Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Okt. 12 2014, 21:15

Megvonom a vállam, mert igazából akkor sem történik semmi, ha nem jönnek ki egymással, mert hogy Seby barátságáról nem mondok le, az is biztos. És az is igaz, hogy ha elég ügyes, akkor nem feltétlenül fogok távolságot tartani tőle. Josh meg… Hát, Ő még hatalmas kérdőjel számomra, mert van bene valami, ami vonzó számomra, mégis néha késztetést érzek, hogy meneküljek mellőle. És nem tudom, egyiknek sem tudom az okát.
- Bántottalak én valaha? – nézek rá nagy szemekkel – Tagadtam meg tőled valaha is bármit, amit kívántál tőlem? – uh, hát mondjuk így kimondva… szóval lehet, hogy mondtam már neki valamiben ellent.
- Jaj, édesem, szerintem nem akarod, hogy utáljalak! – elfintorodom, de persze azonnal el is mosolyodom – Amúgy meg, ha utálnálak, csak simán lekötöznélek egy székre, és nem adnék semmit, amivel tompíthatnád a fájó élményt.
- Nem tudom, mit vagy úgy oda… Nem egy bonyolult sztori, úgyhogy szerintem elég, ha egyszer rendesen odakoncentrálva megnézed. – elvigyorodom, mert tisztában vagyok vele, hogy egy fiúnak még nagyobb szenvedés lehet.
- Édeske, nem kell féltened, ha te becsiccsentesz, akkor én is elég jó állapotban leszek. De hát teszt a lelke mindennek… - rákacsintok, mert szerintem, ha ma nem is, de holnap csak elmegyünk valahova mulatni. Csak nem akar minden este aludni! Aztán sikerül megállapodnunk, hogy ha már francia honban vagyunk, akkor maradjunk a csigáknál, békáknál, és teszteljük azt a híres frank gasztronómiát.
Kész, hát nem igaz! Itt gügyögök neki, hogy így cuki, úgy cuki, és még tetszik neki. Komolyan, én még ilyen pasit nem láttam. De hát annyira édes, meg kell zabálni! Megfogalmazódni készül bennem egy gondolat, de még mielőtt tudatosulna bennem, elillan, amikor gyors csókot kapok.
Elengedem, had kezdje a zuhanyzást, én még lopva, szinte illegálisan elszívom az utolsó cigimet a mai napra, és csak utána állok neki készülődni. Az ágyon ülök, a város fényeiben gyönyörködöm, amikor hangja kizökkent az álmodozásból. Felé kapom a fejem, arcomon már széles vigyor feszít, mert most erre tudnék mit mondani, de nem akarom borzolni az idegeit. Erős kérdőjel él bennem arról, hogy ha megjegyezném, hogy ez még nem is a teljes panoráma, vajon képesek lennénk-e tartani magunkat ahhoz, ahogy elindultunk. Amiért nem franciaágyas szobát kért. Csak egy gyors hajborzolást engedek meg magamnak egy odavetett „sietek” mellé, és már be is veszem a fürdőszobát. Én amúgy is szeretek szöszmötölni, sminket lemosni, hajat felkötni, borotvával végigszaladni az érintett területeken. Nem lepődnék meg, ha képtelen lenne ébren megvárni, mert tényleg sokáig szarakodok, folyatom a vizet utazástól megfáradt testemre.
A törölközőt a zuhanyzó ajtajára dobom, és belebújok az alig valamit takaró kis alvós sortomba, és a kinyúlt pólómba. Első ránézésre talán olyan lehet, mintha csak a póló lenne rajtam, de ezen már kár izgulni. Meg amúgy is… Hajam kissé vizes-csapzott lófarokban lóg, ahogy kilépek a párás fürdőszobából. Halk macska léptekkel haladok, ha esetleg elaludt volna, nem szeretném felébreszteni. Az ágyon fekszik, szemüvegben. Talán nem alszik. Mellé lépek, leveszem a szemüvegét, óvatosan az éjjeliszekrényre teszem, és mellé bújok. Nem akarok igazán semmit, de hát olyan cuki, és azt mondta szeressem, hát igazán megérdemli. Bal kezemet átdobom a mellkasán, arcomat a vállára fektetem, és csak vagyok. Biztosan a fáradtság és az utazás teszi, vagy egyik következik a másikból, de jólesik így lenni, mintha csak egy óriási alvós mackót ölelgetne az ember. Bár Seby szikár teste nem annyira puha, mint egy cuki szőrös plüss, de ettől most tekintsünk el, ha lehet.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Vas. Okt. 12 2014, 23:24

-Hmmm... csak egyszer de az érthető volt. - Ő nem bújós mint én ennyi. De vigyorgok rá. - Nekem van a legjobb feleség-jelöltem, irigykedj Párizs! - Vigyorgok, mert amúgy ha belegondolok... valóban nem tagadott meg tőlem semmit és ez... fura, de kellemes.
-Nem, valóban nem. - Rázom nevetve a fejem, ki akarná ezt? - Áhh, megint témánál vagyunk, nagyon ki akarsz kötözni engemet! - Vigyorgok kajánul, míg közelebb hajolok hozzá, de csak hülyülök.
-Na ez a másik..... nincs benne cselekmény! Csak nyálcsorgás és szenvedés! Hah, elragadtattam magam... - Támasztom meg az ujjammal a homlokom, de röhögök, kicsit szenvedősebben adtam elő meglátásaim mint ildomos lett volna. De ha ezt a ... szóval ezt nézzem meg többször? Vagy egyszer, de azt úgy mintha életbevágó lenne hogy minden percére emlékezzek? Jaj neee.
Édeske... hát behalok. De csak vigyorgok, főleg hogy ha ő nem fél hogy agyon lesz szeretve, akkor jól van, lehet megszeretem a filmet és megnézem sokszor, szigorúan piával karöltve és ha Elee ott van. Akkor legalább lesz mindig egy igazán kellemetes B tervem.
A szállóban már kényelmesen vagyunk, egész otthonosan, a szavaimra csak vigyorog, majd kapok egy hajborzolást ami megnevettet. Hümmögök egy jól van-t és miután felöltöztem, elkényelmesedem.
Gondolom nem kell sok idő és itt van. Eltökélt szándékom megvárni, mert milyen izé lenne bealudni. De csak múlnak a percek és a nagy semmittevésbe egyre laposabbakat pislogok. Le is hunyom a szemem, de csak pihentetem, eskü, nem alszom! Arra eszmélek fel, hogy lekerül rólam a szemüveg, hoppá tényleg... de lusta vagyok kinyitni a szemem, reggel majd megköszönöm. De... Aztán megcsap a kellemes illata, érzem magamon a teste kellemes melegét. Elnyílik az ajkam, ettől kicsit felébredek, de nem teljesen, szinte azt hiszem álmodok. Mert Elee nem szeret bújni, nekem azt mondta, én meg olyan nagyon. De érzem a karját a mellkasomon, a szuszogását a bőrömön. A hozzá közelebb eső kezem kiveszem a fejem alól óvatosan és átkarolom, finoman cirógatva a hüvelykujjammal a derekát vagy az oldalát, ahogy érem. Elmosolyodom, egy halk hálás-boldog sóhajszerűség is kiszökik belőlem, mert ha tudná ezzel milyen boldoggá tett, meglepődne. Tudom hogy ez tőle egy gesztus felém és én nagyon is értékelem, kicsit arrébb jövök az ágyon hogy jobban elférjen, de finoman húzom. No nem tudok nagyon, de annyira kellemes, jaj, hát tuti végigmosolygom az éjszakát.
-Köszi... - Mondom szinte lehelve, hálásan, de ennyi volt, a testem feladta, hiába akartam volna még lopva élvezni a pillanatot, mert teljesen kimerültem. Lehet nem látszott, de annyit nevettem-pörögtem-beszéltem hogy lemerült az akksim. Egyenletesen szuszogni kezdek mellette, valószínű reggel már nem lesz mellettem de most akkor is olyan jó.

//A holnapnál sztem majd ugranék délután-estére ha nem baj, de majd vázolom, hova akarlak/foglak vinni előtte Wink Ötlet van, csak sok helyre és >.< sok lenne :'D Nem baj?//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Okt. 13 2014, 14:59

Teljesen nem vagyunk normálisak, de nem is értem, ezen miért csodálkozom. Szerintem Seby ebbe az étterembe többet nem jöhet, mert iszonyatos felfordulást csinálunk a kis teraszon a folyamatos viháncolásunkkal.
- Igen, mert olyan kötözni való vagy! – elnevetem magam, mert olyanok jutnak eszembe, hogy égetni valóan rossz, meg hogy kötözni való bolond… Hát ja, azt hiszem, ideje lassan fellőni a pizsit.
- Ne csináld, majd költünk hozzá valami háttér sztorit. Egyből jobb lesz, meglátod! – vigyorgok, próbálom bíztatni, de én állítom, hogy ha eleget iszunk, akkor élvezhető a dolog.
A szállodai szoba olyan hatással van ránk, mint az altató; szinte azonnal beüt a fáradtság, mintha kihúztak volna minket a konnektorból. Sokáig pepecselek a fürdőszobában, de ez amolyan női dolog szerintem, és gyanítom Seby már erőteljesen nézi a szemhéját belülről. Óvatosan leemelem róla a szemüveget, ami egyébként szerintem tök jól áll neki, bár kétségtelen, hogy kényelmetlen lehet benne aludni. Csak hogy feltegyem az i-re a pontot, mellé fekszem, hozzábújok. Tulajdonképpen nem is olyan rossz ez, meg lehetne szokni. Jólesik egy másik test melege, hogy van kit ölelni, nem csak egy párnát, de azért azzal is tisztában vagyok, hogy milyen jó érzés egyedül elnyúlni egy ágyon. Kezdenek leragadni a szemhéjaim, mégis apró mosoly suhan át az arcomon, amikor kicsit odébb húzódik és magához ölel. Hamar elalszik, hallom és érzem, ahogy mélyül a légzése, én pedig óvatosan kibontakozom az öleléséből. Kap egy pici puszit, hogy megédesítsem az álmát, aztán átmászok a saját ágyamba és a fejem szinte le sem ér a párnára, amikor már alszom.
Mély és álomtalan az alvásom, reggel a város zajára ébredek. Érzem, hogy a takaró nem lett a barátom, valahol a bokámnál van, de az is lehet, hogy lecsúszott a földre, a pólóm felgyűrődött, ahogy a hasamon fekszem. Nem nyitom még ki a szemem, csak fülelek, próbálom felmérni a helyzetet, tippelni, hány óra lehet, vajon Seby alszik-e még, és egyáltalán emlékszik-e még az esti kis összebújásunkra. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja szó nélkül hagyni, hacsak nem hiszi azt, hogy álmodta az egészet.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Okt. 13 2014, 17:08

Kötözni való is vagyok (hasonló dolgok ugranak be erről nekem is mint neki) és még háttérsztorit is kreálna nekem, csak maradjak majd veszteg és tűrjek szépen. Mondjuk kellemesebb mintha kibilincselne vagy valami, csak hogy megnézzem a filmet. De megígértem hogy megnézzük, ő megígérte a piát, majd csak lesz valami. Olyan sosem volt még hogy semmi se lett volna.
Mikor elalszom, magam mellett Eleevel már nem realizálom hogy kimászik mellőlem, meg sem mozdulok. Még csak oldalra sem fordulok, pedig én oldalt alvós vagyok. De a repülőutak teljesen kimerítenek, elzsibbasztanak, mert el kell nyomnom a késztetést hogy mozogjak, mocorogjak, mozgásban lehessek. Ezért van az hogy reggel mikor kinyitom a szemem ugyan úgy fekszem, mint mikor elaludtam. Érzem hogy egyedül fekszem, elkezdem dörzsölgetni az arcom, meg a szemem, hogy kissé magamhoz térjek. Kialudtam magam, közben eszembe jut hogy Elee vette le a szemüvegem és még kicsit ide is bújt. Erre elmosolyodom, most is olyan jól esik mint este. Oldalra fordítom a fejem, keresem a fekete pacát a többi között. Szerencsére meglelem, így felveszem a szemüveget és máris jobb. Felülök, látom hogy Elee még alszik, mondjuk korán van, kilenc fele lehet. Ez a takaró dolog nála se játszott, még jó hogy jó idő volt a szobában. Halkan osonok a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, felfrissüljek. Megborotválkozom, fésülködöm (bár minek, sokat nem használ) aztán ha kész vagyok csendben Elee mellé osonok, mint ő tegnap mellém, csak én nem fekszem be mellé, csupán leülök. kezem puhán teszem a csupasz hátára az oldalánál, majd kap egy apró csókot az arcára.
-Jó reggelt... - Ébresztem halkan megszólalva, nehogy összerezzenjen, nem tudom, hogy fenn van.

Ha elkészültünk, akkor bele is vágok a dologba, hogy megmutassam neki Párizst kicsit részletesebben. Természetesen reggelizünk, de én az itteni helyett egy kisebb pékséget javaslok ahol van finom kávé, forró csoki, tea, de a lényeg: croissant. Ha belemegy, akkor ott reggelizünk, de még én is megeszem az említett "kenyérféleséget", még vigyorgok is mellé. Mondom is neki, hogy ilyenkor élő reklám vagyok, mert tudok fejeket vágni és Elee (és magam) szórakoztatása végett vágok is. Kezdetnek sétát javaslok a városban, elviszem a Louvre-hoz, mert ha csak egy órácskát is, de be kell nézni. Igaz, sor van, de mivel nem a főbejárathoz viszem hanem oldalra, ott csak negyed órát dekkolunk, addig meg mesélek neki, hogy anno a csoporttársaimmal mit össze szívattuk a tömeget unalmunkba, mert egy óra is volt mire bejutottunk. Nem nagy dolgok, csak hevesen gesztikuláltunk mint az olaszok szoktak, "véletlen" hozzáértünk másokhoz és úgy kezdtünk a turistákhoz beszélni, mintha egy buszon jöttünk volna velük. Szóval elvoltunk, benn remélem Elee is ellesz velem. Ha innen kikászálódunk megint sétálni hívom, de most mondom buszozzunk kicsit, el akarom vinni a Szajnához kicsit. Ott is vannak mindenféle szép dolgok, busszal relatív gyorsan odaérünk. Vissza is úgy hozom, majd elviszem a forgatagba, a sok utcai árus közé, bár mondom neki hogy ilyen "barátság/szerelem" karkötőt ne vegyen a kedves néger úriemberektől, mert egy órán át leállnak az emberrel beszélgetni, mindegy érted-e amit mondanak vagy sem. A mindenféle csecsebecsék és dísztárgyak (pl festmények Párizs nevezetességeiről, mindenféle évszakban, napszakban) szemre vétele után elviszem a parkosabb részekre, onnan egy kisebb étterembe, itt is ki lehet ülni, tud dohányozni nyugodt szívvel. Nincsenek különlegességek az étlapon, ez egy egyszerű francia kis "kajálda", nem a turistáknak van elsősorban, hanem az éhes francia dolgozóknak. Talán ezért is szeretem. Desszertnek fagyit ajánlok, amiről meséltem neki, a templomi kertes-parkos résszel szemben. Már délután végébe kezd hajlani a nap és közlöm, öltözzünk át, mert hát később nem lesz már alkalom! Ha belemegy megkérem vegye fel a csinos ruháját, meg amit vettünk hozzá, én is felveszem az öltönyöm (igen, hoztam). Fekete, az ingem is fekete hozzá és mivel rám lett szabatva, mondhatni mintha valóban "rám öntötték" volna. Már nem buszozom, taxit fogok, visszaviszem a város szívébe magunk és eleinte sétálok vele a diadalívnél, onnan megyek vele az Eiffel torony fele. Na oda időre mentünk csak nem mondtam, mert én nem fogom kivárni hogy órák múlva érjünk fel. Igaz így a jegy drágább, de mivel foglalásom van, így minden kicsit könnyebb. Szóval mutatom neki az utat kacsintva, hogy hát igen, mi nem állunk sorba, mi szépen felliftezünk. Persze először a kilátást mutatom meg neki, megy le a nap, szinte már besötétedik, de a fények már gyúlnak ki.
-Nah, hogy tetszik a kilátás? Én annyira imádom, el se hiszem hogy a párizsiak nem szeretik és lebontanák ezt a jó kis tornyot... - Nevetek halkan, de komolyan, nem értem.
-Londonban a London Eye is kellemes, de itt... szabadon nézelődhetsz a szabadban, az sokkal jobb. Mint Berlinben a tv-torony... mintha tied lenne a város, olyan jó. - "Szentimentáliskodom" kicsit neki, de tényleg szeretek itt fenn lenni. És van egy olyan része a toronynak ahol én is először fogok járni szóval... nekem is izgi ám! De a vigyoromon is látszik hogy cseppet sem unom, sőt. A nap folyamán nem hoztam amúgy szóba hogy odabújt mellém, de érezhetően próbálok mindenben a kedvére tenni, talán kicsit többet is bókolok, de azt csak ha van lehetőségem tudok vele élni, így inkább pár gyöngédebb érintéssel próbálom apránként visszaadni a tegnapi kedves gesztust. És főleg próbálom sokszor megnevettetni, de talán azt a legkönnyebb...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Okt. 13 2014, 23:28

A reggel is jobb Párizsban, mint otthon. Nem tudom, hány óra lehet, nem is érdekel, csak hallgatom a zajokat; a forgalom zaját, a dudálást, a kiabálást, az időnként dübörgő zenével elhúzó autókat, Sebyt, ahogy neszez a fürdőben. Nincs kedvem kinyitni a szemem, lebegek még álom és ébrenlét között. Érzem, ahogy benyomódik a matrac, halvány mosoly suhan át az arcomon, ahogy keze a bőrömre simul és kapok egy puszit is. Talán mindenre emlékszik.
- Szia… - rekedt a hangom, kiszáradt a torkom, de a szememet még mindig nem nyitom ki, csak egy kicsit odébb húzódom, és oldalra fordulok. Résnyire nyitom a szemem, próbálok fókuszálni és végül is megtalálom Seby arcát. – Hogy aludtál?
Lassacskán fölkelek én is, rendbe szedem magam, kényelmes városnézős cuccot rángatok elő valahonnan a bőröndből, mert hogy mindenre fordítottam időt, csak a kipakolásra nem, de hát igazság szerint annyira mindegy már, hát holnap úgyis hazarepülünk. Boldogan egyezek bele, hogy ne a hotelben reggelizzünk, hanem valami helyi pékségnél, igazi, friss pékáruval, jó kávéval. Korán kezdjük a napot, már ami a hülyeséget illeti, mert nem kell nekem sem kétszer mondani, ha szórakozni vagy szórakoztatni kell.
A Louvrenál óriási sor van, de szerencsére senki nem várja el tőlem, hogy csöndes nyugalomban álljam végig. Remek sztorikkal szórakoztat, szerintem egyet-kettőt simán most is ellőhetnénk. Odabent kicsit tátva marad a szám, csodaszép az egész, maga az épület is, de a kiállított tárgyak is. A Mona Lisa előtt természetesen kígyózó sor áll, és eszembe jut egy sztori, amit még a Nagyi mesélt, és amíg arra várunk, hogy az aprócska kép elé járulhassunk, el is mesélem az én kis tárlatvezetőmnek: Nagyi egyetemista korában Párizsban volt ösztöndíjjal és természetesen betért a Louvreba, hogy megnézze a fő attrakciót. Némi bolyongás után megtalálta, és az a látvány fogadta, hogy a kép előtti padon két keleti lány – hogy japán, kínai, vagy koreai, sosem tudjuk meg – egymásnak támaszkodva aludt a kép előtt. Én szeretem ezt a sztorit, szerintem elég sokat elmond arról, hogy mennyit kell várni, hogy az ember bejusson ide, és egy pillantást vethessen erre a drága nőre. Tudtam, hogy kicsi, bár mindig mindenki nagynak képzeli, mégis meglep, hogy ezért az apróságért van mindenki úgy oda. Nem mondom, szép, és csodálatos, de ekkora felhajtást…
Fellélegzem, amikor újra a szabad levegőn vagyunk, azonnal elő is halászok egy szál cigit. Ezzel kicsit késleltetem Seby tervét, mert a buszon még itt sem lehet dohányozni, de azt gondolom, hogy túléljük valahogy. A Szajna parti séta igazán romantikus, szép és csodás, nem győzöm kapkodni a telefonomat, minden pillanatot meg akarok örökíteni, orrán-száján kunyerálom a selfieket Sebytől, mert megy minden a jól ismert közösségi oldalra, hiszen ott a helye, lássa mindenki, hogy milyen jó dolgom van. Az ál-romantikázás után visszatérünk az igazi, pezsgő citybe, ahol aztán guberálhatok a hülyeséges bódéknál, de a fekáktól elrángat, pedig igenis kijárna nekünk egy örökké tartó szerelem-karkötő… Kárpótol némi park bejárással, és egy jó ebéddel. Külön dicséretet érdemel, hogy semmi turista vadász helyre nem visz, tényleg az igazi Párizst mutatja meg nekem. A fagyi a parkban szinte már csak a hab a tortán, vagy a cseresznye a habon. Romantikus regényekben lehet ilyesmiket olvasni – de talán le kéne állnom, ma mindent romantikusnak találok; Párizs elveszi az eszem, Seby meg engem vesz el majd valamikor… Na, szépen vagyunk!
Visszaterel a szállodába, és amikor az átöltözést említi, széles vigyor kúszik az arcomra, mert egyértelmű, hogy a mai esténk lesz a legdurvább: jön az eljegyzés! Amíg átöltözik elegánsba, beveszem a fürdőszobát, felkötöm a hajam egy lazán elegáns kontyba, gondosan, biztos kézzel húzom ki a szemem tussal, vörös rúzst kenek fel és felveszem az ékszereket is.
- Édes, beadnád a ruhát? – bár az volt a tervem, hogy lazán kisasszézok érte, mégis úgy döntök, majd csak a végeredményt láthatja. Ha megkapom, eligazítom magamon, ellenőrzök mindent a tükörben, aztán már csak a gyönyörű piros cipő hiányzik.
- Ú, de komor vagy! – elképedek, hogy mindene fekete – Nincs nálad semmi piros, mi? – nevetve nézek rá, mert nekem igazából mindegy, de tulajdonképpen úgy lenne az igazi, ha valami pirosat bevállalna. Ha a nyakkendő sok is, de egy jó kis díszzsebkendő… De mondom, igazából mindegy. Taxit fog, és irány az Eiffel torony. Meglep, hogy csak úgy elvezet a sor mellett, és már szállunk is be a liftbe. A város csodaszép fentről, a lemenő Nap égő fényekben fürdeti a tájat és kezdenek felvillanni a lámpák szerte körülöttünk.
- Úristen, ez… Ez eszméletlen! – elakad a lélegzetem, ahogy körülnézek, messzire ellátni. A szél belekap a szabadon leomló tincseimbe, a ruhámba és kissé kiráz a hideg. – Le akarják bontani? Szórakozol velem, ugye? – csodálkozva pillantok rá, mert hát a franciák menjenek a… Szóval oda! Lebontani valamit, ami ennyire szippantja a turistákat és ilyen kilátást ad? Elment ezeknek a józan eszük? Teljesen hülyék????
Hagyom, hogy továbbvezessen, hogy mutogasson mindent, bár kissé kábult vagyok a rengeteg mindentől, amit ma láttam, és amit innen, egy pontról látok. Alig tudok érdemben reagálni arra, amit mond, vagy tesz, mert csak bólogatok, hümmögök, és próbálok az állam után kapni, ami vészesen zuhan a torony lába felé.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Okt. 14 2014, 00:56

Nagyon édes ahogy ébredezik, ahogy próbál fókuszálni. Ő sem egy könnyeden ébredő fajta valószínű. Mondjuk én sem mindig, ez tény. Mikor az oldalára fordul megsimítom az arcát és kisimítom belőle a kósza tincseket.
-Nagyon jól. - Mosolygok rá hálásan. Aztán hagyom felkelni, nekem is fel kell még öltözni, szóval én is szöszmötölök még reggel.
A reggeli gondolatát, hogy egy helyi pékségben töltsük örömmel fogadja, így lelkesen vezetem a szűk kis utcácskákon át. A Louvrenál mivel tetszenek neki a kis csíntevős sztorijaim, ha gondolja simán bejátszok vele egy-kettőt, én nagyon elszórakoztam ezekkel anno is, Eleevel szerintem legalább olyan vicces lesz, ha nem viccesebb. Benn aztán érdeklődve hallgatom miről mesél, elvigyorodom, főleg mert eszembe jut Zin valamiért, akit Kilian a végtelenségig lefárasztott. Mondom is neki hogy nem lehet mindenkinek sejtelmesen izgalmas a mosoly, reméljük mi nem unjuk el magunk rajta míg megtekintjük. Mondjuk én megint pörgök, az alvás gondolata messze elkerül, le sem lehet lőni szokás szerint. Mondjuk engem nem a Mona Lisa érdekel főleg, hanem inkább más festmények és kiállítási tárgyak, inkább azokról fecserészem neki.
Természetes két ciginyi időt is várok vele kinn, nem sietünk sehova, elvégre ettől kötetlen az egész. Jó bizonyos vázlat van a fejemben, de nincs menetrendhez igazítva és precízen pontosan beosztva minden perc. A Szajna láthatóan elnyeri a tetszését, nevetve segítek neki a képekben, bár közlöm hogy szerintem nem lesz türelme a több száz fotót soha kiválogatni, de csak heccelem persze.
Mikor hülyéskedik a szerelemkarkötős dologgal velem a belvárosban megint nevetek, hát komolyan, hordanám is, hátha megszáll valami és faron lő Cupido, bár Elee szerintem nem örülne ha a nyakába kapna egy ilyen hülye gyereket mint én.
Engem nem száll meg a romantikus idill képzete, csupán élvezkedem a szép kilátásban, melynek elengedhetetlen részlete Elee. Mondjuk mondom neki, hogy az olasz fagyi finomabb, mint a francia, de hát ha itt minden maga lenne a tökély nem lehetne megmozdulni a sok embertől. Pedig így is akkora a lakossága a fővárosnak mint egynémely kisebb ország össz' lakossága. Szóval...
-Persze! - Mondom aztán természetszerűleg, mikor a ruhát kéri, de hát nem is marad el a hatás mikor kijön: az ajkamba harapok és némileg bazsalygok, hogy milyen gyönyörű partnerem van és lassan magamra is irigy vagyok, ami hülyeség, mert magamra ne legyek már, nem?
-Éééén? - Nevetek aztán, hát telibe vigyorgom a napot, de leesik hogy túl fekete vagyok. A kérdésére elgondolkodom, van egy piros zsebkendőm, kérdés itt van-e. Betettem párat, ha tudok igazodni Elee ruhájához megtehessem, de diadalittas vigyorral rántom elő a táskából. Ez volt rajtam akkor is, mikor Ameliát elvittem táncolni. Szerencsés kendő, tuti megtartom. Szóval szépen összehajtom és a zsebembe illesztem, de a vigyorom elárul mennyire tudok örülni ilyen kis hülye apróságnak is ma, minthogy találtam egy piros kiegészítőt. Igaz, a mandzsetták és a nyakkendőtű aranyozottak, de kevés színt visznek az öltözékembe, tudom én.
Fenn a toronyban melegen mosolyogva szemlélem mennyire élvezi a kilátást, aztán csak felkacagok, hogy hüledezik.
-Hááát, tudod szerintük nem szép és rontja az összképet. Tényleg majdnem lebontották, de aztán meghagyták. Nem tudtad? - Nézek rá nevetve még mindig a reakcióján.
Még körbevezetgetem, majd lesem az órám, idő van. Elvégre ez a fő ok, hogy idehoztam, még hátra van, habár a kilátás mennyei innen is. Közben lemegy a nap, az éjszakai Párizs látképe pedig engem is lenyűgöz, imádom. Azt hiszem ha nőbe még nem is sikerült, de ebbe a látványba beleszerettem.
-Gyere, most olyan helyre megyünk, ahol én sem voltam, erre varrj gombot! - Ugratom széles vigyorral, elkérem a karját és feljebb vezetem, ahol egy étterem van. Elég elegáns, modern, de a kilátás isteni lesz, míg eszünk. Mondom is hogy asztalom van Drayton névre és elvezetnek az egyik ablakos rész mellé. Üveges az egész fal, ellátni talán a város pereméig is, nem tudom, csak azt hogy mindig akartam itt enni. Kihúzom neki a széket és helyet foglalok én is.
-Hmm, tudod ezzel a hellyel már olyan régóta szemezek, de hát meg kellett várnom a megfelelő partnert, hogy eljöhessek ide! - Vigyorgok rá és kezet csókolok neki. Hozzák az ital és étellapokat, ha engedi javaslom igyunk pezsgőt, francia honban dukál, de bizonyára a pincér tud ajánlani valami finom bort is. Az étlap angolul is le van fordítva, szóval most nem kell asszisztálnom a fordításban. Persze itt kaviártól a kagylón, csigán és békán át van minden, de egyéb drágább és gusztusos fogások is akadnak. Én most tuti kagylóra nevezek be, előételnek megkérdem eszünk-e kaviárt, ha szereti az ízét.
-Hogy tetszik idefenn? - Faggatom mint valami rossz gyerek, de a vigyor levakarhatatlan rólam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Okt. 14 2014, 02:53

Örülök neki, hogy jól aludt, szeretném hinni, hogy miattam is, de persze ennyire nem lehetek egós. Az is simán lehet, hogy nem is emlékszik semmire, és csak simán átlagos vagy annál jobb éjszakája volt.
Meglepően jól mulatunk a nagy múzeum járásban, pedig féltem tőle, hogy majd csak udvariasságból fogok mosolyogni. Hát, tévedtem, mert remek móka tud lenni még egy ilyen kultur-program is, ha az embert olyan valaki kíséri, mint Mr. Drayton, a tárlat- és idegenvezető bajnok.
A város egyszerűen csodaszép, szerintem minden évszak minden napszakában vannak olyan jellegzetességei, amik miatt az ember minden napját szeretné itt tölteni. Seby pedig készségesen táplálja a fantáziámat is, és oltja kíváncsiságom szomját: minden kérdésemre kielégítő választ kapok. Újra pörgünk, nevetünk, és ugratjuk egymást, de ez így is van rendjén, mi máshoz nem értünk. Együtt legalábbis ebben vagyunk a legjobbak.
A szállodai szoba szinte csak öltözőként szolgál nekünk, no meg alvásra, de hát nem is való másra egy ilyen zsúfolt hétvégén. Meg amúgy is, ha az ember lánya külföldre megy, ne a szobában lógassa már a lábát! A szűkös-zsúfolt fürdőszobában való átvedlésnek megvan az az előnye, hogy Seby lélegzetét elakaszthatom, amikor kilépek és meglát. Élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá, nem tagadom. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mégis annak tűnik, hogy pont piros kendője van, és én tegnap pont piros kiegészítőket választottam. Mintha csak előre tudta volna, hogy össze kell majd öltöznünk, pedig nem hiszem, hogy eleve úgy készült volna erre a három napra, hogy majd csellel, poénból megkéri a kezem. Igaz, kezdjük kissé túlságosan is komolyan venni a helyzetet, de szerintem mindketten meg lennénk lepve, ha tényleg összekötnénk az életünket. Mondjuk, ha belegondolok, szerintem a világ legbékésebb házassága lenne: nem hiszem, hogy össze tudnánk bármin is veszni, hacsak nem a lopott csókok számán, és azon, hogy mennyit illik, vagy lehet bújni a másikhoz. De ezek még nem válóokok. Nem mintha hozzámennék, valószínűleg mindkettőnket megviselne a kötöttség, még ha nem is vennénk olyan komolyan. Jesszus, miért jutnak eszembe ilyenek??? Atyaég, még jó, hogy nincs olyan, hogy gondolatolvasás, most pirulhatnék ezerrel. Ő meg vigyoroghatna, úgyis imádja, ha elpirulok…
Nem tudtam, hogy az Eiffel tornyot ilyen veszélyek fenyegetik, ciki vagy sem, nem kimondottan követem az ilyen jellegű eseményeket.
- Nem, nem tudtam, de tudod mit? Ezek elmebetegek! – nevetek, mert hát most ezzel mit kezdjek? Remélem, nem most akarják lebontani, amikor itt állok a tetején… Gyönyörködöm a látványban, iszom minden négyzetcentiméterét a panorámának, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy odafigyel az időre. Tutira tervez valamit!
- Ú, izgi! – vigyorodom el, mert hát, ha neki is új, akkor az tuti valami extra hely lesz. Arra azonban, ami ez után következik, nem számítottam. Szám elé kapom a kezem, hogy a helyén tartsam a leesni készülő államat, amikor beközli, hogy asztala van. Ablak melletti asztalhoz vezetnek minket, kihúzza nekem a széket, ahogy azt illik.
- Igazán megtisztelsz, hogy engem találtál megfelelőnek! – nevetem el magam, ahogy kapok egy – immár szokásosnak mondható – kézcsókot. Bólintok a pezsgőre, mert bár igen könnyen a fejembe száll, ez mégis csak egy Eiffel torony tetején elköltött vacsora, hát adjuk meg a módját!
- Ha nem szabad túl gyorsan innom a pezsgőt, előre szólj, nehogy lenyeljem a gyűrűt! – rákacsintok, aztán rávetem magam az étlapra. Itt aztán van minden, mi szem-szájnak ingere. Pezsgő és kaviár. Tiszta luxus, az a fajta, amit annyira elítélek, mióta tudom, milyen nehéz megkeresni azt a pénzt, amiből megvehetném, most mégis igent mondok. Egyszer élünk, hát ugorjunk neki!
- Egyszerűen gyönyörű. Lélegzetelállító, és… - megrázom a fejem, mert erre nincsenek szavak – Köszönöm, hogy elhoztál!
Annyira édes, ahogy mosolyog, hogy ennyire élvezi a helyzetet, és most tényleg elhiszem neki, hogy imádja ezt a várost. Hát, ha én valaha is éltem volna itt, tuti nem költöztem volna máshová! Mondjuk, elképzelhető, hogy meg lehet szokni, úgy értem nem ezt, itt fönt, hanem magát a várost, az országot. Egy idő után már nem akkora szám Párizsban lakni, de nekem beletelne jó pár évbe, hogy ne találjam érdekesnek.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Kedd. Okt. 14 2014, 23:39

Az egész nap számomra és remélem Elee számára is remekül telik, én legalábbis teljesen biztos hogy élvezem minden egyes percét, még a mosdó és cigiszüneteket is, mindent.
Van nálam amúgy még pár kendő de tegnap eszembe se jutott, hogy piros, kék vagy zöld... asszem még lila ékszereket ajánlgassak neki. De így jó pont jó, nem hiába olyan széles a vigyorom, mint aki fogkrémet reklámoz.
A toronyban nevetek kicsit, hogy a franciák elmebetegek lennének.
-Csak túlzottan szeretik a szépet... és maga az építmény nem nevezhető állítólag szépnek. - Vigyorgok, nevetek, nekem mindegy, de örülök hogy van, most itt van még, Elee szintén, jó az idő, ilyesmik, minden klappol.
-Ugyeee? - Nevetek az izgire, majd örömmel látom, hogy tetszik neki a hely. Én is rögtön beleszerettem, gyönyörű kilátás, különleges ételek... csendes és elegáns. Jó, nem éppen pénztárca barát, de mivel két éve szinte csak dolgoztam és ki sem mozdultam, van némi költhető "zsebpénzem" szóval úgy döntöttem "lerandizgatom". Mióta újra tudom mi van Henryvel, képes vagyok ismerkedni újra, jót is tesz. Elee kiváltképp.
-Nem is tudom lánnyal mikor nevettem utoljára ennyit. Nagyon régen. Szóval... - Mosolygok rá, azt tényleg nagyon megkedveltem Eleet ez alatt a pár nap alatt is. Talán mert olyan mintha már... nem is tudom, szóval ezer éve ismerném és ez annyira kellemes érzés. (Szóval a számlára ott lesz majd a mastercard, ez a felismerés felbecsülhetetlen! xD)
-Óh, hát jó, gyorsan szólok a srácnak hogy inkább azzal legyen a szalvéta összetűzve, talán nem nyeled akkor le! - Kacsintok rá, de csak nevetek. Morbid kép, ahogy elképzelem. - De milyen ciki lenne már... lenyeled, fuldokolnál, kiöklendeztetjük és ha lenne akvárium tuti abba esne bele és... na hagyjuk! - Fogom a fejem, igyekszem elnyomni a röhögésem, elvégre most diszkrét és kulturált vőlegény vagyok!
-Örülök hogy eljöttél velem. Lassan hét éve lett volna hogy nem voltam... huh. - Mosolygok elmerengve, míg gyönyörködöm én is egy sort a panorámában, majd inkább Eleeben gyönyörködöm tovább.
-Na és van olyan hely ahol te tudnál az én idegenvezetőm lenni? - Vigyorgok, míg összekulcsolt kezeimen pihentetem az állam. Amúgy sem bánnám ha legalább tervben, talonban lenne még egy ilyen utazós terv. Ha szétsresszelne a munka vagy valami tuti feldobna, hogy: de lesz az a hétvége Eleevel xy helyen. Elvégre ennyit nevetni... olyan jó.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 15 2014, 01:14

Három napra jöttünk, mégis ez az egyetlen teljes napunk Párizsra. Holnap újabb félnapos utazás vár ránk, és bár remek dolog szívatni a népet, mégis sokkal inkább élvezem, hogy a nagy hülyéskedés közben azért kulturálódom is.
A torony, az érzés, hogy ott állok a világ tetején, – jó, legyünk őszinték, Párizs tetején – a kilátás… Elveszi az eszem, a szavakat keresem, de nem találom.
- Jó, a modern szépség kereteibe nem fér bele, de… Könyörgöm, nem ma épült! Hát, már nehogymár! – hú, nem tudom, miért akadtam ki ezen ennyire, de most komolyan! Akkor romboljuk le a Hollywood feliratot is, mert hogy néz már az ki a hegyoldalban? Meg a pizzai ferdetornyot, mert milyen gáz, hogy nem egyenes? Nevetséges…
Izgis helyre megyünk, legalábbis ezt állapítjuk meg, de ami ezek után következik, arra szerintem nem lehet felkészülni. Étterem a város felett, nem is akármilyen, szerintem ide csak azok jönnek, akiknek a bőrük alatt is pénz van.
- Azt akarod, hogy elpiruljak? – félrebillentem a fejem, úgy nézek rá fürkészőn. Édes, hogy ennyire örül nekem, nekünk, hogy ilyen jól kijövünk. Mi tagadás, én vagyok a legjobban meglepve, hogy egy sráccal ilyen jól ki lehet jönni azok után, hogy tudjuk, nem esünk egymásnak minden percben. Csak minden másodikban, lopott csókok formájában. Ja, végül is…
(Igen, igen, én olyan Master Cardos lány vagyok! Visa nem játszik Very Happy)
- Azt mindenképpen jól teszed. – nevetek, de aztán rájövök, hogy most azért vissza kéne fognom magam, mert a végén még a porondmester, vagy hogy is hívják, szóval a frakkos csávó, aki a helyünkre kísért minket, kivág minket innen a torony tetejéről – Hú, hallod… El kéne menned forgatókönyv írónak. – halkan kuncogok, ahogy látom magam előtt a jelenetet – A csúcs az lenne, ha fognám magam, és fejest ugranék utána a halak közé, nem?
Kicsit megszeppenve hallgatom, hogy miket mond, mert ez elég mély témának érződik. Aztán persze lehet, hogy semmi extra.
- Hét éve? És Párizsban nem voltál hét éve, vagy nővel? – rákacsintok, mert tudom, hogy volt nővel, hát velem is volt, de magas labda volt. Nagyon magas, csak úgy süvít, ahogy lecsapom.
- Hát, ha idegenvezetőd nem is tudnék lenni, de támadt egy remek ötletem! – elgondolkodom kicsit, mert szerintem olyan helyre nem tudnánk menni, ahol bátran lehetnék idegenvezető, hiszen nekem gyakorlatilag minden mindenhol új – Ha bevállalod, akkor elvinnélek egy jó kis túrára. Amúgy is terveztünk egy jó kis kempingezést, ha még emlékszel. – gondosan elhallgatom, hogy a túrát lóval tervezem, western nyereggel, meg ami egy ilyen kalanddal jár. Sátor, vadkemping, patakban fürdés, a többit a fantáziátokra bízom. Teljesen belelkesülök, én már most indulnék. Tényleg, eddig bele sem gondoltam, de hiányoznak a drága lovacskáim. Hú, de megszeretgetem őket, ha hazaértem!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 15 2014, 01:42

Nagyon nevetett a hőbörgése, imádni való! Egyetértek vele, de ha már más nem védi jelenleg a fura francia álláspontot, megpróbálom én - kevés sikerrel.
-Persze. Azt hiszem valami "csodának" is benevezték, de nem nyert díjat ha jól emlékszem. Kicsit régen olvastam erről, hogy őszinte legyek. - Vigyorgok, de a kedvéért körbekérdezősködhetünk, itt csak tudja valaki nem?
Fenn már nem nevetgélek, hanem mosolygok azon Elee-t mennyire sikerült meglepnem, talán ici-picit el is varázsolnom, ami jól esik a lelkemnek. A pirulásra azonban már huncutabb lesz a mosolyom.
-Hazudnék, ha azt mondanám nem vagy bájos mikor pirongsz... - Mondok csak ennyit, majd nevetek egy kicsit.
Aztán hülyülünk a gyűrűvel. Szerintem nem is tudnánk komolyan beszélni róla. Ha eljegyezni kényszerülnék, valami más ékszert kéne választanom, mert kiröhögne. Ha nem is engem, de a gyűrűt, mert eszébe jutna minden baromság. Bááár... ez sem rossz taktika, mindig amikor ránéz lenne miért nevetnie. Tévedtem, a gyűrű tökéletes lenne.
-Ejj, nem is rossz ötlet! - Nevetek halkan a forgatókönyv íráson. - Neeeem, az túl direkt lenne, elég lenne ha valami széken egyensúlyozva próbálnál az akvárium aljába nyúlni az egyik kezeddel és látványosan nem lenne esélyed, mert rövid lenne a karod. - Vigyorgok, elképzelem szegényt ahogy nyűgösen matat a vízben és közli most hínár szaga lesz egy hétig.
Rázkódik a vállam ahogy némán nevetek.
-Nővel voltam, itt nem. Nővel meg még nem voltam Párizsban, de párizsi nővel voltam már! - Na ezt kösse össze, vigyorgok mint valami lökött.
-Igazán? Ne csigázz, mert kagylót kértem... - Nevetek halkan, nem, azt hiszem nem bírok komoly lenni Elee mellett, csak úgy kipukkan belőlem a nevetés, mint mikor felrázzák a pezsgőt és repül a dugó.
-Hogyne emlékeznék a sátrazásra! Az volt az első amit megbeszéltünk! - Óh, én ilyeneket nem felejtek ám el. Csak várom az alkalmat mikor lehet úgy bedobni, hogy meg is valósuljon. - Amúgy persze hogy bevállalom! Gondolom nem valami mordori túra lesz, ha már a gyűrű mint téma elmaradhatatlan! - Vigyorgok, hát ez nagyon szórakoztat. De az ötlete is, kíváncsivá tett. - És mi lenne az úti cél? Hegyvidék, síkság, sivatag...? - Utóbbit félve kérdem, én aki olyan vagyok mint egy kacsa, hogy folyton innék (azokra mondják?) nem is tudom, hamar csoffadtan végezném a homokot rágcsálva.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 15 2014, 15:34

Kiakadok, mintha bármi közöm is lenne ahhoz, hogy lebontják-e az Eiffel tornyot vagy nem. Mindenesetre Seby jól szórakozik, és ez legalább okot ad rá, hogy folytassam a hülyéskedést.
- Ja, és ha nem csoda, akkor már ne is legyen itt, nem? – nevetek én is, forgatom a szemem, hogy ezt soha nem fogom megérteni. Kérdezősködni nem kell, a google a barátom, ha annyira fontosnak találom, majd rákeresek és cikkek tonnáját fogom elolvasni. Nem, amúgy nem hiszem.
Az étterem csodálatos, lélegzetelállító. Bele sem merek gondolni, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen este, itt fönt, a magasban.
- Hah, tudtam, hogy arra pályázol! – vigyorgok rá, de azt is elhatározom, hogy nem adom meg könnyen neki ezt az örömet. Mintha én dönteném el, hogy elpirulok-e vagy sem… Nevetséges, de egy próbát megér. Én esküszöm, próbálok kulturáltan viselkedni, de hát vele nem lehet. Nem lehet vele ilyen helyekre menni, mert nem tudok mellette visszafogottan viselkedni. Egyfolytában röhögünk, viháncolunk, mint most a gyűrű kapcsán.
- Látod, ha a fordítást vagy a rádiózást megunod, még mindig próbálkozhatsz a filmekkel. – nagyon elégedett vagyok magammal, hogy tudtam neki újat mondani – Jesszus, nem tudtam, hogy ilyen kifacsart vagy… Akkor ezek szerint azt akarod látni, ahogy megalázom magam?
Szépen vagyunk, ha szíve szerint vidáman megalázna. Még jó, hogy kiderült, így majd sokkal inkább odafigyelek, hogy ne hozzam magam kínos helyzetbe.
- Húúú, nem aprózod el! – nevetek, aztán igyekszem értelmezni, amit mondott – Szóval voltál párizsi nővel, de nem Párizsban? Mert ha Párizsban voltál párizsi nővel, akkor nem mondhatod, hogy nem voltál még Párizsban nővel.
Ahogy csűri-csavarja a szavakat, mosolyt csal az arcomra, aztán előállok a tervemmel, vagy inkább ötletemmel, miszerint menjünk kempingezni.
- Szívem, a gyűrű ma téma utoljára, hacsak nem mondok nemet, és nem akarsz majd újra megkérni. – vigyorgok, hogy egy kicsit elbizonytalanítsam, mert hát honnan is tudhatná, hogy mit fogok válaszolni a nagy kérdésre? – Azt még nem tudom, de a hegyvidék ígéretesnek hangzik. Valami jó kis fennsíkot kell keresni…
Igen, ezt még rendesen ki kell eszelni, bár már tudom, hogy a két kisasszonnyal fogunk menni, csak felszerelést kell szereznem valahonnan, mert nekem a túrához nincs cuccom, mégiscsak sportlovakról beszélünk…
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 15 2014, 16:55

-Olyasmi? - Nevetek, nem tudom, de én szeretem az ilyen magas szép helyeket, én nem bontanám le, tuti.
Az étteremben már nevetek kicsit újfent azon hogy nem akar elpirulni nekem.
-Óh, hát lebuktam, de csunyáán. - Vigyorodom el én is, de tény, biztos megmosolyogtam volna ha elpirul. Mondjuk még megteheti, na majd lesem az alkalmat, ha már kiderült erre pályázom!
-Hmmm, a francia vígjátékok amúgy is ilyenek, ők biztos vevők lennének erre a fajta humorra nem? - Vigyorgok, mert nem láttam még jó francia vígjátékot. Mondjuk az angol humor is fárasztó, bár az inkább emészthető nekem. De lehet ott a hiba hogy nem vagyok vígjátékos? Oho, ki tudja?
Aztán eltakarom a szám, hogy gonosznak lettem titulálva.
-Mert abba semmi megalázó nincs hogy fejest ugrasz! - Hát ne mááár, hát nem kifacsarni a szavaim!
-Nem én! Egy világfi legyen világlátott is! - Vigyorgok, na hogy ezt miért mondtam már nem tudom, fejben jobban hangzott. Aztán ütögetem a szám hogy hmm, ebből hogy másszam ki. - Hát ez is igaaaaaz, de voltam Párizsban is párizsi nővel de nővel még nem érkeztem Párizsba! Na akkor így! - Mutatok az ujjammal a tényre vigyorogva, mintha csak valami fontos hipotézist kéne biztos alapokra helyezni vagy összeomlana a tézis és a bizonyítás.
-Ó, hát ilyen szívtelen lennél, hogy kéretsz és váratsz, nemmel rombolva le álmaim kártyavárát? - Mondom patetikus sóhajjal, de vigyorgok. - Ezért kell ma élni vele, aztán már nem lesz vicces! - Gondolom én, bár ki tudja. Nálunk semmit sem lehet tudni, mi lesz vagy marad vicces.
-Jól van, rád bízom magam! De ha kell segítség szólsz úgy is nem? - Mosolygok rá, majd hozzák az előételt, a kaviárt meg a pezsgőt. A szalvétán sima gyűrű van, nem leánykérős, de remélem Elee nem szomorodik el a ténytől.
-Ettél már amúgy kaviárt? - Kérdezem mosolyogva és belekortyolok a habzó borba.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 16 2014, 13:17

Végül is sikeresen megbeszéljük, hogy az Eiffel toronynak állnia kell, mintha legalábbis rajtunk múlna. De hát biztos a nagy fejesek is tisztában vannak vele, hogy ha eltűnik a föld színéről, akkor kevesebb befolynivaló fog a zsebükbe csöpögni, és inkább elviselik a hőbörgő népet.
- De még hogy! – bólogatok, mert igaza van, rendesen lebuktatta magát, de állok elébe, próbáljon csak forró helyzetbe hozni.
- Nem tudom, nem értek a nyulakhoz… - megvonom a vállam, de közben halkan nevetek még, mert látom magam előtt a jelenetet, és kétségtelen, hogy jól mutatna a filmvásznon, élőben viszont valószínűleg nem vállalnám be. Bár… az élet hozhat olyan helyzetet, hogy megtegyem.
- Nem, egy kecses mozdulatban semmi megalázó nincs. De az, hogy én egy széken állva kalimpáljak úgy, hogy teljesen esélytelen a helyzet… Na, az ciki! – komoly fejjel adom elő az elképzelésimet a történetről, mégiscsak egy elegáns étteremben ülünk.
- Biztos? – gonoszkás mosolyra húzódik a szám – Anyukádat nem számolod, mi? Pedig szerintem ő is nőből van… - nem szép ezt a kártyát előrántani és kicsapni az asztalra, de persze értem én, hogy mit akar ezzel mondani, viszont én sem adom könnyen magam.
- Ó, édesem, ennyire rosszul érintene, ha nemet mondanék? – nagyokat pislogok, mert hülyének remekül tudom tettetni magam. Egyébként meg, de, ez örök életünkre vicces marad, nem is értem, miről beszél!
- Perszeeeeeee, szólok. – vigyorgok, mert pont nem tőle fogok segítséget kérni, akkor lebuknék a jó kis meglepimmel. Tudniillik, hogy lóval fogunk menni. De szerintem két telefonnal lerendezem a dolgokat, nem lesz ott probléma. Addig még úgyis ki kell faggatnom, hogy mennyire marad fent a lovon, de nem ma, nehogy a kis éles eszével összerakja a mozaikot.
- Ettem, igen. – bólintok. Ha tudná, hány nyamvadt esten vettem részt, ahol a házigazda próbálta lekörözni az előző esteket, és magasra tenni a lécet a következőknek! Lehúzom a szalvétagyűrűt, és nézegetni kezdem, mintha legalábbis valami méregdrága gyémántgyűrű lenne.
- Édesem, nem gondolod, hogy ez egy kicsit nagy lesz? – felhúzom az ujjamra, de aztán csak nevetek az egészen – Hé, nem is koccintasz velem? Akkor kénytelen leszek nemet mondani… - lehúzom az ujjamról a rögtönzött eljegyzési gyűrűt és az asztalon elé tolom, aztán én is iszom egy kortyot a pezsgőből.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 16 2014, 20:33

-A nyulakhoz? - Vigyorgok rá, hogy... hogy jönnek ide a nyulak? Én teljesen lemaradtam azt hiszem. Milyen nyulak? Nem a vígjátékokról meg a gyűrűről beszéltünk? De csak nevetek.
-Óh, értem, elnézésért esedezem drágám, hogy nem láttam a fejest ugrásodba a balettos kecsességet. - Mondom én is komolyabban, de ráng a szám, mert nehéz elnyomnom a nevetést.
-Hm. Vele nem jöttem, vagyis nem úgy, itt szült meg, az számít? Amúgy nem jöttek vissza velem, megunták, hogy itt kellett élniük öt évig! - Adom elő úgy hogy húú, öt év, de kva sok, nem is értem hogy bírták itt, de csak nevetek. Most is tuti külföldön vannak nem otthon, Londonban.
-Igen. - Mondom olyan hangon, mintha a könnyem nyelném, hogy nekem ne mondjon nemet a nagy IGEN helyett, mert elpityeredem. Vagy nem, de így nem mondhat nemet, haha.
-Okés! - Nevetek, tudtam én hogy megoldja nélkülem az utazás szervezést!
Aztán nevetek, hogy a szalvétagyűrűt nézegeti és közli nagy lesz. Leteszem a poharat hogy rám szól, de inkább elveszem a kezét, én ezt most ki nem hagyom, később akartam de most jobb.
-Hát nem tudom, szerintem az nagy lesz életem, de... - Kiveszek a zsebemből egy dobozt, amiben gyűrűt szokás adni és beleteszem a kezébe, de előbb kap rá egy kézcsókot. - Ez reméljük passzol... elvégre csak tippeltem. - Mosolygok rá ártatlan de belül nevetek, szerintem nem számított hogy kap egy dobozkát.
Aztán nem bírom muszáj nevetnem, mikor kinyitja a dobozt, de kedvesen nevetek.
-Bocs, nem bírtam kihagyni... poénból mentem be, de mikor megláttam nem bírtam ott hagyni... eszembe jutottál és... én csak így szeretek ajándékot adni, ha a dologról eszembe jut az illető. Mondjuk szerintem te nem hordasz gyűrűt, de... ez egyszerű ezüst, nem érték, inkább emlék. - Mosolygok rá, annyit hülyültünk vele otthon is, hogy mikor elmentem az ékszerbolt mellett poénból bementem de tényleg nem bírtam otthagyni. Nem volt nagy tétel, nem is az ára volt a lényeg, csak valahogy... megtetszett, meg remélem, Eleenek is tetszik legalább egy picikét. Fogalmam sincs hord-e ékszert és ha hord, hord e ezüstöt és ilyen fajta stílusút. De ha mást nem elmondhatjuk, kapott gyűrűt! - Igaz, lement a nap, de remélem kárpótol a kilátás! - Vigyorgok, de nem pillantok ki, Elee arca most a látványosság!
-Amúgy koccintsunk, persze! Mondjuk az örök boldogságunkra? Nevessünk mindig ennyit vagy többet és akkor gond nem lehet! - Emelem a poharat mosolyogva.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 17 2014, 02:26

Jót mulatok az értetlen fején, nem hittem volna, hogy ennyire meg tudom lepni egy egyszerű kis szófordulattal. Bár, aki nem ismeri, annak furcsa lehet…
- Igen, tudod, ez amolyan szólás, vagy mi… - nevetek, mert Ő is nevet, és ez jó, tök ciki lenne, ha lent felejtette volna a humorérzékét az odalent várakozó turisták táskájában.
- Na, jó, elnézem. De utoljára! – játékosan megfenyegetem az ujjammal, mosolyom mégis széles, letörölhetetlen. Nem lehet rá haragudni, mondtam már?
- Ja, az más, akkor tényleg én vagyok az első nő az életedben… - nem fejezem be a mondatot, direkt, teljesen szándékosan, mert hát ez így sokkal nagyobb lehetőség a hülyülésre, mintha a teljes gondolatot megosztom vele.
- Óh, ne, ezt ne csináld! Jaj, édesem, kérlek, ne… - gügyögök neki, átnyúlok az asztalon és megsimítom az arcát. Egy percig sem veszem komolyan a színészkedését, de megadom neki az örömet, hogy sikeresnek érezze a játékot.
A szalvétagyűrűt igyekszem úgy elrendezni a kezemen, hogy hivatalosnak tűnjön, de hát lássuk be, nem erre van kitalálva. Elővarázsol egy dobozt, és egy pillanatra elakad a lélegzetem. Na ne, ez most komoly? Én tényleg azt hittem, hogy az egésszel csak poénkodunk, és idáig el sem fogunk jutni, már úgy értem viccből sem, mert az biztos, hogy ebben is lesz valami trükk. Gyanakodva nézek rá, remegő ujjakkal nyitom fel a doboz tetejét, és szélesen elmosolyodom, amikor meglátom, mi lapul benne. Kiveszem agyűrűt, nézegetem kicsit, aztán felhúzom az ujjamra. Tökéletesen siklik végig a bőrömön, és én elégedetten nyújtom ki a kezem magam elé, hogy a fényben megnézegessem, hogyan csillog, hogy mutat az ékszer.
- Ez, ez… Úristen, Seby, ez gyönyörű! – tényleg tetszik, még ha csak vicc is az egész. Illik hozzám, és történjék bármi, én ezt a gyűrűt hordani fogom. A környező asztaloknál mindenki minket figyel, mert tulajdonképpen kérdés nem hangzott el, és én sem nemet, sem igent nem mondtam.
- A kilátás mindenképpen kárpótol, de drágám, azt azért tisztázzuk, hogy ez nem volt lánykérés… - rákacsintok, mert csak húzom az agyát, még csak az kéne, hogy valami extrát is hozzácsapjon! Tulajdonképpen örülök, hogy túlestünk rajta, így már nincs miért feszengeni, várni a nagy pillanatot.
- Az örökkévalóságig tartó házasságunkra, ami soha meg nem köttetik! – a poharak halkan csilingelnek, és mi ismét elhülyéskedtünk egy komoly pillanatot. A körülöttünk lévők persze nem értenek semmit, hiszen nem fakadtam sírva, nem borultam a nyakába, nem csókoltam meg. De hát ők nem is tudhatják, hogy két bolonddal vacsoráznak együtt.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 17 2014, 14:47

-Igen? Nem ismertem, ma is tanultam valamit! Tegnap a kocadohányos ma ez... teljesen kiokosodom melletted! - Nevetek, de komolyan is gondolom, szeretem ezeket, szeretek új szavakat is tanulni, bővíteni a szókincsem, a tudásom, szóval max ő nézhet alul műveltnek, ami kellemetlen, de fel kell vállalni, ha nem találkoztam még ezekkel.
-Ó, tudtam hogy te kegyes vagy, hát a szíved is aranymázas cukorból van! - Vigyorgok rá, tudom hogy annyira bírja a giccset mint én szóval remélem nem vesz komolyan csak nevet kicsit.
-Igen, abszolút, elvetted életemből ezen szüzességem, de gyöngéden tetted, szavam sem lehet! - Vigyorgok, jaj istenem és még pezsgőt is kértem, ami könnyebben a fejembe száll, mi lesz még itt?
Aztán harapom az ajkam is hogy gügyög, nem kéne felröhögnöm, ez egy elegáns étterem, de olyan nehéz! De hát megsimogat, fordulok bele és ráfektetem a tenyerem az övére és már bárgyún mosolyogva bújok mint valami kandúr.
-Na jó de csak mert szeretgetsz, akkor szeretsz, nincs kétség vagy kétely, bőrödön átsüt szerelmed heve, kellemesen melengeti a bőröm! - Nevetek halkan aztán, vajon régen tényleg így beszéltek vagy akkor is csak a komikumért volt? Úgy szeretném tudni, de komolyan!
Aztán nem bírom ki, muszáj megheccelnem, de látom kissé elképed hogy vajon tényleg megkérem e kezét tökéletes(en hülye) Rómeót játszva, elvégre alig ismerjük egymást. Kicsit elhamarkodott lenne, noha ha úgy alakulna lehet Eleet el is venném. Nem hiszem hogy valaha veszekednénk, inkább nevetnénk és jól ellennénk.
Persze mikor látom hogy felveszi és tetszik neki, már én is megnyugszom és hálásan mosolygok, hogy felpróbálja és wow, még jó is! Ennek én talán jobban örülök mint ő, mondjuk sokat agyaltam is rajta mekkora is volt az ujja, ott próbálgattam a gyűrűket, kicsit sem nézhettek melegnek vagy hülyének... de megérte!
-Tetszik? - Kérdezem reménykedve, bár ahogy elnézem tényleg tetszik neki. Akkor talán tényleg Elees a gyűrű, nem csak én véltem annak.
-Barátságkérés? - Nevetek a szón, de nem bánnám ha barátomnak mondhatnám. Jó kicsit fura barátság a mienk de... attól hogy néha megcsókolom nem jelenti hogy nem tisztelem és nem érdekelne Ő vagy a véleménye. És úgy érzem, ő megért, tényleg ért engem, így nem félek ilyeneket mondani minden fura helyzet ellenére sem.
-Olyan vagy, még az esélyt is kizárod, hogy a drága apukád brit vőt kapjon! - Koccintok és nevetek halkan, majd iszom kicsit erre, rám fér, no nem az izgalomra, csak hogy addig se nevessek már, mert kimosolygom magam a világból.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Okt. 18 2014, 01:37

- Ó, édesem, ez semmiség ahhoz képest, amit én tanulok tőled nap mint nap. – szívesen gyarapítom a szókincsét, hátha egyszer valami rongy regényt kell lefordítania, amihez botrányos szlengre lesz szüksége.
- Igen, és egyébként is olyan édes vagyok, hogy akik a közelembe kerülnek, azok mind cukor kómában pusztulnak el. – nevetek, mert ez annyira giccses, hogy akkor sem tudnám komolyan venni, ha nem ismerném, és nem tudnám, hogy csak szórakozik.
- Basszus, pedig úgy igyekeztem… - forgatom a szemem, hogy én minden akartam lenni, csak gyengéd nem – A lényeg, hogy meghatározó élményben részesítettelek, és ezt soha nem fogod elfelejteni.
Ahogy kezem az arcára fekszik, belefordul, még ott is tartja a tenyeremet.
- Dorombolni is fogsz? – vigyorgok az arcába, mert tudom, hogy szeret bújni, és minden lehetőséget megragad a fizikai kontaktusra. Kezdem megszokni, és kezdem hiányolni, amikor naponta csak húszszor ér hozzám, az átlagos százhúsz helyett. Jó, oké, barokkosan eltúlzom a helyzetet, de értsük jól!
- Szívem, ez nem a szerelem heve, ahogy te hívod. Ez valami egészen másnak a melege… - próbálok komoly fejjel, pókerarccal szívózni vele, de nehezemre esik, főleg úgy, hogy már a mondókájával rángatni kezdi a számat egy igen csak széles mosoly kezdeménye.
Gyűrűs doboz kerül elő, és hát kiderül, hogy mégiscsak nőből vagyok, mert megdobban a szívem. Nekem, aki nem vágyik kötöttségre, házasságra. Nekem, aki ezt az egészet elítéli, és aki pontosan tudja, hogy ez az egész csak egy jól kivitelezett vicc.
- Hogy tetszik-e? – csodálkozva meredek rá – Édesem, ha valaha valaki megkéri a kezem, annak igen magasra raktad most a lécet. – elismerően mosolygok rá, mert én magam sem gondoltam volna, hogy ennyire eltalálja az ízlésemet. Annál is inkább, mert én sem tudtam volna megmondani neki, hogy mire vágyom, még ha meg is kérdez.
- Új szó? Igazi nyelvújító vagy! – felnevetek, mert nincs is itt baj azzal a szókinccsel, kivágja Ő magát minden helyzetből – Amúgy meg… Ja, benne vagyok! – legalább már azt is tisztáztuk, hogy mik is vagyunk mi egymásnak. Barátok. Jó, barátok egy kevés extrával. Igen, így biztosan lefed minden eshetőséget a definíció.
- Igen, gonosz vagyok. Sőt, kegyetlen! – nehezemre esik visszafogni magam, és illedelmesen viselkednem, amikor ilyen marhaságokat beszél – Jó, figyelj, meggondoltam magam: nem rángatlak el hivatalos eseményekre, mert melletted a maradék józan eszem is menekülőre fogja…
Inkább egy kis pezsgőbe fojtom a nevetésemet, bár kétségtelen, hogy az alkohol nem biztos, hogy megfelelő menekülő útvonal. Attól csak még kevésbé leszek képes uralkodni magam, de jelenleg nem akadt más a kezem ügyébe.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Okt. 18 2014, 02:20

-Ó, igazán? Na és mi jót vagy inkább rosszat tanulsz tőlem, hmmm? - Vigyorgok rá játékosan.
-Vállalom. - Mondom áhítattal, majd nevetek kicsit. - Különben is, így legalább nem leszek telhetetlenséggel vádolva hogy mindig téged nassolnálak el. - Vigyorgok, tény, hogy édes csókokat ad és noha nem vagyok édesszájú, abból bármennyit elfogadok bármikor.
-Hát igen, nem voltál elég erőszakos, szörnyű, szörnyű! - Nevetek, hogy forgatja a szemét. - Ez tény. - Mondom immár komolyságot is csempészve a szavaimba és a mosolyomba.
A kérdésére csak vigyorgok és purrogó hangot hallatok, ami némileg emlékeztet egy macskára, de mivel nem vagyok macska, sem valami király hasbeszélő, remélem a szándékot azért értékelni fogja.
-Igazán? Lázas vagy szívemnek csücsöke? - Mondom aggódó-férj hangon, ami nem tudom milyen igazából, de most szerelmetes aggódósnak fordítanám, szép és naivan ártatlan pislogással fűszerezve, amibe igen hamar belevegyül valami csíntalan fény is.
Aztán adok neki egy gyűrűt, de azért ha látom is tetszik neki kérek valami visszajelzést szóban is, mert.... mert nekem kell, egyszerűen kibuknak belőlem ezek a kérdések egyértelmű szituációkban is. A válasza azonban meglep, némileg elpirulok, mert... ehhehe, hogy hozzám legyen viszonyítva a dolog? Khm, meleg van idebenn, de elmosolyodom, mert nagyon jól esik amit mond.
-Örülök ha így gondolod. - Mondom boldogan, mert ez tényleg dicséret és én örülök a bóknak. Annyira szerettem volna és szeretném hogy jól érezze magát, de ez egy kellemes visszajelzés, hogy igen, eddig jól csináltad, megnyugodhatsz végre kicsit. Persze nem fogok, még nem értünk haza, de a gyűrűnek én is örülök, kellemes érzés látni a kezén, meg hogy nézegeti lopva-lopva.
-Hmmm, egy nyelvész veszett el bennem! - Nevetek kicsit, a nyelvészet nem igen érdekelt, irodalmas voltam, de ha kell, én használom ezt az új szót, mert miért ne?
Elvigyorodom, hogy igazából... igent kaptam! Ó je, hát kell ennél több? Nekem többet jelent, mintha csak megveregette volna a vállam vagy akármi. Találtam még egy barátot aki elfogad ilyen lököttnek és töröttnek mint amilyen vagyok. És ez nekem tényleg pótolhatatlan, mert kevés barátom van. Igazából csak Ő és Josh. De annyira jó hogy vannak nekem, tisztára meg tudnék hatódni, de nem teszem, mert a szám fáj a sok nevetéstől és amúgy is pezsgőzünk meg kaviározunk.
-Haaah! - Szívem be a levegőt megbotránkozott fejjel, majd nevetve adom ki magamból. - Jaj és az olyan a nagy baj? Ha egy rugóra jár a fél eszünk, hmm? Szerintem végre nem lennének unalmasak ezek az esték, ott lenne a másik, elég a szoba másik sarkában összenéznünk és husss unalom, máris vigyorgunk! Bár én akkor felaggatom a bájolgó mosolyomat, ami annyira mű hogy már szinte hihető, hogy egy sózatlan brit vagyok, aki csak a brit humort érti és amúgy sem tudja értelmezni az amerikai szlenget, jaj anyám! - Na jó, nem kéne innom, de késő. Megtettem és ha már kikértem bizony-isten meg is iszom, majd a kaja helyretesz. Bár ha Eleevel formában maradunk akkor vajmi keveset ér a dolog, megrészegülök én szesz nélkül is.
-Bon apetit édesem, nem mondom hogy elhűl, de azért legalább kóstoljuk meg... - Nevetek halkan, azt hiszem felszabadultabb lettem mint voltam, pedig merevnek nem jellemeztem volna magam eddig sem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Okt. 18 2014, 13:48

- Igazán! – vigyorgok, hát mennyi mindent mondott nekem Párizsról! Esküszöm, többet tudtam meg a franciákról az eddigi két napban, mint évek alatt a suliban a különböző órákon – Mindent magamba szívok, amit csak mondasz, úgyhogy csakis rajtad múlik, drágám! – rákacsintok, mert ez a felelősség mostantól az Ő vállán pihen. No, nem mintha olyan marha súlyos lenne, pontosan tudja, hogy nem kell komolyan vennie.
- De édes, ha elnassolsz, akkor előbb-utóbb elfogyok… - lebiggyesztem az ajkam, hogy hát tényleg? Tényleg meg akar ölni? A puszta szeretetével persze…
- Igyekeztem, még mindig igyekszem, de valahogy… megszelídítesz! – ránevetek, mert ha nem is így van, teljesen hülye leszek mellette, amivel szorosan együtt jár, hogy az erőszakosság messzire elkerül.
Elnevetem magam, ahogy dorombolással próbálkozik, nagyon édes, de inkább hasonlít egy galambba oltott macskára, vagy inkább fordítva: egy macskába oltott galambra.
- Lázas… Biztosan. – bólogatok, és közben próbálom nem elröhögni magam. Nem tudom, mi van velem, biztos Párizs levegője, meg ez az egész szituáció veszi el az eszem. Na, meg persze Sebastian, aki mindig képes kihozni belőlem a hülyegyereket.
- Hé, nem úgy volt, hogy én pirulok? – nevetek, mert ilyet még nem annyira tapasztaltam. Már hogy olyat mondok, amitől egy srác elpirul. Örülök, hogy örül, és megfordul a fejemben az ovis gondolat, hogy meddig lehetne ezt folytatni: örülök, hogy örülsz, hogy örülök, hogy örülsz, hogy… Áááááá!
Hogy egy nyelvész veszett el benne! Istenem, alig tudom visszafogni a röhögést, mert persze, hogy sikerült másra asszociálnom.
- Bocsi, én csak… - szám elé kapom a kezem, és hátradőlök a székben. Szorosan összezárom a szemem és két kezemet a számra tapasztva rázkódom a nevetéstől. Úristen! Nem szabadna többet innom, pedig fogok…
Jesszus, azt hiszem, kicsit megbántottam, hogy nem vinném hivatalos rendezvényre… Ú, ezt muszáj leszek elmagyarázni.
- Édesem, teljesen igazad van! Bocsáss meg, én úgy gondoltam, hogy olyan estre nem viszlek, ahol nekem nem szabad viháncolnom. Ha olyan helyre megye, ahol én is csak egy vendég vagyok a sok közül, természetesen magammal rángatlak, hogy túléljük valahogy, de… Sokszor sajnos nekem feladatom van az ilyen szarságokon, és akkor bizony nem kéne hülyéskednem, mert Apa nagyon hisztis tud lenni ilyen tekintetben… - megvonom a vállam. Szó se róla, jó mulatság lenne elmenni vele valami hivatalos eseményre. Jó, azért temetésre ne menjünk együtt, mert az nagyon morbid lenne…
- Helyes, együnk, mielőtt még kivágnak minket innen! – nevetek és teszek egy kevés kaviárt a pirítósra. Sokszor ettem sokfélét, és tartom magam ahhoz, hogy az orosz a legjobb, de csak a tapasztalataimra hallgathatok, mert érteni nem értek hozzá. És bár nem tudnám ezt enni minden nap, most jólesik ennyi luxus.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szomb. Okt. 18 2014, 15:03

-Úúú... Akkor csak óvatosan bókoljak, nehogy a fejedbe szálljon? Ahm, nehéz lesz, nem biztos meg akarom állni a dolgot... - Harapok az ajkamba, de kis édes, hogy figyel rám, pedig javarészt csak fecsegek.
-Ó, taktikusan nassolok. Mindig marad holnapra is. Mindig. - Hangsúlyozom ki valami beteg mosollyal, hogy ez örökké tartó "szenvedés" lenne neki.
-Aww... - Mondom de aztán nevetek vele, hogy itt megszelídíteném, mikor továbbra is olyan nekem mint a szabad szél, erősen kétlem, hogy valaha megszelídülne, vagy ha mégis, általam következzne be.
A dorombolásom nem az igazi, de legalább nevet egy kicsit, szóval teljesen megérte. Majd veszek különórát Nora-tól, az úgy is egy zabálni való kiscica.
-Óh, mucikám, mondtam hogy ne égj oly' hevesen. Még a végén belebetegszel és lám, bekopogtatott a baj. - Csókolgatom a kezét, de vigyorgok, néha rá kell csodálkoznom hogy bír elviselni ha ennyire hülye vagyok. Edzett nő!
-Csak melegem van... - Nézek félre, oppá. Ezek szerint látszik? Kínos. De elmosolyodom, hát ez van, látott elpirulni. Legalább olyan sűrűn pirulok mint ő, szóval...
Aztán mondom a nyelvészes poént, de nagyon kiakad a röhögésmétere, mert úgy de úgy nevet, hogy meglepve nevetek azon, hogy viháncol elfojtva a székben, én is takarom a szám, ritka édes hogy ott szenved az illemmel.
-De mi jutott már eszedbe te nő! Ne légy fukar hogy csak te neveted el a májad! - Mert ha ellehetne nevetni, mint ahogy el lehet inni, mi tuti ebbe pusztulnánk meg.
Aztán kissé meglep hogy leáll magyarázkodni, sejtettem hogy van jobb partnere nálam, na meg mondta hogy az apja nem kedvelne, szóval hirtelen nem is értem miért áll le magyarázkodni, de kedves tőle, el is mosolyodom.
-Szívem, a kedvedért komoly lennék, de megértem hogy nem engem viszel én csak úgy mondtam. És tudom milyenek a szülők, az apám bankár és mindent halál komolyan vesz, szóval gondolom a tied is, ne félj, én megértem. Maximum este átjössz és kipanaszkodhatod magad és jól megnevettetlek, hogy legyen valami jó is. - Mosolygok rá, nem gondoltam hogy ezentúl mindenhova együtt kéne mennünk. Lehet rossz dologgal poénkodtam neki, de talán elnézi. Úgy megsimogatnám a kezét is de hős vagyok és megállom.
-Esélyes... de legalább jól érzik magukat az emberek és ha nagyon ellaposodna a beszélgetésük tudnak rólunk pletykálni, milyen rendesek vagyunk már, nem is értem miért nem látják, hogy javítjuk a színvonalat... - Vigyorgok és eszem kicsit én is vele. Ennyire mosolyogva még nem ettem kaviárt. De szerintem most mindegy lenne mit eszek, olyan jól érzem magam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Okt. 20 2014, 22:45

- Én csak annyit mondhatok, hogy amit mondasz, azt én elraktározom. Legyen szó bókról, viccről, fontos infóról. – felemelem a kezem, hogy én aztán nem tehetek róla, hogy miket hord össze.
- Ú, azt mondd már el, hogy csinálod! – vigyorgok, hogy hogy tud úgy nassolni, hogy sose fogyjon el semmi.
Körülbelül annyira vesz komolyan, amennyire számítottam rá, és ez jól is van így. Én nem vagyok házi cica, én nem bújok, és dorombolni is csak úgy tudok, hogy az inkább morgás. Mondjuk az Ő dorombolási technikája is igen egyedi, de hát legalább próbálkozik, és ez dicséretre méltó.
- Igazad volt, édes drága egyetlenem, igazad volt. – bólogatok vigyorogva, ahogy a kezemet csókolgatja, meg az a hanglejtés! Hát totál kikészít, nem lehet neki ellentmondani.
- Ja, igen, egy kicsit felcsavarták a fűtést, én is érzem… - bólogatok komolyan, mert igen, valóban meleg van, igaz én a nagy nevetésben melegedtem föl, de adjuk meg e lehetőséget, hogy kidumálja magát ebből is, mint már annyi másból.
Már szinte fuldoklom a röhögéstől, mégsem engedhetem el magam, nem lehet, nagyon ciki lenne, de ahogy elnézem, már Ő is remekül elvan, igaz, rajtam mulat, de majd mindjárt, ha levegőhöz jutok, majd, talán most…
- Próbá…hálom, de… - felemelem az egyik kezem, hogy időt kérjek, lehunyt szemmel lélegzem egyre mélyebbeket, de nem merek ránézni, félek, akkor megint kitörne rajtam a röhögő görcs. Az asztal szélét bámulva, halkan kezdek bele: - Hát tudod, mondtad, hogy egy nyelvész veszett el benned, én meg… - újabb néhány mély levegőt kell vennem, hogy be is tudjam fejezni a gondolatot – Hát, csak pikánsabb jelenetek sora ugrált el a lelki szemeim előtt a nyelvészettel kapcsolatban. – nagyot sóhajtok, és végre felnézek, egyenesen a szemébe, mert már nem gáz, ha újra a szám elé kell kapnom a kezem, hiszen már tudja, nincs több kérdés, kimondtam.
- Tudom, édeske, de hiába lennél komoly, ha rád nézek… - elegáns kézmozdulattal jelzem, hogy ha vele vagyok egy pillantás is elég, hogy elmenjenek nekem otthonról – Szóval temetésre nem vinnélek, az is biztos!
Bekapok egy újabb falat kaviárt, ízlelgetem kicsit, mielőtt lenyelném, nem szeretek belőle sokat enni, mert egy idő után telítődöm az ízével, és már nem akkora élmény.
- Ja, akár pénzt is kérhetnénk a fellépésért… - kuncogok halkan, aztán egy apró korty pezsgővel lefojtom a kis gyöngyöket. Luxus előétel, és már előre félek, hogyan tovább, de a mosolyom letörölhetetlen, iszonyatosan élvezem az estét. Az „eljegyzési gyűrűm” időről időre magára vonja a figyelmemet, lopva rá-rápillantok, enyhén forgatom, és figyelem, hogyan töri meg a fényt.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Hétf. Okt. 20 2014, 23:45

-Óh, akkor te vagy az én kis diktafonom? - Vigyorgok, szép is lenne. Bár kétlem hogy mindent megjegyez, én a felére nem emlékszem miről beszéltem neki, mert csak úgy mesélgettem.
-Háááát, csak nyalogatni és szopogatni szabad, azt is megfelelő mennyiségben és akkor marad holnapra is. - Kacsintok rá, vigyorgok.
-Hah, majd kapsz gyógypuszit édesem, kikúrállak! - Vigyorgok, búgom neki a szavakat, tudja jól hogy amúgy is összecsókolnám, nem is kérdés. Bár ahogy eszembe jut Josh meg a gyógypuszija el kell fojtanom a nevetésem.
-Igen? Azaz igen... - Na jó, asszem tényleg naiv vagyok, de most ezt nem ismertem el, ez csak megtévesztés volt. Mert már rögtön aggódtam hogyha nagyon melege van nem fogja jól érezni magát és ha kimegyünk megfázik. De ezt nem osztom meg, akkor megkapnám hogy hülye vagyok... Mint általában, bár nem tőle. (Vagy nem ebben a kontextusban.)
Aztán kezd el istenesen nevetni, bár elfojtja, de én láttam már milyen ez, élénken él bennem a hasfogós hangos nevetése, tudom az lenne most is, csak épp egy elegáns étteremben mégsem kéne. Aztán nagy nehezen belekezd, de látom erősen koncentrál, hogy ne röhögje megint el magát.
Aztán halkan nevetek, á értem.
-Tény, az a fajta nyelvészet nem is veszett el bennem olyan mélyen, mint tudod. - Vigyorgok, képzelem miket képzelt el, hááát, nem gyerekeknek való jelenetek az is sicher!
-Jah, értem! Hááát, lett egy külön bejáratú bohócod, nem is olyan rossz az, hmm? - Vigyorgok tovább, mert nekem kellemes a tudat, hogy nevetnie kell ha eszébe jutok vagy ha meglát. Jobb mint ha sírna!
-Jaj oda ne is azokon mindig sírok. - Legyezgetem el a gondolatot a kezemmel, kimondani is fáj, de előbb lettünk örök barátok, jobb ha tudja, hogy oda tényleg ne vigyen.
-Vagy legalább ingyen desszertet hmm? - Nevetek halkan. Kicsit elcsendesülünk a szomszéd asztalok örömére míg falatozunk, de azért látom, hogy nézegeti a gyűrűt. Nem is mertem remélni hogy tetszeni fog neki, szóval nagyon boldog vagyok, hogy meg tudtam lepni. Amíg ő az ajándékban gyönyörködik én az arcában, szép a mosolya.
Mikor elviszik a tányérokat és várjuk a fő fogásokat, szólalok meg megint.
-Amúgy este, ha lesz kedved, akkor visszamehetnénk átöltözni valami lazábba és elmehetnénk valami klubba. Tudod, szeretném látni ahogy rázol édes! - Vigyorgok rá, míg előrébb dőlök hozzá és az asztalon támaszkodom az alkarjaim elfektetve magam előtt keresztbe,
-Van egy jó kis diszkó szerűség, javarészt francia pop dalok mennek, amikre lehet táncolni, már azt a lötyögős fajtát, de jók a koktélok meg a sör meg a rövidek. Bár sokan vannak, azzal számoljál. - Ecsetelem neki. - Vagy ha csendesebbet akarsz visszamehetünk a Szajnához is, van egy nagyon kellemes partszakasza, ami éjjel szépen van megvilágítva. - Nem tudom mire vágyik inkább, én igazodom, nekem jelenleg bármihez van kedvem. Na jó, mondjuk mosogatni most sincs...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Szer. Okt. 22 2014, 02:28

Diktafon? Ajkamba harapva fojtom magamba a kacagást.
- Nem, édesem, nem vagyok diktafon, mert nincs rajtam gomb, hogy nyomogass. – vigyorgok, szélesen, mert ez egy érdekes hasonlat. – Visszamondani nem feltétlenül tudnám… Én csak egy szivacs vagyok. – megvonom a vállam, és újabb mosoly szalad szét az arcomon, mert most meg Spongyabob jelmezben jelenek meg lelki szemeim előtt…
- Jaaaaa, az mindjárt más! – bólogatok széles mosollyal az arcomon. Értem én, szóval csak nyalogatni, meg szopogatni…
- Ó, az jó lesz, úgyis te vagy a gyógyír minden bajomra… - adom elő elhaló sóhajjal, de azért remélem, ugyanannyira vesz komolyan, mint általában! Kitör rajtam valami nehezen kontrollálható nevetés, és minden erőmre szükségem van, hogy ne boruljak az asztalra. Próbálok finom, elegáns hölgyhöz méltóan meghalni a röhögéstől, de lássuk be, ez nem egy egyszerű feladat!
- Tudom, hát ez a baj… - mondom, kissé rekedten, karcosan, mert hangszálaim igen nagy erőfeszítésnek vannak kitéve, félig visszatartott levegővel nehéz megszólalni, és értelmes mondatokat formázni.
- Igen, egy saját kis udvari bolond. Már csak a csörgős sapi hiányzik a fejedről! – bár abban is biztos vagyok, hogy tudnék szerezni neki egyet. Talán majd holnap elrángatom valami olyan helyre, ahol kapni ilyet. Végig csörömpölhetné a haza utat… Hogy örülnének nekünk!
- Oh… Oké, akkor kórház és temetés kilőve… - számolgatni kezdem az ujjaimon, hogy mi az, ami tilos vele, de persze csak játékból, mert hát ezek nekem sem a kedvenc programjaim, meg vele amúgy sem terveztem gyászos dolgokat csinálni.
- Desszert is lesz? – nagyokat pislogok – Én azt hittem… Tudod… - vigyorgok már megint, miközben cinkosan közelebb hajolok hozzá, és mutatóujjammal jelzem, hogy mire gondoltam desszert gyanánt: ránk, kettőnkre. Már ott tartok, hogy magam sem tudom, mennyire vehetjük ezt komolyan, mennyire szánom ezt egy túlfűtött, túlhúzott viccnek. Merengésemből a pincér szakít ki, ahogy elviszi a tányérokat, és így képes vagyok újra Sebyre figyelni. Tetszik az ötlet, amit felvázol, azonnal széles mosoly szalad szét az arcomon.
- Szívesen rázom, de nem neked, hanem veled, úgyhogy készülj fel, mert hosszú éjszakánk lesz! – naná, hogy elmegyünk valami jó kis helyre, még szép! Nincs az az isten, hogy ilyen lehetőséget kihagyjak.
- És olyat nem lehetne, hogy elmegyünk, csapatjuk azon a kis tánci-tánci helyen, aztán ha már elegünk van a tömegből, akkor irány a csendes Szajna-part? – vigyorgok az arcába, mert én már csak ilyen telhetetlen vagyok. Nekem minden kell, ha a kisujját nyújtja, nekem kell tetőtől talpig, szőröstül bőröstül! Jobb, ha hozzászokik, ha velem akarja tengetni a ráérő napjait.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Csüt. Okt. 23 2014, 00:54

A nyomogatni szóra pajzánabb vigyorral mérem végig, de kiül az arcomra, hogy nem, nyomogatni valóban nem akarom, de valami nem túl elrugaszkodott, hasonló szó maradhat, ahha.
-Csak úgy magadba szívod minden szavam hmm... és mi lesz ha megtelsz? - Vigyorgok, mert nekem az elnehezült mosogatószivacs van a fejemben és elég érdekes az is.
-Ugye? Érteni kell a csíziót drágám! - Vigyorgok szélesen, hát nyalakodni nem rossz dolog ha jól csinálják, khm.
-Óh, életem... - Mondom olvadozó hangon, de nevetek vele, tudom hogy ez nem egészen így van, de sebaj.
-Baj? Jaj drágám, mióta baj ez? Vállalom a nyelvész énem, a nyelvérzékem... hogy örömöm van a test nyelvezetében... szóval szeretek nyelvészkedni! - Nevetek, lehet játszani a szavakkal, de szegény drágám tolom neki az asztalon lévő vizet, hogy igyon kicsit, nehogy berekedjen, nem tudna nekem csicseregni!
-Ó, szóval nem vagyok elég zajos? Hmm, valami zúzós rockzenét kéne hallgatni hozzá és akkor headbangelni és csak úgy csilingelnék neked, haha! - Durva lenne a kép, azt hiszem.
-Hmmm jah... minden mást asszem jól viselek... asszem... - Nevetek, mert ki tudja.
-Igazodom az igényeidhez... de telhetetlen is lehetsz drágám... - Hajolok közelebb én is, naná, ki nem hagynám, bár érik bennem a gondolat megint hogy rákérdezek, nem próbáljuk-e meg újra. Ha nem húzzuk túl egymás agyát lehet menne. Én meg a végén nem bújnék egyáltalán, akkor nem zavarnám. De én is felocsúdom a pincérre, vissza is dőlök, hogy le tudja tenni a tányért elém a férfi, amit meg is köszönök neki.
Aztán megint nevetek, hogy én sem úszom meg, riszálnom kell, de nem bánom. Nem vagyok parkett ördöge, de ez nem is arról szól, csak a lüktetésről és a kellemes erotikától amivel be van lengve. Meg a nevetéssel, mert azt is lehet. Szóval kedvemre van, szó se róla.
Elmosolyodom, hogy milyen kis telhetetlen, imádom érte.
-Hmmm, ha bírod és jól megtáncoltatsz miért ne? - Eleinte gondolkodva nézek felfele, de a mosolyom hamar vigyorba vált ahogy visszaemelem a tekintetem rá, persze hogy lehet. - Nincs olyan messze egymástól a kettő hely. - Gondolom át gyorsan, "újratervezés".
Közben figyelem az arcát hogy ízlik neki a főétel, majd belekezdek én is a sajátomba.
-Édes... biztos nem akarod megkóstolni? Egyáltalán nem nyálkás az íze, inkább... hmm... állagra olyasmi mint... hmm a zúza. - Legalábbis nekem, bár a kagyló puhább. Tudom hogy eléggé horrorisztikusnak gondolja, de igazából nem az. Ha nagyon megrémül vagy rosszul lenne, gyorsan jelzem visszaszívtam a kérdést és bocsánatkérően mosolygok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Pént. Okt. 24 2014, 23:29

Látom, ahogy megváltozik a mosolya, és így végiggondolva, hogy mit is mondtam, nem is csodálkozom. Teljesen jogos, hogy csakazértis félreérti.
- Én telhetetlen vagyok, drágám. – vigyorodom el. Azt mégsem mondhatom, hogy feneketlen lennék, elég látványosan nem igaz…
- Azt mindenképpen. – bólogatok egy sejtelmes mosollyal, és akkor ezt is helyben hagytam. Tény és való, hogy érteni kell hozzá, mert veszettül mellé lehet nyalni fogni, de én valahogy sosem voltam ez a nyalakodós típus. Ez nekem túl… lágy. Én keményebb játékos vagyok. Régen tíz körömmel kapaszkodtam volna valakibe, aki ennyi időt szentel nekem, de mára már lemondtam erről. Sokkal inkább vagyok híve az azonos idei kölcsönösségnek. Na, még a végén kiderül, hogy beépített cenzúra van a fejemben is…
- Na, jó, jó, elég lesz! – feltartom a kezem, rázom a fejem, mert ha így folytatja, nagy bajban leszek az illemmel. Felém tolja a vizes poharat, és hálásan belekortyolok. Nagyon kellett, gondolatolvasó lehet. Jólesik a hűvös folyadék a szárazan szoruló torkomnak.
- Attól függ, mit jelent elég zajosnak lenni? – vigyorgok. De persze látom, amint valami beteg metálra rázza a kis csengőit – Akkor már nem is udvari bolond leszel, hanem Csingiling hardcore verziója!
Sikerrel megtudom, hogy milyen programokat kell kihagynom vele: kórházak és kórházas sorozatok kilőve, tehát se House, se Vészhelyzet, se Grace klinika. Kár, mert ez mind jó muri, és semmi temetés, pedig vannak jó kis fekete humorú filmek. Angol humorral. Neki valót egyből tudok, majd egyszer leültetem, és onnantól kezdve el sem eresztem, mert egyre csak gyarapodnak a filmművészet remekei, amiket látnia kell.
- Ó, hát azokat az igényeket még sok minden alakíthatja… - rákacsintok, mert nem vagyok benne biztos, hogy mit hoz még az este. Spontán vagyok, majd alakul. Ha jól rémlik – persze lehet, hogy csak beképzelem, csak szeretném, ha így lenne – Ő is szívesebben enged az adott pillanatnak, mint az előre rögzített terveknek.
Megérkezik a pincér, elénk varázsolja a vacsoránk főételét, de valahogy teljesen hidegen hagy, hogy mit is eszünk ma. Jobban érdekel, hogy aki velem szemben ül, mit forgat a csinos kis fejében.
- Ó, kicsi szívem, én bírom, hidd el! – magabiztosság sugárzik az arcomról, én istenien tudok bulizni, reggelig bírom, bár már kijöttem a gyakorlatból, semmi perc alatt visszarázódom. Ez olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni!
- Ezt örömmel hallom, akkor legyen így! – elégedetten bólintok, és eszem egy falatot, bármi is az, amit elém raktak.
- Nem, köszi, volt már hozzá szerencsém, de nem tudom kulturáltan enni… - elfintorodom, mikor eszembe jut az emlék, de mosolygok rá, mert cuki, hogy megkínált vele, de egye csak, ha neki jólesik.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: douce Paris... ~ Elee és Seby   Today at 22:14

Vissza az elejére Go down
 

douce Paris... ~ Elee és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-