Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Vending machine games || Emily&Callie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Vending machine games || Emily&Callie   Szomb. Szept. 13 2014, 22:19

Még csak nemrég kezdtem a tanítást, szóval nem mozgok túl otthonosan az egyetem falain belül. Mondjuk legalább már nem tévedek el, meg amúgy sem vagyok annyira szerencsétlen, mint amilyennek az emberek néznek. Apró trükkök hiányoznak már csak, hogy tökéletesen ismerjem az épületet. Például hova dugják el a szertár kulcsát a takarítók, amikor elő akarok onnan kutatni valami rég elfeledett kincset, vagy hogy mi a varázsszó a campuson, ami miatt elhiszik a diákok, hogy tanár vagyok. Nem tehetek róla, hogy fiatal vagyok, arról meg végképp nem, hogy nem nőttem nagyra. Így elég nehéz tiszteletet gyakorolni, de eddig nem is volt szükségem az erőm fitogtatására, remélhetőleg ezután sem lesz. Képes vagyok rá, de nem szoktam hobbiból, amúgy sem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé.
Emellett még azt sem ártana megtudni, hogy hogyan lehet rávenni az automatát, hogy odaadja az idióta csokimat. Mert én bedobtam a pénzt, megnyomtam a gombot, el is engedte a csokit, de leesni nem akar, annyi szent. Mérgesen fújtatva toporzékolok egyet. Először csak finoman kocogtatom az üveget, aztán tenyérrel jól rácsapok egyet, kong is nagyot, de semmi. Szerintem valamivel oda van ragasztva az a csoki. Bár lehet, hogy csak az életösztön dolgozik benne, mert tudja, hogy ha leesik, az enyém lesz. Már elég régen ettem, és édességre vágyok igazán, nagyon akarom azt a csokit, de ettől sajnos nem fog leesni. Ismét mérgeset sóhajtok. Itt az ideje segítséget kérni.
- Szia! Figyi, figyelj csak... - Állítom meg az első lányt, aki eljön a folyosón. Szegény, nem tett semmit, csak éppen rosszkor volt rossz helyen. Kicsit sajnálom, hogy pont őt sikerült letámadnom, de ha esetleg nem akarja megállni, kiteszem a kezeimet a vállaihoz, hogy megállítsam. Nem, nincs szökdösés.
- Nem tudod, hogy lehet kiimádkozni onnan a csokit? Segítesz? - Remélem egy régi diákot fogtam ki, aki már évek óta ide jár és ismeri mindegyik masina csínját-bínját. Vagy legalább van valami értelmesebb ötlete, mint püfölni meg rugdosni, mert azt én is tudom, csak nem túl nőies. Meg talán nem is ebbe az intézménybe való viselkedés, főleg nem egy tanártól.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Vas. Szept. 14 2014, 01:36

Az első napokat csak túl kell élni! Örök igazság... így meg sem próbálkozom elsőre odatalálni a marketing órámra, kontaktust keresni a diáktársaimmal, vagy 10 percnél előbbre gondolkodni. Ugyanis esélytelen, és ha az ember próbálkozik, akkor csak frusztrált lesz, ami miatt nem sikerült neki. Na ezt én ügyesen megkerülve, inkább maradok az alapfokú szorongásnál, amit a sok ember eleve kivált, az is bőven elég. Reggel még csak kellemesen izgatott voltam a kíváncsiság miatt, s mert komfortosan érzem magam idegen helyeken, de sajnos az iskolának van egy olyan családias légköre, ami nem hagyja, hogy "kíváncsi turista"-ként barangolj, pedig azt határozottan jobban bírtam volna. Így most délutánra már jobban ismertem annál az egyetemet, hogy a kíváncsiságom hajtson, de még nem eléggé, hogy kényelmesen érezzem magam benne. Szóval csak a túlélés számít, napról napra jobb lesz. Legalábbis bízom benne. Csak ne kellene a márványpadló miatt folyton arra figyeljek, hogy el ne csússzam. Kellett nekem a kedvenc magassarkúm felvenni?! Mert hogy a kedvenc muffinomból becsomagoltam négyet, oké. A kedvenc farmereben vagyok, rendben. De ennyi kabala bőven elég lett volna, mégis hogy jutott eszembe tűsarkút venni... szitkozódom magamban, amikor hirtelen egy kezet érzek a vállamon, és csak ekkor eszmélek rá, hogy az előbb valószínűleg engem szólítottak meg.
-Elnézést, igen, bocsánat...- torpanok meg hirtelen, és fordulok a kéz tulajdonosa felé. Kedves arcú nő, nálam úgy 5-8 évvel lehet idősebb, de hogy diák, tanár, vagy valaki hozzátartozója már nem tudom megállapítani.
-Az igazság az, hogy ez az első napom itt, szóval nem tudom van-e valami különleges fortélya a dolognak!- válaszolom néhány másodperc után, amennyi idő alatt sikerült összerakni a képet az automatába szorult csokiról. Megpróbálom minden mechanikai ismeretemet összeszedni, ha szegény nő már nemcsak azért peches, mert nem adta ki a gép az édességet, hanem még pont velem is hozta össze a sors, akinek fogalma sincs még az itteni masinákról.
-Viszont tudom javasolni az erőteljes ütlegelést és rugdosást, mert nekem eddig csak az vált be.- folytatom mosolyogva, s elképzelem a jelenetet, ahogy ketten csapkodjuk az automatát. Ő is filigrán, nőies alkat és én sem vagyok egy nagydarab ember a 165 centimmel, szóval biztosan viccesen nézhetnénk ki, de azért tovább kutatok az agyamban, hátha találok valami ésszerűbb megoldást is.
-Vagy megint "meg kell venni" és akkor pont enged annyit az a csavar, hogy le tudjon esni... vagy keresni egy szerelőt. Más értelmes pillanatnyilag nem jut eszembe.- billentem kicsit szomorkásan oldalra a fejem, mert sajnálom, hogy nem tudok segíteni. A régi diákok biztos pontosan tudják melyik ponton kell erőteljesebben odacsapni, vagy melyik gombokat kell megnyomni ilyen esetekben, de én ettől még elég messze állok sajnos. Másrészről viszont kicsit kezd feszélyezni a helyzet, mert még mindig nem tudom, hogy tanárral állok szembe, akit magáznom kell, vagy egy diákkal, akit pedig tegezni, ezért direkt kerülöm az olyan mondatokat, amikor ez előjöhetne, de meglátjuk meddig sikerül.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Vas. Szept. 14 2014, 15:49

Hála istennek, hogy odaléptem elé és megállítottam, mert teljesen elkalandozott szegény pára. Amikor felkapja a fejét és megáll, akkor úgy néz rám, mintha én lennék a mikulás. Annál azért valóságosabb személy vagyok, még annál is valóságosabb problémával. Nekem kell az a csoki!
- Első napos? De cuki! - Bukik ki belőlem hirtelen és talán túl lelkesen is, de aztán elnevetem magam. Először is, mert ezt kiengedtem, másodszor pedig azért, mert én sem vagyok itt olyan régóta, hogy így reagáljak. Kicsit álszentség, de szerintem én is ilyen cuki voltam az első napomon, csak kicsit még elveszettebb.
De aztán lassan leesik, hogy nem tud segíteni, ez is eljut ám az agyamig, akkor pedig sóhajtok egyet és ajkaimat összpréselve, alsó ajkam felhúzva vonom meg a vállaimat. Akkor majd kitalálok én valamit, de a lány attól még próbál segíteni és ettől csak még aranyosabb lesz.
- Ütögetni már próbáltam, de ezek szerint nem találtam el a jó helyet. - Morfondírozok, kissé el is kalandozom az ötletek között, amiket végül mond, egyik kezemmel finoman az államat simogatom. Egyszer-kétszer még hümmögök is, ahogy a gonosz gépet mérem végig sokadszorra. Illetve a beragadt csokimat. Figyelek azért a lányra, néha rá is nézek, de most nem ő a fő ellenségem. Csupán a fegyverhordozóm, pillanatnyi hű bajtársam.
- A csokimat akarom! - Közlöm, majd egy hirtelen, lendületes mozdulattal csapok rá a gépre. A tér úgy néz ki meghajlik az akaratom alatt, mert a csoki megmoccan, majd le is esik a helyére, én pedig csillogó szemekkel veszem ki. Végre! Megvan a zsákmány! Olyan büszkeséggel emelem a levegőbe, mint a lovag a sárkány levágott fejét.
- Látod? Így kell ezt csinálni! - Jelentem ki vigyorogva, nem mintha tudnám, hogy mi a fenét csináltam jól, vagy hova csaptam, de megvan a csokim, az a lényeg. - Kérsz belőle? - Ajánlom fel neki a felét, ha már itt van. Nem azért eszem, mert éhes vagyok, csak az íze miatt. Hiába, édességmániás vagyok és előre félek, hogy ha kiderül az egyetemen, mindenki azzal akar bevágódni nálam és jobb jegyet szerezni... de a legrosszabb belegondolni, hogy még be is válna. És el is híznék. Nem túl csodás kilátások - gondolom, miközben bontogatom a finomságomat.
- Ja igen, milyen órád lesz most? Szívesen elkísérlek, ha tudom, merre van. - Mosolygok rá végül, ha már áldozatául esett az elvonási tüneteimnek. Függő vagyok, komolyan függő.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Vas. Szept. 14 2014, 22:06

Cuki?! Inkább csak egy zavart mosollyal reagálok erre a kijelentésre, mert én nem épp cukinak neveztem volna magam. Bár lehet, hogy kívülről nézve egész aranyosnak tűnhetek, főleg ha hozzáadjuk a genetikailag örökölt 16 éves kinézetem. Nem tehetek róla, de lassan 3 éve nem változtam semmit...azt mondják, majd 30 évesen értékelni fogom, de amikor Európában még mindig nem akarnak beengedni egyik szórakozóhelyre sem, csak és kizárólag személyivel, akkor még annyira nem tudom élvezni ezt az adottságot.
Csak csendben figyelem a csokiért követelőző lányt, nőt, és továbbra is az státuszára utaló jelek után kutatok. Kicsit összerezzenek, amikor hirtelen megint az automatára csap, de most valahogy nagyon jól találhatta el, mert az édesség enged, és engedelmesen lepottyan.
-Minden elismerésem!- biccentek nevetve, és gondosan megjegyzem, hogy jobb oldalt, középtájt kell megütni a gépezetet, ha esetleg legközelebb én kerülnék ilyen helyzetbe. Bár nem tudom mit ehetek az automatából, tekintve hogy glutén és tejfehérje érzékeny vagyok, de azért jó dolog ismerni az efféle trükköket.
-Ó, köszönöm nem. Nem ehetek sajnos semmi tejes dolgot.- utasítom el kicsit szomorkásan a felajánlott fél csokit, mert bármennyire is isteni, de ha nem szeretném iszonyatos hasfájással befejezi a mai napot, akkor jobb ha nem engedek a kísértésnek. De az agyam már sajnos észlelte az édességet, és el is kezd követelőzni. Még szerencse, hogy eszembe jutnak a reggel becsomagolt muffinjaim, így gyorsan előhalászom a dobozt a táskámból és az egyikbe bele is harapok, csillapítva az agyam tüntetését.
-Viszont fel tudok ajánlani mellé egy málnás-karamellás muffint.- nyújtom felé az eredeti négyből még három érintetlen finomságot. Otthon még van egy fél tepsi, bár lehet mire hazaérek Dan befalja az összeset. Annak ellenére, hogy "mindenmentes"-ahogy ő szokott fogalmazni- imádja.
-Marketing lesz, de hogy merre, azt nem tudom, szóval nagyon megköszönném a kíséretet, vagy az útbaigazítás is elég.- fogadom el a felajánlott segítséget hálásan. Régen képtelen lettem volna rá, hogy segítséget kérjek, vagy fogadjak el, de egy jó pszichológus csodákra képes és még az én kényszeresen muszájmindentegyedülmegoldani tulajdonságomat is tudta kezelni.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Hétf. Szept. 15 2014, 20:19

Eléggé zavarban van, amikor rávágom, hogy milyen cuki. Nem direkt volt, csak úgy kicsusszant, tudom, hogy az ember tök hülyén érzi magát általában, ha csak így rávágják, nekiszegezik a jelzőt. Mondjuk nem mindenki szeret aranyos lenni. De a fenébe, még az is cuki, ahogy erre reagál! Az ilyen emberek úgy feltöltenek pozitív energiával, legszívesebben egész nap koslatnék utána, hogy elszívjak kicsit a cukiságából.
- Köszönöm, köszönöm! - Vigyorgok, még meg is hajolok kicsit a csokimmal együtt. Tudom, csodálatos műsor volt, valahol a hátam mögött még egy elfojtott nevetést is hallok, de hátra sem nézek. Nem érdekel, ha rajtam nevetnek, az én szemszögemből csak megnevettettem őket és kicsit vidámabbá tettem a napjukat. Ez is egy aprócska siker, egy jócselekedet.
- Uh... szegény. Tejfehérje vagy tejcukor? - Kérdem, mert ha jól tudom, ezt a két dolgot vetheti be az ember gyomra. És nem mindegy, azt hiszem van valami különbség a kettő között, de nem igazán tudom mi. Na mindegy, a lányka biztosan jobban fel van világosítva erről, én pedig tudáséhes, laikus proliként várom a válaszát.
- Málnás-karamellás? - Kérdezek vissza, hátha rosszul hallottam, mert elsőre kicsit fura párosításnak tűnik, de csak megvonom a vállam. Ha édes, akkor nem érdekel. - Köszönöm szépen. - Mosolygok rá szélesen, majd elveszem az egyik muffint a felkínált három közül. Kíváncsi lennék a fejére, mit reagálna, ha a dobozt venném el, látom, ahogy ő nyammog a saját sütijén. Én pedig nem tudom eldönteni, melyik édességet toljam be először, de mivel a csokival többet küzdöttem, ő érdemli meg a véget előbb. Szóval gyorsan eszek belőle, elégedetten hümmögött. Ez kellett nekem, hogy kicsit feldobja a napomat, a vércukorszintemmel együtt.
- Marketing? Tudom, tudom merre van, ismerem a tanárnődet, bár nem hiszem, hogy sok jót várhattok tőle. Tudod, ő ilyen igazi üzletasszony, meg minden, húú. - Mutogatom, elkerekedett szemmekkel, aztán elnevetem magam. Úgy tudok csicseregni, mint egy kiskamasz, pedig csak a csoki teszi. Tudjátok a boldogsághormon termelését beindítja, az endorfin meg jót tesz nekem, amolyan természetes, legális, ártalmatlan drog. Azta, mekkora oximoronok!
- Gyere, elkísérlek, ja igen, én amúgy Callidora Mangas vagyok, de szólíts csak Callie-nek. - Mosolygok rá, bár inkább nem villantom ki a fogaimat, révén még egy kis csoki van a számban, talán a fogaimon is maradt kicsi.
- A fotózást felvetted? - Tudom, nem kötelező tárgy, de pár laza kreditért mindenkinek jól jöhetnek, meg marketing fotózással is foglalkozunk, szóval még neki is hasznos lehet. Amint megettem a csokim, kidobom a papírját és már vezetem is a következő órája felé, mert nem akarom, hogy esetleg miattam késsen. Első nap elkésni... nem tanácsos.
- Csak azért, mert akkor velem is találkozol majd. - Vigyorgok rá végül, amikor már biztosan nem koszos a fogam. Kicsit késve, de legalább megmagyaráztam, miért kérdeztem az előbb.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Hétf. Szept. 15 2014, 21:39

Azt hiszem, rajtam kívül még néhányan értékelték a kis "előadást", legalábbis a környékről néhány halk kuncogást hallottam. Pedig szerintem a helyzethez képest ez a lehető legelegánsabban megoldás volt a csokikrízisre.
-Tejfehérje, ami szívás, mert így a laktózmentes dolgok is kilőve. De már megszoktam.- felelem egy könnyed legyintéssel, és inkább nem magyarázom túl ezt az ételallergia dolgot. Ha kíváncsi, akkor majd kérdez, és nagyon szívesen tartok kiselőadást szinte az összes létező diétáról mert engem nagyon érdekel ez a téma, de nem vagyok benne biztos, hogy Őt is.
-Igenigen, málnás-karamellás- erősítem meg a muffin fajtáját -a bátyám kedvence.- teszem még hozzá a pillanatnyi bizalmatlanságot látva az arcán. Igazából tényleg kicsit talán furcsa párosítás, de tökéletes megoldás számomra, aki imád hirtelen felindulásból sütni-főzni, viszont folyton elfelejt bevásárolni. Ugyanis cukor és fagyasztott gyümölcs mindig van otthon, és a szimpla édes dolgokért nem rajongok, viszont a karamell... na az maga a megváltó számomra. Ha éjjel nassolhatnékom támad, akkor is képes vagyok nekiállni vajkaramellát gyártani, mert 15 perc alatt kész és isteni, de tényleg!
Elmosolyodok, amikor a kezdeti bizalmatlanság ellenére, mégis elvesz egy muffint, s a maradék kettőt gondosan lezárt dobozban elsüllyesztem a feneketlen táskámban. Kíváncsi vagyok, ízlik-e neki, de még kicsit várnom kell, mert a csokival kezd, s közben röviden be is mutatja a leendő médiatanárom.
-Ó jajj, akkor kezdhetek félni?- kérdezem kicsit kétségbeesetten, de azért én is nevetek. Végülis csak egy tanár, eddig már jónéhányat kibírtam, vele sem lehet nagy gond.
-Igazán köszönöm!- viszonzom a mosolyát hálásan, amikor felajánlja, hogy elkísér. -Én Emily Nishan vagyok, és a becenevet Rád bízom, mert nincs két ember, aki ugyan úgy szólítana, szóval csak kreatívan!- mutatkozom be én is szintúgy, és közben beugrik, hogy miért olyan ismerős nekem a neve. Most már kb tudom "kivel állok szemben". Olvastam a tanáraim listáján, ezért nem is ér meglepetésként a következő kérdése.
-Igen, igen. A bátyám fotós, szóval családilag kötelezővé lett téve.- felelem nevetve, és ugyan az megnyugtat, hogy most legalább már tudom, hogy a leendő tanárommal beszélgetek, de őszintén szólva nagyon örülök annak, hogy csak most derült ki. Soha nem tudtam volna ilyen fesztelenül muffinnal kínálni, vagy letegezni, ha tudom, hogy professzor. Hirtelen kissé kényelmetlenné is válik számomra ezáltal a helyzet, de nem úgy tűnik, mintha őt zavarná ez a közvetlenség, tehát már mindegy. Callie...nem tanárnő, hanem Callie, tisztázom gyorsan magamban, habár biztos vagyok benne, hogy nehezen fog menni, de Danielnél még fiatalabb is, szóval miért is olyan furcsa ez?!
-Na ennek viszont örülök!- mosolyodom el, mert tényleg boldog vagyok, hogy ezek szerint legalább az egyik tanárom jófej, és másrészről ez meg is erősít abban, hogy jól emlékeztem a nevére.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Szer. Szept. 17 2014, 20:29

- Bele is halnék. - Nevetek saját magamon, tudom, hogy gyerekes hozzáállás, de én mániákus édességfüggő vagyok, néha tényleg túlzásba viszem ezt az egészet. De én nem tudnom elképzelni a napjaimat csoki nélkül, abban pedig van egy csomó tej és jézusom. Na mindegy, a lányka biztos hozzászokott már és elvan vele, de nálam elég nagy érvágás lenne.
- Hát, remélem jó ízlése van a bátyádnak. - Vigyorgok, mert az még nem bizonyít semmit, hogy az ő kedvence. Mondjuk ha szereti a tejszínhabos spagettit is, akkor nem mérvadó a véleménye. Amúgy el tudom képzelni, milyen cuki lehet a bátyja is, vagy talán pont az ellentéte? Hm, azt hiszem kicsit túl szociális vagyok, hogy mindenkivel barátkozni szeretnék. Ideje lenne felébredni és felnőttként viselkedni... pff, jó vicc!
- Nem, nee, nem kell. Szerintem az ő órájához pont ilyen temperamentum kell, szóval ezt pozitív értelemben mondtam. - Magyarázom gyorsan, muffinomat tartva, de közben gesztikulálok. Már megint, pedig én nem akarok, csak hát már kiskoromban kialakult ez a rossz szokás, aztán végigkísérte az életem. Próbáltam már leszokni róla, de áááh, nem olyan könnyen megy az.
- Emily? Szép név. - Mondom mosolyogva, amikor meghallom, a becézésben pedig nem vagyok jó, de majd csak kitalálok valamit. De előtte meg kell ismernem, mert így látatban nem fair az embernek becenevet adni. Mondjuk engem mindenki Callie-nek hív, a Callidora olyan hivatalos meg nem is tudom, kicsit furának tűnhet amerikai füleknek. A Callie barátságosabb, minden tekintetben.
- Na, és tehetséges? Mert ha igen, remélem örökölted. - Vigyorgok rá, már most be vagyok sózva a tehetséges diákok reményétől és gondolatban már a tenyerem dörzsölgetem. Alig várom, hogy kihozzam belőlük a legjobbat. Olyanok, mint a kis diócskák, meg kell őket törni és kikaparni belőlük a finomságot. Sok macera, de a végeredményért megéri.
Csak visszamosolygok, amikor azt mondja, örül, hogy találkozni fogunk. Olyan aranyos, nincs szívem megmondani neki, hogy odabent nem lehetek rendes és nem haverkodhatok. Így válasz helyett inkább megkóstolom a muffinját, nem tudom, mit vártam. Igazából nem voltak elvárásaim, de az édes karamella, a savanykás málna elegye istenien kiegészítik egymást, így hümmögnöm kell.
- Ez nagyon finom! Majd megkapom a receptjét? - Kérdezem nagy szemekkel pillogva rá, miközben vezetem végig a folyosón, és még egy harapást eszem belőle. Na jó, ilyet tényleg csinálni fogok én is. Ezzel akár még egy pasit is meg lehet fogni! Vagy legalábbis lenyűgözni. Hm, biztosan kell nekem ilyesmi?
- Idáig hogy tetszik itt? Amúgy én is idén kezdtem, de már kicsit jobban kiismerem magam. - Jegyzem meg mosolyogva, hiszen egyszerre vagyunk mi is gólyák, ez pedig tök jó. Mondjuk nekem nem szabad akként viselkednem, sőt, segítenem kell a kis diákoknak minél többet, ahogy csak tudok.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Pént. Szept. 19 2014, 00:03

-Én pedig abba, ha ennék!- jegyzem meg nevetve. És bár sokáig tartott mire ezt elfogadtam, de mostanra tényleg már teljesen sikerült. És őszintén szólva, az ilyen könnyen elereszthető kissé beteg humorú megjegyzések miatt még értékelni is tudom néha.
-A másik kedvence a triplacsokis keksz, szóval én bízom benne.- És abban is, hogy ízleni fog a cupcake a kedves kísérőmnek. A sütés-főzés a szenvedélyem, ha lenne pénzem bőven, akkor biztos, hogy nyitnék egy olyan jópofa, franciás reggelizőhelyet, ahová mindenki szívesen ül be, de ha épp siet, akkor csak egy kávéért is beugorhat. Amióta elmentem Daniellel arra a túrára, kinyílt előttem a világ, és egyre vadabb vágyaim vannak. Azelőtt sosem álmodoztam ilyenekről, csak túl akartam élni mindig a napot, de most...nem is tudom. Talán mostanra nőttem fel annyira, hogy újra tudok gyermeteg lenni.
-Jaa, akkor rendben. Ha temperamentumos, akkor jöhet, szeretem a határozott embereket.- mert én nem igazán vagyok az. Fejezem be a mondatot magamban, és kicsit nyugodtabb szívvel követem Callie-t, akinek már a nevét is megtudtam. Ezek szerint a médiatanárnőm is rendben lesz, és már azt is tudom, hogy kinek kell majd nagyon hálás legyek, hogy nem kések az első órámról.
-Köszönöm!- mosolygok kicsit szégyenlősen, és érzem, ahogy néhány árnyalattal pirosabbak lesznek az almácskáim. Ó, ezek az átkozott árulkodó orcák, így képtelen vagyok eltitkolni, hogy zavarba hoz, ha megdicsérnek. Már egy ilyen kis röpke megjegyzésre is ugranak...Már többször rájöttem, hogy vennem kéne egy igazán jó alapozót, de gyűlölnék úgy kinézni mint egy porcelánbaba, tehát kénytelen vagyok vállalni ezt.
-Nagyon is az!- felelem büszkén, mert Ő számomra a tökély megtestesítője. Néha talán túlzottan is felmagasztalom, de megérdemli, abszolúte de meg. El se tudom képzelni milyen lenne most az életem, ha ő nincs, de nem is akarom. -Hogy örököltem-e, sajnos nem tudom. Mellette esélyem sem volt kamerát ragadni.- folytatom nevetve, és felcsillan a szemem, amikor Callie a muffinba harapva elismerően hümmög. Ha csak egy embernek is egy icipici boldogságot okozok, már megéri, attól függetlenül, hogy eleve király dolog, ha két kimerítő tanóra között az embernél van nasi.
-Persze! Valahogy majd eljuttatom...- ...Neked. Hiányzott a mondat végéről, de egyszerűen nem megy ez a direkt tegezés. Tudom, egy csomó ember képes a tanárával baráti viszonyban lenni, míg a tanórákon teljesen alá-fölé rendelt a kapcsolat, de nekem egyelőre még nem megy, hogy ennyire elkülönítsem a dolgokat, de határozottan próbálkozom.
-Na akkor ketten vagyunk újoncok!-húzódik mosolyra a szám, majd nem elfelejtve a kérdést, folytatom.-Egyelőre tetszik, bár inkább csak a hely hangulatát tudom megítélni, mert nem sok mindenkivel beszéltem két szónál többet.- Ha kell pontosan össze is tudom számolni. A portástól megkérdeztem, hogy merre induljak, egy lányka megdicsérte a cipőm, amit megköszöntem, és most Ő, ééés ennyi. Na igen, nem túl sok.
-Tényleg, egyébként van valami érdekes program amire mindenképp érdemes elmenni így a suli keretein belül? Mármint bálok, röplabdameccse, színjátszó kör vagy akármi más? Mert fogalmam sincs az itteni diákéletről...-
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Pént. Szept. 19 2014, 22:47

Kell egy pillanatnyi üresjárat, mire leesik, mit is mondott a lány, meg az is, hogy ő is nevet rajta, és kitör belőlem a nevetés.
- Ez nagyon ott volt, kislány. - Dicsérem meg a poént vigyorogva, mert imádom ezt az öniróniát. Szimpatikus, hogy nem kesereg, hanem konkrétan viccet csinál a saját betegségéből. Megjegyzem, annak ellenére, hogy én éppen azt ecseteltem, mennyire nem bírnám ki, ha ebben kéne szenvednem. Csillagos ötös az időzítés is, kár, hogy nem ezt kell majd osztályoznom.
- Pozitív előjel. - Válaszolom vigyorogva, bár ez még nem borítékolja, hogy azonos az ízlésünk, egy kis csokis keksz... ahw! Nem, kicsit sem zavar, hogy az egyik kezemben egy csoki van, a másikban meg muffin, igenis képes vagyok ábrándozni-álmodozni egy harmadik édességfajtáról. Nem tudom, szerintem nekem a világ összes édessége nem lenne elég, így is nehéz időnként mértéket tartani, hogy ne legyek mondjuk cukorbeteg vagy ilyesmi. Mert az elhízás nem fenyeget, az biztos.
- Rendben lesz, a legtöbb tanár rendben van, csak ne vívd ki a haragjukat. - Vigyorgok, mert én magamról tudom, hogy nagyon könnyen változhat a szemlélet, ha felhúz valaki. Én nem szeretek kemény lenni, de ha valaki szemtelenül kéri és követeli, akkor nyugodt szívvel keményítek be vele szemben. Kár, hogy senki nem feltételezi rólam, így mindenkit olyan rossz meglepetésként ér...
- Ajj, olyan aranyos vagy! - Nevetgélek, hiszen csak annyit mondtam, szép a neve, ő pedig egyből belepirul. Mintha élete pasijától kapta volna meg a legszebb, legmeghatóbb bókot, már szinte várom, hogy sírva a karjaimba omoljon. Bár valószínűleg nem kapnám el, mert a csoki és a muffin lefoglalják a kezeimet, de neki ezt nem kell tudnia.
- Egyszer szívesen megnézném a képeit, ha nem önbizalom-hiányos és nem titkolja őket. - Mosolygok rá bátorítóan, arra, hogy még nem fogott gépet a kezébe pedig csak legyintek. Majd ráérez az ízére, vagy nem, az a lényeg, hogy magához mérten a legjobbat hozza ki a dologból és én elégedett leszek vele.
- Mivel sok anyagot online küldök majd, úgyis meglesz az e-mail címem, nem kell aggódni, de akár személyesen is odaadhatod, ha látsz. Nem harapok ám. - Nevetem, mert még mindig kicsit megszeppentnek tűnik, én pedig bátorítóan megütögetem kicsit a vállát, hogy kevésbé legyen így elanyátlanodva. Jó, lehet, hogy csak a személyiségem nem bírja és nekem kéne kicsit visszavennem az arcomból, de ez az opció most nem játszik, főleg, hogy csokival és isteni muffinnal teli a gyomrom. Érzem, hogy vércukrom úgy megy fel, mint apám vérnyomása, amikor a harmadik fiút találja az ágyamban hétvégén. Régi szép idők...
- Hát igen, olyasmi. - Mosolygok azon, hogy ketten vagyunk újoncok. - Sok elsős van még, akik nem ismernek senkit, próbálj barátkozni velük! - Javaslom végül neki, mert idén sok új diákot tudott felvenni az egyetem, aranyosak a kis elsősök, olyan kis elveszettek, mint én, amikor először jártam itt. De én nem félek barátkozni meg ismerkedni, akkor sem, ha tudom, hogy a legtöbb diák nem igazán akar velem csevegni. Kicsit gáz is, nem? A tanároddal jópofizni, de én nem vagyok sem idős, sem morci, nem hordom fenn az orrom... simán nézhetnek diáknak is.
- Ó, hát elég sok sportolási lehetőség van, azok a legjobb bulik, ahogy láttam. Jól összehozza az embereket, még ha nem is vagy olyan jó sportoló. Meg persze kreatív szakkörök is vannak, most úgy néz ki, hogy én fogom kézbe venni és feldobni a fotóklubot, szóval ha van kedved, nyugodtan csatlakozz. - Mosolygok rá végül, én is csak ennyit tudok jelenleg, de legalább ezt a kevés tapasztalatot megosztom vele. Minden apró információmorzsa fontos most, de még mennyire. Legalább lesz valami támpontja, kapaszkodója.
Vissza az elejére Go down
Emily K. Nishan
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Szer. Szept. 24 2014, 14:54

Egy kis hatásszünet után a poén csattan és a muffin is sikert arat. Egyszóval azt hiszem kijelenthetem, az első emberrel, akivel 2 szónál többet beszélgettem, igazán jól indult a kapcsolatunk. És emiatt csak még jobban aggaszt, hogy Ő pont a tanárom lesz. Azért remélem mindenki ennyire aranyos mint Callie, na meg persze azt, hogy sikerül valahogy majd kezeljem ezt az órán kívül tegezhetem dolgot, mert abban szinte biztos vagyok, hogy az előadóban nem ilyen hangnemben fogunk társalogni. Legalábbis remélem, mert ha igen, akkor tökéletesen össze leszek zavarodva. De inkább elvetem azt a kényszeres gondolatot, hogy mindenféleképp kiszámoljam, mennyivel lehet nálam minimum és maximum idősebb, helyette inkább az útvonalra koncentrálok, hogy következő alkalommal már egyedül is eltaláljak ide.
-Az talán menni fog, legalábbis nem vagyok az a radikális lázongó, szóval remélhetőleg sikerül mindenkivel megőrizni a békét.- felelem továbbra is nevetve. Nem állítom, hogy mindent megteszek azért hogy szeressenek a tanárok, mert egyszerűen szükségtelen. Amíg egy tanár rendesen tanít, a diák -jelen esetben én- pedig rendesen tanul, addig általában nem szokott probléma lenni. Egyébként abszolút konfliktuskerülő természetem van, ami ilyen esetben áldás, máskor ugyan igazi átok, de a társas kapcsolataimat tekintve jó pont.
Szerencsére amilyen gyorsan elönt a pír, olyan gyorsan el is múlik, s csak szégyenlős mosollyá szelídül. Inkább nem reagálok az "aranyos"-ra semmit, mert lassan már megbarátkozom vele, elvégre egy pozitív jelző és mivel Danielre terelődik a szó, máris körülötte forognak a gondolataim.
-Majd elhozom a kedvenceimet!- bólogatok, és már válogatok is a képzeletbeli galériámban, hogy melyikeket szeretném mindenképp megmutatni. Mondjuk nem mintha rászorulna a reklámra, egyszerűen csak én vagyok túlontúl büszke Rá. A divatheteken készített street style fotók és a Világkörüli út képei a kedvenceim, habár számára az csak munka, Ő inkább a művészképeket szereti. "Önkifejezés és értékközvetítés. Ránézel, és máris milliónyi dolgot megtudhatsz  készítőjéről." valami ilyesmit szokott mondani arra, hogy miért is szeret jobban saját szakállára fotózni. Belém sajnos nem sok művészi érzék szorult, én csak azt látom valamiről hogy szép, érzem hogy milyen érzéseket vált ki belőlem, de hogy megismerjem ezáltal az embereket? Nem is tudom, még a saját bátyám képeit sem mindig sikerül értelmezzem... ezért maradok a fotók esztétikai értékelésénél.
-Akkor majd az első adandó alkalommal elküldöm a receptet.- bólogatok meggyőzően, s közben mélyen az eszembe vésem, nehogy véletlenül elfelejtsem. Normálisan egyből előkapnám a határidőnaplóm, hogy felírjam, de most erre nincs lehetőségem tekintve, hogy a táskám legalján lehet, de amint beérek órára, felírom. Már meg is jelenik előttem a következő email szövege:
Tisztelt Tanárnő!
A csatolmányban küldöm a médiafotózás történelméről írt esszét, és az ehhez készített képeket, valamint a málnás-karamellás muffin receptjét...

Mit ne mondjak, elég vicces lesz, de legalább már biztos vagyok benne, hogy nem fog kimenni a fejemből. Ami megnevettet, azt általában megjegyzem.
-Még nem volt alkalmam találkozni velük, szóval már nagyon kíváncsi vagyok. Majd őket is meginterjúvolom a különböző programokról.- vázolom a tervet Callienak, miközben lassan már a fél világon átsétáltunk, és szinte biztos vagyok benne, hogy másodjára sem fogok idetalálni.
-Sajnos nem hiszem, hogy hasznos tagja lennék a csoportnak, mert igen kevés alkotói készség szorult belém.-
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Szomb. Szept. 27 2014, 18:17

- Na, akkor jó, tartsd meg a jó szokásod. - Mosolygok rá, mondjuk én nehezebb eset voltam az ő korában, amikor elkezdtem az egyetemet. Sosem ittam, de buliztam és biztos voltam benne, hogy enyém a világ. Öregnek érzem magam, ahogy az egyetemi éveimre visszagondolok, arra, hogy már akkoriban is megállíthatatlannak tűntem. Azóta már kiderült, hogy nem vagyok az, de jól titkolom mindenki elől, hogy az én hátam sem bír el mindent.
- Helyes. - Bólintok rá mosolyogva. - Ha tényleg olyan tehetséges, akkor érdemes lesz rajta tartanom a szemem. - Kacsintok rá mosolyogva, mert nem tudom, jelenleg van-e munkája, de pont keresgélek hozzám hasonló fotómániásokat. Egy nagyobb szabású kiállítást egyedül megrendezni roppant nehéz, ráadásul az anyagi háttere is elég húzós, de ha páran összeállnánk és kavarnánk neki egy kis port újságokban, meg elhintett infókkal, máris remek dolog sülhetne ki belőle.
Közben megkóstolom a karamellás-málnás csodát is és imádom elsőre. Szokás szerint érzem, ahogy a vércukorszintem lassan emelkedik és ezzel fokozódik a jókedvem is, de még mennyire! Egyre kevésbé tudom levakarni a kellemes mosolyt az arcomról. Főleg amikor megtudom, hogy még a receptet is megkapom majd.
- Gólyatáborban nem voltál? Az tök jó alkalom arra, hogy megismerd a sorstársaidat, meg úgy egyből kellemes emlékekkel indul az egyetemi élet. - Kuncogok, mert amikor visszagondolok az enyémre, kedves emlékek ugranak be. Imádtam, amikor az idióták részegek voltak mind, én voltam az egyetlen józan, de szerintem én szórakoztam a legjobban rajtuk, na meg persze másnap reggel is én vihogtam a másnapos fejeken. Megéri józannak lenni, ha még nem próbáltátok ki, adjatok neki egy esélyt.
- Semmi probléma, nem akarlak megtéríteni. Viszont ha nagyon tanácstalan vagy, próbálkozz be a HÖK tagjainál, ők biztos többet tudnak segíteni neked ebben, mint én. - Nevetgélek kicsit, mert nem voltam valami hasznos, csak a saját elfoglaltságomat tudom neki ajánlgatni, mert sportokat. Bár idáig csak a HÖK elnökkel találkoztam, a többi tagról fogalmam sincs, de gondolom az a feladatuk, hogy segítsenek meg az elsősökre odafigyeljenek, ilyen apróságok.
- Óóó, nahát, már itt is vagyunk! - Állapítom meg kissé meghökkenve, mert az előbb még tök messzinek tűnt, Emilyvel viszont úgy elrepült az idő, hogy azt sem tudom, hány óra és hol kéne most jelenleg lennem. Hoppácska. Gyorsan meg is fogom Emily karját finoman, nehogy a nagy lendületben ő is túlmenjen és eltévedjen.
- Na szóval, ez itt az előadód és sok sikert kívánok. Nekem is mennem kell órára, csak én az előadó másik oldalát foglalom majd be. Szia! - Mosolygok rá még egyszer, miközben a muffin ízét őrizgetve a számban, dúdolva és jókedvvel sietek az órámra. Istenem, bárcsak minden ilyen egyszerűen jönne össze. Olyan jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Szomb. Szept. 27 2014, 18:17

- Na, akkor jó, tartsd meg a jó szokásod. - Mosolygok rá, mondjuk én nehezebb eset voltam az ő korában, amikor elkezdtem az egyetemet. Sosem ittam, de buliztam és biztos voltam benne, hogy enyém a világ. Öregnek érzem magam, ahogy az egyetemi éveimre visszagondolok, arra, hogy már akkoriban is megállíthatatlannak tűntem. Azóta már kiderült, hogy nem vagyok az, de jól titkolom mindenki elől, hogy az én hátam sem bír el mindent.
- Helyes. - Bólintok rá mosolyogva. - Ha tényleg olyan tehetséges, akkor érdemes lesz rajta tartanom a szemem. - Kacsintok rá mosolyogva, mert nem tudom, jelenleg van-e munkája, de pont keresgélek hozzám hasonló fotómániásokat. Egy nagyobb szabású kiállítást egyedül megrendezni roppant nehéz, ráadásul az anyagi háttere is elég húzós, de ha páran összeállnánk és kavarnánk neki egy kis port újságokban, meg elhintett infókkal, máris remek dolog sülhetne ki belőle.
Közben megkóstolom a karamellás-málnás csodát is és imádom elsőre. Szokás szerint érzem, ahogy a vércukorszintem lassan emelkedik és ezzel fokozódik a jókedvem is, de még mennyire! Egyre kevésbé tudom levakarni a kellemes mosolyt az arcomról. Főleg amikor megtudom, hogy még a receptet is megkapom majd.
- Gólyatáborban nem voltál? Az tök jó alkalom arra, hogy megismerd a sorstársaidat, meg úgy egyből kellemes emlékekkel indul az egyetemi élet. - Kuncogok, mert amikor visszagondolok az enyémre, kedves emlékek ugranak be. Imádtam, amikor az idióták részegek voltak mind, én voltam az egyetlen józan, de szerintem én szórakoztam a legjobban rajtuk, na meg persze másnap reggel is én vihogtam a másnapos fejeken. Megéri józannak lenni, ha még nem próbáltátok ki, adjatok neki egy esélyt.
- Semmi probléma, nem akarlak megtéríteni. Viszont ha nagyon tanácstalan vagy, próbálkozz be a HÖK tagjainál, ők biztos többet tudnak segíteni neked ebben, mint én. - Nevetgélek kicsit, mert nem voltam valami hasznos, csak a saját elfoglaltságomat tudom neki ajánlgatni, mert sportokat. Bár idáig csak a HÖK elnökkel találkoztam, a többi tagról fogalmam sincs, de gondolom az a feladatuk, hogy segítsenek meg az elsősökre odafigyeljenek, ilyen apróságok.
- Óóó, nahát, már itt is vagyunk! - Állapítom meg kissé meghökkenve, mert az előbb még tök messzinek tűnt, Emilyvel viszont úgy elrepült az idő, hogy azt sem tudom, hány óra és hol kéne most jelenleg lennem. Hoppácska. Gyorsan meg is fogom Emily karját finoman, nehogy a nagy lendületben ő is túlmenjen és eltévedjen.
- Na szóval, ez itt az előadód és sok sikert kívánok. Nekem is mennem kell órára, csak én az előadó másik oldalát foglalom majd be. Szia! - Mosolygok rá még egyszer, miközben a muffin ízét őrizgetve a számban, dúdolva és jókedvvel sietek az órámra. Istenem, bárcsak minden ilyen egyszerűen jönne össze. Olyan jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Vending machine games || Emily&Callie   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

Vending machine games || Emily&Callie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-