Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Szept. 28 2014, 23:57

-Hmmm... - Vigyorgok, jó is, remélem nem romlik el a szeme. Tök macera az egész, bár én mióta az eszem tudom szenvedek vele, nekem már fel sem tűnik. Kivéve mikor valami gebasz van, na akkor nagyon szoktam szívni a fogam.
-Deeee? - Kérdezek vissza én is elnyújtva, majd nevetek kicsit. - Még jobb! Akkor legalább van ami motivál és nem érzem azt hogy élő marionett bábu vagyok! - Vigyorgok, de ha nem lenne jutalom és kellenék, mennék. Ennyire már kedvelem Eleet, hogy ha szól, ott legyek.
-Úúú... - Röhögök, mert ez a Mr. Drayton ütött.
Később aztán könnyen elcsavarja a fejem, még csókot is kapok, nem is akármilyent! Én nagyon élvezem, tagadhatatlanul. Mikor elhúzódik kicsit visszazökkent a hajborzolás, bár a frizurámat illetően nem történik számottevő változás.
-Máskor is ki akarom érdemelni! - Dorombolom neki aztán, ha ő is élvezte, remélem még párszor elönti a jutalmazó hév a hétvége alatt.
-Áh, így is három állásom van ha úgy vesszük, belefér egy negyedik. - Legyintek és vigyorgok, amúgy kétlem hogy jó modell lennék, utálok öltözködni.
A vendéglőben találunk egy kellemes zugot, étlapot is kapunk.
-Oh, bocs, kicsit eldugott, ezek szerint nincs angol fordítás... hmmm, mi érdekel? Fordítok. Neked ingyen! - Kacsintok rá, de csak hülyülök. Ha közli, elmondom, vagy ha kimondottan egy fajta étel érdekli (pl vad húsok, édes mártásos dolgok) akkor nézem azokat. Közben mutogatom is neki melyik szó mit jelent, hátha érdekli, nehéz elnyomni tanár bácsi énem, aki örömmel tanít.
-Amúgy egyáltalán nem használod már a franciát? - Kérdezem meg, mert mondta hogy régen tanult, de abbahagyta, de arra nem emlékszem, hogy mit mondott, néha leporolja-e az emlékeit ezzel kapcsolatban, vagy azt sem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Szept. 29 2014, 23:54

Értékeli a humoromat, és nem tudom nem imádni érte, mert ritkán adódik ilyen kapcsolat, hogy ennyire egy hullámhosszon tudjunk működni valaki mással. A szememmel szerencsére soha nem volt baj, de bármikor beüthet az élet, és abban is biztos vagyok, hogy inkább küzdenék a kontaktlencsével, mint hogy szemüveget hordjak. Persze, aztán ki tudja?
- Élő marionett… Nem is rossz, de azért szerintem tudnálak mivel motiválni. – nevetek rá, mert persze, értse félre nyugodtan, számítok rá.
- Mi az, tetszik? – nevetek én is – Ha gondolod, mostantól szólíthatlak így.
Láthatóan és érezhetően élvezi a csókot. Nem tagadhatom, hogy nekem is igen jól esik. Ha a szexben nem is illünk össze, ez remekül megy nekünk.
- Hát, ha jó fiú leszel, akkor talán kapsz még ilyet. – nevetek, ahogy ellépek tőle, és hagyom, hogy továbbvezessen a következő megállóig.
- Na jó, de ez túl szép, hogy igaz legyen. Kezdő stylist, remek modellel, gyakorlatilag ingyen… Mi a csapda? – szigorúan végigmérem, de nem tudok rájönni, ha csak nem az a gond, hogy nem vagyok stylist. Ez elég nyomos érv, mondjuk…
Az étterem nem túl nagy, hangulatos, olyan romantikus regénybe illő, főleg a terasz, ahol le is ülünk.
- Öhm… Nem is tudom, valami könnyű. Semmi nehéz hús, édes mártás… Inkább spórolnék a desszertre. – rákacsintok, közben rágyújtok, és figyelmesen bólogatok, ahogy tanítgatni próbál. Saját, külön bejáratú tanár bácsim van, legszívesebben tapsikolva ugrálnék körbe az asztal körül.
- Hát… Nincs kivel beszélnem franciául, szóval… Ilyen értelemben nem, nem használom. – mosolygok rá. Nem is volna rossz feleleveníteni a tudást. – Csak nem vállalnál, mint tanítványt?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 30 2014, 01:03

-Háát, pár gyengémet már ismered és nem a kórházra gondoltam... - Nevetek, mert nem olyan fajta gyengeségre céloztam, hanem például a csókolózásra, amiben később részem is lesz. Ilyennel nem nehéz motiválni.
-Jaj csak azt ne, a te szádból jobban esik a Seby vagy a Seb, de a Draytont ne! - Nevetek, olyan hivatalos érzésem lenne tőle, pedig vele mindenféle kapcsolatom van, de hivatalos nem.
-Én mikor nem vagyok jófiú, haaa? - Nevetek a jó kis csók után, hát rosszalkodom én? Ehhee.
Nevetek, de inkább azon hogy remek modell.
-Háááát, nem is tudom, ezzel a remek törött orral meg hogy folyton vigyorgok remek modell lennék? Eááj... hát nem tom! - Nevetek tovább, az ő öltöztetői képességeiben nem kételkedem, szerintem nálam tuti jobban ismeri a divatot is, szóval... - A csapda amúgy ott van, hogy lehet nem csak egy percig tartana a csók... - Vigyorgok számítóan, ó tuti mondanám helyezze magát kényelembe a kanapén vagy az ágyon, mert most csókolózni fogunk.
-Jól van, akkor bárány? Csirke? Egy kis zöldségkörettel... vagy hal... - Nézelődöm, majd inkább fordítgatok, úgy sokkal egyszerűbb. Én majd biztos valami őzhúst kérek, azt kívántam meg.
-Akár? - Mosolyodom el, én bárkit szívesen tanítok, szerelmese vagyok a francia nyelvnek és mindennek ami francia, így nem teher semmi plusz ezzel kapcsolatban. - Beszélgethetünk majd franciául is ha gondolod. Szeretek franciázni... - Vigyorodom el, na igen, nem vetem meg azt sem, de ezt tudja jól.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 30 2014, 17:01

- Majd igyekszem kihasználni őket… - vigyorgok, mert ja, igen, tudom, hogy mit szeret és simán belefér, hogy ráveszem valamivel egy szuper üzleti vacsorára.
- Jól van, Seby. – elnyomok egy nevetést, aztán felé fordulok, és a fülébe suttogok: - Mr. Drayton, vigyen el szórakozni, kérem!
- Ó, hát… Tudnék mondani néhány alkalmat, amikor kifejezetten rosszfiú voltál! – pedig igaz, ami igaz, én inkább vagyok mondható rossznak, simán védekezhetne azzal, hogy én voltam rá rossz hatással.
- Dedede! Pont ez az, nem vagy olyan mű… Természetes vagy, és hát… Valljuk be, hogy jól mutatnál a képeken. – nevetek vele, mert szerintem jó fotóst tudok szerezni, és hát ha ilyen vicces dolog vele vásárolni, akkor meg simán a hecc kedvéért érdemes bejátszani egy ilyet.
- Ó, édesem, én osztom a fizetést, úgyhogy a csók addig tart, amennyire megérdemled. – még hogy ez a csapda! Hah, majdnem el is hittem! Nevetek, mert nem tudok nem nevetni mellette.
- A poulet jó lesz. – mondom mosolyogva, mert ez még talán megy. Remélem elég jó a kiejtésem, és érti is, hogy mit akarok makogni.
- Jó, de… Nem tudok fizetni. – lebiggyesztem az ajkam, mintha bizony nem tudnám díjazni az erőfeszítéseit – Ó, igen, azt tudom, édes! – nevetek fel, mert igen, a franciázási képessége eléggé rendben van.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 30 2014, 17:54

-Féljek? - Nevetek hujjuj. A végén kiderül mennyire gyarló vagyok, nem tudok nemet mondani mert van az az ajánlata.
-Így jobb... - Igaz Sebynek a családtagjaim hívnak, vagy inkább hívtak, de Eleetől sem idegen már. De nem pimaszkodik? Belesúg a fülembe én meg nevetve fordulok felé és finoman harapok a nyakába. - Megeszlek! - Fenyegetem meg roppant kreatívan, tekintve ennyire még nem vagyok éhes és amúgy is egyedül maradnék ha megtenném, szóval kikövetkeztethető hogy Eleet nem fogja meghatni a dolog. Nem baj, lesheti a bosszúm ha Draytonozni fog, ahaha.
-Hát de akkor adta magát hogy a rossz fiú szerep tesz jó fiúvá, ha nem cselekszem akkor lettem volna rossz! - Magyarázom nagyon ártatlan hangsúllyal, de vigyorogva.
Meglepődöm, hogy azt mondja ez a jó, sosem voltam oda ha fényképeztek.
-Hátöhm... köszi... te neked akármennyit pózolok, de hobbiból azért nem szokok rá szerintem. Tudod... nincs elég motiváció akkor! - Kacsintok rá, ha jól értem fotogénnek titulált vagy jóképűnek, ami jól esik, kár tagadni.
-Jaj, hát megoldanám, úgy odatenném magam, mást sem mondhatnál, minthogy gyere, most van szabad két órám! - Nevetek, megoldjuk, megoldjuk!
-Akkor csirke. - Vigyorgok, kis édes hogy franciául mondta. Azt hiszem engem tényleg botrányosan könnyű lekenyerezni...
-Akkor cseréljünk! Én tanulok lovagolni, cserébe tanítalak franciául. Igazából ha béna leszek akkor is tanulni fogsz franciául, mert ha hirtelen dolog ér mondták már hogy franciául karattyolok. - Vigyorgok, velem lehet alkudozni. Anno lovagoltam, szerettem is, de valószínű ha most odamennék egy lóhoz letaposna mert megérezné hogy gőzöm nincs mit is kellett csinálni.
Aztán csak vigyorgok, szerintem ott is eléggé jól kijöttünk, úgy fest a csókos dolgok mentek nekünk, nem is értem a többi miért nem klappol. De nem számít, elveszem a kezét ha hagyja és kap rá egy csókot, ingerenciám volt megcsókolni valahol, remélem elnézi.
Kijön a pincér is, leadom neki a rendelést is, ha Elee választott.
-Kérhetek egy szálat? - Kérdezem aztán, mutatva a cigarettára, valahogy megkívántam. Nekem is van, csak a csomagjaim között hagytam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Szept. 30 2014, 23:28

- Hát, édesem… - direkt nem fejezem be a mondatot, mert természetesen nincs mitől félnie, de nem árt, ha egy kicsit elbizonytalanodik.
Még hogy jobb a Seby, mint a Mr. Drayton! Hah! Pedig szerintem sokkal szexisebben tudom dorombolni a vezetéknevét, mint hogy becézgessem, mint egy kisfiút. Első kézből tudom, hogy nem kisfiú már… Aztán persze simán tévedhetek is, mert ez a „megeszlek” duma... Hangosan felnevetek és beletúrok a hajába, kicsit hátrahúzom a fejét és mélyen a szemébe nézek: - Ne fenyegess, mert én nagyobbat harapok!
Csak vigyorogva bólogatok a magyarázkodására, nincs mit reagálnom rá, erre egyszerűen nem lehet, hiszen tulajdonképpen igaza van.
- Édes vagy! – mutatóujjammal végigsimítok az állkapcsa vonalán – Csak a kedvemért… Hmmm, milyen jó dolgom is van nekem!
Nem kétlem, hogy nagyon jó a csábításban, de azt is tudom, hogy fel vagyok készülve minden trükkjére. Legalábbis merem remélni…
- Ahhha, te mindent megoldasz! – nevetek, mert próbálkozzon csak, majd meglátjuk, ki jön ki győztesen a csatából. Két óra? Hajjajjaj, hát az sok mindenre elég, nem igaz?
Annyira édes, hogy fel tud lelkesedni egyetlen elnyökögött francia szótól. Tisztára kivirul tőle!
- Jó, én benne vagyok. – vigyorodom el – Tudod… Vannak ám olyan történeteim a loviból, amik alapján ki fogsz költözni! – rákacsintok, mert eszembe jut az a nap, amikor Josh előtt vetkőztem fehérneműre a patamosóban. Hah, az jó poén volt! Halkan fel is nevetek, ahogy felidézem az eseményeket.
Képes és egy újabb kézcsókkal zavarba hoz. Nagy szemekkel pislogok rá, hogy ezt most miért? De aztán elmosolyodom, és hallgatom, ahogy ékes franciasággal megrendeli a vacsoránkat.
- Persze, parancsolj. – felé tolom a dobozt, és figyelem, ahogy rágyújt. - Kocadohányos vagy?
Ha jól emlékszem, nem láttam cigizni, de nem is úgy fogja, gyújtja a cigit, mint aki még soha nem csinált ilyet.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 01 2014, 00:26

-Ilyen könyörtelen lennél velem? - Biggyesztem le az ajkam és őzike szemekkel nézek rá, vagy legalábbis kis kutyákra hajazóval, de nem kell sok hogy ott bujkáljon a mosoly a szám szegletében.
Tény, elég szexisen ejti ki a vezetéknevem is, nem tagadom, de attól nekem még furcsa. Bár a harapdálós dumámon jót nevet, én is nevetek vele, főleg hogy a hajamba túr, arra kap egy nevetésbe fúló "Héj!"-t. De ahogy rám néz és komoly elszántsággal közli hogy ő a nagyobb hal, megesz reggelire, hát felröhögök. Remélem nem fogja kapaszkodónak használni a hajam, mert félő a kezében marad, én ugyanis nagyon röhögök.
Ahh, megint incselkedik és csábít aztán, cirógat és bókol, muszáj mosolyognom rá.
-Bizony, bizony, értékeld ám! - Mondom és fogvillantóssá érik a szelídebb mosolyom.
-Meg hát! Ha valamit igazán akar az ember, eléri, hmm? - Vigyorgok, ú, egy igencsak hosszú csókért lehet megérné odatenni magam nála... ah, na mindegy, majd még kitalálom mivel vegyem le a lábáról.
-Hmm, igazán? Felvennél istállós fiúnak, azt mondod? - Vigyorgok, ha már odaköltöznék... - Mesélj egyet, legalább kedvet csinálsz, neked most Párizzsal ez ki lett pipálva. - Támasztom meg az állam és könyökölök, a lovaglós sztorijait szívesebben hallgatom mint a kórházasakat.
De csak nem bírom ki, muszáj elhintenem a kezére egy csókot, de meglep hogy kissé zavarba ejtem velem. Csak mosolygok rá, főleg hogy ő is elmosolyodik, ilyenkor annyira bájos, el tudok gyönyörködni benne.
-Köszönöm! - Veszem el a cigarettát, de aztán a következő kérdését lehet rosszul hallom, fura szóösszetétel.
-A milyen életem? - Kérdezem mosolyogva de értetlen, míg rágyújtok és kifújom oldalra az alaposan letüdőzött füstöt. Nem tudom előtte dohányoztam-e már, Kilian biztos látott. Tény, ritkán szívok el csak úgy egy szálat, mert jól esne egy kis romboló nikotin, inkább ha feszült vagyok szoktam a számba tolni egy szálat.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 01 2014, 11:20

- Könyörtelen akkor lennék drágám, ha úton útfélen kórházakba rángatnálak. – elnevetem magam, mert olyan cuki fejet vág! – Tényleg, nem is rossz ötlet! Megnézzük, milyen egy párizsi sürgősségi?
Persze nem gondolom komolyan, nem akarom kiakasztani, de hát lássuk be, nem lehetett kihagyni.
Remekül szórakozunk, ahogy azt elemezgetjük, hogy ki esz meg kit, és ki harap nagyobbat, de hát már megszokhattam volna, hogy mi mindenből viccet csinálunk.
- Értékelem én, hidd el. – komolyan bólintok, de aztán persze én is mosolygok. Most kéne lefényképezni, mert ez a vigyori fej igenis jól áll neki.
- Na, akkor kíváncsian várom a megoldásodat! – ránevetek, mert tudom, hogy képes lenne rá, de azt is tudom, hogy ha megacélozom magam és megfagyasztom a szívem, akkor képes vagyok ellenállni neki.
- Hát, ha elég ügyes vagy, akkor felveszlek. Sosem árt, ha van valaki kéznél, amikor az ember lánya megkergül és hemperegni vágyik a szalmában… Igazság szerint azt gondoltam, hogy ha elmesélem az egyik történetet, ami a közelmúltban történt, akkor magadtól odaköltözöl, mindenféle állás ajánlat nélkül. – vigyorgok, hogy hajlandó lenne nekem dolgozni, bár azt is tudom, hogy nem tudnék a főnöke lenni. Pillanatok alatt lágyítana meg, ami nem volna szerencsés, ugye.
- Valamelyik nap például spontán sztriptízt tartottam a patamosóban. Közönség is volt, de… Ah, annyira jól esett a hideg víz! – kacagok, mert emlékszem Josh fejére, meg hogy mennyire féltett, hogy meglát valaki, az óriási pólójára… A mai napig nem értem, hogy hogy lehet neki akkora pólója!
Meg kell szoknom, hogy a legváratlanabb pillanatokban kapok tőle csókokat, előszeretettel osztogatja őket a kezemre. Nekem ez tök fura, mert még csak nem is járunk, meg megbeszéltük már a gépen is, hogy én úgy kerülöm a szerelmet, mint a tüzet, Ő meg azt sem tudja, mi az. De ez mégis olyan hősszerelmes dolog, nem?
Rágyújt Ő is, de ez jó, mert legalább tudom, hogy nem zavarja a füst. Próbálom kideríteni, hogy mióta dohányzik, mikor dohányzik, de láthatóan nem érti a kérdésemet.
- Hát, tudod, hogy nem vagy az a tipikus dohányos, mert csak néha gyújtasz rá. Kocadohányos. – elnevetem magam, ezt még soha nem kellett elmagyaráznom. – Szóval? Csak úgy néhanapján füstölsz?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 01 2014, 15:50

-Nem, akkor ki akarnál nyírni... - Préselem össze a szám, juj. De aztán nevetek én is, szeretem hallani és látni ahogy nevet. - Naaa... ne légy gonosz... így kell bánni a jövendőbeliddel? - Temetem az arcom a nyakába ha hagyja, jaj ne mááár, nem akarom megnézni a kórházat! Persze tudom hogy viccel, de brr.
Értékelve vagyok, meg a dolgaim, nem tudok nem vigyorogni. Mondjuk alapból is szeretek vigyorogni, csak a családom tud letörni, de most csak Eleevel vagyok, lehetetlennek érzem a dolgot.
-Hmm, okéé! - Harapok az ajkamba, nem tudja mire adott engedélyt, de ha rajtam múlik megtapasztalja azt a hosszú csókot!
-Igazán? Nagyon csábító és ellenállhatatlan lehet... mindig is ki akartam próbálni a szalmában szeretkezést, csak nem erről van szó? - Kérdezem pajkosan, akkor lehet átgondolnám a dolgokat.
Aztán felszalad a szemöldököm és vigyorgok.
-Azta... megvadítod a csődöröket, te kis buja! - Nevetek, el tudom képzelni róla, hogy fogja magát és ledobja a ruháit hogy fürödjön. Annyit én is tudok, hogy a lovak vize nagyon tiszta kell legyen, különben nem isszák meg. Vagy... valami ilyesmit hallottam. De tény, kellemes kép, na akkor tuti lefordulok a lóról, mert nem arra figyelek amire kéne.
Nekem fel sem tűnik hogy fura lenne hogy csak úgy kezet csókolok neki, bár nem tartom magam hősszerelmesnek. Főleg nem szerelmesnek, de ez nem Elee hibája. Minden esetre mivel nem öntött le vízzel vagy jelezte hasonló módon hogy hűtsem le magam, valószínű még számíthat majd ilyenekre tőlem.
Kérek tőle egy szál cigarettát, kapok is, bár a kérdését valóban nem értem, meg kell valljam férfiasan.
-Óh, hogy erre van szó! Bár miért pont koca... fura... - Pislogok immár megvilágosodottan és szívok megint egy adagot a nikotinból.
-Igen, bár mikor sok stressz ért egy időben akkor napi egy dobozzal is elszívtam. Előtte csak bulikon, mert miért ne. Mostanában is mindig van nálam, ha éppen ingerenciát érzek ne kelljen elnyomnom a vágyat, de igen, csak ritkán gyújtok rá. Most úgy jól esik, talán mert olyan élvezettel szívod a sajátod, nem tudom. - Mosolygok rá, valószínű amúgy ez lehet mögötte. De így legalább nem azt érzem hogy csak akkor dohányzom hogy épp pattannak el az idegszálaim és füsttel töltöm ki a lyukakat...
-Te hogy szoktál rá? - Érdeklődöm meg, mindenki másképp kezdi.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 02 2014, 00:41

- Ó, nem, nem hagynám, hogy feldobd a pacskert! Kapnál újraélesztést, meg minden… - hát ezt nem lehet kihagyni, ez egyszerűen akkora labda, hogy fájna szó nélkül elengedni.
- Nem vagyok gonosz! – játékosan oldalba bököm, mert ilyet azért nem illik mondani egy menyasszonynak – Csak vámpír… - súgom vészjóslóan a fülébe, és finoman megharapom a nyakát, mert csak egy kicsit kell megmozdítanom hozzá a fejem, és mert így akarom. Gonosz nem vagyok, csak szeretek játszani.
- Igazán. Jó is az, csak… Kell valami takaró, vagy ilyesmi, mert rohadtul szúr. – kacagok, mert a feje, az arca mindent megér! És hát amúgy is… Így van, minek hazudjak? Tény és való, hogy az istállóban szexelés még nem jött össze nekem sem, de aludtam már bokszban, beteg lóval, vemhes kancával, ilyenek. Tényleg szúr. Nagyon.
- Drágám, remekül bánok a csődörökkel, hidd el. – rákacsintok, értse ahogy akarja, mindenképpen igazam van – De azt is be kell vallanom, hogy a slagból iszonyú hideg víz jön. A kút elég mélyen van, és hát ilyenkor nyáron tudod ki fogja megnyitni a meleg vizet…
- Van, bár ne kérdezd, hogy ki találta ki… Én csak használom. – megvonom a vállam, mert fogalmam sincs, miért pont kocadohányos az, aki keveset szív.
- Ahhoz jó sok stressz kell… - nem fejezem be a gondolatomat, nem mondom ki a kérdésemet, mert nem akarok lelkizni. Nem itt, Párizsban, ahova szórakozni jöttünk. Három nap, sőt, ha szigorúan vesszük kettő – mert ugye két fél és egy teljes nap, az kettő – nem elég, hogy sírjunk és nevessünk. Maximum, ha sírva nevetünk, és erre jó esély van.
- Hú, hát… A modellek élete nem olyan szép és jó ám, mint ahogy azt sokan gondolják. Én is rosszul gondoltam, és nehezebben ment a koplalás is, mint hittem. Akkor kezdtem, hogy elvegyem az étvágyamat. Sokat és erőset szívtam, aztán próbáltam letenni, de maradt a kevesebb, gyengébb. – megvonom a vállam, lepöckölöm a cigimről a hamut, és kényelmeset szívok a nikotinrúdból.
- Ha már vájkálunk a múltban, te miért kezdted? – kutatón nézek rá, figyelem az arcát, mert nem akarok rosszat kérdezni, nem szeretném, ha elrontanám a hangulatot.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 02 2014, 01:04

-Ahh, nem kaphatnék újraélesztős részt haldoklás nélkül? - Kérem szépen, némileg elesett hangon, a haldoklós-kórházas részt átugornám.
Vágok egy "vitatkozhatnák" fejet, de a súgásra halkan nevetek, jah, szívja a vérem rendesen, de még bírom, van vér a pucámban, ahhaa. Bár a nyakharapás, ejj, kiráz a hideg tőle. Nézek is rá vigyorogva, hogy nono, ne harapdáljon, visszaharapok. Csak kicsit másképp... máshol... ilyenek.
-Ú... én valami puha szalmára gondolok inkább, mint a puha fű ilyenek... hmm, át kell gondolni, de ki kéne azért próbálni, viszek takarót, megejtjük? - Vigyorgok rá, nekem ebből az jön le ő már próbálta.
-Jó hogy nem fáztál meg te nő! - Nézek rá, hogy ha ennyire hideg a víz hogy bírta? - Nem volt aki felmelengessen utána? Igazán szomorú... - Vigyorgok, azért megnéztem volna ahogy pancsikol, szó se róla.
-Jah.... De már javult a helyzet, látod, vigyorgok mint a vadalma. - Dobok be egy ezerwattos mosolyt a közösbe, lássa, nem azért mondtam, hogy szomorkodjunk. Csak magyarázatként, hogy igazából nem tudom minek számítok, milyen dohányosnak, sosem foglalkoztam a kérdéssel. Sokan azt sem tudják rólam, hogy dohányzom...
-Hát igen, az egyáltalán nem könnyű szakma. De szerintem a cigivel még mindig jobban jártál mint a bulémiával... - Húzom el a szám, mert hát Elee így nagyon csinos és jól néz ki, rossz lenne ha tönkre ment volna az egészsége egy olyan karrier miatt, amit nem is űz már (tudtommal).
-Hmm... először miért szívtam? Mert menő volt! - Nevetem el magam. - Minden amiről apáék nem tudtak és nem volt vészesen megvetendő vagy bitangul egészségromboló, kipróbáltam. Asszem tizennégy voltam, kint haverkodtam a srácokkal a téren és megkínáltak. Hát naná hogy elfogadtam, bár azt hittem kiköpöm a tüdőm, de beteg mód tetszett. Az íze meg ahogy játszani lehetett a füsttel. Arra kellett vigyáznom az öcsém se lássa, azért igyekeztem jó példát mutatni neki. - Vigyorgok, hogy eszembe jut hogy a jó erős dohányt hogy letüdőztem naivan. Úú... Azóta is csak a gyengébbekkel vagy a közepesekkel boldogulok, az erősebbtől köhögnöm kell.
-Amúgy ez mióta vájkálás, hmm? - Sandítok rá vigyorogva, mert én csak kérdeztem, ártatlan mód, nem vájkálni akartam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 03 2014, 00:12

- Nem, és ne is tettesd, mert ha tényleg haldoklasz majd, nem foglak komolyan venni! – fenyegetem meg játékosan. Persze, ha ügyes, akármit elérhet, de abban is biztos lehet, hogy nem adom a kezébe a megfejtést. – De ha csak kicsit haldoklasz, nem viszlek kórházba. Ennyit tehetek. – megsimítom az arcát, engesztelésképpen.
A kis ellenkezésemet, nem díjazza annyira, mint a harapásomat. Az különösen tetszik neki, nem kell gondolatolvasónak lennem, hogy ezt lássam.
- Édes, a szalma csak messziről puha, hidd el! – nevetek, mert kellemetlenül tud tőle viszketni az ember, meg beleáll a ruhába, a hajba, nehéz kiszedni, és csak a zuhany segít. – Hozhatsz takarót, de hogy kipróbáljuk-e… - megvonom a vállam, és rákacsintok. Ha a lovardában akarunk szexelni, oda pörgős menet kell. Semmi kedveskedés, csak egy rövid előjáték és egy kemény menet. Ott nincs idő vacakolni.
- Ami azt illeti, volt… Kaptam egy hatalmas pólót, egy forró zuhanyt és hosszan tartó körbevezetést egy szuper kis házban. – vigyorgok, hogy nesze neked, én ilyet is tudok. Fogalmam sincs, miért dörgölöm az orra alá a szexuális életemet, elvégre nem akarom féltékennyé tenni, meg semmi hasonló.
- Látom. – vigyorgok rá én is, hogy szuper, ha már nincs annyi stressz az életében. Az soha nem jó, tisztában vagyok vele.
- Ó, az soha nem merült fel. Utálok hányni… Meg enni is, szóval az anorexia is ugrott. – mosolygok, de azért van bennem némi szomorúság. Sok lányt láttam tönkremenni, ki az evészavaroktól, ki a drogoktól lett olyan, mint egy életre keltett csontváz. Többek között azért is hagytam ott a munkát, mert megpróbáltak engem is rávenni, hogy aszaljam meg a testem.
Jót mosolygok a sztoriján, annyira… Tipikus, de valahogy el tudom képzelni, ahogy harákol, de igyekszik, hogy ezt a többiek ne vegyék észre.
- Nem tudom… Ha nem az, akkor csak jó. – nevetek, mert én szeretem hét lakat alatt őrizni a múltamat, de akkor ezek szerint mások nem ilyen anyatigrisek. Vagy éppen apatigrisek…
- És, sikerült jó példát mutatnod a tesódnak? – ha nem félti a múltját, akkor nem vagyok bajban. Bár az is igaz, hogy az öccséről még nem sokat beszélt, szóval simán lehet, hogy most rosszat léptem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 03 2014, 00:38

-Ilyennel nem szoktam játszani. - Mondom szelídebb mosollyal, mert ez szerintem nem lenne vicces, de aztán már vigyorgok is. - Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, kapok én e nélkül is! - Aztán simogat meg, kissé lehunyom az érintésre a szemem. - Azért hálás leszek, hidd el! - Nevetek, csak a kórháztól kíméljen!
-Nem vagyok elég vidéki ejj... - Vigyorgok, mert nekem nem tűnt annyira szúrósnak a szalma, de hát nem is hemperegtem még benne. - Oké... - Vigyorgok, bár kétlem hogy kipróbáljuk. Asszem maradi vagyok, de nekem az túl "nyitott terep". Meg a lovardákba sok kisgyerek is jár, nem akarom gyerekhangon hallani a kérdést: "Anyaaaa, miért mozog a szalmaaa?"... Bár Elee annyi mindenre rávesz, ki tudja, ki tudja.
Felszalad a szemöldököm, hogy legyek tisztában a dolgokkal, kapott melegséget. De vigyorgok, engem nem zavar ha másokról beszél, egyáltalán nem vagyok féltékeny típus. Meg... én mire fel legyek, ugye? Na jó, lehetnék, valaki a jegyesemmel zuhanyzott!
-Áh értem, akkor azért így érthetőbb miért vállaltad be a jeges pancsolást... - Vigyorgok számítóan.
-Neked is köszönhető! - Ütök finoman az orrára nevetve, hogy neki is hálás vagyok, amiért nem esz otthon az aggodalom meg a bú.
-Hányni én is... - Bólogatok mélyen, hogy nagyon is megértem. - Enni is? Márhogy szeretsz enni nem? - Most kicsit belegabalyodtam, de úgy hiszem sejtem mit akar mondani. - Minden esetre jobban járt mindenki, így igazán csinos vagy... - Simítom meg a kezét, mert tényleg jobb hogy otthagyta az egészet és inkább mást csinál. Így olyan boldog és életvidám, én egy életvidám modellt nem láttam még. Legalábbis nőben biztos nem.
Mesélek neki, semmi extra, vagánykodó kamaszkorom egyik lapja olyan mint a másik, nem olyan érdekes. Bár én élveztem.
-Nekem nem az, ha olyat kérdezel, nem válaszolok és ennyi! - Nevetek vele, mert azért tudna olyat kérdezni amibe nem mennék bele, de ez nem olyan.
-Háát.. - Na ez már neccesebb talaj, de most túl jó a kedvem elszontyolodni. - Szerintem nem. De nekem se mutatott jó példát se apa, se anya, mondhatni igyekeztem előtte megtapasztalni mindent és azt átadni neki ami jó de... mindegy. Nem vagyok jó báty, de nagyon szeretem őt! - Mondok inkább ennyit mosolyogva, mert ezt érzem igaznak. Nekem ő a családom.
Közben kijön az étel, jó illata van, eszembe jut hogy éhes vagyok, a cigi kissé elfeledtette velem. Elnyomom a csikket a hamutálban és készülök nekilátni az evésnek.
-Bon Apetit! - Vigyorgok, ha az angoloknál nem is szokás jó étvágyat kívánni a franciáknál igen.
-Neked volt példaképed? Kisgyereknek. Mondjuk valamelyik disney hercegnő? - Vigyorgok rá, pimaszkodom, de aztán ki tudja. Lehet ő akart lenni a kis hableány, sosem lehet tudni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 03 2014, 01:32

- Nagyon helyes! Tudod, én elkövettem már azt a szörnyű hibát, hogy balesettel vicceltem. Megcsavarja az ember lelkét. Olyan, mintha húzogatnád az ördög bajszát… - mondom most komolyan, ezen most nem tudok viccelni.
- Ó, azt mindjárt sejtettem! – mosolyodom el újra.
Elnevetem magam, mert hát gyakori tévedése az embereknek, hogy pihe-puhának gondolják a szalmát. Valahogy az Ő hangján is érzem, hogy ez az istállófiú kontra lovas lány pornó téma nem kerül majd terítékre, de azt gondolom, hogy mi nem is abban vagyunk verhetetlenek.
- Hát, az igazság az, hogy amikor beálltam a slag alá, még nem tudtam, hogy hajlandó lesz-e felmelegíteni… - nevetem el magam. Az már biztos, hogy nehezen indult a dolog Josh-sal, és még ki tudja mi vár rám vele.
- Ó, hát igyekszem, látod. – nevetek rá, és játékosan az ujja után kapok, mintha meg akarnám harapni, amikor az orromra koppint.
- Öööö, igen, úgy értettem, bocsi, asszem fáradok. – elnevetem magam, mert ezek szerint sikerült valami hülyeséget mondanom, de talán már megszokta. Vagy ha nem, itt az ideje.
- Hát igen, többek között ez is az okok között volt, amikor viharosan távoztam… - kicsit elkomolyodok, mert nem szép emlék az a balhé, amit csaptam, és azok a pletykák, amiket utána bosszúból terjesztettek rólam.
- Nem muszáj válaszolnod, tényleg! – azok után, amit az előbb mondott, érzem, hogy ez nem egy könnyed csevej kezdete.
- Ó, hát… Oké. Nekem nincs tesóm, szóval én csak arról tudnék regélni, hogy milyen egykének lenni.
Megérkezik a vacsoránk, és isteni illatokat áraszt, a gyomrom meg fájdalmasan felmordul. Elnyomom a cigit, ahogy Seby is.
- Merci, neked is! – nem erőltetem a franciámat, mert nem az erősségem.
- Hahaha, nagyon vicces! – nézek, rá szúrós szemmel, de persze mosolygok mellé, mert értem én a viccet – Amúgy volt, de igazán állandónak egyiket sem mondhatnám. Kiskoromban apám volt az Isten, aztán kicsit összevesztünk, akkor modellkedtem, és persze a csúcsra vágytam, most meg… - megvonom a vállam és bekapok egy falat csirkét. Kicsit felnyögök, mert fantasztikus a kaja.
- Ez egyszerűen istenkirály! – mondom Sebynek és közben a villámmal vadul mutogatok a kajámra.


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 05 2014, 13:09-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 03 2014, 15:25

-Hát igen, én ettől tudok szívinfarktus közeli állapotba kerülni... - Sóhajtom. Elvégre Henry is volt oly kedves így felkeresni két év után hogy "beájult" az ajtómon. Aztán csodálkozott hogy kétségbeestem...
De nem kell sok hogy újra nevessünk, elvégre én most olyan vagyok mint valami ötéves aki megkapta az első kisautóját és rángatom ebbe az állapotba Eleet is.
-Hú, hát aki mer az nyer, de milyen pasi az akinek ezen gondolkodnia kell? - Ráncolom a homlokom, de elnevetem magam. Lehet prűd volt a srác, ettől meg külön vicces az egész.
-Ahaaam, héj! Türelem, már jön a kaja! - Nevetek, hogy megharapna.
-Sokat utaztunk, én is, ne aggódj! - Mondom kedves hangon. - Amúgy is, már fél szavakból is értelek! - Legyintek, nem tudom igaz-e, de tényleg jól kijövünk, nem állhat messze a valóságtól ez az állításom.
-Ha nem távoztál volna lehet nem ismerlek meg, én önző mód örülök! - Bújok kicsit az arcához és lehelek rá finoman egy csókot, látom elkomorult, nem ez volt a szándék. Valamint én tényleg örülök hogy itt van velem.
Mosolygok aztán hogy szabadkozik, nem történt semmi. Kedvelem Eleet és az én életem fontos része az öcsém, addig nem ismer meg amíg az öcsémet nem ismeri, azt hiszem. Márpedig ő mesél nekem, nem szeretném ha azt hinné, nem bízom benne vagy nem nyitok felé. Lehet hülye elgondolás, de amúgy is, fel kéne nőnöm a feladathoz hogy bármikor, bárhogy meséljek az öcsémről, nem tarthatom burokban...
-Tudom. De jó barátnőd akad nem? Egy legalább? - Kérdezem azért óvatosan, mert a lányok nekem sokszor mondták ha egykék is, van valakijük aki szinte a húguk vagy nővérük.
Megjön az étek, édes ahogy legalább mercit mond, bár látom nem kívánja erőltetni a dolgot. Pedig menne neki, én érzem.
Aztán vigyorgok, hogy "csúnyán" néz rám a hercegnős habcsókos álmok miatt.
-Semmi "én leszek Pocahontas és eljön értem a szőke herceg"? Hah! - Sóhajtok patetikusan, de vigyorgok. - Most meg szerencsések azok a tanítványok, akiket te tanítasz, hmmm? - Kacsintok rá, hogy ugyan, szerintem ha ennyire imádja amit csinál, akkor élvezet lehet vele lenni olyankor.
Nevetnem kell, hogy ízlik neki az étel és milyen hevesen mutogat.
-Meg akarod ezt is kóstolni? Ez őz, meg barna mártás, áfonyalekvár... hm? - Tolom kicsit oda a tányért, hátha van kedve hozzá.
-Amúgy az én kis feleségemnek a legjobb jár, vinnélek én rossz helyre? - Vigyorgok rá, örülök hogy ízlik neki. Bár lehet csak nagyon éhes, de nem baj, a lényeg hogy örömmel eszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Okt. 05 2014, 16:34

Felszalad a szemöldököm, mert ezt most egy kicsit nem annyira értem azt hiszem.
- Szívrohamot kapsz attól, hogy ilyesmivel viccelsz, vagy attól, ha ilyesmivel viccelnek meg? – basszus, iszonyú fáradt vagyok, már nem úgy jár az agyam, mint szokott. Hát nem teljesen egyértelmű? Annak kéne lennie…
- Nem tudom, mond meg te. – nevetek rá, mert én aztán honnan tudnám megmondani, hogy ki nem veti rá magát ott és akkor egy vizes fehérneműben reszkető csajra. – Amúgy meg simán lehet, hogy nem gondolkodott, csak engem akart megszívatni… - megvonom a vállam, mert a későbbiekben azért elég egyértelművé vált a helyzet.
- Ja, de te mégsem beszélsz zöldeket. Legalábbis nem jobban, mint máskor… - mosolyodom el, mert amúgy is elég sok hülyeséget hordunk össze, ez nem kéne, hogy különleges legyen.
- Akkor most vagy öribarik vagyunk, vagy te vagy életem pasija. Hmmm… Nem is tudom, melyik a helyes válasz… - kacagok, mert ez a félszavakból értelek duma annyira… És ugyanakkor meg teljesen jogos.
- Az akad. – kicsit el kell gondolkodnom, hogy akkor mégis most kire is gondolok. Mert ugye Rosie lelépett, elnyelte a föld, felszívódott, pedig elég közel álltunk egymáshoz. Aztán itt van Hale. Még nem tudom, hogy mi lesz belőle, bár rohamléptekkel haladunk az életre szóló barátság felé.
Az ételnek isteni illata van, és nekem csak most tűnik fel igazán, hogy mennyire éhes vagyok.
- Ó, ami azt illeti még mindig Pocahontas volt a legszimpatikusabb. Tudod, nem az a tipikus hercegnő, hanem harcos, és imádom a kis mosómedvéjét! De szőke herceg… Bah, már akkor sem hittem bennük. Fehér ló meg nincs is, szóval erről ennyit. – vonom meg a vállam nevetve – A tanítványok meg… Hát, most nem igazán vannak túl sokan, és velük kéne beszélned, hogy mennyire érzik magukat szerencsésnek. Nagyon szigorú tanár néni vagyok, ám! – vigyorgok rá, a kacsintása miatt különösen.
- Ó, nem, köszi. Nem eszem vadat, de biztosan nagyon finom. – rámosolygok, mert iszonyú kedves, meg más esetben valószínűleg belepofátlankodnék a kajájába, de én csak olyan húst eszem, ami nem szabadon éldegél az erdőkben. Tudom, álszent dolog, mert akkor miért nem vagyok vegetáriánus, de… A csirke, marha, sertés hús annyira alap. Azt az indokot szoktam mondani, hogy ezeket az állatokat ezért tenyésztik. És rideg, számító gondolat, tisztában vagyok vele, de vadat nem eszem, mert a szegény jószág kint legelészik az erdőben, és akkor jön egy fazon és orvul lelövi egy távcsöves puskával. Nem fair…
- Édes vagy, de egyelőre nem vagyok a kis feleséged, ezt azért ne hagyjuk figyelmen kívül. – nevetek újra, és újabb falatot kapok be az isteni csirkéből.
- De ha te kérsz egy kis zsenge pipi husit, akkor csak szolgáld ki magad nyugodtan. – mosolygok, bár így utólag, hogy már kimondtam, talán félreérthető volt a dolog.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Okt. 05 2014, 17:33

Elvigyorodom, ilyen fokon nem szívatom magam és nem vagyok szerencsétlen, még én sem.
-Ha engem szívatnak vele életem. Én pont ezért sosem viccelek ilyennel, elég volt látni élesben milyen ha valaki elájul, mert rohama van. - Mondom félszegen, de nem letörni akarom a kedvét, csak éreztetni, hogy volt benne részem és tényleg ne vicceljen meg ezzel. Na meg hogy nem kell félnie, ilyen poénokkal nem dolgozom, annál én kreatívabb vagyok. De azért mosolygok az elgondoláson hogy még a saját hülyeségemtől is megijednék.
-Akkor elég kegyetlen, hagyni téged dideregni... - Vigyorgok, lehet csak élvezkedett a feszes mell és hidegtől lúdbőrös test látványban. Ki tudja, én nem.
-Nem mert én pirosakat beszélek! - Mondom tettetett felháborodással, aztán csak vigyorgok.
-Háááát... - Nevetek, mert az örök barát nálam csak fogalom, sosem tapasztaltam, bár Henry áll ehhez is a legközelebb, az meg hogy én legyek élete pasija... szegény pára, jobbat érdemelne. - Őszintén? Én sem, talán egyszer kiderül! - Nevetek, örömmel barátkozom vele, ezt érezheti, mert önmagam lehetek vele minden hülyeségemmel és elviseli hogy nőként is kezelem, nőként tekintve rá, ami ritka. De a barátok nem csókolóznak, tudtommal. Tényleg, nekem kim Elee? Ezen inkább nem gondolkodom, én is fáradt vagyok.
-Na ugye. - Mosolygok. - Egyszer egy lány azt mondta nekem, attól hogy nincs tesója még van három igazi barátnője ami erősebb a testvéri szálnál is, mert ez nem... kötelező, vagy mi a szöszt mondott rá, nem emlékszem. Szóval semmi nincs veszve, nem muszáj karácsonyra kistestvért kérned. - Vigyorgok rá, megnézném a szülei arcát ha ez poénból megtörténne. Bár anyukájáról keveset beszélt, remélem semmi rosszat nem mondtam.
-Tudom, csak szürke van! - Mutatok a tényre még a villámmal is, bár az evőeszköz Elee felé néz, én meg vigyorgok. - Én a kolibrit bírtam benne. - Lebuktatom magam, ó egek, kiderül hogy néztem disneyt! - Meg igazából mindenki tudja, hogy a sötét hajú pasik az igaziak! - Vigyorgok rá, csak hülyéskedem.
-Én is szigorú tanár bácsi vagyok ám! Pont jó lesz. Amúgy bátran kérdezem meg őket, elijeszteni úgy sem tudnak. - Vigyorgok tovább.
-Nem eszel? Te kis Pocahontas... - Vigyorgok, gondolom nem ízlik neki a vadak jellegzetes íze, de azért muszáj volt piszkálni kicsit. Nem is sejtem milyen összetett indok áll a háttérben.
-Jaj, hát idő kérdése, csak nem dobsz a hétvégén! - Nézek rá szép szemekkel, hogy jaaaj, essen meg rajtam a szíved. De vigyorogva eszem tovább, asszem nekem tényleg megárt a párizsi levegő.
Hát nem is én lennék ha nem érteném félre, vigyorgok pajkosabban.
-Hmm, ellenállhatatlan ajánlat! - Veszem el a szabad kezét és puhán megcsókolom, ha hagyja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Okt. 05 2014, 23:26

- Roham? Ájulás? Élőben? – huh, nagyon remélem, hogy csak véletlenül látott ilyeneket – Azt hiszem… Ugye semmi komoly? – legyen szó bármiről, nem szeretnék belegondolni, hogy hullákat is látott esetleg. Azért az egyértelművé válik, hogy nem fog mindenféle hülyeséggel viccelődni. Maximum kis haldoklást színlel egy kis mesterséges lélegeztetés kedvéért. De hát az belefér, nem? Nálunk esélyes amúgy is, hogy valaki fuldoklani kezd a röhögéstől…
- Ó, ezt beszéld meg vele, ha gondolod, bemutatlak neki. – nevetek, mert ha ráuszítom Joshra, lehet, hogy még számomra érdekes infókat is kiszedne belőle.
- Jaj, igazad van, bocsi, csak színtévesztő vagyok. Tudod, máig azt hittem, hogy mi szőkék vagyunk… - hát nem? Én már a butikban is mondtam.
- Ugye, hogy nehéz kérdés? – nézek rá nevetve, mert hát mindketten tudjuk, hogy még ha életem pasija is lenne, egyikőnk sem tervez házasságot. Legalábbis komolyan nem, hiszen bármelyik pillanatban megkérheti a kezem. Viccből persze. Csakhogy én meg igent fogok mondani. Meg akarom nézni a fejét, hogy mit szólna. Ha ügyesen játszom, talán elhiszi, hogy komolyan vettem.
- Van benne igazság. – bólogatok, hogy igen, van, akinek van ilyen. Én is hittem benne valamikor… - De nem hiszem, hogy tartósabb. Ha lenne tesóm, soha nem hagynám el, mindig mellette lennék, bármikor felhívhatna. Érted? Biztos érted, neked ott az öcséd… De ahogy a tesók is össze tudnak veszni, úgy a barátok is. És ha túl sok idő telik el, nincs kényszer, hogy muszáj beszélnetek, mint mondjuk egy családi rendezvény.
Hah, ha tudná! Volt idő, hogy tesót kértem szülinapra, karácsonyra, húsvétra, bármire Apától. Aztán elmagyarázta, hogy Anya elment, és nem jön vissza, Ő pedig nem akar mást, csak engem. Meg az alkalmi nőket, de azokról nem beszélt. Akkor sem és később sem, csak lebuktattam. Mondjuk az utóbbi években mondtam neki, hogy szeretném újra boldognak látni egy nővel. De ilyenkor meg mindig az a válasza, hogy Ő velem boldog.
- Hidd el, volt olyan időszak. – megosztok vele egy kevés információt a családomról. Nem sokat, mert nem szeretek Anyáról beszélni – Aztán nagyon beleszoktam, hogy egyedül vagyok, és kezdett megtetszeni a dolog. – Ó, nagyon is könnyű megszokni, hogy mindig minden úgy alakul, ahogy te szeretnéd. Nincs kistesó, akinek engedni kell, nem kell osztozni a csokin, az utolsó kocka sütin… Szóval vannak az egykeségnek előnyei.
- Jaj, az is édes, de nekem túl… Okoskodó. És a hangja! Jesszus, az a csivitelés! Idegtépő. – na, jó, most már nem tagadhatom le, hogy kívülről tudom az egész mesét. Hogy ismeri a titkot, miszerint nincs fehér ló, meglepő, üdítő változatosság, hogy nem kell magyaráznom a helyzetet, de gondolhattam volna, hiszen mondta, hogy volt idő, amikor lovagolt.
- Igen, még Pocahontas is… - helyeselek, hiszen a második részben mégsem Smith lesz a nyerő. Legalábbis azt hiszem. Úgy emlékszem… Na, jó, ez nagyon gáz!
- Nem, én csak a kekszet eszem, amit a kedves angol bevándorló szívtipró hoz nekem. Meg a kis állataimnak. – vigyorgok rá. Elég pontos a leírás, csak a keksz nem stimmel. Meg hogy Seby nem szőke. Szóval stimmel, na! – Amúgy szerinted milyen sámánporon éltek, hogy látták Fűzanyót? És még hallották is, ahogy beszél. Egy fa!
Elnevetem magam, hogy komolyan gondolja, hogy meg fog kérni. Mármint, hogy komolyan gondolja, hogy viccből megkéri a kezem.
- Sosem tudhatod! Lehet, hogy kedvem támad inkább a pincér fiúval tölteni a maradék két napot… - incselkedek vele, mert remélem tudja, hogy senkire nem cserélném le a világ legjobb idegenvezetőjét, azaz Őt.
- Én ugyan meg nem akadályozlak benne. Vedd el, amit megkívánsz. – felé tolom kicsit a tányért, megmosolygom a kézcsókot, már nem lepődök meg ezen. Egy kicsit izgulok, hogy mennyire érti másképp, nem mintha én annyira a vacsorámat kínálgatnám…
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Okt. 06 2014, 00:41

-Öhm... igen. - Bólintok lassabban, kissé ingatva a fejem, hogy nem a fantáziám vad, csupán nehéz ilyet elfelejteni. - Az öcsém beteg, de már szinte teljesen meggyógyult, szerencsére. - Mosolygok, mert igazából ez jó hír. Én legalábbis boldog vagyok hogy már sokkal de sokkal jobban van.
-Nyugodtan, csak ne legyen féltékeny típus, mert habár verekedtem már, nem akarok egy harmadik orrtörést! - Vigyorgok, ki tudja mennyire viselik rosszul a srácai ha meglátnak egy "vetélytársat".
-Jaj hát azok vagyunk! - Mondom hasonlóan meleges hangon, mint a butikban néha, de csak röhögök.
-Igen, de az élet sem könnyű, ez a kérdés pedig életszagú! - Nevetek, még jó hogy mi ilyen könnyed emberek vagyunk, szerintem egyikünk sem egy hatalmas lelkizős, főleg ilyen szempontból. Bár lehet csak én nem ő igen, elvégre ő lány.
-Ha széthull a család akkor a karácsonyt is egyedül töltöd... Kényszer sosincs, max illem. - Mondom némileg az ajkamba harapva. Tavaly egyedül karácsonyoztam, anya csak egy sms-t küldött némi sablon szöveggel. Gondolom partit adtak.
Megmosolyogtat hogy kért tesót a Jézuskától.
-Van előnye is ez tény, simán el tudnak kényeztetni esetleg. - Mosolygok, nálunk ez nem állt fenn sosem, de mondjuk ha kértem valamit megkaptam, szóval valahol én is elkényeztetett ficsúr vagyok, azt hiszem. Már ha valami tárgyi dologról volt szó.
Aztán felnevetek, való igaz kis okoskodó jószág volt, de nekem tetszett hogy mindenbe belecsipog. Úgy elpöcköltem volna, csodálkozom hogy az indiánleány miért nem tette.
-Te is rátoltad volna a sütit az esetek javában a csőrére? - Nevetek, az jó jelenet volt, mikor rákerült.
-Ő is? Mert? Hát neki szőke pasija van, a sötét hajú főnök fiút ejti. - Én nem láttam a második részt, pedig akkor tudnám mire érti.
A leírásnál veszem a lapot, vigyorgok is ha már szívtipró lettem.
-Az angolok már csak ilyen gondoskodóak és a tea mellé dukál a süti. - Vigyorgok, hülyéskedem.
Aztán megint felnevetek.
-Hát hallod, indiánok, ezek a gombákat meg mindent megesznek, tuti van valami drog alapanyag, különben mitől lesz színes a szél a főhősnek? Az más kérdés, hogy valszeg a levegőben is terjeng a cucc, mert John vagy mi a neve is behalucinálja! - Röhögök, igen, így sokkal viccesebbek a mesék.
(Komolyan gondolja hogy viccből megkéri a kezem xDDDDDD Ez olyan szép mondat!!! XD)
-Ejj, kénytelen lennék visszacsábítani, kesztyűt szerezni és arcon csapni a kurafit, hogy párbajra legyen hívva! - Vigyorgok, ó, nem adom Eleet, ez is biztos. Bár megnézném a pincér fejét is, hogy egyáltalán értené-e miért csináltam amit...
-Merész kijelentés, ugye tudod édes? - Mosolygok mikor leengedem a számtól a kezét, még fogom kicsit, tudom hogy csak incselkedik. Amúgy is szerintem simán leszerelne ha olyat csinálnék ami neki nem tetszik, elég karakán és harcias nő lehet ha gondja akad, gondolom én, szóval nem féltem. Bár én nem vagyok erőszakos kicsit sem, magam is meglepődnék ha mondjuk kapnék egy pofont.
Ellenben az ételt nem kóstolom meg, mosolyogva rázom kicsit a fejem, hogy szükségtelen felém tolnia, egyen nyugodtan, a kezét is elengedem, hogy tudjon rendesen enni (meg én is).

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Okt. 07 2014, 23:20

Egy kicsit lesápaszt, hogy az öccse beteg. Remélem, semmi komoly, bár nem hiszem, hogy ilyen vidáman nyaralgatna, ha nagy gáz lenne.
- Ó, hát… Sajnálom. – mintha én tehetnék róla. De amúgy az ilyeneket annyira nehezemre esik rendesen kezelni. Mindig beleképzelem magam a helyzetbe, és bár soha nem ápoltam betegeket, valahogy el tudom képzelni, hogy milyen sok kötöttséggel jár. Mosolya elárulja, hogy nincs nagy gáz, vagy ha volt is, már nem olyan vészes a helyzet. – De akkor ez jó hír, nem?
- Hát… Az igazság az, hogy fogalmam sincs, féltékeny típus-e. – nevetek, mert ez halál ciki, de tényleg nem tudom. Ennyire nem mélyedtünk el a dolgokban. Nem ebben mélyedtünk el. – De, édesem, megígérem neked, hogy ha a torkodnak akarna ugrani, akkor közétek vetem magam.
Istenem, hát annyira hülyék vagyunk, hogy az nem igaz! Ja, persze, közéjük vetem magam. Aha! Inkább nézném a fájtot… Ahhahahhaaaa, még szép, hogy nézném! A meleg szőke hangja csak rátesz egy lapáttal, nem bírom, egyszer még meg fog ölni ezekkel a hülye vicceivel.
- És, ott a pont! – helyeselek. Az ember soha nem tudhatja előre, hogy kit sodor elé az élet. Vagy éppen mit, bár most az a téma, hogy kik vagyunk mi egymásnak. De tényleg, nem tudnám megmondani.
- Igen, de… Jó, mindegy, én ehhez nem értek, biztos igazad van. – rámosolygok, mert mintha kicsit megint belenyúltam volna valamibe. Nem akarok belegabalyodni valami csúszós-ragacsos családi gebaszba, nem ezért vagyunk mi most itt.
- Ó, igen. Az egykeség előnye, hogy te döntesz mindenben. Persze csak amíg kicsi vagy. Aztán jön a komorság, hogy most már elég nagy vagy ahhoz, hogy blablabla… - forgatom a szemem, de persze széles a mosolyom mellé, mert azért elég nagy buli egykeként felnőni, de ehhez mondjuk egy olyan apa is kell, mint az enyém. Aki mindent megad a kicsi lányának, amit csak kíván.
- Ó, le sem vettem volna róla! – nevetek, mert az a hang… És még pesszimista is volt a szentem! A legrosszabb párosítás.
- Nem láttad a második részt, mi? – nézek rá, próbálok rosszallóan villogó szemeket mereszteni, de nem megy, a mosoly folyamatosan ott ráng a szám sarkában – Nem tudod, mit hagytál ki!
Az angolok, meg a sütijük… Imádnivaló, komolyan!
- Ja, a magic mushroom már csak ilyen. És viszi a szél a spórákat, szóval… - elnevetem magam, mert hát igen. Az indiánok már csak ilyenek. Ha ismertem volna Anyát… Biztos mesélt volna. Főleg, ha Apa nem tilt el a nagyszüleimtől. Ez mondjuk még mindig feszkós téma nálunk, de nem sűrűn feszegetem.
- Ó, milyen kis önérzetes vagy, drágám! – nevetek, de hát tudnám, hogy honnan szedi ezeket a dumákat!
- Most miért mondod? Csak felajánlottam a vacsim egy részét… - pislogok ártatlanul, de azért értékelem, hogy olvas a sorok között. Pillantása égeti a bőröm, tudom, hogy neki nem kéne kétszer mondanom, boldogan beleegyezne.
Elengedi a kezem, mindenki maga elé húzza a saját tányérját, és belefeledkezünk egy kicsit az evésbe. Azt hiszem, éhesek voltunk.
- Ú, édesem, ez nagyon finom volt. – csípem a franciákat, mert akkora adagokat tesznek elém, amit még meg is tudok enni, és nincs lelkiismeret furdalásom miatta!
- És, mondd csak, van még valami a tarsolyodban, vagy most már csak az alvás van hátra? – azt hiszem, el tudnám viselni, ha csak a szállodáig mennénk. Bár nagy az arcom, hogy buliznék, de kezd beütni az időeltolódás, meg a fél napos utazás, na és persze az egész napos röhögés. Le tudja szívni az embert a jókedv…
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 08 2014, 00:52

Összepréselem a szám és mosolyogva megrázom a fejem, bár ez a mosoly kicsit szomorkás.
-Mondom, szinte teljesen felgyógyult, szedi a gyógyszereit, odafigyel magára, akkor nem történhet semmi komoly. Meg nem kicsi már, hiába ragadt meg nálam aranyos tíz évesként a fejemben! - Nevetek kicsit, mert Henry nagyon utálja, hogy kicsi öcsizem, holott már huszonhárom éves.
-Igen, abszolút, boldog vagyok, hogy felépült! - Mondom valóban boldog mosollyal, mert az a pár év nagyon nehéz volt, de én hiszem hogy megérte és már minden csak jobb lehet!
-Nem gáz, miért rólam tudod? - Hunyorítok rá vigyorogva, hogy hát nem olyan alap ezt tudni. Szerintem legalábbis nem, főleg hogy ha tényleg olyan mint én, tudják a fiúk, hogy semmi komoly nincs a kapcsolatban, könnyed és nyitott az egész. - Ó, drágám, tiszta Neo tudok lenni, kitérek, meg két tesztoszteronos pasi közé nem érdemes odamenned, kivéve ha lekaratézol minket! De akkor annyit kérek, engem ne nagyon bánts, mert én csak védekezni fogok! - Vigyorgok rá, nem vagyok én olyan verekedős, a végén Lio sem vert meg, pedig elvileg nagyon felcsesztük egymást. De azért Eleet megnézném ahogy rendet csap. Ó! Ostort a kezébe! Mekkora lenne már! Ejj már csak ezért is megérné!
De hát szokás szerint fárasztjuk egymást és öljük a másik agysejtjeit a hülyeséggel, de én rettentő mód élvezem! Eleevel annyit tudok nevetni, hogy néha magam is meglepődöm ezen.
Nem jutunk dűlűre, hogyan is lehetne a kapcsolatunk precízen definiálni, de nem is kell, azaz ráérünk ilyeneken gondolkodni szerintem.
-Értesz, azaz jobb ha nem! - Mosolyodom el. - Nem számít, bocsánat. - Szabadkozom, nem kellett volna belemennem, belátom. Csak megszoktam ha kérdez válaszolok.
Aztán csak vigyorgok hogy előadja, micsoda komoly elvárások voltak felé, édes.
-Azért valami az súgja, hogy te még nagyobb korodban is simán megoldod hogy minden úgy legyen, ahogy te szeretnéd... - Vigyorgok rá.
-Én sem. Azaz de... hogy visszatehessem! Újra, meg újra... - Közlöm ábrándos fejjel. Tudok én gonosz lenni, ha akarok. A kis kolibri meg megérdemelte volna, haha.
-Őőőőő nem? - Nevetek, de rögtön összeszégyellem magam, hogy nem láttam a folytatást. Azt sem tudtam hogy van, khm. - Igazán? Lehet inkább azt kéne megnéznünk a vámpíros borzadvány helyett? - Megnyerő mosoly ON.
-Ó igen, szóval ingyen moziért arra kell menni. Bár mi talán hagyjuk ki, gondolj már bele... józanul össze vissza röhögünk, mi lenne ha beszívnánk? - Röhögök, mert ú. Igaz, én nagyon drog ellenes vagyok, de ezt csak képletesen érjük, úgy meg elég durva elgondolás, hogy mi bahaluzzunk mindenféle ökörséget és mondjuk a baromságokat egymásnak.
-Hát naná, ilyen csajjal? Viccelsz? - Vigyorgok rá szélesen.
A vacsis válaszán csak somolygok, hogy hogyne, de aztán elszakítom a pillantásom, mert a gyomrom már zsörtölődik, hogy ő vele ki is fog foglalkozni? Szóval inkább eszem, nekilátok de hah, jól esik szó se róla.
Elégedetten dőlök én is hátra, hogy igen, ez jó volt.
-Örülök ha ízlett, én magam nagyon szeretem a francia konyhát, reméltem neked sem lesz idegen. - Mosolygok rá melegen, jó látni hogy boldog.
-Huh, őszinte leszek, rögtönözni bármikor tudok, de mára csak ennyit gondoltam, mert a repülőút nagyon hosszú volt és nem gondoltam hogy még bizsereg a talpad. De elmehetünk egy esti sétára, vagy haza is sétálhatunk, úgy olyan... egy óra vissza nagyjából a szállodáig. Elvinnélek mindenféle kis utcácskába, látnád kivilágítva a várost, olyan szép. - Könyökölök az asztalra, mert én úgy szeretem az éjszakai Párizst!
-Desszertet kérsz? Vagy bort? - Ha kér rendelhetünk, még emészthetünk kicsit, de ha menne, maximum menet közben keresünk valamit ha mégis megkívánná.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 08 2014, 22:07

Oké, jó, az öccse meg a betegsége nem tartozik rám. Ez most már egyértelmű tény, ahogy az arcát nézem.
- Nagyon szereted, igaz? – basszus, be kéne fognom. Tisztára olyan vagyok, mint valami szentimentális rajongó. Vagy egy csaj, aki fülig szerelmes. Pedig egyik sem vagyok, csak… Ah, néha nem egyszerű nőnek lenni. Mélyebbre kéne ásnom az érzelmeimet, bár Seby mellett biztonságban vagyok, és így nehéz bezárkózni.
- Rólad? Szerintem tudom. – nevetek rá, mert van elképzelésem. Ha soha nem volt még szerelmes, és nem igazán vannak tartós kapcsolatai, akkor álszentség lenne féltékenykednie.
- Elhiszem, hogy tudsz magadra vigyázni, életem, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha két pasi egymásnak ugrana miattam, akkor nekem ott nem eshet bajom. – nevetek, mert elképzelem a jelenetet. Nem is lenne rossz, két pasival… Ó, jesszusom, ez olyan gáz! – És hát amúgy is… Kinézed belőlem, hogy bántanálak? – csodálkozva pislogok rá, mert… Nem, nem hiszem, hogy valaha is bántani akarnám, de még ha akarnám is, nem tenném meg.
Azt hiszem, senki nem mondta volna meg rólunk, hogy ilyen fantasztikusan hülyék tudunk lenni. Bár persze lehet, hogy ez előre látható tény volt, csak én nem láttam…
- Jobb, ha nem? – felszalad a szemöldököm – Hajjaj, neked is zűrös a családod, mi? – elnevetem magam, mert hát most már egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak a hülyeségünk az, amiben hasonlítunk egymásra.
- Ó, igen, tudod, Apával nem nehéz. Simán az ujjaim köré tudom csavarni a mi napig. – büszkén mosolyogva bólogatok, hogy igen, jöhet a taps, Elee bármikor bármire ráveszi az apját. Na, jó, ez persze nem teljesen fedi a valóságot, de hát valljuk be, van benne valami.
- Úúúúú, de gonosz vaaaaagy! – vigyorgok, ahogy elnyújtom a szót, de tényleg az. Csak azért levenni a kekszet, hogy aztán újra és újra megszívassa szegény kicsi madárkát… Teszem hozzá, megérdemelné. Olyan kis tenyérbe mászó! Az ember legszívesebben megfogná és jóóóóól megfojtogatná. De most nem?
- Nem, nem, nem úszod meg ilyen könnyen! – fenyegetem meg játékosan az ujjammal – Ezzel csak azt érted el, hogy ezt is meg kell majd néznünk. De úgy az igazi, ha együtt nézzük a kettőt. Szóval akkor lesz egy Twilight maraton és egy Pocahontas félmaraton. – elröhögöm magam, mert ahhoz már szerintem valami durvább cucc kell majd. Oda már nem lesz elég az alkoholos fagyi…
- Most miért mondod? Épp el akartam hinteni, hogy a filmezéshez lehet, több kéne, mint alkohol… - nevetek, mert hát van benne valami, hogy nekünk együtt nem biztos, hogy jó lenne illuminált állapotban összekeveredni… Csúnya baleset lenne.
A bókja csak megnevettet, legyintek rá, erre nem tudok mit reagálni. Nem marad más hátra, mint enni, és meg kell mondani, jól is esik, meg isteni finom is, szóval nincs ellenemre.
- Még mindig tartom magam, hogy az olasz konyha a legjobb, de hajlandó vagyok az ezüstérmet a franciák nyakába akasztani. – jóllakottan, elégedetten mosolygok, kicsit el is álmosít a tele pocak.
- Ó, neeeem, nem akarok én partizni, jó lesz nekem az ágyikó, köszönöm. – mosolygok, és elnyomok egy ásítást. Azt hiszem, kimerültek az elemeim. – Oké, benne vagyok, sétáljunk haza!
Desszert? Nem, így is szétpukkadok.
- Nem, köszönöm! – megrázom a fejem a nyomaték kedvéért – Te vagy a desszert! – rákacsintok, mert bár azt beszéltük meg, hogy nem lesz semmi, de hát ezt nem lehetett kihagyni, az is biztos!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 09 2014, 01:07

Kicsit meglep a kérdése de elmosolyodom.
-Nekem csak ő van. - Mosolygok rá, amolyan "ez van" arccal. A szüleimmel már nem ápolok jó viszonyt, mivel döntés elé kényszerítettek igazából. Igaz, Henry is neheztel rám, de... azért remélem nem utál.
-Na jó, hát én könnyű eset vagyok mondjuk. Már e téren! - Nevetek, máshogy nem hiszem, de tény ami tény, én semmilyen formán nem szoktam hagyni az állítólagosan létező zöld szörnynek. Bármit megosztok bárkivel és ez a kapcsolataimra is igaz. Ha Elenore közölné lefeküdt Henryvel vagy Josh-sal, lehet pislognék, de max megkérdezném mikor megyünk hárman valahova. Bár Josh valószínű nem venné ilyen könnyen mint én szóval jó, hogy Elee nem kavar Josh-sal is. Tudtommal.
-Hát ha normális a másik sosem ütne nőt. Nem minden férfi ilyen. - Mondom azért neki óvatosabban, mert az egy dolog hogy én sosem emelnék kezet a gyengébb nemre, de az én vagyok.
Aztán csak elmosolyodom szélesen.
-Nem. Ha bántani akarnál akkor is maximum duzzogva nem hagynád hogy megcsókoljalak. Bár az elég erős lenne, de remélem nem húzom ki nálad a gyufát! - Vigyorgok, nem, én sem tudom elképzelni hogy akár egy pofont is adjon. De azt sem hogy kiabáljon velem. Nem is tudom milyen lenne... talán csendesen közölné csalódott és ott hagyna.
-Sznob szülőkkel milyen lehetne? - Mosolygok, de aztán én is nevetek halkan, hogy hát ez kész. Úgy fest ezért röhögünk mindenen mert rájöttünk jobb mint sírni.
-Szerintem nem csak őt... - Vigyorgok, Elee elég ügyes szerintem hogy a pasijaival is ilyen legyen.
-Köszönöm. - Röhögök, hogy legonoszozott, de hát ha egyszer vicces lenne! Amúgy nem vagyok állatkínzó, de ez amúgy is csak fikció és ott bizony ez nem számítana annak!
-Te utálsz engem... - Mondom olyan hangon, hogy most semmitett meg és hogy tehette? De aztán csak röhögök. - Szerintem úgy beb.szunk mint állat... egész este csak iszunk majd. Mi garantálja hogy az uccsó filmekre emlékezni is fogok? Még a végén újra megakarnád nézetni velem! - Röhögök ú, örök kínzás. A film amit százszor láttam, de egyik alkalomra sem emlékszem. Csendben öli a pia és a film az agyam. Mint valami sz.r horror.
-Úh, akkor meg azért nem emlékszem majd a filmre, meg gondolod akkor fikarcnyit is érdekelne a film? - Nevetek, kétlem.
-Ó, szuper! De holnap ha akarod kereshetünk olasz éttermet ebédre, de szerintem a franciáknál nem olyan. - Mosolygok, sosem voltam itt még olasz étteremben, nem tudom megítélni. Azt sem melyik lenne a jó.
Nevetek, hogy csak aludna, de mivel belemegy a sétába, gondolom még nem ájulna be rögvest az ágyba.
-Óh, miattad vagyok édes... - Mosolygok, az ajkamba harapok, hogy én lennék a desszert. Ha hagyja lopok az ajkairól egy csókot is.
Rendezem a számlát, majd kinn felajánlom a karom a sétához.
Sokszor megyünk a sétálóutcákon is, de ahol lehet, mutatok neki pár kellemes mellékutcát is, de inkább olyat ami kivilágított. Igyekszem olyan helyek fele vinni ami útba esik és kellemes látványt nyújt: terekre, szökőkutas részekre, parkok fele, vagy oda, ahol mg van élet és minden fényárban úszik. Közben fecserészem neki arról amiről kérdez vagy épp arról nappal milyen erre fele a hangulat, ezt főleg a tereknél, parkoknál ejtem meg. Ha van olyan utcácska ahol van egy jó pék vagy kávézó, azokról is mesélek. Nem szeretem a kenyeret és hasonlókat, de a bagettet és a croissant Párizsban megeszem ugye.
Mondjuk a fele úton ha hagyja átkarolom a derekát és úgy sétálok vele, hogy ne fázzon és mert így kellemesebb.
A szállóba ha visszaérünk a szobában én is érzem hogy huh... elfáradtam azért én is.
-Mész fürdeni vagy menjek? - Kérdezem, mivel gondolom nem közöset tervezett.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 09 2014, 19:54

Egyetlen, vagy inkább néhány jól irányzott kérdéssel megvillan Seby érzelmes énje. Azt hiszem, a hormonjaimra ráférne egy jól irányzott helyreigazítás, mert felmerül bennem a gondolat, hogy remek apa lenne belőle. Vagy csak az utazás készített ki? Óatyaúristen!
Az mindenesetre megnyugtat, hogy legalább azt eltaláltam, hogy nem féltékeny típus. Mondjuk ezzel szerintem nem volt nehéz dolgom. Én sem vagyok az, és hogyan is tudnánk ilyen életet élni, ha azok lennénk?
- Neeeeem, nem hogy nőt, szerintem a légynek sem tudna ártani. Azt hiszem biztonságban leszek veletek. – elvigyorodom, mert azt a programot megnézném, ahova hárman el tudnánk menni.
- Ú, köszi a tippet! – nevetem el magam, mert ezzel most rendesen kihúzta maga alól a szőnyeget. Tény, hogy nem tudnám fizikailag bántani, de a vérszívást meg annyira poénra veszi, hogy az is ki van lőve. Nem hiszem, hogy valaha is össze tudnánk veszni, de ha mégis sikerülne, szerintem egyszerűen faképnél hagynám. Jó, nyilván nem most, bár… De, azt hiszem, ha megsértene, úgy igazán, simán hazarepülnék egyedül.
- Oké, nem kérdeztem semmit! – feltartott kézzel, nevetve nézek rá, mert hát az olyat ismerem. Igaz, Anyára nem emlékszem, de Apa szülei bőven elég sznobok. Na, meg Apa sem kutya.
- Ó, csak nem? – elmosolyodom. Szeretem hinni, hogy én bárkit bármikor tudok befolyásolni.
- Nem, dehogy utállak! Imádlak, édesem, egyszerűen imádlak, csak jót akarok neked, hidd el. – kacarászva ejtem ki a szavakat, mert hát valljuk be, ez gyakorlatilag felér egy jó kis kínzással.
- Aha, addig nézetem veled, amíg be nem vésődik minden egyes jelenet. De egy jó kis berúgást szívesen vennék… - mekkora elmebetegség lehet, ezzel a fickóval inni. – Hidd el, le sem tudnád venni a szemed a képernyőről.
Elképzelem, ahogy totál betépve ül a kanapén, bámulja a Pocahontast, mondjuk amikor Fűzanyó beszél, vagy a szeles jelenetet, és tömi magába a popcornt. Mit ne mondjak, jó móka lenne.
- Jaj, nem kell, használjuk ki az alkalmat, hogy a francia konyhával ismerkedjünk. Vagy is, azt hiszem, erre csak én szorulok rá. – elmosolyodom, mert hát ha már Párizsban vagyok, nem állok neki pizzát enni, az is biztos.
- Jaj, olyan kis cuki vagy! – gügyögök neki egy kicsit, mert hát egy kicsit igazán szívhatom a vérét ezzel is. Édes pofa, még hogy tőlem édes! Hah! Játékos mosolyom csak azért nem fordul halk nevetésbe, mert kapok egy gyors csókot. Istenem, erről le kell szoknia! Nem mintha olyan marhára kellemetlen lenne, csak sosem tudom, hogy készül-e éppen valamire. Zavarba mondjuk pont nem ejt vele, de meglepni mindenképpen meg tud az ilyen húzásaival.
Elindulunk a szálloda felé, és bár mondta, hogy kábé egy óra lesz, míg visszatotyogunk, nekem mégsem tűnik annyinak. A város csodaszép, az éjszakai élet tuti magával rántana, ha nem lennék iszonyú fáradt. Édesen duruzsol a fülembe, és én iszom a szavait. Mindent tudni akarok, mert három nap igen csekély idő, hogy egy ekkora várost felfedezzen az ember. Sok mindent kell a képzeletemre bíznom, de azt hiszem, azzal nincs gond.
A szobába visszaérve azonnal ledobom a táskám és a butikos szerzeményemet, és lerúgom a cipőm.
- Ó, menj csak, addig én még nézelődök kicsit az ablakból. – a hátsó szándékom, hogy a keskeny kis erkélyen még elszívok egy cigit, aztán előhalászom az alvós cuccomat a bőröndből. Kiveszek egy kólát a minibárból, kiöntöm egy pohárba és a dobozt hamutálnak használom. Az ablakot nyitva hagyom, hogy kiszellőzzön a szoba, ha esetleg bejött volna valamennyi füst, és közben ledobom a ruhámat. Sebynek nem kéne meglepődnie, hogy fehérneműben várok, amíg vége, de hát elvileg nekem sem kéne meglepődnöm minden egyes lopott csókjától, mégis így teszek. Majd meglátjuk.


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 12 2014, 18:18-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 09 2014, 23:00

-Óh, akkor meg megoldjuk, akkor is ha duzzog! - Nevetek, felőlem bemutathat, meglátjuk mi lesz belőle.
-Naaaa, nem visszaélni vele, különben is engem szeretni kell nem bántani! - Nevetek, mert ne már hogy visszaél a fontos információval. Persze csak vicc, én igazán nem akarok semmi rosszat neki.
nevetünk inkább a szüleink vagy inkább a családunk illetően, de hát inkább fogjuk fel komédiának mint tragédiának, nem?
-Háát... - Vigyorgok, ha most igennel felelek lebukom, hogy valószínű, mondhatni nagy eséllyel megteszem amire kér, bármiféle téma is legyen. Nem hiába mondtam, hogy ha úgy adódik, hogy nincs partnere de hivatalos valami estélyre és megkér kísérjem el egy partira, elkísérném. Pedig nem szeretem az ilyen bájolgós mű dolgokat, de Eleevel mindig annyira jól érzem magam, hogy nem zavarna.
-Nem is tudom... lehet ha utálnál kellemesebb lenne...? - Nézek rá, de nevetek, ha ilyen mikor imád, hát hajj.
-Mondom hogy utálsz. Ha azt mondanád nézzelek addig amíg minden porcikádat be nem vésem az emlékezetembe, kapva kapok az alkalmon, de eeeezt? Ezt a szörnyű filmet ahol élő gyémántgyűrű a csávó? Hah, juj! - Röhögök, nem szeretném fejből felmondani a forgatókönyvet. Főleg mert állítólag borzalmasan gyatra.
-Hát okés, én benne vagyok, de részegen még közvetlenebb vagyok, vigyázz velem! - Hmm, lehet mindjárt közli hogy akkor inkább egyedül hajtja végre a kamikaze műveletet, mert én bizony ölelgetném és csókolgatnám, menekülnék a film elől bármi áron és hát Elee szép, vonzó... Tuti hoznám a formám.
-Jól van! - Vigyorgok, örülök hogy ezt mondta. - Amúgy én sem kóstoltam még mindent, szóval nekem is vannak meglepik az étlapokon!
-Igyekszem, szeress méééég! - Vigyorgok, hogy itt nyünnyög nekem, hát ha már olyan cuki vagyok szeretgessen mint egy plüsst vagy ilyesmi. Persze csak vicc az egész, de ha mégis megteszi tuti nem lesz ellenemre.
Aztán lopok egy csókot, de hát ha ő random megcsókolhat mikor kedve szottyan én sem fogom vissza magam. Azaz csak egy kicsit, mert tudom hogy ő nem ilyen bújós-szeretgetős, szóval csak néha engedem meg magamnak ezeket a kis intermezzókat.
Aztán visszafele mutogatom neki a várost, mesélgetek, de imádni való hogy mennyire csüng a szavaimon, és milyen bágyadt-lelkesen kérdez.
A szobában aztán mindkettőnket elér a "végre megjöttünk" érzet, engem legalábbis biztosan.
-Jól van, örülök ha tetszik a kilátás. - Mosolygok, örülök hogy ilyen szobát kértem. El is suttyanok fürdeni, bár én csak kikapom a fürdős cuccom és itt sem vagyok, gyorsan lezuhanyzom, de hajat nem mosok. Törölközővel a derekamon jövök vissza, látom fehérneműben van.
-Nekem ablak sem kell a szép kilátáshoz... - Vigyorgok rá, meglepni nem lep meg vele, csak kissé szórakozottá tesz, hogy valóban otthonosan érzi magát. Tény, én is, de gondolom ez nem meglepetés neki. Mondjuk biztos utánanézek és hátulról is végigpásztázom, de kétlem hogy akad olyan pasi aki ne tenné meg.
Aztán leveszem a törölközőt, kiterítem ahova tudom (mondjuk a székre) és aztán felveszem az egyik alsóm meg a pizsamám. Aztán cserélek lencséről szemüvegre is és elfekszem az ágyamon, egyik lábam kicsit felhúzva, tarkóm alá hajtogatva a kezeim és nézem a plafont. Jól esik a semmitevés, úgy is megvárom Eleet, addig nem akarok aludni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Today at 22:17

Vissza az elejére Go down
 

douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-