Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Falling away from me - LiVi & Ry

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Falling away from me - LiVi & Ry   Hétf. Aug. 18 2014, 17:23



Szép, verőfényes nappalra ébredtem, nyitva volt az ablak, így hallani lehetett a madarak csiripelését. Ezzel nem is lenne baj, mert tök csodás erre ébredni, de arra már nem, hogy a reggel kellős közepén, amikor épp megfordulnék a másik oldalamra, felriaszt a telefonom. A bökkenő mellé, hogy valaki megváltoztatta a csengőhangom. Biztos nem én voltam, arról tudnék még a nem józan pillanataimban is. Lehet, hogy valamelyik unokaöcsém vagy húgom. Szóval így nem az a lájtos kis Ryder-féle zene ment, ami tuctuc - amúgy rockot is hallgatok -, na de ez kérem, szabályosan felvert. A fejem támasztottam, homályosan láttam, hogy ki hív, aztán tisztán kivehető volt a név: Mrs. Beaumont. A szemem körülbelül olyan volt, mint akit hátulról jól koponyánvertek, és felötlött a kérdés, hogy mit akartam tőlem az ex-barátnőm (vagy lesz-barátnőm) édesanyja.
- Igen, Mrs. Beaumont? - veszem fel, már megszokhatta biztos, hogyha fáradt vagyok, akkor így néz ki nálam a reggeli köszönés. Nem is értem, hogy maradtam vagy egyáltalán hogy lettem jóba LiVi anyukájával. Minden bizonnyal azért, mert ha most talán még LiVi úgy is tekint rám, mint egy tuskóra, amikor velem volt, minden rossztól megvédtem, mindent megkapott, mellesleg segítettem az édesanyjának a házi munkákban, és persze mivel szeretek főzni, ezért abban is besegítgettem. Festegettem, szerelgettem, mikor mit. Még jó, hogy értek a kocsikhoz is. Na, mit kért tőlem most? Említette, hogy LiVi elutazott és most tér haza, jó lenne, ha ki tudnék menni érte a repülőtérre.
Ez beütött. Hogy én? Miért, nincs más, aki kimenne a lányáért? Teszem fel magamnak a kérdést. Na nem mintha ellenemre lenne, amúgy sem tudok nemet mondani ennek a kedves női hangnak, meg sosem ártott nekem, még azok után sem, hogy nyilván tudja, mi történt a lánya és köztem. Ez pedig egy jó esély lehet arra, hogy... nem, talán felhagyok vele, de nem tudom. Annyira bizonytalan vagyok.
Egyszerre érzem magam magabiztosnak, és bizonytalannak, valamint fontosnak és jelentéktelennek. Most talán a negatív érzések jobban hangsúlyozhatók.
- Természetesen hazaviszem pár törökcsemegéért cserébe - szoktunk így bolondozni, és imádom azokat a sütiket, amiket készít. Ebből persze az lett, hogy akkor mire hazaviszem LiVit, addigra lesz is. Imádom azt a süteményt, csoda, hogy nem híztam el tőle. Megemlítette, hogy értesíti a lányát is, hogy én megyek érte, bár erősködtem, hogy ha meglepetés lenne, akkor tényleg meglepődne, de ebben maradtunk. Lehet, hogy az anyukának nem tud nemet mondani és akkor így tényleg hazavihetem.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, belőttem a séróm, aztán egy energiaitallal a kezemben beszálltam az autóba, hogy kihajtsak a reptérre. Igen, energiaitalt iszok addig, hogy felébredjek a zuhany mellett, sose elég, meg nem alhatok volán mögött.
Kérdéses, mikor ér be LiVi gépe, addig szépen megvárom bent, valahol látható terepen.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Szomb. Szept. 06 2014, 23:40

Végre landolunk, de azért hiányozni fog Európa, annyira más az emberek mentalitása, habár Franciaország kapcsán ez nem áll persze annyira messze tőlem, de mégis... kettős érzés, de jó itthon lenni is, habár a kérdések egy részére választ nem találtam egy kontinenssel odébb.
Amint leszállok a gépről, és a sok ellenőrzésen is átverekszem magam rettentő sok sorbanállás és vizsgálat után, jut eszembe, hogy vissza kellene állítani a telefonomat repülő módból. Gyorsan pötyögök is rajta, majd összeszedem a bőröndömet is, ami egy óriási állat, egy pasi segít levenni, akire hálásan rámosolygok - na azért persze nem viszem túlzásba - és aztán az arckifejezéséből látom, hogy még a nagy napszemüveg mögött is felismert.
Gyorsan elindulok a guruló rémmel, mielőtt még nekem állna beszélgetni meg faggatni, és hamar sikerül is elérnem a végső kijáratot, ami mögött apa vár...
...
csakhogy nem apa vár. Hanem valaki egészen más. Méghozzá Ryder, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a bordáimat összezúzni készülő kalapáló szívem. Meg is torpanhattam egy pillanatra, mert valaki majdnem belém kanyarodik a bőröndjével, aztán észbe kapok, és felé indulok.
-Szia!- köszönök neki, kikerülve a korlátot, azt hiszem, még mindig sokkhatás alatt vagyok. Hogy kerül ide? Gépiesen veszem elő a pittyegő telefont, és nézek a képernyőre, egészen pontosan anyám nem fogadott hívásaira, majd az üzenetére, azután feltartom a telefont.
-Látom te viszel haza...- közlöm a nyilvánvalót, és nem is tudom, mit gondoljak erről, csak azt, hogy borzasztó meleg van itt... LA-ben, a reptéren, vagy csak bennem? Mindenesetre várom, hogy mit mond, mit tesz, vagy... és közben próbálom nem bámulva felmérni amit a képi látvány felmérni enged, hogy hogy van, mennyit változott, és hogyan is viszonyul ehhez az egészhez, hogy rátestáltak, mert mivel anyám keze van a dologban, biztos vagyok benne, hogy ez történt.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Kedd. Okt. 07 2014, 12:34


Nem tudom, körülbelül mennyit várhattam, az biztos, hogy nem sokat - jó az időérzékem ezek szerint -, mert a gép hamar be is érkezett, és pár perc múlva meglátom azt a szőkeséget is, aki miatt kikeltem a meleg ágyból. Nem mintha nélküle nem keltem volna fel, és nem is vagyok bosszús. Arcán nem látom az öröm jelét, annál inkább a megilletődöttségét, de már azt sem úgy, mint régen. Már annyira hozzászokhatott az arcomhoz, hogy semmi izgalmat nem kelt benne a látványom.
- Szia neked is - átveszem a poggyászait, hogy innen majd én cipeljem, elvégre nem illik egy lánynak vinnie. Vannak haverjaim, akik megengedik ezt és képesek végignézni, ahogy egy csaj küszködve viszi a holmijait... hogy van nekik ehhez szívük, nem tudom, mindenesetre én nem vagyok ilyen. Egy halvány mosolyt megengedek magamnak, ahogy a kezembe kerülnek a bőröndök meg miegyéb, és megindulok a kocsi felé. Odaérve nem is sokat beszélek hozzá, egyszerűen elteszem a holmit.
- Ha tetszik, ha nem, nincs más választásod. Vagyis van... a taxi, de az pénzbe kerül én meg ingyen vagyok - nem mondom flegmán, nem is dicsekedve, nem is vigyorgok rá, pedig a megszokott módim az lenne, hogy szélesen vigyorgok. De most egyszerűen nincs hozzá kedvem. A csomagtartó kellően megtelik LiVi cuccaival, majd kinyitom neki a kocsi ajtaját, hogy szálljon be.
- Édesanyád kért meg - mondom, de erre már biztosan rájött a telefon megnézése után. Beindítom a motort, majd a gázra taposok, persze nem mint egy eszement, hiszen csak most érkezett, és elindulok az úticél felé. Néha rápislantok a mellettem ülőre.
- Hogy telt a vakációd? - nem tudom, merre járt, azt se, hogy üzleti ügy, munka vagy tényleg vakáció keretében volt e távol, egyszerűen csak megkérdezem; ebben talán benne szerepel az is, hogy "merre jártál, mit láttál, hogy érezted magad" és egyéb kérdések. Ismerhet... ha egy ilyen kérdést felteszek, nyilvánvalóan követné még öt másik, csak azokat lusta vagyok elmondani. Észreveheti azt is, hogy most nem nyomulok, legalábbis nem igazán foglalkozok azzal, hogy visszakapjam. Eleget zsörtölődtem miatta, talán már tönkre is tettem magam lelkileg, Hale is azt mondta, nem éri meg, egy nő miatt sem voltam ennyire szétszórva. Azt persze nem tudom megtenni, hogy teljesen kizárjam az életemből, hiszen itt az édesanyja is, aki mindig megkér pár dologra, amit szívesen megteszek, és emiatt benne van az a kockázat is, hogy látom őt. Nem tudom, ő hogyan áll hozzám, de az eddigiek alapján nem örül nekem. Ki tudja, miket mesélt rólam a barátainak. Az bizonyos, hogy én soha semmi rosszat nem mondanék róla, hiszen minden együtt töltött percünk általában jól sült el, és soha nem tudnék haragudni rá. Ha mégis mesélnem kellene róla és azok között rossz is szerepelne, azt csak a húgom, Hale tudja, és csakis ő érti meg.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Szer. Okt. 22 2014, 18:17

Megint ostoba voltam. Megint nem készültem fel a látványára, és megint váratlanul talált, úgy is érzem magam, mint akit gyomorszájon vágtak, nem lehetek kellemes látvány, pedig próbálom rendezni az arcvonásaimat. Viszont ezek szerint még itt van... és nem tűnt el megint. Nem tudom, ez jó-e... úgy érzem, jó, de tudni nem tudom. Zavartan elmosolyodok, ahogy átveszi a holmijaimat, persze hozzá vagyok ehhez szokva, nem is értem miért viselkedem úgy, mint egy ostoba kiscserkész. Szedd már össze magad Lisette, az Isten áldjon meg!
Szótlanul sikerül megtenni az utat a kocsijáig, és én közben próbálom magam összepakolni, és az érzéseimet is, amiből talán most még az arcomra is kiülne jó néhány. Talán nem figyel rám, ebben reménykedem, mert nem tűnik úgy, hogy még most is különösebben érdekelném, és ez bizony... megmozgatja a fantáziámat. Talán az van velem is, hogy ha nem kellek neki, akkor jobban felfigyelek rá... amit egyébként hányingernek tartok. Mármint az ilyen viselkedést. De nincs mit tenni, a testünk reakcióit nagyon nehezen lehet felülírni, és akkor sem biztos, hogy érdemes. Bólogatok neki, ahogy elmondja, hogy vagy ő, vagy a taxi, nem tudom, mit mondhatnék, aztán amikor kinyitja a kocsiajtót, mellé lépek. Ha most oldalra fordítanám a fejem, és kicsit előre dőlnék, megcsókolhatnám. Érzem az illatát, a kisugárzását, még ilyen hűvösen is annyira meleg, ha ennek egyáltalán van értelme. Nem mozdulok tovább, azt hiszem megdermedek pár pillanatra és valahogy a gyorsuló légzésem köti le a figyelmemet, ahogy végül lassan felé fordítom az arcomat, és tényleg olyan közel van, mint ahogy tudtam, és tényleg csak egy leheletnyit kéne előre hajolnom... de ehelyett zavartan elmosolyodom megint. Mondom én, mint valami idióta csellistalány, én nem szoktam ennyit mosolyogni! Inkább csak beülök a kocsiba, és amíg megkerüli azt, és beül mellém, próbálok megint ismét embert varázsolni magamból... hogy önmagam legyek, az már igazán túlzás lenne. Anya! Utállak, amiért ezt tetted velem!!!
Egy darabig inkább csak hallgatok, és tényleg próbálom magam összeszedni, mert dühös vagyok saját magamra, és ez bizony nem állapot! Aztán végre amikor úgy érzem, már nem vagyok annyira felspanolva tőle, a látványától, a közelségétől, a hangjától, és mindentől, akkor fordulok felé.
-Azért annyira szemét nem lennék, hogy taxival menjek, amikor vetted a fáradtságot, hogy kijöjj.- mondom neki, és sokkal hidegebben cseng a hangom, mint amire számítottam. Azt hiszem elég jól sikerült magamat lehűtenem, sőt, több is, mint jól. Túl jól. De ilyen vagyok, és remélem nem ért félre, hiszen elég jól ismer már. Aztán szerencsére kérdez.
-Munka volt, Ry... és nem hozta meg a kívánt eredményt.- kicsit megenyhülök, sőt, el is szégyellem magam, mert mindenből, amit ma tapasztalok, süt az, hogy mennyire megbánthattam. Persze ő is nagyon megbántott, nem csak akkor, amikor elment, de akkor is, amikor most elmenekültem tőle. Mert ezért mentem Európába, ezért vállaltam el egy alulértékelt fotózást. De az, hogy én sértett voltam, talán nem kéne, hogy megfelelő indok legyen arra, hogy bántsam. Ahh... abból az empátia nevű dologból oszthattak volna többet is.
-Nem azért mentem el, mert itt akartalak hagyni. Vagyis de. De nem úgy. Mármint... ahj!- megint feldühít az, hogy meg sem tudom fogalmazni, amit mondani akarok. Fáradt vagyok, és zaklatott, és nagyon nem Livi!
Remélem, élvezi a műsort, ahogy nézheti, hogy mennyire darabjaimra hullok mellette a kocsiban. Szánalmas vagy, kislány!
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Pént. Okt. 31 2014, 14:12


Arra persze még csak gondolni sem gondoltam, és észre sem vettem, hogy közeledik felém, mert most pont nem arra voltam kíváncsi, hogy mennyire viseli meg a látványom vagy egyáltalán mennyire örül neki. Én csak teszem a dolgom, bár lehet, hogy van abban valami, hogy közben mégis próbálom visszahódítani. Nem is tudom... nem próbálom. Egyszerűen van egy ilyen fordított pszichológia: ne foglalkozz a csajjal és az öledbe hullik. Ezt sose értettem. Olyan bonyolultak. Mindent a lábuk elé adsz, megteszel nekik mindent csak azért, hogy szeressenek, mégis olyan vonat után futnak inkább, ami nem veszi fel őket. LiVi is ilyen volt, vagy legalábbis azok alapján, amit eddig átéltünk. Sose tettem érte semmit és akkor velem volt, bezzeg mikor a világot adnám neki, már nem kellek. Vagy ki tudja, lehet, csak én látom így. Nem akarok róla rosszakat mondani, hiszen mindvégig szerettem őt, még ha úgy is tűnt neki, hogy nem.
Rámosolygok, amikor azt mondja, hogy inkább velem jön, ha már kijöttem érte. Jobban is teszi, a benzin nem egy kis dolog, szerencse, hogy van rá pénzem. Még lehet, hogy megveszek egy benzinkutat, hogy korlátlan mennyiségben fogyaszthassak. Ez körülbelül olyan, mint az araboknak az olajüzlet.
Arra már nem jut időm, hogy elgondoljam, milyen munkáról lehet szó, ami nem hozza meg neki a kívánt eredményt. Biztos modellkedett, mert mást nem igazán néznék ki belőle, hiszen tökéletes alkat, nem hiszem, hogy bemocskolná a kezét egyszerű takarítónőként, aki egész álló nap mosogat. Jut eszembe, ő dolgozik! Én meg nem. Ez is azt bizonyítja, hogy ő milyen szorgalmas én meg egy ingyenélő fazon vagyok, aki csak az apja feketén megszerzett vagyonán élősködik. Na, még mit nem! Azért én is megdolgozom, még ha feketén is, de segítek az apámnak, mellesleg a cégeknek még mindig hackerkedek. Csoda, hogy a NASA még nem keresett fel, bár az ő rendszerüket elég könnyű feltörni, ami azt illeti. Ha jól emlékszem, pont egy ilyen pasast be is vittek, hogy segítse a munkájukat, mert sikerült feltörnie a rendszert. 
Tetszik, mikor nem tudja magát kimagyarázni a helyzetből, és önkéntelenül is felnevetek.
- Imádom, mikor ilyen ideges vagy - és nevetek tovább. Nem szólok rá semmit, hiszen az ő szíve joga, hogy elment miattam. Oh, istenem, én tudom, hogy magányosan fogok meghalni, lassan itt vagyok huszonnégy évesen, vagy lassan annyi - tessék, már a saját koromat sem tudom. És itt a húgom, Hale, akit húsz évesen már eljegyzett egy számomra ismeretlen faszi, és tényleg még csak nem is találkoztam vele, de sort kerítek rá. Ez is bizonyítja, hogy a pokolban fogok megrohadni, mert semmi jót nem tettem még az életem során, állandóan a börtönben rohadok (igaz, hogy csak órákat, egyszer történt, hogy többet is), és ezáltal én leszek a sátán legnagyobb hímringyója. Micsoda tragédia! Máris ilyeneken gondolkodok.
- Te döntöd el, hogy itt hagysz e vagy sem. Nem vagy a tulajdonom, hogy parancsolgassak neked. Szabad vagy, Livi, oda mész, ahova akarsz, nem kötöttem sem én, sem más a nyakadba pórázt és tudtommal még chip sincs beléd ültetve, hogy tudják, merre vagy - ezzel azt mondom neki, hogy nem birtoklom.
- Nem egy tárgy vagy. És ha azt mondod, hogy a munka nem hozta meg a kívánt eredményt, akkor sajnálattal közlöm, hogy kedves munkáltatóidnak nincs szemük a szépséghez - biztos voltam benne, hogy modellkedett, ezért fogalmaztam így. De ha másról is lenne szó, ez is illő hozzá.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Csüt. Nov. 13 2014, 21:47

Nem reagál a közelségemre, és ezzel kisebbfajta pánikot generál bennem. Hát ennyire nem érdeklem már?! Tényleg szörnyű vagyok, szóval ha ő a pokolra jut, még ott is egymás mellett fogunk főni a saját levünkben.
Felnevet, és ezzel a ritkán látott mosolyt csalja az arcomra... nem igen szoktam mosolyogni ugyebár, csak ritkán, kivételes embereknek. Nem vagyok az a bájolgó típus, még üzleti dolgokban sem, udvariasságból sem... nem ezért fizetnek.
-Szóval még imádsz?- kérdezek vissza tőlem szokatlanul, és meglep, hogy nem csak falból tettem fel a kérdést, hanem csakugyan érdekel is a válasz, sőt, még attól is tartok, hogy már nem imád úgy, mint ahogy akkor, amikor elmentem.
-Tudom, de ez akkor sem így működik, nem teheted meg, hogy csak úgy lelépsz azok életéből, akiknek fontos vagy.- magyarázom, és ezzel akarva, vagy akaratlanul, vagy mindkettő - visszafordítom rá az irányt. Mert ő is úgy ment el, szó nélkül, elhagyott, és nagyon fájt... én nem így tettem, engem utolérhetett, bár nem nagyon igyekezett, de neki volt esélye, nekem nem. Értem én az ő szabadelvűségét, pont ezzel rémít meg, amikor egyik pillanatban ilyeneket mond, a másikban meg velem akar lenni. Aztán rajtam a sor, hogy felnevessek, ahogy beszél az én munkámról, elmondja a véleményét arról, hogy nincs szemük. Ezt se sűrűn teszem, egyszerűen nem vagyok egy csupamosoly csupanevetés személy.
-Miattad mentem el, de nem lett jobb... ezért nem hozta meg az eredményt.- magyarázom, és csak lopva pillantok rá, vagyis én lopottnak gondolom, de inkább lesunyt szemű ez, mert hát erre sokféleképpen lehet reagálni. Fura vagyok ma, talán ennek köszönhető az is, hogy még ilyen szégyellősen (???!!!) is előrenyújtom a kezemet, és megsimítom a combját. Hiányzott... de ezt nem mondhatom. Nem érzem, hogy jogom van hozzá azok után, ahogy viselkedtem.
-Na és veled mi történt, amíg nem voltam itt?- kérdezem, mert számomra ez egy könnyedebb téma. Mármint persze a válaszától függően, inkább csak reménykedem, hogy könnyedebb.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Pént. Nov. 14 2014, 17:16


Örülök, mikor mosolyogni látom, végre van értelme a bohócságaimnak, annak ellenére, hogy nem vagyok egy humorherold, de amikor odateszem magam, akkor kész, vége. A kérdésére sunyin nézek rá.
- Lehet téged nem imádni? - mosolygok, majd visszafordulok az út felé, mert nem akarom, hogy a véletlen folyamán, amikor hirtelen nem nézek oda, akkor bamm beleszaladok egy másik kocsiba, és akkor foghatom arra, hogy mellettem ült egy szépség, aki elvonta a figyelmem. Akkor már modernizálhatjuk a szépség és a szörnyeteg filmjét. Mi férfiak azt mondjuk, amit a nők hallani szeretnének, de mivel én őszinte vagyok, így azt mondom, amit én szeretnék a magam szájából hallani.
További mondandójára nem válaszoltam semmit. Igaza van, nem kellett volna szó nélkül lelépnem, de azt se tudtam megtenni, hogy eléállok, és azt mondom, hogy "Szia, most el kell búcsúzzak tőled két évre, apámnak kell besegítenem, ne gondolj rám, mert lehet, nem fogok visszajönni" - na, ez nem telt ki tőlem így, és egyébként sem értette volna meg. Lehet, hogy rosszabbul váltunk volna el. Keresett volna magának mást, én pedig ugyanígy álltam volna vele. Ami biztos, hogy nem tudtam kiverni a fejemből, hiszen mégiscsak... hogy is fogalmazzak, életem első nagy szerelme, s hiába hitte, vagy még hiszi úgy, hogy nem érdekel és csak kihasználtam, hogy ott van mellettem és van valakim. Igenis jól éreztem magam vele a kisebb galibák ellenére is. Nem lep meg, mikor azt mondja, hogy miattam ment el. Nem mintha sűrűn futottunk volna össze, hogy el kell tőlem menekülnie a világ másik végére és egyébként sem nyomozom utána, csak gondolok rá. De ezek szerint ő se tudott kiverni a fejéből, ha ilyeneket mond, hogy az eredmény nem lett jobb. Kisanyám, magaddal toltál ki, nem nekem lett rosszabb.
A kezét a combomon érzem és az izmaim akaratlanul megfeszülnek, és amolyan számomra is ismeretlenül meglepett arcot vágok.
- Hoppá, érzékeny pont - de az a kaján vigyor le nem sül a képemről, és most jön az a rész, hogy "Még kicsit feljebb, még feljebb", de nem, nem vagyok bunkó, ott még nem tartunk. És soha nem is tartottunk, mert tiszteletben tartottam Livi kéréseit, soha nem tapiztam, vagy hasonlók. Jó, azt a formás fenekét mai napig érzem a tenyeremben és most hű, de megfognám még egyszer, de nem tehetem. Egyébként sem a formás fenekéért szerettem... szeretem.
- El sem tudnád képzelni. A húgom, Hale még csak másodikos, ergo húsz éves, és eljegyezték. Elhiszed ezt? Én aszott kivert kutya leszek, mire ide elérek - nem mintha valaha törődtem is volna azzal, hogy megházasodjak. Nem tudom elképzelni magam úgy, hogy lekötöm magam egy házassággal. De még lehetséges. 
- Meg unatkoztam, nem volt semmi meló, úgyhogy poénból feltörtem pár cég rendszerét, hogy bekukkoljak - nevetni kezdtem. Milyen poén is ez! Így tudom, hogy legközelebb mit érdemes megtennem, és tudok a titkokról. Lassan közeledünk Liviék otthona felé.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Kedd. Feb. 03 2015, 13:08

Összerezzen, én pedig tudom, hogy ha pirulós típus lennék, akkor most fülig pirosodnék, de nem vagyok, így csak elhúzom a kezem, és elgondolkozom... valami olyan témán, ami egészen távol áll tőlem. Azaz nem, de mégis... most először jut eszembe, amióta elment és visszajött, hogy vajon milyen lenne vele szexelni. Ugyanis nem vagyok oda ezért a testmozgásért, de lehet, hogy azért, mert eddig nem a megfelelő emberekkel edzettem... és meglep, hogy soha nem gondoltam még erre, mármint, hogy vele, és hogy most ezen gondolkozom, az pedig zavarba hoz, így inkább csak sóhajtok egyet és próbálom visszaterelni a figyelmem, nehogy véletlenül képes legyen feltörni a gondolataim zárját is, és megtudja, mi jár a fejemben.
-Hale férjhez megy? Atya ég, hova ez a sietség? Nem félti a karrierjét?!- kérdezem kíváncsian, vállalva a kövezést azért, mert imádom a foglalkozásom, és igen, ha én ilyesmin gondolkoznék, akkor határozottan számítana, milyen hatással lesz egy ilyen lépés a modellkedésemre.
-Egyébként ez rajtad is múlik, mármint, tudod, őt eljegyezték, de te vagy a férfi, ha te szeretnél eljegyezve lenni, ahhoz neked kell lépni!- jó kedvem van, ismét mosolygok is szélesen, bele sem gondolva igazán, hogy ezt akár félre is értheti, és célzásnak veheti - mire ez eljut a tudatomig vállat vonok, és úgy döntök, értse, ahogy csak szeretné.
-Mindig is érdekes álláspontod volt a szórakozásról.- közlöm fejcsóválva, és gondolatban valamiért visszacsatolok az előző, és az az előtti témához. Hogy ha teszem azt megkérné a kezem (oké, ez még viccnek is... furcsa) akkor nem csak a modellkarrier lenne a kérdés, hanem ez is. Hogy milyen életet él, mikbe mászik bele az apja kedvéért meg a maga szórakoztatására... ah, túl bonyolult ez a pasi.
Előre fordulok, az utat nézem, ami már nagyon is ismerős, ahogy a házunkhoz kanyarodunk.
-Szóval akkor anyám itthon van?- sóhajtok fel fájdalmasan, mert előre látom, mi vár ránk. Egyrészt próbál majd minden kalóriadús hulladékot rám tuszkolni, holott ő sem eszi, elvégre tudja jól, mivel jár a szakmám, és el is várja, hogy mindannyiszor amikor megkísért ellenálljak, másrészt az összeboronálás. Ahhoz most nincs kedvem, mert... mert tudom, hogy csak el fog taszítani Rydertől, mert idegesíteni fog, hogy ezt csinálja, és nem Ry miatt lesznek rossz érzéseim vele kapcsolatban, hanem anyám miatt. Aki nagyon kedves, imádnivaló teremtés, de megvannak a maga hülyeségei.
Vissza az elejére Go down
Ryder Salisbury
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Hacker
Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Pént. Ápr. 03 2015, 21:00

//Micsoda gondolatok! Very Happy //


Nem tudom, mire ez a nagy sóhajtás, mindenesetre, amikor ránézek, meglepetten látom, hogy kicsit zavart. Jó lenne tudni, hogy ilyenkor mi járhat a fejében. Bár lenne egy olyan szuperképességem, mint a Marvel hősöknek, vagy az X-men harcosainak, mondjuk egy olyan, amivel mások gondolatait látom. Eléggé nagy bunkóság lenne mások magánterületein kutakodni, elvégre semmi közöm nincs hozzá, kivéve ha nem rám gondol épp. Na jó, túl sok képregényt olvasok... nem is az, hogy olvasok, hanem inkább megnézem a filmjeiket.
- Én is pont ezt kérdeztem magamtól! Egy modell karrier elég szépen be tud fuccsolni, ha még a gyerekek is jönnek. A házasság még oké, de ha hirtelen becsúszik a vedlett kígyó a barlangba, akkor szépen be tud füstölni - jesszusom, hogy én hogy tudok fogalmazni! Vedlett kígyó a barlangba! Szóval emberi nyelvre fordítva, ha nem védekeznek.
- Én eljegyezve? - nézek rá kerek szemekkel, aztán előre mélyen elgondolkodva eléggé furcsa képet vágva, mintha belekóstoltam volna egy szelet citromba. - Még a jövő zenéje, de kíváncsi vagyok, milyen lennék én, mint férj - nevetni kezdek, mert élénk a fantáziám, és máris elképzeltem magam. Azt kell mondanom, nem is akárki oldalán. Az egyetlen szerelmem, akit szerettem is, az épp itt ül mellettem, szóval nem furcsa, ha arra gondolok, hogy ő lenne szívem hölgye. Ki tudja, hogy ő erről hogy vélekedik. Biztosan utál minden miatt, hisz ha jól emlékszem, miattam tűnt el, hogy szépen elfelejtsen. Apropó, ez nem sikerült neki, és még mindig itt vagyok.
- Igazából már semmi nem olyan, mint régen. Kezdek kinőni a bulikból, öregszem. Látod? Már kezdenek megjelenni a ráncaim - mutatok egyik kézzel az arcomra, de persze csak hülyéskedek, egy árva hajszálvékony ránc nincs az arcomon... még. És remélem, egy darabig senki sem fog megőszíteni.
Kérdése furcsán hat, mintha nem akarná, hogy az anyja otthon legyen, de csak bólintok. Kiszállok az autóból és segítek minden holmiját behurcolni, amit nehezebbnek vélek. Nem ártana néha jó kondiban tartani Livit, szóval egyszer hagyom, hogy ő cipelje. Na nem, ez köcsögség. Szóval akkor egyszer elmegyünk valahová, kirakom a kocsiból és hadd fusson utána. Nem, ez még nagyobb köcsögség. Szimplán elviszem a kondiba. Vagy megdolgoztatom majd én szépen az izmait. Annyi a bökkenő ezzel a gondolatmenettel, hogy észre sem veszem, de szememmel végigpásztázom Livit, teljesen a bokájától a combján át a... khm... térj észhez! Jól van, kislány.
Sikerül összecuccolni, majd becsengetek, de nem is értem miért, hiszen Livi itt lakik, akármikor beléphetne figyelmeztetés nélkül, ez inkább csak arra volt jó, hogy jelezzek az anyucinak, hogy megjöttünk. Ajtót is nyit, és azonnal megörül, két puszival köszöntöm, ahogy megszoktam. Megszoktam? Mintha máris az anyósom lenne!
- Jó reggelt... délutánt... vagy akármi is van most, Miss Beaumont! - csomag meghozva, tenném hozzá, de az aranyom megsértődne. Beljebb invitál minket, én lepakolok.
- Elkészítettem a török csemegét is, amit kértél - kezdi ezzel felém intézve, az én szemem pedig megcsillan.
- Ah, tök jó! Merre van? Megdézsmálom - szinte otthon érzem magam... habár ne tennék így, amikor ezerszer járhattam itt? 
- Hogy sikerült, Livi? - kérdezi meg a lányát is végül, amíg én a konyhában össze-vissza porcukroztam magam a süteménnyel. Nem tudom, hogy közben miről beszélgethetnek, de beletelt pár percbe, mire végül sikerült elválasztanom magam a konyhától és újra megjelenni előttük.
- Még módomban sem volt, hogy elmondjam, hogy nem csak jól tud sütni, de már arra is rájöttem, hogy lánya kitől örökölte a szépségét - mosolygok. Egy bók, egy mondatban két nő felé. 
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Falling away from me - LiVi & Ry   Today at 03:14

Vissza az elejére Go down
 

Falling away from me - LiVi & Ry

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-