Csak nevetek, ahogy nagyot néz, aztán figyelem, ahogy koppan neki, amit mondok. Tudom, az ember 22 évesen ne érezze magát öregnek, de hát amikor húsz évesen leesett, hogy soha többé nem leszek már tinédzser… Hát nem esett jól, na.
- Túl sok minden történt velem túl rövid idő alatt, hogy fiatalnak érezzem magam. – mondom végül, kicsit keserűbben, mint szeretném. Ha szigorúan vesszük, tizenhat éves korom óta felnőttnek érzem magam. Annyi mindent kaptam a nyakamba abban az időben, hogy hirtelen, szinte túl hirtelen váltam érett nővé. Bár megkaptam volna azt az időt, amit a többi gazdag kislány megkapott körülöttem! Persze, vannak, akik még korábban elérik ezt a szintet, és bele sem merek gondolni az ő helyzetükbe.
- Megmondjam az őszintét? – nézek rá komolyan, hogy előkészítsek egy újabb keményen lecsapott labdát. Annak ellenére, hogy maximum 25-nek mondanám ránézésre, és 17-nek a viselkedése alapján, eszemben sincs kettessel kezdődő számot mondani – Szerintem egy fiatalos harmincas vagy. – még mindig véresen komoly arccal ejtem ki a szavakat a számon, de aztán, ahogy látom a reakciót, elnevetem magam. Számra szorítom a kezem, és csillogó szemmel nézem az arcát.
- Bocsi, nem tudtam kihagyni. Huszonöt? – még mindig vigyorogva nézek rá, remélem ez a szám jobban tetszik neki.
Ahogy előadja magát, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy nem miatta jöttem el Párizsba… Hát, még ha tudom is, hogy csak színészkedik, megsajnálom. Meglep, ahogy hozzám bújik, de most hagyom, sőt, még magamhoz is húzom, mert tudok én bújós is lenni, csak éppen nem túl gyakori. Belefúrom az arcom a hajába, ahogy Ő a nyakamba temeti az övét, és elmosolyodom szavai hallatán.
- Ó, egyértelmű! Azonnal beléd zúgtam, semmi másra nem vágyom, csak hogy életem hátralévő részének minden percét veled töltsem! – ahogy elhúzódik tőlem, kap egy puszit a szája sarkába, mintegy megpecsételéseként a szavaimnak, aztán csak vigyorgok, mint egy félhülye.
- Dehogy pasikat! – nézek rá megütközve, aztán vállat vonok – De ha neked az kell… Tőlem pasi is lehet, de tudod, vannak azok a fényre csúnyuló lányok, akik guszta kis bajusszal vágódnak be. Na, azok közül is válogathatsz nyugodtan, ha annyira kell neked egy tartós kapcsolat. Ők biztos szívesen mosogatnak utánad. – gonoszul elvigyorodom, pedig nem szoktam ilyen szemét lenni a szerencsétlenebbül járt lányokkal, de ez most idevágott, hát megeresztettem egy kis kajánkodást a kárukra. Remélem, Sebynek nincsenek csúnyácska barátnői, vagy esetleg rokonai, mert akkor jól le leszek teremtve.
- Látványosnak nagyon látványos. – bólogatok komolyan – Tudod, olyankor az ember kivirul. Letörölhetetlen a mosolya, vidám, sugárzik belőle a boldogság, meg valami eszméletlen mértékű szexuális energia. Ha szerelmes vagy, mindig jobban tapadnak rád, mert egyszerűen ragyogsz. - ja, elég látványos dolog szerelmesnek lenni, bár így még soha nem gondoltam rá.
– Szóval azt akarod mondani, hogy soha nem voltál még szerelmes? – leesik, hogy miért kérdezget, és elkerekednek a szemeim. – Hát, tudod… Egyszer azért illene kipróbálnod! – már nevetek, és kacsintok rá, mert addig nem élet az élet, amíg az ember elkerüli ezt a hullámvasutat…
- Na, látod! Mondom én, hogy elmúlik. Állítólag legjobb esetben is csak három évig tart… Azt hiszem, a kémia van a dologban, ahhoz meg nem értek, de ezt mondják az okosok. – hát, mit ne mondjak, jót kérdez. Igaz, ebből a szempontból én tapasztaltabb vagyok, de nem biztos, hogy én vagyok a szerelem professzorasszonya…
- Hát… Nem tudom. – kicsit elhúzom a számat – Amikor már csak megszokásból nyúlsz oldalra az ágyban, és rutinból csinálod, amit régen érzéssel csináltál, az nekem sehogyan sem pozitív. – ezért van az, hogy nem vágyom rá, hogy a pasimmal éljek – azon kívül, hogy nem rendelkezem ilyennel. Meg kell hagyni a távolságot, hogy vágyakozzunk, hogy hiányoljuk a másikat. Ha mindig ott van, akkor egy idő után elszáll a fűszer. Hozzászokunk egymáshoz, és már nem lesz különleges.
- Jó, értem. Így már értem. – bólogatok, ahogy jobban kifejti a kérdést. Mindenesetre szimpatikus, ahogy gondolkodik az életformánkról. – Nem tudom. Úgy értem… Nem, persze, nem jó, mert nincsenek benne érzelmek, csak a puszta vágy hajt. De… Ugyanakkor valahogy furcsa mód, ezt biztonságosabbnak érzem, mint egy párkapcsolatot. Onnan nem lehet csak úgy lelépni, az egy kicsit bonyolultabb. És itt most nem arra gondolok, hogy melós, és hogy nem akarok érte dolgozni, de… Mi van, ha kikötök valaki mellett, mert pillanatnyilag nincs más a képben, és bedumálom magamnak, hogy érzek iránta valamit. Hogy szerelmes vagyok. És aztán eltelik pár hónap, és szembe jön velem életem pasija, akihez még hozzá is mennék… Akkor mit csinálok? Mert én nem szeretek szíveket összetörni, asztalt borogatni, minden hidat felégetni. Csalni meg főleg nem… - ahogy beszélek, érzem, hogy kifut a vér az arcomból. Ez lenne? Ezt csinálnám éppen? Szórakozom Josh-sal? Érzek egyáltalán bármit is? Vagy csak meguntam a folyamatos egy- vagy páréjszakás kalandokat? És mi lesz Vincenttel? Ha Josh mellett döntök… Soha nem tudnék Josh szemébe nézni, ha megcsalnám. Pedig én annak a pasinak jelen állapotomban nem tudok ellenállni. Ha szerelmes lennék, ha tényleg szerelmes lennék, meg sem látnám, de ezek szerint nem vagyok. Csak szeretnék az lenni. De vajon tudnék az lenni, ha jobban megismerném a kékszemű csábítót? Megrázom a fejem, alig észrevehetően, mintha ez a mozdulat elhessegetné a kellemetlen gondolatokat.

Hümmögve bólogatok, miközben már újra az ajkaim között van a cigi. Eszméletlen tempóban szívom el az első koporsószögemet a csigák országában. Nem megyek bele, hogy milyen dolog függőnek lenni, de az tény, hogy a reggeli kávé megszokás. A cigi, a nikotin, na, az más tészta!
- Cselesen? Mire gondolsz? – csodálkozva nézek rá. Egyből átfut a fejemen egy nem kicsit mocskos gondolat, de az még midig nem oldaná meg a helyzetet…
Beülünk a taxiba, és elmondja, mit kérdezett a sofőr. Összenevetünk, ahogy a kezét a hasamra húzom.
- Te kis buta, hát mit gondoltál? A szerelemnek előbb utóbb beérik a gyümölcse… - próbálom úgy előadni, mintha komolyan is gondolnám, de hozzá kell dőlnöm, szinte bújnom, hogy ne forduljak le az ülésről a nevetéstől.
- Ó, az én kis romantikus tündérbogaram! – szándékosan gügyögök, megsimogatom az arcát – elvégre, én mondtam, hogy remek dadusa lennék.
- Kipróbálni, hogy milyen lenne? – nézek rá mosolyogva. Benne vagyok, tőlem aztán mindent lehet, jó buli lesz. – Persze, édeske, semmi akadálya. Majd nekiállok hisztizni, te meg holtsápadtan menekülhetsz álmaid nőjének karjaiba. De azért megnézném azt a csajt, aki egyetlen pillantásával elcsavarja a fejed! – kacagok, mert abból, amit eddig láttam, nem tűnik ennyire egyszerű esetnek a srác. Aztán ki tudja? A szerelem már csak ilyen… Jön, aztán megy.
- Tökéletesen eltaláltad az információ mennyiséget, amire szükségem van. – bólintok elismerően, és már tudom is, hogy mi lesz a szerelésem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok háromszor átöltözni…
A szálloda gyönyörű, szép helyen is van, távol a piperkőc sznoboktól. A szoba egyszerű, a városra néz, ami – ha Seby direkt így kérte – igazán figyelmes dolog. Rábökök az apró teraszhoz közel eső ágyra, hogy nekem az jó lesz – legalább éjszaka kilóghatok cigizni – aztán bevetem magam a fürdőszobába. Gyors zuhany és fogmosás után fehérneműben sétálok ki a közös részbe. Nincs miért szégyenkeznem, hiszen látott már ennél kevesebb ruhában is. Előhalászom a bőröndből a matróz csíkos maxiruhámat és lapos sarut rángatok elő egy másik zacskóból, majd belebújok.
- Jó leszek így? – csak most fordulok Seby felé, és megpördülök előtte, hogy lássa, mire gondoltam. Csak Ő tudja, hova megyünk, így ha nem elég elegáns, még tudok változtatni bármin. Aztán, ha kell, a hajammal is tudok variálni, meg persze egy komolyabb smink mindent elegánsabbá tesz. Egy szavába kerül, és átvedlek valaki egészen mássá.


//Jó tudni, bár így utólag kicsit több labdát csapkodtam, mint 0%-os véralkohollal. Igaz, semmi durva illumináltság nem volt, de ha akarsz, egyszer kaphatsz egy olyat is //

-Hát... ezt én is elmondhatnám, de az ember annyi amennyinek érzi magát. Te itt rontod el banya barátném! - Cukkolom kicsit, hátha újra jobb kedve lesz, a nyelvem is kidugom pimaszul.
-Persze, értékelni szoktam. - Most jön hogy nem adna alkoholt, ha eladó lenne? De meglep, pislogok párat, erre nem számítottam. - Tényleg? - Van némi örömmel vegyített meglepettség a hangomban, de aztán csak kinevet, szemet forgatok vigyorogva. Ez gonosz volt. - Huszonhét. Majdnem édesem. De mindjárt huszonnyolc leszek, közeleg az a fiatalos harminc! - Vigyorgok rá, igazából én erre nem vagyok érzékeny, mint mondjuk Phoenix, felőlem mindegy mennyinek néz, amíg jól érezzük magunk együtt.
Azt hiszem megsajnált a Bambi-szemeim láttán, de hogy bújik, na az a meglepő, kedvesen nevetek a dologra. Jól esik, nem tagadom, a szavain is csak vidáman nevetek. A cseles csókra csak egy kis szemezést kap, na meg a vigyorom, az levakarhatatlan.
-Lehet engem nem szeretni? - Vigyorgok, de csak poénkodok.
Aztán megnevetettem a pasi szöveggel.
-Hmm... nem tudom, ha szúr a csók és engem szúrnak meg csikizik a szám... nem is tudom, valahogy nem vonzz... - Grimaszolok, mert belegondolni is izé, asszem nem menne. Nincs ilyen barátnőm, csak a gondolattól ráz ki a hideg. Nem, nem vagyok olyan hogy mindegy csak lány legyen, vagy sötét vagy sok sör. Bár utóbbinál minden mindegy, de azért remélem akkor is tartanám magam... Rémálmaim lesznek!
-Hmm. Akkor tényleg nem voltam. - Mosolygok, én nem vagyok valami fényes csillag típus. Bár ez a boldogság sugárzása dolog... nem csoda ha mindenki félreérti a kettőnk kapcsolatát, én Párizsba lehet beleszerettem, mert hogy itt vagyunk valóban ragyogok, imádom egyszerűen... Durva.
-Nem. Nem voltam. - Biggyesztem le az ajkam és elgondolkodva, lassan megrázom tagadólag a fejem. - Persze, tudom, illene. - Mosolygok rá, félek már nem leszek, de van ennek is előnye, nem estem eddig se kétségbe.
-Én kettőt hallottam. - Mondom a kémiás dologra.
-Nem tudom, engem lehet megnyugtatna... hogy nem maradok egyedül... - Motyogom, elvégre már Henry sem állandó az életemben, nekem semmi sem az. A lakást, a várost, a munkát, semmit nem érzek annak. De észbe kapok és mosolygok, nehogy azt higgye elszomorodtam, csak elgondolkodtam.
-De ha csak úgy lefekszel velük és esetleg egy is többet gondol a dologról, ugyan ott vagy. És ha mással jobb, akkor megbeszéled a jelenlegivel. Valószínű ő is érzi akkor hogy lehetne jobb is. Gondolom én... mert akkor a másikkal, az álompasival sokkal inkább... önmagad lehetsz? Nem tudom. De szerintem édes mindegy van-e valakid fixen vagy nincs. Nem fog érdekelni gondolom semmi és senki csak az igazi. Meg a jelenlegi szexpartnereknek is tabu leszel, az is egyfajta csalódás okozás lesz. Az embereket elnézve, ha igazán szerelmes vagy nem gondolkodsz. Szóval szerintem mindegy. - Látom elsápadt, átkarolom és adok a halántékára egy csókot. Na tessék, csak felzargattam benne valamit. Remélem azért nem szomorítottam el.

-Hát mégis mire, mire, a várakozóban előadjuk amit a repülőn és mindenki átteteti a jegyét későbbre és mienk a gép! - Nevetek, nem gondoltam semmi mocskosra kivételesen, csak továbbfűztem az eredeti gondolatot.
Nevetek és bújok kissé én is, hogy a gyerekről beszél.
-Awww, ha fiú rólam kapja a nevét? Ha lány rólad? - Nevetek, úristen, nem tudom érett vagyok-e egy gyerekhez, inkább még véletlen sem veszem komolyan, így meg vicces, simogatom Elee hasát.
-Igyekszem életem értelme, neked mindent! - Piszézek vele ha hagyja, bár kegyetlen a vigyorom a jelző miatt, tündérbogár... uh.
-Miért ne? Szerintem jó darabig nem találok élesbe senkit rá. - Mosolygok, lazán vállat vonok, olyasmi. Eleevel ez is jó mókának tűnik, mint minden más is. - Pfff, én is! De még hogy megnézném! - Nevetek, szerintem olyan nincs. Vagy hiba lesz a mátrixban, ilyesmi.
-Szolgálatodra! - Hajolok meg kissé, játékosan, örülök hogy a kedvére tettem, szeretek megfelelni az igényeknek.
Pakolászok mikor megérkezünk a szállodába, átöltözik, örülök hogy lazán kezeli a helyzetet. Mikor megkérdi jó lesz-e így, megfordulok, végignézek rajta, látszik nekem nagyon tetszik, oda is lépek, mosolyogva adok egy csókot a nyakára, majd belesúgok a fülébe.
-Gyönyörű vagy! Tökéletes! - Hajolok vissza mosolyogva, hátrafésülöm a füle mögé a haját.
-Gyere! - Vigyorodom el, megfogom a kezét lazán, hogy akkor hódítsuk meg Párizs utcáit!
Ha elveszi a kezét hagyom, ha nem, akkor kézen fogva vezetem az egyik fő utcán egy ideig, majd bekanyarodok a kis utcácskákba, mutogatom a régi építésű házakat, a szép erkélyeket, a szobrokat, amik az utcát ékesítik, a vendéglőket, kis boltokat, kirakatokat. Mesélek neki a francia hétköznapokról, hogy hogy tölti meg a levegőt a friss bagett illata, hogy a macskaköveken mikor válik forgalmassá az élet, ami csak érdekli. Eléggé elvarázsolt vagyok, gyakran indokolatlan nevetek kicsit, de rengeteg emlék tódul az elmémbe és jól esik itt lenni. Meg örülök hogy Elee is itt van, jó megosztani az érzést.

//Kérek naná Nem is volt kérdés //

-Ó, hát remélem, mert meghívót kapsz, az biztos. - Igaz, rég nem csapok bulit, mert szülinapom van, de a harmincadiknak meg kéne adni majd a módját, szóval jah. Lehet lesz és ha addig Elee sem tűnik el az éterben, örülnék ha ott lenne.
-Öhm, izé, szerintem neee... - Ráncolom az orrom és tagadólag rázom a fejem, hogy okés, nyert, még a végén meglincselnek.
-Sosem tagadta hogy az voltam! - Nevetek, de komolyan, bajszos nő? Szerintem ez igénytelenség és nem érzem bunkónak magam emiatt a gondolat miatt.
-Persze, de... ha magamra erőszakolom hogy éreznem kell akkor a végén a szerelem gondolatába lennék szerelmes, nem az adott, kiszemelt lányba, van egy olyan sanda gyanúm. - Mert bebeszélném, hogy ez az. Vagy tudja a fene, de nem fogom erőszakolni magam az ügyben, másnak is ártanék vele. Szeretném egyszer megtapasztalni, de... meglátjuk fogom-e.
-Tudom, én is minden lánnyal tisztázom, hogy én csak randizni akarok, szeretkezni, de mellettem annyi pasija van amennyit akar, csak egy se legyen komoly. Azt nem szeretem. Ne én legyek a szakítás oka vagy ilyesmi. Amúgy én nem vagyok jó példa.. bár.. lehet pont jó példa vagyok. Igazad van... - Most hogy mondja... bár nekem nem az érzelmekkel van bajom, de odaköltözni? A gondolat is fura. Már amikor Josh-hoz vittem pár holmit, ha ott éjszakázom kényelmesebb legyen, nekem már az is izé volt... Hát még egy lánnyal megcsinálni ezt. Igaza van. - De nem miattad, nem veled lenne bajom. Most is nagyon jól érzem magam veled. Csak az olyan... akkor már... nem tudom, az tényleg fura lenne, ha egy lány erre kérne. Alig ismerem és költözzek vele össze? - Vallom meg neki. Mert hamarabb felbomlanak ezek a futó kapcsolatok, mintsem igazán megismernének engem, vagy én őket. Velem a baj, nem vele, szeretném ha érezné. Főleg hogy elszontyolodik, át is karolom, megpuszilom, mosolyog rajta. Örülök, hogy kicsit jobb kedve lett.

-Ugyan, sok a biztonsági őr, nincs rá lehetőségük. De azért ne menj mosdóba... - Vigyorgok. Amúgy nem zavar hogy beleköt a szavaimba, perverz mód élvezem. Bármi is legyen a téma, szeretem minden oldalról megvitatni, Elee pedig ebben jó társam. Phoenix ilyen még, őt is ezért kedvelem többek között.
-Ejj, mi a bajod vele? - Nevetek, nekem tetszik a neve. - Miért akadna ki, nem csípi az angolokat? Nem vagyunk olyan sótlanok mint hiszik! - Nevetek, de tényleg érdekel, mi kifogása lenne az apjának a származásommal szemben. - Félnék az apjára ütne hogy a neve kötelezi... tényleg zabigyerek lenne... - Nevetek, jaj szegény kicsi fiam, remélem az anyjától örököl mindent...
-Eddig jól szórakoztunk, ha megunod, kitalálunk mást! - Mosolygok, elvégre ha fárasztja majd szól, nem tűnik olyannak aki magában füstölög és nem meri bevallani, hogy baja van.
A szobában már felfrissítjük magunk, de Elee nagyon csinos, muszáj hozzáérnem, de az ajkamba harapok hogy még franciául is köszöni meg a bókot.
-Imádlak! - Vigyorgok, nagyon a kedvemre tesz, nem is tudom miért, de jól esik. Aztán el is "rángatom" várost nézni, de a táskáért még visszamegy, no nem bánom.
Élvezem a sétát vele, megmosolygom hogy fényképez, igyekszem a kedvére tenni. Húzza a kezem a kirakat fele, majd a szavaira felnevetek, közelebb húzom incselkedve.
-De be vagy zsongva életem... de tudok! Gyere! - Kacsintok rá, el nem rontanám a mókát, főleg hogy szerintem szétröhögjük magunkat majd. Pár utcával arrébb az egyik főúton van is egy nagy, márkásabb ruhabolt, ahol minden van ami divatos. Így találunk női és férfi rózsaszín nadrágot is majd. Utóbbi nagyon durva hogy tényleg van, kiakasztó. De behúzom az üzletbe és elvigyorodom.
-A méreteim tudom, fazont mutass édesem, a tied vagyok, miben akarsz látni? Leszek az élő Ken babád! - Nevetek, de tényleg ráhagyom magam, amit ad, felveszem. Szavatartó pali vagyok, a meg a mosolya úgy is kárpótol a furcsálló tekintetekért.

Vigyorgok, lehet megint kellemes érzéssel tölt majd el a szülinapom? Ki tudja. Ha Elee szervezi csak jó lehet.
-Nem hiszem hogy ilyen lennél. Különben is a cinizmusom egész jól kinőttem mostanra, haladok! - Nevetek, mert tény, kevésbé vagyok borúlátó mostanság.

-Ó, hangosan hangoztatjuk, hogy a gépen majd miről diskurálunk, milyen vicces képeket mutogatok a telefonomról, ilyesmi. Megoldjuk. - Vigyorgok gonoszan, ugyan, ugyan, meg lehet ezt oldani simán.
-Pedig szép neved van. - Mondom magától értetődően, mert az Elenore jó név. Aztán megkérdem mi baja az apjának a brit léttel.
-Jah, tényleg mesélted. Akkor engem nem kedvelne valóban! Főleg ha nyomatok egy kis brit akcentust! - Mondom teljes britséggel, mert tudok olyat is. Kész BBC. Komolykodva is adtam elő, de aztán csak nevetek, kétlem hogy valaha látni fogom az apját. Ha mégis, majd megkedveltetem magam, a szülők általában kedvelnek.
-Szerintem én sem! - Nevetek, az emberek viccesek, ez megunhatatlan.
Később mikor már átöltözött közli tudja hogy imádom, nyílt titok az imádatom Mon Dieu!
-Áh, nem most kérem meg a kezed szívem szerelme, majd holnap! Utána elviszlek vacsorázni is! Így dukál! - Vigyorgok, holnap terveztem hogy megyünk az Eiffel-toronyba.
-Ó, éljen! - Abba bújok amibe akarok? Magamtól valószínű egyikbe sem bújnék, de a játék kedvéért bármelyik megteszi majd.
-Jó, azt megköszönöm, nem akarom hogy megint majdnem felszedjenek! - mondom szórakozott-kínosan röhögve, mert eszembe jut Kilian és a mozi.
Bemegyünk az első jobb boltba, de hát nő, nagyon tudja merre.
-Ehm, okés! - Tárom szét a karjaim, hogy hajrá. Meztelen is látott, sok meglepetést nem tartogatok.
Nézem miket pakol, csendben szörnyedek el, de beszívom az ajkaim és vigyort erőltetek. Lehet mókából nem csak Josh kap hanem Kilian is pár fotót? Bár félek ő megsértődne. De Phoenixet kiakaszthatnám! De nem jó ha nem látom a fejét... Áh ezt még átgondolom.
Kapok egy sálat is, no nem baj, bemegyek öltözni. A méretek javarészt jók, bár a nadrág... Szóval a rózsaszín bőrnadrág kicsit feszül, kiemeli idomaim, annyi szent, jó ez! A flitteres póló csillog, de nem vészes, a sál és a kalap már durvább, a csizma meg kicsit nagy, de nem számít úgy sem veszem meg.
Határozott mozdulattal húzom el a függönyt és lépek, mit lépek, vonulok ki élvezettel flancolva a ruhákban.
-Nos drágám, hogy nézek ki? Elég sziporkázó az új dizájn? - Kacsintok rá és dobok egy csókot is neki, majd röhögök. A kalapot hamar leveszem mert nagyon melegíti a fejem, de a többit hagyom, nyújtom a kezem felkérni.
-Mademoiselle, egy táncra? Vagy mondjam úgy gyere szívi ropni? - Nevetek, ha hagyja, dúdolok valami angol keringő ritmusú számot és megtáncoltatom kicsit, forgatom is. Mert a tánc is dukált, nem csak a ruha.
-Simulj hozzám, tudom hogy most igazán szexi vagyok, a fenekem nagyon kiemeli ez a gönc, markolj csak bele! - Nevetek, jól szórakozom, az meg hogy mindenki csak les a boltban, hogy mi bajom, az mellékes. Gondolják végre felvállaltam hogy más vagyok és roppant felszabadító.

-Úúú, vicces lesz hazafele is! - Vigyorgok, lehet légitársaságot kell váltanunk majd?
-Alice Drayton? - Döntöm félre a fejem mosolyogva. - Miért is ne? - Nevetek, mert én is érzem hogy komoly választ kapott a komolytalan kérdésem. De kedves hogy tetszik neki a családnevem.
Aztán nevetek.
-Na ha véletlen megismerem megpróbálom elengedni magam és a saját dialektusomban beszélni, az franciás, nem brites. Bár ha a franciákat is utálja, akkor aztán tényleg nyársra tűz! - Nevetek, tény, most hogy elengedtem magam érezni a franciás akcentusom, amúgy igyekszem a brites angolt használni, mert az "szebb".
Felnevetek azon is hogy befogja a fülét, nagyon bájos.
-Értettem, az lesz! - Kacsintok rá, akkor majd csak mondom mit vegyen fel és viszem magammal, az sem lesz rossz.
-Nem kell... - Mondom már a butikban, ahol felveszem a nem épp férfias göncöket. De tény... ennyi ruhát sosem viszek be öltözőbe és amúgy is... Ezeket nem csúfolnám ruhának, noha azok.
-Én szóltam, hogy a szépségem vakító lesz, ha megkapja a kellő küllemet! - Röhögök, de örülök hogy "tetszik" neki, ez volt a cél ugyebár.
-Mire? - Nevetek, vigyorgok, de látom hogy dokumentálni akarja az eseményt. Azt hiszem hamarosan a youtube sztárja leszek, bár remélem nem, azt hiszem nem lenne több munkám.
-Látod látod, a csajok mindig így járnak, minden jó pasi meleg mint a kályhacső! - Röhögök, de újra vezetni kezdem, bár lehet ez így túl férfias, de én nem tudom nem így csinálni. Nem tudok lagymatag lenni, színésznek is ezért lennék és vagyok pocsék.
Mikor belemarkol a seggembe félő a vigyoromtól az arcom is megreped,nem csak a gyatya a mozdulattól, de aztán csak nevetek.
-Tudtam hogy nem bírsz ellenállni a legjobb fogásnak! - Nevetek, majd mivel pukedlizik kezet csókolok neki enyhén meghajolva, de vigyázok a nadrágra azért.
-Én köszönöm, egyszer tangózhatnánk is, csak nem ebben a ruhában... - Nevetek mert ez... nem bírná ki. Lehet selyem alsót kéne alá venni? Fúj...
Tényleg félreértettem, azt hittem utána nézhetek magamnak rendes ruhát is, arra értette, de nem baj, így tényleg jobb.
-Hmm. - Ütögetem az állam csücsörítve, a csajszira rákacsintok és lányosan eltakarva a szám kuncogok a fején.
-Cukorborsó! Ezt vedd fel! - Sétálok el a rózsaszín p.csaruhák mellett és leemelek egy bilyhes-bolyhos felsőt. Aztán egy neon zöld cicanadrágot meg egy amolyan lila rakott szoknyát is. Meg egy kötött sapkát. Ez inkább ízlésficam lesz, de vigyorogva adom oda a zsákmányokat. - Én ehhez nem értek, de ha ezeket felveszed... - Vigyorgok és kacsintok. Közbe míg öltözik odamegyek a lánykához és mondom neki franciául, hogy a párom imádja ha minőségi ruhát veszek Párizsban, de kell a véleménye. Szóval lefényképezne-e neki. A csaj kapizsgálja, hogy nem Elee a párom hát bólint a felé nyújtott mobilra, majd le is fotóz, vigyorgok a képen mint a fakutya. Megköszönöm és elküldöm Joshnak, hogy ha bár a gépére nem tudtam felcsempészni a képet, de a mobilra kiteheti háttérnek...
Közben ha kijött Elee akkor vigyorgok rá.
-Hogy érzed magad? - Én rettentő jól annak ellenére hogy melegnek látszom teljesen jogosan.

-Áh, akkor jó, akkor majd inkább ezt az oldalam hozom előtérbe! - Vigyorgok, azért ezek a semmiségnek tűnő információk, ki tudja, lehet egyszer nagyon is fontosak lesznek.
-Jaj hát milyen gyér a fantáziád kérlek alássan! Egyszerűen kuriózum lettem! - Röhögök, mert hát így csak ő láthat személyesen, ez más biztos, mert én fel nem veszem megint ezt. De a részeit sem, semmit ebből. Ez a bőrnadrág amúgy is durva...
(Ez a hasonlat xDDDDDD ez nagyon jóóóó!! xDDD)
-Pfffffffff.... - Röhögök, hogy kössz. - Foglalt, a jegyesed vagyok, mon Diou, elfelejtetted életem? - Vigyorgok, mert nem érzem magamban gusztust a melegedésre de arról sem tudok, hogy foglalt lennék. Inkább megtáncoltatom, az jó szórakozás.
-Kit érdekel, szakadjon, akarlak bébi! Grrr... - Harapok finoman a nyakába, de beleröhögök, na most zavartam össze mindenkit a boltban!
-Ejj, nagyon imádsz csajruhában látni engem, azt ne mond erre gerjedsz... Kán-kánozni amúgy sem tudok! - Vigyorgok, mert amúgy komolyan gondoltam, szeretem a tangót. Nem vagyok ász belőle, de annyira tudok, mint keringőzni.
Összehalászok neki pár borzalmat, mert miért ne, nagyon elborzadva néz rám. De egy nőnek minden állhat jól, ha ízlésesen van ráadva, szóval maradok a stíluskavalkádban. Szeressük a papagájokat!
-Ó, dehogynem, én mindenhogy szeretlek édes egyetlenem! - Vigyorgok, közben elintézem a meglepim Joshnak.
Mire szól már vissza is libbenek, erre szebb szó nincs, mert hát gyönyörűséges vagyok, ugyebár.
-Ahaaaaam! - Vigyorgok. Aztán az arcomra vagy a vigyor, úristen, ez durva lett így együtt, főleg ez a cipő... - Szexibébi! - Préselem ki, mert hát igazából Elee így is szép lány de... ezek a ruhák...
-Áh hát igen, azzal csak óvatosan. - Azért kissé bedőlök, mert a feneke szépen domborodik a cicanadrágban és a szokna eléggé fenn van.
-Ellenben! Lássalak valami szépben is... hol is... - Fordulok körbe, az előbb láttam, tudom hogy láttam, áh, ott is van, elindulok és leemelek egy szép hosszú fekete estélyit. Csónak nyakú és felsliccelt, testhez simuló és csak egy kevés minta van rajta kirakva az oldalán fekete gyöngyökből. - Ezt vedd feeeel! - Kérlelem, mert szeretném ebben is megnézni. Nem mondta hogy rendes ruhát nem lehet ráadni. - Én viszont... visszaöltözöm, mert... - Közelebb hajolok és megsúgom neki. - Viszketek ebben a gatyában, de komolyan... - Röhögök és megyek is visszaöltözni, hogy megkönnyebbüljek. Elég volt, melegnek lenni kihívás, ezt belátom, majd mondom Kiliannak is, hogy ne váltson stílust.

Elvigyorodom, ez a fej! Azt hiszem megástam a sírom, de csak nevetek.
-Nem molesztálom tovább a fantáziád ne félj! - Vigyorgok, igaz ami igaz, ha ő megálmodta hogy így fogok kinézni, az már valami.
-De hamarosan meg foglak! Enyééém vaaagy... - Húzom közel vigyorogva, mint valami féltékeny szerető, de csak játék, ő is tudja.
Harapdálom, mert markolász, de röhögünk mindketten, nehéz megállni, főleg hogy "megijesztem".
-Ez a csapda! Legjobb csajozós módszer, mert már nem bírsz ellenállni nekem! - Alig bírtam kinyögni, mert nagy baromság, de Elee bírja, edzett lány! Neki lehet ilyen fáradt poénokat nyomatni.
-Salsa... azt csak láttam hogy kell, de a kedvedért, és a riszált feneked látványáért, megtanulom! - Vetem fel önfeláldozó stílusban, majd vigyorgok.
-Deeeeeeeee.... - Mondom mély átéléssel, mikor átöltözött, hogyne tetszene? Nekem ne tetszene? Körbe is fordul, megtapsikolom kicsit.
-Jól van, alap, gyere! - Vigyorgok és szegény lány már érzi megint kell, hát tudja mi a dolga, meg is lesz a kép, büszkén feszítek Elee mellett. Bár szerintem sejti hogy itt vásárlás nem nagyon lesz. Bár ki tudja, mert láttam egy szép ruhát, Elee bele is megy hogy felpróbálja.
-Késő! - Mondom nevetve, hogy nem érdekelte a pluszinfó rólam és szeretett bőrnadrágomról. - Bármit felveszek amit rám adsz. - Mosolygok, tartom magam ehhez. El is veszem amit ad, tetszenek, szoktam ilyesmit hordani. Csak Phoenix szerint kidobandó a ruhatáram, de ő most nincs itt, merészen veszek magamnak ruhát, ha tetszik. Fel is veszem, komolyan, a farmer és az ing csodái, sokkal jobb így...
A cipőt kötöm, majd magamra kanyarítom a zakót, majd szólok hogy megvagyok, ki is lépek, jók rám a ruhák, a zakó nagy egy egészen kicsit talán, de lehet csak én érzem így.
Egyszerre jövünk ki majdhogynem, de mikor meglátom eltátom a szám. Gyönyörűen áll rajta ez a ruha, kiemeli az alakját és a nőiességét.
-Ebben kérem meg a kezed... - Bólogatok, igazából csak közöltem megveszem neki, mert szerintem nagyon csinos benne. Már ha kényelmes. - Hogy érzed magad benne?
-Kéne mellé valami a nyakadba... - Simítok a kulcscsontjára, majd a vállára, mosolygok rá, elragadó! Remélem én is megfelelek neki, elvégre ő adta rám ezeket.

-Hmm, hát megeshet, elvégre még mosogattál is... - Búgom neki vissza, de elvigyorodom, hiába élvezem ahogy izgat a hangjával.
A fotó is elkészül, igazi ritka kincs a gyűjteményben, az unokáinknak mutogatni való kis ereklye. Alice kislányunk gyerekeinek, haha. Szóval elégedett vagyok, hogy dokumntáltuk eme csodás és kivételes pillanatokat.
-Igazán. Már ha rám jön... - Nevetek, mert azért a női miniszoknya nem hiszem hogy rám jönne.
-Jó, válasszunk! - Lelkesedem fel, mert ebben tényleg öröm lenne elvinni vacsorázni vagy színházba vagy bárhova. Talál is egy piros vagy inkább vörös lábbelit, merész de kellemesen visz színt a ruhába.
Elmosolyodom a válaszára, mert roppant bájos, igazat kell adjak neki.
-Az is vagy. - Mondom kedvesen és boldogan, mert akkor jó ruhát találtam neki. - Szeretem, hasonlóan öltözködöm. - Nevetek, mert noha nem látott még ingben, elég gyakran hordok, ahogy zakót is a munkához. A farmer meg alap hogy tetszik, a cipő nem különben, hiába hordok tornacipőt is.
Aztán vetem fel a nyakláncot, mert igazán illene hozzá még valami kis kiegészítő a tökéleteshez.
-Biztos? Rendben! - Hagyom hogy elhúzzon az ékszerekhez, nézelődöm közöttük, ütögetem az szám, sok féle van. mivel piros a cipő, valami piros kéne, azzal lenne igazi talán. Na de abból is valami egyszerűbb, mert minden egyszerű rajta... na hát ilyenből számomra kevés van, mert a gyöngyök olyan... na hát anyámon könnyebben elképzelem mint Eleen, de aztán látok valamit ami megtetszik.
-Ehhez mit szólsz? - Veszem el és fektetem el a tenyeremen, hogy jobban lássa. Igaz nem gyöngy, de egy szép, lógós-pirosköves fülbevalóval szerintem elegáns lenne. De nem vagyok egy divatzseni, csak szeretem a szépet, remélem tetszik neki. Persze ha nem, választ valami illőbbet a ruhához, maximum tanulok kicsit.

-Tényleg, még nem is láttam... Súlyos hiba! - Képedek el egy pillanatra a felismeréstől, de már vigyorgok is, tény, megnézném.
Röhögök hogy nyávogni kezd, neeee, olyan csinos és elegáns, ez a plázacicás stílus megöli a látványt. De szerencsére hamar letesz arról hogy megtagadja önmagát és normálisan folytatja. - Tudod, mindig mindenből a legjobb kell. Ezért is vagyok Veled! - Hízelgek neki vigyorogva.
El is húz az ékszerekhez, de hagyom. Tény ami tény, én árakat nem nézek, de mi sosem néztünk. Csak akkor vettünk valamit ha kell, de amúgy is jómódúak voltunk mindig is. Ha ajándék veszek, akkor pláne nem nézem, bár amikor felhívja a figyelmem erre az apróságra elgondolkodom. Ha megveszem neki, akkor bizonyosan félreért, mit is szeretnék tőle. Hiába szép, lehet nem is hordaná amiatt, hogy túl drága. De néz egy másikat.
-Van fekete csipkével is, az jobb. - Persze ha a fehéret akarja azt adom rá, de ha jó a fekete, akkor azt. - Nagyon szép vagy vele. - De tényleg, kellemesen megy a ruhához és a cipőhöz, nekem tetszik. Nem hiába jobb ha ő választ, mégis csak ő a nő.
-Húha... - Először meglep, nagy is és eléggé sokköves, de ahogy felveszi rögtön másabb, úgy már tetszik nekem is. Nem hiába mondta anyám annyit, hogy Seby ne húzd a szád, vedd fel, akkor meglátod hogy jó. És mindig jó lett, de továbbra sem értem mi változik ilyenkor. Talán nem is kell.
-Helyesbítek. 'Ebben kérem meg a kezed! Nagyon gyönyörű vagy... mindenki engem fog irigyelni... - Vigyorodom el szórakozottan, mert hát na, lehetek önző is néha nem?
Szólok is franciául az eladó leánynak, az csak néz, de elkezdek neki nagyon magyarázni, vigyorogva és mosolyogva, majd kuncog egy kicsit. Mutatok a ruhákra, meg az ékszerekre. Kérdez valamit de rázom a fejem.
-Öltözz vissza, becsomagolják neked egybe ami rajtad van. Azt mondta a hölgy, hogy igazán nagyon csinos vagy! - Lopok egy gyors csókot, lehet meglepem vele, de jól esett, aztán húzom a fülkékbe. Én maradok ebben, mert jó ez, csak lecimkéz a kedves hölgy, azért az ne maradjon rajtam. Ki is fizetem a ruhákat meg az ékszereket, közben elfecserészem franciául.

-Óh, szavadon foglak! - Mert ez már fél ígéret, hogy fogja ma még rázni!
-Áh, ettől nem pirulsz el! - Legyintek, ilyenektől nem fog. Egyszer már sikerült elpirítanom, de szégyen szemre nem ugrik be mivel. De nem ilyen romantikus szerelmetes bók volt, azokért csak kinevet mindig. Na nem mintha zavarna, a cél hogy mosolyogjon.
Bólintok a fekete alapú nyaklánc neki is tetszik, felteszem a nyakába, fülbevalót is választ, meg kel mondjam, hogy most igazán nagyon csinos lett Elee, nem győzök gyönyörködni benne.
-Nem nem, hidd el, nem fogod tudni mire készülök! Csak azt hogy közeleg, aminek jönnie kell! - Kacsintok rá, mert ez lesz rajta, ezt szeretném.
-Csak elmeséltem neki, hogy mi öribarik vagyunk és elfogadod hogy más vagyok valamint hogy nincs ízlésem ha női ruhákról van szó. Szóval te vagy a stylistom és hogy nemsokára bemutatlak a fiúmnak. És ahhoz szerettem volna ha csinos vagy, mert puccos étterembe viszlek titeket. És közöltem, remélem a barátom nem lesz hetero csak mert bemutatlak neki. - Vigyorgok, baromságokat beszélek, de gondoltam ne mindig a jegyes sztori legyen, főleg ha tíz perce még meleg voltam.
Aztán látom ezt a kissé gúnyos köszönetet, elfojtok egy nevetést, inkább a fülkékhez kísérem.
-Aham. - Biccentek, adok egy gyors csókot de megszid picit, azon nevetek halkan. Okés, visszafogom magam, fel is teszem a kezem hogy értem, értem. A fülkébe bemegyek vele, majd segítek levenni a ruhát. Persze nem tehetek róla, meg kell néznem Eleet, elvégre nem csúnya nő én meg igazából nem vagyok meleg.
-Tényleg nagyon csinos vagy benne, ha valakinek lesz esküvője valóban, akkor majd felveheted. - Vigyorgok. - Vagy elmehetünk színházba is, bár inkább Los Angelesben, gondolom franciául nem szívesen hallgatnád. - Mosolygok, elveszem amit ad, de ha nem szól rám én biza benn maradok. De mentségemre legyen mondva, nem nyúlkálok, hiába lenne rá gusztusom, csak a szemem legeltetem.

-Na látod! Bár attól már régen kipirultál drágám! - Nevetek, amennyit nevetünk... Hál' istennek, jobb, mintha sírnánk.
-Nem vagy szőke? Komolyan? Ha én ezt tudom! - Csapom össze lanyhán a tenyereim mikor már megvannak az ékszerek is majd nevetek. - Jól van, jól, ügyes leszek, hát valahol félig francia vagyok, a véremben bujkál valahol az a romantikus hajlam! - Vigyorgok, brit vagyok, kék vérű, de örömmel vallom magam inkább pezsgő és kéjelgő franciának. De tény, majd tudatom vele, hogy na már most átöltözöl egyetlenem, mert csinos kell légy. Azaz... elegáns, mert ez több mint csinos.
Jóízűen felnevet ahogy elmesélem meleg életem mindennapjait.
-Gondolkoztam Kilianen meg Joshon, mert hát Henryt nem volt pofám mondani, mégiscsak az öcsém, bár ő bármikor benne van minden baromságban! - Nevetek, sokkal könnyebb hazudni, ha van bármi igaz is a sztoriban, jelen esetben az említett személyek. És Kilian még meleg is, szerintem nem zavarná ha felkérném, egy napja had legyek én a fiúja, mert játékidő van. Amúgy is fel akart szedni... Josh meg, jaj hát Josh is hülye mint én, nem hiába küldtem el neki a fotót. De a kérdés mivel játék nem zavar, legalább tudja, senki sem normális körülöttem.
-Háááát, mi tagadás... bár nincs olyan formás feneked mint a barátomnak, de hát senki sem lehet tökéletes, igaz-e? - Röhögök fel, mert hát csak hülyülök, nem bírtam kihagyni. Elee gyönyörű, tudja hogy így gondolom, kár lenne tagadnom a nyilvánvalót.
A ruhákat elveszem, előveszem a kártyám és fizetek is, majd a csomagokkal irány az étterem! Vagy vendéglő, ahogy jobban tetszik.
-Na megéheztél már? Van kedved kiülni majd ha van hely? Tök jó kerthelyisége van az étteremnek, tudnál dohányozni is. - Kérdezgetem út közben, nekem már van étvágyam.
-Hmmm és mit kapok hogy jó Ken baba voltam és ruhát is vettem neked? - Kérdezem számítóan egyik szemem lehunyva, odasandítva rá, játékosan, hátha kapok érte valamit. Minden alkalmat meg kell ragadni egy kis kényeztetésre, de ennyire szerintem megismert már, hogy próbálkozós típus vagyok. Mondjuk nem ezért vettem meg neki ezeket, hanem mert csinos volt és mert nekem is tetszett, de ez más kérdés.

-Mi is azok vagyunk... - Vigyorgok, ú, ez a mozdulat, nem bírom a buta nőket. A férfiakat sem mondjuk. Mondjuk szőkén ne is tudom hogy festenék... de akkor már kéne kék kontaktlencse is hogy én lehessek mindenki szőke hercege.
-Ügyesen, csupa misztérium vagyok, titokzatos férfiú, elvarázsollak simán! - Röhögök, sejtem hogy figyelni fog, de nem baj.
-Nem láttál még hivatalos esten vagy üzleti vacsorán... - Vigyorgok rá, ó, belém lett nevelve, de nem szeretek begyöpösödött lenni. Kimért sem, de néha muszáj.
Ahogy elnézem kicsit elhűl, hogy ennyi bolond barátom van, de lehet csak az öccsös megszólalás tett be neki. De aki nem ismeri Henryt és nem tudja mennyire jóban vagyunk (ő a legjobb barátom ugye) addig talán valóban furán hangzik. Minden esetre az öltöző fülkében poénkodom még, hátha nem írt le teljesen, szeretek vele bohóckodni.
Vigyorgok rá, látom ő is csak nevet, szerencsére nem vett komolyan. De csak nevetek, hogy így kifacsarja és fogdossa magát.
-Hát ha ennyire erősködsz muszáj leszek. - Sóhajtom patetikusan és belemarkolok a fenekébe, de a mosolyom kicsit pajzánabb-játékosabb lesz, elvégre szerintem is tökéletesen rendben van Elee feneke. - Hát na jó, érzésre kellemes, a másik is? - Fogom meg pofátlan mód a másik oldalt is. - Hmm, ott is, na jó, na jó, talán meggyőztél... - Vigyorgok, de még hogy meggyőzött!
Ahh, később megint ez az incselkedés, kedvemre van, szexi a másik.
-Hmmm... - Hümmögöm félszeg mosollyal, "éhesebben", majd elvigyorodom, hogy nevet. - Remek! - Örülök meg aztán hogy megéhezett, kellemes pihenő lesz a levegőn, Párizs forgalmas macskaköves utcáját elnézegetve.
Aztán érdeklődöm meg, hogy esetleg nem-e kaphatok-e még valamit plusszba, mert olyan ügyesem tűrtem hogy meleggé avanzsált. Közel lép és érzem a forró leheletét az ajkamon, kissé el is nyitom a sajátom, csókolózni igencsak imádok vele, tudja jól. Az szabad kezem a hátára fektetem, játszom a haja végével.
-Hmm, csókot kérek... kapok? - Piszézek kicsit, igazából engem egy csókkal sok dologra rá lehet venni, de most igazán jól esne, nem tagadom. Eddig is megcsókolt párszor, szerintem belefér, de lehet nem erre számított, hanem valami játékosabbra. De nem tudok gondolkodni, ha így incselkedik velem, gyenge és gyarló vagyok, imádok csókolózni!

-Neked is van? - Kérdezem vigyorogva a lencsét, jót derülök ezen.
-Awww, imádlak! - Búgom neki, mindig öröm hallani ugyanis, ha jó velem lenni.
-Ha muszáj. - Biggyesztem a szám, mint a gyerek, akinek meg kell ennie a zöldséget is addig nincs süti. Aztán csak vigyorgok vele. - Rendben, állok rendelkezésedre. - Hajolok meg kicsit, Jodieval nem hiába maradtunk abban hogy udvari bohóc vagyok nem herceg. De ha nagyon akarok tudok herceg is lenni, komoly és fenséges, a maga hűvös módján. De az kevésbé szórakoztató, mint bolondozni.
Kár hogy nem hallom mit gondol, lehet komiszul vigyorognék. Mindazonáltal emlékszem, hogy a kedves papa nem kedveli a "fajtám" de lehetek én francia gentleman is.
A fülkében már fogdosom, amit jó hogy nem csak a kedves apuka, se senki más sem lát.
-Hmmm, ülj az ölembe, megtudod... - Vigyorgok, elvégre feszül a nadrág, hamar rájönne mi kell még nekem. De persze nem gondolom komolyan, bár megérett bennem némi érdeklődés, mi lenne ha megint megpróbálnánk a szexet meg úgy ami vele jár. De kósza gondolat csupán mert már haladunk is tova.
De az utcán játszadozik velem, mint szokta, imádom mikor ezt csinálja, bár nem tudom miért, mert csak húzza az agyam. De ilyen formán szeretek szenvedni, minden porcikámon őt érezni és beszívni az illatát, érzékelni a forró leheletét.
-Ha muszáj... - Sóhajtom az ajkaira, ilyenkor gondolkodni? Vétek... simítom az orrát finoman, ő meg megcsókol, érzékien és lágyan, eképpen viszonzom én is. Egészen elveszek az ajkai között, ahogy nyelvemmel lustán fedezem fel és tapasztalom minden forró porcikáját csók közben. Meg kell mondjam, izgalmas amikor vadul és szenvedéllyel perzselve csókol, de érezhetően jobban odavagyok ettől a csókjától. Gyöngéden simogatom a hátát a gerince mentén. Nem tudom mennyi ideig csókol, én biztos kiélvezem, az érzéki érintések és csókok engem jobban ellazítanak és izgatnak, talán mert minden felfogható, befogadható, kiélvezhető a maga valójában. Szóval amíg tudom kiélvezem az érzéki csókot, amivel megajándékoz, ennél jobb jutalmat ki sem találhatott volna nekem.
Azonban én csak akkor hagyom abba ha ő is, ilyennel órákra le lehet kötni és nagyon nem tud érdekelni éppen hol vagyok, mit csináltam, ki bámul meg esetleg. Megszűnik a világ és csak csókolózom, mintha az első lenne, ez az egyik gyengém, de sosem bántam ha visszaéltek vele.
Ha azonban elhúzódik némileg bágyadtan, megrészegülve az élménytől pislogok rá míg piszézek vele megint. Aztán pár pillanat és rendezem magam, de hajj, el bírnám viselni ha mindig kiérdemelnék tőle egy ilyen csókot!
-Húha... nem akarsz stylist lenni? Lennék a modelled, fizetést nem kérek csak ilyen csókot még egy csokorral... - Búgom neki, le sem tagadhatnám, hogy a csábítás ezen körét ő nyerte.
-Khm, akkor? Vendéglő? - Jah tényleg, oda akartam vinni, realizálom miért is pont ebben az utcában ácsorgunk. Szóval még két sarok, de ha hagyja addig is átkarolom a derekát, úgy megyek mellette.
Ha megérkezünk bekísérem és nézek kinn helyet. Szerencsére még nincsenek olyan nagyon sokan, le tudunk ülni kinn. Kihúzom neki a széket és a pincér hoz is étlapot nekünk. Itt javarészt egyszerűbb, vidéki hangulatú francia ételek kaphatóak, szóval nem kell attól tartania hogy csigával és békával találkozik az étlapon. Inkább pástétomok, krémlevesek, szárnyasok és tipikusabb francia desszertek vannak. Dohányzótál is van, szóval elkényelmesedhetünk, én legalábbis megteszem, a csókjától amúgy is kellemesen dorombol még a lelkem.