Öregem, ez a költözés fárasztó dolog! Nem gondoltam volna, hogy ennyire... de hát, a csajokért mindent. Úgy tűnik, sikerült beállnom a sorba nekem is, és igába hajtanom a fejem egy nőért... pedig mennyit cikiztem érte Lulukát! Aztán most Bridge miatt (is) ide költözöm. De tényleg jobb, ha közelebb lakunk egymáshoz, és nem hinném, hogy ő közelebb költözne, mármint... oké, az albérlet nagyon kényelmes, de itt van a barinője, akit nem nagyon akar itt hagyni. Meg ítéletidő óta nem szexeltünk, ha ilyen közel vagyok, hátha hamarabb kedvet kap. Tudom, tudom, szemét vagyok, szerintem még mindig csak pasi - és ebből a hozzáállásból lehet következtetni a mai álarcomra.
Berúgom az ajtót, levágom a táskáimat, és visszasétálok az ajtó elé, hogy felvegyem a pizzás papírt, és rendeljek is azonnal. Vajon merre járhat a drága lakótársam? És vajon kell neki pizza? Remélem, hamar előkerül, aztán közli, akar-e enni.

Nos, nem sokat kellett győzködnöm a haveromat, hogy cuccoljon be hozzám a koliba. Én is azért költöztem be, hogy kiszakadjak egy kicsit az otthoni környezetből. Elég hosszú volt a nyár, hogy ráunjak apámra, pedig bírom az öreget, tényleg.
És volt egy másik oka is, bár ezt csak Gabival osztottam meg: Nana chan is a kolesz lakója lesz. Bár a lány egyenlőre még csak haver, szeretném, ha ebből a kapcsolatból valami egészen más sülne ki. És sosem hátrány, ha mellettem van egy olyan tapasztalt fickó, mint Gabriel. Ráadásul nagyok sok tekintetben hasonlítunk is egymásra.
Elsőként vegyük azt, hogy mindketten április bolondjai vagyunk. Mindketten elsején születtünk, és mindketten szeretjük a bolondozásokat. Kissé lököttek vagyunk. Összepasszolunk, hiába van közöttünk négy év.
...
Tudtam, hogy ma érkezik, de direkt az orrára kötöttem, hogy csörgessen meg, ha a koleszhoz ér, segítek neki felcuccolni. Viszket a tenyerem, már nagyon jó volna összecsapni a tenyerünket, és ma azzal fogom kezdeni, hogy elviszem valahova sörözni, megbeszélni vele, amit meg kell. (A csajokról, gondolhatjátok!)
Keringek, mint gólyafos a levegőben, és talán csak azért nem veszem észre, amikor megérkezik, mert valamelyik kiscsaj már megint azt hitte, én vagyok az információs pult. Leráztam, és hirtelen az az érzésem támadt, hogy fel kell mennem a szobámba.
Kettesével szedem a lépcsőket, nem fáraszt ki az emelet, nyeszlett alkatom ellenére elég jó kondiban vagyok. De a deszkázás miatt fontos, hogy ne menjek 60 kg fölé. Sokkal könnyebb úgy trükközni, ha nem kell nagy súlyt mozgatni.
Benyitok, és mindjárt belerúgok egy sporttáskába.
-Hé, öreg, told már ide a segged, had simogassam meg azt is a lábfejemmel!- szólok be neki.

Felveszem a papírt, berúgom az ajtót, elsétálok (feltehetően) a székemig, levágom rá magam, és ekkor megérkezik a drágalátos szobatársam. Majdnem át is esik a táskámon, amiért szimplán képen röhögöm. Még jó, hogy nem kezdtem el hívni a pizzázót.
-Na majd persze, gondolod, lealacsonyodik a seggem a lábfejedig?!- Vágok vissza rögtön, röhögve, persze, de azért még hozzáteszem a poén lényegi részét is a történethez.
-Királyabb helyekhez szokott annál.- Felállok, feltartom a kezem egy pacsira, csak hogy értse is, mire gondolok, meg leessen a poén. Bár le szokott neki, ez a szerencséje, ha nem lenne humorérzéke tuti nem lenne ilyen jó haver.
-Szevasz! Na mi van, csalánra sz*rtál?- Kérdezem röhögve, úgy látom, jót tett a lábfejének a dög nehéz táskám. Aztán kezet is rázok azért vele, majd megint felkapom a pizzázós papírt, és az orra elé tartom.
-Kell valami? Mert én éhen döglök.-

Néha azt mondják, bennem van a hetedik érzék, most is ez történhetett, ahogy a koliban Gabrielre várok, és aztán azt érzem, már megérkezett. Meg kell néznem. felkocogok tehát a szobába, és... Belebotlom a csomagjába.
Nevetve üdvözlöm, nem hagyományos módon. Viszonozza.
- Csak azt ne gondold, a lábam nem tudom megemelni. - Szólok neki vissza, de nevetek én is. Nem lenne Gabi, ha nem akarna visszavágni.
-Akkor menj a Hiltonba, itt magadnak kell törölnöd! - méghogy király hely. Tán azt várja el, polírozzák is, hogy ragyogjon?
Lepacsizunk. Ha anyám hallana és látna minket, csak forgatná a szemét, de én nagyon bírom ezt a srácot. Kedves és vicces fickó, a legjobb párosítás, ráadásul április bolondja, mint jómagam.
- Mondtam én, hogy ez nem a Hilton!- na jó. Az udvari WC-től jobb a helyzet, de a humor kedvéért érdemes felvenni a kesztyűt.
Rendesen is kezet fogunk, a viszontlátás örömére, aztán máris a kezembe nyom valami papírt, arra hivatkozva, hogy kajáljunk.
- A bélférgeidet is hoztad?- forgatom a szemeim. Gabriel a másik olyan pasas (rajtam kívül), aki zabálhat kedvére, mégsem hízik egy dekát se. A papírra nézek. - Pizza? Szuper. Rendeljünk egy családit, és míg megesszük, kidumáljuk a csajokat. Aztán a következőnél a nyarat. Vagy fordítva- rántom meg a vállam. Ledobom magam az ágyamra, és Gabriel barátomat veszem szemügyre.

Elröhögöm magam az újabb beszólásán, és megdörzsölgetem a hasam.
-Naná, őket sose hagyom otthon.- Mondom, majd olvasni kezdem a papírt, és gondolatban sorolom magamnak, mi van.
-Kívánság? Akkor pakolhatunk rá több feltétet, mindenki, amit akar... és lehetne felesbe.- Ötletelek, aztán várom a véleményét, de még eszembe jut valami.
-Vagy hústorony. Azon mindenféle hús van. Inkább legyen ez.- Hiszen ez nem csak négy féle, hanem több, és mind hús! Kell ez nekünk, bélpoklosoknak. Ha benne van, meg is rendelem pillanatok alatt telefonon, aztán felkelve az ágyamhoz sétálok, és arra vágom le magam.
-Öregem, azér' ez a koli nem olyan rossz. Ennél bénábbra számítottam... már mondjuk voltam itt, de akkor inkább Bridgere figyeltem, mint a szoba állapotára.- De valahogy mégse eléggé, mert akkor tuti nem lett volna beteg. Igen, ez még mindig gyenge pont... na de majd most itt leszek, és jól megtömöm. Mint a libákat szokás. Akár lehet liba pipi is.
-Na mi van Nanananával?- Teszem fel a millió dolláros kérdést, énekelve a csaj nevét. Nekem tetszik ez a név, pláne, hogy így dalolhatom, de ezt Bridge sosem tudhatja meg.

Ezt bírom a legjobban Gabrielben. Még alig találkozunk, máris szétröhögjük magunkat egymással. Azt hiszem, ha csak annyit köszöntem volna, hogy szia, abból is valami nagy marhaság kerekedett volna ki. És a másik, amiben javíthatatlanok vagyunk a röhögésen kívül, az a falánkságunk. Képesek vagyunk bármikor, bárhol mérhetetlen mennyiségű kaját magunkba tömni. Jelen esetben pizzára éhezett meg az én kedves barátom.
Gyorsan megegyezünk, milyen pizzát együnk (nekem lényegében mindegy, mert nem vagyok válogatós, ha kajáról van szó), így rendelünk egy családi hústornyot.
- Na ja. Mint mondtam, nem egy Hilton, de a sátortábornál mindenképpen jobb. Bár annak is megvannak a maga előnyei...- Kuncogok. Ő ne tudná? Sátraztunk már együtt néhányszor. Mindig valami gubanc (és röhögés) volt a vége, ha mi együtt csináltunk programot. - Itt legalább van saját fürdőszobánk... -Na, igen, ez hatalmas előny. Arra érzékeny vagyok, hogy mindig tiszta és ápolt legyek.
Szóba jönnek a csajok. Van, amit könnyen meg tudok vele beszélni. Általában meg szoktuk beszélni a csajos dolgainkat, de Nanania eléggé érzékenyen érint, és ettől zavarba is jövök előtte, hiába a legjobb barátom.
- Öregem...- nyúlok zavartan a hajamhoz- az a csaj...! Legszívesebben szétharapdálnám a nyakát, így... nyam-nyam...- nevetve csattogtatom a fogaim- de fogalma sincs, hogy bele vagyok esve. Semmit nem változott a nyáron. Azaz változott, mert most más a haja, de éppen olyan dilis, mint amilyen volt, amilyennek megismertem. Mintha sosem akarna felnőni.
Úgy tűnik, csak elkezdeni nehéz. Beszámolok Gabinak a Nanaiával töltött első napunkról. Friss az élmény, akár mondatonként felidézhetném neki azt a napot, a lényeg mégis az, hogy jó hangulatban csavarogtuk végig a délutánt.
- Szóval, majd a suliban is megmutatom neki, mi merre, nehogy eltévedjen, amilyen kis szeleburdi. Testőre leszek vagy testvére, vagy a fene tudja, micsoda...- vonom meg a vállam. Hogy a pasija legyek, egyenlőre szóba se jöhet, mert Nana chan nem úgy néz rám...
- Beszélj inkább te Breeről. Már régen hallottam felőle. - Szokás szerint terelek, mert szó mi szó, ha Nanaia kerül szóba... Nos... Kissé szétcsúszok. Na. Szívem csücske.

Luluka újra, és újra bebizonyítja, hogy érdemes ráfordítanom a figyelmet, meg a bizalmat. Azért elég megdöbbentő lehet pont tőlem az, aki "mindenki-legjobb-barátja" vagyok, hogy nem bízok nagyon másokban... talán pont ezért. Mert régen egy hatalmas gyökér voltam ennek kapcsán.
-Óóó, de meg ám, pláne csajokkal!- Kontrázok rá megint, meg röhögök is nagyon, ahogy felidézem az emlékeket. abban meg egyetértek vele, hogy jó a saját fürdőszoba... már csak másokat is megkímélni magunktól.
rákérdezek Nanára, aztán azonnal látom is a hezitálását, hogy elevenébe talál a téma, szóval felveszem a megértő jóbarát maszkomat, és úgy nézek rá. Mondjad haver, jobb kint, mint bent!
Röhögök, ahogy mutatja a harapást, aztán meg türelmesen hallgatok mindent. Meg van ez áldva azzal a lánnyal, az meg nem is veszi férfiszámba. Oké, hogy nyeszlett, de süsdmeg legalább jó szándékú! Keresve se találna jobbat, de ki vagyok én, hogy beleugassak? Nem a kutyája.
Miközben meséli a találkozásukat, felkelek, és a hűtőhöz sétálok -kinyitom, de kong az ürességtől, persze közben figyelek rá, de aztán a végére ér, és röhögni kezdek, ahogy felé fordulok.
-Reggel húgom, este...- Nem mondom ki hangosan, csak a csípőmmel imitálom a mozdulatot, amire gondolok, de ez is elég egyezményes nemzetközi jel, mint a felmutatott középső ujj, nem félek én attól, hogy ne értené.
-Hol a sör, mocsok?!- Förmedek rá ál-dühösen, de azér' tényleg van bennem felháborodás, bár az se túl igazi, inkább csak műbalhézok itt a szeszen, pedig tényleg jól esne legurítani.
-Az volt az ígéret, hogy teli tálcával válsz, te, félkegyelmű!- Ordítok rá megint, de aztán elröhögöm magam a kifejezésen, ezen mások is jót szoktak derülni, milyen szavakat tudok használni. Ja, ez is a velejárója a családi birtoknak meg a nemesi vérnek, mit ragozzam még?
Nagyot sóhajtok, ahogy visszasétálok az ágyamhoz, és leülök a végére, a fejemet rázva. Akasztják a hóhért...
-Hátborzongató az egész.- Kezdek bele, feltételezve, hogy hozzá is eljutott már, bulimiával került be a kórházba, és kezelik.
-Ha belegondolok, hogy az én figyelmetlenségemen is múlott... de hát tudod, milyenek a csajok! Mondhatom én, hogy egyen már, összeveszünk, aztán annyi, semmi több haszna nincsen a dolognak. hajthatatlanok a külsőjükkel, áh... jó, mondjuk lehet nem kellett volna Renát dicsérgetnem előtte.- Persze, hogy vétkesnek tartom magam, és nem is kell részleteznem neki se, hogy kire gondolok a névvel, vagy ha igen, akkor az már rég rossz, akkor Luluka haverom sötétebb, mint az éjszaka, hogy még őt se "ismeri".
-De különben nem vittem túlzásba, csak egyszer említettem neki, aztán gondolom rögtön leszűrte belőle, hogy bejön a csaj. De hát most komolyan, kinek nem?!- Tárom szét a kezeimet, de persze egészen más megnézni valakit, és elkönyvelni, hogy aztakutyafáját, meg hajtani egy másik lányért, próbálva elnyerni, hogy megbocsájtson a hibáimért, amiket ellene elkövettem.
-Minden nap bent vagyok nála, kerekedik már, de nem viszi túlzásba. Azt hiszem, az elméjét kéne valahogy megtörni, mert hiába látta az eredményt, még mindig kövérnek tartja magát. Oda kell figyelnem minden lépésemre, minden pillantásomra, minden szóra, minden ugratásra... állandóan vigyázzba állok, amikor vele vagyok, és nem a jó értelemben.- Utalok itt az "állok" fogalmának újbólértelmezésére-félreértésére.

Pár perc és elszállna a rossz kedvem, ha az volna. Egymáson nevetünk, ugratjuk és húzzuk egymást egyfolytában, és a kajarendelés után szóba kerülnek a csajok. Nem a hülye dumával jövök, mi volt a nyáron, nem az érdekli, hogyan táncoltak a nyanyák a hétvégi fellépéseinken.
Nanaiáról beszélek neki, mert ő az egyetlen, aki tudja, hogy szerelmes vagyok abba a lányba. tudom, hogy a hátam mögött kiröhög, hogy ennyire nyúl vagyok a lánnyal szemben, de én legalább megkönnyebbülök, hogy valakinek elmondhatom, így nem nyomja úgy a mellkasomat.
- Mekkora szemétláda vagy!- dobok felé egy párnát, amikor egyértelmű jelzést ad, mire használná Nana chant. Vagy arra céloz, nekem kéne meghúzni őt? De azért értékelem, hogy ilyen szókimondó, és elnevetem magam. Ezzel is csak noszogatni akar, hogy lépjek már tovább, tudom jól.
- Ahova anyád rakta!- mi vagyok én, kocsmáros? Különben is, arra gondoltam, majd lemegyünk valamelyik kricsmibe. Sörözni ott a legjobb, nem egy koleszos szobában. - Alkoholos álmodban, keversz valakivel!- ráncolom a homlokom. Sosem ígértem ilyet.
És hogy tereljem a témát, Nanáról, a piáról (legalábbis egyenlőre), rákérdezek az ő ügyeire. Legutóbb Bree volt műsoron, bár Gabe imádja a csajokat, azok is őt. Tenyérbemászóan helyes képe van, ezt sok lánytól hallottam már. Igazuk van. Azt hiszem, néha visszaél a vonzalmával, de nem én fogok pálcát törni fölötte.
És aztán Bree-ről mesél. Bulimia. Szar ügy. A húgom egyik barátnője ebbe halt bele. Kikészült a nyelőcsöve a sok erőltetett hányástól, és elvérzett. Azt mondták, szörnyű látvány volt.
- Ezt nem értem. Nagyon helyes lány. Még csak nem is kövér!- Valóban fejben lehet a gond. Meg az a sok hülye reklám, amit csak vékony lányokkal forgatnak. Mintha az lenne a trend. Elhatározom, ha egyszer filmem lesz, nem lesznek benne alultáplált szereplők.
- Rena? Az a hosszú, barna hajú? - ráncolom a homlokom. Sulitársunk ő is. Igaz, nem csúnya. De ez mire jó? - Nem kéne felelőtlennek lenned. Ha Breet akarod megszerezni, ne áradozz másik lányról neki. Ezt a lányok félreértik. A húgom is ilyen, hidd el, tudom, miről beszélek.
Aztán hallgatom, ahogy Breeről beszél. Megnyugszom, hogy jó kezekben van. Ha kórház kell, hogy helyre pofozzák, nagy lehetett a baj. Remélem, hogy nem késő, és Bree is észhez tér. Neki is akarnia kell meggyógyulni.
- Mekkora ökör vagy!- vágok a vállába, amikor megint a szexre céloz, pedig a téma nagyon komoly. - Nos, nem tudom, ennek utána kéne nézni. Vagy beszélni a pszichiáterével, ő mit javasol. Akkor működik jól a dolog, ha mindannyian segítünk neki, és nem kerül ellentmondásokba. Segítenünk kell neki. Neked is, személy szerint, még ha csomót kell kötnöd a nyelvedre... és a farkadra...
Komoly vagyok, de Gabe a fontos dolgokat is elhülyüli. Attól félek, a saját életét is elszarja, azért is vagyok vele egy szobában. Így rá tudok nézni a körmére. Időnként rápirítok, hogy tanuljon, és a vizsgák előtt is noszogatom. Bár ő az idősebb, magamat érzem érettebbnek. Na jó, nem mindig, és nem mindenben.
Kopogtatnak, veszem magamhoz a tárcám, abban a tudatban, hogy a pizza jött meg, és nem tévedek. Új arc az ajtóban, Darylre számítottam. Meg is kérdezem, merre van, és leesik az állam, hogy ő lett a tulaj.
- Hű, hallod ez? Darylnek felvitte az Isten a dolgát! Övé lett a pizzázó!

Ha tudnám, mi jár a fejében, rohadjak meg, nyakon vágnám! Tarkón simogatnám egy szívlapáttal... még hogy én meghúznám a csaját? Nem. Ő nevezi a kis húgicájának, nála játszik a reggel húgom este dugom. Ne legyé' gyökéééér má'!
-Jáááj, anyámat inkjább ne is emlegesd, még a végén beállít!- Nézek körbe, mintha ördögök lennének a falra festve, de azért röhögök. De tényleg nem kéne emlegetni. Nem hiányzik...
-Persze, hogy nem kövér!- Háborodok fel, mintha ugyan az ellenkezőjét mondta volna, pedig nem. Egy csónakban evezünk a témában, deh... kemény dió ez.
-Hosszú, barna hajú?! Hülye süsdmeg, hol élsz te?! Az a hosszú barna hajú modell-színésznő, aki megérné az ajtócsapkodást, de egyébként meg elég nagy sztár, a faszija meg énekel...- Értetlenül nézek rá, ne már, hogy nem tud róla többet... öregem, az a csaj híres! Rajta nőttünk fel... na. Értitek. Ez meg itt hosszú barna hajúzza, eszem megáll időnként ettől a kis sügértől. Aztán meg kioktat... úgyhogy fogom a párnát, és nemes egyszerűséggel hozzá vágom.
-Figyelsz te rám, tesó? Most mondtam, hogy EGYSZER említettem neki a csajt... kösz, nincs szükségem leckékre arról, hogy bánjak a csajommal.- Ja, ha valamit, a kioktatást rosszul tűröm. Nem most, nem ebben a témában, nem tőle...
-Süsdmeg annyit mondtam neki, hogy kérdezze meg, akar-e cheerleader lenni. Ennyi. Ebből meg levágta, de azér' ne haragudj, egy csaj nevét se említhetem neki, mert én leszek a hibás? Azért álljon már meg a hullócsillag!- Mondom, mert ne gondolja már ez a kisökör, hogy majd egyedül elviszem a balhét. Meg hogy nem tudom, mi merre hány méter... de semmiből nem tanul látszólag, mert megint kioktat.
-Kösz, Captain Obvious, megadjam anyám számát? Jól megértenétek egymást, ő is jól ért hozzá, hogyan fárasszon le olyan dolgokkal, amikkel magamtól is tisztában vagyok. Felvehetnéd vele a versenyt kioktatás terén...- Célzok arra, hogy kezdem unni. De ha ez se lesz elég, akkor adok neki leckét én meg abból, hogyan szedje fel Nanát. Nem fog neki örülni, de unom a kioktató stílusát, szóval van rá esély, hogy ez következzen... "poénból".
Aztán meg megérkezik a pizza, én még azon pörgök magamban, hogy mióta lett a legjobb haverom ilyen okoskodó kiscserkész, aminek nem örülök, amikor feltesz egy kérdést, amire nem is figyeltem.
-Király! Remélem ad valami pizza+sör akciót!-

Gabe állati, de időnként nem tudom eldönteni, mikor hülyül és mikor beszél komolyan. A célzásainak is több értelmet adok, és nem tudom, melyik az igazi, így néha félreértem. Persze, mindig mindent magamra veszek, és azt hiszem, azért vagyunk még mindig jó barátok, mert ezt is tudom űberelni, kiforgatom, öniróniával sózom, és cinizmussal borsozom. Különben nem is barátok, hanem ellenségek lennénk. Vagy az azért nem?
Néha úgy beszél velem, mintha a csicskása lennék, nem is a barátja, és akkor olyan tabu dolgokkal dobálózom, mint család, barátnő, meg ilyenek. Ezekkel sosem szoktam hülyéskedni, vagy csak nagyon ritkán, mert számomra ezek a dolgok fontosak, ezért így is gondolok rájuk, de.. Gabevel vannak kivételek.
- Megint rosszban vagytok? Mi baja veled? Vagy neked vele? - vonom fel a szemöldököm, bár nem valószínű, hogy ezekbe a dolgokba beavat. Más a viszonya az anyjával, mint nekem a sajátommal. Sosem értettem.
Breeről egyikünk sem gondolja, hogy kövér, a lány mégis bulimiás, és Gabe valami olyasmit mond, ami talán oda vezethetett, hogy a lány ezt gondolta magáról. Nem mondom, hogy Gabe hibája, hogy Bree idáig jutott, de ha tudja, hogy a barátnője ennyire érzékeny a témára, talán óvatosabbnak kellett volna lennie. A szavaimat azonban rosszul veszi le , mintha megbántottam volna. Még a párnát is hozzám vágja.
- Oké, öregem, hátrébb az agyarakkal!- emelem fel a kezeim, megadólag- Meghajlok nagy tudású, tapasztalt Gabe tesó előtt- és néhányszor meghajtom a felsőtestem, így kérve tőle bocsánatot. Most mi a francon veszekszünk? - Add csak meg a számát, majd hozzá megyek sírni, ha nem válnak be a tanácsaid Nanaiával kapcsolatban...- öltöm rá a nyelvem.
Valójában úgy hiszem, az anyja biztos, hogy jó tanácsokat adna, de azt adna az enyém is, ha megkérdezném. De egyenlőre nem akarom. Nem akarom, hogy bárki más is tudja, milyen érzések kavarognak bennem, és anyám nem az a tipus, aki kéretlenül szól bele az életembe, bármennyire érzi is, hogy van valami "zavar" a levegőben.
Talán össze is kapnánk, de éppen időben jön a pizza. Nem vagyok haragtartó, ahogy visszatérek a szobába, már nem is gondolok az iménti feszültségre kettőnk között. Fátylat rá. Lehet, hogy csak megártott a távollét, vagy csak túl érzékenyen érinti, amit Breevel kapcsolatban mondtam. Pedig megszokhatta már, hogy őszinte vagyok. Ami a szívemen, az a számon. Nem mellesleg, azt is tudnia kéne, hogy sosem akartam neki rosszat...
- Na, ha vársz öt percet, szerzek sört- Mintha nem lehetne sör nélkül pizzázni. De talán engesztelhetem egy kicsit, ha már bunkónak tart. Nem vagyok az. Bolond vagyok. És fontos nekem a barátsága.

Jajj ez a kis sügér, mennyire idegesítő tud néha lenni! De azér' csak a legjobb haverom, ezt igyekszem nem elfelejteni... pedig néha nagyon nem úgy viselkedik. Na mindegy.
-Nem vagyunk rosszban, csak tudod... ő az anyám. Nem vagyok az az "anyám a legjobb barátnőm" típus.- Nyilván azért, mert nem vagyok csaj, de ezt már nem fűzöm hozzá inkább.
Bridge témája már bonyolultabb, mert akár mennyire is próbálom az ellenkezőjét bizonygatni, hibásnak érzem magam, de nem gondolom, hogy az én hibám az egész. Nem tudhattam, hogy ilyen komoly önértékelési gondokkal küzd, hogy ha megemlítek neki egy másik csajt, kiakad... oké, Rena ebbe a suliba jár, de amúgy lássuk be, elérhetetlen! Olyan, mintha egy sztárról beszélnék az 5 híres sztár, akikkel lefeküdnék, ha szóba állna velem listámról - talán azért, mert így is van. Sosem kaphatnám meg azt a csajt, komolyan nem kéne pont tőle tartania... szóval a hibámat ott követtem el, hogy nem vettem észre, problémája van, nem ott, hogy más nőről beszéltem neki, szerintem. Én se sértődnék meg, ha Mr. Ötven Árnyalatról, vagy ki a francról kezdene nekem áradozni.
-Dehogy adom, hülye vagy te?! Anyám tabu!- Közlöm ál-felháborodottan, de tudom, hogy nem kezdene vele... na az lenne csak igazán szép húzás, ha kezdene!
-Oké, de ne b***skodj!- Magyarán szólva ne hozzon alkoholmenteset, mert azt csak a homokosok isszák... oké, persze, ezt igazából nem gondolom így, de poén ezzel viccelődni.

Gyakran elgondolkodom, csak nálunk van-e, hogy olyan szorosak a családi kötelékek. A legtöbb ismerősömnél nem így van ez, a szülők, mintha csak púpok lennének az ember vállán. Pedig ki ismer minket a legjobban, ha nem ők? Az extrém helyzeteket leszámítva nem ők azok, akik leginkább a javunkat szolgálják?
Bár oké, Gabenek talán abban igaza van, hogy az anyák hajlamosak beleszólni bizonyos dolgokba, akár kéretlenül is, de még mindig azt hiszem, ha lenne lehetőségem változtatni valamin, biztosan nem az anyám lenne az.
- Oké, vágom!- emelem fel megadóan a kezem. Nem vagyunk, nem lehetünk egyformák, talán így is van ez jól.
Így van ez valahogy a csajokkal is, mert míg Gabe észrevesz más csajokat is, miközben Breevel kavar, nekem valahogy megállt az élet, mióta tudom, hogy kit akarok. Amióta szerelmes vagyok Nanaiába, nem érdekel más lány. Találkozom és beszélgetek lányokkal, időnként szórakozni is eljárok velük vagy a társaságukban, de sosem volt kérdés, hogy nem akarok többet. Itt van ez a Rena is... Nekem csak egy lány a sok közül, az sem hoz lázba, hogy mekkora sztár. Ettől még nem esek hasra tőle.
Röhögök egyet, ahogy csak vele szoktam, amikor azt mondja, az anyja tabu, és nem sokkal később megérkezik a pizza is. Gabenek éppen csak a sör hiányzik hozzá. A kedvében akarok járni, elvégre -ha nem is vallja be- kicsit maga alatt lehet, ezért felajánlom, hogy kerítek néhány dobozzal.
Nem lenne Gabe, ha most nem szólna be.
- Üdítőt a pisisek isznak- alkoholmentes sörére kitalált hülye gondolattársításai sosem voltak a kedvenceim, de már megszoktam őket. Megszoktam Gabet is, bár a nyáron alaposan elszoktam tőle. Kell egy kis idő, míg újra ráhangolódom, de ez nem jelenthet problémát.
Elszaladok a sarki boltba, és egy hatrekeszes sörrel térek vissaza. Alig voltam oda 5 percet, remélem, hogy barátom meg tudott várni, és nem esett neki a pizzának egyedül. Bár őt az ilyen dolgok - közösen enni- nem nagyon hozzák lázba. Hiába, nem vagyunk egyformák.

Nem tudom megérteni Luluka gondolkodását. Mármint annyira idegen tőlem, meg úgy amúgy az egész férfi nemtől, hogy az már fáj. Egy csajjal lenni, és senki másra rá se nézni? Na ne! Ezt a csajok többsége be se veszi, ha így is van (mivel az esetek 99,99%-ban abszolút nem így van), amelyik meg mégis a maradék tartomány, az meg rohadjak meg, ha ugyanígy csinálja. Oké, a csajoknak valamivel nagyobb része képes arra, hogy ha egy pasival van, tényleg rá se nézzen másra (mondjuk 1-2 század százalékkal) de azért ez nem általános. Azok is megnézik a jó pasikat mindenhol, szóval nem kell az álszent duma. Néha Louiról se tudom eldönteni, csak szövegel, vagy tényleg cövekel a lánynál. De jófej leszek, és megadom neki a bizalmat, hogy komolyan gondolja, és ezzel magára süti a legnagyobb lúzer billogot, amit valaha láttam. De a legjobb haverom, szóval tehet egy szívességet, aki ezt fel meri róni neki, és ha már úgyis jó pozícióban van a háta mögött beszélve, akár ki is...
-Ez a beszéd!- vágom rá a válaszára, majd szépen ki is lép az ajtón, és ezzel magamra hagy a gondolataimra. A minimum, hogy megvárom, ezt rohadtul belém verték, hogy ha valakivel eszem, együtt kezdjük el... a mi családunkban fontos az illem, meg a protokoll. Szóval elvágódok az ágyamon a hátamra, és agyalni kezdek Bridge-en. Jó lenne már látni, fura lesz ilyen közel lakni hozzá... egy karnyújtásnyira. Fura, de azt hiszem, egyben rohadt jó is. Így jobban oda tudok rá figyelni, hogy ne hajszolja magát túl annyira, és lesz kivel levezetnie a feszkót, ha értitek, mire gondolok.
Lulu nem marad soká, és kellő mennyiségű szesszel tér vissza, szóval fel is kiáltok, amint belép (Héééé!) és felpattanok, hogy elvegyem tőle a nehéz súlyt. Milyen lovagias lettem. Vagy szomjas inkább. Ki is menekítek egy sört magamnak, megvárom, hogy hasonlóan tegyen, majd sörnyitó híján az asztal szélén nyitom ki az üveget.
-A kollégista életre!- emelem fel az üveget, majd az övé felé billentem, mintha koccintani akarnék, de mielőtt összeérhetnének a nyakak, visszahúzom, és még egyszer felkiáltok.
-Meg Bridgere és Nanára!- Odakoccintom tényleg az üveget, most már ihatunk, meg is húzom jól a nyakát, aztán rárabolok a pizzára.

Hosszú volt a nyár. Sokat voltam az öregek között, vagy tudja a fene, de nehezen hangolódom rá Gabe-ra, amit ő is észrevesz, és mintha szórakozna rajtam. Nem mondanám, hogy érettebbnek érzem magam nála, és bizonyos dolgokban ezt teszem felelőssé az egyet nem értésünkben, de vannak dolgok, amiket egészen máshogy kezel ő, mint én. Számomra fontos, amit csinálok. Igyekszem szívem-lelkem beleadni, ha igazán érdekel valami. És így van ez a szerelemmel is... Hogyan engedhetném meg magamnak, hogy más lányokkal cicázzak, ha érdekel valaki? Hogyan tudnám bizonyítani a hűségemet, az elkötelezettségemet, ah közben jobbra-balra kacsingatok? Hiteltelen lennék. De ez csak az én véleményem, tudom, hogy manapság a fiatalok nem így működnek, hetente váltogatják a "komoly" kapcsolataikat. Nekem ez nem menne. Különben is, tudom, hogy mit érzek, és azt is, ki iránt érzem. Mindaddig, amíg konkrétan el nem utasít, én abban a hitben ringatom magam, hogy egyszer majd összekötjük az életünket... és az kitart majd, amíg meg nem halunk.
Megérkezik a pizza, és nagy kaland, de nincs hozzá sör, pedig a haverom el sem tudja képzelni a pizzát sör nélkül, ezért csicskás módjára elszaladok és veszek. Nem kerül semmibe, pláne nem fáradtságomba, mert Gabe-ről van szó. Akárki kedvéért nem szaladgálnék. Legjobb barátja is csak egy lehet az embernek (bár arról nem teljesen vagyok meggyőződve, hogy Gabe is így gondol rám.)
A pizzaevéssel megvárt, de alig lépek be az ajtón, máris szedi ki az üveget a kezemből, hogy aztán az asztal szélén üsse le a kupakot. Hülyeségben nem lehet lemaradni Gabe mögött, bánázok egy kicsit, míg leszedem a kupakot, de végül sikerül. Aztán összekoccintjuk az üvegeinket.
- A koleszra! És a csajokra! És a koleszos csajokra!- hátha így lazábbnak tűnik ez az egész korábbi beszélgetés.
Meghúzom a söröm, és szinte azonnal böfögnöm kell.
- Gabe...- mondom ki a nevét böffintés közben, és jót röhögök, mert ilyen tisztán még sosem sikerült. Aztán a barátomhoz hasonlóan rácsapok a pizzára, hogy ne legyen üres a gyomrom. Nagy gáz lenne, ha úgy söröznék be. A szó szoros értelmében. Gázok így is lesznek... Erről egy régi vicc jut eszembe, és nem tudom, Gabe ismeri-e. Ő mindig fogékony volt az effajta humorra, hát elsütöm, hátha röhög egy jót.
- Te, Gabe, tudod-e, miért van a fingnak szaga?- meghúzom ismét az üvegem, ennyi időt adva neki, hogy válaszoljon. Ha nem tette meg, én leplezem le a nagy titkot. - Azért, hogy a süketek is tudják élvezni!
Nem bánnám, ha vidámabb témákra eveznénk. Mert addig, amíg röhögünk, nincs lehetőségünk vitatkozni. Ez most nem hiányozna.

Szerencséje van, hamar visszamászik az ellátmánnyal. Addig meg, amíg várok, agyalok, Bridge-en, meg azon, milyen fura lesz koleszosnak lenni. Még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez volt a legjobb döntésem... mármint simán közölhettem volna otthon, hogy fizessenek egy albérletet, vagy vegyenek egy lakást. És sokkal nagyobb királyság lenne a saját lakásomban lakni, csak hát ahhoz nincs olyan közel a szőkém. Szóval először őt kell még jobban becserkészni, aztán majd átköltöztetem a lakásba. Problem solved...
Megérkezik minden és mindenki a jó hangulathoz, én meg röhögök ezen a majmon. Néha annyira túlkomolykodja magát, vagy inkább ezt akarja elhitetni, csak velem nem tudja.
Koccintunk, zabáljuk a pizzát, aztán meg elsüt egy olyan poént, amire már csak már röhögnöm kell.
-De állat vagy!- röhögök tovább, mert ezt még nem ismertem, de jó poén. Aztán meg tömöm tovább két pofára a kaját, felváltva húzom hozzá a sört.
Amikor meg ezt befejeztük, én a magam részéről elkezdem kipakolgatni a cuccaimat, hogy úgy tűnjön már, itt lakom. Nem vittem túlzásba, majd ha még szükségem van dolgokra, akkor elhozom azokat otthonról, első körbe nem terveztem olyan nagyon kicicomázni ezt a helyet, amúgy se vagyok csaj.


//Kösz a játékot! //