Nézem a tv-t, de nincs benne semmi érdekes, csak a szokásos hülyeség, köztük pár csöpögős sorozattal, unalmas hírrel, meg béna természetfilmekkel. Ki is kapcsolom és leülök a laptom elé, bár a neten sincs semmi sokkal érdekesebb. A szemem max egy-két bögyös csajon akad meg, de nem vagyok hűtlen típus, csak megnéztem őket, mert helyesek és, mert olyan kivágott ruhát viselnek, amin át a köldökükig belátni. Ettől még szeretem Amyt és meg se csalnám, sőt ha lehetne most is vele lennék, csak amikor felhívtam azt mondta, hogy most nem ér rá, mert sok tanulnivalója van. Azért nem haragszom rá emiatt, tudom mennyire fontos neki a tanulás, de megértem, neki nincsen gazdag apja, mint nekem és ha be akarja fejezni az egyetemet muszáj tanulnia. Igyekszek kárpótolni azért, mert ő rosszabb helyzetben van, gyakran adok neki ajándékokat, viszem el olyan helyekre, amiket nem engedhet meg magának, de szeretne oda eljutni. Akár most is elvinném valahova, csak velem lenne. Úgy unom magam és még olyan késő sincs, fáradt se vagyok. Úgy döntök elmegyek kicsit bulizni, úgyis tudok itt egy jó bárt és péntek este van. Kapok egy cipőt, meg egy bőrkabátot - egy divatos rövidujjút, meg egy sötét farmer már van rajtam -, rakok pénzt, meg zsebrevágom a kulcsaim és elindulok. Felpattanok a motoromra és nem sokára oda is érek. Bent jó zene szól és nekem kedvem támad táncolni és így odamegyek a pulthoz és találomra kinézem az egyik jófejnek tűnő lányt.
- Szia! Jössz táncolni? - térek egyből a tárgyra amint melléértem és mosolyogva nézek rá. Remélem nem gondolja, hogy be akarom cserkészni, mert egyáltalán nincs így, csak valakivel mégis jobb szórakozni, mint egyedül.

//Azért pár hónappal ezelőtt, mert szerintem nem szívesen játszanál ilyet egy drogossal és Daniel pár hónapja szív.//

Unatkozom, barátnőm nem ér rá, anyum nincs otthon, így senkivel nem tudok beszélni, egyedül Apával, de ő már lefeküdt, mert holnap reggel korán megy a gépe. Úgy hogy elmegyek valahova, egyet inni, egyedül, Adam-et tudnám elhívni, de őt nem akarom, csak adná, hogy mennyire szerelmes, rendes srác, de nekem nem jön be, Adam-en kívül meg mást nem ismerek. Ami meg a ruhát illeti, nem öltözök ki, nincs értelme, egy italra. Csak egy fekete kockás inget, és egy fekete farmert veszek fel, meg az edző cipőm. Lemegyek és leakasztom a motorom kulcsát a falról, és kimegyek a garázsba, ahol áll a két motor. Az egyik egy nagy fekete motor, a másik meg egy kisebb terepre valló kék. Természetesen a feketét választom, aminek a kormányára van rátéve a fekete bukó sisak. Leveszem a sisakot a kormányról és felveszem, első a biztonság, mondom ezt úgy, hogy inni megyek, aztán meg motorral jövök haza, de indulok is. Itt pont van egy kis hangulatosnak látszó hely, leparkolok a sisakot elteszem az ülés alá, és kiveszem az indító kábelt, és kész is, mehetek. Leülök a pulthoz, és kérek egy sört, azt hiszem ennél többet nem fogok inni ma. Mikor megkaptam ide jön egy srác, kérdezi, hogy táncolnék-e vele, erre felemelem a sört, mutatván hogy épp iszok, nem nagyon fogok innen el menni.
-De azért köszi. - Mondom neki, egy bocs arc kifejezéssel.

Nem tetszik, hogy nemet mond. Nem vagyok hozzászokva az elutasításhoz, csak akkor fogadom el, ha az illetőnek jó oka van rá, egy pia pedig nem az, sokkal inkább egy rossz kifogás, amivel úgy sem hagyom, hogy lekoptasson, annál kitartóbb vagyok.
- Meghívlak egy körre, sőt kettőre, ha táncolsz velem egy szám erejéig. Csak ennyit kérek, a kezem se kell megfognod, ha nem akarod és rád se fogok moccani, mert csajom van. Áll az alku? - próbálok egyezkedni és az arcomon továbbra is ott ül a mosoly. Ha le akar rázni hát sok sikert hozzá, de nem hagyom magam könnyen. Lóvé van nálam bőven, szóval, ha azzal szeretne lepattintani, hogy két körrel nem elégszik meg, vagy valami drágábbra vágyik tőlem ötven kört is rendelhet az itt található legflancosabb italból is, abba is belemegyek. Ha készpénzből nem lenne elég a tárcámban az sem akadály, mert nálam van mindkét hitelkártyám rajta jó sok zsetonnal és tudom, hogy itt kártyával is lehet fizetni. És, hogy miért ragaszkodok ahhoz, hogy vele táncoljak? Hát, mert táncolni akarok és őt szólítottam le először. Nekem ennyi pont elég.

Az az érzésem, hogy nem akar leszállni rólam, meg nem nagyon szeretek táncolni, úgy hogy próbálkozhat még. Csak tudnám miért nem adja fel, vannak itt még rajtam kívül csomóan, mással is táncolhatna nem csak velem.
-Köszi, de nem iszok ma már többet. - Jelentem ki, szeretnék éppsége hazajutni, úgy, hogy se bírság ne legyen, se baleset.
-Szeretnék épségben haza jutni, na meg táncolni se tudok. - Igen, nem tudok táncolni, ritmus érzékem nincs, és halásom se nagyon van, na jó utóbbi még is van, meg végül is ritmus érzékem is van, mert hát valahogy gitározni is megtanultam, de egy szó mint száz, nem fogok se ma, se holnap táncolni. Ebben az egy ügyben határozott vagyok, ezt a döntésemet nem igen fogom meg másítani, és ha kell, el is mehetek másik bárba, biztos találok még egyet, vagy nem, de akkor megyek haza, ilyen egyszerű.

Látom nagyon keresi a kifogásokat, még az ajánlatomra is talál mentséget, hogy ne fogadja el, de ez engem nem tántorít el. Ha valaki ismer az tudja milyen vagyok, nem adom fel egy könnyen. Apámmal is veszekednem kellett annak idején, mert ő azt szerette volna, ha ügyvéd leszek, nem pedig színész. Végül ő is belenyugodott abba, hogy úgy sem leszek az. A színészet sokkal jobban vonzott, a reflektorfény, a kamerák és, hogy én vagyok a középpontban - ha nem is mindig, de egyes jeleneteknél biztosan -, amíg ügyvédként úgy sem rám figyelnek, hanem arra, akit képviselek. Én pedig szeretem, ha figyelnek rám, nagyon is. Szeretek a középpontban lenni. Tesó nélkül amúgy is megszoktam, hogy a szüleim teljes figyelmét élvezhetem, ha nem melóznak - mondjuk anyám akkor sem mindig figyelt rám, ha már hazajött a kozmetikustól, a fodrásztól, vagy valamelyik plázából, ahol szórta a pénzt két marékra -.
Valahogy számítottam rá, hogy ilyen ürügyekkel akar lerázni. Az ivás talán még oké, de abból is lehet alkohol menteset inni, meg én egy szóval sem mondtam, hogy szeszt kell kérnie. Tőlem vizet is kérhet, vagy üdítőt, esetleg valami koktélt, amitől aki berúg az annyira bírja a piát, mint egy kisbaba és úgy nézem ez a csaj jobban bírja. Ami a táncot illeti azt én sem magamtól tanultam meg, gyakorolás kell csak hozzá, meg kicsit figyelni a ritmusra.
- Pár pohártól még haza jutsz egyben, vagy ha nem hazaviszlek, úgyis motorral vagyok. Táncolni meg majd megtanítalak, nem nagy kunszt. - kacsintok rá.

Ezekből a mondatokból nagyon sok minden kiderült számomra, igen elég jó ember ismerő vagyok, és az már az elején is látszott, hogy nem fogja feladni, de én se, nem adom be olyan könnyen a derekam.
-Ez vicces és a motoromat hogy viszem haza? - Ő is motorozik? Azt hittem max autót tud vezetni, nem néztem ki belőle, de oké, vigyen haza, és a motorért meg jöjjek holnap vissza? Na ilyet nem játszunk.
-Nem fogod feladni, igaz? - Kérdem, ha azt mondja, hogy feladja akkor oké, mehet, de ha azt, hogy nem, nem tudom mit csinálok. Lekopni nem fog, és én se fogok most már elmenni.
-Egyezünk meg valamibe, táncolok veled, ha utána megmutatod a motorodat, oké? - Ilyen alkuba bármikor benne lennék, motor buzi vagyok, úgy hogy, tényleg bármikor, szinte bármit, egy motorért. Jó erős volt, de imádom őket, sokkal szabadabbnak érzem magam a motoron, mit egy autóval, és szerintem minden motoros így van vele, de én biztosan.

Szóval motorral jár? Hát nem igazán néztem volna ki belőle. Azt hittem maximum valami kis nőcis autót vezet, vagy biciklivel van, de úgy tűnik tévedtem. Nem is bánom, kellemes csalódás ért ezzel, ez azt jelenti, hogy bátrabb, mint amilyennek gondoltam. Persze nincs bajom a félénk csajokkal - Amyt is szeretem, még ha ő motorra maximum mögém ülne fel, legtöbbször autóval járunk, ha vele vagyok, mert szerinte a motor nem elég biztonságos -, de azokat is bírom, akik bátrak.
- Miután téged hazavittelek a mociddal elmegyek hozzátok, de ha rózsaszín akkor elszállíttatom a házadig. - vigyorodok el, mert, hogy rózsaszín motorra még csak fel sem ülök, nem, hogy vezessem az olyan biztos, hogy nem fogok könnyen lekopni - jól is nézne ki, még a végén híre menne, hogy buzi vagyok, az meg rohadtul nem hiányzik -. Szerencsére ez leesik neki, amire én továbbra is vigyorgok.
- Látom kapiskálod. - válaszolok és lehet ettől bunkónak tart majd, de nem nagyon hat meg a dolog. Aki ismer az úgyis tudja, hogy ez csak látszat és azzal, akit szeretek rendes vagyok.
Tetszik az ajánlata, bár nem tudom, hogy miért érdekli így a motorom, de ha táncol velem, akkor miért ne mennék bele.
- Oké. - megyek bele könnyen a dologba.
- Gyere! - nyújtom ki felé a kezem, hogy felsegítsem. Igen, fellelhető bennem az udvariasság.

Aha majd pont én járkálnék rózsaszín motorral, aki ismer az tudja, hogy max pirosra ülnék fel, utálom a pinket, meg annak az összes árnyalatát, egyedül a lilának a sötétebb árnyalata jön be, de a pink, isten ments.
-Ne aggódj, fekete. - Ja elég könnyen leeset ez a poén, de nem hagyom, hogy a motoromat leoltsák, jó evvel nem a motoromat bántotta, de istenem igaza van. Akinek rózsaszín motorja van, vagy ne motorozzon, mert, hogy evvel égeti magát, vagy legyen rendes színű motorja. Legalább is én, így gondolom, bár mindenkinek más az elképzelése.
-Nem bíznám rád a motort. - Most ismertem meg, nem is láttam hogy vezet, meg nem egy olcsó mulatság, egy ilyet megjavíttatni, egy autó ára, lesheti, hogy rábízom. Majd nyúltja a kezét, hogy felsegítsen, elfogadom, és indulunk, csak az a baj, hogy nem ismerem ezt a számot, így nem tudok ráhangolódni, de majd valahogy megoldom, hagyom, hogy vezessen. Egy két bal lábasnak muszáj hagynia, különben még balesetet okozna.

Volt már olyan csajom, aki nagyon vagánynak mutatta magát, aztán amikor elmentem hozzájuk, és benyitottam a szobájába megláttam, hogy minden rózsaszín a faltól kezdve az ágyon át a függönyéig, de még az asztala, még a számítógépe is olyan színű volt. Ezek után én már semmin nem lepődök meg. Az azért mégis megnyugtat, hogy fekete a motorja. Azért ha mégis haza kéne vezetnem és nem tudnák valakit hívni, aki elszállítja elég hülyén néznék ki egy rózsaszín mocival. Bár úgy hallom nem bízná rám a motorját, aminek az okát nem igazán értem. A saját motoromra is vigyázok, az övét se törném össze, nem vagyok felelőtlen típus, bármennyire is szeretek motorral száguldozni attól még óvatos is tudok lenni, ha kell. Más cuccára meg főleg vigyázok, jobban is, mint a sajátomra.
- Vigyáznék rá, ha meg összetörném állnám a szervizt. - mondom és elvezetem a táncparkettre. Látom, hogy azt várja én vezessek, ezt megteszem és úgy táncolunk.

Nem tudom mennyi pénze van a srácnak, de nem hiszem, hogy ha összetörné, tudná állni a szervizt, elégé drága, már az is, és nem azért mert ennyire öreg, hanem mert ennyire új moci, szinte most kezdték el a gyártását.
-Elhiszem, de szerintem nem tudnád állni, maga a javítása annyi, mint egy vadonatúj autó. - Picit drága csak, de úgy átlagba ezek a motorok javítás nélkül, bírják tíz évig. Nem azért vettük ezt mert csórok vagyunk, mert kitudnánk, most rögtön fizetni, kéz pénzben ráadásul, szóval van itt azért pénz. Ha nem azért vettük ezt, mert ez volt a legjobb, mit közül, ez megy a leggyorsabban. Oké Apa nem ezt akarta, biztonságosabbat akart nekem, de én nem engedtem.
-És milyen motorod van? - Kérdezem, már tánc közben, elég jól tud vezetni, kevés pasit láttam így vezetni, az évek során. Pedig a szalagavatón, is vezetek keringőn.

Elmosolyodok a kijelentésén. Lehet, hogy ilyen inkább átlagosnak mondható cuccban nem annyira látszik rajtam mennyire vagyok gazdag, de nem kell hinni mindig a látszatnak.
- Talán nem hiszed el, de az a fajta srác vagyok, akire azt mondják a bőre alatt is pénz van, szóval egy új autót is bármikor vehetnék, a mocid javítása meg se kottyanna. - tájékoztatom és nem rossz szándékkal, vagy bunkón, csak szimplán. Meglep, amikor tánc közben a motorom felől érdeklődik, de érthető, hiszen azt ígértem, hogy utána megmutathatom neki.
- Egy fekete Kawasakim van. És neked? - kérdezem meg tőle, mert eddig csak az tudom az ő járgányáról, hogy fekete és valószínű az újonnan kijöttek közé tartozik.

Ennyire pénzes, fasza, elég könnyű lehet így az élete, semmiért sem kell megküzdenie, ha csak nem olyanok a szülei, mint az enyémek. Én is elég pénzes családból származó vagyok, de nem kaptam meg mindent amit szeretem volna, mindig is küzdenem kellet érte, de emiatt a hozzá állás miatt lettem az aki. Egy kemény, céltudatos csaj, akit ha az élet leüt a nyeregből, feláll és vissza ül. Persze ez nem mindig megy ilyen egyszerűen, van hogy néha hónapokig nem tudok kimászni a depiből. De ez csak nagyon ritkán esik meg, és nagyon nagy dolgoknál.
-Gondolom nem kell sok mindenért küzdened. - Legalább is ezt látom rajta, szórja a pénzt, vagy legalább is az elmondása szerint.
-Yamaha FJR1300AS. Szinte még ki se adták. - Mosolyodok el, vadi új, így drága is, de neki is elég jó motorja van, kíváncsi vagyok mennyi a max sebessége, de ezt már nem fogom, megkérdezni. Igazán nem rám tartozik már, de úgy is fogom látni.

Szerencsére apám nem igazán olyan, akivel küzdenem kellett volna azért, hogy megdobjon egy kis pénzzel. Egyetlen gyerekeként mindig adott, ha kellett, úgy volt volt vele megadja amit tud. Ideje nem nagyon volt rám, de pénze bőven, így szeretet helyett is azt kaptam, de nem bántam, jól megvoltam így is, buliztam, csajoztam és néha utaztam. Ráadásul amióta Amyvel járok több szeretetben van részem, mint bármikor előtte és ettől nagyon boldog vagyok.
Mondjuk most a tánctól pezsgő vérem miatt tölt el az öröm, de ez más, csak átmeneti, bár ez is jó, ha már most nem lehetek vele.
- Hát ja, apám vastag kötegeket ad, ha kérem, ebből nincs nálunk vita. - mondom lábaimmal követve a ritmust. Elmosolyodok hallva, hogy neki milyen frankó mocija van. Kezdek kicsit megéhezni és ettől támad egy jó ötletem.
- Az sem rossz. Mi lenne, ha lezavarnánk egy versenyt? Tudok egy csendes helyet, ami megfelel. A nyertes kap egy pizzát. Mit szólsz? - kérdezem meg és jó lenne, ha igent mondana, mert a szám lassan véget ér és szeretnék még egy kicsit vele lenni, mert jó társaság.

-Jó neked. - Nekem mindig küzdeni kellet, de mint mondtam, én így lettem ilyen, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy ilyen szüleim vannak. A következő ajánlata meglep, de jó ötlet, így lenyomhatok még egy fiút, bár még utcán nem versenyeztem, csak terepen.
-Jól hangzik. - Mondom, mosollyal a számon, ritkán versenyezhetek ilyen körülmények között, meg legalább látni fogom menyit bír a motorom. Vége lett a számnak, így indulhatunk is, kíváncsi vagyok, hogy melyikünk fog nyerni.
-Mehetünk? - Kérdem mosollyal sz arcomon, kiértünk, a motorom ott van az épület mellet, rögtön oda megyek hozzá, és kiveszem a bukósisakot az ülés alól, meg a bőrkabátot. Mindig van a motorban, hátha hosszabb útra megyek, és ez most jól fog jönni.

Örülök, hogy ilyen könnyen belemegy az ötletembe. Szeretem, ha száguldhatok, így meg lehet, hogy még kaját is nyerek vele magamnak. Persze lehet, hogy végül én fizetek, de így legalább egy darabig mellettem van - azt azért eldöntöttem magamban, hogy ha vesztek magamnak is fizetek egy pizzát -. Kezdem megkedvelni, pedig még a nevét se tudom, bár ez nem akkora ügy. Volt már, hogy egy csajt úgy fektettem meg, hogy egyikünk se tudta hogy hívják a másikat. Őt persze nem tervezem két vállra teríteni -, ahogy mást se -, csak egy kicsit szórakozni. Jó vele táncolni, látom ahhoz képest, hogy azt mondta nem tud táncolni ügyesen mozog. A szám nem sokára véget ér és kimegyünk a járgányainkhoz. A motorom ott van nem sokkal az övé mellett. Felhúzom a sisakom, amikor meghallom a kérdését.
- Tőlem igen, de nekem ne sírj, ha legyőzlek. - nevetek kicsit és pimaszul mosolygok rá. előhalászom a kulcsaim, beindítom a motort, ami szépen dorombol. Egyből fel is pattanok rá.
- Gyere utánam! - intek neki és kihajtok a parkolóból egyenesen a versenyünk helyéig. A város külső részére viszem, ahol főleg üres raktárak vannak. Lelassítok és bevárom őt.
- Megérkeztünk. Itt zsaru nem nagyon jár. Nem kell sok szabályt betartani, csak annyit, hogy légy sportszerű, oké? - kérdezem meg tőle.

-Oké. - Mondom és követem a verseny helyszínére, remélhetőleg, nem lesznek rendőrök, mert nem tudnám Apának hogy bemagyarázni a dolgot. Mert avval jönne, hogy az ő felelősség teljes lánya mit csinált, de mindenki hibázhat, na erre majd ráfogom, hogy hibáztam, ezt úgy is elhiszi. Bár nem szeretek nekik hazudni, de ha az igazságot mondanám, összetörnének. És végül is a hazugsággal csak őket védem. Nem telt bele sok idő és megjöttünk, ahogy látom régi raktáraknál lehetünk, valahol a külvárosban. Nem úgy látom, mintha tele lenne a környék zsaruval. Így kicsit jobban beletudom magam élni a versenybe, hogy nem kell a zsaruk miatt aggódnom. A fiú megvárja míg beérem, és levesszem a sisakot, csak hogy mindent haljak.
-Ez természetes. - És vissza vesszem a sisakot. Már csak indulni kell, és kész, egy ingyen pizza. Bár ő helyzet előnyben van, mert hogy, ismeri a helyszínt, de így is lefogom hagyni, ha nem, meg akkor így jártam. Legalább megtudtam, mennyit bír a motorom.

Ismerem már annyira a várost, hogy tudjam hol nyüzsögnek leginkább a fakabátok és melyik részekkel vannak úgy, hogy szinte rájuk se bagóznak. Ez pedig az utóbbiba tartozik, itt bátran lehet száguldozni, ha nem akarom visszafogni a gázt idejövök. Volt, már, hogy ide hoztam egy csajt, mert nem akartam hazavinni. Hamar oda is érünk ehhez a zsernyákoktól mentes helyre. Nem kell rá sokat várnom és mellém kerül és gyorsan megbeszéljük a szabályokat. Sejtettem, hogy ezen nem kell sokat veszekednünk és hamar megleszünk vele. Megvárom amíg felhúzza a bukósisakját.
- Akkor hajrá! - és megindulok előre. Mindkettőnknek meg van a maga előnye, neki egy nagyon új moci, nekem a hely ismerete, szinte minden kanyart kívülről fújok annyiszor motoroztam már rajta végig, így az első jobbost simán beveszem. Eddig nem egyszer voltam már itt, de ritkán botlottam fakabátba, ha meg mégis, hát egy marék zöldhasú hamar elfeledtette velük a dolgot és mentek tovább, mint akik semmit sem láttak. Nem véletlenül mondják, hogy ha a pénz veled van az erő is veled van. Ezt már nem egyszer tapasztaltam meg és legtöbbször örültem neki, hogy ez így van.

A vérem pezseg, annyira régen volt lehetőségem, száguldozni, jó lesz újra átélni, azt mint otthon. Felveszem a sisakot és indulunk is. Az első jobbosnál lehagyott, de még nem adtam rá akkora gázt, de egy balosnál, sikerül útólérnem, sőt be is előztem. Eddig könnyen vettem a kanyarokat, csak jött hirtelen egy balos. Kipördült a motor, és így megelőzött, na nem baj. Gyorsan vissza a pályára, és padlógáz. Valószínű nem érem útól, de nem bánom, legalább végre kiélhettem magam. Olyan jó itt száguldozni, legszívesebben csak ezt tenném egész évben. Leszarnám a sulit, de nem tehetem meg, mert ott vannak a szülők, engem otthon úgy ismernek, minta az a lány aki soha nem lógna. Nem azért, megtenném én, de max egy-két napot, a lelkiismeretem nem bírna többet. Na meg imádom amikor színészkedhetek, szóval, nem hagynám csak ott a sulit, mert egész évben motorozhatnék. Meg ha otthagynám Anya nem küldene pénzt, csak hogy benzinre költsem.

Jó érzés sebesen robogni, ilyenkor olyan szabadnak érzem magam. Belekap a szél a hajamba, megcsap a hideg levegő és ez nagyon tuti. A vérem is gyorsabbnak érzem, ahogy vezetek és élvezem ezt az egészet. Verseny közben hol ő előz meg, hol én őt, de annyira nem is érdekel a győzelem, csak a száguldás. Azért örülök, mikor én fejezem be elsőnek a kört. A cél után megállok és megvárom.
- Jössz egy pizzával, de az ügyessségedért megosztom veled. - kacsintok rá amint mellettem van.
- Tudok egy jó helyet a közelben, ami nem olyan drága. - vetem fel és érzem, ahogy a gyomrom mordul egyet.

Beér a célba, nem sokkal utána én is, győzött, megérdemelte. És bár vesztettem, jól éreztem a motoron magam, ami nem ritka, de hogy evvel a motorral száguldozzak, az annál jobban.
- Tudom, aki érdemelt jutalmad. - Mondom neki, mikor már levettem a sisakot, tudom túl sokszor veszem le, de ha nem teszem, nem hallja amit mondok, vagy legalább is nem tisztán.
- Nem érdekel milyen drága, ha jó pizzát csinálnak. - Mondom, miközben eszembe jut, hogy nem is tudom a nevét, na se baj, majd a pizzériába kiderítem, hisz ha már vele vagyok, csak tudnom kéne legalább a nevét. Legalább is én így gondolom.

Bár győztem annyira nem ez az, ami boldoggá tesz. Sokkal inkább a száguldás, de azért ez is jól esik. Persze ha vesztettem volna azt is lenyeltem volna problémázás nélkül és álltam volna a szavam. Nem történt így, de nem bánom, szeretek nyerni, meg a verseny végeztével már ehetünk és már elég éhes vagyok.
- Kövess engem, odavezetlek! - szólok neki és megindulok előre a pizzázó felé. Tíz percen belül itt is vagyok és amíg megérkezik beállítom a mocim a tárolóba.
- Itt vagyunk. - tájékoztatom, ha még nem jött rá eddig és ha ő is lerakta a motorját az ajtóhoz megyek és kinyitom előtte kedvesen, majd bemegyek utána. A pénztárhoz sétálunk.
- Milyet együnk? - kérdezek rá a fölöttünk lévő feliratokra utalva, amik a különféle pizzákat hirdetik.

-Jó. - Követem a pizzázó felé, nem kellet neki olyan sok idő és ide is értünk. Szép hely, leparkolok a motorja mellé, és kiszedem az indító kábelt. Most már nincs ennél jobb ötletem arra, hogy ne lopják el. Kinyitja nekem az ajtót, én meg bemegyek, oda sétálunk a pulthoz, hogy válaszunk.
-Te vagy a győztes, válasz te. - Ez így fair, mert ő győzött, az ő döntése legyen milyen pizzát rendel. Választott, én meg fizetem, és leülünk egy boxba, mielőtt leülnék leveszem a kabátot, és ledobom magam mellé, egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ha kabát van rajtam, ilyen hőségben.
-És ha megkérdezhetem, mi a neved? - Nem ártana tudnom.

Szeretem ezt a helyet, jó nagy pizzát csinálnak és az italt ingyen adják. Beérve azt mondja válasszak én. Ez kicsit meglep, de végül is megértem. Végignézek a fent sorakozó ajánlatok közt és megtalálom a kedvencemet. Nem túl extra, de én szeretem.
- Egy sajtos-sonkás pizza lesz, meg két kóla. - szólok oda a pult mögött álló szőkének akiről látszik, hogy tipikus szőke nő, de azért felfogja, leírja a rendelésünk, átveszi az érte járó pénzt és mondja, hogy üljünk le, amíg elkészül, ő majd kihozza. Kinézünk magunknak egy üres boxot és leülök vele szemben.
- Daniel vagyok, a haverjaimnak csak Dani. Téged hogy hívnak? - kérdezek vissza miközben fészkelődöm kicsit, mert nem a legpuhább, ami alattam van. Aki olyan kényelemhez szokott, ami otthon van - ahol még a legkényelmetlenebb széken is élvezet ülni olyan puha -, az nem csoda, ha nem annyira kedveli az ilyen sima padokat, amiket az ilyen boxokba beraknak.