Nos, a kávé letudva, és azt hiszem a közös üzletünk is. Mármint, ő megkapta az információkat, amire szüksége volt, én meg kaptam a kávémat, és még borravalót is kapott, oda írtam a nevem a lapjára. Ezzel igazán úgy hiszem túl teljesítettem magam. Aztán persze, lehet, hogy Pap majd azt mondja, hogy valamit nagyon nem jól csináltam, de egyelőre még odébb van, hogy beszéljek vele, addig akár el is feljthetem ezt az egészet.
Persze, ha meghívna egy újabb kávéra csak boldog lennék, úgyhogy innentől kezdve az az aprócska tény, hogy felajánlom elviszem már igazán semmiségnek számít. Már csak azért is, mert kiderül egy felé lakunk, és akkor talán én is szétnézhetek otthon, hátha találok még egy szál cigit... Mert igen, még mindig rá akarok gyújtani. De mindegy. Oh, és fogat is kell mosnom! Ez határozottan fontosabb, mint bármi más. Szóval tök jó, hogy erre lakik, amúgy nem izgat ez sem különösebben.
Azért bólintok a kérdésére. Tényleg. Most komolyan, muszáj visszakérdezni? Mindegy. Ahogy az is, ismer-e valakit a környéken. Tökre nem érdekel. Én sem ismerek senkit sem. De ez van. Én mondjuk nem is akarok ismerni. Teljesen jó így, hogy nem zaklatnak feleslegesen
- A számítástechnikai bolt felett...
Hogy ezt miért közöltem vele, azt nem tudom. De igazából mindegy. Ott a környéken az az egyetlen ilyen bolt, de ha szerencsém van akkor nem tudja, merre keresse. Elvégre lány. Klasszikus Kommunikációra jár. Miért érdekelné őt egy számítástechinkai üzlet? Na ugye, hogy nem fogja tudni.
Hamar megérkezünk az általa megadott, és részletesen körülírt címre. Az épület előtt leparkolok. Kiszállok a kocsiból, és kinyitom az ajtót Gisellenek is.
- További szép napot! Várom a motívációs leveled, meg az aláírásokat.
Köszönök el tőle, aztán becsukom az ajtót és visszaülök a vezetőülésre. Még egy pillantást vetek rá, aztán elhajtok. Alig egy utcára ide lakom. De ezt neki nem kell tudnia. Én pedig végre, fogat moshatok. Yesss!

//Köszi a játékot!//