Kopkop tesó Sebyke és Henry

A bátyám ajtaja előtt állok fekete halásznadrágban és filmes céget népszerűsítő pólóban, hirtelen ezt találtam.
Mély lélegzetet veszek, már majdnem meditálok, komoly, még a szemem is becsukom félig, az agyamban az jár: atyaúristen
Aztán zörgetek. Ha megtalálom a csengőt, akkor megnyomom azt. Minden izgalmamtól eltekintve (azért a farkam nem áll égnek, hogy jujj, újra látom) rohadtul örülök, hogy juj, újra látom.
Nem rég óta vagyok a városban, bár tegnap nagy volt buli, csöppet szédül a fejem, Jasont megfingatni kimerítő, aztán szerintem tett is valamit az italomba, de talán nem látszik, Seb kiakadna, ha megint valami nem lenne kóser velem.
Benézek a kulcslyukon, hogy mi a fenét csinál már, lehet itt futkosik valahol, aztán csövezhetek a küszöbön. Naccerű. Nekidőlök az ajtójának és poénból a fejemmel kopogtatok be, nem féltem, hülyébb már nem lehetek és ez nagyobbat koppan, talán meghallja.

Délután van, tehát éppen Mozart szól és fordítok. Amúgy is kis lemaradásban vagyok, ülök a gépnél és írok, belemerültem egy hosszú mondatba. Túl hosszú... ez megy a fejemben. Aztán feleszmélek, hogy csengetnek, gyorsan mentek és állok fel. Kicsit esetlenebb vagyok, mert be van kötve a kezem, az oldalam, az orromon van egy tapasz, hogy egyenesen tartsa, a szám már kicsit szebb.
Hú de kopog. Lehet megint Phoenix? Mi van már... Vagy Josh? Hú, de népszerű lettem, kinyitom, erre a karjaimba zuhan egy srác, de a másodperc tizede alatt rájövök ki az, biztos kezekkel tartom és húzom magamhoz aggódva.
-Henry! Henry mi a baj? Úristen... - térdelek le és nagy szemekkel bámulok rá (csoda hogy nem esik ki a lencse...), hogy mi történhetett, ölelem és húzom magamhoz, simogatom a haját. Remélem nem ivott vagy drogozott, semmi baj nem érte, azt se értem hogy kerül ide és bár repes a szívem, mert így talán elmondhatom nem gyűlöl, attól még aggódom.

Mit hallgat ez már megint? Ilyen nincs! Az lesz az első dolgom, hogy rágót tapasztok az izékéjébe, ahonnan ezt a förmedvényt engedi, de előbb kopogtatónak használom a fejem, én sem vagyok normális.
Megölelem és megszaglászom az én kicsi, hoppá, nagy bátyókámat, ide meg oda liftezik a mellkasomban az érzés mennyire örülök meg mennyire nem-neki. De inkább igen mint nem, csak csesszint a muzsika a háttérben és ahogy kimondja a nevem, mintha fuldokolnék, nem pedig hülye lennék, vagy éppen mintha hülye lennék! Mi bajom lenne basszus?! Minek kell a úristent emlegetni? Nagyon mosolygom, szeretem ezt a lököttet, tényleg mindennél jobban. Szóval csak ölelem mint egy kalácsot magamhoz. Annyira vicces, hogy azt hiszi baj van és letérdel, hogy ezt nem hagyhatom ki! Letérdelek vele és hápogni kezdek, mármint nem úgy mint a kacsa, hanem kapkodni a levegőt és felakasztani a szemem, tudom, szemét vagyok, de majd kiengesztelem. Hogy ne vegye annyira komolyan a produkciót és higgye azt, hogy tényleg rohamom van a nyelvem is kinyújtom hozzá.

Teljesen rám hozza a frászt, nem is értem mi történhetett, komolyan ez a hét gyötrelem! Jaj nekem... erre letérdel ő is, és azt hiszem rohama lesz megint, gyengébbek az idegeim, mint szoktak, teljesen eluralkodik rajtam a páni félelem, hogy mit tettem, nem voltam ott, de kidugja a nyelvét és valahogy... fura...
-Baszd meg Henry... - Könnyebbülök meg, kicsordul egy kis könny a szememből, a szívbajt hozza rám ez a rohadék. - Te nem vagy normális, gyere már be... - Törlöm le gyorsan a nedvességet az arcomról, és felállok, húzom őt is, bár beleszisszenek. Nagyon fáj az oldalam.
-Gyere, gyere... - Invitálom, remélem tényleg tud jönni és becsukja az ajtót. - Kérsz valamit? - kérdezem aztán csak megállok, visszafordulok, mielőtt a konyhába értem volna. Komolyan nézek rá, őszinte és meleg mosollyal, nem is hiszi el mennyire sokat jelent hogy itt van.
-Úgy örülök hogy látlak öcskös... - Nem akarok többet mondani, nyálas lenne, de... komolyan, olyan rossz heteim voltak. Most valahogy minden összejött. Jó, volt jó is, de... azért több dolog eléggé megviselt. Bár lehet látszik is rajtam, ha mást nem az arcomon a pár sérülés. Meg fogom az oldalam, az is fáj. Mindenhol be vagyok fáslizva, de az nem olyan mintha jól is lennék tőle.

3,2,1....
-HAHAHAHAHA
Nevetek hangosan, ez jó poén mert ő meg sír. Én és a lelkiismeret furdalás már összeházasodtunk. Még egyszer jól megölelem, aztán felpattanok és felhúzom, pocsékul néz ki.
- Mi a jófranc történt veled, tesó? Hogy nézel ki?
Szemrehányóan nézek rá, tiszta "kihagytál a buliból" tekintet, de van benne aggodalom is.
- Te sírsz?
Valamit megint nagyon elszúrtam salaláááá
Gyorsan beoldalazok és elé kerülök, komolyan nézek rá.
- Sebastian mi történt?
Tojok az ajtóra. Megint megölelem, ez esküszöm sír vagy túl erősen ütöttem be a kopogtatómat.
- Én is örülök, blabla, nem kérek, habár...
A szemem összeszűkül Mozartra
- Hallgattasd el azt a sz*art, mert az én hajam is be fog bongyorodni.
Nem engedem el Sebyt, ez az állat járni sem tud normálisan! Fogom a könyökénél és bénán követem, mint egy kacsa, háp.

-Ahh... k.rvára nem vicces, a szívbajt hoztad rám hogy így beesel... - morgok, de már mosolygok, megkönnyebbültem. Az ölelése egyszerre fáj és emel fel, olyan jó hogy itt van!
-Áh, kicsit hosszú történet... - Jelzem hogy majd bent elmesélem, az ajtóban nem fogom. De kiérezni semmi buli nem volt mögötte.
-Nem, dehogy, nem sírok. - Morgok, basszus, nem sírok na... örülök, vagy mi a jó isten, de belül lehet sírok. Mélyen. Nagyon mélyen a fenekem környékén. Áh, hülye vagyok, egyszerűen jó hogy itt van és kész.
De csak elém vág, kissé remegve kanyarodik féloldalasra a mosolyom. De megölel, basszus... neki tényleg nyitott könyv vagyok. Kicsit bújok hozzá, belélegzem az otthon illatát. Nekem mindig is Henry volt az otthon. - Csak jó hogy itt vagy. Tényleg... - Kicsit valóban megnyugszom, annyira jó hogy itt van, nem győzöm magamnak mondogatni.
Aztán csak nevetek, könnyebbült nevetés ez, amolyan hálás, hogy eltereli a gondolataim a rosszról.
-Akkor jobban hasonlítanánk. És kevésbé buzis, mintha én nekiállnék kivasalni. - Kuncogom, de már kapcsolom is le, tudom hogy nem szereti. Bár sosem érettem miért nem, de nem is firtattam.
Jön velem, kínomban nevetek, szerepcsere? Ahh... bánom is én, jó magamhoz közel tudnom. De az ajtót még becsukom ha nem tette meg végül.
-Hogy hogy erre? Nem is mondtad hogy eljössz Londonból! - Térek inkább ki rá, olyan jó most nem gondolni kicsit a baromságaimra. Húzom közben a kanapéra, dobjuk le magunk, kényelmesebb. Nekem mindenképp.

- Öregem, láttad volna a képedet! Térdre rogytál előttem mint a Szűzanya előtt, ez nem is rossz Seb, ezt mások előtt is csinálhatnád
Nehezen tudom abbahagyni, de igyekszem csak folyton hehegek közben.
Akkor már komolyabb vagyok, amikor látom hogy néz ki, furán is nézek rá. Tudtommal ő nem dublőr, ha én így nézek ki néha az vagy nem gáz, vagy smink.
Jól van, bólintok neki, hogy nem sír, lehet akkor komolyan megijedek, hátha fájdalmai vannak, meg nem nagyon láttam sírni. De tudom, hogy csinálta, csak nem előttem, nem vagyok hülye. Átölelem én is még egyszer, mi ilyen szenvedélyes család vagyunk, még a hátát és a vállát is simogatom közben lágyan. Amikor már soknak érzem elengedem, mosolygok, én is örülök. Sokszor volt olyan, hogy rohantam volna és bújtam volna hozzá mint gyermekkorunkban, de olyankor nagyon haragudtam magamra és inkább maradtam a fenekemen. Nem futhatok mindig Sebhez.
- Jaj ne
Röhögöm, hogy akkor jobban hasonlítanánk, így is sokat piszmogok a hajammal, Sebével nem bírnék el.
- Nem baj Seb, tudod, hogy én hajvasalóstul is elfogadlak, ha akarod még be is rasztázom neked.
Nem ez a legirritálóbb szokása. Ez sem rossz kecó, értékelem, hogy lekapcsolja a zenét, nincs más dolgom mint leheveredni, de ilyen könnyen nem hagyok témát terelni.
- A-A, előbb meséld el mi a fenét műveltél megint.
Adom át a kezdést imádott testvéremnek.

-Más srác előtt lesheted hogy letérdelek, ezt csak neked teszem meg. - Csóválom a fejem, Henrynek bármit. Másnak nagyon nem. Ahh, tényleg megijesztett, máskor azt mondanám imádom a humorát, csak most annyi szutyok dolog történt velem, hogy nem bírok ezen nevetni.
De hamar megvigasztal, el is nyomom a kietlen hangulatot ami a lelkemre tör, inkább élvezkedem abban, hogy itt van. Nem is tudom mikor láttam őt utoljára... lassan talán két éve is lesz, annyira nyomasztó.
Aztán csak nevetek, hogy nem akar hullámos hajat.
-Most miért? Buknak a csajok a hajamra, ha neked is ilyen lenne... - Húzom az agyát kicsit.
-Úúú, na az durva lenne, de akkor kéne egy kis gandzsa is, meg Jacot követve bőrszínt kéne váltanom, ezek nélkül nem az igazi, valld be. - Hülyéskedek. Amúgy volt hogy fodrász kivasalta a hajam, poénból. Akkor jobban hasonlítottam Henryre, élveztem, de hát... nem vagyok én metroszexuális, hogy a hajammal bíbelődjek és rossz szőke nő módjára fussak ha csepereg az eső.
-Ahh. - Hát nem hagy békén ezzel. Megértem, elég ramatyul nézhetek ki. Kicsit elkényelmesedem mellette és huzakodva bár, de belekezdek.
-Tudod milyen hülye a bátyád... segít ha kérik ha nem... nem tudok elmenni csak úgy ha valaki bajban van... - Vonogatom a vállam, azóta néha kicsit megbántam párszor, de mindig eszembe jutott hogy majdnem kibelezték Lionelt és gyorsan meggondoltam magam. - Futottam egyik este, előttem meg egy másik, aztán egyszer csak körbevették, de mivel nem volt köztünk nagy a táv engem is. Hatan voltak ellene, késsel... Nem vagyok valami jó bunyós de akkor sem hagyhattam ott. Segítettem neki meglógni, de amit látsz - mutatok végig a testemen - volt az ára. Ő csak egy gyomrost kapott. - Mondom, de kiérezni hogy utólag örültem volna ha kicsit jobban szív. Ami még túlélhető, de fáj.
-Szóval ennyi. Bár a srác egy tapló... ahh, róla ne is beszéljünk... - Fintorodom el, hadilábon vagyok vele kapcsolatban.
-De már jobban vagyok, ugyan azt a kenőcsöt meg tudtam szerezni, amit a bordarepedésemre kaptam anno. - Nyugtatom meg, hogy nem halok meg, túlélem, legalábbis remélem.

- Szissz
Szisszenek fel, talán nagyon elrontottak az amcsik, de persze röhögve mondom, hogy:
- Tudod, hogy ez nagyon félreérthető volt?!
Dobok hozzá még egy félmosolyt jobb kéz felől, ez kicsit megereszkedik, így is mindig hozzá hasonlítgatnak, ne már. Végigsimítok a saját, egyenes hajamon.
- Úgy néznék ki vele mint egy lány, hátulról így is elgondolkodtató a dolog.
Viccelek, azért ennyire nem rossz a helyzet. Jacko, nem szeretem azt se, visít.
- Neeemááár, egyre rosszabb az ízlésed, komolyan mondom, az meg mindig a tökét vakarászta meg kisfiúk után futott, akkor inkább Mozart.
Ne! Felismertem! El is sápadok.
- Ez is a te hibád Seb, nekem ezt nem kellene tudnom.
Rázom a fejem nevetve, néha magamon is kell. A komolyabb témánál, hogy mi baja elgondolkodva nézek rá.
- Igen, tudom, hogy hülye vagy.
Értek vele teljes mértékben egyet és még mosolyogni is elfelejtek hozzá. Nemtom elképzelni mit csinált, megmentett egy hajléktalant? Meséli a dolgot, elgondolkodva meredek rá.
- Te tényleg hülye vagy! És ha leszúrnak?
Emelem fel a hangom, kicsit magas. Aztán úgy tűnik nem is kedveli azt, akit megmentett. Összevonom mindkét szemöldökömet, annyira nem értem hogy lehet ilyen...ilyen izéke!
- Akkor minek kellett megmenteni? Komolyan néha nem értem miért képzeled magad szuperhősnek...
Mindig ezt csinálta és idegesít! El is komorodom, feljebb ülök a kanapén és magam elé meredek, az összekulcsolt kezeim a térdemre teszem.
- Akkor is, tök hülye vagy. A szuperhős meg én vagyok, jegyezd meg kérlek
Nézek rá normálisabban - a szokásos fickós happy Henry pillantás-
- Szóval megint megrepedt, vagy mi van vele? Orvos gondolom látta.
Amilyen hülye azt fogja mondani,hogy nem. Eskü akkor a hajam magától fog begöndörödni

-Tudom te bolond. - Mosolygok rá, hiányzott a baromkodás vele.
-Menj már! Én bárhogy felismerlek, erről beszélgetnünk is kéne majd édes kicsi öcsém... - Mondom némileg számon kérően, de nem kapkodom el. (Megelőlegezem a filmes részt amit Kilivel akarok kijátszani, mert ez utána van xD Hülye idővonal XD)
-Na ugye hogy megkedveltetem veled az öreget! - Kacagok fel. - Tudtam én, hogy mélyen szereted ezt a kellemes kis muzsikát. - Vigyorgok rá, nekem is feltűnt hogy tudta ki zenél.
-Alapműveltség öcskös, csak előnyödre válik ha tudod. - Kacsintok rá, tudom ám, hogy sokkal több, mint aminek mutatja magát ez a bolond.
Bólogatok, ő tudja a legjobban, mennyire hülye vagyok. És ez a tény abszurd módon megnyugtat.
-Akkor nem gondolkodtam, amúgy is sima verésnek indult. Asszem... - Kicsit összefolyik.
Vállat vonok.
-Szerintem undorító dolog, hogyha látod valaki bajban van továbbmész, hogy nem a te gondod. Főleg ha ennyire nyilvánvalóan kiegyenlítetlen a küzdelem. Nem vagyok szuperhős csak... hülye. - A mai világban így hívják a magamfajtát. Pár évszázaddal ezelőtt gentleman vagy lovag lettem volna. Bár ki tudja, lehet akkor is lehülyéznek, csak a feljegyzések ezt túlcizellálták.
-Tudom. - Mosolygok rá. - Tiszta Peter Parker. Csak menőbb. - Somolygok, pókembert még én is ismerem.
-Hát.... - Kínosan feszengek, le fog cseszni. - Gondolom csak megrepedt. - Ezzel burkoltam közlöm, halvány lila fogalmam sincs, milyen az állapotom valójában. Nem is merek ránézni, biztos dühös. Jaj, nehogy leessen a vércukra, rögtön szabadkozni kezdek. - De hidd el, nem fáj sokkal jobban mint akkor, akkor nem lehet nagy baj, a dokik sem mondtak rá anno semmi érdemlegeset, csak hogy pihenjek és maradjak veszteg, komolyan, a krém is segít.... - Mondom kicsit gyorsabban, mintha le akarnám hagyni az emelkedő vérnyomását és hamarabb célt érni.

Nem értem hol ismert fel...felvonom a szemöldököm "mi van" Jason felrakta pornó oldalra a képem? Ja nem, én hirdettem a nevében.
- Azt azért nem
Tiltakozom gyorsan Mozart bácsi ellen, kiráz a hideg is, számomra az AC/DC marad a favorit, nem az az elcseszett agyú kis zseni.
- Ümmmümüü
Mormogok, nem szeretem, ha jön ezzel az alapműveltséggel, most helytelenkedek, anyáék mániája volt, hogy tanuljak mint a bátyám és ez a dolog milyen fontos, de ne már. Nekem más alapom van mint Sebnek, pl tudom hogy milyen jó buborékokat fújni a sörbe, hogy bugyogjon. Megcsóválom a fejem.
- Téged is simán megverhettek volna, nemtom feltűnt-e, de elég gizda vagy. És meg is vertek, hülye.
Sebastian másban jó, nem verekedésben, neki esze van, csak nem értem hová tette?! Erkölcsi blabla, már megint, tapír fejjel hallgatom. Kicsit sötét képet vágok, aggódom. Kellemetlenül ér ez a tény, mintha szerepet cseréltünk volna, ami nem rossz, de mégis kellemetlen, úgy néz ki most ő volt felelőtlen. Ehhez nem tudok többet hozzáfűzni, még egyszer elmondom:
- Hülye vagy. Nemtom Seb, néha nézhetnéd a saját érdekeid is.
- Hátnemtom, Tobynál menőbb vagy, de a Csodálatos Pókember nagyon ottvan
Mosolygom halványan, tom, hogy tud falra mászni, de Pókember is nagyokat esik és ne már. Elsápadok, csak megrepedt? Ránézek
- Nemm menntél el, nemm mentél el, nemm menntél el, nemm
Nem kérdezem mondom, de az agyam kihagy néhány gondolatot, megint beakadok. Kopkop tesó Sebyke és Henry Tumblr_m7hki0MsFj1qim2ju

Kopkop tesó Sebyke és Henry Tumblr_m7hki0MsFj1qim2ju

- Orvoshoz
Fejezem be nagy nehezen a mondatot.

-Vagy csak nem mered bevallani! - Cukkolom még kicsit.
Csak mosolygok rá melegen, nagyon hiányzott a morgása is. Abba is hagyom, látom szokásosan dacoskodik.
-Héj! Nem vagyok gizda, szálkásan vagyok izmos, oké? - Kikérem magamnak. - És... meg is vertek, de látod, itt vagyok. Egy verésbe még nem halok bele. - Vonok vállat.
-Szoktam. - Nézek félre. Mióta volt a kis drogos kiruccanásunk jobban érdekelnek mások. Nem akarok megint az önzőségem miatt arra feleszmélni, hogy más szenved körülöttem. Főleg nem Henry.
-Toby? - Hirtelen nem tudom melyik Tobyra gondol. - Jah, menő az új Parker gyerek. - Mosolygok, imádok a falon rohangálni, de már visszafogom magam. Több okból is.
-Ehh... Nyugodj meg kérlek, mély levegő... Már megígértem másnak, hogy elmegyek, holnap akartam. Esküszöm. - Na igen, Phoenixnek megígértem, tényleg elmentem volna holnap. Ma nem akartam, akartam még aludni egyet itthon, magányomban. Közben a vállára teszem a kezem, közel hajolok és nyugodt hangon magyarázom hogy lélegezzen, még mutatom is reflexből. Ez is az én hibám, szegény... kikészítem.
-Lenne kedved esetleg... eljönni velem? - Kérdezem meg esetlen, vele bátrabb lennék. Ha ő ott van, nem érdekel ha nagyon lecsesznek. Nem akarok a terhére lenni, de legalább addig is együtt vagyunk.
-Amúgy meddig maradsz Los Angelesben? Van hol laknod? Mert hozzám bármikor jöhetsz, tudod! - Jut eszembe a kérdés, remélem sokáig marad.

- De mit? Nem vágom. Nem hirdetem a testem, még
Kanyarintok mosolyt a végére, nem értem, hisz nem a gyávaságomról vagyok híres. Bár igaz, ami igaz, hogy Sebnek sem mondok el mindent, sőt.
Seb izmosabb nálam sokkal, de azért nem nagy darab, erre értettem.
- És hiú, még mindig
Ugratom. Különben meg rohadjon meg, hogy izmosabb mint én. Vállat vonok, de mogorvábban.
- Én erre nem lennék büszke.
Talán csöppecskét dacosabb, olyan mint én szoktam lenni és ezt valahogy nem tudom elviccelni. Csak annyit mondok rá, hogy jó, de ez nem igaz. Nem szokta a saját érdekeit nézni, úgyhogy kapja be.
- A régi pókember
Ismerem is Tobyt, most, hogy új melóm van sok mindenkivel összehaverkodtam, aztán az új srácra bólintok, ő menőbb és a színész gyerek is jó fej.
Lélegzek, kicsit vontatottan, de ez sem tart sokáig és a végén már vigyorgom, bár nemtom ez a beakadás mennyire volt vicces. Kifújom a levegőt lassabban, Sebet mintha nem szórakoztatná.
- Másnak?
Ez nem tetszik.
- Barátnő?
Azt nem bánom.
- Persze, menjünk. Ma? Ma ráérek. Holnap csak délután.
Forgatás...
- Egész jó itt, jobb mint Anglia, pörgős, talán maradok örökre.
Karriert akarok csinálni és hol máshol, ha nem itt? Tökéletes hely, ha Seb nem ide jött volna, én akkor is itt kötök ki valószínűleg.
- Kösz, van saját lakókocsim. Tudtad, hogy nagyon hasonlítok Kevin Zegersre? Én vagyok a dublőre.
Vigyorodok végre megint el.

-Henry! - Nevetek fel, ne már.
-Áh, hát valamire én is lehetek nem? Meg a csajok is azt mondják jó vagyok így... - Vigyorintom el magam, de aztán komolyabb leszek, mert hát sajnos nem mondhatom a jó öreg szlogent: "Ha a másikat látnád..."
-Nem vagyok rá büszke... de akkor is... nem értem miért hajtogatjátok nekem azt, hogy szarjam le mi van az emberekkel, nem az én dolgom, felőlem meg kéne döglenie minden hülyének, aki előttem kerül bajba... - Morgom, Phoenix is ezzel jött, érzem Henry is helyteleníti. Talán maga Lionel is azt mondaná. De én szerintem nincs igazuk.
-Jaaaa, hogy az a Toby. - Esik le, mindig elfelejtem az igazi nevét, ő csak... Peter és kész. Vagy a póksrác.
-Jah... - Megnyugszom hogy jobban lesz, aztán csak megrázom a fejem. - Nem nem ő csak... hát... véletlen összeesett előttem és... nos... Segítettem neki. - Arról hogy elütött és igazából be volt lőve lehet nem most kéne beszélnem. - Phoenixnek hívják a férfit. - Mert hát nem srác már.
-Ma is elmehetünk, veled ma is el tudok menni. - Egyedül gyáva vagyok.
-Igen? - Ez kissé meglep, de elmosolyodom. Én nem bánnám, nagyon nem. Kérdés ő mennyit kér belőlem.
-Jah... láttam... - Nézek rá felszaladt szemöldökkel. - Tudod... a te feneked ezer közül felismerem. Komolyan... nem vicc. - Mondom sandán méregetve. - És én premier plánba láttam. Egy kurva nagy mozivásznon. Tudom hogy nem tévedek. - Hú, ez elég izén hangzik hangosan kimondva de annyit fürdettem egy időben, meg például én szégyenlős sem vagyok előtte, meg láttam amúgy is meztelenül. De nah... a testvérem bárhogy felismerem.
-Szóval hogy is van ez? - Vigyorodom el, nem zavar mert hát kell ez is... meg amúgy is.... szerintem nincs rajtam kívül még egy ember, aki kiszúrta volna bármennyire szerelmes az öcsém fenekébe akár. Én sem értem hogy csinálom. Mondjuk jó a vizuális memóriám, lehet közrejátszik.
-Amúgy azokban a harci jelenetekben is te voltál? Az nagyon menő volt, igazából az még úgy ahogy lekötött abban a romantikus fantasynak csúfolt akármiben. - Kuncogok. Kilian ízlése nos... ebben az esetben nem fedte az enyémet.

- Nem örülnél?
Húzom egy kicsit, aztán biccentek, a csajoknak Seb mindig bejött, le is tagadnám, ha nem így lenne. Ez alap, ha valaki Drayton.
- Mert meg kéne dögölnie
Nézek rá komolyan, aztán kicsit mégis mosolyra kanyarodik a szám szeglete.
-Nem, nem mindenkinek, csak na. Ne a saját károdra csinálj ilyesmit, vannak, akik aggódnak érted.
Nézek félre, a szüleinkre gondolok elsősorban, magamra csak másodsorban és nem nagyon szeretem bevallani mennyire szeretem ezt a hülyét. Férfit. Valamiért megáll bennem az ütő egy pillanatra, nem tudom miért. Nem gond, ha Seb férfiakat ment meg. Ez hülyén hangzik.
- Arról a pasasról van szó, aki genyó?
Nem vágom. Nem tetszik a neve, túl különleges és tuti az volt vele szemét, vagyis ő tehet arról, hogy Seb megsérült.
- Remek, akkor első utunk oda fog vezetni
Még egyszer megcsóválom a fejem, nyugodtabban leszünk, én biztosan.
- Anyáéknak szóltál?
Legszívesebben azt mondanám „anyádéknak” de nem akarok szent szöveget hallgatni, sem magyarázkodni. Fura, hogy meglepi, maradok, de nekem is kell életcél nem csak a nagy Sebastiannak… így vállat vonok talán kicsit esetlenül.
- Igen? És?
Hirtelen azt hiszem nem örül, de múló rossz gondolat lehet, elvégre miért ne, meg mi köze? Ez kicsit lesokkol, a seggem, ja igen. Zavaromban a hajam kezdem el borzolgatni hátul.
- Azért ez elég bizarr, hogy így ismered a seggem
Nevetek fel kínlódva kicsit. Valahogy pont arra tippeltem, hogy neki nem fog tetszeni ez a segg dolog.
- Valahol el kell kezdeni, tudod. Mutogatnivaló fenekem van.
Vigyor. Ezt semmi mással nem tudom elütni most, úgy érzem.
- Na, mindig erre vágytam, hogy híres hátsóm legyen, szélesvásznon.
Anyáméknak is meg kéne nézniük a filmet, bár ők nem ismernék fel a valagam, Sebastian ebben is egyedülálló.
- Kevin szégyellős, én meg nem.
Érkezik a magyarázat. Nem tudom szégyellni magam, nálam ez nem volt téma soha, ha úgy jött megmutattam, bármit.
- Jaja, jó, mi? Kicsit képeztem is magam, vagyis van egy menő öcséd. Neked szívesen adok autogramot ingyen.
Kacsintok rá, valami ciccegésszerűt csinálok a számmal is.
- Hát te jól élsz itt?
Nagyon rég beszéltünk és ez egy fontos kérdés, még ha baromi egyszerűnek is hangzik.

-Hát... a te tested... de szerintem jobb megválogatni kivel fekszel össze. Befizet egy hetvenes mamika mit csinálsz? - Kuncogok. Bolond.
-Henry... ne legyél ilyen, már miért kéne... - Fújon ki a levegőt tanácstalan.
-Bocsánat... - Sütöm le a szemem. Én rá értem, anyáék úgy is csak két-három havonta hívnak, mi a helyzet. - Igyekezni fogok. De nem hittem hogy ennyire szerencsétlen leszek. - Vallom meg őszintén, rég verekedtem, úgy fest el lehet felejteni hogy kell normális bal horgot bevinni.
-Nem. Azt Lionelnek hívják. Phoenix... a maga módján rendes. Sok elgondolkodtató dolgot mond. Szerintem kedvelnéd. - Habár azt hiszem néha a közelében kikészülök, valahogy mindig elgondolkodtat. Szerintem Henryvel is képes vagyok javítani a kapcsolatomon már, hogy látom, mit rontottam el. Legalább részben.
-Oké... - Mernék ellenkezni? Kizárt. Legalább túl leszek rajta, Henry és Phoenix is megnyugodhat. Joshua is ha esetleg lát.
-Anyáéknak? Nem, minek. Úgy is csak aggódnának, meg mondanák ne legyek buta, nagy fiú vagyok, menjek el dokihoz, feküdjek. - Vonok vállat. Hát ha az öcsém miatt alig jöttek haza és maradtak, aki komoly beteg volt, majd pont az én bordarepedésem fogja érdekelni őket.
-Nekem mondod? Azt hitték meleg vagyok... - Forgatok szemet, de röhögök.
-Igen, tudom. - Nevetek. - Sosem értettem erre minek kell dublőr. Mi van az ember fenekével... Különben is az a Zegers prűd vagy narancsbőrös hogy nem vállalta? - Vigyorgok.
-Jah, sejtem... - Azt miért nem teszi hozzá, hogy mindenkinek nyasgem? Vicces, lökött. - De azért... az arcod is fogom látni, ugye? - Vigyorgok rá. - Akkor kijártad a színészképzőt? Tetszett?
-Megértelek. Őt kevésbé. - Vonok vállat. Én sem vagyok szégyellős, láttuk egymást eleget.
-Majd árulom, had örüljenek a rajongó csajok! - Vigyorgok. - Amúgy az eddig is volt. - Kacsintok rá én is, nekem Henry eddig is menő volt. Lazább és lököttebb mint én, állítom okosabb is, csak lusta.
-Igen. Imádom ezt a lakást. Ugye szerinted sem olyan mintha most pakoltam volna ki? - Kérdezek rá, tudnom kell.
Tágas lakásban élek, a legtágasabban amit csak remélhettem, előttem valami festőé volt, aki műteremnek is használta a lakást. Amerikai konyhás, tehát mondhatni egybe a konyha és a nappali, utóbbi jó tágas, a falakon rengeteg könyvespolccal, amiken főleg könyvek, de hifi lejátszó és bakelit-lejátszó is kapott helyett. Van egy elektromos kandallóm, de első blikkre teljesen olyan mint az ódivatú, hagyományos. Előtte kellemesen puha, nagy fehér szőnyeg terül el, egy nagy fehér kanapé, előtte kis üveg dohányzóasztallal. Hátul rálátni a fürdőre, nyitva az ajtó is, meg a lakás másik végében a háló, közötte meg valami dolgozó/edző szoba féleség ajtó nélkül, így inkább valami beugrónak tűnik. Régimódi angolos hangulat uralkodik, bár nem tökéletes: Nincs elmosogatva, ergo teli a mosogató, hiába van mosogatógép (az teli tiszta edényekkel), a hálóban meg a fürdőben levetett ingeim és pár nadrág kóricál, az asztalokon meg össze-vissza könyvek vannak elhányva, valami kaotikus rendet imitálva.
A kandalló fölött bekeretezve Van Gogh Csillagos éj című képe díszeleg. Van pár fénykép is, mindenféle híres épület előtt. Az egyik Henryvel van, telibe vigyorgunk a kamerának a velencei Szent Márk bazilika előtt, másikon már négyen vagyunk, a szüleimmel a berlini Alexander téren, igaz, itt szerényen mosolygunk csak. Mütyürjeim nem nagyon vannak, inkább művirágok, amik élethűen ontják a kellemes zöld látványt.
Szóval eldöntheti mennyire belakott. Bár én sosem zsúfoltam tele a szobám se semmivel. Könnyebb volt takarítani.
-De amúgy tényleg jó itt. A fordítócég jól fizet, igazodnak is hozzám. Meg egy rádiónál is vagyok, a Kusc-nál, híreket olvasok fel reggel és este. De nem kedvelnéd a zenét, csupa Vivaldi. - Vigyorgok rá.
-Amúgy ha unod a lakókocsit bármikor jöhetsz, kulcsot is adok szívesen. Amúgy honnan jött ez a lakókocsi? Nem túl szűkös? Tudsz ott rendesen főzni? - Aggodalmaskodom, szörnyű, de szeretném ha kényelmesen lakna és lenne.

Mamika…az még a jobbik eset.
- Olyanban részesítem, amit még nem tapasztalt 70 év alatt
Sunyisan vigyorgok Sebre. Megint okít olyan mint régen, van, ami sosem változik.
Erre most mit mondjak? Szerencsétlen volt, de nem hiszem, hogy megérte. Mindegy, kár ezen lovagolni.
- Nem kell bocsánatot kérned.
Nézem meg a kezeimet. A Lionel sem tetszik, de a Phoenix továbbra sem. Felemelem az egyik szemöldököm kételkedően.
- Mert valami filozófus, vagy mi? Ő hogy kerül a képbe? Nem értem. Most ez a Lionel verekedett, de köcsög, te viszont mártír vagy, úgyhogy segítettél. Akkor ez a Phoenix? Nem vágom.
Micsoda figurákkal hozta ezt össze a balsors? Még a végén hálás leszek Jasonért. Anyáék, kellett nekem felhozni, a hideg is kiráz, zzz, egy kis fintort azért csinálok.
- Hogy aggódjanak
Szólom el magam egy pillanatra, aztán meg is bánom, megint az lesz „na de Henry!” Bár az nem tudom nekem hogy esne, mert értem nem aggódtak, de Sebastian mindenben teljesen más kategória. A melegen én is röhögök.
- Fura lenne Seby
Mert ez a Lionel meg Phoenix elgondolkodtat, nem szokott fiúkról mesélni, lányokról szokott és az rendben is van.
- Hogy legyen mit ennem!
Nevetek fel, én hálás vagyok, hogy vannak fenék dublőrök. Aztán csak fejet csóválok.
- Lehet, hogy az ő seggét meg a nagymamája ismerné fel. Az enyémről csak te tudsz, pajtás
Csóválom a fejem nevetve, aztán kicsit az arcomra fagy. Nem tudom kapok-e majd rendes szerepet, egyelőre nem.
- Persze, biztosan, egy másik filmben.
Nézek fel megint mosolyogva, mintha még mindig vidám lennék.
- Jó volt, egen.
Biccentek a színészképzős dologra.
- Árúba bocsátod a testem? Auuu, megvesznének és neked esnének, nem tenne jót a bordádnak.
Ugratom vissza, aztán alaposabban is szét nézek, minden olyan Sebastianos, mint, amikor együtt laktunk. Enyhe nosztalgia fog el, főleg, ahogy a képekre esik a tekintetem, a szülőset gyorsan átugrom.
- Olyan mintha egy hónapja nem pakoltál volna el
Vigyorgok rá, a mosogató felé intve. Nem értem honnan ez a buta kérdés, de úgy tűnik számít neki. Sebnek mindig annyira más dolgok számítottak mint nekem. Örülök, hogy jó munkája van, bár többre is vihette volna, szerintem. Túl jó esze van, lehetne bárki.
- Nem baj, azért majd meghallgatom, a zenénél majd letekerem a hangerőt. Akkor az pont neked való, biztos egy csomó öreg fószer hallgatja.
Annyira tudtam, hogy hippesnek fogja gondolni a lakókocsit, hogy vigyorgom.
- Mindenki abban lakik, aki forgatni jön. Vagyis a sztárocskák hotelban, de az egyszerűbb figuráknak az is jó. Elég kevés a hely, de nekem elég. Főzni nem szeretek, ugyan már.
Nézek rá fintor-száj-csücsörítve.
- A fordítás nem unalmas? Barátnő? Vagy csak pasik vannak?
Vigyorgok, Seb mindenhol összeszedett valakit most meg férfiakról beszél, komolyan aggódni kezdek.

-Hmmmmmmmmm. - Kacagok fel, ki is nézem belőle.
Huh, ez még jobban megvisel, mintha azt mondta volna, a minimum hogy bocsánatot kérek. Kicsit összébb húzom magam, reflex.
-Hát... lehet. - Aztán ingatom a fejem. - Olyasmi. Phoenix-szel akkor találkoztam mikor futottam egyik este. Rosszul volt és hazavittem. Aztán beszélgettünk, meg egyszer meglátogatott. - Ahhh... fáj hogy nem mondhatom el pontosan hogy volt, de megígértem. Bár a drogozást sem szívesen hoznám fel, ami azt illeti. De az nem titok, az rajtam áll.
-Jaj Henry... amúgy sem aggódnának olyan nagyon, hát semmi komoly bajom. Nem is értenék miért mondtam el. - Vonok vállat. Élénken él még bennem a tüske, hogy nem segítettek Henrynél, ha nekem akarnának hidegen hagyna. - Amúgy is apa kiakadna, megígértem hogy nem verekszem többet. - Jó ez nem direkt volt, de tényleg éreztetné, hogy csalódott, pont nem kell, köszönöm.
-Eléggé... - Mondom nyomatékosa a szót, nőbolond vagyok, ahhoz furán jönne, hogy pasikat csekkolok.
-Na igen, valamiből meg kell élni, de ahh! - Kacagok, álom munka lenne? Mondjuk nem valami bonyolult és sokat fizetnek érte állítólag.
-Áh, sok lány is, de őket jobban érdekelte ami a túloldalt van! - Kacagok.
-Ne is ebben... légyszi. Ha megnézem a folytatást, csak érted lesz. - Kuncogok, nem siettetem, tudom nehéz szakma a színészet, csak érdekelt, akar e rendes szerepet, vagy ez neki elég.
-Nah, ennek örülök! - Tényleg örülök, végre talált valamit ami tetszik neki. Joshuát is biztos kedvelné, bár ő asszem nem járt színészképzőbe. De attól még lenne közös témájuk, úgy hiszem.
-Hm, igaz. Ennyi csajjal még én sem bírok. De ha gondolod egyesével letesztelem neked őket és a tüzesebbeket továbbküldöm neked. - Vigyorgok rá, majd csak nevetek.
-Hátöhm... - Na jó. Ez tusé. - Tudod hogy utálom... és nem egy hónapja áznak ott csak úgy... három napja. - Nézek a plafon felé, ártatlanul.
-Ne kezd már te is! - Kacagok, bahozva, ne már! Nem vagyok kőkorszaki! - Rengeteg fiatal is szereti, mint én, vili? De örülök ha meghallgatsz, szép britesen beszélek. - Vigyorgok.
-Jójó... de rendesen kell enned. Különben leszédülsz a harci jelenet közben a magasból. - Remélem azért erre odafigyel. - Átjöhetnél néha ebédre. - Legalább lenne fix közös program.
-Hrr... - Hördülök fel, mi az hogy csak pasik vannak. - Barátnő? Már komoly? Nekem? Neeeem, nincs. Van egy csaj akivel most úgy elvagyogatok, de ő túl szeles nekem néha. De bírom a humorát. - Igen, Jodieval elvagyok. - De ilyen bordával kímélem magam, a szex túl intenzív dolog. - Somolygok. Úristen, Kiliant el kell hallgatnom, félreértené... Pedig rendes srác az is... na mindegy. - A fordítás meg nem unalmas, sosem volt az. Elkezdtem műfordítani is, az elég izgalmas, csak nehezebb. De szeretem a kihívásokat, tudod. - Mosolygok, én szeretem a munkáim.
-De amúgy lett egy haverom, Joshuának hívják, szerintem nagyon kedvelnéd. Ő is színész akar lenni. - Mosolygok, inkább témát váltok, mert a nők most valóban hátraszorult téma az életemben, ami szomorú, de igaz. De mivel haverjaim sem nagyon voltak soha - minek, ha ott volt nekem Henry? - szóval nekem Joshua is új.

- Nem is tudtam, hogy te ennyire barátkozós típus vagy, nyithatnál segélyszervezetet.
Hörrenek fel, ez régen nem így volt, vagy rosszul emlékszem? Ráncolom egy kicsit az orrom magamnak, lehangol az ügy.
- Ahhmm, remélem az orvos is ezt fogja mondani.
Kapom be az ajkam és rágom meg belülről, ideje nem aggódni. Veszek egy mélyebb lélegzetet, hogy ezt elérjem magamnál. Apa, a szóra önkénytelenül is összerándulok.
- Hát persze, azt nem szabad Sebastian, nem tudtad?
Csamcsogok gúnyosan, de apámat nem, azt nem tudom utánozni. Seb és az ő új élete millió meg egy férfinévvel, nem kéne aggódnom? Nem kívánom azt neki, amit magamnak, csak ennyi.
- Nem vagy elégedett a munkáddal? Pedig azt hittem…
Seb nem él rosszul, de ahhozik, ki érti ezt?
- Kac kac, még jó, arra is büszke vagyok. Láttad a legújabb pornófilmemet? Na azt mondjuk nem hiszem, hogy szélesvásznon fogják vetíteni
Vetítek csak, a hangsúlyból érezheti. Figyelem, ahogy a film komoly károkat okozott Sebastian bátyám elméjében, nagyon elkezdek röhögni.
- Ugye milyen pocsék? Meg sem mondtam volna, hogy abban szerepelek tök gáz. Tényleg, mi vett rá, hogy megnézzed?
Ha kiderül, hogy Janson rajongó felakasztom magam valahova.
- Hát kösz, hogy értem megnéznéd, ilyenkor érzem a törődést
Villantok rá egy mosolyt megint. Mert ahhoz a filmhez nagy lelki erők kellenek.
- Leteszteled, mi? De rendes tőled!
Röhögök, rég csajoztunk már együtt, lehet kéne.
- A tüzelő szukákkal én elbánok, jahjah
Nevetek egy kicsit ugatásszerűen. A pillantásom visszatér a mosatlanra, amikor arról beszélünk, tudom, hogy utálja. Az a baj én sem rajongok érte.
- De a lényeg, nem olyan, nekem, aki ismerlek. Miért amúgy most költöztél ide?
Lehet ezelőtt máshol lakott, túl rég találkoztunk.
- Én is? Más is észrevette milyen jó ízlésed van?
Gúnyolódok nevetve.
- Végre!
Jobban szeretem, ha britesen beszél, most már biztos meghallgatom.
- Csak mond el melyik adó és mikor jössz te.
A többi Vivaldira nem vagyok kíváncsi. Türelmesen bólogatok, eszem én rendesen. Nem vagyok jó szakács, de életben maradok, meg sütök én kinti tűzön is, aztán legtöbbször úgyis kapunk kész kaját, mert nem lenne időnk főzni.
- Nyugi már, elvagyok. De ha meghívsz nem utasítom vissza.
Az jó lenne nagyon. A barátnőre a fejem rázom.
- Most hogy mondod…nem, inkább csak nő ismerősökre gondoltam, folyton csak pasikat emlegetsz, Lionel, Phoenix, ijesztő vagy
Mondjuk én is csak Jansont tudnám felhozni, de nem akarom, hogy Seb az én sorsomra jusson.
- Aha. Szeles. Keféltek?
Nemtom kiről van szó, csak érdeklődöm. Sebnek mindig volt kit a tejbe aprítania.
- Á, Seb ilyet csak taták mondanak. De most ne is, kíméld magad, ünnepélyesen eltiltalak a szextől
Bököm meg a homlokát mint egy pap. Pöcköt vetek rá nem keresztet.
- Tudom, szereted. Mit fordítasz?
Mosolygom, boldognak tűnik ettől, bár ez a Joshua sem tetszik, talán mert az ő neve is J-vel kezdődik.
- Ahh..a
Sóhajtom kicsit vontatottan, normális, hogy vannak haverjai, most, hogy egyedül él. Felnőttek vagyunk már.
- Nemtom, mostanában nem csípem a színészeket
Túlságosan ismerem őket, de csak a fejemet rázom, hogy nem vágyom új ismerősökre. Ha rákérdez esetleg én is hazudok pár „barátot” nem is nagyot, végülis voltak, ha lehet őket annak nevezni.

-Dehogy nyitok... De ha már az orrom előtt kerül valaki bajba, nem hagyom ott. - Még ha elüt se...
-Én is, különben megversz te is. - Mondom sanyarú mosollyal.
-Ahh, hagyjál. - Gúnyolódik rajtam, jogosan mert nem tizenkettő vagyok hanem huszonhét, de apától mindig nagyon lehangoló ha kiérzem hogy "Csalódtam fiam".
-Én a sajátommal persze, de basszus... fura volt így szembesülnöm vele, hogy dublőr vagy. - Vigyorgok rá. Szerintem még élek nem felejtem el.
-Hát, lehet nem rád szeretnék felizgulni öcsikém. Azért ne nézesd meg velem a saját pornód. - Vigyorgok, ú de durva lenne.
-Hát a srác akivel mentem szereti... meg pont az ment mikor odaértünk és... nekem aznap mindegy volt már csak bambulni akartam egy sort, mert fájt mindenem. Az más kérdés hogy utána a fejem is fájt, mert annyi logikai hiba van abban a filmben. - Lebuktam, de nem fogom hazudni, hogy csajjal mentem, ha Kilian fiú.
-Csak érted, vagy csak veled, más erre megint nem vesz rá! - Nevetek.
-Ugye, igazi testvéri szeretet! Megint osztozunk a csajokon, jó is az! - Elvégre volt már hogy azt szúrtuk ki, de csak nevettünk. Én legalábbis ezt mindig lazán vettem.
-Azt tudom, azt tudom! - Népszerű a csajok körében, de nincs ezen min meglepődni.
-Nem nem... itt vagyok már a kezdetek óta. - Legyintek. Igaz, Henry túl elfogult. Phoenix meg lehet csak bosszantani akart, ami sikerült is. Hah.
-Jah, az egyik csaj ezzel szívatott... Remekül kijönnétek szerintem. - Somolygok, de közben némileg duzzogok, nincs baj a klasszikus zenével.
-Miiii az hogy vééégre? Túl amerikaias lettem vagy mi? - nem tudom hogy annyira nagyon utálja a franciát, max hogy nincs oda érte.
-Holnap után leszek a 91.5-ön, hattól, héttől, nyolctól, kilenctől és tíztől. - Sorolom mosolyogva, mint egy készséges bemondóhoz illik.
-Jól van, ennek örülök! - Vigyorodom el, akkor majd csinálok Henrynek főzök napokat. Nekem tetszene.
-Jah, hát... a csajok nem sok vizet zavarnak, a pasik fárasztóbbak. - Vigyorgok.
-Fogunk. Nem kapkodom el. - Vigyorgok, úgy is jön nekem még egy randival, majd utána, engesztelésképp jó lenne, ha már nem bírja a komoly zenét. Szerintem nem lesz ellenére az ütemváltás.
-Neeeee, ne mond ezt! - Lepöckölt, húha.- Nee, lehet megátkozott erővel bír, úristen! - Viccelek persze. - Bár ha a csaj van felül, végül is... - Merengek el tipikus ahh, azt szeretem fejjel.
-Kortárs francia verseket. Bár megkért az egyik amerikai srác, hogy franciára fordítsam le a műveit az egyik ismerősének, most azon dolgozom. - Mosolygok, szerintem izgalmas.
-Mi a baj? - Nem tűnt meggyőzőnek.
-Ne máár, te is az leszel. Hidd el, jó fej. Örülnék ha bemutathatnálak neki, felvághatnék veled! - Vigyorgok, tényleg örömet okozna vele. De csak ha van kedve, valószínű mindhárman itt leszünk még egy darabig. - Amúgy is mondta szívesen megismerne, mikor szóba jöttél. - Mosolygok, Joshua imádná Henryt, talán fordítva is, szerintem elhülyülnénk.
-Na és milyen címlapsztárokkal lenni? Olyanok ahogy a bulvár lefesti őket vagy nem? Ezek a csonthülyék milyenek? Összebarátkoztál velük? - Kérdezgetem szüntelen, szeretném ha mesélne.

- Jól van, jól van
Szeretnék ezen túllépni hamarabb, ha Seb bizonygatja az igazát én nem nyerhetek és nem szeretem mutatni sem neki állandóan mit gondolok valójában. Néha nem árt, ha tudja, de nem mindig kell, nem akarok neki rosszat. Nem nagyon és nem mindig. Bólogatok, hogy megverem. Akkor félreértem, azt hittem nem elégedett, a munkámon csak mosolygok, örülök, hogy maradandó élményt okoztam neki.
- Bocs, el akartam mondani, de személyesen, viszont jobban jött ki, hogy láttad.
Szeretek jól bevésődni az emberekbe, bár pont Sebastian az, akinek nehéz lenne engem elfelejtenie. Röhögök ezen, hogy rám izgulni.
- Azt már észrevettem volna, ha mellém bújsz és merevedésed van.
Hajolok hozzá közelebb, viccesen bizalmasan, Seb sokszor bújt mellém, de meglepődtem volna, ha a kis barátja is be akart volna szállni a mókába. Tényleg nagyon beteg lenne, lehet csak azért megérné, hogy átadjak neki egy dedikált példányt. Srác, megint egy srác, felvont szemöldökkel nézek rá.
- És azt a srácot is csak úgy felszedted, mert rosszul lett?
Érdekes én ilyet soha nem csinálok. Még a végén fordul a kocka és nem én leszek többé a család szégyene.
- Te tényleg nagyon odalehetsz értem
Viccelek, de megnézné velem a filmet, kitüntetést érdekelne a testvérem.
- Régi szép idők, megtehetnénk most is, menjünk el csajozni. Ha jobban leszel
Teszem hozzá, Sebre ráférne, feledné a férfiakat én meg időtlen idők óta nem dugtam józan nővel. Biccentek, hogy itt van, amióta amerikai lett, Seb általában elsőre beletrafál az albérletekbe. Végre mesél egy csajról is, ráadásul elég jó fejnek tűnik a kontextusból. Ha Sebet kell szívatni, abban jó vagyok.
- Hát rámférne már egy bige, osztozzunk rajta.
Nem tudom kiről van szó, ha tudnám nem akarnék osztozkodni.
- Nem, kezdesz kikupálódni a francica allűrjeidből
Adok hálát a magasságos istennek. Megjegyzem, hogy mikor lesz a rádióban, ezt nem kell felírnom és készülékem is van hozzá, meg fogom őt hallgatni. Fárasztóbbak? Ezt a filozófiát nem értem, épp hogy a nők fárasztóbbak.
- Te tényleg kiégtél haver, hát sosem leszek keresztapa?
Pasik, csajok, Sebastian biszexuális lenne? Nem hiszem, hogy tudatában lenne annak miről beszél. De legalább az lejjebb viszi a vérnyomásomat, hogy a szeles csajjal akar kefélni. Legalább akar.
- Hosszútávra tervezed vele?
Meglepne, de akkor ezt az osztozást is át kéne beszélni. Megátkozom, ezen röhögök, végülis régen megátkoztam Sebet magammal egy időre. Szóval annyira nagyon mégsem röhögök, inkább kutakodó tekintettel nézek rá.
- Szereted, ha felül lovagol a domina? Nahát Seb, lehet előbb csinálsz filmet mint én és a végén még nekem kell megnéznem.
Amilyen lökött vagyok én simán, érdekelne, hogy Sebiastian milyen az ágyban. Francia versek! Most fogok okádni. Egészen kitűnő műmosolyt erőltetek az arcomra.
- És az is olyan perverz mint Rembaut meg Verlene? Ha ilyeneket fordítasz nem csoda, hogy pasik járnak a fejedben!
A francia versek csakis rossz hatással lehetnek az emberre. Kacagok és csak viccelődöm, mert a franciák verselhetnek virágoskertekről is. Joshua? Miért pont annak akar bemutatni?
- Összegezzünk. Van pár új haverod. Az egyikkel moziba mentél megnézni a fenekem, ő a no name. A másikat megmentetted és a haverod ő Phoenix. Aztán még egyet megmentettél, de ő szemét, Lionel és van még egy haverod, aki színész Joshua.
Ez sok, ez tényleg sok. Igaz Sebastian nem lehet csak az enyém, de így most már minimum öt kitalált figurával kell előrukkolnom.
- Velem felvágni?
Nézek rá, mintha elment volna az esze. Mire?
- Velem nem lehet
DE biztos csak viccelt, nem veszem komolyan. És most következnek a hazugságok.
- Csonthülyék, tök jó fejek olyan… na érted, pont olyanok és olyan…hát nagyon. Rengeteg barátom van, meg egy ellenségem, akit mindig szívatok, szóval elvagyok
Igazából mindenkit szívatok.
- Mint régen. Szóval nagyon olyan. Na! Akkor elviszlek orvoshoz!
Állok fel, hátha akkor nem kérdez rá olyan milyen?
- De tömegközlekedéssel kell menni, mert a lakókocsit körülményes hurcibálni, bár visszafelé mondjuk megnézhetnéd.
A lakókocsi mindenkit érdekel. Az egy olyan kuriózum.

-Hát az már biztos, hogy viccesebben jött ki! - Vigyorgok.
-Az csak az elemlámpa volt, nem én. - Vigyorgok a képébe, tőle cseppet sem jövök zavarba hogy közel hajol, de tény, valóban észre vette volna ha többet akartam volna akár egyszer is. Húh, azért az morbid lett volna...
-Nem, nem... Ő teljesen egészséges volt. - Rázom a fejem. - Rossz napom volt, kértem egy cigit, beszélgettünk egy sort aztán úgy gondoltam egy film jót tenne. - Vonom meg a vállam, nem tudom hogy is volt pontosan, de nem bántam meg hogy megismertem a srácot.
-Nem látszik? Ennél jobban hogy mutassam? - Röhögök fel, de amúgy tényleg ő a legfontosabb személy az életemben, ha egy ilyen nyálas filmet kell néznem, hát üsse kavics, bele nem halok.
-Jó, szuper ötlet! - Felcsillan a szemem, azok mindig viccesen sülnek el.
-Jól van, majd egyszer bemutatlak neki. Azért hármast ne várj! - Kacagok, kétlem hogy anyniszor találkoznék a lánnyal hogy be is tudjam mutatni, elég futókapcsolat gyanús a dolog, de viccelődni könnyedén tudok vele.
-Ó, pardon! - Kacagok fel, lehet mond valamit, igyekszem odafigyelni hogy ne legyen akcentusom.
Vállat vonok, gyerek? Nekem? Akarok, de ráér. Majd.
-Vele? Neeeem, nem hiszem. Inkább csak jó vele ércelődni ha rögtön megfektetném szerintem egyedül kelnék és sosem látnám viszont. Így meg talán meg lesz az esély, hogy legalább pár hétre legyen egy csaj, akit felhívhatok, ha olyanom van. - Vigyorgok, ó imádom a szexet, de fárasztó folyton elcsavarni a nők fejét, nagy munka. Jobb kicsit előre tervezni, jobban kamatozik a dolog. Legalábbis általában, Jodienál nem tudom.
Aztán csak röhögök, én mint pornósztár, úúú.
-Hát van pár trükk a tarsolyomban, nem panaszkodnak rám a lányok! De miért, ne mond már hogy te nem szereted! - Vigyorgok rá, én imádom nézni ahogy felettem hullámzik egy szép nő teste.
-Neeem, nem, inkább a jelenre reflektálnak, a szóhasználat szabadabb, ahogy a stílus és a rímek is. De vannak szexről szólok is, elég viccesek vagy erotikusak, jók. - Sosem titkoltam hogy szeretem az erotikus verseket is. - De ezek nőkhöz íródnak és nem pasikon gondolkodom, kikérem magamnak. - Csóválom a fejem, szívat itt hogy meleg vagyok.
-Kilian. - Ne legyen szegény Kilian kirekesztett, elég baj neki hogy meleg. - Hát nem hiszem hogy a haverom lenne... inkább csak jóban vagyunk. - Én annak tekinteném Phoenixet, de... nála nem lehet tudni mit miért csinál. - Lionel nem a haverom. - Szögezem le, lehet nem köpöm le ha látom, de attól még nem hívnám el sörözni. - De Josh valóban olyan haverféle nekem. - Igen, őt ki merem jelenteni, hogy a haverom.
-Persze! Jaj már hogy ne lehetne! A legjobb baráttal felvágni szoktak nem? Amúgy is nálad jobb humorú embert nem ismerek, erre már csak felvághatok nem? - Hogy csak egy dolgot említsek.
Hallgatom, most vagy értenem kéne vagy hablatyol. Szerintem értenem kéne, ez olyan színész zsargon lehet. Meg nekem nem hazudna, ugyan miért tenné? Fel sem merül bennem.
-Ezt örömmel hallom! - Hah kicsit féltékeny és szomorú vagyok, hogy nélkülem is milyen remekül elvolt, de hát nem vagyok öt éves, elnyomom és őszintén örülök neki hogy boldog. - Ellenség? Mivel érdemelte ki? - Lepődöm meg.
-Oh, öh, jó. - Hú, a kórház kizökkent, szerencséje van, elfelejtek visszakérdezni.
-Nekem van kocsim. - Nézek rá megütközve, miért mennénk busszal? Tudok vezetni. ÉN tudok, Phoenix ütött el és nem fordítva... - Jó, szívesen megnézném hol forgatsz meg laksz! - Jól érzi, érdekesen hangzik, olyan... nah, mi van a színfalak mögött? Csak bennfentesek láthatják érzés, klassz.
-Ez lesz a jutalmam nyalóka helyett, amiért elmegyek dokihoz mi? - Röhögök, de szedelőzködöm. Essünk túl rajta.

Seb hülye, jó vele megint idiótának leni, vihogok.
- Jaa, akkor azért világított, amikor megnyomtam a sötétben?!
Paff, készek vagyunk teljesen. Már nem tudom fejben tartani lassan ezt a rengeteg fickót. Helyettem. Ők mind helyettem vannak a bátyám életében. Jó képet vágok a dologhoz, de cseppet sem érdekel melyik volt egészséges és melyik nem.
Butaság jut eszembe a kérdésére, hogy ennél jobban hogy mutassa, nem adok hangot neki.
- Érzem én, nyugi.
Kicsit távolabb is húzódom tőle, mintha bemászott volna a magán szférámba, pedig nem akarok menekülni. Vigyorgok a jó ötletemre, rám férne és rá is, de főleg miatta akarom. Honnan jött az életébe ez a rengeteg idióta fickó? Aki a Csontgyárosra viszi moziba, vagy meleg vagy teljesen hülye.
- Szuper. Hármasra ne? Nem vagy elég bevállalós, tesó
Húzom, igazából lehet még nekem is gondot okozna. Belegondolok, talán még sem, ha nem kell Sebastianhoz nyúlnom, vagy ha nyúlnék nem úgy, az még nekem is fura lenne. Szóval meredek és hajlamos vagyok lecsúszni az ilyen meredek lejtőkön. Talán pont ezért kezd el nagyon izgatni a gondolat.
- Azt a kényelmes pofádat!
Röhögök piszkálódva. Sebastian tényleg mindig így csinálta, túl kényelmes. Sokkal rendezettebb nálam, még ha minden másban kaotikusabb is.
- Aztán majd ezt is nekem kell megvigasztalni!
zsörtölődöm mártír arccal.
- Nem, de már azt hittem berozsdásodtál.
Megijesztett a dolgok állása. Száz fiú név és lány egy sem. Vállat vonok, nem az a kedvenc pózom, de a nők szeretik.
- Jah nem rossz, nem rossz az sem
Vakarom meg az állam.
Francia versek, merre induljak okádni? Elrejtem az előtörni vágyó, szép, nagy fintorom.
- Aha, stílus meg rímek...
Bólogatok, mintha nem érteném miről beszél, pedig tudom én, szoktam verset olvasni, de ez titok és megőrzöm a jó rossztanulós hírnevemet.
- Szex versek, tudtam!
Mutogatok rá idegesítően és ujjal mint gyerek korunkban: Sebastian volt az!
- Na azért! Ennyire ne változz meg.
Nem mintha bajom lenne velük, de nem...hát nem... nem kényelmes annyira.
- Kilian. Ennek is hülye neve van.
Nem is tudom olyan furcsák vagy csak azért kötekszem mert Seb lecserélt rájuk.
- Á, értem. Akkor ezek közül egyik sem az?
Nem kéne féltékenykednem nagyon gyerekes. Aztán ez a Jos...kicsikét összerándulok. Aztán nagyon szélesen mosolyodom el.
- Hát az jó.
Jó humorom van? Szerintem annyira nem, hogy nálam ne lennének jobbak.
- Haha, igaz annyira jó humorom van, hogy néha elfelejtem, hogy van. De neked se rossz, biztos tőlem tanultad, amióta megtanultam beszélni vicces vagyok.
Nem, inkább én tanultam tőle. A nagy hablatyomat beveszi, csak mosolygom. Jajj Sebastian, most komolyan?! ne már!
Aha és Sebnek még a kocsija is megvan.
- Ja jó, csak gondoltam hátha lecserélted mert drágább ez a város mint London volt.
Vonok vállat, akkor menjünk azzal.
- Neked még mindig kell nyalóka Seb? Azt hittem már nem szereted!
Hozhattam volna neki valamit, legalább egy csokit. A zsebembe túrok és megkínálom rágóval. Fel van már bontva és elég rojtos a vége.
- Tessék, cukorka. Na gyerünk.

-Igen, nem azért mert rátekertem a karácsonyi izzót. - Vigyorgok én is tovább.
-Jól van. - Érzem hogy távolodik, lehet tényleg sok vagyok neki. Vele vagyok egyedül túl közvetlen, de fájna távolságot tartanom. Ő az öcsém.
-Megeshet, romantikus alkat vagyok... - Uhh, na igen, én meg a romantika. Hagyjuk, de viccnek elmegy. Mondjuk nem is attól tartanék hogy egymással kezdünk el foglalkozni a csaj helyett. Juj.
Csak röhögök, igen, kényelmes vagyok, nők terén nagyon.
-Ugyan, már miért kéne? Vagy ha mégis, okkal voltam vele, nem fogsz csalódni mikor vigasztalod, szerintem ő sem. Bízom benned. - Vigyorgok pofátlanul, gondolom hogy vigasztalná a hölgyeményt.
-Dehogy. - Legyintek, nem, nem. Csak épp belefásultam kicsit a dolgokba, de ezt Henrynek nem kell tudnia. Főleg hogy kikecmergek belőle lassan.
-Nah ugye. - Vigyorgok, úgy fest ő szeret felül lenni. Mondjuk annyira nem meglepő, ő is domináns alkat, nem holmi félénk fiúcska.
-Mi más? - Vigyorgok, de inkább hagyom a témát, tudom hogy nem nagyon köti le az irodalom.
Aztán csak nevetek és kéjes fejjel bólogatok, büszkén vállalva, én voltam a ludas.
-Néha jobb mint a pornó. - Ugratom, bár tény, vannak olyan szóképek amit izgatóbban vannak kifejezve, mintha egy átlagos pornót nézel. Bár lehet csak én gondolom így.
-Nem, még nem melegedtem be. Nyugi. - Forgatok szemet, nem az én műfajom.
-Hát nem mi választjuk a nevünk, tudod. - Mondok csak ennyit, amúgy szerintem nem hülye név egyik sem.
-Nem, nem mondhatnám. - Bólogatok, erős túlzás lenne. Bár Phoenixet eléggé kedvelem, az is igaz. De most a kölcsönös haverságról beszélünk. Aztán említem meg Joshuát.
-Jah, jó fej. - Rendes srác, rég nem nevettem annyit mint vele. Amióta eljöttem Henrytől egyszer sem. Talán ezért is akarom hogy megismerjék egymást.
-Ki tudja! - Lehet, nem zárom ki a lehetőséget. - Na de látod, nah, benne vagy? - Azért egyértelmű választ még nem adott.
-Jah, nem, tudod hogy imádom azt a kocsit. - És tényleg, ahhoz a kocsihoz ragaszkodom, bár nem tudom miért.
-Mittom én, a doktorok ijesztőek. - Vigyorgok, de hát ha más nem, ő tudja hogy magamtól messze kerülöm azokat, akiknek a nevében a dr betűk vannak. A rágóra röhögök, de elfogadom, jól esne.
Aztán összekapom magam és pár perc múlva már lenn is vagyunk a kocsinál, majd úton.
-És amúgy kaszkadőr is vagy, vagy csak dublőr? Na meg mesélj, hogy teltek a mindennapok! - Kérdezem, mert azt hiszem van különbség. Na meg nagyon érdekel mi volt vele, olyan régen láttam, sajnos. Bár ez az én hibám is, tudom jól.

//Ezek a gifek rohadt jók, emlékszem a jelenetekre XDDD Tök jó lett Very Happy

//

Há hülyék vagyunk, röhögök, erre nem is tudok vicceset mondani Sebastian a karácsonyi meglepetés díszcsomagolásban!
- Nem is tudom Seb, de szerintem beléd kevesebb romantika szorult mint egy matyóhímzéses köcsögbe
Szívatom csak, tudom, hogy a lelke mélyén ő a szerelmes versek szakértője. Au..lehet tényleg, meg sem kellett volna szólalnom. Szemöldökfelvonással jelzem, hogy "jó van" ne csalódjunk egyiken sem és úgy lesz a tuti.
Poén, hogy Sebbel beszélek a szexről és pózokról, valahogy rég volt ilyen témánk, de mosolygom a lazaságán. Azért Seb is elég perverz a maga módján, csak röhögök egy kicsit magasabb frekvencián mert csúfolom is közben. Csupa-cupa szeretetből.
Azért azt nem hiszem el neki, hogy jobb mint a pornó, vagyis nem mutatom, hogy elhiszem. Olyan arccal nézek rá mint aki a feltevést is nevetségesnek tartja.
- Ne is melegedj, maradj a pornó verseidnél és éld ki abban mint Shakespeare, írogass nekik
Cukkolom, butaság volt, de egy percre elgondolkodtatott, nem akarom, hogy olyan helyzetbe kerüljön mint amilyenbe én kerültem. Nagyon nem.
- Sajnos. Kéne törvény, hogy mondjuk tizennyolc éves korunkban megváltoztathatjuk, ha akarjuk. Bár nekem a Henry tetszik, a tiéd meg még menőbb.
Bökök felé, a Sebastianok mindig iszonyat dögösek voltak és Sebastzian annyira, Sebastian, hogy az tisztára és teljesen Sebastian. Nekem meg Henrys fejem van, szerintem. De se a Kiliant se a Phoenixet nem tudom elképzelni. A Lionelt még talán valami vörös oroszlánsörényű nagy darab fickót a Joshuát meg nem akarom. Mi az, hogy a haverja? Helyettem a haverja!
- Miben? A lányban vagy a fiúban?
Ííí elhúzom a számat és bekapom az öklömet, most nagyon fog szívatni.
- Tudod, hogy mindenben benne vagyok.
Sajnos az az érzésem Josra céloz. Inkább gyorsan a kocsijára gondolok, Sebastian mindig ragaszkodott a régi cuccaihoz, tényleg.
- Ugyan már nem vagy három éves. De ha végig ott leszek és fogom a kezed menni fog
Gügyögök neki. Nyanyanya Sebike
Gyorsan összekészül, aztán már benn is ülünk a kocsijában én meg hallgatom, hogy rágja a rágót,ha rágja.
- Tudsz törött bordával vezetni?
Bekapok én is egy rágót és a fejem csóválva rágom.
- Először csak dublőr voltam a betegség miatt tudod, az első kaszkadőrszerepem ez a Csontgyáros volt, de majd még szeretnék.
Mesélem, bólogatok és hangosan rágok közben. Szeretem kilógatni a fejem az ablakon, de most ennek a vágynak nem engedek.
- Buli, nekem való és a színészet is érdekel, nem volna rossz szerepet kapni.
Árulom el, most őszinte vagyok.

karakterinformáció

» Zaklatás Leo tesó - Kenny
» Henry Drayton
» Jodie & Henry
» Henry & Jamie
» A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh

Kopkop tesó Sebyke és Henry

Kopkop tesó Sebyke és Henry

Similar topics

Similar topics