Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Cassie & Coco - A Campus udvarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Coco Peritta-Vargas
Filmművészet
Életkor : 21
Foglalkozás : Diák
Hozzászólások száma : 3

TémanyitásTéma: Cassie & Coco - A Campus udvarán   Csüt. Júl. 24 2014, 11:25

Cassie & Coco


Változásra van szükséged. Ki kell lépned a komfort zónádból, és valódi, emberi kapcsolatokat kialakítanod. Gondolnod kell a jövődre. Tégy erőfeszítéseket, hogy aztán büszke lehess magadra. Idézem fel újra és újra Dr. Follett szavait, mikor rám tör az érzés, a vágy, hogy menekülőre fogjam. Most különösen viszket a talpam, mikor elönt a gyilkos harag, aminek célpontja ezúttal nem egy diáktársam, hanem a kezemben szorongatott matematika jegyzetek.  Egy büdös kukkot nem értek az egészből. Dühödten tépem ki a lapot a spirálfüzetből, gyűröm apró gombóccá és hajítom el valahová a hátam mögé a Campus udvarán ücsörögve. Egyedi probléma megoldásom után pillanatnyilag elönt a megkönnyebbülés, erre a tudásra a büdös életben nem lesz szükségem úgysem. Kivéve persze, ha nem szeretnék kibukni innen mindjárt az első évemben. Hátamat a pad támlájának döntöm, fejemet az ég felé fordítom, és a lábamat felemelve a levegőbe toporzékolok, mint valami kisgyerek. A nyár hátralévő részét azzal kellene töltenem, hogy megpróbáljak felzárkózni, úgy nagyjából mindenből. Dr. Folett, ó, állati jó fej a pasas leszervezte nekem, hogy az unokaöccse, aki szintén Frances-ra jár segítsen a tanulásban, ám sajnos nem jöttünk ki valami jól. My bad, de egyszerűen szerintem az orosz realizmus nem lenyűgöző volt, hanem lehangoló és unalmas, ha magamban bírtam volna tartania  véleményemet, akkor most nem kellene ezekkel egyedül szenvednem. Késő bánat, azt hiszem… Hosszasan sóhajtok, miután óvódás módra kitomboltam magam, hogy újabb próbát tegyek a betűk és számok halmazával közös barátságom megkötésére. Néhány végtelennek tűnő perc után, azonban azon kapom magam, hogy hanyatt fekve a padon bámulom a kék eget, füzetem pedig ott hever magányosan, meg nem értetten a pad alatt. Igen, határozottan ez életem legunalmasabb nyara. A doki szerint jelentősen előremozdítaná „gyógyulásomat” ha megpróbálkoznék a kollégista élettel.  Anyám szerint az olyan, mint vadkempingezni egy idegen turista csoporttal, minden viszket, mindenki büdös, és az egész rettentően kényelmetlen, szerinte kikellene vennünk egy lakást a közelben, mondjuk egy tetőteraszosat. Én pedig még mindig nem tudom mit akarok…
Vissza az elejére Go down
Cassie Brightwood
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Mellékállású képregényárus
Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTéma: Re: Cassie & Coco - A Campus udvarán   Csüt. Júl. 24 2014, 23:34

Akár egy túlpörgött, cukorral felpörgetett gyerek szaladok végig fénysebességgel nem sokára ténykedéseimnek újotthonaként tetszelgő iskolám udvarán, olyan lelkesedéssel, ami bármely épeszű embert minimum az elborzadás határa kergetne... és nyilván, ha ez egy egyszerű suli lenne, nem  ahova nedves álmaim közepette jártam már tiniribi koromban, akkor minden bizonnyal én is csak egy „meh” reakcióval jutalmaznám a hatalmas épületegyüttes látványát... de mivel már több fantáziám volt ezzel a sulival és a benne rejlő lehetőséggel, mint egy átlagos tini fiúnak Rihannával, így egy cseppet sem érzem túladagoltnak az örömködésemet.
Oldaltáskám akár egy elfuserált, funkciót tévesztett szuperhős köpönyeg lobog nyomomban, kezeimben pedig egy giga vastag füzetet szorongatva készülök fel a gyilkolásra. Persze csak képletesen, mert ppffff, hogy lehetne egy 500 oldalas füzettel kinyírni bárkit is? Pff... Hogyan lehetne egy 500 oldalas füzettel kinyírni valakit?
Megtorpanok, s elgondolkodva szegeződnek szemeim a fekete, matricákkal tarkított tárgyra, s ahogy alaposan végig analizálom szemeim szkennjével, elkezdek az opciókon filózni... a spirál elég vastag benne, hogy kitekerve artériába lehessen szúrni... de akár ha a lapokat megfelelően hajtogatom, akkor lehet vele vágni... de kétlem, hogy valakibe úgy igazán komolyan bele lehetne nyiszálni... MIÉRT GONDOLKODOM ÉN MOST EZEN?
Barna tincseimet ezerfelé vetve rázom meg fejemet, emlékeztetve magamat arra, hogy még nem is aktuális, de sejtéseim szerint bármikor remekül jövő kis horror projektemet életbe léptetve, kezdjek el korai túlbuzgó felkészülésbe a sulihoz... elvégre mikor nem jön jól egy random zsebből előrángatott horror film? Ki ne örülne egy kis instant gatyába csinálásnak? Senki? Szomorú vagyok...
Viszont, ha más nem is vezérel, akkor egy kis gyakorlásnak még mindig elmegy a vérfagyasztás életbeléptetése. Persze ahhoz, hogy én azon cuki kis elképzeléseimet, amit gyilkos tárggyá előléptetett füzetemben gyűjtögetek, életre tudjam kelteni, mint újdonsült Frankenstein, ahhoz kell egy alany, akivel vászonra is lehet vinni... egy olyan alanyra, akinek borzadásra termett arca van... aki nem fél a biztos halálba futni, még akkor sem ha villodzó táblával vezet az út a biztonság felé! Akinek kisugárzása van a bajhoz, akit minden pszichopata egy pincében akarna tartani hónapokig, aki tökéletesen tud ábrázolni egy eszeveszetten menekülő fehér lányt!  Ahh, igen... egy mindig utolsó túlélő főszereplő! GÁÁÁHHH...azt hiszem libabőrös lettem...
Talán isteni közben lépés, talán csak a koordináltságom és tájokozódási ösztöneim teljes lenullázódásának eredménye, esetleg a belső szuggerálásom jedi erejének köszönhető, de egy szempillantásnyi időintervallum alatt találom meg azt a bizony alanyt... barna íriszeim úgy mérik végig padon elterülő alakját, mint egy helyzetanalizáló android... amiről fogalmam sincs milyen, de ha tippelnem kéne az erősen fokuszálással küszködő arcomra hasonlítana.  
Egész kisugárzásból ordít felém, hogy vár arra, hogy egy sorozatöldöklő elmebeteg végig kergesse a pázsiton, miközben ő a legkétségbeesettebb módszerekkel vergődve próbálja meg sikertelenül a másvilágra tessékelni negédesen. PERFECT.
Nem is tétovázok többet, s megunva a 10 méterből való zoomolás gyümölcs nélkül maradt szenvedését becélozom, s megindulva felé hatalmas léptekkel termek mellette a teleportációt is megszégyenítő gyorsasággal.
- Hellóka-nyalóka! Bocs, hogy megszakítom a zavartalan létezésed, de nem lenne kedved pszichopaták elől menekülni? – teszem fel a varázslatos kérdést fölé hajolva, aurámmal kitakarva a kék ég absztrakt felhőkkel tarkított vásznát. Ahogy ilyen közelségből tovább pásztázom vonásait, már tudom, hogy igen helyesen érezte a lelkivilágom, ő lesz a megfelelő arra, hogy kétségbeesetten baktasson sötét folyósokon a túlélésért küzdve.  Olyan büszke vagyok magamra...örömkönnyeket tudnék hullajtani a tehetségem előtt...
- Nem tudtam elsiklani az aurád mellett, ugyan is olyan tökéletes kisugárzásod van egy sorozatgyilkos előli elslisszolásra, hogy az egyszerűen valószerűtlen! – áradozok tovább immár kiegyenesedve, csípőre vágott kezekkel, lelkesen vigyorgó arccal letekintve rá, s a társaságában lézengő számokkal tarkított füzetre, ami gyanítom nagyban hozzá segíthetett a szenvedés eme hitelen kisugárzásának kialakulásához.
- Mondták már, hogy horror túlélő arcod van? Higgy nekem, ha azt mondom, hogy még a Texasi Láncfűrészes elől is meglépnél! Persze lehet, hogy eggyel kevesebb végtaggal, de azt hiszem ez már igazán részletkérdés! – lelkendezek kezeimmel vadul gesztikulálva, füzetemmel immáron valós veszéllyel fenyegetve a két méteres közelemben lévők testi épségének tartósságát. Milyen remek nap a mai!

_________________

Sometimes I pretend to be normal. Sometimes.
Vissza az elejére Go down
 

Cassie & Coco - A Campus udvarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-