Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Szer. Máj. 06 2015, 18:44

A mai nap is dög unalmasan telik. A neten semmi újat nem találok apa ügyéről, így a számat elhúzva nyomom ki a telefonomat, majd teszem el a zsebembe. Sóhajtok egyet, aztán a férfi mosdóba megyek, hogy kezet mossak. A tükörben megigazítom a hajam, valószínűleg a szél borzolta össze. Az ingem meg a zakóm is megigazítom - nem érdekel, hogy meleg van, attól még illik jól kinézni-, aztán kiindulok. Megakad a szemem az ajtó belsején a véradást hirdető plakáton. Az órámra pillantok és rájövök, hogy ez pont ma van.
Hetek óta reklámozzák, hogy véradás lesz, menjünk vért adni, nem is értem, hogy ment ki a fejemből. Ebony is akart jönni, de a liszt érzékenysége miatt én ezt nem véltem jó ötletnek. Persze megígértem neki, hogy rákérdezek és ha azt mondják rendben van, akkor ő is jöhet. Bár nem értem, mi ez a nagy lelkesedés a részéről. Lehet csak a barátnői miatt van. Mindegy. Engem abszolút jó szándék vezérel. Amennyire tudom egészséges vagyok és semmi akadálya, hogy vért adjak. Igaz, még soha nem csináltam ilyesmit, de nem lehet nagy szám. Legalábbis, amíg elérek a véradást lebonyolító teremig addig így gondolom. Aztán eljut a tudatomig, hogy vér... az én vérem, amit majd valaki megkap. Az a valaki valószínűleg beteg és haldoklik. Mielőtt tovább gondolnám, benyitok a terembe és szétnézek. Nincs tömeg, amit elsőre furcsának vélek, aztán rájövök, hogy most zajlanak a zh-k a vizsgák, mindenki őrülten elfoglalt, nyilván nem a vérüket osztogatják.
Megköszörülöm a torkomat, hogy észrevegyen, akinek észre kell vennie, aztán belépek és becsukom magam mögött az ajtót.
- Jó napot! Itt van a véradás, ugye? - kérdezem, miközben próbálom felmérni a terepet. Egy asztal, székek, paravánok, mindenféle izék. Jó, én ehhez nem értek. Nem is igazán érdekel. Inkább megvárom, amíg megmondják mit csináljak.
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Szer. Máj. 06 2015, 22:21

Az első véradási nap nem várt sikerrel zárult a főiskolán, így arra gondoltunk, meg lehetne ismételni, akár három havonta, amíg le nem törik ez a tendencia. Vérre végülis mindig szükség van. Az egyetlen dolog, amit a kórház vezetősége nem vett figyelembe, hogy a főiskolának is van egy belső rendje, és a vizsgaidőszak nem éppen a legideálisabb egy ilyen esemény lebonyolítására. Nem elég, hogy az oktatók a diákok vérét szívják, még mi is éppen akkor megyünk oda?
Meg sem lepődök, hogy lényegesen kevesebben vannak, mint legutóbb. Akkor a délelőtt folyamán csaknem százan jöttek el, most alig harmincan. A kolleganőm unottan olvas egy könyvet, én a telefonomon pötyögök valami üzenetfélét Sebastiannak, hogy ha lesz egy kis szünete, találkozzunk valahol... Ha öt perc, legalább akkor is látom, és nem kell estig várnom rá. Tíz óra még olyan soká lesz! Aztán Reeven jut eszembe, ma még őt sem láttam, de tudja, hogy itt vagyok, remélem, legalább benéz.
- Jó napot!- fordítom a fejem a belépő fiatalember felé. Jelenleg ő az egyetlen paciens, egy fél percet sem kell várnia.
- Igen, jó helyre jött!- szólítom meg udvariasan és felállok, amikor közelebb ér.
- Amelia Simeon vagyok.
Megvárom, hogy bemutatkozzon. Ha nem teszi, várok egy kicsit, aztán megkérdezem:
- Volt már valaha véradáson?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Csüt. Máj. 07 2015, 09:42

Nem tudom eldönteni, hogy megnyugtató vagy inkább frusztráló, hogy jó helyen vagyok. Bár a hölgy kifejezetten csinos, ha így veszem, akkor jobb helyen nem is lehetnék. Nem mintha flörtölni akarnék egy ápolónővel. Vagy tudom is én micsoda. Ennél azért komolyabb szándékaim lesznek, ha találok egy olyan lányt.
Mivel elvileg megtaláltam a helyet, amit kerestem bezárom az ajtót, aztán közelebb lépek az engem üdvözlő nőhöz.
- Remek - mondom és még mindig a helyiséget vizsgálom, de azért illedelmesen kezet nyújtok és bemutatkozom én is - Edgar Winters.
Persze ez nyilván csak formalitás. Nem valószínű, hogy érdekli a nevem. Ettől függetlenül szimpatikus, hogy illedelmes. A másik nő a helyiségben szinte tudomást sem vesz rólam. Elmotyogott valami halk köszönést, de nem igazán tudom, hogy valóban nekem szólt-e, így ezt figyelmen kívül hagyom és Ameliára figyelek, aki velem szemben áll. A kérdésén egy pillanatig elgondolkozom, magam sem értem miért. Aztán megrázom a fejem.
- Nem, még nem.
Válaszolok végül és nyelek egyet. Ez az a pillanat, amikor még sarkon fordulhatok és szép napot kívánva leléphetek? Mert akkor azt hiszem lecsúsztam róla. Egyébként sem kéne gyávának lennem. Az egész egy tűszúrás, semmi extra. Nem is értem, miért kapcsolom össze az egészet a halállal. Én biztos nem halok bele, valaki mást is megmenthetek. Tiszta pozitív.
A belső csatát önmagammal pillanatok alatt rendezem le. Bátor vagyok, nem futamodok meg egy ilyen apróságtól. Elvégre sokkal rosszabbakon is túl vagyok már. Momentán nem jut eszembe egy sem. De tudom, hogy így van.
- Szóval, mi fog történni? - érdeklődöm, ha már bevallottam, hogy nem voltam soha, akkor szívesen meghallgatom a felvilágosítást. Annak ellenére is, hogy van elképzelésem a dologról. De kellemes a hölgy hangja. Szívesen figyelek rá.
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Pént. Máj. 08 2015, 15:30

Nem túl szerencsés, de a kórház vezetőinek utasítása szerint éppen vizsgaidőszakban jöttünk ki a Főiskolára, hogy véradást bonyolítsunk le (ezt a korábban bevált séma szerint meg is hirdettük), de az érdeklődés jelenleg nem olyan mértékű, mint vártuk. Egy fiatalember mégis betéved, mosollyal üdvözlöm és bemutatkozom neki. Kezet nyújt, és ő is bemutatkozik. Első benyomásra udvarias, kedves fiatalembernek tűnik. És nagyon kíváncsinak.
Mielőtt beszélgetni kezdenénk, hellyel kínálom. Én is leülök.
- Természetesen minden kérdésére választ fog kapni, de először nekem kell feltennem néhány kérdést. Ki kell töltenie egy kérdőívet, át kell esnie egy orvosi vizsgálaton, történik egy előzetes vérvétel, hogy kiderüljön, egyáltalán alkalmas-e donornak, illetve felmérjük, tisztában van-e ennek következményeivel. Ha minden rendben, sor kerülhet magára a véradásra..., egy alkalommal kb 4-4.5 dl vért bocsájtunk le. Az egész procedúra kb fél óráját fogja igénybe venni. Kezdhetünk?
Ha beleegyezését adja, bele is kezdek.
- Szükségem lesz egy a személyazonosságát igazoló okmányra. Lehet ez igazolvány, jogosítvány, diákigazolvány, társadalombiztosítási kártya...
Ha előkeresi a megfelelő iratot (iratokat), folytatom tovább. Ellenőrzöm benne az életkorát, és feljegyzem egy papírra az alapvető adatait.
- Meg kell mérnem a testsúlyát, vérnyomását, testhőmérsékletét- nem csak beszélek, meg is teszem, amikről beszélek, hacsak nem tanúsít ellenállást (remélem, nem teszi). Az adatokat az adatlapján rögzítem.
Monica közben észrevette magát és elment telefonálni. Az orvosunk valahol a büfében tölti az idejét (vagy diáklányokat hajkurász).
- Tud valamilyen krónikus betegségről vagy anyagcserezavarról, ami Önnél vagy a családjában már előfordult? Allergiás valamire? - kérdezem Edgart.

_________________
Amelia


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Máj. 20 2015, 17:49-kor.
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Szer. Máj. 20 2015, 09:00

Ez a véradás egyre bonyolultabb. Mondjuk, nem tudom miért gondoltam, hogy csak jön az ember meg megy, de valahogy amiket felsorol a hölgy az komplett kivizsgálásnak tűnik, ennyit a házi orvosom nem szokott csinálni az éves ellenőrzésén. Lehet ki kéne rúgatnom?
- Persze - bólintok végül a kérdésre és az órámra pillantok. Mivel azt mondta fél óra, gyors számítást végzek, hogy mikor végzünk és megállapítom, hogy az tökéletes. Ha picit hosszabb sem baj, tehát nyugodtan követem Ameliát az asztalhoz, közben előveszem a pénztárcámat és kiveszem belőle a személyigazolványomat, a diákomat, meg még két másik kártyát, amin ott a fényképem és az adataim.
- Választhat - mosolygok rá, aztán feltolom a hüvelykujjammal a személyit, szerintem az a legmegfelelőbb - Ezen még felismerhető is vagyok... - állapítom meg, ahogy a fényképet nézegetem. Utálom ezeket az igazolványokat, valahogy mindig sikerül úgy képet készíteniük az emberről, hogy potenciális bűnözőnek tűnjön. De az említett iraton még tényleg viszonylag normálisan nézek ki. A többit szépen el is teszem.
Figyelem, miket ír fel, aztán amint visszakapom a kártyát azt is a pénztárcámba teszem.
- Akkor előbb leveszem a cipőmet... - mert hát fura lenne, ha abban mérne. Bár ha azt mondja nem kell, nem fáradok, de nekem szimpatikusabb lenne lábbeli nélkül. Lehajolok kibontom a cipőfűzőt, meg is lazítom majd kibújok mind a kettőből és felállok a méregre. Próbálom meglesni, hány kilót mutat. Aztán jut eszembe, hogy a zsebemben ott a tárca, kulcsok, meg a telefon is. Ki is veszem az utóbbit, és felmutatom - Ezt nem kellett volna letennem?
Érdeklődöm mert nem tudom mennyire kell neki pontos adat. Persze ruhában már nem pontos, de azért nem vetkőznék le teljesen egy vérvételhez.
A vérnyomás méréshez lekapom a zakómat, kigombolom az ingem ujját és felhajtom, ha csak máshogy nem rendelkezik. Aztán jöhet a testhőm. Szerintem teljesen normális lehet az is. Egyébként érdekelne, miért van szükség a testtömegemre, ha a magasságom nem kell... azt így is látja, hogy nem vagyok se kórosan sovány, se túlsúlyos, de feltételezem, hogy tudja, mit csinál.
- A húgom lisztérzékeny, másról nem tudok - felelem, aztán eszembe jut, hogy Ebonyt is érdekelte a dolog, így ideje, hogy kérdezzek - Az baj? Mármint a lisztérzékenység?
Kérdőn nézek a hölgyre és várom a választ, meg a következő lépést.
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Szer. Máj. 20 2015, 18:28

Szimpatikus fiatalember téved be a véradás helyszínére. Éppen nincs sor, egy lány nem sokkal őelőtte ment el, szóval minden ágyunk szabad. A bemutatkozás és a kezdeti kérdések után lényegében belekezdünk az alkalmassági vizsgálatba. Megmosolygom, amikor válogat az igazolványai között. Mintha számítana, hogyan néz ki egyik vagy másik fényképen. Csak egy pillantást vetek a képre és aztán rá. Szerintem jó kép, de ő tudja. (Vagy éppen azért ezt adta oda, mert ezt tartja jónak?)
Megmosolyogtat, hogy leveszi a cipőjét. Ezzel az erővel levehetné a zakóját is, meg a...
- Tudja, valaki csak bemondja a súlyát, mert nem hajlandó felállni a mérlegre. De ha pontosan tudni szeretné, hány kiló, alsónadrágig is levetkőzhet...- mondom mosolyogva. Engem ugyan nem hoz zavarba. (Különben meg ránézésre meg tudom saccolni, hány kiló)
- Magasságmérőt viszont nem sikerült hoznunk. Megmondaná, hány centi magas?- kérdezem, amikor újra leül az asztalhoz. Saccom most is van.
A kérdőív egyébként másodpéldánnyal készül. Az eredeti marad a kórházé (a vérellátó szolgálaté), a másodpéldányt a véradónak (donornak) szoktuk odaadni, hogy ő is nyomon követhesse, miféle vizsgálatokon és milyen eredménnyel esett át. A profik már hozzák magukkal a következő véradásra az ilyen kérdőíveket, így azonnal látjuk, ha van valamilyen eltérés...
Edgar BMI-je, azaz a testtömeg indexe megfelelő. (Arányos a súlya a magasságával). A vérnyomása tankönyvi, láza nincs, fertőző betegsége nincs, allergiája csak a testvérének.
- Nem, a lisztérzékenység nem kizáró tényező. Ő is szeretne vért adni?
Lefertőtlenítem az eszközöket, amiket használtunk, miközben beszélgetünk.
Bár nem említette, hogy a testvére fiú vagy lány, illetve hogy hány éves, a lisztérzékenység (ami a vékonybeleket érintő gyulladásos, autoimmun betegség) nem kizáró tényező.
- Ha a testvére elmúlt már 18 éves, és több, mint 50 kg, ő is szóba jöhet, mint donor, de a vizsgálatokon ugyanúgy át kell esnie, mint ahogy most Önnek. Az orvos majd meghallgatja a szívét és a tüdejét, belenéz a szájába, megtapogatja a nyirokcsomóit. Ha minden rendben van, ujjbegyből vért veszünk, abból megnézzük, hogy milyen a vér összetétele, jó-e a zsíranyagcseréje, van-e fertőző betegsége, illetve, hogy milyen vércsoportú. Ha minden rendben, akkor történik maga a véradás. Ahogy már említettem, akkor 4-4.5 dl vért szoktunk lebocsájtani. ha Ön ezekkel egyetért, akkor alá kell írni a beleegyező nyilatkozatot, amelyben Ön arról is nyilatkozik, hogy a  vérét alkalmasnak tartja arra, hogy betegeknek beadják gyógyítási célból, illetve hozzájárulhat, hogy adatai a Vöröskereszt nyilvántartásába kerüljenek, kizárólag donortoborzás céljából.
Az adatlapon megmutatom neki a megfelelő rublikákat, amiket alá kell írnia, időt hagyva neki, hogy átolvassa őket gondosan.
- Szed valamilyen gyógyszert rendszeresen? Dohányzik? Fogyaszt alkoholt? - ezek már csak a rutin kiegészítő kérdések. remélem, mire végzünk, az orvosunk is megjelenik.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Csüt. Máj. 21 2015, 13:05

Oké... ez övön aluli volt. Pislogok kettőt, hogy ezt most mennyire gondolta komolyan és erősen győzködöm magam, hogy nem pirulok el. Félre értés ne essék, nem vagyok kifejezetten szégyellős vagy ilyesmi, csak első találkozáskor kevés nő tesz ilyen kijelentéseket. Amúgy nem lennem ellenemre, ha ő is levetkőzne, még tetszene is.
- Nem szeretném zavarba hozni - mondom végül kellő magabiztossággal és ruhástól méretem meg magam. Elvégre a ruháim nem olyan nehezek... A magasságom meg nem mérik. Ez jó pofa. De hát csak bólintok. Mit lehet tenni? Szerintem kérhettek volna amúgy, biztos van az egyetemnek, de nem fontos.
- Legutóbb még 180 centi voltam - felelem, aztán figyelem, ahogy szépen felkerül minden adat a lapra. Közben meg persze válaszolgatok a többi kérdésre és kérdezek én is.
- Még nem tudom. De igazából ő említette, hogy lesz véradás, szóval feltételezem, hogy igen - válaszolom könnyedén, aztán figyelek tovább és bólogatok. Elmúlt tizennyolc, sőt már huszonegy is. Azt mondjuk nem tudom hány kiló, sosem kérdeztem, nekem teljesen normálisnak tűnik, de majd továbbítom neki az infókat és akkor eldönti, hogy szeretne-e jönni vagy sem.
Egész hosszú listát kapok arról, hogy mi minden fog még történni. Meg is lep, hogy ennyi minden kell egy véradáshoz. Az ember azt gondolná, hogy csak leül és lecsapolják, aztán megy tovább. De ha nem, nem. Én ráérek.
- A-s. Mármint a vércsoportom - vetem közbe, mert ha már ezt tudom, akkor ennyivel kevesebb dolguk van. Vagy nem? Mindegy én csak segíteni szeretnék, aztán majd kiderül.
- Rendben - felelem, mert hát egyáltalán nem hangzik vészesnek a dolog. Igaz, most, hogy belegondolok az a 4-4.5 dl az több mint egy dobozos üdítő. De azt is tudom, hogy bennem jóval több vér van és hogy nem vennének le ennyit, ha ez gondot okozhatna.
Elveszem a papírt és átfutom. Mivel mindent rendben találok, odakanyarítom az aláírásomat a megfelelő helyre.
- Ez a donortoborzás mit takar? - érdeklődöm, azt a részt még nem jelöltem be, nem is hagytam jóvá, de ha olyasmiről van szó, beírhatnak. Nem vagyok önző. Annyira.
- Nem, nem. Egyik sem. Néha iszom, ha olyan az alkalom... Születésnap, szilveszter... ilyesmik - felelek, mert hát így van. Nem bírom túl jól az alkoholt, így nem is gyakran élek vele. A dohányzás meg sosem vonzott. Van akinek ez fura, de ez van.
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Kedd. Máj. 26 2015, 22:11

Edgar szimpatikus fiatalember. Biztos neki is megvannak a maga kis hóbortjai, mint mindenki másnak. Az egyik például az lehet, hogy súlyt mérni csak cipő nélkül lehet, kiürített zsebekkel. Van olyan belgyógyászunk, aki mindig alsónadrágra/fehérneműre vetkőzteti a betegeit és úgy kell őket megmérni. A ruha nem szokott sokat csalni, kivéve télen, de az más tészta. Én csak azért említem meg a fiatalembernek a vetkőzés lehetőségét, mert talán pontosan kíváncsi a súlyára.
- Köszönöm a figyelmességét, de ennyivel nem lehet zavarba hozni- válaszolom komolyan, érezze, hogy nem provokálom. Nővér vagyok, a munkám része, hogy olyan dolgokat is természetesnek fogadok el, ami esetleg mást megpirongat. (Bár ha tudnám, hogy szívesen látna ruha nélkül, zavarba hozna.)
Edgar végül ruhában áll a mérlegre. Bejegyzem a súlyát. Nagyon ciki, és látom, őt is meglepi, de magasságmérőt nem sikerült hozni (és eszembe nem jutott, hogy az egyetmtől kérjek, bár az anyagbeszerzés nem is az én feladatom volt).
- Oké, 180 cm- kb ennyinek saccoltam.
Szóba kerül a lisztérzékeny testvére, és arra buzdítom Edgart, küldje el őt is. Ha van valami kizáró tényező, úgyis kiderül a személyes interjú alatt, vagy az orvosi kivizsgálás alkalmával.
Edgar először van véradáson, és úgy tűnik, csak felületesen olvasta át a plakátot (ha egyáltalán megtette), mert azon rengeteg olyan információ szerepel, amire most rácsodálkozik.
- Kevés ember ismeri a vércsoportját- nézek rá elismerően, de ez nem menti fel az alól, hogy egy gyors vércsoporttesztet is elvégezzünk rajta. Három csepp vér kell hozzá. Ez igazán semmiség, és -mivel első véradásról van szó- ezt kötelező elvégezni. - Ha legközelebb magával hozza majd ezt a dokumentumot, vércsoportmeghatározásra már nem lesz szükség, de ahhoz, hogy bekerüljön a nyilvántartásba és fel tudják használni a vérét, feltétlenül szükséges. Kapilláris vérvétel történik, azaz csak az ujjbegyét szúrjuk meg hozzá- magyarázom neki türelmesen.
Amikor a rutin kérdésekkel megvagyunk, és meggyőződöm róla, hogy tisztában van vele, mit vállal, elé tolom a papírokat, amiket alá kell írnia. Újabb kérdéssel szembesít, de könnyedén válaszolok rá:
- A donortoborzásnak akkor van jelentősége, ha a vérbank kifogy a vérből, és valakinek életmentő szüksége van rá. Ha például a recipiens (befogadó) vércsoportja éppen A-s, mint az Öné, és az Rh faktora is megegyezik, akkor behívhatják telefonon. Ez azonban nem jár kötelezettséggel, bármikor mondhat nemet. A véradás szigorúan önkéntes.
A szokásairól még nem kérdeztem (alkohol, nikotin), bár ránézésre azt mondanám, egyikkel sem él. A bőre tiszta, az ujjai és körmei nincsenek elszíneződve, a lehellete sem árulkodik, hogy nikotinnal mérgezné magát. A feltételezésem megint beigazolódni látszik.
- Kávét fogyaszt?- újabb kérdés. A drog kényesebb téma szokott lenni, bár az ő esetében valószínűleg negatív lesz a válasz. - Drog?- Elnézést kérve nézek rá. Nem én találtam ki a kérdőívet.
- Mikor evett és ivott utoljára?- lényegében ez már az utolsó kérdéseim egyike. A többi majd az orvos feladata, addig én előkészítek a gyorstesztekhez. Ha minden stimmel, kezdődhet is a véradás. Edgar eddig tökéletes alanynak tűnik. Egészséges (és értelmes), könnyű vele együtt dolgozni.
Jön az orvosunk, aki bemutatkozik Edgarnak, majd megejti a szükséges vizsgálatokat és mindent rendben talál. Jöhetnek a gyorstesztek (a kapilláris vérből), ennek 5 perc alatt megvannak az eredményei.
//Meg kell várnom a válaszodat, csak ezután haladhatunk tovább//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Csüt. Máj. 28 2015, 15:16

- Pedig reménykedtem! - mondom majd nevetek egy kicsit kínos ez az egész. De őszinte lehetek, nem? Na mindegy. Az önbizalmam elég nagy, de azért nem hiszem, hogy bárkit zavarba hozna a megjelenésem alsónadrágban rajtam kívül. Elvégre a strandon is hasonlóan kevés ruha van az emberen ott pedig természetes. S továbbra is fent tartom, hogy nővérként egész bizonyosan többet látott már, mint amennyire kíváncsi lennék.
Túl esünk a mérésen. S megnyugodhatok - bár nem volt kétségem - nem híztam meg az elmúlt napokban.
- Egyébként, ezek a mérlegek, hogy működnek? Ezt sosem értettem... - kérdezem meg, miután leszállok a mérőszerről. Mert ezek olyan furák, főleg a mai világban, amikor mindenki elemes ketyeréket használ. A mi mérlegünk otthon csak kiírja, hogy mennyi a tömegem. A magasságom kapcsán már bíznak benne, s számomra ettől a dolog kissé komolytalanná válik. Persze tudom, hogy nem az ő hibája, hogy nincs mindenük, mégis furcsa.
- Ez igaz. De édesanyámnak ez fontos. A szülőföldjén nagy jelentőséget tulajdonítanak a vércsoportnak, így nálunk ezt kötelező ismeretnek számít - felelek a vércsoport kapcsán. Valóban sokan nem tudják. Nekem meg kiskoromban a bemutatkozás része volt. Legalábbis ha koreai körökben mozogtunk. Akkoriban még jártunk egy ilyen közösségbe. De aztán valahogy alább maradt. Meglettek a saját barátaim. Anya meg persze tud már nélkülünk is menni, találkozni a barátnőivel... De nekem is feltűnt, hogy a legtöbb ismerősömnek fogalma sincs, mi a vércsoportja.
- Egyébként nem lenne célszerűbb, ha mindenki tudná? Vagy annyi időt azért nem spórolnak vele? - érdeklődöm tovább, ha már van itt valaki, aki jártas ezekben a témákban miért ne tenném. Kíváncsi természet vagyok alapvetően is. Ez pedig tulajdonképpen érdekes is.
- Értem - bólintok és meg is jegyzem, hogy a papírt elteszem. Az ujjam meg megszúrják majd. Önkéntelenül is lepillantok a kezemre, megmozgatom picit az ujjaimat és azon gondolkozom, vajon marad-e majd nyoma, de csak egy másodperc az egész, aztán már a lapot tanulmányozom, amit alá kell írnom. S természetesen újabb kérdés is felmerül bennem.
- Világos. Ez esetben nem látom akadályát... - mondom és aláfirkantom a papírt beikszelve, hogy hívhatnak. - A telefonszámom hova kell írni? - pillantok a hölgyre, mert azt eddig nem kérdezte, márpedig ha jól értem, akkor kell az is. Aztán biztos csak én vagyok figyelmetlen és majd kiszúrja a szemem a telefonszámot kérő rubrika. Válaszolok még pár kérdésre és kapok újabbakat is.
- Ritkán - vágom rá, mert tényleg nem élek kávéval. Persze, ha megkínálnak elfogadom. Vizsgaidőszakban kicsit talán több is lecsúszik, de a napom indításához nincs rá szükségem, mint a legtöbb embernek. - Tessék? - kérdezek vissza meglepetten, ahogy a drogot említi, aztán feleszmélek, és megrázom a fejem. - Ez még eszembe sem jutott. De nem. Köszönöm. Nincs szükségem olyan szerekre - felelem végül és remélem ez elég meggyőző. Bár feltételezem, úgyis ellenőrzik majd ezt is a véremen. Elvégre bárki mondhatja, hogy nem él ilyesmivel. Én mondjuk őszinte vagyok. Megmondanám, ha... De nincs mit ugye.
- Reggel 8-kor reggeliztem... Aztán nem is tudom... - az órámra pillanatok. - Dél körül ittam egy menta teát... az nem most volt...
Igaz annyira nem is régen, 2-3 órája. Nem tudom ez mennyire kizáró tényező. Ennem is kellett volna már, most, hogy belegondolok. De talán jó, hogy nem tettem, mert dereng, hogy Ebonynak is mindig éhgyomorra volt vérvétele, amikor a betegségét ellenőrizték.
Ekkor jelenik meg egy orvos szerű alak. Aki be is mutatkozik, mint az orvos. Felállok, hogy kezet rázzak vele, aztán teszem, amit mond, és nagyjából úgy is történik minden, ahogy az Amelia az elején megjósolta. Mire észbe kapok már meg is szúrják az egyik ujjam. Azt nem mondom, hogy nem fáj, mert de. Bár nem vészes. Inkább kellemetlen. Persze férfiasan tűrök. Ez még semmiség. Csak pár csepp, a nagyja ezután jön, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Kedd. Jún. 02 2015, 22:01

A súlymérés kapcsán talán félreértem, és kedvesen ugyan, de megleckéztet, mert kinevet (nem rosszízűen és nem is veszem annak), amikor azt mondja, szívesen zavarba hozott volna.
- Na látja, azt lehet!- ütöm el én is könnyedén a témát, hogy oldjam a "feszültséget". A remény hal meg utoljára, mert ő a gyilkos már poros duma. A nővérkódex nem tiltja, hogy némi humort csempésszünk a munkába.
- Fogalmam sincs, bevallom...- nővér vagyok, nem fizikus. De talán illene tudnom. Megvonom a vállaim; remélem, nem életmentő kérdés...
Edgarral egyébként jól haladunk. Külön örülök, hogy nem tobzódnak most az emberek, jobban szeretek így bevonni valakit a véradás rejtelmeibe, mintha a szűkös időkeretek közé bezsúfolt személytelen információhalmazzal kellene ellátnom. A kórháznak is vannak olyan részlegei, amelyek kifejezetten mókuskeréknek tűnnek, és sem mód, sem lehetőség nincs a beteggel való normális (méltó) kommunikációra.
A vércsoport kapcsán aztán egy érdekes dolgot említ, s bár nem tartozik a munkakörömbe, engem mégis érdekel a válasz:
- Talán az önök kultúrájukban jelentősége van a vércsoporthoz rendelt étkezésnek? Vagy más oka van, hogy ismerniük kell a vércsoportjukat?- kérdezem, őszinte érdeklődéssel. Egyébként meggyőződésem, hogy igaza van, minden embernek ismernie kellene a vércsoportját, az allergiáit, a betegségeit, a gyógyszereit, és számos más, az egészségükkel/betegségükkel kapcsolatos adatot. Sajnos, az a tapasztalatom, a betegeknek is kevés ismereteük van ezekről az adatokról, az egészségesek pedig még rosszabb helyzetben vannak. Pedig az egészségünk megőrzéséhez számtalan adatra szükségünk lenne.
- Célszerűbb lenne- bólintok meggyőződéssel- de első alkalommal mindenképpen meg kell csinálni a vizsgálatot. Tudja, azért, hogy kizárhassuk a hibalehetőségeket. Ezért is szoktuk kérni a rendszeres véradóinkat, hogy ha valami változás áll be az egészségi állapotban, haladéktalanul jelezzék azt nekünk.
Edgar kérdéseire igyekszem maradéktalanul válaszolni. Közben kitöltjük a papírokat, ő azt a rublikát is aláírja, hogy szükség esetén behívhatják donornak.
- Van egy rublika az előrhetőségeiről. Megtenné, hogy akkor azt is kitölti?- ez nem kötelező jellegű, azért nem szoktuk mindenkinek feltenni ezeket a kérdéseket. De ha már elérhetőségről van szó, nem árt, ha legalább a címe vagy a telefonszáma megvan...
A pillantásának nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Pár szót mégis ejtek a kapilláris vérvételről, csak szúrni fogom. Hasonló helyzetben én is szeretném tudni, mi történik velem, mire számíthatok.
- Általában az ujjbegyből történő vérvételről úgy számolnak be a betegeink, hogy kellemetlen, de nem fájdalmas érzéssel jár. Csak azoknak szokott nyoma maradni, aki napi rendszeresen szúrja, például akik cukorbetegek, és evés előtt vagy után vércukormeghatározást mérnek magukon.
Pár kérdés maradt, ezeket is viszonylag gyorsan letisztázzuk. Ahogy tartottam tőle, a drogon kicsit fennakad, de gondolhatja, hogy nem mint magánszemély érdeklődöm a szokásai felől. Egyébként sajnos a lakosság nagy része kipróbálta már a drogot valamilyen formában, és az egyetemisták az egyik legveszélyeztetebb csoport a kutatások szerint. Sajnos, egyre fiatalabbak érintő probléma a drog és alkoholfogyasztás. Nem csak Amerikában, Európában is.
- Ennek igazán örülök- nézek rá mosolyogva, kicsit bocsánatkérően (megint), hogy azt hihette, rosszat feltételezek róla. Holott nem. Usuival egyébként számos témában terveztünk előadásokat az egyetemistáknak: alkohol-, drogfogyasztás, terhességmegelőzés, családtervezés, stresszoldó technikák, tanulási módszerek... stb. Nem csak "kihasználni" akarjuk a fiatalságot, hanem segíteni is nekik, hogy megőrizhessék az egészségüket.
Amíg Edgart az orvos vizsgálja, összekészítek vérvételhez és arra is marad időm, hogy egy nagy pohár gyümölcslevet készítsek neki. Az orvos áldását (és aláírását) adja, hogy minden rendben, Edgar alkalmas donornak.
- Arra kérem, igya meg ezt a pohár gyümölcslét, mielőtt megszúrnánk. Egyrészt régen ivott, meleg is van, másrészt, ne tévessze szem elől, hogy viszonylag nagy (de biztonságos) mennyiségű vért fogunk magától levenni. Ez hatással lehet a keringésére. Ártani nem árthat...
A minták közben már a gyorslabor gépeiben elemződnek, az orvos már csak arra vár, hogy azokra is vessen egy pillantást. Egyébként nem sokat társalog se velünk, ápolókkal, se Edgarral. Az egyetlen problémája, hogy kevesen vannak, és feleslegesnek érzi magát. Gondolom, ezért majd engem (is) fog hibáztatni (valakit mindig kell), elvégre az én ötletem volt az egész.
- Ha készen van, megmutatom az ágyat, ahova le kell majd feküdnie...- mondom Edgarnak, és egy paravánnal elválasztott területhez vezetem. Tucatnyi ágyat biztosítottak számunkra, felkészülve az első rohamra, de ma nem jöttek sokan...
- Helyezkedjen el kényelmesen. Kb 10 perc alatt készen vagyunk...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Csüt. Jún. 04 2015, 09:23

A mérlegműködését nem most fogom megtudni. Bár tudnék ellenkezni Ameliával, hiszen bizonyosan többet tud a mérlegük működéséről, mint én. Például én azt sem értem, hogyan határozza meg a testtömegemet. De nem faggatom.
- Igazán kár... - csúszik ki mégis a számon, aztán mégiscsak tovább lendülök, elvégre a magasságom is meg kell mondani és a vércsoport is szóba kerül, ami nálunk alap dolog, és számomra alapvetően furcsa, hogy nem természetes mindenki számára, hogy tisztában legyen a saját vércsoportjával. A visszakérdés ennek ellenére meglep. Nem igazán hallottam még ilyet, hogy vércsoporthoz kötött étkezés.
- Van vércsoportonként meghatározott étrend? - kérdezek vissza, aztán persze válaszolok is, mert így illik. - Nem, Koreában szó sincs ilyesmiről. Inkább olyasmi, mint a horoszkóp. Úgy gondolják a vércsoport meghatározza a személyiséget - megvonom a vállam. Én nem igazán hiszek ebben. Általában annyi mindent felsorolnak egy-egy vércsoport mellett, hogy valami tuti igaz lesz az emberre belőle. A horoszkóppal ugyanez a helyzet. Viszont van, akinek ez fontos. Anyámnak is az, bár nem erőszakolta ránk az ezzel kapcsolatos elgondolásait így annyira nem is vagyok otthon a témában. A lényeg persze megvan, de ennél sokkal jobban nem tudnék belemenni.
Beírom a telefonszámom és a többi elérhetőségem a megfelelő helyre, aztán haladunk tovább. Mint megtudom, annak ellenére, hogy tudom a vércsoportomat ellenőrizni fogják. Ez amúgy nem tűnik hülyeségnek, rá is bólintok. Mondjuk vicces lenne, ha több mint 20 év után kiderülne, hogy rosszul tudtam eddig a vércsoportomat. Kicsi rá az esély, de nekik meg biztosan kell tudniuk. Teljesen érthető, ahogy a többi dolog is. Megnyugtató, hogy nem fog nyoma maradni a dolognak. Közben meg kicsit sajnálom a cukorbetegeket, meg a többi hasonló problémával küzdő embert, hogy a bajuk mellett, még a kezüket is tönkre teszik. A dolog gyorsan meg is történik, s bár nem éppen kellemes, azért nem is érzem olyan sokáig a szúrás helyét. Tulajdonképpen fél perc alatt elfelejtem az egészet.
A drogos kérdés meglep. Pedig ez is teljesen magától értetődő, hogy fel kell tennie. Mégis furcsa. Valamiért azt gondolnám, a drogosokat egy nővér fél perc alatt kiszúrja.
- Könnyű magának örömöt szerezni - jegyzem meg vicceskedve, hiszen igazán nem tettem semmit. De azért én is jobban érzem magam ettől az apróságtól. A szüleimnek természetes, hogy ilyesmivel nem is próbálkozunk. Valószínűleg eszükbe nem jutna megjegyezni, hogy örülnek ennek. De persze, kinek mi a standard.
Megérkezik az orvos és megvizsgál, gyorsan történnek a dolgok. Mindent rendben talál, így ismét a nővérre vagyok bízva.
- Rendben - bólintok és felemelem a poharat, majd megiszom a gyümölcslét. Valójában jól esik. Eddig nem tűnt fel, de talán kicsit szomjas is voltam. Hamar felhajtom az egészet, majdhogynem megkérdezem ihatnék-e még egyet, de nem teszem. Csak visszahelyezem a poharat a korábbi helyére. Biccentek, hogy részemről rendben vagyok és követem Ameliát az ágyig.
Ismételten kibújok a cipőmből, utána felülök majd elfekszem az ágyon. Egy picit helyezkedem, aztán lehunyom egy pillanatra a szemeimet.
- Ez jó. Esti mese is lesz? - kérdezem, nem tudom miért aztán kinyitom a szemeimet és a nővérre nézek - Bocsánat - kérek elnézést a hülyeségem miatt és várom, hogy mi fog most történni.
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Vas. Jún. 14 2015, 12:40

Bár ránézésre meg lehet valakiről állapítani, hogy a testsúlya ideális-e, erre van egy jó (és az egészségügyben hitelesített) módszer, az ún. BMI. A számítás alapja, hogy a testtömeget kell elosztani a magasság méterben mért négyzetével. Ezáltal egy arányszámot kapunk, melyet egy táblázatból kinézve lehet megállapítani, hogy az illető testsúlya ideális-e a magasságához képest. Edgár ránézésre arányos testalkatú. Túlsúlyról nem beszélhetünk az ő esetében. Túlzott érdeklődése a mérlegek működésével kapcsolatban kissé zavarban hoz; ilyen kérdésekre ugyanis nem voltam felkészülve.
A vércsoportját kapásból tudja, és mivel ez nem jellemző általában, rákérdezek, van-e ennek valamilyen különösebb oka. Megfordul a fejemben, talán azt a fajta diétát tartja, ami ezen alapul. Bár megvárom, amíg válaszol a kérdésre, feltett ő is egyet, megpróbálok rá a tudásomhoz mérten a legkielégítőbben válaszolni.
- Egyes kutatók azt állítják, másképpen hatnak az élelmiszerek a különböző vércsoportú emberek szervezetére. Míg egyes anyagok károsak, mások építő jellegűek lehetnek pl. egy A-s vércsoportú egyén számára, ugyanezen élelmi anyagok fordítva működnnek a B-s vércsoportú egyedekben- mondom türelmesen. Én ugyan nem hiszek ebben a diétában, mások esküsznek rá, hogy működik, és mindenkinek így kéne étkeznie, hogy az egészségét (és az ideális testsúlyát) tartani tudja.Az is érdekes egyébként, amint Edgar említ, hogy a vércsoport meghatározza a személyiségünket. Az elmélet szerint azonban eléggé gyengének tűnik, hiszen 8 féle vércsoport létezik (a mai ismereteink szerint), és mégis minden ember más és más. Annak idején az iskolában sokat hallottun arról, hogy már az ókori tudósok valamilyen módon rendszerezni szerették volna a személyiségjegyeket, de a vércsoport, mint ilyen, nem jött szóba. (Testalkat és a "nedvek" a testben, úgy igen, de külön a vércsoport alapján nem.) Erről most hallok először.
- Érdekes elmélet. Ön szerint van benne igazság? - kérdezem, mert érdekel, mi Edgar véleménye erről. Értelmes fiúnak tűnik. A testbeszéde egyfajta elhatárolódást jelez, de nem vagyok biztos a dologban.
Közben túl vagyunk a formaságokon, Edgar kitölti a donorokra vonatkozó rublikát is, amivel azt fejezi ki, hogy máskor is hajlandó vért adni. //Még a rendszeres droghasználókat is nehéz kiszúrni, ha épp "tiszta" az illető//
- Ebben igaza van...- mondom könnyedén és elmosolyodom. Azt mondják, a mai "rohanó" világban egyre nehezebb kivédeni, hogy a fiatalok találkozzanak valamilyen formában a droggal, olyan nagy a piac és olyan könnyű hozzáférni a dizájn drogokhoz. Ráadásul sokan nem tudják, milyen könnyen hozzá lehet szokni a különböző szerekhez, és hogy milyen romboló hatásuk van a szervezetre. De most nem drogprevenciót folytatok, és nem is kell felhívnom ezekre a veszélyekre Edgar figyelmét... Láthatóan eszébe sincs mérgezni magát.
Átesünk az utolsó kérdéseken is, megtörténik a fizikális vizsgálat, megejtjük az előzetes vérvételt, aztán Edgart - mivel alkalmasnak nyílvánították- egy kényelmes ágyhoz vezetem. Nem tipikusan kórházi ágy, annál keskenyebb, és mobilisabb, de még senki nem panaszkodott, hogy kényelmetlen lenne. Edgar elhelyezkedik rajta (illedelmesen még a cipőből is kibújik, pedig ez szükségtelen, a papírlepedőt, ami az ágyat takarja, minden kliens után ki szoktuk cserélni).
- Hm...- egy pillanatra megakadok, ahogy esti mesét kér, de a következő pillanatban már elnézést kér- Nem történt semmi- mondom, de az ajkamba harapok, el ne nevessem magam. Tulajdonképpen vicces volt. Bár fogalmam sincs, mit meséltem volna neki egy perc alatt.
- Milyen kezes?- általában a nem domináns kezet szoktuk szúrni, hogy a kötés, amit a véradás után teszünk a betegre, ne akadályozza a tevékenységeiben.
Ha kiválasztotta, melyik kezét szúrhatom, lefertőtlenítem a bőrfelületet, strangulálom a karját, és bevezetem a kanült, amin először néhány cső vért bocsájtok le. (Ez is előírás). Közben folyamatosan mondom neki, mit csinálok, nehogy megijesszem, vagy hasonló. Vérvétel után már csak csatlakoztatni kell a tasakot a kanülre, amibe lényegébe lecsapoljuk a vénát. A tasak egy kis eszközöm nyugszik, amely folyamatosan mozog, ide-oda billen, hogy a vérnek ne legyen esélye összeállni (egyébként véralvadásgátló is van benne, cél, hogy ezzel is hatékonyan összekeveredjen). Ahogy a tasakban megjelenik a vér, felengedem a strangulációt a karján.
- Csak tegye le kényelmesen a kezét és a fejét. Lazítson, mintha pihenne vagy aludni készülne- más dolga nincs, mindent csinál helyette a gép. Úgy találom, minden rendben, nem találok semmi olyan jelet, ami rendellenességre utalna, ezért készülök Edgart egy kis időre magára hagyni. A gép sípol, ha elegendő vér került a tasakba.
- A keze ügyébe helyezek egy jelzőt. Ha bármi panasza van, kérem, nyomja meg...- apró kis szerkezet, a nővérhívó mobilis változata, egyszerű a használata. De szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz rá szükség. Szinte sosincs. - Most magára hagyom, ha jelez a gép, de legkésőbb 10 perc múlva találkozunk...- nézek rá biztatóan.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Edgar S. Winters
Admin
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 110

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Hétf. Jún. 15 2015, 08:03

Ez a vérvétel egyre érdekesebb lesz. Csomó új dolgot megtudok, persze van, amit nem, de hát nem lehet minden tökéletes. A vércsoportok kapcsán viszont valóban új ismeretekre - még ha kétlem is, hogy valóban igazak - teszek szert.
- Ez igazán érdekes. Ezek szerint csomó mindent nem ehetnék, amit mások igen, csak mert nem egyezik a vércsoportunk? - költői kérdés. Inkább magamnak fordítom le az elhangzottakat. Hiszen értettem, hogy Amelia ezt mondja. Természetesen én is elmondom, amit a személyiség jegyek alapján tudok a vércsoportokról.
- Nem igazán. Az egyes vércsoportokhoz, annyiféle tulajdonságot sorolnak, hogy egyet-kettőt mindenki talál, ami passzol rá. De a többi vércsoportnál is vannak ilyenek... Szóval nem sok értelme van. De vannak, akiknek elég, ha az az egy dolog igaz rájuk és minden mást elhisznek - megvonom a vállam. Nálunk senki sem ilyen. Anyám sem kifejezetten hisz ebben, bár el-elolvassa, ha írnak valamit ezzel kapcsolatban és ha éppen "rossz" vagyok szereti hangoztatni, hogy a vércsoportom miatt van. De hát ő sem gondolja komolyan.
A drog téma kicsit fura nekem, de jobban belegondolva teljesen érthető. Azt hiszem a csoporttársaim nagy része már volt kapcsolatban ilyesmivel, én viszont sosem érdeklődtem érte. Nem is igazán tudom felfogni mások miért nyúlnak ilyen szerekhez. A kíváncsiságot az internet is kellőképp ki tudja elégíteni, sőt! el is rettent rendesen. Viszont a hölgynek örömöt szerzek, hogy nekem semmi közöm ezekhez a szerekhez, ez pedig apró mosolyt csal az arcomra.
Aláírom a papírokat, aztán átesem még néhány másik vizsgálaton, majd miután alkalmasnak nyilvánítanak, követem Ameliát az egyik ágyhoz. Lehet hogy nem kell levenni a cipőt, nekem mégis fura, hogy cipőben feküdjek az ágyra. Nélkülük sokkal kellemesebb. Az ágy pedig a látszat ellenére egészen kényelmes, így kicsit hülyeségeket kezdek beszélni, de gyorsan moderálom magam.
- Jobb - adok választ a kérdésére, miközben átfut a fejemen, hogy nagyon szexi, ahogy beharapja az ajkait. Ahogy beszélni kezd tovább figyelem, ahogy mozog a szája, így a dolgok egy részéről lemaradok. Bár érzem, ahogy a karomon matat, nem igazán foglalkozom vele, amíg nem lesz a dolog egészen kellemetlen. Akkor épp csak lepillantok, de ez is bőven elég. Fogalmam sincs, mi történik, de kifejezetten ijesztő az az izé (kanül?) a karomban és ahogy folyik kifelé a vérem... hát azt hiszem rosszul leszek. Nyelek egy nagyot és inkább a plafont bámulom. Lehunyom a szemem, de rögtön ki is nyitom, mert csukott szemekkel is látom magam előtt ahogy elvérzek. Nyilván nem. Amelia tudja mit csinál, mégis az a pillanatkép egész őrült gondolatok sorát indítja el bennem.
Valahogy mégis sikerül nyugton maradni és jobb híján tűrni. Az újabb utasításra Ameliára pillantok, majd bólintok. Óvatosan helyezkedem, még véletlenül sem nézve oda, a bal karomra, s amint párnát ér a fejem, a plafont bámulom. Szép fehér.
- Jó - motyogom, ahogy megérzem a kezemben a jelzőt, s bár most rögtön megnyomnám még sem teszem. Ez csak véradás. Nem lesz baj. Most sincs baj. Én csak...
Oldalra fordítom a fejem, hogy elmegy. Mi?!
- Rendben - mondom magammal megküzdve, és figyelem, ahogy ellépked. - Mégis csak kellett volna egy mese... - súgom magamnak, hiszen az legalább elterelte volna a gondolataimat, de most? Most itt vagyok 10 percig, egyedül. Csak én, meg a félelmem a vér látványától. Csodás.
Igyekszem a plafonra koncentrálni, felsorolni magamnak minél több fehér dolgot. Asszociáció, de csak is fehér dolgok jöhetnek szóba. Tojásfehérje, galamb, papír, kréta, mozivászon, fehérbot, tej, liszt, tejszínhab... Nem hányok. Nem. Nyelek egy újat. Menyasszonyi ruha! Lehunyom a szemem, és megpróbálom elképzelni a lányt. De a ruhán kívül semmit nem látok magam előtt. Így végül sóhajtok egyet, és hagyom elkalandozni a gondolataimat, az előbbi vérre. Igazából nem fáj, de érzem, ahogy távozik belőlem az éltető vörös folyadék. Ennyire könnyű lenne meghalni? Úgy vérzik el az ember, hogy tulajdonképpen nem is fáj? Ez szörnyű. Ha álmomban csinálnák ezt, talán észre sem venném. Ezentúl magamra zárom az ajtót. És rácsokat rakatok az ablakra... Na jó, talán az emeleten ez nem szükséges, csak... Nagy levegő, nem gondolom tovább. Egészséges vagyok és fiatal, nem kell a halál miatt aggódnom. Egyáltalán nem. Hülyeség az egész.
Valami sípol én meg összerezzenek, aztán rájövök, hogy a műszer az, és hogy Amelia is mondott valamit róla, hogy majd sípol ha végeztünk. Végeztünk. Végeztünk! Újabb nagy sóhaj. Túléltem. Minden oké. Egy megkönnyebbült sóhaj után még mosoly is kúszik az arcomra. Remélhetőleg nem vagyok sápadtabb, mint az átlag és semmi sincs az arcomra írva a korábbi szörnyű gondolatokból, amikor Amelia visszatér hozzám.

//remélem nem írtam sok hülyeséget, ha valami nem jó, szólj!//
Vissza az elejére Go down
http://www.frances.hungarianforum.com
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Kedd. Jún. 16 2015, 23:45

Kérdésére vállat vonok. Sajnos, a részletekbe nem tudnék belemenni, nem vagyok naprakész a témában.
- Valaki hisz benne, valaki nem. Eddig még senki sem bizonyította, hogy valóban van alapja a vércsoport szerinti diétának (vagy jobban mondva következménye). Az biztos, hogy minden anyag hordoz anyagokat, amelyek a szervezetünk számára káros vagy hasznos lehet. Gondoljon csak a vitaminokra vagy ... a jódra!- valakinek kifejezetten hasznos, másoknak káros a jódozott só.
És a vitaminok bevitelével is vigyázni kell. A zsírban oldódó vitaminok elraktározódnak, és kárt is okozhatnak.
- Legfontosabb a kiegyensúlyozott, változatos és rendszeres étkezés, akkor nagy baj nem lehet!- biztatom kedvesen, elvégre nem akartam, hogy kétségei legyenek afelől, helyesen táplálkozik-e.
- Értem. Akkor ez hasonlatos a horoszkópokhoz, igaz? Ott is olvashat olyat az ember, ami jellemző rá... - és sok olyat, ami nem. Ki mit akar észrevenni. Halványan megint elmosolyodom. Nagyon sokféle terület van, ahol az emberek érdeklődését meg lehet ragadni, és azt hiszem, ez nem feltétlenül baj. A baj ott kezdődik, amikor túlzott jelentőséget tulajdonítunk ezeknek a dolgoknak, vagy hagyjuk, hogy ezek határozzák meg a sorsunkat.
A kérdőíven és az orvosi vizsgálaton összességében kb 15-20 perc alatt esünk át. Az órámra pillantok, bár még mindig nincs új kliens a véradásra kialakított teremben. Edgar van egyedül, és akár több időt is szentelhetnék rá. Csak azt nem tudom, ő mennyire igényli ezt; siet-e... valami.
Jön a véradás lényegi része. Vérvétel (a branül/kanül bevezetésével), és maga a véradás. Edgar bal karját szúrom, úgy tűnik, minden rendben van, így a szokott formula szerint járok el, és befejezem az adminisztratív munkát, magára hagyva Edgart. Ugyan kicsit sápadtabb, mint amikor lefektettem, de ez megszokott. Még a tapasztalt véradók némelyike is elsápad, amikor érzik a szúrást a karjukon. (Pedig nem fájdalmasabb egy rutin vérvételnél!)
Elintézem az adminisztráció utolsó részét: a zsákról leszedett kódot felragasztom Edgar dokumentációjára, felcimkézem a vérvételi csöveit, és külön zacskóba teszem őket (ezek mennek majd a véradóba, illetve a vírusszerológiai vizsgálatokra). Alig fejezem be, máris sípol a gép, hogy megtelt a vérvételi zsák.
- Ez gyors volt!- nézek az órámra. Általában 10 perc körül szokott lenni, most 6 percet vett igénybe, hogy lecsapoljunk 4 dl vért.
Bár az automata egy szelep segítségével lezárja a tasakot, nem szoktam húzni az időt. Edgarhoz sietek. Kesztyűt húzok, kikapcsolom az automatát, majd Edgarhoz fordulok.
- Kihúzom a tűt a karjából és kötéssel rögzítem. Arra kérem, legalább 2 óra hosszán át ne távolítsa el a kötést, utána leveheti. rendben?- mosolygok rá. Bár nem nekem adott vért, minden recipiens köszönetét szokta kifejezni a véradóknak.
- Jól van? Nem szédül?- kicsit még mindig sápadt. Hozok neki még egy pohár gyümölcslevet...

//Eddig semmi kivetnivaló nem volt a reagjaidban, nyugi. Smile//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar   Today at 15:36

Vissza az elejére Go down
 

Bloody Hell! - avagy véradás - Amelia és Edgar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Secrets - Zin & Amelia

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-