Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Júl. 09 2014, 21:20

Nah, végre szerda van, jönnek a srácok, alig vártam már. Tegnap már mindent megvettem, előkészítettem a húst. Szóval délelőtt már nekiálltam fordítás után rögvest, pár óra alatt meg is lett Henry kedvence, rántott csirkemell burgonya pürével, kukorica is van mellé mert szereti. Hát igen, nem egy bonyolult kaja de én kitettem magamért, a püré nem csomós, a hús kellően vastag, szóval pont jó. Kellemesen sós utóbbi, mert bepácoltam. Joshnak a sütit sütöm, csokis brownie, az jó tömény lett, van benne csokoládécsepp is, egy csomagot beletettem, nem sajnáltam. Meg egy kevés málnát is, az íze miatt inkább, ne legyen azért annyira tömény, vanília fagyit is vettem mellé. A levest én nyertem, az egyszerű gyümölcsleves, a piacon vettem mindenféle gyümölcsöt, hogy legyen mit beleaprítani. Tejszínes, remélem Joshua ebben is megeszi. Jah és vettem kenyeret meg zsömlét (mert nálam sosincs ugye), felvágottakat, hátha itt alszanak.
Megterítve várom őket, egy egyszerű kék póló és térdig érő farmert viselek, csak kötény van elé kötve, hogy ne legyen koszos. Vettem nekik bort is, száraz fehéret, ha megkívánnák az ételhez. Majd én vezetek. Alig várom hogy bemutassam őket egymásnak, olyan boldog vagyok! Remélem hamar itt lesznek, már csak egyed óra van kettőig. Sürgök-forgok, a háttérben valami rockos zene szól, azt dúdolgatom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Júl. 09 2014, 21:51

Hú, de nem várom ezt a vackot! Az oké, hogy Sebnél eszem, szeretek nála lenni, de...
Nem is tudom miért mondtam igent erre a nyilvánvalóan röhejes dologra, egyáltalán nem akarom megismerni a fura nevű barátait! Ez, az a Phoenix, meg az a Kilian, még az is durva, hogy megjegyeztem a neveik. Attól tartok ez a legkomolyabb kapcsolata, az egész napom rosszul telik a mai vacsora miatt, még több szerencsétlenbe belerúgok. Arra gondolok be kéne venni valamit, józanon egyszerűen nem fog menni, de franc essen ebbe, múltkor is észrevette! Nem tudom miféle ez a Jos, lehet le kéne égetni Sebet előtte valami gyerekes rohammal amitől ki kibukik, vagy hogy rendesen beállok, de az az igazság tudom, hogy ezzel csak én égnék le. Ahogy Sebet ismerem Jos valami kifogásolhatatlan gentleman, vagy csak irtó jó fej. Mindkét tulajdonságáért simán gyűlölöm.
Veszek valami olcsó piát, nem is nézem a márkát, felveszek valami szart. Póló, gagyi spongyabob van rajta, farmer, koptatott. Szarul nézek ki, de egyszerűen nincs lelki erőm átöltözni. Azért a természetes báj megvan és a kemény szépfiús, gondtalan mosoly is, ha Seb kinyitja nekem az ajtót. Nem jegyeztem még meg a kódját, folyton máshol járt az eszem. Remélem a többiek is hoznak inni, józanon nem bírom ki!
Kopogtatok egyszóval, várom, hogy Seb ajtót nyisson. Abban reménykedem a másik még nem érkezett meg. És a legdurvább az, hogy képesnek érzem magam arra, hogy lebeszéljem a srácról. Tudom mekkora hatással tudok rá lenni, ugyanakkor rühellem ilyenkor az énemnek ezt a részét, ami csak és kizárólag magának akarja, ami ki akarja sajátítani.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Csüt. Júl. 10 2014, 23:22

Szerda, szerda, szerda... Esküszöm, ha nem írtam volna fel, elfelejtem az egészet, pedig nagyon vártam ezt a napot. Talán, mert Sebastian annyit beszélt már Henryről, talán mert csak nagyon izgatott volt, és ez átragadt rám is. Csak közben az életem nem állt meg, egyre többször csörög a mobilom, és már én is rászántam magam, hogy Elenore-val felvegyem a kapcsolatot. A "randi" úgy ért véget, hogy igazából el sem kezdődött. Nem igazán értettem, mert eljött hozzám, aztán elszaladt... Pedig semmi ijesztő dolgot nem tettem (vagy éppen ezért?). Hogy tovább ne kísérthessen a "szelleme", kitöröltem őt a telefonomból, mintha sosem létezett volna. Bár elfelejteni nehezebb lesz. Norával (a kismacskával) alszom, és Eleevel álmodom. Közben meghallgatásokra járok. Sors keze vagy Istené, egyre több hívást kapok, pénteken is megyek egyre, tegnap is voltam... Nem vagyok elbizakodott, biztos, hogy több tucat jelentkezőt hívnak be, de én is ott vagyok, és ez a lényeg!
Szóval szerdán a postázás után, ahogy bezuhantam az ágyba, valami átfutott az agyamon. Mintha valamit elfelejtettem volna, és akkor megnéztem a telefonom, a naptáromat, és akkor... Jesszus! Délre állítottam be az ébresztőt, és negyed óráig engedtem magamra a vizet, mire teljesen felébredtem, bár hozzászoktam a kevés alváshoz. A pumpoláshoz kevésbé, de ma is valami ütőset fogunk inni, már ha rajtam múlik. Azt mondták, a Jack Daniels jó, hát vettem olyat, hogy legyen mit inni... Mert Sebastiannal jó inni. Még akkor is, ha kissé fáj a másnap.
Nem akarok túlöltözni. Sebastian elmondása szerint Henry még murisabb figura, mint amilyen ő, bár ezt nehezen tudom elhinni. De majd kiderül. Ha igaza van, ez lesz életem utolsó napja, ugyanis halálra fogom magam röhögni. Pia ide vagy oda. Eszembe jut, hogy talán Henrynek is kellene vennem valamit, de semmit nem tudok róla azon kívül, amit Sebastian mesélt, és úgy gondolom, egy ajándék akkor igazi, ha ismerjük azt, akinek adjuk. Úgyhogy ellent állok a kísértésnek, és nem veszek sem könyvet, sem CD-t, sem semmi mást. Pedig láttam egy könyvet a világ leghíresebb kaszkadőrjeiről, még DVD is volt hozzá... De Henry azt már biztos ismeri...
Elég a szóból, farmerbe és pólóba bújok, és egy inget húzok magamra, amit nem gombolok be. Gondosan borotválkozom (csak az arcomon!). Minimális arcszesz, csak amennyi feltétlenül kell, se több, se kevesebb. Magamhoz veszem a piát, aztán taxiba vágom magam. Ha iszunk, nem vezethetek. A taxisnak még magabiztosan mondom be a címet. Aztán ahogy befordul a kocsi a sarkon, enyhe bajsejtelem fog el. Mi lesz, ha ez is olyan csúfondárosan ér véget, mint Eleevel? Biztos vagyok benne, ha Sebastiannak valaha választania kell testvér és barát között, nem lehetek nyerő. Az az érzésem van, vagy barátok leszünk vagy ellenségek. Köztes megoldás nem létezik.
Felcsöngetek. Megköszörülöm a torkom. Hiába, nem lesz jobb, ott dobog a szívem. Nyugi!, figyelmeztetem magam. Most nem kell játszani. Annál rosszabb... rám nézve.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Csüt. Júl. 10 2014, 23:59

Nah, minden megvan, rettentő lelkes és boldog vagyok, mint mikor a dalt küldte öcsi! Az milyen kedves volt tőle, azóta tucatszor meghallgattam. Remélem ez az ebéd is jól sül el, együtt lehetek Josh-sal és Henryvel, szerintem fergeteges lesz a hangulat! Semmit nem sejtek, hogy talán ők nem éppen ilyen bolond-optimistán vélekednek, mint jó magam.
Hallom a csengőt, igazából nem sokra rá a másikat is, bár egyikük picit hamarabb felér, kinyitom az ajtót és öcsi "nyert".
-Henry! - Ölelem meg, jaj rettentő boldog vagyok, szerintem rég látott ilyennek. Mondom, a rádióban max. - Úgy örülök neked! A kedvenced lesz! - Kacsintok rá, kinyitom az ajtót és már látom is Josht.
-Héj, héj, pontosak vagytok halljátok! - Adom a kezem Joshnak kézfogásra, tényleg, ráztunk már kezet? Nem... a múltkor lemaradt, előtte kézcsókot kapott ugye... azelőtt meg úsztam a szószban. Hát nem baj, most kap egy határozott kézszorítást ha elfogadja.
-Gyere gyere! - Mondom neki, ha bejön becsukom az ajtót és már mutatom is be őket egymásnak.
-Henry, ő itt Josh, akiről annyit meséltem, Josh, ő az én kisöcsém, Henry! - Mondom végtelen örömmel, nem lehet lelőni.
-Remélem nem ettetek, teljes menüt csináltam srácok! - Intek a konyha felé, ha levették a cipőt jöjjenek, jöjjenek.

//Tietek a 400. hszem *.* Szeretlek titeket Very Happy//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Pént. Júl. 11 2014, 13:06

Fura deja vu fog el, Seb közelében általában játszanom kellett, elnyomni azokat az érzéseket, melyekről fogalma sincsen. Nem is tudom melyik az igazibb énem, a szemét és nagyképű, aki kikészíti Jamiet csak mert úgy tartja kedve, vagy a humoros, jókedvű Henry, bátyja kicsi kedvence...
Nem tetszik, hogy boldog. Megölelem, megveregetem a vállát és azon gondolkodom miért ilyen. Aztán rájövök, hogy az a baj nem csak miattam ilyen. Elérkezett az idő, amikor én már kevés vagyok neki, szüksége van más barátokra is. Nekem is erre a szintre kellett volna érnem, összegereblyézni pár idióta senkiházit és rájuk fogni, hogy a barátaim. Jamievel kellett volna kezdenem...
- Öhm, szia
Viszonylag gyorsan elengedem, mert kizökkent a másik csengőszó. A kedvencem? Gondolkodom mi az, mert jó magam már elfelejtettem és már meg is jön a másik, gondolom. Én addig beljebb megyek, az ajtóban úgysem férne el mindenki. Lerakom az italt Seb pultjára, valahová, ahol észreveszi és elfér. Nagyon ócska, na mindegy. Seb önfeledt megjegyzésére lenne egy válaszom "Nem, süketek vagyunk" amit akkor kapna, ha a munkahelyemen dolgozó szerencsétlen lenne ő is, de most csak mosolygom. Istenem, annyi mindent el tudok rejteni emögé. Meg aztán örülnöm kellene, hogy ő boldog, hogy vannak barátai, meghagyni őt örökre ebben a boldog illúzióban. Mindig tudom mit kellene tennem, vagy éreznem, de sajnos tudom, hogy hazugság.
Eljön az, ami alól nem bújhatok ki, bemutatnak. A mosoly az arcomon zavartabbá válik, de a kezem nyújtom az ismeretlen felé.
- Nem is meséltél róla olyan sokat.
Annyit tudok, hogy színész és hogy Josnak hívják...
- Szia, Henry
Mutatkozom be, a kisöcsi megnevezést sóhajjal fogadom.
- Sajna nem vagyok már olyan kicsi, mint ahogy Seb képzeli
Mondok valami klisét viccesen, gondolom elmondta Joshnak, hogy az vagyok és ezt várják el tőlem. Megrázom a fejem, hogy nem ettem és megint megszólal a lelkiismeretem, hogy értékelnem kellene, hogy Seb a kedvencemet csinálta. Lerúgom magamról az edzőcipőmet, szeretnék minél hamarabb leülni.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 12 2014, 01:50

Jack Danielssel az oldalamon megyek Sebastianhoz ebédre, ahova Henryn kívül én is hivatalos vagyok. Izgulok, mint egy fellépés előtt, bár most nem készülök semmilyen allűrre. Valahol azt olvastam a minap, egyszerűbb őszintének lenni, mert csak így találhatok igazi barátokat. Sebastiannál már jól bevált, bár neki Johanna is tetszett, de az más tészta. Henry fontos a számára, és így fontosnak érzem a találkozót magam is. Barátok lehetünk vagy ellenségek; ha olyan szoros a kapcsolatuk, mint ahogy sejteni vélem, más megoldás nem létezik. Kíváncsi vagyok Henryre és egyben tartok is tőle. De hogy miért, meg nem tudnám magyarázni...
Felcsöngetek, és bár szeretném azt mondani, "Johanna vagyok, Szivi", csak a saját nevem nyekegem bele a kaputelefonba, és már nyílik is az ajtó, hogy nyargalhassak fel az emeletre. Az ajtón nem is kell kopognom, nyílik előttem, ott áll Sebastian, és ahogy meglátom, mindjárt mosoly terül szét az arcomon. Fura, hogy a kezét nyújtja nekem, de feltalálom magam, megszorítom az övét, majd rögtön a kezébe nyomom a piát, amit hoztam.
- Hello- köszöntöm, aztán -miközben beljebb invitál- máris a testvérére nézek, aki kicsit beljebb álldogál, még cipőben. Talán éppen ő is az előbb érkezett. Gyerekes (kissé igénytelen) pólót visel, és ugyanilyen mosolyt. (Miért haragszik?)
Sebastian ezerrel pörög, (talán ideges egy kicsit?), és rögtön mellénk ugrik, hogy bemutasson bennünket. Henry kissé megrezzen, az arca is megváltozik egy kicsit, Sebastian szavait szinte azonnal megcáfolja.
- Jobb is, ha nem általa ismersz meg, Henry- nyújtok neki kezet. Képzelem, miket mesélt rólam! Nem, azokat nem mesélhette el! Jaj, nem is tudom...Félénken mosolygok. Valami gáz van, de nem tudom, én vagyok-e az oka. - Joshua. Josh, ha kedvedre való, hogy a rövidített nevemet használd. - Nem kérem, hogy becézzen, csak ha úgy érzi, akarja.
Sebastianra pillantok. Fura, hogy ennyire nyíltan "kisöcsém"-ezi le előttem Henryt. Talán nem esik ez olyan jól neki, ahogy hangzik. Mert ugyan bensőséges kapcsolatra vall, a kicsi jelző... Nos, nem minden esetben előnyös. Főleg nem annak, akit éppen bemutatnak. Henry fel is sóhajt, aztán ki is mondja, amit gondol. Tetszik, hogy nem nyeli le a nemtetszését, hanem nyíltan "szembeszáll" Sebastiannal.  
- Ne izgulj, én sem hittem el mindent, amit mesélt- kacsintok Henryre, csak hogy oldjam benne egy kicsit a feszültséget.
Sosem érdekelt különösebben mások véleménye egy harmadik személyről, ha azt a valakit én magam nem ismertem. És bár Sebastiant nagyon szeretem (nem félek használni a szót), mindaz, amit Henryről mesélt, az ő érzéseinek és emlékeinek tükörképe. Az első személyes benyomásom Henryről egészen más, mint amit Sebastian festett róla. Nekem ez a fiú dacosnak és sértettnek tűnik. Sebastian öröme őszintének tűnik, tehát nem veszekedtek. Csak rám haragudhat. De ha úgy van, ahogy mondja (és keveset hallott rólam), mire féltékeny? Nagyon remélem, hogy hamar kiderül. Szeretném, ha tisztán látna engem. Egyszerű vagyok (és a mai napig tisztességes is).
Henryvel ellentétben én rendesen bújok ki a cipőimből, majd egymás mellé helyezem őket a fal mellé. Henry mögött lépek be a konyhába, ahol még intenzívebbek az illatok. Azonnal összefut a számban a nyál. Várakozó állásponton vagyok, mert ugyan látom a három terítéket, nem tudom, melyik az én helyem. Vagy megvárom, hogy Henry üljön le előbb, vagy Sebastian fog rám szólni, hogy hova tegyem le a seggem.


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 12 2014, 13:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 12 2014, 02:26

Látom meglepődök a kedves öcsikém hogy jó a kedvem, de hogy a fenébe nem lenne jó a kedvem, ha velem vannak? Látom hozott valami piát őőő...
-Mi az, ajándékba kaptad? - A színész gázsi ennél jobb szerintem, na meg az ízlése is jobb ennél Henrynek, poénkodok az italra amit lerak.
Josh is hoz, a kézfogás után a kezembe is nyomja, vigyorgok.
-Fejlődsz, fejlődsz. - Kuncogok, majd megisszák, vagy megisszuk, ahogy alakul. Benn leteszem Henryé mellé.
-Mert keveset találkoztunk és a csajaimról faggatsz... - Mosolygok szélesen, bár kicsit zavarba jövök Jodie miatt. De gyorsan tovább lépek, itt van Josh is. - Most miért? - Nevetek Joshra aztán, hááát... az alatt a pár alkalom alatt is összegyűlt egy évnyi mesélni való, az tuti!
-Nekem mindig a kisöcsém maradsz! - Kuncogok. - Bocs érte, ha ötven éves leszel akkor is így mutatlak be, nevelj le! - Kacagok. De nem tehetek róla, nekem tényleg az és hát... imádom őt és mindig gondját szeretném viselni, ami nálam nem korfüggő. Mióta megszületett én vigyázom minden léptét, nehéz lenne ezen változtatnom. Most próbáltam ugye, de majdnem felemésztett.
Tologatom befele őket, hogy üljenek le ahova jól esik, egyformán terítettem, hogy lehessen válogatni. Az asztal kerek, szóval tényleg mindegy. Persze ha nem dobják le magukat - Henrynél ez kevésbé játszik mint Joshnál - akkor én mutatok az egyik helyre hogy na csücs.
-Na meséljetek, hogy vagytok? Milyen a munka srácok? Bírjátok a strapát? Kevin még mindig kis naiv? Na és te találtál valamit Josh? - Faggatom őket, közben lekapom magamról a kötényt, leesik hogy rajtam maradt és szedek nekik levest ha elfogadják. Tényleg vak és naiv vagyok, nem látom hogy baj lenne, jó Henry kicsit morog, de betudom a kisöcsis égetésemnek. Hiába nem volt szándékos.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 12 2014, 12:59

Nem érteném, ha éreznék a bennem lévő feszültséget, mert nem mutatom, meglepne. Jó színész vagyok, nem csak Sebhez mérten, el tudom hitetni bárkivel, hogy tetszik, még ha valójában nem is. Legalábbis ezt tapasztaltam eddig, de Josh felől mégis ellenségességet tapasztalok. Talán ugyanezt gondolja, bár fogalmam sincs mire fel, nem ismerheti Sebet olyan régóta, hogy nélkülözhetetlennek tartsa, vagy túlértékelje. Kivéve persze ha meleg, ezt sem zárhatom ki... Mindenesetre furcsa, vagy lehet alapból mindenki utál, azt sem tartanám kizártnak. Igaz elgondolkodtatna mi a frásszal van baj. Messze ez lesz a legpocsékabb vacsora, amit mostanában megéltem. Megszabadultunk az ősöktől, erre tessék! Kell neki haverokat összeszednie, grhah.
Bár sajnos ebben igazat kell adnom ennek a srácnak, Sebastian túl naiv és néha mintha valami rózsaszín szemüvegen keresztül látná az egész világot. Bár ebből meg arra következtetek ez a Jos nem is olyan jó fej és vicces, mint mondták nekem. De még mindig jobb pozitívan csalódni, mint túl sokat várni el.
- Szerintem is, Seb néha álomvilágban él.
Teszem hozzá halkabban, ezt nem kell, hogy az említett meghallja, de ha igen az sem gáz, úgyis viccnek fogja felfogni. Biccentek, még nem döntöm el becézgessem-e. Felvonom a szemöldököm, mesélt? Ugyan mit mesélhetett? Bár Sebet ismerve csupa jót és ha ezt nem hiszi ez lehet akár kihívás is. Kivéve persze, ha Seb a zűrös múltam hánytorgatta, amit erősen kétlek.
- Jól teszed, egy szó sem igaz semmiből
Villantok szemébe figyelmeztetőn. Leülök valami szabad helyre, bánom, hogy nem téptem be.
- Aha, úgyhogy lehet mérgezett
A mosolygás most nem megy, a szarkazmus más kérdés. Különben pofátlanság Sebtől, lakókocsiban lakom, igaz nem beszélek neki az anyagi gondjaimról.
- Faggattalak én a haverjaidról is.
Vonok vállat.
- Biztos túl szép színekben tüntették fel, de majd ő is rá fog jönni mennyire elfogult vagy.
Mondom magam elé jól kivehető iróniával a hangomban. Hülye voltam, hogy még csak port sem hoztam magammal!
- Aha, Kevin is megvan, küldött még egy autogrammot.
Persze elfelejtettem elhozni, szerintem azonnal eldobtam.
- Seb azt mondta színész vagy, de nem ismerlek, színházban játszol?
Kérdezem Joshuától. Utálom a J-vel kezdődő neveket, röhejesek.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 12 2014, 14:48

(Ha délután kettőre voltunk hivatalosak, ez inkább ebéd, mint vacsora... Bocsi, Henry!)

Valószínűleg nagyon rossz emberismerő vagyok. Csalódtam Heilyben, és Elenoreban is, de talán az egész nem is az ő hibájuk, hanem az enyém. Talán én gondoltam többet mindkét lányról, és ezért ért csalódás. Nem akarok én senkiről rosszat feltételezni (már jót sem), inkább hideg fejjel igyekszem figyelni a világot, az embereket, lenni önmagam, hogy legalább ne vádolhassam magam, énmiattam csúszott el valami..., de az szemet szúr, hogy Henry hogyan viselkedik. Lehet, hogy mindig ilyen. lehet, hogy megint csak az a baj, másra számítottam, Sebastian leírása alapján. Bár még semmi sincs veszve. Ő éppen úgy érezheti magát feszélyezve miattam, ahogy én miatta. Lehet, hogy csupán ennyiről van szó.
Kettejük szópárbaja könnyednek tűnik, Sebastian mindig ilyen, engem is folyton húz (csoda, hogy még nem szólt be), de Henry válaszai nem a feltétlen jókedv jegyében születnek. Mondjuk, az szimpatikus, hogy megmondja a véleményét, de valami akkor sem hagy nyugodni. Ja, az ideggörcs, ami éppen a gyomromat szorítja össze.
Bemutatnak minket egymásnak, a kézfogással nincs is semmi baj. Próbálom jelezni neki, hogy ne érezze magát feszélyezve, én is szeretném megismerni, és nem feltétlenül csak azon a szemüvegen át látni, amit Sebastian adott rám. Szeretném ugyanezt kérni tőle. Sebastian jó ember, és talán eltúloz dolgokat, bár ha beszámolt Johannáról, Henry maximum azt hiheti rólam, nem vagyok teljesen százas. Nekem több vesztenivalóm van. Azért vannak ilyen sötét gondolataim?
Henry normális fiatal srácnak tűnik. Jó fizikuma van, gondolom, a sok edzésnek köszönhetően, ami a kaszkadőrök életében elengedhetetlen. A haja sokkal világosabb, mint Sebastiáné, és az arca is szélesebb (egy kicsit). Ha nem tudnám, hogy testvérek, akár le is tagadhatnák egymást. Ami azonban a leginkább feltűnik, hogy milyen a humora. Sebastiannal könnyen egymásra hangolódtunk, de úgy érzem, Henryvel más lesz a helyzet. Komolyan veszi a szavaimat, rám villanó szeméből mintha figyelmeztetést is kiolvasnék, jobb lesz, ha óvatosabb leszek!
Sebastian valami laza megjegyzést tesz a piára, amit Henrytől kapott (már bánom, hogy én is azt hoztam, hiába "dicsér" meg érte), Henry iróniával válaszol, és ebből arra következtetek, nem túlságosan közkedvelt. Vagy ezt gondolja magáról. Vagy ezt próbálja elhitetni velem/velünk... Miért boncolgatom? Sebastian közben terelget bennünket, vidáman karattyol, neki rendben van a világa. Akkor mégis én vagyok túlpörögve, itt semmi baj nincsen. Henry olyan, mint szokott, és csak én aludtam keveset, azért vannak rémképeim.
Megint egy apró szócsatának vagyok fültanúja, és egy pillanatra mintha Sebastian is elveszítené a magabiztosságát, de csak egy momentnyi az egész, már el is múlik. Mi baj van a barátokkal? Vagy a csajokkal? Ezt csak ők érthetik, ahogy a testvérek fél szavakból is, kitűnően kommunikálnak; most ennek tanúja vagyok, mert ők értik egymást, én meg nem. De ezzel semmi gond nincs.
Gyönyörűen van terítve, mégsem kihívóan, ez egy egyszerű baráti ebéd, semmi extra, és ennek kifejezetten örülök. Egyikünk sem akar leülni, aztán Sebastian mutat helyet, de mielőtt letenném a fenekem, kimegyek a mosdóba, hogy megmossam a kezem. Ez is olyan dolog, mint a fogmosás. Ha egy mód van rá, sosem hagyom ki. Visszatérve asztalhoz ülünk. Sebastian már megszabadult a csodás köténykéjétől, amit azonnal kiszúrtam. Praktikus megoldás, hisz védi a ruhát, Sebastian mégis olyan "szexi" volt benne. Ha Henry nem lett volna itt, talán szóvá is teszem, de... Inkább maradok csendben, nem akarom gerjeszteni a feszültséget.
Sebastian könnyed csevegésre késztet minket (ha már én is kukát játszom), miközben szedi a levest. Fogalmam sincs, ki az a Kevin, ennyire azért nem mélyedtem bele Henry ügyeibe (semennyire sem, igazából), szóval, hogy róla miket beszélnek, hidegen hagy. Inkább Henry felé fordulok, amikor kérdést intéz hozzám.
- Nem, még nem vagyok színész- nézek mosolyogva Sebastianra, aztán visszakapom a tekintetem Henryre- Sosem tanultam, inkább csak utánzásokban merül ki a tudományom, bár mostanában járok meghallgatásokra is. Egyenlőre azonban nincs komoly szerep kilátásban - A lovászfiú mellékszerepéről nem teszek említést, még olyan sok az esélyes! És addig még a lovakkal is meg kell ismerkednem. Mi van, ha nem csípjük egymást?
Közben kanalazgatjuk a levest. Elismerően nézek Sebastian felé.
- Úgy tudom, te viszont éppen itt forgatsz LA-ben. Szabad elárulnod valamit a produkcióról?- Remélem, a munkájáról szeret beszélni. Ha ott oldódik egy kicsit, talán a többi is könnyebben fog menni.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 12 2014, 14:58

(És a címben is ott hogy ebéd Razz De én imádlak Henry, tudod Very Happy Amúgy mellékes, egyél xD)

-Cöh, miért jön ezzel mindenki... - Mondom kelletlenebb hangon, szájelhúzva, mert bizony meghallom, ha nem lenne ilyen jó kedvem duzzognék még kicsit, de így ahogy tüsténkedek elszáll. Eszembe jutott Phoenix meg ahogy ülünk a kanapémon és kioktat arról mennyire életképtelenül naiv vagyok. És hogy szentnek képzelem magam és hősnek... Bah! Jó... lehet igaza volt, kicsit. De nem élek álomvilágban hiába vágják a fejemhez.
-Miért hiszitek hogy hazudok? - Csücsörítem a szám elégedetlen, mert ha semmi nem igaz abból amit mondtam akkor hazudok. Sértegetnek itten...
-Menj már... miért Jace-től kaptad? - Vigyorgok, nem bírom megjegyezni a Jamiet. Vagy mi a neve.
-Hjh. - Sóhajtásszerű fáradt hang. Valahogy kezdem úgy érezni még mindig haragszik rám. Jodie miatt? Lehet más miatt... Lehet azóta nem is ez a kedvenc kajája és megsértődött hogy nem emlékszem. Idegességem mosoly mögé rejtem, lehet csak bebeszélem és rosszul aludt.
-Nem tudok nem elfogult lenni veled, te is tudod.- Mondom őszintén Henrynek, könnyeden. Miért ilyen ironikus?
-Rendes tőle... túl rendes. Kilian amúgy is tőled szeretne, csak ott előtte nem akartam mondani. - Somolygok, na most jön hogy szegéy Kilian meleg és én mit kerítősködöm. Pedig semmi ilyen, szerintem Kilian is vicceskedni akart és Zint szivatni. Már hogy kiteszi az aláírt fenekes képet Henryről.
Nah, végre beszélgetnek... Ennek örülök. Hagyom, hogy ismerkedjenek, csendben kanalazom a levest. Jó hallani hogy oldódnak. Főleg Josh, olyan kis megszeppent. Megvárom míg Henry is válaszol Joshnak, aztán kérdezek.
-Megnézted a prospektust amit adtam? A d'Abosat? - Mosolygok rá Joshra, lehet nem is jó neki, de ha igen érdekelne jutott e ezáltal előrébb.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 12 2014, 17:27

( Jól van, le lehet rólam szállni! Very Happy Nekem vacsora hangulatom volt, de így még lehet jó napom XD)


Megint az lesz a vége, hogy megbántom Sebastiant. Lassan elkezdhetek görcsösen félni ettől... Jobban meg kell játszanom magam!
Lenyelek egy csípős megjegyzést, valahogy Seb nincs humoránál, erről biztos Josh tehet!
- Biztos van oka
Vonok vállat, mégis mit mondhatnék? Bár ez lehet kéretlen igazság, Seb az Seb, ilyen és kész, nem akarom megváltoztatni.
Vigyorgom azon, hogy miért hisszük, hogy hazudik, aztán vállat vagyok. Jobban  jár, ha egy ideig elvétve reagálok rá, attól félek olyat mondanék, ami kikészítené ismét. Az iróniát sem tudják hova tenni.... legalább a kaja ingyen van!
- Nem, vettem. Ha nem tetszik megválthatsz tőle, gondolom van kukád.
Ez megint olyasmi, amitől majd hülyét kap, de nem tudtam felhőtlenül reagálni rá. Nem érezhetek megbánást minden mondatom után!
Jön ez a leves dolog, megbámulom. Nem lehet nem elfogult velem... eszembe jut a dal és összeszűkítem a szemem. Különben jól néz ki a leves, erőt kéne magamon és engednem a bájcsevejnek. Alig mutatom ki, hogy nincs kedvem ehhez, máris megérzik és még a csajokra mondják, hogy érzékenyek. Belekanalazok a levesbe, de még nem kezdem el enni. Mintha zöld trutyik lebegnének a felszínén...(a képzeletében, ez metafora)
- Aha.
Ennyi kész. Megemelem a szemöldököm és az a legnagyobb attrakció, hogy azt mondom aha. Rendes tőle? Majdnem beleröhögök a levesbe, amibe még hozzá sem kezdtem. Nem, röhejes és szánalmas tőle. A Kilianra megfeszül a kanál a kezemben. Úgy, szedjen össze még több buzi barátot!
- Bocs, de nem vállalom be, hogy a seggemre verje a gyíkját
Egyszerűen kiszalad. Bámulom a levest és hozzáteszem
- Haha!
Körbenézek és remélem a többiek is nevetnek, mert ez vicces volt. Hm... Sebre gond nélkül mosolyog ez a kis gyík, de nekem már kimértebben mondja.
- Aha
Szóval egy született lúzer, nos gratulálok Sebastian!
- Akkor parodista vagy?
Ha utánoz...akkor biztosan az. Nem egy vicces figura. Mert küzdhetne érte, hogy kedveljem, ha igazán akarná, de nem úgy tűnik.
- Igen, egy ideig itt. Ez a világ legrosszabb filmje. Van egy bájgúnár főszereplője, annak egy rakás talpnyalója, akik démonokkal harcolnak. Csontgyáros, második rész a Lézer Erekció, ez az alcím, de bármennyire pocsék, sajnos elég híres.
Na tessék! Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok szociális. Sőt, aztán belekanalazom a levesbe. Amíg ők beszélnek. d' ABo... Eszembe jut az a meleg modell, tele van vele a net. Várjunk csak Phoenix d' Abo? Összeáll a kép, kiesik a kanál a kezemből. És prospektust! Sebastian rájött, hogy homokos, istenemre...rájött! És ha szerelembe esik nem lesz helyem az életében. Veszek két gyors lélegzetet egymás után, nem mozdulok. Meg kell tudnom milyen prospektus! Lehet....hogy nem én vagyok az egyetlen, aki jóformán semmi lényegeset nem közöl a testvérével!

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Júl. 23 2014, 23:52

Idegennek (és betolakodónak) érzem magam kettejük között, bár Sebastian próbál vicces és laza ,maradni. Henry inkább kissé feszült, lehet, csak miattam, én is miatta vagyok nyársat nyelt  (egy kicsit), még nem találom a hangom; mintha nem is lennék való kettejük párbeszédében... Aztán mégiscsak összemosolygunk egy pillanatra Henryvel, Sebastaian rovására, és ez nem túl szép így...
Nem érdekel a pia, nem érdekel, milyen cuccban jelent meg Henry, nem a külsőségekben hiszek; de egyenlőre úgy érzem, falba ütközöm, amit látok, amit mutat, az nem a valóság, és nem tudom, hol találok majd rajta fogást. Legegyszerűbb a munkáról beszélni, hiszen annak -elvileg- közöttünk is mennie kéne.
Előbb azonban asztalhoz ülünk, és ott nevetünk fel először igazán, amikor szóba kerül valami rajongó. A dolgot nem teljesen vágom, de ha jól értelmezem, Sebastian ismerőse azt kérte, hogy Henry egy aktot küldjön magáról. Henrynek nem nagyon tetszik a gondolat, hogy egy fiú az ő képén élvezkedjen. Nekem se tetszene. Hál'Istennek, ilyen veszély még nem fenyeget. A mulatságos az, ahogy Henry ezt Sebastian tudomására hozza. Olyan természetességgel buknak ki belőle a szavak, aztán mintha (miattam) feszélyezve érezné magát, és tompítja a a szavai élét egy "haha"-val. Nem vagyok prűd. És Sebastian eléggé szabadszájú ahhoz, hogy ne lepjenek meg hasonló dolgok a társaságában.
Szóval, amikor a munkáról kezdünk beszélni, Sebastianra nézek először. Talán azt mondta Henrynek, színész vagyok, holott ez így nem igaz. Nem játszottam még semmiben, nem jártam iskolába, a mosoly csak annak szól, hogy túlságosan "kegyesen" fogalmazott velem kapcsolatban. Nincs ellenemre leleplezni magam; nem szeretném többnek mutatni magam, mint ami vagyok, bármilyen röhejesnek is hangozzék, amit kitűztem magam elé célnak.
- Akár így is fogalmazhatsz- bólintok Henry kérdésére, bár a hangja nem egyértelmű, igazán kíváncsi-e vagy csak lenéz. Sebastian azt biztosan nem mesélte el neki, hogy milyen alakításom volt Johannaként. Bár Johanna nem létezik, tehát őt nem utánoztam, mégsem nevezném színészi teljesítménynek, amit műveltem. - De nem parodistaként szeretnék érvényesülni- teszem hozzá nyíltan. A témát Henryre terelem, én egyáltalán nem vagyok érdekes, olcsó kis emberke vagyok, egyenlőre egy a tucatból, még nem ismerik a nevem, még nincs komoly ajánlatom. Henry élete ennél sokkal mozgalmasabb és izgalmasabb. A filmről kezd beszélni, aminek ő is részese, sajnos, nem túl feldobott tőle. Felvonom a szemöldököm. Sebastianra nézek, majd Henryre, aztán újra Sebastianra.
- Azt hittem, annál rosszabb film nincs, amit múltkor néztünk meg nálam!- mondom nevetve, és a tízperces főzőjelenet jut eszembe, amit akkor le is parodizáltam (és most megismétlem).- "Csak keverem, csak keverem és kavarom!"- Mindezt kicsiben, mert nem fazékban jár a kezem, csak tányérban, és nem is fakanállal, csak egyszerű evőkanállal. A hangsúlyt azonban most is sikerül elkapni, ha látta a filmet, talán fel is ismeri...
- Nem igazán vagyok otthon a démonos-vámpíros filmekben- rázom tagadólag a fejem. Lehet bármilyen híres, nemrég még tévém sem volt. Nem értem, mi baja a dologgal. Ezek szerint nála sem elsősorban a pénz dominál, hanem az, hogy minőségi munkában legyen része. De ha nem tetszik neki, akkor miért vállal benne szerepet?
Aztán Sebastian tesz fel egy kérdést, és felé fordulva válaszolok:
- Megnéztem, köszönöm. Meg is kerestem őket a neten, küldtem egy önéletrajzot, és mellékletben néhány képet is, de még nem érkezett visszajelzés- vonom meg a vállam. Ez is egy ügynökség. Gondolom, ezernél is több tagjuk van, jelentkezőből is akad hetente több tucat, ha nem több száz, fogalmam sincs... Már én is ott vagyok közöttük... A neten azonban d'Aboról érdekes dolgokat találtam.
- Te személyes kapcsolatban állsz vele, igaz? d'Aboval? Mi a véleményed róla?- kérdezem Sebastiant. Nem kétlem, hogy jóhiszeműen adta oda nekem d'Abo ügynökségének a címét, de remélem, ezzel a fickóval nem kell személyesen találkoznom. Valahogy nem szimpatikus. Megmagyarázhatatlan az ellenszenvem iránta, de nem tetszik a fizimiskája. Pedig kívülről kifogástalan úriembernek látszik.


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 26 2014, 16:08-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Csüt. Júl. 24 2014, 00:57

(Szeretlek -.-' Very Happy )

-Én is ettől tartok... - Sóhajtom, lehet tényleg életképtelen hülye vagyok.
Elmosolyodom, hogy csak vigyorog, szóval csak szívat, jól van. Ez nem lenne meglepő, csak ha piszkál, általában könnyedebben teszi nem mogorván.
-Dehogy dobom, együtt megisszuk. Azt hiszed nem szívatlak meg vele öcsi? - Vigyorgok kegyetlenül, ő vette, együtt szívunk.
Kuncogok, nem bírom ki hogy ne.
-Boldog párkapcsolatban él, szerintem veri neki más. - Somolygok. Bár azt nem garantálom és mondom neki hogy ettől még nem lehet kedvcsináló a feneke. Majd mondom Kiliannak, hogy nem volt kép és elfelejtettük. Kegyes hazugság lenne. Érzem ezen a nevetésen hogy valóban tartana ettől, szóval hagyom, nekem amúgy is mindegy. Bár az ember nem válogathatja meg a rajongóit sem, ugyebár.
Joshua meg túl szerény, halk, nekem ő színész, szerintem tök jól csinálja. Legalábbis engem meggyőzött.
(Baszki jobb címet nem találtál? XD Mint egy rossz pornó xD Maradjon a Kamuváros inkább xD)
-Hát... A Csontgyáros remekmű a Holiday Specialhoz képest, jól látod Josh. De tény, Öcsibe több tehetség szorult, minthogy egy meleg íjászt játsszon, aki pánikol mindenen... - Kuncogok, nekem Alexből ennyi jött le igazság szerint.
Aztán nevetek mikor Josh előadja a kavarós részt.
-Neee, teljesen megrontottalak Josh, az az egyik leggázabb jelenet! - Mondjuk ott melyik nem az?
-Nem hagytál ki sokat, Kilian miatt majdnem elolvastam a könyvet, nem tudom mennyiben lehet az jobb... - Nézek Henryre, hogy igen, színt vallottam, majdnem elolvastam AZT.
-Nah, ez remek! Remélem visszajeleznek! - Mosolygok szélesen, drukkolok neki.
-Phoenixről? Én nagyon kedvelem. Művelt és... - Aztán megakadok, Henryre siklik a tekintetem, pislogok párat.
-Baj van Henry? Rossz... valami... te rajtad is kijött az allergia? Bevetted a gyógyszered? - Kérdezgetem aggódva, már állok is fel, hogy odamenjek, te jó ég... Vagy csak ennyire sz.r a leves, de eddig mindig megette amit főztem...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Pént. Júl. 25 2014, 23:00


A kaja legalább jó legyen! Ez a bohóc meg parodista, kedvem lenne tőle zokogni, ha csak ránézek. A hangulat egyenesen bűzlik, nincs étvágyam tőle. Persze ismét nem érné meg kimutatni a fogam fehérjét, a megjátszás különben is annyira a részemmé vált, hogy olykor magaménak érzem. Nehéz határt szabni meddig vagyok én és nem valaki más. Egyszóval fel van öltve a kellem álruhám és úgy figyelem Josht, mintha nem utálnám, de már akkor elásta magát, mikor beszambázott Sebastian életébe.
- Akkor biztos nagyon vicces fickó vagy.
Mosolygom. Olyan, mint amikor Pizsi bejelentette, hogy ő bohóchal, semmi köze nem volt a viccekhez.
- Drámai akarsz lenni? Az lehet jobban menne
Szökik ki egy óvatlan megjegyzés, remélem nem érezték annyira az iróniát... Mert aztán gyorsan mosolygom, mintha csak szívatnám a srácot. És ez valahol így is van. Szóval ők már filmet néznek együtt! Velem nem csinál már Sebastian ilyesmit... Megbámulom az evőeszközt, mintha nem számítana és nem feszítené mardosó gyűlölet a gyomromat. Képzelem mennyire jól szórakoztak... Jóég mi ezen a vicces? Kezemmel megtámasztom a fejem az asztalon és kissé szkeptikusan nézem a jelenetet. Valami olcsó főzőműsor lehetett? Nem is érdekel, inkább megkavarom a levesem. Mikor rájövök mit csinálok gyorsan szüneteltetem a mozdulatot. A mosoly továbbra is ott díszeleg a képemen, de nevetni azt képtelen vagyok. Lenne benne hamiskás él és ha ez a Josh valaha is hozzászagolt a színészethez, rögtön kiszúrná. Nézek rá szkeptikusan, a kisujját sem mozdítja, hogy a seggembe bújjon... még csak érdeklődést sem mutat a vámpíros téma iránt. Nem mintha engem érdekelne, de ez most teljesen mellékes. Vállatvonok, higgye azt, hogy megbántotta Sebastian imádott, egy szem öcsikéjét. A továbbiakban le se szar a tag. Nem figyelek a karrierjére, utálom, hogy mozgatja a száját, ül és lélegzik.
Sebbel igyekszem tartani a szemkontaktust, előzékenyen mosolygom.
- Sejtettem, hogy nem úszom meg
Csóválok fejet, max. ráöntöm az egyik növényére, ugyan már pofátlanságért nem kell a szomszédba mennem. Az étel amúgysem megy, ráadásul mikor a farokverést hozom fel Seb még rájátszik, tetetett fintorral horkantok fel.
- Vizuális típus vagyok, ne akard, hogy hányjak.
Nem tudom hogy néz ki a srác, de legjobb lesz, ha adom a szent és elhivatott nőfalót. Vigyorgom csak a bátyámra töretlenül, bár nagyon zavar, hogy a szomorú paprikajancsival közös filmélményük is van, velem csak közvetett.
- Haha és még a szemem is festeni kell a következő részben, lehet nem vállalom.
Mondom ezt Sebnek, a másiknak nincs köze hozzá. Játszom a gondolattal és egy újjal is, de arról nem most fogok tárgyalni. Vállatvonok, hogy nem tudom jó-e a könyv. Zavar, hogy beszélgetnek, ezért kikapcsolom az agyam és úgy teszek, mintha ennék. Egészen Phoenix d' Abo nevének említéséig, mert akkor összeáll a kép és soha nem tapasztalt kellemetlen hőguta csap meg. Kedveli! Azt mondta...kedveli!
Kiesik a kanál a kezemből, de nem vagyok olyan rosszul mint Seb hiszi. Sajnos! Hoznám rá a frászt! Hát ez...ez... Allergia? Honnan szedi ez az ostoba? Miért lennék én allergiás? Tenyeremre szoríytom a homlokom, el kéne játszanom a hattyú halálát, csak hogy rossz legyen neki. Rosszabb mint nekem. Kár, hogy úgy érzem jelenleg az lehetetlen.
- Kicsit... majd elmúlik. Biztos az allergia, igen, van zsebkendőd?
Kérdezem, nagyon kedveli! Biztos vagyok benne, hogy révetette magát. Kész, vége, ő férfi és Sebastian jobban fogja szeretni mint engem!

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 26 2014, 16:52

Érdeklődve nézem a jelenetet, ami Henry és Sebastian között zajlik. Valami nagyon fura, de lehet, csak én aggódom túl a dolgot. Sebastian olyan, mint máskor, teljesen természetesnek tűnik a viselkedése, csupa mosoly, lazaság. Henryvel folyamatosan húzzák egymást, de mert velem is ezt szokta csinálni, ez sem tűnik oda nem valónak. Henry... Henryt képzeltem másnak. Nem gondoltam, hogy kiköpött mása lesz Sebastiannak, de egészen másnak sem hittem, hiszen a barátom azt mondta, nagyobb bohóc, mint ő.
Az asztalnál kezdünk beszélgetni, elsőként a munkáról, és bár nyíltan nem ellenséges, a hetedik érzékem azt súgja, a mosoly nem valódi, amit Henry produkál.
- Ízlések és pofonok. Valakinek bejön a humorom, valakinek meg nem- nézek Henryre, nem túl kihívóan, de azért figyelmesen. Nem ez a része vonz a színészetnek, de amikor a drámai színészetet említi, megrázom a fejem. Nem azért, mert tagadni akarom a dolgot. Neki biztosan nem. Hiszen nyilvánvaló, hogy semmibe vesz. Nem értem, miért. Mit tettem? Egy rossz szavam sem volt rá. Nem hiszem, nem tudom elképzelni, hogy olyan minden hájjal megkent hólyag lenne, mint ahogy most viselkedik. Csak azért, mert ő már befutott, én meg névtelen senki vagyok, ezért viselkedne így? Kétlem. Nem itt lesz a hiba.
Sebastiannal kezdenek beszélgetni, és már-már azt hiszem, mindaz, amit az előbb gondoltam, csak a képzeletem szüleménye, amikor újabb jelzés érkezik. Felidézem azt a jelenetet, amin Sebastiannal annyit nevettünk, és Henry egy nyikkanás nélkül, mondhatni unottan nézi végig. Csak a pia hatása miatt lett volna olyan jó? Vagy akkor sem volt az? Henry utál ennyire?
Próbálok nem sokat beszélni, hogy magamra ne haragítsam Henryt. Mint kiderül, valami vámpíros filmben játszik, de közben meleg íjász? A számba harapok, fel ne nevessek. Ha Henrynek is olyan rossz véleménye van a filmről, nem értem, miért vállalt benne szerepet. Amikor a sminkről beszél, hogy az mennyire zavarná, ismét érdeklődve nézek rá. Nem egészen értem. Nincs ellenére meleg szerepet játszani (ami saját bevallása szerint is nevetséges), de a smink (azaz a szemfesték) ellen már kifogást emel.
- Pedig a kék szemedet remekül kiemelné némi kontúr...- mondom őszintén, és kicsit elmosolyodom. Szánom ezt annak, hogy ez a színészek sorsa; néha be kell vállalni olyan dolgokat, ami nem igazán szimpatikus, de egy szemfestés nem olyan rossz... Meleget játszani lehetséges, hogy nehezebb feladat.
Figyelem, ahogy beszélgetnek, és nem veszem észre Henry sápadását, amikor Sebastiannal beszélgetünk az általa adott prospektusról, csak amikor ő hívja fel rá a figyelmet. Egyértelmű, hogy nem allergiáról van szó, ezt Sebastiannak is tudnia kéne, nem is tudom, miért ezzel hozakodik elő. Henry láthatóan lesápadt, még a kanál is kiesett a kezéből, de nem a leves miatt. Az ügynökség miatt? Vagy d'Abo miatt?
Óvatosan teszem le én is a kanalat, aztán töltök egy pohár vizet és odanyújtom Henrynek.
- Idd meg, jót fog tenni- mondom neki csendesen, komolyan. Valami nagyon nem stimmel. Csak nem értem, hogy mi.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Júl. 26 2014, 21:54

-Nem hát, max gyorsan megisszuk, hogy ne tartson soká! - Mondom Henrynek a piára, nem ússza meg, ez evidens.
-Az, nekem bejön, olyanokat lehet vele nevetni, csodálkozom hogy még nem kacarászunk... nálatok nem ismerek viccesebb fazonokat. - Mosolygok, nem, már vigyorgok, imádom mindkettejüket!
-Jaj már... Henry. A könnyed vígjátékok is jók. - Emlékszem, hogy Josh inkább azokat preferálja a drámákat nem szereti.
Én jól elnevetgélek Josh-sal, de Henry csak mosolyog. Miért olyan boldogtalan? Máskor sokkal lazább, könnyedebb...
Kuncogok csak Kilian kapcsán, nem akarom hogy hányjon, hát eszünk, egyen sokat. Bár ahogy elnézem inkább evett otthon... lehet elfelejtette hogy ebéddel várom? Ez kicsit bánt, de tudom hogy sok a dolga, nem lehetek önző, hogy azt kérjem piros betűs ünnep legyek a naptárában.
-Ugyan, az semmiség, vállald be, lehet jól is állna, jól mondja Josh! - Mosolygok, ha mát a seggét mutogatja egy kis sminktől össze ne vizelje magát. Gondolom hülyül, mint mindig.
Hamar nekem is mosollyá szelídül a nevetésem és inkább terelem a film témát, gyorsan rákérdezek Josh hogy halad a munkákkal. De Henry...
-Mire jött ki? Basszus... ezzel mindenkivel megszívom, úgy sajnálom... Persze persze.. - Előbb Josht akarom megölni most az öcsém... valaki tényleg elátkozott. Gyorsan hozok neki zsebkendőt, többet is, simogatom a hátát. - Kálciumot? Mi a baj? Olyan sápadt vagy... mondtam valamit? - Guggolok mellé közel és simogatom a haját, aggódva fürkészem minden mozdulatát. Hát... Josh megtapasztalja, milyen ha tényleg aggódom. Hálásan nézek rá a víz miatt. De ő tudja hogy az öcsém epilepsziás, sejtheti hogy ezért aggódom, vajon kijön-e rajta megint valami roham. Bár nem kéne túldramatizálnom, de már rég el lettem cseszve. Henryn kívül nincs úgy igazán senkim, és bár Josht mintha ezer éve ismerném, de... tulajdonképpen csak pár hete ismerem igazából. Lehet ma hazamegy és többet nem akar látni, mert rájön hogy gáz vagyok. Olyan aki a saját öccsére nem bír vigyázni, aki mindent csak elront és még a kajájába is beletenyerel, mert olyan béna...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Hétf. Júl. 28 2014, 21:42


Ez az egész borzasztó, szinte hasítani lehet a levegőben rezgő feszültséget és ezek ketten eljátsszák, amit Jodie és Seb a múltkor, mert mindennek mindig én vagyok az oka. Tudom, hogy így van, akkor is, ha nem mondják ki. Csalódott leszek és mérges, gyűlölöm, ha hülyének néznek, ha úgy viselkedem az az én dolgom! És gyűlölöm, ha úgy viselkedem. De azt...azt miért nem látják, hogy próbálok igyekezni? Legyűrni minden borzasztó ellenérzésem, eljöttem és igyekszem jó képet vágni ahhoz, hogy elveszik őt tőlem, hogy ezt a rossz humoristát jobbnak gonolja, hogy vele van! Vele néz filmet! Olyan dolgokról beszél, amiket én nem értek! És elvárják, hogy ne őrüljek meg?
Nem mehet ez így tovább, nem csinálhatom, le kell vedlenem Sebastianról! A pofonok neked kellenek öcsém. Én nem nagyon látom, hogy viccelne, az a gyenge kavarós poén lenne a finálé?
- Aha, ezzel én is így vagyok.
Közlöm kurtán, nem vagyok a kedvence. Eleve hátránnyal indulok mindig, ha Sebbel kell versenyeznem. Mindig vele kell és mindig veszítek. Rohadtul unom, ki akarok szállni a játékainkból, nem akarom, hogy ennyire számítson nekem. Meredek magam elé, főve a saját levemben és esküszöm, ha pillantással fel lehetne robbantani a tányért már ízekre szedtem volna. Ránézek ezt most komolyan mondja? Hogy kiemeli a kék szemet. Ez is buzi, megőrülök!
Röhögésben török ki kínomban. Háh, rám fér, kezdtem megőrülni, vagy épp most billentem át a holdponton. Mondok valami jófejséget, hogy lássák igyekszem.
- Nem viseli jól a testem az ilyen csajos dolgokat, mindig bekönnyezik a szemem és lefolyik a smink.
De ő fogadjunk, hogy ki tudná festeni. Istenem Sebastian te megfogtad az isten lábát ezzel a taggal!
A bátyám hülye viccén elvigyorodom.
- A szar piám nevében ünnepélyesen megsértődtem!

Húzom, de vigyorogva csinálom, szóval arra tippelek nem fog hülyét kapni. Kicsit lehoz, hogy aztán Josht dicséri, mintha tőrrel marna belém, hogy olyanokat tud vele nevetni. Mióta szórakozik jobban másokkal? Mosolyogva meredek a tányérra mert az arcomra fagyott és csak biccentek. Ő nevet majd Joshuától én meg sírok. Könnyed vígjátékok?
- Akkor nézzél szappanoperát Seb. Bár az inkább már tragikomikum. Tudod mit elviszlek egy romantikus filmre, garantáltan kirohad az agyad
Kacsintok rá. Úgy gondolod? Meglátjuk Sebastian, vonyítani fogsz. Jól állna? Ezek buzit akarnak belőlem csinálni? Elmotyogok rá egy ahát, különben most pont az ő irányultságával foglalkozom. Valahogy d' Abo már túl sok...Sebastian persze baromságra gondol és lássa lelkem mennyire ártatlan vagyok kinyögöm:
- Nemtom, talán a leves...
Pislogok sűrűn, fenéket! De azért legyen rossz neki, hogy a nagy műgonddal elkészített levesébe pusztulok meg. Viszont sajnos csak a saját levemben főlök, egyre lehetetlenebbül. Lelkileg igenis szarul vagyok, már a mozgáskoordinációm sem az igazi, mert felborítom Josh vizét, ahogy hozzáérek. Remélem ráfolyik. Viszont a kezem tényleg nagyon remeg.
- Bocsánat... nem én Seb azt hiszem most megyek.
Felállok, elhúzok és összeszedem magam. Kell az nekem, hogy még egy ember utáljon? Kell az, hogy még egy embert utáljak? Felállok kissé imbolyogva, úgy érzem el fogom őt veszíteni, elragadják ezek az új barátok, szeretők, tudom is én micsodák. Megkeresem az ajtót, majd még elköszönök és ha nem állítanak meg angolosan nem franciásan távozom.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Júl. 30 2014, 05:06

Nem vagyok jó emberismerő, ez bizonyos. Próbálom magamat figyelmeztetni, ne lássak mumust Henryben, de mint apró vészcsengő, a gondolat nem hagy nyugodni, valami baj van. Visszafogottabb leszek, pláne a balul elsült jelenetem után, amikor ismét utánozni akarom azt a nőimitátort a tegnapi filmből. Henry meg sem rezdül, én kínosan érzem magam, Sebastian nevet. Neki most is tetszik.
Kis vallomás Henrytől, "ezzel én is így vagyok", rá nézek, kicsit talán hosszabban, mint szeretném, és nem lopott pillantással, felmerül bennem, hogy talán önértékelési gondjai vannak. Nem merem jelét adni, hogy értem, én is ebben a cipőben járok, ez nem lenne most jó pont, hiszen, ha ezt érzi, az biztos nem Sebastiannak szól, akit születése óta ismer (és mondhatni kebelbarátok), hanem nekem. Velem van baja. Azt hiszi talán, elvárásaim vannak vele szemben? Mit csinálok rosszul? Nem vagyok elég közvetlen?
- Veled is átpiálok egy éjszakát, és újra értelmezzük a dolgokat...- mondom neki szelíden. Lehet, hogy elsőre nem jövünk be egymásnak, de a dolog nem reménytelen. Részemről semmiféleképpen sem, mert nincs miért haragudnom vagy neheztelnem rá. Sebastian beszélt már róla, és mást vártam, ez igaz, de mindkettőnknek lehet rossz napja. Bőven elég, ha csak egyikünknek rossz a napja...
Csúnyán néz rám, amikor azt mondom, egy kontúr csak kiemelné a kék szemét. Pedig én már csak tudom! Én is kipróbáltam! Mintha bosszantanám. Idegesítem? Néhány másodperc, és elröhögi magát, mintha poénos lenne, amit mondtam. Huh, most megkönnyebbültem? Nem tudom biztosan...
- Vannak kifejezetten antiallergén cuccok...- vonom fel egy kicsit a vállam. Ez nem lehet akadály. Én is ilyet használok, már amikor éppen nőnek öltözöm... (Hehehe). Ennél többet azonban nem mondok, nem hiszem, hogy náluk nincs sminkes, aki tanácsot adhatna ez ügyben, bár lehet, tényleg nincs.
Amikor a piáról beszélünk, láthatóan kicsit megbántódik, másodszor is átkozom magam, hogy én is pont azt hoztam, és örülnék, ha Henrynek valóban csak ennyi lenne a baja. Ezt a fajta viselkedést ismerem, ironikus, aztán nevetéssel próbálja enyhíteni. Jaj, ez nagyon nem jó. Valami miatt megbántottnak érzi magát. És nem a pia az. Ördögi köröket futok, hogy megfejtsek valakit, akit először látok. Nem vagyok rá képes. Nem vagyok biztos magamban sem.
Sebastiannal beszélgetnek, aztán én beszélgetek vele, Henry valahogy kívül marad, aztán beszól Sebastiannak. Ez majdnem olyan, mint amikor mi oltjuk egymást, a kacsintás is jelzi, hogy ugrat, azt éppen elcsípem, de a nevetés elmarad, és azt hiányolom. Én nevetnék, ha jóízűen baszkódnék.
Sebastian vált, kicsit komolyabbra fordítja a témát, a prospektusról kérdez, amit nekem hozott. Henry szakítja meg a beszélgetésünket, mert rosszul lesz. Valóban sápadt, és míg Sebastian elszalad zsebkendőért, én vizet kínálok neki. Nem ér célt, mert felborítja, kicsit vizes leszek én is, de nem aggódom ezen. inkább újra töltök neki, hogy végre ihasson. Sebastian leguggol az öccse mellé. Figyelmesen nézem őket, közben lesve, tudok-e segíteni valamit, de a kép nagyon bensőséges, és kívülállónak érzem magam. Eszembe jut, mit mesélt nekem Henryről, a kapcsolatukról, a betegségéről. Most látom csak, miért mondta, hogy talán az aggodalom fogja megölni egyszer, mert valóban aggódni látom. Ezt a Sebastiant még nem ismertem. Nagyon sebezhetőnek tűnik.
Henry valóban nincs jól. Nem hiszem, hogy színészkedne, bár azt kétlem, hogy a levestől lenne baja, mert az kitűnő. Lesápadt és reszket, ha nem ennénk, gondolhatnék arra is, hogy lement a cukra, de mivel eszünk... Miről beszéltünk az imént? Ez akasztotta volna ki? Nem reagál (vagy alig) Sebastian kérdéseire. Menni készül, mereven szuggerálom Sebastiant, hogy nézzen rám, és megrázom a fejem, hogy ne hagyja. Ilyen állapotban nem mehet el!
Felállok, hacsak Sebastian meg nem előz, én mondom ki, határozottan, hangosan:
- Nem jó ötlet így elmenni. Legalább pihenj le egy kicsit...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Júl. 30 2014, 05:25

Áh, végre olyan Henry mint szokott, könnyedebben nevetek, elképzeltem elfolyt sminkkel és... jaj szegény öcsém, remélem nem kell kifestett szemmel sírnia.
-Ó, de most miért? Gyorsabban berúgunk, már ha eléri a tíz fokot legalább! - Kacagok, mi edzettek vagyunk, Josh meg megedződik.
-Wáh, nem vagyok így is elég hülye, csökkentenéd az IQ-m? És tudod mit, elmegyek veled romantikus filmre, max megint azt hiszik a fiúd vagyok nem a bátyád! - Kacagok fel. Volt rá precedens. De rosszul lesz, én is csak én másképp.
-Igen? Oh... - Gondolkozom mi van benne, semmi extra... mindegy, lehet a fűszerek marják a torkát csak. - Ne egyél belőle többet, van még kaja bőven. Eszed a húst meg a krumplit. - Mosolygok kicsit, simogatom.
Menne el, nézek Joshra, egyet értünk hogy nem kéne elengedni, nem is akartam. Bár nem hittem volna hogy ennyire látszik mennyire törékeny a nyugalmam és a jókedvem, ha Henryvel történik valami. Tényleg nyugtatót kéne szednem...
-Hova? Miért? Öcsi... maradjál. Semmi baj. Héj... - Ölelem meg ha hagyja, adok a fejére egy könnyed csókot, nincs jól ezek szerint de eljött. Remélem azért nincs nagyon rosszul.
-Igaza van Joshnak. Le akarsz pihenni? Csináljak egy teát? Hmm? Mondjad mi a baj! - Nézem és fürkészem az arcát, míg fésülgetem a haját, most aztán nagyon figyelek rá, jól kell játszania hogy nincs baja lelkileg, mert különben kiszúrom, ő is tudja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szomb. Aug. 02 2014, 18:29

Most meg mit bámul? Irritáló pasas, mered rám mint borjú a tehénre és fogalmam sincs mi járhat a fejében, de ettől a humor Heroldtól semmi jóra nem számítok.
Ez most azt jelenti barátkozni akar? Rámeredek én is, a feszültségnek lassan csöcsei nőnek. Lehet az kéne. Jól elbeszélgetni a komédiással, amikor Seb nincs itt, nem látja mit művelek a haverkáival... Tisztában vagyok vele, hogy barom vagyok, a leheletem egyre forróbb, menekülnék ebből a hülye szituból, rengeteg olyan összefüggés cikázik az agyamban, amiből jó lenne most már választani. Féltékeny vagyok Seb barátaira? Oké, de mennyire akarom kicsinálni őket, van egyáltalán jogom, hogy beleszóljak? Nincsen. De akkor is elviselhetetlen? Igen. Attól félek, hogy buzi lesz? Nyilván. Miért félek tőle? Mert megvan benne a hajlam. Honnan tudod? Mert azt érzem. Akkor mit tegyek, hagyjam, hogy a saját útját járja? Hagynom kéne és közben magamnak is járnom a sajátomat. De el akarom veszíteni? Nyilván nem, annyira nem, hogy minden vágyam megszabadulni tőle csak nem tudok.
- Ahhoz jó anyag kell.
Hirtelen bele sem gondolok, hogy az anyagot nem piára mondják, hanem drogra. Mert én józanon Joshuával? Majd akkor, ha papnak megyek!
Sebre aztán teljesen másképp nézek, mosolyogva, bizonyos szintű rajongással.
- Nem vagyok biztos benne, hogy eléri
Kuncogok, aztán megint visszafordulok Joshua felé. Gyanúsan tájékozott.
- Rendszeresen fested a szemed?
Kérdezem könnyednek szánt hangon. Innen a következő kérdés a buzie vagy lenne, de lenyelem, igyekszem számolni és nem gondolni a szomorú tényre milyen alakokkal van körülvéve a bátyám. De most komolyan ezzel menőzik? Joshua vagyok, festem a szemeim, rendszeresen találkozgatok Sebbel. Nem, kész, nem bírom, megőrülök mert d' Abo nekem már kicsit sok. Azon röhögök, hogy melegeknek néztek minket, a fiúja jó vicc, hehehe, csak a nevetésem válik kínlódóvá a végére. Mert nem is bántam, hogy annak néztek. Csak poénból.
- Legközelebb a kezed is megfogom mint kiskorunkban.
Nekünk nem ciki, furák vagyunk. De a modell... Sajnos Josh túléli a vizet és közli, hogy ne menjek el.
- Ugyan, jobb lesz neked, ne legyél olyan mártír mint Seb
Vetem oda megint csak meggondolatlanul, ijedten nézek aztán Sebre.
- Nem úgy gondoltam...
Megrázom a fejem a húsra, most nem kéne kacagva folytatni az evést, mire észbe kapok és Seb még nem lökött el az ölelésében kötök ki.
- Mert elrontom a hangulatot...
Bújok az álla alá lehunyt szemmel, kicsit szívok az illatából, megint azt érzem mennyire nehéz lenne elengedni.
- Akkor összeszedem magam a fürdőben, pár perc.
Nyögöm, erőszakkal elszakítom magam tőle, mielőtt nagyon beleélném magam Joshnak biccentek, aztán pár perc múlva, ha engedik magamra zárom a mosdója ajtaját. Megmosom majd az arcom és kezdek valamit ezzel odabent. Meg kel nyugodnom. Először megmosom az arcom, igyekszem kezdeni valamit az új felismerésemmel és kiűzni az agyamból, aztán a szekrényhez lépek és addig kutatok, amíg nem találok nyugtatókat. Megnézem, elég gyengék. Nem baj... veszek egy fél marékkal (kb 5 db) aztán veszek be hármat a görcsoldójából és két fájdalomcsillapítót. Bekapom és leöblítem, egyszerűen nem fog menni másképp, ennyire nem vagyok jó színész, kell segítség. Viszont, ha ezek hatnak én leszek a legjobb! Várok egy kicsit, legalább amíg elindul valami a szervezetemben, aztán megdörzsölöm a szemem, mintha sírtam volna, de már sokkal jobb lenne és mosolyogva visszatérek közéjük. Seb majd rosszul érzi magát, azt hiszi valami bajom van... Allergia, depresszió, tök mindegy. Ha nem hatna visszatérek még egy fordulóra.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Aug. 06 2014, 15:13

Henryn gondolkodom, és az jut eszembe, ha kicsit lazább lenne, ha kicsit lazábbak lennénk, talán másképp mennének a dolgok. A pia jut eszembe, Sebastiannal is jól bejött, mióta végigröhögtünk egy éjszakát, le sem tudunk állni vele. És már pia sem kell. Talán csak ez a lökés kell. Bár fogalmam sincs, miért van ez a feszültség...
- Úgy érted, erős pia? - Én máshoz kapcsolom az anyagot, de nem hinném, hogy arra célzott- Nálam van néhány üveggel, a tesód gondoskodott róla...- Sebastianra nézek, összemosolygunk. Hát, ő nem csak sört hozott meg almalevet. Jaj...
A Henry hozott pia nem túl erős, szerinte az még 10 százalékos sincsen, de engem tulajdonképpen ez a része nem érdekel. Mindig a szándék fontos. És ha megvan benne az, hogy igyunk közösen, igyunk le magunkat, mintha ez valaminek a (jó) kezdete lenne, hát én biztosan nem fogom elrontani. Elvégre én még a sörtől is képes vagyok becsípni.
- Á, dehogy!- nevetem el magam Henry kérdésére, rendszeresen festem-e magam. - Eddig kétszer életemben... - Ó, jaj, erről lehetne mit mesélni, de ezt a részt meghagyom Sebastiannak. Tőle mintha jobban elfogadná a dolgokat, mint tőlem. Hiába mesélnénk ugyanazt.
Meg sem fordul a fejemben, hogy azt képzeli rólam, buzi vagyok. Nem volt dolgom még buzikkal, és remélem, soha nem is lesz. Az, hogy Sebastiannal milyen a kapcsolatom, a kettőnk dolga, de nem szégyelleném elmondani, mit érzek iránta. Nem érzem, hogy rossz dolog lenne valakihez így ... vonzódni? Ragaszkodni? Ebben semmiféle szexuális töltet nincs.
Henry egy emléket hoz fel, Sebastiannal, és anekdotáznak arról, hogy meleg párnak nézték őket. Úgy tűnik, egyikőjüket sem akasztotta ki a dolog, sőt. Sebastianról simán el tudom képzelni, hogy rá is játszott a dologra, de Henryről nem vagyok meggyőződve. Mondjon bármit is. A nevetése árulkodó.
Aztán említi a kézfogást (mint kiskorunkban), és ebben a mondatban több érzelem van, mint ha azt mondta volna Sebastiannak, hogy szereti. Hehe, röhögök magamban, mennyire dramatizálom a dolgokat, holott nem is szeretem a drámát. De Henry egészen biztos szereti Sebastiant. Lehet, hogy előttem próbálja titkolni, csak azt nem értem, miért. Ez nem valami verseny. A féltékenység, mint lehetőség olyan elképzelhetetlennek tűnik, hogy el is vetem az ötletet, ahogy jön.
Mártír? Bevallom, ezt nem értem. Henry is érzi, hogy elszólta magát, szinte ijedten néz Sebastianra, és kér tőle bocsánatot. Csak az elkerekedett szemem lehet árulkodó, hogy ezt most nem vágom. Szerinte nekem gyötrelmes vele lenni egy vacsorán? Magamban kezdem keresni a hibát, vajon milyen jeleket adhattam, hogy ezt vette le. És közben más is eszembe jut. Sebastian törődése talán néha terhes számára. Szüksége van rá, és mégis... Tehernek érzi magát, koloncnak.
Kisebbrendűségi komplexus? Nem értek én ezekhez a dolgokhoz.
Figyelem őket, és egyre biztosabb vagyok benne, milyen szoros a kapcsolatuk. Sebastian és Henry, akik mindig támaszai voltak egymásnak, mert a szüleik nem voltak igazán méltók a szerepre. Nem is töltötték be azt. Bár a szüleimet így nem pótolta senki, nekem mama és papa volt anyám és apám. Henrynek Sebastian. Összeszorul a mellkasom, ahogy őket nézem. Szavakat sem találok. Nem is akarnám megtörni a csöndet.
Elszomorodom Henry miatt, aki azt gondolja, elrontja a a hangulatot. Mintha ő lenne a zavaró harmadik, pedig egyértelmű, hogy én vagyok. Amíg Henry elmegy a mosdóba, kérdőn nézek Sebastianra.
- Akarod, hogy elmenjek? Úgy érzem, neki most csak rád van szüksége... Nincs ezzel semmi baj. Lehet, csak nincs jó passzban....- megtörlöm a szám, felállok.
Valószínűleg ez lenne most a legjobb megoldás. Henry és ő meg tudják oldani, meg tudják beszélni, de nem kell hozzá közönség. Főleg nem én, mert Henry bizalmatlan velem. Remélem, majd megismer, és megváltozik a véleménye rólam, de ez a mai nap nem alkalmas erre. Valami bántja, valamiről beszélni akar Sebastiannal, de miattam nem tud. Hát lelépek. Csak lássa ezt be Sebastian is...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Szer. Aug. 06 2014, 16:59

-Nem? Hát akkor meg kell fontolni, max iszunk mást is! - Kuncogok, ha ő szenvedni akar, szenvedünk. Amúgy én egy időben a szarabbakat is ittam, attól is be lehet állni, de erre nem akarok gondolni. A minőségit legalább kiélvezem már.
Rávigyorgok Joshra, simán viszek neki piát, ezen nem fog múlni a dolog.
-Kétszer? Egy sztorival jössz nekem! - Vigyorgok Joshra megint, ha kétszer sminkelt egyről lemaradtam.
-Húúúú, na akkor tuti! Poénból vicces lenne, vajon hány lány olvadozna és hány sajnálkozna? Manapság... - Kacagok, hülye vagyok, de nem izgat.
-Nem vagyok mártír! - Már megint, mintha kötelezne a nevem a mártírságra komolyan, se szent se mártír nem vagyok Henry és Phoenix is beláthatná, de aggódom érte, hát na... Sóhajtok, így ne menjen el, és ha rohama lesz? De elnézem neki, lassan ezeket fel sem veszem. Ha aggódok még annyira sem tudok megsértődni mint amúgy. Joshra is csak úgy nézek, hogy nem, nem vagyok az, meg se szólaljon hogy de.
Ölelem, nem szégyellem, de Josh előtt kár is volna, őt is egész tűrhetően meg bírom már ölelni. De most láthatja, tudok én ölelkezni csak nekem ez elég bensőséges dolog. És hogy vele is megtettem az számomra gesztus értékű volt, jobban mint általában másoknál. Mert nekem komoly dolog.
-Dehogy rontod... ne légy buta azzal rontod el, ha duzzogsz és elmennél. Szomorú lennék. - Mondom halkabban, de Josh is hallja a csendben szerintem.
-Helyes! - Mosolygok rá melegebben, örülök, hogy rájött nem hiába akarok mindkettejükkel lenni, egyszerre. Butaság volt gondolnia hogy nem érdekel mi van vele, vagy Josh-sal.
Mikor elmegy a fürdőbe odalépek Josh-hoz, ahogy beszél.
-Bocs... szerintem az új gyógyszere csinálhatja, nem szokott ennyire maga alatt lenni... Vagy csak a csaja még mindig nem tudom, ne haragudj! - Teszem a vállára a kezem. - Nem tudom... nem akarok teher lenni neked... Lehet korai volt még ez a kis találka, reméltem feldobódik de lehet szomorúbb mint gondoltam... Maradj még kicsit nem kell elrohannod, egyél ha jól esik, vagy legalább had csomagoljak neked. Maximum máskor elmegyünk valahova... - Sóhajtok. Nem szeretném ha elmenne, de tény, lehet jobb lenne neki, talán Henrynek is, elmondaná mi a gond. Nekem Josh is fontos, nagyon, nem akarom elveszteni, remélem nem neheztel meg rám. Félek őt is elfogom üldözni...
Aztán visszajön Henry, összeszalad aggódva a szemöldököm, hogy sírt? Komolyan? Van rá esély, valószínű elfojtotta... ahh... de vajon mi a baj? Nem tom, nem tom, nem tom.... Lehet Jodie? Elég maga alatt volt miatta, valószínű... remélem nem apával beszélt. Az is durva lenne... Vagy én mondtam valamit amit nem kellett volna? Basszus... De most Josh is itt van, nem állok le depizni, amúgy sem kéne.
Ha nem ellenkezett ilyen ételszállító edényekbe szedek neki a főételből, meg egy másikba süteményt, legalább vigye el. Én ennyit nem tudok megenni... Ha nem kéri is tukmálom, ebből megebédel és megvacsorázik legalább és nem kell főznie.
-Teh Josh, hívj majd fel jó? Ha ráérsz, ilyesmi... - Mondom neki halkan mikor odaadom a kaját. Így ha nem akar többet akkor érteni fogom mert néma marad a telefon. A gondolatra elszorul a torkom, de lenyelem a békát.

//Köszi Josh!//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Csüt. Aug. 21 2014, 14:24

Elérem az ajtót, de rájövök, hogy kevés lesz, úgyhogy visszafordulok még egy marékért. Kezdek szédülni, így már jó lesz, csak a szemem kell dörzsölni, hogy lássak kimenni.
Ezek ott mártírodnak, hogy el kell válniuk, egyre jobban gyűlölöm a kettőjük közt kialakult barátságot és, hogy nekem megint nem jutott semmi, míg Sebastian elért mindent. Kivívta a szüleink szeretetét, iskolába mehetett, van egy jó munkája, barátai, akik nélkül szarni sem tud, míg én lakókocsiban nyomorultkodom, bolondot csinálok a seggemből szélesvásznon, lófaszt sem keresek és mindenki utál. Röhögök ezen egy sort, kár volt leszoknom, minden sokkal viccesebb, ha az ember kábultan veszi szemügyre a dolgokat. Ráadásul ez majd megváltozik! Teljesen más irányba fogok indulni és leszokom erről az átokverte bátyámról is! Elszakadok, neki nem kellek, most is kajákat csomagolgat be neki...sutyorognak, biztos szerelmet vallogatnak egymásnak, röhejes. Jól van Sebastian játssz csak ezekkel a korcsokkal, madarat tolláról... d' Abo, ez és pénzért fogsz szopni fél éven belül! Mögéjük megyek, átkarolom őket és a lehető leggúnyosabb arckifejezést próbálom magamra ölteni.
- Nem kell a rinya, egyrészt mondtam, hogy lelépek, ha nektek az kell, hogy édes kettesben maradjatok. De egyébként a buli most kezdődik, nem? Most már én is jól vagyok. Nem mész te sehová. A drága kis Sebyke szerelmes beléd
Cicsergem gúnyosan
- Vagyis akkor nekem is a barátom vagy.
Színjátszásból színjelesnek érzem magam. Sejtettem, hogy a pár darab bogyó csodákat fog művelni velem. Így már egy ebédet is kibírok. A kétszerfestett szemű idiótába teljes erőmmel belekapaszkodom, a karjába, hogy nem, nem mehet el, mert nem engedem. Ráncigálni kezdem vissza a szék felé és tudom, hogy a gyógyszerekre már csak inni kell, hogy rendesen beüssenek és összehozzak végre egy normális bulit ezekkel a gyászhuszárokkal.
Sebastian után nyúlok, valahol, nem nézem hol, ha elkapom közlöm vele.
- Hozzad azt a piát! Az enyém trágya volt, akkor rukkolj elő valami jobbal! Na gyerünk, buli van!
Szólok rá a házigazdára, csinálja a dolgát jól most! Én meg addig átkarolom Jost.
- Szóval...komolyak a szándékaid, fiam. Sok közös van bennetek a tesómmal, mi? Szeretitek a fagyit
Nézek rá halál komolyan, Sebet meg hagyom dolgozni, remélem önti már nekünk a rövideket. Ha nem csinálja és véletlen arra ténfereg, akkor jó erősen a seggére csapok.


// Maradsz!//

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Csüt. Aug. 21 2014, 18:09

Próbálom megérteni, miért nem működik a dolog közöttem és Henry között, miközben a bátyjával olyan jól megvagyok. Vadabbnál vadabb ötletek merülnek fel az agyamban, de persze, egyáltalán nem ismerem, és lehetséges, éppen ez a gond. Amikor eltűnik a fürdőszobában, Sebastiant kérdezem, elmenjek-e, hagyjam- e kettesben őket, és először úgy tűnik, ez lenne a helyes megoldás, de mialatt kaját készül csomagolni nekem, megjelenik Henry, és megakadályozza, hogy lelépjek.
Hajlok rá, hogy elhiggyem, Henrynél a gyógyszer okozza a hangulatingadozásokat. Bár nem ismerem az epilepszia ellenes szereket, el tudom hinni, hogy lehet ilyen mellékhatás. Nem is gondolkodom rajta sokat, örülök, hogy Henry hajlandó nyitni, bár a módszer, ahogy ezt a tudomásomra hozza, nem túl szimpatikus. Kényszer ízű és egy kicsit kegyetlen, de van benne valami Sebastian humorából, és ha akarom, felfoghatom így is.
- Ma édes hármast terveztünk... Lehetsz középen, ha ez a vágyad...- nézek rá, beszélek könnyed hangnemben, bújjon csak ki a szög a zsákból, ha akar. Hogy Sebastian szerelmes lenne belém, eleve lehetetlen, ez csak piszka, bár elég gyerekes. Ki tudja, ha olyan simulékony tudna lenni, mint a tesója, őt éppen annyira meg tudnám szeretni. Nem tobzódok barátokban...
Hagyom, hogy belekapaszkodjon a kezembe, bár a ráncigálás nincs nagyon ínyemre. Hallgatok én a kedves, szelíd szóra is. Hogy a barátja lennék, vagy így tekintene rám, kérkedve fogadom, de nem tiltakozom. A célom, hogy egyszer az legyek, még ha rosszul is nyitottunk. Talán tényleg csak rossz napja van, és nem velem van baja. Nagyon remélem, hogy nem. Sebastianhoz ugyanilyen stílusban beszél, talán tényleg ilyen a stílusa; nem kéne mindent magamra vennem.
Meglep, ahogy átkarol, és a szavai erősen félreérthetők, de ahogy Sebastiannal, ezt is humorosan próbálom értelmezni, és ezek alapján válaszolok neki.
- A szándékaim? Szóba került az esküvő, meg a gyerek, de akkor ezek szerint Sebastian már mindenbe beavatott- mosolygok szélesebben, Sebastianra nézek, igazam van-e, egyáltalán hallja-e, amit Henry kérdez.- Biztosan sok közös van bennünk, különben nem lehetnénk ilyen jóban ilyen rövid idő alatt- ez abszolút őszinte válasz.- A fagyit? Közösen nem ettünk fagyit, de ami igaz, az igaz...- Nem a fagyira gondolok, hanem arra, amit a lányokról beszélgettünk, a szexről, a nyalakodásról... Biztosan sok közös van bennünk. Szeretjük a nőket (nem kétséges, hogy én is szeretem őket, mert gyakran fantáziálok...)- Te talán nem?- kérdezem ártatlanul.
Visszaülünk az asztalhoz, ahol félbehagyott ebédünk romjai hevernek. Bár most a piáé lesz a főszerep, remélem, hogy nem marad abba az evés sem. A leves nem elég táplálék, hogy felszívja az alkoholt, és ha én éhgyomorra iszom, hamar megárt. Elrontani azonban Henry kedvét nem akarom, örülök, hogy most nyitottabb (vagy legalábbis megpróbál annak lenni), és eszemben sincs elrontani a szándékait, hogy új lappal nyissunk. Nem nézek hátra, csak előre. Én is igyekszem levetni a kényelmetlenség ingét, ami halványan ugyan, de körbeleng, mint valami könnyű anyagból szőtt ing.
- Mondd meg te, mire igyunk először!- mondom Henrynek, amikor már a kezünkben vannak az italos poharak.

Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Csüt. Aug. 21 2014, 18:33

Joshua meggyőz hogy talán jobb lenne ha elbeszélgetnék Henryvel, épp csomagolnám neki a sütit is, mikor átkarol minket az öcsi.
Csak pislogok a szavaira, hogy most mi lelte, meg nehezen hiszem el hogy jobban lenne... szerintem nincs jobban, ez nem megy varázsütésre. Aztán halál komolyan közlöm a következőket válaszként, mert szkeptikusan állok a kedve pálfordulásához.
-Igen, a kezét is megkértem, gyémántgyűrűt veszek neki, Hawaiin lesz a nászutunk és lesz egy kislányunk, aki Josh kék szemeit fogja örökölni, ő lesz az én kis hercegnőm. - A vicc az egészben az hogy talán azért is tudom ezeket komolyan, szemrebbenés nélkül előadni, mert hülyeségből valóban ezeket beszéltük.
Valahogy furcsállom, hogy hirtelen bulizni akarna. Bár lehet csak nem akarja Josh kedvét szegni azzal, hogy a saját rossz kedvét rávetíti? Mert ezt csinálta... hogy rám is az nem érdekes, főleg hogy ha rám haragszik meg is érdemlem.
Elhúzza a székig és leülteti, nem tudom mi a helyes vagy mi a jó ebben a helyzetben. Tekintve, még soha életemben nem voltam ilyen helyzetben. Mondjuk Josh könnyed hangja és hogy elnézi a gúnytól csöpögő hangnemet megnyugtat.
Aztán idelép és megragad a pólómnál, pislogok rá.
-Nem is ettünk szinte semmit... ha éhgyomorra iszunk berúgunk de kell az nekünk? - Szalad össze a szemöldököm. - Persze ha te ettél már az más, akkor igazából tölthetek is. - Préselem a szám, mert nekem nem fog megártani, ha tartok némi mértéket. Elvégre régi barátok vagyunk szeszbácsival... Josh már egészen más tészta, de mértéket ő is tud tartani, főleg ha figyelek rá.
Inkább csak valami könnyed bort hozok, bár nem hiszem hogy a pia megoldja a buli részét a dolognak. Ellenben az ételhez megy. Nem hallom mit sutyorog Joshnak, de remélem semmi gonoszat. Azért örülök nem hallom a fagyis részt khm. (XD) Ha letettem a poharakat meg az almalét, akkor megfordulok hogy befejezzem a sütik elcsomagolását, de Henry egy isteneset csap a seggemre. Meg is feszülök, hogy összerándulok, úgy fordulok felé elkerekedett szemekkel.
-Ezt meg miért kaptam? - Pislogok rá, csak a büszkeségem nem engedi hogy simogatni kezdjem a fájó sejhajom. Duzzogva csücsörítem a szám, biztos azért adta hogy ne legyek már ilyen merev.... - Josh védj meg... - Mosolyodom el, de csóválom a fejem, úgy fejezem már be tényleg amit elkezdtem, kattan a doboz teteje, ahogy ráilleszkedik a helyére.
-Na tessék, piásokkal vagyok körbevéve. Jól van, igyunk akkor... - Csóválom a fejem, de a pultnak dőlök, ahogy várom Henry válaszát mit szeretne inni. Látja hogy bor (száraz fehér), az ő itala meg Josh whiskyje biztos terítéken van. Nagyon más nincs, Phoenix itala még itt van fenn a szekrényben, de azt neki tettem félre, az nem berúgáshoz van. Amúgy csak Ballantine's van még, skót whiskym, ha kérdezi mondom neki.
Azt hiszem én kevésbé vagyok simulékony mint Josh, de én aggódósabb is vagyok némileg. Ellenben ha Hanry komolyan gondolja, hogy jól akarja érezni magát velünk, hamar beadom a derekam, ezzel ő is tisztában van, elég pár kedves szó, gesztus és megenyhülök. Jól ismer, nincs nehéz dolga velem, hogy elérje amit szeretne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh   Today at 11:28

Vissza az elejére Go down
 

A várva várt ebéd a la Seby ~ Henry és Josh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-