Lucien de Prince
Életkor : 27
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77
| Tárgy: Cassie&Lucien New Bar life Hétf. Aug. 04 2014, 21:55 | |
|
Látom az árnyékom az aszfalton. Amikor először találkoztam vele, megpróbáltam elkapni. Elrugaszkodtam és nagyot ugrottam rá, tehetetlenséggel vívódtam, hogy folyton elillant, végül feladtam, világossá vált, hogy nem éri meg üldözni. Még kicsi voltam és nagyon unatkoztam akkor. Magamra hagytak vele és egy földrajz atlasszal. Nem volt kivel beszélni...Azóta az árnyékom a barátom, rájöttem, hogy a sírba is csak ő fog követni. Amikor nagyon bohó kedvem van megszólítom, régen nevet is adtam neki, sőt írtam róla a füzetembe. Találó az Elhagy, az ambivalencia gyönyörködtet. " Ma is követ Elhagy, itt van mögöttem." vagy "Elhagy velem tart, nem tehet mást." A lemenő nap fénye most is láthatóvá teszi a fekete árnyam, akit nem tudok elhagyni. Kócos tincsei jól láthatóan kuszán rezegnek, ha egy szellő beléjük botlik. Az ingujja is jól kivehető, az is látszik rajta, hogy hosszú nadrágot visel, teljesen középméretű és vézna. Sosem bántam a pehelysúlyom, sok mindent megkönnyít, fürgébben mozgom. Könnyedén lépek előre, rá az árnyékomra, aki nem tud elfutni, beletaposok. Arctalan valaki, így még én tudom, hogy mosolygom az ő mimikája rejtély marad. Vajon fancsali képet vágnak az árnyékok, ha szembesülnek vele, hogy kevesebbek mint egy hús vér ember? Vajon kajánul mosolyognak, ha szórakozunk velük, annak biztos tudatában, hogy se fájdalom se éhségérzetük nincsen, csupán hülyítenek azzal, hogy hozzánk tapadnak? Felpillantok az előttem nyíló bejárati ajtóra. Egy bár elé sodort ma szél, még a holnapi gólyatárbor előtt és mivel sosem jártam még bárban kissé félrebiccentett fejjel tanulmányozom. Először is van egy ajtaja, mint minden normális épületnek. Másodszor nem tudom beléphet-e rajta valaki, aki még közel sincs huszonegy. Sőt személyi igazolványt sem szoktam magammal hordani, felesleges flanc. Az emberek nem értékelik a fiatalságot, ami maga az élet, a pénzt viszont igen és nekem mindkettőből akad. Kortalanságból és kpból is, úgyhogy ez nem probléma. A lányok hiányos öltözete valahol a közönséges és az izgató határán lebeg. A férfiak flegma magabiztossága csak önbizalomhiányt és kivagyiságot sugall. Főleg mert szebbnél szebb kocsik parkolnak a bejárat előtt. Vennem kell egy kocsit. Eddig vittek, apámé volt, de most, hogy megpurcant és nem Párizsban vagyok nem ártana holnap valahogy eljutni az erdőbe. Megnéztem, erdő. Ma még mát írunk és éppen helyhez vagyok öltözve zakóban, fehér/feketében ami az utcai ruhám. Mit lehetne itt csinálni? Inni, nyilván, ami nem rossz lehetőség, rengeteg olyasni van, amit még nem kóstoltam. Aztán táncolni, semmit sem tudok a modern táncokról, de nevetni a tömegen felérne egy kiadós rekeszizomtornával. Aztán lehet még játszani, ami eléggé vonz, mert a billiárdtól is el voltam tiltva, ahogy a bároktól. Hüvelyk és mutatóujjam tűnődve az államnak vetem. Rásandítok az árnyékomra, akinek roppant egyszerű, csak felvetődik a küszöbre és rám hagy mindent.
|
|