Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 The weird experiment ~Sebastian & Cassie ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Cassie Brightwood
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Mellékállású képregényárus
Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTéma: The weird experiment ~Sebastian & Cassie ~    Szomb. Júl. 26 2014, 00:06

Fülemben doboló ritmussal lépkedek végig a park kavicsokkal kirakott útján, azon filózva, hogy vajon a kövek is a zene ütemét érzik-e, mert esküszöm szinte ijesztő pontossággal ugranak a cipőmbe minden egyes lépéssel. Éppen ezért minden harmadik megtett méter után egészen attraktív rángatózásba fojtom az említett végtagjaimat, amitől a kövek úgy pattognak ki lyukacsos bakancsomból, mint a gépfegyverlövedékek. Ennek értelmét csak akkor tanulom meg szívhez szólóan szeretni, mikor az egyik párduc nacis öreg néni lila hajába pattintok egy huncut kavicsot, amitől az villám mozgással megpördülve néz körbe, bennem pedig a látványtól meghal egy kis darab... ilyen geometriai pontossággal felrajzolt szemöldököt se lehet mindennap elszenvedni...  a smink asztalon nyílván egy vonalzót tart, és reggel azzal játszik összekötősdit a homlokán a bibircsókokkal...
Gyorsan fogom magam és elhagyom a tett színhelyét, mielőtt még a számból kiszökellhetne egy huncut megjegyzés, ami már eddig is nyelvem hegyét erőszakolva kívánkozott kifelé... a legkevésbé sem hiányzik, hogy még a karrierem kezdete előtt elhunyjak egy bizarr mami kezei által.. inkább vigyenek el az űrbe lassúzni egy kísérleti fémasztalra az idegenek, ami csak egy fokkal lenne elviselhetőbb másvilágra szenderülés, mint a matekdoga szemöldökű néni...
Mihelyt elég távolságba értem a veszélytől, füleseimet kirángatom hallójárataimból, s oldaltáskámból előkapva kicsiny rongybabám a kis flitteres ruhájában kezdek el megfelelő színtér felé kutatni, ahol nincs elég ember, akiket a kísérletemmel kinyírhatok majd... mert szeretem a vért, de amíg nem tudom Hanibal Lecter ügyességgel eltüntetni a testeket, addig nem próbálok meg egyet sem véletlenül a túlvilágra küldeni nyaralni. Már pedig amíg egyik hamburgerembe sem szeretnék embert rakni, addig ez a készségem még kifejlődésre van ítélve... egy lábujj sem lenne csíni így zsömiben. Nem. Az ételt nem gyalázzuk meg testrészekkel.
Ötpercnyi sűrű kavargás után végre megtalálom a tökéletes eldugott és kietlen helyet, ahol őrült kísérletemet végre hajthatom, már pattanok is a közepére és babámnak traumatikus élményeket okozva magam után lóbálva mélyesztem másik kezem táskámba könyékig, öngyújtó után kutatva. És nem is csalódok magamban, mert bármikor máskor örülnék egy moment of horror-nak, de mikor nem sikerül kitapogatnom azt, amit legalább háromszáz színes papírral borítottam be, hogy ne felejtsem otthon, akkor pontosan a lelkembe hasító vérfagyást kapom meg. Egy perc alatt válnak a vörösvértesteim jégkockákká, hogy egész alakomban megdermedve mutassak pont úgy, mintha a való világban bufferel-ne a létezésem...  jellemző. JELLEMZŐ.
Hogy ne legyen totálisan felesleges, hogy kőtengeren verekedtem magam végig a 40 fokban, vadászkutya módban kezdem el kapkodni szemeimet, olyan vélhetően élő létforma után kutatva, aki rendelkezik azzal az eszközzel, amivel szabályt sértve sodorhatom veszélybe fél Hollywood lakosságát. És talán az érzékeim is kiélesedtek a feledékenységem miatti stressz adrenalin löketétől, mert hogy szinte azonnal dohány szagot szúrok ki, az is 100 % biztos. Egész testem a szag irányába mozdul, mintha valóban vadászkopó ennék, és épp most igyekezném Tapsi Hapsit kikaparni az egyik lyukából...
Végig gázolva egy meglehetősen nagy bokron bukkanok ki közvetlenül egy barna hajú srác aurájában, fél centire fejétől, amitől úgy tűnik ő maga is meglepődik, nem hogy én... nagy szemekkel bámulok rá tincseim mögül, összeépült szemöldökkel a szájában pihenő füstölgő fehér rudat bűvölve, az öngyújtó nyilvánvaló jelenléte után kutatva. És mielőtt még megfulladhatna, vagy elhalálozhatna a hirtelen jött személyem általi meglepettségtől, hangosan káromkodva botladozok ki a bokor előtti pad körzetéből, hogy miután az instant vadon járásom is le lett tudva mai napra, immáron előtte prezentálva magamat sűrű levélsöprések közepette.
- Csőőőő, ezer bocs, hogy majdnem a koponyádba másztam,de... ide passzolnád az öngyújtódat?- érdeklődöm meg könnyedén,hajamat valami kevésbé Szamarásabb módozatba igazgatva, szoknyámmal szintén hasonlót művelve... máskor örülnék neki, hogy egy horror szereplő cosplay-jelek, mert akkor szándékos lenne... de perpill még embernek kell tűnnöm... azt hiszem.. így teremtenek kapcsolatot a halandók egymással, nem úgy, hogy szociopatának tűnnek... – Ne parázz rá, nem téged akarlak felgyújtani, mielőtt még esetleg eszedbe juthatna... bár tény, hogy élő emberen jobban hatna a kísérletem...- mérem végig kritikus szemmel azt latolgatva, vajon hány vet kapnék, ha ő most itt spontánlángra kapna a babám helyett... SHIT. Nem áll jól a narancssárga, vissza kéne fognom magam...

_________________

Sometimes I pretend to be normal. Sometimes.
Vissza az elejére Go down
Sebastian A. Smith
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTéma: Re: The weird experiment ~Sebastian & Cassie ~    Hétf. Szept. 15 2014, 10:43

Csak egy szál cigi kellett, egyetlen egy szál. Az apjával való összezördülésekre minden alkalommal ez volt a megoldása. Nem csapkodott ajtókat, nem ordított vissza, még csak fel sem emelte a hangját, bár nem annyira az apja iránt érzett bármiféle tiszteletről szólt ez, sokkal inkább Demiről. Ilyenkor minden egyes alkalommal fogta a kabátját, cipőt húzott és minden szó nélkül távozott látszólag a legnagyobb nyugalommal, ami csak létezett. A látszat mögött belül azonban tombolt minden egyes alkalommal. Legszívesebben összetörte volna a fél berendezést, mert képes lett volna rá, ez sosem volt kérdés, vagy az apja arcába vágott volna minden egyes vádló szót, minden sértést, követelést, elvárást, de sosem tette. A húgára való tekintettel már lemondott az értelmetlen veszekedésekről, úgysem vezetett egy sem sehová. Most sem volt ez másként, a sokadszorra elhangzó vádat követően, miszerint semmirekellő alak, aki a bátyjainak nyomába sem ér, hátat fordított az öregnek, belelépett a cipőibe, és egyszerűen minden szó nélkül kisétált a lakásból. Csendben húzta be maga mögött az ajtót, bár a keserűség és a düh ismerős keverékétől remegett a keze a kilincsen, aztán ugyanezzel az erőltetett nyugalommal kimérten végigsétált két utcán, végül egy eldugott padon bokrok és fák árnyékában keresve menedéket rágyújtott egy szál cigire. Még mindig ordítani tudott volna az egésztől, de nem tette meg. Helyette azt bámulta, ahogyan vöröslött és lassan elhamvadt ujjai között a parázsló cigaretta vége, lassan azonban eltűnt a kép, helyette emlékek bukkantak fel az agyában nem teljesen váratlanul. Képek peregtek le előtte, régi jelenetek, amiket mindig is utált, de most mégis olyan szépen összeálltak egyetlen egy képsorrá, egy csodaszép sötét és negatív kerettörténetté, amibe az élete került. Már majdnem sikerült a bátyjaitól is elidegenedni teljesen, csak mert soha nem ért a nyomukba. Soha nem tudott annyira jó lenni, amennyire kellett volna, és már nem is akart. Ez volt a kulcsszó, nem akart. Csak éppen azt sem tudta, mit akart pontosan, mert nagyon elege volt már a folyamatos vitákból. A cigaretta közben lassan az ujjáig ért már és attól riadt fel csak gondolataiból, hogy a parázs megperzselte a mutatóujját. Felszisszenve dobta el a csikket, grimaszolva mellé. Remek. Már éppen elővett egy újabb szálat, amikor éktelen csörtetés és lárma közepette kivágódott hirtelen egy lány a bokrok közül, és úgy tűnt, a gyújtóra támadt kedve. Szép kis régifajta felpattintható gyújtója volt, azt meg kell hagyni, bár nem emiatt nézett nagyot elsősorban, hanem inkább mert meglepődött. Elé perdült a semmiből, azazhogy a bokrokból egyenesen Jane és tűzre pályázott. Ez a nap egyre érdekesebbnek ígérkezett, bár legalább amíg a lány itt tüzet akart, addig sem gondolkodott a családi gondokon.
- Annyira nem rajongok a tűzért, hogy élő fáklyává akarjak előlépni, de nesze - dobta oda némi hezitálás után a gyújtót egyenesen a lány kezébe, és kíváncsi tekintettel várakozva támasztotta könyökeit a térdére, állát meg a tenyerébe kissé előre hajolva.
- És mi lesz abból, ha szabad tudni? Várj... ne is mondd, kitalálom. Vudu, és most lesz élő fáklya az expasidból, ha minden sikerül? - jegyezte meg, nem éppen a jóindulattól vezérelve, némileg ironikusan, de legalább azt nem kérdezte meg, melyik intézetből szabadult éppen a hölgyemény, ez is haladatnak számított. Legfeljebb majd ő is kap némi kis meleget tűz formájában, ennél rosszabbra nem igazán számított.
Vissza az elejére Go down
 

The weird experiment ~Sebastian & Cassie ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-