Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 She's made of candy - LiVi & Ed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

TémanyitásTéma: She's made of candy - LiVi & Ed   Csüt. Júl. 11 2013, 00:17


A cukrászda nemrég nyílt, és már kívülről is elképesztően néz ki. A neve Cupcake Shop. A bejárat előtt egy hatalmas muffinnak öltözött fickó ugrál és próbálja becsábítani a vendégeket az utcáról, de nem ez az egyetlen, amely felkelti az ember figyelmét. A Dunkin' Donuts tetején két hatalmas fánkkarika van, tehát az a poén már le van lőve, de ennek a cukrászdának a homlokzatára gigantikus méretű süteményeket festettek, amelyektől már eleve kicsordul a nyál az ember szájából. A falfelület tükörsima, és amikor elkezd leszállni az est, állítólag olyan rafináltan van kivilágítva, hogy egyáltalán nem kell szégyenkeznie LA többi fénye mellett. Most azonban délután 4 van, én pedig feldobottan állok meg a pultnál. A bőség zavara áll fenn. Az örömöm oka azonban nemcsak ez (bár amúgy ez is lehetne, hisz köztudottan rettentően édesszájú vagyok), hanem az is, hogy végre sikerült összeegyeztetnem a naptáramat LiViével. Hónapok óta nem találkoztunk! Sokat utazik, és én is. Elfoglalt, és én is. Ez persze a karrierünk szempontjából jó, de néha pokolian hiányzik. Néha azt hiszem, ő az egyetlen, aki megért engem. És beszélnem kell vele. Újságolnivalóm van... Igen, hisz megérdemli az őszinteséget.
Mivel nem tudok választani, két süteményt is kérek, két barna habos hegyomlást, az egyik cappuccinos, a másik gesztenyés, a feliratok alapján, de engem már a csokoládénál megvettek... Kérek még egy jegeskávét, majd a tányérkámmal és a pohárkámmal az egyik asztalhoz viszem. A székek piros-fehér selyemcukrot imitálnak. Az asztal hófehér, üveglapja alatt millió színes M&M's van beszórva. Ami emberkínzás, főleg egy olyan embernek, mint én!
Kedvem támad előkapni a fényképezőgépet, és megörökíteni mindezt, ám végül a sütemény nyer. De azért egy gyors fotót készítek a csokis-gesztenyés muffinomról, és elküldöm LiVinek.

Ha nem sietsz, semmit nem hagyok neked : ))
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Kedd. Júl. 16 2013, 18:10

Már nagyon rég vártam, hogy Eddel találkozhassak. A legutóbbi találkozás óta, ami még azelőtt volt, hogy Ry visszatért, szóval bőven van mit mesélnem.
Sajnos azonban a munka most is közbeszól, így a megbeszélt időpontnál később tudok csak menni, és bár nem időben, de szólok Ednek, hisz megérdemli, hogy ha 10 percet kell várnia rám, arról is tudjon előre.
A csinos lábaimat kapkodom épp két utcányira a helytől, amit megbeszéltünk, amikor megkapom az üzenetét. Gyorsan megnézem, és bár nem vagyok nagy süteménye, de be kell vallanom, ez még nekem is tetszik. Visszaírom neki, hogy ugyanazt kérem, és kapkodom tovább a virgácsaimat.
Bármennyire is szaladok hozzá, a hely megér egy megtorpanást, hogy alaposabban szemügyre vegyem. Azért nem bámulom sokáig, a helyes pasi odabent sokkal jobban izgat. Mosolyogva nyitok be, és vigyorogva sietek az asztalhoz, hogy azután a nyakába borulva átöleljem. Hiányzott már nagyon, és olyan felszabadító, hogy vele lehetek lazább, mint szoktam. Persze szeretem én a "karót nyelt" stílusomat, elég fura is lenne, ha csinálnám úgy, hogy nem vagyok vele kibékülve, de azért néha jól esik lazábban viselkedni.
-Sziasziasziaszia!-
Köszönök ismételgetve, majd azért két puszi után elengedem, és kihúzva a széket látványosan rámeredek.
-Nagyon süti ez a hely!-
Mondom nevetve, azután aprólékos, de gördülékeny mozdulatokkal helyet foglalok, kisöpröm a sietségtől összeborzolódott, amúgy tökéletesen belőtt szőke tincseket, és keresztbe teszem a lábaimat, meg az asztalra könyökölök, és a tenyereimbe támasztom az államat.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Hétf. Júl. 22 2013, 14:51

Felvonom fél szemöldököm, ugyanezt kéri? Azt hittem, vigyáz a vonalaira, de elvigyorodva válaszolok, hogy "Bízd csak rám". Mielőtt a sajátomnak nekilátnék, felállok, és a pulthoz lépve kérek egy újabb gesztenyés és kapucsínós muffint. Leteszem az asztalra az enyém mellé, és elképesztő önuralmat kell gyakorolnom, hogy ne faljam fel a sajátomat. Pedig olyan szép. És az illata is jó. Tökéletesen hanyarodik a hab és ez a csokireszelék...!
Ha egyszer lesz barátnőm, feltétlenül képesnek kell lennie efféle habos orgazmusokat készíteni. Esküszöm, még az se zavarna, ha ő lenne Fat Amy, ha cserébe ilyet ehetek minden nap!
Sóhajtok. Perverz vagyok. Különben sem férfias dolog ennyire kívánni valamit.
Aig van időm felemelni a fejem, és észrevenni, hogy a nyíló ajtóban ő áll, már reppen is hozzám. Felállok, és magamhoz ölelem, arcomon az ő széles mosolyának magabiztos változatával.
- Heeeló - üdvözlöm, megsimogatva a hátát még az ölelésben, majd megnézem magamnak, kicsit elengedve. Viszonzom a pusziját, kettő az arcra, gyerekkorunk óta puszilkodunk és ez egyikőnknek sem fura. Felnevetek.
- Találó megállapítás.
Állva maradok, míg leül, majd visszaereszkedem én is a selyemcukorka-székre. Leteszem LiVi elé a szalvétát és a süteményes villát, meg persze a két elragadóan ínycsiklandónak festő muffint.
- Pontosan ugyanaz. A kávédat majd kihozzák - jelentem.
Tekintetem kedvesen pillant végig rajta, nem kutatón, de egy régi barát alaposságával, és meg kell állapítanom:
- Fel vagy villanyozva, szinte vigyorog körülötted a levegő. Jól nézel ki - teszem hozzá. LiVi mindig elbűvölően szép volt, és ezer arca van, szigorótúl a díván keresztül a kislányig. Ezért imádom annyira fényképezni. Most a boldog nő ragyogása árad belőle, valahonnan mélyről. Valami történt.
Talán terhes.
Atyaúristen, mi van, ha terhes?!
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Csüt. Aug. 01 2013, 09:51

Edwarddal olyan könnyű, mint levegőt venni, és ezt mindig is nagyon nagyra értékeltem benne. Talán senkivel nem tudok olyan felszabadult lenni, mint az ő társaságában, habár ez még mindig messze elkerüli azt, amilyen lazák tudnak lenni a laza emberek. Oké, ez furcsán hangzik, de... mégis így van. Én értem, ő is tudja, és érti, és ennyi elég is.
Elém tolja a sütiket, én pedig mohó tekintettel vetem rá magam a villára. Egy mosollyal nyugtázom a kávét, nem szokásunk ezekből a dolgokból nagy ügyet csinálni egymással, ez is természetesen jön. Mielőtt azonban nekiláthatnék a habos bűnnek, megszimatolom látványosan, azután Edre nézek, és mérlegelem a szavait.
-Terhes vagyok.-
Mondom azután nagy komolyan, és várok is jó pár másodpercet, arra, hogyan reagál. Van nekünk ez a furcsa kapcsolatunk, hogy néha kitaláljuk egymás gondolatait. Persze nem tudom, hogy erre gondolt, de ha majd elmondja, akkor már tudni fogom, és az olyan, mintha előtte is tudtam volna.
Elnevetem magam, ha még nem jött rá a turpisságra, és megrázom a fejem. Az kéne még, egy gyerek! Különben is, kitől? Furcsa lehet ez, de nem vagyok az a nagyon romantikus fajta, szóval... Ednek például szívesen szülnék gyereket egyszer. Biztos lehetnék benne, hogy tökéletes géneket örököl, mind mentálisan, mind fizikailag, gyönyörű kölyök lenne, és tudom, hogy ő sosem hagyna magamra, mindig számíthatnék rá. Persze ezt nem egy párkapcsolatban képzelem el, de szerintem tök jó párt alkotnánk barátokként, közös házban, a gyereknek szeretetben se lenne hiánya, és pozitív példában sem a szülők szeretetéről. Azt hiszem, többet kapna, mint a szerelemgyerekek többsége.
Megvárom, amíg ő is megragadja a villáját, és rá nézek, versenyszellemtől átitatva, majd ha kapcsol, akkor aprót bólintok, és belemártom az evőeszközt.
-Nyertem!-
Mondom, és remélem, tényleg nem volt gyorsabb. Az ajkaimhoz emelem a finomság darabját, és hümmögve bekapom, megrágcsálom, lenyelem.
-Úh, ez nagyon finom!-
Közlöm elismerően, hiszen ő választotta. Aztán, mivel sosem titkolózok előtte, és tudom, hogy tudja, hogy van itt még valami, és tudom, hogy tudja, hogy tudom, így egy apró vállrántással közlöm a tényt.
-Ryder visszatért.-
Magammal akarom elsősorban elhitetni, hogy ez nem izgat, pedig amióta felpofoztam, és sírva elrohantam, azóta elég sokat őrlődtem a dolgokon, amit láthat is, hisz az előző vállrándítással tökéletes kontrasztban most hosszan, és kíváncsian pillantok rá. Természetesen érdekel a véleménye.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Pént. Aug. 02 2013, 23:28

Kimondja.
TÉNYLEG KIMONDJA. Döbbenet suhan át a tekintetemen, de hamar rendezem a vonásaimat. Megértővé válik.
Oké. Maradj nyugodt. Higgadt. Nem vagy az apja, hogy prédikálj neki és nem vagy a szeretője sem, hogy számonkérd, és...
Elneveti magát.
Túl hangosan sóhajtok fel.
- Baszki, Livi... - mondom, és azért elvigyorodom én is. - Ne ugrass ilyenekkel, öreg vagyok ehhez... - morgok kicsit, bár rá képtelenség haragudni. Végül is, én festettem az ördögöt a falra. Lepergett azért a szemem előtt... mi van, ha az apja lelépett, vagy nem akarja a gyereket, Livi pedig igen? Mi van, ha az a találkozó igazi apropója, hogy bajban van? Egy rövid pillanatig megfordul a fejemben a gondolat, hogy nem véletlenül hozzám fordult, és nem máshoz vagy talán Ryderhez a kis triumvirátusunkból. Én felnevelném a gyermekét, és ezt nagyon jól tudja.
Ezen ábrándozom Livit nézve, így lemaradok a versenypillanatról, és ennyi elég is, hogy alaposan beelőzzön... Még csak a villát fogom meg, és ő már le is hasított egy darabot a süteményből.
- Fürge vagy - jegyzem meg. Mint egy kis gyík. - Jó étvágyat.
Én a magam részéről inkább kiélvezem. Ehhez persze szintén önuralomra van szükségem, elvégre. legjobb lenne habzsolni, mint kölyökkoromban, hogy a fülemig csokis lettem az ilyen süteményektől... de az ilyesmi már nem illik egy komoly férfihoz. Kivéve komolytalan társaságban és zárt ajtók közt.
- Még szép, hogy az! - kérem ki magamnak szinte. - Én választottam - teszem hozzá elvigyorodva. - Örülök, hogy ízlik.
Oké, eleget beszéltünk a sütikről. Figyelem továbbra is, a kis vibrálás alább hagy körülötte, az is lehet, hogy eddig is csak odaképzeltem. De nem... határozottan komorodik a hangulata, még akkor is, ha Livi egyébként olyan, mint egy vulkán, befelé ég és ritkán tör ki, de olyankor nagyon.
Megdohosodik a számban a csokis falat (kár érte nagyon), amint kiejti Ryder nevét. Lenyelem azért, sőt minél előbb, félretekintek. Ryder olyan személy az életünkben, aki... megfogalmazhatatlan elemét képezi a társaságunknak egy ideje. Régen is voltak dolgai, de egyre inkább vannak, már ha igazak a hírek. Nem tudom, mi igaz és mi nem.
Livi fojtott és diszkrét testbeszédéből is sikerül azért kiolvasnom, hogy a nagy visszatérés jelentős problémákkal járt, vagy még jár is. Ismét felrémlik bennem a korábbi gondolat, mely nem tud távozni a fejemből, féregként ette be oda magát Livi várandósságáról. Az ember viccelve mondja ki az igazat.
- Mikor? - kérdezem inkább. Szükségem van az információkra. Gyerünk, szépségem, mesélj! Aggódom érted, és ezért mindent tudnom kell. - És megkeresett, ezek szerint? Mit akart? - faggatom. Nem túl komoly hangon, nem akarom elijeszteni. Sőt, ha laza csevejt akar, akkor még a sütiből is eszem egy újabb falatot. Legyen laza csevej, nekem mindegy, csak kérlek beszélj!
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Szer. Aug. 21 2013, 23:43

Hangosan, jóízűen nevetek, ahogy csak ritkán szoktam, a reakcióján. Ahogy láttam, szinte lepergett előtte a saját élete, vagy az én életem folytatása, Edward igazi jó barát, és én imádom érte. Mennyire a szívére vette már, hogy terhes vagyok, pedig nem is!
-Szánom-bánom bűneim.-
Mondom álságosan, mert persze nem igaz, vicces volt, ahogy reagált. Azután a sütivel próbálok vele versenyezni, de túlságosan lemaradt. Mosolyogva nézek rá, nagyon hiányzott már.
-Jó étvágyat!-
Mondom én is, pedig már szinte a felét eltüntettem. Túl jó ez a bűnös kis élvezet most, általában pedig én vagyok a megfontoltabb, vagy legalábbis szeretném ezt hinni. De elég a sütiből, és az élvezetből, legalábbis abból a szempontból, hogy eszembe jut Ryder. Talán jobb mielőbb előállni a farbával, ha kibeszéltük őt, akkor jöhetnek a könnyed, vidám témák, és butáskodások, terhek nélkül. Kell a véleménye.
-Nagyjából egy hónapja, kicsit több. Véletlenül futottunk össze egy kávézóban, legalábbis állítása szerint véletlenül. Tudod, írtam neked, amikor a gengszteres fotózást csináltam, és abban a negyedben elmentem megajándékozni magam a jó munkáért, és felbukkant a kávézóban. Ő szerintem ott valami törzsvendég-féle lehet, már amennyire azzá válhat valaki néhány hét alatt, azt mondja, nem rég jött vissza a városba, és mindenképp meg akart keresni, de ott véletlenül találkoztunk, ezt állította.-
Tudom, tudom, kétszer mondtam, hogy véletlenül. Szeretném hinni, de igazából kételkedek benne veszettül. Megvonom a vállam, inkább magamnak, és eszem még egy falatot. Már nem olyan finom a süti.
-Azt mondta újra akarja kezdeni, vissza akar szerezni. Felsoroltam neki egy csomó baromságot, amivel jóvá teheti, hogy elment, vagy valami ilyesmi, a lényeg, hogy vett táskát, cipőt, venne ő mindent, ha megvásárolható lennék. Egy hónapon keresztül nyaggatott, hogy menjek már át hozzá, nézzem meg a házát, amit az apja vett neki, hát egy luxusvillának nevezném inkább.-
Ed tudja, hogy ez nálam nagy szó, mert minket is felvet a pénz, én is mindig, mindent megkaptam, ki se kellett ejtenem a számon, ráadásul jártunk is már együtt is szebbnél szebb helyeken.
-Aztán átmentem végül... hülye voltam. Felvettem, amiket vett, hogy lássa, értékelem. Beszélgetni kezdtünk, eleve nem gondoltam, hogy csak ketten leszünk, ami egyenesen őrültség volt tőlem, annyira tudnom kellett volna! Ezért még a mai napig is hülyének nézem magam... na mindegy, aztán elkezdett megint nyomulni nagyon, mondtam, hogy lassítson, megcsókolt, pedig nem akartam. De ismersz...-
A gyengém, a csókolózás. Amennyire nem szeretem a szexet, annyira a rabja vagyok a csókoknak. Egyszerűen nekem ez a rés a pajzson.
-De mentségemre szóljon, gyorsan abbahagytam, és elsétáltam tőle, és ismét mondtam, hogy lassítson már, de megint jött a komolykodással, letérdelt elém, és elkezdett szövegelni, hogy én ne játsszak vele, és ő komolyan gondolja, és akar engem. Felpofoztam, és otthagytam.-
Kihúzom magam ültemben, ahogy ehhez a részhez érek, mert erre még mindig büszke vagyok. Persze jobb lett volna, ha nem fajul idáig, de nem rajtam múlott... talán ebből majd ért. Hiú ábránd...
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Pént. Aug. 30 2013, 18:46

Nevetek, a megkönnyebbüléstől, és mert Livi bájos. Hiányzott, de azt, hogy valójában mennyire, inkább nem közlöm vele. Megrémítené, talán még félre is értené, szerelemnek vélné, pedig csak forró ragaszkodás, ami hozzá fűz. Nézem, ahogy eszik, örülve, hogy enni látom, és közben szinte meg is feledkezem a saját csokihabos mennyországomról. Egy falatot azért eszem, míg belekezd a sztoriba. Már csak azért is, hogy ne teremtsem azonnal le, mert Ryder igazából... Sóhajtok. Ryder egy tróger, a szó legszorosabb értelmében. Nem is bánt, hogy nem keresett meg, nem bánt, hogy azt kell látnom, ők közelebb állnak egymáshoz, mint én hozzájuk. Csak Livit féltem. Tőle.
- Véletlenül - szúrom azért közbe szkeptikusan, amint lenyelem a falatot. Ryder körül mindig túl sok a "véletlen". - Aha - bólogatok, emlékszem a fotózásra. Felvonom fél szemöldököm. Törzsvendég? Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy Ryder ott ül valamelyik agyontuningolt laptopjával, és egymás után rendeli a kávékat.
- Gyanítom, inkább direkt várt ott - szólalok meg rosszindulatúan. Ryder tudhatott arról, hol van Livi, például beméri a telefonját, feltöri a biztonsági kamerákat, vagy épp Livi ügynökségének az előjegyzéseit, vagy bármi egyéb, számtalan módon ki tudta deríteni (és ez félelmetes igazából). Míg hallgatom Livit, áttérek inkább én is a kávémra, a tejszínhabot elkeverem, bár szép lassan is leeszegethettem volna.
- Hogy mi?! - köhintek. Visszaszerezni Livit! Mintha lett volna valaha az övé! Istenem, az a faszkalap. Elképesztő, mit nem képzel magáról. Most épp hihetetlenül gyűlölöm, persze, valójában nem, de dühös vagyok. Még nem is tudom, mennyire dühösnek kell majd lennem, de mire Livi a történet végére ér, melyet további félbe szakítások nélkül (ám annál gazdagabb arcmimikával jelezve nemtetszésem, döbbenetem illetve bosszankodásom) hallgatok végig, egész konkrét képet kapok arról, hogy milyen alaposan kell majd bevernem Ryder állát, a fejét meg a falba, ha legközelebb összefutunk. Felháborodva mélyesztem a sütibe a villám, mogorván, de a falatot már nem veszem fel. A villa csörömpölve esik a tányérra.
- Az a rohadék! - fakadok ki. - Erőszakoskodott veled? Hogy van ehhez pofája?!
Dühöngök. Nem annyira, mint mikor a molesztálókat hajítottam háromfelé, ez befelé égő düh, mert nem baszhatok itt semmit a falnak.
- Mi az, hogy letérdelt eléd? Megkérte a kezed?! - hüledezem. Füstölgök. Livi kezét SENKI nem kérheti meg az engedélyem nélkül. Még az a barom Ryder sem. - Jól tetted, hogy felpofoztad. Megáll az eszem! Ez mikor volt? És azóta zaklatott?
Elhallgatva nézem őt. Látszik rajtam, hogy eléggé felbaszott a történet, és nem féltékenységből haragszom. Így nem lehet Livivel bánni! Ő olyan, mint egy selyemruhás porcelántündér, nem és nem lehet vele durva senki!
- Gondolom, alaposan feldühített - próbálok puhatolózni azt illetően, milyen érzéseket váltott ez az egész ki belőle. Tudom, hogy... kedveli Rydert, akármekkora féreg is legyen. Tudom, hogy a csók a gyengéje, ezért nem csókoltam meg őt még soha, soha, pedig számtalan alkalmunk lett volna rá.
- Hol van az a villa? - kérdezek rá inkább egy kissé lényegesebb információra. Oda fogok menni. És agyonverem.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Szomb. Szept. 07 2013, 19:57

A nevetése olyan nekem, mint az otthon melege. Kényelmes, biztonságos, szívderítő, és most is sokkal jobban érzem magam tőle. Komolyan mondom, ha szerelmesek lennénk egymásba, mi lennénk a tökéletes pár, a tökéletes szerelemben. De nem így van, és azt hiszem, ettől olyan erős a barátságunk. Sokkal közelebb érzem magamhoz, mint Rydert, sokkal jobban szeretem. Ryder más kategória, teljesen.
-Én értem oda előbb.-
Közlöm tényként, és remélem, nem értékeli úgy, hogy védeni akarom. Eszem ágában sincs, én sem hiszek neki, csak ez is hozzá tartozik az egészhez. Tovább mesélek, és ezzel olyan indulatot váltok ki belőle, hogy magam is összerezzenek. Mostanában tiszta hülye vagyok, nem tudom minek tulajdonítani, hogy nem gondolok a reakcióikra, se az övére, se Ryderére nem gondoltam, pedig mindkettőt tudtam!
Átnyúlok az asztalon, és ha tudom, és hagyja, megfogom a kezét, és összefűzöm az ujjainkat, próbálom ezzel megnyugtatni kicsit. Nem igazán vagyok ez a hozzáérős, hozzábújós, ölelgetős típus, de azért ez néha szükséges a számomra, vagy néha azt gondolom, a számára az, és ő kivétel a szabály alól, akinél nem zavar, ha meg kell érintenem, akár belső, akár külső késztetésből.
-Nyugi, jól vagyok. Tényleg.-
Próbálom meggyőzni, de ilyenkor már nem tudom leállítani. El kell mondanom neki az egész történetet, mert ha most megnyugtatom, és utána állok elő az újabb és újabb infókkal, akkor olyan, mintha közben semmit nem csináltam volna, ott folytatja a dühöngést, ahol abbahagyta. Tapasztalat.
-Dehogy kérte meg!-
Kiáltok fel megbotránkozva, aztán próbálok melegebben, hátha mosolyt csalok az arcára.
-Tudod, hogy senkinek nem mondok igent a beleegyezésed nélkül... ha megkérné valaki a kezem, megmondanám, hogy előbb tőled, majd az apámtól kérjen.-
Próbálom kicsit oldani a feszültséget, magamban is, mert ez az egész, hogy elmeséltem, felkavart. Nem tudom rendezni ezt magamban, egyedül, nem, talán... kellene hozzá ő is. De Ryder nem rét a szép szóból. Amit pedig Ednek mondtam, azt igazából komolyan gondolom, akár mennyire viccesen hangzik is. Ő a legjobb barátom, és ha valaki őt nem tudja elfogadni, az nekem nem kell... akire nemet mond, az soha nem vesz el. Ilyen egyszerű.
Már épp azt gondolnám, hogy dühöng tovább, de ehelyett velem kezd foglalkozni. Pontosan, ahogy ismerem már... rámosolygok kedvesen, keserédesen.
-Igen. Nagyon feldühített. Tudod... talán adtam volna neki esélyt, de hogy adjak valakinek esélyt, hogy engem hódítson meg, amikor csak magával foglalkozik?! Neki kellek, neki jó, ha vele vagyok... így néz ki jelenleg a történet, és hiába venne nekem egy kacsalábon forgó palotát, ha nem figyel arra, hogy milyen érzések esnek nekem jól. Hiába tudja, hogy szeretem a munkámat, és hiába tesz meg mindent, és ad meg mindent, amire vágyom, ha az érzelmek terén csak magára gondol, és figyelmen kívül hagyja, amit mondok.-
Hosszú LiVi monológ, ahogy nem szokhattuk meg. Nem szoktam ennyit, és ilyen érzelmesen beszélni. Ryder, tehetsz nekem egy szívességet emiatt az egész miatt!!! A lakcímét pedig eszem ágában nincs elárulni, remélem, nem jut eszébe újra rákérdezni.
-De elég már belőlem, mesélj, veled mi van?-
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Szer. Szept. 11 2013, 12:31

- Akkor is - felelem fújva. Sőt, akkor még inkább életbe lép a hightech-kütyü elméletem, de ezzel inkább nem riogatom. Különben is, csak paranoia. (Ugye?)
amint hozzám ér, egyszerre mozdul az ujjam az övével, hogy belekapaszkodjak. A keze apró, finom, sima, szinte elveszik törékenyen az én kezemmel összeakasztva. Megsimogatom a kézfejét a hüvelykujjammal, de továbbra is villognak sötét szemeim. Persze nem Livire vagyok dühös és ezt ő is nagyon jól tudja. Sőt, ami azt illeti, megnyugtat kezének meleg érintése, azt legalábbis elhiteti velem, hogy ő jól van, de Ryder hamarosan nagyon nem lesz jól, főleg mivel a sztori folytatódik.
Hát, legalább lánykérés nem történt. Viszont Livi mosolya és mézédes szavai emlékeztetnek rá, hogy talán túlreagálom az ügyet, de nem tehetek róla. Livi nekem olyan, mintha a húgom lenne.
- Nagyon helyes - felelem komoly képet vágva, de aztán elmosolyodom, és hozzáteszem: - De apádnak ne szólj a sorrendről.
Látom, hogy feszült, bizonyára azért, mert én is elég komolyan befeszültem, de Livi az a lány, aki oldani tudja bennem a feszültséget már a jelenlétével is. Valójában ő a tökéletes antidepresszáns.
Sejtettem, hogy felbaszta a fiú, különben el se mesélte volna. Na jó, de, talán igen, hisz Ryder el- és feltűnései olykor felmerülnek köztünk, de mindkettőnknek keserű perceket okoz a dolog.
- Feleslegesen vesz neked cuccokat, nem vagy nyerőautomata, hogy ha elég pénzt dob beléd, majd egyszer megüti a főnyereményt - értek egyet felháborodva. - De remélem legalább alaposan megkopasztottad - teszem hozzá eg huncut villanással a szememben. Azok a férfiak, akik ajándékokkal akarják meghódítani életük szerelmét, meg is érdemlik, hogy kisemmizzék őket. Bár ott a másik oldal. Mindig ott a másik oldal... hogy szegény srácok, akikkel elhitetik, hogy a nő megvásárolható, és ezt ki is használják...
- És egyébként te hogy vagy ezzel? Neked jó, ha vele vagy? - kérdezek vissza a kávéba kortyolva. Tejszínhabos marad a szám, de nagy fiú vagyok már, le is törlöm, ahelyett, hogy lenyaldosnám. (Kilian biztos ezt tenné... Umm.)
- Belőled sosem elég - riposztolom. - És tényleg beszélnem kell vele. Nemcsak erről. Legalább a számát add meg - kérem, sokkal-sokkal komolyabb hangnemre váltva. - Valójában elég rég vártam, hogy végre felbukkanjon, mert van egy elintézetlen ügyünk. Vagy ennyire félsz, hogy beverem a képét? - mosolyodom el, ártatlanságot erőltetve az arcomra. Hiszen verekedni, én?
Jó, megesett már. De most ártatlan képet vágok.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Kedd. Szept. 24 2013, 17:33

A keze nagy, és erős. Biztonságot sugároz, és én biztonságban is érzem magam vele. Meg szeretve, ami határozottan nem egy utolsó szempont.
Próbálom felvidítani, vagy legalább oldani a feszültséget, és most sem csalódom a kapcsolatunkban, mert sikerült. Halkan kuncogom el magam a szavaira, és bólogatok, megígérve, apám nem fog tudni a sorrendről.
Sajnos ez a cseppnyi enyhülés nem sokáig tart, hiszen a sztori még hosszú, és újra idegeskedni kezd. De aztán a kifakadásától -ritka pillanatok egyikeként- hangos kacagásba kezdek. Ha valaki, Ed képes így megnevettetni.
-Nyerőautomata!-
Ismétlem nevetve a szót, ami a legjobban tetszett a mondandójában, és tovább kacagok rajta, nagyon jól fején találta azt a bizonyos szöget.
-Na, abban biztos lehetsz.-
Kacsintok rá már kicsit nyugodtabban a nagy nevetgélés után, tényleg drága cuccokat választottam. Így jár az, aki meg akar vásárolni, nem egy tétel vagyok egy listán... de azért nem ejtettek a fejemre. Nem érzem magam olcsónak, Ed se tart annak, a világ kerek, és kész.
-Én... nem is tudom.-
Kezdek habozva a válaszba, sóhajtva elengedem a kezét, hogy a szalvétatartóval kezdjek játszani. Nem nézek a szemében, mert keresem a szavakat, amik csak nem akarnak a helyükre kerülni, hogy kimondhassam őket.
-Jó lenne, de nem így.-
Nézek rá tanácstalanul, és reménytelenül, hogy érti-e, amit mondok, mi az a nem így, és hogyan lenne jó. Aztán elmosolyodom a szavaira ismételten, és megrázom a fejem. Nem akarom, hogy találkozzanak, nem szeretném, hogy felhívja, hogy foglalkozzon ezzel annál többet, mint hogy meghallgat engem.
-Igen, ennyire félek, hogy bevered a képét.-
Mondom neki egy halvány mosollyal, mert tényleg tartok tőle. Nem szeretném, hogy verekedjen miattam, de ki más verekedhetne miattam? Ebben meg igaza van. Én is megtépném azt a, aki összetöri a szívét, pedig nem vagyok egy harcos amazon típus.
-Mesélj magadról! Én pedig kitalálom, hogyan tudsz vele beszélni úgy, hogy ne legyen 8 napon túl gyógyuló sérülése.-
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Vas. Okt. 13 2013, 03:04


Első percben kissé értetlenül nézem a nevetését, de Livi kacagása olyan, mint a virágeső, nem lehet nem örülni neki. Édes, mint egy angyal, ráadásul annyira ritkán nevet ilyen csengőn és tisztán, hogy csakis értékelni tudom. Ez is csökkenti a haragom, de csak ideiglenesen, nem végleg. Ry igenis egy fsz, egy okleveles dekorációs példány.
Viszont, az már egyáltalán nem tetszik, hogy Livi tétovázik, mikor választ kell adnia a kérdésemre. Egyszerű kérdés pedig, igaz, elég súlyos is. Visszahúzom a kezem, mikor elengedi azt, és ez a visszakozás már eleve nagyon gyanús. Ha őszintén igent vagy nemet tudna mondani, nem húzná el a kezét, akkor se, ha nem mondaná ki az igent vagy a nemet. Ebből a gesztusból azonban arra következtetek, hogy még ha tudna, se akarna egészen őszinte lenni. De azt feltételezem inkább, hogy nem tud. És a pillantásom is kerüli.
Végül a válasz elég összetettre sikeredik.
- Azt gondoltam, hogy nem így - bólintok. - Hogyan akkor? Ismerjük Rydert, és hacsak nem vett 180°-os fordulatot a jelleme... - Nos, ezt a mondatot inkább nem fejezem be. Jól esne a fickót szidni, de Livi biztos nem ezt akarja hallani. - Vagy te úgy látod, változott? Vagy hogy képes lenne rá? Livi, tudna ő olyan férfi lenni valaha, akibe bele tudnál szeretni? Vagy nem is ez a kérdés... boldoggá tudna tenni?
Én tudom, hogy boldoggá tudnám tenni őt, igaz, nem lenne teljes a boldogsága. Közülünk mindig is hiányzott a szikra, ami lángra lobbantaná szoros barátságunkat, és szerelemmé égetné. De ez nem baj. Sőt, így sokkal jobb, tudom, hogy épp ezért nem fogok Livit elveszteni soha és ő se engem. Életem egy biztos pontja. Valójában elég kevés ilyen biztos pont létezik az életemben. Talán Skouris a másik, a terapeutám.
Hjajj, milyen konokul ellenáll annak az információszolgáltatásnak!
- Ha így folytatod, el kell lopnom a telefonodat a táskádból, mikor kisurransz a mosdóba - panaszkodom kissé türelmetlenül. De igaza van. Ütnék. Ő úgy tesz, ahogy jónak látja. Elnevetem magam, hiszen ez egy járható útnak tűnik, úgyhogy beleegyezem.
- Van pár újság. Először is, anya újra fog házasodni. Hetedszer.
Anyám filmsztár... volt a maga idejében. Ma már nem annyira, de még mindig botrányhős, vagy inkább botrányos hősnő, ahogy ő szeret fogalmazni. Apa volt a második férje.
- A fickónak van egy kislánya, úgyhogy lehet, hogy lesz egy húgocskám. Tizenhárom éves. Remélem, kijövök majd vele... képzeld, fotómodell akar lenni - mesélem. Ez hír, hiszen Livi is az. Jól megértenék egymást a lánnyal, úgy gondolom. - Evangeline-nek hívják amúgy. No, eszedbe jutott már valami? - kérdezek vissza. - Ha nem, az se baj, mert van még sztorim, bár aközben remélem nem fogsz máson agyalni...
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Pént. Okt. 18 2013, 12:15

Olyan szigorúan néz rám, hát csoda, hogy először tőle kell megkérnie bárkinek a kezemet? Apám helyett is apám tudna lenni, de azért én megelégszem azzal is, hogy az én hatalmas mackóm. Ez nyálasan hangzik, de ha hallaná a gondolataimat, tuti, hogy jót nevetne, mert sosem szoktam így nyilatkozni.
A szalvétákat rendezem újra, hogy azután ugyanúgy álljanak a helyükön, mint előtte - katonás rendben. Ez kell az én életembe is, a rend, a biztonság. Meglep, hogy ki akarja mondatni velem, amit pedig mindketten tudunk, de nem akarom kimondani. Ettől függetlenül ránézek, és dühösen, szikrázó szemekkel ejtem ki a szavakat a számon, nem úgy, mint egy olvadozó jégcsap, hanem mint a lángra kapott olaj... pedig én nagyon ritkán szoktam még füstölögni is.

-Lassabban! Úgy, hogy hagyja, hogy átgondoljam, és átértékeljem. Hogy hozzászokjam, hogy itt van megint, hogy visszaszerezze a bizalmam, hogy egyáltalán akarjak benne bízni - mert jelenleg nem is akarok. Ne azzal akarjon bizonyosságot nyerni, hogy rám ront.-
Nyert. Megkapta, kimondtam, és a francba is, jobban érzem magam tőle, mert más dolog valamit fejben megfogalmazni, mint kimondani. Ég és föld a kettő.
A következő kérdésén ismét gondolkodóba esem, de az a heves kirohanás ahogy jött, úgy ment is. Nagyon kényesnek érzem a kérdését, de nem azért, mert intimnek tartom: nincsenek előtte titkaim. Ha akarná, a testem is ismerné, de sosem akarta, és ezért hálás vagyok neki, tudja jól, hogy mennyire sok ellenérzésem van a szexszel kapcsolatban. Végignézte, ahogy Ryder után belevetettem magam a dolog sűrűjébe, mondván, én nagylány vagyok, és nem fogok picsogni holmi Ryderek után, akik szó nélkül lelépnek! Az első adandó pasival, aki elég szimpatikus volt nem csak első ránézésre, de harmadik-negyedik randi alkalmával is, lefeküdtem. És rossz volt. Fájt, nagyon fájt, és egyáltalán nem volt kellemes, maximum csak neki. Ed kapart össze. Aztán biztatott, hogy talán az első próbálkozás volt olyan szörnyű -persze azt sosem mondta, hogy azzal a sráccal próbálkozzak tovább, mégis megtettem. Nem sokkal volt jobb. Aztán jött más, már nem szűzkislányként. Azt sem élveztem olyan nagyon, mint ahogy a könyvekben, meg a filmekben van. Hát elkönyveltem, hogy nem vagyok egy romantikus alkat, és a szexélvezetnél nekem nem osztottak nagy lapokat. Ennyi...

-Ő nem te vagy.-
Mondom, és tudom, hogy tudja, mire gondolok. Nagyon különlegesnek tartom a kapcsolatot kettőnk között. Mindig, feltétel nélkül bízom benne, attól függetlenül, hogy nem vagyok az a mindent kimondós-megbeszélős fajta. Tudom, hogy ő az, akire mindig, minden körülmények között számíthatok.
Ryder nem Ed. Ed boldoggá tudna tenni, mindig, és boldoggá is tesz már hosszú évek óta, amennyire tőle telik. Ebben az életben még nem találkoztam mással, aki ezt meg tudná nekem adni.

-Tényleg olyan fontosnak tartod a szerelmet? Nem tudom... talán túlértékelik. A szerelem elmúlik, de ez... ez soha.-
Magunkra mutatok, és nem szeretek ilyen nagy szavakat használni, és a mély, lángoló érzelmek ingoványos talajára sétálni, mert én jégből vagyok, és az megolvaszt, de vele be merek merészkedni a dolgok sűrűjébe, mert tudom, hogy kivisz, ha arra van szükségem. Őszintén érdekelne a véleménye erről, és tudom, hogy ha másból nem is, a szavaimból rájönne, hogy én nem így gondolom egészen. Nem tartom sokra a szerelmet.
-Köszi, hogy figyelmeztettél, akkor táskástól-mobilostól surranok majd ki!-
Mosolygok, és továbbra is megtagadom tőle Ry lakcímét és telefonszámát. Nem szeretném, ha megsérülne, és Ryt se. Az a hibája, hogy egy jégcsapot akar melengetni... de én nem akarok vízzé válni, mert nem vagyok biztos benne, és mert nem vagyok víz. Ha nem is jégcsap, inkább szellő lennék...
Szerencsére végre végére érünk a témának, és odafigyelhetek minden idegszálammal rá, és a problémájára. Nekem ez megváltás, addig se kell a saját kis aknamezőmön lépkednem.

-Anyukád nagyon ért a férfiak nyelvén. Irigylem érte!-
Bár én tudnék így bánni velük! Megadni, amire szükségük van, de nem többet, és nem kevesebbet. Divatfeleség lenni, akit elhalmoznak pénzzel, és minden földi jóval, hogy az első, és legnagyobb szerelmüknek, a legszorosabb hitvesüknek adózhassanak: a munkájuknak, a karrierjüknek.
-Remek, akkor, ha segítség kell vele, csak hívj, biztos nagyon hálás lesz az új bátyusnak, amiért első kézből szolgáltat neki játékbarbiet!-
Rámosolygok megint, majd a kérdésére csak szórakozottan megrázom a fejem. Elég volt Ryderből, róla akarok hallani, ezért jöttem inkább ide. Feljebb ülök a széken, hogy kényelmesebb legyen, és úgy függesztem rá a tekintetem.
-Minden figyelmem maximálisan a tiéd.-
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Pént. Dec. 20 2013, 10:06

Nagyon meglep ez a heves reakció, és már önmagában ez is ad egy választ a Ryder-kérdéskörrel kapcsolatban. Igazából aggódom Liviért. Neki nem olyan férfira van szüksége, mint Ryder, de az a helyzet, hogy már késő ezen agyalni, ha beleszeretett. Márpedig ez a helyzet, tudom jól. Már nagyon régóta ez van, és ez ellen nem is tudok tenni semmit, nekem csak az jut, hogy vigasztaljam, felvidítsam őt, és mellette legyek, ha támogatásra van szüksége.
- Tudom, hogy elég nehezen bízol meg bárkiben, Liv. Azt is tudom, hogy miért. És tudom, hogy nem Ryder a legmegfelelőbb ember arra, hogy bizalmat fektess belé, de azt kell mondanom... Hogy ha szereted, adj neki egy esélyt.
El se hiszem, hogy ezt mondom! Legszívesebben leborotválnám a nyelvemet, de Liv érdekeit kell szem előtt tartanom. Neki pedig meg kell találnia a boldogságot. Csak, az a baj, hogy ahhoz, hogy megtalálja, előbb el kell kezdenie keresni.
A rövid, elcsendesülő mondatát hallva bukfencet vetnek a zsigereim, kiráz a hideg. Nem igaz, ezt nem mondta, nem ezt mondta! Vagy ha ezt is mondta, nem úgy érti, nem értheti úgy. Számtalanszor megbeszéltük már, de most hirtelen végigpörgetek minden alkalmat az emlékezetemben. Livi nem szerelmes belém és soha nem is volt, nem lehetett. Nem érthetjük félre egymást ennyire. Olyan, mint a húgom. Sosem jutna eszembe, hogy...
Na jó, ez nem igaz. Sokszor eszembe jutott már, hogy ő meg én, de ezt soha nem hoztam a tudtára. Tartom magam a szerephez, amelyet kialakítottam kettőnk viszonyában magamnak, és ma már nem is inog meg az elhatározásom, és ez nekem jó, de Livinek? Láttam, hogy éveken keresztül szenved, keresi a boldogságot, a szexet, az alkalmi partnerei kihasználták, volt egy, akinek később velem is meggyűlt a baja, de... Sose jutott egyről a kettőre.
- Szerintem mivel itt vagyok neked én, férfimintának, az elvárásaid túl magasak, és egyetlen szerencsétlen földi halandó sem tud nekik megfelelni - vigyorodom el öntelten. Persze csak viccelek. Eszem ágában sem lenne neki azt javasolni, hogy adja alább a mércéjét, sőt ha rajtam múlna, soha senki nem lenne neki elég jó.
De közben megvonom a vállam, kissé lerázva a komoly kérdést.
- Nem tudom. Sosem voltam még szerelmes, azt hiszem. Kivéve hetedikben a matektanárnőbe, de az egészen más volt - idézem fel azokat a bájos pubertáséveket, mikor még egy iskolába jártunk Beverly Hillsben, Ryder, Livi és én. - De nagyon szeretném kipróbálni. Talán egyszer rájövünk, mi olyan jó benne.
Felnevetek.
- Remek, úgyis túl egyszerű lett volna - vágom rá a táskávalkisurranós dologra, és várok, de hiába, hiszen továbbra sem adja meg a számot. Végül sóhajtva hagyom elúszni a dolgot, később visszatérünk rá.
- Ugyan, ha értene a férfiak nyelvén, én meg se születek, mert még mindig az első férjével lenne boldog - csóválom a fejem, kicsit rosszallón, de már megszoktam, hogy anyám ilyen. Inkább elfogyasztom a muffin maradékát, és kortyolok a kávéból is. - Bár te mindig is kedvelted őt. Vigyázz, a végén olyan leszel, mint ő - mondom halk-szelíden, aggódón kissé.
- Arra gondoltam inkább, taníthatnál neki pár dolgot, mesélhetnél, ha már ennyire érdekli. Hm, itthon leszel decemberben? Karácsony körül akarnak összeházasodni Kanadában, ahol van hó, összekötnék egy síelős hétvégével. Van kedved eljönni? - kérdem. Egyelőre csak érdeklődés szinte, hiszen tudom, Livi elfoglalt, sokat utazik, advent idején meg mindenki jobb szeret a családjával, párjával lenni. Addigra ki tudja, hol leszünk!
De aztán bejelentem, hogy mondanivalóm van. Ezzel már megpecsételtem a sorsomat, beszélnem kell, nincs mese. Illetve, van mese. Megköszörülöm a torkomat, és én is előre hajolok kicsit. A szemébe nézve beszélek, mert ha már belekezdek, minden apró moccanattal a tudtára akarom hozni, hogy komolyan beszélek.
- Tudod, hogy elég rég nincs normális barátnőm. Mikor van, akkor sem érzem jól magam velük általában, és ezért hamar vége volt a dolognak.
Felveszem a szalvétatartót, amellyel Livi is játszott az imént, és odébb teszem. Pótcselekvés.
- Nemrég megismertem valakit. Minden baromi könnyen és gyorsan ment vele, gyakorlatilag az első éjszaka lefeküdtünk. Azóta mondjuk nem láttuk egymást, szóval ugyanaz történt, mint a többi lánnyal. Viszont... ezúttal nem lányról, hanem egy fiúról van szó - hozom ki végre a lényeget a sztoriból. Tekintetem rajta tartom, kíváncsian. El se tudom képzelni, mi lesz a reakciója.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Pént. Feb. 21 2014, 13:21

Adjak neki egy esélyt? Ezt igazán nem vártam Edtől, úgy tűnik, még ennyi idő után is tud meglepetéseket okozni. Hátra is dőlök a széken, ahogy ez elhangzik, és totál döbbenten nézek magam elé, és próbálom felfogni, amit mondott. Adjak egy esélyt... az ő szájából nem tűnik hülyeségnek, és mivel magamra figyelek, nem látom, milyen reakciót vált ki belőle az elsuttogott mondatom, amit természetesen nem úgy gondoltam. Pontosabban úgy gondoltam, ahogy tudja, hogy értem, nem úgy, amit nem szeretne. Nem vagyok belé szerelmes, na, ez a lényege a halmaznak! A szavai térítenek magamhoz, és elnevetem magam a szavaira, pedig eléggé valószínű, hogy a viccnek nagyobb az igazságtartalma, mint hogy csak vicc legyen.
-Akkor válassz nekem!-
Vetem fel, továbbra is meghagyva a hangulatot a vicc kategóriában, pedig talán nem is lenne annyira fatális baromság.
-Szerintem ezt rosszul látod, és édesanyád nagyon is tudja, mit csinál!-
Persze én ebben nem lehetek biztos, és még véletlenül se erőltethetem rá a véleményemet, hiszen ez nem tisztem, ezt ő tudhatja, az ő anyja, és egy kívülálló, mint én, nem láthat annyit, még akkor sem, ha ennyi ideje, és ilyen jól ismerjük egymást.
-De mennyire, hogy van kedvem!-
Mosolygok izgatottan, és az agyamon átfut, de tényleg csak röpke pillanatig, ez mennyi átszervezést, és harcot, és vesztett pénzt fog jelenteni nekem, hogy elmenjek, de nem érdekel. Ednek szüksége lesz rám ott, bár ezt nem mondaná így ki, de egyértelmű, én pedig nem hagyhatok ki egy ilyen fontos eseményt az életéből.
Ezután rá függesztem a tekintetem, és várom, hogy elmondja, amit szeretne, ami pedig nagyon komoly dolognak tűnik, azt nézve, hogyan is áll neki. Megköszörülöm a torkom közben, és egészen a végéig nem is sejtem, hogy mit fog mondani, ezért mellkason talál, mint egy ágyúgolyó, ismét hátra is dőlök a széken. Fürkészem az arcát, de biztosan tudom, hogy nem viccel, viszont megszólalni még nem tudok egy pillanatig, mert ez bizony tényleg váratlanul ért... sosem gondoltam volna. Talán csak béna vagyok a jelek olvasásában, de még csak a gyanú sem merült fel bennem.

-Öhm, ez szuper Ed, és miért nem hívod fel? Nem tudod a számát, vagy... vagy akkor most hányadán álltok?-
Kérdezem kíváncsian, ismét előre hajolva a széken, várva a választ, hiszen úgy tűnt, ez a fiú sokat jelent neki. A legjobb barátom nem csak a nőket, hanem a férfiakat is szereti... vagy csak a férfiakat? Nem tudom eldönteni ennyiből, de nem is akarok rákérdezni, nem akarom, hogy azt higgye, hogy bármi is zavar ezzel kapcsolatban. Igazából totál nem tudom, hogy kellene viselkednem.


A hozzászólást Lisette V. Beaumont összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 23 2014, 11:44-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Szomb. Feb. 22 2014, 00:29

- Rendben! - dőlök én is hátra az asztalra koppintva. - Majd választok neked valakit, aki hozzád való. De az is benne van a pakliban, hogy örökké facér maradsz. Nagyok az elvárásaim. Áh, dehogy tudja - legyintek, anyám és a férfiak... Vagy egyáltalán: anyám és az emberek! De ebbe nem is akarok belemenni. Mégiscsak az anyám. Nem mondhatok rosszakat róla, nem is akarok, hiszen szeretem, kötődöm hozzá, annak ellenére, hogy ő énhozzám nem.
- Komolyan? - kérdezek vissza, amint igent mond a meghívásra, meglep, mégis örülök neki. - Szuper! - vigyorodom el. - Majd akkor tisztázzuk még a részleteket, de keríts síruhát.
Örülök, hiszen tudom, hogy ez neki mennyi szervezéssel jár majd, de a tény, hogy megteszi a kedvemért, sokat jelent.
De aztán végül elő kell állnom a farbával, nem kertelhetek tovább. Livi gyakorlatilag az egyetlen személy, akiben teljesen és maradéktalanul megbízom. Természetes, hogy beszámolok neki róla, nem? Szóval... a végére érek és látom, első reakcióként eltávolodik. Reflexből nyúl utána a kezem de végül az asztalra teszem vissza azt, koppan a karórám fémszíja. Várok. Ezt ki kell böjtölnöm de szerencsére nem kell várnom soká. Az arca elég beszédes volt mondjuk eddig is, de a szavai adják meg az igazi választ.
Zavarban van. Nagyon. Jobban, mint én, és ez megnevettet. Édes kicsi Lisette-em! Legszívesebben magamhoz ölelném, hogy lám, ezen is túl vagyunk és nem rohant még el.
- Pontosan... nem kértem el a számát. Az volt, hogy leittuk magunkat, hazavittem, lefeküdtünk, aztán reggel el kellett mennem apámhoz... Mert volt egy rosszulléte. A második infarktusa. Ott hagytam neki egy ötvenest a párnámon, hogy ez taxipénz, de szerintem ettől csak olcsó prostinak érezte magát... - mesélem el a sztorit kissé kínban érezve magam mert ez tényleg elég gáz, mit is képzeltem? Egy lánnyal sose csináltam volna meg, de Kilian más volt... annyira más.
- Azóta nem láttam. Jártam a klubban ahol felszedtem azóta egyszer, de nem volt ott. Időm se nagyon volt keresni. Szerintem ennyi is volt a történet... Őszintén nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen csak annyira... természetesnek tűnt az egész. Csinos fiú amúgy. Szőke, kék szemű, ártatlan...
Elhallgatok, hisz nem biztos, hogy kíváncsi a részletekre.
- Azt hittem, ki fogsz akadni. Illetve nem tudtam, mit hittem. Viszont most rohadt jólesne egy cigi. Kijössz velem? - kérdezem, a zsebembe nyúlva a cigis dobozért. - Azóta se szoktam le...
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Vas. Márc. 23 2014, 12:00

Azonnal, gondolkodás nélkül bólintok arra, amit visszakérdez. Komolyan. Egy pillanatig se merül fel bennem, hogy a sok átszervezéses mizéria miatt ne menjek. Ott a helyem.
-Az nehéz lesz!-
sóhajtok fel, mert iszonyatosan válogatós vagyok a ruhák terén. Komolyan. Könnyebb szerepelni valahol, akár fotózáson, akár egy műsorban, mert ott rám adják, amit viselnem kell, de ha magamnak kell választanom, katasztrófa tudok lenni, pláne, ha olyan ruháról van szó, amiben nem vagyok járatos. Síruhában pedig nem, mert nem sűrűn síeltem eddig...
Viszont a figyelmemet eltereli, mégpedig azzal, hogy mondani készül valami fontosat, szóval nem is figyelek másra, csak várom, mi lenne az. Sokkol vele, mert ha mást mondaná ezt róla, kinevetném, annyira nem gondoltam volna, hogy ilyen vágyak lapulnak benne. Márpedig elég rég óta lapulhattak, gondolom nem csak egy fellángolás miatt vállalt be egy fiút, nem az a típus.
Nevetni kezd, amivel sokat old a bennem felgyűlt feszültségen, szóval csatlakozom hozzá, hiszen nyilván a reakciómon nevet. Tényleg vicces lehettem, ahogy hirtelen kissé bepánikoltam, hogyan is kéne reagálnom.

-Jézusom, és hogy van apukád?-
Kérdezem megrendülve, mert ugyan az édesapjáról már tudtam, de hirtelen a másik dologra nem tudok reagálni. Aztán úgy döntök, azt mondom, amit gondolok, az lesz a legjobb.
-De idióta voltál! Egy lánnyal sosem csináltad volna ezt!-
Megrázom a fejem, és nevetni kezdek azon, hogy belegondolok, mennyire menő a nőkkel, és mennyire nem az a férfiakkal. Mondjuk nyilván tanulnia kell valamennyit, ahogy a nőknél is tanulnia kellett annak idején, hiszen senki sem úgy születik, hogy mindent tud... na de azért ez már mégis csak túlzás!
Folytatja a beszámolót, és én még mindig a fejemet rázom a szavaira, aztán még hangosabban felnevetek, ahogy a végére ér.

-Szóval olyan, mint én, csak pasiban? Na de Ed, ha én kellek, miért nem kértél meg, hogy operáltassam át magam? Érted mindent, tudod!-
Még rá is kacsintok a végén, ahogy viccelődöm, és annyira jól esik ilyen felszabadultan humorizálni vele. Nem tartom magam egy vicces embernek, így nem is sűrűn szoktam poénkodni, de ezt nem hagyhattam ki, és különben is, vele, természetesen, ez is könnyű. Aztán azért megpróbálok a lényegre is válaszolni neki.
-És megtudtál róla valami használhatót? Hogy hívják? Dolgozik, vagy iskolás? Milyen lehet az anyagi helyzete?-
És az ilyen beszélgetéseknél nyilvánul meg, mennyire nem esett messze az alma a fájától. Hogy mennyire benne is vagyunk a családunkban, akik bizony elkövettek már dolgokat, és hogy mennyire jól értünk a jelekben való olvasáshoz. Hogy tudjuk, hogy ez bizony fontos, és mennyi mindent elárulunk magunkról apróságokkal!
-Még mindig dohányzol?!?!-
Kérdezem kikelve magamból, nyilván az ő figyelmét sem kerüli el, hogy ezen jobban kiakadok, mint azon, amit az imént mondott. De azért persze kimegyek vele, hiszen azért jöttem, hogy vele legyek.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Kedd. Jún. 10 2014, 21:47

Örülök, hogy Liv oldódik egy kicsit. A nevetés mindig feloldja az emberben levő feszültséget, és ez az egész most nagyon jól jön.
Noha csak futólag említettem apámat, Liv kihallja a hangomból, hogy azért nem teszem túl magam ennyire ezen könnyen, mármint apámon. Hiszen az egy dolog, hogy ezer éve nem élek velük, és az is egy dolog, hogy nem sűrűn tartjuk a kapcsolatot, de azért mégiscsak az apám az apám, és megviselne a halála... hiszen ezért is rohantam hozzá, amint megtudtam, hogy infarktusa volt.
- Jobban van. Egy darabig feküdt, de most már jól van, köszi - válaszolom egy mosollyal, de a mosoly halvány és nem olyan lágy, mint amúgy lennie kéne.
Kissé megütközök azon, amit hallok, hiszen úgy lekap a tíz körmömről, hogy csak na. De igaza van. Zavartan borzolom meg a hajam a tarkómon, és olyan vagyok, mint egy megszidott kisdiák.
- Hát... - kezdek védekezésbe, de aztán teljesen elnémít.
Nem azzal, hogy megint nevet, és annyira nevet, mint ahogy már rég nem hallottam őt vidámkodni... Hanem azzal, amire rámutat. Sokadszor hoz zavarba ma délután, és egyszerűen... el nem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott az éleslátása és a kedves őszintesége.
- Igen... olyan mint te - ismerem el. - Ez eddig nem jutott eszembe - elevenedek meg egy kicsit, mert eddig úgy néztem rá, mintha varázsigéket sorolt volna hosszú mondatokban. - Ha nem lennél olyan, mint a húgom, egymásnak lennénk teremtve - csóválom meg a fejem én is nevetve. - Hát a neve rémlik, és azt hiszem, diák még, nagyon fiatal, és... Nem tudom, lehet, hogy még gimibe jár, basszus - dörzsölöm meg a halántékomat, aztán kíváncsi pillantást vetek rá. Az anyagi helyzete? Komolyan ez érdekli? De hát persze. Magam is meglepem, milyen pontosan válaszolok:
- Hihetetlenül kiborult azon, hogy mekkora a ház. A ruhái alapján átlagos srác.
Megvonom a vállam, majd felállok, hogy kimenjünk rágyújtani, ami annyira kell már, mint egy falat kenyér. A hamutartó állványhoz lépek, cigit illesztek a számba és rágyújtok.
- Jah. Még mindig - vallom be, és elvigyorodom. Liv mindig ugyanannyira dühös, mikor kiderül, hogy dohányzom. Ez ismerős, kedves, még ha épp kiabál is velem. Mert persze tudom, hogy igaza van.
- Nem mostanában fogok leszokni. Sok a stressz a suli körül, meg... Megvettem egy épületet - váltok témát, hiszen kis kalandomat meglehetősen kiveséztük. - Műtermet akarok csinálni belőle, amolyan inkubátorházat fiatal fotósoknak. Na de te mikor mesélsz már? - nyúlok ki érte, és megsimítom a derekát. - Kedvenc barátunkon kívül biztos van más hír is az életedben. Meddig maradsz LA-ben?
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Vas. Júl. 13 2014, 23:33

Megnyugszom, hogy az apja jól van, mert mindketten tudjuk, hogy fontos neki. És ezek után mindez kissé háttérbe szorul annak hatására, amit tett azzal a szegény fiúval... persze meg is mondom neki, mert még ha udvariasságra neveltek is, a mai világban az ilyen lányoknak, mint én, is ki kell nyitniuk a szájukat, és véleményt formálni, legfőképp a barátom számára kell ezt elmondanom. Nem azért tart, mert szép vagyok, és ügyesen hallgatok meg bólogatok.
-Így azonban határozottan lelki vérfertőzést követnénk el.- viccelem el a szavait, mert, mint említettem, vele tudok vicces lenni, mert vele fel tudok oldódni. Leginkább, ha nem Ry a téma. De inkább térjünk is rá a fiúcskára, megkérdezem a legfontosabbakat, majd teljesen elhűlök.
-Nenene! Nem lehet, hogy egy kiskorú fiút kaptál el!- fakadok ki, hiszen mindketten tudjuk, hogy ez bizony óriási katasztrófa lenne. Ha a sajtó ezt kiszagolná, vége lenne a virágba szökő karrierjének. Szétszednék, kiforgatnának mindent. De koncentráljunk a pozitív dolgokra, csak tán nem olyan fiatal. Egy szakértő pontosságával válaszolok neki.
-Feltételezhetően idősebb, mert az átlag már nem középiskolás, amikor a feltételezett melegség tettekké érlelődik benne. A nevét jegyezd meg jól, és próbáld megkeresni a közösségi médiai oldalakon. Ha ez nem jön be, akkor a kollégiumok... kezdd az egyetemivel, és imádkozz, hogy meglegyen, és hogy a családja ne legyen városi. Az anyagi helyzete alapján akkor biztos kollégista.- sorolom ami első blikkre beugrik, aztán már át is térünk a dohányzására, és nagyon nem jó, hogy szívja azt a mérget, naná, hogy fel vagyok háborodva, és lekapom ezért is a tíz körméről!
-Egy épületet?!- kérdezek vissza izgatottan, mert ez nagyon jól hangzik, és már fűzöm is tovább. -Mikor mutatod meg?- kérdezem izgatottan, majd ez kicsit le is törlődik rólam, ahogy megint Rydert említi, meg LA-t.
-Nem sokáig, európai fotóturném lesz.- válaszolom büszkén, és mosolyogva, örülök, hogy most itt vagyunk, és kihasználjuk az alkalmat, hogy a rövid idő alatt, amit együtt tölthetünk ott vegyük fel a fonalat, ahol abbahagytuk, és a jó kis beszélgetéssel és hülyéskedéssel tovább is görgessük a magunk módján.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Hétf. Júl. 14 2014, 18:19

A lelki vérfertőzés hirtelen Damoklész kardjaként kezd lebegni felettünk, de csak megrázom a fejem vigyorogva. Nincs köztünk semmi, és nem is lesz. De azért mégiscsak furcsák ezek az elvileg véletlen egybeesések. Nagyon sok szőke barátnőm volt, amit azt illeti. Elképesztő.
Körbenézek gyorsan, ugyanis nem akarom, hogy bárki hallja, amint Livi felkiáltva botránkozik meg, mennyire hülye is vagyok.
- Hát, a klubba nem engedték volna be nélkülem, az biztos - teszem hozzá töprengve. Hány éves lehet Kilian mégis? Fogalmam sincs, és ez kicsit para, de hát... az se biztos, hogy újra találkozom majd vele. Feszülten szippantok bele a dohányba és idegesen fújom is ki a füstöt azonnal. Tekintetem a földre szegezve töprengek és átkozom magam, amiért ilyesmit műveltem. Livi pontosan tudja, mennyire veszélyes lenne anyám már rég nem létező karrierjére nézve, ha kiderülne, hogy a fia köcsög... Sőt! A sajátomra is, basszus! Bár művészeti körökben lassan sikk-számba megy a homoszexualitás, azért mindig egy kis elnéző mosollyal említik az ilyen művészek nevét.
- Azt hiszem, ezt nem gondoltam át egészen - ismerem el, majd bólogatok praktikus tanácsait hallgatva. Azon kezdek tanakodni, vajon gyakran nyomoz-e emberek után, hogy csak így kisujjból ennyi ötlete támad. Mi lenne, a még gondolkodna is a dolgon? Eltűnődöm, megkérdezzem-e tőle, de végül is, ő dolga. Mindenkinek kell egy hobbi.
Ryderre nem is reagál. Jóhogy nem. Elmosolyodva nézek rá.
- Akkor majd ha hazajöttél. Sok dolgom van mostanában, főleg a stúdió körül. Teljesen át kell építeni, közművesíteni, meg minden ilyesmi. Nem is untatlak vele.
Elnyomom a cigit, és ránézek, mert sajnos késő van már, és bármennyire is szívesen maradnék, mennem kell. Ezt a pár órát is épp hogy be tudtuk szorítani mindketten, ő is meg én is.
- Azért majd egyszer felugrom, míg itthon vagy. Borozhatnánk egyet. Elvigyelek valahová? - kérdezem készséggel, hiszen kocsival vagyok, és addig is együtt lehetnénk. Inkább, minthogy taxit vadásszon.
Vissza az elejére Go down
Lisette V. Beaumont
Városlakó
Hozzászólások száma : 41

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Szomb. Szept. 06 2014, 23:27

A vállára teszem a kezem, és megsimítom amolyan elnéző-vigasztalóan. Látom, hogy eléggé megviseli ez az egész, neki is van elég baja a családjával is, hát még ha csinál is mellé magának - bár akkor legalább a saját bajával foglalkozik.
-Rendben lesz ez... keresd meg!- biztatom egy mosollyal, majd próbálom elterelni a figyelmét, és talán sikerül is, vagy legalábbis úgy tűnik. A munkája mindig jó téma, hála az égnek szerencsések vagyunk, és fizetnek azért, amit szeretünk.
-Hűha! Azért szívesen megnézném, mielőtt nekikezdesz szétbontani. Meg miután kész van.- mert ami az ő életének a része, az az enyémnek is, még sok-sok száz vagy ezer kilométerről is. Így volt ez mindig, és így lesz ezután is, ezért nem vagyok nyugodt a fiú miatt, és ezért nem nyugodt ő a fiú - Ryder - miatt.
-Bor! Szuper! Aljasodjunk le, kapcsoljunk ki, jöhetsz!- vágom rá azonnal, mert hát nem tagadhatom meg a származásom gyökereit, a bor nálunk víz, kikapcsolni meg már nagyon-nagyon jól esne.
-Aha...- válaszolom neki kis hatásszünettel, ami - mármint a hatásszünet - nem neki szól, nincs különösebb jelentősége, csak próbálom átgondolni, van-e még dolgom.
-...haza.- mondom végül, amint sikerül eltalálnom, hogy nincs most olyan dolgom, ami előtt ne férne bele, hogy hazaugorjak, és meglátogassam a falakat, nehogy elfelejtsenek. Ah, miket is gondolok? Jellemző ez rám, mikor Eddel találkozom mindig ez van, megdilulok kissé.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: She's made of candy - LiVi & Ed   Today at 01:48

Vissza az elejére Go down
 

She's made of candy - LiVi & Ed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-