Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Hétf. Máj. 25 2015, 22:57


Ahogy az meg volt beszélve, június elején hazajöttem a húgom szülinapja miatt, hiszen Alana most lesz 18 éves. Ami viszont az eredeti tervben nem volt benne, hogy nem egyedül megyek, de legnagyobb örömömre azóta lett barátnőm, méghozzá Emily személyében, akivel lassan 2 hónapja együtt vagyunk, egészen pontosan a Brazíliai tartózkodásunk alatt leszünk 2 hónaposak, szóval valami jó kis meglepetéssel kell készülnöm. A tervek már körvonalazódtak a fejemben, de a kivitelezésen még agyalnom kell. Viszont most nem ennek van itt az ideje, mert buli van, több tucat ember tolong a kertünkben, a külvárosi családi házunk nagy kertjében, ami a partyra lett berendezve, középen táncparkett, szól a zene külön DJ-vel, normál és színes fények világítják meg az udvart, a fal mellett asztalokon koktélszendvicsek és egyéb harapnivalók, másik asztalon az italok – alkoholos és alkoholmentes egyaránt. Mindenkit ismerek, és bár Emily nem, de bemutattam pár embernek, és a húgom lassan fél órája elrabolta, és azóta is csacsognak. Nagy örömömre hamar megtalálták a közös hangot, és szüleim is szimpatizáltak a barátnőmmel, és ez számomra fontos volt, hiszen mindenképp azt szerettem volna, hogy elfogadják azt, akivel vagyok, de ezzel nem volt szerencsére probléma.
Jól elbeszélgetek régi ismerősökkel, rokonokkal, akikkel már rég nem volt alkalmam, de hiányozni kezd Emily, szóval elhatározom, hogy megkeresem. Átvágok a tömegen, és a kert végében levő hintaágy felé sétálok, tekintve, hogy az Alana kedvenc helye, szóval erős a gyanúm, hogy ott vannak. És lám, nem tévedtem, ott ülnek, de meglepetésemre nem csak ketten, hanem hárman, anya is csatlakozott hozzájuk, és jó a hangulat, ahogy látom.
- No lám, együtt a három legfontosabb nő az életemben. Micsoda idill. – mosolygok rájuk jókedvűen, és szeretetteljesen nézek végig mindhármukon.
- Viszont, ha nem haragszotok meg, szeretném kicsit visszakapni a barátnőmet, még úgyis itt leszünk 4 napig, lesz még időtök csevegni. – nézek anyára, majd húgomra, végül Emilyre, aki felé a kezemet nyújtom, hogy felsegítsem a hintáról, és bár kis családom női tagjai csúnyán néztek rám, amiért eljöttem Emilyért, de na, nekem is jár a lányból, aki mikor már mellettem áll, kap is egy röpke csókot üdvözlésképp.
- Na, hogy érzed magad? – kérdezem Emilytől, miután elindulunk a táncparkett felé, hisz feltett szándékom, hogy táncoljak vele, remélem nincs ellenére, de maximum majd szól, mindenesetre én derekát átkarolva vezetem az említett irányba.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Kedd. Máj. 26 2015, 19:52


Diego & Emily

Már majdnem két éve hisztiztem Danielnek, hogy miért is hagytuk ki utazásaink során Brazíliát. Most, hogy mégis eljutottam ebbe a gyönyörű országba, a látványosságok érdekelnek a legkevésbé. Ugyanis Diego tényleg komolyan gondolta a meghívást, és két együtt töltött hónap után, én is meg szerettem volna ismerni a családját.
Neki könnyű dolga volt, Rick után a bátyám szinte bárkit tárt karokkal fogadott, Nessy kutyus pedig nem képez túl nagy ellenállást, ha szóba jöhet az extra simogatás...és itt ki is fújt minden családi kötelékem. Náluk ez azért kicsit másképp van, legalábbis a több tucat ember a kertben erre enged következtetni. Azt hittem, hogy a legnagyobb aggodalmam az lesz, vajon tetszik-e majd Alanának az ajándék, hogy mi lesz a szülei véleménye rólam, de jelen esetben kiderült, hogy a nevekkel sokkal több gondom lesz.
Így határozottan örültem annak, amikor Diego húga karon ragadott, és kicsit távolabb vonszolt a társaságtól. Nagyon kedves lány, s tekintve, hogy alig két évvel vagyok idősebb nála, könnyen megtaláltuk a közös hangot, s volt alkalmam odaadni Neki a kis gyöngyházszínű dobozba rejtett ajándékát. Még Diego-nak sem voltam hajlandó megmutatni, de nagyon remélem, tetszik Neki a három halványkék kővel díszített vékony ezüst ékszer.
Nem sokkal később Diego anyukája is csatlakozott a kis hintaágyas társaságunkhoz, és minden aggodalmam ellenére egész közvetlenül tudtunk beszélgetni, bár nem mondom, hogy nem dobog a torkomban a szívem. De azt hiszem nem is csoda, hisz Diego családjáról van szó...még szép, hogy meg akarok felelni nekik.
Amint Diego feltűnik, kedves mosolyra húzódik a szám, és a mindhármunknak szóló bók után a mosolyom csak tovább szélesedik.
-Bocsánat...- szabadkozom Alanára és Édesanyjára pillantva, miközben Diego segítségével felállok a hintaágyról. Finoman viszonzom üdvözlő csókját, s engedelmesen simulok karjába, ráhagyva hová is vezet. -Jelenleg melletted fantasztikusan.- pillantok rá csillogó szemekkel, s talán hallhatja hangomon a megkönnyebbülést, hisz az Ő oldalán legalább nem vagyok idegen.
-Egyébként a Húgod nagyon jófej, és remélem, nagyon remélem- hangsúlyozom ki még jobban a szót -hogy tetszik Neki az ajándék. Anyukád is aranyos volt, odajött beszélgetni...bár mondjuk ezt már láttad.- sorolom az abszolút pozitív tapasztalataim, és nem is értem miért izgulok ennyire. Akárkivel beszéltem, mindenki kedves volt, de azt hiszem az egészséges szorongás még egy darabig kitart.
-Na de Uram...- torpanok meg egy pillanatra, s játékos tekintetem Diego barna íriszeit keresik -csak nem táncolni készülünk?- húzom el a szemöldököm egy apró félmosoly keretében, mert csak most realizáltam merre is tartunk. De ennek ellenére természetesen övé az irányítás, szívesen táncolok Vele akármikor, csak hirtelen meglepődtem, hogy pont mi leszünk az elsők között az egyébként még viszonylag üres parketten.

Brazíliai kiruccanás | Martín család kertje | outfit



Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Csüt. Máj. 28 2015, 23:37

Természetes volt, hogy elhozom magammal Emilyt is Brazíliába, ennek több oka is volt, egyrészt, mert régi vágya volt már ellátogatni ide, másrészt a páromként automatikus a meghívója a húgom szülinapi bulijára. Így lehet az, hogy itt vagyunk egy ideje a partyn, és bár nagyrészt együtt voltunk, Alana kicsit kisajátította Emilyt, de most kérem vissza magamnak, így elindulok megkeresni, és meg is találom őt édesanyám és kedves húgom társaságában. Annyira jó őket így látni, hogy jól kijönnek, bevallom férfiasan, izgultam kicsit, milyen lesz az első találkozás, és utána a véleményük, de teljesen pozitív, szóval örülök. Egy bocsánatkérés után már vezetem is Emilyt a táncparkett felé, de közben azért érdeklődök felőle.
- Örülök, hogy így érzel. – mosolygok rá, és még közelebb vonom magamhoz séta közben. Annyira jó érzés őt a közelemben tudni, de szeretném azt is, hogy be tudjon illeszkedni a családomba.
- Téényleg, most már elárulod, hogy mit vettél neki? – kérdezem, mert nem volt hajlandó elárulni, hogy mit ad Alanának, és bár próbáltam kihúzni belőle, nem igazán sikerült, de most már, hogy odaadta neki, talán megosztja velem.
- Egyébként örülök, hogy jól kijöttök húgommal és anyával. Mindketten elég kritikusak a barátnőimmel szemben, de te átmentél a vizsgájukon, ahogy látom. – mondom mosolyogva, és tényleg kritikusak anyáék, volt már, hogy elég hűvösen viselkedtek az egyik exbarátnőmmel, nem is maradtunk együtt utána sokáig. Számomra fontos,hogy a családom is elfogadja a választottamat, és boldog vagyok, hogy Emily esetében ez megtörtént. Gondolatmenetemből azonban kiszakít, hogy Emily megtorpan mellettem, így én is megállok,és ráemelem tekintetem.
- De bizony, kedves Hölgyem, ha kegyednek nincs ellenére. – veszem fel én is ezt a stílust, amit elkezdett, közben pedig arcomon vigyor. Amennyiben továbbra se lesz megvétózva a tánc ötlete, akkor bevezetem a parkettre, ahol kb egy tucat ember táncol, szóval nem sok, de nem is kevés, majd elkezdek táncolni. Pörgősebb szám megy, így nem simulok annyira a lányhoz, de azért nem engedem messze magamtól, kezét vagy derekát mindig fogom.
- És egyébként itt a partyn hogy érzed magad? Mennyire vagy zavarban a sok ember miatt? – kérdezem tánc közben, és kíváncsi vagyok a válaszára, nem szeretném, ha feszélyezve érezné magát akár a tucatnyi ismeretlen miatt, vagy bármi más miatt.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Kedd. Jún. 02 2015, 18:54


Diego & Emily

Immár Diego karjai közt tökéletes az idill, és boldogan döntöm fejem a vállára, ahogy közelebb húz magához. Mellette máris oldódik a bennem lévő feszültség, de ennek ellenére még mindig minden lépésemre figyelek. Most nem arról van szó, hogy be kell illeszkedjek egy társaságba, hanem meg kell feleljek Nekik... és Diego túl fontos számomra ahhoz, hogy ezt félvállról vegyem. Talán ezért is tartott napokig, mire sikerült bepakolni, kiválasztottam a tökéletes ajándékot, a megfelelő ruhát, és minden mást.
-Majd nézd meg.- felelem pajkos mosollyal, szűkszavúan Alana ajándékát illetően, mert őszintén lehetetlen lenne elmagyarázni a finom ezüst ékszer valódi milyenségét. Vagy tetszik valakinek, vagy utálja, szóval remélhetőleg Alana az előbbi csoportba tartozik.
-Ezt...- akadok meg kicsit a mondatai hallatán -...jó, hogy csak most mondod.- kúszik apró megkönnyebbült mosoly ajkaimra. -Ha tudom, akkor valószínűleg háromszor ennyire izgultam volna.-
Vallom be becsületesen, pedig így is eléggé a torkomban dobogott a szívem a család véleménye miatt. Remélhetőleg holnapra elmúlik ez az egészséges szorongás is, de ma még nem nagyon akar távozni. Viszont a tánc egész jó megoldás erre, így eszemben sincs megvétózni Kedvesem ötletét.
-Egyáltalán nincs.-mosolyodom el én is, és engedelmesen hagyom, hogy bevezessen a parkettre. Egy pörgősebb szám megy, s ennek megfelelően lendülünk mi is táncba.
-Zavarban? Nem, azt hiszem zavarban nem vagyok.- felelem továbbra is nevetve -Mindenki jófej és aranyos, és meg szeretnék felelni Nekik.-

Brazíliai kiruccanás | Martín család kertje | outfit



Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Szer. Jún. 10 2015, 23:07

Jó ideje ismerem már Emilyt, így érzem, hogy jobban ellazul, mikor már magamhoz húzom. Érthető, hogy ideges, én is az voltam a tesójával való találkozás előtt, bár ez neki azért nagyobb dolog, mármint abból a szempontból, hogy az én családomban jóval több ember van, akikkel most találkozott is. Na de majd feloldódik, és remélhetőleg hamarosan már feszültség nélkül kezd el csevegni bármelyik rokonommal. Ha már rokonság, hát csak megkérdezem, mit vett húgomnak szülinapjára, de konkrét választ nem tudok meg.
- De mi az? Legalább egy támpontot adj. Valami ékszer? Vagy valami tárgy? – faggatom tovább, bár gyanítom, hogy ékszer lehet, mert a dobozkát láttam, abba mondjuk egy enciklopédiát nehezen tenne bele az ember.
- Tudom, nem véletlenül nem említettem. De amúgy nem volt kétségem, hogy megfelelsz majd nekik, elvégre egy fantasztikus lány vagy, és tudtam, hogy ezt ők is észre fogják venni. – mosolygok rá egy szeretetteljes mosoly kíséretében, és kap tőlem egy puszit is.
- Remek. – mondom továbbra is mosollyal az arcomon, így mivel nem lett megvétózva a tánc, hamarosan már mozgunk is az ütemes zene ritmusára, de közben azért beszélgetünk.
- Ne aggódj! Megfelelsz nekik! Bárkivel beszéltem, az csak pozitívumokat mondott rólad, szóval ne parázz. – nyugtatom meg, majd a következő pillanatban megpörgetem Emilyt, és bár nem tudom, hogy számított-e rá, de határozottan tartom, így el nem eshet, még ha picit el is veszítené az egyensúlyát. Nemsokára vége a számnak, és lassabb zene kezdődik, Alana kedvence, egy romantikus szám, így közelebb húzom magamhoz Emilyt, és mindkét kezemet derekán pihentetem.
- Mivel ez a zene szól, azt jelenti, hogy mindjárt 22:32, vagyis az a perc, amikor Alana megszületett pontosan 18 évvel ezelőtt, szóval készülj fel a tűzijátékra. – közlöm a lánnyal az infót, hogy ne ijedjen meg nagyon, ha elkezdődik a durrogás. Alighogy befejezem a mondatot, már jön is az első tűzijáték, egy piros, majd szépen követi több szín, megvilágítva teljesen a sötét égboltot. Felpillantok az égre, majd Emilyre, és megfogalmazódik bennem valami, amit ki kell mondanom.
- Emily… Szeretlek. – mindenféle kertelő szöveg nélkül böktem ezt most ki, és éreztem én már egy ideje, hogy ez kikívánkozik belőlem, a két hónapos fordulónkon akartam elmondani ezt neki, de úgy éreztem, hogy ez most szinte egy tökéletes pillanat ehhez, zene, tűzijáték, mi kell még? Belenézek gyönyörű szemeibe, és enyhén beleharapok az alsó ajkamba, kíváncsi vagyok, hogy reagál erre. Eddig is szerettem, éreztettem is ezt vele, de a napokban jöttem rá, hogy ténylegesen szerelmes is vagyok. Én mondtam ezt ki először, és nem tartom papucs dolognak, ha valamit érzünk, akkor azt ki kell mondani, én mindig is ezt vallottam.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Csüt. Jún. 11 2015, 00:24


Diego & Emily

Ó nem, Alana ajándékáról nem áll szándékomban elárulni semmit...na de ki elég kitartó ilyen csodálatos barna íriszekkel szemben?
-Ékszer...- adom fel a titkolózást -...három apró világoskék topázzal. Nagyon remélem, hogy szereti a kéket.- teszem még hozzá, ha már így is elárultam a főbb vonásokat.
Amikor Diego megemlíti, hogy Édesanyja és Alana elég kritikusak szoktak lenni a barátnőivel szemben, kissé megtorpanok, de eszméletlenül aranyosan nyugtat meg.
-Köszönöm Szívem!- suttogom fülébe hálás mosollyal, és viszonzom a puszit. Minden nőnek ilyen pasit kívánnék, na persze nem Őt. Ő csak az enyém.
Ahogy a parkett felé vezet, egy pillanatig ismét megtorpanok, de eszemben sincs megvétózni tervét. Boldogan indulok Vele a táncolók közé, és miközben már a zene ritmusára  mozgunk, sem adja fel Diego a megnyugtatásom. Igyekszem tényleg komfortosan érezni magam, de sajnos mondhat bármit, egy ideig még marad az általános izgalom. Talán holnapra elmúlik, talán. Szavai mégis jól esnek, viszont nincs időm reagálni, mert megpörget. Kicsit váratlanul ért, de boldogan fordultam saját tengelyem körül, míg végül újra karjai közt kötöttem ki, hatalmas mosollyal arcomon. Imádom, ha megpörgetnek, s hogy ezt tudta-e? Fogalmam sincs...de eltalálta!
Amint vált a szám, érzem megnyugtató kezeit derekamon, ahogy finoman magához húz. Tekintetem az övébe fúrva hallgatom a fontos információkat.
-Ez nagyon aranyos! Szóval készüljek fel...- a színes fényekre és hangos durranásokra. tenném még hozzá, miközben tekintetem automatikusan az égre emeltem, de már nem volt időm kimondani, mert azonnal el is indult a tűzijáték.
-Ez gyönyörű.- suttogom inkább csak magamnak, amikor Diego tekintetét érzem arcomon. Nem tudom az égbolt helyett miért engem kémlel, mindenesetre kedvesen simítva arcát találják meg barna íriszeim az övéit. És ebben a pillanatban akadt el a lélegzetem. Szeretlek...Szeretlek...Szeretlek... csengenek fülemben szavai, és bármennyire is tudom, hogy reagálnom kéne, egyszerűen képtelen vagyok megszólalni.
-É...Én...- keresem saját hangszálaimat, de szinte biztos, hogy ez nem fog könnyen menni, így inkább nyakába kulcsolva kezeim szorosan átölelem.
-Én is szeretlek!- suttogom fülébe -Nagyon, nagyon.- teszem még hozzá megerősítve, ha a pillanatnyi lesokkolódásom elbizonytalanította volna. Még szép, hogy szeretem, már mint barátomat is szerettem, és a parkban történtek után csak még jobban szeretem, a probléma mindössze az, hogy valami miatt én nagyon komolyan veszem a szó jelentését. Viszont biztos vagyok az érzéseimben, szóval miért ne?

Brazíliai kiruccanás | Martín család kertje | outfit



Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Szomb. Jún. 20 2015, 22:00

Csak sikerül kihúznom Emilyből, hogy mit vett Alanának, és mikor mondja, hogy reméli, hogy húgom szereti a kéket, széles vigyor kúszik arcomra.
- Hogy szereti-e a kéket? Drágám, le akarta szedni rólad ezt a ruhát, ami most rajtad van, annyira imádja ezt a színt, meg tetszik neki a ruhád. Csodálkozom, hogy neked nem mondta. Nekem ez volt szinte az első, amivel nyitott. De aztán mondtam neki, hogy a ruhád levételét inkább hagyja meg nekem. – mosolygok rá, és incselkedőn rákacsintok. Igen, szándékomban állt majd a buli után megszabadítani a ruhájától, meg minden ilyesmi, ami ez után következik, és ahogy ismerem, nem nagyon ellenkezne. Igencsak egymásra találtunk, minden értelemben. Na de jelenleg ilyen dolgokra még nem gondolok, mert a végén még gondok lesznek nadrágomban, inkább Emilyt nyugtatom meg, hogy ne izguljon annyira a családom miatt, és talán sikerül is valamennyire. Tovább oldom a hangulatot a tánccal, meg azzal, hogy megpörgetem, és látva széles mosolyát, a szinte már gyermeki örömöt az arcán, felnevetek, azt hiszem, ezt a mozdulatot eltaláltam. Ezután megosztom vele, hogy mindjárt tűzijáték, nehogy nagyon megijedjen, aztán már kezdődik is a hangos színkavalkád az égen.
- Szerintem is… - értek egyet Emilyvel, bár én kevésbé az égre, és sokkal inkább rá értem ezt a jelzőt. Arcát fürkészem, ahogy a sötétben megvilágítja hol egy piros, hol kék, hol sárga vagy épp zöld fény az égről, annyira szép. Nem sok időnek kell eltelnie, ajkaimat el is hagyja a „Szeretlek” szó, minek nem várom minden áron a viszonzását, tudom, hogy Emily nehezebben fejezi ki az érzelmeit, meg ő talán nem is jutott még el arra a szintre, hogy szerelmet érezzen irántam, de természetesen azért jó lenne, ha ő is kimondaná. Először csak dadogni kezd, de aztán szinte a nyakamba ugrik, én pedig szorosan magamhoz ölelem, főleg azután, hogy ő is kijelenti, hogy szeret, méghozzá nagyon. A szívem ettől roppant mód felgyorsul, és boldog vagyok, nem is kicsit. Nem szoktam dobálózni a szeretlek szóval, ha mondom, azt komolyan gondolom, de szerintem Emily is így van ezzel, meg igazából minden normális ember.
- Nem is tudod, mennyire boldoggá tettél most. – suttogom a fülébe, majd belenézek gyönyörű szemeibe, és megcsókolom, még mindig szorosan magamhoz ölelve. Más ezt a kijelentést lehet nyálasnak találná, de brazil vagyok, és mi szeretjük kifejezni az érzelmeinket, szóval innentől nem érdekel, ki mit gondol.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Vas. Jún. 21 2015, 01:24


Diego & Emily

Diego arcán a vigyor bármit is jelentsen, én már boldog vagyok. Imádom, amikor mosolyog, amikor őszintén, felhőtlenül boldog, és talán ezért is mertem bevállalni a családi látogatást, mert tudom milyen fontos ez Neki.
-Huhh, akkor megnyugodtam.- esik le hatalmas kő a szívemről, hogy Alana ajándékával ezek szerint mégsem nyúltam félre. Pajkos szavai viszont az én arcomra is mosolyt varázsolnak, bár idegen környezetben hajlamos vagyok szégyenlősen viselkedni. -Nem említette a ruhát, de azért várjunk még ezzel, Kedves.- nevetem röpke puszit nyomva arcára, bár szerintem pontosan tudja, hogy ez a jog tényleg őt illeti. Viszont a mai este első körben még nem rólunk szól, hanem a Húga születésnapjáról, a bulizásról, és ennek megfelelően indulunk a táncparkett felé.
Nem csoda, hogy tánc közben is pontosan megvan az az összhang, ami a kis párosunkra jellemző, és mégis meg tud lepni a pörgetéssel, anélkül, hogy megbontaná ezt a harmóniát. Imádok táncolni, főleg forogni, mert eszembe juttatja a gondtalanságot. És talán túl nyilvánvalóan sugározzák szemeim ezt a gyermeki örömöt, ha egy nevetést is sikerült kicsaljak Diegoból, aki a következő, lassú szám alatt már a fontos információkat sorolja.
Be sem fejeztem a mondatot, amikor elindult a gyönyörű tűzijáték, fesztiválhangulatot és szilvesztert idézve, és talán le sem tudtam volna venni a szemem a hangos színkavalkádról, ha nem éreztem volna Kedvesem pillantását arcomon. "Szeretlek" csengnek tisztán szavai, arca nem követelőző, tudom, hogy nem várja el tőlem ugyan ezt a választ, de hatalmas hazugságnak éreznék bármi mást. Ugyan normális hangon nem megy, a hangszálaim minden fontos pillanatban feladják a küzdelmeket, és már így is elég hosszúra sikeredett a dadogás rész, ezért inkább átölelve suttogom fülébe a szavakat, és jólesően simulok szoros ölelésébe. Szeretem Őt, szerelmes vagyok, már viszonylag régóta tudom... De ha Ő nem mondja ki ilyen nyíltan és váratlanul, akkor továbbra sem vallottam volna be még magamnak sem, nemhogy Neki. Elrejteni az érzéseim szinte a lételememmé vált, ilyen szempontból Diego a szöges ellentétem, Ő mindig nyíltan kimutatja érzelmeit, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok.
Meleg, barna íriszeiben látszik a boldogság, amiről beszélt, és gyanítom, hogy az enyémek is hasonlóan csillognak. Mégis lehunyt pillákkal merülök el édes csókjában, eddig nyakában pihenő kezemmel finoman simítva tarkóját.
-Dehogynem!- felelem apró mosollyal, pár pillanat erejéig megszakítva csókunk -remélhetőleg pont annyira, mint amennyire én is boldog vagyok.- teszem hozzá utóbb, némi huncutsággal hangomban, arcát gyengéden két kezem közé fogva. Azok a barna szemek, a fél világot jelentik számomra, és akár hajnalig csókolnám Őt szívem szerint, de pontosan tudom, hogy számára kétszer olyan fontos ez a pillanat, hisz ez mégiscsak a Húga szülinapja. Én pedig nem szeretném galád módon elrabolni. Ha rajtam múlik még sok, nagyon-nagyon sok időnk lesz egymásra, de Alana csak egyszer 18 éves.
-Viszont...- kezdem kissé bocsánatkérően -...szerintem a Húgod elvárná, hogy gratulálj.- keresem meg kezeit a hátam mögött, s belekulcsolva ujjaim finoman bontakozok ki öleléséből, még egy utolsó röpke csókot lehelve ajkaira. -Egyedül, vagy menjek Veled?- kérdezem Tőle, még mielőtt végleg elengedném, mert a legutolsó amit szeretnék, az befurakodni Diego és a családja közé és sajnos családügyileg meglehetősen analfabéta vagyok.

Brazíliai kiruccanás | Martín család kertje | outfit



[/quote]
Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Pént. Jún. 26 2015, 21:02


Emily megkönnyebbül, mikor megnyugtatom, hogy jó volt az ajándékválasztás Alana számára, a színe legalábbis biztosan, de maga az ékszer is tutira tetszik neki. Viszont egy kis pajkos megjegyzés belefér ezzel kapcsolatban, és felnevetek azon, amit mond.
- Természetesen, önző vagyok, ruha nélkül csak én láthatlak. – kacsintok rá, és vigyorogva tűröm a pusziját. Alapjáraton nem vagyok önző,de had tartsam már fenn a jogot, hogy a barátnőmet csak én szemlélhessem meztelenül.
Rövid időn belül táncolásba kezdünk, először pörgős számra, ahol meg is pörgetem páromat, majd lassabb dal következik, én pedig előveszem romantikus énemet, és bevallom a lánynak, hogy szeretem őt. Legnagyobb örömömre ezt viszonozza, és boldogan húzom magamhoz. Aranyos, amit mondd arra a kérdésemre, hogy tudja-e, mennyire boldoggá tett, de szerintem én picivel boldogabb vagyok, hisz velem ellentétben Emily nehezebben fejezi ki az érzelmeit, és az, hogy most kimondta, hogy szeret, az nagyon remek. Ahogy látom gyönyörű, csillogó szemeit, úgy érzem, nem akarom kiengedni a karjaim közül, de aztán felfogom szavai értelmét, és hogy miért is húzódik el picit tőlem, és egyetértően bólogatni kezdek. Ez az este tényleg egy szem húgomról szól, és tényleg itt az ideje, hogy átadjam én is az ajándékomat, így most már csak összekulcsolt kezeinkkel kapcsolódunk egymáshoz.
- Igazad van, végülis előttünk az egész végtelen jövő. – mosolygok rá szerelmesen, hisz tényleg igencsak hosszú távra tervezek, remélem ő is.
- Gyere velem, mert az ajándéka részben téged is érint. – válaszolok kérdésére, mert ahogy én se tudtam, hogy ő mit vett Alanának, én se mondtam el neki, mindenképp meg akartam várni, hogy hogyan alakul majd kettejük között a viszony, de most már látom, hogy jó lesz ez, nem lesz itt probléma. Az ajándékért be kell menni a szobámba, mert a táskában van, de ott van a hátsó bejárat mellett közvetlenül, szóval nem kell messzire menni. Kiveszem a borítékot, majd farzsebembe csúsztatom.
- Az ajándék megvan, most már csak drága húgomat kell megkeresni. Áá meg is van, természetesen az emberforgatag közepén, és kissé már be van csiccsentve. – nevetem el magam, hiszen tényleg, látom a húgomon, hogy nem áll a legstabilabban már a magassarkúiban, de hát ki ítélné el azért, amiért iszogatott kicsit, elvégre a szülinapja van.
- Alana, boldog szülinapot! – nyújtom át neki a borítékot, aki sűrű köszönetmondások közepette feltépi azt, és megnézi a tartalmát, majd a nyakamba ugrik, de olyan lendülettel, hogy kénytelen vagyok elengedni Emily kezét, és két kézzel elkapni húgomat.
- Jaaaj, köszönöm, köszönöm köszönööööm! Imáááádlaaaaak! – kiáltja a fülembe, és millió puszival halmoz el, majd leszállva rólam, Emilyt is szorosan magához öleli. – Fantasztikus hetet fogunk együtt tölteni! Remélem tudod, hogy neked is jönnöd kell bárhova, ahova megyünk! – néz rá barátnőmre, ki valószínűleg értetlenül áll a dolgokhoz most.
- Kapott egy repülőjegyet Hollywoodba a nyárra, hogy egy hétig nálam legyen. Mit gondolsz, elpesztráljuk ezt a hibbant kis libát egy hétig? – nézek Emilyre vigyorogva, majd felszisszenek, mert a hibbant liba jelzőre Alana nagyot csíp az oldalamba, de tudja, hogy csak viccelek.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Szomb. Jún. 27 2015, 00:57


Diego & Emily

Csak nevetgélve csóválom fejem szavaira, mi szerint önző, és csak Ő láthat ruha nélkül. Jó nagy probléma lenne, ha ezt máshogy gondolná, de mivel táncolni kezdünk, inkább már nem említem meg neki, csak egy puszit kap.
Fogalmam sincs, hogy Diego tervezte-e, hogy elmondja nekem érzéseit, vagy csak a pillanat mondatta ki vele a szavakat, de engem meglepetésként ért. A lehető legjobb meglepetésként. S hogy sikerült magamhoz képest egész jól kezeljem a szituációt, amivel még boldoggá is tettem, rátesz egy nagy lapáttal az örömömre, s arra, hogy még véletlenül se akarjam elengedni. Szeretem Őt, élvezem ölelését, kívánom csókját, és örömmel veszek el tekintetében. Ha lenne rá lehetőség, most csak elnyújtanám a pillanatot, hogy örökké tartson, de nem szeretném, hogy Diego miattam ne vegyen százszázalékosan részt a Húga születésnapján, így kénytelen vagyok elereszteni. Ennek ellenére boldogan veszem tudomásul, hogy ujjaink továbbra is összekulcsolva kapcsolódnak egymáshoz, s hogy kimondja azt, amit titkon én is remélek.
-Az egész jövő...jól hangzik.- ízlelgetem szavait édesen mosolyogva Rá. Nem vagyok az a lányka, aki pár hónap után kipróbálja hogy hangzana a férjezett neve és eltervezi a leendő kölykök számát és nemét, de hosszútávra terezek Diego-val. Már az is nagy szó, hogy merek Vele tervezni, merek Rá számítani, és pontosan tudom, hogy holnap is ugyanennyire fogom szeretni Őt, ha nem jobban. A bátyámon és Lizbethen kívül sosem bíztam senki másban, sosem akartam senkitől függeni, de Vele minden olyan...magától értetődő? Iigen, olyasmi.
-Miazhogyengemisérint?- kérdezem egy szuszra, elkerekedett szemekkel és pillanatok alatt ugrik össze a gyomrom fele akkorára, mint volt. Te jó ég, fogalmam sincs mit tervezett Diego, hisz pont ugyan úgy titkolózott előttem, mint én előtte, de arról nem volt szó, hogy érintett vagyok. Bár őszintén szólva semmi nem jut eszembe, ami lefedné ezt a kijelentését, de mi van, ha valamit csinálnom kéne, vagy -vagy ki tudja? Jó, azt hiszem ezt a pánikot nem sok minden indokolja, de azért mi van, ha nem felelek meg az elvárásoknak?
-Mindenesetre adjuk oda, mert most már én is kíváncsi vagyok!- sürgetem kedvesen, amíg a szobában pakol, mert már tényleg nem tudom, mit gondoljak. Tuti, hogy valami jót talált ki Diego, van érzéke a meglepetésekhez, de kicsit aggaszt, hogy mi lesz benne a szerepem.
Tekintetét követve találom meg Alanát, akin tényleg látszik némi mámor és boldogság, ami érthető, hisz egyszer 18 éves az ember! Ráadásul innentől kezdve már legálisan iszogathat, és sok sorstársához képest, Ő legalább még két lábon van. Bár, ilyen esetben a magassarkú nem a legjobb választás...mondjuk pont én mondom, aki átlagosan 10 centin sétál nap mint nap, szóval inkább csak szurkolok a bokájának. Nagyon rosszul tud esni ilyenkor egy ínszalaghúzódás. Tapasztalat.
-De legalább jól érzi magát!- nevetek Kedvesemmel együtt, habár egyre jobban aggaszt, hogy mit szólna vajon ahhoz, ha engem látott volna a 18. születésnapomon. Bolond egy időszak volt, lezártam, de tudom, hogy ha nem szeretnék félreértéseket, majd be kell számoljak egyszer. Viszont egyelőre inkább izgatottan lépkedek mellette, szinte kapaszkodva biztonságot nyújtó kezébe, s csak akkor eresztem el, amikor felhőtlen örömmel ugrik Alana a nyakába.
Akaratlanul is széles mosolyra húzódik a szám, olyan jó nézni a két testvért. Arra viszont nem számítottam, hogy a lányka végül engem is szorosan magához ölel. Fogalmam sincs mire véljem a szavait, de én is átkarolom Őt, míg végül Diego magyarázata egyből értelmet ad a dolgoknak. Ó, ha csak ennyi az én szerepem, akár Hollywoodba is költözhet.
-Hé, Alana mindössze két évvel fiatalabb nálam! Csak ne tessék bántani Miszter!- kelek nevetve a lány védelmére -És nagyon, nagyon örülök, hogy jössz! Még szép, hogy szívesen látjuk!- nézek ismét a lányra, majd Kedvesemre, s válaszolok kicsit finomítva szavain -Addigra összegyűjtöm az össze király boltot, kis kávézót, és értelmes programot!- teszem hozzá, és őszintén örülök annak, hogy Alana tényleg ellátogat a városba. Nagyon aranyos lány, és tüneményesek együtt a testvérével. Én el se tudnám képzelni, hogy Dan ne legyen a közelemben, s még csak belegondolni sem szeretnék, hogy milyen lehet Diego-nak folyton távol lenni a családjától. Ez legalább nem csak Alanának, hanem Neki is ajándék, és ismét bebizonyosodott, mennyire ért a tökéletes meglepetés kiválasztásában. Majd nem felejtem el megemlíteni, hogy milyen büszke vagyok Rá, mert Húga önfeledt mosolya alapján nagyon eltalálta, mire vágyik a lány.

Brazíliai kiruccanás | Martín család kertje | outfit



Vissza az elejére Go down
Diego Martín
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : Segédrendező
Hozzászólások száma : 78

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Szomb. Jún. 27 2015, 16:22

Elviccelődünk, majd a romantika kerül előtérbe, de hát ez így pont normális is egy kapcsolatban. Azonban bármennyire is jó lenne, ma este nem fókuszálhatok kizárólag Emilyre, hiszen a mai nap a húgomról szól.
- Szerintem is. – küldök felé én is egy mosolyt, és talán mások túlságosan optimistának mondanának, hogy az egész jövőről beszélek már,de én tényleg simán el tudnám képzelni a jövőt Emilyvel, azonban mindent a maga idejében,meglátjuk majd mit hoz a sors. Én mindenesetre reménykedem a legjobbakban, mert annyi biztos,hogy nagyon szeretem ezt a lányt, és boldog vagyok, hogy velem van. Na de ezek után tényleg ideje, hogy Alana megkapja az ajándékát, és felnevetek Emily pánikkal fűszerezett hangján, mikor kifakad, hogy hogy értem, hogy ő is érintett Alana meglepetésében.
- Majd meglátod. – kacsintok rá, és megsimogatom az arcát, hogy ne izguljon, semmi rossz nincs benne. Kisugárzásán érzem az izgalmat, ahogy a szobám felé tartunk a borítékért, de tényleg nincs miért aggódnia. Hamar megtalálom Alana-t, igazi kis társasági pillangó, ott van bent a tömegben, de nem zavartatom magam, simán elindulok arrafelé, picit félretolva az őt körülvevő rokonokat, ismerősöket.
- Így van, én aztán nem ítélem el emiatt, voltak nekem ennél már jóval görbébb estéim. Viszont most már figyelnie kell neki is, mert nagykorú lett, és neki kell vállalnia a felelősséget a tetteiért. – mondom nagy bölcsen, noha szerintem nem fog olyan nagy hülyeségeket csinálni, jól lettünk nevelve, bár azért necces helyzeteim nekem is voltak, de nagy bajba sose keveredtem szerencsére. Na de csak odaérünk, én pedig átnyújtom húgomnak az ajándékát, mire puszi-és köszönöm özönt kapok, valamint azt, hogy a nyakamba ugrik, de Emily sem marad ki a nagy örömködésből. Elviccelődök, hogy pesztrálnunk kell majd Alanát, de a lányok összefognak ellenem, én meg ezt nem hagyhatom annyiban.
- Ja tényleg, ti közel álltok egymáshoz korban. És most jut eszembe, hogy az USA-ban egyikőtök se számít még nagykorúnak. Két kis bébire kell majd vigyáznom. – mondom vigyorogva, a végén szinte már gügyögve, és mindkettejük arcát gyengéden megcsipkedem, pont úgy, ahogy az idősek szokták a kisgyerekeknek. Szívás ez, főleg a húgomnak, aki bár itt Brazíliában nagykorúnak számít, de az Államokban bizony 21 év ennek a határa.
- Amúgy, még jó, hogy vagy, Emily, mert engem aztán nem rángattok el boltba, a ruhavásárlásból és egyéb lányos dolgokból engem hagyjatok ki! – jelentem ki határozottan, mert Alana imád vásárolni, de én nem sok hasznára lennék, mert hamar megunom az ilyen programokat, mint általában minden egyes férfi egyed. Na de Alana nem sokáig marad a miénk, mert mások is jönnek ajándékokat adni neki, szóval le leszünk ejtve ezután, bár azért még kapok egy puszit meg egy nagy ölelést a leányzótól, hogy érzékeltesse, nagyon örül az ajándékomnak.
- Na, ismét kettesben maradtunk, mihez lenne kedved? – karolom át Emilyt, és most teljes mértékben rábízom a döntést, hogy mit szeretne csinálni.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Vas. Jún. 28 2015, 02:57


Diego & Emily

Szinte észre sem vettem, hogy a Diego-val töltött idő alatt mennyire elmúlt a szorongásom, a furcsa megfelelési kényszer, és mennyivel felszabadultabb, boldogabb lettem mellette. Más erre nem képes...és ha ez vár rám a jövőben, akkor köszönöm, leszek olyan önző, hogy nagyon fogom szeretni, és semmi esetre sem engedem el Őt.
S bár annak ellenére, hogy szavai hallatán -mi szerint érintett vagyok- ismét visszatér a néhai izgulás, de már közel sem olyan elviselhetetlen, mint az első órákban volt. Lehet ehhez az is hozzájárul, hogy a társaság nagy része már jól érzi magát, mindenki közvetlenebb, mindenki megszokta a jelenlétem, és senki nem vet rám kérdő pillantásokat, hogy mégis ki lehetek, miközben Alana felé tartunk átadni Diego ajándékát.
-Na majd mesélhetsz azokról a görbe estékről!- veregetem meg Kedvesem vállát, bár lehet nem szeretnék én mindent hallani. Nem mintha elítélném bármiért, amit anno csinált, vagy nem mehetne el most is akármelyik buliba a haverjaival, csak nem kell mindenről tudjak. Najó, ennek ellenére eszméletlenül kíváncsi vagyok, szóval ha már választani lehet, akkor meséljen, nekem is kell.
Még szívesen hozzáfűzném, hogy ne izguljon Alanáért, nem hiszem, hogy Ő lenne az, akit majd az őrsről kell kihozni, de addigra odaérünk hozzá, és ajándéka láttán csak úgy sugárzik a lánykából a boldogság. Nem csak Diego-t, hanem engem is megölel, amit először nem tudok mire vélni, de hamar magyarázatot kap minden.
-Hadd ne fejtsem ki, hogy ez mit jelent Mr. Egyetlenfelnőtt!- gügyögöm durcásan vissza Diego-nak, tűrve az arccsipkedést. -Csak egy kétségbeesett telefon, és máris gyermekrablásért fognak körözni.- fejtem ki természetesen mégis, hogy mikre is vetemedhetek, ha nem viselkedik. Nem mintha egy percig is komolyan gondolnám, a következő pillanatban már csak fejcsóválva nevetek a közös hülyeségünkön. Viszont nem hagyhatom ki, hogy ha Alana Hollywood-ba jön, ne mutassam meg neki a legjobb csajos helyeket, ne vigyem el minimum egyszer vásárolni, és abba tündéri kávézóba, ahonnan még csak elvitelre sem merek Diego-nak hozni valamit, mert már a papírpohár színén kiborulna, nem is beszélve a mintájáról.
-Értettük főnök!- pillantok cinkosul Alanára -Majd addig a Te feladatot az lesz, hogy levakarsz minden Alanáért ácsingózó pasit a nyakunkról, jó?- nevetek immár Diego-ra, megfogalmazva talán egyetlen aggályát -Egyébként viccet félretéve, majd tényleg összehozzuk a legkirályabb hetet, ami elképzelhető!- teszem hozzá gyorsan, mielőtt még túl fájó pontra tapintok Kedvesem kis lelkében. Sose viccelődj egy bátyussal a húga szerelmi életéről...ezt több fejezetes leckékben tanultam meg az évek alatt, nem magam, hanem mások kára láttán. Bár lehet csak Dan kezelt úgy, mint egy törékeny kristálypoharat, bár kb. egy éve átesett a ló túloldalára, de szerintem Diego még nem tart ott.
Miután felköszöntöttük a Szülinapost, és megbeszéltünk néhány dolgot, kénytelenek voltunk átengedni Őt a többi vendégnek, s ismét kettesben maradtunk.
-Hm, először is gratulálni, hogy milyen jó Nagytesó vagy!- hajtom fejem Diego vállára, ahogy érzem átkaroló kezeit. -Másodszor pedig fogalmam sincs.- vallom be őszintén, mert már így is sok meglepetés ért a nap folyamán, és nem tudom mi jön még.
-Van még valami konkrét terv, vagy hogy szokott lenni? Mindenki táncol egy kicsit és hazaszállingóznak a vendégek, vagy hajnalig tart az ünneplés, vagy nem is tudom... Már a tűzijátékra sem számítottam, szóval tényleg nem tudom.- pillantok tanácstalanul barna íriszeibe, mert annak ellenére, hogy a legegyszerűbb kérdést tette fel Diego, most nem igazán tudok arra gondolni, hogy ÉN mit szeretnék. Ez nem rólam szól, nem is szeretném, hogy így legyen, én csak azt szeretném, hogy mindenki jól érezze magát, ne legyek útban, és lehetőleg mindenki szimpatikusnak találjon. Jó, tudom, hogy ez lehetetlen, de próbálkozni ér!
-Viszont ha az elfogadható válasz, akkor most csakis egy puszit kérek.- pipiskedek röpke csókért -És egyébként tényleg csinálhatunk bármit.- teszem hozzá, miután megkaptam a puszit. -Leülhetünk, táncolhatunk, sétálhatunk, maradhatunk egy helyben...de egyébként ha Neked kell még valami fontosat megbeszélj, elintézz vagy köszönj a rokonoknak, akkor nyugodtan itt hagyhatsz ám.- folytatom, nehogy úgy érezze, hogy most ide van kötve -Nem kell pesztráld a kis bébit...- jelentem ki kissé durcásan még az előbbiért, ám szám sarkában továbbra is a mosoly bujkál, és pontosan tudhatja, hogy csak ugratom.

Brazíliai kiruccanás | Martín család kertje | outfit



Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego   Today at 00:51

Vissza az elejére Go down
 

Brazíliai kiruccanás ~ Emily&Diego

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-