Bólint, hogy lehet. A szerelem mindig, mindenhol ott volt. Nagy levegőt vesz.
- Arra gondolok, hogy Chloéval talán...tényleg többet törődtek, mert olyan törékeny és fiatalabb, mégsem haragszol rá ezért, a helyén tudtad kezelni...mindig éreztem, de most látom csak világosan, hogy Quentinnel egy törés van köztünk emiatt. Te nem lökted el Chloet, te elfogadtad.
Pusmogja szipogva.
Megborzong Eric szerzetességével kapcsolatban.
- Igen, valahogy így, azóta sok minden a helyére került bennem, már értem mi volt a hiba
Mutat az agyára szomorúan. Ez a betegség dolog mégsem megy ki a fejéből.
- Ó...Hát...az olyan, mintha tőlem is undorodna egy kicsit
Pityergi, elvégre Eric annyira a része lesz, főleg, ha össze is költöznek, főleg amikor itthon lesz, mert ha hajózik, mindig megkérdőjelezi majd, visszatér-e hozzá, valóság volt-e, vagy csak egy álmot szeret.
Összerezzen, hogy Leonak nem tetszik, félt tőle régebben.
- Bocsánat... Olyan belevaló voltál.
Pislog, a finom részeit nem ismerte Leonak, csak a menőt, vagy az obszcént, az odamondogatósat.
Csak néz, hogy Leo fejében összeáll a kép egy talán közös ismerősről? Bár Reevet aligha lehetne az ő ismerősének mondani.
- Igen...fényképész
Ráncolja a homlokát, ahogy visszaemlékszik, majd eltátja a száját.
- Dehát honnan ismered? Nekem...ijesztő figurának tűnt a leírásokból.
Elvörösödik, összehúzza magát.
- Nem kell...ha egy kicsit is félsz ettől, nem kell együtt aludni. És ha történik velem valami? Gyakorlatlan meleg vagyok még...
Pusmogja, homályosan arra célozva, mi lesz, ha feláll neki éjjel, olyat álmodik, vagy ki tudja, részeg mámorában Ericnek nézi. Nem akar ő kockáztatni.
- Elvagyok a földön is
Tapogatja meg, csak takaró kell rá. Nem bír visszaemlékezni olyan esetre, amikor Quen kikapott volna.
- Nem, nem hiszem...vagy nem láttam.
Hálásan, de félve pislog rá
- Nagyon köszönöm. Na igen...művészlélek. Szóval, remélem emiatt nem fogtok verekedni. Tudom, hogy Q talán másképp gondolja, de én szeretném, ha kibékülnétek. Én...senkit se akartam elmarni tőle, soha
Nyögi a mondatot sírósan, mert olyan borzasztó, hogy a bátyja erre gondol.
- Jajj köszönöm
Mondja könnyes szemmel, kicsit közelebb húzódva egy ölelésre. Reméli, Leo nem fog fújjogva elhúzódni.
- Ha...te mondod...
Hüppögi a karijaiban.
- Egy kicsit...egy kicsit féltelek, főleg hogy most már nem is félek tőled és nem úgy hivatkoznék rád, mint eddig, hogy Quentin barátja vagy, hanem a sajátom
Simogatni kezdi a karját.
- Tudom...és ez Chloenak is rosszul esett...ahogy valamennyire nekem is, a saját szüleim oldaláról, de látod, egy nagyobb családban ugyan úgy megtörtént, hiszen Quentinnél is volt különbség, te viszont erősebb vagy, tudod kezelni.
Legalábbis Sammy meggyőződése, hogy Leo ezt teljesen feldolgozta, ezzel is csak biztatná a férfit.
- Aha...
Kifúj egy adag feszült levegőt, ezek szerint nem buktatta le Tinát.
- Hát igen, tudom, hogy hülye vagyok... Jó, akkor én meg csúfolom, mert hetero. De mit mondjak, ha azzal jön, az a normális?
Húzza el a száját, mert végülis erről van szó.
Kicsit nevet Leo reakcióján, iszik még, legalább már nem sír.
- Hát...folyton eszembe jut. Az az igazság, szörnyen viselem, hogy....hogy olyan messze van. És ha belegondolok, hogy alig fogom látni...Micsinálni? Az egy játék? Persze, hogy kell?
Kissé imbolyogva feláll és pislog, mert nem tudja, hogyan tovább.

- Butaság, de logikus, tudom, hogy képes vagyok elhamarkodottan beleélni magam dolgokba. Ez most más
Teszi gyorsan hozzá, mielőtt Leo is Quen véleményére jutna. Aztán nagyot néz, hogy azt hitte merevedési gondjai voltak. Lehajtja fejét, alig hallhatóan piszmog.
- Nem erről volt szó, bár...nem voltam kibékülve ezzel a dolgokkal, mert a lányokra nos én soha... Inkább, jajj istenem ez nagyon intim
De ivott már és Leo olyan jó hozzá, hogy lassan az ő legjobb barátja lesz, nem a Quentiné. A gondolattól kicsit bekönnyezik, mintha őt is le akarná nyúlni, s a szégyentől, amit mondani készül...
- Elvont dolgokra, vagy...versekre, amikbe idegen férfit képzeltem, de amikor rájöttem, hogy hímnemű igyekeztem nemtelennek...de tényleg volt gondom ezzel, nagyon elnyomtam... Inkább éjszaka történt, spontán, vagy...hát volt egyszer, hogy magamhoz nyúltam filmnézés közben...és próbáltam tudomást sem venni róla, hogy a férfiak arcát, vagy testét nézem.
Sóhajt, iszik, próbál visszafehéredni, de nagyon vörös.
- Ezt még...nem mondtam el senkinek. Tinának se...
Nyuszogi, Erick előtt sem mert ezzel égni. Kortyol inkább, aztán elmosolyodik gyengén.
- Nagyon. Eric stílusos, intelligens, kedves és magabiztos, semmit nem tudnék mondani, ami miatt ne lehetne kedvelni, vagy ne lenne jó fej
Sóhajt nosztalgikus hangremegéssel.
- Most is az vagy, most is féltem tőled egy kicsit. Mielőtt...lett volna az a komolyabb beszélgetésünk, amikor veled osztottam meg először a titkom
Össze is rezzen, amikor kap egy óvatos barackot a fejére, aztán az öcsizésre közelebb húzódik is néz rá nagy, lelkes szemekkel.
- Nekem sok bátyám van...mindenki legkisebb tesóként kezel. Baj lenne, ha a barátomnak tartanálak? Olyan nagyon jónak, akit meg lehet ölelni
Bújik hozzá, mert ez az öcsikés dolog nagyon jól esett neki. Rájönnek, hogy Reeven összeköti az a szálakat.
- Hát...Eric kedveli a vagány figurákat. Ő vagányabb nálam én valószínűleg ijesztőnek fogom gondolni, mint téged. Legalábbis...amíg jobban meg nem ismerem.
Leot is azért nem tartja már annak, mert úgy érzi jobban ismeri.
- Ó és akkor...rosszaságokat csináltatok? Csak...ne keveredj bajba...
Megrázza a fejét.
- Nem vagyok zaklatós. Azt hiszem ha Eric nem lenne, akkor sem merném, sőt lehet, hogy még akkor sem, ha nem létezne, plusz tudnám, hogy meleg vagy. Nem, Eric nem féltékeny típus.
Bár azért bizonytalanul néz. Persze amilyen állapotban van, cseppet sem valószínű, hogy merevedése lenne.
- Hát...hát ha nem bánod
Motyogja. Az apjukra nem tud mit reagálni, hogy Quen bocsánatot kér, csak sóhajt.
- Mi lesz, ha nem fog? Örökre haragudni fogunk rá?
Kérdezi ijedten.
- Ha te mondod... Ez a Reeven erős?
Fogalma sincs, hogy akár Kennyre is gondolhat.
- Akkor be kell hozni, ha már az orvosok is megengedik. Biztosan sikerülni fog, kitartás kérdése
Bújik hozzá még egy kicsit, nem akar túl tapadós lenni, de most nagyon el van veszve.
- De...próbálom megérteni Quentint. Biztos nem esett jól neki, hogy a szüleink elhanyagolták...lehet, hogy arra vágyik, sajnálják egy kicsit őt, mert mindig miattunk aggódik.
Indián elfintorodik, kicsit a gyomra is kavarog.
- Igen, nem hangzik olyan rémesen. Én is így gondoltam, de néha eszembe jut, hogy a tengeren hajózik és ez olyan metaforikusan szomorú. Elválassza tőlem egy egész kontinens, tengerek, ez roppant távolság. Félek, hogy nem jön vissza és a hiányt sem tudják mindig betömni a pozitív gondolatok... Főleg most, most nagyon szükségem lenne rá
Pityeredik újra el. De Leo feldobja, hozza a játék gitárt és ő készségesen tanulgat meg iszik. Nem nagyon szól rá a férfira a mérték kapcsán, egy idő után ő is kikapcsolódik, felszáradnak a könnyei és a duhajkodó rockerképzelgésekből az ágyba és részeg álmokba zuhan.

//írhatnál egy zárót, ha gondolod, már nem vittem tovább köszi :*//

Halálosn elvörösödik, mint egy betegségben, majd gyorsan, kelletlenül bólint, mintha egy fájdalmas igazságon akarna túlesni.
- Nem így mondanám, hanem, hogy közben...srácok jutottak eszembe. Próbáltam...keveset csinálni. Nem, a lányok feneke sem érdekel.
Ki is rázza a hideg.
- Magammal sem mertem megbeszélni. Én ezt elnyomtam, én nem mertem magamnak bevallani.
Suttogja. Esélytelen lett volna így, hogy megbeszélje velük, még ha kellemesen megbizsereg is most, hogy Leo segített volna. Nekidől a fiúnak, jól esik most a pátyolgatás, csak csendesen mondja, ha hüppörészve is, hogy semmi baj. Megtörli a szemét, kicsit meglepetten, de mosolyog rá.
- Ó Leo, olyan jó barát vagy! Teljes mértékben megértem Q miért ragaszkodik hozzád. Hát persze, bemutatom.
Lesz kit bemutatnia! Már önmagában ez határtalan örömmel tölti el. Persze a határtalanságot most korlátozza nyomorult helyzete, ámbár ezt nagyon megjegyzi Leonak. Közelebb került hozzá.
- Először, amikor még nem ismer az ember...vad vagy és szókimondó. De én nagyon szeretlek. Barátságból
Teszi gyorsan hozzá hadarva, sírva még, de nagyon szenvedélyesen, ettől az egész valahogy hatásos lesz, mint egy baráti vallomás.
- Köszönöm, hogy a barátom vagy. Testvérnek is világszám vagy, talán...nos bizonyos szempontból, most úgy érzem...nos jobb, mint Quentin
Ezt csak suttogni meri, de akkor is elhagyja az ajkait. Reevre bólogat, bár a párkapcsolatához sem tud sokat hozzátenni, nem ismeri Felixet. A jó tanácsokat megjegyzi, de továbbra is tart tőle. Nagy levegőt vesz és a kezdeményezést is igyekszik megjegyezni. Nem hiszi, hogy Leo azért nem rángatná bele, mert nem tartja olyan jó barátnak, hálás méh módra zümmög. Az alvás megbeszélik és azt is megerősíti, hogy nem fog megalázkodni. Ez a Reev és a túlzásai nem nyugtatják meg, félősen bújik Leohoz, de azért bólogatásra ingatja a fejét.
- Quentin nagyon nagyra tartja a figyelmed, hidd el. Ahogy...én is
Vallja be szégyenlősebben.
- Tudom, szokott telefonálni. Jó, erős leszek és nagyon szuggerálom, hogy ne egy Titanicra kerüljön.
Neki az él a fejében, hogy az a hajó is elsüllyedt!
Szerencsére Leo remekül eltereli a figyelmét és feldobja a borzasztó hírig hátralévő óráit.

// köszi //