Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Vizet" Felix-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Vas. Aug. 09 2015, 01:34

-De elkezdted...
Vigyorgok rá a zombis filmeket illetően, gondoltam, hogy nem nézte végig, de most muszáj belekötnöm, feldobta a labdát. A virágoknál bólogatok.
-Ez tény, nem hibáztatlak. Nem vagy botanikus, én sem.
Puszta formaság, meg különben is erősen kétlem, hogy egy rózsát egy szegfűvel összekeverjen, vagy bármi hasonló. Annál intelligensebbnek gondolom, már most. Főleg amit a "barátokról" mond, simítom az állam. Ha nem Sethre és Ericre utaltam volna az előbb bele sem kötnék.
-Egyetértek, noha nem idegesítő, ha amolyan cselédekkel vagy körbevéve, hidd el. De akiket én közel engedek magamhoz, azok egyáltalán nem ilyenek. Őszinték, mert tudják, hogy elmondhatják amit gondolnak. Eleve csak olyanokkal vagyok tényleg jó viszonyban, akiknek adok a véleményére. De az tény, hogy ellenségnek Ők, akik ismernek, nagyon nem kívánnának, mindenki más meg ha meg is érzi és nyalizik... Hmpf, nem izgat, hogy őszinte legyek. Féljenek, érdekel?
Nevetek, mert tényleg, mindenki azt hisz amit akar. Ha tart tőlem csak jó, nem tesz keresztbe, kiszolgál, a kedvemre tesz. Mivel nem kedvelem, mert egy nyalizó senki, nem is érdekel ha szenved. Akit meg kedvelek úgy is a kedvére teszek, kielégítem, kedvelnek Ők, tudom. Nem félek ilyenektől velük kapcsolatban, mint amit Reeven mond. De egy kezemen meg tudom számolni ezen személyek számát, ez tény. Azután jön szóba, hogy én más vagyok neki, rá is kérdezek, érdeklődve hallgatom. A jó fejen felnevetek, milyen lelkes! Folytatja, hát elcsendesedem, majd leír olyannak, amilyennek én is mondanám esetleg magam. Tetszik, ahogy leír, nagyon is. Egészen hízelgő tónusú lesz a hangom.  
-Szóval úgy érzed, jobban ki tudsz bontakozni mellettem?
Ez tényleg hízelgő, tetszik. Az meg hogy érdekel a gyöngye... oh, hát igen így is lehet fogalmazni, megnézném a gyöngyét, igen, meg ám!
-Milyen heves vagy!
Vigyorgok rá, hogy áll a tesztek elébe, de nyilván nem fogom túráztatni, akkor magam is kéne, nem vagyok hülye.
-Hmpf, ezt nem mondtam, elég aktív életem van, de, piszkálhatsz, nem fogok nemet mondani valószínű.
Somolygok rá, mert úgy sejtem jó programokat találna ki. Az erdei festés, rajzolás is kedvemre lenne.
-Ha kész, igen.
Nem szoktam előtte mutogatni a műveim, úgy is variálok még rajta.
-Az nem probléma, legalább ha látogatni kell őket, nem kell órákat utazni.
Nézzük a jó oldalát. Én speciel jóban vagyok a szüleimmel, szoktam is látogati Őket, ha épp otthon vannak, ráérnek.
-Ohm, igazán?
Vigyorgok arra, hogy meg fog még Ő lepni engem. Állok elébe, mint Ő a tesztelésnek.
-Akkor könnyen megértjük majd egymást.
Mosolygok rá, hogy elvontak vagyunk. Valószínű nem, csak értelmesek, de manapság már az is elvontnak számít. A félelmek kapcsán megint érdekeset mond.
-Nem, a bátor az szerintem, aki tisztában van a veszéllyel, mégis szembenéz vele, a vakmerő az, aki nem is látja, csak beleszalad, fel sem fogva teljesen mit csinál. Az elmondásod szerint inkább bátor vagy. Szóval... sok félelmed van?
Ez érdekel, most valóban olyan megszeppent ember benyomását kelti, de magamtól nem mondtam volna rá, hogy félős. A lovak kapcsán nevetek.
-Ahhoz előbb az alapokat tanuld meg barátom, anélkül csak a földön kötsz ki tucatszám!
Nevetek, mert tetszik a lelkesedése, de egy izgágább lovon nem maradna meg, ezt lefogadom. Szerintem felszállni sem tudna egyedül.
-Erre fele nem, külvárosiakat igen. De majd keresek, elmehetünk persze. Bár én megtanítani szerintem nem tudlak, egy oktatóval jobban járnál.
Mert az hogy tudok lovagolni nem jelenti, hogy oktatni is tudnám. Bár ki tudja, egyesek szerintem csak mondják magukra, hogy tudnak és frászt... náluk például egészen bizonyosan jobb vagyok még én is.
-Nah, motor, az tényleg jó! Én is majdnem letettem, csak elfogyott a pénzem és félbemaradt. Lehet be kéne fejeznem...
Meg akkor kéne egy motor is, de majd maximum bevállalok több munkát. Bár a gallériára gyűjtök első sorban. Az élet nem egyszerű, de majd meglátom. Ha eléggé kedvet csinál nekem Reeven például, úgy is szerzek magamnak.
-Miért bonyolult? Gondolod nem értenélek meg? Matematikusok egymás között az integrálásról is úgy beszélnek, mint az időjárásról a vénasszonyok egymás között. Relatív a bonyolultság is Reeven.
Ösztönzöm arra, hogy mondja csak el, ha van kedve és ha már így felvezette.
-Nem, mondjuk ahol megharapott az látszott hetekig, de a karmolások egész hamar begyógyultak.
Vonok vállat, mert tényleg nem volt vészes, élveztem. Mondjuk én mikor nem élvezem a durva szexet? Az apácán elkerekedik a szemem és lassan elröhögöm magam. Az a kemény, hogy szerintem nem ugrat. Nagyot nőtt a szememben, ki sem néztem volna belőle.  
-Na az már valami, nekem olyan nem volt! Bár tény, az apácák szexéhesek, gondolom ez a csaj is az volt!
Nevetek, de elismerően méregetem.
-Az izgalmas emberek és helyek nos... nekem kevés dolog izgalmas már. Kevés olyan hely van, ahol nem csináltam, így nem tudom Neked mi tetszene, ha megemlíteném. Parkoló, autó, mosdó, öltözőfülke, raktár, művészbejáró, fotóstúdió, étteremben... bár ott csak behajoltam a partnerem ölébe, menet nem volt. Parkok, háztető, országút, szénaboglya, fürdőben... oh, az jó volt!
Nevetek fel, akkorát élvezett a drágám, sosem felejtem el! A sok szép emlék, pedig nem is soroltam mindent, engem bárhol rá lehet venni egy menetre. Jobban is szeretem, mint az ágyat, ami azt illeti. A neveltetésnél csak mosolygok később.
-Remek nevelést kaptam, bár inkább anyám nevelt, apám sokszor volt házon kívül. De jól felkészítettek az életre, nagyon szeretem a szüleim. Ha nem is tökéletes szülők, de szeretnék általuk én magam is majd jó szülővé válni.
Végtére is, tudom mit javítanék az esetükben, a többi maradhat, a gyerekemnek jó dolga lesz szerintem. Már ha találok valaha megfelelő nőt feleségemnek, legalábbis partneremnek, mert egyet nem ismertem meg még eddig, aki csak kicsit is felkeltette volna a figyelmem. Talán Mira, de Ő sem tökélesen.
-Találunk, mindig találni.
Legyintek, nem probléma. De hogy ő is szereti a szellemi párbajokat felvillanyoz, szeretem az effajta elfoglaltságokat.
-Ó, lehet azt úgy csinálni. De tény, valószínű angolul is el lehet érni ezt az állapotot.
Idővel majd megpróbálom nála, érdekes kihívás.
-Lehet elfogult vagyok Párizzsal kapcsolatban, a legjobb, ha egyszer Te magad is megtapasztalod.
Elvégre kinek mi, nekem nem jött be, de ez nem jelenti - bármennyire is hasonlítunk -, hogy neki sem tetszene.
-Szerezz egyet, buják és lelkesek, már a többség. Meg nem jönnek zavarba pár egyszerű bóktól, kihívás!
Persze nem mind, de a java, az érettebbek azért már tapasztaltabbak, a franciáknál dívik az udvarlás, bókolás, flörtölés, akkor is ha nem komoly egyáltalán. Nálunk hamar a lényegre van térve általában, legalábbis én így tapasztaltam.
-Volt amit igen, elég elvont kép lett, mármint nem volt kifejezett mondanivalóm vele, de élveztem míg lefestettem!
Mondom valamivel lelkesebben neki, de Ő megérti és elnézi nekem, úgy sejtem. A szemezést állja, tetszik, felkorbácsolja a vágyaim tőle, de nem kapkodok el semmit.
-Kicsit sarkosítasz, de van benne valami. Kevesen találják meg az egyensúlyt, pedig később egyre nehezebb és nehezebb lesz...
Mosolygok, élvezem, hogy lelkes, ahogy csillog a szeme, beleéli magát. Figyelek is rá, meg is figyelem. Kizökkentem, de nem zavar, újabb érdekes vitatémánk akad.
-Reeven, úgy értem, hogy a társadalom, az emberek fele, toleránsabbak, nyugodtabbak, talán kiegyensúlyozottabbak is. A melegeket annyi atrocitás éri, csak mert fenékre játszanak, hogy elképesztő. Még ma is, bár pár évtizede sokkal durvább volt nekik. A biszexek könnyen leplezték, megdugtak egy nőt, vagy csak nyílt színen lekapták őket, akármi, eltussolták. Egy valódi meleg nem tudja ezt megtenni. Én csak azt nem értettem soha, ha már a görögök is elfogadták, hogy mindenki szexel akivel akar, akkor a bigott keresztények mi a fenének nyertek teret és tették meg eget verő bűnös mételynek. Mintha akkora különbség lenne komolyan, hogy kivel d&gsz... jó hogy a d&gás maga nem lett főbűn..hmpf.
Forgatok szemet, láthatja, elég lazán kezelem a szex témát, de a carpe diem-mel meglep, kellemesen.
-Valóban? Sosem hallottam az eredetét. Nagyon érdekes, szóval ha az eredeti Carpe Diem jelentést nézzük, az szerinted sokkal durvább, mint a Yolo? Sokkal inkább megy rá a testi örömökre, mint a Yolo, ami inkább csak azt mondja, mondj igent az életre, a történésekre, mondjuk?
Ebben a megvilágításban érteném, miért mondja az ellenkezőjét, mint én az előbb.
-Jól van, elolvasom a könyvet és visszatérünk rá.
Bólintok neki, hogy persze, visszatérhetünk. De szeretnék érdemben vitázni és elmélkedni vele erről, legalább a könyvet is átbeszéljük, örömre lenne.
-Hozhatsz, ha jónak találod a fordítást, meg a művet, szívesen elolvasom őket.
Semmi jó elrontója nem vagyok, ki tudja, lehet tényleg jók azok a magyar vagy milyen költők.
-Hawaiin? Soha. Hát, őszinte leszek, nekem is ezek jutnak eszembe!
Nevetek fel, mert attól hogy van bennem az ottani génállományból még nem lesznek mások a szememben. Annyira ez a klisé megy, kikerülhetetlen.
-Igen, direkt, jó móka!
Vigyorgok rá, könnyű zavarba hoznom, elszórakozom rajta egyelőre. Szerintem nem sejti, hogy csak a fele vicc a dolgoknak.
-Az már elég beteg, fogásra nem túl szögletesek és kemények, mondd?
Nevetek, persze ha szereti a keményen meredező dolgokat én nem fogom hibáztatni.
-Valóban? Nos, modelleket mindig keresek, ha önként kínálkozol én nem mondok nemet! Addigra megálmodom, hogyan fesselek le!
Kacsintok rá, mert veheti szó szerint is a megálmodást. Valami dinamikusabb képbe tenném bele, mondjuk amikor nevet. Vizes képbe... hmm... máris vannak ötleteim! Arra, hogy meglátjuk elég adakozó leszek-e, vigyorog, szinte már flörtöl, bár szándékot nem tapasztalok mögötte, kár! De vigyorgok, majd megtapasztalod Reeven Callagher, ebben egész biztos vagyok.
Azután valahogy az is szóba kerül, nehezen kezeli az érintéseket, naná, hogy megfogom a kezét és nem eresztem. De nem tiltakozik, így könnyeden fonódik a kezem az övére. Az más kérdés, hogy az övé remegni kezd, kissé elnyílik az ajkam, izgató. Fél talán? A drogozásra szinte megvonom a vállam.

-Ki nem?
Mosolygok rá, mindenki kipróbálja, aki egy kicsit is bevállalós. Én is bár én ésszel, meséli, hogy túllőtte magát, úgy sejtem kómába esett, ha másfél év múlva tért magához. Akadozva magyaráz, feje a mellkasomnak támasztódik, érdekes félelmek. Valahol át is érzem, bár nem szeretem az ilyesmit, de... igazi érintések? Ezen én is filozofáltam már. Kezeim ruganyosan és selyemhez hasonló könnyedséggel találják meg Őt. Egyikkel a hátát ölelem, másikkal a hajába fésülök, ne lógjon a szemébe, fejével pihenjen csak meg rajtam, tehát magamhoz húzom lassan, megölelem. Fésülgetem a haját, tetszik, hogy hosszú, miért ne tetszene? Az enyém is hosszú, hosszabb, mint az övé.
-Mitől lesz egy érintés igazi? Az érzelmektől, amik mögötte húzódnak? Vagy a minőségétől, erősségétől? Folyton változik mindenki, a vágyaik, érzéseik... a pillanatnyi gyönyör szerelem hevességűé fokozhatja az érzéki érintést, de a reggeli napfény elfújja az egészet, mint egy sóhaj a gyertyát. Más nem bírja kimutatni azzal, ha megérint valakit, belül pedig olyan hűséggel ég, hogy leírhatatlan. Honnan tudhatod akkor, ki mikor ért hozzád igazian? Nem tudhatod mi volt igazi és mi nem, főleg ha be voltál lőve... Ezektől nem kell félni Reeven. Vagy talán félsz most tőlem?
Nézek le rá, mosolygok. Kedvem lenne megcsókolni, de úgy hiszem az túl gyors lenne neki. Milyen kár, kívánatos az ajka, megízlelném, mint egy lédús gyümölcsöt. Persze jobban járok én is, ha előbb megedzem, megkedvel, ragaszkodni kezd hozzám és utána rontom meg. Akkor már a kedvemre akar tenni, nem hagyna el, ha össze is veszünk. Nem tudja, milyen szörnyeteg karjaiban pihen, de nem is kell. Majd rájön, mikor már késő lesz és az enyém lesz!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Vas. Aug. 09 2015, 12:12

Na ezzel nem vitatkozhatok, beletörődötten biccentek, aztán felpillantok rá, tűnődést látok a szemében, figyelni akarok. A virágokat most hagyom, lényegtelen téma. Vonom föl a szemöldököm a cselédekre, a rabszolgatartás ideje már lejárt, de belém hasít, tényként, élveztem, mikor a szüleim kedvemre tettek…
- De a cselédeket nem tudod komolyan venni. Az övék szolgálat szerep, automatikusan felsőbbrendűnek fogod érezni magad, ha ilyenjeid vannak. Kivéve, ha te is teszel a kedvükre, mondjuk szeretetből. Aha, mondjuk ez jól hangzik, hogy őszinték lehetnek, áh, szóval ők tudják milyen ijesztő figura vagy valójában!
Nézek rá somolyogva, élénk szikrákkal a szememben, látszik ez nem ijeszt meg, sőt imponál, kíváncsivá tesz, fúrja az oldalam, mitől lenne veszélyes egy festő, akit nem akarnak ellenségnek? Sőt, élvezi, hogy félnek és furcsa módon ez sem taszít, kicsit kérdőn, de mosolyogva felvonom a szemöldököm és még bámulom egy darabig. Ő lenne a potenciális, élő veszélyforrás?
Még azt is bevallom neki, milyen szuper. Ilyet nem szoktam csinálni, de vele csupa olyan dolgot teszek/mondok, amit nem szoktam, de amit mindig is akartam. Elkerekedő szemekkel lépek közelebb, bár egy kis játékos fintor bejátszik az arcomon.
- Abszolút, vannak dolgok, amikre mindig vágytam, interakciókkal kapcsolatban és te előhozod őket, nagyon durva.
Az egész valahogy elég távol van tőlem ahhoz, hogy beszéljek róla, mégis közel, mégis előhozódik, az is lehet – nem kell túlbonyolítani, hogy egyszerűen csak a személyes varázsának köszönhető.
Bólintok a hevesre, sajnos túlságosan is, hiába néznek először nem is tudom…teljesen másnak.
- Igen, nem is illet a rólad alkotott képbe, hogy ne lennél benne néhány felejthetetlen kalandban.
Kicsit túlzónak érzem most magam, nagyon meg akarom győzni. Nem ártana ezt visszafogni, elijesztem, vagy valami…
Gondolom ő az a fajta festő, aki csak akkor mutatja meg a műveit, ha elkészültek, türelmes leszek és csak egy futó pillantást kap a letakart vászon. A helyeslésem az arcomra van írva.
- Igen, végülis most sokat csöveztem náluk.
Jól jöttek és valahogy az is remekül jött ki, tudták az igazságot, de nem zaklattak. Éppen erre volt szükségem.
Bólogatok, hogy majd meglepem, szerintem sok mindennel meg tudnám. De szeretném, ha ezek spontán ötletek lennének, nem akarok Felixen órákat gondolkodni, az olyan buzis-belezúgós lenne.
- Hát igen, bár nekem ez most is egyértelmű.
Hogy könnyen megértjük egymást.
Ez a félelmes összetett kérdés. Elgondolkodva meredek a padlóra. Veszek egy sóhajtós levegőt.
- Sokáig beleugrottam mindenbe anélkül, hogy felfogtam volna a következményeket, de egy ideje… keresem azokat, amik tényleg kiborítanak és próbálok szembenézni velük. Sokáig úgy volt egyáltalán nincsenek, de aztán mélyebben utánanéztem és pont azok voltak azok, amiket elkerültem. Úgyhogy igen, bátor vagyok, főleg, hogy mostanában rengeteg kísértés ért, hogy lépjek rá egy könnyebb útra…amiről tudtam, hogy gyávaság lett volna és akármilyen szar volt, mert az volt és a szar szó se fejezi ki ezt, semmi nem tudja, mégsem tettem, maradt a nehezebb. Hm…van egy elég nagy, aztán néhány témakör, de ezekbe már belerohantam. A naggyal nem lehet mit kezdeni, végülis az is témakör.
A robbanás, hogy Lia megtudja, felkeresnek a hozzátartozók, stb…  Így, hogy nem mondok semmi konkrétat, könnyebb, de még így is látszik, lógatom az orrom és szomorúan pislogok Felixék padlójára. Aztán kényszerítem magam, szinte automatikusan, ebbe már annyira belejöttem.
- Neked vannak félelmeid?
Kérdezem, aztán a lovak kapcsán kicsit csalódottan nyögök.
- Jól van, de amint megvannak az alapok…
Sandítok rá, láttam egy lovas mesét és nekem olyan Musztáng kell. Kérdés ugye van-e olyan egyáltalán. Ha csak ki nem megy az ember terepre vadászni. Viszont előnyömre legyen szólva, ha valami érdekel és akarom, könnyen megy, gyorsan megtanulom.
- Csak nem olyan hosszú idő megtanulni. Az oktató megmutatja, megcsinálom és menni fog, nem? Gondolom rá kell érezni a lóra.
Nem lehet olyan bonyolult rajta maradni… Majd kapaszkodom. Kiderül, hogy őt is érdeklik a motorok, eszembe jut, hogy Chrisnek (Matt) van és mondta, kölcsönadja.
- Persze, ne add fel. Még nekem sincs, de az egyik haveromnak igen, kölcsönadja és gyakorolhatnánk.
Rám is rám fér, ő meg belejönne és könnyebben tudná folytatni. Felix biztat, minden relatív, és ezzel egyetértek, kicsit feszültebben támaszkodom meg valamiben. Talán csak a fal az, nem számít, csak, hogy szilárd legyen.
- De, te biztosan, csak az a baj ez elég hosszú dolog. Nem arról van szó, hogy nem vagyok egészséges, vagy bármi baromság, csinálhatnám és csináltam is sokat, csak… volt egy nagyobb változásom és rájöttem, hogy kevés… Vagy inkább valami hiányzik. Sokáig képtelen voltam kapcsolatokat kialakítani, úgy döntöttem, megpróbálom, viszont…nem találtam senki megfelelőt, szóval visszatértem az eredeti tervhez, hogy nem kell kapcsolat, vagy erőltetni, de a szex jó és fontos, csakhogy aztán megint történt egy nagyobb dolog, ami  keresztülhúzta a számításaimat és… most már nem tudom mit akarok. Úgy gondolom ez önmagában még mindig kevés, de egy kapcsolatot nem érdemelnék meg.
Mondom ki összepréselt ajkakkal. Ebből…nem tudom mennyit értett. A végén felnézek rá, aztán behunyom a szemem és elmagyarázom magamban magamnak, ha most bőgnék, az nagyon rossz húzás lenne.
Beszél az ő szex élményéről, szerintem nem durva, kicsit jobban érzem magam, mikor látom, szórakoztatja az apácás történet. Mosolyogni most nem tudok.
- Hát persze, ki volt éhezve, úgyhogy végülis nem volt olyan nehéz. A másik érdekesebb az unokanővérem mostohaanyja volt. Az apja felszedett valami fiatal kis ribancot, aki nem illet a családba, gondoltam mindenkinek jót tesz, ha rajtakapnak vele és ügyes kis dög volt.
Lia apjának haragja nem izgat, Lia meg örült, én máig ebben a meggyőződésben élek. Ő sorol, húúúha, sejtettem, hogy nagy nőcsábász, kerekedik csak a szemem. Várjunk csak, az ölébe hajlás nem stimmel az étteremben, a nőkön szoknya van és bugyi, nem elég behajolni, vagy kézzel, benyúlni…
- Hú, azt hogy csináltad? Mármint behajolni az ölébe nem lehet egy nőnek, illetve…nem lesz neki attól jó. Az asztal alá másztál és úgy?
Nézek rá nagy szemekkel, úristen kinyalni így nyilvánosan nagyon meredek… Nem semmi a pasas! Persze…nem logikus, mert behajolni? Maximum…férfinak. De lehet csak félreértettem.
Úgy tűnik Felix normális családból származik //XD// Enyhe mosolyárny fut át az arcomon.
- Jó neked, szerencsés vagy.
Szerinte találunk jó szellemi párbaj témát, hát majd meglátjuk, remélem frissítő lesz.
Nálam a franciával nem sokra mennének, egyetértek, hogy ő is egyetért, lehet nem lesz egyszerű vitatémát találni.
- Több olyan hely van a világon, ahová szívesebben mennék. Például Hawaiira
Ugratom. De Párizs engem nem vonz különösebben, ha nem is szeretem a franciákat.  Inkább mennék Budapestre. Szerezzek egyet? Vállat vonok, igazából nincs sok kedvem.
- Talán
Lehet érdekes lenne különböző nemzetiségi skalpokat gyűjteni, csinálnék akt fotósorozatokat, lenne gyűjteményem…
- Az is fontos, hogy élvezd a folyamatot.
Bólogatok, ha festő lennék, lehet nem is akarnék mást kifejezni, mint élvezetet. Hogy nekem jó csinálni és kész.
- Nyilván nem minden Egyetemistára érvényes, de hát…meg kell találni. Később nehezebb, azt mondod? Neked nehéz volt? Voltak végleteid?
Ő tapasztaltabb, idősebb. Kicsit furán nézek, hogy a melegek szerinte kiegyensúlyozottabbak.
- Szerintem pont hogy nem, mert rengeteg frusztráció éri őket, pl bántják őket a munkahelyeiken, szóval szerintem nem azok, bár nem ismerek sok meleget. Igen, ezt is az Egyház csinálja, lehet, hogy mert köztük mindenki az, tele vannak elfojtással, az nem egészséges. Gondolod jobb lenne, ha mindenki csinálná mindenkivel? Mármint ezen még nem gondolkodtam…hogy nagyobb szabadság.
Harapok az ajkamba, futó pillantást vetek rá, aztán úgy, ahogy vagyok fültőig elvörösödöm. De most annyira, hogy én is észreveszem. Gyorsan az egyik ceruza felé fordulok, mintha nagyon érdekelne. Anyám…nem, buzi az nem lehetek!
- Én is gyűlölöm az Egyházat…egyszerűen röhejes paródia az egész úgy, ahogy van. Előszöris őket szüntetném be, a vagyonuk elkobzásával kezdeném…
Baromság, igen, szidjuk a papokat!
- Horatius írta egy versében és igen, szakítsd le a napot, szívd ki az élet velejét, most, mert nincs időd, az élet rövid és a halál mindenképp be fog kopogtatni az ajtódon, nem szabad habozni, meg kell ragadni minden pillanatot.
Valami ilyesmi volt //közben eszembe jutott a tartalma, tavaly vizsgáztam görög lírából Razz// Érdekes, ahogy kipirult arccal felé fordulok, mintha önmagamnak is mondanám egy kicsit, de vele is meg akarnám osztani milyen igaz és fontos ez, hisz ki tudja, talán nem lesz holnap. Az ember nem élhet úgy, hogy halogat, pont ezért fog félni a haláltól, azért kell megtenni, amit meg akar még most.
- Igen, a Yolo is azt mondja, hogy próbáld ki a dolgokat, mert csak egyszer élsz, de a Carpe diemben több a tűz és az elhatározás, az inkább a mostra koncentrál, hogy azonnal ragadd meg, most szívd ki, amennyire csak tudod, mert ha a holnap sosem jön el, félni fogsz meghalni. Persze a tiniknek ez is jó, csak odavetik egymásnak, talán merészebbek tőle, de nem tudom mennyire gondolkodnak el. Komolyan gondolja, hogy elolvassa? Még Lia sem olvasta el!
- Jó…ha van időd…
Pillantok rá most gyorsan, még mindig gondban vagyok, hogyan fehéredjek vissza.
- Oké…vannak elgondolkodtatóak.
Pislogok, aztán Hawaii kerül szóba.
- Melyik szülőd származik onnan? Nem vágytál oda?
Kicsit mosolygom, hogy neki is a fűszoknya jut eszébe, még a végén befizetem magunkat. Hm…elhamarkodott lenne, Chris is hülyének nézett, hogy neki adtam a laptopom, merthogy annyira még nem ismerjük egymást. Meg kell tanulnom úgy viselkedni, mint egy normális ember…
Ah igen, szórakozik velem, mosolygó dorgálással nézek rá és mint aki tudomásul veszi, de nem bánja.  A postaláda perverzión nevetgél, itt már kicsit csatlakozom én is.
- Meg lehet szokni, tudod elég mély benne a rés és hiába szögletes, legalább hideg is, hűsít.
Elképzelem, ahogy beledugom a farkam, áááá nagyon kész. Nem, ennyire hülye nem lennék egyébként.
Lefesteni…végülis még sosem festettek le.
- Ha komolyan gondolod, akkor persze, de ha nem vagyok szép látvány, megértelek.
Mostanában annyiszor mondták, hogy túl vékony vagyok, kvázi „rosszul nézek ki” hogy kezdek csak álomként gondolni arra, hogy valaha tetszettem a lányoknak.
Az érintések és a drogok, megpróbálom megmagyarázni, felkapom a fejem arra, hogy ki nem, vagyis ő is? A testem egy kicsit megremeg, mint a bokrok ágai, ha valami madár telepedik rájuk. Hozzám ér, lehunyom a szemem, nem hiszem el, hogy ez ilyen jól esik, ahogy közelebb von, de lassan és fésüli a hajam. Közel van, érzem az illatát, szerintem érezni, ahogy ki-kitáguló orrlyukakkal mélyen beszívom. Egy férfinek is lehet jó illata… Ezt mondjuk már Sebastiannál megtapasztaltam. A karom lassan köré fonom, mélyeket lélegzem a mellkasába, ujjaim megállapodnak a hátán, de csak egy pillanatig, valamiért lejjebb akarnak siklani. Nem érnek el egész a derekáig, de majdnem. Meg-megrezzenek, de nem nyitom ki a szemem, mi van, ha minden eltűnik? És csak képzeltem Felixet? Baromság… vagy ennyire nyomorult vagyok, vagy meleg. Basszus már…
Nagyon elgondolkodtató dolgokat mond, felpillantok rá, enyhén elnyílt ajkakkal, ezt annyira jól megfogalmazta.
- Nem hiszem, hogy a minőségétől, minden érintés üres, ha nincs mögötte valami. Érzés…szerintem attól. Legyen az féltés, szeretet, védelem, vágy…vagy csak valami magmagyarázhatatlan. Ennyire gyorsan változna? De…ha el is fújja, az akkor is visszatérhet. Egy-egy pillanatban. Ha nem lennének ilyen pillanatok, az egész üres lenne, mint egy gyertya, amit nem gyújtanak meg. Nem…tudhatom, de lehetnek kevesek, vagy lényegtelenek. Nem, egyáltalán nem félek tőled.
Vallom be, sőt inkább mást érzek, amire gondolni sem merek. Levegőt veszek.
- Kösz, hogy megölelsz….
Motyogom, erősebben bújok hozzá, csak egy kicsit, biztos érzi, hogy nekem ez nagyon kell, hozzányomom az arcom és még egyszer mélyen letüdőzöm az illatát.
- A postaláda… már biztos nagyon akarod, hogy elkezdjem helyrepüfölni.
Motyogom a mellkasába, kicsit tompítja a hangom. El is engedem a háta dereka fölötti részét, hogy könnyebb legyen ellépni tőle és…munkához látni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Vas. Aug. 09 2015, 23:52

-Tudod én amondó vagyok, ha képes annyira megalázni magát valaki, hogy talpnyalóvá degradálódjon, akkor nyugodtan gondolhatom magam felsőbbrendűnek, igazam lesz.
Közlöm könnyedén, mert nem tartom semmire az olyan embereket. Persze ha a munka megkívánja ezt a szerepet, megteszem, de most amolyan "őszinte" talpnyalásról volt szó, nem olyanért, amiért kifizetnek.
-Úgy bizony, jól látod, ismernek, mint a rossz pénzt.
Vigyorgok rá, senki sem nézné ki belőlem, hogy mennyire manipulatív és önző vagyok, na meg a szadista hajlamok... valószínű vannak még rossz tulajdonságaim, de azok már könnyedek ezekhez képest. Az pedig, hogy Reeven ennyire kíváncsian bámul csak imponálóbbá teszi. A mosolyom kaján, játékos, azt sugallja: "Gyere, játssz a tűzzel, ha mersz!"
-Ezt örömmel hallom, én pedig olyan beszélgető partnert keresek, aki művészlélek, filozofál... mint Te.
Ha már ennyire őszinteség és nyílt lap roham van, miért ne? Kicsit én is közelebb hajolok, hangomon halkítottam, mintha törékeny titkot osztottam volna meg. Valahol talán igaz is, de vagy bejön vagy nem. Egyelőre úgy fest jó lóra teszek vele, aztán persze meglátjuk még. De hatalmas előnnyel indul, mert szemrevaló srác, ez sokat lendít azon a tényen, hogy akarjam, hogy működjön.
-Csalódott is lettem volna, ha valami otthon gubbasztó fazonnak gondolsz! Most képzeld, rögtön cáfolhattam volna meg, így is fáradt vagyok!
Nevetek fel, bár így lett volna, nincs ebben hiba. Engem viccből se nézzenek valami anyaszomorító könyvmolynak. Szerencsére úgy fest tiszteletben tartja azt a kérésem, avagy szokásom, hogy nem b@szogat, hogy most de rögtön azonnal mutassam meg neki a félkész művem, békén hagy, újabb jó pont. Persze az sem kizárt, ha épp itt van mikor festek és ha nem ő a festendő alany, még láthatja is hogyan csinálom. Bár ezt kevesen tapasztalják, meg kell hagynom.
-Az nem csövezés, látogatás.
Legyintek a szülőket illetően, a szülők legyenek törődéssel a kölyök iránt, örüljenek, hogy visszamegy egy időre mikor már kirepült a fészekből.
Azon csak somolygok, hogy ennyire megértjük egymást. Vajon mélyen, belül, mennyire értenénk meg egymást? Bár én mindig is azt vallottam, ha a filozófiai gondolkodás hasonló vagy egyezik, akkor az egész lényünknek alapjai is egyeznek. Akkor pedig nem lesz gond.
A félelmei kapcsán azt hiszem elvesztem a fonalat.

-Témakör? Egy témakörnyi félelem? Ezalatt mit értesz? Állatok? Fóbiák? Fertőzések? Amúgy akarattal bármi leküzdhető, csak idő és energia.
Határozottan mondom, noha nekem nincsenek félelmeim, fóbiáim. Vagy ha igen, olyan gyengék, hogy figyelembe sem veszem. Undorra van hajlamom, de ésszel félek bizonyos dolgoktól, amiktől minden értelmes ember fél.
-Nem mondanám. Olyan alapok igen, hogy ne üssön el valami részeg állat egy nyári este vagy ne szedjek össze valami farokrohasztó fertőzést, de... nem, nincsenek.
Miután pont előbb gondoltam végig ezt, határozottan cseng a hangom.
-Ha megvannak, szerzünk két mént és vágtatunk a naplementében a tengerparton!
Nevetek, nyálasan hangzik, de viccet félretéve, van hangulata.
-Igen, de a helyes tartásnak, ülésnek, mozdulatoknak rögzülnie kell. Ránézésre könnyű, de ha rendesen akarod csinálni, akkor oda kell izom, technika, gyakorlás, hogy reflexszerűen menjen a helyes reakció, ne a helytelen ösztönös. Teszem azt, ösztönösen előre dőlsz ha bizonytalan valami, holott hátra kell. Sok ilyen apróság.
Nem akarom, hogy azt higgye, egyszer felül a lóra, másnap vágta. Közel sem.
-Miért ne, szeretek motorozni.
Élő és vasparipa, két szenvedélyem, bár nem rendszeres szenvedélyeim. De ki tudja, lehet rendszeressé teszem őket, nem kéne taxiznom folyton folyvást és újra sportolnék valami értelmeset, mert a hasprés és társai csak karbantartanak.
-Nem érdemelnél meg? Ez mekkora baromság, nem ismerlek, de akkor is az. Nincs olyan, hogy valaki nem érdemel meg valamit. Ha tesz érte, akarja, összejön, akkor kiérdemelte, kész. De senki se várja el, hogy beleröpül a sült galamb a szájába... A szex meg kell, alap szükséglet, mint az evés és az alvás. Ha nincs fix, legyen alkalmi, különben feszült leszel, kevésbé energikus, harmonikus, hát mit gondolsz miért zakkan meg az a rengeteg pap és szerzetes, meg azok a nyomorékok, akik képtelenek összehozni egy numerát? Ne kattanj meg, azt javaslom.
Ráncolom a homlokom, mi ez a mártír duma? Rögtön megnevelem, nem is kell mondani, hát ne így csessze már el a szimpátiám hogy szüzeskedik, mert meghágom. Persze enyhülök, az apácás sztori nagyon tetszik.
-Abban az volt a merész, hogy rávetted, hogy megpróbáltad.
Azért ne becsülje le, sokan egy qvát nem mernek leszólítani, nem hogy egy apácát! A másik sztori még jobb! Mondom én, mélyen, belül, nem is különbözünk mi annyira!
-Nah, hát látod ebben egyetértünk. Ha veled lefeküdt, akkor ott nem az a nagy szerelem volt mint gondolták... bár lehet a rokonod apja is csak qvának tartotta, de akkor meg szintén mit várt...
Vigyorgok, elismerően bólogatok, hogy én egyetértek vele, ez jó, sőt valahol kedves húzás volt tőle, figyelmes. Persze én tisztában vagyok vele, hogy ez az apának és a lányának is eléggé megalázó volt, de járulékos veszteség.
-Nem, felém fordult. Ilyen pad volt, jobban beült a sarokba. Én asztal alá nem kúszok, bár úgy is lehetett volna, tény. De hátrébb, a sarokban, nem figyelik.
Legyintek. Nőnek, férfinak is csináltam, férfinak könnyebb, de nőnek sem kivitelezhetetlen. Bár pasinak inkább kocsiban szoktam, ez tény. Egy nőt ott nem lehet kiny@lni rendesen. De látszik nem akadok fenn a részleteken, annyi minden volt, ki emlékszik pontosan? Ha meg rájön férfiakkal is vagyok, az sem zavar, előbb utóbb úgy is rájön, nem titkolom én ezt. Csak eleinte nem hangoztatom feltétlen, ki nem állhatom a homofóbokat.
-Igen, én roppant mód, de nem is él illúziókban a családom, teljesen reálisak, ami sokban hozzájárult, hogy én is az legyek.
-Oda én is, ki tudja él-e még a nagyapám!
Nevetek Hawaii-ra.
-Persze, ha teher lenne, nem ez lenne a fő hivatásom.
Mosolygok, a mellékhivatást még egyelőre hagyjuk.
-Nem, nem mondanám. A bulik nekem kellettek, de én csak főiskolán voltam, dolgoztam inkább. A vizsgákat letettem, de... nem voltak annyira komolyak. Mivel érdekelt amit tanultam magamtól is képzetem magam, a papír meg jól mutat, de... sokat nem ér amúgy nálam. De ha már csak dolgozol, befektetéseket akarsz, akkor nehezebb, kevesebb a szabadidő.
Nekem még istenes, de ha sok a kuncsaft, őket is össze kell egyeztetni, toppon lenni mindnél, képben lenni velük, mert elvárják. És emellett alkoss, inspirálj, építsd a kapcsolataid...
-Ha felvállalják és van társuk akkor ma már jóval könnyebb nekik. Én ismerek párat, jó pár modell, egyéb ismerősöm az. Nem azt mondom feltétlen mindenki mindenkivel, hanem csináld akivel akarod. Ha megkívánsz egy férfit, ne legyen fura, vagy te ne gondold annak, csak mert beléd lett nevelve. Ha nőt kívánsz meg, feküdj le nővel. Persze gyerekeket ne ronts meg, az perverzió egy gyerek nem tud kielégíteni alapesetben, az más. De hogy te most négerrel, férfival, öregasszonnyal, szűzzel akarod csinálni...
Vonok vállat, hogy a te döntésed. Azt meg, hogy min pirul el nem értem abszolút, érdekelne mit képzelt el. Kérdőn vonom fel az egyik szemöldököm.
-Mi jár a fejedben, ami ennyire arcpirító számodra?
Muszáj volt rákérdezni, mert ez annyira adja magát. Kutakodón is nézem az arcát, szívesen benne lennék abban a pirító gondolatban aktívan is!
-Oh, a vagyonuk, hallod, nem lenne éhezés, ha valóban gondoskodnának felebarátaikról, le merném fogadni! De sajnos túl sok a hülye, agymosott, nem lehet beszüntetni...
Sóhajtom, nagy kár. Olyan jó lenne, lehet sátánistának kéne mennem. De azok is hülyék, akkor már egyre megy. A verset érdeklődve hallgatom, tetszik.
-Ennek utána keresek, nagyon tetszik!
Na meg az is, hogy így szavalja, kedvemre van. Erotikus verset is hallgatnék tőle, bár nem garantálnám, hogy nem csinálna túl nagy kedvet a megvalósításhoz.
-Ebben a megvilágításban igazat adok neked.
Mert ha az általános felfogást nézzük, amit én is alapul vettem, akkor nem áll, de így abszolút. Alkuképes vagyok, szava nem lehet senkinek!
-Szakítok rá.
Mondom határozottan a könyvre, amit ajánlott, mert ha akarom lesz időm, ha nem nem. Ez mindennel így van, de ez most érdekel.
-A nagyapám hawaii, apám félig spanyol ugye. Anyám részéről amerikaiak a felmenők, ott nem tudni régről milyen nemzetiség jött képbe. Egy ideig vágytam, gimis éveim alatt, akkor tanulgattam a nyelvet is, meg a spanyolt, de... aztán más terveim voltak, abba meg maximum egy nyaralás fért volna bele, vagy ha mégis nem volt olyan partnerem. Vagyis Eric talán, de nem úgy alakult.
Igaz, vele beszéltem is, de mindig közbejött valamelyikőnknek valami, egyszerűbb volt, hogy elkísértem egy hajóútra, de azt meg én nem élveztem annyira. Ez van.
-Neeem, ha már mély dolgokat keresel legyenek forrók és sikamlósak, abban az élvezet, hol marad a gyötrő tüzes lángolás?
Nevetek, mert kész, egy postaládát megd&gni elég durva lenne, még szerintem is.
-Miért ne lennél szép látvány? Karizmatikus arcod és egyéniséged van, abszolút jó alany leszel.
Már kijelentek, mert belement. Érezni nem is értem mi baja van magával. Rendben nem egy izmos darab, de nem lehet mindenki az, Eric is karcsú, Seth sem egy benga állat. Ha belegondolok, a partnereim java nem valami izmos.
Nem kell sok, újra vallomást tesz, csak most az érintések kapcsán. Míg magyarázok neki megölelem, bújik mint valami ázott, kidobott jószág, aki csak egy meleg otthonra vágyik, fedélre. Megadom neki, nem esik nehezemre, valahol ez is a munkám, bár ezért más fizet, ez tény... de Reeven kell nekem, épen és nem összetörve, hogy legyen egy szellemi társam. Azok az elnyílt ajkak... kikészít a srác. De persze próbálok koncentrálni is, főleg, hogy amilyen zavart, olyan a beszéde is.

-De honnan tudod, hogy pont nem-e akkor tért vissza amikor veled voltak? Vagy mitől voltak üresek akkor? Ha üres lenne nem is érintenének, maximum ha fizetsz. De erősen kétlem, hogy csak qvákkal érintkeztél.
Az meg megint más kérdés, hogy a qvák néha érzelmesebbek, mint a legtöbb tini p&csa, aki sz@rt se tud az életről. Simogatom a haját, kimondottan tetszik az esése. Aztán kicsit nevetek.
-Nincs ebben semmi, szeretek ölelkezni... bár inkább fekve, de akkor elaludnék, szerencséd hogy állok!
Ugratom, szorosabban ölelem, másik kezemmel is simogatom a hátát. Most érzem, milyen törékeny valahogy, de hogy csak a lelki állapota vagy a fizikuma teszi nehéz eldöntenem. A láda miatt megint nevetek kicsit.
-Ó hogyne, minden vágyam... tudsz masszírozni? Ha már a vágyaimnál tartunk...
Vigyorodom el, egy masszázs sokkal jobban esne, mint kimenni a kertbe és szerelni a hülye ládát. Az ráér holnap is, nem kapok annyi levelet. Ha meg a szomszédok elviszik egészségükre, komolyan... mikor kiengedem és bőven elég lesz csinálni vele valamit, ha mégis ma akarok valamit kezdeni vele....

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Hétf. Aug. 10 2015, 11:29

Mondjuk ez igaz, biccentek, a szánalmas embereket én sem szeretem. Ezt a témát le is tudtuk ennyivel szerintem. Sunyi félvigyort kap a rossz pénzes megjegyzésért, bár én nem tartom rossznak… Magam például sokkal romlottabbnak képzelem, ugyanakkor roppant mód fúrja az oldalam, ő mitől lenne veszélyes. Szeretek játszani a tűzzel, már-már betegesen, ezzel nemhogy elijeszt, de egyre inkább felkelti az érdeklődésem. És ez most látszik a tekintetemen, mintha láng lenne, akibe azonnal belenyúlnék, hogy megtudjam mennyire éget. Piromániás vagyok, ez természetes….
Szóval nézem egy darabig, csak akkor bicsaklik meg tekintetem, mikor ő is bevallja, nem rossz, hogy művészlélek vagyok.
- Általában nem tudják rólam, hogy az vagyok. Szerintem Te vagy az egyetlen.
Vonok vállat, mintha nem számítana. Még Lia is sokkal egyszerűbbnek gondol, azt hiszem. Hiszen nem látta még az alkotásaim, nem beszélgettünk olyan mélyen erről, mint már most ezzel az emberrel… Nem csoda, hogy azt mondta egyszerű lehet betörni, de valójában semmi sem egyszerű velem kapcsolatban. Kicsit szégyellem magam, hogy ezt most elmondtam neki, talán túlzás volt,de annyira…meglepett, feldobott és nem is tudom… ő volt a közelmúltban az egyetlen, akinek a jelenlétében úgy pattannak ki belőlem a dolgok, mintha természetesek lennének, nem rosszak.
- Igen…velem fogsz tudni.
Vallom be, én is csinálom, szóval nem hiszem, hogy akadályba ütközhetünk. Kicsit felnevetek, aztán megrázom a fejem.
- Nem, a kisugárzásod nem könyvmoly szerű és…bevállalós vagy, ez is látszik. Békén hagylak, látom, hogy fáradt vagy.
Mondom finomabban, majd máskor megdolgoztatom, hehe. A képét megmutatja, amikor akarja, én nem kényszerítem, érdekel, de tudok várni. Birom, ahogy így kijavítgat, mosolyogva megcsóválom a fejem.
- Igen, persze az, ez most pihenés volt náluk.
Nem lehet egy szavam sem, megértik, hogy kikészített a dolog, sőt úgy fest örülnek neki. Anyám elmondta a múltkor, hogy azt hitték nincs lelkem és így már, ha megbántam a bűneim Isten megbocsát. Nem vitatkoztam vele, örülök, ha ezt hiszi. Somolyog… talán nem hiszi, hogy megértjük egymást? Kicsit gyanakodva, kérdőn nézek rá, de aztán hagyom. Ha ő úgy érzi nem, vagy még nem biztos… Sejtettem, hogy nem fogja érteni, mondtam, hogy bonyolult.
- Nem, semmi ilyesmitől nem félek.
Könnyű nekem az agyi deficitemmel. Aztán viszont megtorpanok, kicsit elnyílnak az ajkaim, megállok a mozdulatban is.
- Én is mindig ezt mondom! Hogy akarattal mindent meg lehet oldani! Olyan… nekem, mint egy jelmondat.
Vágom rá lelkesen, teszek felé egy lépést, bakker lehet a nyakába ugrom. Aztán persze megállok, moderálnom kell magam, összeszedni a gondolataim, hogy valahogy megmagyarázzam.
- Amitől én…tartok, az egészen más jellegű, nem megfogható. Azért tartok tőle, mert új, most próbálgatom, de ingoványos, ismeretlen talaj. Az…az igazság
Veszek egy mély levegőt, koncentrálok, hogy a hangom ne remegjen, de egy idő után rájövök, erősebb és kicsit meg-megakad.
- Nem hagytam, hogy bárki is ismerjen, senkivel sem voltam teljesen őszinte, soha. Azzal kapcsolatban, aki én vagyok. Nem ismertek…nem voltak emberek, akik közel álltak volna. Csak felületes kapcsolatok… és ez azért volt, mert félek az
Becsukom a szemem, látszik kimondani is nehézséget jelent számomra. Még álltamban is megremegek.
- Érzelmektől… Azért mondtam, hogy egy kupac, mert ide tartozik, hogy magamról beszéljek őszintén, vagy önmagam legyek valakivel. De…próbálom leküzdeni, például most, vagy az unokanővéremmel. Őt szeretem, ez is nagy lépés volt, mert eddig nem tudtam szeretni senkit. Vagy most, hogy erről beszélek veled, nekem ez…nehéz.
Kinyitom végre a szemem, most nem vörös vagyok, hanem sápadt és furcsa szorongással pillantok rá, mit szól ehhez. Kiröhög, értékeli, elküld a fenébe? Nyomorultnak nevez? Neki nincsenek félelmei, csak ilyen általánosak maximum. Azt pl én se szeretném, ha nemi beteg lennék, vagy lerohadna a fél pofám.
Kell egy kis idő, mire megtalálom a saját hangomat, olyan, mintha beleordítottam volna egy alagútba, ami eltüntette volna. Ezt a naplementéset biztos viccnek szánja, nem tudok rávágni semmi poénosat csak, félszegen elmosolyodom, azt mondom:
- Jó
Izom? De hát kiscsajok is tudnak, csak nem kell annyi izom hozzá… Nem hiszem, hogy túl sokszor elbizonytalanodnék, hisz nincs veszélyérzetem. De vajon az most jól jönne ehhez? Max néhányszor ledobna a ló, hát istenem! De ha odafigyelek, megjegyzem hogyan kell, nem fogok megrettenni rajta.
- Értem. Ne aggódj, az a filozófiám, akaraterővel bármi elérhető, gyorsan megtanulom, hogy vágtathassunk, bízz bennem.
Ha hetek alatt ki tudtam kelni az ágyból egy másfél éves kóma után legfőképp akaraterőből, ez is menni fog. Ráadásul már most látom, bizonyítani akarok majd neki… Meg akarom lepni milyen gyorsan tanulok.
- Remek, akkor te elviszel az élőre, én a vasra és majd száguldunk egyenes pályán a…napfelkeltében
Mosolygok, nem akartam ugyan azt mondani, mégis visszautalok a poénjára a lovakkal.
- Jajj nem, másra gondolok. Igaz, amit mondasz csak…
Félrenézek.
- Ez megint más, most történt valami, amitől egy ideig azt hittem semmihez sincs jogom. Tudod, amikor az ember elkövet valami nagy baromságot. De hagyjuk. Beszéljünk a szexről. Szerintem is fontos, nem akarok megkattanni, majd, majd igyekszem csinálni.
Pislogok, most hogy már nincs másik opció, vagyis, hogy barátnőm legyen csak az alkalmi szex maradt…. Majd összeszedek valami kurvát. //XD//
Az apácára bólintok, Lia mostohaanyjára is.
- Ugye? Én is ezt mondtam. Persze az apja nem örült neki, de ő kit érdekel? És utólag rájöhetett volna, hogy szívességet tettem neki. Nem, ezt nem bánom.
Bár néha az az érzésem, mintha nem esett volna nekik jól, nem értem miért.
Mondja hogyan csinálta, nővel, kicsit megkönnyebbülök, bár nem érdekel, ha meleg, csak… Így viszont elismerő füttyentést kap.
- Nem vagy semmi… Te tényleg sokat csinálhatod, mint valami modern kori Casanova.
Tetszik, ez elég meredek. Templomban is az volt mondjuk, de az üres volt akkor.
- Hát az jó, az enyémek nem reálisak, de szuper, hogy megtalálod az egyensúlyt a realizmus és a szürrealizmus közt.
Hiszen művészetek, filozófia, az utóbbi főleg nem megfogható dolgokkal foglalkozik. Mosolygom, hogy elmenne a nagyapjához és hogy élvezi magát a festés folyamatát. Mi lehet a másik foglalkozása? Valami reális szakma? Pénzügyes valami?
Felix kiegyensúlyozottnak tűnik, szerintem úgy élt, mint valami egészséges ember egy főiskolán.
- Az a lényeg, hogy élvezd, amit tanulsz, szóval alapjáraton már nincs sok szabadidőd?
Kérdezem, ő mondja ugye, hogy a munkával jobban betáblázódik az ember.
A melegek lesz a téma, igyekszem normálisan hozzáállni. Na egen, a modellek azok, az már tuti.
- Ahh öregasszonnyal, szerintem az is perverzió, mint a gyerek. Kijönnek a műfogai közben, meg minden
Fintorgom, elég undorító. Ha férfit kívánsz meg…
- Végülis igen, igazad van, a nevelés nem kéne, hogy hátráltasson…
De mi van, ha nem akarom megkívánni, mégis történik olyasmi? Azt hiszem Felix ezeket lazábban kezeli, mint én. Jó, gyerünk, más téma, vörös leszek és…izé.
- Öh
Pillantok fel rá hökkenten, észrevette, basszus! Megdörzsölöm az arcom, elpillantok az ablak irányába.
- Semmi csak…ezen gondolkodtam el, hát amit mondtál tudod, hogy izé…
Bólogatok, fenébe már! Szórakozottan játszani kezdek a ceruzákkal, forgatom az ujjaim közt, aztán az Egyház szidásba beszállok, addigra remélem visszazökkenek.
- Álszent, undortó férgek, mert kb el tudnák törölni a szegénységet a Földről. Arról papolnak, hogy adakozni kell, de a pénzt megtartják maguknak. Nem valami hitelesek.
A Carpe diem tetszik neki, igazat ad, fél mosolygom rá jelezve, ez jó, örülök neki és főleg, hogy elolvassa a Csillagok és a várost.
- Remek, vére beszélhetek arról is valakivel.
Pusmogom kicsit halkabban, úgy érzem túlzottan kinyilvánítom, hogy kedvelem. Nem akarom elijeszteni… Hawaiis történetre figyelek, nem jött neki össze egyszerűen csak.
- Ami késik nem múlik, ha tényleg vágysz még oda és érdekel, szakíthatsz rá időt, most például nyár van, szeretsz fürödni?
Gondolom ott leginkább úgy kapcsolnak ki. Jó, a postaláda csak poén, nevetek.
- Persze, de sikamlós és forró mindegyik, néha kellenek az egzotikumok, ráadásul kihívás. Remélem tudod, hogy csak viccelek, ládával nem csinálnám, maximum robottal…de még nincs olyan technológia.
Próbálok megint feloldódni, azért nehezebb, mert elég sok személyes dolgot mondtam el…
Karizmatikus arcom, kicsit lebiccen a fejem, de mosolygom. Igen, mondják, hogy az arcom szép.
- Kösz…
A motyogás után ismét zavartság tuning következik, most az érintések és a nyomorom miatt, bújok hozzá, úgy látszik ennyire ki vagyok éhezve. Megpróbálja elmagyarázni, hogy nem voltak üresek az eddig kapott érintéseim, pl a szexben nem.
- De hát…nem volt mögöttük érzelem a…részemről, mert ugye tartottam tőle. Arra nem emlékszem ők hogyan értek, illetve nem teljesen. A kóma kis amnéziával járt. Nem, nem csak kurvákkal, volt egy lány, vele elég jó volt…
Tessre gondolok, csak Tessre gondolni nem egyszerű ugye. Inkább fúrom az arcom Felix mellkasába. Tetszik, ahogy simogatja a hajam, azt nagyon szeretem, nem lesz egyszerű így elszakadni tőle. Szeret ölelkezni, bár fekve? Megint vörös az arcom, mikor végre kibontakozom, de mosolygom, mert olyan a szövege, hogy nem lehet halálra vált arccal kibírni.
- Aludj egyet, ha akarsz, gondolom nincs kedved állni velem a napon, amíg ládát szerelek.
Ha ennyire fáradt…
Viszont visszabújok hozzá, nem vagyok normális, remélem nem fog melegnek nézni… Ahh, olyan jó így, kicsit bizsergek az egésztől, mintha kis valamik pattognának bennem. Nem akarom megfejteni mi ez.
- Hmmm…persze, megmasszírozlak. De akkor be kell vinned az ágyadba
Mormogom a karjaiban, kicsit nevetve, hogy hát érezzük ugye, hogy félreérthető.
Nem hiszem, hogy arra vágyik, hogy széken csináljam.



_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Hétf. Aug. 10 2015, 19:38

Ahogy elnézem szereti a veszély, a kihívást, vagy csak saját maga utánajárni a dolgoknak, a tekintete szinte vetkőztet engem, ha nem is a testem, de a lelkem. Remek játék elébe nézünk, elvégre én nem a Belle szelídítette szörnyeteg vagyok, hanem valós, szexi testbe bújt romlottság. Észre sem veszi, de meg fogom fertőzni őt is ezzel, remek lesz!
-Figyelj, ne hülyéskedj, aki pár szót vált veled annak lejön. Vagy csupa suttyó vesz körbe, az is lehet, nem tudhatom.
Elvégre ahogy beszél és amit beszél az eléggé arra összpontosul, hogy művelt és szereti a műveltséget magát is.
-Ez jó hír...
Zengem neki, elégedetten, mert ha valóban hasonlít az érdeklődésünk, nem fog szabadulni könnyen tőlem.
-Gyötörhetsz, ha nagyon nyűgös vagyok úgy is észreveszed. Na meg visszakapod, ne félj.
Nevetek fel kicsit sötétebben, de meggyötörném, nem is sejti! De eltereli ördögi terveimről a figyelmet azzal, hogy a félelemeiről beszél. Persze közlöm vele, hogy akarattal, egyéni döntéssel minden befolyásolható, erre rettentően fellelkesül, szinte szárnya kap.
-Egy mottó, hát igen, annak sem utolsó. De ez tény, akkor te is így gondolod.
Mosolygok rá szélesen, főleg, hogy közelebb jött, kedvemre van. Aztán megint akadozva beszél, mint valami no name alkoholista az elvonón, mikor gyón a többieknek. Szóval elzárta magát? Úgy fest ő nem talált senkit aki elfogadná olyannak amilyen. Kellemetlen...
-Nem tartható állapot az, olyan mintha szégyellnéd aki vagy, amilyen vagy. Mégis miért kéne szégyellned? Akinek nem tetszik k@pja be, akinek meg tetszik, az úgy is mondani fogja. A különbözőségtől nem kell megijedni. Valamint senki sem imád mindent a másikban, akkor sem ha szerelmes. Még akkor sem, szóval ilyenben ne is reménykedj. De ha elfogadnak a hibáid és félrelépéseid ellenében is kedvelni fognak, ennyire egyszerű. Seth barátom például bizonyos dolgokat gyűlöl bennem, de kárpótlom azzal, amit viszont imád. Azt javaslom, előbb önmagad fogadd el, aztán próbálkozz mással. Légy büszke arra, amilyen vagy. Intelligens, szellemes, humoros, mély gondolkodású, kreatív, intuitív, jó képű. Ha eldobod az érthetetlen megfelelési kényszered, nem fog többet megbicsaklani ilyen téma kapcsán a hangod, szilárdabb lesz az amúgy könnyen megingatható jellemed. Kár lenne érted, ha látnál túl a félelmeiden.
Valóban kár lenne, de jó alapanyag, ha kicsit kikupálom, szerintem egészen szexi és vonzó karizmája lehetne. Majd meglátjuk mennyire hagyja magát .
-Hmpf, bízni? Azt ki kell érdemelni...
Vigyorodom el szélesen, jelzem, hogy hiszem ha látom. Azt meg nem kell tudnia, hogy sejtéseim szerint valóban olyan lehet, aki ha akar valamit megszerzi. Mert kell neki. Akarja... ha tényleg így van biztos jóban leszünk.
-Száguldunk igen, de megegyeztünk. Kellemesen hangzik.
És valóban, így ha összejönnek, kedvemre tesz velük. Mosolygok is, hogy szavát ne feledje. Aztán jön azzal a mártír szöveggel, hogy nem érdemel meg egy kapcsolatot. Kiakasztó.
-Mindenki követ el baromságokat, nincs olyan ember, aki nem. Emelkedj ki az önsanyargatásból, semmi értelme, csak gátat szabsz a saját fejlődésednek...
Húzom el a szám elégedetlen, mert utálom ha valaki nyomatja mennyire vezekelnie kell. Baromság. Tanuljon belőle és kész, nincs olyan dolog a földön, ami miatt pár napnál tovább meg kell, hogy álljon az élet. A szex kapcsán nevetek, ha nem is hangosan.
-Igyekezz is, AKARD a szexet Reeven, akkor talán össze is jön. Tudod, a mottód, erre is terjeszd ki...
Vigyorgok rá, ha rajtam múlik hamarosan úgy is lesz szex. Van benne valami ami miatt meg kell rontani, össze kell törni és újra kell formálni a világképét. Kísért engem a kép, hogy elmélyedjek benne... de mindent a maga idejében. (xDDDD)
-Ne is bánd, mit kell rajta bánni? Ha qvát akar, ne tartsa el nyíltan, ha meg anyát a lányának, ne valami kis p&csát kerítsen a feladatra. Ennyi.
Közlöm vele könnyedén, de én tényleg így gondolom. A többi ember véleménye engem meg hidegen hagy.
-Casanova? Inkább Don Juan, kevesen érdekelnek igazán. És igen, aktív a szexuális életem, de hát annak is kell lennie, alap dolog.
Vigyorgok. Ha nem lennék örömfiú, akkor is így gondolnám, mert a szex alapszükséglet és minek vesződjek magammal, ha van más is aki kisegít örömmel?
-Nem vagyok én szürrealista, jobb szeretem akkor már az impresszionista jelzőt.
Mosolygok rá, szerintem annál realistábban látom a világot, hogy szürrealistának legyek titulálva.
-Attól függ, mivel most én is egy galériára gyűjtök, így többet dolgoztam, de ez változó. Sok mindentől függ.
Például ha Eric itthon van, az Övé vagyok. Ha olyan kuncsaftjaim hívnak, akiknek nem lehet nemet mondani, mondjuk kapcsolatépítési megfontolásból, megint csak nem érek rá. Hullámzó.
A melegség kapcsán az öregasszonyon akad ki, megnevetett.

-Fogadni mernék ott is van olyan öreglány, aki olyat mutatna, csak lesnél! De tény, esztétikailag kiábrándító, kell a feszes bőr, a hajlékonyság, az életigenlés.
Nevetek, az idősebbeket én sem vállalom be, kivéve ha jól tartja magát, akkor nincs akadálya. Aztán a férfiak kapcsán teljesen elönti a pír, rá is kérdezek, mert ez már annyira magas fokú zavar, hogy érdekel. Dörzsöli az arcát, kajánul vigyorogva hajolok közelebb.
-Hogy nincs abban semmi, ha megkívánsz egy férfit? Erre gondolsz? Ahogy elnézem konkrét példa is fennakadt a gondolataidban, mint hal a horgon.
Sustorgom neki, de hiába vagyok egoista, nem gondolom rögtön, hogy rám gondolt, lehet valami közeli barátra, jóképű színészre. Akárki lehet, ha igazam van, úgy is jobban zavarba jön.
-Mi hiteles lehet valaki szavában, aki a felfoghatatlant hirdeti, megköt és dirigál. Szerintem a legtöbb pap azt sem érti miről prédikál.
Az egyházat szidni nekem is könnyű, nem vagyok vallásos, sőt, csőlátónak gondolom a mélyen hívőket. Bekorlátozzák magukat, mert a Biblia így, a Biblia úgy... baromság.
-Majd én is ajánlok valamit Neked, ha jobban megismerlek.
Elvárva, hogy elolvassa persze, de mosolygok, persze hogy beszélgetünk róla, a gimiben még könyvklubos is voltam, de untam hogy nem képesek saját véleményt alkotni egy idő után a jelenlévők, mert meg akartak felelni, imponálni akartak nekem mindenáron. Kivéve aki nem, mert az meg dacból az ellentétét mondta annak amit én, akkor is ha nem volt értelme. Ezért nem szeretem a kamaszokat, idegesítőek. Már akkor is azok voltak.
-Fürödni? Szeretek.
Hirtelen nem értem hogy jön ide a fürdés, de arra bólintok, hogy még elmehetek. Előttem az élet, nem kívánok kimúlni idő előtt. Aztán megint megnevettet, a robotos elgondolás túl futurisztikus nekem, mégsem elképzelhetetlen.
-Csak oda ne csípd a farkad, akkor hirtelen lesz véresen komoly a dolog! A robotok meg... hát... aktív guminők, hmm, egzotikus!
Nevetek, kész ez a srác, de csípem a humorát, egyszerre meghökkentő és kreatív.
Dicsérem, zavartan reagál, de mit várunk, nincs önbizalma? Mi ez a sok önbizalom hiányos, komolyan... Oda a férfias kiállás, ha nem becsüli önön értékeit. Persze meztelen mellkasomhoz bújik aztán, kétségbeesetten, szinte reszketegen, ha nem lenne negyven fok még az ingem is összehúznám körülötte, de így hagyom ernyedten lógni az oldalamnál. Nem zavarja egyáltalán a tény, hogy ezen kívül csak egy alsó van rajtam, mondhatni pőrén tapasztalja magán a bőröm, de ez csak jó nekem, imponál. Át is ölelem, simogatom a haját, igyekszem a végére járni mi a baja. Ezek az érzelmek, amiket magyaráz, már maga az érzelem téma összetett, nehezen is következő, túl szubjektíven beszél.

-Na és ha nem volt őszinte felőled? Úgy fest nekik megfelelt. Ha meg nem, akkor így jártak. De igazán élvezni a szexet úgy lehet ha beleadod magad, elkerülhetetlen hogy legalább addig érezz, lehet nem is szexeltél még egy igazán jót. Vagy bármi egyéb, egyszerűbb tevékenység, mint csók, kézfogás... ölelés?
Utóbbinál felviszem a hangsúlyt kérdőre, mert most ölelkezünk, kérdés mit érez. Tőlem nem fél, ezt kijelentette, de ki tudja, mi zajlik a fejében most.
-Csak nem hitted, hogy bármelyik univerzumban is így lett volna? Ha fitt és üde lennék sem lennék olyan hülye, hogy Veled aszalódjak a napon... De Neked sem kéne, megint beájulnál a forróságban.
Az alvásra nem reagálok, ha alszom itt marad, ez így fog működni, nélkülem nem jut ki, na meg... még nem akarom hazaengedni. Visszabújik hozzám, komolyan, a kuncsaftok ölelgetnek így, de neki most ingyen van, nem zavar amúgy se. Bár fekve valóban kényelmesebb lenne, szó se róla. A szavaira megint nevetek, kicsit kibontakozom, ujjam a pólója/inge köré csavarom a mellkasánál.
-Miután kiderült, hogy a rabszolgaság titkos vágyad csak természetes, hogy az ágyamban kötsz ki, sőt!
Húzom magam után, nevetve, majd elengedem, ledobom magamról az inget, eddig sem kellett. Befekszem az ágyba, némileg kielégülten sóhajtva, hogy mennyire jó visszafeküdni. Legalábbis elfeküdni.
-Most aztán érintés dömping lesz, belegondoltál Te ebbe, mikor igent mondtál? Persze nem vonhatod vissza! Az alvásra visszatérve pedig... jobban jársz ha felkeltesz, mert egyedül nem jutsz ki az ajtón, esetleg mivel Te is korán keltél elfekhetsz. Elég nagy az ágy, mint látod.
Kényelmesedem el, egyik lábam a másikra teszem keresztbe a bokámnál, karjaim a fejem alá fonom, ellazulok. A probléma az ha hozzám se ér már megérte, mert kezdem érezni, hogy merül az elem, nekem pár óra alvás nem elég. De ha mégis rászánja magát arra, hogy megmasszíroz, nem alszom ám el, élvezkedem.
-Csak az ijeszt ha hozzád érnek, vagy az is, ha Neked kell máshoz, amúgy?
Lehet utóbbi nem zavarja, bár ki tudja. Lehet megijesztettem, mikor közel mentem hozzá még a pakolásnál? Érdekes...

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Kedd. Aug. 11 2015, 18:50

- Ha nem mondom és elég jól titkolom, akkor nem.
Rázok fejet finoman. Legalábbis sokak számára szerintem nem egyértelmű. Viszont jó, hogy ő ezt mondja, élénk tekintettel vetek rá gyors oldalpillantást. Kedvelem na…
Legalábbis úgy gondolom vele fogok tudni közös programokat csinálni…persze majd elválik, de én bizakodó vagyok. Meg sem érdemlem komolyan, hogy egy ilyen figura elémbe toppant, másrészt…most először tudok hosszabban elszakadni a robbanástól. Ez már nagyon kellett, talán mellette nem fogok becsavarodni (még jobban)
Nyűgös, erről a szóról nekem valami kisbaba jut az eszembe, de könnyed mosollyal ráhagyom.
- Hm, úgy látom bosszúálló típus vagy
Mondom, mégis kérdő a pillantásom felé, cáfoljon meg, ha akar. Amit mond az tulajdonképpen a jelmondatom, az ember bármit elérhet, ha elég merész, ha igazán akarja.
- Abszolút. Ez így van!
Tudnék mondani számtalan példát. Lelkesedésemben esküszöm közel állok hozzá, hogy a nyakába vessem magam, de zuhanyként (hideg) hűt le az önvallomás, ami nekem mindig is problémát okozott.
- Igen, ha belegondolok kicsit olyan, ezért is szeretnék változtatni, az embert olyannak kell elfogadni, amilyen, olyannak kedvelni.
Mondom vissza Lia szavait, amit azóta már többször is magamévá tettem.
- Tudom…nem is ijedtem meg, egész egyszerűen csak annyira belém égett, hogy ne mutassam meg milyen is vagyok valójában, például a művész vonalat, hogy nehéz leküzdeni, ami ilyen berögzült, rossz megszokássá vált. Azt gondoltam ebben a legrosszabb, hogy nem volt körülöttem senki, aki számított volna. Azt hitték Reeven
Nagy levegő, most a mindenki által elnevezett „régi Reevenről” fogok beszélni
- Egy gátlástalan, öntelt, veszélymániás, drogos pöcs, aki jó szövegeket ír, bárkit és bármit megkaphat, ha akarja, rohadt mázlista és azt hiszi, csak mert jobban bírja a fájdalmat bármikor bárkibe beleköthet. Valami ilyesmi szerintem és nem mondom, hogy nincs meg bennem ez a vagányság, de mindenki arról beszélt, miután felkeltem a kómából, hogy de hát a régi Reeven, az nagyon ott volt, imádtuk, hiányzik, valójában nem ismerték, mert az is én voltam érzelmek nélkül, csak egy bizonyos oldalam mutattam, a többit nem. Könnyebb volt elzárni, nem venni komolyan semmit, nem kötődni senkihez, élni máról a holnapra, teljes lánggal. Most is megvan ez, ugyan úgy bennem, de kontroll alatt és józan ésszel. Tudod mit kaptam? Hogy az új Reeven kb kiismerhetetlen, túl összetett és szolid, csak mert olyan emberi kapcsolatokra vadászom, amik többek egyéjszakás, felejthető numeráknál...
Hihetetlen, de kiszakad belőlem, mint valami bővizű forrás. Kicsi zihálok a végén, látszik nincs ilyen gyakran, fel-le emelkedik a mellkasom. Megköszörülöm a torkom és igyekszem könnyedén folytatni. Seth barátja. Vajon mit utálhat benne?
- Nyilván nehéz, vagy nem lehet egy ember minden nyűgét tolerálni.
Biccentek, nem tudom elfogadni, mit tettem…de az a kérdéskör egészen más lapra tartozik. Amit mond aztán, attól tágabbra nyílnak a szemeim.
- Ohm, köszi…igen, még mindig ez vagyok.
Suttogom kissé lesütött szemmel, aztán felpillantok rá újra.
- Igen, igazad van, de a jellemem nem könnyen megingatható. Ezzel vitatkoznék. Megingott, de egy nagy dolog miatt, azelőtt nem…csak lassan ment kibontakozni, vagyis megmutatni minden oldalam és hogy úgy fogadjanak el, amilyen vagyok, de mindig tudtam az milyen, csak ugye a nagyobb dolog, hát igen, bevallom az kicsinált.
Motyogom ez utolsó mondatot, homlokomhoz kapok, kicsit megmasszírozom, mintha hirtelen megfájdult volna a sebhelyem.
- Te sosem rendültél meg eddig, dolgokban?
Kérdezem, azt mondanám nem, de nem lehet tudni. És érdekel, azt kívánom ő is bár ennyire megnyílna nekem. Kicsit felszegem az állam, belenézek a szemébe, eltökéltségen kívül más nincs benne.
- Jól van
Majd meglátja és akkor remélem leesik az álla. Mindent bele fogok adni, sikerülnie kell. Biccentek, tudom ez még odébb van, de nem lenne rossz repeszteni a lóerőkkel. Kicsit elszégyellem magam a mártírszövegen, tudom milyen röhejes az egész, amikor sírtam Sebastiannak én is végig ezen gondolkodtam, nincs értelme, mégsem tudtam vele mit kezdeni.
- Tudom, csak ez nehéz…
Motyogom, látszik lehangolt leszek tőle, ha lennének kutyafüleim, konyulnának a búsba, így csak az orrom lógatom elég látványosan. De legalább nem sírok, amíg nem konkrét, nem fogok, tudom hol a határ és még megy az egyensúlyozás a cérnaszálon.
A mottómmal jön, a robbanásos dolog miatt akadt a projekt, de egy jó dugás biztosan rám férne. Kicsit erőtlenül viszonozom a mosolyát. Talán nem kellene olyan magasra tennem a mércét, jó lesz valami kurva, vagy kihívóbb kiscsaj is. Hú ha Felix lány lenne… Szerintem már most az ágynak dönteném.
- Jó, jó, akarom!
Azt észreveszem, hogy kicsit nyersen fogalmaz, de végülis igaza van, a nő egy lotyó volt, megérdemelte, hogy kivágtam a házból.
- Liának különleges anya kéne, vagy talán már nincs is szüksége ilyesmire.
Értek egyet, aztán kijelenti ő Don Yuan, mert válogat.
- Jól teszed, azt nekem is jó lenne majd, de ez nálad hogy megy? Elég jó alanyokat találsz, vagy mi alapján csinálod?

Arra számítok ilyet mond mint szőke, barna, nagy mellű. A kisugárzásából érezni, hogy nem mindennapi tag, az ágyban sem. Ha nő lennék… Várjunk már, mi ez a baromság? Indokolatlanul és hirtelen ráncolom össze a szemöldököm.
- Ahogy akarod
Mondom az impresszionistára, ő tudja a legjobban milyen, ezzel nem szállhatok vitába. Hű, egy galériára ő is!
- Érdekes egybeesés, majd megnézem, ha megnyitottál.
Pillantok rá érdeklődve.
- Lesz témája, vagy különböző témájú képekkel állsz elő?
Talán veszek is valamit…
A szex öregasszonyokkal, fintorgok.
- Tapasztaltak az igaz, de már szaguk van, ráncos hájaik, egyik se egy reneszánsz festmény.
Nevetek fel, látom őt is szórakoztatja, de csak addig, ameddig szóba nem kerül a meleg téma. Beletrafál, én olyan arcot vágok, mint aki nekiment a falnak és az arcszínem, arról kár beszélni, egy színes bőrű hozzám képest most kréta. Vetek rá egy rémült pillantást, aztán a ceruzára a kezemben, magasra vonom föl a szemöldököm, eltűnik a hajvonalamban. Erre most…erre lehet válaszolni? Konkrét példa…
Az istennek nem néznék most rá, az biztos és he bevallanám, szerintem most küldene el a mélységes pokolba, vagy egyszerűen szórakoztatná és röhögne egy jót. Kezdem azt hinni…valamiért inkább ez utóbbi.
- Vajon mennyi van abban, ha megfordul a fejemben ilyesmi
Helyesbítek, az én gondolataim kicsit bonyolultabbak annál, minthogy nincs abban semmi… Lassabban pislogok, szeretnék egy jól szellőző ablak előtt állni most.
- Megölnél…
Motyogom, nem tudom hallja –e egyáltalán. A papok, bele kell kötnöm a papokba. Most, gyorsan, igen…
- Szerintem nem az a baj, hogy a felfoghatatlanról beszél, de…a röhejes baromságok például a tíz parancsolattal. Úristen mi van ha én pont vasárnap fúrok? Szóval egy szigorú, vaskalapos öregúrról beszélünk? Igen, ez meg a másik, biztos, hogy nem értik, eleve el van torzulva az egész Istenképük. Szerintem teremtő energia van, amit emberileg nem lehet felfogni, de semleges, mindenben ott van, inkább nevezném Életnek. Szerinted?
Ha már megint eljutottam valakivel a vallási kérdésekhez… Ugrunk, a könyvekre, majd ha jobban megismer. Különben elég sok dolgot tud már.
- Jól van, ajánlj.
Érdekel milyen személyiséganalízisin vezet át. Remélem nem önsegítő könyv lesz, hogyan legyen önbizalmunk címmel.
A beledugom a farkam egy postaládába elképzelés vicces, vigyorogva bólogatok.
- Annak nem örülnék az biztos, viszont robottal, ugye? Remélem eszébe jut valamilyen kockának a dolog.
Révedek el egy pillanat erejéig, a következő pillanatban a mellkasán kötök ki. Hát durva téridő ugrás az biztos, de jó itt, hozzábújni, akárhogy is tiltakozik a józan eszem. Szeretném tudni az ő fejében most mi jár… A hátánál matat a kezem, közben a lélegzetvételeim inkább pihegősek, remélem nem úgy festek, mint egy kívánós nő, egyszerűen csak… Van magyarázat? Azon kívül, amire gondolnom se kéne!
Tessel élveztem.
- De, talán az adott pillanatban. De csak pillanatnyi volt és úgy éreztem ez kevés.
Nem szexeltem még jót? Ettől kicsit bepánikolok, erősebben szorítom meg őt.
- De…de azóta volt már, az unokanővérem és a pasiját megöleltem és most téged. A csók…
Tessre gondolok a tetőn, kicsit félrebiccentem a fejem.
- A személy miatt elég összetett.
Mondom végül, érzem ideje elengednem, mielőtt átfordul az egész kínosba, mint amikor arra gondoltam, hogy én őt…anyám.
Melyik univerzumban állt volna a tűző napon a ládával? Vigyorogva sandítok rá.
- Nincs olyan univerzum amelyikben meg tudnálak győzni?
Provokálom, bár úgy fest nem olyan sürgős neki a dolog, mint az elején volt.
- Te mondtad, hogy fontos a barátodnak, de én elviselem, ha nem ítélsz el Don Yuan
Csúszik ki…
- Akarom mondani izé
Pislogok, elengedem már tényleg, de húz is magával az…ágyba? Tényleg oda. Megint megfordul a fejemben, hogy nincs mese, ő meleg, túl jól adja ezeket a poénokat. Nézem, ahogy örül neki, fekszik, fölé állok.
- Méghozzá rajtad. Ha megfordulsz
Mutogatom az ujjammal, forduljon meg, úgy tudom csak a hátát masszírozni. Félig feltérdelek rá (az ágyra)
- Biztos? Nem lehet fellebbezni? Csak viccelek, nem akarok, megmasszírozlak. Menni fog, megöleltelek és jó volt. Öhm, ablak van, nem? Hiszen tudod, semmi sem lehetetlen. Nekem majd még vissza kéne vinnem a bringát.
Mondom halkan, mintha semmi kedvem nem lenne hozzá. Azt hiszem tényleg nem lesz gond hozzáérni, csak ki kell űzni a fejemből az ehhez járuló felesleges gondolatokat.
- Akkor, ha hirtelen. Ha így rákészülök, mint most nem…és fokozatosan szokom, az elején még tökre ki voltam, ha az unokanővérem megölelt, de egy idő után már visszapusziltam.
Sebastian érintései se zavartak, de erről persze kussolok, leülök az ágyra mellé és hát várom, hogy megforduljon esetleg.
- Valami krém, vagy csak simán, szárazon?
Mert akkor hm...fel kéne másznom rá.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Kedd. Aug. 11 2015, 21:08

-De ezt miért kell titkolni? Felfoghatatlan.
Meredek rá pár pillanatig, mintha szégyellni kéne. Végül is, a mai világban úgy tudsz jól beolvadni, ha hülyének tetteted magad, ez tény, de könyörgöm...
-Nehéz engem beskatulyázni, majd rájössz Te is...
Nem tagadom, hogy bosszúálló vagyok, de az tényleg édes, mint egy habcsók. Könnyed és mosolyt csal az ember arcára!
A jelmondata rettentően lelkesíti, de rejtély miért. Minden esetre mosolygok rá, van valami vonzó abban, hogy ennyire feldobott.

-Pontosan. Fejleszteni lehet önmagunk, de ne mások kedvéért tedd. Az úgy sem menne.
Meg baromságnak is tartom, hogy mások miatt változzon valaki. aztán nagyon leáll "lelkizni" velem, úgy fest ez a személyiségemmel jár, érzik hogy egy qvának ki lehet önteni a lelküket. Viccen kívül, sokan a szex mellett ezt kérik egy luxus fajtától, mint tőlem is. Legyek pszichológus, szerető, partner... nem hiába vagyok drága. Ellenben most szabadnapom van, akkor miért is? Az a szerencséje, hogy érdekel és nem a szokványos problémákkal küzd (ha leszámítom az önbizalomhiányt, persze).  
-Miért kell tagadni a művészi vénát?
Ezen továbbra is meg vagyok döbbenve, hallatlan. Mesél magáról, de mintha másról beszélne, ez az E/3 elég érdekes. A leírás is, a fejem is félredöntöm és úgy hallgatom. Váó! Elég összetett valóban és azt kell mondjam, én is tévedhetek. Ez érdekes.  
-Tudod, az emberek hülyék. Nenene, viccen kívül, ami kicsit is gondolkodásra, beleérzésre sarkall, már bonyolult és fárasztó és nem kell. Ha olyan voltál amit leírtál, akkor persze hogy hiányolják, mert olyan voltál, amilyen titkon mindenki akar lenni. Szabad és lázadó. Csak éppen nem gondolnak bele, hogy mennyire fárasztó is így élni és mennyire nincs mélysége. Egy ideig jó, kinőtted, el kéne fogadniuk. Vagy mit hisznek, ötven évesen is reális ez a magatartás? Persze lehet arra alapoztak, nem éled meg, igazuk is lett volna. Egy biztos, nekem szimpatikus a régi és a bővített Reeven is. Egyébként a szolidságot én is kivenném a pakliból, minek az? Gátakat szab és korlátol, nem kéne visszafognod magad. Még keresed a határokat, de egy idő után nem kell majd, figyeld meg. Ha meg így nem kellesz nekik és hiányolják a régit... lehet mondani senki sem stagnál egy szinten, a kamaszkor elmúlik, ahogy a pattanásos időszak is. Ha nem tetszik, arra a kijárat.
Mondom a magam természetességével, mutatva az ajtóra a hüvelykemmel a hátam mögé mutatva. Ha valóban nem kötődött senkihez, mit érdekli?
-Hovatovább, ha régebben találkozunk, úgy sejtem átbulizok veled egy éjszakát és elfelejtelek, mert nekem gondolkodó egyedek kellenek, akik nem tagadják kicsodák és mi érdekli őket. Én nem bánom, hogy nem a régi vagy.
Ez talán valamicskét segít neki megtenni az első lépést az önelfogadás felé. Könnyedebb témaként Sethről ejtek pár szót.
-Nehéz, valóban. Nem lehetetlen, elvégre emberek nagyon sokáig képesek együtt élni.
Seth-tel együtt élni... fogalmam sincs hogyan bírnánk. Seth mindennapjaival nem vagyek teljesen tisztában, bár Ericével sem teljesen. Minden esetre magyaráz valami "nagy dologról", összehúzom a szemem.
-Szerintem semmi sem kéne megingasson, semmi sem olyan, hogy véletlen történik, mármint ha nem külső tényező. De bármi is volt... akkor sem normális hogy kicsinál.
Nem tudom elképzelni sem mi lehet. Egy gyerek? Ha szexel, becsúszhat, ok-okozati viszony. Látszik nincs tippem se kivételesen, de attól még maradok annál, hogy nem kéne magába roskadnia.
-Már fiatalon is az élet valós oldalát tapasztaltam, nem volt miben megrendülnöm. Magamban semmiképp sem, egyetlen állandó értelmes társaságomban.
Félszeg mosoly, hogy én valóban elfogadom és kedvelem magam, értelmesnek is vallom magam, nincs terhemre az egyedüllét. Teljesen ki vagyok önmagammal békélve. Neki is el kéne jutnia eddig, sokkal könnyebb lenne az élete.
Nagyon eltökélten mondja a "jól van"-t, vigyorgok, szeretem, ha valaki felszívja magát. Főleg értem, nekem.  

-Dehogy nehéz, egyszerűen el kéne engednek a felesleges terheket amik nyomnak. Tabula rasa, új Reeven vagy nem? Akkor mit érdekel régen mi volt? Jó vagy így hidd el nekem.
Mondom némileg sértetten, mert olyan mintha az én ízlésem is becsmérelné, hogy neki nem szimpatikus saját maga. De a hangom puhább lett, látva mennyire maga alatt van. Nyomorba dönthetném, de egyrészt most túl könnyű lenne és nekem egészséges jellemmel kell.
-Ez a beszéd, szeretem az akaratos embereket!
Nevetek, nem hazugság, persze ennek is vannak határai, mert ésszel kell akarni, agyatlanul ritka idegesítő szokás. Mint valami buta négyéves hisztije.
-Mindenkinek kellenek szülők, ők a kályha akihez lehet fordulni bármi van. A tapasztalatuk mindig segítség, elvégre többet megértek mint te és ismernek annyira, amennyire kell. Szóval Lia.
Ha már folyton folyvást emlegeti, illő volna a nevén nevezni lassan.
-Mikor mihez van kedvem. Színház vagy kül-kerületi kocsma... Galéria vagy grafiti. Ha biztosra akarok menni, valamelyik állandó szexpartnerem keresem fel. De van, hogy csak megyek az éjszakában és ahogy esik úgy puffan.
Nagyon változó, na meg attól is függ, férfit vagy nőt akarok, csak d&gásra kell vagy ismerkedni. Vadul akarom vagy csak megrontani valakit. Elég hangulatember vagyok ebből a szempontból.
-Nem egybeesés ez, adja magát, elvégre hasonlóan gondolkodunk.
Mosolygok rá pajkosabban a galéria miatt.
-El is várom, hogy elgyere. De odébb van, nem találtam még olyat, ami műhelynek is jó lenne.
Kéne, mert sosem lehet tudni. Jó lenne ott is lakni, ami azt illeti. Nem Eric miatt, bár lehet ő is egyszer összeszed valakit, hanem inkább azért, hogy legyen saját lakásom végre, ne csak albérlet.
-Mivel nem kívánom porosodni hagyni a műveim, a témák változni fognak, mikor milyen estét adok mondjuk. De bárki betér, ne legyen ugyan az sokáig, megunná, ahogy én is.
Simogatom az állam, tervezni nagyon tudok, kivitelezni... ott még akadnak gondok.
Az öregasszonyok reneszánsz festményekhez való hasonlításán felröhögök.

-Egyetértünk!
Nevetünk, majd a homoszexualitás, mint olyan, nagyon zavarba ejti, egyértelművé válik nem idegen neki a gondolat, hogy férfivel legyen. Milyen jó hírek! Lehet könnyebben fogja adni magát, mint gondoltam? Az nem feltétlen baj.
-Természetes dolog. Nem csak a nőknek jut eszébe, csak míg ha ők ezt hangosan kimondják az szexi, ha egy férfi visszatetszőnek hat. Miért is? A kérdés mindig ott van tettlegességig, kipróbálásig elmennél-e. Ha igen, tedd azt! Pont erről beszéltem, a társadalmi és vallási norma miatt zavarba jönnek az emberek valami természetes dolog miatt.. katasztrófa.
Sóhajtom, mosolygok rá. Engem nem zavar, ha ilyen dolgok járnak a fejében, talán egy idő után, már rám is másképp gondol majd! Mmmmmm.
-Parancsolsz?
Motyog valamit, nem értem, de mélyen a szemébe nézek, mintha értettem volna mit mond. Akkor megismétlik néha, magyarázkodni kezdenek és nem maradok le, bevált technika. Remélem így is marad.
-Isten mint olyan nincs. Főleg nem ilyen prűd és hülye törvényekkel, amik megszabják hogyan éljek. Az energia jó szó, bár szerintem felsőbb erők ha vannak is, több van, sok, nem egyetlen. A világ kaotikusan rendezett, mint az élet maga, nem szól abba bele senki és semmi.
Nem vagyok vallásos, nem is erről szoktam elmerengeni, ami azt illeti. Persze szívesen meghallgatom erről is, nem vagyok a téma ellen.
-Szerintem már van prototípus is keverő csípőmozgással!
Körözök erotikusabban a csípőmmel, majd nevetek, robot guminő, minden kocka álma, a mai technológiával szerintem kivitelezhető lenne már. Bár nekem a valós test sokkal csábítóbb továbbra is.
De újra letargiába esik, azt hiszem depressziós. Most viccen kívül. De nem probléma, abból ki lehet szedni az embereket, hálásak is lesznek, normálisabbak is. Nem rémiszt el, de csak mert láttam megcsillanni a benne rejlő csiszolatlan gyémántot (ó én Aladdinom xD).

-Tartósabbra, maradandóbbra vágysz? Normális, nekem is van rá igényem, pedig nekem sok felületes kapcsolatom van. Úszkálok bennük, de kevés.
Megrémíti a gondolat, semmi sem volt elég jó amit tapasztalt, pont a felületesség miatt, hirtelen hadarja az ölelést, áttér a csókra. Nos barátom, csókolták-e már az ajkad valódi tűzzel, mintha a lényed csókolták volna? Erre nem derül fény.
-De, van, de ahhoz előbb kellett volna kelned, azaz jelen esetben később...
Vigyorgok vissza a láda miatt, miután lazít az ölelésen, aztán szemet forgatok vigyorogva.
-Fontos neki, de csak két hét múlva várható. Addig van időd... tetszik a don Juan megnevezés, úgy látom!
Nevetek.
-Ha már becenév, hívj Ravernonnak. Az a művésznevem. Esetleg Kale (Kále), a másik nevemből becézve. A Juan nem tetszik, olyan sablonos és tucat!
Adom elő vigyorogva, majd elfekszem, ahh, de jól esik! Int, hogy forduljak, vigyorogva teszem meg, elhelyezkedem újra.
-Fellebbezésnek nincs helye!
Nevetek, érezhető amúgy van, nincs kényszer. Még nincs. Vagy inkább most nincs.
-Na igen, miután olyan bensőségesen megöleltél, ez már bakfitty...
Vigyorgok, de hátranyúlok a térdéhez, megpaskolom, ne vegye magára, látszik, hogy nem zavart egy cseppet sem a dolog.
-Jól van, bár kétlem, hogy akkora szükség lenne rá hirtelen. Ha dolgoznál sem vinnéd vissza egyhamar. Nem? De ha az ablakokat is betöröd megverlek...
Mondom némileg fenyegetőbben, de vigyorgok utána. Kétlem, hogy eszében lenne ilyesmi. Tényleg rákészül a dologra érezni rajta, mellettem hamar kinövi ezt a kislányos zavart, előre látom.
-Akkor csak egy kis ösztönzés kell Neked.
Bólogatok a karomba, hogy nem lesz ezzel probléma. Aztán felsandítok rá a kezem fekve, egyre kiszélesedik a vigyorom.
-Jó az szárazon is...
Jaj Reeven, hamarosan megháglak, akkor majd én teszem fel ezt a kérdést! Addig is, elégedetten mosolygok, játékosabban. Van olaj kéznél, de idegenek abba a fiókba ne nyúlkáljanak. Továbbá az ő keze nyomát akarom érezni, nem a krémet most.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Szer. Aug. 12 2015, 14:02


Dehogy felfoghatatlan, a nem igazán mertem kinyilvánítani a valódi –én dolgaimhoz kapcsolódik.
- Nehogy megismerjenek, ettől tartottam.
Félig múlt idő, erősen ráálltam, hogy leküzdjem, ami nagyon bekavart az Tess és amit mesélt… Azt mondja nem lehet könnyelműen ráaggatni a bosszúálló típus jelzőt, ez elég jól hangzik egyébként.
- Az nem baj, sőt, ettől leszel sokszínű.
Bár arra már rájöttem, hogy az. Talán emiatt olyan vonzó a személyisége.
Biccentek.
- Nem, a változásokat önmagamért akartam.
Most persze azt mondanám Liának se tenne feltétlenül rosszat, vagy tett, hogy például azt ki tudtam mondani, szeretem, de még nem kérdeztem erről. Hogy végülis hogyan elégedett meg az „új” Reevennel… Eléggé lekapcsol az az eset…
- Mert akkor nem juthatnak el olyan könnyen a valódi önmagamig.
Elég kész, hogy erről beszélek, hangosan, valakinek is most fogalmazom meg először, nem tudom hova tenni, de jól esik, ahogy kibuggyan. Mint amikor beteg az ember, köhögőrohama van és felrecseg belőle a váladék. Szenvedélyesen elhadarom a helyzetet és arra számítok, ő Érdemben hozzá tud szólni valamit. Liát nem nevezném hülyének, de amit aztán mond, az igaz. Valószínűleg ő is szabad és lázadó akart lenni és ez imponált mindenki másnak is. Én megtehettem, mert megengedtem magamnak, de az emberekben alapvetően korlátok vannak.
- Hm, értem, igen, igazad van, pont erre jöttem én is rá, hogy nem volt mélysége. Hm, megéltem, amit meg akartam, inkább azzal volt gond, hogy az érzelmeket például nem akartam megélni, sem a kötődést, vagy az emberi kapcsolatokat… De úgy gondoltam, ha az nem vált be, vagy valami hiányzott, akkor meg kellene közelítenem az életem más szemszögből is. Úgy gondolod? Elég nehéz visszafogni magam, lehet attól leszek szolidabb, nem tudom, én magam nem is tartom annak, Te pedig dönthetsz később. Nem hiszem, hogy túl hamar vonsz le következtetéseket. Ez viszont igaz, nem találom a határaimat, szeretem magam azzal becsapni, hogy nincsenek.
Mosolyodom el az orrom alatt, mekkora ostobaság, mi? Felpillantok rá megint, igen, ez sokszor megismétlődik, hogy lefelé nézek, de ő mond valami jó dolgot, amin képtelen vagyok nem halványan mosolyogni. Remélem Lia elfogad és neki nem kellene ezt mondanom, azt leszámítva persze, amit csináltam, lefogadom, hogy Felix is kiebrudalna a házból…
- Kösz, egyébként igazad van, segítesz…ezzel
Fogalmazom meg óvatosabban, aztán azt mondja régebbe nem is lett volna ám kíváncsi… Mármint…
Pislogok, kicsit ismét közelebb lendülök, rá a lábujjaimra.
- De most már más a helyzet, úgyhogy ne szabadulj.
Megragadom a két karját, legalább az egyensúlyom is tartja, amíg visszalendülök a talpamra. Csak egy pillanat és elég gyors mozdulat ahhoz, hogy éppcsak felfogjam, fogdosom, de el is engedjem azonnal. Kipirulok attól, hogy talán hmmm lesz valaki, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok? Az úgynevezett elvontságaimmal? Szerintem ez segít az önvallomások után nem összetörni, hanem varázsolni kissé átszellemült lelkendezést vonásaimra.
- Neked van fura kis bogarad, ami a mindennapi élethez köthető és szerinted nehéz elviselni?
Kérdezem, ha már ez merült fel. Az ilyenek elég érdekesek szoktak lenni. Visszalendülök a lábamra tehát, az arcom is megfagy, mintha bezárnám magam a frigóba.
- Én is úgy gondolom, hogy mindennek oka van, de mégis léteznek dolgok, amik…
Nyelek, megrázom a fejem.
- Amik földrengéseket okoznak.
Fejezem be gombóccal a torkomban. Ezt a témát most tényleg hanyagolnunk kéne, egyrészt semmi kedvem most azonnal lelépni, sem olyan gyengének lenni, amilyen valójában lenni tudok. Mert ha ez felmerül, tény, hogy elvesztem minden akaraterőmet és anélkül…anélkül nem vagyok képes semmire. Ő azt mondja nem volt gondja és különben is ő saját maga állandó értelmes társasága. Horkantva felnevetek, sandítva nézem.
- Értelmes vagy az biztos és saját magad mindig veled marad, ez olyan dolog, amire számíthatsz, vagyis tulajdonképpen csak magadra számíthatsz igazán.
Valamiért Sopenhaueres, nem véletlenül szereti. Elengedni…igen, tudom, hát persze és ez már egy új Reeven, aki nem robbantana fel senkit…
- Igen, tudom, de időbe telik, mire ez a tudás eljut arra a szintre, hogy meg is élem, de igyekszem.
Nyeldeklek, küzdök a gombóccal, ez is harc, már elkezdődött, ki kell tartanom. Vele talán könnyebb lesz. De szabad-e nagyon rámásznom? Félek, ha pl kiderülne, és elzavarna nem találnék senkit, aki önmaga számára is értelmes társaság, de engem is megért, elfogad és fejlesztőleg hat, támogat… Nem voltak körülöttem idősebb és okosabb emberek soha. Csak poén szerintem, hogy szereti az akaratos embereket, ez nem akaratosság, de igaza van, hogy akarnom kell a partnert, nem elbizonytalanodni, ahogy eddig. Hát…kéne nő, de nem érdemlem meg, akkor talán csak szex, nade biztos az elég lesz? Szóval akaraterő, nem kéne törődnöm a részletekkel. Kályha…
- Annak kéne lennie. Szerintem neked, ha ez megvolt könnyebb dolgod volt, de pl Lia, vagy én megszívtuk…
Talán Sebastian is, de neki ott volt Henry.
- A jó szülők talán így működnek, nem tudom.
Egy normális család, normális gyerekkel. Végülis ha annyira beteg kölyköm lett volna, mint én voltam, talán én sem kezelem jobban. Habár…de, vallási fanatizmus nélkül már jobb lett volna a helyzet. De hagyjuk ezt, nem akarok megint rinyálni, csak kicsit megérteni ő honnan ilyen biztos magában. De ha volt előtte példa, könnyebb lehetett neki.
- Nahát ez elég csapongó. De akkor vannak állandó hm…partnerek, ez gondolom jó, mert mindig lesz valaki, akihez mehetsz.
Ez nem hangzik kurvásan? Bár biztos megbeszélte velük, azért kíváncsian nézek rá.
- Öregedő nőket tudok elképzelni, akiknek távol vannak a férjeik, vagy tévedek?
Furdal ez az állandó partnerek dolog. Ha megy az utcán az úgy kiszámíthatatlan, persze izgalmas, nekem is volt ilyesmi, de állandóak Tessen kívül nem. A pajkos mosolyát viszonzom, tudat alatt én magam is pajkosan.
- Igazad van, adja magát.
Biccentek, hogy elmegyek, igazából én se tudnék jó galériahelyet, ha Lia nem ajánlja fel a lakását.
- Helyes, adj estéket, ez jó ötlet, ha nekem mondjuk hamarabb beindulna, majd ajánllak.
Mondjuk ahhoz elég nagy mázli kéne, de ki tudja, bárhol felbukkanhatnak támogatók.
- Nem féltelek, elég változatos tudsz te lenni szerintem
Nézem elgondolkodva, hogy elgondolkodik, tök jó az állán az kis gödröcske.
- Én is lefényképeznélek…ha benne vagy.
Elkalandozom, de témánál vagyunk, homoszexualitás… Azt hiszem ő tényleg enged a vágyainak, legyen az nő, férfi.
- Hát igen, a tettlegesség más, mint csak gondolni rá
Nem, dehogy, az arcát nézni egy dolog, de…hát izé…
- Nem tudom mennyire természetes… Persze csak emiatt hülyeség megtagadni, mármint a társadalom és a vallás…
Na most aztán gondosan elkerülöm a tekintetét, egy hirtelen pillanatban közlöm „megölne…” de most arra gondolok talán mégsem. Szerintem…tetszene neki. Felkapom a fejem paprikavörösen, a szemeim meg úgy csillognak, mint aki beszívott.
- Semmi
Vágom rá villámgyorsan, hökkenten pislogni kezdek, majd félrenézek.
- Szerintem káosz csak az emberek fejében van és valójában rendezett, egyszerűen csak kevesek vagyunk átlátni a rendszertelenségen. Legalábbis az univerzumén. Szerintem ott azért ki vannak egyenlítve az erők, ha több ilyen energia is van.
Azt nem tudom hány van, talán begyöpösödöttség azt gondolni, hogy csak egy. A többiben egyetértünk, én is magamhoz térek lassan abból a borzasztó zavarbaejtő gondolatból, hogy Felxinek a lénye imponáló…és nem számít, hogy férfi.
- De lehet, hogy ezt az egyensúlyt különféle kisebb rendűek megpróbálják a rossz, vagy jó felé billenteni.
Kicsit még azért belekötök. A robotszex cuccon nevetek, főleg, ahogy a csípőjét mozgatja.
- Azta, jól csinálod, te lehetnél a modell a férfi változathoz.
Hehegek ezen kínosan és hát ki is kötök a karjaiban. Úgy, hogy közben arról beszélek az eddigi dolgaimban semmi sem volt elég. És ezt megérti. Egy múló pillanat erejéig lehunyom a szemem.
- Igen… sosem voltak valami maradandóak. Szóval te is, azt hittem Erik, vagyis nem tudom milyen kapcsolat, de hogy elég mély...
Most már nem zárom ki, hogy olyan kapcsolatról van szó. A csókról nem beszélek, de az öleléssel tudok példálózni. Szóval később kellett volna kelnem, felnevetek. Két hét…úh, addig olyan postaládát csinálok.
- Akkor tudod mit? Nem sietem el, beugrok máskor is szerelni. Illik hozzád.
Vonok vállat Don Juanra, ha már Casanovával nem tudott azonosulni. Ellépek, nézek rá, Ravernon, azta…
- Húha, ezt te kreáltad magadnak? A Ravernont. Kreatív, a Kalet értem, az is tök jól hangzik. Igen, az elég spanyol-parasztul hangzik, el is felejtem, vannak neked jobbak.
Mindkettő nagyon jó egyébként, bár nekem a keresztneve, a Felix simán is tetszik. Elfekszik az ágyra, de meg is fordul így óvatosan rámászom. Cipő nincs rajtam, de a farmerom igen, remélem nem zavarja, van aki háklis rá, ha ruhába fekszik be valaki az ágyba. Én most mindenesetre elhelyezkedem a derekán, fenekén, lovagló ülésben.
- Nem akarok fellebbezni.
Miért ne masszírozhatnám meg ugye? Ebben semmi nincs… jó lesz hozzáérni. Oh szívat, mosolygom, de tettettek egy kis méltatlankodást, a paskolás szintén nem zökkent ki.
- Rád tapadtam, mint légy a légypapírra, de túlélted.
Csípek a combjába óvatosan. Öm, ezt nem kellett volna? Vagy nem gáz? Késő, csak egy pillanat volt, visszaadtam neki, ennyi hülyéskedés belefér független attól mit gondolok róla. Nagy levegő, áááh nyugi. Itt a bicaj téma, szerintem ezzel azt akarja, maradjak.
- De, akkor igen, de mivel csak egyszer akartam kipróbálni ezt a munkát, nem számít, húh és igazad is lenne, így hogy védekezhetnék? De mondjuk lefizetnélek.
Persze csak baromkodok, nem törném ki, max, kinyitnám, a kimászás már nem gond.
- Talán igen, merthogy igazából…
Sóhajtok a hátára
- Vágyom az érintésekre.
Szárazon akarja, így hát elkezdem, legalább most nem látja az arcom, csak a kezemen érezheti, hogy remeg egy picit. Nem hiszem, hogy ez masszázsnál zavaró. A kezem nem hideg, de kicsit nyirkos, először a vállánál nyomogatom meg, adok bele energiát, nem csak simogatom, hanem a hüvelykujjam istenesen rányomom, majd következnek a masszírozó mozdulatok.
- Szólj, ha túl erős, vagy lágyabban szereted.
Kicsit előrehajolok, izomból csinálom, rendesen, eléggé feltuningol az igyekezet, hogy jó akarok lenni, nem nagyon érezni a gyenge fizikumom most. A vállán, nyakánál alaposan megdolgozom, főleg a hüvelyk és mutató ujjaim közé fogom közre a bőrét, de hamarosan kiterjesztem és az összes ujjamra, köröző mozgást végzek, majd fokozatosan haladok lejjebb.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Szer. Aug. 12 2015, 19:04

Felvonom a szemöldököm, értetlen nézek rá.
-Mert ha megismertek volna, mi lett volna?
Nem, ezzel nem tudok azonosulni, pedig próbálkozom.
-Nem, nem ettől...
Nevetek, csóválom a fejem, nem a bosszúállás tesz azzá, de majd tapasztalja. Bár elég kreatívan állok bosszút, ha épp olyan kedvem van, ezt nem vitatom.
-Hát már bocsánat, nem leszel tálcán kínálva, milyen kiábrándító...
Érezni a hangomon hogy csöpög a gúnytól, utálom a lusta embereket, akik nem veszik a fáradságot, hogy odafigyeljenek a másikra, mintha elvárnák, hogy amaz mindent a szájába adjon, sőt rágja meg és dugja le a torkán.
-Az érzelmek bonyolult dolgok, máskor fájdalmasan egyszerűek. Inkább fárasztóak néha, én azt mondanám. De kellenek, senki sem akar egy robotot ismerősének.
Nem bírom az olyan embereket akik apatikusak, lassúak, szenvedély mentesek. Sőt, utálom őket. De Reeven elég érzékeny, talán túlságosan is, de ez inkább csak átmeneti kifakadás lesz a részéről azt hiszem. Vagy nem, majd megtapasztalom.
-Eléggé csábító az érzet, hogy nincsenek határaink, de hidd el, jobb tisztában lenni velük, akkor sokkal megfontoltabb tudsz lenni. Próbálgasd magad, ha valami sok vagy kevés észrevehető lesz. Ha nem, a másik vessen magára, hogy nem jelezte.
Mert önmagával szemben tisztázott lesz elgondolásom szerint.
Mosolyogva szalad fel a szemöldököm, megint, mert azt mondja segítek. Ahh, kész vöröskeresztnek érzem magam ettől, vagy valami eszement baptistának, de hamar elmúlik mikor megérinti a karjaim. Szélesebb lesz a vigyorom, főleg, hogy közli ne szabaduljak meg tőle. Egyelőre nem akarok, míg egyeznek az érdekeink zökkenőmentes kapcsolat lesz a mienk.

-Amíg nem adsz rá okot, nem fogok, nem szokásom.
Ez persze nem teljesen igaz, vannak olyanok akiket simán elfelejtek, de míg terveim vannak vele, kevés az esély rá, hogy hanyagoljam.
-Fura szokásom? Hm. Ha tehetem sétálok a parkban és filozofikus könyveket olvasok, ha nem is minden nap, de gyakran. Előfordult hogy az egész óra egyetlen mondat boncolgatásával ment el. Emiatt elég furának szoktak nézni, de a filozófia nem olyan, hogy elolvasod, mint egy regényt és kész, örülünk a happy endnek. Más... Bennem inkább a vitatkozó szellemet és a nyílt erotikát szokták sokallni, de nem mindenki, persze. Mindenkinek más miatt vagyok behatárolhatatlan és fura, nem tudok Neked válaszolni, majd ha megismersz elmondod, Neked mi a nehezen elviselhető bennem.
Mosolygok rá, mert valóban nem tudnám megmondani így hirtelen. Bár Seth bizonyosan tudna kapásból válaszolni, például a romlottságom és a durvaságom. De nincs mit tenni, Őt annyira jó gyötörni!
-Néha fel kell rázni a világot, különben unalmas lenne.
Mondok csak ennyit, mert úgy fest vagy rosszul lett megint vagy olyan dolgok járnak a fejében, ami újabb kitöréshez vezetne és szóáradathoz. Valamit hagyjunk holnapra is...
-Ez csak természetes, így is van. Ugyan ki másra tudnék állandó jelleggel? Mindig?
Nincs olyan ember. Még az apám se, pedig rá aztán lehet számítani.
-Meg ha valaki nem bír önmagával lenni, az rég rossz.
Nem is mondok többet, egyértelműnek vélem.
-Gondolj rá úgy mint egy filmre vagy egy regényre. Most másikat olvasol, ne azon agyalj tovább.
Továbbra is azt mondom engedje el, ami volt, nem olyan nehéz az, csak Ő gondolja így.
-Igen, meglehetősen, nekem most is könnyű dolgom van, ha úgy vesszük, amikor tehetem hazalátogatok. Nektek valaki pótló személyt kellett volna keresnetek.
Ezt nem mondom valami magabiztosan, mert nem kellett ilyen jellegű dolgokon gondolkodnom.
-Majd ha szülő leszel a saját elveid alapján neveld a gyereked, ne a látott példa alapján, akkor majd tudni fogod.
Olyan hangsúllyal mondom, hogy hol van az még... nekem már lehetne, de még nekem is korai lenne. na meg ugye az anyja annak a kölöknek... itt kezdődnek a gondok. Válogatós vagyok.
-Csapongó? Meglehet. De szeretem a változatosságot. Nem vagyok monogám típus... szerintem ez is csak amolyan belénk nevelt norma, más kultúrákban sokkal értelmesebben van kezelve és nem a bigámiára gondolok elsősorban. De igen, nagyon fontosak nekem, csak hát ritkán látom őket... Ha tehetném inkább velük lennék inkább, de állandó partnerem alig akad, mert válogatós vagyok.
Nincs mit kozmetikázni ezen, felvállalom és élvezem ezt. Sokan akartak már papolni nekem, hogy egy valaki kéne, szerelem kéne, de nem vagyok olyan hülye hogy a teljes agyhalottságot akarjam magamnak. Mert a szerelmesek mindig idióták, nem gondolkodnak és hisztisek... ah.
-Hmpf, öreg nőkkel én nem kezdek, maximum ha fiatalos és nem olyan idős. Az állandó partnereim nem ilyenek, egész más típus vonz. Alkalmiak között előfordultak, persze.
Legyintek, hogy nem lőtt abszolút mellé, pár mecénásom pont ilyen vagy ilyen volt. De ők közel sem állandóak, cserélem őket amikor tehetem és megszereztem ami kellett.
-Előbb nézd meg a többi képem majd, akkor elfogadom.
Mert szeretem ha már ajánlanak, minőséggel tegyék, ahhoz pedig ez a minimum.
-Hmpf. Határozottabban fogod ezt mondani pár találkozó után.
Vigyorodom el a változatosságomra.
-Persze. Nincs túl nagy rutinom, de alkalmazkodom majd az igényeidhez.
Kajánabb a vigyorom, hogy lefotózna, szeretek pózolni, de ezt nem volt nehéz kitalálni.
-Hát igen, ezt mondom én is. De ez hormonális dolog, elég egy illat, egy hang, egy mozdulat és az ember azon kapja magát beindult. Szerintem ez természetes, kémia, emlékek, és ki tudja minek az elegye, hogy valami vagy valaki tetszik nekünk.
Vigyorgok, főleg azon hogy mennyire zavarba jön az egésztől, nem mondja el mit motyogott, bosszant, de úgy vagyok vele, lehet kiderül még. Nagyon csillog a szeme, nagyon sok gondolat van benne, olyan mint valami szelence... muszáj nyitogatni, de a legjobb lenne kinyitni és megnézni mit rejt. De előbb olajozni kell a zsanérokat, Őt nem csikorgatva akarom feltárni.
-Nos, meglehet. De az is érdekes elmélet, hogy van káosz a világban. Persze én a rend felé hajlok de az ellenkező oldalt is meg kell vizsgálni a teljes képhez.
Aztán csak csóválom a fejem a szavaira.
-Jó... rossz... ez annyira elcsépelt és relatív. Honnan tudhatnád biztosan, hogy valami jó vagy épp rossz? Na meg kinek jó és kinek rossz?
-Hát ha rólam lenne formázva, nem lenne panasz, elhiheted!
Vigyorgok a robotférfire, ha tudná amit még nem tud, nem lenne kétsége az igazam felől! Némi idő után a karjaimban talál vigaszt, de úgy fest csak szeretethiányos, "szeretetet" én is tudok adni neki.
-Eric-kel? Nos... nagyon régóta ismerem, belementem hogy hozzáköltözöm úgymond, elvégre ez az Ő lakása, nem az enyém, csak karban tartom és itthon vagyok, mikor hazajön. Mélynek számít, ha ismerjük egymást alaposan? Kötődünk is egymáshoz, legalábbis Ő hozzám biztosan. De én nem örülnék, ha nem láthatnám, ez tény...
Merengek el, valahogy nem akaródzik kimondani, hogy igen, mély a kapcsolatom vele, intim információ. Számomra kevesen fontosak.
-Ne is csapd össze, mert én is összecsaplak!
Vigyorgok, a Don Juanra vállat vonok, van benne igazság. De csak akkor ha ez a Juan isteni volt az ágyban. A többi becenevem szerencsére jobban tetszik neki.
-Igen, én. Helyes, felejtsd is, ezeket meg jegyezd meg!
Vigyorgok, szeretem ha ezeken a neveken szólítanak, de a Felix-szel sincs semmi problémám.
Aztán mivel ennyire nyomulós volt könnyedén megkérem, hogy masszírozzon meg. Tegnap annyit görnyedtem a vászonra, hogy kimondottan jól esne, nem is akartam megtagadni magamtól. Érzem ahogy rám ül, elmosolyodom. Ha háton lennék is tetszene, nagyon is.

-Ne is...
Mondom egy elfojtott nyújtózás közepette, ha már igent mondott, tegyen a kényelmemről.
-Én mindent, nem egyszerű engem kicsinálni, ahhoz még nőnöd kell!
Nevetek, főleg hogy megcsíp, nem vagyok ott csikis, csak mulattat a játékossága. Kicsit megemelem a csípőm, megingatva az egyensúlyában.

-Nem vagy jó rabszolga, masszírozás helyett csipkedsz! Nem az a leghőbb vágyad, hogy a gazda kívánságait kielégítsd?
Nevetek, csak szívom a vérét. Bár szívnám máshogy is, na meg ha jó rabszolga lenne azt is könnyen venném.
-Nem tudsz lefizetni, emlékszel? Bosszúálló típus vagyok. Tudom, hol laksz Reeven Callagher!
Kaján a hangom, vigyorgok, szórakozom vele, bár a háttérben meghúzódik az igazság, finom vászonként, amire a humor színeivel festek.
-Akkor miért tagadod meg magadtól? Miért félsz? Mitől félsz, mit kapsz? Mi lehet olyan feldolgozhatatlan?
Kérdezgetem halkan, de enyhén sóhajtozva, mert jól esik, hogy tényleg ad bele erőt, nem csak simogat. Az sem rossz, de nem arra vágyok most. Mikor a nyakamnál van elsimítom a hajam, ne legyen útban.
-Én erősen szeretem...
Meg úgy minden mást is, vadul, erővel, hévvel, akarattal... Izgató, ahogy mozog rajtam, ahogy valóban a testemnek feszül, hogy a rengeteg apró csomót elsimítsa.
-A lapockáim alatt is... kérlek...
Teszem hozzá, szinte sóhajtva, teljesen ellazulok, a szemeim is lehunyom. Halad lefelé, érzem, hogy kicsit mozdulnia kell rajtam, kényelmesen elérhessen.
-A derekam is megmasszírozod?
Kérdezem, félig kérve, az is elgémberedett tegnap. Mondjuk a fenekem sem bánnám, de azt nem mondom neki, még a végén végtelen zavarában lefordul rólam. Pedig élvezem ám, hogy magamon érzem!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Csüt. Aug. 13 2015, 16:39

Nem érti meg...
- Nem fogadtak volna be abba a közösségbe, talán nem is leszek frontember, az érzékenységet leszólják és… én sem akartam önmagam lenni, úgy gondoltam az sokkal sebezhetőbbé tesz, magam is védtem így.
Magyarázom, hátha összeáll, s hogy megérti, miért gondolom most, hogy ez volt gyávaság, s ha már ráaggatódott a bátor jelző, miért akarom legyőzni. Hogy nem fogadtak volna el, senki, megint egy más indok, de sokkal depresszívebben mondanám, mint ezt az opciót, habár most is elég levert, mély a hangom.
- Nem csak ettől, úgy értem attól, hogy nem lehet téged beskatulyázni, de nyilván rengeteg újat tudsz majd mutatni
Gondolom és remélem én is. Ha tényleg definiálatlan az jó, izgalmas, kiszámíthatatlan, épp mint a festményein kanyargó tájak. Igyekszem nem borongós lenni, de kicsit kicsinál, hogy ennyit lelkizek magamról. A kedélyem hullámzik, Felix kérdéseire való válaszaimnál a béka feneke alól lehetne kikaparni, a szemem szinte szürke, hangom halk, még lélegzetvételeim is keserűek, de mindig mond valamit, amivel képes feldobni a felszínre, mint egy nagyon sós tenger. Süllyedek, de nem hagy megfulladni.
- Elég sok kiábrándító dolog van a világon.
Nézek rá fájdalmas képpel, amolyan ez van, ezt kell szeretni stílusban. Remélem összenézünk egy lesz egy titkos, beszédes pillantásunk a világ érthetetlen nyomorúsága felett, mintha azt gondolnánk értjük, vagy többek lennénk az átlagnál.
- Bonyolultak, de nagyon sok jót is képesek adni, igazi örömöt például, életteliséget, vagy szenvedélyt.
Bólogatok, egy robot elég egyhangú társaság lenne és az sem kielégítő, ha valakit tulajdonképpen semmi sem képes meghatni.
- Igen, nem árt logikusan gondolkodni.
Ha nem tenném, azt hiszem minden baromság elragadna és akármilyen szívós is vagyok, könnye rossz végre jutnék, ugyanakkor ez valahol marha csábító… játszadozni a halállal, mintha privát, gonoszkodó bújócska lenne, akárha heccelném.
- Egyszer majd szeretném, pl megállapítani a fájdalomküszöböm, csak kíváncsiságból.
Meg sem fordul a fejemben, hogy rossz embernek mondom, sőt azt hiszem érdekelni fogja, mert birizgálják a kuriózumok. Segít és rendes velem, bár ahogy mondja „amíg nem adok okot rá” beillene egy figyelmeztetésnek. Jól van, nem fogok megijedni, ő pont bátorságra ösztönző személyiség, ráadásul ő is adhat okot rá, kiderül róla, hogy sorozatgyilkos, vagy tudja fene…
- Igen, persze, ha okot adunk rá, az más.
Végülis kár ilyesmitől előre tartani, meg is rázom a fejem, inkább örülök most ennek a véletlennek, nem agyalok.
A fura szokásán felnevetek, mint valami görög.
- Ez teljesen jó, a gondolkodás nagyszerű hobbi. Értem, hát majd meglátjuk, elsőre ezek nem hallatszanak negatívnak.
Nem az van, hogy mindenkire rámászik, vagy nem fogadja el, ha igazam van. Vitatkozni szeret, azt látom, de nekem egyelőre az egészséges határán belül mozog. Aztán jól mondja, elválik.
A témát a robbanással kapcsolatban hanyagolni tudjuk, bár a világ felrázásával nagyon is egyetértek. Hogy magára számíthat, bólogatok, ő az, aki mindig ott lesz maga mellett.
- És nem árt pont ezért jóban lennünk magunkkal.
Sóhajtok rezgő hangszálakkal, ki kellene békülnöm, csak… Jó, majd bébi lépesekben, most elhessegetem a gondolatot.
- Igen, ez jó, mint egy regény, ez most valami másról fog szólni, mint eddig.
Igyekszem nagy levegővételekkel lenyugtatni magam. Csak egy kicsit ingok meg. Ez nagyon jó tipp, egy másik történet. Kezdem érteni Tesst, miért akart elkerülni és nem beszélni róla, újra kell kezdeni, teljesen. Nincs más megoldás.
- És rendesen el tudsz velük beszélgetni, meg minden? Mindenről?
Pótló személy… Elgondolkodom, Liának nem tudom volt-e én könnyednek szánt hangon emelem rá megviselt tekintetem.
- Azzal pótoltam, aki az egyetlen értelmes társaságot nyújtotta akkoriban, saját magammal.
Ezt ő mondta, de ebben a kontextusban rám teljesen igaz, akkor ez így jó volt, megint csak egyedüli megoldás, elvoltam vele…csak utólag látom a rossz hatásait és hogy magányos volt, iszonyat magányos… Az ember nem véletlenül szökik el otthonról és kezd el keményen drogozni
16, 17 évesen.
- Ha lesz, nemtom elképzelni, hogy gyerekem legyen.
Vallom, ő gondolom akar, legalábbis úgy beszél, csak nem most. Élvezni akarja az életet, gondolom, megannyi partnerrel, hedonistán, de szabadon. Igen, van ebben valami elképesztően vonzó, valami, ami lelkessé tesz, legalábbis buzgóbbá, ha nem is, hogy azonnal kövessem, de nézzem, figyeljem hogyan csinálja.
- A változatosság fontos, kell az életbe, nehogy elszürküljön, hmm, az lehet, hogy baj, hogy a társadalom skatulyákba gyömöszöli az embereket, falakat húz elé, félreszabályoz, vagy rád erőlteti a dolgait, de a monogámiával az van szerintem, hogy nem feltétlen baj, ha az ember egy ember mellett köt ki, ha az mindent meg tud adni neki. Változatosságot is. Persze akkor annak nagyon különlegesnek kell lennie számára és úgy gondolom ritka is, hisz akkor nem lenne ennyi tönkrement házasság. Inkább azzal van baj, hogy ha már lejárt egy kapcsolat, vagy még nem találtak rá, az emberek akkor is kényszeresen le akarják kötni magukat kapcsolatfüggésből és beleerőltetik magukat a monogámiába. Az erőltetéssel van gond szerintem, ha szabad választás lehetősége lenne, működhetne. Milyen kultúrákra gondolsz? Afrikai törzsekére például? Vagy a történelemben valamikor?
Talán a görögöknél, őt eléggé el tudnám képzelni abba a korba, de megvárom hogyan nyilatkozik erről. Válogatós, az oké, a szexpartnerek meg elfoglaltak lehetnek. Talán Erik is egy ilyen fickó? Csak az elfoglaltból következtetek…
- Na és milyen típus vonz?
Kérdezem, ha már témánál vagyunk. Lehet, hogy félreértem és nőket fog mondani, filozóf fiatal lányokat, fiúkat, vagy meleg szobrászokat…
A segítséget akkor fogadja el, ha rászolgált, ez tetszik.
- Jól van, igazad van.
Szeretek képeket nézegetni, szóval nekem mutogatathassa. Változatos, nézek a szemeibe, fél vigyorra húzom ajkaim lassan.
- Remek. Remélem te is.
Nekem is mondták már, hogy az vagyok, de összekerülünk akkor talán tényleg változásokat hozhatunk egymás életébe, izgalmas lenne… Öm, mármint ő máris hozott, haladás, hogy beszéltem az érzelmeimről, de nem sírok. Lehet csak idő kérdése, a legdurvábbról nem tud ugye. Lefotózom, bólintok, még nem tudom pontosan hogyan akarom lencsevégre kapni, de majd alakul…
- Szuper, remélem élvezni fogod.
Előre azt tenném fel: igen.
A fotózásról eszembe jutnak dolgok, beszélünk a melegekről és ő a vágyat nem nemhez köti. Mi lehet ennyire jó benne? A személyisége, az illata, a bonyolult elegy, amiről beszél?
- Igazad lehet…
Ha belegondolok, mindig a szőke nők vonzottak, Lizzy hideg acéltekintete, a virágajkai, vagy Tess érdekes orra, de ez… Sűrűn pislogok, mintha sejteném, van a tekintetemben valami árulkodó. Más téma, izéke, ölelés. Igyekszem tőle eltávolodni, bezavar a közelsége az biztos. Ennyire szeretehiányos vagyok úgy látszik és nem, ennek semmi köze a gödröcskéjéhez az állán!
- Hát tudod van a káoszelmélet a fizikában, várj…
Egy másodpercnyi gondolkodási idő
- Valahogy úgy, hogy szól a hivatalos definíció, hogy egyszerű, néhány állapotjelzővel leírható determinisztikus rendszerek is mutathatnak összetett, megjósolhatatlan viselkedést. Szóval ha még egy viszonylag statikus tudomány is kimutatta már akkor biztosan létezik és sok minden épül rá, mondjuk az emberi természet. Igen, abban igazad van, hogy relatív, legalábbis az embereknél, inkább arra gondoltam elemi jó, vagy rossz a transzcendensnél kozmikus felfogásban. Szóval azt mi már nem igazán foghatjuk fel, az univerzumot irányító erőkre gondoltam, vagy az érzésekre, de azt is mélységében vizsgálva, mert vannak összetettek is. Sok minden valóban relatív.
A robot, ha róla lenne mintázva.
- Megvennék egy páran.
Vonom rá föl a szemöldököm sokatmondóan. Eric-kel úgy tűnik mély kapcsolatban vannak, nézem egy darabig, talán nem vallja be magának?
- Elég komoly barátságnak tűnik.
Vagy többnek… Az összecsapós poénon mosolygok kicsit.
- Nagyon meg akarsz te engem csapdosni Ravernon
Használom az egyik becenevét incselkedve, ha már adott.
Ráülök a hátára, kicsit megingok, amikor mozog velem, egyensúlyozom rajta, mint egy bikán.
- Milyen izgága vagy
El kell rajta rendesen helyezkednem, nem akarom törni, mocorgom egy kicsit.
- Vigyázz, most te vagy az én kezeim között, kicsinálhatlak.
Nevetek, úgyis poén az egész, nem vagyok egy meghunyászkodó fél, visszaadom a vicceket és amúgy tényleg, ha lenne róla fogalmam mi csinálja ki, kicsit cicáznék vele. De fogalmam sincs…és az az igazság, a kedvében akarok járni.

Úgyhogy jó erős ujjmozdulatokat használok.
- Ja, bocs, félreértettem, azt hittem ez jó a gazdának
Csípek finoman a hátába masszázs közben is, de az igazság az, hogy ez még akár jóleső mozdulat is lehet. Dögönyözöm a nyakánál, masszírozom szét a csomóit erősen, rádőlve.
- Akkor most megszívtam igaz? De gondolj csak erre a szuper masszázsra, máris elfelejted hol lakom…
Duruzsolom, nem is értem mire ez a fura hangsúly. Na mindegy, folytatom. Mi lehet olyan feldolgozhatatlan? Mondjuk, hogy belém rúg, ha megtudja, gyilkos vagyok. Szórakozottan simítok el én is egy útban lévő tincset a nyakánál.
- Most inkább koncentráljunk arra, hogy jó, amit csinálok veled.
Suttogom, beleadok mindent, erősen nyomogatom, ha néhány hajszál arra vetődik még a nyakának, elfújom. Erősen szereti, ez még inkább arra sarkall, én se legyek vele gyenge, dögönyözöm érzésből, mintha magamnak csinálnám, végig a hátán, a vállain és a nyakánál. Közben az erősebb, lendületesebb mozdulatoktól mindig meg-megmoccanok, esküszöm, mintha lovon lennék. Bekapom az ajkam, remélem nem izé, hogy öhm…hozzáér, hát rajta ülök ugye.
- Jól van, erősen, ott is, hogyne, az egész hátad gondoltam. Ne félj, nem hagyom ki a fontos részeket.
A lapockája alatt, igen, erre figyelek, nem arra, hogy fickándoznom kell a derekán közben. Kicsit lejjebb csúszom, jobban a fenekére, a lapockája alatt is alaposan átmasszírozom, aztán fölugrok egy percre még a nyakához, változik az ülés megint, megemelkedem, aztán visszaereszkedem lejjebb a feneke környékére, ahogy körkörös ujjmozdulatokkal a gerince mentén végighaladok. A gerincétől aztán mind a tíz ujjammal szétvetődöm az oldala felé és így haladok lejjebb a derekáig, de közben már én is nagyon mozgok, kell a lendület, lassan elérem a derekát, ott rákapcsolok, legyen erősebb és széleskörűbb.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Csüt. Aug. 13 2015, 19:55

Jobban kifejti, miért is rejtegette valódi énjét, talán már tisztább a kép.
-Így már világosabb. Van amikor le kell tagadunk a lényünk egy részét, hogy célt érhessünk és megkapjuk amit akarunk. Én is így vagyok vele, sokszor. Ezért kellenek olyanok, akik mellett önmagad lehetsz. Hogy ne felejtsd el milyen is az.
A sebezhetőség más tészta, elvégre... miért lenne ettől sebezhetőbb? Nem bírja a kritikát?
-Én is remélem, csúnya lenne ha nem!
Vigyorgok, ó, szerintem tudok majd neki, élvezni fogom. Ő is.
-Túl sok is, de hát az irtás és tisztogatás napja még messze... én azt várom nem a messiást!
Nevetek, de komolyan, valami vírus kéne, ami bizonyos IQ alatt kicsinálja a gyenge és haszontalan egyedeket. Egy kis gyomlálás kéne.
-A fájdalomküszöböd? Érdekesen hangzik... De csak valakivel, egyedül nem érdemes. Olyannal aki figyel rád, nehogy kárt tegyél magadban!
Elcsúfítaná magát vagy megnyomorítaná, hát nem lennék boldog. Ellenben ha velem tesztelné... még gyönyört is kapna mellé és a szürke ötven kib@szott árnyalata is szivárvány színűnek fog tűnni mellettünk!
Aztán mivel kérdezi furának mondható hóbortjaim, mondok neki párat. A reakciójából ítélve ezek neki talán még kellemesek is. Ki fog derülni mi ijeszti majd. Bár én sejtem, hogy lelkem sötét mélye pánikra ad majd neki okot, de Ő bátor típus nem? Ohohoh.

-Pontosan, pontosan, és tudod: csak akarnod kell!
utalok vissza a mottójára, somolyogva, hogy szedje össze magát, béküljön ki azzal, hogy változott.
-Így van, új karakterek, helyszínek. Jó lesz az.
Bólogatok, talán így könnyebben tovább lép, új fejezetet nyit.
-Persze. Akármiről. Szoros és jó viszonyt ápolok velük. Úgy hiszem jobbat, mint az átlag.
Kivételesen jó családi hátterem van, úgy érzem. Persze nem volt minden a fenekem alá téve, de nem is akartam volna, akkor nem fejlődik a kreatív oldalam.
-Hát ha nincs más... akkor be kell érned magaddal. De reményeim szerint már akad, sőt, bővülni fog a pótló személyek száma egyel.
Miért ne? Nem akarok apja vagy bátyja lenni, de szeretők még lehetünk.
-Majd idővel, meg kell érni rá. Vannak férfiak akiknek 40 évesen is korai. Ráérsz.
Legyintek, nekem is az lenne, még bőven nőzni és fiúzni vágyom.
-Igen, ebben teljesen egyetértünk. Én is hasonlóan látom mint Te, nincs bajom a házassággal sem, a szüleim tökéletesen megvannak.
Hozom fel a kézzel fogható példát.
-Az északi népekre gondolok, a jelenben! A swinger kapcsolatok, párcsere. Jól működik a házasság, hogy véletlen se legyen féltékenykedés és válás, néha párcserés megoldás, akkor mindkét fél kap valami újat, tanul valami újat, teljesen jó elgondolás.
Magyarázom, én nem tudok teljesen zárt kapcsolatban gondolkodni, nem is akarok. Mindig ugyan azzal az emberrel hálni... gondolom a párom se érné be velem, nem is hibáztatnám.
-Az értelmes, a szexis, a tudatos énű... aki kreatív, aki elfogad. Na meg legalább egy olyan dolog legyen még, ami fontos nekem a szexen kívül, mint a művészet vagy a filozófia vagy lényének kisugárzása. Vagy a gondolkodásmódunk bizonyos dolgok kapcsán. Vagy inkább ezek együtt. Sejtheted, nincsenek sokan.
Mosolygok, igazából nincs olyan aki mindez illik, de a főbb dolgok valamelyike. Mira legalább olyan romlott mint én, Eric művészlélek, Seth pedig a szexet űzi művészien, ő külön kategória. De neki a személyisége a másik tényező még szintén, mert szeretem a stílusát.
-Ez nem kérdés, élvezni fogom!
Nevetek, velem nem kockáztat, ha modell kell, élvezem az egész folyamatot, nézek is ki olyan jól, hogy gyönyörködni lehessen a pózolásomban, főleg ha rendesen beállít hozzá, hogyan mozduljak, mit csináljak.
-Sok megfontolandó dolgot tudok neked mondani Reeven.
Főleg szexuális témában, de talán amúgy is. Csak somolygok, hogy jobban megnéz, biztosan érzi, hogy kívánom, megzavartam az érzékeit vele. Az erős feromonok, biztos az van nekem, hála az égnek!
-Várok.
Mondom miután már ölelget és a káoszelmélet kerül szóba.
-Oh, miket nem mondasz!
Vigyorgok rá, hogy élő lexikont játszik, de engem ez feldob, szeretem a lexikális tudást, sokakkal ellentétben engem lenyűgöz, nem idegesít, hogy nekem sokkal kisebb.
-Minden relatív hidd el. Mert például azt mondjuk mennyire jó valaki, mert nem dobja ki a ruháit, hanem odaadja a szegényebbeknek. De lehet ha az a szegény inkább gyűjt kicsit és nem kinyúlt, levetett pólókban járna, hanem vásárolna, akkor a gyárban dolgozó anyukát nem rúgnák ki, hogy kevés a forgalom, csökkentjük a munkaerőt. Honnan is tudhatnád? Durvább dolgokat is mondhatnék, de akkor közölnéd túl sötéten látom a világot és ez morbid.
Mosolygok, mert komolyan, néha ha valakit megölünk jobb lesz a világnak. És ez megint csak egyetlen példa...
Aztán futurizálunk a robottal.

-Páran? Ez sértő volt!
Nevetek fel, mi az hogy páran?! Sokan! Főleg ha letöltenék a tudástárat belé szex terén. Akkor valóban, szerintem annak is lenne akinek nem kell. Nagyképű voltam? Ugyan.
-Igen, az.
Barátság... utálom a szót, érezni nem vagyok teljesen kibékülve vele, de nem biztos, hogy ennek tudja be, inkább másnak fogja. Nem baj, igazából nem Eric miatt akarom megismerni. A csapkodást illetően, főleg, hogy a becenevem használja szélesen elvigyorodom, kajánul.
-Ha tudnád mennyire...
Nevetek halkan, sötétebben, tény, hogy eljátszadoznék vele.
-Nem is sejted mennyire, ha kedvet kapok!
Nevetek tovább, izgága, így is mondhatjuk, hagyom helyezkedni, tényleg kár hogy hanyatt fekszem, meztelen is is lehetnénk... olyan könnyen elkalandozom, mik vannak!
-Óóóóóhohoohohh, valóban? Mivel? Halálra simogatsz?
Röhögök fel, beleremeg szerintem Ő is. Kétlem, hogy ki akarna csinálni, vagy ha mégis, nm fizették meg eléggé a feladatra.
-Hmm, hát végül is... bár a karmolást jobban szeretem, vadítóbb érzés...
Vigyorgok, a gazda durván szereti, a csipkedés nem a világom, a karmolás annál inkább!
-Dehogy felejtem, inkább jobban megjegyzem merre keresselek, ha elgémberedtem! Nincs menekvés előlem!
Vigyorgok tovább, nem szabadul míg én nem akarom.
-Rendben, ilyen jó dolgokat csinálhatsz velem, nem fogok ellenkezni...
Zökkentem ki, ha megy, nehogy megint depressziózzon nekem, inkább élvezze, hogy leküzdi a félelmeit, a puha, sima, napbarnított bőröm simíthatja. Elvégre a testemből élek, karban tartom, hogy kívánatos és ápolt legyen. Mikor a nyakamba fúj nevetek kicsit, hogy ezt mégis miért csinálja, a hajam eszembe sem jut hirtelen. De legalább ébren tart, annyi bizonyos. Az hogy meg-megmoccan a dereka nekem természetes, ha jobban mozogna sem biztos, hogy feltűnne, annyira hozzá vagyok szokva. Bár inkább meztelenül ülnek a meztelen fenekemen, akkor jóval több mindent érzek.
Néha jólesően hümmögök, szakmai ártalom, hogy hangot kell adnom a jóleső dolgoknak azt hiszem. De nagyon élvezem ahogy csinálja. Nem hivatásos masszőr, annyira nem jó, de amatőrhöz képest viszont sokkal jobb, mint vártam.  

-Ha nem bírod megcsinálni a ládát masszőröm leszek örök időkre... enyém lesz a lelked és minden nap át kell dolgoznod az izmaim... és eljő a mennyek országa!
Nevetek fel sötétebben, mert a paradicsom gondolata is eretnek az én számból, de nem tudja, hogy közöm nincs a mennyekhez. Még.
Kicsit lejjebb húzom a derekamról az alsónadrágot, hogy ne zavarja majd. Egész szokatlan, hogy van rajtam bármi is, mikor ilyen hevesen dolgoznak rajtam, de talán eljön az idő, mikor nem fognak ilyen bosszantó dolgok akadályozni minket.

-Téged szoktak masszírozni? Vagy honnan tanultad?
Érdeklődöm, bár már bódultabb a hangom. Fekszem is, jól is esik... de azért próbálok koncentrálni.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Pént. Aug. 14 2015, 16:12

Igen, viszont ez érdekes megjegyzés, hogy ne felejtsem el.
- Talán azért írtam annyit.
Gondolkodom hangosan. Szerintem ő mert önmaga lenni, egyes emberekkel, vagy a szüleivel biztosan. Mosolygom kicsit, biztos vagyok benne, hogy tud majd újat mutatni.
- Ha lenne végítélet, vagy apokalipszis, de az is csak mese, kár, a Biblia egyetlen izgalmas része.
A többi gyerek félt tőle és én élveztem. A halál lovasai, húúú tök izgalmas és kreatív.
A fájdalomküszöb elgondolás tényleg tetszik neki, viszont igaza van, én nem mindig tudom belőni, hol a határ. Josh és Sebastian túl galamblelkűek, Lia pláne érzékeny, összeszűkített szemekkel, vizslatón nézem legújabb ismerősömet.
- Tudom, hogy kicsit elmebetegen hangzik, mint valami kínzás, de az az igazság én sokszor nem tudom belőni a határaimat, talán jobb lenne, ha tisztában lennék vele, ja ebbe és ebbe már belehalhatnék. Olyasmi ember kéne, mint te.
Valamiért megbízom benne. Lehet rosszul teszem, hisz az ilyenekben sosem döntöttem helyesen, ösztönösen vonz minden, ami veszélyes, de…olyan megnyugtatóan mondja…azt akarom, hogy vigyázzon rám. Úristen, hogyhogy ma még magammal is őszinte vagyok? Zavartan megbámulom a földet, hülye ötlet, az agyi hibámról sem szóltam még.
Nem hiszem, hogy az ő mindennapi furaságai kiborítóak lennének, de nem ismerem régóta, csalóka az érzet, becsapós. Akarat kérdése, bárcsak ez ne nőtte volna túl az akaratomat, de hé, jó vagyok.
- Elég sok mindent elértem ebben az ügyben az akaraterő segítségével.
Élek! Már rég belesétáltam volna egy halálos zuhanásba normális esetben, vagy a kábítószerek mámor karjaiba, de…még csak le sem ittam magam, pőrén öleltem magamhoz a kínt és hagytam, hogy égesse a bőröm, emésszen, falja le a húst a csontomról a tudat, mit követtem el.
- Igazából van egy régi, de ő úgysem akar látni, a többiek mind újak.
Bólogatok. És fiúk, meg unokanővér…
Húha, úgy nézek Felixre, mintha egy új fajt fedeztem volna fel. Nem azért, de a környeztemben nem találkoztam még jó szülők gyerekével.
- Tudod ez nagyon ritka, eddig én csupa rosszat hallottam. Gratulálok. Nekik hála, gondolom ezért ilyen széleskörű a gondolkodásod…
Jó lehet, ha az embernek nem magának kell rájönnie a dolgokra, de pl az én esetem se rossz, amikor az ember megtapasztalja. Más szempontból persze pocsék, kihez futottam volna, a számtalan pszichiátriai kezelés után, hogy ébressze már valaki fel a szüleimet, nincs semmi bajom? Pótló személyek…Lia, kicsit Josh, Sebastian, az új fejezet szereplői, halovány mosoly dereng fel alsó ajkamon, aztán tekintetem megállapodik rajta.
- Ez új, jobb regény lesz, lesz egy Kaleolanis fejezet
Remélem jól ejtem ki, megjegyeztem, olyan jól cseng. Azt mondja ráérek a család gondolatával, biccentek, nem nagyon tudom elképzelni. Ez még egy megfoghatatlan, messzi téma.
- Ah tényleg, na látod! Megtalálták egymást, szóval ha az ember ráakad arra a bizonyosra már nem fog akarni másik kalandot keresni. Meg se látja a többit, ha működik.
Lia mondta már, hogy ez kicsit idealisztikus és hogy idő kell hozzá, de ő most össze van zavarodva etéren. Itt van Felix példája, a családja. A párcseréről még nem hallottam, csak lesek.
- Ez úgy működik, hogy négy pár pl kicseréli a partnereket, aztán visszacserélődnek és elmondják a tapasztalataikat? Vagy állandó kapcsolatban élnek, vagy csak néha cserélnek?
Látszik nekem ez új, nem hallottam róla, azt hiszem valami ősi népcsoportot hoz majd fel.
Felix esete, nem semmi, végülis csupa jó dolgot sorol.
- Hát hm…én elsőre azt gondolnám, hogy de, vannak ilyen emberek, de nekem…nincs túl sok tapasztalatom az emberi kapcsolatokban.
Vallom be szégyellős szájelhúzással, amikor Liával is beszéltem erről, mindig mondtam, hogy az én véleményem nem megalapozott, mert nem igazán voltam tudatomnál az egyetlen, kicsapongó, őrült drogos kapcsolatomkor. Több meg nem volt.
- Szerintem is.
Ő pont olyan típus, aki szerintem szereti, ha fényképezik. Sok jó dolgot mond nekem, felvonom a szemöldököm kis mosollyal.
- Az biztos, durva vagy.
Igyekszen napirendre térni a túlzott…szexuális kisugárzása felett, ahogy mondta.
Egyetlen mondatot jegyeztem csak meg a káoszelméletből, de akkor érdekelt, csak elő kell ásni.
- Persze, ilyen értelemben relatív, csak előtte hát az Istenszerű dolgokról beszéltünk és úgy gondolom, hogy az elemi szinteken, vagy tiszta jó és tiszta gonosz. Emberi szinten nem igazán…mondjuk.
Jó, vonatkoztassunk el az én példámtól, nagyon vonatkoztassunk el!
- Valaki lop, de a gyerekének okoz örömöt vele, vagy durvább, öl
Itt kicsit kényszeresen simítok végig a homlokomon
- De megbánja, szóval eredendően nem gonosz, de…de ha visszatérünk a Transzcendenshez, szerintem különféle szintek vannak, te is mondtad nem egy energia és bizonyos befolyások, vagy elemek lehetnek tisztán jók, vagy rosszak. Például a nem emberi szeretet tisztán jó, a mindent elsöprő, világokat megszüntető gyűlölet tisztán rossz. Szólj, ha ez túl elvont már
Mondom óvatosan, el tud velem a szaladni a ló, pedig még rá sem ültem. Szóval ebben az értelemben valamennyire relatív a dolog, én is csak egy hétig akartam halott lenni és hm…ha igazán akarom, szerintem megteszem. Na mindegy, nem gondolok most erre.
Megcsóválom a fejem, hogy fennakad a „páran”-on
Erik a barátja, ezt megbeszéljük, aztán ismét jön egy pár félreérthető dolog. Megcsapdosna…
- Attól függ hol, Ravernon. A fenekem még eltörné a kezed.
Adom vissza a labdát, de meddig vagyok rá képes? Amúgy meg hát olyan kis kemény, meg csontos, hogy nah… enni kéne, hogy istenesen meg tudjon csapdosni. Vagy…senki nem gondolt fenekelésre?
Pislogok magam elé, az izgágás megjegyzése is olyan. Mintha bikásat játszana.
- Húúúha, próbálom nem elképzelni, még a végén hanyatt esem rólad.
Nem mintha az baj lenne, de ennyitől… nehogy már. Nevet, vele rezgek, kicsit megkapaszkodom a hátában. Vicces, nevettetni kéne még.
- Vagy halálra csiklandozlak, de amúgy miért ne, a gyönyörbe is bele lehet pusztulni.
Körmeim végével finoman végigszántok a hátán egy nagy, kacskaringós ívben. //ezt szokták szeretni, pl B.// Karcolgatás, nyomok nélkül. Igazából sokkal jobb, mint a csikizés, borzongató…
Aztán mondja a karmolást //pedig most azonnal írok, nem olvastam el előre XD// úgyhogy talán tetszett neki az előbbi.
- Ha az kell neked… bár ha azt is erősen szereted, kicsit piros leszel.
Mert az előbb nem csináltam erősen… Vadítóbb? Nem akarom felfogni ennek aszónak a jelentését.
- Jajj már, valahol csak el tudnék bújni, kérdés akarok-e
Hülyeállatvagyok, hülyeállatvagyok. Ravernon száz százalék, hogy biszex, hülyeállat vagyok!
Mindegy, inkább csinálom, az lefoglal, úgyis rengeteg felgyülemlett energia van bennem, mert egyrészt feldobott, másrészt nem csak úgy, ahogy vártam. Mert izé…miért kell az állgödrével foglalkozni, vagy miért nem röhögöm ki Erik miatt, vagy nem is dugnak, csak én vagyok perverz? Szóval húúh…jót tesz, hogy most valamit nyomkodhatok, jó erősen. Kis rendszert is viszek bele, de szabadságot hagyok masszírozó ujjaimnak. Elég fürgék, hisz rengeteget gitároztam, régen zenéket is írtam, nem csak szövegeket. Van bennük energia és oda tudom koncentráltatni. Lejjebb haladok, a dereka felé, ott aztán erősen gyúrni kezdem először az egyik, majd a másik oldalát.
- Meg tudom csinálni a ládát, ha adsz szerszámokat.
Tuti. Lehet vicces lesz, de hogy megcsinálom, az ziher! – Még a végén Reev hívő leszel, de a lelkemmel vigyázz, az nem valami angyali és minden nap? Akkor még az űrbe is utánam jössz?
Heccelem, közben még egyszer alaposan átgyúrom a hátát, ez amolyan utolsó erőbedobás, úgyhogy keményebb lehetett, mint az első menet.
- Miután felébredtem a kómából át kellett masszírozni az izmaim. Persze az más volt kicsit és főleg a lábamra fektettek hangsúlyt, de egyébként, talán emiatt én nem szeretem.
Biztos a rossz emlékek. Kicsit elmozdulok, hogy meg tudja igazítani az alsóját, nem tudom látszik-e majd a feneke…de azért odapillantok. A karmolást jobban szereti… öt ujjammal karmolgatni kezdem a dereka alját középen, kb ahol a feneke kezdődik, aztán ismét oldalra, a dereka felé karmolom, vakarom igazából.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Pént. Aug. 14 2015, 19:42

-Valahogy ki kellett fejezned magad. De nézd a jó oldalát, fejlesztetted magad benne folyamatosan.
Ha másra nem is volt jó, erre egészen biztosan.
-Izgalmas... fogjuk rá. A lovasok eljövetele nem rossz, bár én jobban szeretem azokat a részeket, ahol büntet a csupa szeretet isten... micsoda ellentmondás...
Fintorgok, nem tartozik a kedvenc olvasmányaim közé és semmi köze a hosszához vagy a nyelvezetéhez.
A fájdalomküszöbről beszélgetve felveti, akár én is lehetnék a segítője, aki kimondja az állj-t, ha kell. Félmosolyra húzódik a szám.

-Ha kéred, segítek megkeresni a határaid, de őrültségeket nem csinálunk. Ha engem kérsz meg, ésszel csináljuk. Úgy hogy azért izgalmas és élvezetes is legyen.
Ahh, vannak ötleteim, főleg szexuálisak, de azon túlmutatva is akadnak azért. Nekem nincsenek gátlásaim ilyen tekintetben, megkínzom, ha kéri. Még maradandó sebe sem marad, ami azért fontos tényező.
-Akkor csak járnod kell tovább ezen az úton, nem?
Már az akaraterő útján, amin állítása szerint sokat elért már.
A szüleim kapcsán látszik, hogy meglepem, pedig azért nem minden gyereknek elváltak vagy idegbetegek a felmenői...

-Anyám nem valami művelt, apám csak világlátott. De mindketten mást és mást tapasztaltak, más tudást adtak át, sokat köszönhetek nekik, ez tény. A többi a saját akaratom és érdeklődésem. Ha az emberek értelmesen választanának párt nem holmi esztelen érzéseket és érveket kergetve, több egészséges család lenne... szóval ne gratulálj ahhoz, hogy értelmesek vagyunk, ennek alapnak kéne lennie!
Nevetek csendesen, fejem csóválva, de érezni, attól, hogy Ő nincs jóban a szüleivel nem gondolnám, hogy nem lenne normális. Azaz nem teljesen, túl könnyen megbízik bárkiben (vagy csak bennem) és sok lelki gondja van. De ha ezeket levesszük, mert úgy is kinevelem belőlük, teljesen normális Ő maga is. Eddig.
A Kaleolanis fejezeten később puhán felnevetek, jól hangzik, érezni tetszik.

-Reméljük hosszú fejezet lesz , nem csak valami epizód!
Nevetek tovább, nekem terveim vannak vele, nem szeretném összecsapni őket.
-Azért az túlzás, hogy meg se látja a többit... Nem leszel vak a többire se. Meg mindig lehet jobbat találni, kérdés neked van-e igényed rá.
A szerelemben sem hiszek, ostoba érzés. Ostobává és vakká tesz. A ragaszkodásban hiszek, a logikus párválasztásban. Szerintem a kényszerházasság is jó dolog, teljesen rendben van. Kár hogy ma már nincs...
-Attól függ. Van amikor két pár cseréli a feleket és igen, megbeszélik otthon a tapasztalatokat. Én ebben a szobában, a feleségem a másikban és szeretkezünk a másik pár feleivel. Vannak Swinger klubbok is, azok kisebb közösségek, több pár van bennük és megbeszélik épp ki kivel akar szexelni. Azért jó, mert ott van egyfajta bizalom, védekezés terén például. Elvégre egy állandóhoz hasonló partnerrel is túl tudsz lépni a gumin, azzal nem az igazi elvégre. Nagyon liberális dolog, elvégre a szex is szórakozás, nem értem miért ne lehetne nyitottan kezelni. Gyerek persze csak közös, nem kell zabi, de amúgy...
Látszik rajtam, valószínű hasonló elven akarom működtetni a házasságom is, mert érezhetően elfogadom ezt a gondolkodást, sajátoménak kezelem.
-De gondolataid vannak, van amikor az a mérvadó. Vannak amúgy, de nem biztos tetszenek is, vagy kedvelem is őket. Ha nem bírom a társaságuk elviselni, hiába élvezek el háromszor és vitatkozom egy jót a metafizikáról, de attól még lehet a falnak megyek a szokásaitól vagy bármi egyébtől.
Sok dolog közrejátszik és nem, nem egyszerű a dolog. Nekem nem, finnyás vagyok.
-Ó, nem mindig, van amikor egészen gyengéd...
Vigyorgok rá szélesen, hogy azt mondja rám, durva vagyok. Máshogy értette, tudom én, de nem bírtam kihagyni.
-Emberi szinten nincs szerintem se, mert senki sem fekete vagy fehér. Csak fehérebb vagy feketébb, de utóbbi sem rossz. Kellenek az ilyen emberek is, mert a hippi világ kinek lenne jó?! Ha meg valami istenszerű, elemi, akkor meg teljesen más dimenzió, szerintem nincs értelme jóról vagy rosszról beszélni.
Nem értünk egyet, de ez nem baj. Különben hogyan feszítenénk egymásnak az érveink?
-Nem kell minden gyilkosságot bánni. Ha oka volt, oka volt. Az ember csak úgy nem öl, vagy ha mégis, az nem is ölés, csak baleset, a megfontoltságon vagy a haragon a hangsúly. Eredendően gonosz meg nincs, mivel eredendően jó sincs... hagyjuk azokat akik hisznek az unikorisokban és hasonló baromságokban. Az angyalok is katonák, nem a szeretetszolgálat...
Rázom a fejem ráncolt homlokkal. Aztán kisimul.
-Nem, nem túl elvont, nekem olyan nincs. De nem-e gyilkos a színtiszta szeretet? Ha valami túl tiszta, nem egészséges. Én továbbra sem gondolom hogy lennének ilyen szélsőségek. Vagy érzések önmagukban, azok összetett dolgok.
Nem vagyok meggyőzhetetlen, csak most egyelőre nem hajlok a Ő felfogása felé.
-Miért, olyan feszes és kemény? 10-ből 11-es? amúgy is ki mondta a kezemmel csinálnám...
Egy jó kis öv... de nem, nem bántom, még nem. Bár tény, belemarkolnék a seggébe, élvezném. Szerintem Ő is.
A hanyatt esésen nevetek, elképzelem, hogy leszédül.

-Majd akkor egyszer hagyom, hogy lásd, hogy ne kelljen a fantáziádra bízni!
Nevetek, nem tudom mit szólna hozzá. Bár a legjobb az lenne ha nem látná, hanem tapasztalná!
-Álmaim elmúlása, orgazmus után megszűnni, mi az, ha nem a nirvána? A halálra csiklandozás Darwin-díj esélyes, elég szánalmas halál lenne részemről.
Nevetek tovább, csóválom a fejem a kezemen elfeküdve, remélem nincs kedve tesztelni.
-Ühmm...
Hümmögök fel kellemesen, hogy végigszántja a hátam, ez tényleg kellemes, eltalálta.
-Na és? elmúlik. A csajoknak néha a hosszú körbe sebesre karmol, de gondolod zavar? A Te körmöd semmi azokhoz képest.
Nevetek csendesen, hogy ugyan, piros lesz? Nem látott még egy durvább menet után, mindenhol véraláfutásos vagyok a bőröm szívásától, piros és sebes a karmolásoktól. De megéri abszolút!
-Minél inkább megismersz, annál kevésbé akarsz majd... elloptam már a lelked Reeven, törődj bele csendben és élvezd!
Vigyorgok, gonosz kacajt hallatok csendesen. Ez hamar bicsaklik jóleső sóhajba, mert élvezem a keze munkáját, a masszázst. Rám fért teljesen.
-Adok, valahol megvannak, Eric szokott néha barkácsolni mint a mellékelt példa mutatja. Nekem nem világom...
Majd megkeresem, persze. Kinn lesznek a szekrényben.
-Az űrbe? Hogy kerülnél az űrbe? Ha az egekben akarod érezni magad, ahhoz nem kell sehova sem menned... A lelked meg pont attól lesz jó hogy nem angyali, mi a fenét kezdjek egy szenteskedő lélekkel?
Vigyorgok, bár azokat is lehet gyötörni, összetörni, de azok másfajta szórakozásra jók. Na meg a legtöbb könnyen elrontható, csak a kezdeti lökés kell nekik.
-Ahh... pedig lehet azt nagyon jól csinálni... majd megmutatom, elfelej... ah... ted a rosszakat.
Én sem masszírozok rosszul, több jól masszírozó embert is megkértem tanítson, pár rendes masszőrt is. Na meg jóni és a lingam masszázsok nagyon mennek!
Az alsóm kicsit lejjebb húzom, a fenekem alig van kinn, nem ez volt a cél kivételesen. De a hatás amit elérek vele... bizsergető! Halkan felhördülök, félig morgok, jóleső érzés amit csinál, ahogy karmol, ha finomkodva is teszi. Felizgat ez a kölyök, nézzenek oda! Meg is kell emelni a derekam, mert a merevedés így kényelmetlen, teret kell adnom magamnak, hogy elférjek. Össze is gyűrődik a paplan a kezem alatt, ahh.... igazán leránthatná rólam meg magáról is a nadrágot és megke&félhetne istenesen...

-Erősebben is mehet... úgy az igazi.. ha mered...
Vigyorodom el, mert ha nagyon beindít számoljon a következményekkel. Persze ha inkább visszavonulót fúj se fogom hibáztatni, még a mezsgye határon mozog, még visszaléphet. Nem tudja kivel cicázik, nagyon nem.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Szomb. Aug. 15 2015, 13:46

- Ez igaz
Bólogatok, végülis igen, sokat fejlődtem az írásban ennek köszönhetően. A bibliát tekintve neki az ellentmondás tetszik.
- Az engem inkább bosszant, mekkora hülyeség.
Viszont a lovasos rész valamennyire borzongató, hát nem vagyok egy Chris, nem az a kedvenc olvasmányom az biztos. A fintorából arra következtetek, neki se, fura is lenne. Az őrült ötletem engem is megdöbbent, ez az egész, miért vagyok vele ennyire nyílt, akarom bevonni egy csomó dologba, de olyan…
- Pont ezért lennél jó
Velem elszaladna a ló, túl messzire mennék, főleg most, hogy a halál még kevésbé izgat, mint eddig, kicsit összeráncolom az orrom.
- Hogy lenne élvezetes?
Nem nagyon értem, de ha rá bízom, talán kiderül. Az akaraterő útja, hát igen. Hangom piszmogóbbá válik, de igyekszem nem elgyengülni.
- Az idő majd tompítja, ha meg nem is oldja.
Tudnék magamnak rosszabbat csinálni, vagy fokozni, még inkább megélni és vezekelni, de nem tudtam magam rávenni, hogy megkeressem a halottak sírját, vagy családját. Hideg borzongás ver ki, ha erre gondolok, el kéne kanyarodni a témától, amíg elég erősnek hiszem magam hozzá.
A családja értelmes, ahogy mondja, biccentek.
- A szenvedély sokakat elragad, de az a baj, lustaságból és megszokásból együtt maradnak akkor is, ha nincs értelme. Az jó lenne, mert több egészséges ember lenne, jobban működne a világ. Én azt hittem amúgy, tudós szüleid vannak. Testvéred nincs?
Naivitás első fejezet: Biztos kellemes kis munkáscsalád, akiket a szeretet köt össze.
A Kaleolanis fejezetnél meglepetten tapasztalom, hosszú fejezetet akar. Ez az egész valahogy annyira ígéretes, hogy az előző „sok nehéz” téma ellenére elsomolyodom.
- Én is remélem, egy egész szakasz.
Aranyosan nevet.
- Átvitt értelemben van, a szépet megnézi az ember, csak nem biztos, hogy úgy érdekli. Mindig lehet jobbat? Ezt nem hiszem, akkor az ember folyton jobbra cserélhetné a partnereit, de ha ő is és a partner is változik, akkor cserélni se kell, nem lenne értelme. Ha jó irányba. Merthogy az emberek nem autók, hogy elhasználódnak. Ideális esetben persze. Ráadásul, ha valaki valakinek jó, vagy netalán fantasztikus, nem biztos, hogy talál olyat, aki eléri a szintet, inkább együtt kell fejlődni.
Lehet, hogy rosszul értettem és máshogy akarta kifejezni, de legfeljebb találunk valamit, amiről vitázhatunk, az sem rossz, sőt, vele üdítő.
Huh, meredek, amit mond, hogy nem kötik meg egymást a kapcsolatban, de azért látszik rajtam, ez nekem idegen.
- De nem féltékenyek? Bár mondjuk, ha csak tisztán szex… Elég liberális az biztos.
Úgy tűnik neki tetszik…
- Mondjuk az jó benne, hogy legalább mindkét fél ki tudja élni magát máson, kölcsönös megcsalás, vagy ilyesmi, de ciki lehet, ha kiderül szexuálisan nincs összhangban egy pár és mással jobb… Persze jobb előbb, mint később. Hát nemtom, fura.
Ő nagyon könnyeden kezeli a szexet, annak ellenére, hogy én is úgy kezeltem életem egy másik fejezetében ennyire nemtom el tudnám-e magam engedni. Bár egyelőre sehol semmi tartós kapcsolat, szóval kár ezen feleslegesen agyalni.
Arról beszélünk neki mi tetszik, szerintem sok ilyen ember van, de aztán kifejti és igen…ebben igazat kell adnom.
- Ez igaz, ebben a vonatkozásban nehéz megtalálni azt, akiben mind megvan, tetszik, el tudsz tőle menni háromszor, miközben rájöttök, hogy a metafizika valójában nem létezik, majd megveszel mondjuk az ajkaiért, beindulsz, ha csak meglátod, egy hullámhosszon vagytok, nincs olyan idegesítő szokása, amit ne tudnál neki elviselni és van a stílusában valami egyedi, ami lehet csak neked tetszik, de neked nagyon.
Foglalom össze és így már értem, bár ez azt jelenti senkinek sem könnyű….
- Azt hiszem ez nagyon nehéz azoknak, akik többre vágynak az illúzióknál. Megszívtuk.
Eresztek meg felé valami mosolyfélét. Hah, kiforgat, másra értettem, hogy durva. Ezt ő is tudja.
- Elhiszem, ha csak szadista lennél nem választhatnál olyan széles körből.
Ugratom, bár…mi van, ha kicsit szadista?
- A hippi világ tök jó lenne, ne viccelj! Mindenki be lenne szívva
Nevetek, én bírom a hippiket.
- Igaz, hogy lassan kihalna az emberiség, meztelenül rohangászó káosz lenne és anarchia, de pár nap alatt feljutnánk a lelki csúcsra. Kérészség lenne, de lehet jobban megérné, mint olyan életet élni, amiben hosszú, robotolós unalmas napok váltanak végtelen, álmatlan éjszakákat, akad egy-egy pillanat fél évente, ami kizökkent, kikapcsol, vagy azt mondod rá megérte átélni…
Azt mondta nem zavarja, ha elvont vagyok.
- Más dimenzió, de szerintem akkor is van kétpólusúság.
A gyilkosságnál elfogy a vita lelkesedésem, egy percre megdermedek, kicsit behunyom a szemem, próbálom nem meghallani….
- Unikornisok, na igen… Hát szerintem, ha vannak angyalok, akkor nekik nincsenek érzéseik, sem lelkük úgy, mint az embereknek, de ha elemeire bontanánk őket, tudod atomjaikra, a magjuk jó lenne, szerintem színtiszta. Csak arra jó sok törvény és semlegesség épül, de alapjáraton szerintem jók. Hát ebben a világban szerintem nincs színtiszta szeretet…mindig ott az önzés, az ÉN, az ego, semmi sem lehet színtiszta, de valami másik dimenzióban, ahol már eltűnik az én, kb feloldódik, ott az miért ne lehetne jó? Teremtő, tápláló, létrehozó? Mint a fény.  Igen, az emberi érzések azok… Azt aláírom, Bár ha vesszük az örömöt, vagy várj, az orgazmus. Az tisztán jó
Nézek rá kihívóan, hogy na ezt mivel cáfolja?
Zavarba hoz, érzem, hogy megint elönt a pír, dehogy 10-ből 11-es…
- Öhm… hát nincs rajta sok felesleg. Ja, bocs, fakanalakat akarsz rajta eltörni, hogy lásd milyen kemény.
Próbálok nem tudomást venni a pofám színéről… Kezdem azt hinni tényleg karja, hogy lássam. Vagy nem lehet ez is csak játék?
- Pedig arra büszke vagyok, az jól működik
Mondom a fantáziára, vagy csak arra gondol ügyesen futkározik? Nem hiszem…
Sehogysem tudom bebizonyítani milyen veszélyes, hogy alattam fekszik, a nirvánás dolgon rekedten felnevetek.
- Az tényleg szép halál, úgy én is szívesen elmennék. Mindkét értelemben.
Félreérthető, félreérthető!!!! Nem, ez részemről elég egyértelmű… Nyelek egy nagyobbat, a csiklandozás már nem tetszik neki.
- Tesztelhetjük a te határaid is
Ajánlom gonoszkás hangtónusban. Nem ér, hogy mindig én jövök zavarba //esélye sincs//
Ravernon nem egy gyenge kis senki, a csajok is karmolják. Csajokat mond! Nem hosszú körmű gitáros pasikat!
- Jó, akkor én sem foglak kímélni.
Az,hogy egyszer végigszántottam, tetszett neki, ha befejeztem a masszázst kaphat extra szolgáltatást. Van valami ebben a démoni, fenyegető szövegben. Kezdem azt hinni Ravernon tényleg veszélyes… Libabőrös leszek, ahogy hozzáérek.
- Én is ettől félek, rossz ládának mentem neki, benne maradt a lelkem, de azt mondod élvezni fogom? Akkor megéri.
Mit ér már az én lelkem? Kéne neki a vérfrissítés.
Támaszkodom jól neki és döngölöm, ahogy csak bírom, ösztönöz, hogy sóhajt, hajt előre, olyan mint benzin nekem, motornak.
- Még sosem barkácsoltam, de a ti postaládátok szerencsés kiválasztott.
Nevetek fel, majd valami absztrakt kreálmány lesz. Már van egy tervem, remélem a humort Erik is értékeli. Bár az ő véleménye nem izgat.
- Tudod, az űrprogram, amit mondtál. Jó lenne kijutni, hogy nem kell sehova menni?
Áh, mármint, hogy ő a mennyekbe juttatna??? Kicsit elcsúszik rajta a kezem, igazgatom magam a derekán. Azt hiszem kellek Ravernonnak…
Úristen, úristen, miért nem lány? Lehetséges, hogy tényleg…mindegy legyen?
- Te tényleg elég sok mindenre képes vagy… Ismerek egyet…
Jut eszembe Chris, kicsit elbódulok rajta. Mondom, hogy nem annyira szeretem a masszázst, eleget gyötörtek hetekig a felépülésem alatt, mozgok kicsit rajta megint…nem létezik, de érdekesnek találom, ahogy nyögve beszél. Az érdekes egy külön alfajának…izgalmasnak. Jajjj ne.
- Ha valaki nem gyógymasszőr, talán. Engem úgy gyúrtak, mint egy tésztát. Ha veled vagyok nem tűnnek olyan rossznak, fura is, sőt az is fura, hogy most ezt mondom.
Beszélek itt össze-vissza, deh egyszerűen tényleg eltereli a figyelmem, tényleg új fejezet…
Kicsit mocorgászik, nem vágom mi van, de tényleg tetszhet neki a karmolászás, ráadásul ilyet kérdezni tőlem? Mi az, amit nem merek? Merném…átadni magam…Neki?
Basszus…
- Kevés dolog van, amit nem merek.
Igazából nincs, nem jut eszembe semmit konkrét. Ha ezt akarja, hát belemélyesztem körmeim, igaz nem nagyok, de ha elég erősen belevájom érezni fogja. És akkor hatalmas, mély szimbólumokat karcolok a hátára, ujjaim nyomán felizzik a bőre, látható lesz a pirosság, szerintem fájhat azért, bár nem hiszem, hogy annyira. Visszatérek a derekához, ott is csikarom végig a farokcsontjánál, aztán két oldalt, ismét felfelé vonom az ujjaim, a nagy lendülettől előre dőlök, rá egy kicsit, kell az erőkifejtéshez, a körmeimmel kapaszkodom belé, aztán jó erősen végighúzom a hátán mind a tíz ujjam, aztán már keresni kell azokat a felületeket, amik nem pirosodtak be és ez egy olyan vászon, nem? Amit rendesen meg kell festeni. Sokat mocorgom, mert folyton kibillent az egyensúlyomból a lendület, amivel nekiesem, sőt akkora összevissza, de nagy karmozdulatokat csinálok, hogy fáradni kezdek, zihálós levegőket fújok a hátára, hűti a karmolásnyomokat, én átszellemülök, valahogy jó kiadni, nesze…fájjon, pedig nem haragszom én Ravernonra, egész másra, huh ez már elég piros, összecsikarom erősen mindenhol, de még…tudnám még erősebben, most úgy csinálok, mint egy tigris, elveszem a kezem, aztán hirtelen erősen sújtok le, mintha macskamód karmolnám, a lábam túlzottan hátravetem, már-már közel ahhoz, hogy belegabalyodjanak az övébe, most kéne leálni, a következő karmolás lecsapásnál veszítek az egyensúlyomból, könyékre huppanok és a fejem egész közel kerül a hátához. Érezheti az előreomló hajam hűvösségét és sűrű levegővételeket közvetlen közelről a hátára csapódni. Anyám, ez jó piros…meg fog ölni....

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Szomb. Aug. 15 2015, 18:28

-Hát ez az! Az egész mekkora hülyeség!
Mondom a Bibliára, elavult, klisés, tele felesleges családfákkal és hasonlókkal.
-Állok rendelkezésedre.
Ha velem akarja megtapasztalni a határait, csak jó! Jó lesz, az is biztos, én nagyon fogom élvezni, micsoda játékszer, külön pikantéria, hogy engedélyem is van rá.
-Majd meglátod!
Vigyorodom el, ha elmúlik vagy csitul a fájdalom élvezetes lesz. Ahh.
-Megoldani csak Te tudod, az idő nem arra van.
Egyesek azt hiszik ha elég idő eltelik a gondok megoldódnak, akkora ostobaság ez, hogy leírni nem tudom.
-Tudós szüleim?
Ezen felröhögök, ennél messzebb nem is lehetnél messzebb az igazságtól barátom!
-Nem, nem tudósok, csöppet sem. Nincs testvérem, egy gyereket akartak mindketten. De jobb így, nem vagyok osztozkodós fajta, így minden figyelem az enyém volt.
Bár lehet nem lett volna rossz ha van, de nekem jó így is.
A rólam szóló fejeznél is nevetek, de azon se csodálkoznék, ha ezentúl a könyv fele velem lenne tele. Szeretem magamhoz láncolni az embereket, elhitetni, hogy nélkülem üres lenne az életük.

-Az együtt fejlődés az optimális eset, de a mai fogyasztói társadalmi felfogás úgy van vele, ha valami elromlott, le kell cserélni. A kapcsolatoknál is. De azért nem cserélnek sokan, mert nem is nézik meg van-e jobb. Ha mindketten változnak, de nem kölcsönösen, akkor nem célszerű együtt maradni, találnának jobbat. De nem is keresnek, lusták. Amúgy tévedsz, sokan elhasználódnak, kiégnek, megrokkannak agyilag vagy lelkileg, leélik fénykoruk és már csak tengődnek.
Vitatkozom, lételemem, de ez továbbra is kulturált vita, nem barbáe ordibálás, mint a legtöbb embernél, akik azt hiszik ha kiabálnak értelmesebb lesz a mondandójuk.
-Féltékenység? Mire? Olyan sekélyes egy érzés, értelmetlen is. Ha én is mással vagyok, Ő is, akkor mire legyek féltékeny? Teljesen kölcsönös a dolog. Egymást is jobban megismerjük így, nem csak a másik párt. Szex, persze.
Bár nekem a szerelem, a mély érzelmek nem a sajátjaim, nehéz is elképzelnem. Csak önző vagyok, nem ragaszkodó.
-De ez is a fejlődés része. Rájön, mással jobb. Akkor el tudja mondani, nem tartja magába, megtanítja a férjét, párját, hogy neki mi esett jobban, hogyan, és ez kölcsönös. A szexben is rengeteget lehet fejlődni, mert minden ember más, mindenki máshogy éri el az abszolút csúcsot. Ha csak egymással szexeltek, úgy is rá lehet jönni, de ha nincs mögötte elég tapasztalat, nem fog kellően működni így sem.
Magyarázom, szerintem ez nagyon jó dolog. De hát ha valaki egy qvát akar pasijának legyen azzal tisztában, hogy lesznek igényei.
-Pontosan, jó összefoglalás, most már érted miért vagyok nőtlen.
Vigyorgok, a szingli szót nem szeretem valahogy, mert partnereim vannak.
-Na igen, mi akik a valóságban akarunk élni, nem egy általunk kitalált álomországban, semmi sem egyszerű.
A sötét, fájdalmas igazság, de pont ezért kell értelmet, kéjt és szenvedélyt vinni bele. A szadistán felnevetek.
-Nem, akkor valóban nem, de át kell néha érezni mit élnek át mások a kezeim között nem? Így lesz meg a teljesség!
Nevetek, mazochizus, na annak nem vallanám magam, csak szadistának.
-Ha állandóan beszívsz akkor kiüresedsz, az sem jó! Meg azok a ruhák, Te ne viccelj!
Vidámkodom vele, katasztrófa lenne a hippi világ, maradjunk annyiban.
-Ez nem igaz. Az élet olyan ahogy leéled. Ha robotolósan éled, félévente megengedve magadnak dolgokat arról nem a rendszer tehet, hanem csakis Te.
Itt nem értünk egyet, én ebben a robotolós világban is találok időt szórakozni, tapasztalni.
-De miből veszed, hogy az a két pólus a jó és a rossz?
Ha már erről beszél, fejtse ki. Meg kell ismernem az álláspontját, hogy jobban értsem a gondolatvilágát.
-De jó az ha megszűnik az ego? Nem leszünk mind egyformák, egy tucat, nem lenne különbözőség, minden jó lenne, de nem-e lenne minden egysíkú? Unalmas? Szerintem az EGO miatt élhető ez a világ.
Aztán a tiszta örömöt keresi, az orgazmus elgondolkoztat.
-Az orgazmus tisztán jó-e... elképzelhető, teremtő és stresszoldó, létrehozó is, ahogy mondtad. Bár talán nem is maga az orgazmus a jó, hanem az azt követő lelki állapot, a kielégült, fáradt, ernyedt lelki érzés. Ha legközelebb elélvezek majd próbálom megfigyelni magam alaposan.
Vigyorodom el, jó feladat, nem lesz egyszerű, de kihívás, az mindig jó.
-Rendszeresen reggelizel, lovagolsz és olyan lesz! A fakanalaim meg kellenek, de a vonalzó jöhet!
Nevetek, nincs is itthon vonalzó, kezdjük ott.
-Akkor hajrá, engedd el, de ha leszédülsz túlórázol, úgy csináld!
Vigyorgok, itt marad reggelig, hohoho.
-Azt sejtem, de maradjunk annyiban elég a kéj, a halál ráér. Előbb sok-sok apró nirvána kell, mert ahogy mondtad az orgazmus tisztán jó...
Vigyorgok, üüüm, egyre inkább kedvemre van a másik.
-Én Önnek azt nem ajánlom, mert lehet nem azt fogom csinálni, amire számítasz...
Válaszolok neki hasonlóan gonosz hangsúllyal. Mindent szabad nálam, csak vállalja a következményeket.
-Nem kell, nem vagyok törékeny.
Ne sajnáljon, de ha felizgat lehet meg fog lepődni, meghódítom, mert meg akarom.
-Nem-nem, a láda nem tárol lelkeket, a lelked egész máshol tárolom, biztos helyen! De élvezni fogod, igen... velem minden élvezetes, ha úgy akarom!
Na igen, ezen a hangsúly, ha most nem is éreztettem. De egyelőre nem arra játszom, hogy lelki nyomorékot kreáljak belőle, nem kell félnie.
-Legalább művészi lesz, még a végén örömmel mmmmm... megyek ki a levelekért!
Nevetek elhalóan, élvezem nagyon, hogy beleadja a teste erejét a mozdulatokba, nem fél, hogy összetörök.
-Ahhoz nem kell az űrbe menned okostojás. A műholdakat lentről is tudod irányítani. Ha kimész mit csinálok addig?
Horkanok fel, nem engedem ki az űrbe, ilyet nem játszunk.
-Nem, hát sokféleképpen elérhető az emelt lelki állapot. Nem kell ahhoz az űr.
Kivételesen nem (csak) a szexre gondoltam. Ha megkönnyebbül lelkileg egy tehertől, ha alkot valamit, akármi, eszik egy jót... bármi.
-Egy angyali lelket vagy mit? Én is ismertem.
Amíg el nem rontottam, oh... jó is volt. Még kamaszként, hmm...
-Mert ott nem az élvezet volt a lényeg, hanem hogy megdolgoztassa az izmaid, amik kezdtek elsorvadni. De én nem úgy masszíroználak, hmm... inkább lazítóan.
Mint ő engem, mennyire jó már... áldom az eszem, hogy bevillant a dolog, rám fért már az ilyen jellegű kényeztetés is. De nem megkarmol? Azaz nem durván, ütemesen csinálja, mint eddig mindent, de attól még izgató. Mintha játszana velem, élvezem. Ha megfordulnék, Ő is látná, mennyire nagyon élvezem... ohohoh.
-Mmmm... az izgalmas!
Zengem neki elégedetten. De meg is kapom a jutalmam, felhördülök, nem túl durva, de pont elég fájdalmas. Kellemes elegye a kéjnek és a fájdalomnak, nagyon izgató! Kivehető, hogy alkot rám valamit, de nem látom át az érzelmek tengerén hánykolódva, mi is alakul rajtam. Van, hogy hirtelen hasítja a bőröm, van, hogy ütemesebben, zihálok alatta, hallom az Ő lélegzetvételeit is, teljesen beindít vele! Főleg mikor rám hajol, érzem a sóhajai páráját lecsapódni a megviselt hátamon. Szűk az alsó, feszít, kikészít ez a kis suhanc. Mivel most úgy érzem nem figyel, kapkodja a levegőt, eldöntöm magam oldalra, hogy mellém csússzon és essen hirtelen az ágyra, úgy fordulok meg és fekszem tornyosulva fölé, közel az arcához, egyik combom a lábai közé fészkelem, most az én hajam omlik az Ő bőrére. Lélegzetem simogatja az arcát, az ajkait, egymás sóhaját lélegezzük.
-Húzogatjuk az oroszlán bajszát? Hmmm? Nem félsz, hogy levadász a cicus? Finom falat vagy ám...
Ha eddig kétségei voltak afelől, hogy a férfiakat is szeretem-e, most gyorsan tisztáztuk, süt rólam mennyire vágyom rá, hogy megkapjam Őt. Azzal már tisztában vagyok, hogy nem idegen neki, hogy férfival legyen, kérdés én felkeltettem-e az érdeklődését. Elnyílt ajkakkal méregetem, nézek sötét szín szemeimmel az övébe, fogva tartva a tekintetét, játszani akarok még! Meglátjuk valóban bátor-e, nem csak merész!

//Bocs, felingerelted xD//

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Szomb. Aug. 15 2015, 22:08

Bőszen bólogatok, hogy mekkora hülyeség a biblia és áll a rendelkezésemre, hű. Normális esetben félnem kéne, érzem én hol a hiba…
- Oké, szeretem a meglepetéseket.
Ez igaz, eszembe jut a vonatutam, amikor nem akartam megtudni hová tartunk.
- Ezt nem lehet, de hagyjuk most
Mondom kurtán, már átrágtam, hosszú, álmatlan éjszakákat izzadtam felette, csak feldolgozni lehet, de nem egyszerű, viszont ha most nekikezdek...kiakadás lesz a vége. Már haladtam, nevettem is, durva, érthetetlen, szinte sokkoló.
Szórakoztatja a tudós feltevés, biztos ilyen kedves munkáscsalád.
- Azta, micsoda tudatos tervezés. Azt mondják jó dolog megosztani a dolgokat, most is problémád van ezzel?
Csak kérdezem, érdekel. Hozzám is sokszor vágták már flegmán: egyke. És mivel nem voltak egészséges kapcsolataim nem tudom most mennyire lennék képes osztozkodni, sok anyagi természetű dolog már nem is vonz.
- Igen, de pont az a rossz, amit a társadalom gondol, eladni akar és nem a minőségre, hanem a tömeggyártásra törekszik, minél olcsóbban, minél többet, ócska szövegekkel, amit az ostoba emberek besz*pnak. Ha elégedettek, megtalálták egymást miért kéne szétnézni? Nem dobod ki a kedvenc könyvedet egy díszkiadásért, hisz a tartalom a fontos és kötődsz hozzá. Nem mintha értenék a kapcsolatokhoz, de azok pont, hogy összetettebbek… Igen, a lustaság megint más dolog, én úgy lennék vele, hogy ha már megállunk egy ponton, nem tud a másik semmi újat adni, megszokás tartana csak össze, keresném az újat, hogyne. A kiégés megint más, jó, abban az esetben keressen mást, ha azzal elégedettebb, boldogabbá teszi, de ha együtt fejlődnek, küzdenek meg minden, jól működik, nem kell új.
Rápillantok kiegyezhetünk-e ebben. Aztán ki tudja, szívesen elvitázgatok én vele.
- Hát gondolom, nemtom, sosem voltam még féltékeny…
Gondolom ő sem, nem úgy nyilatkozik, de egy ilyen helyzetben, valami izmosabb, jobb hapsi ellenfeleként ki tudja…
- Hm, jah, de ha elszereti valaki…nemtom, érdekes. Bár én nem feltétlen így akarnám megismerni a másikat, gondolom ízlések és pofonok.
Szerintem van azért ennek jobb módja is, de érdekes az információ és új. Hú milyen buja lehet a másik… Nem, nem nézek a mosolyára!
- Igeeen, van benne logika, ahogy így vázolod, de szerintem amúgy ez sokakat inkább csak kizökkenthet, mármint elég sokrétűnek kell ahhoz lenni, hogy ilyen könnyeden vedd, pusztán tapasztalatszerzésnek. Nekem úgy tűnik érdekes elgondolás, de egy fiatal, buta emberiségnek…nem tudom mennyire működőképes.
Ő jobban ismeri, az biztos, hogy ehhez a párcserés történethez nem semmi gondolkodás kell, főleg, ha valaki extra dolgokat tud és akkor a gyengébbik felet mindig az álomaktussal hasonlítja össze, hát…
Összefoglalom milyen partnert szeretne, aztán bólogatok, értem…
- Nehéz, meg mostanában nemtom…valahogy sok a hülye csaj.
Lehet csak a saját korosztályom, ő már idősebb, kérdőn nézek rá, hátha megerősít. Most már én sem akarok álomországban élni, kicsit mosolygom rá a résznél… A szadistán csak nevet, de nem tudom mennyire gondolja komolyan, hogy az. Kicsit sántít azért.
- Igen, nem mindennapi szadista vagy, a teljesség fontos.
Ha az is, ez jó érv, hogy ő is átéli. Viszont túl komoly nem lehet, ahhoz túl jó fej és az emberek alacsony fájdalomküszöbbel…
- Hát, ebben van valami.
Emlékszem vissza, kiüresedtem, mint egy bödön az állandó tépéstől.
- Viszont mi bajod a ruhákkal? Az átkötött fej és a hosszú haj tök jó. Ne is tagadd, neked se rövid
Nézek rá provokatívan, úúúgy megfognám, úúú de elmentek otthonról!
- Azért a rendszer eléggé korlátozó. Például munkát találni nehéz, de pénz kell, hogy szórakozz. Meg lehet oldani, persze, én pl éltem hippi jellegű életet
Vonok vállat, akkor jó is volt nekem, többet szórakoztam, mint most, utána.
- De igazság szerint az sem volt jó, hogy nem lehetett leállni a szórakozással. Ha csak pörög az ember egy idő után nem értékeli a pörgést. Jó, alapvetően az ember maga dönt a saját életéről, de azért a világ úgy van berendezve, hogy keresnie kell a kiskapukat.
Mondom sunyi, összehúzott szemekkel, mint valami rossz házaló, aki az anyja zsírjából készült szappant akarja eladni. Szórakoztat a vita, csak találtunk olyan dolgokat, amikben nem teljesen értünk egyet és jobban bele-belekötünk a dolgokba.
- Hát onnan, hogy van a negatív és a pozitív pólus a fizikában.
Kicsit felnevetek, aztán igyekszem komolyabban állni hozzá.
- Ember vagyok, szóval valamennyire determinált a gondolkodásom, de lehet, hogy amit én jónak, vagy rossznak gondolok az nem is felel meg a valóságnak.
Ingatom a fejem kicsit szkeptikusan, hiszen honnan tudhatnám?
- Hát a buddhisták szerint nem…feloldódunk, egy nagy egész részei leszünk és eszünkbe sem jut különbözőnek lenni, együtt lélegzünk a levegővel, vagy… megtanulunk festeni a szél összes színével. Megszűnni jó lehet, de persze nem ebben a világban, de nem is lehet összehasonlítani, mert egy másik tudatállapot.
Magyarázom, hogy én hogyan gondolom, aztán az orgazmuson kis, birizgáló mosolyszerűre húzom szám sarkát.
- Nem akkor, ha már majdnem eléred? Bár akkor tele van akarattal, csak még egy kicsit… Oké, majd figyeld meg és eltom képzelni megállsz közben, közlöd a partnerrel: várj, most elemzem, ne sikíts.
Biztos vágna egy fejet, Ravernon és a partner is… Azt kéne lefotózni. Miért is vagyok egyre perverzebb?
A fenekem lesz a téma, rendszeres reggeli és lovaglás…veszek egy „hah”-os levegőt.
- Rendben, hogyhogy a vonalzó nem kell a rajzoláshoz?
Piszkálom kicsit. Gondolom szerkesztget azzal, vagy nem, az a geometria óra volt? Megint nevet…jól csinálja.
A postaládánál majd elengedem a fantáziám.
- Még a végén hozzáláncolsz, nem nem, annyira naturalista nem lesz.
Nem is tudom hogy jön ez, durva lenne, ha kikötne. Szerintem a szadizmusáról ugrott be és nem vagyok normális. Más embernél alig nyilvánul meg, Ravernon…tényleg kihoz belőlem minden jót. És a veszély…ez az egész szinte szédít, talán ha engednék az adrenalinpörgésnek, itt maradhatnék reggelig.
- Na ugye??? Tisztán jó az orgazmus.
Ha lesz még valaha nekem olyanom… A szexet akarni kell, azt mondta, nem?
Igen, az egész kezd elmenni abba az irányba, hogy nekünk együtt is csinálnunk kéne, de miért is nem lány Ravernon? Mert fiú. Kifújok valamivel melegebb levegőket.
- Húha…ezek a fenyegetéseid elég komolynak tudnak hangzani.
Azt mondja, hogy nem törékeny, úgyhogy én sem kímélem, nem is akarja nekem pedig rengeteg kiadni való feszkóm van, alapból is, mostanában pláne…
- Sajna erre nem nagyon cáfosz rá.
Jó vele lenni, felesleges lenne kertelnem, vagy húznom az agyát. Mármint így is élvezetes társaság.
- Hát igen, eszedbe jut majd, hogy egyszer nekihajtott valami őrült hippi
Ha már annyit szidta őket, most előhozom, hallom közben élvezi a köpülést. Azt mondja ezzel bánná, ha kimennék az űrbe?
- Én nem a Földről gondoltam, úgy túl egyszerű lenne. Csak nem hiányoznék?
Húzom kicsit, ennél a résznél erősen megnyomom, érezze itt vagyok.
- Őszintén szólva a mai nap van emelkedettebb lelkiállapotom, de egy ideje már nem volt.
A legemeltebb Liával és a túszdráma bizonyos aspektusai talán, de közben Liáért aggódtam, úgyhogy az nem volt emelkedett. Túl őszinte vagyok, mi? Deh…olyan aranyos, hogy nem engedne az űrbe, hihetetlen! Nem gondolhatok rá úgy, hogy aranyos!
- Igen, az egyik haverom nagyon vallásos és betartja az ilyesmit. Na neki nem meséltem az apácás történetet
Szerintem el se fogadta volna a laptopot. Hüm…jó, hogy töröltem a pornót. Szóval lazítóan masszírozna.
- Lehet, hogy a tiéd nem bánnám
Harapom be az ajkam, úgyse látja mellesleg, ülök rajtam legalábbis egyelőre. Amíg túlságosan bele nem lendülök és valamiért a fájdalmasabb nyögéseinél sem veszítek a lelkesedésből, ha csikarást akart… Elragadtatom magam, én fáradok el, azt hiszem elég vörös már, csak perc, kicsit megseprem a hajammal a hátát, megfordul a fejemben milyen lenne arccal hozzáérni, de csak a lélegzetem csapódik le rajta, amikor, aaajh hirtelen kisiklik alólam mindene, amin eddig ültem és a lábam közé érinti a combját. Elkerekedik szemem, a nyögés is bennem reked, ahh ez…
Igen,úgy néz rám és miért kell nekem megborzongni? Meredni rá, mint egy sültbolond, elnyílt ajkakkal, kipirult arccal. Kicsit megrezdülök-mozdulok és szinte szisszenek, ahogy ott…hozzáérek a lábához. Pontosan azzal játszom, mindig is szerettem az ilyesmit, deh…ah.
- Igen, egy barom vagyok…naná, hogy odaugrom elé, sőt ki is nyitom a száját, megnézni belefér-e a fejem…
Lehelem, nem vagyok meleg, nem vagyok meleg? Nem úgy néz rám, mint aki ezt tudná.
Nagyon néz, valahogy nem tudom elvonni a pillantásom róla, kifújok egy kis levegőt, az ajkára pillantok futólag, az állára, aztán ismét a szemébe, nem igazán pislogok.
Most mi lesz? Érzem a tincseit magamon, ismét borzongás lesz úrrá rajtam, pislognom kéne, mert még a végén…
- Egyébként nem vagyok meleg.
Közlöm, mint egy rossz viccet, mert a tekintetemnek nem igazán tudom azt mondani: ne nyálazz az istenért!


// hát o.o kérek 18+-t//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Szomb. Aug. 15 2015, 23:47

//16+//

Vigyorgok, szóval szereted a meglepetéseket Reeven úrfi? Akkor megleplek majd! Bizonyos témákat kerül, de nem baj, majd idővel kiszedem belőle. Lehet most még sok lenne, túl intim, de ez nem baj. A tudós családon csak nevetek aztán.
-Hmmm... attól függ. Nem okoz nehézséget adni, ha erre gondolsz. Csak attól függ kinek. Nem vagyok segélyszolgálat, vagy ilyesmi.
Vigyorgok tovább, a csöveseknek, nyomorultaknak sosem adok, vagy csak indokolt esetben, ha azt látom, az illető fejlődő képes. Az más. De a többség szimplán nyomorék vagy ingyenélő, azokat meg irtanám.
Szenvedélyesebben beszél a kapcsolatokról, somolygok csak.

-Egy könyv és egy ember egész más kategória. Én nehezen kötődöm igazán, de ha megesik, úgy ápolom a kapcsolatot, hogy semmit sem sajnálok rá. De ha azt érzem nem ad semmit a kapcsolat már, vagy keveset, kiszállok. Én mindig mindent megteszek, de ha a másik fél nem fejlődik velem, igenis kell a csere. A kötődés nem olyan, hogy egyszer megtörténik és életed végéig kitart. Ez nem a boldogok míg meg nem halnak... tenni kell érte. Sokan ezt elfelejtik. Akkor már jobban járnának ha keresnének mást, minthogy összeszokottságból együtt maradnak, nem? Ez nem arról szól, hogy kell a díszkiadás, hanem hogy bőven újra kéne köttetni a könyvet, mert szétfoszlik... És csak azért mert tudod mi van benne, még adni kéne rá, hogy ápolt legyen, nem?
De közli keresne új kapcsolatot ő is ha már csak a megszokás lenne az úr, bólintok.
-Látod? Nem kell ehhez sok tapasztalat, hogy tudd, hogy megy ez.
Mosolygok rá, szerintem ritka értelmes a korához képest, ez tetszik benne.
-Addig jó. Én is csak ritkán. Akkor is korholom magam, hogy hova alacsonyodtam!
Nevetek fel, na igen, az alantas érzés szerintem. Kivéve ha csak enyhe,akkor még imponáló is lehet!
-Akkor nem is szeretett igazán és nem is érdekeltem. Jobb is ha megy.
Bár Sethért és Ericért fájna a szívem, Miráért is, de ez van.
-De a lelki társat kell megtalálni, ha az megvan, akkor a szex csak testi szükséglet. Olyan mint az evés, nem ehetsz mindig kenyeret, megunod, hiába eszed ezerféleképpen. Az akkor is kenyér. Egészségtelen.
Utalok a szexre, én társakat keresek valóban, ez tény, a szex nekem más lapra tartozik. Fontos lapra, de másikra.
-Hmpf, ez igaz... ez inkább az értelmesebb emberek jövője... ezért kéne korlátozni a hülyék térnyerését...
Sóhajtom, de mosolygok rá, örülök, hogy ráakadtam. Azaz, beájult majdnem az ajtón.
-Sok a p&csa, igen, meg a túl romantikus, túl hisztis, túl szemérmes, vagy nem is tudom... nem érettek, meg ostobák.
Na igen, erről tudok panaszkodni, kevés nő tetszik igazán. Mira ritka kivétel, komolyan, szeretek vele dolgozni is, együtt lenni. De még ő sem elég jó. Szörnyű, komolyan, elkeserítő.
-Én mindenben kivételes vagyok, majd tapasztalod!
Nevetek a szadistaságot illetően. Bár ezt nem most fogja, gondolom, nem ezzel szoktam nyitni, túl erős lenne, azt hiszem.
-De ez ápolt és frizura, bejön a csajoknak. A hippik igénytelen, lusták, nem gondolkodnak! Kaotikusak!
Jaj ne már, komolyan, kiakaszt lassan a hippijeivel!
-És a ruháik bőek, túl színesek, szakadtak...
Forgatok szemet, igen, piperkőc alkat vagyok, de egy luxusqva adjon magára, belém lett nevelve.
-Ha elég okos vagy, lesz munkád, vagy talpraesett. Munkát találni annak nehéz, aki nem keres igazán, vagy nem akar igazán.
Nem, a gyengék hulljanak, jó ez. Persze fejleszteni mindig lehet, nem mondom, de szerintem a fő gond az emberek, nem a rendszer.
-Ez így van, ezért sem lenne jó a hippi világ. Hmmm?
Mosolygok rá, magától is összerakja mit akarok mondani, úgy hiszem.
-Igen, de lehet több is, más is... lehetne teljesen más két alapszféra is. Teremtő és pusztító például, egyik sem jó vagy rossz, semlegesek. Mert néha kell a pusztítás, hogy lehessen teremteni. Kölcsönös hatás.
Komolyan gondolom, ez a jó-rossz nekem utálatos.
-Persze, hogy nem, erre utaltam neked nem olyan régen.
Vigyorgok, csak kilyukadunk oda, hogy ugyan úgy gondoljuk még azokat is, amiket elsőre eltérésnek hittünk!
-Hmmm... de ha az egész részei vagyunk mind, az megint olyan, hogy teljesen mások az igények... ki tudja ott milyen problémáink lennének!
Vigyorgok, azt elképzelni nehéz, de vele megpróbálnám, izgalmas utazás lenne. De ehhez nekem kéne egy csendes este az ég alatt, csillagokat nézve. Mondjuk meztelenek is lehetnénk, igen, úgy határozottan jobb lenne!
Az orgazmus a téma, az előtte való állapotra rázom a fejem, hogy szerintem nem, az nem olyan tisztán jó, de az ezt követő szavaira felröhögök.

-Az qva nagy lenne! Lehet bejátszom, ahh, kapnék a pofámra, de megérné!
Röhögök, nagyon, Seth-tel kéne, szerintem közölné az agyamra mentek a könyvek vagy valami. Jaj ez jó, bár mégsem, ő lehet azt hinné, nem értékelem a művészetét, ilyennel véletlenül sem bántanám meg, mert imádom mikor szexelünk. Fene, nem baj, majd egyszer egy olyannal, akit csak úgy összeszedtem, érte nem lesz kár!
-Nem, szabad kézzel kell egyenest húzni, neked is ezt kell megtanítanom először, mit gondolsz? Ha nem megy, elfenekellek a vonalzóval, hamar megtanulod majd!
Vigyorgok, jó régi bevált módszer, nem értem miért vették ki az iskolákból...
-Abban mi a poén, ha ott láncollak ki? Még a végén valami jótét lélek kiszabadít. Inkább idebenn, úgy se látta senki, hogy bejöttél, te leszel a házi rabszolga! De cserébe majd jól tartalak, ne félj!
Vigyorgok, hmm, el bírnám viselni, ami azt illeti!
-Kiegyezhetünk benne!
Nevetek a tiszta orgazmuson. Jól elvagyok vele, nem szoktam ennyit nevetni...
-Ha komolytalanul mondanám mi poén lenne benne? Így megingatom a hited, nem tudod, mit higgy!
Vigyorgok, mert ha elhiszi, közelebb kerül az igazsághoz, de elmeri-e hinni?
-Nem szokásom...
Búgom elégetten, jó velem lenni, hát persze, hogy jó, ha tesz róla, hogy kedveljem és akarjak Neki adni! De most tesz, mindennel, komolyan, csak egy menet hiányzik és teljes lenne a paletta jelenleg.
-Hmpf, messze nem vagy hippi, akkor be sem engedlek!
Nevetek, de nem hazudok. Jó így ahogy van, bár némi izmot felszedhetne, de nem vészes.
-Hah, oda nem lehet csak úgy kimenni, rengeteg pénz és kiképzés... amúgy is műholddal tudsz rendesen fényképezni, az űr hidegében nem működne a gép, üveg mögül meg nem olyan...
Szállok szembe vele, de aztán zsörtölődöm kicsit, nyögve, mert kellemes amit csinál.
-Hmpf... én ilyet nem mondtam...
Nem, valóban nem, de érezni, nem tetszene ha fogná magát ezek után és itt hagyna.
-Akkor többet gyere ide... ennyire egyszerű!
Közlöm, mintha mi sem lenne természetesebb.
-De azért legyek én is itthon, már ha nem a ház esztétikája okozza, mert akkor sajnálatos mód én nem kellek...
Vigyorgok megint, de úgy sejtem, én vagyok a lényeg, nem az ágy vagy a képek.
-Pedig kéne, kitérne a hitéből! De attól, hogy vallásos és betartja azt, amit előírnak, még nem biztos hogy szent lelke van. Naaaagyon nem, gondolj a papokra! Elég rájuk.
Forgatok szemet, szerintem az a haver is álszent.
-Akkor teszteljük majd...
Megmasszírozom én, jó lesz, de én mindenhol akarom, nem érem be a hátával ám!
Ő sem kímél, a kedvemre tesz, nagyon is ahogy karmol, karistol, gyötör, nagyon élvezem, nyögök minden mozdulatára, de mikor érzem elfáradt nem kell átgondolnom a következő mozdulataim. Alám kerül, összerezzen, félénk nyuszi lesz, aki most szembesült azzal, hogy a farkas szereti a nyúlhúst is, nem csak a bárányt. A válaszára nevetek, csóválom a fejem, ilyen nincs. Imádom, amikor zavarában össze-vissza fecseg minden hülyeséget, kedvemre van.

-Ahm... imponáló...
Mondom kaján, féloldalas mosollyal, látom, hogy méreget, mi lesz, megcsókolom-e, vagy mit akarok. Kívánatosak a buján telt ajkai, szó se róla. Úgy szemezek vele, mikor újra rám pillant, hogy az övé, elveheti amit akar, ha meri. A szavaira elmosolyodom szélesen.
-Én sem...
Biszex vagyok, ha precízek akarunk lenni és Ő is az, tökély. Látom rajta hogy kíván, csak még bizonytalan. Ó, nem volt még férfival? Ahhh, öröm lesz betörni! Közelebb hajolok az ajkaira, érinti az enyém az övét de csak egy pillanatig, aztán hajolok forró leheletem perzselve a bőrét a füléhez eljutva, abba lehelem a szavakat.
-Én is hagyok rajtad nyomot... izgatót!
Nyelvem éppen hogy érinti a fülét és már a nyakán nyalok végig, tapasztom a szám rá, puhán beszívva a bőrt eleinte. Aztán fokozom a tempót, egyik kezemmel támasztom magam tovább ezen az oldalon elfeküdve az alkaromon, másikat felszabadítom és a nyaka másik oldalára simítom, onnan fel a hajába, hümmögök egy sort, mint valami éjjeli szerető, holmi ál-vámpír, aki issza élete erejét, kéjt csalva a testébe. Combom az ágyékának nyomom finoman, érezzen, érezzem. Na igen, így már sokkal otthonosabb a dolog, ez az én terepem, akarom ezt a fiút, az enyém lesz!

//Úgy kezdtél velem játszani, hogy nincs? Örök hiba, kérjél! Razz //

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Vas. Aug. 16 2015, 19:49




//+16 //


Hm, értem, szóval nem egy Teréz anya, de azért nem teljesen önző. Kicsit más, mint a Lia felfogás, igazából még én sem jótékonykodtam, nem feltétlenül idegenkednék, de nincs is rá igényem. Persze vezeklésként lehet jó lenne, de ezt a témát most nagyon el akarom kerülni gondolatban.
Hallgatom a kötődés-elméletét, húúúha semmit sem sajnál rá. Én is nehezen kötődöm egyébként. Mármint komolyabban.
- De én eleve azt magyaráztam, akkor nem kell, ha mindketten együtt fejlődnek, merthogy az emberek normális esetben úgyis változnak. Ha jól változnak együtt nem feltétlenül kell. De hát a szüleid is boldogok, szóval előfordulhat. Az igaz, hogy tenni kell mindkét félnek. Igen, alapvetően én is ezt mondtam, hogy váltani kell, ha a dolog elhasználódik, de a könyvnél nem teljesen értek egyet. A borító reklámképessé teszi a könyvet, ízléses, könnyebben megveszik, de az igazán lényeges a tartalma marad. És vannak egyedi tartalmú, nagy művek, ahogy emberek is. Lehet, hogy a csomagolásuk kopott, de egyes műveknél senki sem utánozhatja, ami belül van.
Kicsit szentimentálisnak érzem magam most, deh… nagy művek, nagy emberek, a borító sokszor csak másodlagos. Ezzel nem azt mondom, hogy legyen valaki igénytelen, de gondolni kell az utánozhatatlan dolgokra is.
- Nem mondanám, hogy tudom hogy megy az emberi kapcsolatokkal, csak találgatok, de ha megerősíted, nekem csak jó, bizonyítod.
Az elméleteim, úgyhogy király. Volt már féltékeny? Úúú, csálén nézek rá. Vajon milyen érzés lehet?
- Biztos érdekes megtapasztalni és érdemes emberért tetted.
Próbálok nem kíváncsi lenni, még nem ismerem annyira, hogy személyeskedve szívassam ezzel.  Végül bólintok, ha a párcserében elszeretnek valakit, hagy menjen. A lelki társról szóló mondandó meglep, mert hm…valahogy nem az azt kereső valakinek mutatkozott, de mondta is, hogy meglepő, fordulatos egyéniség, szóval ez nem baj, sőt.
- Lehet, érdekes ez a lelki társ dolog, bár akkor lesz teljes, ha a szex is jól működik vele, nem? Vagy azt akarod mondani akkor is belekóstolnál a gumicukorba, ha a legfinomabb hamburgert ehetnéd nap, mint nap?
Azért  szex nem kaja, mármint ki lehet bírni egy ember mellett. Ebben sem vagyok valami jártas, de gondolom én. Nem is értem, hisz ott a szülei példája, de ha még nem talált lelki társat, logikus, hogy nem tudná elképzelni, asszem. Mindenestre érthetőbb.
Szóval szerintem az emberi világban nem igazán működik, működne jól a párcsere, ezt a hülyék az emberek elméletet pedig nagyon ossza.
- Igen, könnyű rámondani, hogy hülyék, de kezdeni nem tudunk velük semmit. Úgyhogy ha meglesz a lelki társad majd párcserélsz gondolom.
Nézek rá hamiskásan hunyorítva.
- Akkor majd megkereslek és kifaggatlak, érdekel hogyan működik ez gyakorlatban.
Más beszélni róla és megélni.
Sok a hülye csaj, azt hiszem Liát a túl romantikusba sorolná, pedig nála nem baj.
- Finnyás vagy.
Állapítom meg vigyorogva.
- Nekem elég lenne, ha valami egyedit hozna, nyitott lenne és önmagát meg is tudná valósítani, és…igen legyen intelligens, nem baj, ha érzékeny, de azért ne hisztizzen, legyen humora, az se jó, ha nem érti.
Sokat akarok szerintem én is. Azt mondja mindenben kivételes, kicsit pimaszul vigyorgom rá.
- Önbizalomban biztos.
Mondjuk van is mire… Hogy mikor, miben fogom tapasztalni? Próbálok nem rosszra gondolni!
A haja elég túrnivaló lehet, annyi szent, vajon olyan puha, mint amilyennek kinéz? Marha buzisnak érzem magam, amikor ilyen barom gondolatok egyszerűen csak átvitorláznak az agyamon.
Nagyon szidja a hippiket, szinte már szórakoztat és poénból kötök bele.
- De van bennük az a szenvedélyes tettvágy, hogy aktívan csinálják a semmit! Meg a szabadságért való szélmalomharc, nem művészi? Szerintem jobbak voltak, mint az emok. A káosz néha ihletet ad.
Emelgetem incselkedve a szemöldököm, bár ha igazán mérges lenne valahogy lenyugtatnám, ne a hippiken vesszünk össze. Olyan vicces lenne!
- Neked se lesz hippi stylistod. De volt egy időben divat az a szétágazó farmergatya, az biztos tőlük ered. Vagy jobban szereted a csőnadrágot?
Biztos, mert a másik hülyén néz ki férfiakon. De ne a divatról beszéljünk már, az énem, akinek tetszik a mosolya egyre rózsaszínűbb, jaaaj…
- Hát….néha elég, ha csak peches az ember.
Azért annyira nem könnyű munkát találni.
- Ugyan ne viccelj, nekem gyerekjáték.
Most legalább akkora arcom van, mint neki, de ezt sosem tartottam nehézségnek, a munkát most is viccből és unalomból kerestem. Igaz, valószínűleg kirúgtak volna, de nem tartom magam számára nehéznek, viszont nem mindenkinek van a dologhoz elég…mondjuk ki, kurázsija, vagy mondjuk képzett, de nem akarja lejjebb adni, a hivatásában viszont már sokan dolgoznak. Pech, de előfordul, nem feltétlenül kell hozzá zokninak lenni.
Látom a jó és rossz sem tetszik neki, elgondolkodom, mert meggyőző, amit állít.
- Oké, lehetséges, hogy Teremtés pusztítás legyen és akkor semleges, ezt igazából nem tudom bizonyítani, de logikus vagy.
Ismerem el, egyet tudok ezzel a példával érteni, van amikor el kell múlnia valaminek, hogy valami más létrejöhessen.
- Az elmúlás sem feltétlenül rossz.
És halál, megint, tessék, mindig kilyukadok a témánál. Nade hátha nem csak én gondolom úgy, hogy nem feltétlen rossz és kell félni tőle?
- Az egész részei vagyunk, de ha mondjuk létezik ilyen feloldódás és eltűnne az individuum nem hiszem, hogy problémát jelentenének olyan dolgok, amit mi most problémaként definiálunk. Ami rosszat ebben látok az pont a fejlődés. Mivel egészek lennénk valamivel, eltűnne az akarat is, nem lenne fejlődés. Az egy statikus állapot lenne. De mi van, ha ez a cél?
Egy ponton túl nem lehet fejlődni talán. Pillantok rá, a viccem tetszik neki, élvezettel figyelem felderülő vonásait.
- Aki elkönyvelt elvontnak, az biztos kétszer aláhúzná.
Viszont poén, én bejátszanám. Ha Ravernon nő lenne… Deja vu, mintha ez átfutott már volna  a fejemen egy párszor.
Egyenest húzni? Kétkedve elhúzom a szám.
- Húh, meglátjuk, a firkáimon semmi sem volt egyenes, kicsit infantilisnak érezném magam, de ha ez neked segítene kiélni valami elfojtott perverziót…
Kacsintok rá, végülis fenekelés, szerintem nem sokat számítana, remélem a fájdalomküszöb megállapításkor durvább lesz.
Várjunk csak… kezd elfajulni, az előbb ugye rákacsintottam, sőt megfordult a fejemben már egy párszor a mosolya. Nem egészséges…de olyan, jó basszus!
- Uh, olyan lennék, mint a Jancsi és Juliskában Jancsi, akit a banya felhizlalt, mert meg akarta enni.
Ez jut róla eszembe, ha tömnének, na az igazi kínzás lenne!
- Inkább a vonalzó.
Hülyéskedek és már kezdem azt hinni ő viszont nem, ezt ki is fejti, tényleg zavartan, gyanakodva nézek rá.
- Hát pontosan ez történik…
Ha ezt mondja talán csak hülyéskedik, de mi van, ha nem?
- Ez szerintem nálad már bóknak számít.
Nevetek fel azon, hogy nem vagyok hippi, azokat nagyon utálja, már leesett. Megy a masszázs és közben én másképp gondoltam azt az űrutazást, az áraknak nem néztem utána, de próbál lebeszélni, hát nahát. Most én húzom egy kicsit.
- Viszont  teljesen más, mint innen a Földről megtapasztalni… Majd meglátom, onnan is ki lehet küldeni valamit biztos, nem is az üvegen keresztül kattintgatnék.
Fel is nevetek, hogy az milyen amatőr gyerekmese képkocka lenne.
- Jól van…
Mosolygok az orrom alatt, szerintem kezd megszokni, vagy valami… azt mondja jöjjek többször.
Én is elárulom, hogy jól érzem magam vele, igaz, hogy ott kacsintgatott a hülye sorsom, de hát most inkább figyelek másra.
- Hát…ez egy nagyon szép ház és a hálód kaotikus festős hangulata…
Teszek úgy, mintha fontolóra venném, mi okozza az emelkedett állapotot, ő, vagy a milliő, de a végét elnevetem, piszkálódósan.
- Majd add meg a számod, tudom, hogy van az a másik munkád és a partnereid, nem biztos, hogy itthon leszel, ha jövök.
Eszembe jut Chris ugye, de neki tényleg szent lelke van.
- A papok a legrosszabbak, tudom! De nem, ő tényleg komolyan veszi a szeretetet, nagyon durva. Pedig elvittem sztriptíz bárba.
Valahogy az a benyomásom ilyenkor a túl jó emberek nem szórakoznak, kicsit sajnáltam is, számomra irracionálisan realisztikus az élete. Nade…a masszázsnál tartottunk, tesztelni akarja.
- Rendben
Kíváncsi vagyok, most nem kalandozom el annyira, arra figyelek, hogy megfelelően tudjam csikargatni, egészen addig amíg…hirtelen fölém nem kerekedik, mert először csak nézek. Tudatosodik mely poénok voltak a megfelelőek, jóég, végig flörtöltem vele. A lélegzetem megcsiklandozza az ajkait, az övé is az enyém, az oroszlános szövegemen a fejét rázza, nos hát igaz. Nem kéne a száját néznem, vagy örülnöm, hogy imponáló. Nagyon sok mindent nem kéne ebben a percben. Azt nemes egyszerűséggel közlöm, hogy nem vagyok meleg, erre meglepő választ ad, ő sem.
Összeráncolom a szemöldököm, furcsán ismerős egy férfi leheletét érezni magamon, de nem a jó értelemben, vagyis…
Visszapillantok rá, aprót bólintok és próbálom visszanyelni a hülye megjegyzéseim, kicsit megfeszülök, amikor az ajkaimhoz ér, aztán elernyeszt a tudat és a tett, hogy automatikusan összezárom az övén az enyém, finoman, lágyan, ő a fülemhez hajol, jóég, jóég, összeborzongok.
- Ahhh…Megjelölsz?
Hogy csinálhatja ezt valaki ennyire…. Basszus! Kiakasztó, hogy ez megtörténik, de még rosszabb, hogy finom, izgalom görcsbe rándul a testem és ismét kiszakad belőlem egy nyögés, elnyújtottabb, szenvedősen-élvezkedős, amikor szívni kezd. Az érintése, hát ez izgató, jól fogalmazta meg, nem számít, hogy férfi, ebben a pillanatban el is felejtem, ujjaim elvesznek a hajában, végre megérintem, mélyen beletúrok, orrom ott fityeg a fülénél, remegve hozzásimítom, a combját érzem a lábam között, a kemény, rohadt kényelmetlen farmeren keresztül is érezhető, ami ismét kitör belőlem elcsukló nyögés formájában.
- Ez rohadt jó…
Valahogy ez a birtokló, kellemes „fájdalom” úristen, merevedésem van, kicsit megmozdítom magam, nyom, mint az állat, nem erre számítottam reggel, nadrágfelvevésnél, de most annyira nem is érdekel (mint mondjuk franciaórán) azon kapom magam, hogy ráharapok a fülére és olyan sikamlósan olvadok az ajkaira a nyakammal, mint egy darab teljesen megvesztegetett vajdarab.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Vas. Aug. 16 2015, 21:31

//16+//

-De ha nem tartod karban a könyvet az is elrohad. Vigyázni kell rá, ápolni. Az emberek nem vigyáznak semmire, akkor döbbennek rá, hogy fontos volt, mikor elvesztik. Akkor hirtelen qva fontos lesz nekik... hagyjuk is. Most csak felbosszantom magam ezen.
Legyintgetek, hogy rakjuk parkoló pályára a témát, majd visszatérünk rá.
-Hmpf, azt sejtettem, hogy jó.
Vigyorgok, persze, hogy jó érzés, ha elfogadják a véleményünk.
-Azt nem mondanám... Idegesített. Elintéztem, hogy ne zavarjon tovább az érzés...
Némi fintor, majd sunyibb mosoly. Adam már sosem okoz gondot nekem, kettétörtem a karrierjét és cseszettül élveztem! Ah, egyszerre leszek ideges és elégedett a gondolattól. De most inkább mosolygok Reevenre, annyira nem vagyunk jóban, hogy ilyen részletesen meséljem el az életem.
-Persze, az az első tesztek egyik nálam. De ott jóval könnyebb összecsiszolódni, mint gondolkodásmódban.
Közlöm neki a szex fontosságára a társkeresésnél.
-A hamburgert is meg lehet unni, bármennyire finom.
Somolygok, kell a változatosság.
-Bizonyosan, vagy édes hármas-négyes lesz.
Vigyorgok kihívóan Reevenre, vajon ehhez mit szól? Túl perverz? Vagy ez jobban fekszik neki? De a párcsere szerintem jó dolog.
-Jó, lehet az is, hogy pár cserélünk.
Vigyorodom el, az más kérdés, hogy én Reevent kérném, ahaha.
-Tudom.
Rántok egyet a fejemen, hogy a hajam hátrébb essen, ne az arcomba, de vigyorgok, mit tagadjam, hogy finnyás vagyok? Amúgy is vállalom. Jobb, mint az igénytelenség... Az igényeire nevetek.
-No lám, no lám, én vagyok a finnyás?
Nevetek, de közben abszolút megértem.
-Az az alapköve az egésznek, nélküle szart se érne...
Vigyorgok az önbizalomra, hát igen, kell a magabiztosság, attól lesz karizmája az embernek. Alap.
-Már amikor, a legtöbb csak úgy odasodródik és birka mód kántálja amit a többi, de azt sem tudja hol van vagy mit csinál!
Fintorgok a hippikre, ahh, ebben nagyon eltér a véleményünk.
-Az emók eredetileg nem voltak ennyire gyászosak, de a mai fiatalok elcseszték. Mindkettő gáz, ha engem kérdezel, felőlem az összes hippi meg emo is felkötheti magát, több lesz a világ nélkülük.
Közlöm már-már mereven, a társadalom söpredékei, komolyan, irtás kéne. De érzem, hogy csak bosszantani akar, bele is fúrom sötét szemeim az övébe, hogy érzékelje a határokat, ne bosszantson fel.
-Csak legyen feszes, alakra igazodó, azt jobban szeretem.
Vonok vállat, a divat annyira nem köt le hiába tűnik úgy, mégis.
-Akkor ezt dobta a gép, mi szerencsések úgy fest jobban megérdemeljük.
Nézek rá, emlékszem, hogy mondta, Ő is amolyan szerencsés csillagzat alatt született egyén. A magabiztosságán mosolygok, ezt már szeretem. Főleg mert úgy hiszem, nem beszél a levegőbe.
-Pontosan. De lehetne más is, majd még keresünk. Ne csak ebben gondolkodj, szerintem alapból minden semleges, csak mi tesszük már hozzá, hogy jó vagy rossz. És igen, az elmúlás szükséges, néha hasznos, kell.
Bólogatok, a pusztítás és pusztulás is kell, nagyon is kell.
-Ez nem lehet a cél... egy statikus állapot ahonnan nincs tovább... de kell tovább, egy végtelen stagnáció, mint végcél még nekem is ijesztő...
Komolyan gondolom, ettől még én is tudnék félni, annyira értelmetlenné tenné az egész létet.
-Az már biztos, de nem zavarna különösebben!
Nevetek, mert lehet tényleg kipróbálom, főleg ez a ne sikíts tetszett, tuti állat leszek abban a menetben és jobban megbüntetem a partnert, ha sikítani mer. Jó játék.
-Nincsenek elfojtott perverzióim.
Mondom kedves mosollyal, teljesen egészséges vagyok. Minden perverzióm ki van élve, ahaha.
-Nem azt mondtam hízz el, hanem egyél egy kicsit többet, legalább reggelizz. Akkor nem ájulsz be minden nap valakihez.
Csóválom a fejem, nem akarom én tömni, tetszik, hogy karcsú.
-Megbeszélhetjük...
Vigyorodom el a vonalzóra, de tudok én annál jobbat is, hmmm.
-Tudom és élvezem!
Nevetek fel elégedetten, hogy összezavarom a komoly kínzós kijelentéseimmel! Az a tekintet, ahogy méreget, hát ez nagyon szórakoztat!
-Bókolok én rendesen is, ha kiérdemelte a másik...
Mosolygok rá a vállam felett, bókoltam ma már neki, ha ad okot, fogok még.
-Hmpf... nem is tudtam, hogy ennyi felesleges pénzed van...
Duzzogok halkan, hogy kimenne az űrbe a semmi közepére, most hogy megismerkedtünk és kiderült nem is rossz páros a mienk. Ugyan kicsit fiatal, de a gondolkodása érettebb, ez kárpótol.
-Mmm..
Morgok egy sort, de a számom elkérése engesztelőleg hat. A másik munka kapcsán vigyorgok.
-Ez így van, ha végeztünk majd megadom. De Te is a tied, idegen számot ritkán veszek fel.
Csak ha épp olyan a kedvem, de nála tudni akarom, ha Ő az.
-És nem ájult el a romlottság melegágyától?
Vigyorodom el, oh, Reeve aki megront egy jólelkű fiút. Ez tetszik! Nagyon is tetszik!
De ha már megrontás... én is beszállok, Reeven kerüljön kicsit az áldozat szerepébe! Már ha nem épp gyönyörnek éri meg az én oltáramon áldozni. Vigyorgok a zagyva szövegére, érinti az ajkam az övét, puhán csókol meg. Ahh, milyen buján telt ajkai vannak! Imádom őket, már most imádom... De györötni akarom, a füléhez hajolok, sugdolózom.

-Igeeeen....
Vigyorgok, így is mondhatjuk, megjelölöm, hogy itt és most az enyém! Szívom a nyakát, játszom a nyelvemmel is rajta, mélyebben szívom, foltot fogok hagyni, de élvezem, főleg hogy rettentő jó a nyakára tapadni, érezni, hogy kezei szabadon úsznak a hajamban. A combomon érzem, hogy kíván, kölcsönös a vonzalom, ó, több se kell! Bár mikor a fülemre harap megbicsaklik a nyögésem, ahh, ez qva jó!
-Pedig ez semmi...
És valóban, hát még nem is csináltam semmit... Finoman harapom a nyakát, nyalogatom és simítom el a fognyomokat a nyelvemmel, majd elhajolok, kezemmel megfogom az állát és magam felé fordítom, azután már az ajkait ízlelgetem. Először az alsót, puhán, beszívom és szopogatom, majd a felsőt, nyelvemmel a nyelve után nyúlok, csalogatom. Lassan olvasztom össze ajkaink, a támasztó kezemmel a hajával játszom, hogy a feje mellett pihen. A szabad kezem lesiklik a testén, szántom az oldalát, majd megragadom a pólóját és húzom felfele,a hasammal pedig a fedetlen részre engedem magam. Érezze a testem forróságát, a bőr selymét. Persze itt nem állok meg, lejjebb siklik a kezem és a nadrágja övét csatolom ki nagy rutinnal, aztán már lenn is a cipzárja. Sok a ruha rajta, remélem egyet ért majd! Na meg hogy most inkább a csókra és a meztelen testfelületek érzéki táncára figyel, kezem már a hasa felé mozdul, szinte árnyékként, puhán végigcsúsztatva duzzadó férfiasságán. Az cél a mellkasa, érezni akarom a szapora szívdobogását!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Vas. Aug. 16 2015, 22:53



//+16//

- Persze, azt nem mondtam, hogy nem kell rá vigyázni, csak nem mindig az a lényeg. Hát igen, amikor elvesztik, nyugi…csak elmélet.
Nem tudom rossz emlékek-e, vagy csak az emberi hülyeség cseszte fel. Ha ez előbbi, akkor nem erőltetem, bár már eleget szidtuk együtt az emberiséget, lehet elege van a témából.
A féltékenység témában elég sejtelmes, gondolom nem nyírt ki valakit, a fene már, nem kell rögtön erre gondolni!
- Jól van, magunkban biztos le lehet győzni.
Tényleg nincs tapasztalatom, ebben sem. Tök sok mindenben van, aztán triviális dolgokban nincsen. Igen, a szex fontos neki, mondta is, hogy túlzottan bujának gondolják.
- Szerintem is, arra meg lehet tanítani az embert, de gondolkodni már nehezebb.
Ha nem csinálta egész életében, főleg. Hát nagyon nem monogám típus, pedig a hamburger tényleg jó elméletileg.
- Át lehet változtatni gumicukorrá, ha…van varázspálcád.
Próbálom kivágni magam, csak, hogy belekössek. Persze ez olyan kérdés, ami engem nem érint, szóval… Hármas, négyes?
- Huh, te már próbáltad?
Én nem is tudom, eléggé meg kell erőltetni az agyam hozzá, a drogos korszakban sokféle tűzkeresztségen átestem, azt hiszem. De nem, ilyesmi nem rémlik, más valahogy dereng, de arra most nem akarok gondolni. Méghogy én párcsere!
- Ellened? Ne viccelj, így se találok párt, nem még, ha veled kéne megmérkőznöm.
És ki tudja találok-e, az tényleg elég speciális eset lesz. Tessre gondolok, de már bemagyaráztam, ő elkerülni akar, nem összejönni, ráadásul egyszer már tönkretettem és…nem, Tessre gondolni közel van a depresszív állapothoz. Egy merőben új szőke… Talán az a baj, hogy a szőkékre bukom, meg kéne próbálnom egy barnával, vagy feketével. Igen, valakivel, akinek Ravernon hajszíne van és szereti a szexet. Vicces, ahogy rángatja a fejét a finnyásra, de én is megkapom.
- Én se vagyok egyszerű eset.
Vonok vállat, bár ez megintcsak nem nagy óhaj, mégis miért tűnik lehetetlennek?
- Ugyan, az önbizalmat lehet fejleszteni, nem mondom, nem jön rosszul, neked jól áll.
Térek ki finoman, igen, ő valahogy rohadt megnyerő, pedig nekem is van, volt, halványodott, de igyekszem visszanyerni, de pl Josh is jó fej és neki hát hm…nem sok van, vagy Chris. Hát hehe, nagyon emo és hippi ellenes, hiába védem a fiatalságot, bár még mindig hetyke a vigyorom, amikor farkasszemet nézek vele.
- Ugyan már, te mondtad, hogy színesek, tőlük lesz az. Szerintem nem kell ennyire belelovalnod magad az utálatukba, akkor azt jelenti érdekelnek, foglalkozol velük.
Látom, idegesítem, de ezzel csak nem cseszem fel komolyan.
- Jól van na, ne legyél ilyen morcos.
Próbálom eltüntetni a mosolyom, nehéz. Húúú, én nem tudom megérdemlem-e
- Hát ez is függ az önbizalomtól, hogy el hidd, képes vagy rá.
Bólintok. Majd még keresünk, ez tetszik, ezt a csatát neki ítélem.
- Hát lehet, hogy csak az emberi felfogás teszi jóvá, vagy rosszá a dolgokat, igen.
A többiben megint egyetértés van, bár most a sajátom kicsit messze sodródott. Húúú, van, ami neki is ijesztő, hogy megáll valami a fejlődésben.
- Ki tudja, ha minden egy cél felé halad, akkor a célnak is van felső határa. De ne aggódj, attól mi biztos nagyon messze vagyunk. Ráadásul neked erős az akaratod, ha nem akarsz egyesülni, úgyse fogsz.
Ha ebbe belegondolok, de érdekes, hogy riasztó neki, még a végén megint megölelem, ne aggódjon, ha akarja kirángatom a Nirvánából, hogy hatszemű szuperistenség legyen, ha megvilágosodik. Hát oké, minden perverziója ki van élve, én azt sem tudom nekem vannak-e perverzióim, de ő sokat foglalkozhatott a témával. Én ehhez túl sokat drogoztam.
Szóval játszott már vonalzóval? Nem képzelem el, nem képzelem el – ha sokat mondogatom, talán kiverem a fejemből a képet. Kicsit elkalandozom, ez látszik. Az evés zökkent ki, magam elé sóhajtok.
- Oké… nem direkt csinálom, de majd megpróbálok.
Egy ideig szerettem elájulni.
- Különben elájulni nem mindig rossz, belezuhansz a hirtelen szédülésbe, van egyfajta varázsa, nameg hozzád estem, az sem hátrány. Persze az ember kiszolgáltatott lesz, szóval ne aggódj nekem sem ez a perverzióm.
Az a veszélyhajhászat… Megbeszélni a vonalzót.
- Hát nem tudom, keressünk még perverziót, mondjuk verj el…nyalókával, ha vonalzó már volt.
Mondok valami hülyeséget, azzal nyilván nem csattana és úristen, nem gondolok bele megint miket beszélek.
Élvezi, hogy szórakozik velem, nekem is vicces volt, ahogy a hippiken rágódott, az én értetlen képem se lehet semmi.
Bókol ő rendesen, hát végülis igen, mondott már jóleső dolgokat. Ezen az űrös dolgon megint bedurcizik, ez szórakoztat, megpiszkálom az arcát. Megbököm az ujjammal.
- Nincs, csak egy ötlet, nyilván nem most fog megvalósulni.
Azértis csodálkoztam, hogy a nyárra mondja, nem hinném, hogy olyan gyorsan elvégeznék egy kiképzést.
- Meg aztán, ha lefoglalsz és nem fogok unatkozni most, hogy nincs suli…
Sandítok rá, valami ilyesmit is mondott, sok jó ötletet adott a fotózáshoz is, még pár ilyen és nem lesz időm az űrben keringeni. A suliból pedig nem kéne kimaradni.
- Jó, persze.
Megadom persze, hogyne.
A számcserére mondom, úgy fest ettől jobb kedve van. //fogalmam sincs, még játsszuk XD//
Chrisen elvigyorodom én is.
- Egész jól bírta.
Hagyjuk is őt most, jobb dolgunk van, vagyis izé… Hát hirtelen fölöttem van, szerintem élvezi, hogy azt sem tudom hová legyek, megborzongok az igenjétől és valami fantasztikus, amit csinál a nyakammal, a fájdalom kelleti magát nekem, enyhe, a nyelvét is érzem, mint valami szörny és van ebben valami egészen lebilincselő. Pedig biztos szívták már ki a nyakam, de ez most…. Azt mondja semmi, de tetszik, hogy egy pillanatra meginog amikor bekapom fülcimpáját, kicsit megszívom, mint ő a nyakam, hülye hang hallatszik, én pedig úgy nézek rá, mintha fejbe kólintott volna az a semmi.
Az ajkain találom magam, mielőtt akár annyit gondolhatnék „kettő” valamit csinál, az alsóval, felsővel és én megadóan nyögök belé, aztán átveszi a nyelvem, eggyé forr és egy csókban kötök ki a másikkal. Olyan finom, hogy automatikusan utánakapok, most változott gumicukorrá… beletúr a hajamba én pihegve meredek rá, szerintem össze-vissza ingázik a mellkasom, amin lassan megérzem a teste melegét, ő nem áll meg, hát nem áll meg, tovább simogat, azt hiszem ez a pólóm volt. És a nadrágom, uh, de szorít, az öv csattan rajtam egyet, úgy csinálja, mintha minden nap ezt tenné.
- Hahh…
Ezt nem hiszem el, remegve nézek rá, ugye ott a tudat, hogy ő férfi…. Neki is olyanja van és izé, aztán mit csinál te jó isten, valahogy megsimít, eléri, hogy úgy álljak, mint a cövek, hogy már szisszenve kapok az ajkamba, siklik a keze végig a mellkasomon, elkapom a kezét, összekulcsolom az enyémmel.
- Ugye….tudod, hogy még sosem csináltam ilyesmit? És nem néztem szakirodalmat….és….hülyén érzem magam, ugye tudod?
Érzem, hogy reszket a hangom és végigsimítok az ujjain, kinyitom a mutatót, ha hagyja – remélem hagyja, rápillantok, az ajkamhoz érintem egy puha csókra, aztán a nyelvemmel szántok rajta végig, az orrommal belesimulok a kézfejébe, az állára, igen…megcsókolom végre azt a gödröcskét…


//szerintem köv. mehet +18-ba//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: "Vizet" Felix-Reev   Today at 03:14

Vissza az elejére Go down
 

"Vizet" Felix-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-