- Mármint addig lefogyasztjuk... Vagy Alzheimer megteszi helyettünk. Akkor már nem fogunk válogatni, igaz-e?- reszketeggé teszem a hangom a mondandóm végére, és kicsit beszívom az arcom. Önmagam vagyok, mégis elöregesedve, vicces látvány; az lehet.
- Értem- mondom csendesen. Henry. Lázadó és féltékeny jellem. Még ha bohóc és kedves is, ez megnehezítheti a dolgot, hogy hármasban legyünk barátok, mert kiszámíthatatlanná teszik az ellentmondó tulajdonságok. Hál'Istennek, legalább annyi bizonyos, hogy már nem drogozik. Az még jobban borítaná a dolgaink.
- Ó, csak szeretnél... Mi az a kukukuku...?- nézek rá értetlenül. Vicces dolog lehet, annyi szent!
Mint azon is röhögünk, "mit találtam" a filmes CD-n.
- Azokat töröltem ki, amin gatya nélkül pózolsz. Mi lesz, ha egyszer a gyerekeim kezébe kerül ez a kincs? Nem akarom, hogy rosszat álmodjanak, haver! A többi viszont vicces, főleg, amikor csipkét vettél fel.
Vigyorgunk, nevetgélünk. Hogyan lehetséges, hogy így meg tudjuk egymást nevettetni pillanatok alatt?
- Ha sajtból lenne, talán kísértésbe ennék. De csak a szaga emlékeztet a pálpusztaira, az meg épp nem a kedvencem...- nevetem el magam megint. Fintorgok, jelezve, hogy az a sajt iszonyú büdös.
Aztán futunk a vízbe, ki így, ki úgy veti bele magát, és mártózik meg a hűvös vízben. Felbukkanva egymást keressük és csapkolódni kezdünk. Ha lenne rajtunk gatya, bizonyára rávetném magam, hogy víz alá nyomjam, de a pucérság visszatart. Nem mintha attól félnék, félreértené (azt hiszem, nem). Mégsem ugrok, maximum utána a víz alá, hogy tempózzunk befelé, a mélyebb részek felé. S lám, valami áramlat lehet, szinte meleggé válik a víz, vagy csak én szoktam hozzá a hőmérséklethez? Már nem fázom. Kicsit sem.
Gyönyörű a fény, a lemenő nap még megszínezi az óceánt, mintha nem is kék volna, hanem vöröses-fekete. Hagyom, hogy a testem feldobja a víz, lágyan keverem magam mellett a vizet, lazán tempózok a lábammal. Hallom Sebastian hangját, és látom is őt, kicsit elsodródva tőlem.
- Mondtad, mondtad... mondtad?- Gondolkodom. Nem emlékszem, de biztos.- Ha szárazföldön lennénk, meghajolnék a nagyságod előtt...- cukkolom itt is, a vízben is. - De akkor ússzunk rendesen...
Visszanézek a partra, leginkább épületet vagy más kiálló, jól felismerhető dolgot keresek, amit könnyen be lehet azonosítani, hiszen perceken belül lemegy a nap. Belövöm a part irányát, és kb arra merőlegesen kezdek úszni befelé, gyorsúszásban, remélve, hogy Sebastian velem tart.

-Hát akkor már nem ezt jól látod barátom! De még megnézzük párszor azt a szörnyű filmet vagy tíz másikat helyette és helyben is vagyunk! - Vigyorgok, majd nevetek mit művel magával, ne már! Grimaszolok is hogy jajjjj...
-Nem csak szeretném, ez az igazság! - Nevetek, lehagynám. A becsület megkívánja! - Hogy mi? Hát ez ilyen animés huncut nevetés, ha valami perverz jött hasonlóan nevetett az egyik szereplő, az egyik barátnőm imádta, és mondta nevessek már én is így néha, mert nem csak a nevemben hasonlítottam a karakterre. - Mesélem el mosolyogva, majd elvigyorodom.
-Mi az hogy rosszat? De a fiúk ne irigykedjenek a lányok meg ne ábrándozzanak, igazad van... De az még odébb van, megtarthattad volna őket igazán! Igazán? Szóval neked is a csipke a gyengéd, úúúúgy tudtam, de annyira, édes! - Mondom a végét csajosan, vagy buzisan, kinek hogy hangzik jobban, majd kacagok. Komolyan veszek egy rózsaszín gatyát majd és pózolok neki, megkapja ajándékba! (Szerintem te leszel az áldozat vagy Elee... mert ugye kell XD)
-Jaj máááár, mindjárt megmosom neked a tengerben, akkor pácolt lesz, csókolgathatod! - Mutatom be neki a középső ujjam vigyorogva, de csak hülyülök.
Befutunk a vízbe és röhögünk, fröcskölődünk mint a kamaszok, de lélekben azok vagyunk szerintem. Örök tinik.
-Mondtam hát! Te lyukas agyú, elfelejtetted? Pedig olyan romantische program, hogy nem vágytál már rá tűkön ücsörögve, haaa? - Kacagok, közelebb úszok ne kelljen kiabálnom már hogy sodródunk elfele.
-Ó, hát hajolj is, úgy fest nekem még jó a memóriám! Pedig még kosarazni is elmegyünk egyszer, ha nem többször, tudod! - Ó én emlékszem, nagyon megörültem hogy van kivel és nem is akárkivel, szóval csak vigyorgok.
-OKés! - Követem, szeretek úszni, kellemesen lefáraszt majd hogy pihent testtel és elmével dolgozzak majd tovább. Nem célom lehagyni, de szerintem most nem is tudnám, szóval csak néha megállok és felpillantok merre van és arra úszok, nehogy elszakadjunk, mert hát akkor gondban lennénk.

50 év nagy idő. Jó, hogy azt mondja, együtt leszünk öregek, és nem azt, fogalma sincs, merre sodor addig bennünket a szél. Örülök, hogy ő is el tudja képzelni, hogy barátok leszünk még akkor (pláne, ha megismerjük még egymást, és nem leszünk lesoványodott, szenilis hülyék). Egy részét be is mutatom neki, éppen csak nem csorog a nyálam, amúgy nagyon élethű vagyok...
Magyaráz valamit a kukukuról, bevallom, az animéhoz nem sok közöm van, fogalmam sincs, miről beszél, és éppen ilyen értelmesen nézhetek rá- Aha, persze- mondom széles mosollyal, ebből ő is érzi, nekem magam, amiről magyaráz.- Majd egyszer megmutatod, jó?
- Nem is tudtam, hogy beképzelt vagy, Sebastian! Arra a 20 centire vagy büszke?- ugratom tovább. Tizet mégsem mondhattam, elvégre barátok vagyunk, vagy mi a szösz! Már más a téma, nem az anime, amire legalább kíváncsi is vagyok. De ugratni sosem vagyok rest.
- Hát, csipke, selyem... igazából bármi megfelelő, ha nem nagyobb, mint a sátorvászon...- mondom nevetve. Tetszik, ahogy elvékonyítja a hangját. Biztos nem lenne ellenére, ha egyszer őt is női ruhába bújtatnám; valószínűleg remekül lehetne sminkelni, mert remek az arca karakterisztikája.
- Tisztának tiszta..., de a szagát mérföldekre is lehet érezni, már ne haragudj! Mit ebédeltél?- ugratom tovább a szép, kerek seggével. - Akkor majd csókolhatom vagy haraphatom?
Juj, a középső ujja nagyon csúnya, de nem veszem magamra, röhögök egy sort, aztán már szaladunk is a víz felé. Csapkolódás, majd egy kis úszás levezetésként, és már nem is fázok. A kosarazás kapcsán már eszembe jut, hogy mikor beszéltünk a tengerről.
- Mivel elfelejtettem, nem...- mondom, minta ki most ébred valami mély álomból, és nem is értem, hogyan történhetett ez meg. Mi van velem? Sajnálkozást hallhat a hangomból.
Úszunk, egyre távolodunk a parttól. Ez engem nem feszélyez, gyerekként gyakran csináltam hasonlót. Sebastian is a közelemben tempózik, nem érzem magam egyedül, és amikor egy újabb meleg áramlat ér el, felfekszem a vízre, hogy bámulhassam az eget, a csillagokat. Szikrázóan tiszta az éjszaka. Percek alatt besötétedett, a nap már a horizont alá bukott. Mintha a tenger nyelte volna el... Ezer-milliárdnyi csillag, számolhatatlanul, és távol annyira a város fényeitől, hogy élvezni és látni lehessen. Őrületesek. Hátamon fekszem a víz tetején, gyengéden ringat a víz, karjaimat szétvetem.
- Ez aztán az idegnyugtató, ugye, Sebastian?

-Ó, te kis perverz, okés! Amúgy nem rossz anime, kicsit dark, kicsit morbid, de vicces és krimis is. Kedvemre volt, meglátjuk neked tetszeni fog-e! - Kacagok, elvégre az jó rész mikor Sebastian megrontja az apácát... hehe.
-Úristen, megnyúlt? Cserélhetem le az összes gatyám! - Csapom az arcomra a tenyereim, majd nevetek. - Amúgy beképzelt vagyok nem tudtad? Imádom magam! Imádj te is! - Ölelgetem magam bazsalyogva, majd nevetek.
Elvégre nem vagyok eltérő az európai átlagtól, max mivel körül vagyok metélve, más látványt nyújtok kissé odalenn. Főleg hogy borotválom magam, attól cselesen kicsit nagyobbnak tűnik. Ha mást nem rendezettebbnek, hiúságom megköveteli.
-Jaj ez falatka volt, láttad! - Kacagok a tangára, vagy bugyira, tudom is én mit képzelt rám képletesen.
Azért örülök hogy nem hallom amit gondol, lehet bevágnám a durcát (XD)
-Téged foglak, akkor aztán Kínában is érzik majd a szagát, ahogy megülöd a gyomrom! - Vigyorgok rá gonoszan. - Nyalhatod is! Amit akarsz! - Kacagok, de bemutatok, hagyjon lógva, jó a seggem, hát futok, van rajta izom is, nem plöttyedt nagypapi popó!
-Ejjj, nem baj, én én mindig emlékeztetni foglak, ne izgulj, a nyakadon maradok! - Kuncogok, bizonyára sűrűek a napjai, csajozni fog, nem lepődtem meg hogy elfelejtette, nem is haragszom. Amíg legalább egyikünk észben tartja a programjaink, nincs gáz!
Lemegy a nap míg beúszunk, nem bánom, mert szeretek este fürdeni. Sokkal hangulatosabb, mint nappal és nem is kozmálok oda a napon, mint valami túlsütött pirítós. A város távoli fényei pedig remek kontrasztot mutatnak a végtelenbe nyúló óceán feketéjével.
-Jah... - Tartom fenn magam a felszínen, ahogy néha rúgok egyet a lábammal. - Nem is kell gyógyszer, este kijövök veled úszni és kisimul az arcom! - Kuncogok. Amúgy lehet. A szex is megnyugtat, ha olyan, de akkor is nagyon figyelek a másikra, itt csak magamra kell. Más ez a pihenés, kellemes.
-Mivel nem látom ha lilul a szád szólj ha már fagy le és törik a lábad, okés? - Vigyorgok, én még remekül elvagyok, úszkálok is még kicsit, jól esik.
Persze ha meguntam közelebb úszok alattomosan és csendesen, majd lefröcskölöm az arcát és röhögve eltempózok kifele gyorsúszással, mint valami égetni való kölyök aki zaklatja a felnőttek nyugalmát.

- Én vagyok a perverz? Nézz már tükörbe!- nevetem el magam. Kacag ő is, sejtetve, ez a rajzfilm nem gyerekeknek való.
Tovább hülyítjük egymást, minden ugratásomra van mit mondania, és amit lehet, tovább spirázok, de amikor az imádatról beszél, egy pillanatra visszatartom a levegőt.
- Öööö, izé... Ezzel már elkéstél, hát nem jöttél rá? Az Imádjuk Sebstiant rajongói klubban nincs nálam elvakultabb rajongód!- Nem ragozom tovább, szerintem ő is tudja. Ha csajból lenne, tökéletesen illene hozzám, neki udvarolnék és őt venném el, kosárcsapatnyi gyereket nemzenénk, hogy biztosan legyen benne legalább egy kék szemű kislány is... És valóban, őszintén és komolyan, ilyenfajta önzetlen és tiszta szeretetre vágyom egy lánnyal is, amit vele megélek.
- Biztos kifogtam egy jó pillanatod...- kacsintok rá. Fene tudja, mégis tízet kellett volna mondanom? Semmit sem tudok arról, miben különbözik az átlagtól, és hogyan kelti azt az illúziót, neki hosszabb a farka, mint másé.
(A sminkelésre gondolsz? Pedig hajaj, még egyszer lehet, hogy ráveszlek! )
A feneke, mint sajt kerül összehasonlításra a Holddal, ő nyert, nálam mindenképpen. Közelebb is van. Legfőbb erény! (És ugyanilyen hátrány is, ha a szagát tekintjük.)
- Magadnak is megmagyarázod, miért nem érdemes engem megenned.... Amúgy hiányoznék. Nem a szagom miatt...- nézek rá bánatos kutya szemekkel, nem tudom, lát-e belőle valamit a lemenő nap fényében.
Tovább röhögünk, és amikor megkérdezem, mégis mit tehetnék a seggével, hát megmondja.
- Ó, milyen igaz, remek opció!- a középső ujja kevésbé tetszik, de éppen elég jel, hogy szálljak le a témáról. Nem is szokásom ilyesmiről beszélni, ő az egyetlen kivételezett, ő generálja, hát mit csináljak? Sebastian, kihozod belőlem az ördögöt!
Futunk a víz felé, fröcskölődünk, úszunk, lebegünk. Az óceán lágy hullámokkal ringat, el tudnék aludni, azt hiszem. Beljebb úszva már a víz sem tűnik hidegnek, a víz felszíne különösen meleg egyes áramlatokban. Megmosolyogtat, hogy azt mondja, a nyakamon marad, de le sem reagálom, ez a beleegyezésem jele. Szeretném, ha nyakamon maradna.
A csillagokban gyönyörködöm, egyre másra tűnnek fel újabbak és újabbak, ahogy mélyül a sötétség, és a végtelenség érzete tölt el nyugalommal, békével. Sebastian is mellém tempózik, megosztom vele észrevételeimet, ő pedig helyesel.
- Bármikor, csak egy szavadba kerül- mondom válaszul. - Mindennél fontosabb számomra a sima pofikád...- sosem tudtam, hogy lebegve is lehet nevetni. Az sem baj, ha számba fut a víz.
- Megmondom, mi lilul, csak legyünk szárazon- hihetetlen, hogy most is kötekedni próbál, pedig éppen a megnyugvásról beszéltem itt neki. Hallom, ahogy csobban a víz, ahogy tempózik, mégis váratlanul ér, amikor lefröcsköl. Automatikusan kapok levegő után, aztán kiprüszkölöm a vizet, amit lenyeltem, és már vetem is magam Sebastian felé, aki kifelé kezdett úszni. Ilyen gyorsan megunta volna?
Nem olyan gyorsan, mint ő, de én is a part felé veszem az irányt. Nem a félelem miatt, hogy egyedül maradtam a nagy kékségben, hanem mert Sebastian nélkül nem igazi az egész... Talán ennyi elég is volt mára, úgyis menni kéne. Rövid az éjszaka, tekintve, hogy három órakor kelek.

-Szoktam, fenséges látvány... - Kacagok jobban, úristen remélem tudja hogy csak hülyülök!
Na jó, ő is teljesen hülye, nem kell félteni... Szakadok, már fáj a hasam, vagy az oldalam? Ööö nem tom, de hát mindegy is.
-Csalódtam volna ha nem! - Szerintem egyedül van a klubban, de nem baj.
(Jaja, hát Seb csak hülyül ezzel, nem szeretne lány lenni XD De hajrá, megnézem xD)
-Nekem csak jó pillanataim vannak, de lehet a múltkor az a zseblámpa volt te... ejj, ami utána jött már nem is emlékszel? Sokat ittál mi? - Kacarászom, kész vagyok tőle.
Beszólogat, alázza a hiúságom, de úgy néz rám, hogy elszáll minden haragom.
-Hah... ez az egy szerencséd öregem! - Nevetek rá, komolyan, hogy tud ilyen szemekkel az emberre nézni?! Ha felgyújtotta volna a házam is ez lenne a reakcióm valószínű, kiakasztó. Nem lehet rá haragudni, ez van.
-Ugye? - Hát nyalogathatja ha így folytatja, de a bekapás lehetősége úgy fest nem csigázza fel (szerencsére) szóval bátran vetkőzöm.
-Ráncosan nem kedvelnél, tuti ez van a dolog mögött. Kell a fiatalsáááágom, mi? - Kacagok, hülyülök, de hálásabb a hangom, hogy eljönne velem, bármikor kérem.
-Miért, itt nem mered? Nyuszi vagy McFly? - Kacagok, piszkálom, de eszembe jut a Vissza a jövőbe című film, abban ez mindig sikert aratott.
De csak pofátlankodom, hallom hogy úszik mögöttem, nevetek, de tempózom, kinn, mikor már csak derékig ér a víz felállok de nevetek, teli torokból.
-Jaj ez jó volt! - Kacagok, fogom a hasam, szerintem utolért már bőven, hátrafésülöm a hajam. A gyerekes viccem is élveztem meg ezt a gyors visszaúszást, a minimális versenyszellemet.
-Na, vajon megvannak még a cuccaink? - Kuncogok, remélem...

Sebastian önfeledten nevet, és ez nagyon jó. Szeretem a nevetését, valahogy húz magával, attól nekem is nevetnem kell, még ha nem is vicces a téma, de most az volt, a nevetésem önfeledt, még a könnyem is kicsordul.
Félretéve a vacsorát, vetkőzni kezdünk, és folyamatosan ugratjuk egymást, egyre nagyobb hülyeségeket beszélve.
- Zseblámpa, mi? Csodálkoztam is, milyen kitartó vagy!- röhögök fel, pedig ezzel magamat hozom kellemetlen helyzetbe. De vele ezt is lehet. Hát jah! - Szándékosan itattál le, ne is tagadd!- Próbálok hárítani, ha hibás vagyok, ő legalább annyira!
- Azért vagyok szerencsés, mert veled összeakadtam, ez az igazság! Azaz a te szerencsétlenkedésed lett az én szerencsém, ehhez mit szólsz? - Gondolok arra, hogy beletenyerelt abba a kajába. Ha az nincs, talán soha nem ismerkedünk össze! Kifejezetten hálás vagyok, amiért akkor olyan béna volt!
Kielemezzük a fenekét is, és hogy az mitől lehetne szagos, aztán abban maradunk, hogy tisztára nyalhatom, de nem élek a lehetőséggel. A felajánlott úszással annál inkább, úgyhogy kapkodom is magam, nehogy ő érjen oda hamarabb a vízhez. Persze, az nem járja, hogy közben még ne ugrassuk egymást, még verseny alatt is, röhögve is, de egymást húzzuk.
- Még vagy 50 évig... Ráérsz azzal a ráncosodással... - bólintok rá. Ki ne örülne, ha egy ilyen mosolybogyó lenne a közelében?
Szeretem Sebastiant. Ráncosan is szeretni fogom, engem egy életre megnyert, nem is tudom, hogy csinálta, csak betenyerelt az életembe, mintha én lettem volna az a kaja a tálcáján. Csak engem nem lehet eltörölni. Nem lehet letörölni, eltüntetni... Én ott leszek, mert ő ott van bennem... kitörölhetetlenül.
A vízben aztán új játék kezdődik, és ott is folyamatosan egymás agyára megyünk, hol így, hol úgy.
- Engem... senki .. sem... szólíthat... nyuszinak!- válaszolom, összeszűkített szemmel, mint anno Michael J. Fox. Még a hangját is sikerül elkapnom, pedig már régen hallottam a hangját.
Hogy mi lilul, a fejem! Szeretné, mi? De a feneke fog, ha elkapom! Utána úszok, hallom a röhögését, én is vele nevetek. Mondja valaki, hogy a nevetés nem ragadós!
Mellé érek, leteszem a lábam én is, aprót öklözök a vállába, ahogy elhaladok mellette. Bőrömet máris szárítja a tengeri szél. Kellemesen borzongok, de jól érzem magam. Nem fázok.
- Hova pakoltunk? Nem ide? - Rossz vicc lenne, ha nem lennének meg a dolgaink, de eddig úgy fest, valaki megtréfált bennünket, és most Sebastian kizárva, mert velem együtt futott a vízbe. A gyér fényben próbálok tájékozódni, nagyjából jó helyen vagyunk, de sem a kaja, sem a ruháink nyomát nem látom.
- Sebastian... biztos, hogy innen indultunk? - enyhe félelem bujkál a hangomban. Vér ciki lenne így végigmenni a városon. Taxi kilőve, egyrészt egy kanyi sincs nálam, másrészről melyik az az idióta, aki felvesz két pucér pasast a taxijába? Elnézek jobbra és balra... Talán jobb oldal felé, úgy húsz méterre látok valami kupacot a földön...

-Azon pont nem kéne csodálkoznod, az vagyok! - Nevetek, jaj... ki ne sírjam a lencsém a sok nevetéstől már. - Naná! Hát ki nem hagytam volna hogy elvegyem valamilyen szüzességed! - Eszembe nem jut hogy az igazi is elvevésre vár ekkor még, de hát tényleg direkt itattam ami azt illeti. Feslett erkölcsű úriember vagyok, éljen a paradoxon!
-Már én se bánom hogy szar napom volt aznap és lehúztam volna magam a klotyón! Így legalább volt okunk beszélgetni. De örülök hogy ennek fényében nem csak kínait zabálsz! - Kacagok fel, ugratom.
-Hmmm bár úgy lenne bár neeee, akkor minden nő ismerősöm megtép és megutál... veszélyes, veszélyes, a nőkkel vigyázni kell! - És Phoenix-szel... szerintem ő is kiakadna, amilyen érzékeny a korára meg a külsejére...
Aztán idézek a filmből, de olyan jól visszaadja, röhögnöm kell!
-Áááá, tök jó! - Nagyon imádom mikor utánoz, szerintem marha vicces.
Kiúszunk, röhögök, belever egyet a vállamba finoman. De én csak nevetek tovább.
-De valahova ide, keresd a kajamaradékot. - Mondom, kicsit elmerengek - őőőő.... hát valahonnan innen. Nagyon nem messze lehet, mert megjegyeztem azt a fehér pacát bent, ami az a hirdető tábla. - Magyarázom kuszán, de a élnyeg hogy én értem.
-Na nézz szét arra, én meg erre. Ne parázz már, lehet egy öreg nénike volt aki egy menetért adja vissza. Aztán adj bele apait-anyait! - Vigyorgok itt lesz az, elindulok balra, de nem megyek túl messzire, hogy halljam ha kiabál, meg ő is halljon engem.

//Rád bízom meglegyen-e a cucc, vagy sem, de az is lehet hogy csak a ruhát vitték el a többi cucc megvan XD Akár a cipő is xD Amolyan kölyökheccként XD akármi XD De ha nincs se gáz, max szívjuk a fogunk xD//

- Nekem direkt jó...- hagyom rá, nevetve. Félek, én hamarabb adok fel dolgokat, mint kéne.- Hát mégiscsak elvetted? Galád! Reggel letagadtad!- szegény szüzességem, úgy vesztettem el, nem is emlékszem rá! Vagy jobb ez így?
- Nincsenek véletlenek... - kínai ide vagy oda, azóta sem ettem. Még egy Sebastianba úgysem botlok bele.
Kor és ráncosodás kapcsán vállat vonok. Mire 50 év eltelik, lehet, a hamut is mamunak mondom, mit izgatnak majd akkor engem a nők? Bár inkább most izgatnának! Ezt azonban megtartom magamnak.
Később megint arra kerül sor, hogy képességeimnek hangot adjak, most Fox hangján. Sebastian ezen is nevet, én pedig vele.
A vízben is jót röhögünk, úszunk is, lebegünk is, elmerülök a csillagok szépségében is, de nem sokáig, mert Sebastiannal kiúszunk. És a cuccaink nincsenek ott, ahol hagytuk. Ez fix.
- Ez az, ezt én is megjegyeztem- mondom nevetgélve, feszengve, mert azért egy szál semmiben vagyok, ami itt nem gáz, de a belvárosban az lesz...
- Azt átpasszolom neked. Úgyis nagyobb perverz vagy , mint én. Majd tartom a gyertyát. Háttal, nehogy visszaköszönjön a vacsi...- nevetek én is gonoszul, ejha, Sebastian, jössz te még az én ágyamba!
Balra indulok, ő meg jobbra. Valamit látok a homokban, de már sötét van ahhoz, hogy jól lássam. Kaja, nuku. Ruha... megvan, sajnos nem egészen úgy, ahogy mi hagytuk. Valaki ugyanis magára kapkodta őket. Egytől egyig. Csak egy pár cipőt szorongat, és egy fél csirkecombot.
- Sebastian, gyere csak ide!- kiáltok jobbra. Kezem a péniszem előtt. Fogalmam sincs, a valaki, aki a gönceinkbe bújt, férfi-e vagy nő, teljesen mindegy is, előtte szégyenlős vagyok.
Még nem szólítottam meg, és gyanakodva méreget ő is, mintha én lennék a rabló, ő meg az áldozat.

-Azt hittem te vetted el az enyém... te... valaki bemászott az ablakon ba.dmeg... - Kacagok fel, de istenesen.
-Hah, ezt más is mondta már, meg már elbeszélgettünk erről. Ne kezd megint! - Kacagok, nem zavarna ha megint belemennénk amúgy.
-Hmm... - Látszik később mikor megint a parton vagyunk, én lazán kezelem a pucérságom, az nem izgat, az irataim inkább. Nem volt nálam sok kápé de a bankkártyám le kell tiltatnom, az macera. Na mindegy. És névjegyet kell nyomtatnom... zárat cserélni basztikula... na jó, így már neccesebb, elvégre a kulcsom is vitték.
-Olyan frigid vagy! - Kacagok, hát nem tom mihez kezdenék egy mamikával... szeretem a feszes bőrt és a fiatalság gyönyörét, a buja élvezeteket... fúj nem nem menne, ennél hiúbb vagyok.
-Megvan? - Nyújtom meg a lépteim visszafele a hangja irányába. - Na mi van? - Azzal követem a tekintetét, látom fázik a valaki és éhes is. Őőőőő... ejjj, no lám.
-Hát hello. Ruha kéne haver? Viheted, de a tárcám meg a kulcsom dobd vissza és nincs gáz. A csirkét tartsd meg. - Ráncolom az orrom, hogy hajrá, én lazán állok előtte egyik kezem csípőre téve, én azt a ruhát fel nem veszem újra... ki tudja milyen tetvek költöztek belé.... hamarabb megyek haza puccentosan, mint abban a göncben. - Jah és haverom cuccait is. Neked kell még a gönc? - Nézek rá, bár érezheti nem ajánlom neki sem, inkább csak a cuccainkat mentsük. Rendőrt is lehetne hívni de minek? Amúgy is még a végén mi lennénk megbírságolva közszemérem sértésért...

Hangosan nevetünk, ki hogyan veszítette el (és mitől, kitől) a szüzességét.
- Csak a szomszéd lehetett. Azóta előre köszön! - toldom meg a hülyeséget.
- Jól van, jól van!- hárítok, akkor a véletlenekről már nem beszélünk. Lerágott csont. Mint a mi csirkénk java.
Felelőtlen szórakozásunk csak akkor látszódik megtörni, amikor gyanítani kezdjük, hogy meglovasították a ruháink.
- Frigid? Johannának látszom? Ennyire nem volt hideg a víz! - Egy öreg néni re talán nem tudnék felizgulni, bár fene tudja. Éhes disznó álmodik csak makkal, majd beéri moslékkal is. Nem, azért egy vénségre nem hajtanék rá.
Én balra indulok a parton, ő jobbra. Hiszünk még a csodákban, hátha csak mi tévesztettük el, és lám... Halvány reménysugárként ott egy alak, rajta "virítanak" a ruháink, szájából lóg egy csirkecsont. Az arcát nem látom. Túl fekete, túl koszos, nem lehet tudni. Különben is, egyre megy.
Sebastiant magamhoz hívom. A ruháinkat ő is felismeri, de nem kéri vissza őket. Rögtön értem, mi okból, de azért felmerül bennem a kérdés: hogyan megyünk haza? És hol vannak az alsónadrágjaink? Azokat csak nem vette fel? Olyan lazán kezeli a helyzetet, mintha naponta fordulna elő, hogy pucéran megy haza. Szinte lekezelő az "öreggel", aki gyanakodva méregeti végig.
- Takard el magad, még azt hiszi, kolbász lesz a desszert...- az ajkamba harapok, hogy lehetek ilyen hülye, hogy még ebben a helyzetben is hülyítem a társam.
- Jól beszél a barátom. Megtarthatod a ruhákat, de ami a zsebekben volt, arra igényt tartanánk. - Mondom szelíd hangon a csavargónak- Az alsógatyákat is felhúztad? Nem vagy kicsit önző, Haver?- kételkedés a hangomban. Mi az esélye, hogy azokhoz nem nyúlt? Elképesztő egy alak, és milyen szerencsés!

-És neked nem volt gyanús? Biztos a macskáért csinálta... - Kacagok jobban úúúú kész sztorit kanyarítunk a végére.
-Haaaaaaaaaaaa, Johanna nem volt frigid, tüzes volt! - Hüledezem vigyorogva.
Aztán csak kiderül hol vannak a cuccaink, de egy gatyán meg egy ingen nem fogok fenn akadni, amúgy is ért már ilyen hecc. Bár akkor visszakaptam, de most nem kéne. Lehet finnyás vagyok de én úgy fel nem veszem. Komolyan lányoktól nem szedek össze semmit, pont egy hajléktalantól elkapva kezdjem el? Még mit nem.
De Josh nagyon hülye.
-Finom falat vagyok nem tagadom, de nem szeretem ha harapnak. Hot dog sem szeretnék lenni...- Vigyorgok, neem, azért a... juj. Fúj.
Az alak csak benyúl a nadrágba és kihúzza az egyik alsót, ami Joshé szerintem, jelezve, jól jön az még neki. Vonakodva, de beletúr a ruhákba és odadobálja elénk meg oldalt szerte szét amit lel, amolyan szedjük össze ha kell stílusban és gyorsan eloldalog. Természetesen csóválom a fejem, hogy legalább egy helyre dobálhatta volna.
-De komolyan, az alsót érted b.zdmeg, szerintem ha beleélveztem volna sem zavarta volna... - Na jó, kicsit ideges vagyok, de nem vészes. De megértem a szétdobálás célját, ugyanis a pénztárcámból minden kézpénzt gondosan kivett előre.
-Fantasztikus, neked maradt zséd? - Kérdezem mikor mutatom a kápé mentes tárcám, ebből séta lesz. Bár lehet neki hagyott valamit és csak engem kopasztott meg. Mondjuk a lakáskulcsom visszakaptam, nagy gond nincs.

- Most hogy mondod...- vakarom meg a tarkómat. Hát, erre már valóban nincs mit mondani- na ja, szomszéd, macska, szüzesség. Elég meredek sztori!
- Jó ezt hallani. Reménykedem, hogy férfi mivoltomban sem vagyok érzéketlen...- Az tenné be a kaput, ha Johannaként jól működne a szexualitásom, férfiként pedig becsődölnék. Szerencsére, potenciális gondjaim nincsenek.
Amíg mi második gyerekkorunk éljük ki a vízben, valaki magáévá tesz a parton hagyott kajánkat és ruháinkat. Később az is kiderül, ennyivel sem úsztuk meg, bár, járhattunk volna rosszabbul is, ha mindent elvisz.
A sötétben nem látom jól az alakot, aki "kirabolt" minket. Igazat adok neki, a cuccok ott volta, szabadon, hozzáférhető helyen, miért is ne vette volna őket fel? De az alattomos húzás volt, hogy a pénztárcákat kizsebelte. Szerencsére, csak a készpénzt vette el, a kártyáink benne maradtak a a tárcában. A ruháinkból semmit nem kaptunk vissza, így egy szál pöcsben állunk a parton, összekapkodva a kulcsokat és egyéb iratokat.
- Ez is üres...- még a szupertitkos kis reteszt is megtalálta. Nem kezdő, az fix. Vagy qrva szerencsés. Nem úgy, mint mi.
- Na, csókolom- mondom röhögve. Kitör belőlem a feszültség. Legalább nem bőgök, mint egy gyerek- És most hogyan tovább? - Növényzet nincs a közelben, hogy azzal takargathatnánk magunkat a városlakók elől. Már pedig beljebb kell mennünk, ha taxit akarunk fogni, vagy bármit....
Telefon. Ez az! Hívjuk ide a taxist, akkor be sem kell menni az útig. Lesz valaki, aki hajlandó ide kijönni? Busás borravalóért biztosan. Hacsak be nem előz Sebastian egy ötlettel, én ezzel hozakodom elő.

-Csak nem, vagy szeretnéd tesztelni? Mondtam elviszlek csajozni, ha én kellek lehet én leszek kicsit vonakodó, nagyon be kell dobnod magad! - Cukkolom, amennyire nem számítok arra hogy csinálna velem bármit rettentő könnyű dolga lenne.
Na de kissé megszívtuk hogy puccentoskodtunk, ezért még kapni fogok Joshtól azt hiszem. De majd kiengesztelem, beállítom úgy mint nagy buli. Végül is... ha tudunk rajta nevetni az is. Okés, némi pénztől elestünk, meg egy egy ruhától de... ööö... fürödtünk egy jót. Drága strand lett de nem baj.
-Hah... na nem baj. Szeretünk sétálni nem? Bár lehet futni is kell majd, előre szólok, ez így működik. - Kuncogok, áh, leszarom, ilyenen komolyan nem fogom felhúzni magam. Mondjuk én nem vagyok szégyellős, kis barátocskámnak meg szerintem ma elmúlik ez a tulajdonsága.
-Hogy hogy hogy... szerintem én lakom közelebb, de mond ha tévedek. Hazasétálunk, negyven perc. Ha megkerget egy rendőr, akkor fél óra. Ha kijön a szomszéd, a szeretőm vagy, meg akarom heccelni. - Vigyorgok, így is megkérdezte strici vagyok-e annyi lány jár hozzám. Mikor közöltem tanár vagyok csak méregetett.
Ha felveti a taxit, abba is belemegyek, sok taxis elfogad kártyát is, nekem az van. Ahogy akarja, nekem igazából mindegy, ez látszik, inkább vigyorgok a zavarán.
-Szerintem sok nő fog fenékbe csapni haver, nem akarod? - Cukkolom kicsit kaján vigyorral.

Csajozás... Nem jön be nekem a csajozás. Elee, basszus, Elee nagyon kellett volna; most is éreztem a varázslatot, hát miért szaladt el? Egy pillanatra elnémulok, de aztán úgy vetem el a gondolataim, ahogy a névjegykártyát szakítottam ketté. Nem teszem újra ugyanazt, mint Heilyvel, nem fogom emészteni magam, nem fogok... senki után ácsingózni.
- Erre majd visszatérünk- mondom neki, de most nem érdekel a csajozás. Ki kéne üríteni a fejem. A szívem is.
Később kiderül, nagyobb gondom is lesz a csajozásnál, méghozzá azért, mert ruha és pénz nélkül vagyok kénytelen hazamenni. Nem vagyok olyan szerencsés, mint Sebastian, én nem hoztam magammal kártyát, így automatából sem tudnék felvenni. Igyekszem kreatív ötleteket találni, miből varázsolhatnék magunknak ruhát, de semmi használható nem akad a közelben. Néhány papírzacskót röptet a szél, de az még tangának is kicsi volna. (A lényeget bele lehetne húzni, de minek?)
Sebastian lazán veszi a dolgot, mintha naponta esne meg vele hasonló sztori, és azt javasolja, sétáljunk haza. Hozzá, mert ő közelebb lakik. Először azt hiszem, viccel, jót nevetek is rajta. De mivel nem vált, rájövök, komolyan beszél.
- Gondolod, csak a rendőrök kergetnének meg? - már én is humorosra veszem. Vannak itt kutyák, melegek, kiéhezett nők... Hát melyik nem kapna az alkalmon, hogy ha egy (azaz kettő) pucér segget lát?
- Ezt hitetted el vele? Hogy meleg vagy? Tán hajt rád, azért kellek én alibinek? Hát az egészet kitervelted, te... te...!- Ugrálom körbe; szakadok a röhögéstől. Már semmi bajom azzal, hogy meztelen vagyok, az egész egy nagy buli lesz, és vágyom is rá, hogy rajta kapjon a szomszéd, mert kíváncsi vagyok a megnyúlt képére. Akkor viszont minimum meg kell puszilnom előtte Sebastiant, különben nem ér az egész egy kalap sz@rt se... De ez maradjon az én titkom...
- Tudod mit? Akarom!- Ha buli, legyen buli, kiderül, mennyire bevállalósak a los angelesi nők, és kiderül az is, nekem van-e hozzá merszem. Sebastiannal lesz. Azt hiszem. Ez a hülye mindenre rá tud venni. Naná, én is magafajta hülye vagyok...
- Oké, indulhatunk...- Vésztervnek még mindig marad a taxi.

-Ejj, okés. De ha kell csók adok. Veled nem tudnék fukar lenni. - Mondom mosolyogva, poénként persze, de nevetni nem megy mert látom hogy valami nem kerek. Lehet ennyire aggódik a holnap után miatt? (Ne keveredj bele szívem XD)
-Jah, Bibionéban az volt... De volt vészes, gyorsan futok. Tudod én már sétáltam haza pucéran, az olasz haverok meghecceltek miután szörnyen bebasztam este velük a parton. Akkor megkergetett egy rendőr, valamit magyarázott meg kiabált de én meg csak annyit kiabáltam vissza neki olaszul, hogy nem tudok olaszul. Nem örült. Na mindegy! - Legyintek nevetve.
-Uhh, lebuktam! - Nevetek nagyon, mert körbeugrál mint valami pávián, kész vagyok! - Nem, nem hiszi, de nem bánnám ha azt hinné. Stricinek nézett, holott a csajok kétharmada aki jött a tanítványom, nem a szeretőm. Szóval... nézzen csak melegnek, akkor legalább leszáll rólam! - Vigyorgok, olyan ötven körüli a nő és elég maradi...
-Hú... ebből szex lesz otthon, nagyon határozottan mondtad! - Kacagok fel, szívatom, de úgy hangzott! Eskü!
-Jól van, csak lazán, mindenkire mosolyogj. Igazából csak a fele szembejövő néz majd meg, a másik mobilozik. - Vigyorgok, éljen a modern világ! Azzal el is indulok, amíg nem érünk lakottabb részre én nem markolászom magam, de persze majd kénytelen leszek, mert nem vagyok magamutogató.
Persze az utcán jön szembe mindenféle korú és nemű egyén, egy öreg papi eléggé megbámul minket, szabad kezemmel intek neki vigyorogva, közben röhögök.
-Teh Josh ezt add elő az önéletrajzodba, legalább tudják majd hogy bevállalós vagy! - Kacagok.

-Kedves vagy, kösz- mondom neki őszintén, kissé bánatos ábrázattal, de a sötétben -remélem- nem látja. Nagyon is vágyom egy csókra. Egy nőre. Egy barátnőre. Igazira, nem csak látszat kapcsolatra. Szeretetre, törődésre. Bármilyen furcsa, Sebastiantól kapom a legtöbb törődést, mióta LA-ben vagyok...
Ahogy sejtem, Sebastiannak nem ez az első esete, hogy ruha nélkül megy haza. A történetén jót derülök. Vicces lehetett, ahogy a rendőr elől szalad, olaszul kiabálva. A rendőr helyében én sem hittem volna neki. De az sem ezért kergette meg, úgy hiszem. Sebastian mindenkit elbűvöl, az a rendőr sem lehetett igazán mérges!
A szomszédjáról azt gondolom, pasi. Irigy lehet, hogy Sebastiannak ennyi nője van. És talán nem is csak nője. Talán buzi a pasi, és én kellek alibinek, hogy van már valakije... Talán így akarja hergelni vagy leszerelni, inkább utóbbi. Nekem már úgyis mindegy, elvesztettem a lelkem, benne vagyok bármiben, akár polgárpukkasztásban is, még ha ebbe a szomszéd megbotránkoztatása beletartozik, akkor is. Röhögök, mint ha ittam volna. Meg is vagyok részegülve -de csak agyban-, gondjaim ellen a legjobb orvosság. Sebastian. Ő a gyógyszerem.
- Á, szóval nő a szomszéd! Biztos öreg és szakállas, azért nem jön be neked...- ugratom Sebastiant, és leállok az ugrálással.
Amikor a szexet említi, felhördülök, aztán elnevetem magam.
-Talán kukkol is, biztosra mész?- Hehehe, jó vicc, még hogy én akarom. Ennyire azért még nem ment el az eszem. Vele nevetek.
Aztán eldöntöm, hogy induljunk neki. Most éppen abban a passzban vagyok, hogy bármire képes vagyok. Nem is vagyok egyedül, különben már taxit fogtam volna. Sebastian mellett azonban nem lehetek "nyuszi". Kétségem sincs felőle, hogy ő megteszi. Én miért ne lennék rá képes?
- Ha lohadna a mosolyom, csak emlékeztess egy közös élményünkre- mondom határozottan. Garantált a röhögés.
Elindulunk. Kezdetben még a péniszem előtt tartom a kezem, de túl nehézkes úgy, és különben Sebastian sem csinálja, úgyhogy próbálok elvonatkoztatni, és úgy tenni, mint Pomádé király az új ruhájában.
- Klassz jelmez, mi?- kérdem egy fiatal nőtől, aki szemérmesen igyekszik más irányba nézni.
- Jó lesz, ha hozzászokik, bácsi, nyáron ez lesz a divat!- integetek én is az öregúrnak, aki alaposan megbámul bennünket.
Alig várom, hogy sötétebb utcába érjünk, a szívem ugyanis nagyon zakatol, a torkomban dobog, és onnan is ki akar ugrani.
- Ne keressem fel rögtön Rocco Siffredit? - bár az ő filmjeiben nem csak pucérkodni kell...
Hihetetlen, de gond (és rendőr) nélkül jutunk el Sebastian házának kapujáig. Az a néhány nő, aki visítva szaladt el, meg sem érdemelte volna, hogy utánuk szaladjunk. Néhányan lefényképeztek minket a mobiljukkal, nem kétséges, de nem zavartatom magam. LA-ben minden megtörténhet. És ugyan, ki ártana nekem?

-Ahhahaa... - Mondom örömtelenebb nevetéssel, de aztán valóban nevetek. - Egy nő hogy lenne szakállas? Talán törp nő? - Kacagok, ha látta a Gyűrűk urát, vagy olvas high fantasyt érti, ha nem max kifejtem neki. - Amúgy is a fiatal lányokat szeretem, nem az ötveneseket. - Vigyorgok számítóan, ó én leányok megrontója...
Felröhögök, hogy felhördül és azt kérd biztosra akarok-e menni.
-Remélem nem, akkor két lehetőség van, vagy kéjencnek tart azért ilyen mogorva, vagy megkívánt és egyszer csak letámad! - Csak szerényen, csak szerényen.
-Meglesz barátocskám, meg lesz. - Vigyorgok rá, vannak tippjeim mivel vigyorogtatnám meg.
Felröhögök, hogy "zaklatja" az egyik nőt.
-Az Ádám kosztüm mindig nyerő! - Nevetek. Aztán már a szemem takarom, hogy ez hülye! Jaj, hát ez így ritka röhögtető! - Szerintem a fiatal lányok elborzadnak ha most hisz neked és bedobja a közösbe a szexi ráncos testét! - Súgom neki röhögve.
-Az meg ki? Valami rendező? - Nem mond semmit így a neve, de már érdekel a dolog.
Lazán sétálunk, de nem lakom annyira nagyon messze hál' Istennek, bár párszor még elnevetem magam az emberek vagy épp Josh reakcióin.
A kapuban gyorsan beütöm a kódot és benn is vagyunk, a lépcső után szinte közel a cél, bár én még nevetek az egyik nőn, hogy hogy elvisította magát. Pedig jól nézünk ki, nem is értem.
Mondjuk ahogy keresem a kulcsom, nem csalódtam, nyílik a szomszéd nő ajtaja és megbotránkozott-felháborodott arccal bámul minket.
-Üdv Ms. Blackwood, kellemesen meleg van, de bár? - Vigyorodom el, csóválom a fejem, hápogna valamit, de túlzottan meg van illetődve a meztelen Josht méregetve.

- Na, erről beszélek. Szakállas, ha öreg valami vagy valaki. Viccre is mondják, nőre is. Nem hallottad még? - Talán szó szerint értette. A vigyora sokat mondó és pimasz. Talán nem is csak hat nőt ámít, hanem ennél sokkal többet!
A szomszéd hölgy igencsak kíváncsi lehet Sebastianra, gyanítom, neki is bejön a pasi; meg kell mondani, nem csodálkoznék rajta. Egy film jut eszembe, ha emlékezetem nem csal, Az igenember volt a címe, és azóta másképp vélekedek az idősebb nőkről. A sokkal idősebbekről. (Akik ki tudják venni a protkójukat.) Magamban röhögcsélek, ha ezt elmondanám Sebastiannek, biztosra venné, hogy nem csak perverz vagyok, hanem beteg is.
- Ez a te dolgod, barátom- kivel és hányszor, főleg hogyan... Magánügy. Általánosságban beszélni valamiről nem taszít, de a részletekre igazából nem vagyok kíváncsi. (Hiszem most.)
Elhatározzuk, hogy gyalog megyünk haza, bár ruha semmi nincs rajtunk. Pénz nuku, csak az iratok és a lakáskulcsok, amikkel rendelkezünk. Egy rendőr ennyinek is örülne, de azt remélem, eggyel sem futunk össze. Mázlink van, a rend őrei máshol űzik az ipart, így nagyobb rendzavarás nélkül jutunk el Sebastian lakásáig, bár nem feltűnésmentesen. Mindenből viccet csinálok, legyen az fiatal nő vagy idős pasas; gondtalan vagyok és felelőtlen, de épp utóbbi miatt nem is érdekel, mit gondolnak mások most rólam. Rólunk. Sebastian pedig vevő a humorra, heccel és spiráz, legnagyobbat akkor nevetek, amikor elképzelem az öregembert ruha nélkül. Minden, csak nem szexi.
Azt javasolja, írjam bele az önéletrajzomba ezt az esetet, lássák, milyen bevállalós vagyok. Nos, talán nem annyira, de a szám most a mindenkorinál is nagyobb. Arra vetemedem, hogy egy pornófilm-rendező nevét emlegetem, hogy majd beajánlom magam neki. (Soha!)
- Azt ne mondd, hogy nem ismered... Sebastian...- nézek rá, homlokráncolva, hitetlenkedve. Még a középiskolában is az ő nevével volt tele a fülem, mert a fiúk róla meg az akcióiról diskuráltak szüntelen. Nem tagadom, én is megnéztem néhányat. Jónéhányat.
Időnként nevetnek rajtunk, időnként megijednek, valaki sikít... De sokkal kevesebb atrocitás ér bennünket, mint ahogy számítottam rá, és még mindig fényes jókedvem van, amikor belépünk a lépcsőházba, ahol Sebastian lakik. Hűvösebb van, mint odakint, de nem fázom. Futunk felfelé a lépcsőn. Meztelen lábunk csattog a köveken. Sebastian még röhögcsél, amikor a lakáskulcsát keresgéli. Pedig nem is olyan nagy az a kulcscsomó...
Szinte várható, hogy valaki meglát bennünket. A szomszéd, Ms Blackwood felbukkanása és Sebastian üdvözlése azonban emlékezetembe idézi, amit az idős hölgyről mondott, és a bennem lakó kisördög ujjongani kezd.
- Akar csatlakozni hozzánk, kedves....?- és a keresztnevét kicsikarva belőle a közelebb lépek hozzá- Joshua vagyok.
Kitúrom a hajam a homlokomból, igéző, kék szemeim az övébe fúrom. Kíváncsi vagyok, azt nézi-e, vagy azt, amit fedni kéne (legalább a tenyeremmel). Nem teszem. Ma rossz vagyok. Nagyon-nagyon rossz.

-De, de mi a szomszédomról beszélgettünk... nem akarom tudni ő is borotválkozik-e reggelente, mint én! - Kacagok, lehet valamit félreértettem, de nem baj, a lényeg hogy jó a kedvünk.
-Szerintem is, ezért nem örülök hogy lesi ki jön át. - Mondom magától értetődően, bár ha Josh megkérdezné, neki elmondanám gondolkodás nélkül. Ha érdekli okkal érdekli, miért titkolnám?
A hazafelé út így pucéran még viccesebb, mint gondoltam, mert Josh löki a sódert (ezt lehet nem így írják nem baj XD) én meg nevetek vele.
-Hátöhm... - Hú, ez ciki, de nem tudom, még a nevem is mondja, illene. - Lehet láttam már, csak a neve nem dereng? - Próbálkozom, mert a látszat ellenére nem vagyok pornó-fan, az erotikus filmek csak egy részét csípem, például az elemi ösztön nagy kedvenc. De anno sosem voltam egyedül, vagy csak ritkán, úgy nem ilyen filmeket les az ember.
Aztán csak hazaérünk, bár így takargatva magam kissé bénázom a kulccsal, de sebaj. Az nagyobb baj, hogy a kotnyeles szomszédom szokás szerint nézi kit hoztam fel és mikor kinyitja az ajtaját és megszemlél bennünket csak kínosan röhögcsélek halkan, hogy hát van egy jó napja az öreglánynak.
Aztán Joshnak mondanám menjünk be, mert nyitva az ajtónk mostanra, de látom hogy szívatja a szomszédom. Beszívom az ajkaim és a kezem a számra tapasztom, hogy de hülye! De ez nagyon vicces, főleg mert a nő elhűlve méri végig ismét a barátom, némileg elpirulva, hogy takarás nélkül közeledik felé a számára idegen férfi.
-Mr Drayton... - Kezdi hebegve, nem elszakítva Josh kék szemeiről a tekintetét. - Ez nem valami... sikátor ahol... pajzánkodhat... ez egy.... tisztes... lépcsőház! - lép hátrébb, beljebb a lakásába, de csak akkor néz rám ledöbbenve mikor felfogja a válaszom.
-Sajnálom, de Josht annyira szexi, nem bírtam ki... muszáj volt kicsit... na érti... Josh, te meg gyere be, nem osztozkodom, tudod hogy féltékeny típus vagyok, ne kezdj ki a jól szituált szomszédommal! - Mondom némileg duzzogva, mintha bármi igaz lenne belőle  és kissé sértődötten dőlök az ajtófélfának mellkasom előtt összefont kézzel, hogy flörtöl a szentem. Látszólag a dühtől harapom az ajkam durvábban ahogy elfordítom a fejem kissé tőlük, pedig csak nem akarok felröhögni. Na meg én is szemérmetlen állok ott pőrén, de én aztán annyira sem vagyok szégyellős mint a "fiúm".

- Na, azt én sem akarom tudni....- sem azt, hol borotválja magát, ha teszi. Röhögünk, ez a lényeg. Szerintem, ha a kisujjam mutatnám fel neki, azon is nevetne. Ahogy én is az övén.
- Igazi leskelődő lehet... Kész rémálom számodra!- Ijesztgetem, hiszen ő maga mondja, hány lányt fűz egyszerre. Akkor benne is van egy kis hiba, nem csak a szomszédjában, nemde? Hisz okot ad rá, hogy az féltékenykedjen, pletykálkodjon, mittudomén. Bevallom, most inkább irigy vagyok Sebastianra. Látszik, hogy valahol mulattatja a vén banya. Vagy az, hogy ezzel az életmóddal bosszanthatja őt.
Bevállalós magatartásomról írnom kéne az önéletrajzomban, javasolja Sebastian. Szerintem ez csak egy helyen festene jól, de én sosem szerepelnék olyan filmben. Az ötleten azonban csámcsogok egy kicsit.
- Ugyan már, Rocco.., azt ne mondd, hogy nem hallottad még, a legnagyobb popsibolond az egész világon!- fogalmazok finoman, de csak azért, mert ő maga mondta, hogy ő is szereti a női idomokat...- Na, majd egyszer az ő filmjét is kivesézzük...- nevetem el magam. Bakker, egy másik sráccal pornót nézni... Jaj...
Sebastian időhúzása a kulccsal eredményes. Nem tudom ugyan, szándékos-e, de a szomszéd "néni" kijön, és nagy szemeket meresztget. Viszont nem futamodik meg. Kíváncsi a drága, én pedig a határaim feszegetem. Az asszony nem tud elszakadni a tekintettemtől (pedig szerintem szeretne), és közben Sebastianhoz beszél, kissé elpirulva. Nagyon mulatságos. Bár hátrálni kezd, még mindig a lépcsőházban áll, amikor Sebastian válaszát meghallom.
- Seby, ne legyél olyan türelmetlen, ezt már odalent is mondtam! Hát nem volt elég, amit elöljáróban kaptál?- dorgálom meg egy kicsit, aztán visszanézek az asszonyra- Csak féltékeny típusokkal ne kezdjen, kisasszony...- Kacsintok rá, aztán hátra arcot csinálok, és lazán bevonulok Sebastian mellett a lakásba, nem mulasztva el, hogy megragadjam az arcát, és egy műcsókot nyomjak a szája szegletébe. (Hátulról úgysem látszik, hogy mű.)
- Te, huncut kandúr, te... - gügyögök neki, ahogy beesek mellette az ajtón a lakásba. Remélem, már bevágta mögöttünk az ajtót. Kitör belőlem a röhögés.

-Nem vicces, tényleg zavar! - Nevetek, még ha igaz is amit mondok. Ezt a fajta kukkolást nem szeretem, bár túlzottan nem érdekel, amíg nem szólít le bárkit aki jön vagy megy tőlem.
-Hátőőő... asszem lemaradt a sok utazgatás közepette... - Pislogok, azt sem sejtem hogy pornó, olyan finoman tálalja, úgy sejtem ez egy rendező és sok női fenék lehet a filmjeiben, ami végül is jó, szóval könnyen bólintok a filmre, hogy nézzük meg. - Jól van, miért is ne? - Mondom ártatlanul, elvégre fogalmam sincs miről beszélgetünk. Bár ha tudnám is lehet azt mondanám oké, elvégre némelyik pornó katasztrófa, amin csak nevetni lehet felizgulni kevésbé.
A lakásom előtt azonban kikészítjük a szomszédom, teljesen el van képedve, hogy ennyire nyíltan vagyok meleg, vagy legalábbis úgy csinálok, Josh válaszán is csak hápog, valami olyasmit, bár én nem hallom max ő hogy "hallatlan.."
-Nem, nem volt elég képzeld! - Mondom duzzogva de hangosan szívom az orromon a levegőt be és ki, mert nagyon hülyék vagyunk de nem szabad elnevetnem... Josh a színész, neki ez semmi, én viszont ripacs vagyok, nekem komoly koncentráció.
-Hah... - Nyögi a nő, majd végigmér minket megint, a csókra valami fújt is benyög és hangosan becsapja az ajtaját, én csak elvigyorodom hogy kapok egy műcsókot. Már nem lepődöm meg vagy ijedek meg mikor hajol, tudom hogy úgy sem kap le meztelenség ide vagy oda. Aztán csak betolom a hátánál és berakom magam mögött az ajtót, még jó hogy jól szigetel mert én is röhögök, mint valami zakkant, de ááá, kész vagyok!
-De... hü...hölye vagy... bazdmeg! - Röhögök mint állat, fogom a hasam és könnyezem. - Ki...kikez...dtél vele! - Beszélni sem bírok. - Lá...hahah..ad a fejét?! - Már takarom a szám és leülök az ajtónak dőlve mert fáj mindenem úgy nevetek, tiszta könny a szemem, kicsordult. Teljesen hülyék vagyunk, nagyon élvezem!

Tulajdonképpen meglep, hogy Sebastiant valami zavarba tudja hozni, de úgy gondolom, senki sem tökéletes. Legalább tudom egy gyenge pontját. Nem vagyok az a fajta ember, aki erre harap; nem fogom ráuszítani az összes szomszédot, hogy kukkolja, és a sajátjaimat is leszoktatom majd róla. Talán csinálok egy kerti partyt és mindenkinek bemutatom, aki számít, hogy aztán leszálljanak róla.
Rocco filmjének (filmjeinek) megtekintésébe túl könnyen egyezik bele, és gyanítom, nincs teljesen képben, de ez tulajdonképpen most az én malmomra hajtja a vizet. Legalább én is kiakasztom, mint ahogy ő engem. Örülök, ha tudok meglepetésekkel szolgálni...
A lépcsőházban a szomszéd nővel elcseverészek... Talán egy kis kihívás van abban, amit művelek, titokban azonban olyan információkat is csepegtetek az asszony fülébe, amitől talán elmegy a kedve, hogy Sebastian után ácsingózzon, úgyhogy, ha úgy nézzük, két legyek ütök le egyszerre. Sőt hármat, mert közben eszméletlenül jól szórakozom. Sebastian remek társam a színdarabban, gyorsan veszi az adást és reagál a szavaimra, és az előadásunk hihetőnek tűnhet, mert az asszony visszavonulót fúj...
Az utolsó "felvonás" vagy inkább csattanó a csók, amit lazán Sebastian állára nyomok, aztán már bent röhögünk a lakásában, zárt ajtó mögött. Ms Akárkicsoda ajtaja hangosan csattant a lépcsőház csendjében. Ő feldúlt lehet, én fetrengek a röhögéstől. Sebastian is.
- Ki?... Én?- Annyira azért nem volt jó bőr a szomszéd... - Na jó..., csak egy pöttyet. De téged még mindig jobban szeretlek...- hunyorgok rá; ezt tőle lestem el, de nagyon hatásos.
Sebastian úgy röhög, hogy a könnye is csorog, és én sem állok messze tőle. Az irataimat és kulcsaimat a padlóra ejtem, aztán Sebastianhoz lépek.
- Meg nem zavarnálak mulatozásodban, de kérnem kell tőled némi ruhaneműt. Haza kéne menjek, holnap korán kelek, az újságokat ugyanis ki kell hordani...- mondom sajnálkozva. Vele bevállaltam a pucérkodást, de hazamenni már nem mennék ádám-kosztümben...

Hát a jó öreg Ms. Blackwood szerintem sosem felejti el ezt a pompás estét, ahogy mi sem, mert én már lassan halálra röhögöm magam, hogy ennnnnyire még sosem voltam hihetően buzi, de komolyan. Meztelenül duzzogok, majd kapok egy engesztelő műcsókot, hát komolyan, nagyon vicces! A legszebb az egészben hogy még meleg ismerőseim is vannak, szóval ha megint kukkol a nő röhögni fogok ha épp Kiliannal vagy Phoenixel lát.
-Ki máááás! - Röhögök, csak szívatom, tudom hogy nem volt komoly. Azaz remélem hogy nem volt az. - Hát ezt el is várom, ha már a fiúd vagyok, szeress jobban! - Kacagok, törlöm a szemem hogy lássak, mert tiszta könny.
-Ahh, máris mész? Hazaviszlek. - Tápászkodom fel, lassan az lesz fura hogy ruha lesz rajtam. - Gyere adok ruhát. - intek a háló fele. - Ha hoztál volna már váltót a sajátod vehetted volna fel, így ma az én illatomban fogsz mászkálni de romantikus! - Vigyorgok, nem bírok megkomolyodni. Keresek egy új, bontatlan alsót, azt rögtön oda is adom, magamra felhúzok egyet, aztán adok neki egy tiszta pólót és egy farmer halásznadrágot, remélem jó lesz rá. Magamra is felkapok egy pólót és egy gatyát.
-Remélem azért még a paradicsomban érzed magad, ha itt vagy, Ádám kosztüm nélkül is! - Vigyorgok, nézem jó-e rá a holmim, vagy keressek valami olyan nadrágot ami gumis derekú... mondjuk az egyik fürdőgatyám? Milyen laza lenne vele.
-Amúgy sajna nekem is kell még fordítanom, de itt aludhatsz ha gondolod ettől függetlenül, ha véletlen közelebb esik innen a munka. - Ajánlom fel azért neki, bár haza is viszem, ami kényelmesebb neki, nekem mindegy.

Ahhoz képeset, hogy indult ez az este, a hangulat most már fergeteges. Nem is emlékszem Sebastian problémáira, és szerintem, jelenleg ő sem. Ki hitte volna, hogy majd meztelenül jövünk haza, kokettálok a szomszédasszonnyal, és még azt is elhitetem vele, Sebastian két kapura játszik? Persze, a barátom partner ebben, nem is csináltam volna ilyet, ha korábban nem beszélgetünk róla; semmi olyat nem tennék, amiből hátránya származna. De ha az asszony emiatt békén hagyja, csak nyertünk a dologgal, nem?
Bent röhögünk a lakásban, és már nem a szomszédot ugratjuk, hanem egymást, a szokásos módon, fesztelenül. A meztelenség már régen nem zavar, és egyre kevésbé az is, hogy Sebastiannal hülyüljek olyan dolgokon, ami korábban esetleg zavarba hozott volna. Hihetetlen, de humorban egymásra találtunk, pedig nem tartom magam valami nagyra ebben. Isten tudja miért, Sebastiannak tetszik, amit művelek, nekem meg az tetszik, amit ő, és egymást folyamatosan hergelni tudjuk a nevetésben.
- Nyugodt lehetsz, abszolút esélyese vagy a párharcotoknak- kacsintok rá.
Jobban szeretni? Nem tudom, tudok-e jobban szeretni. Azt hiszem, ennél jobban már csak akkor tudnék szeretni, ha szerelembe esek. Nevetve rázom a fejem, "ezt nem hiszem el" stílusban; Sebastian már így is a bőröm alá férkőzött, nélkülönözhetetlenné tette magát, és ezzel felülmúlta minden eddigi kapcsolatomat.
Akármennyire esik is rosszul elválni tőle, megszakítani a hülyéskedést, a szükség rávisz...
- Nem akarlak ezzel terhelni, szívesen fogok magamnak egy taxit, de a ruhát elfogadom, kösz- mondom, kissé már komolyabban, de a korábbi élmények miatt még ki-kibukik belőlem a nevetés
Magamban somolygok szavain. Valóban, én is hozhattam volna már váltóruhát (ő már megtette).
- Így tovább leszel velem- nyújtom rá a nyelvem, az illatára utalva, ami a ruháin keresztül elkísér majd hazáig. (Hacsak nem ő visz haza mégis)
Ruhákat keres nekem, én addig megmosom a lábam, mert az bizony elég mocskos, tekintve, hogy mezítláb jöttünk haza. Még szerencse, hogy sár nem volt. Öltözködünk, és közben megint nyomja a sódert //jól írtad, én is így szoktam //
- A paradicsom nem a hely, hanem a társaság függvénye, szóval, ne aggódj, veled mindig jól érzem magam...- Méretben nem nagyon különbözünk, ezért a cuccai jók rám; amúgy bármit is adna, megteszi, nem igazán vagyok válogatós. Még egyszer felajánlja, hogy aludjak nála.
- Nem maradhatok, bármennyire szeretnék. A munkaruhám otthon van, sajátban nem dolgozhatok, mindenképpen haza kellene mennem...- mondom őszintén, sajnálkozva- De majd legközelebb- kajánul mosolygok, az jut eszembe, ha megint a tengerben fürdünk, és megint meglovasítják a cuccainkat, nála alszom, bárhogy is legyen a melóval...
- Sebastian, köszönök mindent. Maradj csak itthon, dolgozz, ne velem töltsd a drága időd. Majd szépen halkan leosonok a lépcsőn, hogy a szomszédod észre ne vegyen...- búcsúzom el tőle, és már indulok az ajtó felé.