Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 I just wanna feel this moment - Ry & LiVi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Hétf. Júl. 01 2013, 13:52

Egész hónapban kerültem. Nem tudtam a helyükre rakni a dolgokat vele kapcsolatban, ezen kívül meg nagyon sok dolgom is volt a vizsgafeladatommal. Csakhogy ez mind nem volt elég ahhoz, hogy távol tudjam tartani magamtól, mert Ry túl... nyomulós. Nem ismerem erről az oldaláról, sosem ismertem, elvégre barátokból léptünk át az extrák kategóriába, bár ez attól függ, mit tekintünk extrának, hiszen lényegében csak jól éreztük egymást a haverokkal némi smárolgatással. Mármint mi egymást éreztük jól, a haverok magukat a társaságunkban, azt hiszem, belekavarodtam ebbe!
Megrázom a szőke fürtös fejecskémet, ahogy az ajtajához lépdelek a platformba, amit tőle kaptam. A táska is nálam van, mert nem vagyok hálátlan, másnál nem érdekelne, hogy mit gondol, de vele túl jó barátok vagyunk. Igen, barátok, még akkor is, ha egy éven keresztül tettünk úgy, mintha több lenne. Még akkor is, ha többet akartam, nagyon többet akartam... de nem történt meg. Talán ha ő lett volna az első, szeretném a szexet is, de jelenleg a hátam közepére se kívánom, az az igazság, mégis, amikor megvette nekem ezt a cipőt, amikor legutóbb találkoztunk, és azt mondta, nagyon dögös vagyok benne, akkor azért megmozdult a gyomrom mélyén valami.
Tűzvörös, nagyon magas a cipő, de természetesen tudok benne járni. Elég ciki lenne, ha nem tudnék, lévén ez is munkaeszköz nálam, mint a hungarocell. Egy fehér ruhát választottam rajta, ami combközépig ér, testre simuló, és a kis extra benne a mellkasom közepén lévő hatalmas, fölfelé ívelő ovális kivágás, a nyakam alatt pedig az anyag ismét találkozik egy nagyon vékony sávban. Mindehhez nem hangsúlyozhattam igazán a szememet, mert az úgy nem túl ízléses, szóval az ajkaim ragyognak hasonló tűzpirosban. Elégedett vagyok az ötlettel, mert... ilyen rúzzsal nem lehet csókolózni. Tudom, tudom, előre szaladok, de sajnos elég jól ismerem magam. Szexelni nem szeretek, de csókolózni! Ó, igen! Természetesen ebből ő mit sem fog tapasztalni, de nem ám.
Szóval, nem tudtam levakarni magamról, annyira nyomult. Így egy idő után feladtam, és csak átadtam magam a sodrásnak, továbbra is lerázva a randik lehetőségét, de már nem volt képem tovább halogatni, plusz attól féltem, ha ma sem megyek bele, hogy találkozzunk, akkor rám töri az ajtót, és elrabol.
Felkopogok cipőmmel a lépcsőfokokon, hogy azután kezemmel az ajtót zörgessem meg, s toporgok kicsit, amíg az ajtónyitásra várok. Ebben a cipőben tuti magasabb vagyok nála, csak tudnám, ez honnan, és miért szökött most az agyacskámba?!
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Hétf. Júl. 01 2013, 15:08

Meglehetősen kemény dió volt a kisasszony, de szerettem a kihívásokat. Tulajdonképpen ő egy igazi nő, aki nem adja könnyen magát, és minden egyes vele töltött percért meg kell küzdeni: ez volt az igazi kihívás, nem az, hogyha valaki könnyen adja magát. Az olyan nőket faképnél hagytam, mert nem becsülik többre magukat, csak az kell nekik, hogy valaki jól megrakodja őket. De én nem voltam ilyen, sőt mondhatnám, hogy egy jó kiállású férfi vagyok annak ellenére is, amit dolgozok... szükség van a pénzre, mégha feketén is kapom kézhez, persze nem folytatom apám munkáját teljesen, és tiszta pénz zörög a zsebeimben, de olykor el kell fogadnom apám ajándékait, ha mondhatom így.
Így például ezt a fényűző villát is, ami csak egy a többi közül, valójában a legkisebb... na jó, a második legkisebb. A hátsó udvaron egy medencével, garázzsal, bent pedig minden, amire az embernek szüksége van. A legbecsesebb kincse persze mindig a házimozi-rendszer, és a titkos szobám, ahol bűvölhetem a számítógépet, akarom mondani hackerkedhetek, s olykor kütyüket találok ki, szerelgetek. Igen, az elektronikus világ!
Szóval, ami azt illeti, nem volt egy könnyű dolog lerázni engem, elvégre próbáltam írni Livinek mobilon, és a neten is beszélgettem vele, ezekből a beszélgetésekből leszűrtem, hogy nem akar látni - bár az okát nem tudom, hisz nem tettem semmi rosszat, sőt megvettem neki a Guccit, a cipőket -, de mégis sikerült kierőlködnöm egy találkozót tőle. Meg kell hagyni, hogy millióim mennének rá, de nem bánom, elvégre mindig is szerettem látni, ha mosolyog, tehát boldognak szeretném látni, még ha ennek az az ára, hogy a bankban nullázódom. Habár igaz, nem kellene kihasználni, hogy egy pénzeszsák hever Livi lábai előtt.
Éppen limonádét szürcsölök, miközben egy vígjátékot nézek a nappaliban, amikor valaki csenget az ajtón, ebből következtetek, hogy megérkezett Livi. A tükörhöz lépek, hogy gyorsan összeszedjem magam, vagy legalábbis megigazítsam a sérómat... bár általában nem szoktam vele törődni, mert mindenképpen édes vagyok... és ezt nem én mondtam! De azért adok a külsőmre... nem azért van az alsó járatban a konditerem, hogy hanyagoljam.
Ajtót nyitok.
- Liviii! - már tárom is a karom, hogy megöleljem, aztán feltűnik, hogy milyen csinos.
- Te most ellenem vagy? Nagyon jól nézel ki, nocsak! - az első kérdésem az a cipőre és a rúzsra szólt, mintha beütne valami, hogy játszani akar, hogy nekem rossz legyen. De így sem magasabb, pont, hogy a homlokomig ér, na azért már üti a hajam szegletét. Kiállok az ajtóból, hogy utat engedjek neki "szerény" lakosztályamba, ahol már kikapcsoltam a televíziót is.
- Megkínálhatlak valamivel? Van bor, limonádé, kóla, pezsgő... diétás kóla is - azért gondoltam rá. Biztos meglepődhet, hogy hogy lehet idebent ekkora nagy rend... kikérem magamnak, egy férfi is lehet takaros attól, hogy egyedül él. Igen, magamra takarítok, s ha már itt tartunk, főzni is tudok.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Csüt. Júl. 04 2013, 09:06

Kinyitja az ajtót, kitárja a karjait, és mosolyogva ölelem meg. A kérdésére pedig, hogy ellene vagyok-e, miközben beszívom finom tusfürdő illatát - válaszolok.
-Mindig. Nem szoktad még meg?-
Játékosan megrántom az államat kicsit, ahogy megint rá nézek. A magas labdákat le kell csapni. Beinvitál, én pedig betipegek, és az előszobában megszabadulok a platformoktól, azután megyek tovább utána, közben pedig nézelődök.
-Nagyon szép ez a ház... villa... ház... villa.-
Keresem, és ismétlem is a szavakat, természetesen ezzel is piszkálni akarom némiképp. Nem azért, mert nem tetszik, és nem is azért, mert tényleg bántani akarnám, hanem mert ilyen vagyok, és remélem, hogy erre még kellőképpen emlékszik. Tetszik a rend, és tisztaság, az apja valóban nagyon bőkezű egy pasas. Évek óta nem láttam, de kiskoromban nagyon kedveltem, utána megtudtam, mivel keresi a kenyerét, és ez némi távolságtartásra intett - na nem mintha olyan közvetlen lett volna a kapcsolatunk, csak azután azért jobban meggondoltam, mit tegyek a közelében és mit gondoljak róla. De ugyanez némiképp igaz volt apámra is, nem vagyok képmutató, nála is, amikor először megtudtam, hogy köze volt a maffiához, az azért szíven ütött. Szerencsére kiszállt, sőt, ami azt illeti, igen csak a másik oldalra pártolt át, és még mindig megdöbbent és lenyűgöz a világnak ezen működése.
-És ezen meg vagy lepődve?!-
Kérdezek vissza őszintén arra, amikor közli, hogy jól nézek ki. Ezt az amerikaiak úgy hívják, nagyképűség, én úgy hívom, önbecsülés, de akár melyik is legyen, ami tény, az tény, nagyon jó nő vagyok. Ha ezzel pedig nem lennék tisztában, az szerintem rosszabb lenne, mint hogy tudom, tekintve, hogy akkor olyan dolgokba is belemennék, amiket nem is akarok igazán, némi megbecsülésért. Tipikus problémája ez a mai nőknek, azt hiszem, nem kell tovább részleteznem.
-Igen, azt kérek, amit iszol.-
Mondom, és megállok a nappaliban nézelődve, szemrevételezve a részleteket, apróságokat is.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Vas. Júl. 07 2013, 21:10

Kissé zavart, mert nem tudja megkülönböztetni a házat a villától. Nem mondanám villának, azonban háznak sem... maradjunk annyiban, hogy egy olyan ház, ami luxusnak számít egy egyszerű, rangok nélküli ember számára. Nem mintha én rangos lennék, de ha mégis, akkor meg lenne a büszkeségem, de mégsem lennék olyan fennhéjazó másokkal szemben. Megtanultam kezelni az embereket, nem nézem le őket, azonban ha mégis van valami említésre méltó kritika bennem, azt szemtől szemben megmondom, nem pedig a háta mögött, ahogy a legtöbb ember. Ahogy apám szokta mondani, üzletben nincs barátság. Ez így működött nálam is, csak éppen más irányok felé... nekem a barátaim azok mindig barátok maradtak, történjék bármi.
Amikor azt mondja, hogy meglepődök a szépségén, elmosolyodok. Sosem lepett meg, hogy milyen szépen öltözködik, sőt dicsértem, még ha olykor magamban is tettem meg, hogy milyen csinos, és büszke voltam rá, hogy ad magára. Mindig ápolt a haja, a bőre, a körme - igen, sokszor megfigyeltem. Mondogatják, hogy a legtöbb nő fodrászhoz jár, manikűröshöz, meg a jóisten tudja, hogy hová, csak azért, hogy párjuk észrevegye rajtuk a változást, és sírva vagy megsértve lépnek ki, ha nem veszik észre. Én nem voltam ilyen, azonnal észrevettem, ha történt valami. Most az jutott eszembe, amit egyik haverom mondott még annak idején az egyik barátnőjének, hogy olyan szép, mint egy traktor. Hogy honnan veszik, az már rejtély.... könyörgöm.
- Rendben, akkor készítem is, ma'am - franciáskodok, bár tény, hogy nekem sosem állt jól ez a nyelv. Világ életemben a spanyolért voltam oda... és igen, meg is van az oka, elvégre börtönnyelv, ott is volt időm megjegyezni, valamint apám mellett, főleg, ha sokat kellett utazni Mexikóba, ahol másképp meg sem tudtam volna magam értetni. Ha jól tudom, most is kint van Kubában. A másik szívemhez nőtt nyelv pedig az olasz, aminek némiképp köze is van a spanyolhoz. Na igen, a jó nyugati nyelvek. Sokszor mondták, hogy akár egy western filmben is szerepelhetnék, csak nem tudom, ez hogy jött ide.
- Érezd magad otthon, hé! Tudod, egy átlagos barát vendégként van a házadban, de az igaz barát úgy él, mintha otthon élne - kacsintok rá, majd kiszáguldok a konyhába, benyúlok a hűtőbe és kikeverem a limonádét, amit én is iszogattam. Ebben a nyári melegben frissítő és az íze is jó, feltéve, ha nem szomjazunk meg még jobban a citrom végett. Ha pedig éhes vagy, nyaljál sót, majd szomjas leszel. Na jó, milyen hülye vagyok. Mikor főzőcskéztünk a haverokkal, akkor is elhangzott egy olyan poén, hogyha esni fog az eső, akkor is főzünk, egy kis víz úgyis kell bele.
Előlépek kezemben a hideg limonádéval, amit Livi felé nyújtok.
- Édesapád? - kérdezősödök, mert azért az illem megkövetelte tőlem, hogy a szülők iránt is érdeklődjek. Ami azt illeti, az apjával mindig is haverságban voltam, mióta hazaköltöztem, egyszer beszéltem is vele, amikor hiretlen elkapott az utcán éppen a hazaúton. Lusta voltam kitolatni a garázsból, nehogy már mindenhová terepjáróval közlekedjek. Megvárom, míg mesél egy kicsit, aztán újra gondolataimba merülve témázok.
- Miért kerülsz annyira? - lényegretörő.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Csüt. Júl. 11 2013, 12:37

Ritkán látott meleg mosoly költözik az arcomra, ahogy azt mondja, érezzem magam otthon, plusz azt a kis fejtegetést a barátokról, és igaz barátokról. Ryder sosem hazudott nekem... sosem kaptam rajta. Olyan rég óta tartott a barátságunk, hogy ez nem is lehetett volna másként. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért két ilyen ember van az életemben, Ed, és ő. Azt nem tudnám megmondani, miért pont vele lett aztán túl a barátságon, de az tény, hogy ezután Eddel sosem fogom ezt elkövetni. Túl nehéz, túl fájdalmas, és nincs visszaút. Annyira nagy a rizikó, hogy nem éri meg a kockázatot, és persze nem is érzek iránta úgy.
Leülök a kanapéra, és tovább gondolkozom mindezen, amíg készül a limonádém. Hátradőlök a kényelmes bútoron, a fejemet hátradöntöm a támlára, a hajam pedig aranyesőként hullik lefelé a bútor mögött.
Ryder iránt sem éreztem többet az elején, csak izgalmas volt az, hogy csókolózzunk. Akkor csókoltam meg, amikor akartam, és én imádok csókolózni. A szenvedélyem, jobban, mint a szex, azt nem is szeretem, de a nyelvek csatáját... ó, azt nagyon. És ő szerettette meg velem, hát bőszen gyakoroltam is. Nem tudnám megmondani, mikor kezdtem érezni is iránta többet, mint hogy jó barát, és jól csókol. De tény, hogy megtörtént, aztán ő meg eltűnt... és ez fájt. Piszkosul fájt, nem is szeretek rá gondolni, de az, hogy itt van, feltépi a sebeket. Hálásan gondolok Edwardra, amiért olyan sokat segített, pedig ő sem látta rajtam soha azt, hogy ténylegesen mennyire bántott a dolog, csak tudta, mert túl jól ismer. Mit meg nem adnék, ha most itt lenne, és öntene egy kis hideg ésszerűséget, tisztánlátást a fejembe!
Gondolataimból Ry rángat ki, ahogy apámat kérdezi. Megvonom a vállamat, nem közönyösen, csak egyszerűen.
-Jól van. Titokzatos, mint mindig, de már nem is érdekel igazán a munkája.-
Nehéz lehet titkolózni, én pedig velefáradtam a titkok kutatásába nála, így könnyebb neki is, nekem is. Átveszem a limonádét előre hajtva a fejem, feljebb ülök a kanapén, hogy kényelmes legyek, és belekortyolok.
-Úú, ez nagyon jó, inkább savanyú, mint édes.-
Mondom, majd beleiszok még egy kortyot, és ekkor azonnal és őszintén rákérdez arra, amit olyan jól tudtam elfedni, amíg az elmúlt időszakban nem találkoztunk. Szerettem volna, ha nem jön rá ilyen könnyen, de valójában tudtam, hogy tisztában van vele, így nem ért teljesen váratlanul. Lenyelem még a kortyot, lassan és megfontoltan, majd előre hajolok, és leteszem az asztalra a poharat. Felé fordulok féloldalasan, nem kapkodom el, és a lábaimat keresztbe vetem, meg a kezeimet is. Elutasítás - igen, bár nem szándékosan jön, sokkal inkább ösztönösen, ahogy komolyan a szemeibe nézek, és a válasz helyett kérdezek, hidegen, mint a jég.
-Hol voltál?-
Félreérthetetlenül arra az időszakra célzok, amikor jártunk, aztán egyszer csak felszívódott, egészen mostanáig, egy hónappal ezelőttig. Tekintetemet inkább kíváncsiságba rendezem, de a kezeimet nem eresztem le, nem eresztem el, mert kell a védelem, a fal.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Csüt. Júl. 11 2013, 14:43

Elmosolyodok, amikor megjegyzi, hogy inkább savanyú, mint édes. Nem mondom, hogy édesszájú lettem volna, mert ritka, ha csokoládét eszek vagy valami süteményt, akkor is csak a nagyi sütijét... drága nagyi. De ha kell, akkor bármit megsütök, esküszöm! A limonádét pedig világéletemben úgy csináltam, hogy mindig több citromlevet öntöttem bele a kelleténél, olykor még a tea is inkább volt citromosabb, mint édesebb. Kell a változatosság, meg jót tesz a gyomornak.
A következő percekben, amikor az apjáról mesél, csak bólogatok. Nem mondom el, hogy találkoztam vele, mert nem mindig szoktam megjegyezni, egyébként sem beszéltünk említésre méltó dolgokról, csak megkérdezte, hogy mi a helyzet, hogy haladok a munkálataimmal. Ami azt illeti, egész jól. Ha összejön a dolog, lehet, hogy állandó munkatársa leszek egy világcégnek... ha vállalom is. Azt valahogy gondoltam, hogy Livi nem üti bele az orrát az apja dolgaiba, mert egyébként sem egy olyan nő, akiről lerína, hogy szereti a politikát és beleszól az állami szervezetek munkáiba.
Következő kép, hogy elutasítóan keresztbe teszi lábát és kezét is. Tudom, hogy arra gondol, amikor távol voltam. Nem igaz, hogy még mindig nem tudja elfelejteni! Ilyen mély sebet ütött volna, hogy magára hagytam? Bár megértem, hogy neki jobban fájt, vagy akár fáj, de a múltat nem szabad ennyire felbújtatni. Elvégre mindig a jövőnek élünk és előre nézünk, legalábbis én ennek a híve vagyok. Azonban egy dolog biztos, hogy nem csak azért mentem el, mert az apám azt kérte tőlem. Komoly tekintettel nézek Livire, végig a szemét, aztán az ölembe tekintek egyfajta megbánással és szomorúan, majd sóhajtok.
- Tudod... nem csak azért mentem el, mert az apám magával hívott. Apám felőli nagymamám Spanyolországban él, így előszöris oda utaztunk el, amikor azt a hírt hallottuk, hogy egy szeánsz vagy hasonló közben szívrohamot kapott. Beállt nála a klinikai halál, ami azt jelenti, hogy egy pillanatra mintha meghalt volna, de aztán mégis visszatért az élők közé. Ez tartott egy ideig, aztán egy baleset következtében kómába esett, két hónapig úgy volt és aztán meghalt. Ő volt a kedvenc nagymamám... - tudja, hogy nem hazudok, mert meséltem már a mamámról, hogy mi mindent vittünk véghez együtt, és mindig segítettem neki. Egyébként is az öregek olyan aranyosak... ami furcsán hangzik tőlem, de igenis tisztelem az időseket.
- Aztán egy halom vagyont kellett kezelnünk, amit ránk hagyott halála után. Egyből a bíróság, hogy kinek ítélik, ugyanis nem apám volt az egyedüli gyermeke, de végül nekünk ítélték, miután fél évet jártunk rá - ez ennyiről szólt. Spanyolországnak vége.
- Végül Mexikóba utaztunk, ahol apámnak segíteni kellett pár kényes ügyben. Fel kellett törnöm egy biztonsági rendszert, ahova elég nehéz volt bejutni. Közben dolgoztam, hogy ne apámból éljek, mert ezek mellett mégiscsak szeretem tisztességesen megkeresni a pénzemet, még ha feketén is élünk többrészt. Egy cég ajánlott egy munkát, ahonnan egy idő után ki is léptem, mert minden csak a hatalomra játszott ki. Manipuláció meg ezek. Közben börtönbe kerültem drogcsempészet gyanújával, de az egyáltalán nem én voltam, hanem egy helyi banda, akikkel véletlenül futottam össze és megvesztegettek, hogyha nem csatlakozom, akkor bajok lesznek. Végül a börtön lett a baj, ahova ők juttattak, onnan apám hozott ki egy hét múltával. Persze közben autóbalesetet is szenvedtem... - Felhúzom az inget magamon és megmutatom a heget, amit a balesetben szereztem. Abba is hagyom, nem akarom tovább folytatni az életem történetét.
- Bocsáss meg, hogy nem szóltam neked... nem akartam, hogy halálra aggódd magad.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Csüt. Júl. 11 2013, 16:30

Nem értem, miért várná el tőlem, hogy csak úgy elfelejtsek mindent, de látom az arcán, hogy ezt gondolja. Hogy miért nem tettem még túl magam azon, hogy ő szó nélkül lelépett, és csak egy hónapja bukkant fel újra! Hát, nekem ez nem megy ilyen egyszerűen, mert nem akarom, hogy ilyen egyszerűen menjen. Túltettem magam a dolgon, túltettem magam rajta, de azt nem várhatja, hogy most azonnal a karjaiba vessem magam, pláne, hogy nem is értem, miért teper ennyire. Nem volt ez közöttünk ennyire komoly...
Élesen beszívom a levegőt, ahogy mesélni kezd, és egy darabig tartom magam, mert kemény nő vagyok, aki nem fog ellágyulni csak úgy füttyre, de aztán az ölembe ejtem a kezeimet döbbenetemben, mert nem vagyok érzéketlen, és mert tudom, mennyire szerette a nagymamáját.
Szünetet tart, rövidet, talán, hogy kifejezhessem az együttérzésemet, Ryder jó neveltetést kapott ilyen szempontból, csak nekem meg nem akar kinyílni a szám, nem tudom kimondani. Folytatja, én hallgatok tovább kíváncsian, és türelmesen, azután a másik döbbenetbe esem. Börtönbe került! Lecsukták! Az a rohadt drog... És ez sem "elég neki", ismét valami olyat közöl, amivel kimozdít a hűvös magabiztosságból, felhúzza az inget, a kezem pedig automatikusan nyúl, hogy megérintse a forradást, majd észreveszem, mi történt, és mintha égetne, úgy rántom vissza a karomat, és az arcom is torz fintorba rendeződik, a megbotránkozás fintorába, az elutasításéba, a felháborodáséba, amiért elérte, hogy rés legyen a páncélon. Fel is pattanok, nem tudok ülve maradni, és az ablakhoz sétálok, muszáj megnyugodnom, és az arcomat is visszarendeznem a szokott hűvösségbe, hogy ne áruljon el mindent.
-Halálra aggódtam magam.-
Közlöm vele, amint befejezi a mondatot. Egy pillanatra se legyen kétsége afelől, hogy így volt, hogy ezzel segített a helyzeten, ezt akarom, ezért mondom el azonnal neki. Ezután hallgatok, lehunyom a szemeimet, és próbálom, tovább küzdök a lélekjelenlét halvány kis morzsájába kapaszkodva, hogy ne lásson azonnal mindent rajtam, de nagyon nehezen tudom rávenni magam, ha ugyan rá is tudom.
-Sajnálom a nagymamádat.-
Mondom, és nem pillantok felé továbbra sem, nézek ki az ablakon, ha ugyan hagy... remélem, így sem kételkedik az őszinteségemben, de nem tudok most rá nézni, nem akarok, mert túl feldúlt vagyok.
-Ezek a dolgok nem így működnek Ryder, nálam nem! Ennyi idő után felbukkansz a kávézóban, ahol én még sosem jártam korábban... követtél? Vagy hogy találtál meg? És miért? Célod volt, hogy visszatérsz, és találkozunk, vagy csak így jött ki a lépés, és ha már ott voltunk, akkor úgy döntöttél, hogy ostromot indítasz ellenem? Miért csinálod ezt? Miért írsz, keresel minden nap?-
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Pént. Júl. 12 2013, 10:57

Megérinti a heget, amit a balesetben szereztem. Az úgy történt, hogy a banda, akikkel összetalálkoztam, semmi pénzért nem akartak "magamra hagyni", mert úgy gondolták, hogy értékes tagjuk lehetek, ha értek a számítógépekhez. Ezért valahogy kinyomozták az autót, és ahogy haladtam, hirtelen nekem ütköztek, karambol lett, én pedig bamm neki az oszlopnak, éppen, hogy el tudtam fordítani a kormányt, de így is az autóm oldalát érte a károsodás, ahogy az enyémet is. Azóta kerülöm az ilyen szerencsétleneket, ami azt illeti, még az autómat is lecseréltem s csak ritkán vezetek ilyen sötét terepeken, ahol nincs megbízhatóság.
Feláll, az ablakhoz sétál és megjegyzi, hogy halálra aggódta magát. Megértem, de nem én akartam így. Sose voltam annak a híve, hogy így magára hagyjak valakit, főleg úgy, hogy a barátaim is itt voltak... mind. Ahogy most is. Amint megérkeztem, első dolgom az volt, hogy mindenkit felkerestem. Talán a sors akarta azt is, hogy Livire rábukkanjak. Azt mondják, aki túlél egy balesetet, vagy halálközeli élménye van, azoknak megnő a pszi képességük. Lehet, hogy velem is ez történt, s csak úgy megéreztem, hogy merre kell mennem ahhoz, hogy a hiányzó láncszem is meglegyen a készletből.
- Semmi baj - jegyzem meg, amikor azt mondja, hogy sajnálja a nagymamámat. Nem az ő hibája, tulajdonképpen egyrészt a mamámé, másrészt már idős is volt... de ha úgy vesszük, még élhetett volna tizenöt évet, így hát korábban halt meg a kelleténél. Ugyanakkor jól esik, hogy részvétet tanúsít.
Kérdéseit jól megrágom, majd felállok én is, egyenesen a háta mögé.
- Nem követtelek, ha tudni akarod. Mindig is arra a helyre jártam, ugyanakkor ahogy megérkeztem, mindenkit felkerestem. Te voltál az utolsó csepp. Valami azt súgta, hogy "menj egyenesen, majd fordulj be és ott rátalálsz, ahol te magad vagy". Igen, célom volt, hogy visszatérek, elvégre ki hagyná magára évekig a barátait? Ha még el is válnak, mert elköltöznek egy másik helyre, vagy esetleg a tanulmányok miatt, akkor is visszatérnek, bármi történjen - egy időre befejezem, s utolsó kérdésére csak úgy válaszolok, hogy óvatosan átölelem hátulról, magamhoz húzom, ahogy még mindig az ablakon át nézi az olykor elsuhanó embereket, vagy a tájat...
- Mert nem csak egy játék voltál, vagy vagy, Livi. Ha te azt is gondoltad akkor, hogy csak játszom az érzéseiddel, akkor rosszul gondoltad. Lehet, nem mutattam ki eléggé... - a füléhez hajolok.
- Azért, mert szeretlek - s halkan súgom a szavakat, ami már forrósodott a nyelvemen egy ideje. Jó, nála ez nem így működik...de mindent megpróbáltam.
- Ha ez nem elég, a csillagokat is lehozom neked az égből - senki sem mondta, hogy nem vagyok romantikus alkat. Kellő neveltetésem volt, még ha bele is csöppentem a romlott élet kellős közepébe.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Vas. Júl. 14 2013, 09:34

Hallom, és érzem is, hogy feláll, és közelebb jön. Megáll a hátam mögött, én pedig kezdem úgy érezni, mintha egy kamion dübörögne rajtam előre-hátra folyamatosan.
Jól esik azt hallani, hogy vissza akart jönni. És azt is, hogy nem követett, hogy nem talált ki vagy vett valami extrahiperszuper kütyüt, amivel lenyomozhatta, hol vagyok. Mégsem fordulok meg, nem nézek rá, próbálok lenyugodni, de inkább úgy érzem magam, mint egy sarokba szorított állat. Aztán még közelebb lép, érzem a testét magam mögött, és hozzám ér, amitől ezernyi szikra kezd vibrálni a bőrömön, minden érzékem vigyázba áll ettől, és ezer pillangó kezdi felforgatni a gyomromat. A levegőt hevesebben nyeldeklem, mert úgy érzem magam, mintha nem lenne elég, mintha megfulladnék, és a szavaival csak tetézi a helyzetet. Nem vagyok, nem voltam játék. Pedig amikor együtt voltunk, az jó játék volt. Jó volt úgy, ahogy volt, nem voltak felesleges bahék, ha nem ért rá valamelyikünk, nem voltak túl nagy elvárások, de ezzel együtt ott volt az is, hogy nem volt meg az igazi érzése annak, hogy együtt voltunk. Mindenesetre, összegezve, nekem megfelelt.
Aztán kimondja AZT a szót. A tiltottat. Amit sosem használtunk, sosem éreztem helyén valónak, ha ezt mondtam volna. A pánik lecsúszik a fülemen keresztül, ahol beáramlottak a szavak a nyelőcsövemen a szívemig, hogy aztán marokra fogja, és szorongatni kezdje. Kitépem magam a karjaiból, megfordulok, felé, és hátrálok, de a fal az, amivel találkozik a hátam, nincs már tovább hátra.
-Ne! Ezt ne! Ne most, ne itt, ne így!-
Nyögöm ki nehezen, a hangom megemelkedik, a mellkasom zihálva ugrál szinte. Félek, piszkosul félek, hogy nem hagy. Nagyon rosszkor mondta ezt, ennek nem így kellett volna lennie! Nehéz volt, igen... de túlléptem rajta. Elfogadtam, hogy elment, és közöttünk mindennek vége, most meg visszajött, és mindent felforgat. Csak állok a fal előtt közvetlenül, próbálok belepréselődni, de nem megy, felé meg nem merek lépni, nézek rá riadtan, és próbálom elérni, hogy elengedjen, de valójában megbénít a rettegés.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Hétf. Júl. 15 2013, 20:54

Érzem, hogy retteg valamitől még így is, hogy háttal áll nekem, akkor pedig méginkább, amikor felém fordul, hiszen látom az arcán azt a kifejezést, amit tanúsít most felém. Nem tudom, mitől fél ennyire. Én csak az igazat mondom, őszintén. Hiszen biztosan mindig is ezt a szót szerette volna tőlem hallani, és egyébként is jól esik egy lánynak, ha azt mondják, hogy "szeretlek". Csak azok a lányok szeretnek játszadozni és belemenni a játékokba, akik nem tartják magukat többnél egy utcasarki szajhánál, tudtommal Livi nem tartozott közéjük, így nem mertem azt sem feltételezni, hogy neki is szimplán csak egy játék lett volna az egész, mint az ilyeneknek. Ugyanis, ha mindez játék lett volna, akkor akárkim lehetett volna mellette, s ő féltékeny lenne, ami már egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak úgy tekint rám és én is viszont rá, mint egy rongybabára.
Megállít, vagy legalábbis próbálna, de őt állítja meg a fal, aminek nekiütközik. Én nekitámaszkodok a falnak két kezemmel a válla fölött és ártatlanul nézek rá, ugyanakkor teljes komolysággal. Megértem, vagy megérteném, ha jobb magyarázatott adna arra, hogy miért ne, s én nem akarok neki fájdalmat okozni, de mindenképpen adnom kell ennek egy esélyt, mint ahogy neki is.
- Csak egyszer... - suttogom, s gyengéden megemelem az állát, hogy rám nézzen. Tudom, hogy most fél, de látnom kell, hogy hogyan néz rám, hogyan veszi a levegőt. Óvatosan közeledek felé, s ajkammal megérintem ajkát két másodperc erejéig, aztán újra eltávolodok tőle, hogy lássam, ez hogyan hatott rá, s vajon engedélyezi e a továbbiakban. Nem akartam neki rosszat, ezért figyelemben tartottam az ő érzéseit is, gondolatait. Még a vadítóan vörös rúzsa sem érdekelt, érte még arra is képes lennék, hogy kikenjem magam valami transzvesztitának, és engedném, hogy futtasson egy strici.
De most tudnom kellett: vagy felpofoz, vagy azonnal itthagy, vagy marad. Persze akadnak még más lehetőségek is, de azokat nincs kedvem felsorolni.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Szer. Júl. 17 2013, 19:09

Szeretném, ha most megnyílna alattam a föld, és magába fogadna. Könnyebb lenne elviselni, mint azt, hogy itt vagyok vele egy légtérben, hogy azt mondta, szeret, és, hogy ilyen közel van. Megtámaszkodik a keze mellettem, a falon, a kezeim pedig ezzel egy időben a mellkasára csúsznak, hogy megállítsam, hogy ne jöjjön közelebb. Nem bírok a szemeibe nézni, ez az egész túl gyors nekem, de még nincs vége az ostromnak, ugyanis azt se hagyja, hogy ne nézzek rá. Minden akadályt átlép, és egyszerűen nem törődik vele, hogy én ezt nem akarom.
Tudom, mi következik. Lassan hajol felém, és szinte már érzem ajkaimon a puha ajkait. Ez az egész nem fair! Nem szabadna kihasználnia a gyengémet, mert ez nem vezet sehová, ez így nem lesz jó! És mégis hozzám hajol, és megcsókol, a kezeim pedig ahelyett, hogy továbbra is elutasítanák, inkább simítják, bár meg sem mozdítom őket. Olyan finom a csókja, és olyan rövid. Pedig a csók az nálam szent dolog, és ezt pontosan tudja, épp ezért nem fair, amit művel velem.
Dühös szusszanással fújom ki a levegőt, és szikrázó szemekkel nézek rá, amikor elhajol. Hol van már itt a hűvös elegancia, a pókerarc?! Kezeim ökölbe szorulnak, ahogy elveszem róla, de a leginkább magamra vagyok dühös. Ez nem jelenti azt, hogy nem rajta fogom levezetni. Kezem hirtelen mozdul, elkapom a tarkóját, hogy az arcát visszahúzzam magamhoz, megadva magam a végzetnek, a gyengeségemnek, a csók iránti rajongásomnak, és megcsókolom hosszan, rendesen, de nem lépek közelebb, és nem érintem meg máshol, csak az ajkunk ér össze, és a nyelvem simogatja hosszan, érzékien.
-Nem csináltad rendesen.-
Magyarázom, majd átbújok a karja alatt, és elsétálok mellette, vissza a kanapéhoz. Kell a távolság, hogy ne rohanjon így le, de tudom, hogy a szimpla ellenállást nem veszi komolyan, nem fogadja el, így taktikát változtatok: kap egy másik alternatívát, mint a nem.
-Most elkezdheted visszaszerelni az ajtót, amit rám törtél egy mesével! Utána virágot akarok, táncot, és kéziféket!-
Sorolom neki keresztbe vágott lábakkal és kezekkel, durcásan. Durcásan, mert akár hogy is hagytam ott, ültem le, és közöltem vele, hogy márpedig randizni akarok, és lassítani, azért nyert. És tudom, hogy tudja, hogy nyert... de remélem, elkezd végre komolyan venni, mert ha továbbra is így söpör el, mint egy tornádó, el fogok menekülni. Egy ilyen családban, ilyen apa mellett, ilyen baráti körben egyszerűen szükségem volt a magánszférára, kicsit határozottabb vonalakkal, mint mások esetében. Azért, mert nem vagyok egy túl hangos, és elsöprő személyiség, gyakran engem próbáltak elsöpörni, így muszáj volt nagy nehezen kitalálnom, ki is vagyok, és mit akarok pontosan, és ha nem adja meg nekem azt a biztonságot, amit mellette abszolút nem érzek, hogy lehetek önmagam, és tiszteletben tartja a kéréseimet, akkor akár a világ végére is elmegyek innen, de nem adom fel önmagam. Túl sok munka van bennem.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Hétf. Júl. 22 2013, 22:48

//Bocsi, hogy megkésve. ^^"//

Egy időre azt hittem, hogy majd elutasít. Ahogy abbahagyom a csókot, s várok arra, hogy mit reagál rá, folytathatom e vagy sem, megmutatja dühös arcát. Tehát tudom, hogy mélyen nagyon mérges rám, s legszívesebben képen vágna, hogy majd a fal adja a másikat, de a következő pillanatban mintha fordult volna a kocka. Meglepődtem, amikor visszacsókolt, aztán megjegyezte, hogy nem csináltam rendesen. Tudhattam volna, hogy LiVi ilyen! De nem gondoltam volna, hogy végül ilyen hosszú idő után beadja a derekát: valljuk be, most nem kicsit küzdöttem érte, hiszen mindent megadtam neki, amit akart. Ahogy a nők mondják, a szépségért meg kell küzdeni, és ahogy én mondom, a szerelemért is meg kell küzdeni. Amikor befejezi, nagyokat pislogok magam elé bambán, közben őt bámulva, ahogy leül.
- Most biztos úgy nézek ki, mint a First Lady egy fiatalabb másolata - mondom viccelődve, leginkább arra értve, hogyha a rúzs a száján áttapadt az enyémre, akkor körülbelül tényleg úgy nézhetek ki, mint egy transzvesztita, ami most különösebben nem izgat.
Nem kispályás a csaj, annyit meg kell vallani! Most követeli a Ferrariját - valószínűleg -, akkor gondolom a virággal egy vacsorát is szeretne, mellé pedig a táncot. Ez megoldható. De mit ért az ajtó alatt? Csak nem a villáját? Esküszöm, azért ennyire minőségi és luxus nem lehet valaki, hogy az embert a pénzéből kizsigerelje... mindenesetre, örülhetek annak, hogy addig jó, míg van miből mindezt megvalósítani.
- A virág oké, a tánc oké, a kézifék oké... milyen ajtó? - kérdezek vissza a legelső felvetésére, amit tényleg nem értettem, vagy csak nem voltam benne egészen biztos. Néha nem tudom kilogikázni a nők mondandóit, bár legtöbbször tudom, mi kell a nőknek. Lehet a sok film miatt van, meg a haverok miatt... végülis az élet olyan, mint egy nagy színpad, csak itt minden élesben megy, és rejtve vannak a kamerák.
- Figyelj, gyönyörűm. Mindent megadok neked, ami egy kis értelmet hoz az életben. Vigyázok rád. Csak arra kérlek, hogy légy önmagad mellettem, s ne játssz... se a saját életeddel, se az érzéseiddel, sem az enyémmel - letérdelek elé, s onnan mondom neki mindezt komolyan. Ha neki is vannak kérései, akkor nekem miért ne lehetne?
- Elvégre minden kapcsolat a kölcsönös bizalomra épül. Mától esküszöm, mindig őszinte leszek veled, s elmondok mindent, amit tudni akarsz. Ha nem vagyunk őszinték, akkor mindennek vége - pislogok még mindig, várva, hogy most hülyének néz, vagy sem.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Szer. Júl. 24 2013, 23:39

Viccelődik, és hatásos, mert elmosolyodom. Annyira nem vészes rajta a rúzsom, csak a nyoma annak, hogy átlépte a határt. Beszélni kezd, amiből elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem éri be ennyivel. Sóhajtok egyet, próbálok higgadt maradni, de pokoli nehéz.
-Ajtóstól törtél rám. Hiába mondtam, hogy ne.-
Magyarázom röviden, továbbra is karba tett kezekkel-lábakkal, ő pedig fogja magát, és elém térdel. Mert ennyi még mindig nem elég neki, és annak a csökött agyának, hát ezt nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy nem érti, a homlokomra írjam ki neon felirattal, hogy LASSÍTS?
Csak nézek rá, és szimplán gyűlni kezdenek szememben a könnyek, amiket próbálok felfelé nézve visszatartani, mintha olyan érdekes lenne a csillár. Mégis, hogyan lehetnék valakivel együtt, aki ennyire nem törődik az érzéseimmel? Mert látszólag azt teszi, és azt is mondja, hogy azzal törődik, de nem... ő azokkal az érzésekkel törődik, amiket szerinte éreznem kéne. És hiába mondtam neki már többféle módon, hogy lassítson, tovább gyötör. Megrázom a fejem hitetlenül. Ez az egész nagyon fáj, hogy így elsöpör... ez nem kapcsolat, ez sosem lesz az, ez önzőség, és figyelmetlenség. Annyira feldühít, hogy végül mégis ráemelem a tekintetem, sikítani volna kedvem, az az igazság, ehelyett csak pofon vágom lendületből. Mert a csókkal átlépett egy határt, bár mondtam, hogy ne tegye, de a szavaival egy sokkal komolyabb határt lépett át, többszöri kérésem ellenére. Ezután felállok, és szépen a táskámat fogva, remélhetőleg mielőtt még feleszmélne a reakciómból, kisétálok, el, jó messzire, a telefonomat pedig kikapcsolom, hogy ne tudjon hívni.

//Köszönöm a játékot, Rájcsu! <3 //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: I just wanna feel this moment - Ry & LiVi   Today at 23:19

Vissza az elejére Go down
 

I just wanna feel this moment - Ry & LiVi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-