valóban elhanyagoltam ezt egy picit, dehát kit érdekel a suli ha lehet helyette szédíteni pár pasit? Na jó ez most úgy hangzott mintha legalábbis 16-17 éves lennék és kétségbeesve keresnék valakit mert már mindenki elveszítette a szüzességét. Jesszus. Sürgősen meg kéne magam mutatni valami pszichológusfajzatnak. Na de az nem vallana rám.
-És mit szólsz ha modelleket színezünk be vele?
Kérdezem azért, mert éppen kétfelé gondolkodom még megragad az ötlete. Nem is olyan béna ahhoz képest ahogyan gondoltam volna egy elsős csajsziról.

Lecsüccsenek Lolita mellé a kávézóban, és kényelmesen elhelyezkedem keresztbe tett lábakkal. Az én öltözetem kevésbé merész, mint az övé, de az nem baj, ha más a stílusunk, így legalább jobban tudjuk majd vegyíteni ezt a fotók során.
- Semmi extra, minden szuper. – válaszolok mosolyogva, miközben előkészítem a laptopot. Jó napom van, bár igazából általában mindig az van, mert mindig igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat. Néhányan ettől túlzottan lelkesnek titulálnak, de én úgy gondolom, inkább legyek ilyen, mint búvalbélelt.
- Értem, nem gond, még azért van időnk a leadásig. Esetleg megpróbálhatjuk majd az én ötletemet, és ha az nem válik be, akkor keresünk más témát. – elvégre lehet, hogy tényleg nem jön úgy közbe a fotózás, ahogy elterveztem, a képek nem sikerülnek majd jól, de én jó munkát szeretnék beadni, mert az év végi jegy harmada ezen múlik, és én jó jegyre hajtok. Remélem Lolita is, mert akkor közös a célunk. Nem nagyon szeretek olyannal együtt dolgozni, aki csak épp a minimumot akarja elérni, az elég demotiváló, de persze azokon a helyzeteken is felül tudok kerekedni.
- Igen, az is jó ötlet lehet. A szüleim révén ismerek pár modellt, akik elvállalnák szerintem. Hozzánk hasonló korúak kellenének, hogy a képek fiatalos lendületet sugározzanak… legalábbis szerintem, de nyugodtan szólj, ha neked más elképzelésed van! – egyáltalán nem szeretném kisajátítani a projektet, nagyon kíváncsi vagyok Lolita véleményére, ötletére is, bár ahogy látom, nem olyan lelkes, mint én,  bár lehet csak ilyen napja van, mindenesetre kicsit visszaveszek a tempóból, és már egyáltalán nem hadarok, de a pozitivitás azért sugárzik belőlem, mint mindig.
- A hétvégén ráérsz megejteni a fotózást? Addig még van három nap, addig simán meg tudjuk beszélni, hogy milyen képeket csináljunk, és a modelleket is le lehet szervezni addigra. – vetem fel az ötletet, de nem akarok túl főnökös lenni, szóval inkább kicsit átadom a szót Lolitának is, mert nem szeretnék rossz benyomást tenni az esetleges túlzott lelkesedésemmel.