Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Santa Monica & Elyse & Mark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Santa Monica & Elyse & Mark   Kedd. Aug. 26 2014, 17:39

- Megvan! Kiáltom, miközben egy tökéletes hasas kíséretében valahogyan fölkanalazom a labdát, mielőtt még az égető homokon landolna. Partnerem, mintha csak számított volna a mentésemre, azonnal ott terem, és laza mozdulattal a hálóhoz küldi. Fölpattanok, majd egy ugrást követően a levegőben találom el a labdát. Hiába, két átbulizott, strandon töltött nyár nem múlik el nyomtalanul, főleg akkor nem, ha az ember lánya utána hotelben lesz röplabda-segédoktató.
- Yeoppa! Pacsizunk össze Kate-tel - újdonsült csapattársammal -, mihelyst a labda a jobb sarokban landol. Ragyogó mosolyunk csak még szélesebb lesz, ahogyan ellenfeleinkre siklik a tekintetünk.
- Csak hagyunk titeket. Kiállt át Tom a másik oldalról indulatosan, amint észreveszi kárörvendő, fölényes pillantásunkat.
- Hihetőbbet találj ki, tündérbogár. Válaszolom egy kacsintással egybekötve, ezután lassan elballagok szerválni. Útközben gyorsan - már amennyire lehet -, eltávolítom a hasamra, illetve a piros pánt nélküli, elől zipzárral ellátott fürdőruhámra tapad homok jó részét. A labdát is kezelésbe veszem, néhány jól irányzott simítással leporolom, majd egy gonoszkás fél-mosollyal átkiáltok a fiúknak.
- Itt az ideje a bekeményítésnek. Hangomból némi pajkosság hallatszik ki. Először a labdát dobom a levegőbe, azután egy ugrással én magam is ott termek. A levegőből való nyitással nagy kockázatot vállaltam, ugyanis ezzel a mozdulatsorral a mai napig meggyűlik a bajom, de most ezt muszáj volt. Különben is, annyi előnyük van, hogy van még miből adni nekik.
Kivételesen azonban, nagyon úgy tűnik, hogy helyes döntést hoztam. A labda átlendül a háló fölött, kisvártatva pedig a pálya egyik oldalvonalán landol.
- Ász! Ujjung Kate, miközben kislányos táncba kezd, amin én csak kuncogni tudok.
- Azt hiszem, ezzel 25-11-re nyertünk, aranyvirágszálak. Szólalok meg néhány pillanat elteltével, mire Kate sikítozva veti Dave - egyik ellenfelünk - nyakába magát.
- Mondtam én, hogy képes vagyok megverni téged.
Tom eközben duzzogva, a homokot rugdosva hagyja el a színteret. Elvonulása az én végszavamat is jelenti egyben, elvégre így már további játékra nincs lehetőség, és csak egy menetre álltam be közéjük. Leengedem hát az ez idáig lófarokba kötött hajamat, néhány mozdulattal pedig szétzilálom. Ezután fölkapom a pálya szélén heverő vizes üvegemet, iszom pár kortyot, majd kutató tekintetemet végigfuttatom a környezetemen, valami új elfoglaltságot keresve.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szer. Aug. 27 2014, 10:59

Nincs is jobb hely a környéken, mint a beach. Jó az idő, jó a víz, és jók a nők. Mi kell még több? Egy ital a bárból. Igen!
Felülve egy bárszékre a közelben található tengerparti bárnál, rendelek magamnak egy italt, és úgy figyelem tovább a körülöttem lévő embereket. Mindenki élvezi, hogy itt lehet, és ez benne a legcsodásabb.
Nem messze egy négyes játszik éppen röplabdát, és csak sajnálom a srácokat, hogy így elbánnak velük. Mázli, hogy nem vagyok a közelükben, mert az fix, hogy én még eltalálni sem tudnám azt a labdát. Alkalmanként pedig szerintem pofán is találna, ami még nagyobb égés... Meghagyom ezt inkább másoknak... Az viszont fix, hogy a két csaj nagyon jól néz ki. Jó test, kicsit rámenős és pimasz. Hm.
Szeretem az ilyesmit. Az más kérdés, hogy ez viszont nem szokott parnerre találni. Olyan vagyok, mint Johny Bravo... Csípem a csajokat, szeretek csajozni, csak ők nem csípnek engem annyira. Nagyobb csajmágnesnek adom elő magam, mint ami vagyok. Biztos nem bírják az orosz akcentust...
Minden esetre továbbra is kitartóan vizslatom Elyse-t és szinte megbabonáz, ahogy szétbontja a haját. De szívesen beletúrnék abba a hajkoronába...
Ábrándozásomból az egyik vesztes srác mellém csapódása zökkent ki, mikor is a Tom nevezetű gúnyos vigyorral az arcán kijelenti, hogy esélyem sem lenne a csajnál. Valszeg igaza van, de mégis mi a túrónak b*szkódik ez itt?
-Engem legalább nem alázott porig... - Fintorgom oda, és tovább legeltetem a szemem.
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szer. Aug. 27 2014, 20:28

Tekintetemmel hiába vizslatom a partot és környékét, közel s távol semmi érdekfeszítő nincs. Ráadásul már az üvegemből is kifogyott a víz. Remek. Egy tökéletes nap tökéletesen elbénázott vége. Kiábrándult tekintettel fordulok körbe a tengelyem körül, egy szemetest keresve, amit néhány méterre meg is találok. Egy könnyed mozdulattal végrehajtott precíz dobással pedig tovább bővítem a tartalmát a palackom által. Ekkor látom meg őket. Két bámuló srác, kiknek én vagyok a célpontja. Az egyik arcvonásaira a sértődöttséggel keveredett elbűvöltség, a másikéra a gyűlölettel fűszerezett dac elegye ült ki. Nem nehéz összerakni a képletet. Főleg miután felismerem Tomot. Ejnyehát, ennyire nem tudsz veszíteni, bogárkám?
Rögtön átlendül az érzelmi iránytűm a pozitív részbe, aminek egy ragyogó mosoly lesz a bizonyítéka. Egyik kezemmel végig szántom a hajamat, majd lassú léptekkel elindulok a páros felé. Ajkaimon játszó mosolyt meg sem próbálom elrejteni, sőt, némi pajkossággal még káprázatosabbá varázsolom.
Ahogy odérek, nem törődve a meglepett tekintetekkel, a számomra idegen férfihoz hajolok. Pár pillanatig a foglyul ejtem a tekintetét, majd ha hagyja – amiben szinte biztos vagyok, elvégre mégiscsak rajtam legeltette a szemét -, előre hajolok és megcsókolom. A csók eleinte lágy, de idővel vadabbá válik, ha rajtam múlik. Arra viszont kínosan ügyelek, hogy ne menjek túl messzire, mint ahogyan arra is, hogy amint érzékelem, hogy Tom füstölögve tovább áll, azonnal elhúzódjak.
- Remélem élvezted. Kacsintok rá könnyedén. Nagyon bízom benne, hogy nem veszi rossz néven az előbbi akciómat. Sem túl komolyan. Hogy erről megbizonyosodjak, befoglalom a mellette lévő bárszéket. Nem mellesleg magyarázattal is tartozom neki a viselkedésemért, tehát végképp nem hagyhatom csak így itt. Bocsi, de ezt muszáj volt. Váltok egy árnyalatnyival komolyabb hangszínre, tekintetemből kiveszni látszik az előbbi játékosság.
Valakinek muszáj letörni a szarvait. Nos, én szívesen leszek gonosz, és galád. Fejtem ki bővebben, miközben intek a pultosnak, hogy rendelni szeretnék. Amúgy, már elsőre is amolyan nagy Q-s pasinak látszott. Amennyiben értetlen tekintetet kapok válaszul, tovább beszélek. Nagy test, kis szerszám. Ezt pedig értelemszerűen kompenzálni kell valamivel - az élet minden térén-, így kifejezetten nagy lett a szája. Vigyorgok rá ismételten.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Csüt. Aug. 28 2014, 12:22

Őszintén szólva ez a Tom gyerek baromira a bögyömbe került pár perc alatt. Miért ne lenne esélyem a csajnál? Jó, persze, valszeg nem lenne, de mi férfiak ennyire vagyunk összetartóak? Csak mert neki nem jött össze, már a másikat is le kell alázni? Bahh... Gyökér. Próbálok nem figyelni rá, de azért pár megjegyzést én is fűzök a mondandójához. Nem szokásom ilyen kicsinyes alakokkal lógni, és ez az arcomra is kiül.
Ahogy a Tom gyereket igyekszem hanyagolni, észreveszem, hogy a kiszemelt csaj is megindult felénk.
Tovább legeltetem a szemem, hisz tökéletes az alakja, szép a mosolya, pajkosan csillog a szeme, és mindezt tudja magáról. Magabiztos és elbűvölő. Ahh. Magával ragad, de legbelül tudom, hogy pont ettől a típustól óvjon meg a jó Isten, mert ők aztán bármit ki tudnak csikarni belőlem, mert okosak is mindemellé. A mozdulatokból bővel lejön, hogy ki az eszement Barbie, akivel aztán semmire nem mész azon kívül, hogy tápolod a pénzeddel és szét rakatod a lábát...
Mire a gondolatsor végére érek, a lány már szó szerint az aurámban van, s mire észbe kaphatnék, hogy ne bámuljam még ilyen közelről is kisfiús csodálattal, már az én ajkaimra tapasztotta a sajátját.
Első körben azért meglepődöm, de hamar meglovagolom a helyzetet, beletúrok bal kezemmel a hajába, és jobban magamhoz vonom, hogy kihasználhassam a dolgot. Jól csókol, biztos nem én vagyok az első, akit így lekap. Viszont bánja kánya, nekem jó így is.
Amint Tom kiúszik a látómezőből és nem hallom tovább a morgását mellőlem, véget is ér a varázs. A csók olyan hirtelen szakad meg, amilyen hirtelen kezdődött, én pedig csak kapkodom a fejem, meg a levegőt is.
-Mi az hogy... - Biccentem meg egy kicsit a fejem elismerően, majd belekortyolok az előttem lévő italba, hogy némiképp leplezzem zavarom, és közben rendezhessem a légvételem, minél gyorsabban. Még feltűnne neki az izgatottságom. Igyekszem elkerülni, hogy kiüljön az arcomra a "Vááááááááááááááhháhháááá" életérzés. Belül ugyanis ugrál bennem a kisfiú, mintha azt az ajándékot kaptam volna karácsonyra, amit akartam. Na de ezt nem mutathatom ki, mert még jobban elbízza magát a lány, ami már veszélyes. Rám nézve mindenképpen.
-Emberedre találtál... - Mármint, szívesen leszek én is gonosz az oldalán. Bármikor. Akár el is teheted a számom, és ha gonoszkodós smárparner kell, csak csörögj, repülök. Szánalmas vagy, Mark... Szánalmas. De kit érdekel?
-Általánosítás, mint az, hogy ha valakinek nagy kocsija van, annak kicsi a farka... - Élő példa vagyok. Nagy a kocsim és a... De persze nem akarok ellenkezni a másikkal, csak nem bírom, ha valaki előítéletes. Én persze maradéktalanul az vagyok, de az más kérdés.
-Meghívhatlak? - Kérdem a kikért italra. Szívesen állom, ha már így megédesítette az ajkával a napomat. Ma este tuti, hogy nem kell Playboy...
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szomb. Aug. 30 2014, 00:17

Elégedett mosoly suhan át arcomon, amint megbizonyosodok arról a tényről, hogy a srác örömmel fogadja meghívásomat sajátos, „Gonoszkodj és élvezd!” nevű társaságomba. Nincsenek pajzán megjegyzései a módszer-választásomat illetően, nem hisztizik, amiért ki- jobban mondva felhasználtam, sőt még élvezte is. Bár… ha jobban belegondolok, ezzel nincs egyedül. Magam is meglepődtem, hogy milyen közel kerültem ahhoz, hogy elveszítsem a fejem.
- Általánosítás? Kérdezek vissza. Miből gondolod, hogy nem bizonyosodtam meg róla? Elvégre én azt mondtam elsőre is olyannak tűnt. Pillantok rá kihívóan, ugyanakkor hangomba visszatért a pajkosság, amivel én teljes mértékben tisztában vagyok, de hagyom. Miért is akarnám leplezni? Ez a pasi ugyan vonzódik hozzám, ám valahogyan mégsem vesz komolyan. Nem hiszem, hogy komolyan tudna venni, azzal a kisfiús csodálattal a szemében. Ez az egész olyan, mintha én lennék a játéka, amit most kapott meg. Vagyis… inkább én vagyok a játék, aki most szerzett magának egy új gazdát. Érdekes szerepcsere.
- Mellesleg, én mindig is úgy gondoltam, hogy amennyiben valakinek nagy kocsija van, csak szüksége van a helyre. Mind a hátsó-, mind az anyósülésen.
Teszem hozzá valamivel később, miközben szemeimet a közeledő pultosra függesztem. Mark ezt a pillanatot választja, hogy utat engedjen lovagiasságának. Viccel? Hogy a viharba ne fogadnék el egy ingyen piát? De ha már itt tartunk… Tegyük egy kicsit szórakoztatóbbá a helyzetet.
- Meghívsz? Legyen. Mondom, de tekintetemet nem veszem le a közeledő férfiról. Ez akár sértőnek is hathat, hiszen mégiscsak egy másik pasinak a szemeit ejtem rabul, csakhogy ezzel most végképp nem törődöm. Ez kell a tervemhez, tehát ezt teszem.
Csábos mosollyal igyekszem még tökéletesebbé tenni arcomat, ámde ezúttal az ajkaimon némi ördögi vonás is megjelenik. Enyhén rátámaszkodom a pultra, és egy ujjmozdulatommal közelebb hívom magamhoz a rendelésre váró férfit. Ő felém hajol, azonban ez nem sokat segít rajtam, így sem érem el. Még egy kicsit előrébb kell húzódnom, mire sikerül elérnem a célom, de végül összejön. A fülébe suttogom kívánságom, azután visszaereszkedem a bárszékre,
- Érdekes, meg sem kérdezted, hogy mi a nevem, szépfiú. Figyelmemet ismételten mellettem ülőre fordítom, ennek ellenére a gonoszkás él nem akar eltűnni a szám sarkából. Vagy úgy gondolod, hogy egy ilyen ennivaló arcnak nincs szüksége névre?
Nem sokára feltűnik újra a pultos az italommal a kezében. Megköszönöm neki a koktélt, és átveszem tőle, ezután Mark felé fordulok. Egy szédületes mosollyal egybekötve fölmutatom szerzeményemet.
- Csak hogy stílusosokat legyünk. Kacsintok összeesküvő módjára, majd a szívószálát a számba veszem és beleiszom a sex ont he beach-embe. Innentől kezdve már csak kiélvezem „tréfám” eredményét, az én kisfiúm reakcióját.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szer. Szept. 10 2014, 12:11

-Nem úgy éreztem, hogy behatóbban ismered. - Vallom meg őszintén, ha már így vitába száll velem. Általánosításnak éreztem a dolgot, mert az, hogy valakit első pillantásra elítélek, majd egy kicsit foglalkozom vele és akkor is olyannak tűnik, az még nem jelenti azt, hogy olyan is, csak éppen ráhúztam egy skatulyát, amibe úgy gondolom, hogy beleillik. Persze ez már túl filozofikus, itt, a part közepén, miután ilyen jó dolgokban van részünk.
Le is zárom a rövid életű és talán vitának nem is nevezhető vitát, s leginkább a lánnyal kezdek foglalkozni. Csinos pofi, szép szem, és baromi kacér. Nem az a szimpla kedves típus, akinek a mosolyától elgyengülök és bármire képes vagyok érte, hanem az, aki úgy éri el, hogy bármire képes legyek, hogy azt ne érezzem kötelezőnek, mégis az. Vááh. Ki érti már ezt. Úgy látszik túl hamar elcsavarta a fejem... Minden esetre határozott nőszemélynek néz ki, és amint észrevettem, még szereti is élevezni az életet. Nem mindennapi. Bár nem a stílusom, ezt általában csak utólag tudom eldönteni, hosszas morfondírozás után. Az itt és most pillanatában ő a minden.
-Ez viszont így van... - Szélesen elvigyorodok, veszem a lapot. Legalábbis úgy gondolom arra célzott, amire én gondolok. De meg lehet, hogy nem. Arra célzott? Szerintem igen...
Hogy a meghívásom elfogadására hogy reagál, az egy újabb példája annak, hogy nem életében először kap meghívást, ahogy valószínűleg a lesmárolok egy idegent sem az a tevékenység, amit most próbált volna ki, csak úgy.
Amint a közeledő pincérre függeszti a tekintetét, és vele is játszani kezd, szinte féltékeny leszek. Hát most smárolt le, akkor meg? Persze azon nyomban egy kis szégyen is vegyül az érzésbe, hiszen pont ugyanazért csókolózott velem, ami miatt ezzel a szegény pingvinnel is játszik. Ilyen típus, aki szereti a pasikkal játszani. Veszélyes egy fajta, de még mindig nem érem fel ésszel itt, ebben a pillanatban és nem lécelek le. Pedig, ha lenne egy kis sütnivaló abban a nagy búrában, amit cipelek, akkor most rögtön kereket oldanék... Én persze mazochista típus vagyok és maradok.
-Azt hittem, már túl vagyunk az ismerkedésen! - Mosolygok a másikra, célozván a csókra. Elég határozott nyitás volt, minek ide néhány név? Nem mellékesen - persze eszembe nem jut hirtelen -, valószínűleg pár óra múlva már emlékezni sem fog rám.
-Mellékesen biztosan szüksége van, úgyhogy el is árulhatod! - Szinte megköveteli, hogy úgy irányítsa a szálakat, ahogy ő akarja, én pedig tökéletesen belegabalyodom. Nem nagyon volt szó ismerkedésről, mégis úgy érzem magam, hogy tapintatlan voltam, hisz még a neve sem érdekelt. Tapló vagyok...
Amikor megkapja a koktélját és megszólal, agyalásomból újra rá emelem a tekintetem és elvigyorodom. Tényleg stílusos, s ha tudná, hogy nem is olyan régen ezt már én is ellőttem egy másik szituációban, akkor biztos jót nevetne. Mondjuk az egy teljesen más és elmesélve talán undorító helyzet lenne, így kihagyom a sztorit...
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szer. Szept. 17 2014, 16:53

- Ha az ismerkedés lett volna, azt hiszem behatóbban tanulmányoztalak volna. Mondjuk még pótolhatjuk. Kacsintok rá. A koktélomhoz járó szívószálat ajkaim közé veszem, szemeimet pedig a mellettem ülőre függesztem. Iszom az összes reakcióját, minden egyes apró mozdulatára külön odafigyelek. Legnagyobb sajnálatomra azonban semmi különös nem jelentkezik semmi érdekfeszítő a viselkedésében. Nocsak. Meguntad a játékod, kisfiú? Kiábrándító.
Mozdulatomból, ahogyan a poharamat a pultra helyezem, egyértelműen kiérezhető a csalódottság. Mi több, még talán egy halk sóhaj is elhagyja a számat, persze ezt könnyen meglehet, hogy a másik figyelmen kívül fogja hagyni.
Pár pillanatra az igencsak közömbös fogadtatás hatására még az is megfordul a fejemben, hogy nem az igazai nevemet mondom neki. Elvégre miért is tenném, ha láthatólag ennyire nem érdeklem…?
- Elyse. Nyögöm ki végül hosszas hallgatást követően – mit részemről enyhe farkasszempárbaj fűszerez -, közvetlenül miután meggyőzöm magam arról, hogy a fordulatoktól eltekintve, egy kellemes délutánt tölthetünk el egymás társaságában. Elfordítom arcomat, inkább kiiszom a maradék alkoholos mini csodámat. Mondanám, hogy elég sok… khm… becenévre hallgatok, de a jelek szerint Téged ez annyira nem izgat. Fűzöm hozzá gonoszkás mosollyal az utolsó kortyok között.
- Téged hogyan szoktak szólítani, kisfiú? Nem tehetek róla, akaratlanul is kicsúszik a számon az eddig csupán gondolataim síkján használt jelző.
A válaszra várva tekintetemmel végig pásztázom a partot.
- Mindig is ki szerettem volna valamit próbálni a vízben. Segítenél nekem? Figyelmemet újfent a srácra terelem. Sokat mondóan végignézek rajta, majd egy kicsit közelebb hajolok. Igaz, édes vízben érdekesebb lenne. Kérdezem pajkos mosollyal az ajkaimon. Amennyiben igenlő választ kapok, még közelebb araszolok hozzá, annyira, hogy a fülébe suttoghassak.
- Ússzunk be, és kezdjünk el kifele szaladni, azt kiabálva, hogy cápa. Elhúzódom tőle egy kicsit, épp csak, hogy a szemébe nézhessek. Vagy… szívesen ugranék szikláról is egyet. Kezeimet fölemelem, gyengéden az arcára helyezem. Persze, akár… Még be se fejezem a mondatot, máris eszembe jut, hogy a kisfiúm elvesztette az érdeklődését a játékszere iránt, így azonnal nyomban el is húzódom.
- Vaaagy... Szemeimbe egy pillanat alatt visszatér az előbbi csalódottság által elűzött játékosság. Cssss! Teszem mutatóujjam az ajkára, amennyiben tiltakozna. Gyere! Ragadom meg a kezét, és azzal a mozdulattal már húzom is őt magam után. Lépteimet fokozatosan gyorsítom, míg már csaknem futok. Természetesen szorosan markolom Mark kezét, ezzel biztosítva, hogy ő is velem tartson. Kisvártatva elérünk egy kevésbé zsúfolt helyre a homokos parton, mire én hirtelen megtorpanok. Szédítő mosollyal a másik felé fordulok, azután – ha engedi, magammal húzva őt is - levetem magam a földre.
- Homok angyalka! Kiáltom el magam kislányos kuncogás közepette, miközben kezem-lábam föl-le mozgatom, hogy elérjem a hagyományos angyalka-formát.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szer. Szept. 24 2014, 23:02

-Wow! Ennél jobban? - Elismerően biccentek, de nem lehet eldönteni, hogy tetszik, vagy sem, amit hallottam. Az viszont fix, hogy El bébi bevállalós. Már csak azt kéne kiderítenem, mi nála a "behatóbb" ismerkedés? Beletúr a gatyámba, vagy csak rámarkol a farkamra?
Míg én magamban tanakodom, ő rám függeszti a tekintetét és az italával, meg a szívószállal babrál. Csábító, nem mondom, de mit is mondhatnék? Zavarba hoz, főleg azzal, ahogy indítottunk. Nem vagyok nagy élmény és kifejezetten izgalmas se, így aztán jogos a csalódottsága. Persze nekem ebből csak annyi jön le, hogy unottan sóhajt és a pultra teszi a koktélos poharat. Nem vagyok elég szórakoztató, vagy rossz volt a koktél? Amilyen határozott típus, ha utóbbi lenne, már legeremtette volna mixert. Mi el ez nem történik meg, csak az marad, hogy őméltóságom egy unalmas alak. Nem áll messze a valóságtól, viszont egy csöppet frusztrált leszek.
-Elyse! - Bólintok, hogy elraktározzam a nevét! Nem gondolom, hogy kamuzna, fel sem merül bennem, így, ha nem az igazi nevét mondta volna sem tűnne fel.
-Mark vagyok! - Mutatkozom be én is, én némiképp zavartan nyújtom a jobbom. Elvégre ismerkedünk. Vagy mi a szösz...
-Csodálod? Még mindig a hatásod alatt vagyok! - Próbálkozom be egy gyenge bókkal, hogy mégis miért nem érdekelt a neve. Nem mondhatom azt, hogy szerintem holnapra egyikünk sem emlékszik a másikra, így csak az marad, hogy totál megrészegített, ami valljuk be, rejt némi igazságtartalmat!
-Leginkább nagyfiúnak... - Kontrázom. Ha már egyszer bemutatkoztam, az lejöhet, hogy normál körülmények között hogy szólítanak, de itten most flörtölés zajlik, kérem szépen. Vagy nem?
Ekkor áll elő az ötleteivel és egy kicsit elbizonytalanodom. Na jó, nagyon. Akkor most kacér vagy sem? Orromnál fogva vezet, így aztán első ötletére csak felnevetek. Ugye viccel? Cápázzunk, mint a kölykök? Persze mire válaszolnék már tovább lendült és mire bármi is eszembe jutna egy "ööö"-n kívül, már le is pisszeg, én pedig engedelmesen becsukom a számat, s figyelem ujját az ajkaimon, majd újra rá bámulok ártatlanul, hogy mi? Persze heves a leány, így gyorsan magával ránt.
-Héé! Most meg... hová... megyünk? - Frászt megyünk, rohanunk, és mikor érzem, hogy elrábt, már kezd kattogni az agyam, hogy a nyilvános szex izgatja, és kit érdekel, ha ezért egy nara lesittelnek, vállalom... Szóval mire ez elérne kis agyamba, már el is kiáltja magát, hogy "homok angyalka".
-Mi? - Szakad ki belőlem akaratlanul a megdöbbenéstől. Angyalka? Ennyi? Most talán én vagyok csalódott, de azért nevetek magamon, hogy jól bevettem. Már keztem érezni a nyerget a kis hátsóm alatt, erre tessék... Rz a nap is olyan, mint a többi!
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Szomb. Okt. 25 2014, 13:42

Felhúzott szemöldökkel figyelem az egyre nagyobb zavarban lévő srácot mellettem. Csalódottságom nem ismer határokat, kisfiú. Kényelmetlenül fészkelődik ültében, alig mer rám nézni, a válaszait pedig igencsak szűkmarkúan méri. Ilyen reakciók mellett nem meglepő, hogy hamar elmegy a kedvem. Arról nem is beszélve, hogy láthatóan egy ártatlan, kisfiú lelkületűvel van dolgom. Nagyon úgy tűnik, ha száműzni szeretném a kettőnk közé beékelődött csalódottságomat, akkor a megrontásának a súlyát törékeny vállaimra kell vennem. Ez esetben viszont bizonyos határokat be kell tartani. Mert ugyan hogyan számolnék én azzal a tudattal, hogy egy ártalmatlan pasiból egy olyan őrültet faragtam, mint amilyen én vagyok?...
- Mark. Ízlelgetem a nevét, miközben elfogadom a nyújtott jobbot. Nekem valahogyan jobban tetszik a kisfiú. Kézszorításomból egyértelműen érződnek főbb jellemzőimnek csekély hányada, mint például határozottság, vagy éppen az önbizalom.
- Ha számodra ennyit tesz, ha valakinek a hatása alatt állsz, akkor még nagyon sok dolgot kell megtapasztalnod. Mondom neki miután elengedem a kezét, és tekintetemet a vízre vezetem. Mark szavai hallatán rögtön megzáporozzák elmémet a régi emlékek. Barátok, igazak és alkalmiak, ahogy a parton szerelemnek hitt vad szenvedéllyel, kíváncsisággal meg persze egy nagy adag életigenléssel együtt töltötték minden percüket... Ennek már vége. Elváltunk. Csodálatosan fájdalmas mosolyra húzódik ajkam a visszaemlékezés hatására. Szerencsére hamar előbukkannak elmém egy rejtett zugából a kellemes, vagy éppen megmosolyogtató emlékek is, ezért kisvártatva képes leszek újfent a mellettem ülőre koncentrálni. Ebből adódóan ismételten eszembe ötlik, hogy Mr. Szendeség züllesztésének nehéz feladata rám vár. Nem szabad keménnyel kezdeni, az csak elijesztené őt. Elsőre talán valami meglepő...
Ötleteimet szavakba is öntöm, de amint a tökéletes terv körvonalazódni kezd bennem, fölpattanok, magammal rántva őt is.
- Ne kérdezősködj annyit, csak kövess! Kiáltom el magam és már rohanunk is. Nem sokára elérünk egy olyan partszakaszt, ami pontosan megfelel a célnak. Levetem magam a homokba, magammal rántva Markot is. Kuncogásomhoz hamarosan csatlakoznak az ő nevetésének első hangjai is. Kacajából ugyan inkább érzek némi csalódottságot, semmint felszabadultságot, de elsőre ez is megteszi. Legalább nem menekült el. Talán már ez is haladás.
- Homokangyalka. Válaszok amolyan ez-teljesen-egyértelmű stílusban, majd ha végeztem  a sajátommal, átlendülök a mellettem fekvőre. Lovagló ülésbe helyezkedem rajta, és kinyújtott kezekkel megragadom az ő karjait.
- Megmutatom. Mosolygok rá játékosan, kezeim segítségével pedig elkezdem a vezetni az ő karjait. Tanulékony vagy, nagyfiú. Vigyorgok rá, az arcától alig néhány centiméterre. Ha ügyes leszel, és gyorsan végzel, még arra is lesz időd, hogy utánam gyere a vízbe. Kacsintok rá, és a következő pillanatban már föl is pattanok. Igyekezz, nagyfiú, máskülönben sosem érsz majd utol. Dobok neki egy csókot, és már szaladok is a víz felé.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Kedd. Okt. 28 2014, 15:15

Lopva pillogok a másikra, közben a poharamat babrálom a pulton. Nem nagyon tudom hová teni a csajt. Annyira kezdem unni, hogy mindig csak valami veszettül határozott és akaratos lánnyal hoz össze a sors. Részint bizsergető az irántuk érzett kíváncsiság, de baromira utálom is. Nem bírom, ha dominánsabbak és ilyenkor egy kicsit behúzom fülem-farkam... Elyse is ez a forma. Legalábbis meglátásom szerint. Haverkodni jók, de azt is csak mértékkel. Nem az a figura vagyok, akit ők keresnek, és persze ilyenkor jön az, hogy nyuszi vagyok, kisfiú, kisgyerek, stb stb... Lövésük nincs persze, hogy ki vagyok, és nem is akarják megtudni, ahogy én sem vágyom rá különösebben legtöbb esetben, hogy tudjak róluk valamit. Az egyetlen ilyen eset talán Elee volt, akiről tudni akartam, hogy kicsoda, és miért ilyen. Elyse-nél annyira nem érzem azt, hogy tudni akarnám, miért ilyen kacér és akaratos. Persze nem vagyok ellene a játékainak, de zavarba is hoz alkalmanként. Minden esetre holnapra már talán úgysem emlékszik egyikünk sem a másikra, így nem is izgatom magam különösebben, hogy mit gondol rólam. Nem az a nő, akiért küzdeni akarnék, így a hirtelen jövő impulzusok ellenére sem izgat különösebben.
Minden esetre a bemutatkozásig eljutunk, és megszorítja a nyújtott jobbom. Erősnek próbál tűnni, határozott a kézfogása. Azt tartják, hogy a testbeszéd árulkodó, és az erős kézszorítású emberek túl sokat képzelnek magukról. Persze nem veszem ezt 100%-ig követendő példának, de alkalmanként beigazolódik.
Elmosolyodom, mikor ecsetelni kezdi, hogy jobban tetszik neki a kisfiú.
-Bátor vagy! - Szélesedik vigyorrá a mosolyom. Nem is ismer, és lekisfiúz? Többször is? Honnan tudja, hogy nem vagyok éppen egy elmebeteg, folytogatós gyilkos, aki szépen beissza magát az elméjébe, majd a part egy üres szakaszán a tengeráramlatokra bízza áldozata holttestét? Áh nem, azért nem vagyok ilyen, de bicskanyitogató a pofátlansága. Pedig az elején még bírtam. Persze morfondírozásom inkább csak megszeppenésnek hat, lehet ebből szűrte le, hogy kisfiú vagyok. Nem tud ő semmit...
-Ó! Mert te annyira tapasztalt lennél? Mesélj! - Könyökömet a pultra támasztom, fejemet pedig az öklömre, és felsőtestemmel felé fordulva kutatom a tekintetét. Nem vagyok az a csajozógép, az tény, de ennyire azért ne tegyen már le, hogy semmit se tudnék. Amúgy sem tűnik egy ötvenes luvnyának, hogy ilyen szövegeket toljon. Hány éves lehet? 20? 22? És előadja itt nekem, hogy milyen tapasztalt? Na hajrá!
Persze a válasz maximum elég kurta, inkább felpattan és maga után kezd rángatni. Valami homokangyalkáról kezd duruzsolni nekem, amin zavartan nevetni kezdek, aztán mire észbekaphatnék, már rajtam ül és a kezem mozgatja, hogy segítsen... Voltam gyerek, gyártottam ilyet, de azt hóban. Nem homokban. Ez lenne a nagy tapasztalat, hogy átmegy kislányba? Már kezdtem azt hinni, mikor felpattant rám, hogy na most aztán kapok valami istenes bemutatót, hogy miért is olyan tapasztalt, erre csak játszik. Pont ettől tartottam. Előadja magát és csak szórakozik a pasikkal. Pff. Hát nem én vagyok az, akivel ezt megcsinálja. Nagyobb a büszkeségem ennél, így amikor elszalad a vízbe, én inkább csak felkelek a homokból, leporolgatom magam és halvány mosollyal meredek utána. Otthagyni azért nem fogom, mert ekkora bunkó nem vagyok, de túlzottan nincs humorom a kisded játékokhoz. Nem is nagyon érzem azt, hogy Elyse az a lány lenne, akivel nekem lógnom kell. Viszont mindig megfogadom magamban, hogy mindenki kap egy esélyt, hátha mutat valami olyat magából, amiért érdemes őt ismerni...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Santa Monica & Elyse & Mark   Today at 11:07

Vissza az elejére Go down
 

Santa Monica & Elyse & Mark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Psyco in the school - Elee & Mark

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-