Emily K. Nishan 
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70
 |  Tárgy: Emily K. Nishan Pént. Aug. 29 2014, 22:46 | |
|
Emily Kaylee Nishan
nő; 19; Marketing Kommunikáció; Környezeti és Nemzetközi Kommunikáció; 1. évfolyam 
eternal traveller
I don't know where I'm going from here, but I promise it won't be boring! (David Bowie)
"Meine Kindheit war wunderbar. Ich hatte wunderbare Eltern, und ich konnte den ganzen Tag im Freien herumklettern. Wenn ich zurückdenke, dann sehe ich ein Mädchen, das ständig läuft, ständig herumspringt, ständig in Bäume klettert. Ich glaube, es war Natur. Außerdem lag es sicher daran, daß meine Eltern zwischen Söhnen und Töchtern keinen großen Unterschied machten." (Katharine Hepburn) Egy vers elemzését is a címnél kezdi az ember, szóval indítsunk a nevemmel. Nem épp amerikai, amit apa örmény őseinek köszönhetek, de sajnos alig tudok valamit az ázsiai rokonaimról. Nagypapám menekültként érkezett 1922-ben az Államokba alig 16 évesen, és tényleg új életet kezdett itt. Soha, senkinek nem mesélt sem Örményországról, sem a szovjet megszállásról, de még az ottani családjáról sem. Azt hiszem, ha elég pénze lett volna, a nevét is megváltoztatja, teljesen asszimilálódott. Apát már abszolút amerikainak nevelte, így esély sem volt arra, hogy a nevünkön kívül az örmény kultúra piciny részét is magunkénak mondhassuk, amit személy szerint sajnálok. De el tudom fogadni, hogy számára sokkal könnyebb volt így továbblépni. Új otthont, jó anyagi körülményeket és kiváló oktatást tudott biztosítani a családjának. Apa is ennek köszönheti, hogy a Kaliforniai Egyetemen tanulhatott, és találkozhatott anyával, aki szintén az egyetem hallgatója volt. Jómagam egy hideg téli napon születtem a Nishan családba, bátyám, Daniel után 10 évvel, másodikként. Tökéletes gyermekkorom volt, mint egy amerikai családi vígjáték kezdő képkockái, amik a kertvárosi idillt mutatják be. Santa Barbara külső részén éltünk és a nagy korkülönbség ellenére, vagy talán pont azért tökéletesen kijöttem Dannel. Átlagos kislány voltam, imádtam az állatokat, korán elkezdtem sportolni, öttusáztam, gyűjtöttem a Barbie babákat, iskolába mentem és legnagyobb kívánságom talán az volt, hogy Disney hercegnő lehessen... és sajnos 8 évesen meg is tapasztaltam, hogy nem véletlenül mondják: Vigyázz, mit kívánsz, mert még valóra válik! "Be careful what you wish for cause you just might get it all!" Sokan, nagyon sokan szeretnének egy Disney mesében ébredni, ahol vár rájuk a csodás herceg. Csak mindenki átsiklik azon az apró részleten, hogy 90%-ban a bonyodalom a szülők halálával kezdődik. És ha nem vagy gyönyörű, nincs minimum másfél méter hosszú hajad, és nem vagy piszok szerencsés, akkor sajnos nem a lencseválogatás lesz a legszörnyűbb dolog az életben. Legalábbis nekem nem ez volt, a szüleim balesete után. Nem kívánom senkinek, és ha nem muszáj, nem is szeretnék nagyon beszélni róla. A mai napig hálás vagyok a bátyámnak, aki 18 éves fejével, akkor átvette mind anya, mind apa szerepét, mára pedig mégis képes egyenrangú félként tekinteni rám. Egyszerre intézte a saját dolgait és próbált engem is nevelni, és sohasoha nem hagyta, hogy letérjek a helyes útról. Egyértelműen Ő az egyetlen ember, aki minden helyzetben meglátja a pozitívumot, és képes csak arra koncentrálni. "Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön.
"(Kornis Mihály) 17 éves koromra sikerült feldolgozzam teljesen a történteket. Megértettem, hogy miben volt más életem, mint a többi gyereknek, megtanultam értékelni azokat a plusszokat, amiket a helyzettől kaptam, és elkezdtem dolgozni azon hibáim kijavításán, amit szintén a tragédia okozott. Pszichológushoz jártam, és Danielt is rávettem, mert bármennyire is jól mentek a dolgaink, látszott rajta, hogy ahogy én egyre erősebb leszek, és egyre kevésbé szorulok a segítségére, Ő szépen lassan egyre inkább esik szét. Most már megengedhette magának a gyengeséget, mert már nem kellett féltenie. Pár hónap alatt viszont Ő is teljesen összeszedte magát, amiben nagy segítségre volt nemcsak a pszichológus, hanem az is, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a cégétől. Az egyik utazó-riporter mellé szerződtették, aki a "80 nap alatt a Föld körül" projekt résztvevője volt. Nagy vonalakban ez arról szól, hogy 10 riporter egy általuk kiválasztott tetszőleges útvonalon körbeutazza a Földet, és erről egy könyvet szerkesztenek. 80 napjuk van teljesíteni a távot és a összeállítani a lehető legtartalmasabb "túrát". És hogy jövök a képbe én? Na igen... 18. szülinapomra azt kaptam a bátyámtól, hogy vele mehettem. Ennél csodálatosabb dolgot, pedig el sem tudtam volna képzelni. Gyerekkorom óta először végre úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Sokkal többet jelentett nekem ez az utazás, mint arra számítottam. Felkeltett bennem valamit, valamiféle szenvedélyt más kultúrák, országok iránt. Eddig a pillanatig fogalmam sem volt mi szeretnék lenni, de ez segített realizálni, hogy mindenképpen külkapcsolatokkal szeretnék foglalkozni. De az átlagos egyetemeket mindig is száraznak találtam, s egyik ismerősünk javasolta a Francest...Tehát itt állok, 19 évesen, kíváncsian, s majd meglátjuk, hogyan tovább.
Kíváncsi? Igen, azt hiszem a kíváncsi egész találó kezdés, ha rólam van szó. Nem csak azért, mert ténylegesen érdekel minden ami számomra új és kissé rejtélyes, hanem mert hiszek abban, hogy ez Világunk mozgató rugója. Kíváncsiság nélkül az emberiség nem ment volna semmire, főleg... de most nem kezdek bele. Kivételesen nem, mert mondták, hogy itt nem kerülhetem ki a kicsit részletesebb bemutatkozást. Nem terelhetem el a témát egy nekem tetsző dologra, pedig általában ezt teszem. Gyűlölök magamról beszélni. Talán mert mindenki másképp ismer. Nem hiszem, hogy 19 évesen olyan kiforrott jellem lennék, akit pontosan lehetne elemezni. Persze néhány átlagos tulajdonság van, amit már sosem "növök ki", mint például a spontaneitás, vagy a múltamból eredő türelem és tolerancia. A mély kapcsolatoktól való félelem, és mégis a teljes önfeláldozás képessége a hozzám ténylegesen közel álló személyek iránt (jelenleg kettő ilyen van, a bátyám és Lisbeth). Azt hiszem ide tartozik még, hogy imádom az állatokat és jól bánok a kisgyerekekkel, de ezen kívül nem igazán tudom, milyen is vagyok igazából. Meg kéne kérdezni Danielt, Ő biztos részletesen le tudná írni, és pont ezzel kezdené, hogy legnagyobb problémám, hogy nem vagyok tisztában önmagammal. De azt tudom, hogy az utazásaim során mindig egy-két dologgal többet tudok meg nem csak a világról, hanem magamról is, és ezért is vonzódom mindig más országokba. Dan szerint pedig az egyetem lesz a legjobb hely, ahol kiderülhet, ki is vagyok valójában...
-...még szerencse, hogy sosem volt gondom a koránkeléssel.- nyöszörgöm a párnámba és minden erőmet összeszedve próbálom rávenni a pilláimat, hogy ledobják magukról az ólomsúlyokat. Hajnali fél 4 és máris ironikus gondolatokkal indítom a napot, jellemző! Azt hiszem, ezen nem fogok tudni változtatni. Viszont szerencsém van, az ébresztőmre Nessy kutya is felpattant a helyéről és már hallom a puha tappancsok topogását a lépcsőn. 7...6...5...számolok vissza magamban, mert tudom, hogy a mire a zéróhoz érek egy 50 kg-os szőrös fehér eb fog beugrani mellém az ágyba és addig bökdös majd az orrával, amíg el nem indulunk a szokásos reggeli kocogásunkra. Szegény kicsit össze van zavarodva, hogy miért keltünk két órával korábban és még azt sem tudja, hogy ma nem megyünk kocogni, de már hozzászokott az összevissza mindennapokhoz. Nála jobb ébresztő pedig nem is kell, mert tapasztalatból tudom, hogy egy komondor -pontosítok, az én kis komondorom- nincs tisztában méreteivel, így ha nem reagálok a puha nózija unszolására, akkor először a tappancsaival próbál majd mozgásra bírni, majd végül teljesen rámtehénkedik s összenyom. Igen, meg kellett volna neveljem anno rendesen, hogy nem ugorhat fel az ágyra, de ha egyszer egy lakásban lakunk, mégsem tilthatok meg neki mindent. Egyébként házon kívül tökéletesen engedelmes és nyugodt. Ezért is merem elvinni magammal a másfél órás útra, ami most így hajnalban vár rám, hogy kedvenc bátyámat -elvégre csak egy van, így jogosan érdemli a címet- elhozzam a reptérről. -Jólvan kelek... de csak a te kedvedért!- ülök fel álmosan, s megvakargatom Nessy nagy busa fejét. 2 hétig voltam itthon teljesen egyedül, és már a kutyámhoz beszélek... na szép! De ma már jön haza Dan és végre, végre nem kell a tanulásba meneküljek a gondolataim elől. Nem mondom, hogy nem szeretek egyedül lenni, de most pont rosszul jöttek ki a dolgok és már igazán szükségem lenne Rá. Hogy Ő legyen újra itthon a főnök, hogy felvehessem a kishúg szerepét, hogy befejezzük a félbemaradt beszélgetésünket és elsírhassam neki, hogy Rick mekkora egy idióta. Hogy Ő legyen az erős, én pedig lehessek gyenge és összetört, mert amíg egyedül vagyok, addig ez nem megengedett. Akik szülők nélkül nőttek fel, tudják, hogy valakinek mindig tartani kell a frontot s ha egyedül vagy, nincs más választás, össze kell szedni magad. Amíg a gondolatok összevisszaságát próbálom kordában tartani a fejemben, szinte automatikusan végzem a reggeli teendőket. Tea, öltözés, fogmosás, smink, fésülködés és már indulhatunk is. -Gyere Vanessa, kocsikázunk egyet!- szólok Nessynek és mire kinyitom az ajtót, Ő már a lábam mellett áll, indulásra készen. A bérház belső udvara ilyenkor még alszik és a szokásos nyári reggel nyirkos levegőjétől kitisztul a fejem. Amennyire nem szeretek korán kelni, annyira imádom a várost hajnalban. Még égnek az utcalámpák és a hatalmas bejárati ajtó sértő hangon nyikorog bele a csendbe, pedig ha nappal jön-megy az ember, fel sem tűnik a rézkilincses tömör fa kapu nyikorgása. A parkolóban még ott pihen az összes autó, az én hűséges kis Volvo-mmal egyetemben. Sok ezer kilométert vezettem már, és másfél óra meg sem kottyan, főleg ilyen gyönyörű időben, tudva, hogy visszafelé már az anyósülésen pihenhetek, és más dolgom sem lesz, mint élménybeszámolót hallgatni, majd tartani.
Sziasztok! Azt szeretem, ha Norkának szólítanak, és egy időben nagyon sokat játszottam egy másik szerepjátékos oldalon, de két éve egyáltalán nem, ezért már hiányzott kicsit. Egyetlen multim sincs az oldalon, sőt senkit sem ismerek, és épp ezért gondoltam itt "újra kezdeni" a játékot. 
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
A hozzászólást Emily K. Nishan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 18 2014, 21:54-kor. |
|
