Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Aug. 19 2014, 00:31

Nem hittem volna de összehoztuk ezt a hétvégét, lefoglaltam mindent, mikor másnap Elee felhívott. Szállást, repülőt, váltottam ki eurót is. Most meg itt állok a reptéren ahova megbeszéltem vele a találkát, izgatott vagyok. El se hiszem, utazom Párizsba! Rettentő jó! Olyan mintha hazamennék, furcsa érzés.
Nincs nálam sok minden, csak egy kisebb sporttáska, benne a ruháimmal és a tisztálkodási cuccaimmal, meg egy könyvvel, ha este akarnék olvasni vagy ilyesmi.
Egy kék ing meg egy fekete farmer van rajtam, napszemüveg, de remélem kiszúr Elee a tömegben, rágom a szám szélét izgatottságomban és szorongatom a jegyeink.
Ha látom közeledni odalépek és megszólítom, fülig ér a szám.
-Szia! Na felkészültél egy kis könnyed párizsi hétvégére drágám? - Vigyorgok, ha a múltkor engedte a szájára adni a csókot megint oda kap, ha nem akkor az arcára.
-Add a cuccaid, majd viszem! - Ha adja el is veszem, már meggyógyultam, cipekedhetek bátran.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Aug. 19 2014, 01:42

Felhívtam Sebyt a hírrel, hogy szabaddá varázsoltam a hétvégémet. Szerveztem embert is a lovak mellé, írtó büszke voltam magamra, hogy mindent elrendeztem. Taxit hívtam, de persze várnia kellett rám, a portás kétszer telefonált fel, hogy élek-e még.
Belibbenek a reptér forgóajtaján, egyszerű szürke ruha van rajtam, kényelmes papucs, hajam lágy hullámokban omlik a vállamra, csak egy napszemüveg tartja, hogy ne lógjon az arcomba. Vállamon hatalmas táska lóg, az a tipikus női, amiben az ember semmit sem talál, hiába merül el benne könyékig. Jól megpakolt gurulós bőröndöt húzok magam után, mintha nem három napra mennék, hanem legalább három hétre. De hát nem tudtam, mihez pakoljak, így pakoltam mindent. Megállok egy pillanatra, keresem az ismerős alakot. Elmosolyodom, ahogy meglátom, mintha kissé izgulna. Felé indulok, iszonyúan integetve, hogy lássa, én bizony jövök.
- Szia, édes! – vigyorgok vissza – Hát, lehet, kicsit túl is készültem. – pillantok a cuccára. Basszus, hogy a pasik mindig elférnek egy apró táskában! Irigylésre méltó…
Kapok egy gyors csókot, nem zavar különösebben, bár furcsa. De nem foglalkozom vele, elvégre Ő amúgy is az a bújós típus.
- Nagylány vagyok, elbírom, köszi. – mosolygok rá, de ha ragaszkodik hozzá, húzhatja a bőröndöt a szalagig.
- Látom, kicsit fel vagy pörögve. Olyan vagy, mint egy kisgyerek a játékboltban. – nevetek rá, ahogy a sor felé igyekszünk, hogy feladjuk a csomagjainkat.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Aug. 19 2014, 01:52

Várom már hogy jöjjön, hogy menjünk, hogy megérkezzünk, hogy beszippantsam és mélyen letüdőzzem a francia levegőt. De látom hogy közeledik, kis csinos, irtó sok cuccal... hogy a nők mindig elhozzák a fél szekrényt, mindegy mennyi időre mennek...
-Igen, látom... - Tolom fel a szemüveget a hajamba én is és nevetek, mert mekkora bőrönd már ez három napra! - Hajszárító, hajkefe készlet, négy váltócipő, mi lapulhat még a mélyén? - Cukkolom kicsit eltűnődve.
A csókot megint hagyja, ennek örülök, nekem jól esik.
-Biztos? Vagy ez a napi súlyzó edzés? Akkor a világért el nem rontanám! - Vigyorgok, nagyon jó a kedvem. De nem vagyok erőszakos, ha kell segítség látni fogom, majd akkor hasznossá teszem magam.
-Áh, annál rosszabb vagyok! Mint egy gyerek a játszóházban! Tök régóta el akartam már menni Párizsba, csak sosem volt kivel. Mikor akadt kiderült az illető nem jöhet velem, baromi csalódott voltam, aztán jöttél Te! Igaz, azt hittem viccelsz de most itt vagy, irtóra örülök! - Vigyorgok mint valami Colgate reklám és odaadom a csomagokat, meg a jegyet.
-Ugye nem félsz a repüléstől? - Nem hinném, de megkérdem, akkor megpróbálom lelőni magam, ne legyek ennyire hebrencs.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Aug. 19 2014, 02:14

A reptérre érve megnyugszom, hogy megvárt, hogy nem kamu volt az egész, hogy tényleg ott van. Kinevet, de nem baj, tudom, hogy nevetségesen sok cuccom van.
- Négy? Viccelsz? Csak négy? Jézusom… Sosem utaztál még nővel, igaz? Anyád nem számít! – teszem hozzá gyorsan, mielőtt rám cáfolna.
- Biztos, és amúgy nem edzés, de annak is beillik. Ha akarod, tőlem viheted, de hidd el, nem olyan nehéz. – mondjuk az is igaz, hogy én állandóan nagy táskával mászkálok, nekem az a furcsa, ha nincs súlya.
- Nem vagy egy szerencsés fickó… Biztos, hogy jó ötlet neked repülőre szállni? Nem fog lezuhanni? – ha ennyire szerencsétlen, lehet, nem jó ötlet az utazó partnerének állnom. De engem nem zavar, én nem hiszek az ilyen dolgokban, meg amúgy is, jobban érdekel Párizs, mint az, hogy mennyire van elátkozva Seby.
- Azt látom, hogy be vagy zsongva. – nevetek, mert tényleg, egész más, mintha kicserélték volna – Na, akkor most én leszek a dadusod! – vigyorgok rá, mert emlékszem, hogy erről mintha beszéltünk volna. De az is rémlik, hogy mintha nem annyira lelkesedett volna az ötletért.
- Nem, nem félek. Ha tudnád, mennyit röpködtem már a világban… - égnek emelem a tekintetem. Istenem, hogy én mennyi reptéren voltam már! Annyit mászkáltam már ló miatt a világban, hogy az valami borzasztó.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Aug. 19 2014, 02:39

Röhögök, hogy hőbörög a négyen, már nyílik a szám hogy de igen, utaztam nővel, de mikor közli anyám nem számít megint röhögök.
-Igazad van ő hatot rakott be... - Vigyorgok, aztán apám leszoktatta erről, akkor jött az a szokása, hogy minden városban vett egy cipőt. A nők rafináltak, vigyázni kell velük.
-Majd akkor hozom Párizsban, hogy nyugodtan gyönyörködhess a városban! - Mosolygok rá, főleg hogy közli nem is nehéz a táska.
-Ajjj, nem, peches vagyok de nem szerencsétlen! Max később érkezünk. - Vigyorgok rá, de valahol félek tényleg lesz valami kis gubanc.
-Úúúú mint mondtam nem kedveltem őket, nem szerettek, nem foglalkozak velem, így rám kell cuppannod hogy dadusként is kedveljelek! - Hülyülök, most nehéz lenne a kedvem szegni azt hiszem. Talán még egy dokira is képes lennék mosolyogni, wuhúú!
-Tudom, mesélted! De ez nem teszi kizáró okká a félelmet vagy az ódzkodást mon chérie! - Vigyorgok.
-Ablakhoz vagy nem ablakhoz akarsz ülni? Amúgy hogy telt a heted, a lábad már teljesen rendben van ugye? - Kérdezgetem kicsit, közben a repülőn hagyom helyet foglalni a neki szimpatikusabb ülésre, nekem mindegy hol ülök.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Aug. 21 2014, 12:48

Azt hiszem, jól elleszünk, mert most mindketten kb. ugyanannyira vagyunk hülyék, mint amikor először találkoztunk. Én teljesen be vagyok zsongva, mert végre nem csak a repteret látom Párizsból, Ő meg nagyon pörög, mert… Nem tudom, miért, de pörög és kész.
- Csak hatot? Kispályás! – mondom vigyorogva, pedig én sem tettem be sokkal többet. Úgy voltam vele, hogy ha olyan helyre megyünk, amire nem készültem fel, akkor veszek valami cuccot. Hely van a bőröndben, direkt nagyot hoztam, szóval nem kell semmit ott hagynom helyhiány miatt.
- Jaj, ugyan már, hát akkor is hoznom kéne valahogy, ha te nem lennél. – legyintek – Meg hát hogy néznél már ki vele? Mondjuk, Párizsban nem tűnnél ki nagyon szerintem… - nevetek, mert látom magam előtt, ahogy a divat fővárosában hatalmas női táskával az alkarján, riszálva megy az utcán, és affektálva magyaráz nekem, meg mutogatja a látványosságokat. Na, jó, azért ennyire biztos nem játszana rá, de kicsit elszaladt a fantáziám.
- Hát, figyelj, olyan még nem volt, hogy egy gép fönt maradt volna… - mondom megjátszott komolysággal, de nehezemre esik nem nevetni.
- Rád cuppanok én, ne aggódj! – bólogatok, mert látom magam, ahogy édesgetem, becézgetem, meg minden hülyeség, bár megfordul a fejemben, hogy esetleg Ő másképp képzeli a cuppanást…
- Igaz, igaz, de nem félek a repüléstől. Szinte már rutinból csinálom. – mosolygok, mert tény és való, hogy nem számít, hányszor repül az ember, ha egyszer retteg tőle. Szerencsére teljesen hidegen hagy, hogy hány ezer méteren röpködök, és mennyivel száguldozok a levegőben.
Felszállunk a gépre, és a helyünkre vezet, nála vannak a jegyek, fogalmam sincs, a gép melyik részén fogunk ülni.
- Ülj csak az ablakhoz, majd áthajolok rajtad, ha valami izgalom van. – mondom neki, mert tuti, hogy nem fogok keresztülmászni rajta, ha pisilnem kell, meg amúgy is, az ablaknál általában hidegebb van, én meg nem akarok jégvirágosra fagyni. Tény, hogy ha az ember aludni akar, akkor kényelmesebb, de majd Sebynek dőlve alszom, ha engedi.
- A hetem... Érdekes volt, tényleg, de most nem hoznám fel a kórházi témát, nem akarom elrontani a kedvedet. - nézek rá egy bocsánatkérő mosollyal. Szeretném elmesélni neki a Nickes tolókocsi versenyt, de még emlékszem, milyen hatással van rá, ha az orvosok kerülnek szóba. - De a bokám hivatalosan is remekül szuperál.
Rámosolygok, ahogy elfoglaljuk a helyeinket, és kényelmesen elhelyezkedünk.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Aug. 21 2014, 14:37

-Apám így dobálta kifele a bőröndből őket! Nálunk szigor volt, kérlek alássan! - Mutatom, hogy vehemensen elhajította, nevetek közben. Sosem értettem minek ennyi holmi, engem nem érdekel miben vagyok, csak hogy jól érezzem magam. Ez meg társaság függő és ezzel most nem lesz problémám, úgy érzem. Eleevel jól érzem magam.
-Ez igaz, de vagyok. - Nevetek, mert a létezésem ha nem is bizonyított de gyanított, szóval lehet velem számolni. - Szerintem sejtenék, hogy a tiedé. Ha nem... az se érdekelne, hogy őszinte legyek. Héj naa, kéne valami csuda csini rózsaszín cucc is rám, na akkor nem tűnnék ki! - Nevetek, mert hát ez a rózsaszín ami divatba jött férfiaknál is... kiábrándító.
-Ebben van valami... - Mondom komolykodva, de aztán vigyorgok én is.
-Ó, na jó, akkor lehet róla szó! - Mivel a másik nem bújos erősen kétlem, hogy leáll szeretgetni engem, hacsak nem pajzánabb módon teszi. Minden esetre vigyorgok, mert jó a kedvem nagyon, úgy érzem semmilyen kellemetlen téma nem lombozhat le.
-Akkor jól van, két rutinos utazó meghódítja Párizst! - Vigyorgok, alig várom már hogy ott legyünk. Vissza kéne vennem a vigyorgásból, legalább kicsit, de nehéz.
Nevetek, lehet le leszek "taposva" félpercenként... na jó kétlem, tekintve lehet már unja is a repülést.
-Jól van. - Azzal le is dobom magam az ablakhoz, én valószínű nem állok fel már, csak ha megérkeztünk, nem vagyok mászkálós fajta.
-Most nem tudod drágám, most nagyon jó kedvem van! - Vigyorgok rá, használja ki ha akarja. De látszik valóban nem visel meg a kórház gondolata, mert belül forr és buzog bennem az érzés, hogy végre eljutok megint Párizsba.
-Nah, ennek nagyon örülök! Már rajtam is elmúltak a foltok, szóval szép lassan újra belerázkódok a dolgaimba! A te lábad meg lejáratjuk, sok dolgot akarok mutatni! - Vigyorgok szüntelen, de persze nem akarom lemeríteni az aksiját, hogy elkopik a talpa mire bájárjuk a várost, csak akkor nem fogok aggódni, hogy bírja-e a tempót meg ilyenek.
-A szálloda Párizs egyik olcsóbb kerületébe foglaltam, voltam már ott, éjszakázni, reggelizni meg vacsorázni teljesen jó és a közlekedéssel gyorsan beljebb juthatunk ha nincs kedvünk sétálni. Meg úgy gondoltam úgy is étteremben ebédelünk, így kényelmesebb. - Vázolom neki a végén mit és hogy foglaltam, remélem kedvére lesz.
-Amúgy ha aludni akarsz szólj, nem rövid az út. - Mosolygok, nyugodtan lőjön le ha pihenni akar.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Aug. 23 2014, 00:16

Elnevetem magam, ahogy bemutatja, hogy hajigálta az apja a cipőket, meg Isten tudja, még miket.
- Kezdem nagyon sajnálni anyukádat… - mondom vigyorogva – De van egy olyan érzésem, hogy megoldotta.
Nem is tudom, az ember szeret mindenre felkészülni. Legalábbis én. Én mindig inkább több cuccot viszek, mint kevesebbet, néha még így is előfordul, hogy helyben kell kiegészítenem a dolgokat egy gyors vásárlással. Az ember nem lehet elég felkészült!
- Tagadhatatlan tény, ha ragaszkodsz hozzá, átadom. – bólintok, mert ha akarja, tőlem viheti a tatyómat. Igaz, hogy hiányérzetem van, ha nem érzem a súlyát, de a jót könnyű megszokni, azt mondják. – Sejtik vagy sem, rózsaszín cuccban mindenképpen megnéznélek, úgyhogy megyünk vásárolni! – vigyorgok előre galádul, mert már most tudom, hogy a legvadabb cuccokat fogom ráaggatni, csak a poén kedvéért. Pedig nagyon nem csípem a rózsaszín férfi cuccokat. Azok inkább csak „férfi” cuccok.
Nevetek, hogy lehetek a dadusa, mert látom ám, hogy mire gondol, pedig nem is! Tényleg tudok cuki lenni, gondoskodó, figyelmes, csak nem szeretek álszentkedni. De neki még azt is hajlandó vagyok megtenni, hogy ölelgetem, simogatom, ha rossz kedve támadna. Bár így elnézve, ez szinte lehetetlen. Le sem lehet lőni. Nem bánom, mert rám is átragasztja, és már én is úgy pörgök, mint a búgócsiga.
- Bizony, és te Párizsban is rutinos vagy, szóval külön jó, hogy nem kell a térképet bújnunk közben. – bólogatok, mert szívesen megyek új helyekre, de azt utálom, amikor kihagyok egy csomó minden látványt, mert azt keresem, hogy hol is vagyok.
A gépen ledobja magát az ablak mellé, én már rég kinőttem abból, hogy egyfolytában kifelé bámuljak. Már nem izgat a repülés, mint olyan, szeretek gyorsan túllenni rajta. Bár szerintem most nem fogok aludni, mert annyi energia árad a szomszédomból, hogy jobban ébren fog tartani, mint egy tisztességes erős kávé.
- Á, nem, nem, ezt majd akkor mesélem el, amikor meg kell győzzelek, hogy a kórházak vicces helyek! – mondom vigyorogva, mert ez tényleg olyan tanmese, hogy a legutálkozóbb ember is kedvet kap egy gyors kórház látogatásra. Persze csak azért, hogy tolókocsi versenyt rendezzen, semmi másért!
- Le akarsz járatni? – nézek rá túljátszott csodálkozással. Értem én, hogy sokat fogunk menni, el is gondolkozom, hogy talán meg is van, mit hagytam otthon – mert valamit az ember mindig otthon felejt. Túrabakancsot nem hoztam, talán hiba volt. Nem baj, majd veszek egyet, ha elkopott az összes többi cipőm sarka.
- Te tudod, te ismered a várost, én meg bízom benned és vakon követlek. – bólogatok mosolyogva, mert semmi kedvem nem lenne egy puccos, műmosolyokkal teli hotelhez, ahol az alkalmazottak összesúgnak mögötted, hogy „néééézd a kőgazdag bunkó amcsikat!”. Volt már ilyenben részem elég, most jól fog esni valami egészen más.
- Ó, édes vagy, de úgy pörögsz, és úgy felpörgettél, hogy nem hiszem, hogy el tudnék aludni. Ha meg mégis, észre fogod venni a fejemet a válladon. – kicsit oldalba bököm, bátrabban, hiszen mondta, hogy gyógyult, már biztos nem tudom rossz helyen megszurkálni az ujjaimmal.
Reflexből, vagy inkább megszokásból előveszem a kis plasztik lapot az előttem lévő zsebből, és gyorsan átfutom, mit kell csinálnom vészhelyzetben. Nem tudom, miért, hiszen már kívülről tudom a protokollt, ez amolyan babona nálam.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Aug. 23 2014, 01:14

-Áh, ne sajnáld, azóta már csak dacból is vesz mindig egy pár cipőt... - Csóválom a fejem, néha már én is kidobtam volna párat, annyi volt.
-Add. - Mosolygok, engem megnyugtat a tudat hogy nem cipekedik.
-Ó, igenis, keresek valami szexi feszes gatyát ami kiemeli a seggem, meg valami dögös pink pólót, úúú... - Röhögök, biztos durván néznék ki bennük.
-Úristen, térkép, minek! Jobb szeretek kérdezni! - Ha már ott vagyok inkább a tájat nézem mint egy lapot, kalandozó természet vagyok.
Tény ami tény, nagyon fel vagyok csigázva, boldog is vagyok. Ütős kombó nálam.
-Vicces helyek? Arról te sosem győzöl meg! - Nevetek fel, esélytelennek látom a dolgot.
Nevetek, tetszik a szóvicce.
-Le, kegyetlenül, mert egy rohadék vagyok! - Nevetek, te jó ég, talán nem vagyok az. De azért sok mindent akarok neki mutogatni, a magassarkút lehet hanyagoltatom majd vele.
-Ez hízelgő, igyekszem kiérdemelni a bizalmat! - Vigyorgok, szerintem nem lesz benne hiba, szerintem nem luxusra számított pezsgőfürdővel és homárral.
-Bocs, de olyan jóóóó! - Nevetek, hogy bököd, de tényleg nem fáj, csak vicces.
-Valami új? Szellemes kedvcsináló szöveg a "bomba van nálam" szöveghez? - Vigyorgok, hogy olvassa azt a lapot, én unalmamban sem olvasgatnám, elég volt egyszer.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Aug. 23 2014, 23:30


Elvigyorodom, mert sejtettem, hogy az anyja nincs híján a női rafinériának. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, én is biztosan ezt a megoldást választanám. Még jobb is, mint sok cuccot bepakolni. Biztosra veszem, hogy egy idegen országban egész más a választék.
- Sejtettem, hogy megoldja. – bólogatok vadul, mert értékelem ezt a fajta ravaszságot.
Csak legyintek, hogy ennyire vinni akarja a táskámat, tőlem aztán nyugodtan. Elszaladni nem fog vele, legalábbis őszintén remélem, hogy nem ezért rángat el Párizsig, ezt bárhol megtehetné.
- Ó, ennyivel nem úszod meg! – kacagok fel, mert hát látom magam előtt, ahogy talpig buzinak öltöztetem. Istenem, remekül fogunk szórakozni! – Úgy felöltöztetlek, hogy soha többet nem akarsz majd velem bolt közelébe menni.
- Na, igen… - ott a pont, tényleg, nem tagadom. Csak hát Apával egész más egy kirándulós nyaralás, attól eltekintve, hogy ilyenben már nagyon régen volt részem. Ő mindig előre kinézi az összes útvonalat, és akkor is ragaszkodik hozzá, ha annak a logika teljesen ellent mond. Megszoktam, hogy térkép alapján megyünk mindenhova, de megnyugtat, hogy Seby nem ilyen. Örök hála érte!
- Ó, dehogynem! – nevetek, mert igenis, tud vicces lenni egy kórház, de erről akkor majd később meggyőzöm. Nem most van itt ennek az ideje, ahhoz lehet, majd innunk kell, mint ahogy a filmezéshez is.
- Igazán? Rohadék? Nem úgy nézel ki… - mérem végig tetőtől talpig. Főleg most, hogy le sem lehetne lőni, úgy vigyorog, meg ficereg. Alig fér a bőrébe, de tetszik, hogy ennyi energia van benne. Persze még simán kiderülhet, hogy egy angyalarcú gyilkos, egy diktátor, vagy bármi egyéb.
- Semmi baj, pörögj csak, tarts ébren, mit bánom én! – nevetek vele, mert szeretek ilyen hülye lenni, és nagyon gáz lenne, ha csak én vinnyognám végig a repülőutat. Így legalább mindkettőnkre csúnyán fognak nézni a begyöpösödött, megfáradt utasok körülöttünk. Jó, ha az ember nincs egyedül az elmebajával.
- Ja, nem, dehogy! – szinte riadtan teszem vissza a lapot, mintha csínytevésen kaptak volna. Aztán elnevetem magam, mert elképzelem, mennyire röhejes lehet ez az egész kívülről. – Mindig átolvasom. Minden felszállás előtt. Amolyan rituálé ez… Biztos neked is van valami stiklid! – meglököm a térdemmel a combját, nem tudom miért, de úgy érzem, kontaktusba kell kerülnöm vele. Olyan, mintha ezer éve a legjobb haverok lennénk, miközben valójában most ismerkedünk. De azt már most meg tudnám mondani, hogy remek útitársam lesz!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Aug. 23 2014, 23:50

-Anyámat nem kell félteni. - Mosolygok, szerintem Eleet sem, elérik amit akarnak.
-Igazán? Húha, na megnézem, lehetsz a stylistom egy délutánra! - Nem hiszem hogy ennyire súlyossá válna a helyzet, kiváltképp hogy simán kiröhögöm magam. - Meg amúgy is jövök neked egy keringővel, nem de? - Vigyorgok, szavatartó ember vagyok. - Már ha betartottad a szavad, hmm? - Intem meg, mert csak akkor jár!
-Hááát... - Nem mondom hogy hazudik, csak hogy engem nem győzött meg a kórház kapcsán. De engem roppant nehéz, tegyük hozzá.
-Ettől vagyok jó rohadék, ha rám lenne írva nem tudnék hirtelen lecsapni, kiélvezni a meglepett fejet amit vágsz és a felismerést, hogy elkéstél a felismeréssel. - Vigyorgok rá gonoszabban, bár semmi gonoszat nem akarok vele csinálni. Max eszem előtte egy kis csigát, de na.
-Lehet mire leszállunk elmenekülsz... hmm, na az tényleg rohadékság lenne tőlem, nem nem, nem megyek az agyadra, rögtön az elején, az nem poén! - Hülyéskedem.
Röhögök, de elfojtom azzal hogy a kezem a számra tapasztom, hogy megijedt már! Ezért a fejért megérte komolyan mondom.
-Ó rengeteg stiklim van, de utazásos nincs. Vagy ha mégis az egész családom szenved benne, mert nem szóltak érte! - Vigyorgok, főleg hogy meglöki a combom.
-Amúgy a Louvre érdekel? Mert az Eiffel-torony meg a Diadalív alap, azt megnézzük. Csak hogy melyik látványosságot akarod mindenképpen megnézni. Én szinte mindent megnéztem már, amikor félévig itt kinn éltem, akkor mindig elcsászkáltam. - Úgy szervezem a programot meg a sétákat, nem akarom hogy lemaradjon valamiről ami érdekli.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 24 2014, 00:31

Kaján mosoly terül el az arcomon. Stylist? Én? Az övé? Nem tudja, mire vállalkozott. Szegény, már előre sajnálom!
- Te mondtad, de akkor ezt ne is felejtsd el. Akkor sem, ha talpig flitterben billegsz a tükör előtt! – ennyire durva elképzelésem nincs a kikészítéséről, de most még van esélye lemondani az élvezetről, hogy azt adok rá, amit csak akarok.
- Ó, igen, a keringő! – és milyen igaza van, nekem már ki is ment a fejemből, de ez jóóóó! Nagyon jó. Majd megkérek valakit, hogy videózzon, ahogy az enyhén identitás zavaros jelmezbe bújt Sebyvel végiglejtek az aktuális butikon. Esélytelen, hogy ne kerüljön fel a netre!
- Én tartom a szavam, ha te is! – mondom, és nyújtom felé a kezem, hogy akkor ezt tegyük is hivatalossá. Elég a kézfogás, már csak azért is, mert nincs nálam hivatalos nyomtatvány az ilyen jellegű szerződésekhez. Nem mintha másmilyen lenne…
- Hidd el, most nincs értelme belemennem, majd máskor. Most amúgy is jó a kedved, majd akkor elmesélem, amikor kicsit nagyobb szükséged lesz egy egészséges röhögő görcsre. – rákacsintok, mert ez a sztori tényleg olyan, hogy a legmélyebb depiből is kirántana egy embert.
- Jó rohadék? Kicsit paradox kijelentés, de értem, amit mondasz. – bólogatok őrülten vigyorogva, mert hát cseles, nagyon cseles a fiú!
- Én nem menekülök sehova, nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen! – nevetek, mert most szerintem semmivel nem tudna kiakasztani. Na, jó, vannak elképzeléseim, de nem adok neki ötleteket. Ha elég kitartó, és ki akar készíteni, akkor meg fogja tudni oldani, de erősen kétlem, hogy ez lenne a célja.
Tökre rám hozza a frászt, de vele nevetek, mert én vagyok a hülye, hogy ennyire meglepődtem. Jó lesz ez, néhányan már most úgy néznek ránk, mintha legalábbis egy másik fajhoz tartoznánk. Olyanok vagyunk, mint két rossz gyerek, de szerintem ez tök jó. Nyilván a többi, mezei felnőtt utas nem tartja annyira viccesnek, de őket meg leszarom, ez most a mi utunk!
- Na, majd kiderül, erősen fogok figyelni! – mondom, és komolyan is gondolom, mert most már veszettül érdekel, hogy van-e bármi őrültsége utazás közben. Ha van, meg fogom találni, ha meg nincs, akkor kitalálok valamit.
- Pszt! Figyeld! – kicsit megbököm a könyökömmel és a fejemmel a gép másik oldalán ülő pasi felé intek – Az előbb olyan csúnyán nézett felénk. Szerinted mi a sztorija?
Imádok ilyet játszani; ráböksz valakire, megfigyeled, és próbálod kitalálni, hogy miért van ott, miért csinálja, amit csinál, stb.
- Minden érdekel, csak hát nem tudom, mi az, ami belefér. Az Eiffel torony alap, ott lesz az esküvőnk, emlékszel? – nézek rá jelentőségteljesen, de közben ráng az arcom a visszafojtott nevetéstől – Meg olyan helyekre vigyél inkább, ami nem a tipikus turista célpont, azokat meg tudom nézni a képeslapokon is.
Szeretném az igazi Párizst látni. Nem a naptáras, filmes, képeslapos Párizst, hanem az igazit, ahol nem hemzsegnek a külföldiek, ahova a helyiek járnak, amit a festők szeretnek megfesteni, ilyenek. Számomra ez az érdekes, és nem a híres helyeken való verekedés, hogy tudjak egy olyan képet csinálni, amin nincs ember – mert hát ez az, ami lehetetlen ugyebár.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 24 2014, 01:32

-Úú... kifogom égetni a szemed a csillogással, nem félsz? Ragyogó személyiségem végre küllemileg is csillogni fog, de izgi! - Kacagok fel, mert nagyon durván hangzott ahogy kimondtam.
-Szerintem életed legjobb keringője lesz, remélem fölülmúlja az érettségi bankettedét! - Vigyorgok, az a lányoknál, általában persze, fontos dolog.
-Én mindig! - Fogom meg határozottan a kezét, igen, ez az egyetlen helyzet, amikor nővel is hajlandó vagyok kezet rázni. Fogadás kapcsán, vagy üzlet lepecsételésénél.
-Hmm, jól van, majd emlékeztetlek, hogy van egy joly-jokered nekem! - Vigyorgok, kétlem, de az esélyt megadom.
-Imádom a paradoxonokat, nem mondtam még? - Nevetek, amúgy ez igaz.
-Huhaaaa! - Nevetek, micsoda fenyegetés, kedvemre van!
-Azta, szerintem a végén úgy feltérképezel, hogy te oktatsz majd ki hogy azt bizony nem úgy szoktad csinálni Sebykém, a-a, hova gondolsz, csináld rendesen! - Nevetek, főleg milyen komolykodva mondta.
-Hmm? - Hajolok közelebb, rábök egy pasira. - Szerintem irigyel, de rohadtul milyen jó nővel vagyok, hogy én meg tudlak nevettetni és neki sosem sikerül az ilyesmi... lehet az asszony is csak a remek palacsintája miatt van még mindig megtartva, amúgy már a "levest is szürcsöli". Most meg örül, hogy a munka elszólította. Talán talál egy könnyed vérű francia lánykát magának, ki tudja... kiélheti vámpírfanatizmusát és romantikus énjét. - Vigyorgok, olyan savanyú a képe, de én csak vigyorgok, ejj, nem megy ma az együttérzés azt hiszem. Elvégre megyünk Párizsba, az élet szép! - Szerinted? - Kérdezem meg, szerinte miért morcos.
-Óó, a gyönyörű naplementés esküvő, a gyűrűd még nem is láttad! - Vigyorgok rá, fejemmel kicsit az övének dőlve, de romantikus! - Jól van, rengeteget sétáltam, sok szép épületet és kertet láttam, meg szórakozó helyet is tudok, ha érdekel egy jó kis francia buli... - Vigyorgok, szerintem kedvére lenne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 24 2014, 12:10

- Majd veszek fel napszemüveget… - kacagok, mert látom magam előtt valami flitteres giccses cuccban – Vagy hegesztő maszkot, attól függ, mennyire csillogsz.
Hajamba túrva fogom a fejem, mert már előre tudom, hogy nagyon durva jelenet lesz. Az egy dolog, hogy nem egy szettet fogok ráadni, hanem legalább kismilliót, és majd abban keringőzök vele, amelyik a legdurvábbra sikerül, de van egy sejtésem arról, hogy mennyire leszünk hülyének nézve a boltban.
- Csak óvatosan! Azt elismerem, hogy a legszórakoztatóbb lesz, de hogy a legjobb-e… - játékosan fenyegetem az ujjammal, hogy ne bízza el magát. Nagyon sokszor pörgettek már meg, és volt néhány egész kellemes is köztük, így nem vagyok benne biztos, hogy a „legjobb” jelzőt neki adnám-e. – A végzős bálét biztosan felül fogja múlni, ehhez kétség sem férhet!
Jesszus, hogy az milyen tré volt! A srác, akivel mentem, nem tudott táncolni, de persze nem is nagyon akart, mert csak az volt a lényeg, hogy mutogassa a haverjainak meg az „ellenségeinek”, hogy én bizony mellette vagyok. Akkor nagyon zavart, ma már csak röhögök az egészen.
Kezet rázunk, és rá kell jönnöm, hogy még soha nem fogott velem kezet. Szorítása határozott, mégsem túl erős, és közben a szemembe néz, ahogy azt illik. Ki tudom olvasni a tekintetéből, hogy komolyan mondja, tartja a szavát.
- Helyes! – biccentek, és magamban már dörzsölöm is a tenyerem.
Tudomásul veszi, hogy a kórházat nem ma szerettetem meg vele, de figyelnem kell, mert láthatóan mindent megjegyez, szóval ezt is fel fogja nekem emlegetni, ahogy a keringőt is.
- Nem, nem mondtad, de van egy olyan érzésem, hogy előbb utóbb kiderült volna. – vele nevetek, már magam sem tudom, éppen min.
- Igen? Így szeretnéd? Sebykém… - játékosan megrángatom a fürtjeit, miközben csücsörítve felé hajolok, mint ahogy a nagyik szokták, vagy a dadusok, vagy nem tudom. Aztán persze elröhögöm magam, elengedem és hátradőlök a székemben.
- Hmm, nem is rossz. – bólogatok, mert látom, értem, miért mondja – Szerintem meg veszekedett az asszonnyal tegnap, jól le is itta magát, és most veszettül másnapos. Párizsba pedig egyértelműen a szeretőjéhez utazik, üzleti útnak álcázva az egészet, de szerintem a felesége nem hülye, és talán pont ezért veszekedtek tegnap… Ami biztos, hogy szúrja a lelkét, hogy mi ilyen vidámak vagyunk!
- Juuuuj, megvan a gyűrűm? Mutiiiiiiiii! – fejhangon visítva, affektálva adom elő a jelenetet, közben tapsikolva felé fordulok, ezzel az egésszel újabb rosszalló pillantásokat gyűjtve be. Őszintén remélem, hogy annyira már ismer, hogy ezt nem veszi be, hogy tudja, hogy csak szívatom a népet.
- Szerintem csináljuk az egészet spontán módon. Elindulunk, aztán majd lesz valahogy! – megvonom a vállam, mert igazából konkrét elképzeléseim nincsenek. Amit érdemesnek tart arra, hogy megnézzük, azt megnézzük, aztán a többi majd alakul.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 24 2014, 13:53

Felnevetek a hegesztőmaszkon.
-Ez amolyan szexis csillogás lesz, semmi sem ment tőlem majd! Ellenállhatatlan leszek! - Viccelődöm, eszembe jut a "vámpíros" film amit meg akar nézetni velem, jobban nevetek.
Vigyorgok, nem adja könnyen a legjobb jelzőt a keringőre, megértem. Bár a keringőzés, főleg az angol, az megy. A bécsi egy fokkal nehezebb, de még azt is megoldom. Más táncba már lehet belesülnék.
-Igazán? Miért, nem volt jó? - Lepődöm meg, akkor a minimum, hogy ez jó legyen.
Kezet rázok vele, sorsom eldöntetett, legalábbis egy része. De nem bánom, mókás lesz.
-Igen, valószínű, lehet minden kis titkommal lebukom ez alatt a hétvége alatt mon Dieu! - Nevetek, kétlem, de megeshet persze.
Röhögök én is hogy Sebykéz és húzza a hajam, micsoda dorgálás! Kár hogy komolyan venni nem tudom, akkor lehet hatása is lenne, bár így is van, jó kedvem lesz. Mondjuk eddig is az volt de úgy mondom, nem szegi a kedvem cseppet sem.
-Na igen... elvégre jegyesek vagyok, imádjuk egymást... tök egyértelműen lejön! - mondom neki nevetve, bár halkabban ugye, elvégre ez a pasi és a gép mit szűrhet le? Gondolom ilyesmit, szórakoztat a dolog.
A gyűrű említésére előadja a szőke értelmiségit, de nevetnem kell, látom hogy az emberek azt latolgatják, vajon hogy lehetne rávenni a hostest, hogy rakjon altatót az italunkba úgy negyed órán belül.
-Jaj drága egyetlen szerelmem, hát elrontanám az egész varázsát, hát a szerelem városában mutatom meg ez nem is kérdés, ne légy türelmetlen életem! - Mondom némi dorgáló élt csempészve a némileg hangosabb hangomba, de úgy vigyorgok mint a fakutya. - Na adj egy csókot! - Vigyorgok rá, de csak idekívánkozott, ha nem csókol meg, vagy csak úgy tesz is elég, játszunk, ez szórakoztat. - Kárpótlásul egész úton szórakoztatlak majd, jóóóó cicám? - Ezt már az utolsó idgszálak eltépése végett teszem hozzá. Még szerencse hogy fegyvert nem lehet repülőre hozni, khm.
-Jól van, nekem az tökéletes! - Már hogy a fenébe ne lenne az! Imádok csak úgy csavarogni.
//Ha nem gond a repülő út hosszú, kicsit ugrok xDDD//
Mivel egész úton pörgök és fáradság jelei nem mutatkoznak rajtam, így aludni nem fogok. Szóval ha Elee benne van, akkor játszom vele tovább ezt a "na ő miért van itt" játékot, meg mesélgetek neki pár kínos vagy vicces repülős sztorit, elvégre akad. Persze ha mégis aludna, olvasna, akkor csendben elvagyok (tudok olyat is, hoppá!).
Mikor már Franciaországnál vagyunk azért invitálom az ablakhoz, hogy mutassak neki pár szépet, mert fentről jól látni a tájat. Szép lankás, máshol a városok gyönyörűek, mindjárt ott vagyunk, le sem lehet vakarni a vigyort a képemről.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 24 2014, 19:28

- Semmi? Biztos vagy benne? És ha napszemüvegre veszem rá a hegesztő maszkot? Az sem fog semmit használni? – cukkolom kicsit, de már kezdem érezni, hogy be fog görcsölni az arcom a nevetéstől, és tuti a rekeszizmom is napokig oda lesz a sok röhögéstől.
- Nem, nem mondhatnám, de mindegy. Rég volt. Túl rég… - elfintorodom, mert nem szeretek számolni. Öregszem, és ez ellen senki sem tehet semmit.
- Aha, és én mindent tudni fogok rólad! – elvigyorodom. Nem vagyok benne biztos, hogy az összes mocskos kis titkát ismerni akarom, de azért jó lenne megtudni róla egy keveset. Vagy inkább sokat.
A dadusos játék tetszik neki, megtartom, majd ezzel fogom égetni az utcán is, kíváncsi vagyok, akkor mennyire fog röhögni. Aztán belekezdünk a találgatásba. Kivesézzük a faszit, aki olyan csúnyán nézett ránk.
- Igen, ez így van. Annyira imádjuk egymást, hogy nem is tudnánk meglenni egymás nélkül fél percre sem! – elvigyorodom, és a combjára teszem a kezem, miközben veszélyesen közel hajolok hozzá. – Még szerencse, hogy senki nem tudja rajtunk kívül, hogy csak szívatjuk őket! – súgom az ajkára a szavakat, aztán visszahúzódom, és kacsintok felé egyet.
- Jaaaaaj, olyan cukiiiii vagy! – affektálok tovább, mert még adja alám a lovat, hát toljuk neki! – Úgy imádlak, hogy ilyen kis romantikus vagy. – ujjaimat a hajába fúrom, egész közel fészkelem magam hozzá, és amikor csókot követel, istenesen lekapom, had nézzen csak mindenki. – Jóóóó, juuuj, de jóóóóóó! Olyan kis édibédicukorfalat vagy! – ajkamba harapva kell magamba fojtanom a röhögést, de végül sikerül.
Végül még abban is megegyezünk, hogy teljesen rábízom magam abban a tekintetben, hogy mit nézünk meg, és mit hagyunk ki. Mégiscsak jobban ismeri a várost, mint én, ami mondjuk nem nagy kunszt.
//Semmi gond, Sebykém, ugrálj csak! Very Happy//
Felszállás után folytatjuk a kis játunkat, és tippelgetjük, ki mit keres a gépen, hova megy, kihez megy és miért.
- Látod azt a nőt ott? – óvatosan egy középkorú hölgy felé mutatok, és ha bólint, belekezdek: - Szerintem temetésre megy. A régi, lánykori szerelme temetésére. Látod, mennyire kevés smink van rajta? És állandóan törölgeti a szemét, meg az orrát. Mondjuk nincs feketében, de lehet, hogy a férje nem tudott a fickóról, és nem mondhatta meg neki, hogy miért megy ilyen messzire egy halottért…
Aztán, hogy elüssük az időt, sztorizgatunk is, élvezettel hallgatom, nem véletlenül kértem meg, hogy legyen az esti mesélőm, szeretem hallgatni a hangját.
Franciaország fölé érve szinte átmászom az ölébe, hogy ki tudjak lesni az ablakon, és lássam, miket mutogat. A levendula földek, meg a kis falucskák olyan jól néznek ki, igaz, baromi pici minden ilyen magasról, de tuti, hogy gyönyörűek. Egyszer majd kell olyat is csinálnunk, hogy kocsiba pattanunk és bejárjuk a vidéket. Azt imádom, bár az ilyen helyeket mindig csak kamionból láttam, amikor lovat szállítottunk.


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 25 2014, 09:52-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Aug. 24 2014, 23:14

-Semmi... az ilyen halandó földi dolgok nem hatnak a csáberőmmel szemben, ha csillogok! - Röhögök tovább, úristen, szerintem egy életre kiábrándul majd belőlem Elee, szóval... na de sebaj. Vicces lesz! Meg majd Joshnak mutatok otthon képet, vaaagy felrakok a gépére magamról képet ilyen rózsaszín gatyásat... szerintem lefordulna a székről úgy nevetne. Áh, ez bejátszom!
-Dehogy volt az olyan rég, menj már! Csak pár éve lehetett... - Vigyorgok rá, na nekem már régen volt, majd' tíz éve. Igaz, nem vettem rajta részt de akkor volt.
-Legalább egy valaki lesz jeee! - Röhögök, de eszembe jut Phoenix. Vajon kapok sms-t hogy "na, milyen Párizs?". Lehetséges, kinézem belőle... na de majd viszek neki valami ajándékot, nézek valami jót.
Húzza az agyam, bár inkább a többi utas agyát azzal, hogy szerelmünk Rómeóéval és Júliáéval vetekszik, majd beledöglünk úgy szeretjük egymást, de csak vigyorgok a kis akcióján, majd lehunyom a szemem és igyekszem nem hangosan nevetni és közölni amit akarok. Egész halkra sikerül.
-Szerintem most mindenki azt hiszi, tíz percen belül megyünk a mosdóba némi csúszással mind a ketten, egy kiadós repülős-szexre... - Bújok a hajába mintha csókolgatnám de csak nevetek halkan, hogy rosszak vagyunk. És hogy élvezzük!
Hát nagyon nehéz nem elröhögni a következő kis románcos jelenetet, de én nagyon igyekszem.
-Érted bármit életem szerelme, akármit! Párizs úgy is unalmas lenne ha nem tarkítaná a mosolyod! Annyira szeretlek! - De khm, tényleg kapok egy csókot, nem ellenkezem, sőt... szemérmetlen módon viszonzom, mert nagyon jó vele a csók, ki nem hagynám, ha komoly, ha vicc. A hajába is beletúrok, ha tudok.
-Te meg kis nyuszó-muszó, nem bírok nélküled élni! - Hajjj... mennyi ilyet hallottam már és mennyire nem hiszek ezekben, de most nagyon nyelem vissza a röhögést, hogy a vigyor a szerelmes megrészegülés álcája maradhasson.
//Köszi nyuszi-muszim XDDD//
-Hmmm, vagy csak örökbe fogadott egy állatot az állatkertből és most megy elbúcsúzni mert visszaengedik a vadonba, nehezen dolgozza fel, hogy volt nincs állatka. Mondjuk egy pingvin. Szomorú... - Adom elő letört hangsúllyal. Na jó, ezt nem gondolom komolyan, de az övé nagyon tetszett, ezt mondom is neki.
Nevetek, hogy ennyire idemászik az ölembe, mondom üljön bele ölembe, úgy kényelmesebb. Persze lehet a szabályzat tiltja, de nem baj. Azt is mutogatom neki hogy merre megy a tour de france, egy része látható így, szerintem nagyon szép.
Aztán mikor megérkezünk vissza kell másznia, de én csak vigyorgok és sugdosom neki, hogy nézze az emberek fejét, hogy mennyire várják már, hogy megszabaduljanak tőlünk, szerintem ennyire még sosem akartak Párizsba megérkezni mint most.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Aug. 25 2014, 23:37

Forgatom a szemeimet, hogy hát semmi nem elég neki, de majd azt én azért megnézem, hogy mennyire fog csillogni-villogni a személyisége, amikor úgy beöltöztetem, hogy azt még Elvis is megirigyelné. Mert mint tudjuk, a király nem halt meg. Többen is látták Vegasban, ráadásul képes egyszerre több helyen is megjelenni!
- Hidd el, repül az idő, és én minden perccel öregebb leszek. – legyintek, de mosolygok. Na meg persze nem csak én öregszem, mindenki ebben a csónakban evez, csak hát nem mindenki vallja be.
- Örömmel leszek az egy valakid. – nevetek, aztán a szám elé kapom a kezem, ahogy leesik, ezt másképp is lehet érteni – Már az, aki mindent tud rólad, na!
Van egy olyan érzésem, hogy szétcincálom kedves utastársaink idegeit. De ebben azért Ő is vastagon benne van, szóval majd ketten halunk hősi, vagy inkább mártírhalált. Szinte biztos vagyok benne, hogy még a légi kísérők is örömmel félrenéznének, amikor valaki elnyisszantaná a torkunkat. Micsoda szerencse, hogy nem lehet semmi gyilkolásra alkalmas eszközt felhozni a gépre!
- Miért, nem megyünk? – nézek rá tettetett csodálkozással, de ezt már persze nem bírom ki nevetés nélkül. Próbálom visszafojtani, de ettől csak idióta vihogás lesz belőle. Ez mondjuk legalább illik a szerepemhez.
Megcsókolom, mert nem vagyok szívbajos, de bármennyire is jól csinálja, amit csinál, azért összefacsarodik a szívem, mert eszembe jut, hogy rám otthon a jövő héten egy randi vár. De ezt nem lehetett kihagyni, és ezt még megmagyarázni is hajlandó lennék. Kétségtelen, hogy Ő is élvezi a kis játékunkat, de ezt azért majd egy nyugodtabb pillanatunkban le kell tisztáznunk. Vállára hajtom a fejem, ahogy becézni kezd, és a nyakába fúrom az arcom, hogy ne visítsak a röhögéstől. Ez annyira durva, és beteges, hogy nem bírom tovább, de félek, ha kiadom magamból itt és most, akkor Párizsban már egy kényszerzubbonnyal fognak várni…
- Semmi sem lehetetlen. – bólogatok komolyan, de azért elég abszurd sztorit kanyarít a nőhöz. De legalább elismeri, hogy az enyém találó. A gond az, hogy általában nagyon közel szoktam járni az igazsághoz ebben a játékban, és most is összeszorul a mellkasom, ha arra gondolok, mi van, ha igazam van? Sajnálni kezdem a nőt, és inkább témát váltok.

Franciaország fölött szinte átmászom az ölébe, fel is ajánlja, hogy üljek át, de nem akarom tovább tépázni szerencsétlen tudatlanok idegeit körülöttünk. Csoda, hogy még nem lincseltek meg minket, nem most kéne túlfeszíteni a húrt náluk.
A gép rázkódva fékez a betonon, és én a helyemen fészkelődve várom, hogy a vasmadár beguruljon a kis kukac mellé és megálljon. Én akarok lenni az első, aki leszáll, még ha tisztában is vagyok vele, ez bizony lehetetlen. Túlpörgött kislányként pattogok, amikor végre elindul a sor a széksorok között, és pontosan tudom, hogy megvan az esélye annak, hogy simán mindenhol előre engednek minket, csak szabaduljanak tőlünk. Kapunk egy pár félreérthetetlenül rosszalló, szinte gyilkos pillantást, de ma minden lepereg rólam, mert végre itt vagyunk. Nem is vagyok fáradt, legalábbis nem érzem magam annak, csak azt tudom, hogy rá kell gyújtanom minél hamarabb, mert megőrülök. Biztos ez is rátesz egy lapáttal az elmebajomra.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Aug. 26 2014, 00:41

-Igen igen, de ráérsz akkor aggódni, mikor az ötéves kori emlékeid jönnek vissza kristály tisztán, addig felesleges. - Vigyorgok, azt mondják öreg korban mindenre visszaemlékszik az ember, amíg nem emlékszik mindenre vissza addig nem is öreg. Vagy valami ilyesmi, én most sem érzem magam annak, fura hogy ő valamelyest is annak érzi magát.
Nézek rá, hogy mi ez, felkérés keringőre, romantikus eljegyzési szöveg? De nevetek, tudom hogy nem úgy értette.
-Aham, persze, persze, tudom, hogy a nagy Ő címre pályázol bogaram, légy egy kicsit szerelmetesebb, csókolj sokat és akkor ki tudja! - Nevetek, csak viccelődöm, ennyi nem lenne elég hogy beleszeressek. Nem is tudom mi kéne hogy én egy nőbe beleszeressek... na mindegy, ha Elee mindent megtudott rólam, akkor majd megkérdezem, legyen belőle előnyöm, hmm? Talán meglepi a kérdésem, éreztetem nem is kell válaszolnia, csak érdekel.
-Te voltál már szerelmes? - Ha nagyon hasonlítunk és volt, akkor lehet mégiscsak tudná nekem a választ, bár ha ennyire hasonlítunk, gondolom nem volt... talán kiderül.
-Mehetünk.... gépen még nem csináltam, ó vedd el a repülőn szexelés szüzességemet Elee! - Röhögök én is vele, de lassan azon, hogy ő hogy nevet, ez kész! Az hogy mindenki gyilkosan néz ránk hidegen hagy, a könnyeimtől lassan nem is látom. Mondjuk az egyik hostes odajön és csendre int minket, bocsánatot kérek és szépen pislogok, mivel nő, hátha meghatom.
Megcsókol, egyelőre nem érzem hogy bármi nyomná a lelkét ezzel kapcsolatban, így könnyedén csókolom meg én is, majd hozzám bújik, én a hajába nevetek, ahogy átkarolom és csókolgatom, röhögök én is. Basszus, Eleevel összezárnak röhögésben halok meg... durva. Komolyan mondom bemutatom Joshnak, hárman, ha Josh el bírja engedni magát, kiröhögjük magunkat a világból!
-Ez igaz, csak az hogy szűzen haljunk meg... - Mondom komolykodva, összepréselt szájjal, mert hát bizony az nehezen esik már meg velünk. Aztán témát váltunk, de látom valami elvette a kedvét, így nem bánom.

Nem is tudom melyikünk zsong jobban, ő vagy én, hogy végre célt értünk, de én is pörgök vele, mihamarabb lejutnék, én észre sem veszem az utálkozó pillantásokat, mivel Párizs!!! Ahogy leteszem a lábam a repülőből átkarolom Eleet vidáman, rettentő boldog vagyok.
-Olyan jó hogy eljöttél velem, de komolyan, ezt egy párszor még elmondom majd, bocs! - Vigyorgok rá mint a tejbe tök, de ha egyszer már több éve sóvárogtam ezért? Haladunk is a csomagokért, mint mondtam viszem az övét is, kinn látom rágyújt.
-Hosszú volt az út mi? Szerintem a fele repülő sírva könyörgött magában egy szálért, hogy legalább az megnyugtatná őket kicsit! - Nevetek, én most nem kívánom, mivel nem vagyok ideges vagy fáradt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Aug. 27 2014, 00:33

- Ó, ebbe még így soha nem gondoltam bele… - nevetem el magam. De lehet benne valami, ezt is megtartom magamnak, mint ahogy annyi jó szöveget lenyúltam már.
- Ne viccelj, egyértelmű, hogy csak arra várok, hogy végre térdre ereszkedj, és megkérj! – megütközve nézek rá, hogy ez miért nem egyértelmű neki. – Igeeen? Neked csak ennyi kell a szerelemhez? – nevetek, elég sekélyes lehet az érzelmi élete, ha komolyan gondolja. Mondjuk simán kinézem belőle, hogy ez is csak jól elsütött vicc.
- Voltam, egyszer nagyon régen… - meglep a kérdéssel, és el sem gondolkozom, mielőtt válaszolok – De nem volt szép vége, azóta meg… Hát, kerülöm az ilyen helyzeteket, mint a tüzet. – savanyú mosolyra húzom a szám, mert persze vágyom rá, de félek is tőle. Nagyon csúnyán törtem össze magam, és az az érzés nagyon nem hiányzik. De elbizonytalanodom, mert Josh mellett valahogy meg tudok feledkezni ezekről a negatív élményekről.
- Nem-e? – nézek rá nagy szemekkel – Azt hittem, már mindent kipróbáltál. – de persze ráz a nevetés, mert kedves, hogy nekem adná a szüzességét, már ami a magaslati szexet illeti. Mindenestre jó jelnek veszem, hogy könnyesre nevette magát. Jó hétvégénk lesz! Elkomolyodok, amikor az egyik csini stewardess csendre int minket, de amikor ellép mellőlünk, kitör belőlem a röhögés.
- Basszus, ez annyira ciki… - kapom a szám elé a kezem, és a támlának döntöm a fejem, szorosan lehunyom a szemem és próbálom összekapni magam. Mélyeket lélegzem, de minduntalan mosolyra görbül a szám.
A csók után a nyakába fúrom az arcom, együtt ráz minket a röhögés, és kétségtelen, hogy elég lesz a játékból, lassan már tényleg keresztül szúrnak minket a gyilkos pillantások.
- Attól függ, milyen szüzességre gondolsz… Az előbb arról volt szó, hogy van még mit elveszítened. – emlékeztetem, hogy épp az imént kért meg rá, vegyem el tőle azt, amije van.

Szinte nyílik előttünk a tömeg, akik velünk utaztak, azok csak úgy spriccelnek az utunkból, csak minél előbb minél távolabb kerüljenek tőlünk. Átkarol, én is hozzábújok és röhögve, kacsázva haladunk a kígyózó gumiszalaghoz, hogy megszerezzük a csomagjainkat.
- Nyugodtan. Te meg majd azt hallgatod, hogy mennyire örülök, hogy elhívtál. – mosolygok rá, mert mindig is vágytam ide, de még soha nem volt ilyen jó lehetőségem. Bűn lett volna kihagyni.
Megkaparintjuk a csomagjainkat, és kilépünk a friss francia levegőre. Gáz vagy sem, azonnal rágyújtok. Jólesően tüdőzöm le a füstöt, és lassan fújom ki.
- Bocsi, ilyen egy függővel átutazni a fél világot… - bocsánatkérően mosolygok rá, de hát bármilyen jól is szórakoztunk a hosszú úton, a szervezetem már rendesen sikítozott egy adagért. Körbepillantok, és sok ismerős arcot látok a hamutálak környékén – Azt hiszem, kikészítettünk egy pár embert. – súgom felé, és körbeintek a kezemmel. Most már viszonylag legálisabban gyilkolászhatnának meg minket, így már nem akarok túl nagy feltűnést kelteni, de azért lássuk be, nem mindenki tud kiidegelni egy egész repülőt!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Aug. 27 2014, 01:13

-Nem? Akkor hajrá, mindjárt nagyon fiatalnak érzed magad! - Nevetek vele, amúgy ő tényleg fiatal, nem kell aggódnia.
-Ahh, de ezért jöttünk neeeem? - Vigyorgok rá, vajon ha megkérném, de úgy komolyan, mit reagálna? Úgy megnézném a fejét de én ilyennel nem poénkodom.
-Nem, alap hogy szeressen mosogatni és mosni, legyen a szenvedélye! Egy mosogatónőt kéne elvennem... - Mondom elmerengve, majd röhögök, csak viccelek. Egy mosogatónő amúgy is, ha hazajönne szíjat hasítana a hátamból ha itthon is dolgoznia kéne...
-Értem... de honnan tudtad hogy az vagy? Akkor tényleg mindenki más megszűnik meg ilyenek? - Talán vagyunk annyira jóban hogy meg merjem kérdezni, de érezni nem felkavarni akarom ezzel csak érdeklődöm honnan tudta hogy az, főleg ha el tudja kerülni a dolgot. Akkor tudja mit kerüljön el, mik az előjelek... gondolom én. Sosem voltam szerelmes, fogalmam sincs. Másokon látva meg okosabb nem leszek. De ha kicsit is mutatja hogy ne fárasszam vagy zaklassam ezzel rögtön jelzem hogy nem fontos.
-Ezt pont nem... szégyen! - Röhögök, tényleg, hogy maradt ki? El kellett volna csábítani valami csinos légi kísérőt egy gyors menetre, vagy lassabbra, attól függően milyen hosszú az út, hmm.
Jön is egy, fél percig bírunk csöndben maradni, talán annyi sincs... nem jött össze neki.
-Szerintem vicces... - Röhögök, én nem fogom vissza magam, örülök hogy boldog vagyok, hogy nevetek, sokáig nem volt benne részem, hát bepótolom az elveszett időt, Eleevel nem nehéz.
-Hmm, bölcs vagy előrelátó... - Vigyorodom el, nyert, tusé!

-Akkor jó! - Vigyorgok, mert tényleg nem szűnik ez az állapot, de ha még az idegein sem táncolok a lelkesedésemmel külön jó!
-Nem baj, remélem eltereltem a figyelmed a hiányáról! - Mosolygok, tényleg kellemetlen lehetett neki. Körülnézek a szavaira, majd gonoszul szólalok meg. - Imádkozzanak hogy ne vasárnap szóljon a jegyük visszafelére, velünk. - Röhögöm el magam, belém bújt a kisördög.
-Gyere... szerintem osonjunk el... - Jegyzem meg azért mert nem szeretném ha tettlegességig fajulna egyesekben a harag.
-Na mire érzel magadban erőt? Csak egy ebédre, vagy előtte ha letettük a csomagokat menjünk is nézelődni? Vagy ma csak pihenjünk és ejtőzzünk, pakoljunk ki kényelmesen, majd holnap vesszük nyakunkba a várost? - Érdeklődöm, kibírom ha csak pihenünk, de látszik, nekem bármire van energiám jelenleg. Olyan izgatott vagyok mint egy kamasz az első házibuliján.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Aug. 27 2014, 14:09

Igazán kedvesen hívja fel a figyelmemet arra, hogy korántsem vagyok vénasszony. Tényleg, nem is tudom, Ő hány éves…
- Igazán? Szerinted mennyi vagyok? – nézek rá, huncut mosollyal, mert ez az a téma, amitől egyesek félnek. Én sem szeretek vaktában tippelgetni, mert mi van, ha megsértődik a másik?
- Én nem tudom, te miért jöttél… Én azért vagyok itt, mert elhívtál. – mondom vigyorogva, mert hát az biztos, hogy ha megkéri a kezemet, akkor röhögő görcsöt kapok. Nagyon jól elvagyunk egymással, de az teljesen egyértelmű, hogy semmi komoly nem működne köztünk. Az egész esküvőt végigröhögnénk…
- Ja, kérem, hogy ilyen elvárásaid vannak. Így mindjárt más! Így már értek mindent. – kacagok, mert ha talál ilyet, szóljon nekem is, megnézném.
- Hú, basszus, nem tudom… - el kell gondolkodnom, hogy mi is az a szerelem. Egyáltalán nem bánom, hogy rákérdezett, van mit átgondolnom, és most legálisan vájkálhatok a saját lelkemben – Hát, nem biztos, hogy ez egy általános dolog… Úgy értem, én akkor tizenhat voltam, ma már biztosan másképp élném meg ugyanazt a helyzetet. Meg… Szerintem nem lehet kétszer ugyanúgy szerelmesnek lenni. De az biztos, hogy ha nagyon oda vagy valakiért, akkor csőlátásod lesz. Már úgy értem, hogy látod a többi pasit is, persze, talán még meg is fordul a fejedben, hogy helyesek, de a jelzéseket nem tudod dekódolni. Nem érzed, ha nyomulnak rád, azt sem érzed, ha flörtölsz velük, mert egyszerűen nem szándékos… - megvonom a vállam és tanácstalanul nézek rá – Ez így nagyon kínai?
És akkor én most hogy is vagyok? Hol van Josh ebben a történetben? Szerelmes vagyok? Vagy csak tudnék az lenni? Egyáltalán tudok én még bárkiben is úgy megbízni, hogy megengedjem magamnak a szerelmet? Ááááá, káosz van a fejemben!
- Tudod, nagyon csúnyán elbántak velem, azóta meg… Azóta vagyok ilyen. Inkább én vagyok az, aki szíveket tipor, csak hogy védjem magam. Ez így kimondva nagyon gáz… - elhúzom a számat, és egy kicsit beharapom az ajkam. Nem szoktam így megnyílni, főleg nem pasiknak és főleg nem ennyi idő után. De Seby más, azt hiszem mindketten tudjuk, hogy köztünk soha nem lesz több barátságnál. Egy jó barátságnál.
Aztán elkanyarodunk, témát váltunk, újra röhögünk, ahogy a repülős-szex kerül szóba, de hamar ránk szólnak. Igaz, hatástalan az intés, úgy visongunk, mint két cukortól felpörgött óvodás. Az út hátralévő része is remekül telik, hol ránk szólnak, hol nem, de a vége felé már felfogja mindenki, hogy hiába minden, két bolonddal nem tudnak mit kezdeni, el kell viselniük. Sokuk bedugja a fülét, vagy alvást színlel, bár kétlem, hogy nyugodt álmuk lenne.

Jaj, nagyon jó érzés, ahogy a nikotin lomhán szétárad a testemben. Ilyenkor tényleg drogosnak érzem magam. Legszívesebben egyszerre kettőre gyújtanék rá, de nem akarom nagyon elborzasztani Sebyt.
- El, ne aggódj. Ha egyedül jöttem volna, vagy nem szórakoztunk volna ilyen jól, már az út felénél hiszti rohamban törtem volna ki. – mosolygok rá, megnyugtatásképpen, hogy nagyon hálás vagyok, amiért elterelte a figyelmem.
- Á, mindegy, ha meglátnak minket a reptéren a megfelelő sorban állni úgyis átrakatják a jegyüket egy másik járatra. – legyintek, és gonoszul vigyorgok. Aztán elnyomom a cigit és bólintok, hogy mehetünk. Hátamban érzem a kemény pillantásokat, de tuti, hogy a szétcincált idegű utasok még legalább két ciginyi előnyt adnak nekünk.
- Hát, szerintem pakoljunk le, nem kéne az összes cuccot keresztülrángatni a városon… Meg én díjaznék egy jó zuhanyt például, de utána mehetünk, amerre akarsz, én mindenben benne vagyok! – ránézek, és érzem, ahogy süt belőle az energia. Átragad rám is, én is pörgök, nyakamat nyújtogatom, forgatom a fejem, igyekszem mindent egyszerre látni, beszívni az élményt, meg úgy mindent.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Aug. 27 2014, 14:53

-Nem lehetsz sokkal fiatalabb nálam... 24? - Valahogy idősebbnek gondolom, főleg hogy a versenyszférából már "kiöregedett" elmondása szerint. Nem félek hogy megsértődik, azért annyira nem szoktam mellé lőni, vagy ha mégis... remekül engesztelek!
-Szóval miattam vagy itt awww... - adok ki hülye olvadozós hangot, tudom, hogy nem ezt mondta, de így viccesebb!
-Jah, mit gondolsz miért vagyok szingli? - Röhögök, bár ezen egy pillanatra elgondolkodom. Tényleg válogatós vagyok, noha nem mosogatónőt keresek. Na mindegy.
Kérdezek a szerelemről, mert talán ő találóbban megfogalmazza nekem, mint mondjuk más, romantikusabb nők vagy férfiak. Hagyom gondolkodni, mert úgy érzem nem bántottam meg a kérdéssel.
-Hmmm... - ingatom a fejem, beljebb nem lettem. - Nem, a kínai érthetőbb. - Mosolygok rá. - Nem fontos, csak érdekelt. Mindenki azt mondja a szerelem olyan alap dolog. De én még nem éreztem sosem és gondoltam hátha mégis csak nem olyan erősen. De szerintem akkor nem. - Én mindig éreztem a lányokon ha flörtölnek velem, csak akkor nem ha engem nagyon nem érdekelt a dolog. De akkor a tudtukra is adtam, hogy nem vagyok olyan állapotban. Ez mondjuk a Henryt ápolós időszakomban volt...
Elmosolyodom, de kedvesen, nem kinevetően.
-Sok haverom, nők, fiúk vegyesen, akik nekem panaszolták el ha megcsalták őket, elhagyták őket... vagy csak szimplán féltek ezektől mondták hogy nem akarnak megint szeretni. Mai napig. De... egy srác egyszer azt mondta, meg is jegyeztem, mert srác volt, nagyon szerette a barátnőjét, mindig szívatott azzal, hogy nőzöm, szóval azt mondta, hogy sosem fogok igazán élni így. Ha nem leszek szerelmes, nem lesz csak egy nő az életemben. Mert az sokkal maradandóbb és szebb, mint az én kis kalandjaim. És a csalódások ellenében is megéri, még ha én nem is csalódok sosem. Nem tudom igaza van-e, mert én egyelőre jól megvagyok így. De velem sosem bántak el, én nem ezért vagyok ilyen. Te tényleg ilyen vagy? - Nem bántásból kérdezem, inkább azért, mert lehet neki ez így nem is annyira kielégítő. Lehet ha fixre lenne valakije, akiben képes megbízni jobban járna, elfelejtené a sérelmeit. Vagy csalódna megint, necces. Elvégre ahogy elnéztem Henry sem olyan mint én, noha rákényszerült ilyennek lenni. Jodie nagy csalódás volt neki, láttam rajta. Remélem azért nem szegte kedvét teljesen...

-Húha... azt hiszem, büszke lehetek magamra... - pislogok rá majd nevetek, nem hittem volna ennyire függ a nikotintól.
-Ez igaz! Vicces lenne ha visszafelé csak mienk lenne a gép! - Nevetek, álom álom, de azért kiélvezném, az fix.
-Persze az alap, csak hogy utána! - Nem lehet lelőni... - Okés! - Hamar beleegyezem, mert kedvemre van a válasza. - Fogok egy taxit.
Azzal valóban keresek egyet, úgy gyorsabb, meg kicsit odébb van a szállás a reptértől. Bepakolok, fecsegek franciául, majd nevetek az egyik kérdésén a sofőrnek, beülök hátra Elee mellé.
-Megkaptam hogy olyan boldog vagyok, jön a gyerek vagy igent mondtál? Mellettem azt hiszem pasizni nem fogsz tudni, bocs! - Vigyorgok, remélem nem bánja, de rettentő boldog és lelkes vagyok, nem bírok visszavenni az érzetből.
-Hmmm, menjünk el nagyobb sétára, tudok egy jó éttermet, odáig meg bejárhatnánk a belvárost mit szólsz? Szereted a belvárosi sétákat? - Kérdezgetem, aztán ha megjövünk valóban egy egyszerűbb, de kellemes szállodába invitálom. Ki is kérem a kulcsokat, városra néző szobát kértem, hogy lássa reggel milyen Párizs, ha akarja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Aug. 27 2014, 23:24

Figyelem az arcát, ahogy elgondolkodik, hány éves is lehetek. Tudatosan, vagy nem, de támpontot ad, hogy én hova tippeljem az Ő korát, mert azt mondja, „nem sokkal”. Megmosolyogtat a tippje, ezen nincs mit megsértődni, de persze nem hagyhatom ki, hogy szívjam kicsit a vérét.
- Micsodaaaa? Ilyen szarul nézek ki??? – hátrahőkölök és nagy szemeket meresztve pislogok rá. Figyelem minden rezdülését, de persze nem bírom sokáig, elnevetem magam, az arcára fektetem a tenyerem és mosolyogva elárulom magam: - Ne izgulj, Sebykém, nem lőttél nagyon mellé, csak két évvel néztél idősebbnek. Az meg belefér.
Ha megkérdez, én is tippelek valamit, de nem fogom az orra alá dörgölni, hogy szerintem mennyinek néz ki.
- Nem, nem, félreértettél! – hevesen rázom a fejem – Nem miattad, csak általad. Tudod, igazából tökre nem érdekel, hogy mit szövegelsz itt mellettem, csak túl akarom élni az utat, és látni a várost. Hátha valaki térdre borul előttem az Eiffel torony előtt… - utolsó mondatom remélem, elég célzás arra, hogy megint és újra csak lehetőséget adott rá, hogy Drakulinát játszhassak vele. És én nem hagyok ki ilyen lehetőségeket.
- Komolyan, már nem csodálkozom semmin. – bólogatok, hogy hát ebben az esetben minden világos – Lehet, hogy egy kicsit bővítened kéne a keresést. Úgy értem, ha a mosogatás ennyire fontos tényező, akkor esetleg vállald be, hogy bajuszos… Nem nagyon, csak olyan szexisen… - kacsintok rá, mert hát olyan magas labdákat ad, amit szégyen volna elengedni.
- Sejtettem… - sóhajtok fel bocsánatkérően és megmasszírozom az orrnyergemet két ujjal – Igazából mire vagy kíváncsi? Hogy milyen érzés? Mert tudod… Mindenkinél máshogy jön… Van, aki azt mondja, pillangók táncolnak a gyomrában, meg libabőrös lesz, meg ilyenek, de… Olyanról is hallottam, aki egyszerűen csak tudta, mindenféle tünet nélkül, szóval… Nem tudok segíteni. – próbálom neki elmagyarázni, tényleg, de tulajdonképpen ez egy olyan dolog, amit soha senki nem magyaráz. Ezt érezni kell, de ezt nyilván már milliószor hallotta.
- Hát, nem tudom. Biztos van valami abban is, amit ők mondanak, de én igazából egyik táborba sem állnék be. Mármint nagyon jó szerelmesnek lenni, hogy tudod, hogy van valaki, aki csak érted él, aki vár otthon, akit bármikor felhívhatsz, akivel isteni a szex és akkor sem sértődik meg, ha csak ölelgetni akarod, de… Azért lássuk be, hogy a szerelem elmúlik. És akkor marad a megszokás, meg a rutin, és a veszekedések. És akkor jön a megcsalás, meg a pornó, meg a külön hálószoba, és a végén a szakítás, te meg azt érzed, hogy elfecsérelt idő volt az egész… Vagy, rosszabb esetben, halálosan szerelmesen egyszer csak a pofádba vágják az ajtót, hogy már nem kellesz. Na, ezért kerülöm én az ilyet. – észre sem vettem, úgy beleéltem magam a magyarázásba, és most kicsit rendeznem kell a vonásaimat. – Bocsi, nem akartalak így leterhelni…
Hát, újabb bizonyítéka annak, hogy nem vagyok teljesen komplett… Itt ülök egy idegen mellett, akire rábíztam magam egy idegen országban, és a szerelmi csalódásaimról – legyünk őszinték, arról az egyről, ami volt – beszélek neki. Szegény, a végén még véletlenül elhagy Párizs utcáin… Azt sem tudom, milyen szállodába megyünk, lehet, hogy letámaszt valahol, és elmenekül. De jó is lenne!
- Tényleg milyen? Tényleg ennyire… pasi lelkű? – nézek rá kérdőn, mert belezavarodtam, és nem egészen értem, mire vonatkozik a kérdés. Valószínűleg az sem tesz jót, hogy egyre komorabb elképzeléseim lesznek a Josh-sal való randiról is. Hiszen ha hangosan kimondva így vélekedek, akkor hogy gondolom, hogy gondolhatom, hogy képes vagyok őszintén szeretni bárkit is? Mi az, ami megváltozik bennem olyankor, amikor vele vagyok? Mitől leszek mellette újra önbizalom hiányos, naiv kis taknyos?

- Lehetsz is, bár annyira nem szokott vészes lenni. Csak semmi nem jó olyankor, és kicsit mogorva leszek. De ugyan ez van akkor is, ha nem iszom meg a reggeli kávémat, szóval simán lehet, hogy csak a személyiségem ilyen elviselhetetlen… - megvonom a vállam, és szívok a cigimből.
- Aha… Magángép? Kicsit drága út lenne, nem? – nevetek én is, mert hát jó vicc, de valahogy nehezemre esik elképzelni, mit kezdenénk egy egész géppel. Valószínűleg ugyanúgy a helyünkön ülnénk, és visonganánk, ahogy idefelé is.
Elnyomom a cigit, és figyelem, ahogy taxit szerez. Nem tart neki sokáig, kedélyesen elcsacsog franciául, én meg ámulva hallgatom. Kérdőn nézek rá, ahogy nevetve ül be mellém hátra, aztán meg is kapom a választ. Én is elnevetem magam, megfogom a kezét, és a hasamra húzom.
- Aha, miért, nem érzed, ahogy mozog? – nevetek – Amúgy nyugodtan mondd meg neki, hogy épp most készülsz megkérni a kezem, hiszen így van, nem? – kacagok, ér erős a kísértés, hogy újra megcsókoljam, de talán mára elég volt a játékból. – Jaj, hát nem is pasizni jöttem, ettől ne legyen lelkiismeret furdalásod, de akkor te sem fogsz csajozni, azt ugye sejted? Ha akarod, bármikor előadhatunk egy szakítós jelnetet, és akkor mehetsz a szoknya után, én mindenben benne vagyok! – nevetek, mert látom magam előtt a jelenetet, ahogy ülünk egy kávézóban, kiszúr magának egy jó csajt, de mivel úgy nézünk ki, mint a turbékoló, mézesheteiket töltő friss házasok, esélye sem lenne. Csak egy szavába kerül, és előadok egy gyors hiszti rohamot, utána meg mehet isten hírével a női ágyakba.
- Figyelj, ne kérdezz semmit, csak annyit mondj, hogy sokat kell-e sétálni, meg hogy hogy öltözzek, és onnantól kezdve oda viszel, ahova nem szégyellsz! – mondom az egyszerűség kedvéért, mert ha valamitől, akkor az örökös kérdezéstől a falra mászom. De persze nem bírom levakarni magamról a vigyort, hogy aztán kibámuljak az ablakon, és figyeljem, merre halad a taxi a sűrű forgalomban.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Aug. 29 2014, 16:58

-Már miért néznél ki sz.rul, ha azt mondom 24? - Pislogok rá értetlen, szerintem a 24 egy tök jó kor. Én szerettem volna annyi lenni, ha nem lett volna nyomasztó. Lehet most pótlom azt az évet. De csak kitör belőle a nevetés, le kell esnie, hogy engem nevet ki, megkönnyebbülök. Nem értettem mi rosszat mondtam.
-Csak 22 vagy? Akkor meg mit mondod hogy öreg vagy? Na nem mintha a 24 sok lenne... - Nevetek. - Tudom, tudom, én se nézek ki többnek, ne magyarázzak mi? - Nevetek, a 23-nak már szoktam örülni.
-Ó értem, hát értem, értem... - Mondom mint aki mélyen magába zuhant a hírtől, de átmegyek hülyébe, vagy inkább hülyébbe és bújni kezdek a nyakába. - Tudom ám hogy csak nem akarod hogy elbízzam magam és imádsz! - Nevetek a nyakába.
-Hmm, te most pasikat ajánlgatsz? Én szeretem ha megborotválkoznak a pasiiiik... - Vigyorgok, kicsit lányosabb hangon mondtam, de belenevettem. Ha már rózsaszín ruhákban fogok flangálni a boltban. Meg Elee tudja hogy nem vagyok meleg, tapasztalta, így bátran hülyülök ezzel.
-Nem, gondolom jó érzés, inkább hogy... ez amolyan látványos? Nem mindenkinél látom. Rajtad látszott? - Magam sem tudom mit is akarok megtudni, ez érezhető. - Értem. Akkor valószínű tudnék róla. Köszi! - Mosolygok rá, igazából nekem ennyi elég. Más s mondta ezt válaszul, hogy azt tudnám ha az lennék, mert ez olyan... tudni lehet érzés vagy mi. Szóval ha Elee is ezt mondja akkor el kell fogadnom és kész.
-Igazából... nem tudom. De mindenre van példa és ellenpélda. Mondjuk az én környezetemben olyanok akik együtt vannak ezer éve és jó ez nekik... szerintem nincs is. - Mosolyogva rázom a fejem. - Nem tudsz leterhelni, ne félj. - Komolyan gondolom, egyrészt mert végtelenül jó a kedvem, másrészt pedig, érdekel amit gondol. Ha nem érdekelne nem őt faggatnám a hülyeségeimmel.
-Mondjuk... A megszokás nem feltétlen rossz. Biztonság érzetet ad. Nekem legalábbis azt adott, mikor összecsiszolódtam az öcsémmel és jó volt hogy van egy rutinunk. Jó, az nem párkapcsolat, de gondolom hasonló lehet. - Vallom meg őszintén, mert kettesben éltem Henryvel és mikor jobban lett akkor valóban éjjel nappal együtt voltunk akkor is amikor nem kellett. Engem ez nem zavart, csak őt... de ez bonyolult, lehet rossz a példám, látszik kiül ez a gondolat az arcomra.
-Nem ezt mondanám. Sok srác haverom ennyi erővel tök lányos, most is... ha azt mondom nagyon komolyban gondolkodik és előre tervez, hosszú távra, akkor már nem fiús? Szerintem ez személyfüggő. Kinek mi az igénye. Csak a régi normák hagyatéka hogy egyesek azt hiszik a lányok nem fiúzhatnak, csak a fiúk csajozhatnak. - Vonok vállat, elég liberálisan gondolkodom erről, de szerintem ebben nincs semmi. - Én inkább arra értettem, hogy... jó neked hogy folyton cserélgetsz és egyik sem jelent komolyabban semmit? - Szerintem így egyértelműbb a kérdésem.

-Vagy csak egyszerűen nem szereted ha nincs meg a napi rutin. - Mosolygok, egyáltalán nem érzem elviselhetetlennek, akkor nem vállaltam volna hogy egy egész hétvégét vele leszek.
-Nem, ha cselesen oldod meg! - Vigyorgok, nem, ennyire nem vagyok rohadék, engem mások zavarnak, az más kérdés ha én zavarok másokat.
-Dedede... én naivan meg azt hittem a nevetés teszi! - Nevetek tovább, lehet kicsit rosszul lennék ha közölné terhes és az enyém. De főleg mert előbb dohányzott... úristen hagyjuk is!
-Mondtam neki, hogy viszlek az Eiffel-toronyhoz, de megvárom a naplementét! - Vigyorgok tovább.
-Nem kell, nekem tökéletes hogy egy hétvégére jegyben legyek! - Nevetek, nem akartam csajozni, vele vagyok, azt szeretném ha együtt lennénk. Már nem úgy csak együtt nyaralni. - De ha nagy lesz a kísértés mert meglátom álmaim nőjét és jön a gyomros pillangóhatás, akkor majd szakítunk gyorsan! - Nevetek fájdalmasabb képpel, el nem bírom képzelni... de ki tudja?
-Amm, hm jó! - Nevetek, sehova sem szégyellem vinni, viszem én mindenhova. - Hmm, akkor sétálni fogunk, valami kényelmes cipőt vegyél és valami kényelmes ruhát, kicsit elegánsabbat esetleg. - Mosolygok, az egy elegánsabbnak számító étterem, de nem puccos azért. Bár Elee szerintem nagyon csinos, de lehet kényelmetlenül érezné magát.
Ha megérkezünk és felvittem a holmikat akkor pár ruhám kipakolom azért. Valóban két ágyas a szoba, mondom hogy válasszon, mert nekem mindegy, míg zuhanyzik én pakolászom dúdolgatva.

//Ha nem szólsz nem veszem észre hogy ez kicsit másképp íródott mint szokott xDD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Today at 11:11

Vissza az elejére Go down
 

douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-