Táncolás és leselkedés - Aria & Louis

Egészen feszült voltam a nap minden percében. Most, ezekben a percekben kifejezetten zavart a tény, hogy jóformán nem abból áll az egész napom, hogy táncolok. Nem a táncolás hiányával volt a bajom, azt még úgy ahogy túléltem volna, csupán egy igen zavaró tényre jöttem rá a mai készülődésem alatt, amit helyben nem tudtam volna megoldani, hisz hanem elkéstem volna és nap közben pedig eddig még nem volt lehetőségem a felmerült probléma kiküszöbölésére.
Eszeveszett őrültként menekültem be egy üres próbaterembe, mihelyt hosszabb, óra mentes szünetem kerekedett. Még szerencse, hogy általában mindenre felkészülve járok mindenhová, így esetleges fölösleges problémák nem csúszhattak be. Így annak érdekébe, hogy az utcai ruhám ne piszkolódjon be át is tudtam öltözni egy, az intenzív táncoláshoz alkalmas öltözékbe, mely egy topból, egy háromnegyedes sport nadrágból és egy pár egyszerűbb sportcipőből állt.
Kis, a táskámban való, keresgélést követően már gondolkodhattam is a CD-imet nézegetve, hogy melyik lenne az a tánc amivel a csípőproblémámat megoldhatnám.
Igen, ma reggel kellett rájönnöm arra, hogy a kevésbé intenzív táncolásnak köszönhetően problémám kezdett lenni olyan dolgokkal, amik eddig fel sem merültek. Mégis van némi erősebb rossz oldala ennek az egyetemnek, de legalább meg tudom oldani, még ha ahhoz egy fél napot legalább át kell szenvedni.
A választásom végül a lambadára esett. A tiltott tánc. Ráadásul jó csípőmozgást követel, ergo vissza tudom tornászni magam arra a szintre amire kell. És nincs lazsálás.
A CD-t behelyeztem a teremben található zenelejátszó szerkezetbe (éljen soká az egyetem vezetősége a lehetőség megteremtéséért), majd egy kis nyújtást és bemelegítést követve bele is lendülhettem, hogy az egész testemet és legfőképpen a csípőmet mozgathassam a táncra. Az egész napos stressz és minden probléma úgy szállt ki a fejemből, mintha nem is létezett volna soha.

A "nyaralás" alatt jónéhány dolog hiányzott az életemből. Elsősorban anyám. A főztje, a mosolya, a fültépései, ha huncutságon kapott. A tesóim. Még akkor is, ha néha összerúgjuk a port, igazán szeretem őket. Sokat gondolkodtam, anyám hogyan boldogul az öcsémmel, aki a lázadó kamaszkorát éli, elég tüzesen. 15 éves, és azt hiszi, már joga van azt csinálni amit akar. A húgom, aki 17 éves, de okosabb annál, hogy befolyásolni tudja a környezete (lényegesen okosabb, mint amilyen én voltam az ő korában)
Hiányoztak a barátaim (az a néhány komoly, és néhány komolytalan), hiányzott Nanaia, már csak azért is, mert megtudtam, hogy mégis a Francesre jelentkezik. Hetekig rágtam a fülét, és még akkor sem volt biztos a dolgában, amikor be kellett adni a papírt a jelentkezéshez. És aznap már nem voltam otthon. Az év végi vizsgáimat mind előrehozattam az utazás miatt, így május végére nekem véget ért a suli első éve.
És hiányzott az állandó mozgás, az edzőtermi bemelegítések, kondizás, súlyzózás. Hülyén hangzik, mert vékonyka vagyok, de erőben nem szűkölködöm (vagy ez már csak múlt idő?), mert rendszeresen megmozgattam magam, és erősítő gyakorlatokat végeztem.
A kolesz mellett van egy tornacsarnok. Ide járnak mindazok, akik valamilyen sporttevékenységet űznek: úszás, fallabda, atlétika. Van benne fittness terem, és táncterem (faltól-falig tükör, szuper izgalmas!), és kosárlabdapálya, teremfocira alkalmas szoba... Szóval... egy álom.
Ide eszem le magam, mert kint esik az eső, és deszkázni nem tudok. Úgy határozok, has- és lábizomgyakorlatokat fogok ma csinálni. Ahogy megyek a folyóson, ismerős zene üti meg a fülem. Szokatlan itt, ebben a közegben, mert nem mai zene... A 80-as évek végén, 90-es évek elején tombolt, és állítólag sokáig be is volt tiltva, mert túlzottan erotikusnak számított. Páros tánc, lényege az összesimulás, a szenvedély.
Az ujjaim már a ritmust verik, ahogy a hang forrása felé igyekszem. vajon kik táncolnak? Hallgatózom az egyik ajtónál, egyértelmű, hogy onnan szól a zene, és óvatosan benyitok. Éppen csak résnyire.
Ez is tükörterem, így ki sem kell nyitnom az ajtót, hogy lássam a táncost... Mert látom a tükörképét. Egy lány. Egyedül. Karcsú és magas, hosszú, barna haja van. Mozgásán látszik, hogy nem először táncol lambadát. Sőt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Félelmetesen jól rázza a csípőjét. Leragadok az ajtóban.

Mozgás, energia, tánc és némi kacérság, lévén az eléggé szükséges ehhez a tánchoz. Persze számomra ez mind nem elég, hisz teljes figyelmemmel arra kell koncentrálnom, hogy minden egyes porcikám a megfelelő módon mozogjon, azért, hogy amit csinálok minél tökéletesebb és jobb legyen. Sok táncos van a világon, jobbak és rosszabbak egyaránt, éppen ezért nem engedhetem meg azt, hogy a stílusomban, vagy a technikámban akár egyetlen hiba is megjelenjen. Egyszerűen az ki van zárva.
A lejátszó megállítását követve lihegve kapaszkodom bele az egyik, balettozásnál használt, rúdba és a szemben levő tükörbe mélyedek. Bőrömön izzadság gyöngyözik, mellkasom gyors ritmusra mozog fel-le. Igazából jó pár perccel korábban kellett volna pihenőt tartanom, legalábbis valamikor így tanították nekem, viszont egyszerűen nem állhattam meg addig amíg a csípőm ugyan úgy nem mozog, mint egykoron. Egyszerűen nem engedhettem volna meg magamnak azt a luxust.
Visszafordultam, hogy egy újabb "menetet" lenyomjak a táncból, viszont az új "problémát" csak ekkor vettem észre. Illetve nem probléma, csupán be nem tervezett nézőközönség egyetlen személyben. Valahogy jellemző rám, hogy amíg táncolok addigra teljesen vak leszek ami a környezetet illeti.
- Üdv. - szóltam a sráchoz akiben megtestesült a nézőközönségem, közben a törülközőmet magamhoz véve töröltem le az izzadságcseppeket magamról. - Úgy tudtam, hogy ez egy szabad terem. Esetleg lesz itt egy foglalkozás, vagy valami? - érdeklődtem finoman. Igaz, hogy nem láttam semmiféle papírt az ajtón ami jelezné, hogy valami lesz ebben a teremben a mai nap, de ez még nem zárja ki a lehetőséget. Igaz, hogy abban az esetben keresnem kell egy másik helyet, vagy egyszerűen haza menni, de most kifejezetten megkedveltem ezt a termet. nagyon jó szolgálatot tett eddig.

Azért megyek át a csarnokba, hogy megmozgassam magam. Az, hogy valaki eltérít majd az eredendő szándékomtól, eszembe sem jutott. Az a ritmus azonban, ami az egyik ajtó mögül szűrődik ki, megfog, magával ragad, húz, mint a mágnes. Ismerem a lambadát, a húgom jár társas táncra, és néha engem kapott el, hogy gyakoroljon, így a legtöbb tánc alaplépéseit én is tudom, bár nem vagyok profi, irányításra van szükségem.
Belesek az ajtón, amit résnyire nyitottam, és meglepődésemre egy lányt látok. Magányosan. Őt nem zavarja, hogy egyedül van, sőt láthatóan beleéli magát a táncba. Látszik, hogy élvezi, amit csinál. Minden porcikája összerendezetten mozog. Biztos, hogy nem kezdő a csaj. Elhallgat a zene, én meg szinte azonnal lelepleződöm, mert hülye módon az ajtóban ragadtam.
- Helló- mondom, és lekapom a sapkám a fejemről. A hajam belehullik a homlokomba, szórakozottan mélyítem bele az ujjaimat, próbálom hátra simítani. - Nem..., nem akartalak zavarni!
Figyelem, ahogy törli a testét. Beljebb lépek, és elgondolkodva nézek rá. Bolondos ötlet jár a fejemben. Leteszem a cuccom az ajtó közelében.
-Megtanítanál erre, amit most táncoltál?- Ha nem utasít el, közelebb lépek, és bemutatkozom.- Louis vagyok.

Örültem, hogy nem rossz hírt közölt a jelenlétével az ismeretlen srác. Persze ez úgysem mentség számára arra, hogy ahelyett, hogy bejött volna és leülve nézte volna a táncolásom, rejtőzködve leskelődött az ajtóban.
- Az én nevem Aria. Örvendek. - mutatkozom be én is miután megtudtam a srác nevét és megtoldottam még egy pukedlizéssel. Bizonyára táncos betegség lehet ez nálam.
- Meg szeretnél tanulni lambadát járni? - teszem fel a talán költői kérdést, hisz magam sem tudom, hogy megerősítést akarok tőle, vagy csak úgy elismételtem a felkérést. - Ami azt illeti megtaníthatok neked pár alaplépést. Azt amit korábban láttál sajnos nem tudom megtanítani, lévén abban még sok hiba van és jelenlegi állapotában biztos, hogy nem áll azon a szinten, hogy tanítható legyen. - magyaráztam miközben a cuccaimhoz sétálva letettem a törülközőt és ittam egy kevés vizet.
- Valami előzetes tánctudásod van, vagy abszolút a nulláról kezded? - az évek alatt megtanultam, hogy sohasem lehet tudni, hogy ki mennyire képes táncolni. Míg koreográfusként dolgoztam, jaj de hiányzik néha, találkoztam sokféle emberrel. Talán a legmeglepőbb az a színész srác volt aki két olyan falábbal rendelkezett, hogy faragni lehetett volna belőle. Valamit sikerült elérnem nála, de nem mondanám, hogy könnyű volt és, hogy sok volt.

Ha már lebuktam, megragadom a lehetőséget, hogy tanuljak is valamit. A lány (bemutatkozik, Aria) az én szememben profinak tűnik. Hozzám képest biztosan az. Láttam mozogni, abban nem volt hiba, bár ő most éppen azt mondja...
- Kezdetnek az alaplépések is megteszik- mondom neki- Bár, ahogy én láttam, nincs panaszra okod. Remekül mozogsz. Te biztosan nem vagy kezdő.
Amíg iszik, és leteszi a törölközőjét, én is cipőt váltok. Nem célom összemocskolni a termet, ha már bebocsájtást nyertem. A nadrágom egy egyszerű Adidas alsó, a pólómat lecserélem. Ha reményeim szerint belemélyedünk a táncba, meglehet, hamarosan éppen ilyen izzadt leszek, mint ő az imént.
- Kezdő vagyok. Ismerek néhány lépést, de csak akkor tudok táncolni, ha van, aki vezessen- vonom fel a vállam. - A húgom táncol...- teszem hozzá magyarázatképpen. Megállok tőle 4-5 méternyire, arra várva, hogyan kezdünk. Elmondja, mit kell csinálnom, vagy mutatja? Zenére kezdünk vagy először anélkül? Remélem, nem sülök fel.

Jól esett a dicsérő szó, még akkor is, ha néha magam nem így gondolom, és köszönésképp egy mosolyt megengedtem magamnak a részére. Ennyit megérdemel.
- Kisgyerek korom óta táncolok, valamint mielőtt felvételiztem koreográfusként dolgoztam, még otthon, Angliában. - adtam rövid magyarázatot arra, hogy miért is nem vagyok kezdő. Számomra a tánc mindig is természetes dolog volt, és bár kicsit nehezteltem azon emberekre akik nem tudnak, vagy nem akarnak tudni táncolni, de megvetni ezért nem fogom őket, főleg, ha szándékukban áll tanulni.
A szavai viszont némi aggodalmat keltenek bennem. Egyrészt azért, mert így egy kicsit több dolgunk lesz, más részről pedig azért, mert, hogy ezek szerint nem tudja betölteni azt a szerepet ami a táncban a nemének a velejárója.
- Ez elég... baj. - valahogy sohasem tudtam megtartani a véleményem, vagy azt amit látok. Ezt hívják őszinteségnek, de csak remélni tudom, hogy nem fogok vele valakinek a lelkébe taposni. - A társas táncokban, amennyiben valaki helyesen csinálja, mindig a férfi szerepe a vezetés. Ezért gond az, hogy te perpillanat a másik szerepkörbe tartozol. Természetesen nem vagy veszett ügy, hogy ne tudd megtanulni azt amit tudnod kell. - varázsoltam megint egy mosolyt az arcomra annak érdekében, hogy megnyugtassam és biztassam. Úgysem tudja, hogy mi vár rá ezután.
- Na de akkor kezdjük a legelején. Először is némi nyújtást és bemelegítést fogunk végezni, hisz gondolom nem szeretnéd ha valamid meghúzódna közben. - persze nem csak a szám járt, hanem én is elkezdtem pár alapvető nyújtási gyakorlatot annak érdekében, hogy tudja, hogy mire is gondolok. Természetesen nem vittem túlzásba, hisz kétlem, hogy az enyémhez hasonló hajlékonysággal rendelkezne.
- Rendben. - csaptam össze a tenyereimet, mikor úgy döntöttem, hogy elég lesz a nyújtási gyakorlatokból és ideje nekilátni a munkának. - Egyelőre egyedül fogsz táncolni annak érdekében, hogy megtanuld az alapvető lépéseket. Mondhatni könnyű dolgod lesz, hisz megmutatom, hogy mit kell tenned és csak utánoznod kell azt. - magyaráztam el neki a következő lépést ebben a "tanórában", majd felvéve azt a pozíciót amiben egy férfi kell álljon a lambada alatt, nagyon lelassított mozdulatokkal, ügyelve arra, hogy semmi hirtelen mozdulatot ne tegyek annak érdekében, hogy le tudja másolni, táncoltam kicsit neki.
- Nagyjából ez az amit meg kellene tanulj. Egyelőre zene nélkül. Persze nem várom el, hogy rögtön menjen, hisz most tanulod, és amiben tudok segítek, úgyhogy ne lepődj meg, ha közben megállítalak vagy valami. Amire pedig nagyon oda kell figyelj, az a csípő. - mozgattam meg a csípőmet ismét annak érdekében, hogy vizuális képet adjak a szavaimról, majd kezemmel jeleztem, hogy rajta és az első próbálkozásán a sor. Kétlem, hogy olyan rosszul menne neki, hogyha a testvérével tud táncolni. Meg így aztán biztos büszke lesz a bátyjára a húga, ha meglepi azzal, hogy tud legalább egy lambadát járni.

Sosem a beképzeltségemről voltam híres. És amikor a táncról van szó, rögtön belátom, hogy gyengébb vagyok nála. A húgomtól nyert információk és a vele való gyakorlások lehetővé tették, hogy jobbnak tűnjek másoknál, legalábbis olyanoknál, akik sosem jártak társastáncra, de bevallom, nem nagyon volt alkalmam ezeket másokkal gyakorolni (az egy húgomon kívül). Egyrészt ritka az olyan rendezvény, ahol klasszikus zenére lehet táncolni, és a legtöbb mai csitri nem is értékeli már az effajta zenéket, táncokat. Úgyhogy a tudományommal nem sokra megyek. De erről persze nem beszélhetek egy olyan ember előtt, akinek az élete a tánc.
Mert ezt gondolom. Ez a lány szeret táncolni. Élvezi. Maximálisan beleadja magát. Talán ezért is kötött le annyira, ahogy mozgott, ezért maradtam az ajtóban... És ezért jöttem be, megkérni őt, tanítson nekem is valamit. Szavaival megerősít, hogy képes rá. De még mennyire!
- Tökéletesen egyetértek. De ahhoz, hogy valakit vezetni tudjak, ahhoz feltétlenül szükséges a magabiztosság, nem igaz? - kérdem tőle. Mosolygok rá, hogy elnyerjem a bizalmát. Mintha meghőkölt volna egy kicsit, hogy kezdőnek vallottam magam.
Követem az utasításait, és nyújtó gyakorlatokat kezdünk végezni. Ilyesmiket én is szoktam edzés előtt, úgyhogy semmiféle nehézséget nem okoz. Talán meg is lepem, amikor ráhajolok a két lábamra. Fiú létemre simán tudok spárgázni. A hajlékonyság, a szabad ízületek nagyon fontosak bizonyos deszkatrükkökhöz is.
- Oké- pattanok fel, amikor tapsol, és elmagyarázza, mi a következő lépés. Szerencsém van vele. Lassan és türelmesen mutatja a lépéseket, és nem nehéz követni. Amikor azokat a bizonyos csípőmozdulatokat végzi, akaratlanul és vigyorra húzódik a szám.
- Meg ne sértődj a mosolyomon- emelem védekezőn a kezem magam elé, mintha tartanék attól, hogy csapkodni kezd-, de ez a mozdulatsor nagyon kihívó és erotikus. - Megmutatom neki, mire gondolok, de én közel sem csinálom olyan jól, mint ő. Azért igyekszem. És közben nagyon jól mulatok.

Érdekes felvetés, hogy a vezetéshez szükséges a magabiztosság. Persze, némi szükséges hozzá, de annak tulajdonképp a tánchoz sok köze nincs.
- Bizonyára szükséges, de az, hogy mennyire vagy magabiztos az a jellemedtől függ, nem pedig a tudásodtól. Léteznek emberek akik abban is magabiztosak ami értéktelen vagy amihez nem értenek. - fejtettem ki a véleményemet melegítés közben.
Mondhatni kicsit meglepett a hajlékonysága, bár több, mint valószínű, hogy a hiba bennem van, hisz talán egy kicsit alábecsültem a képességeit. Ez viszont azt jelenti, hogy sokkal könnyebb dolga lesz és nekem is.
- Semmi gond. Már hozzászoktam a pillantásokhoz és az ilyen mosolyokhoz. Különben is, ennek a táncnak az egyik fontos alapja a szelíd erotika. Meg így az elején úgyis tudok még elégtételt venni. - kacsintottam rá, hisz az elején mindenki számára kicsit nehezek a mozdulatok és kívülről nézve amúgy is vicces azt nézni ahogy próbálkozik a lépésekkel.
- Na, a következő lépésben én is beszállok a táncba. - kezdtem bele ismét a magyarázatba, miután megállítottam a szóló produkcióját. Pofátlanul közel lépve hozzá, lévén a tánc nem igazán az ahol jelentősége van a perszonális szférának, egyik lábammal előrébb húztam a jobb lábát, hogy az a lábaim között legyen, majd bal kezét megfogva a derekamra helyeztem azt és jobb kezemmel megfogtam az ő jobb kezét. - Egyelőre továbbra is zene nélkül fogunk táncolni. Úgy is az a lényeg, hogy először megtanulj vezetni egy partnert, addig hiába ugrunk a mély vízbe. A táncban finom mozdulatokkal tudod jelezni a partnerednek, hogy merre szeretnél haladni, vagy fordulni, vagy bármit. Nem kell durváskodni. - folytattam a magyarázatot, ugyanakkor a jobb kezét finoman és gyengéden először előrébb tolva, majd hátra húzva mutattam be neki, hogy mit értek a finom mozdulatok alatt.
- Akkor azt hiszem, hogy kezdhetjük is. Ha bármi probléma, gond, vagy kérdés van, akkor nyugodtan megállhatunk és igyekszem válaszolni rájuk. - mosolyogtam rá és vártam, hogy megtegye a kezdő lépést. Nekem annyi a dolgom, hogy mikor ő elkezd táncolni akkor én is hasonlóan tegyek és lehetőleg létrehozzam a szinkront a mozdulataink között.

Melegíteni kezdünk, és beszélgetni. Kicsit eltér a véleményünk, de ez nem baj.
- Én arra gondoltam, hogy könnyebb úgy táncolni, ha ismerem a lépéseket, és nem csak az ösztöneimre hallgatok. Éppen a tudásom miatt leszek határozott, magabiztos. Tudom, mit kell csinálnom, nem nekem kell kitalálnom... - Ez olyan, mint a deszkatrükkök. Ha valamit begyakorolsz, és megfelelően koncentrálsz, bármikor és bárhol képes vagy megcsinálni. Elég egyetlen pillanat, amikor nem figyelsz eléggé, és a trükk megborul... Buksz.
Szerencsére, a bemelegítés nem okoz nehézséget, könnyedén hajlongok. Némi testmozgást minden nap végzek, főleg, ha deszkázni megyek a katlanba, mert senkinek nem érdeke, hogy lesérüljön. Leginkább a derekam, csípőm szoktam kimozgatni, de a lábam is hajlékony, mondhatni.
A bemelegítés után alaplépéseket mutat. Ezeket tulajdonképpen már ismerem, könnyedén le tudom utánozni, hiszen Hugival is csináltuk már. De a csípőmozgása sokkal kifinomultabb és lazább, mint ahogy valaha is Norától láttam.
Elmosolyodom, ahogy az elégtételről beszél. Szóval bosszúálló? Meglestem, erre szándékosan ingerel? Ó, minő manó! Jobban jártam, mintha hozzám vágta volna a cipőjét!
-Akkor én is ilyen eltúlzott csípőringással csináljam, vagy ez kihagyható?- félrefordított fejjel nézek rá, vigyor a szememben, vigyor az ajkaimon. Szerintem jóban leszek ezzel a lánnyal. Ha jól működünk együtt, talán másra is megtanít, ha megkérem.
Úgy tűnik, nem izgatja magát a csipkelődésemen, szépen haladunk tovább, és rátérünk az együtt táncolásra. Hozzám lép, beigazít, hogyan álljak, hogyan fogjam, beszél, és mutatja közben, mire gondol. Jobb lábam a lába között, egyik kezem a derekán, másikkal a kezét fogom. A bőrének jó illata van, bár elegyedik a verejtékével. Nem kellemetlen, inkább izgalmas. A haja puha és selymes, csak a fejbőrénél nyirkos, de így is szexi. A szeme hatalmas és sötét.
Mozgásra buzdít, és most elnevetem magam, mert egyedül azért mégis más, mint egy lánnyal ilyen szorosan a közelemben. Úgy érzem magam, mint valami kéjenc, aki oda akar dörgölődni az áldozatához.
-Ne haragudj- harapok a számra, hogy visszafojtsam a nevetésemet- Ugyanolyan ütemben csináljam, mint az előbb, vagy kezdjek lassabban?

karakterinformáció

» Aria Croft
» Kapj le! - Louis és Reeven
» Louis & Neile
» Louis és a "nagyhal" (d'Abo)
» Ismerkedés a könyvtárban (Emma és Louis)

Táncolás és leselkedés - Aria & Louis

Táncolás és leselkedés - Aria & Louis

Similar topics

Similar topics