Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Aug. 29 2014, 22:46

Csak nevetek, ahogy nagyot néz, aztán figyelem, ahogy koppan neki, amit mondok. Tudom, az ember 22 évesen ne érezze magát öregnek, de hát amikor húsz évesen leesett, hogy soha többé nem leszek már tinédzser… Hát nem esett jól, na.
- Túl sok minden történt velem túl rövid idő alatt, hogy fiatalnak érezzem magam. – mondom végül, kicsit keserűbben, mint szeretném. Ha szigorúan vesszük, tizenhat éves korom óta felnőttnek érzem magam. Annyi mindent kaptam a nyakamba abban az időben, hogy hirtelen, szinte túl hirtelen váltam érett nővé. Bár megkaptam volna azt az időt, amit a többi gazdag kislány megkapott körülöttem! Persze, vannak, akik még korábban elérik ezt a szintet, és bele sem merek gondolni az ő helyzetükbe.
- Megmondjam az őszintét? – nézek rá komolyan, hogy előkészítsek egy újabb keményen lecsapott labdát. Annak ellenére, hogy maximum 25-nek mondanám ránézésre, és 17-nek a viselkedése alapján, eszemben sincs kettessel kezdődő számot mondani – Szerintem egy fiatalos harmincas vagy. – még mindig véresen komoly arccal ejtem ki a szavakat a számon, de aztán, ahogy látom a reakciót, elnevetem magam. Számra szorítom a kezem, és csillogó szemmel nézem az arcát.
- Bocsi, nem tudtam kihagyni. Huszonöt? – még mindig vigyorogva nézek rá, remélem ez a szám jobban tetszik neki.
Ahogy előadja magát, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy nem miatta jöttem el Párizsba… Hát, még ha tudom is, hogy csak színészkedik, megsajnálom. Meglep, ahogy hozzám bújik, de most hagyom, sőt, még magamhoz is húzom, mert tudok én bújós is lenni, csak éppen nem túl gyakori. Belefúrom az arcom a hajába, ahogy Ő a nyakamba temeti az övét, és elmosolyodom szavai hallatán.
- Ó, egyértelmű! Azonnal beléd zúgtam, semmi másra nem vágyom, csak hogy életem hátralévő részének minden percét veled töltsem! – ahogy elhúzódik tőlem, kap egy puszit a szája sarkába, mintegy megpecsételéseként a szavaimnak, aztán csak vigyorgok, mint egy félhülye.
- Dehogy pasikat! – nézek rá megütközve, aztán vállat vonok – De ha neked az kell… Tőlem pasi is lehet, de tudod, vannak azok a fényre csúnyuló lányok, akik guszta kis bajusszal vágódnak be. Na, azok közül is válogathatsz nyugodtan, ha annyira kell neked egy tartós kapcsolat. Ők biztos szívesen mosogatnak utánad. – gonoszul elvigyorodom, pedig nem szoktam ilyen szemét lenni a szerencsétlenebbül járt lányokkal, de ez most idevágott, hát megeresztettem egy kis kajánkodást a kárukra. Remélem, Sebynek nincsenek csúnyácska barátnői, vagy esetleg rokonai, mert akkor jól le leszek teremtve.
- Látványosnak nagyon látványos. – bólogatok komolyan – Tudod, olyankor az ember kivirul. Letörölhetetlen a mosolya, vidám, sugárzik belőle a boldogság, meg valami eszméletlen mértékű szexuális energia. Ha szerelmes vagy, mindig jobban tapadnak rád, mert egyszerűen ragyogsz. - ja, elég látványos dolog szerelmesnek lenni, bár így még soha nem gondoltam rá.
Szóval azt akarod mondani, hogy soha nem voltál még szerelmes? – leesik, hogy miért kérdezget, és elkerekednek a szemeim. – Hát, tudod… Egyszer azért illene kipróbálnod! – már nevetek, és kacsintok rá, mert addig nem élet az élet, amíg az ember elkerüli ezt a hullámvasutat…
- Na, látod! Mondom én, hogy elmúlik. Állítólag legjobb esetben is csak három évig tart… Azt hiszem, a kémia van a dologban, ahhoz meg nem értek, de ezt mondják az okosok. – hát, mit ne mondjak, jót kérdez. Igaz, ebből a szempontból én tapasztaltabb vagyok, de nem biztos, hogy én vagyok a szerelem professzorasszonya…
- Hát… Nem tudom. – kicsit elhúzom a számat – Amikor már csak megszokásból nyúlsz oldalra az ágyban, és rutinból csinálod, amit régen érzéssel csináltál, az nekem sehogyan sem pozitív. – ezért van az, hogy nem vágyom rá, hogy a pasimmal éljek – azon kívül, hogy nem rendelkezem ilyennel. Meg kell hagyni a távolságot, hogy vágyakozzunk, hogy hiányoljuk a másikat. Ha mindig ott van, akkor egy idő után elszáll a fűszer. Hozzászokunk egymáshoz, és már nem lesz különleges.
- Jó, értem. Így már értem. – bólogatok, ahogy jobban kifejti a kérdést. Mindenesetre szimpatikus, ahogy gondolkodik az életformánkról. – Nem tudom. Úgy értem… Nem, persze, nem jó, mert nincsenek benne érzelmek, csak a puszta vágy hajt. De… Ugyanakkor valahogy furcsa mód, ezt biztonságosabbnak érzem, mint egy párkapcsolatot. Onnan nem lehet csak úgy lelépni, az egy kicsit bonyolultabb. És itt most nem arra gondolok, hogy melós, és hogy nem akarok érte dolgozni, de… Mi van, ha kikötök valaki mellett, mert pillanatnyilag nincs más a képben, és bedumálom magamnak, hogy érzek iránta valamit. Hogy szerelmes vagyok. És aztán eltelik pár hónap, és szembe jön velem életem pasija, akihez még hozzá is mennék… Akkor mit csinálok? Mert én nem szeretek szíveket összetörni, asztalt borogatni, minden hidat felégetni. Csalni meg főleg nem… - ahogy beszélek, érzem, hogy kifut a vér az arcomból. Ez lenne? Ezt csinálnám éppen? Szórakozom Josh-sal? Érzek egyáltalán bármit is? Vagy csak meguntam a folyamatos egy- vagy páréjszakás kalandokat? És mi lesz Vincenttel? Ha Josh mellett döntök… Soha nem tudnék Josh szemébe nézni, ha megcsalnám. Pedig én annak a pasinak jelen állapotomban nem tudok ellenállni. Ha szerelmes lennék, ha tényleg szerelmes lennék, meg sem látnám, de ezek szerint nem vagyok. Csak szeretnék az lenni. De vajon tudnék az lenni, ha jobban megismerném a kékszemű csábítót? Megrázom a fejem, alig észrevehetően, mintha ez a mozdulat elhessegetné a kellemetlen gondolatokat.

Hümmögve bólogatok, miközben már újra az ajkaim között van a cigi. Eszméletlen tempóban szívom el az első koporsószögemet a csigák országában. Nem megyek bele, hogy milyen dolog függőnek lenni, de az tény, hogy a reggeli kávé megszokás. A cigi, a nikotin, na, az más tészta!
- Cselesen? Mire gondolsz? – csodálkozva nézek rá. Egyből átfut a fejemen egy nem kicsit mocskos gondolat, de az még midig nem oldaná meg a helyzetet…
Beülünk a taxiba, és elmondja, mit kérdezett a sofőr. Összenevetünk, ahogy a kezét a hasamra húzom.
- Te kis buta, hát mit gondoltál? A szerelemnek előbb utóbb beérik a gyümölcse… - próbálom úgy előadni, mintha komolyan is gondolnám, de hozzá kell dőlnöm, szinte bújnom, hogy ne forduljak le az ülésről a nevetéstől.
- Ó, az én kis romantikus tündérbogaram! – szándékosan gügyögök, megsimogatom az arcát – elvégre, én mondtam, hogy remek dadusa lennék.
- Kipróbálni, hogy milyen lenne? – nézek rá mosolyogva. Benne vagyok, tőlem aztán mindent lehet, jó buli lesz. – Persze, édeske, semmi akadálya. Majd nekiállok hisztizni, te meg holtsápadtan menekülhetsz álmaid nőjének karjaiba. De azért megnézném azt a csajt, aki egyetlen pillantásával elcsavarja a fejed! – kacagok, mert abból, amit eddig láttam, nem tűnik ennyire egyszerű esetnek a srác. Aztán ki tudja? A szerelem már csak ilyen… Jön, aztán megy.
- Tökéletesen eltaláltad az információ mennyiséget, amire szükségem van. – bólintok elismerően, és már tudom is, hogy mi lesz a szerelésem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok háromszor átöltözni…
A szálloda gyönyörű, szép helyen is van, távol a piperkőc sznoboktól. A szoba egyszerű, a városra néz, ami – ha Seby direkt így kérte – igazán figyelmes dolog. Rábökök az apró teraszhoz közel eső ágyra, hogy nekem az jó lesz – legalább éjszaka kilóghatok cigizni – aztán bevetem magam a fürdőszobába. Gyors zuhany és fogmosás után fehérneműben sétálok ki a közös részbe. Nincs miért szégyenkeznem, hiszen látott már ennél kevesebb ruhában is. Előhalászom a bőröndből a matróz csíkos maxiruhámat és lapos sarut rángatok elő egy másik zacskóból, majd belebújok.
- Jó leszek így? – csak most fordulok Seby felé, és megpördülök előtte, hogy lássa, mire gondoltam. Csak Ő tudja, hova megyünk, így ha nem elég elegáns, még tudok változtatni bármin. Aztán, ha kell, a hajammal is tudok variálni, meg persze egy komolyabb smink mindent elegánsabbá tesz. Egy szavába kerül, és átvedlek valaki egészen mássá.



//Jó tudni, bár így utólag kicsit több labdát csapkodtam, mint 0%-os véralkohollal. Igaz, semmi durva illumináltság nem volt, de ha akarsz, egyszer kaphatsz egy olyat is Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 31 2014, 23:14

-Hát... ezt én is elmondhatnám, de az ember annyi amennyinek érzi magát. Te itt rontod el banya barátném! - Cukkolom kicsit, hátha újra jobb kedve lesz, a nyelvem is kidugom pimaszul.
-Persze, értékelni szoktam. - Most jön hogy nem adna alkoholt, ha eladó lenne? De meglep, pislogok párat, erre nem számítottam. - Tényleg? - Van némi örömmel vegyített meglepettség a hangomban, de aztán csak kinevet, szemet forgatok vigyorogva. Ez gonosz volt. - Huszonhét. Majdnem édesem. De mindjárt huszonnyolc leszek, közeleg az a fiatalos harminc! - Vigyorgok rá, igazából én erre nem vagyok érzékeny, mint mondjuk Phoenix, felőlem mindegy mennyinek néz, amíg jól érezzük magunk együtt.
Azt hiszem megsajnált a Bambi-szemeim láttán, de hogy bújik, na az a meglepő, kedvesen nevetek a dologra. Jól esik, nem tagadom, a szavain is csak vidáman nevetek. A cseles csókra csak egy kis szemezést kap, na meg a vigyorom, az levakarhatatlan.
-Lehet engem nem szeretni? - Vigyorgok, de csak poénkodok.
Aztán megnevetettem a pasi szöveggel.
-Hmm... nem tudom, ha szúr a csók és engem szúrnak meg csikizik a szám... nem is tudom, valahogy nem vonzz... - Grimaszolok, mert belegondolni is izé, asszem nem menne. Nincs ilyen barátnőm, csak a gondolattól ráz ki a hideg. Nem, nem vagyok olyan hogy mindegy csak lány legyen, vagy sötét vagy sok sör. Bár utóbbinál minden mindegy, de azért remélem akkor is tartanám magam... Rémálmaim lesznek!
-Hmm. Akkor tényleg nem voltam. - Mosolygok, én nem vagyok valami fényes csillag típus. Bár ez a boldogság sugárzása dolog... nem csoda ha mindenki félreérti a kettőnk kapcsolatát, én Párizsba lehet beleszerettem, mert hogy itt vagyunk valóban ragyogok, imádom egyszerűen... Durva.
-Nem. Nem voltam. - Biggyesztem le az ajkam és elgondolkodva, lassan megrázom tagadólag a fejem. - Persze, tudom, illene. - Mosolygok rá, félek már nem leszek, de van ennek is előnye, nem estem eddig se kétségbe.
-Én kettőt hallottam. - Mondom a kémiás dologra.
-Nem tudom, engem lehet megnyugtatna... hogy nem maradok egyedül... - Motyogom, elvégre már Henry sem állandó az életemben, nekem semmi sem az. A lakást, a várost, a munkát, semmit nem érzek annak. De észbe kapok és mosolygok, nehogy azt higgye elszomorodtam, csak elgondolkodtam.
-De ha csak úgy lefekszel velük és esetleg egy is többet gondol a dologról, ugyan ott vagy. És ha mással jobb, akkor megbeszéled a jelenlegivel. Valószínű ő is érzi akkor hogy lehetne jobb is. Gondolom én... mert akkor a másikkal, az álompasival sokkal inkább... önmagad lehetsz? Nem tudom. De szerintem édes mindegy van-e valakid fixen vagy nincs. Nem fog érdekelni gondolom semmi és senki csak az igazi. Meg a jelenlegi szexpartnereknek is tabu leszel, az is egyfajta csalódás okozás lesz. Az embereket elnézve, ha igazán szerelmes vagy nem gondolkodsz. Szóval szerintem mindegy. - Látom elsápadt, átkarolom és adok a halántékára egy csókot. Na tessék, csak felzargattam benne valamit. Remélem azért nem szomorítottam el.

-Hát mégis mire, mire, a várakozóban előadjuk amit a repülőn és mindenki átteteti a jegyét későbbre és mienk a gép! - Nevetek, nem gondoltam semmi mocskosra kivételesen, csak továbbfűztem az eredeti gondolatot.
Nevetek és bújok kissé én is, hogy a gyerekről beszél.
-Awww, ha fiú rólam kapja a nevét? Ha lány rólad? - Nevetek, úristen, nem tudom érett vagyok-e egy gyerekhez, inkább még véletlen sem veszem komolyan, így meg vicces, simogatom Elee hasát.
-Igyekszem életem értelme, neked mindent! - Piszézek vele ha hagyja, bár kegyetlen a vigyorom a jelző miatt, tündérbogár... uh.
-Miért ne? Szerintem jó darabig nem találok élesbe senkit rá. - Mosolygok, lazán vállat vonok, olyasmi. Eleevel ez is jó mókának tűnik, mint minden más is. - Pfff, én is! De még hogy megnézném! - Nevetek, szerintem olyan nincs. Vagy hiba lesz a mátrixban, ilyesmi.
-Szolgálatodra! - Hajolok meg kissé, játékosan, örülök hogy a kedvére tettem, szeretek megfelelni az igényeknek.
Pakolászok mikor megérkezünk a szállodába, átöltözik, örülök hogy lazán kezeli a helyzetet. Mikor megkérdi jó lesz-e így, megfordulok, végignézek rajta, látszik nekem nagyon tetszik, oda is lépek, mosolyogva adok egy csókot a nyakára, majd belesúgok a fülébe.
-Gyönyörű vagy! Tökéletes! - Hajolok vissza mosolyogva, hátrafésülöm a füle mögé a haját.
-Gyere! - Vigyorodom el, megfogom a kezét lazán, hogy akkor hódítsuk meg Párizs utcáit!
Ha elveszi a kezét hagyom, ha nem, akkor kézen fogva vezetem az egyik fő utcán egy ideig, majd bekanyarodok a kis utcácskákba, mutogatom a régi építésű házakat, a szép erkélyeket, a szobrokat, amik az utcát ékesítik, a vendéglőket, kis boltokat, kirakatokat. Mesélek neki a francia hétköznapokról, hogy hogy tölti meg a levegőt a friss bagett illata, hogy a macskaköveken mikor válik forgalmassá az élet, ami csak érdekli. Eléggé elvarázsolt vagyok, gyakran indokolatlan nevetek kicsit, de rengeteg emlék tódul az elmémbe és jól esik itt lenni. Meg örülök hogy Elee is itt van, jó megosztani az érzést.

//Kérek naná Very Happy Nem is volt kérdés Wink //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 01 2014, 23:48

Erről az egész „annyi idős vagy, amennyinek érzed magad” dumáról egy reklám jut eszembe. Franc se tudja, honnan ugrott be a szöveg, de most ez cikázik át a fejemen: „Annyi idősnek érzem magam, amennyinek a csontjaim mutatják” vagy valami ilyesmi. Még az idióta nő feje is megvan, ahogy legyőzi szkanderben a saját unokáját. Hát milyen nagymama az ilyen?!
Elégedetten konstatálom, hogy nem lőttem nagyon mellé, és biccentek, hogy oké, vettem az infót.
- Remélem, ott leszek a harmincadik szülinapi bulidon. – vigyorgok. Persze az összes szülinapi buliján szeretnék ott lenni, amit rendez, vagy neki rendeznek, mert szerintem oltári partit tudnánk csapni, de a harminc mégiscsak egy kerek szám… Ráadásul, ha már így előre leharmincasoztam, illik megjelennem, amikor tényleg belép a három X-es bandába.
- Biztos van, akinek az agyára mész. – mondom vigyorogva, és jelentőségteljesen körülnézek a gépen – Tartsak egy gyors közvélemény kutatást?
Képzelem, milyen eredménnyel járnék, ha mindenkit megkérdeznék, az a helyes huszonéves fekete hajú srác szerintük mennyire szerethető.
- Ej, de finnyás lettél! – ciccegek, de közben röhögök is, mert hát értem én, hogy mit mond. Engem meg az zavarna, ha egy érzéki csók közben a melleim összeakadnának egy másik csaj almácskáival. Nem azt mondom, buliból benne vagyok, meg fogadásból simán, sosem undorodtam tőle, de… Azért na! Mindennek van határa, de most komolyan. Nincs ezzel semmi bajom, csak ne legyen kötelező.
- Tudod, egyszer fel kell ülnöd erre a hullámvasútra. Csak hogy tudd, miért nem akarsz több kört menni. Vagy ha bejön, akkor azért, hogy tudd, mit kell keresned egy másik szerelvényen… - persze tudom, hogy az ember az érzelmeinek nem parancsolhat, vagy csak nagyon nehezen, de szeretném, ha tudná, hogy csak azért, mert a szerintem a szerelem szar, még nem biztos, hogy tényleg az. Lehet, hogy Ő tök másképp látná az egészet.
Elgondolkodom azon, amit a megszokás előnyeiről mond. A magány, az egyedüllét… Hát igen, az kemény dolog, Apán is látom a nyomait, magamon is érzem.
- Hát, nem egészen így van szerintem. Már úgy értem, hogy én általában nem sokszor találkozom azokkal, akikkel lefekszem. Ha mégis, az azért van, mert egyikőnk sem akar többet, csak szexet, vagy mert… Vagy itt vagy te. De mondjuk te sem akarnál hozzám költözni, szóval… Ja, általában olyan pasikkal találkozgatok, akiknek nem kellenek az érzelmek. Ahogy nekem sem kellenek. Ez így működik. – megvonom a vállam, elég szánalmas, de ez van. Vincent például biztos, hogy nem fog könyörögni, hogy költözzek hozzá, vagy hogy menjek el vele vacsorázni. Egyszerűen kizárt. Az ilyen pasikkal működik a több éjszaka. Sebyvel is simán bármikor találkoznék, meg most is itt ülök mellette, mert megbeszéltük, hogy nekünk a szex nem megy. Már hogy nem passzolunk. Van ilyen. És Josh? Vele mi lesz? És már megint miért jut eszembe? Basszus, most annyira nem tudom, mi van! Valószínűleg Sebynek is feltűnt, hogy rosszul érint, ahogy a beszélgetés alakul, mert megölel, kapok egy bátorító puszit is, és ez mosolyra késztet. Annyira aranyos!

Hümmögök, hogy ja, akkor jó. Be nem vallanám, hogy én mire gondoltam…
- Na igen, de az is lehet, hogy még a váróban kinyírnak minket… Az mégsem volna annyira mókás. – persze, értem én, hogy mire gondolt, de én meg hajlamos vagyok mindig az érem másik felét mutatni, még akkor is, ha azzal értek egyet, amit a másik mond. Ezért is szokták sokan azt gondolni rólam, hogy kötekedő vagyok. Pedig csak szeretek mindent minden oldalról megvizsgálni.
- Elenore Drayton… Hmm… Nem, nem, valami mást kell kitalálnunk, ez nem tetszik. – mondom vigyorogva – Mondjuk, a Mrs. Drayton nagyon hangzatos. Ú, Apa ki is akadna, ha egy angolhoz mennék feleségül… Bocsi. Zabigyerek? Sebastian O’Hara? Na, az milyen?
Fergetegesen mulatok a taxi hátsó ülésén, alig marad erőm, hogy gyönyörködjek a városban, ahogy keresztül vágunk rajta.
- Ám legyen. – mondom mosolyogva – Én mindenben benne vagyok, amíg vicces. – meg persze akkor is, ha nem vicces, nem szoktam megfutamodni. Azon, hogy Ő is megnézné azt a lányt, aki elcsavarja a fejét, jót mulatok. Hát nyilván megnézné, különben nem hülyülne meg a szerelemtől! Jaj, olyan kis buta, de úgy szeretem érte. Annyit lehet rajta és vele röhögni, hogy az valami hihetetlen!
A szobában gyorsan elrendezzük a cuccainkat, átöltözök, ahogy elárulja, mire számíthatok. Meglep vele, hogy milyen közvetlen, aztán figyelmeztetem magam, hogy „jegyesek” vagyunk.
- Merci beaucoup! – mondom kicsit berozsdásodott kiejtéssel, és lesütöm a szemem, ahogy a hajamat igazítja.
- Hé, várj! – mondom nevetve, ahogy indulna. Megfogom a kezét, de visszanyúlok az ágyon heverő táskámért. – Mehetünk! – mondom mosolyogva, ahogy mellé lépek, és engedem, hogy vezessen.
A város gyönyörű, kellemes, a helyek, ahova visz, nincsenek tömve emberekkel, tudok fényképezni, rácsodálkozni dolgokra, hallgatom, ahogy magyaráz, mesél, nevetgél, meg ilyen kis apróságok. A kirakatokhoz érve kissé meghúzom a kezét, hogy megállítsam és kérdőn nézek rá.
- Nem úgy volt, hogy talpig rózsaszínbe öltöztethetlek? Tudsz valami jó boltot, ami alkalmas erre? – vigyorgok, mert már nagyon beleéltem magam. Főleg, mert keringőznie is kell velem, és azt meg ugye dokumentálni is kell. Ezt nem lehet kihagyni!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 02 2014, 00:22

-Ó, hát remélem, mert meghívót kapsz, az biztos. - Igaz, rég nem csapok bulit, mert szülinapom van, de a harmincadiknak meg kéne adni majd a módját, szóval jah. Lehet lesz és ha addig Elee sem tűnik el az éterben, örülnék ha ott lenne.
-Öhm, izé, szerintem neee... - Ráncolom az orrom és tagadólag rázom a fejem, hogy okés, nyert, még a végén meglincselnek.
-Sosem tagadta hogy az voltam! - Nevetek, de komolyan, bajszos nő? Szerintem ez igénytelenség és nem érzem bunkónak magam emiatt a gondolat miatt.
-Persze, de... ha magamra erőszakolom hogy éreznem kell akkor a végén a szerelem gondolatába lennék szerelmes, nem az adott, kiszemelt lányba, van egy olyan sanda gyanúm. - Mert bebeszélném, hogy ez az. Vagy tudja a fene, de nem fogom erőszakolni magam az ügyben, másnak is ártanék vele. Szeretném egyszer megtapasztalni, de... meglátjuk fogom-e.
-Tudom, én is minden lánnyal tisztázom, hogy én csak randizni akarok, szeretkezni, de mellettem annyi pasija van amennyit akar, csak egy se legyen komoly. Azt nem szeretem. Ne én legyek a szakítás oka vagy ilyesmi. Amúgy én nem vagyok jó példa.. bár.. lehet pont jó példa vagyok. Igazad van... - Most hogy mondja... bár nekem nem az érzelmekkel van bajom, de odaköltözni? A gondolat is fura. Már amikor Josh-hoz vittem pár holmit, ha ott éjszakázom kényelmesebb legyen, nekem már az is izé volt... Hát még egy lánnyal megcsinálni ezt. Igaza van. - De nem miattad, nem veled lenne bajom. Most is nagyon jól érzem magam veled. Csak az olyan... akkor már... nem tudom, az tényleg fura lenne, ha egy lány erre kérne. Alig ismerem és költözzek vele össze? - Vallom meg neki. Mert hamarabb felbomlanak ezek a futó kapcsolatok, mintsem igazán megismernének engem, vagy én őket. Velem a baj, nem vele, szeretném ha érezné. Főleg hogy elszontyolodik, át is karolom, megpuszilom, mosolyog rajta. Örülök, hogy kicsit jobb kedve lett.

-Ugyan, sok a biztonsági őr, nincs rá lehetőségük. De azért ne menj mosdóba... - Vigyorgok. Amúgy nem zavar hogy beleköt a szavaimba, perverz mód élvezem. Bármi is legyen a téma, szeretem minden oldalról megvitatni, Elee pedig ebben jó társam. Phoenix ilyen még, őt is ezért kedvelem többek között.
-Ejj, mi a bajod vele? - Nevetek, nekem tetszik a neve. - Miért akadna ki, nem csípi az angolokat? Nem vagyunk olyan sótlanok mint hiszik! - Nevetek, de tényleg érdekel, mi kifogása lenne az apjának a származásommal szemben. - Félnék az apjára ütne hogy a neve kötelezi... tényleg zabigyerek lenne... - Nevetek, jaj szegény kicsi fiam, remélem az anyjától örököl mindent...
-Eddig jól szórakoztunk, ha megunod, kitalálunk mást! - Mosolygok, elvégre ha fárasztja majd szól, nem tűnik olyannak aki magában füstölög és nem meri bevallani, hogy baja van.
A szobában már felfrissítjük magunk, de Elee nagyon csinos, muszáj hozzáérnem, de az ajkamba harapok hogy még franciául is köszöni meg a bókot.
-Imádlak! - Vigyorgok, nagyon a kedvemre tesz, nem is tudom miért, de jól esik. Aztán el is "rángatom" várost nézni, de a táskáért még visszamegy, no nem bánom.
Élvezem a sétát vele, megmosolygom hogy fényképez, igyekszem a kedvére tenni. Húzza a kezem a kirakat fele, majd a szavaira felnevetek, közelebb húzom incselkedve.
-De be vagy zsongva életem... de tudok! Gyere! - Kacsintok rá, el nem rontanám a mókát, főleg hogy szerintem szétröhögjük magunkat majd. Pár utcával arrébb az egyik főúton van is egy nagy, márkásabb ruhabolt, ahol minden van ami divatos. Így találunk női és férfi rózsaszín nadrágot is majd. Utóbbi nagyon durva hogy tényleg van, kiakasztó. De behúzom az üzletbe és elvigyorodom.
-A méreteim tudom, fazont mutass édesem, a tied vagyok, miben akarsz látni? Leszek az élő Ken babád! - Nevetek, de tényleg ráhagyom magam, amit ad, felveszem. Szavatartó pali vagyok, a meg a mosolya úgy is kárpótol a furcsálló tekintetekért.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Szept. 03 2014, 23:37

- Biztos lehetsz benne, hogy ott leszek! – mondom vigyorogva, és szinte már előre dörzsölgetem a tenyerem, hogy mekkora bulit fogunk mi ott csapni. Na, persze mi akkor is remekül szórakoznánk, ha csak kettesben ünnepelnénk…
Csak nevetek és legyintek, hogy nem vállalja a kérdezősködést, de igaza van, nem kéne borzolni a kedélyeket.
- Igaz, de soha nem is került szóba… - bólintok, és vele kacagok, mert hát tényleg guszta tud lenni egy kis bajuszka.
- Jó, tudom, nem is azt mondom, hogy mindenáron erőszakold bele magad egy ilyen helyzetbe, mert… Hát, az amúgy sem lenne ugyanaz. Csak hogy járj nyitott szemmel, és ne zárkózz el előle. Ne legyél olyan savanyú, cinikus idióta, mint amilyen én vagyok… - megvonom a vállam. Aztán valahogy arról kezdünk beszélni, hogy ki hogy oldja meg a szexuális életét. Furcsa, ezt az emberek általában csak mély barátságokban osztják meg egymással. Mégis, talán azért, mert hasonló az életfelfogásunk, úgy beszélünk róla, mint a legtermészetesebb dolgokról.

Halkan kuncogok, ahogy azt ecseteli, hogyan is kéne kisajátítanunk a gépet.
- Jó, majd igyekszem. De mi van, ha az utasok egy része, aki még nem ismer minket, mert nem együtt jöttünk, azt gondolja, hogy majd a gépen megjön az eszünk, és mégis felszáll? Akkor hogy lesz magángép a járatból? – nem hiszem, hogy mindenkit egyből el tudnánk riasztani a fél napos utazástól egy kis nyávogással.
- Nem tudom, csak nem tetszik és kész. – nevetek, aztán szóba kerül egy kisebb családi ellentét, mintha komolyan együtt terveznénk szülőkké válni - Hát… Apa eléggé… Hogy is mondjam csak… Régi vágású ír nevelést kapott. Anglia ellenség. Mindezt persze Amerikában. Szóval… Én sem értem, de nem is érdekel igazán. – nevetek, hogy elvegyem a mondókám élét; nem tudtam ezt szebben megfogalmazni, bármennyire is igyekeztem.
- Á, ezt sosem fogom megunni! – és nem hazudok. Az, hogy körülöttünk változnak az arcok, változnak a reakciók, egyszerűen nem hagyja leülni a mókánkat. Mindig vicces, mindig van valaki, akin jó röhögni, főleg, ha mi magunk vagyunk azok.
- Tudom, édesem, tudom. – búgok neki mosolyogva. Nem tudom, mennyire mondja komolyan, de hát játszunk, nem? – A lánykéréshez csinosnak kell lenni… - talán ez a poén már kifújt, és hülye vagyok, amiért állandóan visszatérek hozzá, de ezt nem tudtam kihagyni. Sajnálom…
- Hát, tudod… Nem mindennapi lehetőség. Cserébe te is abba bújtathatsz, amibe csak akarsz! – könnyelmű ígéretet teszek, de hát kompenzálni kell valahogy, hogy hajlandó a kedvemért kályhacső melegségűnek álcázni magát. – Majd igyekszem lekaparni rólad a csinosabbnál csinosabb melegeket!
A főút felé vezet, ahol kiszúrok egy alkalmas butikot. Bemegyünk, és eláll a szavam is, hogy mi minden van a férfiosztályon. Egyenesen, határozott léptekkel oda indulok, és válogatni kezdek. Megállok egy csomó kiaggatott póló és ing előtt, és méregetni kezdem.
- Ne mondj semmit, ha minden igaz, szemem van a dologhoz… - a modellkedés során megtanultam a méreteket, megtanultam látni, hogy mi hogy néz ki felvéve. Határozott kézzel kezdek el lepakolni a polcokról, és Seby kezébe nyomom a zsákmányokat: egy flitteres póló, egy műtollas mellény, egy rózsaszín bőrnadrág, extrém rikító kalap, és a végére találok egy fekete wesko csizmát is, de hogy ne legyen egyszerű, gyöngyökkel van kivarrva az orra és a sarka is.
- Indíts öltözni! Ha valami nem jó, szólj, és hozok más méretet. – vigyorgok, mert én már látom ebben a cuccban, és remekül fog kinézni. Ahogy a próbafülkék felé tartunk, még lekapok egy színátmenetes selyemsálat is, és a nyakába dobom.
Ha bevonul a függöny mögé, ledobom magam az egyik közeli fotelbe, és várom, hogy kilépjen elém a teremtményem. Mert pasinak nem mondhatom majd, az egész biztos. Igaz, nő sem lesz igazán, tehát marad a teremtmény…
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Szept. 04 2014, 00:18

Vigyorgok, lehet megint kellemes érzéssel tölt majd el a szülinapom? Ki tudja. Ha Elee szervezi csak jó lehet.
-Nem hiszem hogy ilyen lennél. Különben is a cinizmusom egész jól kinőttem mostanra, haladok! - Nevetek, mert tény, kevésbé vagyok borúlátó mostanság.

-Ó, hangosan hangoztatjuk, hogy a gépen majd miről diskurálunk, milyen vicces képeket mutogatok a telefonomról, ilyesmi. Megoldjuk. - Vigyorgok gonoszan, ugyan, ugyan, meg lehet ezt oldani simán.
-Pedig szép neved van. - Mondom magától értetődően, mert az Elenore jó név. Aztán megkérdem mi baja az apjának a brit léttel.
-Jah, tényleg mesélted. Akkor engem nem kedvelne valóban! Főleg ha nyomatok egy kis brit akcentust! - Mondom teljes britséggel, mert tudok olyat is. Kész BBC. Komolykodva is adtam elő, de aztán csak nevetek, kétlem hogy valaha látni fogom az apját. Ha mégis, majd megkedveltetem magam, a szülők általában kedvelnek.
-Szerintem én sem! - Nevetek, az emberek viccesek, ez megunhatatlan.
Később mikor már átöltözött közli tudja hogy imádom, nyílt titok az imádatom Mon Dieu!
-Áh, nem most kérem meg a kezed szívem szerelme, majd holnap! Utána elviszlek vacsorázni is! Így dukál! - Vigyorgok, holnap terveztem hogy megyünk az Eiffel-toronyba.
-Ó, éljen! - Abba bújok amibe akarok? Magamtól valószínű egyikbe sem bújnék, de a játék kedvéért bármelyik megteszi majd.
-Jó, azt megköszönöm, nem akarom hogy megint majdnem felszedjenek! - mondom szórakozott-kínosan röhögve, mert eszembe jut Kilian és a mozi.
Bemegyünk az első jobb boltba, de hát nő, nagyon tudja merre.
-Ehm, okés! - Tárom szét a karjaim, hogy hajrá. Meztelen is látott, sok meglepetést nem tartogatok.
Nézem miket pakol, csendben szörnyedek el, de beszívom az ajkaim és vigyort erőltetek. Lehet mókából nem csak Josh kap hanem Kilian is pár fotót? Bár félek ő megsértődne. De Phoenixet kiakaszthatnám! De nem jó ha nem látom a fejét... Áh ezt még átgondolom.
Kapok egy sálat is, no nem baj, bemegyek öltözni. A méretek javarészt jók, bár a nadrág... Szóval a rózsaszín bőrnadrág kicsit feszül, kiemeli idomaim, annyi szent, jó ez! A flitteres póló csillog, de nem vészes, a sál és a kalap már durvább, a csizma meg kicsit nagy, de nem számít úgy sem veszem meg.
Határozott mozdulattal húzom el a függönyt és lépek, mit lépek, vonulok ki élvezettel flancolva a ruhákban.
-Nos drágám, hogy nézek ki? Elég sziporkázó az új dizájn? - Kacsintok rá és dobok egy csókot is neki, majd röhögök.
A kalapot hamar leveszem mert nagyon melegíti a fejem, de a többit hagyom, nyújtom a kezem felkérni.
-Mademoiselle, egy táncra? Vagy mondjam úgy gyere szívi ropni? - Nevetek, ha hagyja, dúdolok valami angol keringő ritmusú számot és megtáncoltatom kicsit, forgatom is. Mert a tánc is dukált, nem csak a ruha.
-Simulj hozzám, tudom hogy most igazán szexi vagyok, a fenekem nagyon kiemeli ez a gönc, markolj csak bele! - Nevetek, jól szórakozom, az meg hogy mindenki csak les a boltban, hogy mi bajom, az mellékes. Gondolják végre felvállaltam hogy más vagyok és roppant felszabadító.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 08 2014, 15:51

Mosolyra fakaszt, ahogy ellenkezik velem, mintha jobban ismerne, mint én saját magamat. Persze, én hajlamos vagyok sötétebben látni magamat, mint mások. Most is összenevetünk, mint szinte minden második percben.

- Meggyőztél. Csináljuk! – bólintok vigyorogva, hiszen én semmi jónak nem vagyok az elrontója. Különösen, ha mások idegeinek cincálásáról van szó, főleg úgy, ha én közben remekül szórakozom.
- A nevemmel semmi gond, csak… Így együtt valahogy… - keresem a szavakat, próbálom megfogalmazni azt, amit érzek – Tudod a Drayton egy nagyon szép, karakteres név. Csak valahogy az Elenore-ral túl sok. Valami lágyabb, játékosabb név kell elé. Mondjuk… Alice. Alice Drayton. Mit gondolsz? Nem jobb? – nevetve nézek rá, kicsit elkomolyodott a téma, holott egyikőnk sem áll készen a szülőség felelősségtől terhes feladatára szerintem. Túl komolytalanok vagyunk, magunk is gyerekek vagyunk még.
- Ú, azt hiszem, a világból ki tudnád kergetni! – kacagok, mert Apa… Hát, nem egyszerű ember. Sok mindent eltűr, de a brit akcentus az egyik olyan, amitől elpöccen az agya. Van benne valami, a britek Angliában fitogtassák az akcentusukat, ne itt. Én valami kuriózum lehetek, mert én csípem ezt a fajta különlegességet.
Sok kérdés van bennem a hétvégével kapcsolatban, de egy biztos: unatkozni nem fogunk. Ez önmagában bíztató, és megadja az alaphangulatot. Ha maradtak is kétségeim, most haloványan párologni kezdenek.
- Ó, ne, nee, ne áruld el!!! – befogom a fülem, még a szememet is behunyom. Fél szememet óvatosan kinyitva nézek rá – Szeretném, ha meglepetés lenne.
Ahogy kárpótlásul felajánlom, Ő is beöltöztethet engem, amibe csak akar, talán kicsit megkönnyebbül. Lehet, félreértett valamit, én más reakcióra számítottam. Mindenesetre vidáman betereljük egymást egy butikba, és azonnal belevetem magam a férfiosztályon fellelhető extrém cuccok válogatásába. Tartja a karjait, és én bedobálok néhány olyan szerkót az ölébe, amiket soha az életben nem szeretnék pasin látni. A szerzeményekkel bevonul az öltöző fülkébe, én türelmetlenül mászkálok fel és alá az elhúzott függöny előtt, várva, hogy kilépjen.
- Segítsek? – kérdezem kissé aggódva, ahogy csatazaj szerű hangok szűrődnek ki a fülkéből. Sejtem, hogy a bőrnadrág okozza a gondot, abba az ember mindig nehezen kanalazza bele magát. Azonban amikor előlép, elakad a szavam; a rózsaszín bőrnadrágban feszít, és tényleg, majd szétreped rajta, olyan, mint a Grease-ben Sandy cicanacija az utolsó, vidámparkos jelenetnél, amit rajta varrtak össze és csak ollóval lehetett leszedni róla. Még a végén Sebynek meg kell vennie a nadrgot… A flitteres póló csillog a butik éles spotlámpáinak fényében, szinte ragyog. Kéne az a hegesztő szemüveg! A mellény. Hol a tollas mellény? Ah, azt még rá kell aggatnom! A kalap remekül áll neki, az még nem is annyira buzis, de a sál… Istenem, az a sál! Mosolyra görbül a szám. Gyöngyös wesko csizmája csak a pont az i-n.
- Hát, apukám… - megköszörülöm a torkom – Kéne az a napszemüveg! Ragyogóan nézel ki.
A kalapot a fotelbe hajítja, ahogy elkapja a derekam és táncoltatni kezd, még dúdol is hozzá egy kellemes ritmust.
- Várj, várj egy kicsit! – kérem nevetve és az egyik tátott szájjal bámuló eladó kislányhoz sietek. Kezébe nyomom a telefonomat és kézzel-lábbal elmutogatom neki, hogy videózzon minket. Sikerül megértetnem magam vele és visszaszaladok Sebyhez. Karjaiba vetem magam, hozzásimulok mellkasának és vigyorogva nézek az arcába.
- Úgy kívánlak, mint még soha. Kár, hogy süt rólad, hogy meleg vagy! – kacsintok rá, engedem, hogy vezessen, körülforduljunk a fogasok és polcok körül. Oda- odapillantok a kislányra, akinek a kezébe nyomtam a telefonomat és biccentek neki, hogy jól van, csinálja csak. Az egyik forgatás után Seby mellkasának csapódok, kezeimmel enyhítem az ütközés erejét, és kihasználom az alkalmat; tenyeremet végigvezetem a mellkasán, oldalán, lecsúsztatom a fenekére és keményen, két kézzel belemarkolok. Szinte sikítva nyikordul a bőr az ujjaim alatt. Aztán elengedem, eltávolodom tőle és gyorsat, játékosat pukedlizek.
- Köszönöm a táncot, Édeske! – mondom vigyorogva és csókot dobok felé, ahogy korábban Ő is tette. – Na, van kedved visszaadni? Mit vegyek fel a kedvedért? – kíváncsian nézek szét, hogy van-e itt bármi, ami megfelelően kínos ahhoz, hogy rám aggassa. Visszaszerzem a telefonomat a megilletődött lánykától, remek lesz majd este visszanézni!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 08 2014, 17:26

-Úúú, vicces lesz hazafele is! - Vigyorgok, lehet légitársaságot kell váltanunk majd?
-Alice Drayton? - Döntöm félre a fejem mosolyogva. - Miért is ne? - Nevetek, mert én is érzem hogy komoly választ kapott a komolytalan kérdésem. De kedves hogy tetszik neki a családnevem.
Aztán nevetek.
-Na ha véletlen megismerem megpróbálom elengedni magam és a saját dialektusomban beszélni, az franciás, nem brites. Bár ha a franciákat is utálja, akkor aztán tényleg nyársra tűz! - Nevetek, tény, most hogy elengedtem magam érezni a franciás akcentusom, amúgy igyekszem a brites angolt használni, mert az "szebb".
Felnevetek azon is hogy befogja a fülét, nagyon bájos.
-Értettem, az lesz! - Kacsintok rá, akkor majd csak mondom mit vegyen fel és viszem magammal, az sem lesz rossz.
-Nem kell... - Mondom már a butikban, ahol felveszem a nem épp férfias göncöket. De tény... ennyi ruhát sosem viszek be öltözőbe és amúgy is... Ezeket nem csúfolnám ruhának, noha azok.
-Én szóltam, hogy a szépségem vakító lesz, ha megkapja a kellő küllemet! - Röhögök, de örülök hogy "tetszik" neki, ez volt a cél ugyebár.
-Mire? - Nevetek, vigyorgok, de látom hogy dokumentálni akarja az eseményt. Azt hiszem hamarosan a youtube sztárja leszek, bár remélem nem, azt hiszem nem lenne több munkám.
-Látod látod, a csajok mindig így járnak, minden jó pasi meleg mint a kályhacső! - Röhögök, de újra vezetni kezdem, bár lehet ez így túl férfias, de én nem tudom nem így csinálni. Nem tudok lagymatag lenni, színésznek is ezért lennék és vagyok pocsék.
Mikor belemarkol a seggembe félő a vigyoromtól az arcom is megreped,nem csak a gyatya a mozdulattól, de aztán csak nevetek.
-Tudtam hogy nem bírsz ellenállni a legjobb fogásnak! - Nevetek, majd mivel pukedlizik kezet csókolok neki enyhén meghajolva, de vigyázok a nadrágra azért.
-Én köszönöm, egyszer tangózhatnánk is, csak nem ebben a ruhában... - Nevetek mert ez... nem bírná ki. Lehet selyem alsót kéne alá venni? Fúj...
Tényleg félreértettem, azt hittem utána nézhetek magamnak rendes ruhát is, arra értette, de nem baj, így tényleg jobb.
-Hmm. - Ütögetem az állam csücsörítve, a csajszira rákacsintok és lányosan eltakarva a szám kuncogok a fején.
-Cukorborsó! Ezt vedd fel! - Sétálok el a rózsaszín p.csaruhák mellett és leemelek egy bilyhes-bolyhos felsőt. Aztán egy neon zöld cicanadrágot meg egy amolyan lila rakott szoknyát is. Meg egy kötött sapkát. Ez inkább ízlésficam lesz, de vigyorogva adom oda a zsákmányokat. - Én ehhez nem értek, de ha ezeket felveszed... - Vigyorgok és kacsintok. Közbe míg öltözik odamegyek a lánykához és mondom neki franciául, hogy a párom imádja ha minőségi ruhát veszek Párizsban, de kell a véleménye. Szóval lefényképezne-e neki. A csaj kapizsgálja, hogy nem Elee a párom hát bólint a felé nyújtott mobilra, majd le is fotóz, vigyorgok a képen mint a fakutya. Megköszönöm és elküldöm Joshnak, hogy ha bár a gépére nem tudtam felcsempészni a képet, de a mobilra kiteheti háttérnek...
Közben ha kijött Elee akkor vigyorgok rá.
-Hogy érzed magad? - Én rettentő jól annak ellenére hogy melegnek látszom teljesen jogosan.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 09 2014, 01:05

Szörnyű sokan fognak minket utálni. Már így is sokan utálnak minket, de félek, mire hazaérünk, annyi átkot fognak a fejünkre szórni, hogy soha nem szabadulunk tőle.
Sikeresen megbeszéljük, hogy hogy fogják hívni a soha meg nem születő lányunkat, és ez valami morbid, perverz boldogsággal tölt el. Hogy lehetünk ennyire elmebajosak?
- Ó a franciákkal nincs baja, azzal nem tudsz mellé lőni. – nyugtatom nevetve, csak hogy valami pozitív dolgot is tudjak mondani Apáról. Nem mintha tervezném összeismertetni őket, de hát soha nem lehet tudni, nem igaz?
- Nagyon helyes! – nyugtázom, hogy akkor most már elkezdhet elhallgatni előlem infókat. Nem bánom, szeretem a meglepetéseket, amíg kellemesek.
A butikban elhalmozom szörnyűbbnél borzalmasabb cuccokkal, de jól nevelten, egy szó nélkül bevonul a szerzeményekkel. Ha nem, hát nem, nem erőszak a segítség, de már türelmetlenül várom, hogy meglássam végre a fizikai szemeimmel is azt, amit a lelkiekkel már láttam. És akkor megérkezik. Hát, a Napra lehet nézni, de Rá nem!
- Igen, de ez… - és végigmutatok rajta – Erre nem lehetett felkészülni. – nyögöm ki végül, és igyekszem nem nagyon röhögni. De hát úgy néz ki, mint egy halálra gázolt páva egy hurrikán után. Vagy valami hasonlóan elképzelhetetlen élőlény. Kicsit magára hagyom, hogy beszervezzek egy operatőrt, mielőtt még belemelegedünk a táncba.
- Ja, vagy foglaltak… - egészítem ki a jó kis mondást – Basszus, akkor te tényleg meleg vagy! Vagy foglalt lennél? – nézek rá kutató tekintettel. De nincs sok időm, máris tovább keringünk a kis butikban, az elképedt vásárlók és eladók leesett állait kerülgetve.
- Ne haragudj, ennek nem lehet. – mondom vigyorogva – Szinte sírt egy kis markolászásért. Markolnék én másra is, de félek, nem bírná a varrás… - ártatlanul pislogok, miközben kajánul mosolygok. Hát azért ilyen magas labdákat elengedni főben járó bűn lenne, ezt lássuk be. A kézcsókra már meg sem rezdül a szemöldököm, mondhatni megszoktam.
- Tangó. Nem is rossz, de mit szólnál a kán-kánhoz? – nevetek rá, hát ezt nem gondolhatja komolyan? Vagy mégis? Neeem, annyira hülye, hogy ez… Felfoghatatlan!
Kíváncsian követem keresztül a butikban, hogy összeszedje, mibe akar bújtatni. Egész természetesen tud vonulni ebben a szerkóban, még a végén megvetetem vele. A nacit biztos! Szörnyülködve nézem a cuccokat, amiket összeszed. Basszus, én legalább olyanokat adtam rá, amik egy stílusban szörnyűek. De ez? Jesszus, négy ruhadarab tizennégy stílusban. Nem baj, semmi baj, én ebből is kihozok valamit, ettől nem kell félnie. Ahogy a próbafülkék felé haladunk, visszafelé, még lekapok a polcról egy általam csak „fekvőscipőnek” nevezett gyönyörűséget.
- Készülj fel, életem, mert ezt nem éled túl! – mondom még neki, mielőtt még elhúznám a függönyt. Ledobálom a cuccaimat, elsőként a cicanacit rángatom föl. Borzasztó, szemfájdító színe sápasztja a bőröm, de majd a színek! Szándékosan felemásra igazítom, jobb lábamon térd alá húzom a szárát, balon a vádlim közepéig engedem. Belebújok az undormányos, átlátszó műanyag platformos, rózsaszín műszőrmés tűsarkúba, magamra rántom a bolyhos felsőt és a rakott szoknyát is. A szoknyát magasra felhúzom, melleim alatt szorul meg a gumi, így a lila anyag a bolyhos felső nagy részét takarja, viszont a fenekemet engedi kivillanni. Fejembe húzom a sapkát is, és megszemlélem magam a tükörben. Komolyan, a Benetton megirigyelhetné ezt a kompozíciót.
- Készen állsz, szivi? – szólok ki, és ha igennel felel, elhúzom a függönyt. Pózolok egyet-kettőt, mielőtt kilépnék a kis fülkéből és csípőmet tekergetve kivonulnék.
- Remekül vagyok, édesem! – mondom vigyorogva – Csak nem szabad rúdtáncolnom, ennyi a titka. – nevetek, mert most nem a kórházban, meg a szállodaszobában szeretném tölteni az időt, és Sebyt sem szeretném négy fal közé zárni.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 09 2014, 20:03

-Áh, akkor jó, akkor majd inkább ezt az oldalam hozom előtérbe! - Vigyorgok, azért ezek a semmiségnek tűnő információk, ki tudja, lehet egyszer nagyon is fontosak lesznek.
-Jaj hát milyen gyér a fantáziád kérlek alássan! Egyszerűen kuriózum lettem! - Röhögök, mert hát így csak ő láthat személyesen, ez más biztos, mert én fel nem veszem megint ezt. De a részeit sem, semmit ebből. Ez a bőrnadrág amúgy is durva...
(Ez a hasonlat xDDDDDD ez nagyon jóóóó!! xDDD)
-Pfffffffff.... - Röhögök, hogy kössz. - Foglalt, a jegyesed vagyok, mon Diou, elfelejtetted életem? - Vigyorgok, mert nem érzem magamban gusztust a melegedésre de arról sem tudok, hogy foglalt lennék. Inkább megtáncoltatom, az jó szórakozás.
-Kit érdekel, szakadjon, akarlak bébi! Grrr... - Harapok finoman a nyakába, de beleröhögök, na most zavartam össze mindenkit a boltban!
-Ejj, nagyon imádsz csajruhában látni engem, azt ne mond erre gerjedsz... Kán-kánozni amúgy sem tudok! - Vigyorgok, mert amúgy komolyan gondoltam, szeretem a tangót. Nem vagyok ász belőle, de annyira tudok, mint keringőzni.
Összehalászok neki pár borzalmat, mert miért ne, nagyon elborzadva néz rám. De egy nőnek minden állhat jól, ha ízlésesen van ráadva, szóval maradok a stíluskavalkádban. Szeressük a papagájokat!
-Ó, dehogynem, én mindenhogy szeretlek édes egyetlenem! - Vigyorgok, közben elintézem a meglepim Joshnak.
Mire szól már vissza is libbenek, erre szebb szó nincs, mert hát gyönyörűséges vagyok, ugyebár.
-Ahaaaaam! - Vigyorgok. Aztán az arcomra vagy a vigyor, úristen, ez durva lett így együtt, főleg ez a cipő... - Szexibébi! - Préselem ki, mert hát igazából Elee így is szép lány de... ezek a ruhák...
-Áh hát igen, azzal csak óvatosan. - Azért kissé bedőlök, mert a feneke szépen domborodik a cicanadrágban és a szokna eléggé fenn van.
-Ellenben! Lássalak valami szépben is... hol is... - Fordulok körbe, az előbb láttam, tudom hogy láttam, áh, ott is van, elindulok és leemelek egy szép hosszú fekete estélyit. Csónak nyakú és felsliccelt, testhez simuló és csak egy kevés minta van rajta kirakva az oldalán fekete gyöngyökből. - Ezt vedd feeeel! - Kérlelem, mert szeretném ebben is megnézni. Nem mondta hogy rendes ruhát nem lehet ráadni. - Én viszont... visszaöltözöm, mert... - Közelebb hajolok és megsúgom neki. - Viszketek ebben a gatyában, de komolyan... - Röhögök és megyek is visszaöltözni, hogy megkönnyebbüljek. Elég volt, melegnek lenni kihívás, ezt belátom, majd mondom Kiliannak is, hogy ne váltson stílust.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Szept. 10 2014, 15:19

- Gyér fantázia? Nekem? – elképedve nézek rá, mert ez fájt. Nagyon. Hát ne már, nem igaz! – Ha már itt tartunk, én tettelek azzá, szóval… Ne piszkáld a fantáziámat! – de már megint nevetek, nem lehet rá haragudni, főleg nem ilyen szerelésben.
- Nem, tévedés, még nem kértél meg. – nevetek, de jó, értem, amit mond. Meg hát amúgy is, az egész egy nagy vicc. Körbetáncoljuk a butikot, és naná, hogy nem hagyom ki, hogy a seggébe markoljak!
- Mhmmm… - vigyorgok, hogy tudom én, de naaaa! Aztán a nyakába fúrom az arcom, úgy röhögök, mikor harapdálni kezd – Hééé, nem úgy volt, hogy meleg vagy? Ha tudom, hogy átverés az egész, sosem engedlek ilyen közel magamhoz! – sápítozok nevetve, hát ezt nem bírom, már szúr az oldalam a sok röhögéstől.
- Akkor marad a tangó. – vigyorgok – Esetleg salsa? Nagyon jól tudom rázni a seggem… - ha tangózni akar, az sem baj, csak akkor sokszor fogok a lábára lépni, ahhoz ugyanis nem konyítok.
- Te akartad! – mondom, és bevetem magam a rettenetekkel a fülkébe. Aranyat ér az arckifejezése, ahogy meglát.
- Most mi van? Te adtad ezeket a göncöket… Nem tetszik? – körbeforgok, hogy minden szögből megcsodálhassa a művét. Mert ahogy Ő az én teremtményem, úgy én is az övé lettem. Már hogy teremtménye!
- Édiiiii, kell csinálnunk így egy közös képet! – visongok, mert valahogy az ember mindig a szerint viselkedik, ahogy öltözködik. Vagy csak én vagyok ennyire bolond, és kell valami kifogás.
Úgy nézhetünk ki, mint két totális elmebeteg, ahogy keresztülvonulunk a butikon, hogy Seby valami újabb csodát aggasson rám. De amikor felém mutatja a ruhát, nem találok benne kifogást.
- Jó, semmi kifogásom ellene. – mosolygok és elveszem tőle a ruhát.
- Jujjj, ezt nem akartam tudni! – mondom röhögve, de persze értem, hogy szabadulna a szerkójától – De engedd meg, hogy váltás ruhát ajánljak neked!
Térülök, fordulok, és a kezébe nyomok egy egyszerű, egyenes szárú farmert, egy egészen apró pöttyös inget és egy sportos sötétszürke zakót. Aztán még a kupac tetejére rakok egy pár elegáns bőr cipőt is.
- Na, akkor öltözködjünk! – mondom vigyorogva és bevonulunk két egymás melletti fülkébe. Ledobálom a borzalmakat magamról és magam elé tartom a ruhát. Basszus, jó szeme van, ez nagyon nagyon jól néz ki! Gyorsan belebújok, lesimítom az apró ráncokat és nézem magam a tükörben.
- Szólj, ha megvagy, drágám! – kiáltok át neki, mert mekkora poén lenne, ha egyszerre lépnénk ki a függöny mögül!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Szept. 10 2014, 20:17

Elvigyorodom, ez a fej! Azt hiszem megástam a sírom, de csak nevetek.
-Nem molesztálom tovább a fantáziád ne félj! - Vigyorgok, igaz ami igaz, ha ő megálmodta hogy így fogok kinézni, az már valami.
-De hamarosan meg foglak! Enyééém vaaagy... - Húzom közel vigyorogva, mint valami féltékeny szerető, de csak játék, ő is tudja.
Harapdálom, mert markolász, de röhögünk mindketten, nehéz megállni, főleg hogy "megijesztem".
-Ez a csapda! Legjobb csajozós módszer, mert már nem bírsz ellenállni nekem! - Alig bírtam kinyögni, mert nagy baromság, de Elee bírja, edzett lány! Neki lehet ilyen fáradt poénokat nyomatni.
-Salsa... azt csak láttam hogy kell, de a kedvedért, és a riszált feneked látványáért, megtanulom! - Vetem fel önfeláldozó stílusban, majd vigyorgok.
-Deeeeeeeee.... - Mondom mély átéléssel, mikor átöltözött, hogyne tetszene? Nekem ne tetszene? Körbe is fordul, megtapsikolom kicsit.
-Jól van, alap, gyere! - Vigyorgok és szegény lány már érzi megint kell, hát tudja mi a dolga, meg is lesz a kép, büszkén feszítek Elee mellett. Bár szerintem sejti hogy itt vásárlás nem nagyon lesz. Bár ki tudja, mert láttam egy szép ruhát, Elee bele is megy hogy felpróbálja.
-Késő! - Mondom nevetve, hogy nem érdekelte a pluszinfó rólam és szeretett bőrnadrágomról. - Bármit felveszek amit rám adsz. - Mosolygok, tartom magam ehhez. El is veszem amit ad, tetszenek, szoktam ilyesmit hordani. Csak Phoenix szerint kidobandó a ruhatáram, de ő most nincs itt, merészen veszek magamnak ruhát, ha tetszik. Fel is veszem, komolyan, a farmer és az ing csodái, sokkal jobb így...
A cipőt kötöm, majd magamra kanyarítom a zakót, majd szólok hogy megvagyok, ki is lépek, jók rám a ruhák, a zakó nagy egy egészen kicsit talán, de lehet csak én érzem így.
Egyszerre jövünk ki majdhogynem, de mikor meglátom eltátom a szám. Gyönyörűen áll rajta ez a ruha, kiemeli az alakját és a nőiességét.
-Ebben kérem meg a kezed... - Bólogatok, igazából csak közöltem megveszem neki, mert szerintem nagyon csinos benne. Már ha kényelmes. - Hogy érzed magad benne?
-Kéne mellé valami a nyakadba... - Simítok a kulcscsontjára, majd a vállára, mosolygok rá, elragadó! Remélem én is megfelelek neki, elvégre ő adta rám ezeket.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Szept. 13 2014, 00:24

- Helyes. – mondom, de közben már vigyorgok, nevetek. Jó döntést hozott, majd ne felejtsem el megjutalmazni érte.
Arra, hogy majd megkér, de főleg arra, hogy az övé vagyok, kacagnom kell. De jól adja elő, a közelben lévő bámészkodók biztos beveszik. Bár tuti megzavarja őket a cucc, amibe beöltöztettem. Még hogy csajozós duma! Ahhhaaaa… Újabb ok a röhögésre.
- Ó, ha ilyen egyszerű rávenni téged valamire… Előbb is mondhattad volna, édes. Már rég elvettél volna! – halkan duruzsolok neki, búgok, mintha épp kettesben lennénk, sokkal kevesebb gönccel a testünkön.
Annyira lelkesen bólogat, hogy tetszik neki, amit lát, attól félek, leesik a feje. Valahogy nem találom meggyőzőnek, biztosan szörnyen festek. De hát ez vicces, ki nem hagynám, hogy eldurrantsam az európai agyakat. Vagy csak szimplán tápláljam az előítéleteket az amerikaiakról, meg a pletykáról, hogy mind hülye. Aztán jöhet a közös fotó, mert persze az is kell, a videó mellé jó lesz ízelítőnek.
- Igazán? Bármit? – beszívom az alsó ajkam. Annyira csábító az ajánlat, de szerintem már elég volt a viccelődésből. Inkább valami rendes szerelést dobok neki össze. Szemmel láthatóan elégedett, sejtettem, hogy eltalálom majd a stílusát, bár azért nagyrészt sötétben tapogatóztam. Nem voltam benne biztos, hogy az ing bejön-e neki.
Egyszerre lépünk ki és megcsodáljuk egymást. Meg kell hagyni, jól áll neki, ügyes voltam. Megint.
- Ó, akkor cipő is kell… - mondom mosolyogva, mert a sarum ehhez túl sportos. Szétnézek, és lekapok a közeli polcról egy egyszerű körömcipőt. Egyszerű lenne, ha nem lenne bikavadítóan piros. Imádom! Belelépek, kicsit szorít elől, de hát mi, nők megtanultunk már szenvedni a szépségért, én sem fogok panaszkodni. Jól néz ki, megy a ruhához, én meg majd aprókat lépek.
- Gyönyörűnek. – mondom mosolyogva, mert tényleg. Nem tagadom le, mert egyszerűen úgy érzem magam, mintha a vörös szőnyegen állnék. - Te is jól nézel ki. Szerintem. Neked hogy tetszik?
Ahogy végigsimít a vállamon, kulcscsontomon, egy pillanatra bent tartom a lélegzetem. Az érintése sokkal érzékibb, mint amit a poénkodásunk megengedne, de valahogy furcsa módon nem bánom.
- Tényleg? – elmosolyodom, kicsit meg is köszörülöm a torkom – Nos, akkor jobban tennéd, ha választanál nekem valami igazán csinit!
Belekarolok, hogy irány az ékszerek, teljesen rá akarom bízni magam, elvégre a ruhát is Ő lőtte. Kíváncsi vagyok, milyen a szép-érzéke.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Szept. 13 2014, 01:54

-Hmm, hát megeshet, elvégre még mosogattál is... - Búgom neki vissza, de elvigyorodom, hiába élvezem ahogy izgat a hangjával.
A fotó is elkészül, igazi ritka kincs a gyűjteményben, az unokáinknak mutogatni való kis ereklye. Alice kislányunk gyerekeinek, haha. Szóval elégedett vagyok, hogy dokumntáltuk eme csodás és kivételes pillanatokat.
-Igazán. Már ha rám jön... - Nevetek, mert azért a női miniszoknya nem hiszem hogy rám jönne.
-Jó, válasszunk! - Lelkesedem fel, mert ebben tényleg öröm lenne elvinni vacsorázni vagy színházba vagy bárhova. Talál is egy piros vagy inkább vörös lábbelit, merész de kellemesen visz színt a ruhába.
Elmosolyodom a válaszára, mert roppant bájos, igazat kell adjak neki.
-Az is vagy. - Mondom kedvesen és boldogan, mert akkor jó ruhát találtam neki. - Szeretem, hasonlóan öltözködöm. - Nevetek, mert noha nem látott még ingben, elég gyakran hordok, ahogy zakót is a munkához. A farmer meg alap hogy tetszik, a cipő nem különben, hiába hordok tornacipőt is.
Aztán vetem fel a nyakláncot, mert igazán illene hozzá még valami kis kiegészítő a tökéleteshez.
-Biztos? Rendben! - Hagyom hogy elhúzzon az ékszerekhez, nézelődöm közöttük, ütögetem az szám, sok féle van. mivel piros a cipő, valami piros kéne, azzal lenne igazi talán. Na de abból is valami egyszerűbb, mert minden egyszerű rajta... na hát ilyenből számomra kevés van, mert a gyöngyök olyan... na hát anyámon könnyebben elképzelem mint Eleen, de aztán látok valamit ami megtetszik.
-Ehhez mit szólsz? - Veszem el és fektetem el a tenyeremen, hogy jobban lássa. Igaz nem gyöngy, de egy szép, lógós-pirosköves fülbevalóval szerintem elegáns lenne. De nem vagyok egy divatzseni, csak szeretem a szépet, remélem tetszik neki. Persze ha nem, választ valami illőbbet a ruhához, maximum tanulok kicsit.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 15 2014, 01:21

- Ó, édes, és még nem is láttad, hogy rázom! – mondom nevetve, mert bírom, hogy lehet vele ilyennel is viccelődni. Más már rég komolyan vett volna.
Csodás fotó készül rólunk, bűn lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. Biztos lehet benne mindenki, hogy ez otthon be lesz keretezve nálam!
- Rád fog menni, ne aggódj. – kuncogok, mert egyértelművé válik számomra, hogy Ő sem zárja ki a lehetőségét annak, hogy megint elkövetek valamit az identitása ellen. De most nem a röhögés a cél, mert olyan ruhát nyom a kezembe, amit viszonoznom kell a jó ízléssel.
Egyszerűen rohadt jól nézünk ki, amikor kilépünk a próbafülkéből. Bár tény és való, hogy kicsit „túlöltöztem” a partneremet, még nem vettünk meg semmit. A cipő tetszik neki, ami remek, mert nekem is, de ugyanakkor remélem, nem ebben kell végigcsattognom a városon.
- Jaaaaj, annyira cuki vagy! – nyávogni kezdek, de közben vigyorgok ezerrel és összeborzolom a haját – Örülök, hogy eltaláltam az ízlésedet. – visszaváltok normálisra, legalábbis amennyire tőlem telik, elvégre kissé bolond vagyok, nem?
Ékszer? Ékszert ajánlani egy nőnek legalább olyan nagy szó, mint megkérni a kezét. Én speciel imádom őket, ahogy csillognak. Olyan vagyok, mint egy szarka.
- Tuti. – bólintok, miközben már húzom is a nyakláncok és fülbevalók tömkelegéhez. Sokat gondolkodik, mire megmutat egyet. Gyönyörű, csodálatos, de… sok. Nagyon sok.
- Azt, hogy gyönyörű, de… - rápillantok az árcédulára, és lesápadok, kiszárad a torkom is – Tudod, talán egy kicsit túl sok.
Körülnézek én is, és megakad a szemem egy kicsit szolidabb darabon.
- Megelégszel ezzel? – igazi régi stílusú, kellemesen kontrasztos a ruha modern szabásával, és jól megy a cipőhöz. Ha tetszik neki, talán még fel is teszi, akkor nekiállok fülbevalót kutatni hozzá. Megpörgetem kicsit a tartó oszlopot, és amikor megáll… Nos a lélegzetem is elakad.
- Úúúúú, ezt nézd! – felcsillan a szemem, ahogy leakasztom a fülbevalót és felé mutatom. Remélem, bejön neki, de az sem baj, ha nem. Az ékszerek tuti jönnek velem, ha más nem is.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 15 2014, 16:35

-Tényleg, még nem is láttam... Súlyos hiba! - Képedek el egy pillanatra a felismeréstől, de már vigyorgok is, tény, megnézném.
Röhögök hogy nyávogni kezd, neeee, olyan csinos és elegáns, ez a plázacicás stílus megöli a látványt. De szerencsére hamar letesz arról hogy megtagadja önmagát és normálisan folytatja. - Tudod, mindig mindenből a legjobb kell. Ezért is vagyok Veled! - Hízelgek neki vigyorogva.
El is húz az ékszerekhez, de hagyom. Tény ami tény, én árakat nem nézek, de mi sosem néztünk. Csak akkor vettünk valamit ha kell, de amúgy is jómódúak voltunk mindig is. Ha ajándék veszek, akkor pláne nem nézem, bár amikor felhívja a figyelmem erre az apróságra elgondolkodom. Ha megveszem neki, akkor bizonyosan félreért, mit is szeretnék tőle. Hiába szép, lehet nem is hordaná amiatt, hogy túl drága. De néz egy másikat.
-Van fekete csipkével is, az jobb. - Persze ha a fehéret akarja azt adom rá, de ha jó a fekete, akkor azt. - Nagyon szép vagy vele. - De tényleg, kellemesen megy a ruhához és a cipőhöz, nekem tetszik. Nem hiába jobb ha ő választ, mégis csak ő a nő.
-Húha... - Először meglep, nagy is és eléggé sokköves, de ahogy felveszi rögtön másabb, úgy már tetszik nekem is. Nem hiába mondta anyám annyit, hogy Seby ne húzd a szád, vedd fel, akkor meglátod hogy jó. És mindig jó lett, de továbbra sem értem mi változik ilyenkor. Talán nem is kell.
-Helyesbítek. 'Ebben kérem meg a kezed! Nagyon gyönyörű vagy... mindenki engem fog irigyelni... - Vigyorodom el szórakozottan, mert hát na, lehetek önző is néha nem?
Szólok is franciául az eladó leánynak, az csak néz, de elkezdek neki nagyon magyarázni, vigyorogva és mosolyogva, majd kuncog egy kicsit. Mutatok a ruhákra, meg az ékszerekre. Kérdez valamit de rázom a fejem.
-Öltözz vissza, becsomagolják neked egybe ami rajtad van. Azt mondta a hölgy, hogy igazán nagyon csinos vagy! - Lopok egy gyors csókot, lehet meglepem vele, de jól esett, aztán húzom a fülkékbe. Én maradok ebben, mert jó ez, csak lecimkéz a kedves hölgy, azért az ne maradjon rajtam. Ki is fizetem a ruhákat meg az ékszereket, közben elfecserészem franciául.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Szept. 18 2014, 00:03

- Még nincs vége a napnak, Édes! – rákacsintok, de már haladunk is tovább. Nem szokásunk leragadni egy témánál, de nem is bánom. Pörgök, mint valami körhinta, tisztára elmentek nekem otthonról.
- Ú, ne bókolj ennyire, még a végén elpirulok… - édes, tényleg, bár kicsit már kezd egy hangyányit sok lenni. Nem baj, értem én, hogy ez jó poén, és az olyat szeretjük, majd megacélozom magam!
Jobbnak látom, ha ékszert keresünk, ott fantasztikusan tud telni az idő. Csodaszép nyakláncot mutat nekem, de az ára is borsos, meg soknak is érezném ehhez a ruhához. Egy ilyen ékszer öltöztet, ehhez sokkal kevesebb textil is bőven sok.
- Igazad van, azt nem is láttam. Legyen akkor az! – felcsillan a szemem, mert ha rám adja, akkor meg is nézhetem. Elakad a lélegzetem; a modern ruha a régies ékszerrel egyszerűen… Csodálatos! Aztán az egészet megspékelem egy csilli-villi fülbevalóval. Na, igen, ehhez fel kell kötni a hajam, így felfogom és fél kézzel kontyszerűen fenntartom. Elmosolyodom a reakcióját látva. Belenézek a tükörbe és igazat kell adnom neki: ez HÚHA!
- Oké, de tudod… Így nem lesz ám meglepi. – nevetek – Ha rám adod ezt a szerelést, egyből tudni fogom, mire készülsz, drágám.
Nekiáll csevegni az eladó kislánnyal, amiből persze egy mukkot nem értek.
- Mit egyezkedsz? – mosolygok, de gyanakodva mérem végig. Szeretem tudni, hogy mi történik körülöttem, pláne, ha rólam is szó van közben. És nem tetszik, hogy a kis hölgy kacarászik. Gyanús, felettébb gyanús.
- Ó, nagyon kedves. – mosolygok, bár egy nő bókjában mindig van egy kis irigység is. Oda mosolygok a lánynak, érezze a törődést, aztán a fülkéknél Seby felé fordulok: - Öhmmm… Megtennéd, hogy lehúzod a zipzáramat? Kéne néhány segítő kéz a vetkőzéshez… - már felhúzni sem volt egyszerű, kergettem magam a kis fülkében, mint kölyökkutya a farkát. Az másik lapra tartozik, hogy így egy kicsit visszakap a kétértelmű és egyértelmű megjegyzéseiből egy nagyobb adagot.
A csókkal meglep, gyors, mintha arra számítana, hogy nem veszem észre, de megintem kicsit az ujjammal, hogy ne rosszalkodjon. Mondom ezt annak ellenére, hogy a repülőn én kaptam le, de nem is akárhogy. De most valahogy nem érezném helyénvalónak, hogy egymásnak essünk. Talán ha iszom egy keveset, és szétbulizom az agyam valahol, akkor omladozni kezdnek majd erkölcsi falaim. Nagyanyám szerint nekem úgysincsenek oyanjaim…
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Szept. 18 2014, 19:24

-Óh, szavadon foglak! - Mert ez már fél ígéret, hogy fogja ma még rázni!
-Áh, ettől nem pirulsz el! - Legyintek, ilyenektől nem fog. Egyszer már sikerült elpirítanom, de szégyen szemre nem ugrik be mivel. De nem ilyen romantikus szerelmetes bók volt, azokért csak kinevet mindig. Na nem mintha zavarna, a cél hogy mosolyogjon.
Bólintok a fekete alapú nyaklánc neki is tetszik, felteszem a nyakába, fülbevalót is választ, meg kel mondjam, hogy most igazán nagyon csinos lett Elee, nem győzök gyönyörködni benne.
-Nem nem, hidd el, nem fogod tudni mire készülök! Csak azt hogy közeleg, aminek jönnie kell! - Kacsintok rá, mert ez lesz rajta, ezt szeretném.
-Csak elmeséltem neki, hogy mi öribarik vagyunk és elfogadod hogy más vagyok valamint hogy nincs ízlésem ha női ruhákról van szó. Szóval te vagy a stylistom és hogy nemsokára bemutatlak a fiúmnak. És ahhoz szerettem volna ha csinos vagy, mert puccos étterembe viszlek titeket. És közöltem, remélem a barátom nem lesz hetero csak mert bemutatlak neki. - Vigyorgok, baromságokat beszélek, de gondoltam ne mindig a jegyes sztori legyen, főleg ha tíz perce még meleg voltam.
Aztán látom ezt a kissé gúnyos köszönetet, elfojtok egy nevetést, inkább a fülkékhez kísérem.
-Aham. - Biccentek, adok egy gyors csókot de megszid picit, azon nevetek halkan. Okés, visszafogom magam, fel is teszem a kezem hogy értem, értem. A fülkébe bemegyek vele, majd segítek levenni a ruhát. Persze nem tehetek róla, meg kell néznem Eleet, elvégre nem csúnya nő én meg igazából nem vagyok meleg.
-Tényleg nagyon csinos vagy benne, ha valakinek lesz esküvője valóban, akkor majd felveheted. - Vigyorgok. - Vagy elmehetünk színházba is, bár inkább Los Angelesben, gondolom franciául nem szívesen hallgatnád. - Mosolygok, elveszem amit ad, de ha nem szól rám én biza benn maradok. De mentségemre legyen mondva, nem nyúlkálok, hiába lenne rá gusztusom, csak a szemem legeltetem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 22 2014, 20:02

Megmosolygom, hogy látni akarja, hogyan rázom, meg is hiszem. Na, ha elvisz valami jó helyre bulizni, akkor majd bemutatkozom neki így is.
- Igazad van, maximum a visszafojtott nevetéstől. – jogos a megjegyzés, hiszen a szerelmi vallomásokkal nem igazán lehet elérni, hogy melegem legyen. Sikerült már neki egyszer elérnie, hogy elpiruljak, így nem hiszem, hogy túl komolyan venne. Meg amúgy is tudja, hogy nem kell engem komolyan venni, hiszen én sem teszem.
Az ékszereknél ácsorgunk, válogatok, de végül furcsa mód – igaz, segítséggel – Ő találja meg a tökéletes nyakláncot. A fülbevaló már az én gondom, és bár nem szoktam ilyen nagy, csillogó dolgokat felvenni – nem vagyok én szarka – ez most illik a ruhához. Ha lenne mivel felkötnöm a hajam, tökéletes lenne, de hát most úgyis csak próbálom, igazából mindegy is szinte.
- Aha… Azt ugye tudod, hogy nem szőke vagyok? Szóval rendesen kell majd ügyeskedned. - vigyorogva nézek rá, mert hát, ha azt akarja, hogy ebben a szerelésben legyek, amikor megkér, akkor ezt azért majd valahogy a tudtomra is kell adnia, nem? Mert ha arra fog várni, hogy magamtól felvegyem… Hát, akkor várnia kell egy darabig.
- Ó, már mindent értek! – hátravetett fejjel nevetek, mert valami kisördög megszállt és azt sutyorogta, hogy engem kibeszélnek, de ez nem is tudatosult bennem, amíg végig nem gondoltam a helyzetet. – És, hogy hívják a barátodat? – persze, nem bírom ki, hogy ebbe a játékba is belecsússzak, és odaszúrjak egy kicsit, persze csak a jól ismert kereteken belül, amit még bír, és amiből tovább tudunk lépni a következő jó poén felé. Azért a kis hölgy attól még megkapja azt a mosolyt, ami még gimiben ragadt rám: nem akarsz velem kikezdeni.
Érdekes, hogy a vetkőzős poénomat nem veszi annyira félvállról, mint eredetileg gondoltam, de hát nem baj, egy zipzárnál mindig jól jön a segítség. A csókját csak játékosan dorgálom meg, még szép, hogy Ő sem veszi komolyan. Annyira nem, hogy bent marad, és végignézi, ahogy visszavedlek sportosan elegáns Eleebe.
- Ja, csinos vagyok benne, de nélküle még csinosabb, nem? – elnevetem magam, mert pontosan tudom, hogy nem meleg, teljesen egyértelmű, hogy megnéz magának. Azt mondjuk értékelem, hogy csak a szemével tapogat, ez talán nem a legmegfelelőbb hely és idő, hogy kifejezzük, mennyire tetszik nekünk a másik. Hogy kinek az esküvőjére miben megyek, az az én dolgom, bár nem hiszem, hogy mostanában bárki is esküdne a környezetemben. Bár, ki tudja, még a végén kapok egy meghívót, és jól fog jönni, hogy van egy estélyim. Mondjuk nem hiszem, hogy ennyire darkosban nyomnám… Áh, mindegy, Apa majd szól, ha van valami társadalmi esemény, és akkor majd nem kell szenvednem, hogy mit vegyek fel.
Átöltözöm, gondosan összehajtogatom a ruhát, és szépen Seby kezébe nyomom a cipővel együtt. Az ékszereket már nem tudom, hova akasszam rajta, úgyhogy azt viszem én, és irány a kassza.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 23 2014, 00:17

-Na látod! Bár attól már régen kipirultál drágám! - Nevetek, amennyit nevetünk... Hál' istennek, jobb, mintha sírnánk.
-Nem vagy szőke? Komolyan? Ha én ezt tudom! - Csapom össze lanyhán a tenyereim mikor már megvannak az ékszerek is majd nevetek. - Jól van, jól, ügyes leszek, hát valahol félig francia vagyok, a véremben bujkál valahol az a romantikus hajlam! - Vigyorgok, brit vagyok, kék vérű, de örömmel vallom magam inkább pezsgő és kéjelgő franciának. De tény, majd tudatom vele, hogy na már most átöltözöl egyetlenem, mert csinos kell légy. Azaz... elegáns, mert ez több mint csinos.
Jóízűen felnevet ahogy elmesélem meleg életem mindennapjait.
-Gondolkoztam Kilianen meg Joshon, mert hát Henryt nem volt pofám mondani, mégiscsak az öcsém, bár ő bármikor benne van minden baromságban! - Nevetek, sokkal könnyebb hazudni, ha van bármi igaz is a sztoriban, jelen esetben az említett személyek. És Kilian még meleg is, szerintem nem zavarná ha felkérném, egy napja had legyek én a fiúja, mert játékidő van. Amúgy is fel akart szedni... Josh meg, jaj hát Josh is hülye mint én, nem hiába küldtem el neki a fotót. De a kérdés mivel játék nem zavar, legalább tudja, senki sem normális körülöttem.
-Háááát, mi tagadás... bár nincs olyan formás feneked mint a barátomnak, de hát senki sem lehet tökéletes, igaz-e? - Röhögök fel, mert hát csak hülyülök, nem bírtam kihagyni. Elee gyönyörű, tudja hogy így gondolom, kár lenne tagadnom a nyilvánvalót.
A ruhákat elveszem, előveszem a kártyám és fizetek is, majd a csomagokkal irány az étterem! Vagy vendéglő, ahogy jobban tetszik.
-Na megéheztél már? Van kedved kiülni majd ha van hely? Tök jó kerthelyisége van az étteremnek, tudnál dohányozni is. - Kérdezgetem út közben, nekem már van étvágyam.
-Hmmm és mit kapok hogy jó Ken baba voltam és ruhát is vettem neked? - Kérdezem számítóan egyik szemem lehunyva, odasandítva rá, játékosan, hátha kapok érte valamit. Minden alkalmat meg kell ragadni egy kis kényeztetésre, de ennyire szerintem megismert már, hogy próbálkozós típus vagyok. Mondjuk nem ezért vettem meg neki ezeket, hanem mert csinos volt és mert nekem is tetszett, de ez más kérdés.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Szept. 24 2014, 23:42

Nem tudom visszafojtani a nevetésemet, ahogy rámutat, a jókedv már rég felpezsdítette a véremet annyira, hogy meglátszódjon. Igaza van, remekül szórakozunk.
- Ajh, hát senki nem veszi észre… - forgatom a szemem, és Miss P-ket megszégyenítő mozdulatokkal piszkálom a hajam.
- Hah! Kíváncsi leszek, hogy oldod meg, apukám! – rákacsintok, mert mostantól kezdve különösen figyelni fogok a szavaira. – Néha meg tudnálak gyanúsítani, hogy semmi brit hűvösség nincs benned… - rávigyorgok, mert hát a britek híresen távolságtartóak, végletekig udvariasak és sosem tolakodóak. Nos, ami Sebyt illeti, előbb mondanám mediterrán származásúnak, mint sótlan, savanyú angolnak.
Ahogy a barátja lehetséges neveit sorolja, egy pillanatra megáll bennem az ütő. Josh? Vajon mennyi az esélye, hogy egy olyan nagyvárosban, mint LA, ugyanabba a Joshba fussunk bele? Ráadásul azt az embertelenül kék szemű, halk, visszahúzódó Josht nem tudom mellette elképzelni. Igaz, egyelőre magam mellett sem, de még nem is igazán tudnék bárhogy is dönteni. A randi ténye lehűt egy kicsit, mintha jeges szellő csapna meg, egy pillanatra elkomorulok, mert feltámad bennem valami lelkiismeret furdalás szerű. Mondjuk, nem járunk, meg semmi, szóval elvileg nem kéne ilyesmit éreznem. Hamar el is múlik, Seby következő megjegyzése a legmélyebb depresszióból is ki tudna rángatni. Na, jó, abból pont nem, de ez most mosolyra, és játékos sértettségre ösztönöz.
- Ó, szóval azt mondod, nem elég jó a seggem? – kifacsarom a testem, hogy a tükörben megnézzem magam hátulról. Szerintem eléggé rendben vannak a lökhárítóim, a lovaglás ilyen téren eléggé jól karban tart. – Szerintem rendben van… - hátranyúlok és megmarkolom a fenekem - De ha gondolod, teszteld le. – kihívóan nézek rá, vigyorgok, mert amilyen hülye, meg is teszi, de hát azt gondolom, már nem tudja átlépni a határokat. Azon már túl vagyunk.
Bármennyire is tiltakozom, megveszi nekem a cuccokat, meg persze magának is, amit rá adtam. Mi tagadás, jól felöltöztettem. El kéne mennem stylistnak… Zacskókkal megpakolva lépünk ki a butikból, kezdem érezni az időeltolódást, meg egy hangyányi éhséget is.
- A helyes kérdés az, édesem, hogy mire éheztem meg. – próbálok búgó, szexi hangon előadni a dolgot, de persze elröhögöm magam – De amúgy igen, tudnék enni… - Az külön piros pont neki, hogy tekintettel van a szenvedélybetegségemre, a függőségemre. Értékelem, majd valahogy ezt a tudtára is kellene hoznom.
- Mit? Hmmmm, hát nem is tudom… - nevetek, mert felmerülnek olyan gondolatok, hogy elintézem egy cuki hajborzolással, de aztán pajkosabb ötletem támad. Szembefordulok vele, és mivel a jobb kezemben van a zacskó, bal karommal átkarolom a nyakát, ujjaimat a hajába fúrom, és egészen közel állok hozzá. Orrunk összeér, mintha csókra készülnék, de csak szavakat lehelek Seby ajkára: - Annyira jó Ken baba voltál, és még piros pont is jár neked, amiért teraszos helyre viszel, hogy kérhetsz valamit. De vétójogom van! – halkan, lágyan súgom a szavakat, mosolygok hozzá, mert én ilyen vagyok. Szeretek játszani, és ez remek lehetőség.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Szept. 26 2014, 15:37

-Mi is azok vagyunk... - Vigyorgok, ú, ez a mozdulat, nem bírom a buta nőket. A férfiakat sem mondjuk. Mondjuk szőkén ne is tudom hogy festenék... de akkor már kéne kék kontaktlencse is hogy én lehessek mindenki szőke hercege.
-Ügyesen, csupa misztérium vagyok, titokzatos férfiú, elvarázsollak simán! - Röhögök, sejtem hogy figyelni fog, de nem baj.
-Nem láttál még hivatalos esten vagy üzleti vacsorán... - Vigyorgok rá, ó, belém lett nevelve, de nem szeretek begyöpösödött lenni. Kimért sem, de néha muszáj.
Ahogy elnézem kicsit elhűl, hogy ennyi bolond barátom van, de lehet csak az öccsös megszólalás tett be neki. De aki nem ismeri Henryt és nem tudja mennyire jóban vagyunk (ő a legjobb barátom ugye) addig talán valóban furán hangzik. Minden esetre az öltöző fülkében poénkodom még, hátha nem írt le teljesen, szeretek vele bohóckodni.
Vigyorgok rá, látom ő is csak nevet, szerencsére nem vett komolyan. De csak nevetek, hogy így kifacsarja és fogdossa magát.
-Hát ha ennyire erősködsz muszáj leszek. - Sóhajtom patetikusan és belemarkolok a fenekébe, de a mosolyom kicsit pajzánabb-játékosabb lesz, elvégre szerintem is tökéletesen rendben van Elee feneke. - Hát na jó, érzésre kellemes, a másik is? - Fogom meg pofátlan mód a másik oldalt is. - Hmm, ott is, na jó, na jó, talán meggyőztél... - Vigyorgok, de még hogy meggyőzött!
Ahh, később megint ez az incselkedés, kedvemre van, szexi a másik.
-Hmmm... - Hümmögöm félszeg mosollyal, "éhesebben", majd elvigyorodom, hogy nevet. - Remek! - Örülök meg aztán hogy megéhezett, kellemes pihenő lesz a levegőn, Párizs forgalmas macskaköves utcáját elnézegetve.
Aztán érdeklődöm meg, hogy esetleg nem-e kaphatok-e még valamit plusszba, mert olyan ügyesem tűrtem hogy meleggé avanzsált. Közel lép és érzem a forró leheletét az ajkamon, kissé el is nyitom a sajátom, csókolózni igencsak imádok vele, tudja jól. Az szabad kezem a hátára fektetem, játszom a haja végével.
-Hmm, csókot kérek... kapok? - Piszézek kicsit, igazából engem egy csókkal sok dologra rá lehet venni, de most igazán jól esne, nem tagadom. Eddig is megcsókolt párszor, szerintem belefér, de lehet nem erre számított, hanem valami játékosabbra. De nem tudok gondolkodni, ha így incselkedik velem, gyenge és gyarló vagyok, imádok csókolózni!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Szept. 27 2014, 01:21

- Ja, tényleg! – nevetem el magam – Várj, kiveszem a kontaktlencsémet, és akkor majd talán fel is tűnik…
Még hogy szőkék! Hah, kikérem magamnak! Szőke… Cöh! Azt hiszem, ez mély nyomot hagy bennem. Még soha nem szőkéztek le. Soha nem adtam rá okot. Igaz, most is csak viccből, de… Ah, össze kell szednem magam.
- Édes, már elvarázsoltál, hiszen itt vagyok. – vigyorgok játékosan, kacéran, mert attól még, hogy zseniálisan tud udvarolni és csábítani, én még képes vagyok észnél maradni. Legalábbis igyekszem.
- Ó, szóval olyat is tudsz? – nagyokat pislogva nézek a szemébe, aztán vigyorogva megjegyzem: - Majd észben tartalak, amikor partnert kell vinnem egy üzleti akármire, amit apám szervez.
Szerintem fantasztikusan nagy poén lenne. Apa hisztizne, hogy egy angolt viszek, aki ráadásul még úgy is néz rám, és olyan megjegyzéseket is tesz, belekötni mégsem tudna, mert ha Seby tartja magát ahhoz, amit állít, akkor kifogástalan lenne a viselkedése az üzleti partnerekkel.
A próbafülke szűk és fülledt, bár utóbbi tulajdonsága talán csak az én fejemben van jelen. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk úgy tekinteni egymásra, mintha soha semmi sem történt volna köztünk, de szerintem a helyén tudjuk kezelni az ilyen jellegű játékokat. Prüszkölök a visszafojtott nevetéstől, ahogy teátrálisan sóhajtozik, de azért rendes fiú módjára enged a nyomásnak és keményen megfogja a hátsómat. Beharapom az alsó ajkam, mert igencsak a kedvemre való, ahogy velem bánik. Bizseregni kezd a testem, amikor a másik kezét is beveti.
- Talán? Csak talán? Jesszus, mi kell még neked? – nevetem el magam, hogy aztán ténylegesen is öltözködni kezdjek.
Az utca forgataga meglep, de élvezem. Szeretem az ilyen nyüzsgő városi életet, felpörget, és megbolondít. Mondjuk nekem ahhoz nem kell sok. Nem is bírom ki, hogy ne tereljem a témát a kétértelműség, a pikánsabb témák felé.
Megérdemel valami jutalmat, kilátásba is helyezi, hogy vágyik rá, én pedig játszom vele. Élvezem, hogy az ujjam köré tudom csavarni, ahogy megváltozik a légzése, az illata, a testéből áradó rezgések. Ezt imádom! Szembefordulok vele, ujjaimat a hajába futtatom a tarkójánál, orrom az övéhez ér, ajkunk majdnem összeér, alig pár milliméter választja el őket egymástól. Keze a hátamon mintha sürgetne, közben játékosan húzza a hajam.
- Hmmmm… Meggondolhatom? – elmosolyodom, de Ő is pontosan olyan jól csavargat engem, ahogy én Őt. Az orra gyengéden simogatja az enyémet, lehunyom a szemem és lágyan, ajkammal éppen csak simítva az övét megcsókolom. Puhán, finoman, lassan. Tudom, emlékszem, hogy szereti a vad csókjaimat, itt az ideje, hogy megismerje ezt az oldalamat is. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ha viszonozza a csókomat, és egy kicsit is dominánsabb szerepet vállal magára, nem sokáig maradok ilyen lágy.
Hogy ez mennyire fér bele? Singli vagyok Párizsban, egy sráccal, akivel túl vagyunk egy forró estén. Szerintem belefér. Ennyi biztosan.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Szept. 27 2014, 02:00

-Neked is van? - Kérdezem vigyorogva a lencsét, jót derülök ezen.
-Awww, imádlak! - Búgom neki, mindig öröm hallani ugyanis, ha jó velem lenni.
-Ha muszáj. - Biggyesztem a szám, mint a gyerek, akinek meg kell ennie a zöldséget is addig nincs süti. Aztán csak vigyorgok vele. - Rendben, állok rendelkezésedre. - Hajolok meg kicsit, Jodieval nem hiába maradtunk abban hogy udvari bohóc vagyok nem herceg. De ha nagyon akarok tudok herceg is lenni, komoly és fenséges, a maga hűvös módján. De az kevésbé szórakoztató, mint bolondozni.
Kár hogy nem hallom mit gondol, lehet komiszul vigyorognék. Mindazonáltal emlékszem, hogy a kedves papa nem kedveli a "fajtám" de lehetek én francia gentleman is.
A fülkében már fogdosom, amit jó hogy nem csak a kedves apuka, se senki más sem lát.
-Hmmm, ülj az ölembe, megtudod... - Vigyorgok, elvégre feszül a nadrág, hamar rájönne mi kell még nekem. De persze nem gondolom komolyan, bár megérett bennem némi érdeklődés, mi lenne ha megint megpróbálnánk a szexet meg úgy ami vele jár. De kósza gondolat csupán mert már haladunk is tova.
De az utcán játszadozik velem, mint szokta, imádom mikor ezt csinálja, bár nem tudom miért, mert csak húzza az agyam. De ilyen formán szeretek szenvedni, minden porcikámon őt érezni és beszívni az illatát, érzékelni a forró leheletét.
-Ha muszáj... - Sóhajtom az ajkaira, ilyenkor gondolkodni? Vétek... simítom az orrát finoman, ő meg megcsókol, érzékien és lágyan, eképpen viszonzom én is. Egészen elveszek az ajkai között, ahogy nyelvemmel lustán fedezem fel és tapasztalom minden forró porcikáját csók közben. Meg kell mondjam, izgalmas amikor vadul és szenvedéllyel perzselve csókol, de érezhetően jobban odavagyok ettől a csókjától. Gyöngéden simogatom a hátát a gerince mentén. Nem tudom mennyi ideig csókol, én biztos kiélvezem, az érzéki érintések és csókok engem jobban ellazítanak és izgatnak, talán mert minden felfogható, befogadható, kiélvezhető a maga valójában. Szóval amíg tudom kiélvezem az érzéki csókot, amivel megajándékoz, ennél jobb jutalmat ki sem találhatott volna nekem.
Azonban én csak akkor hagyom abba ha ő is, ilyennel órákra le lehet kötni és nagyon nem tud érdekelni éppen hol vagyok, mit csináltam, ki bámul meg esetleg. Megszűnik a világ és csak csókolózom, mintha az első lenne, ez az egyik gyengém, de sosem bántam ha visszaéltek vele.
Ha azonban elhúzódik némileg bágyadtan, megrészegülve az élménytől pislogok rá míg piszézek vele megint. Aztán pár pillanat és rendezem magam, de hajj, el bírnám viselni ha mindig kiérdemelnék tőle egy ilyen csókot!
-Húha... nem akarsz stylist lenni? Lennék a modelled, fizetést nem kérek csak ilyen csókot még egy csokorral... - Búgom neki, le sem tagadhatnám, hogy a csábítás ezen körét ő nyerte.
-Khm, akkor? Vendéglő? - Jah tényleg, oda akartam vinni, realizálom miért is pont ebben az utcában ácsorgunk. Szóval még két sarok, de ha hagyja addig is átkarolom a derekát, úgy megyek mellette.
Ha megérkezünk bekísérem és nézek kinn helyet. Szerencsére még nincsenek olyan nagyon sokan, le tudunk ülni kinn. Kihúzom neki a széket és a pincér hoz is étlapot nekünk. Itt javarészt egyszerűbb, vidéki hangulatú francia ételek kaphatóak, szóval nem kell attól tartania hogy csigával és békával találkozik az étlapon. Inkább pástétomok, krémlevesek, szárnyasok és tipikusabb francia desszertek vannak. Dohányzótál is van, szóval elkényelmesedhetünk, én legalábbis megteszem, a csókjától amúgy is kellemesen dorombol még a lelkem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Szept. 28 2014, 23:25

- Csak ahány szőke tincsem… - nevetek, mert sok mindenem van, de kontaktlencsém és szőke hajszálam nincs.
- Semmi sem muszáj, deeeeee… - mosolygós hatásszünetet tartok, mielőtt befejezném a gondolatot: - jutalom, az jár érte! – rákacsintok, csak hogy kedvet csináljak neki ahhoz, ami amúgy is csak egy vicc. Vagy nem, még megeshet, hogy igénybe veszem a partner-szolgáltatásait.
- Na, de Mr. Drayton! – nevetem el magam, remélem, Ő is viccel. Nem sokáig maradunk már úgysem a fülkében, meg a butikban, fizetünk, és már haladunk is tovább, pörgünk mindketten, mintha legalábbis valami körhintán ülnénk.
Nem kell sok, hogy kacérkodni, játszani kezdjek vele, de ha jól veszem észre, nem húzza fel magát ezen. Sőt, mintha még tetszene is neki. Na, persze, jó lenne tudni, hogy mire számít a későbbiekben… Gondolkodási időt kérek, a kis cuki meg komolyan vesz, hát meg kell zabálni! Lágyan csókolom, finoman viszonozza. Élvezem a csókot, ezt a lusta, érzéki csókcsatát, de ahogy a hátamat simítja, mintha kezdene kicsit túl élethűre sikeredni a játék.
- Na, édesem, ilyen a jutalom. – kacsintok rá, amikor elhúzódok tőle, aztán még kap egy játékos hajborzolást is, mert ugye az volt az eredeti terv.
- De, én is gondoltam rá, még jó is lennél modellnek, de… Ha csak ilyen jellegű fizetést kapsz, rövid időn belül éhen pusztulsz, babám. – elnevetem magam, mert annyira abszurd ez az egész beszélgetés, de az egész helyzet is.
- Ja! Ööö… Igen, vezess! – mosolygok fel rá, ahogy átkarolja a derekam, és hagyom, hogy irányítson.
Van hely a teraszon, kihúzza nekem a széket, a helyes francia pincér meg már ott is terem két étlappal.
- Öööö… Édesem, nagyon régen voltak már azok a francia órák, szóóóóval… Mi lenne, ha segítenél? – nevetve nézek rá, amikor meglátom az étlapot, és leesik, hogy nem nagyon értek belőle sokat, maximum egy-két szót.
Az csak bónusz piros pont, hogy van hamutál, ki is használom az alkalmat és rágyújtok. Seby meg tudja, hogy imádom a hangját, szóval bátran csacsoghat.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Today at 12:54

Vissza az elejére Go down
 

douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-